//Konja Konor//
*Zrekil érzi, hogy Konjában ott lappang az álom. Bár igyekezett nem szóba hozni, még csak nem is érinteni a témát, és mindent megtett annak érdekében, hogy úgy tűnjön, mintha nem is vette volna észre, hogy a tündérlányka valami retteneteset álmodott. Igyekezett folyton mosolyogni, és úgy beszélni, mintha mi sem történt volna, de érezte, végig érezte Konjában a félelmet.
És aközben sem enyhül, miközben a templom felé haladnak. Igyekszik elterelni a lány figyelmét, mindenféle történetekkel, hátha feledtetik vele az álmot:*
- És egyszer, amikor a mezőn dolgoztunk, beszabadult egy tehén a gabonaföldre. Hát képzelheted azt a riadalmat, ami ott kerekedett. Tudod, a gabona nagyon fontos volt, és ha a tehén széttapossa, akkor elvesztettük a földből származó bevételek több, mint felét. Ráadásul ez éppen akkor történt, mikor már arattuk. Nyolcan voltunk ott, és sarlókkal vagdostuk le a kalászokat, és akkor megjelenik egy tehén. Persze nem azon az oldalon, ahol már nem volt semmi értékes, pont az ellenkező oldalon, hogy biztosan legyen belőle valami kárunk. No de az apámat sem kellett félteni, valami földmágiával megoldotta, hogy a tehén belesüllyedjen a földbe. Persze nem teljesen, épp csak a lábai, hogy ne tudjon mozogni. Aztán mikor este befejeztük az aratást, utána még állhatunk neki kiásni szegény jószágot. Hát nagy kaland volt, az biztos. Persze valamelyik rokonomnak biztos lett volna valami egyéb varázslata arra, hogy kiszedjék, de azt mondják, amikor nem szükséges, akkor nem kell mágiát használni. Így az éjszaka közepéig áshattuk kifelé a tehenet. Nem is ment többet a gabonaföld közelébe!
*De hiába a történetek, képtelen elvonni Konja figyelmét az álomról, ami hamarosan meg is mutatkozik abban, amit mond. Zrekil csak sóhajt, mert érzi, hogy kudarcot vallott. Ezután igyekszik, hogy hangja továbbra is biztató legyen, miközben helyet foglalnak a templom egyik padján:*
- Bárki is küldi vagy mutatja meg nekünk ezeket a látomásokat, még nem tudom mit akar elérni vele. Figyelmeztetni egy elkövetkezendő eseményre, vagy sokkal inkább félelmet kelteni bennünk? Mert a te álmod az lehet a félelmed szüleménye, de az enyém nem, hiszen olyanok szerepelnek benne, akiket még sosem láttam. Tehát ezt a látomást más igyekszik rám sózni... Mindenesetre sose félj, lehet, hogy elvihetnek, de az biztos, hogy vissza is fogok térni. Mindig *mondja, majd megereszt egy mosolyt.*