- Tény, hogy a fiú valóban kitett magáért *feleli Lisast kérdésére. Majd hallva a kétségeit csak elneveti magát. Tény, hogy volt egy pillanat, amikor Las is kételkedett önmagában, de azért a kovács értette, amit érteni kellett* Nem kellene aggódni emiatt, az öregek nem olyan sértődékenyek, mint azt sokan hiszik, jómagam sem, pedig több, mint kétszáz éves vagyok, és az azért eléggé öregnek számít. *vonja meg a vállát, majd lassan ő is rákészülődik az elalvásra. Elhelyezkedik a padon, majd lehunyja a szemeit, és szépen lassan egyenletes szuszogássá válik a légzése.
Álmában egy kopár területen találja magát. Olyasmi, mint a füves puszta, de még sokkal sötétebb, és a Nap is feketén világít. A terület szinte teljesen kopár, csak néhol jelenik meg egy-egy fűcsomó, és nem lát el öt-hat lépésnél többre, mert mindent sűrű köd borít. Egyszer a távolban egy alakot pillant meg, és egyre közeledik. Végül a semmiből kibontakozik Yag alakja. Beszél, de Las nem hall belőle semmit, csak a gyomra fordul fel a nemes barátságos mosolyától, és ahogy valószínűleg mézes-mázos hangon formálja a szavakat. Azonban hirtelen megváltozik az arca, eltűnik a barátságos mosoly, helyette káröröm és gyűlölet jelenik meg, mintha lerántotta volna az álarcát. Az elfben vegyes érzések jelennek meg: örül, hogy végre sikerült meglátnia a drow igazi valóját, mégis megijed.
~ Ezt akartad, viszont most semmi jóra nem számíthatsz. Elégedett vagy? Talán a dolgok néha nem szorulnak bolygatásra ~
Ilyesmi gondolatok futnak át az agyán, míg a fegyvereiért nyúl, de hiába, még fabotját sem leli, nemhogy a tőrét, vagy az íját. Közben megjelennek Yag emberei is fegyverekkel felszerelve. Persze... a nemes nem mocskolja be a kezeit. Hiába vár a csodára, nem jön a felmentősereg. Rila nem jelenik meg sehol, talán már nem is él. Talán már a többiek se, még a papot is képes lenne megölni ez a megátalkodott... Ekkor belehasít az első fegyver, aztán még egy, és még egy, majd már nem is számolja...
Felpattannak a szemei. Reggel van, a napfény már besüt a templomba. Feltápászkodik, és megvakarja a fejét.
~ Lehet, hogy tényleg jobb volna nem bolygatni a dolgokat. Még így is jobb, mintha azzal kerülnék szembe, hogy beteljesült amitől rettegtem ~
Majd körbenéz, hogy lássa, Lisast felébredt-e már.*