//Álomcsapda//
*A pap megjelenése megnyugtatja Zrekilt, főleg, amikor előveszi az orvosságot, és közli, hogy a tündérlányka perceken belül fel fog ébredni*
- Köszönöm a segítségét, atyám *nyögi, majd figyeli, ahogy a pap leül, és mélázik. Valami nincs rendben, valami még van, amiről a gnóm nem tud. A pap első néhány mondatára csak felkapja a fejét. Még hogy gyermek! Hát Konja már rég nem gyermek, és főleg nem apró. Persze a papnak lehet, hiszen a papok öregek, nekik mindenki 'fiam' és 'gyermekem', de akkor is, ezt olyan furcsán mondta. Zrekil csak nagyokat pislog a papra, majd az végre kiböki mondandója lényegét. A gnóm boldogan megragadja a kezét:*
- Köszönöm, nos őszintén még én sem, de... *itt torkán akad a szó, és arcára fagy a mosoly. Hangtalan tátogással és mutogatással igyekszik elmutogatni, hogy köztük még nem is került sor ilyesfajta dologra, melyből egy gyermek foganhatott volna. Hiszen tegnap ismerte meg! Persze a mutogatás nem ér sokat, mindössze mutatóujja cikázik a tündérlányka és ő közötte, miközben lassan ingatja a fejét. Nem tudja mire vélni a dolgot. Konja sokszor utalt rá, hogy senkihez nem került közel itt tartózkodása óta, akkor meg hogyan lehetséges? Persze lehetséges, hogy csak hazudott, ami kissé elszomorítja a gnómot. Elvégre amennyiben a tündér valóban várandós, úgy muszáj volt valakihez közelebb kerülnie. Vagy ez is a csuklyások egyik műve az álmokon meg a látomásokon kívül? A gnóm nem tudja, jogában áll-e ezt is rájuk kenni, de hát a legegyszerűbb és legfájdalommentesebb az lesz, ha megkérdezi majd Konját. De mégis hogyan lehetne egy ilyen dologra rákérdezni?
Közben a pap elkéri a cetlit, Zrekil pedig készségesen odaadja, leginkább azért, mert most más köti le a figyelmét. Azonban a pap szavaira ismét muszáj lesz figyeljen, hiszen úgy tűnik, valóban tudja, mit beszél. A gnóm végül úgy érzi, hogy legalább a tündérlányka ébredéséig a jeleket kéne előtérbe helyezni, majd utána kérdez rá. Az ősi gnóm betűk hallatán még csak bóloga, mert egy-egy mintha tényleg olyasmi lett volna, mint a ma használatosak, csak cifrább, de nagy részéről fogalma sem volt.*
- Kerinói gyökér és vérfű? *ismétli meg a neveket. Egyiket sem ismeri, bár lehet ez csak saját műveletlenségéből fakad. Majd a pap távozik, de hátrahagy pár szót, amelyek elhintik a félelmet Zrekilben. Ekkor Konja is felébred, és kérdések végeláthatatlan sorát teszi fel egyre és egyre rémültebben, a gnóm nem győzi csitítani:*
- Semmi baj, már elmúlt a veszély *habár ezt ő maga sem tudhatja, így ezt nem is mondja többet* Egyenlőre vége. Azonban volt itt egy pap, valami idegen lehet, épp átutazóban, vagy vendégségben... szóval említette, hogy vérfű szaga van a papírnak, és... *lázasan kutat a másik összetevő után elméjében, azonban a másik kérdés sokkal jobban leköti elméjét, így úgy érzi, jobb lenne először ezen a területen tiszta vizet önteni a pohárba. Így hát nagy levegőt vesz, és kiböki:*
- Konja, mond csak te... szóval, te látsz esetleg esélyt arra... arra, hogy várandós vagy valaki gyermekével? *persze, nem a legburkoltabb kérdés, de muszáj megtudni, hogy ez is az ismeretlen ellenség játéka-e, vagy pusztán csak a tündér nem mondott igazat.* Csak mert a pap, aki itt volt... hát ő azt mondta, hogy az vagy *teszi hozzá, nehogy Konja azt higgye, csak a semmiből ugranak elő Zrekilből ilyen ostoba kérdések. Eztán eszébe jut a kerinói gyökér neve is, így ha a tündérlányka felelt, rögtön megjegyzi azt is:*
- Mellesleg a pap azt is mondta, hogy nézzük meg a könyvtárban, mire jó együtt a vérfű és a kerinói gyökér, mert elvileg az volt a papíron. Utalt is rá, hogy nem lehet mindennapi főzet, hogy is mondta? Eldugott sarokban, vagy zugban keressünk ilyen könyvet, amelyben ez van, valahogy így. Hát azért remélem, hogy nem kerültünk akkora bajba. *bár hiába mondja, ezt már maga sem hiszi. Már rég nem tudja elhinni, hogy nem kerültek nagy bajba.*