*Egymás után, vagyis jobban mondva egymással párhuzamosan két dolgon elmélkedik. Az egyik az, hogy mennyi minden történt vele, a másik pedig az, hogy mi lesz ezek után. Eddig még sosem jutott el az elmúlt hetekben. Mindig csak arra tudott gondolni, ami jelen pillanatban volt, s most van ideje gondolkodni azon is, hogy ezek után mihez kezdjen. Ezekben a percekben viszont teljes üresség van benne, hiszen most nem tudja mihez kezdhetne. Semmi terve sincs, de most nem is tud nagyon gondolkodni, mivel az elmúlt nap fáradalmai teljesen kimerítették. De persze Thaira ettől függetlenül úgy csicsereg a fejében, mintha mi sem történt volna, mintha most kelt volna fel egy hosszú alvásból. Mondani sem kell, hogy Allyn feje még fájni is kezdett, ennek a folytonos beszédnek a hatására. Kezdni nagyon unni, hogy belső hangja folyton beszél, s olyanról, ami őt nem nagyon érdekli. Szerencsére a gnóm viszonylag gyorsan válaszol neki, így kicsit elfeledheti Thaira-t. Azon pedig, amit a férfi mond elpirul, mivel nem gondolta magát fontosnak ebben a dologban.*
- Ahogy te is, én is csak jókor voltam, jó helyen. Na meg persze felejtettem el Thaira-t és akkor is segíteni akartam, ha ez neki nem is tetszett. Szerintem pedig, akkor is eljutottál volna eddig, ha nem vagyok. Hatalmas akartaterőd van. Az ilyenek számára nincs lehetetlen. Én tudom, hogy nélkülem is eljutottál volna eddig. Persze azt nem tudhatom, hogy hogyan történt volna. Viszont örülök neki, hogy így alakultak a dolgok.
*Mondja kedvesen, majd tesz egy kis megjegyzést arra, hogy szeretek sebet. Ezen a gnóm nevet is egyet, bár meg kell hagyni, hogy jelen esetben sebesülés inkább a férfin látszik. Allyn arcán a hárpiakarmolásnak, már csak halvány jele van, egy kis vékony vöröses csík, de ez akkor teljesen észrevehetetlen, mikor elpirul. Ellenben a gnóm kapott egy szép karmolást az entitástól, így most lehet azt mondani, hogy a férfiben több kár keletkezett, mint Allyn-ban. S Zrekil nevetve válaszol, amire a lány is kuncogni kezd.*
- Igen megúsztam minden baj nélkül! Hála neked és a varázslatodnak, azt hittem örökre csonka maradok! De hála neked ez nem így lett!
*Mondja kedvesen és szélesen mosolyogva. A gnóm másik mondatára pedig hálás tekintettel felel.*
- Ennek nagyon örülök. Nem akarnék a terhedre lenni. Az pedig megtiszteltetés lenne, ha tanítanál. Ígérem igyekezni fogok.
*Felel lelkesen a férfinek, s tekintetéből is ki lehet olvasni, hogy mennyire örül neki, hogy így alakulnak a dolgai. Felemelő érzés számára, hogy pont Zrekil-től tanulhat. Ez igaz, hogy kicsit furcsa, hiszen alig egy hete, pont ő utasította vissza ezt az ajánlatot. Azonban azóta fordult a kocka, s most inkább Thaira nem kedveli a mágiát, de leginkább csak azért, mert az entitás is ilyen mágikus valami volt és nagyon rossz élményeknek tette őt ki. Ezek után Allyn elfekszik a padon, kicsit fészkelődik, hiszen az "új" karja még mindig fáj és kellemetlen mozgatni is. Ellenben viszonylag gyorsan megtalálja a megfelelő pózt, s pillanatokon belül már alszik is. Zavartalan az álma és olyan mély, mint amilyen már nagyon régen volt. Úgy tűnik most, hogy elvégezték a feladatuk és hogy a lélekkő elpusztult sokkal nyugodtabban tud aludni. Egészen reggelig nem kel fel, vagyis nem is reggel az inkább késő délelőtt. Akkor is csak arra ébred meg, hogy valami piszkálja az arcát. Mikor pedig kinyitja szemét Xini-t látja.*
- Te kis nyuszi! Eddig megvoltál a batyuban is, most hogy nincs baj rögtön ki jössz mi? Na nem baj! Menj csak szerezz magadnak enni, de siess vissza.
*Mondja neki halkan, azzal visszacsukja szemeit, s próbál még pihenni egy kicsit. Azonban újra megzavarják, de ezúttal Thaira az.*
~Hogy a jó égbe tudsz ilyen nyálas dolgokat álmodni?~
~Te csak ne fürkészd az álmaim! Rendben?~
~Rendben lenne, ha nem keverednének bele az én álmaimba!~
~Tanulj meg szelektálni!~
*Mondja Allyn nevetve, ekkor tudatosul benne, hogy nem is fáj a karja. Csak álom lett volna, minden szörnyűség? Nem is lenne igaz? Erre a gondolatra hirtelen felül, s először a táskájába néz a tőr ott van, teháát valószínű. De mi van ha Thaira vette, kell valami más bizonyíték. Ekkor megpillantja az ébredező gnómot, arcán a karmolással. S szívében megint kellemes bizsergést érez. Nem fér hozzá kétség minden igaz, minden megtörtént! Ez kicsit megnyugtatja, hiszen akkor nem őrült meg, csak igaza volt a főpapnak és pihennie kellett.*