Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:37:04
Üzenet elküldve: 2014-04-10 13:37:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Turrog komoran biccent az őr szavaira. ~Szörnyű fény az anyátok.~ Jegyzi meg magában morogva. ~Hát ennyire figyelnek ezek itt a hősökre.~ Nem mondhatni, hogy megsértődött volna egy efféle apró részleten, hiszen az őrök máris nagyobb tisztelettel néznek rá, azonban büszkeségén esett egy apró csorba. A törpe keresztbe fonja kezeit az ajánlat hallatán. Nem egy tárgyalós típus, azonban még számára is felettébb gyanús lenne a felfestett helyzet. Lehetne csapda is, vagy akár egyből egy rajtaütés. Habár az őrök tartják fel a városban a rendet, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül meg kéne bíznia bennük. Elwyrien szavai pontosan tükrözik gondolatait. Turrog nem olyan éles nyelvű, mint a nő, így más stílusban próbálkozik.*
- Beszéljen a felettesével.* Jelenti ki komoran, de nem ellenségesen.* Mi a temetőben leszünk holnap éjfélkor, magunkban. A saját érdekükben ajánlom, hogy önök is tegyenek így.* Biztos abban, hogy az őrségnek nem lenne ínyére felesleges vérontást rendezni, vagy kín vallatni bármelyikőjüket is, azonban az óvatosság mindennél fontosabb. Elwyrien számára az anonimitás és az árnyékok rejteke pedig elengedhetetlen. Turrog figyelmesen várja az őrök válaszát, mikor halvány, ezüstös alakok jelennek meg a teremben. Az általuk lejtett tánc nyugalmat hoz szívébe. A törpe leereszti kezeit, talán még egy apró mosoly is átsuhan arcán, ahogy a szellemszerű formák selymesen, finoman tetszelegni kezdenek. Biztos benne, hogy ez valamiféle varázslat lehet, azonban azt sikerül leszűrnie, hogy egyértelműen nem támadó jellegű. Turrog mély levegőt vesz és némán hagyja, hogy a jelenlévők vele együtt élvezhessék a varázslat kellemes hatását.*
*Turrog komoran biccent az őr szavaira. ~Szörnyű fény az anyátok.~ Jegyzi meg magában morogva. ~Hát ennyire figyelnek ezek itt a hősökre.~ Nem mondhatni, hogy megsértődött volna egy efféle apró részleten, hiszen az őrök máris nagyobb tisztelettel néznek rá, azonban büszkeségén esett egy apró csorba. A törpe keresztbe fonja kezeit az ajánlat hallatán. Nem egy tárgyalós típus, azonban még számára is felettébb gyanús lenne a felfestett helyzet. Lehetne csapda is, vagy akár egyből egy rajtaütés. Habár az őrök tartják fel a városban a rendet, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy feltétel nélkül meg kéne bíznia bennük. Elwyrien szavai pontosan tükrözik gondolatait. Turrog nem olyan éles nyelvű, mint a nő, így más stílusban próbálkozik.*
- Beszéljen a felettesével.* Jelenti ki komoran, de nem ellenségesen.* Mi a temetőben leszünk holnap éjfélkor, magunkban. A saját érdekükben ajánlom, hogy önök is tegyenek így.* Biztos abban, hogy az őrségnek nem lenne ínyére felesleges vérontást rendezni, vagy kín vallatni bármelyikőjüket is, azonban az óvatosság mindennél fontosabb. Elwyrien számára az anonimitás és az árnyékok rejteke pedig elengedhetetlen. Turrog figyelmesen várja az őrök válaszát, mikor halvány, ezüstös alakok jelennek meg a teremben. Az általuk lejtett tánc nyugalmat hoz szívébe. A törpe leereszti kezeit, talán még egy apró mosoly is átsuhan arcán, ahogy a szellemszerű formák selymesen, finoman tetszelegni kezdenek. Biztos benne, hogy ez valamiféle varázslat lehet, azonban azt sikerül leszűrnie, hogy egyértelműen nem támadó jellegű. Turrog mély levegőt vesz és némán hagyja, hogy a jelenlévők vele együtt élvezhessék a varázslat kellemes hatását.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-10 11:01:35
Üzenet elküldve: 2014-04-10 11:01:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
*Természetesen Elwyrien előre tudta, hogy most itt és azonnal az őrök nem fognak tudni fizetni, de éppen ezért a legkevésbé sem számított rá. Elvégre igen valószínűtlen, hogy ekkora összeget hordana magánál két mezei városőr, s épp az lett volna gyanús, ha mégis.
Azonban az ajánlaton nevetnie kell. Ezek tényleg ennyire hülyének akarják nézni? Hát, ha így tesznek, akkor azt meg fogják bánni, annyi szent.*
-Ó hát persze. Zárt térben, ahol számítotok rá, hogy eljövök, nem igaz? Magadtól vagy ennyire ostoba, vagy valaki segít is benne?*hangja leginkább szkeptikus, elvégre nyilvánvalóan semmi sem gátolná az őröket abban, hogy akár egy egész komolyabb csapattal várják őt a következő este, aztán megpróbálják elfogni, s kínvallatással kiszedni belőle azt, amit tud. De ugyebár Elwyriennek esze ágában sincs hagyni semmi ilyesmit.*
-Holnap, éjfélkor, a temetőben. Már így is egy nap késésben lesztek, s ha akár csak egy kósza pillanatig úgy érzem, hogy át akartok verni, akkor bizony nincs üzlet.*közli tárgyilagos hangnemben.
~Megpróbálok valamit...~ hallja Vyra hangját, s érzi, hogy valami történik körülötte. Nem tudja igazán megfogalmazni, hogy micsoda, de határozottan olyan érzése van, mintha Vyra valami módon befolyásolni akarná a környezetét, s ez a sötételf gyilkos számára nem tűnik úgy, mintha sok jóval kecsegtetne. Vyra magánakciói eddig sem igazán sültek el jól, így Elwyrien az oszlop mögött kissé idegesen várja, hogy mi fog történni. Lopva pillant oldalra, Turrogot keresve tekintetével, hogy vajon a törp, vagy épp az a középen álló/fekvő négy alak érzékel-e bármit is abból, amit Vyra éppen elkövetni készül. Persze jelentős mértékben megnehezíti a helyzetet az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tényező, hogy Elwyriennek halvány fogalma sincs arról, hogy mit akart csinálni.
~Nyugalom.~ hallja Vyra hangját a fejében, de ez persze nem segít, a nő továbbra is gyanakodva pislog körbe.*
-Mit csinálsz?*suttogja maga elé.
~Mindjárt meglátod, ha sikerül. Ha nem, akkor úgyis mindegy, nem igaz?~ kuncog fel kis társa, ami megint csak nem hat éppen nyugtatólag a nőre. Legszívesebben néha nagyon keményen elverné Vyrát, már ha persze képes volna ilyesmire. Éppen elég teher az is, hogy a fejében van, s osztozik vele a gondolatain. Néha persze hasznos, és legalább sosincs egyedül, de általában inkább csak idegesítő tényezőként van jelen.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Természetesen Elwyrien előre tudta, hogy most itt és azonnal az őrök nem fognak tudni fizetni, de éppen ezért a legkevésbé sem számított rá. Elvégre igen valószínűtlen, hogy ekkora összeget hordana magánál két mezei városőr, s épp az lett volna gyanús, ha mégis.
Azonban az ajánlaton nevetnie kell. Ezek tényleg ennyire hülyének akarják nézni? Hát, ha így tesznek, akkor azt meg fogják bánni, annyi szent.*
-Ó hát persze. Zárt térben, ahol számítotok rá, hogy eljövök, nem igaz? Magadtól vagy ennyire ostoba, vagy valaki segít is benne?*hangja leginkább szkeptikus, elvégre nyilvánvalóan semmi sem gátolná az őröket abban, hogy akár egy egész komolyabb csapattal várják őt a következő este, aztán megpróbálják elfogni, s kínvallatással kiszedni belőle azt, amit tud. De ugyebár Elwyriennek esze ágában sincs hagyni semmi ilyesmit.*
-Holnap, éjfélkor, a temetőben. Már így is egy nap késésben lesztek, s ha akár csak egy kósza pillanatig úgy érzem, hogy át akartok verni, akkor bizony nincs üzlet.*közli tárgyilagos hangnemben.
~Megpróbálok valamit...~ hallja Vyra hangját, s érzi, hogy valami történik körülötte. Nem tudja igazán megfogalmazni, hogy micsoda, de határozottan olyan érzése van, mintha Vyra valami módon befolyásolni akarná a környezetét, s ez a sötételf gyilkos számára nem tűnik úgy, mintha sok jóval kecsegtetne. Vyra magánakciói eddig sem igazán sültek el jól, így Elwyrien az oszlop mögött kissé idegesen várja, hogy mi fog történni. Lopva pillant oldalra, Turrogot keresve tekintetével, hogy vajon a törp, vagy épp az a középen álló/fekvő négy alak érzékel-e bármit is abból, amit Vyra éppen elkövetni készül. Persze jelentős mértékben megnehezíti a helyzetet az az aprócska, nem éppen elhanyagolható tényező, hogy Elwyriennek halvány fogalma sincs arról, hogy mit akart csinálni.
~Nyugalom.~ hallja Vyra hangját a fejében, de ez persze nem segít, a nő továbbra is gyanakodva pislog körbe.*
-Mit csinálsz?*suttogja maga elé.
~Mindjárt meglátod, ha sikerül. Ha nem, akkor úgyis mindegy, nem igaz?~ kuncog fel kis társa, ami megint csak nem hat éppen nyugtatólag a nőre. Legszívesebben néha nagyon keményen elverné Vyrát, már ha persze képes volna ilyesmire. Éppen elég teher az is, hogy a fejében van, s osztozik vele a gondolatain. Néha persze hasznos, és legalább sosincs egyedül, de általában inkább csak idegesítő tényezőként van jelen.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-09 21:36:13
Üzenet elküldve: 2014-04-09 21:36:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Jajj, ne haragudj! Elfeledkeztem a szemedről.
*Már le is teszi a cuccokat. Erfalody nem tudja, hogy hogyan lehetne főzetet készíteni. Titkon örül egy kicsit, hogy végre ő tud jobban valamit. Persze ezt nem teszi szóvá. Megint tüzet kéne gyújtaniuk, vizet forralni, beletenni a leveleket és, főzni, keverni- kavarni. Ehhez ki kéne menni és újra tüzet kéne gyújtani.*
- Ki kéne mennünk ehhez a művelethez, mert tüzet kell rakni, s néhány nagyobb kő is kéne, mert tábortűznél csináljuk meg. A tűzrakóhelyet pedig kövekkel kell körülvenni. Itt vannak fák, így ágakat nem nehéz szerezni. A szemedet mindenképp kösd be! Milyen növények vannak még, amikből teát vagy főzetet kell csinálni? Mert azokat elkészítjük akkor most.
- Jajj, ne haragudj! Elfeledkeztem a szemedről.
*Már le is teszi a cuccokat. Erfalody nem tudja, hogy hogyan lehetne főzetet készíteni. Titkon örül egy kicsit, hogy végre ő tud jobban valamit. Persze ezt nem teszi szóvá. Megint tüzet kéne gyújtaniuk, vizet forralni, beletenni a leveleket és, főzni, keverni- kavarni. Ehhez ki kéne menni és újra tüzet kéne gyújtani.*
- Ki kéne mennünk ehhez a művelethez, mert tüzet kell rakni, s néhány nagyobb kő is kéne, mert tábortűznél csináljuk meg. A tűzrakóhelyet pedig kövekkel kell körülvenni. Itt vannak fák, így ágakat nem nehéz szerezni. A szemedet mindenképp kösd be! Milyen növények vannak még, amikből teát vagy főzetet kell csinálni? Mert azokat elkészítjük akkor most.
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:16:37
Üzenet elküldve: 2014-04-09 20:16:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Ahogy a tálak előre kerülnek ő is lassan elkezdi kipakolni a tarisznyáját az egyes növényfajtákat egy-egy kupacba tenni, ahogy az üvegcséket is előhalássza, meg még újabb néhány kis fiolát amibe majd a levet, teát, kivonatot, kenceficét, vagy ami épp az eredmény azt teszik. Assa választására csak hümmög egyet, viszont a lánynak remek érzéke van, hogy hogy vonja magára a mélységi figyelmét, mikor a két követ összeütve meggondolatlanul úgy dönt meggyújt egy ágat a templomban. Felciccenve kapja a szemei elé a kezét a hirtelen erős fényre, aztán bosszúsan figyeli a tündérkét.* ~Ez a felszíni...hogy a jó életben maradhatott eddig életben?! Az ilyenbe nálunk az első fél órában tőrt mélyesztenének.~ *Tűnődik inkább mérges mint ellenséges gondolatokkal, a saját meglátásait mérlegelve.*
- Te lány! Ha már ennyi bizbaszt kértél a csuklyásoktól, ezt a mutatványt miért nem tudtad a gyertyákkal eljátszani? Olyanokkal mint azok ott! *Mutat bosszúsan oldalra, hiszen az egész helységnek más sem ad gyenge fényt csak a gyertyák pislákoló lángjai, főleg, hogy kint már lement a nap. Ha nem is kért, legalább odamehetett volna az egyikhez, ahelyett, hogy itt bemutatja a túlélő tudományát kis híján felgyújtva valamelyikük haját, vagy jobbik esetben a padot.* Ahelyett, hogy itt kiégeted a szemem! Nem értem ezzel miért nem lehetett várni, egy-két nap és maguktól kiszáradtak volna. *Folytatja még mindig borúsan, majd találomra beleszórja a tálba az első adag növényt ami hirtelen a kezébe akad, hogy valamivel lehűtse magát. Mielőtt bármit is kezdene velük azért gyorsan rápillant, hogy mi került bele a tálkába. Nincs szerencséje, a vérfűt találta meg, ezeknek a sűrű főzetét kell alkalmazni, és nem a levét. De hogyan kell ezeket megfőzni? Fene, ez megint valami, amit nagy valószínűséggel a tündérlány tud. Nagyot sóhajtva nézegeti a skarlát virágokat a helyes elkészítésen morfondírozva. Talán jobb lenne inkább a másik kettő mérgezővel kezdeni, azoknak úgyis csak a leve, vagy a pépje kell ide és nem pedig a "sűrű főzete".*
- Ezekkel mit kell kezdeni? Hogy érti azt a leírás, hogy sűrű főzetet csináljunk belőle? *Sóhajt fel a lány irányába döntve a tálkát. Ha az tovább szórakozik az ágakkal és a két kővel, akkor majd kikapja a kezéből, és meg sem áll amíg az egészet ki nem hajítja a templomból, de azért reméli, hogy Assa már az első szavaira megszabadult a túlélőfelszerelésétől.*
*Ahogy a tálak előre kerülnek ő is lassan elkezdi kipakolni a tarisznyáját az egyes növényfajtákat egy-egy kupacba tenni, ahogy az üvegcséket is előhalássza, meg még újabb néhány kis fiolát amibe majd a levet, teát, kivonatot, kenceficét, vagy ami épp az eredmény azt teszik. Assa választására csak hümmög egyet, viszont a lánynak remek érzéke van, hogy hogy vonja magára a mélységi figyelmét, mikor a két követ összeütve meggondolatlanul úgy dönt meggyújt egy ágat a templomban. Felciccenve kapja a szemei elé a kezét a hirtelen erős fényre, aztán bosszúsan figyeli a tündérkét.* ~Ez a felszíni...hogy a jó életben maradhatott eddig életben?! Az ilyenbe nálunk az első fél órában tőrt mélyesztenének.~ *Tűnődik inkább mérges mint ellenséges gondolatokkal, a saját meglátásait mérlegelve.*
- Te lány! Ha már ennyi bizbaszt kértél a csuklyásoktól, ezt a mutatványt miért nem tudtad a gyertyákkal eljátszani? Olyanokkal mint azok ott! *Mutat bosszúsan oldalra, hiszen az egész helységnek más sem ad gyenge fényt csak a gyertyák pislákoló lángjai, főleg, hogy kint már lement a nap. Ha nem is kért, legalább odamehetett volna az egyikhez, ahelyett, hogy itt bemutatja a túlélő tudományát kis híján felgyújtva valamelyikük haját, vagy jobbik esetben a padot.* Ahelyett, hogy itt kiégeted a szemem! Nem értem ezzel miért nem lehetett várni, egy-két nap és maguktól kiszáradtak volna. *Folytatja még mindig borúsan, majd találomra beleszórja a tálba az első adag növényt ami hirtelen a kezébe akad, hogy valamivel lehűtse magát. Mielőtt bármit is kezdene velük azért gyorsan rápillant, hogy mi került bele a tálkába. Nincs szerencséje, a vérfűt találta meg, ezeknek a sűrű főzetét kell alkalmazni, és nem a levét. De hogyan kell ezeket megfőzni? Fene, ez megint valami, amit nagy valószínűséggel a tündérlány tud. Nagyot sóhajtva nézegeti a skarlát virágokat a helyes elkészítésen morfondírozva. Talán jobb lenne inkább a másik kettő mérgezővel kezdeni, azoknak úgyis csak a leve, vagy a pépje kell ide és nem pedig a "sűrű főzete".*
- Ezekkel mit kell kezdeni? Hogy érti azt a leírás, hogy sűrű főzetet csináljunk belőle? *Sóhajt fel a lány irányába döntve a tálkát. Ha az tovább szórakozik az ágakkal és a két kővel, akkor majd kikapja a kezéből, és meg sem áll amíg az egészet ki nem hajítja a templomból, de azért reméli, hogy Assa már az első szavaira megszabadult a túlélőfelszerelésétől.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-09 19:30:40
Üzenet elküldve: 2014-04-09 19:30:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Odamegy a sötételf lányhoz az edényekkel, leteszi őket az asztalra. *
- Szerintem kezdjük az Észak reményével. Ezt legegyszerűbb, ha kicsit megperzseljük.
*Fog két kovakövet, összecsiszolja őket, majd kigyullad a tűz, egy vékony faágat gyújt meg, majd fog néhány levelet és egy kicsit hozzáérinti őket a lánghoz. Ez majdnem olyan mintha szárítaná a leveleket, csak gyorsabb módszer. A száraz levéltörmeléket üvegcsébe teszi, majd várja, hogy Erfalody is kövesse példáját. Ha megvannak, akkor megkérdezi:*
- Most válassz valamit te! Mivel folytassuk?
*Odamegy a sötételf lányhoz az edényekkel, leteszi őket az asztalra. *
- Szerintem kezdjük az Észak reményével. Ezt legegyszerűbb, ha kicsit megperzseljük.
*Fog két kovakövet, összecsiszolja őket, majd kigyullad a tűz, egy vékony faágat gyújt meg, majd fog néhány levelet és egy kicsit hozzáérinti őket a lánghoz. Ez majdnem olyan mintha szárítaná a leveleket, csak gyorsabb módszer. A száraz levéltörmeléket üvegcsébe teszi, majd várja, hogy Erfalody is kövesse példáját. Ha megvannak, akkor megkérdezi:*
- Most válassz valamit te! Mivel folytassuk?
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-09 18:43:11
Üzenet elküldve: 2014-04-09 18:43:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Néha-néha elgondolkozik rajta, hogy vajon mennyit ajánlatos kimondania azokból amit gondol, és ha tudná, hogy a tündérlány már most elborultnak tartja a gondolatait talán ismét nekifutna a dolgok átgondolásának. Vajon mi lenne, ha a lány tényleg belelátna a gondolataiba, látná amit a jégkék szemek magukba rejtenek, és csak néha engednek egy-egy gondolatfoszlányt kivetülni a világnak, hogy mások is részesedhessenek a szebbnél szebb és kedvesebbnél kedvesebb gondolatokban. De ő nem tartja magát elborultnak, épp ellenkezőleg. A fajtájának nőstényeihez képest meglepően tisztábban látja a világot, és képes ésszerűbb döntéseket hozni. Néha elgondolkozik azon, hogy mi lenne ha ő állna a családban az első lánygyermek helyén, ám ezt gyorsan ki szokta verni a fejéből. Van éppen elég gondja ahhoz, hogy a két nővére egységes haragját ne akarja kivívni a saját fejére.
Leugrik a lováról, és míg kicsit elszöszmötöl a nyeregtáskával Assa már viharzik is be, hogy eszközöket kérjen. Jobb is, ha az illedelmes kis jó kislány sírja ki a segítséget, mint ha ő próbálna bármit is kérni. Nem foglalkozik a beszélgetőkkel, egy-egy szófoszlány elkapása már elég, hogy jobbnak érezze leülni a padra amíg a tündérlány intézkedik. Nagy elégedett sóhajjal kapja le szeméről a kendőt, fényes jégtükreit kiszabadítva a fekete fátyol leple alól. Hogy mennyivel jobb ez így...*
- Én már kész vagyok! *Emeli fel mindkét kezét megerősítve a szavait. A pad sarkában ül, táskáját már letette maga elé, így pont annyi hely van, hogy Assa is hasonlóképpen cselekedjen, középre pedig ki tudják tenni a tálakat. Viszont a mérgezőekkel, főleg azzal a dögszagúval nem kis munkájuk lesz ami óvatosságot igényel, és a fiatal nőstény nagyon reméli, hogy a nővényből áradó kezdetleges (mert reméli, hogy az a bizonyos tea már nem fog dögszagot árasztani) bűzre nem fognak köréjük tolongani a panaszkodó csuklyások.
Azért mielőtt még hozzáérne a mérgező növényekhez gyorsan iszik pár kortyot a kulacsából, utána már nem nagyon akarja a cuccait fogdosni ha nem kifejezetten muszáj.
Miután a flaska visszakerül a táskájába kíváncsian figyeli a tündérlányt, hogy mivel is akar először kezdeni. Úgyis végigmennek az összesen, szóval neki teljesen lényegtelen, bár meglátása szerint azokkal kellene kezdeni amiket talán legelőször szedtek, mert azok a fajták lehetnek most legközelebb a teljes kiszáradáshoz.*
*Néha-néha elgondolkozik rajta, hogy vajon mennyit ajánlatos kimondania azokból amit gondol, és ha tudná, hogy a tündérlány már most elborultnak tartja a gondolatait talán ismét nekifutna a dolgok átgondolásának. Vajon mi lenne, ha a lány tényleg belelátna a gondolataiba, látná amit a jégkék szemek magukba rejtenek, és csak néha engednek egy-egy gondolatfoszlányt kivetülni a világnak, hogy mások is részesedhessenek a szebbnél szebb és kedvesebbnél kedvesebb gondolatokban. De ő nem tartja magát elborultnak, épp ellenkezőleg. A fajtájának nőstényeihez képest meglepően tisztábban látja a világot, és képes ésszerűbb döntéseket hozni. Néha elgondolkozik azon, hogy mi lenne ha ő állna a családban az első lánygyermek helyén, ám ezt gyorsan ki szokta verni a fejéből. Van éppen elég gondja ahhoz, hogy a két nővére egységes haragját ne akarja kivívni a saját fejére.
Leugrik a lováról, és míg kicsit elszöszmötöl a nyeregtáskával Assa már viharzik is be, hogy eszközöket kérjen. Jobb is, ha az illedelmes kis jó kislány sírja ki a segítséget, mint ha ő próbálna bármit is kérni. Nem foglalkozik a beszélgetőkkel, egy-egy szófoszlány elkapása már elég, hogy jobbnak érezze leülni a padra amíg a tündérlány intézkedik. Nagy elégedett sóhajjal kapja le szeméről a kendőt, fényes jégtükreit kiszabadítva a fekete fátyol leple alól. Hogy mennyivel jobb ez így...*
- Én már kész vagyok! *Emeli fel mindkét kezét megerősítve a szavait. A pad sarkában ül, táskáját már letette maga elé, így pont annyi hely van, hogy Assa is hasonlóképpen cselekedjen, középre pedig ki tudják tenni a tálakat. Viszont a mérgezőekkel, főleg azzal a dögszagúval nem kis munkájuk lesz ami óvatosságot igényel, és a fiatal nőstény nagyon reméli, hogy a nővényből áradó kezdetleges (mert reméli, hogy az a bizonyos tea már nem fog dögszagot árasztani) bűzre nem fognak köréjük tolongani a panaszkodó csuklyások.
Azért mielőtt még hozzáérne a mérgező növényekhez gyorsan iszik pár kortyot a kulacsából, utána már nem nagyon akarja a cuccait fogdosni ha nem kifejezetten muszáj.
Miután a flaska visszakerül a táskájába kíváncsian figyeli a tündérlányt, hogy mivel is akar először kezdeni. Úgyis végigmennek az összesen, szóval neki teljesen lényegtelen, bár meglátása szerint azokkal kellene kezdeni amiket talán legelőször szedtek, mert azok a fajták lehetnek most legközelebb a teljes kiszáradáshoz.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-09 17:38:53
Üzenet elküldve: 2014-04-09 17:38:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Bizony sokmindenben különböznek. Erfalodynak gyakran elég elbroult gondolatai vannak, legalábbis Assa így gondolkodik a sötételf lányról, akit ennek ellenére ő már el tudott fogadni.*
*Visszaérnek a templomhoz, Assa kiköti lovát, s gondolja, hogy Erfalody is így cselekszik. Ő is tisztában van azzal, hogy szükség van néhány dologra, így odalép egy idős paphoz, mikor már bent vannak a templomban.*
- Elnézést! Néhány növényt szedtünk az erdőben és szeretnénénk elkészíteni a kotyvalékokat. Tudna nekünk adni néhány tálat, valami kanalat és egy kis alkoholt?
- Persze.
*Nem telik bele sok idő es az idős férfi visszatér az alapanyagokkal.*
- Hogyan hálálhatnám meg, uram?
-Ugyan, ez a mi kötelességünk, hogy segítsünk másoknak.
*Mondja mosolyogva a pap.*
- Annyit kérek, hogy ha végeztek, akkor adják vissza az eszközöket.
*Assa mosolyogva néz Erfalodyra.*
- Na, kezdhetjük a kotyvasztást!
*Bizony sokmindenben különböznek. Erfalodynak gyakran elég elbroult gondolatai vannak, legalábbis Assa így gondolkodik a sötételf lányról, akit ennek ellenére ő már el tudott fogadni.*
*Visszaérnek a templomhoz, Assa kiköti lovát, s gondolja, hogy Erfalody is így cselekszik. Ő is tisztában van azzal, hogy szükség van néhány dologra, így odalép egy idős paphoz, mikor már bent vannak a templomban.*
- Elnézést! Néhány növényt szedtünk az erdőben és szeretnénénk elkészíteni a kotyvalékokat. Tudna nekünk adni néhány tálat, valami kanalat és egy kis alkoholt?
- Persze.
*Nem telik bele sok idő es az idős férfi visszatér az alapanyagokkal.*
- Hogyan hálálhatnám meg, uram?
-Ugyan, ez a mi kötelességünk, hogy segítsünk másoknak.
*Mondja mosolyogva a pap.*
- Annyit kérek, hogy ha végeztek, akkor adják vissza az eszközöket.
*Assa mosolyogva néz Erfalodyra.*
- Na, kezdhetjük a kotyvasztást!
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-08 22:18:31
Üzenet elküldve: 2014-04-08 22:18:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
Hát persze, Turrog... *bólint zavartan az idősebb őr*, szörnyű itt a fény, nem láttalak rendesen...
*Habozni látszik, nem tudni, látott-e mostanában kétezer aranyat egy helyen. Mindenesetre azt sem meri megkockáztatni, hogy azonnal nemet mondjon, hiszen nagyon is értékes információkról van szó. A törpe jelenléte viszont meggyőzni, hogy érdemes adni egy esélyt a dolognak, még ha ő maga nem is tudja azonnal előrántani a kért aranymennyiséget.*
Beszélnem kell a felettesemmel *mondja.* Gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy itt és most semmiképp sem tudok fizetni. Találkozzunk holnap ugyanekkor, ugyanitt, akkor megmondom, mit határozott az őrség.
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
Hát persze, Turrog... *bólint zavartan az idősebb őr*, szörnyű itt a fény, nem láttalak rendesen...
*Habozni látszik, nem tudni, látott-e mostanában kétezer aranyat egy helyen. Mindenesetre azt sem meri megkockáztatni, hogy azonnal nemet mondjon, hiszen nagyon is értékes információkról van szó. A törpe jelenléte viszont meggyőzni, hogy érdemes adni egy esélyt a dolognak, még ha ő maga nem is tudja azonnal előrántani a kért aranymennyiséget.*
Beszélnem kell a felettesemmel *mondja.* Gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy itt és most semmiképp sem tudok fizetni. Találkozzunk holnap ugyanekkor, ugyanitt, akkor megmondom, mit határozott az őrség.
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-07 19:49:56
Üzenet elküldve: 2014-04-07 19:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Turrog kissé felmordul az őr bizalmatlanságára. Sajnos a városőrök nem veszik észre, hogy jelenleg ő is és Elwyrien is a pártjukat akarják fogni, nem pedig ellenük szervezkednek. Bár, ki hibáztathatná őket? A törpe mogorván a batyujába nyúl, majd előhúzza a már régóta őrizgetett aranymedálját. Még régen kapta, mikor pár társával együtt védték meg a várost egy egészen közeli démon fenyegetéstől. Az ékszer csak a város hőseinek jár ki, akik már bizonyították rátermettségüket és hősiességüket ittlétük során. Az aprócska madár, ami előkelően díszeleg a medálon kecsesen töri meg a nyakékre eső, halvány fényt.*
- Talán ez elég lesz, hogy kissé megnyugodjatok a kilétünk felől.* Emeli fel az őrök felé a tárgyat. Jól látható távolságban van a csapattól, így nem kétséges, hogy felismerik-e az ékszert.* Turrog vagyok, talán halottátok már a nevem.* Folytatja közelebb lépve. Mi tagadás, Elwyrien szavai igencsak növelik az (egyébként sem kevés) önbecsülését, azonban sosem szerette, ha efféle nevekkel illetik. Igen, valóban mentette meg már meg a várost és valóban kitűnő harcos, azonban a fényűzés nem neki való. Beszéljen helyette a kardja és a pajzsa, csengjen szavai helyett a páncélja. Egy sanda pillantást vet a sötétségre, majd pedig tekintetét az őrökre szegezi.* Bármennyire is ellenemre van az efféle üzletelés, a barátomnak igaza van. Nélküle vajnyi kevés esélyetek van megtalálni a gyilkosokat, főleg hogy azokról jóformán semmit sem tudtok. Az idegenek több embert megöltek, egyet pedig, mint láthatják, az élet és halál küszöbére küldtek. Az információ a segítségükre lesz, erre szavamat adom... És tudják, egy efféle szóban lehet bízni.* Emeli fel újra az aranymedált. Hogyha a kitüntetés nem képes meggyőzni az őröket a megbízhatóságukról, akkor jobb ha nem is tárgyalnak tovább. Hogyha ennyire nem akarják elkapni a tetteseket, akkor csak rajta.*
*Turrog kissé felmordul az őr bizalmatlanságára. Sajnos a városőrök nem veszik észre, hogy jelenleg ő is és Elwyrien is a pártjukat akarják fogni, nem pedig ellenük szervezkednek. Bár, ki hibáztathatná őket? A törpe mogorván a batyujába nyúl, majd előhúzza a már régóta őrizgetett aranymedálját. Még régen kapta, mikor pár társával együtt védték meg a várost egy egészen közeli démon fenyegetéstől. Az ékszer csak a város hőseinek jár ki, akik már bizonyították rátermettségüket és hősiességüket ittlétük során. Az aprócska madár, ami előkelően díszeleg a medálon kecsesen töri meg a nyakékre eső, halvány fényt.*
- Talán ez elég lesz, hogy kissé megnyugodjatok a kilétünk felől.* Emeli fel az őrök felé a tárgyat. Jól látható távolságban van a csapattól, így nem kétséges, hogy felismerik-e az ékszert.* Turrog vagyok, talán halottátok már a nevem.* Folytatja közelebb lépve. Mi tagadás, Elwyrien szavai igencsak növelik az (egyébként sem kevés) önbecsülését, azonban sosem szerette, ha efféle nevekkel illetik. Igen, valóban mentette meg már meg a várost és valóban kitűnő harcos, azonban a fényűzés nem neki való. Beszéljen helyette a kardja és a pajzsa, csengjen szavai helyett a páncélja. Egy sanda pillantást vet a sötétségre, majd pedig tekintetét az őrökre szegezi.* Bármennyire is ellenemre van az efféle üzletelés, a barátomnak igaza van. Nélküle vajnyi kevés esélyetek van megtalálni a gyilkosokat, főleg hogy azokról jóformán semmit sem tudtok. Az idegenek több embert megöltek, egyet pedig, mint láthatják, az élet és halál küszöbére küldtek. Az információ a segítségükre lesz, erre szavamat adom... És tudják, egy efféle szóban lehet bízni.* Emeli fel újra az aranymedált. Hogyha a kitüntetés nem képes meggyőzni az őröket a megbízhatóságukról, akkor jobb ha nem is tárgyalnak tovább. Hogyha ennyire nem akarják elkapni a tetteseket, akkor csak rajta.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:46:29
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:46:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Meg sem lepődik a kérdésére adott válaszon, nagyjából pontosan erre a válaszra számított, az előbbi válasz kiegészítése viszont már váratlanabbul éri, mégis jól esik neki, hogy legalább ennyit mond róla a férfi.* ~Ne törődjek vele? Az orrom előtt történik.~ *Dönti oldalra kérdőn a fejét, így próbálva még figyelmesebben koncentrálni az előtte ülőre. Próbál minden apró rándulás, a férfi szemeinek bármilyen árulkodó csillanását elkapni ami az esetleges újból feltörő fájdalomról árulkodna.*
- Mi a konkrét kiváltó oka? *Már majdnem dühös magára, hogy olyan kérdéseket tesz fel amire semmi értelme, hogy választ adjon neki a másik, hiszen bármit is mond, ő nem tud neki segíteni. Sajnos ő nem ért a gyógyításhoz, vagyis hát ért, de csak nagyon alapszinten. A sérüléseket el tudja látni, és anyjának hála ismer jó néhány gyógynövényt, de tudása itt kifújt. Ennyit talán még a férfi is tud mint amennyit ő.
Tényleg szívesen beszélgetne hosszasabban vele ahelyett, hogy a gondolataiba merülve válogat a könyvek közül magában egy érdeklődési sorrendet felállítva, de tudja, hogy ő nem ezért van itt. Örülhet, hogy tényleg nem zavarja, és megengedte, hogy ideüljön hozzá, nem kellene megzavarnia abban, hogy visszamerülhessen a tanulásba.*
- Eszembe se jutna kivenni a könyvet a kezéből. *Kapja fel ismét Rigeen felé a tekintetét.* Olyan sok a választék, és mindegyik annyira különbözik a másiktól, mégis olyan egyformák...hirtelen ez nehezebb mint gondoltam. De talán a vízzel kezdeném. *Mosolyog rá melegen, miközben kicsit megered a nyelve, ami talán kicsit eloszlathatja a kételyt a férfiban, hogy a keze bármiféle feszültséget okozna. De jól mondta az elején, még ha a földmágia érdekelné is, akkor sem kérné ki a kezéből mikor neki hozták oda ezeket. De ezen nem kell sokat gondolkoznia, hiszen a földmágia nem éppen tartozik kimondottan a számára legérdekeltebb kategóriába.
Nagy szemekkel figyel mikor a férfi beszélgetésbe kezd. Szinte issza a szavait, mérlegeli a nézőpontját.*
- Én ilyenkor ki tudok kapcsolni. Csak a sorokra koncentrálok kizárva minden problémát vagy gondot ami esetleg nyomaszthat. Nem kell gondolnom semmire, csak az egymást követő sorokra összpontosítanom. Persze ez csak akkor jó, ha amit olvasok az tényleg igazán érdekel. Ha egy olyan könyvet tesznek elém, ami egyáltalán nem nyeri el a tetszésem akkor a tudásvágy mintha nem is létezne bennem. *Fejti ki ő is barátságos pillantással a véleményét. Ő rendszerint elégé kíváncsi természetű, de csak amíg olyan dolgokról van szó amik érdeklik. Ha valami nem kelti föl az érdeklődését, akkor inkább amolyan nemtörődöm fajta avval kapcsolatban, ami igen nagy bonyodalmat tudott okozni otthon az iskolájukban, meg persze sokszor bajba is került miatta.
Kicsit a homlokát ráncolva figyeli ahogy a férfi megmozgatja a kezét.* ~Lehet, hogy ismét fáj neki?~ *Nem tartja lehetetlennek, sőt! Még semmit sem tud, de ahogy elnézi a végtagot ha az fáj, akkor az nem kicsit fájhat.*
- Biztos normális, hogy ennyire fáj, és ilyen gyakran? *Nézi aggodalmas tekintettel ahogy a végtag a férfi ölébe kerül. Tudja, hogy nem kellene felhoznia, és végképp nem rá tartozik, de nem tudja megállni, hogy ki ne bukjon belőle a kérdés. Hiába bánja meg egy kicsit, vissza már nem szívhatja ugyebár.*
*Meg sem lepődik a kérdésére adott válaszon, nagyjából pontosan erre a válaszra számított, az előbbi válasz kiegészítése viszont már váratlanabbul éri, mégis jól esik neki, hogy legalább ennyit mond róla a férfi.* ~Ne törődjek vele? Az orrom előtt történik.~ *Dönti oldalra kérdőn a fejét, így próbálva még figyelmesebben koncentrálni az előtte ülőre. Próbál minden apró rándulás, a férfi szemeinek bármilyen árulkodó csillanását elkapni ami az esetleges újból feltörő fájdalomról árulkodna.*
- Mi a konkrét kiváltó oka? *Már majdnem dühös magára, hogy olyan kérdéseket tesz fel amire semmi értelme, hogy választ adjon neki a másik, hiszen bármit is mond, ő nem tud neki segíteni. Sajnos ő nem ért a gyógyításhoz, vagyis hát ért, de csak nagyon alapszinten. A sérüléseket el tudja látni, és anyjának hála ismer jó néhány gyógynövényt, de tudása itt kifújt. Ennyit talán még a férfi is tud mint amennyit ő.
Tényleg szívesen beszélgetne hosszasabban vele ahelyett, hogy a gondolataiba merülve válogat a könyvek közül magában egy érdeklődési sorrendet felállítva, de tudja, hogy ő nem ezért van itt. Örülhet, hogy tényleg nem zavarja, és megengedte, hogy ideüljön hozzá, nem kellene megzavarnia abban, hogy visszamerülhessen a tanulásba.*
- Eszembe se jutna kivenni a könyvet a kezéből. *Kapja fel ismét Rigeen felé a tekintetét.* Olyan sok a választék, és mindegyik annyira különbözik a másiktól, mégis olyan egyformák...hirtelen ez nehezebb mint gondoltam. De talán a vízzel kezdeném. *Mosolyog rá melegen, miközben kicsit megered a nyelve, ami talán kicsit eloszlathatja a kételyt a férfiban, hogy a keze bármiféle feszültséget okozna. De jól mondta az elején, még ha a földmágia érdekelné is, akkor sem kérné ki a kezéből mikor neki hozták oda ezeket. De ezen nem kell sokat gondolkoznia, hiszen a földmágia nem éppen tartozik kimondottan a számára legérdekeltebb kategóriába.
Nagy szemekkel figyel mikor a férfi beszélgetésbe kezd. Szinte issza a szavait, mérlegeli a nézőpontját.*
- Én ilyenkor ki tudok kapcsolni. Csak a sorokra koncentrálok kizárva minden problémát vagy gondot ami esetleg nyomaszthat. Nem kell gondolnom semmire, csak az egymást követő sorokra összpontosítanom. Persze ez csak akkor jó, ha amit olvasok az tényleg igazán érdekel. Ha egy olyan könyvet tesznek elém, ami egyáltalán nem nyeri el a tetszésem akkor a tudásvágy mintha nem is létezne bennem. *Fejti ki ő is barátságos pillantással a véleményét. Ő rendszerint elégé kíváncsi természetű, de csak amíg olyan dolgokról van szó amik érdeklik. Ha valami nem kelti föl az érdeklődését, akkor inkább amolyan nemtörődöm fajta avval kapcsolatban, ami igen nagy bonyodalmat tudott okozni otthon az iskolájukban, meg persze sokszor bajba is került miatta.
Kicsit a homlokát ráncolva figyeli ahogy a férfi megmozgatja a kezét.* ~Lehet, hogy ismét fáj neki?~ *Nem tartja lehetetlennek, sőt! Még semmit sem tud, de ahogy elnézi a végtagot ha az fáj, akkor az nem kicsit fájhat.*
- Biztos normális, hogy ennyire fáj, és ilyen gyakran? *Nézi aggodalmas tekintettel ahogy a végtag a férfi ölébe kerül. Tudja, hogy nem kellene felhoznia, és végképp nem rá tartozik, de nem tudja megállni, hogy ki ne bukjon belőle a kérdés. Hiába bánja meg egy kicsit, vissza már nem szívhatja ugyebár.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:24:06
Üzenet elküldve: 2014-04-06 21:24:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
*Elwyrien továbbra sem óhajtja megmutatni magát, így lehetőség szerint ide-oda cikázik az oszlopok és szobrok közötti homályban. Nem mintha úgy ítélné, hogy erre különösebben szükség van, viszont addig sem lankad a figyelme és mókának is jó, hogy összezavarhatja azt a két szerencsétlent.*
-No lám, lehet, hogy nem is vagy te olyan ostoba, mint amilyennek kinézel.*"válaszol" a azt őrnek halkan kuncogva.*
-Bár ezt sosem lehet elsőre megmondani, esküdni mernék rá, hogy magadtól sosem jutna eszedbe merre keresd őket...*sóhajt fel színpadiasan, majd végül úgy dönt, ténylegesen itt az ideje, hogy a tárgyra térjenek. Persze csak azután, hogy Turrogot illő módon bemutatja nekik.*
-Ha a társam nem ismered, úgy mégis olyan félkegyelmű vagy, mint amilyennek kinézel. A város hős védelmezőjét, a megmentőt, az oltalmazót nem ismerni... rosszabb, mintha szülőanyád nevét nem tudnád.*cukkolja még egy kicsit, majd ezután komolyabb hangnemre váltva megnevezi a feltételeket.*
-Ezer arany. Fejenként, előre. Addig egyetlen kósza információt sem osztok meg veletek, amíg nem fizettek ki. Márpedig nélkülem sosem találjátok meg őket, és az engem a legkevésbé sem fog zavarni. A feletteseidet viszont annál inkább, mivel ők bizony tudomást fognak szerezni arról, ha kiengedsz a koszos kis kezeid közül egy ilyen lehetőséget... aztán életed végéig pucolhatod a barakk latrináit. Te döntesz.*közli hideg, számító hangon, majd hallgatásba burkolózik. Elegendő időt ad annak a kettőnek, hogy átgondolja a dolgot. Ha nem kapja meg a pénzt, úgy a maga részéről lezártnak tekinti az egész ügyet és faképnél hagyja őket a haldoklóval. Puszta szívjóságból nem fog segíteni senkinek, főleg nem azoknak, akik amúgy alapesetben éppen utána koslatnak. Ha elfogadják az ajánlatot jó, de ha nem, Elwyriennek úgy is jó, akkor mehet a dolgára, a gyújtogatók meg sosem kerülnek az artheniori városőrség kezei közé. Nélküle hetekig nyomozhatnak, úgysem fognak találni semmit, márpedig a vasat addig jó ütni, amíg meleg. Ha a nyomok kihűlnek, akkor keresztet vethetnek az egészre, s nem mellesleg az is el lesz könyvelve, hogy az őrség képtelen ellátni a feladatát, nevezetesen hogy vigyázzon a város lakóinak épségére. Ha egy gyújtogatás megtorlás nélkül marad, ugyan ki merné azt állítani, hogy az őrök képesek megvédeni őket bármi egyébtől?*
*Elwyrien továbbra sem óhajtja megmutatni magát, így lehetőség szerint ide-oda cikázik az oszlopok és szobrok közötti homályban. Nem mintha úgy ítélné, hogy erre különösebben szükség van, viszont addig sem lankad a figyelme és mókának is jó, hogy összezavarhatja azt a két szerencsétlent.*
-No lám, lehet, hogy nem is vagy te olyan ostoba, mint amilyennek kinézel.*"válaszol" a azt őrnek halkan kuncogva.*
-Bár ezt sosem lehet elsőre megmondani, esküdni mernék rá, hogy magadtól sosem jutna eszedbe merre keresd őket...*sóhajt fel színpadiasan, majd végül úgy dönt, ténylegesen itt az ideje, hogy a tárgyra térjenek. Persze csak azután, hogy Turrogot illő módon bemutatja nekik.*
-Ha a társam nem ismered, úgy mégis olyan félkegyelmű vagy, mint amilyennek kinézel. A város hős védelmezőjét, a megmentőt, az oltalmazót nem ismerni... rosszabb, mintha szülőanyád nevét nem tudnád.*cukkolja még egy kicsit, majd ezután komolyabb hangnemre váltva megnevezi a feltételeket.*
-Ezer arany. Fejenként, előre. Addig egyetlen kósza információt sem osztok meg veletek, amíg nem fizettek ki. Márpedig nélkülem sosem találjátok meg őket, és az engem a legkevésbé sem fog zavarni. A feletteseidet viszont annál inkább, mivel ők bizony tudomást fognak szerezni arról, ha kiengedsz a koszos kis kezeid közül egy ilyen lehetőséget... aztán életed végéig pucolhatod a barakk latrináit. Te döntesz.*közli hideg, számító hangon, majd hallgatásba burkolózik. Elegendő időt ad annak a kettőnek, hogy átgondolja a dolgot. Ha nem kapja meg a pénzt, úgy a maga részéről lezártnak tekinti az egész ügyet és faképnél hagyja őket a haldoklóval. Puszta szívjóságból nem fog segíteni senkinek, főleg nem azoknak, akik amúgy alapesetben éppen utána koslatnak. Ha elfogadják az ajánlatot jó, de ha nem, Elwyriennek úgy is jó, akkor mehet a dolgára, a gyújtogatók meg sosem kerülnek az artheniori városőrség kezei közé. Nélküle hetekig nyomozhatnak, úgysem fognak találni semmit, márpedig a vasat addig jó ütni, amíg meleg. Ha a nyomok kihűlnek, akkor keresztet vethetnek az egészre, s nem mellesleg az is el lesz könyvelve, hogy az őrség képtelen ellátni a feladatát, nevezetesen hogy vigyázzon a város lakóinak épségére. Ha egy gyújtogatás megtorlás nélkül marad, ugyan ki merné azt állítani, hogy az őrök képesek megvédeni őket bármi egyébtől?*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 20:52:07
Üzenet elküldve: 2014-04-06 20:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aririn Eulidea Th'iamon//
-Semmi különösebb baj nincs.
*Feleli a fiatal fél-elf férfi*
-Csak a megszokott fájdalom. Ne is törődjön vele.
*Nyugtatja meg a lányt pár szóval, vagyis próbálja közölni vele, hogy nincs aggódni valója, s nyugodtan maradhat olvasgatni. Apropó olvasás. Már vonzza a tudás mámora. Újra elmerülne a könyvben de fél, hogy még nincs itt az ideje. ~Kitudja, akar-e beszélgetni a lány?~ Talán egy egyszerű szóváltással ezt el is intézhetné. Amint ezen a gondolat végigszalad elméjén az egyik csontkarma rándul egyet. ~Fékezzed már magad! Az ég verjen meg!~ Kezdi dühíteni a fékezhetetlen karja, főleg úgy, hogy ilyen sűrűen rángatózik, és nyíllal belé fájdalom. ~Hova rosszabbodik még ez az állapot?~ Mintha saját maga felé intézett volna költői kérdést, már át is lép e gondolaton. Inkább megint csak a lány felé fordul, s próbálja elkapni tekintetét.*
-Már tudja mit szeretne olvasni? Nyugodtan szóljon, ha pont e könyv kellene magának!
*Próbál szóváltásba keveredni a számára színpatikus kis jövevénnyel. ~Legalább egy kicsit oldom a karom okozta feszültséget.~ Megvan róla győződve, de alaptalanul, hogy keze megrémítette tanuló társát. Elhamarkodottan jelenti ki ezt magában, de sebaj ez közel sem annyira fontos dolog mint gondolná, bár erről a lánykának is más lehet a véleménye.*
-Mikor tanulok, vagy csak egyáltalán olvasok mintha az elmém láthatatlan védfalat vonna körém, csak a tudásvágyra tudok figyelni. Maga hogy van ezzel?
*Szájából hirtelen mondatok buknak ki, pedig még az újonnan a templomba érkezett leány még az előző kérdésre sem válaszolt. Ez még csak fel sem tűnik neki. Amikor eljut odáig, hogy ezt feldolgozza magában keze görcsbe rándul. Arca kifejezéstelen marad. A kezébe hasító éktelen, kegyetlen fájdalomnak még csak semmilyen nyomát sem mutatja, ezen ő maga is meglepődik. Kezét elkezdi lassan, s óvatosan mozgatni kőrkörös irányba. A hatalmas, csontig hatoló fájdalom egy hangyányit erősödik, de aztán felenged, s újra csak a vér lüktetését érzi karjában. A csintalan, élőholt kinézetű végtagon a fájdalom az utolsó szó jogán még rándít egyet. A rendetlen testrészt gazdája újra kényelembe helyezi, most azonban az ölébe csúsztatva. Még egy pillantást vet a lányra, reméli válaszol a kérdésekre, s nem bizonytalanította el a szapora beszéd.*
A hozzászólás írója (Rigeen Dimnet Gajhna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 20:57:36
-Semmi különösebb baj nincs.
*Feleli a fiatal fél-elf férfi*
-Csak a megszokott fájdalom. Ne is törődjön vele.
*Nyugtatja meg a lányt pár szóval, vagyis próbálja közölni vele, hogy nincs aggódni valója, s nyugodtan maradhat olvasgatni. Apropó olvasás. Már vonzza a tudás mámora. Újra elmerülne a könyvben de fél, hogy még nincs itt az ideje. ~Kitudja, akar-e beszélgetni a lány?~ Talán egy egyszerű szóváltással ezt el is intézhetné. Amint ezen a gondolat végigszalad elméjén az egyik csontkarma rándul egyet. ~Fékezzed már magad! Az ég verjen meg!~ Kezdi dühíteni a fékezhetetlen karja, főleg úgy, hogy ilyen sűrűen rángatózik, és nyíllal belé fájdalom. ~Hova rosszabbodik még ez az állapot?~ Mintha saját maga felé intézett volna költői kérdést, már át is lép e gondolaton. Inkább megint csak a lány felé fordul, s próbálja elkapni tekintetét.*
-Már tudja mit szeretne olvasni? Nyugodtan szóljon, ha pont e könyv kellene magának!
*Próbál szóváltásba keveredni a számára színpatikus kis jövevénnyel. ~Legalább egy kicsit oldom a karom okozta feszültséget.~ Megvan róla győződve, de alaptalanul, hogy keze megrémítette tanuló társát. Elhamarkodottan jelenti ki ezt magában, de sebaj ez közel sem annyira fontos dolog mint gondolná, bár erről a lánykának is más lehet a véleménye.*
-Mikor tanulok, vagy csak egyáltalán olvasok mintha az elmém láthatatlan védfalat vonna körém, csak a tudásvágyra tudok figyelni. Maga hogy van ezzel?
*Szájából hirtelen mondatok buknak ki, pedig még az újonnan a templomba érkezett leány még az előző kérdésre sem válaszolt. Ez még csak fel sem tűnik neki. Amikor eljut odáig, hogy ezt feldolgozza magában keze görcsbe rándul. Arca kifejezéstelen marad. A kezébe hasító éktelen, kegyetlen fájdalomnak még csak semmilyen nyomát sem mutatja, ezen ő maga is meglepődik. Kezét elkezdi lassan, s óvatosan mozgatni kőrkörös irányba. A hatalmas, csontig hatoló fájdalom egy hangyányit erősödik, de aztán felenged, s újra csak a vér lüktetését érzi karjában. A csintalan, élőholt kinézetű végtagon a fájdalom az utolsó szó jogán még rándít egyet. A rendetlen testrészt gazdája újra kényelembe helyezi, most azonban az ölébe csúsztatva. Még egy pillantást vet a lányra, reméli válaszol a kérdésekre, s nem bizonytalanította el a szapora beszéd.*
A hozzászólás írója (Rigeen Dimnet Gajhna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.06 20:57:36
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 17:07:09
Üzenet elküldve: 2014-04-06 17:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Figyelmét nem kerüli el a férfi arcán bekövetkező hirtelen változás. Az első pillanatban úgy hiszi, hogy a kezére tévedt pillantása az ami megzavarta, de abba nem vetülne ekkora fájdalom. A lány arca is kicsit elborul, homlokát ráncolva figyeli az előtte ülőt.*
- Valami baj van? *Ostoba kérdés, hiszen látja, hogy igen, valami baj van, de ez a kérdés most ösztönösen jött. Hangjából talán valamennyire kihallatszik egy kevéske aggodalom ahogy próbál rájönni mi történhetett. Van egy olyan érzése, hogy a férfi, bármi is a baja, biztos nem fogja őt máris beavatni, de azért mégsem hagyhatja szó nélkül a látottakat.
Mikor úgy tűnik elmúlt a gond, és hallja a nevet egy szelíd mosolyt küld felé, de még mindig nem biztos benne, hogy most már jól van.*
- Hát mágusnak még nem nevezném magam, de az a célom, hogy egyszer az legyek. *Veszi át a jobb kezébe a botját amit próbál az asztalhoz támasztani.
Figyeli, hogy milyen könyvet vesz el az asztalról, közben lehetősége nyílik újra megszemlélni a kezét, bár már óvatosabban, nehogy újra megmutatkozzon az a fájdalmas arckifejezés. A lányt egyáltalán nem zavarja, hogy a hat könyvből a földmágiát veszi magához a férfi. A földmágián kívül annyi sok más lehetőség sorakozik szó szerint előtte...* ~Itt van a víz és a hold mágia, ami szerintem nagyon szép és érdekes lehet, aztán ha támadót nézünk akkor a tűz és a nap mágia.~ *Sorolja magában, és rájön, hogy a hatból pont az utolsó kettő helyen állna a föld és a levegő. De nem lehet túl mohó, hiába tetszik neki egyszerre négy is, először ki kell választania egyet. A mélázásnak az vet véget, hogy ismét szeme elé kerül a férfi jobb keze.* ~Ha zavarná, hogy megbámulom biztos nem hagyná ennyire a szemem előtt.~ *A logikusnak tűnő megállapításra egy kicsit megnyugszik, viszont a keze túl közel van a könyvekhez, ő pedig még mindig nem választott. Mosolyogva nyúl előre, és veszi el az asztalról a víz mágiával foglalkozó könyvet, mielőtt Rigeen úgy dönt, hogy a földmágia kellően kielégítette már a tudásszomját, és új téma után nyúlna.* ~Akkor hát legyen kezdetnek a vízmágia.~ *Mosolyog fellapozva a kezébe vett könyvet. Persze azt se bánta volna, ha a férfi gyorsabbnak bizonyul nála, és elorrozza előle. Akkor valószínűleg a holdmágiát kezdte volna olvasgatni, és ha az nem nyerné el annyira a tetszését még mindig megvárhatta volna, hogy ismét cseréljen.
A kezére szándékosan nem tesz megjegyzést, egyrészt mert megjegyzést nem is akar rá tenni, nincs is mit, másrészt meg hiába született a fejében annyi érdekesebbnél érdekesebb kérdés, van benne annyi tapintat, illem és jó modor, hogy egy ilyen, valószínűleg elég kényes témával kapcsolatban ne rohamozza meg a férfit kérdésekkel. Főleg, hogy csak most találkoztak először.*
*Figyelmét nem kerüli el a férfi arcán bekövetkező hirtelen változás. Az első pillanatban úgy hiszi, hogy a kezére tévedt pillantása az ami megzavarta, de abba nem vetülne ekkora fájdalom. A lány arca is kicsit elborul, homlokát ráncolva figyeli az előtte ülőt.*
- Valami baj van? *Ostoba kérdés, hiszen látja, hogy igen, valami baj van, de ez a kérdés most ösztönösen jött. Hangjából talán valamennyire kihallatszik egy kevéske aggodalom ahogy próbál rájönni mi történhetett. Van egy olyan érzése, hogy a férfi, bármi is a baja, biztos nem fogja őt máris beavatni, de azért mégsem hagyhatja szó nélkül a látottakat.
Mikor úgy tűnik elmúlt a gond, és hallja a nevet egy szelíd mosolyt küld felé, de még mindig nem biztos benne, hogy most már jól van.*
- Hát mágusnak még nem nevezném magam, de az a célom, hogy egyszer az legyek. *Veszi át a jobb kezébe a botját amit próbál az asztalhoz támasztani.
Figyeli, hogy milyen könyvet vesz el az asztalról, közben lehetősége nyílik újra megszemlélni a kezét, bár már óvatosabban, nehogy újra megmutatkozzon az a fájdalmas arckifejezés. A lányt egyáltalán nem zavarja, hogy a hat könyvből a földmágiát veszi magához a férfi. A földmágián kívül annyi sok más lehetőség sorakozik szó szerint előtte...* ~Itt van a víz és a hold mágia, ami szerintem nagyon szép és érdekes lehet, aztán ha támadót nézünk akkor a tűz és a nap mágia.~ *Sorolja magában, és rájön, hogy a hatból pont az utolsó kettő helyen állna a föld és a levegő. De nem lehet túl mohó, hiába tetszik neki egyszerre négy is, először ki kell választania egyet. A mélázásnak az vet véget, hogy ismét szeme elé kerül a férfi jobb keze.* ~Ha zavarná, hogy megbámulom biztos nem hagyná ennyire a szemem előtt.~ *A logikusnak tűnő megállapításra egy kicsit megnyugszik, viszont a keze túl közel van a könyvekhez, ő pedig még mindig nem választott. Mosolyogva nyúl előre, és veszi el az asztalról a víz mágiával foglalkozó könyvet, mielőtt Rigeen úgy dönt, hogy a földmágia kellően kielégítette már a tudásszomját, és új téma után nyúlna.* ~Akkor hát legyen kezdetnek a vízmágia.~ *Mosolyog fellapozva a kezébe vett könyvet. Persze azt se bánta volna, ha a férfi gyorsabbnak bizonyul nála, és elorrozza előle. Akkor valószínűleg a holdmágiát kezdte volna olvasgatni, és ha az nem nyerné el annyira a tetszését még mindig megvárhatta volna, hogy ismét cseréljen.
A kezére szándékosan nem tesz megjegyzést, egyrészt mert megjegyzést nem is akar rá tenni, nincs is mit, másrészt meg hiába született a fejében annyi érdekesebbnél érdekesebb kérdés, van benne annyi tapintat, illem és jó modor, hogy egy ilyen, valószínűleg elég kényes témával kapcsolatban ne rohamozza meg a férfit kérdésekkel. Főleg, hogy csak most találkoztak először.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 16:12:16
Üzenet elküldve: 2014-04-06 16:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ujjait maga előtt az asztalon, úgy ahogy csak tudja próbálja összekulcsolni. Nehézkes művelet azt meg kell hagyni, de végül is sikerül végrehajtani. Elkapja a lány pillantását, amit rútul deformált kezére vetett. Szép zölden csillogó szemeiben inkább a kíváncsiság lángját látja mintsem a félelem mély érzéketlen sötétjét. Ennek kifejezetten örül. Megint villant egy kis mosolyt, de abban a pillanatban össze is húzza arcát. A kezébe nyilalló szúró fájdalom felemészti mosolyát, s átadja a végtelen homálynak. Arca kissé elsápad. Enyhe rémület fogja el. ~Még sohasem fokozódott ilyen mértékig a fájdalom. Érzem valami nincs rendben ezzel a karral, mármint még ennél is rosszabb lesz majd a helyzet.~ Arca visszanyeri színét, s derűjét mikor a fájdalom megszűnik őt sanyargatni. Persze a nő kérdése sem hagyta el a figyelmét.*
- A nevem Rigeen Dimnet Gajhna. Hogy melyik néven szólít csakis az ön választása.
*Látja hogy már az elf leány bele lesett az írásokba, s őt is lebilincseli az újonnan szerzett információk tömkelege.*
-Megérdeklődhetném, hogy ön mágus-e esetleg, vagy csak érdekli a könyvekben újonnan szerezhető tudás?
~Ha észrevételem nem csal inkább a víz mágiás könyv érdekli a "kis" hölgyet.~ *Ezen megállapítása elszánja arra, hogy karmai körbefonják a kemény borítós, föld mágia könyv gerincét, s maga felé húzzák azt. Nem akar túl mohónak tűnni, de csak úgy szomjazik a tudásra, már várja a magába szívott sok értelem kellemesen émelyítő érzését, s a mindent elfedő, láthatatlan homályt amit az elméje bocsát szeme elé, hogy csak a szöveget láthassa, más mind kerülje el figyelmét. Érdeklődve figyeli még egy kicsit a leányt. Már régen volt társaságban, pláne nőiben. Már volt lány kiért dobogott szíve. Sajnos ott kellett hagynia az utolsó faluban ahonnan muszáj volt tovább állnia. A lány nagyon hasonlít volt szerelméhez. Fehér haja, hosszú füle. Ő is ugyan ilyen karcsú. Érdekes hogy a két teremtés közt mekkora a hasonlóság. A deformálódott kezét kinyújtja az asztal közepe felé. Kíváncsi a lány reakciójára. Érdeklődik, hogy miként szól hozzá a ronda végtaghoz. Csodálja, még miért nem tett semmilyen megjegyzést a kezére. Ami viszont egyszer biztos, hogy a lány szomjazik a tudásra.*
- A nevem Rigeen Dimnet Gajhna. Hogy melyik néven szólít csakis az ön választása.
*Látja hogy már az elf leány bele lesett az írásokba, s őt is lebilincseli az újonnan szerzett információk tömkelege.*
-Megérdeklődhetném, hogy ön mágus-e esetleg, vagy csak érdekli a könyvekben újonnan szerezhető tudás?
~Ha észrevételem nem csal inkább a víz mágiás könyv érdekli a "kis" hölgyet.~ *Ezen megállapítása elszánja arra, hogy karmai körbefonják a kemény borítós, föld mágia könyv gerincét, s maga felé húzzák azt. Nem akar túl mohónak tűnni, de csak úgy szomjazik a tudásra, már várja a magába szívott sok értelem kellemesen émelyítő érzését, s a mindent elfedő, láthatatlan homályt amit az elméje bocsát szeme elé, hogy csak a szöveget láthassa, más mind kerülje el figyelmét. Érdeklődve figyeli még egy kicsit a leányt. Már régen volt társaságban, pláne nőiben. Már volt lány kiért dobogott szíve. Sajnos ott kellett hagynia az utolsó faluban ahonnan muszáj volt tovább állnia. A lány nagyon hasonlít volt szerelméhez. Fehér haja, hosszú füle. Ő is ugyan ilyen karcsú. Érdekes hogy a két teremtés közt mekkora a hasonlóság. A deformálódott kezét kinyújtja az asztal közepe felé. Kíváncsi a lány reakciójára. Érdeklődik, hogy miként szól hozzá a ronda végtaghoz. Csodálja, még miért nem tett semmilyen megjegyzést a kezére. Ami viszont egyszer biztos, hogy a lány szomjazik a tudásra.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:18:38
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Még pár pillanatra meg is torpan talán már csak egy méter távolságnyira az idegentől. Jobb kezét a háta mögött átveti, ujjai bal karjára fonódnak melyben ében botját tartja. Még kicsit dülöngél is, ahogy az a nyugalom mintha őt is elérné, amit valószínűleg most a férfi érezhet a könyvek olvasása közben. Ahogy először találkozik a borúsabb tekintettel, kicsit elbizonytalanodik. Lehet, hogy helyes volt az a félelme, hogy talán az idegen tényleg nem akar maga mellé semmilyen kellemetlenkedő alakot aki megzavarhatná a koncentrációban. Viszont aggodalma úgy tűnik alaptalannak bizonyul, mikor látja, hogy a férfi még fel is áll, hogy illendőbben üdvözölje.*
- Köszönöm! *Mosolyodik el boldogan, majd vele együtt helyet foglal. Mikor maga elé kapja a könyveket kíváncsian hallgatja végig az információkat mi micsoda. Eddig is ismerte a mágia ágakat, de most, hogy az előtte ülő férfi mindegyiket felsorolja és elé tolja a könyveket, kezdi magát a bőség zavarában érezni.
A kérdésre felkapja a fejét az előtte levő könyvekről.*
- Aririn Eulidea Th'iamon *Örül a kérdésnek, legalább addig is van ideje azon gondolkodni, hogy melyik ág érdekli őt a legjobban, amivel kezdeni szeretne.* Nyugodtan bármelyiken szólíthat a két nevem közül, amelyik jobban tetszik. *Folytatja őt figyelve. A lopott pillantások nem zavarják, hisz első találkozáskor mindenki ösztönösen méri fel a másikat legyen szó akár nőről akár férfiól. Érzékeny füleit nem kerülik el a furcsa hangot. Ahogy a hang irányába téved a tekintete akkor veszi csak észre a férfi jobb kezét. Kicsit nagyobbra nyitja azúr szemeit, de nem a félelem miatt. Tekintete érdeklődéstől, és kíváncsiságtól csillan ami rengeteg kérdést von maga után a lány fejében. Egy pillanat az egész amíg elméjébe vési a látottakat és már kapja is vissza tekintetét a másikéhoz, ne legyen túl feltűnő.*
- És én önt hogy szólíthatom? *Kérdezi kíváncsian, gondolatait az előbbi kérdéshez terelve vissza. Talán a vízzel, vagy a hold mágiával kellene kezdenie, azok nem hangzanak nehezen és a víz elemhez még vonzódik is. Nagyon szeret úszni, és imádja a vizet, talán ez lenne a legbölcsebb választás elsőre. De figyelme végig a férfin marad, egy pillanatra sem kalandozik el a könyvek irányába, arra még bőven lesz ideje.*
*Még pár pillanatra meg is torpan talán már csak egy méter távolságnyira az idegentől. Jobb kezét a háta mögött átveti, ujjai bal karjára fonódnak melyben ében botját tartja. Még kicsit dülöngél is, ahogy az a nyugalom mintha őt is elérné, amit valószínűleg most a férfi érezhet a könyvek olvasása közben. Ahogy először találkozik a borúsabb tekintettel, kicsit elbizonytalanodik. Lehet, hogy helyes volt az a félelme, hogy talán az idegen tényleg nem akar maga mellé semmilyen kellemetlenkedő alakot aki megzavarhatná a koncentrációban. Viszont aggodalma úgy tűnik alaptalannak bizonyul, mikor látja, hogy a férfi még fel is áll, hogy illendőbben üdvözölje.*
- Köszönöm! *Mosolyodik el boldogan, majd vele együtt helyet foglal. Mikor maga elé kapja a könyveket kíváncsian hallgatja végig az információkat mi micsoda. Eddig is ismerte a mágia ágakat, de most, hogy az előtte ülő férfi mindegyiket felsorolja és elé tolja a könyveket, kezdi magát a bőség zavarában érezni.
A kérdésre felkapja a fejét az előtte levő könyvekről.*
- Aririn Eulidea Th'iamon *Örül a kérdésnek, legalább addig is van ideje azon gondolkodni, hogy melyik ág érdekli őt a legjobban, amivel kezdeni szeretne.* Nyugodtan bármelyiken szólíthat a két nevem közül, amelyik jobban tetszik. *Folytatja őt figyelve. A lopott pillantások nem zavarják, hisz első találkozáskor mindenki ösztönösen méri fel a másikat legyen szó akár nőről akár férfiól. Érzékeny füleit nem kerülik el a furcsa hangot. Ahogy a hang irányába téved a tekintete akkor veszi csak észre a férfi jobb kezét. Kicsit nagyobbra nyitja azúr szemeit, de nem a félelem miatt. Tekintete érdeklődéstől, és kíváncsiságtól csillan ami rengeteg kérdést von maga után a lány fejében. Egy pillanat az egész amíg elméjébe vési a látottakat és már kapja is vissza tekintetét a másikéhoz, ne legyen túl feltűnő.*
- És én önt hogy szólíthatom? *Kérdezi kíváncsian, gondolatait az előbbi kérdéshez terelve vissza. Talán a vízzel, vagy a hold mágiával kellene kezdenie, azok nem hangzanak nehezen és a víz elemhez még vonzódik is. Nagyon szeret úszni, és imádja a vizet, talán ez lenne a legbölcsebb választás elsőre. De figyelme végig a férfin marad, egy pillanatra sem kalandozik el a könyvek irányába, arra még bőven lesz ideje.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 14:34:42
Üzenet elküldve: 2014-04-06 14:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aririn Eulidea Th'iamon//
*A könyvekben való elmerültsége, és az új tudás érzésétől való részegültsége homályos lepelként hullik köré, s zárja el tőle a világot. Szemei egymás után futnak végig a sorokon könnyeden, s örömmel tele. Szeret tanulni ám ez nem mondható el minden fél-elfről. Általánosságban leginkább a gnómok azok akiket leköt a tudás, a mély gondolatok, a filozófia, és mindenféle ketyere amire rávetik szemüket. Ismert régen néhány egyedet e szorgos, és rettentően kos, intelligens fajból. Mindig lenyűgözte őt a kis lények tudásszomja. Sokszor azt sem tudta mit keres a társaságukban, hisz hozzájuk képest ő egy igazi analfabéta. ~Hmm... Ez érdekes.~ Morfondírozik egy kicsit magában miközben a földmágia könyvét lapozgatja. Megtetszett neki ez az ág. Kíváncsian, és izgatottan fut át újra, és újra néhány fontos soron. Semmi fölött sem szeretne elsiklani. Még azon léptek zajai sem ütik meg a fülét, amik felé közelednek. Szeme sarkából persze meglátja a női alakot aki szavait felé intézte. A tudásködébe burkolódzott, és e köd vékony, mégis mindent kitakaró fátyolként borítja be elméjét. E köd a tudással csak vastagszik, és erősödik. A fátyol már nem olyan lágy, de hirtelen felszakad, egy repedés keletkezik a fátyolos ködön, mely már sötét függönyként takarta el szeme elől a jelent. Érdeklődve néz fel, kissé borúsan ki, vagy egyáltalán mi zavarta meg vágyai kielégítésében. Egy nyári zápor hirtelenségével eszmél fel, hogy kérdést intéztek hozzá. Értelmezi a kérdést, hisz csak most jutottak el agyáig a szavak. Illedelmesen feláll, s meghajol a lányka irányába. Egy csinos elf leány áll előtte.*
-Üdvözlöm. Persze! Kedvemre lenne a társaság.
*Válaszakor elmosolyodik, leül, s a könyveket a kedvére való lány felé tolja. Gyorsan elmondja neki melyik könyvben mit talál, aztán kérdést intéz felé.*
-Megkérdezhetem kegyed nevét?
*Oda figyel, hogy szavai kellően udvariasak, és lágyak legyenek. Neki fontos a kellő jólneveltség, főleg egy csinos lánnyal szemben. Végignéz a leányon, s szemei elakadnak kissé keblein, mit ruhája finoman összenyom, de szerencséjére e kis akciót feltűnés nélkül tudta végrehajtani, ám ebben nem lehet olyan biztos.
Jobb kezét felteszi az asztalra, és rémisztő. dögcsont kinézetű karmaival megkaristolja az asztal szélét, miközben próbálja elkapni a lány tekintetét.*
*A könyvekben való elmerültsége, és az új tudás érzésétől való részegültsége homályos lepelként hullik köré, s zárja el tőle a világot. Szemei egymás után futnak végig a sorokon könnyeden, s örömmel tele. Szeret tanulni ám ez nem mondható el minden fél-elfről. Általánosságban leginkább a gnómok azok akiket leköt a tudás, a mély gondolatok, a filozófia, és mindenféle ketyere amire rávetik szemüket. Ismert régen néhány egyedet e szorgos, és rettentően kos, intelligens fajból. Mindig lenyűgözte őt a kis lények tudásszomja. Sokszor azt sem tudta mit keres a társaságukban, hisz hozzájuk képest ő egy igazi analfabéta. ~Hmm... Ez érdekes.~ Morfondírozik egy kicsit magában miközben a földmágia könyvét lapozgatja. Megtetszett neki ez az ág. Kíváncsian, és izgatottan fut át újra, és újra néhány fontos soron. Semmi fölött sem szeretne elsiklani. Még azon léptek zajai sem ütik meg a fülét, amik felé közelednek. Szeme sarkából persze meglátja a női alakot aki szavait felé intézte. A tudásködébe burkolódzott, és e köd vékony, mégis mindent kitakaró fátyolként borítja be elméjét. E köd a tudással csak vastagszik, és erősödik. A fátyol már nem olyan lágy, de hirtelen felszakad, egy repedés keletkezik a fátyolos ködön, mely már sötét függönyként takarta el szeme elől a jelent. Érdeklődve néz fel, kissé borúsan ki, vagy egyáltalán mi zavarta meg vágyai kielégítésében. Egy nyári zápor hirtelenségével eszmél fel, hogy kérdést intéztek hozzá. Értelmezi a kérdést, hisz csak most jutottak el agyáig a szavak. Illedelmesen feláll, s meghajol a lányka irányába. Egy csinos elf leány áll előtte.*
-Üdvözlöm. Persze! Kedvemre lenne a társaság.
*Válaszakor elmosolyodik, leül, s a könyveket a kedvére való lány felé tolja. Gyorsan elmondja neki melyik könyvben mit talál, aztán kérdést intéz felé.*
-Megkérdezhetem kegyed nevét?
*Oda figyel, hogy szavai kellően udvariasak, és lágyak legyenek. Neki fontos a kellő jólneveltség, főleg egy csinos lánnyal szemben. Végignéz a leányon, s szemei elakadnak kissé keblein, mit ruhája finoman összenyom, de szerencséjére e kis akciót feltűnés nélkül tudta végrehajtani, ám ebben nem lehet olyan biztos.
Jobb kezét felteszi az asztalra, és rémisztő. dögcsont kinézetű karmaival megkaristolja az asztal szélét, miközben próbálja elkapni a lány tekintetét.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:15:50
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:15:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Érdeklődve nézelődik, néha még meg-meg is fordul a saját tengelye körül. Minden ami új, és érdekes az őt érdekli, ilyen például ez a felfedezés is, hogy különböző népek városai mennyiben különböznek egymástól. Ezek után nagyon kíváncsi lenne a törpök és a sötételfek városaira is, hogy azok mennyivel lehetnek mások. De most nem az újdonságok miatt nézelődik, hanem hogy ismerős épületeket találhasson. Csak addig forgatja a fejét, amíg az első szimpatikusabb járókelőt meg nem találja.*
- Elnézést! *Siet oda gyorsan hozzá.* Meg tudná nekem mondani, hogy hol lehet itt a mágiával kapcsolatban ismereteket és tudást szerezni?
- Természetesen kisasszony! Szinte már maga is megtalálta, ha odanéz, ott az a hatalmas épület a templom. Ott tanítják a mágiát. *Mutat nem messze egy hatalmas épületre. Aririn jól megnézi magának, aztán visszafordul az idegenhez.*
- Nagyon köszönöm! *Hajol meg mosolyogva, aztán már el is indul a templom irányába.* ~Mondjuk ez elég logikus, tudhattam volna...~ *Teszi mosolyogva a tarkójára a kezét. Kezdhette volna rögtön itt is, de honnan lehetett volna biztos abban, hogy jó helyen jár?
Ahogy benyit kicsit hunyorog, a verőfényes napsütés után az erős félhomály sokkal sötétebbnek tűnik mint amilyen valójában, de ahogy becsukja maga mögött az ajtót hamar megszokja a fényviszonyokat. Kicsit nézelődik a nagy teremben, mindent alaposan szemügyre véve.* ~Igen, azt hiszem jó helyen járok~ *Mosolyodik el ahogy néhány lépést tesz beljebb, majd újra megtorpan, hogy keressen valakit aki kicsit útbaigazítja. Még csak keresnie sem kell, mert egy kéz érinti a vállát, mire kíváncsian kapja arra a fejét. Miközben ő nagyban bámészkodott már oda is jött hozzá az egyik pap.*
- Jó napot! Segíthetek valamiben hölgyem? *Mosolyog rá a csuklyás alak, amire ő is egy szelíd mosollyal válaszol.*
- Jó napot! Igen, köszönöm! Mágiát szeretnék tanulni, azért jöttem. Vagy esetleg csak utánuk olvasni így elsőre. Jó helyen járok igaz? *A kérdésnél ismét körbenéz. A pap látványából ítélve nem kétség, de azért jobb ha megkérdezi. Ha nem elég képzett, neki most még az is elég, ha csak tanulmányozhatja a mágia ágakat, nem kell rögtön belecsapnia a közepébe.*
- Igen, ha mágiát jött tanulni, akkor a legjobb helyen van. Viszont sajnálom, de épp most adtuk oda mind a hét könyvünket annak a férfinak ott. *Mutat az egyik asztalnál ülő alak felé.* De szerintem nyugodtan odamehet hozzá, biztos nem bánja, ha a hétből az egyik könyvbe beleolvas. *Mosolyog a lányra biztatóan, aztán már megy is tovább a dolgára. Aririn még ugyan bátortalanul, de viszonozza a felé küldött mosolyt, aztán még pár pillanatig egy helyben toporog az éppen olvasó férfit bámulva. Nem annyira biztos benne, hogy nem fogja zavarni, de sok választása nincs, hacsak nem akar egy időre távozni. Nagy levegőt vesz, és odasétál az idegenhez.*
- Elnézést! Nem bánja ha...én is csatlakozom? *Szólal meg végül egy szelíd mosollyal. Reméli nem zavarta meg nagyon a férfit, és annak nem lesz ellenére, ha ő is leül hozzá olvasni.*
*Érdeklődve nézelődik, néha még meg-meg is fordul a saját tengelye körül. Minden ami új, és érdekes az őt érdekli, ilyen például ez a felfedezés is, hogy különböző népek városai mennyiben különböznek egymástól. Ezek után nagyon kíváncsi lenne a törpök és a sötételfek városaira is, hogy azok mennyivel lehetnek mások. De most nem az újdonságok miatt nézelődik, hanem hogy ismerős épületeket találhasson. Csak addig forgatja a fejét, amíg az első szimpatikusabb járókelőt meg nem találja.*
- Elnézést! *Siet oda gyorsan hozzá.* Meg tudná nekem mondani, hogy hol lehet itt a mágiával kapcsolatban ismereteket és tudást szerezni?
- Természetesen kisasszony! Szinte már maga is megtalálta, ha odanéz, ott az a hatalmas épület a templom. Ott tanítják a mágiát. *Mutat nem messze egy hatalmas épületre. Aririn jól megnézi magának, aztán visszafordul az idegenhez.*
- Nagyon köszönöm! *Hajol meg mosolyogva, aztán már el is indul a templom irányába.* ~Mondjuk ez elég logikus, tudhattam volna...~ *Teszi mosolyogva a tarkójára a kezét. Kezdhette volna rögtön itt is, de honnan lehetett volna biztos abban, hogy jó helyen jár?
Ahogy benyit kicsit hunyorog, a verőfényes napsütés után az erős félhomály sokkal sötétebbnek tűnik mint amilyen valójában, de ahogy becsukja maga mögött az ajtót hamar megszokja a fényviszonyokat. Kicsit nézelődik a nagy teremben, mindent alaposan szemügyre véve.* ~Igen, azt hiszem jó helyen járok~ *Mosolyodik el ahogy néhány lépést tesz beljebb, majd újra megtorpan, hogy keressen valakit aki kicsit útbaigazítja. Még csak keresnie sem kell, mert egy kéz érinti a vállát, mire kíváncsian kapja arra a fejét. Miközben ő nagyban bámészkodott már oda is jött hozzá az egyik pap.*
- Jó napot! Segíthetek valamiben hölgyem? *Mosolyog rá a csuklyás alak, amire ő is egy szelíd mosollyal válaszol.*
- Jó napot! Igen, köszönöm! Mágiát szeretnék tanulni, azért jöttem. Vagy esetleg csak utánuk olvasni így elsőre. Jó helyen járok igaz? *A kérdésnél ismét körbenéz. A pap látványából ítélve nem kétség, de azért jobb ha megkérdezi. Ha nem elég képzett, neki most még az is elég, ha csak tanulmányozhatja a mágia ágakat, nem kell rögtön belecsapnia a közepébe.*
- Igen, ha mágiát jött tanulni, akkor a legjobb helyen van. Viszont sajnálom, de épp most adtuk oda mind a hét könyvünket annak a férfinak ott. *Mutat az egyik asztalnál ülő alak felé.* De szerintem nyugodtan odamehet hozzá, biztos nem bánja, ha a hétből az egyik könyvbe beleolvas. *Mosolyog a lányra biztatóan, aztán már megy is tovább a dolgára. Aririn még ugyan bátortalanul, de viszonozza a felé küldött mosolyt, aztán még pár pillanatig egy helyben toporog az éppen olvasó férfit bámulva. Nem annyira biztos benne, hogy nem fogja zavarni, de sok választása nincs, hacsak nem akar egy időre távozni. Nagy levegőt vesz, és odasétál az idegenhez.*
- Elnézést! Nem bánja ha...én is csatlakozom? *Szólal meg végül egy szelíd mosollyal. Reméli nem zavarta meg nagyon a férfit, és annak nem lesz ellenére, ha ő is leül hozzá olvasni.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:07:01
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:07:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mindig is vonzotta a mágia és a tudás, bár külseje nem ezt sugallja. Mondjuk ez lehet hogy csak attól a furcsa kéznek nevezett testrészétől van. Szinte érzi azt a számára pozitív energiát amit az építmény, és a sok tudásvágyó ember sugall. ~Csendes, és egyben szép kis hely azt meg kell hagyni.~ Itt-ott lehet csak hallani valami pusmogást, de többnyire zavartalan az építmény belsőterének nyugalma. A levegő hűs és ez nyugtatólag hat a furcsa fél-elf szerzetre. Jobb "kezét" mintha ökölbe szorítaná úgy tartja, és karmaival karistolja a tenyerét. Valószínű az izgatottság miatt teszi. Még mindig az ajtó előtt áll egy helyben. Mióta belépett egy tapodtat sem mozdult. Néha-néha toporog kicsit, s ezzel felver egy kis porréteget ami időközben leszállt a lába elé. Furcsa karja ráng egyet-egyet. Időnként égető, szúró fájdalom hasít bele, ezért végzi ezt a furcsa mozgást. Érdekes... még mindig ugyan ott áll. Maga sem tudja miért nem mozdul, de nem is törődik vele. Több mint valószínű, hogy a nagy nézelődés közepette elbambult. Észre sem veszi amint az egyik pap végezve templomkerti sétájával kinyitja a templom ajtót. Rigeent jól hátba is vágja az ajtó. Hirtelen arrébb lép, sőt arrébb szökken ijedtségében. A pap is megriadt egy hangyányit, de aztán a bámészkodó fél-elf felé fordul.*
-Elnézését kérem!
*Szól halkan a pap.*
-Tudok segíteni valamiben?
*A tudáséhes mágussarj kissé elgondolkozik, de aztán hirtelen és félhangosan felel a felé intézett kérdésre.*
-Semmi probléma nincsen uram. Megesik az ilyen nem?
*Ezt csak költői kérdésnek szánta, és hogy ezt éreztesse is hamar folytatja a beszédet a kérdésre adott válaszával.*
-Igen. Tud segíteni nekem valamiben.
*Egy határozott, s rövid mozdulattal biccent egyet az igen szónál.*
-Mágiát tanulni jöttem.
*Jelenti ki röviden.*
-Tudna keresni nekem pár könyvet amivel kezdhetném?
*A pap csak bólint egyet, és egy asztal felé veszi az irányt. Rigeen követi őt.*
-Kérem üljön le ide! Hamarosan visszatérek, és hozok magammal könyvet magának.
*A pap kérésére a tanonc le is ül, s lelkes vigyor ül ki az arcára. ~Kíváncsi vagyok mi az amivel kezdenem kéne. A pap biztos tudja, de már én is sejtem.~ Elég sok mágiát látott ahhoz, hogy tudja különböző mágia ágak léteznek. Ő eddig csak négyről hallott, de nem kételkedik abban a gondolatban sem, hogy talán hat is létezik. Eddig a nap, tűz, és víz ágak varázslatait látta csak, de már hallott a hold ág létezéséről is. ~Logikusnak tartom, ha van víz, és tűz akkor van föld, és levegő is.~ Elmélkedése közben kordul egyet a gyomra, de egyáltalán nem is foglalkozik vele. Jobban érdekli a csodás varázslatok világa, mint az étel. Halk, lassú lépteket hall, s reménykedik, hogy végre a pap jön. Nem tévedett. A pap elő lép az egyik könyvespolc mögül, és lerak hét könyvet a most már tátott szájú varázsló palánta elé. Halkan felolvassa magának a címüket.*
-A tűz ág mágikus könyve, A víz ág mágikus könyve, A föld ág mágikus könyve, A levegő ág mágikus könyve, A hold ág mágikus könyve, A nap ág mágikus könyve. A mágiaaffinitás tanulmányai.
-Igen! Ha maga már rendelkezik affinitással akkor az ágakkal kezdje.
*A pap meg sem várja az amúgy sem érkező választ, már el is sétált. Rigeen pedig már bele is mélyedt a könyvekbe, s kizárja a külvilágot.*
-Elnézését kérem!
*Szól halkan a pap.*
-Tudok segíteni valamiben?
*A tudáséhes mágussarj kissé elgondolkozik, de aztán hirtelen és félhangosan felel a felé intézett kérdésre.*
-Semmi probléma nincsen uram. Megesik az ilyen nem?
*Ezt csak költői kérdésnek szánta, és hogy ezt éreztesse is hamar folytatja a beszédet a kérdésre adott válaszával.*
-Igen. Tud segíteni nekem valamiben.
*Egy határozott, s rövid mozdulattal biccent egyet az igen szónál.*
-Mágiát tanulni jöttem.
*Jelenti ki röviden.*
-Tudna keresni nekem pár könyvet amivel kezdhetném?
*A pap csak bólint egyet, és egy asztal felé veszi az irányt. Rigeen követi őt.*
-Kérem üljön le ide! Hamarosan visszatérek, és hozok magammal könyvet magának.
*A pap kérésére a tanonc le is ül, s lelkes vigyor ül ki az arcára. ~Kíváncsi vagyok mi az amivel kezdenem kéne. A pap biztos tudja, de már én is sejtem.~ Elég sok mágiát látott ahhoz, hogy tudja különböző mágia ágak léteznek. Ő eddig csak négyről hallott, de nem kételkedik abban a gondolatban sem, hogy talán hat is létezik. Eddig a nap, tűz, és víz ágak varázslatait látta csak, de már hallott a hold ág létezéséről is. ~Logikusnak tartom, ha van víz, és tűz akkor van föld, és levegő is.~ Elmélkedése közben kordul egyet a gyomra, de egyáltalán nem is foglalkozik vele. Jobban érdekli a csodás varázslatok világa, mint az étel. Halk, lassú lépteket hall, s reménykedik, hogy végre a pap jön. Nem tévedett. A pap elő lép az egyik könyvespolc mögül, és lerak hét könyvet a most már tátott szájú varázsló palánta elé. Halkan felolvassa magának a címüket.*
-A tűz ág mágikus könyve, A víz ág mágikus könyve, A föld ág mágikus könyve, A levegő ág mágikus könyve, A hold ág mágikus könyve, A nap ág mágikus könyve. A mágiaaffinitás tanulmányai.
-Igen! Ha maga már rendelkezik affinitással akkor az ágakkal kezdje.
*A pap meg sem várja az amúgy sem érkező választ, már el is sétált. Rigeen pedig már bele is mélyedt a könyvekbe, s kizárja a külvilágot.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:10:12
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:10:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Az Elwyrien hollétét fürkésző őr tekintete megállapodik, csak füllel igyekszik megtalálni a hang tulakdonosát. Fiatal társa közelebb lép a megégett férfihoz és a gyógyítóhoz, gyenge kísérletként, hogy elhitesse: őket akarja védeni.*
Gondolom, vannak feltételeid, azért kerülgeted a forró kását - nos, halljuk őket. És a társadat sem mutattad még be *reagál kissé megkésve Turrog megszólalására. Nemigen bízik benne, hogy az előbbinél pontosabb választ kap, de ki tudja. Egy próbát mindenesetre megér.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Az Elwyrien hollétét fürkésző őr tekintete megállapodik, csak füllel igyekszik megtalálni a hang tulakdonosát. Fiatal társa közelebb lép a megégett férfihoz és a gyógyítóhoz, gyenge kísérletként, hogy elhitesse: őket akarja védeni.*
Gondolom, vannak feltételeid, azért kerülgeted a forró kását - nos, halljuk őket. És a társadat sem mutattad még be *reagál kissé megkésve Turrog megszólalására. Nemigen bízik benne, hogy az előbbinél pontosabb választ kap, de ki tudja. Egy próbát mindenesetre megér.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:59:28
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:59:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Xares//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fehér hajú idegen nem válaszol, hiába mered rá a pillanatok múlásával egyre mogorvább számonkéréssel. Pedig igazán szeretné tudni a választ a feltett kérdésre. Gondolatai közé megannyi felvetés férkőzik, mely az okokat kutatja, ha már felelet nem érkezik.*
~Talán csak bolond? Vagy nem látott még ilyen szépet? Vagy csak valami ártó bűbájhoz kellene pár szál hajam...~
*Próbál válogatni, de nem nagyon jut dűlőre egymaga. Ha a másik gyűlölné őt, azt talán megérezné... de még ebben sem biztos. Hisz ez a valaki már itt volt, mikor ő érkezett. Akkor észrevette, most már eszébe jut ez is. Viszont sok jelentőséget nem tulajdonított a fal tövében ücsörgőnek. Most viszont...*
~Ki tudja, milyen varázst bocsátott rám, míg nem figyeltem? Rohadt könyv, rohadt mágia, rohadt templom! Porig kéne égetni az egész kócerájt!~
*Dühe, melyet a férfi előző tette és az azt követő némasága okozott, egyre csak nő bensőjében. Egyébként is irritálónak tartaná ezeket, de így, hogy még éhes is és nem sokra jutott a hosszú ideje tartó tanulással, jelentősen ingerlékenyebb.
Már szóra nyitná a száját, hogy elzavarja a férfit. Vissza akar fordulni a könyvhöz, hogy nyugalmat erőltessen magára és még egyszer utoljára megpróbáljon magába sulykolni legalább egy igét helyesen, de semmiképp nem fordítana hátat az idegennek, nehogy az valami olyat tegyen, amit aztán megbánhat.*
~Mert meg fogja bánni. Kamatostul verem le rajta!~
*Ám nincs ideje szólni. A férfi a keze után nyúl, amit ő először elhúz, aztán valahogy mégis enged megfogni. A fehér hajú ugyanis úgy tűnik, nem érti a célzást a kettejük közti távolság megtartására, mindenképp el akarja kapni puha, tejfehér bőrű csuklóját. Ám közeledése nem oly heves és tolakodó, mint ami mögött rossz szándék rejtőzhet. Sőt, egész lassú és óvatos... Bármilyen abszurd is, leginkább a szerelmesekéhez tudná hasonlítani ezt, akárcsak a szelíd érintést, amit akkor érez, mikor nem rántja el ismét a kezét.
Az erős ujjak határozottan, mégis egészen gyengéden fonják körül csuklóját végül, s ugyanígy fejtenek ki enyhe húzást felfelé. Ennek is enged, mert már engedni akar. Gyönyörűnek látja a rá meredő vörös szempárt, s vele együtt valahogy az egész jelenséget, amit a férfi jelent. Eddig a pillanatig nem is figyelt oda a külsejére különösebben, annyira elfoglalta a gyanakvás és a harag.
Öléből a padra csúsztatja a könyvet, nehogy az leessen és valóban darabjaira hulljon szét. Kár lenne érte. Ha már választhatna, melyik miatt fizet ki egy fél vagyont, amellett voksolna, hogy a könyvet a csuhás fejéhez vágja.
Fel is térdel a padra, ami elválasztja őket egymástól, s két combját a fa támlának veti, hogy a férfi olyan közel húzhassa, ahogy csak akarja. Bal keze végül a másik feje fölött állapodik meg, magasan kinyújtva.
Mellkasa a férfiét súrolja, akihez hasonlóan lassú, nagyon mély lélegzeteket vesz. Érzi a leheletét bőrén, íriszei még mindig a sajátjába vájnak... és mindezen átsejlik sok apró dobbanás, ahogy az ér lüktet a torkánál - amit most oly könnyedén átharaphatna...
Pont olyan könnyen, ahogy a másik mélyen hasába márthatna egy tőrt. De ahogy a fehér hajú nem tesz ilyesmit, úgy ő maga is megállja, éhsége ellenére is. Szívesen érezné nyelve hegyén a másik vérének fémes ízét, de... valami mást még jobban szeretne belőle érezni. Főleg, mikor aztán megszólal. Hangja szinte végigsimítja gerince mentén, csiklandós-bizsergő érzést kicsalva belőle.
Pillantása ekkorra már egy vadé, de nem akármilyen vadé: egy vad asszonyé. Vágyik rá, hogy megcsókolja és belé harapva, bőrét végigmarva a vérét serkentse, miközben az övé lesz... Újra és újra.
Mióta ezen a világon létezik, ez a valaki az első, aki ilyen érzést vált ki belőle. A nemiség számára általában csak eszköz ahhoz, hogy valamit megszerezzen. Bizalmat, információt, összetörni való szívet, pár sikolyt, egy kiadós friss-hús vacsorát... De ez az eset most más. Ebben a fehér hajú szépségben máshogy akarja örömét lelni. Bár a sikoly annak is épp része lenne...
Már valóban megcsókolná a férfit a hosszas, mély közelséget megkoronázandó, mikor az elereszti és megindul kifelé, megtörve az általa csodálatosnak tartott pillanatot.
Bárhogy is vágyik rá, hagyja menni. Tudja, hogy később úgyis találkoznak. Ugyan az az elbúgott mondat félbe maradt, de azon a pár sejtelmes szón túl is észrevette, hogy a férfi is valami olyat érezhet, amit ő. És ha ez valóban így van, keresni fogja. Vagy ha nem is, legalább alaposan szöget ütött a fejében egy gondolat, így neki csak annyi lesz a dolga, hogy az útjába akad.
Nézi a távolodó alakot, s még utána is szól.*
- Mi a neved?
*De nem biztos benne, hogy ő ezt még hallja.*
~Hogy a lepra vinné el! Ha sikerült volna megtanulni azt a nyomorult igét, még megállíthatnám!~
*Öklével a pad támlájára üt, majd gyorsan összehajtja a könyvet, s visszaadja a papnak. Ám akárhogy siet, a templomból kiérve már nem látja sehol a Jelenséget.*
~Ez mégis mi a fészkes fene volt? Ezt hívnák úgy az evilágiak, hogy megkívánni valakit?~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.05 22:07:27
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fehér hajú idegen nem válaszol, hiába mered rá a pillanatok múlásával egyre mogorvább számonkéréssel. Pedig igazán szeretné tudni a választ a feltett kérdésre. Gondolatai közé megannyi felvetés férkőzik, mely az okokat kutatja, ha már felelet nem érkezik.*
~Talán csak bolond? Vagy nem látott még ilyen szépet? Vagy csak valami ártó bűbájhoz kellene pár szál hajam...~
*Próbál válogatni, de nem nagyon jut dűlőre egymaga. Ha a másik gyűlölné őt, azt talán megérezné... de még ebben sem biztos. Hisz ez a valaki már itt volt, mikor ő érkezett. Akkor észrevette, most már eszébe jut ez is. Viszont sok jelentőséget nem tulajdonított a fal tövében ücsörgőnek. Most viszont...*
~Ki tudja, milyen varázst bocsátott rám, míg nem figyeltem? Rohadt könyv, rohadt mágia, rohadt templom! Porig kéne égetni az egész kócerájt!~
*Dühe, melyet a férfi előző tette és az azt követő némasága okozott, egyre csak nő bensőjében. Egyébként is irritálónak tartaná ezeket, de így, hogy még éhes is és nem sokra jutott a hosszú ideje tartó tanulással, jelentősen ingerlékenyebb.
Már szóra nyitná a száját, hogy elzavarja a férfit. Vissza akar fordulni a könyvhöz, hogy nyugalmat erőltessen magára és még egyszer utoljára megpróbáljon magába sulykolni legalább egy igét helyesen, de semmiképp nem fordítana hátat az idegennek, nehogy az valami olyat tegyen, amit aztán megbánhat.*
~Mert meg fogja bánni. Kamatostul verem le rajta!~
*Ám nincs ideje szólni. A férfi a keze után nyúl, amit ő először elhúz, aztán valahogy mégis enged megfogni. A fehér hajú ugyanis úgy tűnik, nem érti a célzást a kettejük közti távolság megtartására, mindenképp el akarja kapni puha, tejfehér bőrű csuklóját. Ám közeledése nem oly heves és tolakodó, mint ami mögött rossz szándék rejtőzhet. Sőt, egész lassú és óvatos... Bármilyen abszurd is, leginkább a szerelmesekéhez tudná hasonlítani ezt, akárcsak a szelíd érintést, amit akkor érez, mikor nem rántja el ismét a kezét.
Az erős ujjak határozottan, mégis egészen gyengéden fonják körül csuklóját végül, s ugyanígy fejtenek ki enyhe húzást felfelé. Ennek is enged, mert már engedni akar. Gyönyörűnek látja a rá meredő vörös szempárt, s vele együtt valahogy az egész jelenséget, amit a férfi jelent. Eddig a pillanatig nem is figyelt oda a külsejére különösebben, annyira elfoglalta a gyanakvás és a harag.
Öléből a padra csúsztatja a könyvet, nehogy az leessen és valóban darabjaira hulljon szét. Kár lenne érte. Ha már választhatna, melyik miatt fizet ki egy fél vagyont, amellett voksolna, hogy a könyvet a csuhás fejéhez vágja.
Fel is térdel a padra, ami elválasztja őket egymástól, s két combját a fa támlának veti, hogy a férfi olyan közel húzhassa, ahogy csak akarja. Bal keze végül a másik feje fölött állapodik meg, magasan kinyújtva.
Mellkasa a férfiét súrolja, akihez hasonlóan lassú, nagyon mély lélegzeteket vesz. Érzi a leheletét bőrén, íriszei még mindig a sajátjába vájnak... és mindezen átsejlik sok apró dobbanás, ahogy az ér lüktet a torkánál - amit most oly könnyedén átharaphatna...
Pont olyan könnyen, ahogy a másik mélyen hasába márthatna egy tőrt. De ahogy a fehér hajú nem tesz ilyesmit, úgy ő maga is megállja, éhsége ellenére is. Szívesen érezné nyelve hegyén a másik vérének fémes ízét, de... valami mást még jobban szeretne belőle érezni. Főleg, mikor aztán megszólal. Hangja szinte végigsimítja gerince mentén, csiklandós-bizsergő érzést kicsalva belőle.
Pillantása ekkorra már egy vadé, de nem akármilyen vadé: egy vad asszonyé. Vágyik rá, hogy megcsókolja és belé harapva, bőrét végigmarva a vérét serkentse, miközben az övé lesz... Újra és újra.
Mióta ezen a világon létezik, ez a valaki az első, aki ilyen érzést vált ki belőle. A nemiség számára általában csak eszköz ahhoz, hogy valamit megszerezzen. Bizalmat, információt, összetörni való szívet, pár sikolyt, egy kiadós friss-hús vacsorát... De ez az eset most más. Ebben a fehér hajú szépségben máshogy akarja örömét lelni. Bár a sikoly annak is épp része lenne...
Már valóban megcsókolná a férfit a hosszas, mély közelséget megkoronázandó, mikor az elereszti és megindul kifelé, megtörve az általa csodálatosnak tartott pillanatot.
Bárhogy is vágyik rá, hagyja menni. Tudja, hogy később úgyis találkoznak. Ugyan az az elbúgott mondat félbe maradt, de azon a pár sejtelmes szón túl is észrevette, hogy a férfi is valami olyat érezhet, amit ő. És ha ez valóban így van, keresni fogja. Vagy ha nem is, legalább alaposan szöget ütött a fejében egy gondolat, így neki csak annyi lesz a dolga, hogy az útjába akad.
Nézi a távolodó alakot, s még utána is szól.*
- Mi a neved?
*De nem biztos benne, hogy ő ezt még hallja.*
~Hogy a lepra vinné el! Ha sikerült volna megtanulni azt a nyomorult igét, még megállíthatnám!~
*Öklével a pad támlájára üt, majd gyorsan összehajtja a könyvet, s visszaadja a papnak. Ám akárhogy siet, a templomból kiérve már nem látja sehol a Jelenséget.*
~Ez mégis mi a fészkes fene volt? Ezt hívnák úgy az evilágiak, hogy megkívánni valakit?~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.05 22:07:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973