*A nő nem csodálkozik, hogy az akciója nem sikerült, nem is várt mást igazándiból, de ezek után annál inkább meglepve fogadja a segítő kezeket, amik a magasba emelik a földről. Koppanásokat hall, de nem tudja eldönteni, hogy a fejében vagy a valóságban jelennek meg a hangeffektusok. Szíve még gyorsan kalapál, amikor a férfi távozik a helyszínről. Távozása egyrészt értetlenséget, másrészt kisebbfajta megnyugvást szül Syniyn lelkében, bár nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel.*
"Bántott, most meg itthagy. Mit akart? Mit szeretett volna? Nem értem... És a legrosszabb, hogy nem tudom, milyen kérdést tett fel az elején... Egy nevet mondott, azt hiszem... Talán Svynsra? Vagy Svysor? Nem emlékszem..."
*Gondolataiból ajtónyitódás riasztja föl.*
- Mi történt? Ön kopogott?
- Nem, nem én voltam. Egy férfi volt, de ő már távozott.
- Miért ment el?
- Sajnos arról nincsenek információim. "De mennyire szeretném tudni..."
*Syniyn egyedül szeretne maradni egy kicsit, tehát nagyjából összeszedi magát, elköszön a templomszolgától, és a Templomkertbe támolyog, hátha ott el tud merülni a gondolataiban.*