Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-19 18:50:04
Üzenet elküldve: 2014-08-19 18:50:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef //
*Amos Thenior mélyen elgondolkozik a hallottakon, szemmel láthatóan mérlegel magában. Csupán mutatóujja mozdul néha, egyet-egyet koppintva az asztal lapjára. A férfi a semmibe mered, s a kettejük közé belépő mély csend már-már kezdene kínossá válni, mikor a főpap végül felsóhajt, s a gnóm mágusra emeli tekintetét.*
-Úgy döntöttem, engedélyezem neked a hozzáférést a kért tekercsekhez. Pontos nyilvántartást kell vezess arról, mely tekercseket olvasod el, vagy használod fel.*nem utasításként hangzik ez, csupán tények közlése, mellyel szemben fellebbezésnek helye nincs.*
-Ezt pedig végül, de még mielőtt az idézéssel próbálkoznál, be kell mutatnod nekem, s ezután fogom elbírálni, hogy az idézést elvégezheted-e itt a templomban. Azt nem tilthatom meg, hogy máshol elvégezd, ám amennyiben döntésem ellenére mégis megpróbálkozol vele, s ez a tudomásomra jut...*sokat mondó mozdulattal tárja szét kezeit, mintha csak a port söpörné arrébb az asztalról. Zrekilt eléri a mozdulat szele, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy a dologban némi mágia is közrejátszik, hiszen a főpap több lépésnyire ül tőle.*
-Menj hát, s keresd a választ. A könyvtárban útba fognak igazítani, amint ezt itt felmutatod.*mondja, miközben pár szót vés egy pergamenre, melyet végül összeteker, s lepecsétel a gyűrűje, s némi viasz segítségével.*
*Amos Thenior mélyen elgondolkozik a hallottakon, szemmel láthatóan mérlegel magában. Csupán mutatóujja mozdul néha, egyet-egyet koppintva az asztal lapjára. A férfi a semmibe mered, s a kettejük közé belépő mély csend már-már kezdene kínossá válni, mikor a főpap végül felsóhajt, s a gnóm mágusra emeli tekintetét.*
-Úgy döntöttem, engedélyezem neked a hozzáférést a kért tekercsekhez. Pontos nyilvántartást kell vezess arról, mely tekercseket olvasod el, vagy használod fel.*nem utasításként hangzik ez, csupán tények közlése, mellyel szemben fellebbezésnek helye nincs.*
-Ezt pedig végül, de még mielőtt az idézéssel próbálkoznál, be kell mutatnod nekem, s ezután fogom elbírálni, hogy az idézést elvégezheted-e itt a templomban. Azt nem tilthatom meg, hogy máshol elvégezd, ám amennyiben döntésem ellenére mégis megpróbálkozol vele, s ez a tudomásomra jut...*sokat mondó mozdulattal tárja szét kezeit, mintha csak a port söpörné arrébb az asztalról. Zrekilt eléri a mozdulat szele, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy a dologban némi mágia is közrejátszik, hiszen a főpap több lépésnyire ül tőle.*
-Menj hát, s keresd a választ. A könyvtárban útba fognak igazítani, amint ezt itt felmutatod.*mondja, miközben pár szót vés egy pergamenre, melyet végül összeteker, s lepecsétel a gyűrűje, s némi viasz segítségével.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:48:19
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:48:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Pontosan tudja, hogy az elf vadászok csak a megélhetésük végett ölnek. Még ha vad is támadja őket, elmenekülnek, legrosszabb esetben is csak harcképtelenné próbálják tenni ellenfelüket. Ám nem egy történetet halott, hogy az erdei szellemek az ilyen vadászokat óvni is szokták a támadóktól. Mintha léteznének ilyesfajta entitások...
Az élet része a halál. Ezt egyeseknek nem tanítják, maguknak kell megtapasztalni. Az elf szerencsésnek mondhatja magát, hogy neki olyan jó tanára volt, hogy elárulta neki ezt a bölcsességet. Dakhnator a saját bőrén kellett megtapasztalja az elmúlás fájdalmát és az élet keserűségét. Bár nem regélnek, mint ezer ékes szó, beszédesek lehetnek sebhelyei. Mind az arcát metsző vágásnyom, mind a nyakát ékítő kötél megmaradt helye.*
- Igazán nincs mit.
*Feleli széles mosollyal a köszönetre, ami közben sikerül Lupot biztonságban elhelyezni, fedéllel feje fölött. S miután a hátasról gondoskodtak, magukról is éppen ideje lesz. Amint beérnek, a lámpást a kijárat tövében hagyja, miként előtte is volt. Idebent vannak fényforrások, gyertyák, fáklyák, amik eleget tesznek az esti órákban is, hogy a sötétség ne legyen képes uralmát átvenni a szél temploma felett.
Beérve a szerzetesek kicsiny szállására, kicsit nem törődik a lánnyal, míg mindent előkészít. Lángra lobbantja a kandallócskát és megválik nedves csuhájától. Alant a fehéres ing és a sötét nadrág, előbbinek nyak alatt lévő fűzőjét megoldja, majd azt is leveti. Szépen kiterítve, hogy könnyebben száradjon. Felsőtestén több vágás nyoma is látszik, mintha többször is megpróbálták volna feldarabolni. Egyik felkarján, másik alkarján, testén két helyen is keresztbe és körbeérve egész törzsét, fájó belegondolni, miket élhetett át, mégis ajkain kellemes és megnyugtató mosoly honol, ahogy Dawn mellé ül.*
- Értem. Balesetek mindig történnek. A fájdalom pedig, mint említetted, akárcsak a halál, az élet része. Ettől talán erősebb lesz csak. Hiszen a törött csont forradása csak megedzi, akárha acélt kovácsol a mester. Reméljük, ez a kis gida is felépül és egy vadász sem fog kifogni rajta.
*Bátortalan emeli újra kezét és ha most engedi a szőkeség, akkor újra megpróbálja megérinteni az állat fejét. Semmi ártó szándéka nincs, ebben már elég biztos lehet a másik. Hiszen nem egy alkalma lett volna az egyesek szerinti másvilágra száműzni a kölyök őzet. Nem is tudja, miért vágyja úgy megérinteni. Talán testének melegsége vonzza a hűvös kezű szerzetest, talán az ártatlansága, mely mindenkiben ott lappang, míg nem irtja ki valaki. Az ő szívéből már régen kigyomlálták az ilyesmit, gyökerestül szakítva szét az ártatlan, hófehér virágot. Szirmai hamuvá lettek, csak egy apró leheletnyi maradt meg belőle, mit féltve óv, rejtve a világ elől. Ezt hivatott védeni arcára oly gyakran kanyargó vigyor, a kedves mégis komor, sötét viselkedés, vagy éppen a barátságos, mégis kemény, őszinte modor. Talán csak egy érintésre vágyik elf vére... *
*Pontosan tudja, hogy az elf vadászok csak a megélhetésük végett ölnek. Még ha vad is támadja őket, elmenekülnek, legrosszabb esetben is csak harcképtelenné próbálják tenni ellenfelüket. Ám nem egy történetet halott, hogy az erdei szellemek az ilyen vadászokat óvni is szokták a támadóktól. Mintha léteznének ilyesfajta entitások...
Az élet része a halál. Ezt egyeseknek nem tanítják, maguknak kell megtapasztalni. Az elf szerencsésnek mondhatja magát, hogy neki olyan jó tanára volt, hogy elárulta neki ezt a bölcsességet. Dakhnator a saját bőrén kellett megtapasztalja az elmúlás fájdalmát és az élet keserűségét. Bár nem regélnek, mint ezer ékes szó, beszédesek lehetnek sebhelyei. Mind az arcát metsző vágásnyom, mind a nyakát ékítő kötél megmaradt helye.*
- Igazán nincs mit.
*Feleli széles mosollyal a köszönetre, ami közben sikerül Lupot biztonságban elhelyezni, fedéllel feje fölött. S miután a hátasról gondoskodtak, magukról is éppen ideje lesz. Amint beérnek, a lámpást a kijárat tövében hagyja, miként előtte is volt. Idebent vannak fényforrások, gyertyák, fáklyák, amik eleget tesznek az esti órákban is, hogy a sötétség ne legyen képes uralmát átvenni a szél temploma felett.
Beérve a szerzetesek kicsiny szállására, kicsit nem törődik a lánnyal, míg mindent előkészít. Lángra lobbantja a kandallócskát és megválik nedves csuhájától. Alant a fehéres ing és a sötét nadrág, előbbinek nyak alatt lévő fűzőjét megoldja, majd azt is leveti. Szépen kiterítve, hogy könnyebben száradjon. Felsőtestén több vágás nyoma is látszik, mintha többször is megpróbálták volna feldarabolni. Egyik felkarján, másik alkarján, testén két helyen is keresztbe és körbeérve egész törzsét, fájó belegondolni, miket élhetett át, mégis ajkain kellemes és megnyugtató mosoly honol, ahogy Dawn mellé ül.*
- Értem. Balesetek mindig történnek. A fájdalom pedig, mint említetted, akárcsak a halál, az élet része. Ettől talán erősebb lesz csak. Hiszen a törött csont forradása csak megedzi, akárha acélt kovácsol a mester. Reméljük, ez a kis gida is felépül és egy vadász sem fog kifogni rajta.
*Bátortalan emeli újra kezét és ha most engedi a szőkeség, akkor újra megpróbálja megérinteni az állat fejét. Semmi ártó szándéka nincs, ebben már elég biztos lehet a másik. Hiszen nem egy alkalma lett volna az egyesek szerinti másvilágra száműzni a kölyök őzet. Nem is tudja, miért vágyja úgy megérinteni. Talán testének melegsége vonzza a hűvös kezű szerzetest, talán az ártatlansága, mely mindenkiben ott lappang, míg nem irtja ki valaki. Az ő szívéből már régen kigyomlálták az ilyesmit, gyökerestül szakítva szét az ártatlan, hófehér virágot. Szirmai hamuvá lettek, csak egy apró leheletnyi maradt meg belőle, mit féltve óv, rejtve a világ elől. Ezt hivatott védeni arcára oly gyakran kanyargó vigyor, a kedves mégis komor, sötét viselkedés, vagy éppen a barátságos, mégis kemény, őszinte modor. Talán csak egy érintésre vágyik elf vére... *
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 13:23:18
Üzenet elküldve: 2014-08-14 13:23:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Megrázza a fejét, mert ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe.*
- Nem-nem, kishúgom, most nem fogok csak úgy besétálni egy ilyen toronyba! Különben is, előbb a lovakat kell elhelyeznünk. *sarka enyhe nyomásával ösztökéli hátasát az ismétlet elindulásra, és lassan megkerülik a mágia tornyát.*
- Vajon miért hívják Templomnak? Ha jól tudom, ezek a városi népek jobbára hitetlenek, se Őseik, se Szellemeik, se rendes Isteneik nincsenek. Mégis... templomnak nevezik a helyiek. *ezen kissé elgondolkozik, majd rákérdez.*
- Talán a varázslatot, vagy a Négy Elemet tartják istenüknek? *ez megmagyarázná a dolgot, de meglehetősen elsújtó képet is festene a helyiek "színvonaláról". Még Kagan világában is csak nagyon kevés olyan primitív néptöredék volt ismert, mely a tüzet, vagy a szelet imádta volna - a Thargodar vezére nem tudja elhinni, hogy a Város lakói ugyanezen a szinten lennének, vagy voltak akkor, mikor a templom megépült.*
- Nincs hitük, nincs múltjuk és nincsenek reményeik. Milyen jövőjük lesz? *kérdezi halkan Isuriitól saját nyelvükön, enyhe szomorúsággal a hangjában. Persze, ő már tudja, hogy saját magának és népének milyen jövőt szán, és sokkal kényelmesebb neki egy ilyen Arthenior, mégis... szomorú.*
*Lovaikat végül a könyvtár mögött kötik ki, és bár így egy keveset kerülniük kell, odabentről rálátnak a hátasokra, így azok őrzésével le van a gond. Odabent már kissé eltévelyednek, de a szerencse ekkor segítségükre siet: Kagan hatalmasat tüsszent.*
- Báh. Nyá. Por. Arra lesz... *törölgeti az orrát, szabad kezével (a ballal, mert ugye az orrtörölgetést és sok mást kénytelen jobb kézzel végezni) az oltár melletti nyitott ajtó felé int. Por, szikkadt pergamen és dohszag árad onnan, és nem kell profi nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy az ember (még ha nem is nagy könyvtárba járó) megtalálja, amit keres).*
*Odabent Kagan egyből az ablak közelébe telepszik, egyrészt mert tüntetően nem akar semmi mágikussal foglalkozni, másrészt hogy lovaikra rálásson.*
- Na, itt vagyunk. Hajrá! *vigyorog húgára, és karjait mellkasa előtt összefűzve biccent: a lányé a lehetőség, hogy immár Arthenior híres mágiaközpontjában is hozzájusson a tudáshoz. És persze a sok-sok varázslat leírásához.*
~ Isurii Thargodar Artheniorban tanul, hogy Thargarod és Lanawin legnagyobb mágusa legyen. Hehh... ezt hívják a bölcsek ironikusnak, nem? ~
*Megrázza a fejét, mert ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe.*
- Nem-nem, kishúgom, most nem fogok csak úgy besétálni egy ilyen toronyba! Különben is, előbb a lovakat kell elhelyeznünk. *sarka enyhe nyomásával ösztökéli hátasát az ismétlet elindulásra, és lassan megkerülik a mágia tornyát.*
- Vajon miért hívják Templomnak? Ha jól tudom, ezek a városi népek jobbára hitetlenek, se Őseik, se Szellemeik, se rendes Isteneik nincsenek. Mégis... templomnak nevezik a helyiek. *ezen kissé elgondolkozik, majd rákérdez.*
- Talán a varázslatot, vagy a Négy Elemet tartják istenüknek? *ez megmagyarázná a dolgot, de meglehetősen elsújtó képet is festene a helyiek "színvonaláról". Még Kagan világában is csak nagyon kevés olyan primitív néptöredék volt ismert, mely a tüzet, vagy a szelet imádta volna - a Thargodar vezére nem tudja elhinni, hogy a Város lakói ugyanezen a szinten lennének, vagy voltak akkor, mikor a templom megépült.*
- Nincs hitük, nincs múltjuk és nincsenek reményeik. Milyen jövőjük lesz? *kérdezi halkan Isuriitól saját nyelvükön, enyhe szomorúsággal a hangjában. Persze, ő már tudja, hogy saját magának és népének milyen jövőt szán, és sokkal kényelmesebb neki egy ilyen Arthenior, mégis... szomorú.*
*Lovaikat végül a könyvtár mögött kötik ki, és bár így egy keveset kerülniük kell, odabentről rálátnak a hátasokra, így azok őrzésével le van a gond. Odabent már kissé eltévelyednek, de a szerencse ekkor segítségükre siet: Kagan hatalmasat tüsszent.*
- Báh. Nyá. Por. Arra lesz... *törölgeti az orrát, szabad kezével (a ballal, mert ugye az orrtörölgetést és sok mást kénytelen jobb kézzel végezni) az oltár melletti nyitott ajtó felé int. Por, szikkadt pergamen és dohszag árad onnan, és nem kell profi nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy az ember (még ha nem is nagy könyvtárba járó) megtalálja, amit keres).*
*Odabent Kagan egyből az ablak közelébe telepszik, egyrészt mert tüntetően nem akar semmi mágikussal foglalkozni, másrészt hogy lovaikra rálásson.*
- Na, itt vagyunk. Hajrá! *vigyorog húgára, és karjait mellkasa előtt összefűzve biccent: a lányé a lehetőség, hogy immár Arthenior híres mágiaközpontjában is hozzájusson a tudáshoz. És persze a sok-sok varázslat leírásához.*
~ Isurii Thargodar Artheniorban tanul, hogy Thargarod és Lanawin legnagyobb mágusa legyen. Hehh... ezt hívják a bölcsek ironikusnak, nem? ~
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:55:13
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:55:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Hallgatja bátyja elmélkedését, nem szól közbe. Csak csöndben figyel és ő maga is elgondolkozik ezeken a dolgokon. Tényleg érdekes ez az egész, de mielőtt az átfogó összefüggésektől megvilágosodhatnának elérik a templomot.
Alkalomadtán talán Leandanának is felveti a dolgot, bár ahhoz képest, hogy ő a Szellemjáró, bizonyos dolgokban végtelenül reális.
Az épület előtt hagyják lovaikat, ezúttal kipányvázva, majd hasonló elszántsággal, mint tették azt a kikötői mágustoronynál is, belépnek.*
-A Levegő Temploma!
*Suttogja lehunyt szemmel, de felnyílói pillái nem épp a várt látványt engedik elé tárulni. Meg is van zavarodva egy kis ideig. Nagyon idegen az ő kultúrájuktól az efféle építmény.*
-Hát...
*Kezd bele kicsit bizonytalanul.*
-Keressünk itt is valami tekercsest!
*Javasolja és körbe is járja a termet, hátha... Hátha talál valamit, vagy valakit, ami érdekelheti.*
*Hallgatja bátyja elmélkedését, nem szól közbe. Csak csöndben figyel és ő maga is elgondolkozik ezeken a dolgokon. Tényleg érdekes ez az egész, de mielőtt az átfogó összefüggésektől megvilágosodhatnának elérik a templomot.
Alkalomadtán talán Leandanának is felveti a dolgot, bár ahhoz képest, hogy ő a Szellemjáró, bizonyos dolgokban végtelenül reális.
Az épület előtt hagyják lovaikat, ezúttal kipányvázva, majd hasonló elszántsággal, mint tették azt a kikötői mágustoronynál is, belépnek.*
-A Levegő Temploma!
*Suttogja lehunyt szemmel, de felnyílói pillái nem épp a várt látványt engedik elé tárulni. Meg is van zavarodva egy kis ideig. Nagyon idegen az ő kultúrájuktól az efféle építmény.*
-Hát...
*Kezd bele kicsit bizonytalanul.*
-Keressünk itt is valami tekercsest!
*Javasolja és körbe is járja a termet, hátha... Hátha talál valamit, vagy valakit, ami érdekelheti.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:26:58
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:26:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Úton - Kagan, Isurii//
*Ez tény, legalábbis Argus esetében, aki valószínűleg az a típusú mágus, akinek a kalapjára fel kell varrnia, hogy "varászló", hogy az emberek is tudják, kivel állnak szemben. Zrekil pedig félbolond, még ha jóindulatú is; láthatóan képtelen annyi ideig koncentrálni, hogy rendesen bekösse akár a cipőfőjét is.*
- Érdekes felvetés, Isu. *gondolkodik el az ősz haj kérdésén, és valóban: több perc is eltelik, míg újra megszólal. Addig csak csendesen lovagolnak tovább.*
- Hmm. Lehet benne valami. A helyiek szava a szürke hajra az, hogy "ősz", ugye... és ez a szavuk a föld hónapjaira is, mely a levélhullás, az elmúlás... az öregség ideje. *válaszolja hosszas merengés után, de a konklúziót nem akarja levonni, inkább folytatja.*
- A mi szavunk az ősz hajra, a grath har, ami egyszerűen szürke hajat jelent, de Grathrawn, azaz a Szürke Holló a Szellemek világának egyik őre, és a teljesen szürke (nem fehér) hajú vénembereket az ő hírnökeinek szokta tekinteni a nép. *itt kicsit már bele van zavarodva, hogy mit is akar mondani, így megvonja a vállát.*
- Valószínűleg ez csak játék a szavakkal, de attól még lehet igazad, hiszen a Szellemvilág mágiával teli, és azok, akikben születésüktől megvan a Képesség, többnyire színét vesztett, fehér hajjal születnek. Mint te... lehetséges, hogy a Szellemvilág érintése miatt őszülnek az emberek. Nem tudom. *a javasolt útirányt elfogadja, és lovát a város talán legmagasabb épülete felé irányozza. A Templom helyét már legelső ittjártukkor megállapították, így nem okoz nehézséget abba az irányba fordulni.*
- Legyen így. Irány akkor az a templom.
*Ez tény, legalábbis Argus esetében, aki valószínűleg az a típusú mágus, akinek a kalapjára fel kell varrnia, hogy "varászló", hogy az emberek is tudják, kivel állnak szemben. Zrekil pedig félbolond, még ha jóindulatú is; láthatóan képtelen annyi ideig koncentrálni, hogy rendesen bekösse akár a cipőfőjét is.*
- Érdekes felvetés, Isu. *gondolkodik el az ősz haj kérdésén, és valóban: több perc is eltelik, míg újra megszólal. Addig csak csendesen lovagolnak tovább.*
- Hmm. Lehet benne valami. A helyiek szava a szürke hajra az, hogy "ősz", ugye... és ez a szavuk a föld hónapjaira is, mely a levélhullás, az elmúlás... az öregség ideje. *válaszolja hosszas merengés után, de a konklúziót nem akarja levonni, inkább folytatja.*
- A mi szavunk az ősz hajra, a grath har, ami egyszerűen szürke hajat jelent, de Grathrawn, azaz a Szürke Holló a Szellemek világának egyik őre, és a teljesen szürke (nem fehér) hajú vénembereket az ő hírnökeinek szokta tekinteni a nép. *itt kicsit már bele van zavarodva, hogy mit is akar mondani, így megvonja a vállát.*
- Valószínűleg ez csak játék a szavakkal, de attól még lehet igazad, hiszen a Szellemvilág mágiával teli, és azok, akikben születésüktől megvan a Képesség, többnyire színét vesztett, fehér hajjal születnek. Mint te... lehetséges, hogy a Szellemvilág érintése miatt őszülnek az emberek. Nem tudom. *a javasolt útirányt elfogadja, és lovát a város talán legmagasabb épülete felé irányozza. A Templom helyét már legelső ittjártukkor megállapították, így nem okoz nehézséget abba az irányba fordulni.*
- Legyen így. Irány akkor az a templom.
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-13 20:05:52
Üzenet elküldve: 2014-08-13 20:05:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor visszatér a valós időbe, teste pihenten várja, ám elméje teljesen kimerült. Azt viszont érzi, hogy talán most sikerült közelebb kerülnie ahhoz, hogy csatornát nyitnia a levegő síkjára, csupán egy varázslatot kéne megtanulnia, ám arra most egyáltalán nincs ereje.*
~Nem érdemes sietnem. Nagy lépést tettem meg, ez csak az út eleje.~
*Csiga lassúsággal hagyja el a termet, és indul a kijárat felé, lelki szemei előtt látva a megbontott ágyát, és egy pohár bort.*
~Nem érdemes sietnem. Nagy lépést tettem meg, ez csak az út eleje.~
*Csiga lassúsággal hagyja el a termet, és indul a kijárat felé, lelki szemei előtt látva a megbontott ágyát, és egy pohár bort.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-11 10:13:32
Üzenet elküldve: 2014-08-11 10:13:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Még kevesebb fény. Ez az amit ő szeret. Belépve a hatalmas faajtókon keresztül az Ő világa tárul szemei elé. Kissé hűvösebb levegő, kevesebb fény, kevesebb láthatóság. És tűz. Bizony a tűz, ami a mélységi lételeme. Alapszükséglete. A forrása. Az izzás az ő "szerelme". A gyertyák maró lángja, a hűvös padok. Nem kell más neki. A meditációra és tanulásra tökéletesen alkalmas hely. Még nem tud sok mindent, sőt, akár mondhatni tudása szegényes. De tanulni jött ide ez a sötételf, és persze bujdokolni. Menekülni, elrejtőzni, mint egy űzött vad, amelyet társai kiközösítettek. De nem tudta magát tovább megjátszani. Ezért jött Artheniorba, és hogy tanuljon. Először természetesen körbejárja a templomot, majd egy padra ül le a második sorba. A pad hideg és száraz. Ujjai összefonódnak, szemét a kőoltárra szegezi. Jegyzetel a fejében...*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-11 01:51:02
Üzenet elküldve: 2014-08-11 01:51:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Lassan talán elhiszi... Addig mondhatja magát szerencsésnek, ameddig rendelkezik kellő tartással másokkal szemben, mert amíg ezen óvatossága él, addig érezheti magát viszonylag biztonságban.
Egy pillanatra fellángol benne elf vérének büszkesége, már szólna is vissza csípősen, hogy el is várja, hogy ilyet ne feltételezzenek róla, de szerencsére még idejében képes nyelvére féket tenni. Hiszen a férfi épp azt mondta, hogy sejtette, nem szórakozásból oltotta ki egy ártatlan állat életét. Kicsit le kell higgadnia, mert az nem segít, ha idegeskedik. A múlton már nem tud segíteni, a nyíl okozta károkat nem teheti meg nem történtté, de a jövőt még tudja alakítani, csak erre szabad mostantól koncentrálnia.*
-Úgy neveltek, hogy a halál az élet része, az állatok is tudják ezt, így ha a megélhetésünkről van szó, akkor nem vétünk a természet ellen, ha megölünk annyit, amennyire szükségünk van. Sokan a vadászok közül úgy tartják, hogy a szellemek maguk küldik elénk ezeket az állatokat áldozatként.
*Mintha csak magának magyarázná, bizonygatná, hogy ő nem gyilkos, hiszen a suta azért kell, hogy odahaza legyen hús, mégis... Nem képes csak úgy lerázni magáról a bűntudatot, az tovább marcangolja és tépkedi belülről.*
-Köszönöm.
*Motyogja zavartan, miután a szerzetes segít neki leszerszámozni a kancát. Be kell látnia, hogy a másik pár kézre most szüksége is van, hiszen fél kézzel nem tud olyan hatékony lenni. Még szerencse, hogy Lupo nem ellenséges típus, békésen tűri az idegen érintését is, mindaddig, amíg gazdája is a közelben van.
Miután érzékeny búcsút vett a hátastól, szótlanul követi az ismeretlent. A templom ajtaján belépve félénken húzza össze magát, hiába tudja, hogy ide bárki betérhet válogatás nélkül, mégis feszélyezi a benti hangulat. Szinte érzi az évszázados falakból áradó tekintélyt, ami őt sem hagyja hidegen, akaratlanul is óvatosan szedi a lábait, mintha csak prédát cserkészne, olyan hangtalanul halad, hevesen dobogó szívéhez szorítva a kis gidát.
Megilletődöttsége csak növekszik, amikor olyan ajtó is feltárul előtte, ami viszont csak a templom szolgái számára van fenntartva. Ha az épület fő részében meg is fordult valaha, itt már egészen biztosan nem, tekintete félszegségét legyőzve vándorol ide-oda kíváncsian, felmérve, hogy hova is került.*
-Igazából... Fájdalmasan egyszerű történet.
*Halk sóhajjal ül le a földre a tűzhely elé, lábait keresztbe vetve, az őzikét az ölébe helyezve. Óvatosan bontja le róla az ing romjait, míg elő nem kerül a teljes kis test, hátsó lábán egy ronda zúzódással. Az sem hamar lesz, amikor az állatka szökésétől kell majd tartania.*
-Vadászni indultunk, ahogy máskor is, követtem a nyomokat, amik a sutához vezettek. Nem voltam elég körültekintő, nem vettem észre, hogy édesanya, hanem lelőttem. Sajnos az idő sem kedvezett most, a távolban farkasokat hallottunk, amitől Lupo megrémült és majdnem elgázolta ezt a babát. Szerencsére csak ennyi baja esett, de az anyja nélkül képtelen lenne túlélni. Csak remélni tudom, hogy odahaza anyuka meg tudja gyógyítani, hogy utána apukával elkezdhessük a felnevelését.
*Ujjai egy pillanatra sem hagyják abba a bársonyos fejecske cirógatását, mintha a gida is kezdene lassan megnyugodni, mozdulatlanul tűri az elf mozdulatait.*
-Fohászkodom minden szellemhez, hogy az ostobaságom ne kerüljön még egy életbe.
*Miért volt ennyire őszinte és nyílt egy olyan férfival, akinek még a nevét sem tudja? Nem tudna erre most magyarázatot találni, egyszerűen érezte, hogy ez a súly neki túl sok, nem bírná ki, ha nem oszthatná meg valakivel a lehető leghamarabb. Ő tényleg nem akarta, nem így tervezte, de már nincs visszaút. Egy gyors mozdulattal húzza végig alkarját a szemeinél, mivel hajából még mindig útjára ered egy-egy kósza esőcsepp az arcán, így nem biztos benne, hogy ezeket kell-e csak letörölnie vagy ténylegesen megbújik néhány könnycsepp is a szeme sarkában.*
*Lassan talán elhiszi... Addig mondhatja magát szerencsésnek, ameddig rendelkezik kellő tartással másokkal szemben, mert amíg ezen óvatossága él, addig érezheti magát viszonylag biztonságban.
Egy pillanatra fellángol benne elf vérének büszkesége, már szólna is vissza csípősen, hogy el is várja, hogy ilyet ne feltételezzenek róla, de szerencsére még idejében képes nyelvére féket tenni. Hiszen a férfi épp azt mondta, hogy sejtette, nem szórakozásból oltotta ki egy ártatlan állat életét. Kicsit le kell higgadnia, mert az nem segít, ha idegeskedik. A múlton már nem tud segíteni, a nyíl okozta károkat nem teheti meg nem történtté, de a jövőt még tudja alakítani, csak erre szabad mostantól koncentrálnia.*
-Úgy neveltek, hogy a halál az élet része, az állatok is tudják ezt, így ha a megélhetésünkről van szó, akkor nem vétünk a természet ellen, ha megölünk annyit, amennyire szükségünk van. Sokan a vadászok közül úgy tartják, hogy a szellemek maguk küldik elénk ezeket az állatokat áldozatként.
*Mintha csak magának magyarázná, bizonygatná, hogy ő nem gyilkos, hiszen a suta azért kell, hogy odahaza legyen hús, mégis... Nem képes csak úgy lerázni magáról a bűntudatot, az tovább marcangolja és tépkedi belülről.*
-Köszönöm.
*Motyogja zavartan, miután a szerzetes segít neki leszerszámozni a kancát. Be kell látnia, hogy a másik pár kézre most szüksége is van, hiszen fél kézzel nem tud olyan hatékony lenni. Még szerencse, hogy Lupo nem ellenséges típus, békésen tűri az idegen érintését is, mindaddig, amíg gazdája is a közelben van.
Miután érzékeny búcsút vett a hátastól, szótlanul követi az ismeretlent. A templom ajtaján belépve félénken húzza össze magát, hiába tudja, hogy ide bárki betérhet válogatás nélkül, mégis feszélyezi a benti hangulat. Szinte érzi az évszázados falakból áradó tekintélyt, ami őt sem hagyja hidegen, akaratlanul is óvatosan szedi a lábait, mintha csak prédát cserkészne, olyan hangtalanul halad, hevesen dobogó szívéhez szorítva a kis gidát.
Megilletődöttsége csak növekszik, amikor olyan ajtó is feltárul előtte, ami viszont csak a templom szolgái számára van fenntartva. Ha az épület fő részében meg is fordult valaha, itt már egészen biztosan nem, tekintete félszegségét legyőzve vándorol ide-oda kíváncsian, felmérve, hogy hova is került.*
-Igazából... Fájdalmasan egyszerű történet.
*Halk sóhajjal ül le a földre a tűzhely elé, lábait keresztbe vetve, az őzikét az ölébe helyezve. Óvatosan bontja le róla az ing romjait, míg elő nem kerül a teljes kis test, hátsó lábán egy ronda zúzódással. Az sem hamar lesz, amikor az állatka szökésétől kell majd tartania.*
-Vadászni indultunk, ahogy máskor is, követtem a nyomokat, amik a sutához vezettek. Nem voltam elég körültekintő, nem vettem észre, hogy édesanya, hanem lelőttem. Sajnos az idő sem kedvezett most, a távolban farkasokat hallottunk, amitől Lupo megrémült és majdnem elgázolta ezt a babát. Szerencsére csak ennyi baja esett, de az anyja nélkül képtelen lenne túlélni. Csak remélni tudom, hogy odahaza anyuka meg tudja gyógyítani, hogy utána apukával elkezdhessük a felnevelését.
*Ujjai egy pillanatra sem hagyják abba a bársonyos fejecske cirógatását, mintha a gida is kezdene lassan megnyugodni, mozdulatlanul tűri az elf mozdulatait.*
-Fohászkodom minden szellemhez, hogy az ostobaságom ne kerüljön még egy életbe.
*Miért volt ennyire őszinte és nyílt egy olyan férfival, akinek még a nevét sem tudja? Nem tudna erre most magyarázatot találni, egyszerűen érezte, hogy ez a súly neki túl sok, nem bírná ki, ha nem oszthatná meg valakivel a lehető leghamarabb. Ő tényleg nem akarta, nem így tervezte, de már nincs visszaút. Egy gyors mozdulattal húzza végig alkarját a szemeinél, mivel hajából még mindig útjára ered egy-egy kósza esőcsepp az arcán, így nem biztos benne, hogy ezeket kell-e csak letörölnie vagy ténylegesen megbújik néhány könnycsepp is a szeme sarkában.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-09 05:31:41
Üzenet elküldve: 2014-08-09 05:31:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*Csupán annyi időre tér meg házába, hogy tisztességesen ellása sebét, s a kamrából elővéve némi hideg élelmet, egyen valamit. A kristályokat a leteszi az íróasztalára, botját a falnak támasztja, majd kilép az ajtón. A templomban sem az egyikre, sem a másikra nem lesz szüksége. Immár felszabadultan lép az ismert útra, s tart a tudás házába. Azonnal a könyvtár felé veszi az irányt, út közben oda-oda biccentve a papoknak, tanulóknak. Néhányukat ismeri látásból, páran ismeretlenek számára. A terembe belépve körülnéz, majd a polcokon heverő könyvek és tekercsek közül kiválaszt néhányat, amely a levegő, illetve a föld alapú mágiákkal foglalkozik. Akad köztük olyan is, amely a főpap keze munkája. Ezután kiválaszt egy szabad asztalt, s figyelmét az olvasásra koncentrálva elmerül az irományokban.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 22:27:05
Üzenet elküldve: 2014-08-07 22:27:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek, Mort//
//Folyópart//
*Miután a fegyveres védelmező lerázza magáról,két kezét összekulcsolja és a szája elé kapja. Riadt tekintete hol az orkokra, hol Erindellre, hol a fegyveres emberekre kapja. Amikor az ork végignézi, arra utalva, hogy esetleg ő is megsérülhet, ismét csak végigfut rajta a pánik érzése. Ha nem lenne a szája előtt a keze, biztosan megint felsikoltana. Váratlanul felbukkan egy óriás és Arthenior városőrei. Mikor mikor rájön, hogy segíteni jöttek, a meg könnyebülés elárasztja. Mikor a dolgok szerencsés fordulatot vesznek Erindellhez lép. Mikor meggyőződik róla, hogy nem esett komolyabb baja nagyon megkönnyebbül.*
- Köszönjünk szépen!
*Trillázza tündéri hangon a megmentők felé, egy félénk mosoly kíséretében és megfogadja magában, hogy, nem fog megfeledkezni róluk, hiszen megmentették őket és ezért még hálával tartozik. Ha nem tartóztatják fel az orkokat, míg az őrség megérkezik ki tudja mi történt volna. Kissé még mindig félve követi a temetőn át az óriást, tündérbarátnőivel, a templom felé.*
//A Templomnál//
*Nagyon örül, mikor, végre ideérnek és ő is hálás köszönetet mond az óriásnak. Tökéletesen egyetért vörös hajú tündérbarátnőjével, hogy ennek a városnak bizony jó őrei vannak. Majd meghallja Erindell kérdését és felé fordul*
- Semmi bajom csak nagyon megijedtem. Tényleg azt hittem, hogy... Erindell... a lábad... te MEGSÉRÜLTÉL!
*Veszi észre ijedten a sebet a lábán. Gyorsan elkezd barna bőr táskájában kutatni. Most áldja csak az előrelátását, hogy a vörös gyógyhatású növényekből eltett párat a tisztáson.*
-Ez vérfű, biztos ismered, gyógynövény segíteni fog! Csak ülj le oda, hogy rá tudjam tenni!
*Mutat a templom lépcsőire, mert jelenleg az van a legközelebb.*
- Te jól vagy? Nem sérültél meg?
*Néz Ronnmisiára, ha ő is ott van már és szemével kutatja, rajta nincs e sérülés. Egészen elszánt most, hogy segít, mert nagyon szégyelli, hogy ilyen gyáván viselkedett az előbb. Segítségért kiabált, mert nem tudta barátnőit sehogy sem védeni. Még sose kívánta ennyire, hogy valamiben kiemelkedő lehessen,valamiben, amivel megvédheti magát és a vele lévőket minden bajtól.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.09 18:20:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
//Folyópart//
*Miután a fegyveres védelmező lerázza magáról,két kezét összekulcsolja és a szája elé kapja. Riadt tekintete hol az orkokra, hol Erindellre, hol a fegyveres emberekre kapja. Amikor az ork végignézi, arra utalva, hogy esetleg ő is megsérülhet, ismét csak végigfut rajta a pánik érzése. Ha nem lenne a szája előtt a keze, biztosan megint felsikoltana. Váratlanul felbukkan egy óriás és Arthenior városőrei. Mikor mikor rájön, hogy segíteni jöttek, a meg könnyebülés elárasztja. Mikor a dolgok szerencsés fordulatot vesznek Erindellhez lép. Mikor meggyőződik róla, hogy nem esett komolyabb baja nagyon megkönnyebbül.*
- Köszönjünk szépen!
*Trillázza tündéri hangon a megmentők felé, egy félénk mosoly kíséretében és megfogadja magában, hogy, nem fog megfeledkezni róluk, hiszen megmentették őket és ezért még hálával tartozik. Ha nem tartóztatják fel az orkokat, míg az őrség megérkezik ki tudja mi történt volna. Kissé még mindig félve követi a temetőn át az óriást, tündérbarátnőivel, a templom felé.*
//A Templomnál//
*Nagyon örül, mikor, végre ideérnek és ő is hálás köszönetet mond az óriásnak. Tökéletesen egyetért vörös hajú tündérbarátnőjével, hogy ennek a városnak bizony jó őrei vannak. Majd meghallja Erindell kérdését és felé fordul*
- Semmi bajom csak nagyon megijedtem. Tényleg azt hittem, hogy... Erindell... a lábad... te MEGSÉRÜLTÉL!
*Veszi észre ijedten a sebet a lábán. Gyorsan elkezd barna bőr táskájában kutatni. Most áldja csak az előrelátását, hogy a vörös gyógyhatású növényekből eltett párat a tisztáson.*
-Ez vérfű, biztos ismered, gyógynövény segíteni fog! Csak ülj le oda, hogy rá tudjam tenni!
*Mutat a templom lépcsőire, mert jelenleg az van a legközelebb.*
- Te jól vagy? Nem sérültél meg?
*Néz Ronnmisiára, ha ő is ott van már és szemével kutatja, rajta nincs e sérülés. Egészen elszánt most, hogy segít, mert nagyon szégyelli, hogy ilyen gyáván viselkedett az előbb. Segítségért kiabált, mert nem tudta barátnőit sehogy sem védeni. Még sose kívánta ennyire, hogy valamiben kiemelkedő lehessen,valamiben, amivel megvédheti magát és a vele lévőket minden bajtól.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.09 18:20:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 20:24:39
Üzenet elküldve: 2014-08-07 20:24:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Lyron; ha erre jön//
*Belép hát a templom ajtaján. Az öreg épület jól tartja magát. Körülnéz gyorsan, hátha változott valami, de mivel látja, hogy minden ugyanolyan, mint máskor az asztalok fölé emelkedik. Pár perc múlva már a tanítók társaságát élvezheti. ~Igen, azthiszem értem. ~ Sok tanító van a templomban, ha Lyron itt van, akkor ő is biztosan le tud ülni más tanitókhoz. De Omon nem látja, hogy ott van-e, mert a papiruszokkal vna elfoglalva. ~Igen... Tehát akkor... ~ Talán mindössze fél óra, míg megtanulja, de valószínűleg megtanulja, amit akart. Miután végez kimegy a templomból és a gazdagnegyed felé veszi irányt, ahonnan a piactérre akar menni egy rövidke bevásárlásra. *
*Belép hát a templom ajtaján. Az öreg épület jól tartja magát. Körülnéz gyorsan, hátha változott valami, de mivel látja, hogy minden ugyanolyan, mint máskor az asztalok fölé emelkedik. Pár perc múlva már a tanítók társaságát élvezheti. ~Igen, azthiszem értem. ~ Sok tanító van a templomban, ha Lyron itt van, akkor ő is biztosan le tud ülni más tanitókhoz. De Omon nem látja, hogy ott van-e, mert a papiruszokkal vna elfoglalva. ~Igen... Tehát akkor... ~ Talán mindössze fél óra, míg megtanulja, de valószínűleg megtanulja, amit akart. Miután végez kimegy a templomból és a gazdagnegyed felé veszi irányt, ahonnan a piactérre akar menni egy rövidke bevásárlásra. *
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 07:12:53
Üzenet elküldve: 2014-08-07 07:12:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Lassan talán Dawn is elhiszi, hogy a férfiban nincs ártó szándék, csak segíteni akar, ahogy a többi szerzetes is szokott másoknak. Attól, hogy furcsán, esetleg ijesztően néz ki, még éppen ugyanolyan jóság lakozik benne, mint akárki másban, ki nem az alvilág mocskában tevékenykedik, hogy a métely tovább tudjon terjedni.*
- Sejtettem, hogy nem is szórakozás tárgya.
*Ő sem fog enni belőle egy falatot sem. Legalábbis erősen kételkedik benne, hogy odáig fajulna ez a rögtönzött találka, hogy végül a szőkeség meghívja vacsorázni. Amúgy se fogadhatná el, hiszen dolga az, hogy segítségére legyen bárkinek. Mágiája nincs, így más módon elégíti ki a segítség igényét.
Ha lebukna, valószínűleg megdorgálnák, amiért ilyet tesz, de biztos benne, hogy nem fog lebukni. Azért annál jobban ismeri már a templom többi szolgáját, nem fogják megtudni, hogy a sírok őre egy lovat rejtett a kamrába. Akit természetesen segít leszerelni, amint az őzről gondoskodott. Főleg azért érzi szükségét ennek, mert látja, hogy a lány nem nagyon akarja elereszteni a gidácskát, így pedig hiába a rutin, feleannyit tud tenni egyszerre. Ám Dakh kooperációjának hála feleannyi dolga is lesz.
Éppen segítene a pokróc elhelyezésében, amikor a ló megrázza fejét, tovább áztatva őket. Dakh ezen is csak nevetni tud, nem hatja meg igazán. Pont nem számít már az a kevés. Inkább segít tovább, majd ha befejezte Dawn a rövid búcsúját, mehetnek a templomba.
Odabent nem szükséges bujkálni, hiszen nem ez az első alkalom, hogy betér valaki menedékért. Igaz, más dolog pusztán az eső elől a falak közé menekülni és más, mikor valaki Dakh oldalán érkezik. Hiszen ő a szerzetesek kis szállására is elkíséri a lányt, ahol víztől terhes csuhájától megszabadul. A kis kandalló mellé áll, s pár fát téve oda, s gyújtóst, hogy aztán a tűzszerszám apró lángot élesszen ott. Hatodikra sikerül is.*
- Akkor... Elmeséled, hogy mi történt?
*Észre sem veszi, hogy bármiféle előzetes egyeztetés vagy megbeszélés nélkül tegeződik, nála ez olyan természetes, mint a légzés. Akár akarja, akár nem, egyszer úgyis meg kell történjen, ha pedig csak erőlteti a késlekedését, rosszabbul jár. Ezért nem is tartaná problémának, ha esetleg észrevenné, ami aligha történik meg, hacsak a szőkeség fel nem hívja rá a figyelmét.*
*Lassan talán Dawn is elhiszi, hogy a férfiban nincs ártó szándék, csak segíteni akar, ahogy a többi szerzetes is szokott másoknak. Attól, hogy furcsán, esetleg ijesztően néz ki, még éppen ugyanolyan jóság lakozik benne, mint akárki másban, ki nem az alvilág mocskában tevékenykedik, hogy a métely tovább tudjon terjedni.*
- Sejtettem, hogy nem is szórakozás tárgya.
*Ő sem fog enni belőle egy falatot sem. Legalábbis erősen kételkedik benne, hogy odáig fajulna ez a rögtönzött találka, hogy végül a szőkeség meghívja vacsorázni. Amúgy se fogadhatná el, hiszen dolga az, hogy segítségére legyen bárkinek. Mágiája nincs, így más módon elégíti ki a segítség igényét.
Ha lebukna, valószínűleg megdorgálnák, amiért ilyet tesz, de biztos benne, hogy nem fog lebukni. Azért annál jobban ismeri már a templom többi szolgáját, nem fogják megtudni, hogy a sírok őre egy lovat rejtett a kamrába. Akit természetesen segít leszerelni, amint az őzről gondoskodott. Főleg azért érzi szükségét ennek, mert látja, hogy a lány nem nagyon akarja elereszteni a gidácskát, így pedig hiába a rutin, feleannyit tud tenni egyszerre. Ám Dakh kooperációjának hála feleannyi dolga is lesz.
Éppen segítene a pokróc elhelyezésében, amikor a ló megrázza fejét, tovább áztatva őket. Dakh ezen is csak nevetni tud, nem hatja meg igazán. Pont nem számít már az a kevés. Inkább segít tovább, majd ha befejezte Dawn a rövid búcsúját, mehetnek a templomba.
Odabent nem szükséges bujkálni, hiszen nem ez az első alkalom, hogy betér valaki menedékért. Igaz, más dolog pusztán az eső elől a falak közé menekülni és más, mikor valaki Dakh oldalán érkezik. Hiszen ő a szerzetesek kis szállására is elkíséri a lányt, ahol víztől terhes csuhájától megszabadul. A kis kandalló mellé áll, s pár fát téve oda, s gyújtóst, hogy aztán a tűzszerszám apró lángot élesszen ott. Hatodikra sikerül is.*
- Akkor... Elmeséled, hogy mi történt?
*Észre sem veszi, hogy bármiféle előzetes egyeztetés vagy megbeszélés nélkül tegeződik, nála ez olyan természetes, mint a légzés. Akár akarja, akár nem, egyszer úgyis meg kell történjen, ha pedig csak erőlteti a késlekedését, rosszabbul jár. Ezért nem is tartaná problémának, ha esetleg észrevenné, ami aligha történik meg, hacsak a szőkeség fel nem hívja rá a figyelmét.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-06 14:43:48
Üzenet elküldve: 2014-08-06 14:43:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek, Mort//
//Folyópart//
*Az ostor csak egy fojkal segített helyzetén. Nem tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de ha kell, ő foggal körömmel fog küzdeni, de pénzét nem adja. Főleg nem ezeknek az orkoknak. El sem tudják képzelni, hogy mennyi fáradtsággal kaparta össze azt a keveset is, ami nála van annak reményében, hogy tanulhasson. A harmadik hang hallatán talán az egész társaság lefagy egy pillanatra. Legalább is ő úgy érzékeli. A kialakult patt helyzetet egy dörmögő hang szakítja meg, majd meghálásan tekint a megérkező városőrökre. Hatalmas kő gördül le a szívéről, s ostorát nyugottan helyezi vissza helyére. A kutyák távozó gazdáik után somfordálnak, így tekintetével máris Ronmisia-t és Elinara-keresi. Boldogan látja, hogy nincsen semmi bajuk. Kihúzza magát és ruháit egy kicsit eligazgatja, majd a segítő két férfi felé fordul.*
-Hálásak vagyunk a segítségükért.
*Megajándékozza még őket egy tündéri mosollyal, majd fejbiccentéssel még egyszer megköszöni. Ezek után hátat fordít nekik, s a vezetőhöz lépked, talán a másik két tündérrel egyetemben.*
-A lehető legjobbkor jöttek. Köszönjük.
*Az őröknek köszönhetik szerencsés megmenekülésüket, de a két férfinak adósaik maradnak. Egyszer talán még ők is megköszönik segítségüket. Mindenesetre megjegyzi őket magának, s az elhangzott nevet jól az emlékezetébe vési.*
//A Templomnál//
*Nagyon örül neki a történtek után, hogy átkísérik őket a temetőn. Nem szívesen tette be volna ezek után ide a lábát. A templomot meglátva eltölti őt a megkönnyebbülés és Elinara-ra meg Rini-ra néz vidáman és bíztatóan. Reméli nem viselte meg őket nagyon az eset, mert neki csak most kezd el remegni a keze. Szerencsére ezt még el tudja rejteni. Mindig később jönnek ki rajta ezek a feszültségek.*
-Nem esett bajotok?
*Kérdi tőlük aggódva. Fel sem tűnik neki, hogy lába fel van sértve, habár a fogakat érezte.*
-Önnek meg még egyszer nagyon köszönjük.
*Fordul az óriás felé.*
-Nagyon jó városőrei vannak Arthenior-nak.
//Folyópart//
*Az ostor csak egy fojkal segített helyzetén. Nem tudja, hogy mi lesz ennek a vége, de ha kell, ő foggal körömmel fog küzdeni, de pénzét nem adja. Főleg nem ezeknek az orkoknak. El sem tudják képzelni, hogy mennyi fáradtsággal kaparta össze azt a keveset is, ami nála van annak reményében, hogy tanulhasson. A harmadik hang hallatán talán az egész társaság lefagy egy pillanatra. Legalább is ő úgy érzékeli. A kialakult patt helyzetet egy dörmögő hang szakítja meg, majd meghálásan tekint a megérkező városőrökre. Hatalmas kő gördül le a szívéről, s ostorát nyugottan helyezi vissza helyére. A kutyák távozó gazdáik után somfordálnak, így tekintetével máris Ronmisia-t és Elinara-keresi. Boldogan látja, hogy nincsen semmi bajuk. Kihúzza magát és ruháit egy kicsit eligazgatja, majd a segítő két férfi felé fordul.*
-Hálásak vagyunk a segítségükért.
*Megajándékozza még őket egy tündéri mosollyal, majd fejbiccentéssel még egyszer megköszöni. Ezek után hátat fordít nekik, s a vezetőhöz lépked, talán a másik két tündérrel egyetemben.*
-A lehető legjobbkor jöttek. Köszönjük.
*Az őröknek köszönhetik szerencsés megmenekülésüket, de a két férfinak adósaik maradnak. Egyszer talán még ők is megköszönik segítségüket. Mindenesetre megjegyzi őket magának, s az elhangzott nevet jól az emlékezetébe vési.*
//A Templomnál//
*Nagyon örül neki a történtek után, hogy átkísérik őket a temetőn. Nem szívesen tette be volna ezek után ide a lábát. A templomot meglátva eltölti őt a megkönnyebbülés és Elinara-ra meg Rini-ra néz vidáman és bíztatóan. Reméli nem viselte meg őket nagyon az eset, mert neki csak most kezd el remegni a keze. Szerencsére ezt még el tudja rejteni. Mindig később jönnek ki rajta ezek a feszültségek.*
-Nem esett bajotok?
*Kérdi tőlük aggódva. Fel sem tűnik neki, hogy lába fel van sértve, habár a fogakat érezte.*
-Önnek meg még egyszer nagyon köszönjük.
*Fordul az óriás felé.*
-Nagyon jó városőrei vannak Arthenior-nak.
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-03 21:35:32
Üzenet elküldve: 2014-08-03 21:35:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Látja, hogy Waia alaposan meglepődik a sürgetésen, de a tündér szemében a másnak (főleg egy természeti elemnek) szentelt templom semmivel sem szentebb, mint bármilyen más hely.*
Ha szárnyaid vannak, elég, ha felrepülsz egy magas fára, oda, ahol a medvét már nem bírják el az ágak. És ehhez még csak társak se kellenek. A társakkal csak a baj van. De látom, nem akarod ezt itt csinálni, akkor viszont kíváncsian várom, mivel ütjük el itt az időt. Tudod, az van, hogy csak úgy önmagukban nem rajongok a templomokért...
*Különösen azóta nem rajong, amióta egyszer kis híján máglyán égették el, mert nem volt elég óvatos, és valaki gyanítani kezdte, mit művel. Akkor is a papok vagy szerzetesek vagy kik voltak a főkolomposok, mindenféle őrült históriával jöttek elő, hogy kicsoda Aethe és kivel paktált le. Hát köszöni, ő nem kér ebből, és ha Waia nem áll elő valamivel nagyon hamar, itt hagy csapot-papot, és keres valami kedvére való helyet, ahol se gyengeelméjű, de másmilyen szerzetesekkel nem kell foglalkoznia.*
Ha szárnyaid vannak, elég, ha felrepülsz egy magas fára, oda, ahol a medvét már nem bírják el az ágak. És ehhez még csak társak se kellenek. A társakkal csak a baj van. De látom, nem akarod ezt itt csinálni, akkor viszont kíváncsian várom, mivel ütjük el itt az időt. Tudod, az van, hogy csak úgy önmagukban nem rajongok a templomokért...
*Különösen azóta nem rajong, amióta egyszer kis híján máglyán égették el, mert nem volt elég óvatos, és valaki gyanítani kezdte, mit művel. Akkor is a papok vagy szerzetesek vagy kik voltak a főkolomposok, mindenféle őrült históriával jöttek elő, hogy kicsoda Aethe és kivel paktált le. Hát köszöni, ő nem kér ebből, és ha Waia nem áll elő valamivel nagyon hamar, itt hagy csapot-papot, és keres valami kedvére való helyet, ahol se gyengeelméjű, de másmilyen szerzetesekkel nem kell foglalkoznia.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:47:34
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:47:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Órákon át csak tanult, úgytűnik itt aludt el. Ellenőrzi, hogy mindene megvan-e és megkönnyebbülve látja, hogy igen. Amit tanulni akart, azt még nem érte el, de a pap azt mondja, hogy legközelebb menni fog. Nyújtózik egy nagyot majd körbesétál a templomban. Szépen kidolgozott szobrok, oszlopok, résnyi "ablakok". Megnyugtató hely, annyi biztos. A templom másik végén pár pap már sürög-forog, de az elf int nekik, hogy nem akar újra tanulni. Talán tíz percig sétálgat a templomban, majd ásít egy nagyot. ~Ideje indulni. ~ Úgy is tesz. Elindul a szintén jól kidolgozott kijárat felé. Kilép és szerencsére még nem vakító a nap fénye, így gond nélkül megy tovább. *
A hozzászólás írója (Omon Rabark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.01 11:49:22
*Órákon át csak tanult, úgytűnik itt aludt el. Ellenőrzi, hogy mindene megvan-e és megkönnyebbülve látja, hogy igen. Amit tanulni akart, azt még nem érte el, de a pap azt mondja, hogy legközelebb menni fog. Nyújtózik egy nagyot majd körbesétál a templomban. Szépen kidolgozott szobrok, oszlopok, résnyi "ablakok". Megnyugtató hely, annyi biztos. A templom másik végén pár pap már sürög-forog, de az elf int nekik, hogy nem akar újra tanulni. Talán tíz percig sétálgat a templomban, majd ásít egy nagyot. ~Ideje indulni. ~ Úgy is tesz. Elindul a szintén jól kidolgozott kijárat felé. Kilép és szerencsére még nem vakító a nap fénye, így gond nélkül megy tovább. *
A hozzászólás írója (Omon Rabark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.01 11:49:22
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-01 00:35:40
Üzenet elküldve: 2014-08-01 00:35:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Amint belép elmosolyodik. ~Ez jó ebben az épületben, hogy semmit nem valtozik. ~ Beljebb megy. A pap odajön hozzá és leülteti az elfet. Nézegeti a papiruszokat, majd kiválasztja a neki szükséges(ek)et. Talán csak fél óráig tart, ameddigre megtanulja, talán több, talán mégkevesebb idő. Amennyiben elsajátítja az adott varázslatot, akkor kimegy a tmplomból és egyenesen az unokatestvéréhez megy. Viszont, ha nem sikerül elsőre nem adja fel, tovább próbálkozik. Kellemes hűvös van, talán túl hideg is, de jól bírja a fiú a hideget, ezért az egy száll ingjében ül csak. A pap segítőkész, ha valamit nem ért az elf, akkor segít. *
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-07-30 00:40:33
Üzenet elküldve: 2014-07-30 00:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Amint az átszellemült boldogság elillan (ami neki pusztán néhány pillanat, külső szemlélőnek majd fél perc, a valóság valahol a kettő között lehet), lassan előrelép, és megkíséreli belökni a templom hátsó bejáratát, mely kicsiny rásegítéssel enged is, és feltárul a hatalmas belső tér. Úgy érzi magát, mint aki egy szebb és jobb világba ért. A padló úgy néz ki, mint egy hatalmas tó befagyott felszíne, habár valószínűleg korántsem annyira csúszós, de szinte vonzza Waia tekintetét. Úgy érzi, legszívesebben elterülne a padlón, és néhány napig fel sem kelne. Majd végigfut a tekintete a méretes oszlopokon, és végül a mennyezeten állapodik meg a tekintete. Tény, hogy kívülről és gyönyörű volt az épület, na de belülről... hát az egészen más. Kicsit olyan, mint a különbség aközött, mikor mestere beszélt neki arról, hogy a démonok megszállják a testét, és hogy Medvével ivott a wegtoreni kéknyelűből. Egészen más, ha csak hallja az ember, meg ha át is éli. Egészen más kívülről és belülről. Ez lesz hát a hely, ahol meg fog szállni az elkövetkezendő időben, és ahol a mágiatudását magasabb szintre emeli, miközben megismeri a Gonoszt, és Sárkány úrrá válik. Kívánni se lehetne jobbat. Az enyhén kába állapotból, mely valahol a valóság és képzelete határmezsgyéjén helyezkedik el, a tündér hangja rángatja ki.*
- Hogy... hogy micsoda? *erősen igyekszik azon gondolkodni, vajon mihez akar hozzáfogni Aethe, majd végül eszébe jut, hogy egy keveset az önvédelemről akarna megtudni. Mondjuk érdekes választás pont a templomban kezdeni, de hát... ez a hely sem jobb, mint a többi.*
- Jó, hát akkor lássuk... A legfontosabb dolog, amihez nem kell semmilyen harci tudás: a menekülés. A mesterem is mindig azt mondta: "Ha szembejön a medve, két dolog segíthet. Az első: a gyorsaság. Ha gyorsabban futsz, mint a medve, akkor nyertél, akkor is, ha gyengébb vagy nála. A második: a társak. Ha társaid vannak, akkor nem kell gyorsabban fuss, mint a medve, elég, ha náluk gyorsabb vagy." Mivel állításod szerint nem vagy annyira jó a pusztakezes harcban, így esetedben remek ötlet a meghátrálást választani. Ha ez lehetetlen, akkor pedig az apróbb termetedet kell kihasználnod, elvégre, minél kisebb vagy, annál nehezebb eltalálni. Nagyjából ennyi volna az előismeret, ez alapján fogunk haladni *itt pedig szünetet tart, vár, hogy a lány megeméssze a hallottakat, és esetleg hátha jobb helyet választ a próbacsetepatéhoz.*
- Hogy... hogy micsoda? *erősen igyekszik azon gondolkodni, vajon mihez akar hozzáfogni Aethe, majd végül eszébe jut, hogy egy keveset az önvédelemről akarna megtudni. Mondjuk érdekes választás pont a templomban kezdeni, de hát... ez a hely sem jobb, mint a többi.*
- Jó, hát akkor lássuk... A legfontosabb dolog, amihez nem kell semmilyen harci tudás: a menekülés. A mesterem is mindig azt mondta: "Ha szembejön a medve, két dolog segíthet. Az első: a gyorsaság. Ha gyorsabban futsz, mint a medve, akkor nyertél, akkor is, ha gyengébb vagy nála. A második: a társak. Ha társaid vannak, akkor nem kell gyorsabban fuss, mint a medve, elég, ha náluk gyorsabb vagy." Mivel állításod szerint nem vagy annyira jó a pusztakezes harcban, így esetedben remek ötlet a meghátrálást választani. Ha ez lehetetlen, akkor pedig az apróbb termetedet kell kihasználnod, elvégre, minél kisebb vagy, annál nehezebb eltalálni. Nagyjából ennyi volna az előismeret, ez alapján fogunk haladni *itt pedig szünetet tart, vár, hogy a lány megeméssze a hallottakat, és esetleg hátha jobb helyet választ a próbacsetepatéhoz.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:19:03
Üzenet elküldve: 2014-07-28 21:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hagyja a halottakat és a lényeket, amik megeszik őket, és inkább a templomra figyel. Nincs oda az efféle helyekért, legalábbis azokért, amiket nem neki emeltek, de sajnos szüksége van rájuk, hogy újra rátaláljon hatalmas és rettenetes önmagára, az istenségre, akit senki sem vesz észre ebben a pirinyó, törékenynek tűnő testben.
Így aztán az ő arca halvány mását sem tükrözi Waia átszellemült örömének, sőt, szinte unottnak tűnhet a külső szemlélő számára. Nagyon reméli, hogy megy valamire ezen a helyen. Így első pillantásra régimódinak és unalmasnak tűnik, olyan helynek, ahová a szerzeteseken és pár máguson kívül senki sem teszi be jószántából a lábát.*
Akkor hozzáfogunk? *kérdezi. Hangja remekül illik az arckifejezéséhez, hiszen még mindig nem biztos benne, hogy épp ettől a félkegyelműtől tanul majd valami hasznosat. Viszont ha már itt vannak, talán talál egy értelmesebb szerzetest, akitől többet tudhat meg, ki tudja.*
Így aztán az ő arca halvány mását sem tükrözi Waia átszellemült örömének, sőt, szinte unottnak tűnhet a külső szemlélő számára. Nagyon reméli, hogy megy valamire ezen a helyen. Így első pillantásra régimódinak és unalmasnak tűnik, olyan helynek, ahová a szerzeteseken és pár máguson kívül senki sem teszi be jószántából a lábát.*
Akkor hozzáfogunk? *kérdezi. Hangja remekül illik az arckifejezéséhez, hiszen még mindig nem biztos benne, hogy épp ettől a félkegyelműtől tanul majd valami hasznosat. Viszont ha már itt vannak, talán talál egy értelmesebb szerzetest, akitől többet tudhat meg, ki tudja.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-07-24 23:11:25
Üzenet elküldve: 2014-07-24 23:11:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Rohadék//
*Hát igen, Zrekil kíváncsi volt, vajon a főpap mikor tér rá a kérdéseire. Igazából idefelé úton volt alkalma sokszor felvázolni magában ezt a beszélgetést, és mindig élt előtte egy olyan lehetőség, hogy a főpap rögtön rákérdez, mit szeretne tudni, a kérdések feltétele után közli, hogy ezekre ő is kifogástalanul tud felelni, minek hát az entitás? Valóban sok minden rövidebbre záródott volna, és ennek jelenleg is megvan az esélye. Illetve ez az esély éppen most ugrott meg.*
- Nos, én ugyebár a Napmágia területén ténykedek főleg. A mesterem szerint nem árt, ha valakinek van ilyen... ilyen... *hóbort... hóbort... De ezt a szót már csak nem használhatja rá* érdeklődési területe, amiből kicsit többet tud, mint mások, elvégre ez tesz valakit mesterré. Nos, éppen ezért a kérdéseim pedig főleg a Napmágia felsőbb szintjeire vonatkoznának, habár... *és ezen a ponton a főpapra pillant* talán néhány kérdésre nem is olyan nehéz a válasz. Az itteni tekercsek alapján sikerült megtanulnom például a napkitörést, aminek ismerjük a... hátrányait. Ezért valószínűnek tartom, hogy ha léteznek is a Napmágiának felsőbb szintjei, akkor azok pontosan az ilyenek miatt nem jutottak még közszemlére. Igazából a kérdésem ezeknek a felsőbb szinteknek a létezése lenne, és hogy van-e bármilyen módszer a hátrányok kiküszöbölésére *a "hátrányok" szó nagyon szépen hangzik, legalábbis a gnóm egyszer sem mondja ki, amit ez alatt ért, mert nem érzi szükségesnek. Talán a főpap is tud napkitörést létrehozni... erre igen jó esély van, de bizonyosan tudja, hogy egy ilyen után még a szívósabb varázslók is gyakorta ájultan esnek össze. Éppen ezért az ennél erősebb Napmágia már nyilván életet is követelne, vagy még többet. Mondjuk a főpap annál már jobban ismeri remélhetőleg Zrekilt, minthogy azt feltételezze, mindezt hatalomvágyból csinálja. Személy szerint a gnóm nem hisz abban, hogy bármivel képes lehet halandó ennél erőteljesebb varázslatokra, és habár ha ez lehetséges, akkor persze jó volna megkeresni a módját... De mindez akkor sem fogható a tényhez, ha biztos választ kap a kérdésére. Igent vagy nemet. Bár ki tudja, talán a tudásszomj is egyfajta hatalomvágy, ezt nem a gnóm dolga eldönteni. A pap többi mondandóját nem érzi úgy, hogy válasszal kéne elássa, inkább csak bólogat, majd a végén megjegyzi:*
- Igen, köztünk, és csak köztünk marad.
*Hát igen, Zrekil kíváncsi volt, vajon a főpap mikor tér rá a kérdéseire. Igazából idefelé úton volt alkalma sokszor felvázolni magában ezt a beszélgetést, és mindig élt előtte egy olyan lehetőség, hogy a főpap rögtön rákérdez, mit szeretne tudni, a kérdések feltétele után közli, hogy ezekre ő is kifogástalanul tud felelni, minek hát az entitás? Valóban sok minden rövidebbre záródott volna, és ennek jelenleg is megvan az esélye. Illetve ez az esély éppen most ugrott meg.*
- Nos, én ugyebár a Napmágia területén ténykedek főleg. A mesterem szerint nem árt, ha valakinek van ilyen... ilyen... *hóbort... hóbort... De ezt a szót már csak nem használhatja rá* érdeklődési területe, amiből kicsit többet tud, mint mások, elvégre ez tesz valakit mesterré. Nos, éppen ezért a kérdéseim pedig főleg a Napmágia felsőbb szintjeire vonatkoznának, habár... *és ezen a ponton a főpapra pillant* talán néhány kérdésre nem is olyan nehéz a válasz. Az itteni tekercsek alapján sikerült megtanulnom például a napkitörést, aminek ismerjük a... hátrányait. Ezért valószínűnek tartom, hogy ha léteznek is a Napmágiának felsőbb szintjei, akkor azok pontosan az ilyenek miatt nem jutottak még közszemlére. Igazából a kérdésem ezeknek a felsőbb szinteknek a létezése lenne, és hogy van-e bármilyen módszer a hátrányok kiküszöbölésére *a "hátrányok" szó nagyon szépen hangzik, legalábbis a gnóm egyszer sem mondja ki, amit ez alatt ért, mert nem érzi szükségesnek. Talán a főpap is tud napkitörést létrehozni... erre igen jó esély van, de bizonyosan tudja, hogy egy ilyen után még a szívósabb varázslók is gyakorta ájultan esnek össze. Éppen ezért az ennél erősebb Napmágia már nyilván életet is követelne, vagy még többet. Mondjuk a főpap annál már jobban ismeri remélhetőleg Zrekilt, minthogy azt feltételezze, mindezt hatalomvágyból csinálja. Személy szerint a gnóm nem hisz abban, hogy bármivel képes lehet halandó ennél erőteljesebb varázslatokra, és habár ha ez lehetséges, akkor persze jó volna megkeresni a módját... De mindez akkor sem fogható a tényhez, ha biztos választ kap a kérdésére. Igent vagy nemet. Bár ki tudja, talán a tudásszomj is egyfajta hatalomvágy, ezt nem a gnóm dolga eldönteni. A pap többi mondandóját nem érzi úgy, hogy válasszal kéne elássa, inkább csak bólogat, majd a végén megjegyzi:*
- Igen, köztünk, és csak köztünk marad.
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-07-24 22:41:25
Üzenet elküldve: 2014-07-24 22:41:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef //
-Van konkrét kérdés, amit az entitásnak fel óhajtasz tenni?*pillant a főpap a gnóm mágusra. Arcán mintha elgondolkozó kifejezés honolna.*
-Nos, ami azt illeti... nekem is volna pár kérdésem, egy bizonyos entitáshoz. De csupáncsak ezért nem sodornám esetlegesen veszélybe a várost, ahogyan azt már mondottam volt.*osztja meg Zrekillel.*
-Igen erős védelmező mágiára lenne szükség ahhoz, hogy többé-kevésbé biztonságos módon léphessünk kapcsolatba egy másik világgal. Akár ablak, akár ajtó az átjáró, amiről beszélünk, minden esetben veszélyes meghasítani a világ szövetét, hogy mögé nézhessünk.*fogja kissé prózaira a figurát, de hát mint főpap megengedhet magának ilyesmit.*
-Tételezzük fel tehát, hogy rendelkezésedre bocsájtom az iratokat.*itt felemeli az ujját.*
-Kizárólag azzal a feltétellel, hogy minden, úgy értem MINDEN amit megtudsz, közöttünk marad. Igen, ez azt is jelenti, hogy nekem részletesen be kell számolnod mindenről, amit a kutatásod érint.*bólint, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.*
-Világosan fejeztem ki magam?*kérdez azért rá a biztonság kedvéért.*
-Van konkrét kérdés, amit az entitásnak fel óhajtasz tenni?*pillant a főpap a gnóm mágusra. Arcán mintha elgondolkozó kifejezés honolna.*
-Nos, ami azt illeti... nekem is volna pár kérdésem, egy bizonyos entitáshoz. De csupáncsak ezért nem sodornám esetlegesen veszélybe a várost, ahogyan azt már mondottam volt.*osztja meg Zrekillel.*
-Igen erős védelmező mágiára lenne szükség ahhoz, hogy többé-kevésbé biztonságos módon léphessünk kapcsolatba egy másik világgal. Akár ablak, akár ajtó az átjáró, amiről beszélünk, minden esetben veszélyes meghasítani a világ szövetét, hogy mögé nézhessünk.*fogja kissé prózaira a figurát, de hát mint főpap megengedhet magának ilyesmit.*
-Tételezzük fel tehát, hogy rendelkezésedre bocsájtom az iratokat.*itt felemeli az ujját.*
-Kizárólag azzal a feltétellel, hogy minden, úgy értem MINDEN amit megtudsz, közöttünk marad. Igen, ez azt is jelenti, hogy nekem részletesen be kell számolnod mindenről, amit a kutatásod érint.*bólint, hogy nyomatékosítsa a mondandóját.*
-Világosan fejeztem ki magam?*kérdez azért rá a biztonság kedvéért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973