//Ydriss//
*A lány válaszára Ryrros szélesen elvigyorodik. Még akkor is így tenne, ha gunyoros lett volna, amit Ydriss mond.*
- Nem hiszem, hogy épp ilyen hősről áradoznak az emberek... de közelebb áll a valósághoz, ez tény.
*Elindulnak végre, s amint kiérnek a fk közül, a folyópart mentén ügetésre fogja a lovat a férfi. Érzi, hogy Ydriss imbolyog kissé, ám még mindig van olyan erős, hogy nem veszti el az eszméletét. Jobban magához fogja a lányt, és élvezi hajának illatát, ahogy a vörös zuhatag egészen közel lapul arcához.
Erdő illata van, mint a friss zöld leveleknek, és a hajnali fűnek. Tetszik neki ez az illat, és ha nem ebben a szituációban lennének, mint most, ezt jócskán a tudtára is adná.
Ám inkább megpróbálja szóval tartani őt. Vagyis inkább elterelni a figyelmét a rosszullétről, és arról, hogy ne adja az ég, kiájuljon a karjai közül. Ezért olyat tesz, ami talán a lány számára meglepő lehet. Halkan, de énekelni kezd.*
- Csillagok alatt lépdelt tova
szépséges, holdhajú Leona,
roppant a fű talpa alatt,
s a szél mögötte pillogott.
Ekkor látta meg őt Geren,
ki átkelt az ősi tengeren,
hogy megtalálja mi maradt
a hírből, mi atyjának adatott.
Megállt ott akkor az elf leány,
a nyár végének derekán,
s csak nézte az embert ki
előtte vak magányban baktatott.
Geren csak elámult, s némán
figyelt: Ki ez a szép leány?
Nem volt már ő sem akárki,
szívében dallam villogott.
Tudták, hogy nincsen szép jövő,
örökké tartó, merengő,
hisz sokáig élhet Leona,
Gerenre vár a szemfedő.
De nem volt kérdés, nem volt szó,
olyan, mi arra mondható,
hogy miként ölel a két karja
annak, ki hű szerető.
Heves a vágy, tüzes a csók,
szoros a kar, és mélyül a bók,
s pereg a sok sárga levél,
tavasz villan, tél karja olt.
Szerelmük gyümölcse bontott
szép virágot, s hullajtott lombot.
Geren elmúlt, míg Leona él,
senki sem tudja már, hogy hogy volt.
*Mire befejezi a dalt, már a városban vannak, így nem is baj, hogy elhalkul. Nem szeretné magukra vonni a figyelmet annál is jobban, hogy mindenki láthatja, amint a félvér egy kókadozó elf lánnyal galoppol a templom felé.
Hamarosan meg is érkeznek, S Ryr leugrik a nyeregből, majd lesegíti Ydrisst.*
- Innen már tudod az utat. Az oltár környékén Muthot még megleled. *mondja a nőnek, majd hirtelen lehajol hozzá, és megcsókolja a szája sarkát.*
- Aztán vigyázz magadra eztán, újdonsült madárkám. *hunyorog rá.*