Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 102 (2021. - 2040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-02 06:57:31
Üzenet elküldve: 2024-08-02 06:57:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nem tudja miként értékelje a szerzetes elhatározását. Motoszkál benne egy furcsa érzés, egy kellemetlen érzés, mint egy nyomasztó álom visszhangja, amit az ember ébredés után már nem tud felidézni.
A szigeten túli világ alakulása olyasmi, amit nem tiszte befolyásolni. Ő maga csak egy kő ennek a pataknak a sodrásában. Olyan, melyet az ár már rég nem mozdított, s talán nem is fog soha többé. Bólint a mandulaszeműnek, s Ukromra pillant.*
- A dühöd mindig veled volt, és veled is marad *feleli szelíden.* - De formálhatod. Ez csak rajtad múlik.
*Hogy a szürkebőrű miként birkózik meg a múltjával, s azokkal a sebekkel, melyeket azok az évek hagytak benne, még a jövő zenéje.*
- Hajnalban induljatok. Akkor a legbékésebb a tenger. *Szavai nyomában kinyitja a tenyereit a vendégek felé. Egy-egy fénylő érme van benne.*
- Tessék. Az útra. *Úgy nyújtja, hogy igazán nagy modortalanságnak hatna visszautasítani.* - Ezt pedig Armarkht Úrnak küldöm. *Leoldja a rögzítéseket, s összehajtja a hálót, amin eddig dolgozott.* - Csak hagyjátok a csónakban. Meg fogja találni *mosolyodik.*
- Nincs adósságotok felém. *Fölkel ültéből és lesimítja a ruháját.* - Ide csak az jön, akinek ide kell találnia.
*A levegő még mindig meleg, de a szél már hűvöset hoz kintről. Az ég fekete, s rajta a csillagok mint apró rések, melyeken átszüremlik az éj sötét szövete takarta vakító napsütés. A holdak nem látszanak, s ezen az estén egyáltalán nem is kelnek fel. A Csontvető elköszön a vendégektől, s ha nincs más, hagyja őket pihenni. Ő maga nem marad a házban. Dolgára hivatkozva búcsúzik, s lámpás nélkül indul el a sziget belseje felé, mintha a vaksötét egyáltalán nem zavarná. Hogy csak ilyen jól ismeri a járást már a helyen vagy az ezüstösen derengő hályogos szeme mutatja neki az utat, nem tudni. Kabócák hangja tölti meg az estét és a tenger hullámainak hangja hajnalra valóban egészen elcsendesedik.*
*Nem tudja miként értékelje a szerzetes elhatározását. Motoszkál benne egy furcsa érzés, egy kellemetlen érzés, mint egy nyomasztó álom visszhangja, amit az ember ébredés után már nem tud felidézni.
A szigeten túli világ alakulása olyasmi, amit nem tiszte befolyásolni. Ő maga csak egy kő ennek a pataknak a sodrásában. Olyan, melyet az ár már rég nem mozdított, s talán nem is fog soha többé. Bólint a mandulaszeműnek, s Ukromra pillant.*
- A dühöd mindig veled volt, és veled is marad *feleli szelíden.* - De formálhatod. Ez csak rajtad múlik.
*Hogy a szürkebőrű miként birkózik meg a múltjával, s azokkal a sebekkel, melyeket azok az évek hagytak benne, még a jövő zenéje.*
- Hajnalban induljatok. Akkor a legbékésebb a tenger. *Szavai nyomában kinyitja a tenyereit a vendégek felé. Egy-egy fénylő érme van benne.*
- Tessék. Az útra. *Úgy nyújtja, hogy igazán nagy modortalanságnak hatna visszautasítani.* - Ezt pedig Armarkht Úrnak küldöm. *Leoldja a rögzítéseket, s összehajtja a hálót, amin eddig dolgozott.* - Csak hagyjátok a csónakban. Meg fogja találni *mosolyodik.*
- Nincs adósságotok felém. *Fölkel ültéből és lesimítja a ruháját.* - Ide csak az jön, akinek ide kell találnia.
*A levegő még mindig meleg, de a szél már hűvöset hoz kintről. Az ég fekete, s rajta a csillagok mint apró rések, melyeken átszüremlik az éj sötét szövete takarta vakító napsütés. A holdak nem látszanak, s ezen az estén egyáltalán nem is kelnek fel. A Csontvető elköszön a vendégektől, s ha nincs más, hagyja őket pihenni. Ő maga nem marad a házban. Dolgára hivatkozva búcsúzik, s lámpás nélkül indul el a sziget belseje felé, mintha a vaksötét egyáltalán nem zavarná. Hogy csak ilyen jól ismeri a járást már a helyen vagy az ezüstösen derengő hályogos szeme mutatja neki az utat, nem tudni. Kabócák hangja tölti meg az estét és a tenger hullámainak hangja hajnalra valóban egészen elcsendesedik.*
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-29 19:54:28
Üzenet elküldve: 2024-07-29 19:54:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Nem tudom... *Folyamatos tempóban törli fejét, miközben gondolatai visszafordulnak a körülötte lévő világhoz. Az eddig figyelmén kívül hagyott megfázás ígéretét most már a bőrét nedves ruháin át vakaró hideg is kezdi hirdetni, úgyhogy nem sokat teketóriázik. Feláll, megfogja új göngyeit, és csendben kimegy az erkélyre, hogy beléjük bújjon. Meglepődik, hogy mennyire hasonlít eddigi öltözékére, és azon még inkább, hogy milyen kényelmes: milyen mágia áldása ez? Van ideje közben rágódni a Csontvető tanain, és Nawanthiri döntésén. Bizony, lennének kérdései ehhez az egyedülálló szigetet kimondatlanul birtokló figurához, és könyörögne is mandulaszemű barátjának, hogy maradjon. Ugyanis rájött, hogy szereti; nem a romantikus fajtájú, szemét ködösítő vágyakozást érez, hanem valami mást, amit még magának sem tud megfogalmazni.
De már a sziget is megmutatta neki, ki ő, hogy az elkerülhetetlen ellen tárja ki karjait, mint egy hurrikán előtt büszkén kiegyenesedő tölgy? Ha most valóban úgy néz ki, sikerült az alig pár órája még lehetetlenek érződő feladat, hogy békét tudjanak lelni a szerzetesnek, akkor ezt az örömhírt otthon is illik megosztania. Otthon: a fogalom legyökerezi magát gondolatmenete patakjában. Igen, valóban nem árt egyszer-kétszer visszatérni a szülői földre.
Visszalépve a házba, megáll a Csontvető előtt. Szeméből tisztelet sugárzik, ahogy megszólal.*
- Elértük amiért jöttünk. *Szálfaegyenesen marad, hangja pedig majdnem szertartásos.* - Az én kihívásom pedig máshol vár, egy másik nap. Csak azt kell tudnom, ez a dühöm megtestesítése, követni fog e vissza. Teljesült a kérelmünk, és ezért hálás vagyok: ha egy nap vissza tudom fizetni ezt az adósságot, amit az erőmmel meg tudok tenni, azt haladéktalanul megteszem. Köszönöm.
- Nem tudom... *Folyamatos tempóban törli fejét, miközben gondolatai visszafordulnak a körülötte lévő világhoz. Az eddig figyelmén kívül hagyott megfázás ígéretét most már a bőrét nedves ruháin át vakaró hideg is kezdi hirdetni, úgyhogy nem sokat teketóriázik. Feláll, megfogja új göngyeit, és csendben kimegy az erkélyre, hogy beléjük bújjon. Meglepődik, hogy mennyire hasonlít eddigi öltözékére, és azon még inkább, hogy milyen kényelmes: milyen mágia áldása ez? Van ideje közben rágódni a Csontvető tanain, és Nawanthiri döntésén. Bizony, lennének kérdései ehhez az egyedülálló szigetet kimondatlanul birtokló figurához, és könyörögne is mandulaszemű barátjának, hogy maradjon. Ugyanis rájött, hogy szereti; nem a romantikus fajtájú, szemét ködösítő vágyakozást érez, hanem valami mást, amit még magának sem tud megfogalmazni.
De már a sziget is megmutatta neki, ki ő, hogy az elkerülhetetlen ellen tárja ki karjait, mint egy hurrikán előtt büszkén kiegyenesedő tölgy? Ha most valóban úgy néz ki, sikerült az alig pár órája még lehetetlenek érződő feladat, hogy békét tudjanak lelni a szerzetesnek, akkor ezt az örömhírt otthon is illik megosztania. Otthon: a fogalom legyökerezi magát gondolatmenete patakjában. Igen, valóban nem árt egyszer-kétszer visszatérni a szülői földre.
Visszalépve a házba, megáll a Csontvető előtt. Szeméből tisztelet sugárzik, ahogy megszólal.*
- Elértük amiért jöttünk. *Szálfaegyenesen marad, hangja pedig majdnem szertartásos.* - Az én kihívásom pedig máshol vár, egy másik nap. Csak azt kell tudnom, ez a dühöm megtestesítése, követni fog e vissza. Teljesült a kérelmünk, és ezért hálás vagyok: ha egy nap vissza tudom fizetni ezt az adósságot, amit az erőmmel meg tudok tenni, azt haladéktalanul megteszem. Köszönöm.
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:32:06
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:32:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nagyon szeretné megnyugtatni a barátját, de nem hiszi, hogy lenne olyan válasz, amivel sikerülhet. Ukromnak magának kell ráébrednie, hogy nincs vele semmi baj, a szerzetes legfeljebb rávezetni tudja. Kijelentés helyett ezért inkább kérdez, a szürkebőrű meg majd átgondolja a többit. A válaszából úgy tűnik, egy lépéssel azért közelebb jutott, hogy elfogadja magát. Nawanthiri nem szól rá semmit, csak a mosolyából tűnik el a sötétség.*
- Nekem haza kell mennem a testvéreimhez. *feleli aztán a Csontvetőnek* A Kikötőben majd fogok egy hajót Wegtorenbe. Nálad mi a terv, Ukrom?
*Nagyon szeretné megnyugtatni a barátját, de nem hiszi, hogy lenne olyan válasz, amivel sikerülhet. Ukromnak magának kell ráébrednie, hogy nincs vele semmi baj, a szerzetes legfeljebb rávezetni tudja. Kijelentés helyett ezért inkább kérdez, a szürkebőrű meg majd átgondolja a többit. A válaszából úgy tűnik, egy lépéssel azért közelebb jutott, hogy elfogadja magát. Nawanthiri nem szól rá semmit, csak a mosolyából tűnik el a sötétség.*
- Nekem haza kell mennem a testvéreimhez. *feleli aztán a Csontvetőnek* A Kikötőben majd fogok egy hajót Wegtorenbe. Nálad mi a terv, Ukrom?
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:14:35
Üzenet elküldve: 2024-07-26 11:14:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Távoli szemlélőként követi a jelenetet, mintha láthatatlan entitásként figyelné az élet szörnyű és szépséges csodáit. Tettel nem, csupán gondolatban simít végig az oldalán függő erszényként, melyben a jóscsontok pihennek.
Hallgat, bár ő nem tudna egyértelmű határt húzni a szörnyetegek és a szörnyű dolgokon átment nyomorult lelkek között. A két dolog nem zárja ki egymást. Hogy kit tekintünk szörnyetegnek, az inkább rajtunk múlik, mint magán a "szörnyetegen".
A szürkebőrű kérdésére elmerengve mosolyodik. Vonásai lágyak és talányosak, mint általában.*
- Azt senki sem tudhatja. De a barátodnak igaza van. A sebeid begyógyulása lenne a békédhez vezető út, nem az elfelejtésük. *Felemás pillantása megkeresi az orkét, majd a szerzetesét is.* - Ha úgy érzitek, megkaptátok a válaszaitokat, a csónakotok visszavisz benneteket. De maradhattok még. Ha még kérdeznétek, ha átgondolnátok, ha nem akarjátok elsietni. De akkor munkát kell, hogy adjak nektek. *Az utolsó mondata úgy hangzik, mintha a szigetnek valamiféle íratlan szabálya lenne.*
*Távoli szemlélőként követi a jelenetet, mintha láthatatlan entitásként figyelné az élet szörnyű és szépséges csodáit. Tettel nem, csupán gondolatban simít végig az oldalán függő erszényként, melyben a jóscsontok pihennek.
Hallgat, bár ő nem tudna egyértelmű határt húzni a szörnyetegek és a szörnyű dolgokon átment nyomorult lelkek között. A két dolog nem zárja ki egymást. Hogy kit tekintünk szörnyetegnek, az inkább rajtunk múlik, mint magán a "szörnyetegen".
A szürkebőrű kérdésére elmerengve mosolyodik. Vonásai lágyak és talányosak, mint általában.*
- Azt senki sem tudhatja. De a barátodnak igaza van. A sebeid begyógyulása lenne a békédhez vezető út, nem az elfelejtésük. *Felemás pillantása megkeresi az orkét, majd a szerzetesét is.* - Ha úgy érzitek, megkaptátok a válaszaitokat, a csónakotok visszavisz benneteket. De maradhattok még. Ha még kérdeznétek, ha átgondolnátok, ha nem akarjátok elsietni. De akkor munkát kell, hogy adjak nektek. *Az utolsó mondata úgy hangzik, mintha a szigetnek valamiféle íratlan szabálya lenne.*
2036. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-25 20:09:32
Üzenet elküldve: 2024-07-25 20:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az ork kezéből lassan megszűnik az erő, ahogy hallja barátja szavait. Figyel, odakap, és rajtuk lóg, utolsónak megmaradt deszkákként használva őket, kapaszkodik ebben a tengernyi kételyben minden erejével. Régmúlt, közelmúlt és jelen eseményei megformázza őt mint mindenki más, ez vajon meddig takarhatja el azt, amit eddig elkerült az idő vasfoga? De így is, nem csak naiv jóakarat rejlik Nawanthiri elveiben, ahogy ez saját ajkainak behúzásaiból külső szemmel nézve sem kerülhették el a szürkebőrű figyelmét.
Igaza van? Csak a rajta és körülötte történtek hozták magukkal ezeket a gondolatokat? Ezek és más kimondatlan kérdések sokaságától feszül Ukrom állkapcsa, szinte kitörni készül belőle a kételkedés. Ahogy látja cselekedetét, fejét szó nélkül a szerzetesének hajtja; lehet érezni a szürkebőrű csapzott haján a még meg nem száradt vízcseppeket. Csukott szemmel igyekszik megnyugodni.
Akkor várnia fog kelleni? Meddig? Artheniorban kell kucorognia addig, hogy ne kapjon vérszomjat? Látni fogja addig Nawanthirit? És vele mi lesz? Ez vajon egyáltalán a helyes válasz? De ha ezt ő sem tudja magáról, hogyan tudhatná akkor bárki más? vagy csak egyszerűen felejtse el? Alm'zart, Ta'gát, Bart? A bosszút? Lanawinig vezető életét, és a vele járó fájdalmakat? Képes lenne rá?
Van egyáltalán helyes válasz?
Ahogy lassan visszahajtja a fejét, még ott turkál agyában a kicsi, de szőrszálhasogató érzés, hogy nem lett kérdése egyenesen megválaszolva. Talán túl sokat kért egyszerre, hogy ennyi minden után még belső énjét is tudni akarja; túl Nawanthirishardipandrán, és túl az elszigetelt külvilági kolostorban, óriások nevelte Kabócán. Talán egyszer, ha mindennek vége*
- Többet segít a jelenléted mint amennyit én valaha is segítettem neked. Ezt nem felejtem el. *Kezeivel hátranyúl és kiköti fekete haját, hogy elkezdje törölni azt a megnőtt részt is, mielőtt még kikezdi a hideg. Sokat gondolkodott róla, hogy egyszerűen levágja a copfba kötött darabot, de egyszerűen sose volt kedve megtenni. Most kissé bánja is.*
- Mi fog most velünk történni, Csontvető? *Kérdezi munka közben az egeken túli türelemmel rendelkező sámánt.*
*Az ork kezéből lassan megszűnik az erő, ahogy hallja barátja szavait. Figyel, odakap, és rajtuk lóg, utolsónak megmaradt deszkákként használva őket, kapaszkodik ebben a tengernyi kételyben minden erejével. Régmúlt, közelmúlt és jelen eseményei megformázza őt mint mindenki más, ez vajon meddig takarhatja el azt, amit eddig elkerült az idő vasfoga? De így is, nem csak naiv jóakarat rejlik Nawanthiri elveiben, ahogy ez saját ajkainak behúzásaiból külső szemmel nézve sem kerülhették el a szürkebőrű figyelmét.
Igaza van? Csak a rajta és körülötte történtek hozták magukkal ezeket a gondolatokat? Ezek és más kimondatlan kérdések sokaságától feszül Ukrom állkapcsa, szinte kitörni készül belőle a kételkedés. Ahogy látja cselekedetét, fejét szó nélkül a szerzetesének hajtja; lehet érezni a szürkebőrű csapzott haján a még meg nem száradt vízcseppeket. Csukott szemmel igyekszik megnyugodni.
Akkor várnia fog kelleni? Meddig? Artheniorban kell kucorognia addig, hogy ne kapjon vérszomjat? Látni fogja addig Nawanthirit? És vele mi lesz? Ez vajon egyáltalán a helyes válasz? De ha ezt ő sem tudja magáról, hogyan tudhatná akkor bárki más? vagy csak egyszerűen felejtse el? Alm'zart, Ta'gát, Bart? A bosszút? Lanawinig vezető életét, és a vele járó fájdalmakat? Képes lenne rá?
Van egyáltalán helyes válasz?
Ahogy lassan visszahajtja a fejét, még ott turkál agyában a kicsi, de szőrszálhasogató érzés, hogy nem lett kérdése egyenesen megválaszolva. Talán túl sokat kért egyszerre, hogy ennyi minden után még belső énjét is tudni akarja; túl Nawanthirishardipandrán, és túl az elszigetelt külvilági kolostorban, óriások nevelte Kabócán. Talán egyszer, ha mindennek vége*
- Többet segít a jelenléted mint amennyit én valaha is segítettem neked. Ezt nem felejtem el. *Kezeivel hátranyúl és kiköti fekete haját, hogy elkezdje törölni azt a megnőtt részt is, mielőtt még kikezdi a hideg. Sokat gondolkodott róla, hogy egyszerűen levágja a copfba kötött darabot, de egyszerűen sose volt kedve megtenni. Most kissé bánja is.*
- Mi fog most velünk történni, Csontvető? *Kérdezi munka közben az egeken túli türelemmel rendelkező sámánt.*
2035. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-25 11:21:00
Üzenet elküldve: 2024-07-25 11:21:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes lesütött szemmel megcsóválja a fejét. Mosolyában a sötétség megmarad, de a gúny szeretetté változik benne. Ukromra emeli a tekintetét.*
- Egy szörny mit csinált volna egy magányos lánnyal az erdő közepén? Vagy Lilyvel, hm? Vagy egy anyával, akinek rabszolgakereskedők rabolták el a gyerekeit?
*Félrebillenti a fejét.*
- Eljött volna velem a tenger szívébe, csak azért, mert féltett?
*Finoman viszonozza a kézszorítást.*
- Nem vagy szörnyeteg, Ukrom. Csak szörnyű dolgokon mentél keresztül.
*Amennyiben eléri, a szürkebőrűéhez érinti a homlokát.*
- És ha igazán akarod, meg fognak gyógyulni a sebeid…
*Addig marad így, amíg a férfi el nem húzódik tőle. A mandulaszemekből kiolvashatni a mondat másik felét: a gyógyulásnak ára van. Szembenézés, elfogadás, elengedés, de mindenek előtt idő. "Feledés Félelmetes Istene" nem véletlen küldte világgá Nawanthirit. Pusztán köldöknézéssel a lány aligha ébredt volna rá az árnyék természetére. Kellettek a külső benyomások, az összevetések, és az örök emlékeztető: "az én nevem Nawanthirishardipandra". Ahogy a hónapok teltek, úgy mosódott el a határ az árnyék és az ember között. Lehet így Ukrommal és Ta'gával is. Azzal a Ta'gával, aki mindent kibírt, és sem a jókedve, sem a bajtársiassága nem hagyta el soha.*
*A szerzetes lesütött szemmel megcsóválja a fejét. Mosolyában a sötétség megmarad, de a gúny szeretetté változik benne. Ukromra emeli a tekintetét.*
- Egy szörny mit csinált volna egy magányos lánnyal az erdő közepén? Vagy Lilyvel, hm? Vagy egy anyával, akinek rabszolgakereskedők rabolták el a gyerekeit?
*Félrebillenti a fejét.*
- Eljött volna velem a tenger szívébe, csak azért, mert féltett?
*Finoman viszonozza a kézszorítást.*
- Nem vagy szörnyeteg, Ukrom. Csak szörnyű dolgokon mentél keresztül.
*Amennyiben eléri, a szürkebőrűéhez érinti a homlokát.*
- És ha igazán akarod, meg fognak gyógyulni a sebeid…
*Addig marad így, amíg a férfi el nem húzódik tőle. A mandulaszemekből kiolvashatni a mondat másik felét: a gyógyulásnak ára van. Szembenézés, elfogadás, elengedés, de mindenek előtt idő. "Feledés Félelmetes Istene" nem véletlen küldte világgá Nawanthirit. Pusztán köldöknézéssel a lány aligha ébredt volna rá az árnyék természetére. Kellettek a külső benyomások, az összevetések, és az örök emlékeztető: "az én nevem Nawanthirishardipandra". Ahogy a hónapok teltek, úgy mosódott el a határ az árnyék és az ember között. Lehet így Ukrommal és Ta'gával is. Azzal a Ta'gával, aki mindent kibírt, és sem a jókedve, sem a bajtársiassága nem hagyta el soha.*
2034. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-25 09:08:29
Üzenet elküldve: 2024-07-25 09:08:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Némán, a neheztelés bárminemű jele nélkül bólint a szerzetes kijelentésére, csak mintegy formálisan megerősítve a tényt. Felemás pillantását közben Ukromon tartja. Nem mindennapi viharok dúlnak az ork tudatában. Nem is csoda. Szolgalelkű, engedelmes és meghunyászkodó létre nevelték, ami minden ízében ellentétes fajtája eredendő természetével.
A bosszú sajnos olyasvalami, ami eleinte csak csendesen suttog, aztán ha befészkeli magát a lélekbe, már üvölt, míg végül új tengelyévé nem lesz a megmételyezett világának, hogy csak e gondolat körül forogjanak a napjai.
Kaiykót is megérintette egyszer. Hallotta a suttogását a fülébe duruzsolni, amikor ott fent a Vashegyen elvették a szabadságát, aztán halálra ítélték. Az igazságtalanság elevenen nyúzza meg az embert, de ő nem ment tovább azon az úton. Lerázta magáról, kilélegezte, nem engedte megkapaszkodni. Talán csak a neveltetése miatt történt így. Ukromnak viszont nem igazán volt ilyen kapaszkodója.*
- Felelj neki *szól csendesen, s a szerzetesre pillant.* - Hadd hallja.
*Némán, a neheztelés bárminemű jele nélkül bólint a szerzetes kijelentésére, csak mintegy formálisan megerősítve a tényt. Felemás pillantását közben Ukromon tartja. Nem mindennapi viharok dúlnak az ork tudatában. Nem is csoda. Szolgalelkű, engedelmes és meghunyászkodó létre nevelték, ami minden ízében ellentétes fajtája eredendő természetével.
A bosszú sajnos olyasvalami, ami eleinte csak csendesen suttog, aztán ha befészkeli magát a lélekbe, már üvölt, míg végül új tengelyévé nem lesz a megmételyezett világának, hogy csak e gondolat körül forogjanak a napjai.
Kaiykót is megérintette egyszer. Hallotta a suttogását a fülébe duruzsolni, amikor ott fent a Vashegyen elvették a szabadságát, aztán halálra ítélték. Az igazságtalanság elevenen nyúzza meg az embert, de ő nem ment tovább azon az úton. Lerázta magáról, kilélegezte, nem engedte megkapaszkodni. Talán csak a neveltetése miatt történt így. Ukromnak viszont nem igazán volt ilyen kapaszkodója.*
- Felelj neki *szól csendesen, s a szerzetesre pillant.* - Hadd hallja.
2033. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-23 16:43:29
Üzenet elküldve: 2024-07-23 16:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A sziget másik oldaláról is lehet érezni, milyen idegesen várja a választ. Tisztában akar, nem, tisztában KELL lennie vele, hogy ezek a gondolatok nem visszafordíthatatlan ösztönök része e, nincsen e egyedül ezzel. Bárcsak lenne ereje felsorolni mindent, ami ide vezetett, egész életének összes megkérdőjelezhető pillanatát, szabadsága előtt és után. Megmutatni neki az összes porszemcsét a sivatagnak, elmenni vele a táborba, ha valaha újra megtalálja...
Nawanthiri arckifejezésének csekély, de nagyon is észrevehető változása egy megnyugtató válasznak az ellenkezőjével ér fel Ukromnak; Érzi ahogy felkúszik hátán a libabőr a törülközőn túl. Feszülten tartja meg a szemkontaktust*
- Persze hogy gyűlölted. *Egy életen át tartó alvásmegvonás és rémálmok ígérgette személyiségtolvajlás közepette nem hinné, hogy ő bármivel is kíméletesebb lett volna.*
- Tudnom kell hogy nem vagyok egyedül. *Suttogja. Érezhetően megerősödik a szürkebőrű szorítása.* - Nem vagyok egy szörny.
*A sziget másik oldaláról is lehet érezni, milyen idegesen várja a választ. Tisztában akar, nem, tisztában KELL lennie vele, hogy ezek a gondolatok nem visszafordíthatatlan ösztönök része e, nincsen e egyedül ezzel. Bárcsak lenne ereje felsorolni mindent, ami ide vezetett, egész életének összes megkérdőjelezhető pillanatát, szabadsága előtt és után. Megmutatni neki az összes porszemcsét a sivatagnak, elmenni vele a táborba, ha valaha újra megtalálja...
Nawanthiri arckifejezésének csekély, de nagyon is észrevehető változása egy megnyugtató válasznak az ellenkezőjével ér fel Ukromnak; Érzi ahogy felkúszik hátán a libabőr a törülközőn túl. Feszülten tartja meg a szemkontaktust*
- Persze hogy gyűlölted. *Egy életen át tartó alvásmegvonás és rémálmok ígérgette személyiségtolvajlás közepette nem hinné, hogy ő bármivel is kíméletesebb lett volna.*
- Tudnom kell hogy nem vagyok egyedül. *Suttogja. Érezhetően megerősödik a szürkebőrű szorítása.* - Nem vagyok egy szörny.
2032. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:06:49
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:06:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Eltűnődik a mestere szavain. A szörny mindent tudott, amit a szerzetes. Értenie kellett az álomszövéshez is, de rejtély, hogy ez miben volt több vagy más, mint amire Ukrom árnyéka képes. Ta'ga hét láb lángoló, fekete harag. Nawanthirishardipandra egy feneketlen tó jéghideg vize. Mi bennük a közös?
Megfogja a feléje nyújtott kezet. Nagy és kérges mind a kettejüké, a fogás most mégis gyengéd. Amikor Ukrom megkérdezi, akarta-e már felgyújtani a világot, halványan elmosolyodik. Ahogy sorjáznak a kérdések, úgy ölt ez a mosoly egyre határozottabb formát. Elfogódott, gunyoros, sötét kis mosoly ez. Ha a férfi nem vigyáz, belehullhat a fekete mandulaszemekbe.*
- Ha a mesterem tegnap hagyja elkapni magát, megölöm.
*Kaiykóra pillant, aztán lassan visszafordítja a tekintetét Ukromra.*
- Ahogy Nawanthirishardipandrát megöltem, számtalanszor. Mert gyűlöltem, de féltem is. És álomszövéssel nem csak a hátát lehet ám eltörni valakinek…
*Ijesztő belegondolni, hogy ez a szörnyű leleményesség mindig megvolt benne. Ki tudja, mi történt volna a Kereskedőház néhány tagjával és üzletfelével, ha nem kel idejében útra.*
- Miért akarod tudni?
*Eltűnődik a mestere szavain. A szörny mindent tudott, amit a szerzetes. Értenie kellett az álomszövéshez is, de rejtély, hogy ez miben volt több vagy más, mint amire Ukrom árnyéka képes. Ta'ga hét láb lángoló, fekete harag. Nawanthirishardipandra egy feneketlen tó jéghideg vize. Mi bennük a közös?
Megfogja a feléje nyújtott kezet. Nagy és kérges mind a kettejüké, a fogás most mégis gyengéd. Amikor Ukrom megkérdezi, akarta-e már felgyújtani a világot, halványan elmosolyodik. Ahogy sorjáznak a kérdések, úgy ölt ez a mosoly egyre határozottabb formát. Elfogódott, gunyoros, sötét kis mosoly ez. Ha a férfi nem vigyáz, belehullhat a fekete mandulaszemekbe.*
- Ha a mesterem tegnap hagyja elkapni magát, megölöm.
*Kaiykóra pillant, aztán lassan visszafordítja a tekintetét Ukromra.*
- Ahogy Nawanthirishardipandrát megöltem, számtalanszor. Mert gyűlöltem, de féltem is. És álomszövéssel nem csak a hátát lehet ám eltörni valakinek…
*Ijesztő belegondolni, hogy ez a szörnyű leleményesség mindig megvolt benne. Ki tudja, mi történt volna a Kereskedőház néhány tagjával és üzletfelével, ha nem kel idejében útra.*
- Miért akarod tudni?
2031. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-23 07:01:28
Üzenet elküldve: 2024-07-23 07:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes szavaira csak megnedvesíti az ajkát, de végül nem szólal meg. Nem tudhatja, melyiküknek van igaza, de minden alkalommal furcsán hat a számára, amikor Nawanthirishardipandrát démonnak nevezi. Az árnyék már találóbb szó rá, de maga se biztos benne, hogy kellene igazán nevezni.*
- Nem, nem fogja *vág az óriásnevelt mondatába.* - Legalábbis úgy nem. Te álomjáró vagy, szerzetes. Ez nagyobb szabadságot adott az árnyékodnak is. Ta'ga belülről rágja a barátodat. Mint egy régi seb a múltból, ami elmérgedt és nem tud begyógyulni.
*A tükör, bár nehezen jön ki a vizes nadrágzsebből, sértetlenül megúszta a kalandot.
A Csontvető elhallgat a szürkebőrű komoly monológjára, s ismét háttérbe húzódik, s ujjai visszatérnek a hálócsomózás gyakorlott mozdulatsorához, de továbbra is szelíd kíváncsisággal figyeli a dolgok alakulását.*
*A szerzetes szavaira csak megnedvesíti az ajkát, de végül nem szólal meg. Nem tudhatja, melyiküknek van igaza, de minden alkalommal furcsán hat a számára, amikor Nawanthirishardipandrát démonnak nevezi. Az árnyék már találóbb szó rá, de maga se biztos benne, hogy kellene igazán nevezni.*
- Nem, nem fogja *vág az óriásnevelt mondatába.* - Legalábbis úgy nem. Te álomjáró vagy, szerzetes. Ez nagyobb szabadságot adott az árnyékodnak is. Ta'ga belülről rágja a barátodat. Mint egy régi seb a múltból, ami elmérgedt és nem tud begyógyulni.
*A tükör, bár nehezen jön ki a vizes nadrágzsebből, sértetlenül megúszta a kalandot.
A Csontvető elhallgat a szürkebőrű komoly monológjára, s ismét háttérbe húzódik, s ujjai visszatérnek a hálócsomózás gyakorlott mozdulatsorához, de továbbra is szelíd kíváncsisággal figyeli a dolgok alakulását.*
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-22 20:12:20
Üzenet elküldve: 2024-07-22 20:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Egy nagyon hosszú idő után végre úgy érzi, mintha jobban tudna lélegezni. Nagyobbakat, és sűrűbbeket. Kinyitja a száját, de nem jön ki semmi se belőle. Pislog Nawanthirire és a Csontvetőre, mint most látja először a világot. Nem tudja, mi ez az érzés. Most, hogy ezt mind elmondta, úgy érzi magát, mintha valamit durván kirántottak volna belőle, ami ereket és légutakat nyomott el, és csak irtózatos fájdalom fogta el minden alkalommal, mikor hozzáért, így maga nem tudott, nem mert vele mit kezdeni.*
- A saját dühömet... *Ismétli a sámán szavait, a jelentést még bőven igyekezve a helyére rakni agyában. Igen, ölt. Ölt, mert sarokba volt szorítva. De ölt is már kevesebbért, többért is.
Hozzáér csonka füléhez, mintegy vizsgálva, hol éri fájdalom. Hirtelen eszébe jut a tükör, és belenyúl a zsebébe; ha jól emlékszik, nála volt, mielőtt a vízbe ugrott volna. Nem sok esélye van hogy mindezek után megmaradt, de hátha...*
- Nawanthiri, valamit meg szeretnék kérdezni tőled. *Ha valahogy mégis nála van a kézi tükör, megnézi szürke arcát rajta. látni akarja a vonásokat, a ráncokat, amik őt Ukrommá teszik.* - És nagyon fontos nekem, hogy őszinte legyél velem. Most jobban, mint bármikor. Hogy ezt a békét elérjem. *Bal karját előre nyújtja nyitott kézzel, bele invitálja az óriásneveltjét. A vigasztaló kezet, bár nem erős a fogása, nem engedi el. Az ork hüvelykujja a lány kézfején nyugszik.*
- Érezted már valaha, hogy az egész világot égve akarod látni? *Olyan halkan mondja ki ezeket a szavakat, mintha félné kimondani őket.* - Saját magadtól? Amikor nem kapsz levegőt és úgy érzed, ki tudnád tépni a saját szíved? Amikor eleged van a téged ért ártalomból, és bosszút akarsz állni minden és mindenki ellen, aki ellened tett, bármi áron?
*Egy nagyon hosszú idő után végre úgy érzi, mintha jobban tudna lélegezni. Nagyobbakat, és sűrűbbeket. Kinyitja a száját, de nem jön ki semmi se belőle. Pislog Nawanthirire és a Csontvetőre, mint most látja először a világot. Nem tudja, mi ez az érzés. Most, hogy ezt mind elmondta, úgy érzi magát, mintha valamit durván kirántottak volna belőle, ami ereket és légutakat nyomott el, és csak irtózatos fájdalom fogta el minden alkalommal, mikor hozzáért, így maga nem tudott, nem mert vele mit kezdeni.*
- A saját dühömet... *Ismétli a sámán szavait, a jelentést még bőven igyekezve a helyére rakni agyában. Igen, ölt. Ölt, mert sarokba volt szorítva. De ölt is már kevesebbért, többért is.
Hozzáér csonka füléhez, mintegy vizsgálva, hol éri fájdalom. Hirtelen eszébe jut a tükör, és belenyúl a zsebébe; ha jól emlékszik, nála volt, mielőtt a vízbe ugrott volna. Nem sok esélye van hogy mindezek után megmaradt, de hátha...*
- Nawanthiri, valamit meg szeretnék kérdezni tőled. *Ha valahogy mégis nála van a kézi tükör, megnézi szürke arcát rajta. látni akarja a vonásokat, a ráncokat, amik őt Ukrommá teszik.* - És nagyon fontos nekem, hogy őszinte legyél velem. Most jobban, mint bármikor. Hogy ezt a békét elérjem. *Bal karját előre nyújtja nyitott kézzel, bele invitálja az óriásneveltjét. A vigasztaló kezet, bár nem erős a fogása, nem engedi el. Az ork hüvelykujja a lány kézfején nyugszik.*
- Érezted már valaha, hogy az egész világot égve akarod látni? *Olyan halkan mondja ki ezeket a szavakat, mintha félné kimondani őket.* - Saját magadtól? Amikor nem kapsz levegőt és úgy érzed, ki tudnád tépni a saját szíved? Amikor eleged van a téged ért ártalomból, és bosszút akarsz állni minden és mindenki ellen, aki ellened tett, bármi áron?
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:34:14
Üzenet elküldve: 2024-07-22 10:34:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes komolyan gondolja, amit mond, látszik a szemén. A rabszolgaság évei persze nem múltak el nyomtalanul, de Nawanthirinek nem ez számít, hanem hogy Ukromot nem törték meg.
A szürkebőrű története egyre szörnyűbb fordulatokat vesz. A ketrecbe dobásnál a szerzetes finoman megpróbálja megfogni a kezét. Ugyanannyira a barátja, mint a saját maga támogatására, mert ami utána jön, bizony nem viráglelkűeknek való. Nawanthiri arcán iszonyat keveredik az undorral és a felháborodással. Kezdi érteni, miért gyűlöli annyira az ork mindenféle szolgáját a törvénynek.
Nem jut szóhoz az elhangzottaktól. Miért csinálnak eszes, érző lények ilyet egymással? Nem fájnak a kínzóknak a sikolyok? Nem látják meg magukat az orkokban? Két kéz, két láb, egy fej, egy szív - mi a különbség?
A körben forgó gondolataiból a mestere hangja zökkenti ki. Kirázza a fejéből a borzadályt, és megpróbál arra koncentrálni, amiért végül is Ukrom elmondta ezt az egészet. Elengedi a szürke mancsot, de a lábai továbbra is a barátjáéhoz érnek.*
- A démonnal… mi már egyek vagyunk. *úgy kell minden szót összekeresnie* Nawanthirishardipandra nem fog bántani se téged, se engem. De ha Ta'gából is… árnyék lett… *a Csontvetőre pillant megerősítésért* …akkor békét kell vele kötnöd valahogy. Különben ugyanúgy gyötörni fog, mint a saját árnyékom tette velem. *jobboldalt önkéntelenül a füle mögé simítja a haját, pedig varkocsban van* El akarsz te indulni ezen az úton?
*Tudja, hogy nem egyszerű, és azt is, hogy az út végén váró jutalom olyasvalaki számára, aki nem önmaga megismerésére tette fel az életét, kétséges. Könnyebb tagadni. Könnyebb menekülni. Amíg lehet. Az elmúlt két napban kiderült, hogy nincs bevált recept az árnyakkal való megbékélésre. Annyi csak a biztos, hogy harcolni lehet ugyan ellenük, de győzni nem…*
*A szerzetes komolyan gondolja, amit mond, látszik a szemén. A rabszolgaság évei persze nem múltak el nyomtalanul, de Nawanthirinek nem ez számít, hanem hogy Ukromot nem törték meg.
A szürkebőrű története egyre szörnyűbb fordulatokat vesz. A ketrecbe dobásnál a szerzetes finoman megpróbálja megfogni a kezét. Ugyanannyira a barátja, mint a saját maga támogatására, mert ami utána jön, bizony nem viráglelkűeknek való. Nawanthiri arcán iszonyat keveredik az undorral és a felháborodással. Kezdi érteni, miért gyűlöli annyira az ork mindenféle szolgáját a törvénynek.
Nem jut szóhoz az elhangzottaktól. Miért csinálnak eszes, érző lények ilyet egymással? Nem fájnak a kínzóknak a sikolyok? Nem látják meg magukat az orkokban? Két kéz, két láb, egy fej, egy szív - mi a különbség?
A körben forgó gondolataiból a mestere hangja zökkenti ki. Kirázza a fejéből a borzadályt, és megpróbál arra koncentrálni, amiért végül is Ukrom elmondta ezt az egészet. Elengedi a szürke mancsot, de a lábai továbbra is a barátjáéhoz érnek.*
- A démonnal… mi már egyek vagyunk. *úgy kell minden szót összekeresnie* Nawanthirishardipandra nem fog bántani se téged, se engem. De ha Ta'gából is… árnyék lett… *a Csontvetőre pillant megerősítésért* …akkor békét kell vele kötnöd valahogy. Különben ugyanúgy gyötörni fog, mint a saját árnyékom tette velem. *jobboldalt önkéntelenül a füle mögé simítja a haját, pedig varkocsban van* El akarsz te indulni ezen az úton?
*Tudja, hogy nem egyszerű, és azt is, hogy az út végén váró jutalom olyasvalaki számára, aki nem önmaga megismerésére tette fel az életét, kétséges. Könnyebb tagadni. Könnyebb menekülni. Amíg lehet. Az elmúlt két napban kiderült, hogy nincs bevált recept az árnyakkal való megbékélésre. Annyi csak a biztos, hogy harcolni lehet ugyan ellenük, de győzni nem…*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-19 06:57:19
Üzenet elküldve: 2024-07-19 06:57:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nem ismeri igazán az orkokat, így Ukrom belső világára se lát rá túl tisztán. A beszámolót hallgatva viszont egyre inkább hajlik afelé, hogy népe kifejezetten gazdag hiedelemvilága dacára, az agyaras túlságosan is földhözragadtan szemléli a világot ahhoz, hogy Ta'ga csupán az elméjében létezzen. Szilárd talajra, egy meghatározó emlékre építkezik, ami a tükörből visszaköszönt.
A szerzetessel ellentétben ő egy kicsit másképp érzi. Ha nem is a bilincs, de annak a húsba mélyedt nyoma ott van a szürkebőrűn. Lélekbe tépőn sajdul, ha a múlt felsejlik. Hisz már csak a szó: Alm'zar, csaknem ledöntötte a lábáról a behemótot.*
- Nem Őt láttad *szól szelíden, épp csak felpillant a csomózásból.* - A saját dühödet láttad. Azt láttad, amit a kikötői bajnok látott, amikor... *Nem fejezi be a mondatot, csak finoman a csonka fül felé bök az állával.*
- Öltél *mondja bármiféle ítélkezés nélkül, súlyosan visszhangzó tényszerűséggel.* - Úgy, ahogyan Ő. *Az az "úgy" mély, felkavaró zöngét kap. A felszínre hozza az alm'zari pince áporodott emlékeit.
A szerzetesre pillant. Meghagyja neki a további szavakat, bár van rá esély, hogy a szürkebőrű inkább neki róná fel az imént kimondott megállapításokat, mint hogy kivárja, van-e számára tanácsa a barátnak.*
*Nem ismeri igazán az orkokat, így Ukrom belső világára se lát rá túl tisztán. A beszámolót hallgatva viszont egyre inkább hajlik afelé, hogy népe kifejezetten gazdag hiedelemvilága dacára, az agyaras túlságosan is földhözragadtan szemléli a világot ahhoz, hogy Ta'ga csupán az elméjében létezzen. Szilárd talajra, egy meghatározó emlékre építkezik, ami a tükörből visszaköszönt.
A szerzetessel ellentétben ő egy kicsit másképp érzi. Ha nem is a bilincs, de annak a húsba mélyedt nyoma ott van a szürkebőrűn. Lélekbe tépőn sajdul, ha a múlt felsejlik. Hisz már csak a szó: Alm'zar, csaknem ledöntötte a lábáról a behemótot.*
- Nem Őt láttad *szól szelíden, épp csak felpillant a csomózásból.* - A saját dühödet láttad. Azt láttad, amit a kikötői bajnok látott, amikor... *Nem fejezi be a mondatot, csak finoman a csonka fül felé bök az állával.*
- Öltél *mondja bármiféle ítélkezés nélkül, súlyosan visszhangzó tényszerűséggel.* - Úgy, ahogyan Ő. *Az az "úgy" mély, felkavaró zöngét kap. A felszínre hozza az alm'zari pince áporodott emlékeit.
A szerzetesre pillant. Meghagyja neki a további szavakat, bár van rá esély, hogy a szürkebőrű inkább neki róná fel az imént kimondott megállapításokat, mint hogy kivárja, van-e számára tanácsa a barátnak.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 20:48:41
Üzenet elküldve: 2024-07-18 20:48:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az ork, lefelé konyuló fejét megtartva, tekintetét a padlóról Nawanthirire emeli, mintegy megkérdezve, biztos e szavaiban. Először hallja másvalaki gondolatait magáról, ami nem meglepő, tekintve hogy eddig senki másnak nem mesélt ennyit. Nem tudja megfogalmazni, pontosan mit érez most. Talán meghatja a szavai.
Lassan kihal az a kevés derű szemében, mikor elkezdi a folytatást, kobakja vissza vállai fölé. Ökölbe szoruló kezében körmei tenyerébe hatolnak.* - Lázadni kezdtem. Köveket dobáltam az őrökre, és tegnap tanult szólamokkal buzdítottam a felnőtteket, fegyverekkel botok és sziklák formájában. Eleinte hagyták, mert kicsi voltam, de Ta'ga nem bátorított; megmondta hogy ne provokáljam a katonákat, ne adjak nekik okot hogy többet bántsanak. Elloptam az egyik tiszt fegyverét, és ekkor fogyott el az ő türelmük. Kis híján megfojtott: Ta'ga rántotta el őt tőlem, és összeverte a pillanat hevében. *Itt elhalkul, hogy a szerzetes mandulaszemeibe nézzen.* - Egy felügyelőtisztet támadott meg, akiktől még az őrök is féltek. Mindenki tudta, hogy eldobta az életét, csak én nem. Annál az oázisnál ahol táboroztunk, fehér épületeket, barakkokat húztak fel a magasrangúaknak. Engem és Ta'gát az egyiknek a pincéjébe vittek. *Lassan a Csontvető felé fordul, saját szempárjai egyenesen a sámánját hívják ki: Ő jól tudja már, hogyan néz ki. Mi történt.*
- Bedobtak egy ketrecbe, amiben haszonállatokat tartanak. Őt pedig kínozni kezdték. Órákig nem hagyták abba, utána köröket váltottak. Erre aludtam el, és erre keltem fel. És néztem... néztem, ahogy leépül. Ordítástól sikolyokig. Nyüszítésig. Hörgésekig. Majd csendig. *Ukromnak be kell csuknia a szemeit, ahogy eddigi érzelemmentes arca hirtelen érzelemmel, leginkább fájdalommal lesz teli. Nagyot kell sóhajtania, hogy újra beszélni tudjon.* - Végül Nem mozdult. Nem mozdult semmilyen vágásra sem. Azt hittem, meghalt, ahogy ők is. Sajnálatért esedeztem senkinek. Egy embert hagytak hátra, a tisztet, aki lekötötte a székről. És ekkor Ta'ga rávetette magát. Amit tett... nem fogom elmondani. Semmi nem volt abból, aki kenyeret tört velem. Nem volt emberség, vagy lélek. Amit láttam, leírhatatlanabb volt bármely bűnözőnél, bestiánál, akár szörnynél is. Egy egész élet fájdalma tört ki, és megölte azt az orkot már azelőtt, mielőtt lándzsák sora állt volna ki a hátából, miközben puszta kezével végezte el azt, amit ők a világ összes ártani képes eszközével együtt tettek. Ezt a lényt láttam ott lent, Nawanthiri. A lényt, akit a világra segítettem, és akaratomon kívül odadobtam a démonnak.
*Az ork, lefelé konyuló fejét megtartva, tekintetét a padlóról Nawanthirire emeli, mintegy megkérdezve, biztos e szavaiban. Először hallja másvalaki gondolatait magáról, ami nem meglepő, tekintve hogy eddig senki másnak nem mesélt ennyit. Nem tudja megfogalmazni, pontosan mit érez most. Talán meghatja a szavai.
Lassan kihal az a kevés derű szemében, mikor elkezdi a folytatást, kobakja vissza vállai fölé. Ökölbe szoruló kezében körmei tenyerébe hatolnak.* - Lázadni kezdtem. Köveket dobáltam az őrökre, és tegnap tanult szólamokkal buzdítottam a felnőtteket, fegyverekkel botok és sziklák formájában. Eleinte hagyták, mert kicsi voltam, de Ta'ga nem bátorított; megmondta hogy ne provokáljam a katonákat, ne adjak nekik okot hogy többet bántsanak. Elloptam az egyik tiszt fegyverét, és ekkor fogyott el az ő türelmük. Kis híján megfojtott: Ta'ga rántotta el őt tőlem, és összeverte a pillanat hevében. *Itt elhalkul, hogy a szerzetes mandulaszemeibe nézzen.* - Egy felügyelőtisztet támadott meg, akiktől még az őrök is féltek. Mindenki tudta, hogy eldobta az életét, csak én nem. Annál az oázisnál ahol táboroztunk, fehér épületeket, barakkokat húztak fel a magasrangúaknak. Engem és Ta'gát az egyiknek a pincéjébe vittek. *Lassan a Csontvető felé fordul, saját szempárjai egyenesen a sámánját hívják ki: Ő jól tudja már, hogyan néz ki. Mi történt.*
- Bedobtak egy ketrecbe, amiben haszonállatokat tartanak. Őt pedig kínozni kezdték. Órákig nem hagyták abba, utána köröket váltottak. Erre aludtam el, és erre keltem fel. És néztem... néztem, ahogy leépül. Ordítástól sikolyokig. Nyüszítésig. Hörgésekig. Majd csendig. *Ukromnak be kell csuknia a szemeit, ahogy eddigi érzelemmentes arca hirtelen érzelemmel, leginkább fájdalommal lesz teli. Nagyot kell sóhajtania, hogy újra beszélni tudjon.* - Végül Nem mozdult. Nem mozdult semmilyen vágásra sem. Azt hittem, meghalt, ahogy ők is. Sajnálatért esedeztem senkinek. Egy embert hagytak hátra, a tisztet, aki lekötötte a székről. És ekkor Ta'ga rávetette magát. Amit tett... nem fogom elmondani. Semmi nem volt abból, aki kenyeret tört velem. Nem volt emberség, vagy lélek. Amit láttam, leírhatatlanabb volt bármely bűnözőnél, bestiánál, akár szörnynél is. Egy egész élet fájdalma tört ki, és megölte azt az orkot már azelőtt, mielőtt lándzsák sora állt volna ki a hátából, miközben puszta kezével végezte el azt, amit ők a világ összes ártani képes eszközével együtt tettek. Ezt a lényt láttam ott lent, Nawanthiri. A lényt, akit a világra segítettem, és akaratomon kívül odadobtam a démonnak.
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:37:52
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nem békíti meg a barátját a válasszal, de elgondolkodtatnia talán sikerült. Megérti, ha zaklatott. Kis Kabócát, aki csupán viselte a démon nevét, örökre elveszítette. A démon, akinek a legyőzésében segíteni jött, túlélt, és hármójuk közül igazából egyikük sem tudja, mi jön ezután. Csak annyi biztos, hogy a lány már nem az a kedves, szelíd teremtés, aki volt, a változás pedig - legyen bár jó vagy rossz - mindig félelmetes.
Érző és mély odafigyeléssel hallgatja Ukromot. Tudja, mennyire zárkózott, milyen mélyre temette magában a múltját, és hogy most is a féltés hajtja.
Az elmondottakból olyan hős bontakozik ki, amilyen nem sok akad a világon. Ta'ga mindent, de mindent kibírt. Sem a jókedve, sem bajtársiassága nem hagyta el soha. Kis Kabóca csodálattal adózott volna a szívósságának és nemes szívének. Nawanthirishardipandra feje hátuljába viszont befészkeli magát a kétely.*
~Mi van, ha csak a te hősöd?~
*Ta'ga ettől nem lesz kevésbé fontos. Mandulaszem neki köszönheti, hogy a szürkebőrű kijutott Alm'zarból, és talán azt is, hogy most itt van vele. Biztos nem a rabszolgatelep volt az egyetlen kutyaszorító, ahol erőt adott a barátjának.*
- Akinek a lelke szabad, azon nem marad meg a bilincs.
*Elnyomja a késztetést, hogy a kezével újra megcirógassa az ork lehajtott fejét. Megteszi a hangjával.*
- Rajtad nem maradt meg. Mi lett Ta'gával?
*Nem békíti meg a barátját a válasszal, de elgondolkodtatnia talán sikerült. Megérti, ha zaklatott. Kis Kabócát, aki csupán viselte a démon nevét, örökre elveszítette. A démon, akinek a legyőzésében segíteni jött, túlélt, és hármójuk közül igazából egyikük sem tudja, mi jön ezután. Csak annyi biztos, hogy a lány már nem az a kedves, szelíd teremtés, aki volt, a változás pedig - legyen bár jó vagy rossz - mindig félelmetes.
Érző és mély odafigyeléssel hallgatja Ukromot. Tudja, mennyire zárkózott, milyen mélyre temette magában a múltját, és hogy most is a féltés hajtja.
Az elmondottakból olyan hős bontakozik ki, amilyen nem sok akad a világon. Ta'ga mindent, de mindent kibírt. Sem a jókedve, sem bajtársiassága nem hagyta el soha. Kis Kabóca csodálattal adózott volna a szívósságának és nemes szívének. Nawanthirishardipandra feje hátuljába viszont befészkeli magát a kétely.*
~Mi van, ha csak a te hősöd?~
*Ta'ga ettől nem lesz kevésbé fontos. Mandulaszem neki köszönheti, hogy a szürkebőrű kijutott Alm'zarból, és talán azt is, hogy most itt van vele. Biztos nem a rabszolgatelep volt az egyetlen kutyaszorító, ahol erőt adott a barátjának.*
- Akinek a lelke szabad, azon nem marad meg a bilincs.
*Elnyomja a késztetést, hogy a kezével újra megcirógassa az ork lehajtott fejét. Megteszi a hangjával.*
- Rajtad nem maradt meg. Mi lett Ta'gával?
2025. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-18 06:43:39
Üzenet elküldve: 2024-07-18 06:43:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Csendes szemlélőként hallgatja a kettős beszélgetését. Pillantását felváltva fordítja a vendégekre és ujjai gyakorlott munkája alatt készülő háló csomózására.
Nem illeti se váddal se bírálattal a szerzetest. Tett egy lépést, egy szükségszerűt; de az út lépések sokaságából formálódik, Nawanthiri Shardipandra pedig épp csak elkezdte az övét.
A szürkebőrű nyelve is megoldódik, hiába megy ellen ez a sok beszéd a természetével. Mesél a múltjáról, méghozzá olyan részletességgel, hogy a szerzetes elméjében egész élénken kirajzolódnak a leírt jelenetek, ám valahogy úgy, mintha a Csontvető felemás szemén át látná őket. Egyrészt a hallottak pontos történései, másrészt egy ettől némileg eltérő változat, ahol Ta'ga egyedül a növendék szürkebőrű támasza: egy az elméjében oly erővel megformált alak, aki a borzalmak közt a felszínen tartotta. Ukrom nyilvánvalóan valóságosnak élte meg a jelenlétét, de ki tudja, mi az igazság?*
*Csendes szemlélőként hallgatja a kettős beszélgetését. Pillantását felváltva fordítja a vendégekre és ujjai gyakorlott munkája alatt készülő háló csomózására.
Nem illeti se váddal se bírálattal a szerzetest. Tett egy lépést, egy szükségszerűt; de az út lépések sokaságából formálódik, Nawanthiri Shardipandra pedig épp csak elkezdte az övét.
A szürkebőrű nyelve is megoldódik, hiába megy ellen ez a sok beszéd a természetével. Mesél a múltjáról, méghozzá olyan részletességgel, hogy a szerzetes elméjében egész élénken kirajzolódnak a leírt jelenetek, ám valahogy úgy, mintha a Csontvető felemás szemén át látná őket. Egyrészt a hallottak pontos történései, másrészt egy ettől némileg eltérő változat, ahol Ta'ga egyedül a növendék szürkebőrű támasza: egy az elméjében oly erővel megformált alak, aki a borzalmak közt a felszínen tartotta. Ukrom nyilvánvalóan valóságosnak élte meg a jelenlétét, de ki tudja, mi az igazság?*
2024. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-17 21:12:11
Üzenet elküldve: 2024-07-17 21:12:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Bizonytalan, hogyan feleljen Nawanthirinek, úgyhogy inkább nem is fog. Zaklatott: végül meghajolt eddigi ártójának, egyszerűen nem érti, miért tette. Nem volt más választása? Valamit látott ott, amit ő nem, ami ezt a nézőpontot elültette az agyában? Le akarja szidni, még többet meg akar tudni az őt érő körülményekről, de olyan fáradt. Mindketten azok. Nem tetszik neki az ígérete, sőt, nyugodtabb lenne tőle ha kiderül hogy hazugság. A pillantása pedig idegen számára. Hideg. De talán csak az élménytől ilyen? Ki tudja.
Bent most már nagyon is kellett kellemes meglepődés éri, hogy az őket követő Csontvető a megszáradás útjára segíti őket. Sőt; nem várt elismertséggel stíröli az új ruhákat, rendkívül jól jönnek már csak azért is, mert ez volt az egyetlen cseréje. Noha ő nem finnyázna, de lehet hogy Nawanthiri kevésbé tűrné meg a jelenlétét egy-két nap után. Egy másik időben biztosan megsértődne az effajta babusgatáson, de most? Nem tudna jobban örülni neki, még ha nem is mutatja ki. A törülközőt köpenyként testére vonja ültében, de többet még nem akar csinálni; inkább nyugton maradna a személyes beszélgetés erejéig.*
- Igen. *A gesztus megkönnyebbüléssel tölti el Ukromot, de csekély idő alatt elhúzza az arcát. Megszáradt, halovány vér rejtélyesíti el rajta az átélteket, sérülés viszont nincs rajta. Nem kívánja elmondani neki, honnan van.* - Ő nem csak egy ork volt, vagy egy rabszolga. Alm'zar-ban ő volt az egyetlen testvérünk, akiben megmaradt az emberség, és emlékeztetett minket, hogy nem csak húsok vagyunk. Erős volt, de törődő. Mindig megosztotta az ételadagját, de elég tiszteletet parancsolt hogy senki ne vegye el nélküle. Amikor addig vertek minket hogy nem tudtunk állni, és pléd nélkül aludtunk a rideg éjszakákban, ő viccelt és gúnyolódott az őrökön, amíg mi egymás mellett remegtünk. Amikor a fenyítők megvágták a talpait, hogy ne tudjon járni a táborban, kúszva tartott velünk lépést, és megnevettette őket is. Mindig amikor költöztünk, a sorzárókat figyelte hátra nézve, hogy szóljon ha lemaradnak. *Keserédes mosollyal tekint bele a szerzetes fekete párjába sajátjával, a senki földje, tüzes nappalok és fagyos éjszakák monoton váltakozása fénylenek róla.* - Egy öreg ork azt mondta nekem, régen egy törzs voltunk. Ha ez igaz, akkor ő lett volna a lelkünk. Ruh-Mádár... A szó, amivel Ta'gát illette. Amikor törpe méretű voltam, meg akartam teremteni ezt a törzset a saját kezemmel, a saját hangommal. Egy otthont a pokolban, szenvedésünk végét és egy valódi élet kezdetét. *Itt elhalnak a szürkebőrű szavai, fejét lehajtva a semmibe mered.* - Szabadságot...
*Bizonytalan, hogyan feleljen Nawanthirinek, úgyhogy inkább nem is fog. Zaklatott: végül meghajolt eddigi ártójának, egyszerűen nem érti, miért tette. Nem volt más választása? Valamit látott ott, amit ő nem, ami ezt a nézőpontot elültette az agyában? Le akarja szidni, még többet meg akar tudni az őt érő körülményekről, de olyan fáradt. Mindketten azok. Nem tetszik neki az ígérete, sőt, nyugodtabb lenne tőle ha kiderül hogy hazugság. A pillantása pedig idegen számára. Hideg. De talán csak az élménytől ilyen? Ki tudja.
Bent most már nagyon is kellett kellemes meglepődés éri, hogy az őket követő Csontvető a megszáradás útjára segíti őket. Sőt; nem várt elismertséggel stíröli az új ruhákat, rendkívül jól jönnek már csak azért is, mert ez volt az egyetlen cseréje. Noha ő nem finnyázna, de lehet hogy Nawanthiri kevésbé tűrné meg a jelenlétét egy-két nap után. Egy másik időben biztosan megsértődne az effajta babusgatáson, de most? Nem tudna jobban örülni neki, még ha nem is mutatja ki. A törülközőt köpenyként testére vonja ültében, de többet még nem akar csinálni; inkább nyugton maradna a személyes beszélgetés erejéig.*
- Igen. *A gesztus megkönnyebbüléssel tölti el Ukromot, de csekély idő alatt elhúzza az arcát. Megszáradt, halovány vér rejtélyesíti el rajta az átélteket, sérülés viszont nincs rajta. Nem kívánja elmondani neki, honnan van.* - Ő nem csak egy ork volt, vagy egy rabszolga. Alm'zar-ban ő volt az egyetlen testvérünk, akiben megmaradt az emberség, és emlékeztetett minket, hogy nem csak húsok vagyunk. Erős volt, de törődő. Mindig megosztotta az ételadagját, de elég tiszteletet parancsolt hogy senki ne vegye el nélküle. Amikor addig vertek minket hogy nem tudtunk állni, és pléd nélkül aludtunk a rideg éjszakákban, ő viccelt és gúnyolódott az őrökön, amíg mi egymás mellett remegtünk. Amikor a fenyítők megvágták a talpait, hogy ne tudjon járni a táborban, kúszva tartott velünk lépést, és megnevettette őket is. Mindig amikor költöztünk, a sorzárókat figyelte hátra nézve, hogy szóljon ha lemaradnak. *Keserédes mosollyal tekint bele a szerzetes fekete párjába sajátjával, a senki földje, tüzes nappalok és fagyos éjszakák monoton váltakozása fénylenek róla.* - Egy öreg ork azt mondta nekem, régen egy törzs voltunk. Ha ez igaz, akkor ő lett volna a lelkünk. Ruh-Mádár... A szó, amivel Ta'gát illette. Amikor törpe méretű voltam, meg akartam teremteni ezt a törzset a saját kezemmel, a saját hangommal. Egy otthont a pokolban, szenvedésünk végét és egy valódi élet kezdetét. *Itt elhalnak a szürkebőrű szavai, fejét lehajtva a semmibe mered.* - Szabadságot...
2023. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:39:06
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:39:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Menet közben ugyan nem néz Ukromra, de a hangját jól hallja. Csalódottságot, undort, és ezeket leplezni próbáló nagy-nagy önmérsékletet érez rajta. A mestere szeme is megrándul valamin. A tekintetét újra a homokra szegezi.*
~Kik vagytok, a bíráim?~
*Az arca kifejezéstelen, de a mozdulatai óvatosabbá válnak, mintha vékony jégen járna. Végignyalja a fogait a csukott szája mögött, ahogy az árnyék tette odalent.*
- Én is csak sejtem. *feleli Ukromnak baljós higgadtsággal. Még mindig nem néz rá.*
- Magamba fogadtam a hidegségét, a gyengeségét, az alattomosságát. Az éhségét is. Megvoltak bennem ezek, máshogy nem lehetett. Csak eddig elnyomtam őket, most meg tanulok belőlük. *Ukromra pillant* Az árnyék pedig nem fog bántani többet…
~...akad majd más. Őket majd együtt…~
*Ha a szürkebőrű nem is hallja a gondolatot, megérezhet valamit belőle a szerzetes fekete pillantásából, és abból, ahogy a mondat függőben marad. A Csontvető meg ki tudja, mit hall. Fenyegetés nincs Nawanthiri hangjában. Inkább valami drágán szerzett, sötét bölcsesség.
Bent a házban száraz ruhát, törölközőt kapnak a látnoktól. Nawanthiri kurta meghajlással, kis mosollyal megköszöni őket, majd leül Ukrom elé a szőnyegre. Mikor az ork bocsánatot kér, vigyázva, nehogy sebbe nyúljon, gyengéden simogatni kezdi a szürke, törődött arcot. Ha a másik engedi. Csupasz lábait a zsoldoséhoz érinti, ahogyan épp kényelmes. A melegségük hamar átüt a vizes ruhán. Szabad kezét a földön nyugtatja.*
- Ha nem jössz velem, én nem jutok el idáig. *félrebillenti a fejét* Emlékszem egy másik árnyékra. Ta'ga volt?
*Menet közben ugyan nem néz Ukromra, de a hangját jól hallja. Csalódottságot, undort, és ezeket leplezni próbáló nagy-nagy önmérsékletet érez rajta. A mestere szeme is megrándul valamin. A tekintetét újra a homokra szegezi.*
~Kik vagytok, a bíráim?~
*Az arca kifejezéstelen, de a mozdulatai óvatosabbá válnak, mintha vékony jégen járna. Végignyalja a fogait a csukott szája mögött, ahogy az árnyék tette odalent.*
- Én is csak sejtem. *feleli Ukromnak baljós higgadtsággal. Még mindig nem néz rá.*
- Magamba fogadtam a hidegségét, a gyengeségét, az alattomosságát. Az éhségét is. Megvoltak bennem ezek, máshogy nem lehetett. Csak eddig elnyomtam őket, most meg tanulok belőlük. *Ukromra pillant* Az árnyék pedig nem fog bántani többet…
~...akad majd más. Őket majd együtt…~
*Ha a szürkebőrű nem is hallja a gondolatot, megérezhet valamit belőle a szerzetes fekete pillantásából, és abból, ahogy a mondat függőben marad. A Csontvető meg ki tudja, mit hall. Fenyegetés nincs Nawanthiri hangjában. Inkább valami drágán szerzett, sötét bölcsesség.
Bent a házban száraz ruhát, törölközőt kapnak a látnoktól. Nawanthiri kurta meghajlással, kis mosollyal megköszöni őket, majd leül Ukrom elé a szőnyegre. Mikor az ork bocsánatot kér, vigyázva, nehogy sebbe nyúljon, gyengéden simogatni kezdi a szürke, törődött arcot. Ha a másik engedi. Csupasz lábait a zsoldoséhoz érinti, ahogyan épp kényelmes. A melegségük hamar átüt a vizes ruhán. Szabad kezét a földön nyugtatja.*
- Ha nem jössz velem, én nem jutok el idáig. *félrebillenti a fejét* Emlékszem egy másik árnyékra. Ta'ga volt?
2022. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-17 06:57:36
Üzenet elküldve: 2024-07-17 06:57:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Hagyok nyomot magam után *mosolyodik a maga szokásos csendes talányosságával, de a többit nem firtatja. Olyan dolog ez, amiről biztosat talán sosem fog tudni.
Teret enged a kettősnek, elvégre ez az ő útjuk, s a megoldást is magukkal hozták, ahogy a kérdéseiket is, csak ez utóbbira ki gyorsabban, ki lassabban, ki így, ki úgy jön rá. Ő maga is jobban szeret kívülálló szemlélőként jelen lenni, de az igazat megvallva ritkán sikerül teljesen. A legtöbben befelé szinte vakok, s nagyon nehéz rávenni magukat arra, hogy magukba nézzenek úgy igazán. A szürkebőrűnek kifejezetten nehéz dolga van, tudja jól. Ezért is tart a kettőssel a házikóba. Vonásainak finom változásán talán nem is akad meg a figyelem. Amikor a szerzetes kimondja, hogy _békét_ kötött, s ugyanígy Ukrom _elestem_ kijelentésére szűkül a felemás tekintet, de nem szól közbe.
A házba érve jó házigazdaként indul egy kis tesz-veszre. Jókora törölközőket kerít. Egyet a szőnyegre letelepedő Ukrom vállára terít, egyet pedig az óriásneveltnek ad, ha meg akarná szárítani a haját. Egy-egy kupac tiszta lenvászon holmi kerül a vendégek mellé. Bő ing, laza nadrág. Ezután maga is letelepszik a szőnyegre, bár ezúttal is úgy, hogy kissé kívül essen a beszélgetők körén. A fal mellett álló, pántos ládából elővesz egy köteg zsineget, meg egy arasznyi, lapos és simára csiszolt darab csontot. Amikor kibontja, már felismerhető, hogy egy megkezdett háló az, aminek a vége a jókora láda fogantyújához van erősítve. Míg a páros beszél, ő a csomózás folytatásával foglalja el magát, bár a figyelme nagyon is az elhangzottakon van közben.*
- Hagyok nyomot magam után *mosolyodik a maga szokásos csendes talányosságával, de a többit nem firtatja. Olyan dolog ez, amiről biztosat talán sosem fog tudni.
Teret enged a kettősnek, elvégre ez az ő útjuk, s a megoldást is magukkal hozták, ahogy a kérdéseiket is, csak ez utóbbira ki gyorsabban, ki lassabban, ki így, ki úgy jön rá. Ő maga is jobban szeret kívülálló szemlélőként jelen lenni, de az igazat megvallva ritkán sikerül teljesen. A legtöbben befelé szinte vakok, s nagyon nehéz rávenni magukat arra, hogy magukba nézzenek úgy igazán. A szürkebőrűnek kifejezetten nehéz dolga van, tudja jól. Ezért is tart a kettőssel a házikóba. Vonásainak finom változásán talán nem is akad meg a figyelem. Amikor a szerzetes kimondja, hogy _békét_ kötött, s ugyanígy Ukrom _elestem_ kijelentésére szűkül a felemás tekintet, de nem szól közbe.
A házba érve jó házigazdaként indul egy kis tesz-veszre. Jókora törölközőket kerít. Egyet a szőnyegre letelepedő Ukrom vállára terít, egyet pedig az óriásneveltnek ad, ha meg akarná szárítani a haját. Egy-egy kupac tiszta lenvászon holmi kerül a vendégek mellé. Bő ing, laza nadrág. Ezután maga is letelepszik a szőnyegre, bár ezúttal is úgy, hogy kissé kívül essen a beszélgetők körén. A fal mellett álló, pántos ládából elővesz egy köteg zsineget, meg egy arasznyi, lapos és simára csiszolt darab csontot. Amikor kibontja, már felismerhető, hogy egy megkezdett háló az, aminek a vége a jókora láda fogantyújához van erősítve. Míg a páros beszél, ő a csomózás folytatásával foglalja el magát, bár a figyelme nagyon is az elhangzottakon van közben.*
2021. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-07-16 15:49:03
Üzenet elküldve: 2024-07-16 15:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Természetéből fogva majd' tűrhetetlen számára, amikor nincs irányítása a körülötte történő eseményeknek, amikor az árral kell úsznia, vagy süllyedjen el. Ami álom-mágia veszi körül őket bőven az ork megértése felett terpeszkedik, ami úgyszintén nem segíti elhalasztani a tenyérbemászó érzést. Bizony, ha nem maradott volna meg a probléma Nawanthirival, akkor már hosszú ideje Arthenior felé kezdett volna evezni.
A megerősítésre, hogy azt a lelki parazitát mindössze hosszú nevének ismételgetésével is hátukra lehet hozni, Ukrom csak karjai mellkasra keresztezésével tud válaszolni. Megkérdőjelezné ennek a veszélynek a babonás természetét, ha nem tapasztalta volna meg meg a hatását maga. Háromszor is kimondták a nevét az utóbbi napokban? Nem emlékszik rá, így nem tudja kérdőre vonni az állítást. De tény, ami tény, hogy az a démon valóban közöttük volt, és nem volt sok beleszólásba benne. Bosszantó.
Ahogyan az is, hogy nem sietnek a szerzetes barátjával történteknek fénybe hozásával. Szemeit csak kényszerből csukja be pislogásra öntudattal, hogy aztán tovább szurkálja feketéivel a kettő nőt. Ez a látomásos kaland megtépázta kevés türelmét, és sajátjától pedig meggyalázva érzi magát, még ha nem is mutatja.
Mikor óriásnevelt társa beleegyezik a nagyon is kellő társalgásba, négy-vagy hatszemközt, a szürkebőrű egy pillanatra még a Csontvetőre mered, engedélyadás helyett inkább csak a reakcióját várva. De nem vár örökké: Ami felszerelés magán volt a hullámok alatt, azzal követni is kezdi Nawanthirit, a nap kínkeserves lassúsággal szárítva közben ruházatát.
Lassan, és nehézkesen ballag, majdnem dermedten attól, amit hall. Arcán nehezen lehet leolvasni, mit gondol, a belső válság, aggodalom és undor egy zagyva keveréket alkot rajta.*
- Mindezek után... *Pont ennek elkerüléséért nyújtotta karját és kardját. Alig találja a szavakat.* - Remélem tudod a döntésed következményét, Nawanthiri, mert én nem. *A lehetséges porontyról még csak nem is beszélve. Még csak az elképzelés is... Ajánlja fel, hogy megkegyelmezzen neki, ha mégis megtörténik?*
- Elestem. *Nem hazugság, még ha nem is a kérdésre a válasz. Hanem a válasszal visszaemlékszik a véres padlóra, ami eszébe juttatja, hogy hasonlóan a saját tapasztalatait közölnie fog kelleni vele. Úgyhogy mikor visszatérnek a sámán hálátlanul kihasznált lakhelyébe, nem a nemlétező ruhásszekrényt kezdi kirabolni, hanem leül a szőnyegre, és maga elé gesztikulál a szerzetesnek. Nem vár sokat, mielőtt beszélni kezd.*
- Bocsánatot akarok kérni, hogy megnehezítem az utadat. A tükörnél a démonodat egy másik személy is kísérte, az én emlékeimből. Nem tudom hogy ugyanaz az alak e a kettő, De ha megvan rá az esély hogy szembenézel vele is, akkor mindent tudnod fog kelleni róla, amit el tudok mondani róla.
*Természetéből fogva majd' tűrhetetlen számára, amikor nincs irányítása a körülötte történő eseményeknek, amikor az árral kell úsznia, vagy süllyedjen el. Ami álom-mágia veszi körül őket bőven az ork megértése felett terpeszkedik, ami úgyszintén nem segíti elhalasztani a tenyérbemászó érzést. Bizony, ha nem maradott volna meg a probléma Nawanthirival, akkor már hosszú ideje Arthenior felé kezdett volna evezni.
A megerősítésre, hogy azt a lelki parazitát mindössze hosszú nevének ismételgetésével is hátukra lehet hozni, Ukrom csak karjai mellkasra keresztezésével tud válaszolni. Megkérdőjelezné ennek a veszélynek a babonás természetét, ha nem tapasztalta volna meg meg a hatását maga. Háromszor is kimondták a nevét az utóbbi napokban? Nem emlékszik rá, így nem tudja kérdőre vonni az állítást. De tény, ami tény, hogy az a démon valóban közöttük volt, és nem volt sok beleszólásba benne. Bosszantó.
Ahogyan az is, hogy nem sietnek a szerzetes barátjával történteknek fénybe hozásával. Szemeit csak kényszerből csukja be pislogásra öntudattal, hogy aztán tovább szurkálja feketéivel a kettő nőt. Ez a látomásos kaland megtépázta kevés türelmét, és sajátjától pedig meggyalázva érzi magát, még ha nem is mutatja.
Mikor óriásnevelt társa beleegyezik a nagyon is kellő társalgásba, négy-vagy hatszemközt, a szürkebőrű egy pillanatra még a Csontvetőre mered, engedélyadás helyett inkább csak a reakcióját várva. De nem vár örökké: Ami felszerelés magán volt a hullámok alatt, azzal követni is kezdi Nawanthirit, a nap kínkeserves lassúsággal szárítva közben ruházatát.
Lassan, és nehézkesen ballag, majdnem dermedten attól, amit hall. Arcán nehezen lehet leolvasni, mit gondol, a belső válság, aggodalom és undor egy zagyva keveréket alkot rajta.*
- Mindezek után... *Pont ennek elkerüléséért nyújtotta karját és kardját. Alig találja a szavakat.* - Remélem tudod a döntésed következményét, Nawanthiri, mert én nem. *A lehetséges porontyról még csak nem is beszélve. Még csak az elképzelés is... Ajánlja fel, hogy megkegyelmezzen neki, ha mégis megtörténik?*
- Elestem. *Nem hazugság, még ha nem is a kérdésre a válasz. Hanem a válasszal visszaemlékszik a véres padlóra, ami eszébe juttatja, hogy hasonlóan a saját tapasztalatait közölnie fog kelleni vele. Úgyhogy mikor visszatérnek a sámán hálátlanul kihasznált lakhelyébe, nem a nemlétező ruhásszekrényt kezdi kirabolni, hanem leül a szőnyegre, és maga elé gesztikulál a szerzetesnek. Nem vár sokat, mielőtt beszélni kezd.*
- Bocsánatot akarok kérni, hogy megnehezítem az utadat. A tükörnél a démonodat egy másik személy is kísérte, az én emlékeimből. Nem tudom hogy ugyanaz az alak e a kettő, De ha megvan rá az esély hogy szembenézel vele is, akkor mindent tudnod fog kelleni róla, amit el tudok mondani róla.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045