Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2045. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
2030. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-09 05:44:49
Üzenet elküldve: 2024-08-09 05:44:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A házikó otthonossága kiteljesül vendégei békéjével. Az illatok, a színek, minden egyes tárgy kedves, kellemes formája azt súgja: itt le lehetne élni egy életet. Marasztaló harmóniája viszont nem tudja meggyőzni a kettőst, hogy valóban fontolóra vegyék a vízen túli világ maguk mögött hagyását. Senkinek nem jut eszébe ez az opció. Érdekes tény, de talán így van rendjén. Ez a sziget sehol sincs. A dolgok közti űr különös visszhangjai gyűltek meg itt. Ilyen közegbe nehezen horgonyoz le egy élet. Kivéve a Csontvetőét. Talán már el sem tudná hagyni e helyet, olyannyira egybeforrt vele. Lehet, hogy sosem derül ki, hiszen eszébe se jutna elmenni innen.
A reggel hűvöse friss illatú. Épp csak lengedez a szél. Még a víz felszínét se fodrozza igazán. A hullámzás szinte abbamaradt, s a kis öböl karéjában végtelenül csendes, feszített víztükör várja a kettőst és a sokat látott lélekvesztőt. Csak egy-egy madár távoli hangja töri meg a reggel kissé nyirkos hallgatását.
A kenu hang nélkül siklik velük. Orra egyenesen szeli a tökéletes tükröződést, s a hajótest mellett, mögött szép, szabályos fodrokat indít a jellegzetes V alakot kirajzolva, melynek egyre távolodó csúcsában a szerzetes és a szürkebőrű indul vissza a víz túlpartján hagyott élete felé. Hogy mit kezdenek azzal, amit a sziget adott nekik, az rajtuk áll. Mindenesetre a visszaút sokkal békésebb, mint az idefelé vezető. A kenu tudja a dolgát; egyenletes tempóban tart nyílegyenesen a barlang felé, még csak evezniük se kell. Ahogy a sziget sziluettje lassan eltűnik a látóhatáron, már csak a víz van, s ők rajta, ahogy szinte belevesznek a végtelenbe apró lélekvesztőjükön. Néhány napba beletelik, míg ismét szárazföldet látnak, s végre feltűnik előttük a Kikötő sirályoktól hangos partvonala.*
*A házikó otthonossága kiteljesül vendégei békéjével. Az illatok, a színek, minden egyes tárgy kedves, kellemes formája azt súgja: itt le lehetne élni egy életet. Marasztaló harmóniája viszont nem tudja meggyőzni a kettőst, hogy valóban fontolóra vegyék a vízen túli világ maguk mögött hagyását. Senkinek nem jut eszébe ez az opció. Érdekes tény, de talán így van rendjén. Ez a sziget sehol sincs. A dolgok közti űr különös visszhangjai gyűltek meg itt. Ilyen közegbe nehezen horgonyoz le egy élet. Kivéve a Csontvetőét. Talán már el sem tudná hagyni e helyet, olyannyira egybeforrt vele. Lehet, hogy sosem derül ki, hiszen eszébe se jutna elmenni innen.
A reggel hűvöse friss illatú. Épp csak lengedez a szél. Még a víz felszínét se fodrozza igazán. A hullámzás szinte abbamaradt, s a kis öböl karéjában végtelenül csendes, feszített víztükör várja a kettőst és a sokat látott lélekvesztőt. Csak egy-egy madár távoli hangja töri meg a reggel kissé nyirkos hallgatását.
A kenu hang nélkül siklik velük. Orra egyenesen szeli a tökéletes tükröződést, s a hajótest mellett, mögött szép, szabályos fodrokat indít a jellegzetes V alakot kirajzolva, melynek egyre távolodó csúcsában a szerzetes és a szürkebőrű indul vissza a víz túlpartján hagyott élete felé. Hogy mit kezdenek azzal, amit a sziget adott nekik, az rajtuk áll. Mindenesetre a visszaút sokkal békésebb, mint az idefelé vezető. A kenu tudja a dolgát; egyenletes tempóban tart nyílegyenesen a barlang felé, még csak evezniük se kell. Ahogy a sziget sziluettje lassan eltűnik a látóhatáron, már csak a víz van, s ők rajta, ahogy szinte belevesznek a végtelenbe apró lélekvesztőjükön. Néhány napba beletelik, míg ismét szárazföldet látnak, s végre feltűnik előttük a Kikötő sirályoktól hangos partvonala.*
2029. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-07 09:19:39
Üzenet elküldve: 2024-08-07 09:19:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nos, annak örül hogy azt tudja legalább, hogy nem kell aggódnia amiatt hogy a legközelebbi útonálló ilyen trükköket próbálhat használni ellene. A szerzetes szavaiból kiszűrve ez az álomszövés nem hangzik olyan dolognak, amit az orknak lehetetlen lenne elsajátítani, bár gondolja hogy a követelt évek, türelem és a mentális hajlékonyság jóval az hajlandóságán túl helyezkedhetnek el. Ezzel ő mondjuk meg tud békélni, így is elégedett magával.
Természetesen lennének még szavai Nawanthirihoz - a kis kóstolgatás után úgy véli hogy az előző napokat (na meg a következőket) jobban meg tudják vitatni egymás között, mint magukban - De a hajnal nem marad hajnal örökké, és lesz erre idejük a csónakban is, még rémlik neki hogy nem egy órát kellett eveznie. Gyorsan elpusztítja a több halat, mint bármi mást tartalmazó tányérját, majd maga is végez az utolsó előkészületeivel is; gyanúsan gyorsan megszáradt ruháit elpakolja, hátizsákját átnézi, elnyom egy ásítást, s hogy ne legyen útban Nawanthiri házi rendbetételei közben, kimegy a partra várni. Olyan elhagyatottnak néz ki a sziget külső rétege, mintha soha nem járt volna ott senki, ha leszámítja a lehetetlenül jó állapotban lévő kenut; Armarkhtur nem panaszkodhat. Szélcsend van, az ég egy rossz felhővel sem fenyegeti őket. Szinte fáj elmennie neki is.*
~ Egy picit több ideig tartott, de megvagyunk végre. Mind a ketten. ~ *Nem kell sokat várni óriásnevelt barátjára sem, és szó nélkül a hideg tengerbe kezdik tolni a kis hajót. Még ha nem is fogják a szigetnek a megjelenései a valóságban kísérteni őt a nagyvilágban, szinte meg tudja jósolni hogy nem fognak egyhamar eltűnni álmaiból, legyen ez jó vagy rossz hír számára.*
*Nos, annak örül hogy azt tudja legalább, hogy nem kell aggódnia amiatt hogy a legközelebbi útonálló ilyen trükköket próbálhat használni ellene. A szerzetes szavaiból kiszűrve ez az álomszövés nem hangzik olyan dolognak, amit az orknak lehetetlen lenne elsajátítani, bár gondolja hogy a követelt évek, türelem és a mentális hajlékonyság jóval az hajlandóságán túl helyezkedhetnek el. Ezzel ő mondjuk meg tud békélni, így is elégedett magával.
Természetesen lennének még szavai Nawanthirihoz - a kis kóstolgatás után úgy véli hogy az előző napokat (na meg a következőket) jobban meg tudják vitatni egymás között, mint magukban - De a hajnal nem marad hajnal örökké, és lesz erre idejük a csónakban is, még rémlik neki hogy nem egy órát kellett eveznie. Gyorsan elpusztítja a több halat, mint bármi mást tartalmazó tányérját, majd maga is végez az utolsó előkészületeivel is; gyanúsan gyorsan megszáradt ruháit elpakolja, hátizsákját átnézi, elnyom egy ásítást, s hogy ne legyen útban Nawanthiri házi rendbetételei közben, kimegy a partra várni. Olyan elhagyatottnak néz ki a sziget külső rétege, mintha soha nem járt volna ott senki, ha leszámítja a lehetetlenül jó állapotban lévő kenut; Armarkhtur nem panaszkodhat. Szélcsend van, az ég egy rossz felhővel sem fenyegeti őket. Szinte fáj elmennie neki is.*
~ Egy picit több ideig tartott, de megvagyunk végre. Mind a ketten. ~ *Nem kell sokat várni óriásnevelt barátjára sem, és szó nélkül a hideg tengerbe kezdik tolni a kis hajót. Még ha nem is fogják a szigetnek a megjelenései a valóságban kísérteni őt a nagyvilágban, szinte meg tudja jósolni hogy nem fognak egyhamar eltűnni álmaiból, legyen ez jó vagy rossz hír számára.*
2028. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-06 09:16:40
Üzenet elküldve: 2024-08-06 09:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A történtek után nagyon jólesik leszállni a földre. Csinálni valami kétkezi dolgot, és közben hallgatni, ahogy a szürkebőrű tesz-vesz. Kibírná még néhány napig. Ebben a csendességben hamar hónapokká lennének.
Ukromnak azért reggelre megjön a hangja. A szerzetes szívesen eljátszadozna vele, mi is számít varázslatnak, de inkább nem boldogítja paradoxonokkal a barátját. Megrázza a fejét.*
- Nem mágia. Itt a szigeten vékony a hártya az álom és a valóság között. *tör magának a kenyérből* Otthon megtanítottak irányítani az álmaim. Ez egy lelkigyakorlat, a meditálásra hasonlít. Azt hiszem, ezt csinálja a Csontvető is, csak sokkal jobban.
*Abba már nem megy bele, hogy számára amúgy sem válik el élesen az álom és a józan ébrenlét. Keresztül-kasul vezetnek köztük a búvópatakok. Így tudta meg, hogy a tenger szívében lakik az a mester, akihez tanácsért kell forduljon.
A reggelivel gyorsan végez, utána összepakol maga is. Nem tart soká: igazából ki se pakolta a málháit. Kicsit rendbe szedi a házat, hogy tisztán fogadja a következő vendégeket, fejébe nyomja a kalapját, és ha Ukrom is készen áll, vízre teszik a kenut.
Indulhatnak vissza. A Világítótoronyhoz. A Kikötőbe. A nappali világba.*
*A történtek után nagyon jólesik leszállni a földre. Csinálni valami kétkezi dolgot, és közben hallgatni, ahogy a szürkebőrű tesz-vesz. Kibírná még néhány napig. Ebben a csendességben hamar hónapokká lennének.
Ukromnak azért reggelre megjön a hangja. A szerzetes szívesen eljátszadozna vele, mi is számít varázslatnak, de inkább nem boldogítja paradoxonokkal a barátját. Megrázza a fejét.*
- Nem mágia. Itt a szigeten vékony a hártya az álom és a valóság között. *tör magának a kenyérből* Otthon megtanítottak irányítani az álmaim. Ez egy lelkigyakorlat, a meditálásra hasonlít. Azt hiszem, ezt csinálja a Csontvető is, csak sokkal jobban.
*Abba már nem megy bele, hogy számára amúgy sem válik el élesen az álom és a józan ébrenlét. Keresztül-kasul vezetnek köztük a búvópatakok. Így tudta meg, hogy a tenger szívében lakik az a mester, akihez tanácsért kell forduljon.
A reggelivel gyorsan végez, utána összepakol maga is. Nem tart soká: igazából ki se pakolta a málháit. Kicsit rendbe szedi a házat, hogy tisztán fogadja a következő vendégeket, fejébe nyomja a kalapját, és ha Ukrom is készen áll, vízre teszik a kenut.
Indulhatnak vissza. A Világítótoronyhoz. A Kikötőbe. A nappali világba.*
2027. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-04 21:45:04
Üzenet elküldve: 2024-08-04 21:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Azon kevés alkalmak egyike, amikor a sámán nem olyasmit mond, amivel nem tud mit kezdeni. Lenne egy elképzelése, mit tudna csinálni önmaga megbékésítésére, de még magát az elhatározást is nagy feladat lesz számára előkeríteni, nemhogy végrehajtani.
Érdeklődően, bár értetlenül forgatja kezében a búcsúajándékként kaphatott érmét; látszólag különbözik azoktól az aranylapoktól, amit pénznemként használnak. "Az útra?" Talán valami nagyobb értékű pénzem? Akármi is legyen a válasz, egy hálás bólintást köszönetként így is megad az ork, és egy tiszta pislogással veszi tudomásul, hogy idejük végére értek ezen a szigeten, mínusz egy pár óra hajnalig.*
- Viszlát. *Köszön el saját tömör módján a Csontvetőtől, tudva hogy megvan rá az esély hogy többet nem fogja látni, ami nem tudni, jó vagy rossz dolog lenne ha a mostani körülményekből indulnak ki. Lopva kidugja a fejét az ajtón hogy kövesse tekintetével a remetét, de hamar elveszti a sziluettjét az artheniori fényesség után érezhetőbben szurokfeketébb éjszakában. Enigmatikus figura marad a végletekig.
Ukrom már elég időt üldögélt egymagában ahhoz, hogy proaktív énje újra bekapcsoljon, így az utazási előkészületekkel foglalja el magát, miközben Nawanthiri rajzol. Tengerben járt rongyait még erre a pár órára kiteszi, felszerelését összepakolja, tovább ürítgeti a az ivóvízkészletet, s végre valahára rendesen megmossa az arcát. Kosz, vér, és a kettő közötti mocsok után bőrének jól esik hogy nem egy rétegnyi traumán kell éreznie a tengeri levegőt. Még egyszer utoljára felemeli a tükröt, hogy jól belenézzen. Nem tudja, csalódjon e vagy megkönnyebbüljön, mikor csak saját magát látja vissza benne.*
~ És veled mit kezdjek? ~ *Akkor tér vissza a szerzeteshez, amikor ő végez művével. Kíváncsian hajol a rajz fölé, elismerően, sőt, büszkén bólint, majdnem megkéri barátját hogy a nagyobb figura ajkát görbítse felfelé. Majd egy idő után elhelyezi a kézitükröt a papír fölé. Még ha nagy is rá az esély hogy ők nem fognak visszatérni, megkérdőjelezhetetlennek gondolja, hogy mások útja még fogja őket ide elhozni. És ahogy egy kis önelemezgetés sem fájdult meg az orknak, az úgy nekik se fog, talán. Nawanthirihez pedig még nincsenek szavai. Vagyis lennének, de még nem érzi úgy, hogy stabil párbeszédet tudna most tartani a szerzetessel, bármiről. Be kell érnie a jelenlétével. Mindent tudó csöndben teszik el magukat a rövid éjszakára.
Bár az óriásnevelt valóban leelőzte kelésben, nem kell sokat unszolgatni hogy felkeljen, fejében a hajnali ébredés kötelességével aludt el. Körülnéz, egy olyan házban találja magát, amiben el tudná képzelni az életét. Az ajtó egy veteményeshez nyílna, vagy az artheniori földek egyikére. Talán egy nap.*
- Hmm. *Elgondolkodik, ahogy elpakol. Ha nem is beszélgetős, legalább érdeklődő kedvében van, amíg a tikkasztó meleg és a vakító nap meg nem jön.* - Ez valóban nem mágia, ugye? Amit csináltok, amit látok. Alm'zar-ban ezt délibábnak hívnánk, de azok nem tapinthatóak. Igaz e, amit itt látok? *Ha igaz, ha nem, a létfontosságú reggelit nem fogja elutasítani, ugyanolyan modorral fogyasztja azt, mintha valódi lenne. Bár nem éppen veszti el magát az ízekben sem, hogy az ajánlott időpontnak megfelelően elinduljanak.*
*Azon kevés alkalmak egyike, amikor a sámán nem olyasmit mond, amivel nem tud mit kezdeni. Lenne egy elképzelése, mit tudna csinálni önmaga megbékésítésére, de még magát az elhatározást is nagy feladat lesz számára előkeríteni, nemhogy végrehajtani.
Érdeklődően, bár értetlenül forgatja kezében a búcsúajándékként kaphatott érmét; látszólag különbözik azoktól az aranylapoktól, amit pénznemként használnak. "Az útra?" Talán valami nagyobb értékű pénzem? Akármi is legyen a válasz, egy hálás bólintást köszönetként így is megad az ork, és egy tiszta pislogással veszi tudomásul, hogy idejük végére értek ezen a szigeten, mínusz egy pár óra hajnalig.*
- Viszlát. *Köszön el saját tömör módján a Csontvetőtől, tudva hogy megvan rá az esély hogy többet nem fogja látni, ami nem tudni, jó vagy rossz dolog lenne ha a mostani körülményekből indulnak ki. Lopva kidugja a fejét az ajtón hogy kövesse tekintetével a remetét, de hamar elveszti a sziluettjét az artheniori fényesség után érezhetőbben szurokfeketébb éjszakában. Enigmatikus figura marad a végletekig.
Ukrom már elég időt üldögélt egymagában ahhoz, hogy proaktív énje újra bekapcsoljon, így az utazási előkészületekkel foglalja el magát, miközben Nawanthiri rajzol. Tengerben járt rongyait még erre a pár órára kiteszi, felszerelését összepakolja, tovább ürítgeti a az ivóvízkészletet, s végre valahára rendesen megmossa az arcát. Kosz, vér, és a kettő közötti mocsok után bőrének jól esik hogy nem egy rétegnyi traumán kell éreznie a tengeri levegőt. Még egyszer utoljára felemeli a tükröt, hogy jól belenézzen. Nem tudja, csalódjon e vagy megkönnyebbüljön, mikor csak saját magát látja vissza benne.*
~ És veled mit kezdjek? ~ *Akkor tér vissza a szerzeteshez, amikor ő végez művével. Kíváncsian hajol a rajz fölé, elismerően, sőt, büszkén bólint, majdnem megkéri barátját hogy a nagyobb figura ajkát görbítse felfelé. Majd egy idő után elhelyezi a kézitükröt a papír fölé. Még ha nagy is rá az esély hogy ők nem fognak visszatérni, megkérdőjelezhetetlennek gondolja, hogy mások útja még fogja őket ide elhozni. És ahogy egy kis önelemezgetés sem fájdult meg az orknak, az úgy nekik se fog, talán. Nawanthirihez pedig még nincsenek szavai. Vagyis lennének, de még nem érzi úgy, hogy stabil párbeszédet tudna most tartani a szerzetessel, bármiről. Be kell érnie a jelenlétével. Mindent tudó csöndben teszik el magukat a rövid éjszakára.
Bár az óriásnevelt valóban leelőzte kelésben, nem kell sokat unszolgatni hogy felkeljen, fejében a hajnali ébredés kötelességével aludt el. Körülnéz, egy olyan házban találja magát, amiben el tudná képzelni az életét. Az ajtó egy veteményeshez nyílna, vagy az artheniori földek egyikére. Talán egy nap.*
- Hmm. *Elgondolkodik, ahogy elpakol. Ha nem is beszélgetős, legalább érdeklődő kedvében van, amíg a tikkasztó meleg és a vakító nap meg nem jön.* - Ez valóban nem mágia, ugye? Amit csináltok, amit látok. Alm'zar-ban ezt délibábnak hívnánk, de azok nem tapinthatóak. Igaz e, amit itt látok? *Ha igaz, ha nem, a létfontosságú reggelit nem fogja elutasítani, ugyanolyan modorral fogyasztja azt, mintha valódi lenne. Bár nem éppen veszti el magát az ízekben sem, hogy az ajánlott időpontnak megfelelően elinduljanak.*
2026. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:49:07
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:49:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A Csontvető messzebbre lát hőseinknél, és ráérezhet olyan összefüggésekre, amikre az egyszerű halandók utólag sem fognak. Nawanthiri most csak annyit tud, hogy a vándorútja véget ért. Be kell számolnia "Feledés Félelmetes Istenének" a távollét négy hosszú évéről, ami után idővel új beavatást és új nevet kaphat. Az új név pedig ki tudja, hová vezeti majd.
A sámán ajándékát a korábban mutatott, mestereknek járó meghajlással köszöni meg. A háló természetesen a csónakba kerül, mikor elindulnak. Nawanthiri tisztelettudóan búcsút vesz a mentorától, aztán magára marad Ukrommal meg a gondolataival.*
- Valamit azért hagyok itt neki… *dünnyögi félhangosan. Néhány ív papírt kerít, meg a rajzszenet, amit tegnap a füzethez használt. Több vázlatot készít, mielőtt az igazi képnek nekivágna. Öreg este lesz, mire egy lámpás imbolygó fényénél befejezi. Két alakot ábrázol, deréktól felfelé. A hegynyi orkból még úgy is sugárzik az erő, hogy sziklavállait, gerendányi karjait a zekéje elfedi. Arca viharvert, ezernyi apró heg borítja. Bal füle csonka. Agyarai hiányoznak. Bizonyára sok harcon és nyomorúságon küzdötte át magát, tintafekete szemeiben mégis félszeg jóindulat bujkál.
Az előtte álló emberlány nem sokkal kisebb nála. Élőben kész vasgyúró lehet, de ez jobbára az inge kidomborodásain, esésén érhető csak tetten. Sörénye a válláig ér. Mandulaszemei, mint a feneketlen tavak. Halványan mosolyog, és aki ránéz, hirtelen nem tudja, hogy megborzongjon vagy elmosolyodjon maga is.
Ukrom a képen Nawanthiri vállán nyugtatja az egyik mancsát, a lány pedig a maga nagy, erős kezével ezt a mancsot fogja, megejtően finoman.
Ha a szürkebőrű beszélgetne a rajzolás alatt, a lány szívesen lesz a társasága, de magától nem kezdeményez. Az elmúlt két napban több történt velük, mint máskor hónapok alatt. Van mit megemészteni. A képet a vázlatokkal együtt az egyik ládán hagyja a Csontvetőnek.*
*Madárhangokra ébred. Kettő felelget egymásnak valahol a ház körül, olyan vibráló harmóniákat, amilyenek a világon sincsenek. Kint minden bársonykék. Még nem jött el a hajnal.
Csendben fölkel, és megterít maguknak. Nem sokat, csak amit épp talál: füstölt hal, puha kis lepénykenyerek, olajbogyó, szárított füge és paradicsom. Korsóban forrásvíz. Minden ablak nyitva van. A házban halk léptű szél jár, idehozza nekik a tenger mormolását. Ha Ukrom a motozásra nem rezzenne föl, gyengéden felébreszti. A szerzetes a reggeli mellé sem beszél sokat. Megértik egymást a hallgatásból is.*
*A Csontvető messzebbre lát hőseinknél, és ráérezhet olyan összefüggésekre, amikre az egyszerű halandók utólag sem fognak. Nawanthiri most csak annyit tud, hogy a vándorútja véget ért. Be kell számolnia "Feledés Félelmetes Istenének" a távollét négy hosszú évéről, ami után idővel új beavatást és új nevet kaphat. Az új név pedig ki tudja, hová vezeti majd.
A sámán ajándékát a korábban mutatott, mestereknek járó meghajlással köszöni meg. A háló természetesen a csónakba kerül, mikor elindulnak. Nawanthiri tisztelettudóan búcsút vesz a mentorától, aztán magára marad Ukrommal meg a gondolataival.*
- Valamit azért hagyok itt neki… *dünnyögi félhangosan. Néhány ív papírt kerít, meg a rajzszenet, amit tegnap a füzethez használt. Több vázlatot készít, mielőtt az igazi képnek nekivágna. Öreg este lesz, mire egy lámpás imbolygó fényénél befejezi. Két alakot ábrázol, deréktól felfelé. A hegynyi orkból még úgy is sugárzik az erő, hogy sziklavállait, gerendányi karjait a zekéje elfedi. Arca viharvert, ezernyi apró heg borítja. Bal füle csonka. Agyarai hiányoznak. Bizonyára sok harcon és nyomorúságon küzdötte át magát, tintafekete szemeiben mégis félszeg jóindulat bujkál.
Az előtte álló emberlány nem sokkal kisebb nála. Élőben kész vasgyúró lehet, de ez jobbára az inge kidomborodásain, esésén érhető csak tetten. Sörénye a válláig ér. Mandulaszemei, mint a feneketlen tavak. Halványan mosolyog, és aki ránéz, hirtelen nem tudja, hogy megborzongjon vagy elmosolyodjon maga is.
Ukrom a képen Nawanthiri vállán nyugtatja az egyik mancsát, a lány pedig a maga nagy, erős kezével ezt a mancsot fogja, megejtően finoman.
Ha a szürkebőrű beszélgetne a rajzolás alatt, a lány szívesen lesz a társasága, de magától nem kezdeményez. Az elmúlt két napban több történt velük, mint máskor hónapok alatt. Van mit megemészteni. A képet a vázlatokkal együtt az egyik ládán hagyja a Csontvetőnek.*
*Madárhangokra ébred. Kettő felelget egymásnak valahol a ház körül, olyan vibráló harmóniákat, amilyenek a világon sincsenek. Kint minden bársonykék. Még nem jött el a hajnal.
Csendben fölkel, és megterít maguknak. Nem sokat, csak amit épp talál: füstölt hal, puha kis lepénykenyerek, olajbogyó, szárított füge és paradicsom. Korsóban forrásvíz. Minden ablak nyitva van. A házban halk léptű szél jár, idehozza nekik a tenger mormolását. Ha Ukrom a motozásra nem rezzenne föl, gyengéden felébreszti. A szerzetes a reggeli mellé sem beszél sokat. Megértik egymást a hallgatásból is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045