Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-09 19:03:26
Üzenet elküldve: 2014-06-09 19:03:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Vissza a kikötőbe//
*Nagyon régóta van már itt, túlontúl régóta, mint amennyit eltölthetett volna itt. Otthon biztosan keresik már őt, vagy már el is temették, amennyire aggódóak bírnak lenni. Neki ez a „kis szünet”, a kis szabadság jót tett, nagyon érezte, és érzi magát, de úgy gondolja, ideje visszafelé venni az irányt. Vagy legalább új tájakat felfedezni, új vidéket látni. Gondolatait szedi össze, miközben igyekszik, hogy hajóra szállhasson, és meginduljon az újabb útja felé. Na jó, ez nem olyan nagy dolog – másoknak – neki viszont mindig is az, mindig új kaland, és égeti lelkét, amely most, hogy nincs kalickába zárva, szárnyal. Élvezi, hogy nem mondja meg senki, mit kell tenni, mikor kell, s hogyan. Mindig erre vágyott.
A tengerparton állva élvezi, hogy hajába bele-belekap a szellő, arcát simogatja a hűs levegő. Egyszerű, immáron zöld színű, alakját követő ruhája meglebben egy nagyobb szellő hatására, de csak épphogy, nem mutat semmivel sem többet, mit lehetne. Aprót sóhajt, amikor meglátja jelenlegi céljának körvonalait, ahogyan szép lassan növekszik, s köt ki végül. Elidőzve, ráérősen indul meg, hiszen nem hajtja senki, hagyja, hogy az ide igyekvők leszálljanak, majd megindul felfele a fedélzetre. Ahogy az úti céljáig kiváltja jegyét, elgondolkodik, mikor is volt már az, amikor először szállt hajóra egyedül, mit érzett akkor, mit érez most. Pár emlékkép, pár arc képe, majd újabb sóhajtás, és elhessegeti őket. Felesleges ezeken rágódni, majd lesz új, majd lesz más. Ha pedig egyedül marad, az sem fogja érdekelni, meglesz, boldogul, vagyis igyekszik vele.
Beljebb sétálva foglalja el helyét a hajó oldalánál, hogy közelebb érezhesse magát a nagy kékséghez, és íriszeivel az eget kémleli. Nem tervez semmit, nem akar semmit sem tervezni. Csupán hátradől, és meg sem moccan, míg a kikötőbe nem érnek.*
*Nagyon régóta van már itt, túlontúl régóta, mint amennyit eltölthetett volna itt. Otthon biztosan keresik már őt, vagy már el is temették, amennyire aggódóak bírnak lenni. Neki ez a „kis szünet”, a kis szabadság jót tett, nagyon érezte, és érzi magát, de úgy gondolja, ideje visszafelé venni az irányt. Vagy legalább új tájakat felfedezni, új vidéket látni. Gondolatait szedi össze, miközben igyekszik, hogy hajóra szállhasson, és meginduljon az újabb útja felé. Na jó, ez nem olyan nagy dolog – másoknak – neki viszont mindig is az, mindig új kaland, és égeti lelkét, amely most, hogy nincs kalickába zárva, szárnyal. Élvezi, hogy nem mondja meg senki, mit kell tenni, mikor kell, s hogyan. Mindig erre vágyott.
A tengerparton állva élvezi, hogy hajába bele-belekap a szellő, arcát simogatja a hűs levegő. Egyszerű, immáron zöld színű, alakját követő ruhája meglebben egy nagyobb szellő hatására, de csak épphogy, nem mutat semmivel sem többet, mit lehetne. Aprót sóhajt, amikor meglátja jelenlegi céljának körvonalait, ahogyan szép lassan növekszik, s köt ki végül. Elidőzve, ráérősen indul meg, hiszen nem hajtja senki, hagyja, hogy az ide igyekvők leszálljanak, majd megindul felfele a fedélzetre. Ahogy az úti céljáig kiváltja jegyét, elgondolkodik, mikor is volt már az, amikor először szállt hajóra egyedül, mit érzett akkor, mit érez most. Pár emlékkép, pár arc képe, majd újabb sóhajtás, és elhessegeti őket. Felesleges ezeken rágódni, majd lesz új, majd lesz más. Ha pedig egyedül marad, az sem fogja érdekelni, meglesz, boldogul, vagyis igyekszik vele.
Beljebb sétálva foglalja el helyét a hajó oldalánál, hogy közelebb érezhesse magát a nagy kékséghez, és íriszeivel az eget kémleli. Nem tervez semmit, nem akar semmit sem tervezni. Csupán hátradől, és meg sem moccan, míg a kikötőbe nem érnek.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:14:36
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:14:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás //
*A nő szinte meg sem hallja a szitkozódást, s miközben a kunyhó felé igyekszik, úgy tesz, mintha a férfi egyáltalán nem létezne. Mikor Bress belép az ajtón, a kalóz nem szól egy szót se, ám a fenyegetőzés hallatán fejét kezdi fogni, miközben csóválja. Végül kitámasztja állát, s egy nagy sóhaj után megszólal.*
- Már ne is haragudj, de ez mégis miért érdekel téged? *kérdi gyanakvóan* Ez nagyjából olyan, mintha mennél a füves pusztán, s veled szembe jönne egy ember, erre te meg csupa fenyegetőzéssel kérdőre vonod. *pillant rá gúnyosan* Én vagyok az eszelős, az eszem megáll... Hogy ki vagyok? Amint láthatod, egy Csodaországból származó királylány! *sóhajt* Ennyire nem nyilvánvaló, hogy kalóz vagyok? És nem hajítottak a tengerbe, hanem a vihar darabokra törte múlt nap a hajónkat a tenger közepén. Mindenki odaveszett, hacsak nem sodorta őket valahova a partra a tenger - vagy ha valami csókos szájú nem akarta kihasználni a helyzetüket...
*Mondja széles vigyorral, majd kitámasztja fejét.*
- Ha már te hoztál ide, akkor örülnék, ha elmondanád, hogy mégis mit jelent az, hogy "itt". Sok helyen jártam már, de ez kevésbé sem ismerős... Szóval? Hova hoztál? És miért? Kalóz vagyok, mindenki utálja a fajtánkat... Tehát?
*Ekkor egy hatalmas dörrenés hallatszik fel újra, meg újra, mire a nő kezével betapasztja füleit, s becsukja szemeit.*
- Hogy az a mocskos élet fújná ketté a beleidet...
*Szitkozódik magában a viharra, majd mikor kicsit enyhültek a hangok, újra felpillant, ám ekkor észreveheti Bress, hogy mintha keresne valamit mellényében.*
*A nő szinte meg sem hallja a szitkozódást, s miközben a kunyhó felé igyekszik, úgy tesz, mintha a férfi egyáltalán nem létezne. Mikor Bress belép az ajtón, a kalóz nem szól egy szót se, ám a fenyegetőzés hallatán fejét kezdi fogni, miközben csóválja. Végül kitámasztja állát, s egy nagy sóhaj után megszólal.*
- Már ne is haragudj, de ez mégis miért érdekel téged? *kérdi gyanakvóan* Ez nagyjából olyan, mintha mennél a füves pusztán, s veled szembe jönne egy ember, erre te meg csupa fenyegetőzéssel kérdőre vonod. *pillant rá gúnyosan* Én vagyok az eszelős, az eszem megáll... Hogy ki vagyok? Amint láthatod, egy Csodaországból származó királylány! *sóhajt* Ennyire nem nyilvánvaló, hogy kalóz vagyok? És nem hajítottak a tengerbe, hanem a vihar darabokra törte múlt nap a hajónkat a tenger közepén. Mindenki odaveszett, hacsak nem sodorta őket valahova a partra a tenger - vagy ha valami csókos szájú nem akarta kihasználni a helyzetüket...
*Mondja széles vigyorral, majd kitámasztja fejét.*
- Ha már te hoztál ide, akkor örülnék, ha elmondanád, hogy mégis mit jelent az, hogy "itt". Sok helyen jártam már, de ez kevésbé sem ismerős... Szóval? Hova hoztál? És miért? Kalóz vagyok, mindenki utálja a fajtánkat... Tehát?
*Ekkor egy hatalmas dörrenés hallatszik fel újra, meg újra, mire a nő kezével betapasztja füleit, s becsukja szemeit.*
- Hogy az a mocskos élet fújná ketté a beleidet...
*Szitkozódik magában a viharra, majd mikor kicsit enyhültek a hangok, újra felpillant, ám ekkor észreveheti Bress, hogy mintha keresne valamit mellényében.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:32:30
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:32:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felejthetetlen utazás - Mort//
*Az, hogy a bárdot egyáltalán nem nehéz kihozni a sodrából az tény de, hogy ilyen hamar is sikerül valakinek az a rekordok könyvébe illő. Bress feje teljesen bevörösödik, és tajtékzik a dühtől, érzi, hogy majd fel robban.*
-A tengerben hánykolódtál te idióta, de inkább fúltál volna bele ! *kiálltja utána, és a jó ég tudja még miket vág a fejéhez, vagy éppen a tarkójához.*
-Majd mindjárt megmutatom mit akarok ! *fenyegetőzik, és most már nem az eső elől rohan, hanem, hogy utolérje a nőt, és kitekerje a pimaszkodásért a kis nyakát. A kunyhóra csak akkor lesz figyelmes, mikor becsapódik az ajtó, így meg is torpan, és gyorsan körbejártatja tekintetét.*
~Mi van ha csapda ?~ *teszi fel magának a kérdést, és ha jó helyen jár, akkor az öreg tanítónak is itt kell lennie valahol.*
~Csak nem ő tréfálkozik velünk.~ *jön az újabb gondolat, amitől ökölbe szorulnak kezei.*
-Ó, hogy mi a jó fenéért nem vedelek inkább a Pegazusban. *mondja hangosan és haragosan maga elé, közben térdére csap, majd mint a dúvad megy a nő után a kunyhóba. Feltépi az ajtót, majd becsapja maga mögött, és csak ekkor érzékeli a sötétséget, ami bent honol. Pár másodperces némaság ül a kunyhó belsejébe, majd mikor meglátja a sarokba kuporgó nőt, pár lépést tesz felé.*
-Te eszelős vagy. *mondja haragosan, bár egyéb finomságokat is a fejéhez vágna, valamiért ha belegondol mégsem hibáztathatja, elvégre Bress neki egy vad idegen.*
-Hajlandó vagy értelmesen beszélni, vagy itt helyben ássalak el ? *kérdezi, közben kardját a kezébe veszi, érzi még az adrenalint ami pumpál benne, és látszik is rajta, hogy nem viccel.*
-Ki vagy, és miért hajítottak a tengerbe ? *kérdezi nem éppen kedvesen, hanem inkább úgy, mint aki a kutyájával beszél. Ha sikerül beszédbe elegyedni, Bress is keres valami ülő alkalmatosságot, de kardját még azért az ölében pihenteti.*
*Az, hogy a bárdot egyáltalán nem nehéz kihozni a sodrából az tény de, hogy ilyen hamar is sikerül valakinek az a rekordok könyvébe illő. Bress feje teljesen bevörösödik, és tajtékzik a dühtől, érzi, hogy majd fel robban.*
-A tengerben hánykolódtál te idióta, de inkább fúltál volna bele ! *kiálltja utána, és a jó ég tudja még miket vág a fejéhez, vagy éppen a tarkójához.*
-Majd mindjárt megmutatom mit akarok ! *fenyegetőzik, és most már nem az eső elől rohan, hanem, hogy utolérje a nőt, és kitekerje a pimaszkodásért a kis nyakát. A kunyhóra csak akkor lesz figyelmes, mikor becsapódik az ajtó, így meg is torpan, és gyorsan körbejártatja tekintetét.*
~Mi van ha csapda ?~ *teszi fel magának a kérdést, és ha jó helyen jár, akkor az öreg tanítónak is itt kell lennie valahol.*
~Csak nem ő tréfálkozik velünk.~ *jön az újabb gondolat, amitől ökölbe szorulnak kezei.*
-Ó, hogy mi a jó fenéért nem vedelek inkább a Pegazusban. *mondja hangosan és haragosan maga elé, közben térdére csap, majd mint a dúvad megy a nő után a kunyhóba. Feltépi az ajtót, majd becsapja maga mögött, és csak ekkor érzékeli a sötétséget, ami bent honol. Pár másodperces némaság ül a kunyhó belsejébe, majd mikor meglátja a sarokba kuporgó nőt, pár lépést tesz felé.*
-Te eszelős vagy. *mondja haragosan, bár egyéb finomságokat is a fejéhez vágna, valamiért ha belegondol mégsem hibáztathatja, elvégre Bress neki egy vad idegen.*
-Hajlandó vagy értelmesen beszélni, vagy itt helyben ássalak el ? *kérdezi, közben kardját a kezébe veszi, érzi még az adrenalint ami pumpál benne, és látszik is rajta, hogy nem viccel.*
-Ki vagy, és miért hajítottak a tengerbe ? *kérdezi nem éppen kedvesen, hanem inkább úgy, mint aki a kutyájával beszél. Ha sikerül beszédbe elegyedni, Bress is keres valami ülő alkalmatosságot, de kardját még azért az ölében pihenteti.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-07 10:10:17
Üzenet elküldve: 2014-06-07 10:10:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*Deron azon van a tengeren eltöltött idő alatt, hogy halálra unja magát. A mélységiekkel nem áll szándékában társalogni, bár minden bizonnyal csak Zhrodim az, aki nem nagyon kedveli a tolvajt. És ezt nem is teszi rosszul, ugyanis a betörő sem barátkozna magával. Persze nem azért, mert veszélyes, hanem mert csaló.
A gnómmal néha-néha vált néhány röpke gondolatot, de egyébként nem nagyon foglalkozik a többiekkel. Inkább azon gondolkodik, hogy mit is fognak csinálni, hova mennek stb.
Imbacasthor ugyanis elfelejtette ezeket a kicsit sem elhanyagolható információkat a tudtára adni. Vállvon, elvégre ő is csak egy kalandozó, volt már halálközeli élménye, nem is egy.
A harmadik tengeren eltöltött napon Deron korán kel. A nap még nincs fent az égen, sötétség honol, de már nem sokáig. Fel megy a kabinból a fedélzetre, ahol is pipára gyújt és a vizet pásztázza. Aligha fognak problémázni vele a kalózok, kiváltképp azért, mert legutóbbi találkozásukban szerepet játszott némi rum is. Nem tudja mennyi ideje állhat a korlát mellett pipával a kezében, azonban amikor kiszórja a kis faszerkezet tartalmát a tengerbe és menne vissza még pihenni egy kicsit, vitatkozásra lesz figyelmes. Igazából meg lett volna lepve, ha a három nap úgy telik el, hogy senkinek nem lesz nézeteltérése senkivel. A mélységi hölgyemény épp most jön elő. Deron biccent neki, aztán inkább a vitára figyel. Ő személy szerint akár ki us úszna, de hát nem tudja milyen messze van a sziget.
A hajnalra ott leszünk választ ad a fel nem tett kérdésre.
A férfi bólint, aztán lemegy a kabinba összerakni a holmiját.*
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*Deron azon van a tengeren eltöltött idő alatt, hogy halálra unja magát. A mélységiekkel nem áll szándékában társalogni, bár minden bizonnyal csak Zhrodim az, aki nem nagyon kedveli a tolvajt. És ezt nem is teszi rosszul, ugyanis a betörő sem barátkozna magával. Persze nem azért, mert veszélyes, hanem mert csaló.
A gnómmal néha-néha vált néhány röpke gondolatot, de egyébként nem nagyon foglalkozik a többiekkel. Inkább azon gondolkodik, hogy mit is fognak csinálni, hova mennek stb.
Imbacasthor ugyanis elfelejtette ezeket a kicsit sem elhanyagolható információkat a tudtára adni. Vállvon, elvégre ő is csak egy kalandozó, volt már halálközeli élménye, nem is egy.
A harmadik tengeren eltöltött napon Deron korán kel. A nap még nincs fent az égen, sötétség honol, de már nem sokáig. Fel megy a kabinból a fedélzetre, ahol is pipára gyújt és a vizet pásztázza. Aligha fognak problémázni vele a kalózok, kiváltképp azért, mert legutóbbi találkozásukban szerepet játszott némi rum is. Nem tudja mennyi ideje állhat a korlát mellett pipával a kezében, azonban amikor kiszórja a kis faszerkezet tartalmát a tengerbe és menne vissza még pihenni egy kicsit, vitatkozásra lesz figyelmes. Igazából meg lett volna lepve, ha a három nap úgy telik el, hogy senkinek nem lesz nézeteltérése senkivel. A mélységi hölgyemény épp most jön elő. Deron biccent neki, aztán inkább a vitára figyel. Ő személy szerint akár ki us úszna, de hát nem tudja milyen messze van a sziget.
A hajnalra ott leszünk választ ad a fel nem tett kérdésre.
A férfi bólint, aztán lemegy a kabinba összerakni a holmiját.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:24:54
Üzenet elküldve: 2014-06-06 22:24:54
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás //
- Hagyjál!
*Kiáltja a nő maga mögé, majd berohan az erdőbe. Teljesen látszik, hogy fogalma sincs, hogy merre menjen, csak ide-oda bóklászik, valami megfelelő búvóhelyet keresve.*
- Nekem honnan a fenéből kellene tudnom, hogy hol vagyunk, mi?! Te hoztál ide!!! *kiáltja maga mögé* És örülnék, ha nem követnél folyamatosan! Mégis mit akarsz?!
*Kiáltja hangosan, bár Bress könnyen meg lehet, hogy nem hallja, hiszen mondatának végét elnyeli egy hatalmas dörrenés, mely szintén a parton csapott be valahol.*
- Hogy a jó élet nem verné meg ezt a retkes világot...
*Szitkozódik magában, mikor váratlanul szinte a semmiből előterem egy igazán aprócska, rozoga kunyhó. Látszik rajta, hogy rég nem lakja senki, viszont az eső elől s egy villám elől tökéletes búvóhely. Úgyhogy a hölgyemény nem is nézve hátra, hogy a férfi követi-e, beront a kunyhóba, s becsapja maga mögött az ajtót. Odabent eléggé sötét van, így alig lát valamit, ezért hát bekuporodik az egyik sarokba valami szekrény mellé, s összehúzza magát. Szívből gyűlöli a viharokat, az a kalózoknak a legnagyobb ellensége... Most pedig fázik, éhes is, s nem tudja, hogy Bress mégis mit akarhat tőle, vagy hogy ki ő pontosan, s hogy milyen helyen vannak. Így hát vár, hátha valami reménysugár felcsillan valahol - mondjuk egy napsugár képében, aminek egyelőre nem sok esélye van, főleg, hogy az éj is hamarosan leszáll.*
- Hagyjál!
*Kiáltja a nő maga mögé, majd berohan az erdőbe. Teljesen látszik, hogy fogalma sincs, hogy merre menjen, csak ide-oda bóklászik, valami megfelelő búvóhelyet keresve.*
- Nekem honnan a fenéből kellene tudnom, hogy hol vagyunk, mi?! Te hoztál ide!!! *kiáltja maga mögé* És örülnék, ha nem követnél folyamatosan! Mégis mit akarsz?!
*Kiáltja hangosan, bár Bress könnyen meg lehet, hogy nem hallja, hiszen mondatának végét elnyeli egy hatalmas dörrenés, mely szintén a parton csapott be valahol.*
- Hogy a jó élet nem verné meg ezt a retkes világot...
*Szitkozódik magában, mikor váratlanul szinte a semmiből előterem egy igazán aprócska, rozoga kunyhó. Látszik rajta, hogy rég nem lakja senki, viszont az eső elől s egy villám elől tökéletes búvóhely. Úgyhogy a hölgyemény nem is nézve hátra, hogy a férfi követi-e, beront a kunyhóba, s becsapja maga mögött az ajtót. Odabent eléggé sötét van, így alig lát valamit, ezért hát bekuporodik az egyik sarokba valami szekrény mellé, s összehúzza magát. Szívből gyűlöli a viharokat, az a kalózoknak a legnagyobb ellensége... Most pedig fázik, éhes is, s nem tudja, hogy Bress mégis mit akarhat tőle, vagy hogy ki ő pontosan, s hogy milyen helyen vannak. Így hát vár, hátha valami reménysugár felcsillan valahol - mondjuk egy napsugár képében, aminek egyelőre nem sok esélye van, főleg, hogy az éj is hamarosan leszáll.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-05 21:48:05
Üzenet elküldve: 2014-06-05 21:48:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felejthetetlen utazás - Mort//
*Az átkutatásnál jön elő igazán a bárd tolvaj énje, és sosem felejti el a Shiff-től tanultakat.*
~Mindig nézz körbe jó alaposan, főleg a rejtett zugokban.~ *jutnak eszébe a mestertolvaj szavai, ennek megfelelően cselekszik, így nem siklik el az érem megtalálása fölött.*
-Az anyját ! *emeli maga elé a csillogó aranyérmét, és tátott szájjal bámulja. Nem tudja eldönteni igazi kalózérme e, vagy csak ócska utánzat, mindenesetre habozás nélkül vágja a belső zsebébe a tolvajkulcsai mellé. Ezután kezdi meg az újraélesztést, és a szájon át történő befújást, ami előtt kissé elfintorodik és behunyja szemeit, mégis csak egy félig hulláról van szó, aki akár halálos vírust is hordozhat. Mire kinyitná szemeit, egy moccanást érez, majd a következő pillanatban a fenekére esik.*
-Héj te őrült tyúk ! *horkan fel.* -Kicsit lehetnél hálásabb, nélkülem már cápaeledel lennél. *mondja haragosan, majd az ezután következő villámcsapásra teljesen elnémul.* ~A szentségit !~ *mérgelődik magában, majd felnéz az égre, de az eső egyre jobban esik, ráadásul rémesen hideg is amihez a bárd nincs is hozzászokva, ruházata meg pláne.*
-Most meg hová rohansz !? *kiállt a nő után, majd legyint egyet, és ismét káromkodni kezd. Sok eshetősége nincs, és hát ő sem szeretne a parton bokáig a homokban ácsorogni, így a nő után fut, persze igyekszik a lába elé nézni nehogy kitörje a nyakát.*
-Állj már meg nem hallod !? *mondja hátha megállásra bírja a nőt, ha nem akkor követi tovább, de csak lassú tempóban, mert minél gyorsabban fut a hátán lévő lant annál nagyobbat koppan derekán.*
-Mégis hol vagyunk ? *kiállt még utána, és ha sikerül megállítani a bárd is megáll, ha nem akkor követi, viszont jobb kezét folyamatosan a kardján tartja, hogy ha esetleg a nő elcsalni készül, ezáltal csapdába rohanna, akkor számára is tartogasson egy kis meglepetést.*
*Az átkutatásnál jön elő igazán a bárd tolvaj énje, és sosem felejti el a Shiff-től tanultakat.*
~Mindig nézz körbe jó alaposan, főleg a rejtett zugokban.~ *jutnak eszébe a mestertolvaj szavai, ennek megfelelően cselekszik, így nem siklik el az érem megtalálása fölött.*
-Az anyját ! *emeli maga elé a csillogó aranyérmét, és tátott szájjal bámulja. Nem tudja eldönteni igazi kalózérme e, vagy csak ócska utánzat, mindenesetre habozás nélkül vágja a belső zsebébe a tolvajkulcsai mellé. Ezután kezdi meg az újraélesztést, és a szájon át történő befújást, ami előtt kissé elfintorodik és behunyja szemeit, mégis csak egy félig hulláról van szó, aki akár halálos vírust is hordozhat. Mire kinyitná szemeit, egy moccanást érez, majd a következő pillanatban a fenekére esik.*
-Héj te őrült tyúk ! *horkan fel.* -Kicsit lehetnél hálásabb, nélkülem már cápaeledel lennél. *mondja haragosan, majd az ezután következő villámcsapásra teljesen elnémul.* ~A szentségit !~ *mérgelődik magában, majd felnéz az égre, de az eső egyre jobban esik, ráadásul rémesen hideg is amihez a bárd nincs is hozzászokva, ruházata meg pláne.*
-Most meg hová rohansz !? *kiállt a nő után, majd legyint egyet, és ismét káromkodni kezd. Sok eshetősége nincs, és hát ő sem szeretne a parton bokáig a homokban ácsorogni, így a nő után fut, persze igyekszik a lába elé nézni nehogy kitörje a nyakát.*
-Állj már meg nem hallod !? *mondja hátha megállásra bírja a nőt, ha nem akkor követi tovább, de csak lassú tempóban, mert minél gyorsabban fut a hátán lévő lant annál nagyobbat koppan derekán.*
-Mégis hol vagyunk ? *kiállt még utána, és ha sikerül megállítani a bárd is megáll, ha nem akkor követi, viszont jobb kezét folyamatosan a kardján tartja, hogy ha esetleg a nő elcsalni készül, ezáltal csapdába rohanna, akkor számára is tartogasson egy kis meglepetést.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-05 17:27:11
Üzenet elküldve: 2014-06-05 17:27:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*A tengeren nem sok mindent lehet csinálni, de arra nem számított, hogy az elkövetkezendő két nap ennyire...nyugalmasan fog telni, vagy ha úgy tetszik holt unalmasan. Nincs hova menni, és nincs mit csinálni se nagyon. Illetve de, a mágus jól megtalálta a maga programját ahogy olyan gyakran színt váltott az arca az elmúlt napokban.
Nagyot nyújtózkodva jön fel a fedélzetre mikor már félhomály uralkodik. Kicsit ugyan hunyorít elsőre, de már a fáklyákhoz egész szépen hozzászokott.
Ha jól emlékszik az öreg azt mondta, hogy nagyjából három nap az út, ezek szerint lassan majd meg kell érkezniük. Úgy tűnik nem ő az egyetlen aki épp ezen gondolkozik, nem kell sok míg a vita zaja az ő fülét is eléri. Kíváncsian megy közelebb, majd a hajó korlátjának dőlve unottan figyeli a vízfelszínen megjelenő hullámokat, amiket a hajótest mozgása kelt. Közben persze jól hallja a beszélgetést...legalább történik valami. Bizonyos szempontból ő személy szerint a Kapitány Úrnak adna igazat, viszont lelki szemei előtt ismét megjelenik a büdös részeg matróz képe, aki jóízűen hortyog a csónakban. Ehhez meg ismét nem igazán lenne túl nagy kedve.
A kiáltásra csak oldalra dönti a fejét, hogy ő is láthassa a ködöt. Ott van, ezek szerint a hely legalább biztosan létezik... Így viszont ahogy elnézi a ködöt, ha túl sűrű lesz lehet, hogy felesleges volt a kikötésről szóló vitájuk. Ki tudja ebben a ködben milyen távolságból válik majd láthatóvá a sziget.
Ismét visszafordul a víztükörhöz, és a hullámokhoz. Hogy mennyivel szebb ez az éjszaka sötétségében... Közben azon gondolkodik, hogy mivel lehetne elfoglalnia magát. Reflexszerűen fordul meg, és néz körbe a fedélzeten, tekintete a hímet keresi már ha fent van egyáltalán, és nem lent a..."kabinban". Kíváncsi vajon Zhrodim mivel tudja lefoglalnia magát. Lehet jó ötlet lenne egy kis edzés...legalább valami hasznossal ütnék el az időt.*
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*A tengeren nem sok mindent lehet csinálni, de arra nem számított, hogy az elkövetkezendő két nap ennyire...nyugalmasan fog telni, vagy ha úgy tetszik holt unalmasan. Nincs hova menni, és nincs mit csinálni se nagyon. Illetve de, a mágus jól megtalálta a maga programját ahogy olyan gyakran színt váltott az arca az elmúlt napokban.
Nagyot nyújtózkodva jön fel a fedélzetre mikor már félhomály uralkodik. Kicsit ugyan hunyorít elsőre, de már a fáklyákhoz egész szépen hozzászokott.
Ha jól emlékszik az öreg azt mondta, hogy nagyjából három nap az út, ezek szerint lassan majd meg kell érkezniük. Úgy tűnik nem ő az egyetlen aki épp ezen gondolkozik, nem kell sok míg a vita zaja az ő fülét is eléri. Kíváncsian megy közelebb, majd a hajó korlátjának dőlve unottan figyeli a vízfelszínen megjelenő hullámokat, amiket a hajótest mozgása kelt. Közben persze jól hallja a beszélgetést...legalább történik valami. Bizonyos szempontból ő személy szerint a Kapitány Úrnak adna igazat, viszont lelki szemei előtt ismét megjelenik a büdös részeg matróz képe, aki jóízűen hortyog a csónakban. Ehhez meg ismét nem igazán lenne túl nagy kedve.
A kiáltásra csak oldalra dönti a fejét, hogy ő is láthassa a ködöt. Ott van, ezek szerint a hely legalább biztosan létezik... Így viszont ahogy elnézi a ködöt, ha túl sűrű lesz lehet, hogy felesleges volt a kikötésről szóló vitájuk. Ki tudja ebben a ködben milyen távolságból válik majd láthatóvá a sziget.
Ismét visszafordul a víztükörhöz, és a hullámokhoz. Hogy mennyivel szebb ez az éjszaka sötétségében... Közben azon gondolkodik, hogy mivel lehetne elfoglalnia magát. Reflexszerűen fordul meg, és néz körbe a fedélzeten, tekintete a hímet keresi már ha fent van egyáltalán, és nem lent a..."kabinban". Kíváncsi vajon Zhrodim mivel tudja lefoglalnia magát. Lehet jó ötlet lenne egy kis edzés...legalább valami hasznossal ütnék el az időt.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:57:06
Üzenet elküldve: 2014-06-05 15:57:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás - A Sziget //
*Bress igazából semmit sem találhat a hölgyemény zsebében, hiszen nagy valószínűséggel régen hánykolódhat a vízen, ami kimosott minden értéket a ruhájából, amit rejthetett is. Viszont egy valami talán megragadhatja a férfi tekintetét, bár csak akkor, ha tényleg jó alaposan átkutatja. Ugyanis mellényének belső oldalán lapul egy rejtett zseb, mely olyan szoros, hogy képes magában tartani egy apró kis tárgyat. Ami pedig egy különleges aranyérme, egy tökéletes koponya rajzzal a közepén. Tán ez lenne a híres "Kalózok aranya", melyet oly sok kalóz keresett már? Vagy csak egy egyszerű szépen megmunkált aranyérme? Nem tudni... Ahogy azt sem, hogy Bress mit cselekszik. Elveszi, vagy a helyén hagyja?
Az eső szép lassan elkezd esni, egyre nagyobb cseppekben. A parton fekvő kalóznő a mellkas nyomásra egyáltalán nem reagál, viszont a szájon át lélegeztetésre annál inkább... A második fújásnál hirtelen kipattan a szeme, majd erősen ellöki magától a dalnokot, s felugrik, pár lépést hátrálva.*
- Te meg mi a fenét csinálsz?!
*Kiáltja a férfi felé, mikor is váratlanul egy széles villám cikázik el felettük, és hatalmas robajjal csapódik a homokba! Amaz pattan egy nagyot, s pillanatokon belül a vízben, közel a parthoz pár hal tetem úszik fel a felszínre. A hölgy egy pillanatra összerezzen, majd morog egyet és se szó, se beszéd nélkül elkezd rohanni a fák közé, azzal a reménnyel, hogy ott kevesebb esélye van arra, hogy egy villám kettévágja a fejét. Eközben nem pillant hátra, így azt sem láthatja, hogy Bress követi-e őt, már ha így tesz.*
*Bress igazából semmit sem találhat a hölgyemény zsebében, hiszen nagy valószínűséggel régen hánykolódhat a vízen, ami kimosott minden értéket a ruhájából, amit rejthetett is. Viszont egy valami talán megragadhatja a férfi tekintetét, bár csak akkor, ha tényleg jó alaposan átkutatja. Ugyanis mellényének belső oldalán lapul egy rejtett zseb, mely olyan szoros, hogy képes magában tartani egy apró kis tárgyat. Ami pedig egy különleges aranyérme, egy tökéletes koponya rajzzal a közepén. Tán ez lenne a híres "Kalózok aranya", melyet oly sok kalóz keresett már? Vagy csak egy egyszerű szépen megmunkált aranyérme? Nem tudni... Ahogy azt sem, hogy Bress mit cselekszik. Elveszi, vagy a helyén hagyja?
Az eső szép lassan elkezd esni, egyre nagyobb cseppekben. A parton fekvő kalóznő a mellkas nyomásra egyáltalán nem reagál, viszont a szájon át lélegeztetésre annál inkább... A második fújásnál hirtelen kipattan a szeme, majd erősen ellöki magától a dalnokot, s felugrik, pár lépést hátrálva.*
- Te meg mi a fenét csinálsz?!
*Kiáltja a férfi felé, mikor is váratlanul egy széles villám cikázik el felettük, és hatalmas robajjal csapódik a homokba! Amaz pattan egy nagyot, s pillanatokon belül a vízben, közel a parthoz pár hal tetem úszik fel a felszínre. A hölgy egy pillanatra összerezzen, majd morog egyet és se szó, se beszéd nélkül elkezd rohanni a fák közé, azzal a reménnyel, hogy ott kevesebb esélye van arra, hogy egy villám kettévágja a fejét. Eközben nem pillant hátra, így azt sem láthatja, hogy Bress követi-e őt, már ha így tesz.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-01 12:12:30
Üzenet elküldve: 2014-06-01 12:12:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*Másnap, illetve az arra következő napon a világon semmi érdemleges nem történik a Szutykos Szirén nevezetű hajón. Ha akartak, a kis csapat tagjai jobban is megismerhették egymást, ugyanakkor természetesen ez aligha elvárás bárki részéről is. Két napig csupán a végtelen vizet láthatják maguk körül, a maga végtelen végtelenségében. Amellett, hogy a környezet meglehetősen ingerszegény, a legénység sem igen mutatkozik barátkozó-kedvűnek. A Kapitány Úr pedig jobbára vagy a saját kabinjában tartózkodik, vagy a kormánykeréknél nézi a térképet, s vakargatja az állát.
A vén mágust néha elkapja a tengeribetegség, ilyenkor a hajó korlátján kihajolva ásítgat színeseket a vízfelületre, arca pedig a zöld egy mélyebb árnyalatát képviseli.
Harmadnap alkonyatra a csapat arra térhet fel a fedélzetre, hogy Imbacasthor, valamint a Kapitány Úr javában vitatkoznak valamin, még pedig eképpen:*
-Megmondtam már, olyan közel kell mennünk, amennyire lehetséges!*toppant a vén mágus türelmetlenül, mire a kapitány csak a fejét rázza.*
-Nem tudjuk, milyen a terep a part közelében. Nem kockáztatom meg a hajóm épségét.*jelenti ki igen határozottan, mire a varázstudó vénember dühösen prüszköl.*
-Megállapodtunk, kifizettem az utat!*dohog egy sort, mire a Kapitány feltartja a kezét, elhallgattatva őt.*
-Megmondtam amit megmondtam. A hajóm épsége többet ér, mint az aranyad. Hogyan óhajtanád elhagyni a szigetet, ha a Szirén ronccsá törik egy zátonyon?*teszi fel a nagyon is logikusnak ható kérdést, amire viszont Imbacasthor sem tud megfelelő válasszal szolgálni.
Ekkor az egyik árboc tetejéről egy férfi hangját lehet hallani:*
-Kapitány úúúr! Köd van előttünk!*s ha a hajó orra felé tekintenek, valóban, a távolban láthatóvá válik a köd, melyet a matróz említett. Bár az ég felhős, s a Nap sem süt, azért kivehető a furcsa jelenség. A gomolygó köd, mintha hatalmas felhő volna a víz tükrén, örökkön gomolyog, kavarog. Világos, hogy nem a természet alkotása, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy igen impozáns.*
-Hajnalra odaérünk.*közli a kapitány, látcsövével felmérve a távolságot.*
-Addig készüljetek össze.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.01 12:13:57
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //
*Másnap, illetve az arra következő napon a világon semmi érdemleges nem történik a Szutykos Szirén nevezetű hajón. Ha akartak, a kis csapat tagjai jobban is megismerhették egymást, ugyanakkor természetesen ez aligha elvárás bárki részéről is. Két napig csupán a végtelen vizet láthatják maguk körül, a maga végtelen végtelenségében. Amellett, hogy a környezet meglehetősen ingerszegény, a legénység sem igen mutatkozik barátkozó-kedvűnek. A Kapitány Úr pedig jobbára vagy a saját kabinjában tartózkodik, vagy a kormánykeréknél nézi a térképet, s vakargatja az állát.
A vén mágust néha elkapja a tengeribetegség, ilyenkor a hajó korlátján kihajolva ásítgat színeseket a vízfelületre, arca pedig a zöld egy mélyebb árnyalatát képviseli.
Harmadnap alkonyatra a csapat arra térhet fel a fedélzetre, hogy Imbacasthor, valamint a Kapitány Úr javában vitatkoznak valamin, még pedig eképpen:*
-Megmondtam már, olyan közel kell mennünk, amennyire lehetséges!*toppant a vén mágus türelmetlenül, mire a kapitány csak a fejét rázza.*
-Nem tudjuk, milyen a terep a part közelében. Nem kockáztatom meg a hajóm épségét.*jelenti ki igen határozottan, mire a varázstudó vénember dühösen prüszköl.*
-Megállapodtunk, kifizettem az utat!*dohog egy sort, mire a Kapitány feltartja a kezét, elhallgattatva őt.*
-Megmondtam amit megmondtam. A hajóm épsége többet ér, mint az aranyad. Hogyan óhajtanád elhagyni a szigetet, ha a Szirén ronccsá törik egy zátonyon?*teszi fel a nagyon is logikusnak ható kérdést, amire viszont Imbacasthor sem tud megfelelő válasszal szolgálni.
Ekkor az egyik árboc tetejéről egy férfi hangját lehet hallani:*
-Kapitány úúúr! Köd van előttünk!*s ha a hajó orra felé tekintenek, valóban, a távolban láthatóvá válik a köd, melyet a matróz említett. Bár az ég felhős, s a Nap sem süt, azért kivehető a furcsa jelenség. A gomolygó köd, mintha hatalmas felhő volna a víz tükrén, örökkön gomolyog, kavarog. Világos, hogy nem a természet alkotása, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy igen impozáns.*
-Hajnalra odaérünk.*közli a kapitány, látcsövével felmérve a távolságot.*
-Addig készüljetek össze.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.01 12:13:57
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:48:29
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:48:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felejthetetlen utazás - Mort//
*A bökdösésre semmi reakció nem érkezik, ekkor pedig átfogja a testet amennyire csak lehet, és kitapintja a pulzusát. Életnek valóban nagyon kevés nyomát látni, és a hölgyemény is elég szakadt formát öltött. Megdörzsölgeti állát, egy pillanatig habozik.*
~Lehet, hogy egy utolsó tolvaj gyilkos, és szándékosan dobták ki a tengerre. Viszont ha tolvaj akkor nagyon hasonlít rám.~ *vigyorodik el a bárd, majd megfogja, és ellöki magától a testet. Aztán kettőt evez előre, majd megáll.*
-A fenébe. *mondja maga elé, majd visszafordul, megragadja a női testet, és behúzza a csónak hátsó részébe.* ~Kezdek elpuhulni.~ *azért ha vannak zsebei rongyos ruházatán kiforgatja, és ha esetleg találna valamit, főleg aranyat azt nyomban el is marja. Nem nagyon noszogatja ő, de azért evezés közben sűrűn nézelődik hátrafelé, nehogy váratlan kellemetlen meglepetésben legyen része. Egyre közelebb érkezik a szigethez, közben erősen nézegeti a Jeremiasz-tól kapott térképen, ami ha hiteles, akkor bizony jó felé igyekszik. Hátára veszi a lantját, furulyáját visszateszi a zsebébe. Feláll a csónak szélére, ekkor jön a hatalmas hullám, ami azonnal a vízbe repíti a bárdot, és bizonyára a nőt is. Száját összeszorítja, szemeit is behunyja, orrán mégis betör a víz. Igyekszik felúszni a felszínre, ami egy pillanatra sikerül is, nagy levegőt vesz, mert érzi, hogy újra víz alá kerül. Ekkor azonban a lába alatt elkezd érezni valami szilárdat.* ~Talaj.~ *nyílnak nagyra szemei, majd a hullám szinte kilöki a sziget partjára. Kicsit beljebb evickél, ahol már térdig sem ér a víz, majd hanyatt veti magát, köhögni kezd, és gyorsan szedi a levegőt. Kell néhány perc, mire összeszedi magát, és szemei is kitisztulnak, majd lassan talpra áll.* ~Kellett ez nekem.~ *teszi csípőre kezét, majd körbenéz, és a látkép egy cseppet sem nyugtatja meg.* ~Hová az ördögbe kerültem.~ *nézelődik majd megpillantja nem is messze tőle a nőt, akit behúzott a csónakjába. Teljesen meg is feledkezett róla, ezért gyorsan odasiet, és ha továbbra sem ad életjelet hanyatt fekteti, két kézfejét ujjainál kulcsolja át, majd elkezdi a mellkas lenyomását párszor, majd szájon át is elkezdi lélegeztetni. Addig ismétli az újraélesztést, amíg nem jár sikerrel, viszont ha esélytelen a dolog, nem erőlteti tovább. Hogy miért igyekszik ? Mert egyelőre a földön heverő nőn kívül senki másra nem számíthat, és egyedül nem szívesen bóklászna felfedezőútra. Ráadásul a térkép a vízbe veszett, így már nem teljesen biztos abban, hogy jó helyre ért.*
*A bökdösésre semmi reakció nem érkezik, ekkor pedig átfogja a testet amennyire csak lehet, és kitapintja a pulzusát. Életnek valóban nagyon kevés nyomát látni, és a hölgyemény is elég szakadt formát öltött. Megdörzsölgeti állát, egy pillanatig habozik.*
~Lehet, hogy egy utolsó tolvaj gyilkos, és szándékosan dobták ki a tengerre. Viszont ha tolvaj akkor nagyon hasonlít rám.~ *vigyorodik el a bárd, majd megfogja, és ellöki magától a testet. Aztán kettőt evez előre, majd megáll.*
-A fenébe. *mondja maga elé, majd visszafordul, megragadja a női testet, és behúzza a csónak hátsó részébe.* ~Kezdek elpuhulni.~ *azért ha vannak zsebei rongyos ruházatán kiforgatja, és ha esetleg találna valamit, főleg aranyat azt nyomban el is marja. Nem nagyon noszogatja ő, de azért evezés közben sűrűn nézelődik hátrafelé, nehogy váratlan kellemetlen meglepetésben legyen része. Egyre közelebb érkezik a szigethez, közben erősen nézegeti a Jeremiasz-tól kapott térképen, ami ha hiteles, akkor bizony jó felé igyekszik. Hátára veszi a lantját, furulyáját visszateszi a zsebébe. Feláll a csónak szélére, ekkor jön a hatalmas hullám, ami azonnal a vízbe repíti a bárdot, és bizonyára a nőt is. Száját összeszorítja, szemeit is behunyja, orrán mégis betör a víz. Igyekszik felúszni a felszínre, ami egy pillanatra sikerül is, nagy levegőt vesz, mert érzi, hogy újra víz alá kerül. Ekkor azonban a lába alatt elkezd érezni valami szilárdat.* ~Talaj.~ *nyílnak nagyra szemei, majd a hullám szinte kilöki a sziget partjára. Kicsit beljebb evickél, ahol már térdig sem ér a víz, majd hanyatt veti magát, köhögni kezd, és gyorsan szedi a levegőt. Kell néhány perc, mire összeszedi magát, és szemei is kitisztulnak, majd lassan talpra áll.* ~Kellett ez nekem.~ *teszi csípőre kezét, majd körbenéz, és a látkép egy cseppet sem nyugtatja meg.* ~Hová az ördögbe kerültem.~ *nézelődik majd megpillantja nem is messze tőle a nőt, akit behúzott a csónakjába. Teljesen meg is feledkezett róla, ezért gyorsan odasiet, és ha továbbra sem ad életjelet hanyatt fekteti, két kézfejét ujjainál kulcsolja át, majd elkezdi a mellkas lenyomását párszor, majd szájon át is elkezdi lélegeztetni. Addig ismétli az újraélesztést, amíg nem jár sikerrel, viszont ha esélytelen a dolog, nem erőlteti tovább. Hogy miért igyekszik ? Mert egyelőre a földön heverő nőn kívül senki másra nem számíthat, és egyedül nem szívesen bóklászna felfedezőútra. Ráadásul a térkép a vízbe veszett, így már nem teljesen biztos abban, hogy jó helyre ért.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-05-27 11:49:19
Üzenet elküldve: 2014-05-27 11:49:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás - A Vihar //
*A test egyáltalán nem reagál, nem mozog semmit, s mikor Bress közelebb ér, akkor pillanthatja meg, hogy azért sikerült fennmaradnia a deszkán, mert vörös ruhájának ujja beleakadt egy szögbe, ami még mindig erősen tartja. Az arca ugyanakkor se nem lila, se nem sápadt, sőt, élettel teli. Ha esetleg kitapintja a pulzusát, akkor érezheti, hogy bizony ugyan szikrányit is, de ott pislákol benne az élet. Ekkora pedig természetesen jól ki is lehet venni, hogy ki az, aki a deszkán lebeg: egy hosszú, feketés-barnás hajú hölgy, fején rátapadt kalózkalappal, vörös hosszúujjú felsővel, melyen egy fekete mellényt visel. Eléggé szakadt a ruhája, arcát pár seb ékesíti, viszont azt meg kell jegyezni, hogy ahhoz képest, hogy kalóz, igazán szép. Csak itt a hangsúly a kalózon van, s nem tudni, hogy Bress hogy viszonyul a kalózokhoz - no meg hogy ha esetleg felébred a hölgyemény, akkor ő hogy fog reagálni a dalnokra. Egy a biztos, hogy ha behúzza őt csónakjába, akkor még nem fog felébredni. Talán egy kis noszogatás kell neki!
Eközben a vihar egyre közelebb ér, s egy szempontból szerencsés lehet a férfi, mégpedig hogy az erős szél és hullámok pontosan mögüle fújnak, így evező nélkül is nagyon hamar eléri a szigetet. Pontosabban elérné, ha az utolsó pillanatban - még a hajó zátonyra futása előtt - egy nagy hullám meg nem dobná őket, melynek következtében Bress is és a hölgy is - már ha tényleg magával vitte -, akkor a vízben kötnek ki, a hajó pedig ripityára törik. Szerencsére viszont nem hánykolódnak a vízben, hiszen a tenger sodrása rögtön a hullám után szárazföldre vitte őket, így ahol most vannak, ott a víz maximum térdig érhet, s egy hatvan méteren belül teljesen kiérhetnek a partra.
A látkép pedig a partról: a homokos részen túl fák kezdődnek, melyeket eléggé cibál a szél. Életnek semmi jele, s még ösvénynek tűnő járást se nagyon lehet felfedezni. Na most merre tovább?*
*A test egyáltalán nem reagál, nem mozog semmit, s mikor Bress közelebb ér, akkor pillanthatja meg, hogy azért sikerült fennmaradnia a deszkán, mert vörös ruhájának ujja beleakadt egy szögbe, ami még mindig erősen tartja. Az arca ugyanakkor se nem lila, se nem sápadt, sőt, élettel teli. Ha esetleg kitapintja a pulzusát, akkor érezheti, hogy bizony ugyan szikrányit is, de ott pislákol benne az élet. Ekkora pedig természetesen jól ki is lehet venni, hogy ki az, aki a deszkán lebeg: egy hosszú, feketés-barnás hajú hölgy, fején rátapadt kalózkalappal, vörös hosszúujjú felsővel, melyen egy fekete mellényt visel. Eléggé szakadt a ruhája, arcát pár seb ékesíti, viszont azt meg kell jegyezni, hogy ahhoz képest, hogy kalóz, igazán szép. Csak itt a hangsúly a kalózon van, s nem tudni, hogy Bress hogy viszonyul a kalózokhoz - no meg hogy ha esetleg felébred a hölgyemény, akkor ő hogy fog reagálni a dalnokra. Egy a biztos, hogy ha behúzza őt csónakjába, akkor még nem fog felébredni. Talán egy kis noszogatás kell neki!
Eközben a vihar egyre közelebb ér, s egy szempontból szerencsés lehet a férfi, mégpedig hogy az erős szél és hullámok pontosan mögüle fújnak, így evező nélkül is nagyon hamar eléri a szigetet. Pontosabban elérné, ha az utolsó pillanatban - még a hajó zátonyra futása előtt - egy nagy hullám meg nem dobná őket, melynek következtében Bress is és a hölgy is - már ha tényleg magával vitte -, akkor a vízben kötnek ki, a hajó pedig ripityára törik. Szerencsére viszont nem hánykolódnak a vízben, hiszen a tenger sodrása rögtön a hullám után szárazföldre vitte őket, így ahol most vannak, ott a víz maximum térdig érhet, s egy hatvan méteren belül teljesen kiérhetnek a partra.
A látkép pedig a partról: a homokos részen túl fák kezdődnek, melyeket eléggé cibál a szél. Életnek semmi jele, s még ösvénynek tűnő járást se nagyon lehet felfedezni. Na most merre tovább?*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-05-25 09:55:31
Üzenet elküldve: 2014-05-25 09:55:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felejthetetlen utazás - Mort//
~Ezt még gyakoroljuk.~ *húzza el a száját a sikertelen varázslás után, aztán könnyed mozdulatokkal kezd evezni. Sokkal könnyebben megy mint azt gondolta elsőre, és még az idő is kedvező. Látja a halrajt a kristálytiszta víz felszínén, de azon kívül még többet is felfedez, amik szintén elnyerik a tetszését. Még pár apró könnyed evezés egy széles mosoly és egy kis fütyörészés társaságában, majd meghallja a dörgést, és meglepettségében még meg is rázkódik.*
-Mi a fene ! *néz hátra, és észreveszi a fekete felhőket, és a villámok impozáns játékát az égen. Gyorsabban kezd evezni, és érezhetően a hullámok is megnövekedtek, ráadásul nem csak nagyobbak de gyorsabbak is lettek.* ~Ilyen az én formám.~ *gondolja, majd ekkor látja meg a víz tetején lebegő ismeretlen valamit, és ahogy közelebb ér kiveszi az alakot. Tényleg egy felsőtest és két kéz látható, amint egy fadarabba kapaszkodik.*
-Héj ! Hahó ! *áll fel Bress, és ordítani kezd a test irányába, hátha jelez valamit, ami arra utal, hogy hallja a bárd ordibálását. Ekkor egy nagyobb hullám dobja meg a csónakot, és Bress neki is vágódik az oldalának, hajszál híján csak, hogy ki nem esik a nyílt tengerbe.*
-Hogy az a jó édes... *mérgelődik magában, majd visszaül, és gyorsan kezd evezni a test felé akkor is, ha semmi életjelet nem adott magáról. Mikor közelebb érkezik, egy szakadt ruházatú egyént vél felfedezni, és annyi is biztos, hogy hosszú haja van, de mást nem lát mivel az arca a fára van borulva. Közvetlen közelségbe evez, de immár nagyobb erőkifejtés kell a hullámok meglovagolásához, közben sűrűn tekintget hátra, és szíve is hevesebben kezd verni. Kihajol és megbökdösi a testet, és ha életben van behúzza a csónakba, ha pedig látszólag csak egy hulla, akkor hagyja tovább hánykódni, mivel semmi esetre sem szeretné egy hullával megosztani a kis csónakot.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.25 09:58:42
~Ezt még gyakoroljuk.~ *húzza el a száját a sikertelen varázslás után, aztán könnyed mozdulatokkal kezd evezni. Sokkal könnyebben megy mint azt gondolta elsőre, és még az idő is kedvező. Látja a halrajt a kristálytiszta víz felszínén, de azon kívül még többet is felfedez, amik szintén elnyerik a tetszését. Még pár apró könnyed evezés egy széles mosoly és egy kis fütyörészés társaságában, majd meghallja a dörgést, és meglepettségében még meg is rázkódik.*
-Mi a fene ! *néz hátra, és észreveszi a fekete felhőket, és a villámok impozáns játékát az égen. Gyorsabban kezd evezni, és érezhetően a hullámok is megnövekedtek, ráadásul nem csak nagyobbak de gyorsabbak is lettek.* ~Ilyen az én formám.~ *gondolja, majd ekkor látja meg a víz tetején lebegő ismeretlen valamit, és ahogy közelebb ér kiveszi az alakot. Tényleg egy felsőtest és két kéz látható, amint egy fadarabba kapaszkodik.*
-Héj ! Hahó ! *áll fel Bress, és ordítani kezd a test irányába, hátha jelez valamit, ami arra utal, hogy hallja a bárd ordibálását. Ekkor egy nagyobb hullám dobja meg a csónakot, és Bress neki is vágódik az oldalának, hajszál híján csak, hogy ki nem esik a nyílt tengerbe.*
-Hogy az a jó édes... *mérgelődik magában, majd visszaül, és gyorsan kezd evezni a test felé akkor is, ha semmi életjelet nem adott magáról. Mikor közelebb érkezik, egy szakadt ruházatú egyént vél felfedezni, és annyi is biztos, hogy hosszú haja van, de mást nem lát mivel az arca a fára van borulva. Közvetlen közelségbe evez, de immár nagyobb erőkifejtés kell a hullámok meglovagolásához, közben sűrűn tekintget hátra, és szíve is hevesebben kezd verni. Kihajol és megbökdösi a testet, és ha életben van behúzza a csónakba, ha pedig látszólag csak egy hulla, akkor hagyja tovább hánykódni, mivel semmi esetre sem szeretné egy hullával megosztani a kis csónakot.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.25 09:58:42
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-05-15 12:05:52
Üzenet elküldve: 2014-05-15 12:05:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás - A Vihar //
*Az idő valóban kellemes, s az olykor felbukkanó szél sem igazán utal arra, hogy készülődne vihar, hiszen kellemes, tavaszias szellőnek tűnik. Ám ez a megtévesztő benne! Ugyanis Bress mögött, bőven a kikötőn túl már gomolyognak a felhők, viszont ezt a férfi nem láthatja, hiszen a házak, a dokkok teljesen kitakarják a távoli eget.
Vagy fél órán keresztül a hullámok se mozgatják meg a csónakot. A csillogó vízfelszínen pedig láthatja is, ahogy mellette egy pirosas, ezüstös halraj úszik el. Ám nem a csónakot kísérik, sokkal inkább menekülnek... Azt pedig hamar meghallhatja Bress, hogy mi elől, hiszen egy hatalmas dörgés csapja ketté az eget nagy morajjal! Ha hátrapillant, akkor már láthatja a kikötő felett felgyülemlett fekete felhőket, melyekben a villámok ide-oda cikáznak. A sziget ugyan már látszik a távolban jobban, ám még a közelében sincs, viszont a hullámok szinte pár perc alatt kerekednek fel. Egyelőre nem olyan hatalmasak, de hát a vihar még el sem érte a csónakot!
Ám valami szokatlant fedezhet fel a vízben maga előtt. Egy test?! Igen, határozottan egy test lebeg egy deszkába kapaszkodva, bár egyelőre ebből a messzeségből nem lehet kivenni, hogy nő vagy férfi, hiszen az arca pont nem a férfi felé néz.*
*Az idő valóban kellemes, s az olykor felbukkanó szél sem igazán utal arra, hogy készülődne vihar, hiszen kellemes, tavaszias szellőnek tűnik. Ám ez a megtévesztő benne! Ugyanis Bress mögött, bőven a kikötőn túl már gomolyognak a felhők, viszont ezt a férfi nem láthatja, hiszen a házak, a dokkok teljesen kitakarják a távoli eget.
Vagy fél órán keresztül a hullámok se mozgatják meg a csónakot. A csillogó vízfelszínen pedig láthatja is, ahogy mellette egy pirosas, ezüstös halraj úszik el. Ám nem a csónakot kísérik, sokkal inkább menekülnek... Azt pedig hamar meghallhatja Bress, hogy mi elől, hiszen egy hatalmas dörgés csapja ketté az eget nagy morajjal! Ha hátrapillant, akkor már láthatja a kikötő felett felgyülemlett fekete felhőket, melyekben a villámok ide-oda cikáznak. A sziget ugyan már látszik a távolban jobban, ám még a közelében sincs, viszont a hullámok szinte pár perc alatt kerekednek fel. Egyelőre nem olyan hatalmasak, de hát a vihar még el sem érte a csónakot!
Ám valami szokatlant fedezhet fel a vízben maga előtt. Egy test?! Igen, határozottan egy test lebeg egy deszkába kapaszkodva, bár egyelőre ebből a messzeségből nem lehet kivenni, hogy nő vagy férfi, hiszen az arca pont nem a férfi felé néz.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:22:14
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:22:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis - Zárás//
*Végre elérik a kunyhót a sötételf nagy megkönnyebbülésére. Igazából fogalma sincs, hogy mi vár rájuk odabent, de a kétszáz élőholtnál rosszabb nem lehet.*
~Mágus.~
*Csak ennyi fut át az agyán és nagyjából már képben is van, amikor az ellenszert kérik tőle. Felemeli a fegyverét, mert hiszen a bajtársiasság benne is dolgozik. A két kapitány gyorsan rábírja a nyomorultat, hogy adja nekik oda az ellenszert.*
- Félresikerült kísérlet...hát több ilyet ha lehet nem kérünk.
~Ha nem lehet, akkor sem.~
*Igazából Enronrian több élőholt irtó küldetésben is részt venne, ha lenne rá igény, hiszen minden bizonnyal jól meg fogják fizetni és azt kell csinálnia, amihez a legjobban ért. Tény, hogy az egy csúnya dolog, de ennek ellenére igyekszik minél jobban csinálni. Egyetlen tét úgyis csak az élete, azt meg sosem tartotta túl sokra. Előbb-utóbb véget ér.
Pár percen belül - a változatosság kedvéért már megint - rohannak, mégpedig most a hajó felé.
Különös érzés, hogy már "csak" ezt a távot kell megtenniük és - elméletileg - megmenekültek.
Ez nemsokára meg is történik és csodával határos módon nem történik veszteség.
A hajón kicsit nehezen jut el neki, hogy vége van ennek az egésznek, egészen addig amíg a sziget fel nem robban. Ez helyrerázza és szépen lassan, nyugodtan áll fel. A keze már a pengéjén pihen. Igazából ő is szívesen végezne a mágussal, de ezt Railor megteszi helyette. Megvonja a vállát, majd elmosolyodik.*
- Most megfosztott egy különösen nagy örömtől.
*Igazából csak magának mormogja a szavakat, lévén ennek az egész mifenének a kirobbantója már a habok közt tengeti halálát és ezen bizony nem lenne könnyű változtatni. Nemsokára visszatérnek a kikötőhöz és Enronrian megkönnyebbülve száll le a hajóról. Pár percen belül fény derül arra is, hogy mi jár a munkájukért.*
~Ezer arany. Na az most jól fog jönni.~
*Igazából szívesen inna most valamit, de meglehetősen nagy szüksége van a pénzre így inkább hagyja az egészet e fenébe.*
~Majd máskor.~
- Hát akkor ennyi volt. Ilyet se kívánok senki másnak.
*A búcsúzkodásban sosem volt kimagasló a tehetsége, így hát nem is akar ebbe belebonyolódni. Meghajol, sarkon fordul és úgy dönt, hogy ideje egy kicsit megedzenie magát. Jó, ha minden helyzetre fel van készülve.*
*Végre elérik a kunyhót a sötételf nagy megkönnyebbülésére. Igazából fogalma sincs, hogy mi vár rájuk odabent, de a kétszáz élőholtnál rosszabb nem lehet.*
~Mágus.~
*Csak ennyi fut át az agyán és nagyjából már képben is van, amikor az ellenszert kérik tőle. Felemeli a fegyverét, mert hiszen a bajtársiasság benne is dolgozik. A két kapitány gyorsan rábírja a nyomorultat, hogy adja nekik oda az ellenszert.*
- Félresikerült kísérlet...hát több ilyet ha lehet nem kérünk.
~Ha nem lehet, akkor sem.~
*Igazából Enronrian több élőholt irtó küldetésben is részt venne, ha lenne rá igény, hiszen minden bizonnyal jól meg fogják fizetni és azt kell csinálnia, amihez a legjobban ért. Tény, hogy az egy csúnya dolog, de ennek ellenére igyekszik minél jobban csinálni. Egyetlen tét úgyis csak az élete, azt meg sosem tartotta túl sokra. Előbb-utóbb véget ér.
Pár percen belül - a változatosság kedvéért már megint - rohannak, mégpedig most a hajó felé.
Különös érzés, hogy már "csak" ezt a távot kell megtenniük és - elméletileg - megmenekültek.
Ez nemsokára meg is történik és csodával határos módon nem történik veszteség.
A hajón kicsit nehezen jut el neki, hogy vége van ennek az egésznek, egészen addig amíg a sziget fel nem robban. Ez helyrerázza és szépen lassan, nyugodtan áll fel. A keze már a pengéjén pihen. Igazából ő is szívesen végezne a mágussal, de ezt Railor megteszi helyette. Megvonja a vállát, majd elmosolyodik.*
- Most megfosztott egy különösen nagy örömtől.
*Igazából csak magának mormogja a szavakat, lévén ennek az egész mifenének a kirobbantója már a habok közt tengeti halálát és ezen bizony nem lenne könnyű változtatni. Nemsokára visszatérnek a kikötőhöz és Enronrian megkönnyebbülve száll le a hajóról. Pár percen belül fény derül arra is, hogy mi jár a munkájukért.*
~Ezer arany. Na az most jól fog jönni.~
*Igazából szívesen inna most valamit, de meglehetősen nagy szüksége van a pénzre így inkább hagyja az egészet e fenébe.*
~Majd máskor.~
- Hát akkor ennyi volt. Ilyet se kívánok senki másnak.
*A búcsúzkodásban sosem volt kimagasló a tehetsége, így hát nem is akar ebbe belebonyolódni. Meghajol, sarkon fordul és úgy dönt, hogy ideje egy kicsit megedzenie magát. Jó, ha minden helyzetre fel van készülve.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-22 20:57:37
Üzenet elküldve: 2014-03-22 20:57:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis - Zárás //
*Nyph nyugodtan végig szemlél mindent, ami történik. A futásba nagyon nincs beleszólása, hiszen végig az óriás hátán utazik, csak egy pillanatra van letéve, mikor az ajtót betörik. Ezután már nemsokára hajón találja magát, ahol barátja, Chadur egy igen örömteli mondatot intéz hozzá. Azonnal el is fogadja az ajánlatot, de a fegyvert vissza adja előbb annak akitől kapta. Hatalmas szemekkel néz az óriásra. Nem is látja, hallja a varázslóval történő dolgokat, ahogy az sem érdekli, mi van a másik csapattal. Őket nem ismeri, nem törődik velük.*
-Megteszed, hogy megtanítod, hogyan legyek olyan nagy és erős, mint te?
*Mondata inkább kérlelés, mintsem kérdés. Gyermekien fel sem fogja, hogy sosem lesz akkora mint barátja, hiszen ez lehetetlen, lévén, hogy ő egy törékeny elf és nem egy hatalmas óriás. Nyph nem tudja, hogy a két faj között van különbség, Chadur az első óriás, kivel életében találkozott.*
-Én is kalapácsot akarok, mint te!
*Suhint a levegőbe, utánozva, mikor Chadur a fegyverével hadonászott.*
-Nem ilyen kis vékony kardot! Én is akarok koponyákat bezúzni!
*Teljesen el is feledkezett róla, hogy a borzalmak szigetéről utaznak hazafelé. Elméje, ki is szelektálta gyorsan a rémképeket, nehogy megbomoljon a kis elf tudata.*
"Lesz mit mesélnem otthon, ha végeztünk Chadurral!"
*Valóban, a kis elf apukája már várja haza valamikor, de persze a túra végeztéről szó sem volt, úgyhogy ha még pár napig, hétig bóklászik, tanulgat az óriással, az nem lesz probléma, feltéve, ha időközben a kicsi nem akarja viszontlátni szüleit.*
*Nyph nyugodtan végig szemlél mindent, ami történik. A futásba nagyon nincs beleszólása, hiszen végig az óriás hátán utazik, csak egy pillanatra van letéve, mikor az ajtót betörik. Ezután már nemsokára hajón találja magát, ahol barátja, Chadur egy igen örömteli mondatot intéz hozzá. Azonnal el is fogadja az ajánlatot, de a fegyvert vissza adja előbb annak akitől kapta. Hatalmas szemekkel néz az óriásra. Nem is látja, hallja a varázslóval történő dolgokat, ahogy az sem érdekli, mi van a másik csapattal. Őket nem ismeri, nem törődik velük.*
-Megteszed, hogy megtanítod, hogyan legyek olyan nagy és erős, mint te?
*Mondata inkább kérlelés, mintsem kérdés. Gyermekien fel sem fogja, hogy sosem lesz akkora mint barátja, hiszen ez lehetetlen, lévén, hogy ő egy törékeny elf és nem egy hatalmas óriás. Nyph nem tudja, hogy a két faj között van különbség, Chadur az első óriás, kivel életében találkozott.*
-Én is kalapácsot akarok, mint te!
*Suhint a levegőbe, utánozva, mikor Chadur a fegyverével hadonászott.*
-Nem ilyen kis vékony kardot! Én is akarok koponyákat bezúzni!
*Teljesen el is feledkezett róla, hogy a borzalmak szigetéről utaznak hazafelé. Elméje, ki is szelektálta gyorsan a rémképeket, nehogy megbomoljon a kis elf tudata.*
"Lesz mit mesélnem otthon, ha végeztünk Chadurral!"
*Valóban, a kis elf apukája már várja haza valamikor, de persze a túra végeztéről szó sem volt, úgyhogy ha még pár napig, hétig bóklászik, tanulgat az óriással, az nem lesz probléma, feltéve, ha időközben a kicsi nem akarja viszontlátni szüleit.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-21 10:08:36
Üzenet elküldve: 2014-03-21 10:08:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis - Zárás //
*Chadur mikor meghallja az ajtónyitásra a nemleges választ, már teszi is le a kisgyereket a válláról. Érkezik is a kérés és az óriás készségesen segít. Tisztes távolságba lépdel az ajtóval szemben, majd neki iramodik és jobb vállát előre tartva hatalmasat lök az ajtón és Int segítségével hamar bejutnak a kunyhóba. Ezután Chadur megfogja Nyph kezét és odébb vonul vele, nem kell látnia a gyereknek a kínvallatást. A mágus csakhamar beadja a derekát és nemsokára már lépdelnek is fel a hajó fedélzetére. Kézenfogva a kis Nyph Nilavval. Chadur jót nevet mikor a mágust a folyóba löki és végezetül már csak pár szót intéz mindenkihez.*
-Há nem vót ögy sima út beza... de azér ez a Int kapitány ez egy rendösembör! Ha legközelebb kihajózul, ha testőr köll, éngem megtalálsz! A többikteknek mög.. gyógyújatok mög minél ölűbb és ha bármikó köll egy óriás, akár munkára is, keressetek meg.
*Majd a kis Nyph Nilavhoz fordul.*
-Te meg ha akarol gyüvöl vélem tovább elmegyünk egy helyre amit úgy nevöznek hogy A Brakakk! Ottan majd kitanítlak, hogyan köll a kardot forgatni.
*Kacsint a fiúra, majd leül a hajó oldalába és felkiált.*
-Rairol nem igazmán hogy nincs ezen a zátkozott hajón egy rumos üveg amit likra vörhetnénk. Piát ide mindönkinek mer megérdemöljük!
*Chadur mikor meghallja az ajtónyitásra a nemleges választ, már teszi is le a kisgyereket a válláról. Érkezik is a kérés és az óriás készségesen segít. Tisztes távolságba lépdel az ajtóval szemben, majd neki iramodik és jobb vállát előre tartva hatalmasat lök az ajtón és Int segítségével hamar bejutnak a kunyhóba. Ezután Chadur megfogja Nyph kezét és odébb vonul vele, nem kell látnia a gyereknek a kínvallatást. A mágus csakhamar beadja a derekát és nemsokára már lépdelnek is fel a hajó fedélzetére. Kézenfogva a kis Nyph Nilavval. Chadur jót nevet mikor a mágust a folyóba löki és végezetül már csak pár szót intéz mindenkihez.*
-Há nem vót ögy sima út beza... de azér ez a Int kapitány ez egy rendösembör! Ha legközelebb kihajózul, ha testőr köll, éngem megtalálsz! A többikteknek mög.. gyógyújatok mög minél ölűbb és ha bármikó köll egy óriás, akár munkára is, keressetek meg.
*Majd a kis Nyph Nilavhoz fordul.*
-Te meg ha akarol gyüvöl vélem tovább elmegyünk egy helyre amit úgy nevöznek hogy A Brakakk! Ottan majd kitanítlak, hogyan köll a kardot forgatni.
*Kacsint a fiúra, majd leül a hajó oldalába és felkiált.*
-Rairol nem igazmán hogy nincs ezen a zátkozott hajón egy rumos üveg amit likra vörhetnénk. Piát ide mindönkinek mer megérdemöljük!
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:19:34
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:19:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis-zárás//
*A két testvér találkozása és a kunyhóba való bejutás után Zopal már kezdi azt hinni, hogy mind elvesztek. De a varázsló hirtelen felbukkanása megoldja a helyzetet. A kapitány nagyon jól tárgyal bár Zopal nem szívesen engedné szabadon azt az őrültet. Egy újabb rohanás után a hajóhoz érnek amivel elhagyhatják a szigetet. A sziget felrobban de, Zopalnak ez nem megnyugvás. Sok ártatlan halálának gondolata rosszul esik neki. A visszaúton magányosan ül egy sarokba. A kapitány bár végül kidobja azt a varázslót Zopal lelke mégsem nyugszik meg. Kikötve Zopal észreveszi, hogy Wram még el se köszönt de, megérti. Ő is csak Railor kapitánytól búcsúzik és otthagyja a csapatot.*
*A két testvér találkozása és a kunyhóba való bejutás után Zopal már kezdi azt hinni, hogy mind elvesztek. De a varázsló hirtelen felbukkanása megoldja a helyzetet. A kapitány nagyon jól tárgyal bár Zopal nem szívesen engedné szabadon azt az őrültet. Egy újabb rohanás után a hajóhoz érnek amivel elhagyhatják a szigetet. A sziget felrobban de, Zopalnak ez nem megnyugvás. Sok ártatlan halálának gondolata rosszul esik neki. A visszaúton magányosan ül egy sarokba. A kapitány bár végül kidobja azt a varázslót Zopal lelke mégsem nyugszik meg. Kikötve Zopal észreveszi, hogy Wram még el se köszönt de, megérti. Ő is csak Railor kapitánytól búcsúzik és otthagyja a csapatot.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:35:25
Üzenet elküldve: 2014-03-17 16:35:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis-zárás//
*Wram számára megszűnik az idő fogalma. A szüntelen menekülés, a szörnyek elképesztő túlereje már sok így együtt. A két csapat találkozása, a visszatérés a hajóra illetve a hatalmas robbanás, mind összefolyt képek csupán a megviselt ork fejében. A kép csak akkor tisztul ki teljesen, amikor már újra szárazföld van a talpa alatt.*
~Hát ennyi. Túléltem ezt is,akàrcsak Viernát. Ebböl sem marad meg más, mint az emlékek, a fájdalom és.~
*Miközben az ork elmélázik,keze a övére siklik, ahol a szigeten talált kardot tapintja ki. Mosoly terül szét a barázdált arcon.*
-Legalább te megmaradtál nekem.-
*Szólal meg hangosan. Ekkor kezd alakot ölteni előtte a jövő. Legalàbbis mostmàr tudja merre induljon. Sosem szeretett búcsúzkodni, így miutàn kifizetik, elindul, hogy megvalósìtsa terveit.*
*Wram számára megszűnik az idő fogalma. A szüntelen menekülés, a szörnyek elképesztő túlereje már sok így együtt. A két csapat találkozása, a visszatérés a hajóra illetve a hatalmas robbanás, mind összefolyt képek csupán a megviselt ork fejében. A kép csak akkor tisztul ki teljesen, amikor már újra szárazföld van a talpa alatt.*
~Hát ennyi. Túléltem ezt is,akàrcsak Viernát. Ebböl sem marad meg más, mint az emlékek, a fájdalom és.~
*Miközben az ork elmélázik,keze a övére siklik, ahol a szigeten talált kardot tapintja ki. Mosoly terül szét a barázdált arcon.*
-Legalább te megmaradtál nekem.-
*Szólal meg hangosan. Ekkor kezd alakot ölteni előtte a jövő. Legalàbbis mostmàr tudja merre induljon. Sosem szeretett búcsúzkodni, így miutàn kifizetik, elindul, hogy megvalósìtsa terveit.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:25:55
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:25:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis - Zárás //
*Bár vannak köztük sebesültek, mégis sikerül lehagyniuk az élőholtakat, de még így is biztos halál vár rájuk. Kapitányaik egy kunyhóhoz vezetik a csapatot. Nibat itt már érzi, hogy van remény. Hamar be is törnek a viskóba, ahol megtalálják minden baj forrását, egy mágust. ~Nem mágus az, ki olyan hibát követ el, mi életeket követel, s képes utána bujkálni a gyáva!~ Legszívesebben nekiesne, de Railor már intézkedik, s csak tőle szerezhetnek ellenszert. ~A törzsben látott kedves arcok, az idős házaspár...~ Gyászából a valódi, új remény ébreszti fel. Körbejár az üvegcse a sérültek között, Nibat is kortyol belőle, majd elindulnak a part felé. A horda beérte őket, el is ereszt három nyilat a közelebbi dögök fejét célba véve, majd rohan a többiekkel. Egyre erősebben hisz benne, hogy kijutnak, s a hajó hídján állva, mely őket várta egy öreg kapitánnyal és még négy túlélővel, valósággá válik álma. Az elátkozott szigetből pedig nem marad más, mint por és hamu. Railor kapitány elintézi a fiatal mágust és végre megpihenhetnek. Nincs ereje Nibatnak ünnepelni se, csak összeölelkeznek egymással, majd elvonul ledőlni kicsit. Mikor megérkeznek a kikötőbe olyan érzése van, mintha sokkal több idő telt volna el, mióta innen elindultak. Szép számban várják őket ujjongva, s jutalmat is kapnak, bár Nibat jobban örülne, ha elfeledtetnék vele ezt az utat. Mikor búcsúzkodásra kerül a sor odamegy egyesével köszönetet mondani Railoréknak, kik önként jöttek arra a szigetre, mert ha ők nincsenek, Int túrázócsoportja se volna már. Int kapitányt is megöleli köszönetképp és a többieket is.*
-Még mielőtt végleg szétválnánk, nem volna kedvetek enni, inni valamit a Rumos Rókalyukban? *Akik távoznak tőlük elbúcsúzik, aki vele tart, azzal ideje megünnepelni, hogy élnek, s akik nem élnek, ők békében nyugodnak.*
*Bár vannak köztük sebesültek, mégis sikerül lehagyniuk az élőholtakat, de még így is biztos halál vár rájuk. Kapitányaik egy kunyhóhoz vezetik a csapatot. Nibat itt már érzi, hogy van remény. Hamar be is törnek a viskóba, ahol megtalálják minden baj forrását, egy mágust. ~Nem mágus az, ki olyan hibát követ el, mi életeket követel, s képes utána bujkálni a gyáva!~ Legszívesebben nekiesne, de Railor már intézkedik, s csak tőle szerezhetnek ellenszert. ~A törzsben látott kedves arcok, az idős házaspár...~ Gyászából a valódi, új remény ébreszti fel. Körbejár az üvegcse a sérültek között, Nibat is kortyol belőle, majd elindulnak a part felé. A horda beérte őket, el is ereszt három nyilat a közelebbi dögök fejét célba véve, majd rohan a többiekkel. Egyre erősebben hisz benne, hogy kijutnak, s a hajó hídján állva, mely őket várta egy öreg kapitánnyal és még négy túlélővel, valósággá válik álma. Az elátkozott szigetből pedig nem marad más, mint por és hamu. Railor kapitány elintézi a fiatal mágust és végre megpihenhetnek. Nincs ereje Nibatnak ünnepelni se, csak összeölelkeznek egymással, majd elvonul ledőlni kicsit. Mikor megérkeznek a kikötőbe olyan érzése van, mintha sokkal több idő telt volna el, mióta innen elindultak. Szép számban várják őket ujjongva, s jutalmat is kapnak, bár Nibat jobban örülne, ha elfeledtetnék vele ezt az utat. Mikor búcsúzkodásra kerül a sor odamegy egyesével köszönetet mondani Railoréknak, kik önként jöttek arra a szigetre, mert ha ők nincsenek, Int túrázócsoportja se volna már. Int kapitányt is megöleli köszönetképp és a többieket is.*
-Még mielőtt végleg szétválnánk, nem volna kedvetek enni, inni valamit a Rumos Rókalyukban? *Akik távoznak tőlük elbúcsúzik, aki vele tart, azzal ideje megünnepelni, hogy élnek, s akik nem élnek, ők békében nyugodnak.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-14 14:10:56
Üzenet elküldve: 2014-03-14 14:10:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis - Zárás //
*Urfang elégedetten áll a parton, egy újabb hőstett kipipálva és még egy zsák arany is az ölébe pottyant. Jó kis túra volt ez. Elköszön a társaitól, Ianától, Tyriától, Sarlóstól, Nibattól, Chadurtól, Nyphtől, és Lirtiltől, talán összefutnak még valamikor. Biztatja őket, hogy bátran meséljék csak el mindenkinek, hogy a bajnok Ulippoval volt dolguk és nem fog megsértődni ha öregbítik a hírnevét. A többieket nem is volt ideje megismerni, így feléjük csak biccent egyet. Csupán füttyentenie kell és az egyik parton álló kocsis máris felajánlja neki a szolgálatait. Bekászálódik a kocsiba és még egyszer integet a csapatnak, majd tovább gurul az újabb kalandok és újabb hőstettek felé.*
*Urfang elégedetten áll a parton, egy újabb hőstett kipipálva és még egy zsák arany is az ölébe pottyant. Jó kis túra volt ez. Elköszön a társaitól, Ianától, Tyriától, Sarlóstól, Nibattól, Chadurtól, Nyphtől, és Lirtiltől, talán összefutnak még valamikor. Biztatja őket, hogy bátran meséljék csak el mindenkinek, hogy a bajnok Ulippoval volt dolguk és nem fog megsértődni ha öregbítik a hírnevét. A többieket nem is volt ideje megismerni, így feléjük csak biccent egyet. Csupán füttyentenie kell és az egyik parton álló kocsis máris felajánlja neki a szolgálatait. Bekászálódik a kocsiba és még egyszer integet a csapatnak, majd tovább gurul az újabb kalandok és újabb hőstettek felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045