Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:06:46
Üzenet elküldve: 2014-08-02 09:06:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra//
- Tény és való.
*Bólint a mélységi kijelentésére, miszerint nem neki köszönheti, hogy jól van. A következő mondat hallatán széles mosoly terül el az arcán.*
- Keress fel akkor, amikor meggyógyult karom, aztán meglátjuk.
*Erf gyógynövényt ad neki. A hóhajúnak először magasra szalad a szemöldöke, aztán vállat von és rászorítja. Nincsen kötekedős kedvében, az előző mondatot is csak azért mondta ki, mert tudja, hogy nincs oka félni a sötételftől, amíg az szemtől szembe harcol vele. Persze, ha úgy csinálja, ahogy a többi mélységi, akkor álmában átvágja a torkát és le van a gondja.
Mordachra néz, aztán biccent.*
- Hát igen. Ez most nem biztos, hogy jó döntés volt. Ez van. Szerintem ellehet felejteni.
*Esze ágában sincs egy sötételffel veszekedni egy héten keresztül, azok úgysem látják be soha, ha nincsen igazuk. Bár igaz, hogy azt aprócska tényt még nem említette meg a hóhajú, miszerint a farkast - valószínűleg - mágia hajtotta, így Erf joggal vélheti, hogy inába szállt a bátorsága.
Tápászkodna, hogy elinduljon nyársért az erdőbe, ám a Vörös beelőzi. Vállvon és visszaül a homokba, miközben a gyógynövényt változatlanul a sebre szorítja.
Amikor Mordach visszatér a négy darab bottal, odamegy hozzá és szabad kezével kiválaszt egy tetszőlegeset. Leveszi a növényt a sebről és ő maga is nekilát kihegyezni a nyársat. Közben úgy dönt ideje megosztania a véleményét barátjával.*
- Nem tudom láttad-e a farkas szemét, de engem emlékeztetett valamire. Ha jól tudom még nem meséltem neked, de amikor olyan tizenhat esztendős lehettem, volt egy gyakorlat a fegyverhordozóknak. El kellett töltenünk egy éjszakát az erdőben, természetesen egymástól jó messze. Minden rendben is lett volna, ha nem támad meg az éjszaka folyamán egy vadkan. Három bordám és jobb karom bánta. Valahogy végeztem vele, de a szeme... a szemében gyilkolási vágy égett. Mágia hajtotta arra, hogy végezzen velem, mert valakinek - mindegy kinek - útban voltam. És most a farkas szemében ugyanezt az izzó gyűlöletet véltem felfedezni. Talán csak én vagyok őrült, de lehet, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha itt lennénk.
*Ez persze távolról sem jelenti, hogy idő előtt el szeretne menni, de Mordachnak jó tudnia, hogy nem árt ha alapos elővigyázatossággal járkálnak egyedül.*
- Tény és való.
*Bólint a mélységi kijelentésére, miszerint nem neki köszönheti, hogy jól van. A következő mondat hallatán széles mosoly terül el az arcán.*
- Keress fel akkor, amikor meggyógyult karom, aztán meglátjuk.
*Erf gyógynövényt ad neki. A hóhajúnak először magasra szalad a szemöldöke, aztán vállat von és rászorítja. Nincsen kötekedős kedvében, az előző mondatot is csak azért mondta ki, mert tudja, hogy nincs oka félni a sötételftől, amíg az szemtől szembe harcol vele. Persze, ha úgy csinálja, ahogy a többi mélységi, akkor álmában átvágja a torkát és le van a gondja.
Mordachra néz, aztán biccent.*
- Hát igen. Ez most nem biztos, hogy jó döntés volt. Ez van. Szerintem ellehet felejteni.
*Esze ágában sincs egy sötételffel veszekedni egy héten keresztül, azok úgysem látják be soha, ha nincsen igazuk. Bár igaz, hogy azt aprócska tényt még nem említette meg a hóhajú, miszerint a farkast - valószínűleg - mágia hajtotta, így Erf joggal vélheti, hogy inába szállt a bátorsága.
Tápászkodna, hogy elinduljon nyársért az erdőbe, ám a Vörös beelőzi. Vállvon és visszaül a homokba, miközben a gyógynövényt változatlanul a sebre szorítja.
Amikor Mordach visszatér a négy darab bottal, odamegy hozzá és szabad kezével kiválaszt egy tetszőlegeset. Leveszi a növényt a sebről és ő maga is nekilát kihegyezni a nyársat. Közben úgy dönt ideje megosztania a véleményét barátjával.*
- Nem tudom láttad-e a farkas szemét, de engem emlékeztetett valamire. Ha jól tudom még nem meséltem neked, de amikor olyan tizenhat esztendős lehettem, volt egy gyakorlat a fegyverhordozóknak. El kellett töltenünk egy éjszakát az erdőben, természetesen egymástól jó messze. Minden rendben is lett volna, ha nem támad meg az éjszaka folyamán egy vadkan. Három bordám és jobb karom bánta. Valahogy végeztem vele, de a szeme... a szemében gyilkolási vágy égett. Mágia hajtotta arra, hogy végezzen velem, mert valakinek - mindegy kinek - útban voltam. És most a farkas szemében ugyanezt az izzó gyűlöletet véltem felfedezni. Talán csak én vagyok őrült, de lehet, hogy valaki nagyon nem szeretné, ha itt lennénk.
*Ez persze távolról sem jelenti, hogy idő előtt el szeretne menni, de Mordachnak jó tudnia, hogy nem árt ha alapos elővigyázatossággal járkálnak egyedül.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:28:54
Üzenet elküldve: 2014-08-01 11:28:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra //
- De igen, innen nagyjából tíz perc járásra van egy kisebb forrás, eléggé tiszta a vize. Ivóvíznek tökéletes, a sebeket is ki lehetne mosni vele. *biccent barátja felé, mielőtt elhelyezkedik Assa mellett* Hát, nem mindig dönthet helyesen az ember, nem igaz? Ennek így kellett történnie minden bizonnyal.
*Próbálja nyugtatni társát, hiszen bár nem volt ott Mordach, így nem is tudja pontosan, hogy mi történt, viszont Mordokhai túlélte, s talán nem kellene a múlton rágódni, s azt feszegetni. Ami történt megtörtént, ezen már úgyse lehet változtatni, így érdemes inkább a jelenre s a jövőre koncentrálni, hiszen még elég sok dolguk van!
Ugyanakkor Erf grimaszát, s az elmúlt nagyjából fél óra társalgását összevetve végül Mordach sóhajt egy nagyot, s miközben az éjhölgy felé pillant, megcsóválja fejét, bár nem szól semmit. Ha már eljöttek velük, akkor a Vörös próbál kommunikálni - ami Assával sikerült is -, ám mit várhat egy sötételftől? A folyamatos leoltások nem éppen kedveznek neki, s ha kicsit ingerültebb hangulatban lenne, akkor nem is hagyná ezeket szó nélkül, ám eddig csak csendben, maximum mosollyal nyugtázta, de lassan kezd ebből elege lenni, s hamarosan nem fogja törni magát. Azt ugyanakkor egyáltalán nem vette figyelembe a hölgyemény, hogy Mordach utána ment... Talán még most is ott kóvályogna egyedül az erdőben...
Mordokhai kiosztásába nem szól bele, csupán ha elkapja társa pillantását, akkor forgatni kezdi szemeit, de különösebben nem érdekli, hogy rendezik le egymás közt. Hangulata viszont egyre megy alább, mely testbeszédén is jól látszik, így mikor a tündérke tudatosítja a Vörösben, hogy hát kellene tűz is a főzéshez, azonnal felpattan.*
- Majd én.
*Ennyit ereszt meg, azzal már indul is befelé az erdőbe. Tűzrakóhelynek megfelelő lesz az a kis gödör, amit ásott, s miben épp az élő, avagy már megdöglött állatok pihennek.
Odabent a forrás felé indul meg, mely mögött talán úgy két helyen, egy méter szélesen víz bugyog fel a földből, mely eléggé meleg. Úgy látszik, hogy ezen a területen igen nagy a vízmozgás alant, egyszóval, senkinek sem kell attól félnie, hogy abból a vízből kell inniuk, amibe mindenki belemossa magát...
Ezen a területen azonban több szárazabb ágat s fát is talál, négy vékonyabbat pedig össze is szed, amit kihegyezhetnek majd nyársnak, illetve egy méretesebb levelet is magával hoz. Nem is akar sokat időzni itt, úgyhogy egy húsz percen belül vissza is érkezik a többiekhez, immáron szótlanul. Odalép a gödör mellé, s ha még nem vette ki onnan senki az állatokat, akkor ő maga teszi ezt meg - az élőket megölni -, majd beledobja a fákat. A négy darab vékonyabb fát ledobja maga mellé, amiből kiválaszt egyet, s késével elkezdi azt kihegyezni magának.*
- Assa! Idejönnél egy pillanatra? *szól maga mögé a tündérkének* Szükséged van valami növényre, melyből fűszer lehet a halhoz? *ekkor a levél felé biccent* Abba tehetünk tengervizet, és ha elpárolog, ott marad utána a só, az is jó lehet. Ha viszont szükséged van valamire, akkor inkább szólj nekem, vagy a többieknek, ha bemennél az erdőbe. Nem szívesen hagynám, hogy egyedül menj.
*Azzal megereszt felé egy félmosolyt, majd folytatja nyársának formálását. A tűz persze nem gyúl ki magától, de most nála nincs kéznél semmi, úgyhogy ezt meghagyja a többieknek. Inkább csak bámul a végtelenben nyúló tengerbe, miközben az apró fadarabok elé hullanak a homokban.*
- De igen, innen nagyjából tíz perc járásra van egy kisebb forrás, eléggé tiszta a vize. Ivóvíznek tökéletes, a sebeket is ki lehetne mosni vele. *biccent barátja felé, mielőtt elhelyezkedik Assa mellett* Hát, nem mindig dönthet helyesen az ember, nem igaz? Ennek így kellett történnie minden bizonnyal.
*Próbálja nyugtatni társát, hiszen bár nem volt ott Mordach, így nem is tudja pontosan, hogy mi történt, viszont Mordokhai túlélte, s talán nem kellene a múlton rágódni, s azt feszegetni. Ami történt megtörtént, ezen már úgyse lehet változtatni, így érdemes inkább a jelenre s a jövőre koncentrálni, hiszen még elég sok dolguk van!
Ugyanakkor Erf grimaszát, s az elmúlt nagyjából fél óra társalgását összevetve végül Mordach sóhajt egy nagyot, s miközben az éjhölgy felé pillant, megcsóválja fejét, bár nem szól semmit. Ha már eljöttek velük, akkor a Vörös próbál kommunikálni - ami Assával sikerült is -, ám mit várhat egy sötételftől? A folyamatos leoltások nem éppen kedveznek neki, s ha kicsit ingerültebb hangulatban lenne, akkor nem is hagyná ezeket szó nélkül, ám eddig csak csendben, maximum mosollyal nyugtázta, de lassan kezd ebből elege lenni, s hamarosan nem fogja törni magát. Azt ugyanakkor egyáltalán nem vette figyelembe a hölgyemény, hogy Mordach utána ment... Talán még most is ott kóvályogna egyedül az erdőben...
Mordokhai kiosztásába nem szól bele, csupán ha elkapja társa pillantását, akkor forgatni kezdi szemeit, de különösebben nem érdekli, hogy rendezik le egymás közt. Hangulata viszont egyre megy alább, mely testbeszédén is jól látszik, így mikor a tündérke tudatosítja a Vörösben, hogy hát kellene tűz is a főzéshez, azonnal felpattan.*
- Majd én.
*Ennyit ereszt meg, azzal már indul is befelé az erdőbe. Tűzrakóhelynek megfelelő lesz az a kis gödör, amit ásott, s miben épp az élő, avagy már megdöglött állatok pihennek.
Odabent a forrás felé indul meg, mely mögött talán úgy két helyen, egy méter szélesen víz bugyog fel a földből, mely eléggé meleg. Úgy látszik, hogy ezen a területen igen nagy a vízmozgás alant, egyszóval, senkinek sem kell attól félnie, hogy abból a vízből kell inniuk, amibe mindenki belemossa magát...
Ezen a területen azonban több szárazabb ágat s fát is talál, négy vékonyabbat pedig össze is szed, amit kihegyezhetnek majd nyársnak, illetve egy méretesebb levelet is magával hoz. Nem is akar sokat időzni itt, úgyhogy egy húsz percen belül vissza is érkezik a többiekhez, immáron szótlanul. Odalép a gödör mellé, s ha még nem vette ki onnan senki az állatokat, akkor ő maga teszi ezt meg - az élőket megölni -, majd beledobja a fákat. A négy darab vékonyabb fát ledobja maga mellé, amiből kiválaszt egyet, s késével elkezdi azt kihegyezni magának.*
- Assa! Idejönnél egy pillanatra? *szól maga mögé a tündérkének* Szükséged van valami növényre, melyből fűszer lehet a halhoz? *ekkor a levél felé biccent* Abba tehetünk tengervizet, és ha elpárolog, ott marad utána a só, az is jó lehet. Ha viszont szükséged van valamire, akkor inkább szólj nekem, vagy a többieknek, ha bemennél az erdőbe. Nem szívesen hagynám, hogy egyedül menj.
*Azzal megereszt felé egy félmosolyt, majd folytatja nyársának formálását. A tűz persze nem gyúl ki magától, de most nála nincs kéznél semmi, úgyhogy ezt meghagyja a többieknek. Inkább csak bámul a végtelenben nyúló tengerbe, miközben az apró fadarabok elé hullanak a homokban.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-01 07:59:17
Üzenet elküldve: 2014-08-01 07:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra-Mordokohai//
* Bólint az ivóvíz kérdésére, remélhetőleg Mordach és Erfalody megtalálta már.
- Egyetértek valamelyest veled, de ölni akkor sem szabad, estleg önvédelemből... Legalábbis ez a véleményem.
- Ez jól hangzik.
* Mondja mosolyogva, mikor a férfi fölvázolja, hogy mit is szeretne csinálni.*
//Mindenki//
* A mélységi lány és Mordach is visszajönnek.
- Ah, jól vagytok?
* Emeli tekintetét rájuk, remélve, hogy tényleg nem esett bajuk. Aztán a Vörös elmondja, hogy sikerült elbánnia a farkassal, legalább nem kell félniük újabb támadástól. Az is kiderül, hogy édesvíz is van a szigeten.*
- Az ételt elkészíthetnénk, valóban. Csak kéne nyárs, meg tűz.
* Mondja, hisz tűzrakóhelyük még nincs.
Erfalody egy növényt tesz Mordokhai sebére, méghozzá Észak reményét. Egy adag vérfű is van a lánynál, amit odaad Assának. Igaz, a tündérke nem alkimista, tehát a bájitalokhoz nem ért, de néhány gyógyító főzetet el tudok készíteni. Majd megcsinálja azt is.*
* Bólint az ivóvíz kérdésére, remélhetőleg Mordach és Erfalody megtalálta már.
- Egyetértek valamelyest veled, de ölni akkor sem szabad, estleg önvédelemből... Legalábbis ez a véleményem.
- Ez jól hangzik.
* Mondja mosolyogva, mikor a férfi fölvázolja, hogy mit is szeretne csinálni.*
//Mindenki//
* A mélységi lány és Mordach is visszajönnek.
- Ah, jól vagytok?
* Emeli tekintetét rájuk, remélve, hogy tényleg nem esett bajuk. Aztán a Vörös elmondja, hogy sikerült elbánnia a farkassal, legalább nem kell félniük újabb támadástól. Az is kiderül, hogy édesvíz is van a szigeten.*
- Az ételt elkészíthetnénk, valóban. Csak kéne nyárs, meg tűz.
* Mondja, hisz tűzrakóhelyük még nincs.
Erfalody egy növényt tesz Mordokhai sebére, méghozzá Észak reményét. Egy adag vérfű is van a lánynál, amit odaad Assának. Igaz, a tündérke nem alkimista, tehát a bájitalokhoz nem ért, de néhány gyógyító főzetet el tudok készíteni. Majd megcsinálja azt is.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-31 20:49:23
Üzenet elküldve: 2014-07-31 20:49:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*Ferdnichar sikerrel jár, még épp időben tud felocsúdni és heves mozdulatainak köszönhetően a hajó elkerüli a sziklát, csak az egyik deszkán marad egy hosszú karcolás, apró emlékként, hogy sosem szabad alábecsülni a nyílt víz rejtelmes mivoltát, hiszen bármelyik pillanatban mutathatja zordabb arcát és törhet nem csak a hajók, de az utazók épségére is.
Az "izével" láthatóan nem igazán kell mit kezdeni, hiszen mintegy válaszként a vízbe veti magát. Nem látszik, hogy hova tűnt, zavaros habok takarják el szem elől, így akár már messze is járhat, de ugyanígy a közelben is járhat, pontosabban úszhat. Percekig is lehet kémlelni mind a vizet, mind a látóhatárt, csak a szél fodrozza a tenger felszínét, még egy hal sem vetődik fel, hogy nagyot ugorva csábítgasson a horgászszerencse megpróbálására. Nagy a csend.
Ezt az eseménytelen nyugalmat töri meg farecsegés zaja és a hajó hirtelen megbillenése. Nem veszélyes mértékben, akinek a lába megszokta az örök hullámzást, az kisebb megingással megússza, de gyakorlatlanként sem kell tengerbe eséstől tartani, legrosszabb esetben fenékre huppanástól. A zaj azonban már érdekesebb, a fa recsegése folyamatosan ismétlődik, egyre közeledve. Ha a fedélzeten tartózkodók elég gyorsan a korláthoz tudnak érni, akkor a hajó jobb oldalán pontosan farkasszemet nézhetnek a vörösen izzó szemű vénséggel, amelyik karmos ujjaival mélyen a hajótestbe vájva kapaszkodik felfelé töretlenül. Résnyire nyílt, kékes árnyalatú ajkai mögül ezúttal hegyes fogsor villan, szája szegletében keskeny nyálcsík csordogál, a levegőt pedig hörögve szedi. A megingás vagy megtorpanás legkisebb jele nélkül közeledik a hajó fedélzete felé.*
*Ferdnichar sikerrel jár, még épp időben tud felocsúdni és heves mozdulatainak köszönhetően a hajó elkerüli a sziklát, csak az egyik deszkán marad egy hosszú karcolás, apró emlékként, hogy sosem szabad alábecsülni a nyílt víz rejtelmes mivoltát, hiszen bármelyik pillanatban mutathatja zordabb arcát és törhet nem csak a hajók, de az utazók épségére is.
Az "izével" láthatóan nem igazán kell mit kezdeni, hiszen mintegy válaszként a vízbe veti magát. Nem látszik, hogy hova tűnt, zavaros habok takarják el szem elől, így akár már messze is járhat, de ugyanígy a közelben is járhat, pontosabban úszhat. Percekig is lehet kémlelni mind a vizet, mind a látóhatárt, csak a szél fodrozza a tenger felszínét, még egy hal sem vetődik fel, hogy nagyot ugorva csábítgasson a horgászszerencse megpróbálására. Nagy a csend.
Ezt az eseménytelen nyugalmat töri meg farecsegés zaja és a hajó hirtelen megbillenése. Nem veszélyes mértékben, akinek a lába megszokta az örök hullámzást, az kisebb megingással megússza, de gyakorlatlanként sem kell tengerbe eséstől tartani, legrosszabb esetben fenékre huppanástól. A zaj azonban már érdekesebb, a fa recsegése folyamatosan ismétlődik, egyre közeledve. Ha a fedélzeten tartózkodók elég gyorsan a korláthoz tudnak érni, akkor a hajó jobb oldalán pontosan farkasszemet nézhetnek a vörösen izzó szemű vénséggel, amelyik karmos ujjaival mélyen a hajótestbe vájva kapaszkodik felfelé töretlenül. Résnyire nyílt, kékes árnyalatú ajkai mögül ezúttal hegyes fogsor villan, szája szegletében keskeny nyálcsík csordogál, a levegőt pedig hörögve szedi. A megingás vagy megtorpanás legkisebb jele nélkül közeledik a hajó fedélzete felé.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-31 00:17:38
Üzenet elküldve: 2014-07-31 00:17:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Túlélőtúra - Mordach //
*Nem lehet igaz! A Vörös vagy olyanokat próbál a dolgok mögé mondani amik nem is igazak, vagy csak nagyon kis százalékuk üti meg a valóságot, vagy teljesen ismert információkat közöl vele.*
- Túl sokat beszélsz! *Lép közelebb hozzá unott arccal, aztán már halad is tovább.* Jól gondolod, tudtam, hogy idefent nagyjából mire vállalkozom. Ami azt illeti ezért is nem szándékoztam a rövid kommunikáción túl bármelyik felszínivel is hosszabbra nyúló kapcsolatot létesíteni. Annyit is csak azért, hogy ne bolonduljak meg. A beszéd is bőven elég, de valami, vagy valakik keresztülhúzták a számításaimat. *Utal burkoltan azokra az emberrablókra, akik miatt Assával egy ideje együtt vannak úton. Mások a szokások… Ha ezt nem mondta volna… Mordach lehet, hogy csak jót akar, ezt ő is nagyon jól tudja, ezért is nem küldte még el a búsba, hogy nagyon gyorsan szálljon le róla a kioktatással. Egy szösszenet azért kedvére való. Össze lennének kötve? Abból csúnya világ lenne, így is mindenki ölne mindenkit ha tudna. Nincsenek egymásra utalva, sőt! Mindenki csak magáért harcol. Hogy élhessen.
Nem érti, hogy Mordach, aki úgy rohant előre, nehogy a barátja utánuk induljon, amire ő vajmi kevés esélyt lát, most kitérővel húzza az időt, és valami csoda folytán még egy édesvizű hűs forrást is talál. Vajon szolgálhat ez ivóvízként az után, ha ebben megmártózott? Hát végül is ízlések és pofonok…*
- Tudtommal természetes, de nem ismerem a keletkezésük történetét, így nem mondhatok biztosat. *Számára mindig is természetesek voltak a kristályok az alagutakban több helyen, viszont tény, hogy a fényük bizonyos szempontból mágikus, így bármi megeshet. Ki tudja miket műveltek anno az őseik.
A kereskedőkről való kérdésre ellentétes érzelmek kerítik hatalmukba. Egyrészt felnevet a kérdés hallatán, a gyomra viszont felkavarodik, még a gondolattól is hányingere támad.*
- De, biztos meg lennének értük őrülve! Csak nem vagyunk olyan idióták, hogy ilyen kincseket dugdossunk a felszíniek orra alá. Azok a kristályok nagyon mélyen vannak, a városaink szintjén, feljebb már nagyon ritka. Nincs olyan felszíni marha, aki le mer értük merészkedni, és aki élve vissza is tér. Legalábbis azokkal a kristályokkal nem. Kemények azok a kövek, az ütések rezgését pedig viszik az alagutak falai. A mélyben élő bestiák pedig az örök csendben ki vannak élezve az ilyen zajokra. *A végére hangja sejtelmessé válik, szeme ismét veszedelmes csillanást kap, ahogy a hideg tűz fellángol bennük. Már csak az hiányozna neki, ha a csodaszép kristályaikat felszíni kereskedők karmaiban látnák viszont.*
- Persze a törpök által jut fel egy-kettő a felszínre, de csak már megmunkált formában. Ékszerekben, vagy fegyverekbe foglalva. De ők is csak annyihoz tudnak hozzáférni, ami a városuk, illetve a bányáik közelében vannak. *Reméli a Vörös, felszíni lévén nem a kereskedőkkel szimpatizál ilyen téren, különben, ha erről a jövőben ilyen formában hall, valakit, vagy valakiket egy nemesebb testrészüknél kell majd jó erősen megrúgnia. És akkor járnának még a legjobban.
A burkolt fenyegetésen ismét felnevet, ám hangja és pillantása is hitetlenségről árulkodik. Kizárt, hogy ezt komolyan is gondolta.
A fejét csóválva pillant a Vörösre.*
- Ne kísérts! *Mosolyodik el gonoszul. Amúgy meg nem ígért semmit, amit vissza kellene mondania. Ha éjszaka menni akar fürödni, akkor menni fog, ha nem, akkor…biztos akad a másik két versenyzőből egy bátor vállalkozó. Bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy az a hóhajú lesz, merthogy a tündérke még a vele egyneműek előtt se nagyon akar levetkőzni, ezt már sikerrel tapasztalta.
// Mindenki //
Végre visszaérnek a partra, és el se hiszi, látja a távolban az egyik fa árnyékában hagyott köpenyét. Már rendesen ég a bőre, lehet, előtte inkább a vizet fogja majd megcélozni.
Megjöttek…ha nem szól tényleg, észre sem vennék. De most már lassan abba kell hagynia a zsörtölődést, nem ezért jöttek. Legalábbis ő elméletileg nem. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan miért is ment bele ebbe az egészbe.
A hóhajú kérdésére csak színpadiasan maga mögé mutat, jelezve a nagy felfedezőnek, hogy arra mehet édesvízért! Persze a grimaszával ez a „Találd meg magad!” jelzést is jelenthetné, ki-ki döntse el magában.*
~Kit érdekel?!~ *Villant egy nem tetsző grimaszt a Vörös felé mikor az egy egyszerű harapás után érdeklődik.
Csak grimaszosan a fejét csóválja. Nem, nem attól volt hülye, hogy rávetette magát, hisz ő is megtette azt kétszer is. A védekezéssel már nem törődött rendesen. Ha nem látja előre, hogy az állat miként reagálhat, akkor így fog járni. Mindig a legrosszabb lehetőségre kell számítani, a hóhajú pedig valószínűleg csak a legkecsegtetőbb eredményt látta maga előtt: Egy jó csapással azonnal megölni az állatot! És itt hibázott.
Innentől fogva Mordach szavait már szinte nem is hallja.
A bűnbánó tekintet csak annyiban segít, hogy nem robbantja ki a fiatal nőstényt. Legalább nem neki áll feljebb. Csak egy hangos hümmentéssel megindul felé.*
- Nem neked köszönhetem! *Igazából senkinek, csak saját magának. A Vörös is csak kíséret volt a visszaúthoz.
Szemei szikrát szórnak, ahogy dinamikus léptekkel halad, majd ahogy beéri, megragadja a felsője nyakát és közelebb rántja magához.*
- Ha legközelebb kereket oldasz, és nem vagy képes kinyitni a szádat, akkor kipróbáljuk melyikünk a félelmetesebb ellenfél! Én, vagy az a farkas! *Sziszegi gyilkos pillantással, majd azzal a mozdulattal el is löki, de abban a percben, ahogy kezével elengedi a ruhaanyagot, már kap is a sérült végtag után, másik kezével miben a türkizszín növényt szorongatja még mindig, nem túl finoman leszedi a vérrel átitatott anyagot, majd valószínűleg elég fájdalmasan a sebre vágja a növényt.*
- Ezt itt tartsd rajta! *Nem kér, kijelent, és ha Mordokhai nem szorítja rá a szabad kezével, akkor ő kapja el azt, és teszi a sebre, hogy neki ne kelljen tovább odafognia.
Ha végre faképnél hagyhatja a hóhajút, akkor a tündérke felé indul meg.*
- Észak reménye. *Bök hátra Mordokhai felé a fejével. A lány tudni fogja, hogy ő most mit mondott, ha még a türkiz szín nem szúrt volna neki szemet. Csak előtte áll meg végül.* Elméletileg nem állítja el a vérzést, viszont a seb összehúzódása a vérzés csillapodását is eredményezi. Ez viszont… *Fűzi hozzá tárgyilagosan, majd a bőr felső ujjaiból 1-1 viszonylag nagyobb adag Vérfűt húz elő.* Ez rendesen csillapítani is fogja majd a legközelebbi ilyen eseteknél. HA elkészíted a főzetét. *És ezzel át is adja a virágokat a lánynak, aztán a köpenyéhez megy, ami egy fa törzsénél van finom árnyékos helyen. Oda ül le nekidőlve a fának.*
*Nem lehet igaz! A Vörös vagy olyanokat próbál a dolgok mögé mondani amik nem is igazak, vagy csak nagyon kis százalékuk üti meg a valóságot, vagy teljesen ismert információkat közöl vele.*
- Túl sokat beszélsz! *Lép közelebb hozzá unott arccal, aztán már halad is tovább.* Jól gondolod, tudtam, hogy idefent nagyjából mire vállalkozom. Ami azt illeti ezért is nem szándékoztam a rövid kommunikáción túl bármelyik felszínivel is hosszabbra nyúló kapcsolatot létesíteni. Annyit is csak azért, hogy ne bolonduljak meg. A beszéd is bőven elég, de valami, vagy valakik keresztülhúzták a számításaimat. *Utal burkoltan azokra az emberrablókra, akik miatt Assával egy ideje együtt vannak úton. Mások a szokások… Ha ezt nem mondta volna… Mordach lehet, hogy csak jót akar, ezt ő is nagyon jól tudja, ezért is nem küldte még el a búsba, hogy nagyon gyorsan szálljon le róla a kioktatással. Egy szösszenet azért kedvére való. Össze lennének kötve? Abból csúnya világ lenne, így is mindenki ölne mindenkit ha tudna. Nincsenek egymásra utalva, sőt! Mindenki csak magáért harcol. Hogy élhessen.
Nem érti, hogy Mordach, aki úgy rohant előre, nehogy a barátja utánuk induljon, amire ő vajmi kevés esélyt lát, most kitérővel húzza az időt, és valami csoda folytán még egy édesvizű hűs forrást is talál. Vajon szolgálhat ez ivóvízként az után, ha ebben megmártózott? Hát végül is ízlések és pofonok…*
- Tudtommal természetes, de nem ismerem a keletkezésük történetét, így nem mondhatok biztosat. *Számára mindig is természetesek voltak a kristályok az alagutakban több helyen, viszont tény, hogy a fényük bizonyos szempontból mágikus, így bármi megeshet. Ki tudja miket műveltek anno az őseik.
A kereskedőkről való kérdésre ellentétes érzelmek kerítik hatalmukba. Egyrészt felnevet a kérdés hallatán, a gyomra viszont felkavarodik, még a gondolattól is hányingere támad.*
- De, biztos meg lennének értük őrülve! Csak nem vagyunk olyan idióták, hogy ilyen kincseket dugdossunk a felszíniek orra alá. Azok a kristályok nagyon mélyen vannak, a városaink szintjén, feljebb már nagyon ritka. Nincs olyan felszíni marha, aki le mer értük merészkedni, és aki élve vissza is tér. Legalábbis azokkal a kristályokkal nem. Kemények azok a kövek, az ütések rezgését pedig viszik az alagutak falai. A mélyben élő bestiák pedig az örök csendben ki vannak élezve az ilyen zajokra. *A végére hangja sejtelmessé válik, szeme ismét veszedelmes csillanást kap, ahogy a hideg tűz fellángol bennük. Már csak az hiányozna neki, ha a csodaszép kristályaikat felszíni kereskedők karmaiban látnák viszont.*
- Persze a törpök által jut fel egy-kettő a felszínre, de csak már megmunkált formában. Ékszerekben, vagy fegyverekbe foglalva. De ők is csak annyihoz tudnak hozzáférni, ami a városuk, illetve a bányáik közelében vannak. *Reméli a Vörös, felszíni lévén nem a kereskedőkkel szimpatizál ilyen téren, különben, ha erről a jövőben ilyen formában hall, valakit, vagy valakiket egy nemesebb testrészüknél kell majd jó erősen megrúgnia. És akkor járnának még a legjobban.
A burkolt fenyegetésen ismét felnevet, ám hangja és pillantása is hitetlenségről árulkodik. Kizárt, hogy ezt komolyan is gondolta.
A fejét csóválva pillant a Vörösre.*
- Ne kísérts! *Mosolyodik el gonoszul. Amúgy meg nem ígért semmit, amit vissza kellene mondania. Ha éjszaka menni akar fürödni, akkor menni fog, ha nem, akkor…biztos akad a másik két versenyzőből egy bátor vállalkozó. Bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy az a hóhajú lesz, merthogy a tündérke még a vele egyneműek előtt se nagyon akar levetkőzni, ezt már sikerrel tapasztalta.
// Mindenki //
Végre visszaérnek a partra, és el se hiszi, látja a távolban az egyik fa árnyékában hagyott köpenyét. Már rendesen ég a bőre, lehet, előtte inkább a vizet fogja majd megcélozni.
Megjöttek…ha nem szól tényleg, észre sem vennék. De most már lassan abba kell hagynia a zsörtölődést, nem ezért jöttek. Legalábbis ő elméletileg nem. Igazából fogalma sincs, hogy pontosan miért is ment bele ebbe az egészbe.
A hóhajú kérdésére csak színpadiasan maga mögé mutat, jelezve a nagy felfedezőnek, hogy arra mehet édesvízért! Persze a grimaszával ez a „Találd meg magad!” jelzést is jelenthetné, ki-ki döntse el magában.*
~Kit érdekel?!~ *Villant egy nem tetsző grimaszt a Vörös felé mikor az egy egyszerű harapás után érdeklődik.
Csak grimaszosan a fejét csóválja. Nem, nem attól volt hülye, hogy rávetette magát, hisz ő is megtette azt kétszer is. A védekezéssel már nem törődött rendesen. Ha nem látja előre, hogy az állat miként reagálhat, akkor így fog járni. Mindig a legrosszabb lehetőségre kell számítani, a hóhajú pedig valószínűleg csak a legkecsegtetőbb eredményt látta maga előtt: Egy jó csapással azonnal megölni az állatot! És itt hibázott.
Innentől fogva Mordach szavait már szinte nem is hallja.
A bűnbánó tekintet csak annyiban segít, hogy nem robbantja ki a fiatal nőstényt. Legalább nem neki áll feljebb. Csak egy hangos hümmentéssel megindul felé.*
- Nem neked köszönhetem! *Igazából senkinek, csak saját magának. A Vörös is csak kíséret volt a visszaúthoz.
Szemei szikrát szórnak, ahogy dinamikus léptekkel halad, majd ahogy beéri, megragadja a felsője nyakát és közelebb rántja magához.*
- Ha legközelebb kereket oldasz, és nem vagy képes kinyitni a szádat, akkor kipróbáljuk melyikünk a félelmetesebb ellenfél! Én, vagy az a farkas! *Sziszegi gyilkos pillantással, majd azzal a mozdulattal el is löki, de abban a percben, ahogy kezével elengedi a ruhaanyagot, már kap is a sérült végtag után, másik kezével miben a türkizszín növényt szorongatja még mindig, nem túl finoman leszedi a vérrel átitatott anyagot, majd valószínűleg elég fájdalmasan a sebre vágja a növényt.*
- Ezt itt tartsd rajta! *Nem kér, kijelent, és ha Mordokhai nem szorítja rá a szabad kezével, akkor ő kapja el azt, és teszi a sebre, hogy neki ne kelljen tovább odafognia.
Ha végre faképnél hagyhatja a hóhajút, akkor a tündérke felé indul meg.*
- Észak reménye. *Bök hátra Mordokhai felé a fejével. A lány tudni fogja, hogy ő most mit mondott, ha még a türkiz szín nem szúrt volna neki szemet. Csak előtte áll meg végül.* Elméletileg nem állítja el a vérzést, viszont a seb összehúzódása a vérzés csillapodását is eredményezi. Ez viszont… *Fűzi hozzá tárgyilagosan, majd a bőr felső ujjaiból 1-1 viszonylag nagyobb adag Vérfűt húz elő.* Ez rendesen csillapítani is fogja majd a legközelebbi ilyen eseteknél. HA elkészíted a főzetét. *És ezzel át is adja a virágokat a lánynak, aztán a köpenyéhez megy, ami egy fa törzsénél van finom árnyékos helyen. Oda ül le nekidőlve a fának.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-30 14:56:10
Üzenet elküldve: 2014-07-30 14:56:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Assa//
- Ugyan már... mindenkinek van valami erőssége, ezt hangoztatni nem feltétlenül dicsekvés.
~Amíg ez diszkrét formában történik.~
*Gondolja csak magában. Elég nagyképű kékvérű csodálhatta meg közelről az öklét, de hát ő természetétől fogva nem rajong a nemesekért. Az pedig, hogy Assa jól ért a halászathoz, jelen esetben igencsak a hasznukra fog válni, így hát semmi gond nincs azzal, ha ez többször is fel van emlegetve.*
- Igazad van, édesvíz majdnem biztosan van, talán azok ketten már meg is találták, mindenesetre időbe telik megkeresni. Ennek ellenére meg fogjuk oldani.
*Bíztatóan mosolyog a tündérre, de belül már korántsem annyira biztos az imént elhangzottakban. Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy minden lakatlan szigeten biztosítva legyen az ivóvíz. De vajon valóban lakatlan-e a sziget?*
- Ez igaz, de a gonosz nem a legmegfelelőbb kifejezés. Minden csak nézőpont kérdése. Az alvilágiaknak is van célja és ez rengeteg alkalommal nemesebb, mint a hatalom céljai. Ha valaki bérgyilkos, talán azért teszi, mert a családját nem tudja másképpen eltartani és a végső kétségbeesés, az életösztön nem kínált neki más lehetőséget. Így hát bárki is legyen az ellenfeled, tiszteletet követel.
*Mordokhai is volt egy darabig bérgyilkos, mint azt már elmondta a fogadóban. Továbbá ha az embernek akad néhány, minden tisztességet mellőző barátja, az szorult helyzetben hatalmas segítséget jelenthet.
Hogy mihez fog kezdeni? Visszamegy a pegazusba és elissza azt a kevés pénzét is, ami van. Persze ezen felül vannak még tervei a jövőre nézve.*
- Tovább kóborlok a nagyvilágban mindenféle szörnyetegre lesve. Esetleg ha Mordach nem unja még a képemet, akkor együtt megyünk egy darabig. Bár kétlem, szerintem külön válnak az útjaink és az élet majd megint összehoz minket valahol. Ez a szépsége a vándorlétnek.
//Mindenki//
*Még ki sem bukkantak a fák közül, már feltűnik neki a Vöröses hajzuhatag.*
- Tényleg?*Kérdez vissza. A megjöttünk talán a világ legfelesegesebb szava.*Nem találtatok véletlenül édesvizet?
*A majdnem teljesen átvérzett, fekete kötésre pillant, amely a sebet fedi.*
- Volt már rosszabb is. Ha szerencsém van, nem ért izmot. De nem akarok panaszkodni, én volt a hülye, hogy rávetettem magam. Ami pedig az evést illeti, támogatom az ötletet.
*A mélységire pillant bűnbánó tekintettel.*
- Jól vagy?
- Ugyan már... mindenkinek van valami erőssége, ezt hangoztatni nem feltétlenül dicsekvés.
~Amíg ez diszkrét formában történik.~
*Gondolja csak magában. Elég nagyképű kékvérű csodálhatta meg közelről az öklét, de hát ő természetétől fogva nem rajong a nemesekért. Az pedig, hogy Assa jól ért a halászathoz, jelen esetben igencsak a hasznukra fog válni, így hát semmi gond nincs azzal, ha ez többször is fel van emlegetve.*
- Igazad van, édesvíz majdnem biztosan van, talán azok ketten már meg is találták, mindenesetre időbe telik megkeresni. Ennek ellenére meg fogjuk oldani.
*Bíztatóan mosolyog a tündérre, de belül már korántsem annyira biztos az imént elhangzottakban. Sehol nincs törvénybe iktatva, hogy minden lakatlan szigeten biztosítva legyen az ivóvíz. De vajon valóban lakatlan-e a sziget?*
- Ez igaz, de a gonosz nem a legmegfelelőbb kifejezés. Minden csak nézőpont kérdése. Az alvilágiaknak is van célja és ez rengeteg alkalommal nemesebb, mint a hatalom céljai. Ha valaki bérgyilkos, talán azért teszi, mert a családját nem tudja másképpen eltartani és a végső kétségbeesés, az életösztön nem kínált neki más lehetőséget. Így hát bárki is legyen az ellenfeled, tiszteletet követel.
*Mordokhai is volt egy darabig bérgyilkos, mint azt már elmondta a fogadóban. Továbbá ha az embernek akad néhány, minden tisztességet mellőző barátja, az szorult helyzetben hatalmas segítséget jelenthet.
Hogy mihez fog kezdeni? Visszamegy a pegazusba és elissza azt a kevés pénzét is, ami van. Persze ezen felül vannak még tervei a jövőre nézve.*
- Tovább kóborlok a nagyvilágban mindenféle szörnyetegre lesve. Esetleg ha Mordach nem unja még a képemet, akkor együtt megyünk egy darabig. Bár kétlem, szerintem külön válnak az útjaink és az élet majd megint összehoz minket valahol. Ez a szépsége a vándorlétnek.
//Mindenki//
*Még ki sem bukkantak a fák közül, már feltűnik neki a Vöröses hajzuhatag.*
- Tényleg?*Kérdez vissza. A megjöttünk talán a világ legfelesegesebb szava.*Nem találtatok véletlenül édesvizet?
*A majdnem teljesen átvérzett, fekete kötésre pillant, amely a sebet fedi.*
- Volt már rosszabb is. Ha szerencsém van, nem ért izmot. De nem akarok panaszkodni, én volt a hülye, hogy rávetettem magam. Ami pedig az evést illeti, támogatom az ötletet.
*A mélységire pillant bűnbánó tekintettel.*
- Jól vagy?
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-30 14:24:26
Üzenet elküldve: 2014-07-30 14:24:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Hiábavaló próbálkozása, hogy egy kis feszültséget oldjon a trióban, valóban kudarcot vall. Milyen meglepő... De a lényeg, hogy tudnak haladni, még ha néha meg is kell állniuk. S el is érik a kapitány utolsó mesterséges védvonalát, melyet a felső fedélzetre vezető lépcsőre halmozott holmik jelentenek. Zhrodim egyetlen szavára, pontosabban megszólítására reagál és helyet cserél vele, s miközben kalapácsával bontani kezdi a barikádot, felszól a kalózok felé.*
- Elnézést, de muszáj lesz áttörnünk!
*Kalapácsa egyre-másra zúzza össze a hordókat, ládákat, miközben ő alig hallja, hogy mögötte a sötételf nőstény is megszólal. Csak ez hiányzott, jól tudja, hogy társa hamarosan ott terem, hogy megvédje. Szerencsére a távozó helyébe lép Deron és védi Faeus hátát, míg ő az előrejutáson dolgozik.*
- Haladunk...
*Nyögi, miközben újra sújt, s csak egy pillanatig áll meg, míg egy nagyobb levegőt vesz, hogy egy újabb hordót tegyen tönkre.*
- Deron... ha visszajönnek... lehetőleg... ne öld meg... egyiküket... se!
*Újabb csapások és pár söprő mozdulat között szórja szavait, míg az utat tisztítja, talán egyhamar el is érnek a kapitány felé, ha nem jön közbe semmi és nem túl hosszú a lépcsőfokok sora, mit meg kell pucolnia. Reméli, hogy az előtt sikerül csatlakozni a Kapitány Úr bandériájához, mielőtt az a valami, amitől Zhrodim annyira meg akarja menteni Asit, elérne hozzájuk.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Hiábavaló próbálkozása, hogy egy kis feszültséget oldjon a trióban, valóban kudarcot vall. Milyen meglepő... De a lényeg, hogy tudnak haladni, még ha néha meg is kell állniuk. S el is érik a kapitány utolsó mesterséges védvonalát, melyet a felső fedélzetre vezető lépcsőre halmozott holmik jelentenek. Zhrodim egyetlen szavára, pontosabban megszólítására reagál és helyet cserél vele, s miközben kalapácsával bontani kezdi a barikádot, felszól a kalózok felé.*
- Elnézést, de muszáj lesz áttörnünk!
*Kalapácsa egyre-másra zúzza össze a hordókat, ládákat, miközben ő alig hallja, hogy mögötte a sötételf nőstény is megszólal. Csak ez hiányzott, jól tudja, hogy társa hamarosan ott terem, hogy megvédje. Szerencsére a távozó helyébe lép Deron és védi Faeus hátát, míg ő az előrejutáson dolgozik.*
- Haladunk...
*Nyögi, miközben újra sújt, s csak egy pillanatig áll meg, míg egy nagyobb levegőt vesz, hogy egy újabb hordót tegyen tönkre.*
- Deron... ha visszajönnek... lehetőleg... ne öld meg... egyiküket... se!
*Újabb csapások és pár söprő mozdulat között szórja szavait, míg az utat tisztítja, talán egyhamar el is érnek a kapitány felé, ha nem jön közbe semmi és nem túl hosszú a lépcsőfokok sora, mit meg kell pucolnia. Reméli, hogy az előtt sikerül csatlakozni a Kapitány Úr bandériájához, mielőtt az a valami, amitől Zhrodim annyira meg akarja menteni Asit, elérne hozzájuk.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:00:13
Üzenet elküldve: 2014-07-28 22:00:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*Ferdnichar annyira meglepődik a látványon, hogy majdnem neki is megy a sziklának, ám még időben ocsúd fel és elkormányozza a hajót. Heves kormányázását kiáltás is kíséri, ugyanis annyira megijed az undorító férfitól, hogy értelmes szót nem bír kimondani. Mikor tisztes távolságra van a férfitól, de még látja lehorgonyoz Clementine-al és hatalmas szemekkel mered a sziklán lévő „emberre” miközben szinte kiabál.* Mi a fene volt ez?! Azt hittem a sellők gyönyörű nők akik megbabonáznak a szépségükkel és a hangjukkal, nem pedig aszott öregemberek! *Pánikrohamának az vet véget, hogy belé üt a tudat: nincs egyedül és társa most valószínűleg furcsa szemmel néz rá.*
Ööö...Nos ez váratlan fordulat az utazásunkra nézve. Nem mondom, hogy nem álmodoztam szép sellőkről...de most...Lehet, hogy visszaszívom azokat a gondolatokat. Ne félj nem tűnsz öregasszonynak. Sőt szerintem emiatt öregedtem is pár évet. Talán még őszültem is. *nevet fel idegességében.* Mit gondolsz mit tegyünk ezzel az...izével. *mondja miután abbahagyja a nevetést.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:11:25
*Ferdnichar annyira meglepődik a látványon, hogy majdnem neki is megy a sziklának, ám még időben ocsúd fel és elkormányozza a hajót. Heves kormányázását kiáltás is kíséri, ugyanis annyira megijed az undorító férfitól, hogy értelmes szót nem bír kimondani. Mikor tisztes távolságra van a férfitól, de még látja lehorgonyoz Clementine-al és hatalmas szemekkel mered a sziklán lévő „emberre” miközben szinte kiabál.* Mi a fene volt ez?! Azt hittem a sellők gyönyörű nők akik megbabonáznak a szépségükkel és a hangjukkal, nem pedig aszott öregemberek! *Pánikrohamának az vet véget, hogy belé üt a tudat: nincs egyedül és társa most valószínűleg furcsa szemmel néz rá.*
Ööö...Nos ez váratlan fordulat az utazásunkra nézve. Nem mondom, hogy nem álmodoztam szép sellőkről...de most...Lehet, hogy visszaszívom azokat a gondolatokat. Ne félj nem tűnsz öregasszonynak. Sőt szerintem emiatt öregedtem is pár évet. Talán még őszültem is. *nevet fel idegességében.* Mit gondolsz mit tegyünk ezzel az...izével. *mondja miután abbahagyja a nevetést.*
A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.28 22:11:25
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-28 20:57:15
Üzenet elküldve: 2014-07-28 20:57:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
Lesz még részed különb kalandokban is *legyint olyan mosollyal, amitől évtizedekkel öregebbnek érzi magát. Mintha egy türelmetlen unokán mosolyogna...* A könyvet egyébként meg tudom majd mutatni, valamiért sosem szabadultam meg tőle. Már nem ül rajta átok *teszi hozzá gyorsan.
A hajón nem találnak semmit, ami még furcsává teszi a dolgot. Az ének azonban nem hallgat el, így hamarosan viszonylag könnyen rátalálnak a forrására. Mivel ő maga nem ért a hajók kormányzásához, a szikla kikerülése Ferdnicharra marad.
Caram sűrűn pislog egy darabig, míg felfogja, tényleg azt látja, amit lát, nem a számára szemet bántó felszíni fény játszik az érzékeivel. Mivel ő maga nem ért a hajók kormányzásához, a szikla kikerülése Ferdnicharra marad. Hallott már lényekről, akik énekelve a vesztükbe csábítják a hajósokat, de a legendákban gyönyörű nőkről volt szó, nem fogatlan vénségekről, akik mintha a Rumos Rókalyukban töltötték volna életük eddigi kilencven-száz évét. Vagyis inkább a kocsma egy vízi változatában.*
Lehet, hogy hozzád képest néha öregasszonynak tűnök, de ilyet még nem láttam *mondja döbbenten.*
A hajón nem találnak semmit, ami még furcsává teszi a dolgot. Az ének azonban nem hallgat el, így hamarosan viszonylag könnyen rátalálnak a forrására. Mivel ő maga nem ért a hajók kormányzásához, a szikla kikerülése Ferdnicharra marad.
Caram sűrűn pislog egy darabig, míg felfogja, tényleg azt látja, amit lát, nem a számára szemet bántó felszíni fény játszik az érzékeivel. Mivel ő maga nem ért a hajók kormányzásához, a szikla kikerülése Ferdnicharra marad. Hallott már lényekről, akik énekelve a vesztükbe csábítják a hajósokat, de a legendákban gyönyörű nőkről volt szó, nem fogatlan vénségekről, akik mintha a Rumos Rókalyukban töltötték volna életük eddigi kilencven-száz évét. Vagyis inkább a kocsma egy vízi változatában.*
Lehet, hogy hozzád képest néha öregasszonynak tűnök, de ilyet még nem láttam *mondja döbbenten.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:19:03
Üzenet elküldve: 2014-07-28 18:19:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*Bármennyire meresztgetik is a szemüket, egyelőre nem láthatnak semmit, ami indokolná a dörmögős éneklést. Annyi bizonyos, hogy nem a hajóról érkezik, ha esetleg át is kutatják, egyetlen árva lelket sem fognak találni. A Clementine fedélzetén csakis ők ketten tartózkodnak, esetleg néhány patkány, függően attól, hogy Ferdnichar mennyire ügyel a rendre és tisztaságra.
A hajó teste a kívánt irányba fordul, mert bár nem látják a hang forrását, az újból felhangzó éneknek köszönhetően viszonylag könnyű megállapítani, hogy merre hajózzanak, ha ki akarják deríteni a rejtélyt.
Pár perc kell csak, hogy pár méterre közvetlenül a hajó előtt egy vízből kiálló szikla bukkanjon fel, ami csakis nagyon jó reflexekkel kerülhető ki, hogy a hajótest ne csapódjon neki és kapjon máris léket. Ami ennél is érdekesebb azonban, az a sziklán ülő alak: felsőteste egy vénséges vén emberé, fedetlen bőre szottyadt, ráncos és szőrös, csimbókos haja és szakálla a szikláig ér, szája pedig fogatlan mosolyra húzódik, ahogy vizenyős szemeivel a hajót nézi. Lábai nincsenek, helyettük egy rózsaszínes-lilás halfarok pihen a szárazon, végével épp csak a vízbe lógva.*
-Ó te drága Clementina, bár tudnám, hogy merre jársz!
*Hangzik fel az ének újra, egyértelműen tőle.*
*Bármennyire meresztgetik is a szemüket, egyelőre nem láthatnak semmit, ami indokolná a dörmögős éneklést. Annyi bizonyos, hogy nem a hajóról érkezik, ha esetleg át is kutatják, egyetlen árva lelket sem fognak találni. A Clementine fedélzetén csakis ők ketten tartózkodnak, esetleg néhány patkány, függően attól, hogy Ferdnichar mennyire ügyel a rendre és tisztaságra.
A hajó teste a kívánt irányba fordul, mert bár nem látják a hang forrását, az újból felhangzó éneknek köszönhetően viszonylag könnyű megállapítani, hogy merre hajózzanak, ha ki akarják deríteni a rejtélyt.
Pár perc kell csak, hogy pár méterre közvetlenül a hajó előtt egy vízből kiálló szikla bukkanjon fel, ami csakis nagyon jó reflexekkel kerülhető ki, hogy a hajótest ne csapódjon neki és kapjon máris léket. Ami ennél is érdekesebb azonban, az a sziklán ülő alak: felsőteste egy vénséges vén emberé, fedetlen bőre szottyadt, ráncos és szőrös, csimbókos haja és szakálla a szikláig ér, szája pedig fogatlan mosolyra húzódik, ahogy vizenyős szemeivel a hajót nézi. Lábai nincsenek, helyettük egy rózsaszínes-lilás halfarok pihen a szárazon, végével épp csak a vízbe lógva.*
-Ó te drága Clementina, bár tudnám, hogy merre jársz!
*Hangzik fel az ének újra, egyértelműen tőle.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:52
Üzenet elküldve: 2014-07-28 15:21:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Erf //
*A szúrós tekintetet állja Mordach, viszont ajkainak szegletében ott bújik az a mérhetetlenül elfojtott kacaj, mely alig akar a helyén maradni! Jót derül azon, hogy az éjhölgy mennyire komolyan veszi a szavait, s hogy egy kis elszólással mennyire fel lehet dühíteni, holott a Vörös nem megállapított, hanem csupán kérdezett. Végül a csipkelődést maga után hagyja, s egy beletörődött pillantással nyugtázza az egészet.*
- Felháborodhatsz, de szerintem tudtad, hogy mire vállalkozol idefent, legalábbis a nézeteidből ítélve. Odalent s idefent teljesen mások a szokások. Ti talán jobban össze vagytok kötve, hiszen sokkal zártabb közösséget alkottok. Mi meg talán félszavakból s mozdulatokból is értjük egymást, és jelen helyzetben talán én máshogy reagáltam volna, mint te. Ám úgy vélem, hogy ez megint egy végtelenbe nyúló vita kezdete, úgyhogy azt javaslom, hogy maradjunk annál a verziónál, hogy mindenhol mások a szokások.
*Bólint nyugodtan, jelezve, hogy most nem célja szívni a másik vérét, s ő maga is inkább nyugodtabb körülményekre vágyik, mint sem újra egy nézeteltérésre. Hosszú volt a nap, s most inkább vágyik egy fürdőre, ételre, s arra, hogy nyugodtan ücsöröghessen valahol, s eltöprengjen az ismeretlen helyen, a messzi vizeken.
A kellemes, hűvös a kis forrásnál igazán jót tesz a Vörösnek, főleg mert nagyon nem kedveli a meleg időt, s igyekszik minden kis alkalmat kihasználni arra, hogy testét lehűtse. Bár jelen esetben erre nincs idő, hiszen a parton minden bizonnyal már várják őket, de este miért ne?*
- Kristályok? Láttam már egy-kettőt, de jobban nem tudtam őket megvizsgálni. Természetes képződmények, vagy valami mágia hatása? Illetve ezekért nincsenek megőrülve a kereskedők? Elvégre a mélyben van, ahova nem egyszerű lejutni, s ha le is jut az ember, akkor se biztos, hogy visszatér.
*Persze nem azért kérdezi, mert neki minden vágya az lenne, hogy megkaparintson egy ilyen kincset, csupán érdekli, hogy náluk ez mennyire értékes, avagy olyan, mint a felszínen egy csodás, virágzó fa, mely viszont odalent "ritka".*
- Akkor ezt megbeszéltük! Ám nem visszamondani az utolsó pillanatban! A te lelkeden száradna, ha valami bajom esne... Együtt tudnál élni a bűntudattal?
*Pillant felé színpadias szomorúsággal, majd elkacagja magát, s belekortyol tesztelésképp a vízbe. Édes, üdítő, ennél tökéletesebb nem is lehetne... Jó nagyokat kortyol hát belőle, kicsit feltölti szervezetét, végül ha nincs ellenvetés, megindul a part felé.*
// Mindenki //
*A partot a forrástól már gyerekjáték megtalálni, így egy tíz perc alatt végre tényleg megpillanthatják a partot. Persze eközben Mordach tekintete ide-oda cikázik az árny után, váratlan támadásra készülve, viszont erre nem kerül sor, csupán Mordokhai hóhaja bontakozik ki a törzsek takarásából. Odaérve már kicsit messzebbről szól hozzájuk, nehogy véletlenül megijessze őket, s esetleg rátámadjanak hirtelen.*
- Megjöttünk! *szólal fel, azzal kilép az egyik fa takarásából* A farkasnak hamarosan vége szerencsére. *azzal közelebb lép barátjához* Te jól vagy? *pillant rá kezére, bár egyelőre nem tudja megállapítani, hogy mennyire súlyos* Szerintem elsodródhatott a falkától, már ha egyáltalán beszélhetünk erről. *pillant biztatóan mindkettejükre, majd Assa felé sétál, s letelepedik mellé a homokban* Én amondó vagyok, hogy együnk valamit... Szerintem mindenkire ráférne, no meg valaki nagyon ügyesen fogott egy szép nagy halat! *mutat a gödörre, amiben ott pihen pár rák, s az a nagy dög, amit a tündérke szerzett*
*A szúrós tekintetet állja Mordach, viszont ajkainak szegletében ott bújik az a mérhetetlenül elfojtott kacaj, mely alig akar a helyén maradni! Jót derül azon, hogy az éjhölgy mennyire komolyan veszi a szavait, s hogy egy kis elszólással mennyire fel lehet dühíteni, holott a Vörös nem megállapított, hanem csupán kérdezett. Végül a csipkelődést maga után hagyja, s egy beletörődött pillantással nyugtázza az egészet.*
- Felháborodhatsz, de szerintem tudtad, hogy mire vállalkozol idefent, legalábbis a nézeteidből ítélve. Odalent s idefent teljesen mások a szokások. Ti talán jobban össze vagytok kötve, hiszen sokkal zártabb közösséget alkottok. Mi meg talán félszavakból s mozdulatokból is értjük egymást, és jelen helyzetben talán én máshogy reagáltam volna, mint te. Ám úgy vélem, hogy ez megint egy végtelenbe nyúló vita kezdete, úgyhogy azt javaslom, hogy maradjunk annál a verziónál, hogy mindenhol mások a szokások.
*Bólint nyugodtan, jelezve, hogy most nem célja szívni a másik vérét, s ő maga is inkább nyugodtabb körülményekre vágyik, mint sem újra egy nézeteltérésre. Hosszú volt a nap, s most inkább vágyik egy fürdőre, ételre, s arra, hogy nyugodtan ücsöröghessen valahol, s eltöprengjen az ismeretlen helyen, a messzi vizeken.
A kellemes, hűvös a kis forrásnál igazán jót tesz a Vörösnek, főleg mert nagyon nem kedveli a meleg időt, s igyekszik minden kis alkalmat kihasználni arra, hogy testét lehűtse. Bár jelen esetben erre nincs idő, hiszen a parton minden bizonnyal már várják őket, de este miért ne?*
- Kristályok? Láttam már egy-kettőt, de jobban nem tudtam őket megvizsgálni. Természetes képződmények, vagy valami mágia hatása? Illetve ezekért nincsenek megőrülve a kereskedők? Elvégre a mélyben van, ahova nem egyszerű lejutni, s ha le is jut az ember, akkor se biztos, hogy visszatér.
*Persze nem azért kérdezi, mert neki minden vágya az lenne, hogy megkaparintson egy ilyen kincset, csupán érdekli, hogy náluk ez mennyire értékes, avagy olyan, mint a felszínen egy csodás, virágzó fa, mely viszont odalent "ritka".*
- Akkor ezt megbeszéltük! Ám nem visszamondani az utolsó pillanatban! A te lelkeden száradna, ha valami bajom esne... Együtt tudnál élni a bűntudattal?
*Pillant felé színpadias szomorúsággal, majd elkacagja magát, s belekortyol tesztelésképp a vízbe. Édes, üdítő, ennél tökéletesebb nem is lehetne... Jó nagyokat kortyol hát belőle, kicsit feltölti szervezetét, végül ha nincs ellenvetés, megindul a part felé.*
// Mindenki //
*A partot a forrástól már gyerekjáték megtalálni, így egy tíz perc alatt végre tényleg megpillanthatják a partot. Persze eközben Mordach tekintete ide-oda cikázik az árny után, váratlan támadásra készülve, viszont erre nem kerül sor, csupán Mordokhai hóhaja bontakozik ki a törzsek takarásából. Odaérve már kicsit messzebbről szól hozzájuk, nehogy véletlenül megijessze őket, s esetleg rátámadjanak hirtelen.*
- Megjöttünk! *szólal fel, azzal kilép az egyik fa takarásából* A farkasnak hamarosan vége szerencsére. *azzal közelebb lép barátjához* Te jól vagy? *pillant rá kezére, bár egyelőre nem tudja megállapítani, hogy mennyire súlyos* Szerintem elsodródhatott a falkától, már ha egyáltalán beszélhetünk erről. *pillant biztatóan mindkettejükre, majd Assa felé sétál, s letelepedik mellé a homokban* Én amondó vagyok, hogy együnk valamit... Szerintem mindenkire ráférne, no meg valaki nagyon ügyesen fogott egy szép nagy halat! *mutat a gödörre, amiben ott pihen pár rák, s az a nagy dög, amit a tündérke szerzett*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-27 12:58:05
Üzenet elküldve: 2014-07-27 12:58:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Idegesítő ez a sűrű köd, hogy már annak is örül, ha a saját kezeit látja. Ez enyhe túlzás egy kicsit, de a jelenlegi helyzetet látva már ezen sem lepődne meg.
A hajó imbolygása, és a padló csúszóssága csak tetézi ezt a helyzetet. Nem nehéz talpon maradnia és haladnia tovább a fáklya irányába, de emiatt nem tud gyorsabban sietni, mert a végén még orra bukik egy nagyobb hullámnál.
Ahogy halad folyamatosan a körülötte lévő fehérséget pásztázza. Eszébe sem jut, hogy tökéletes irányba néz, csak épp a fejét kellene kicsit megemelnie hozzá, de ostoba módon ő még emberi méretekkel rendelkező ellenségek után kutat.
Háta mögött egyszer kinyújtja a kezét és vele együtt a kardját, hátha nagyjából így fel tudja mérni, hogy mekkora távolság kell ahhoz, hogy valakinek az alakja már kirajzolódhasson a ködből. Miután ezt megnézte azonnal védekező állásba húzza vissza a fegyvert és megpróbál kicsit gyorsabb tempóban haladni.
A figyelmeztetés nem vártan éri, el sem tudja képzelni abból a távolságból hogy láthat meg bármilyen alakot mögötte a másik, mikor ő direkt végig figyelt. Ettől függetlenül még teljesen el sem hangzik a kiáltás, már reflexszerűen azonnal futásnak indul, közben gyorsan vágva egyet a mögötte lévő fehérségbe. Pár lépés után néz csak hátra, megtudni, hogy mi is van mögötte, és ha a lény és saját maga közé a futással képes megteremteni azt a pár méter távolságot, akkor már ő is könnyebben észreveszi azt a kéken izzó szempárt. Ha ez az izé anyagtalan, akkor van egy olyan érzése, hogy az ő fegyvereik semmit sem érnek ellene. Hol van az a mágus, amikor szükség lenne rá?!
Az biztos, hogy ha beérik egymást, azt nem fogja hagyni, hogy Zhrodim kettejük közé kerüljön. Addig biztosan nem, amíg nem biztos benne, hogy a szempár gazdája nem-e egy anyagtalan szellemlény, ami valószínűleg szabadon megsebezhet másokat, neki viszont a fegyverek nem ártanak. Akármi is, ami ilyen magas, arról normálisat már nemigen lehet gondolni. Ha kell, megpróbálja majd magával húzni, de ő biztos nem fog tovább futni ha a hím ott akar maradni azzal a valamivel harcolni.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Idegesítő ez a sűrű köd, hogy már annak is örül, ha a saját kezeit látja. Ez enyhe túlzás egy kicsit, de a jelenlegi helyzetet látva már ezen sem lepődne meg.
A hajó imbolygása, és a padló csúszóssága csak tetézi ezt a helyzetet. Nem nehéz talpon maradnia és haladnia tovább a fáklya irányába, de emiatt nem tud gyorsabban sietni, mert a végén még orra bukik egy nagyobb hullámnál.
Ahogy halad folyamatosan a körülötte lévő fehérséget pásztázza. Eszébe sem jut, hogy tökéletes irányba néz, csak épp a fejét kellene kicsit megemelnie hozzá, de ostoba módon ő még emberi méretekkel rendelkező ellenségek után kutat.
Háta mögött egyszer kinyújtja a kezét és vele együtt a kardját, hátha nagyjából így fel tudja mérni, hogy mekkora távolság kell ahhoz, hogy valakinek az alakja már kirajzolódhasson a ködből. Miután ezt megnézte azonnal védekező állásba húzza vissza a fegyvert és megpróbál kicsit gyorsabb tempóban haladni.
A figyelmeztetés nem vártan éri, el sem tudja képzelni abból a távolságból hogy láthat meg bármilyen alakot mögötte a másik, mikor ő direkt végig figyelt. Ettől függetlenül még teljesen el sem hangzik a kiáltás, már reflexszerűen azonnal futásnak indul, közben gyorsan vágva egyet a mögötte lévő fehérségbe. Pár lépés után néz csak hátra, megtudni, hogy mi is van mögötte, és ha a lény és saját maga közé a futással képes megteremteni azt a pár méter távolságot, akkor már ő is könnyebben észreveszi azt a kéken izzó szempárt. Ha ez az izé anyagtalan, akkor van egy olyan érzése, hogy az ő fegyvereik semmit sem érnek ellene. Hol van az a mágus, amikor szükség lenne rá?!
Az biztos, hogy ha beérik egymást, azt nem fogja hagyni, hogy Zhrodim kettejük közé kerüljön. Addig biztosan nem, amíg nem biztos benne, hogy a szempár gazdája nem-e egy anyagtalan szellemlény, ami valószínűleg szabadon megsebezhet másokat, neki viszont a fegyverek nem ártanak. Akármi is, ami ilyen magas, arról normálisat már nemigen lehet gondolni. Ha kell, megpróbálja majd magával húzni, de ő biztos nem fog tovább futni ha a hím ott akar maradni azzal a valamivel harcolni.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-26 11:52:54
Üzenet elküldve: 2014-07-26 11:52:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra-Mordokhai//
- Semmi gond, előfordul.
* Assa hálás lehet, mert eddig csak ritkán került veszélyes helyzetekbe, harci sebhelyei pedig nincsenek, egy sebhelye a lábán van, mert még otthon csúnyán megsérült egy hegyes kő miatt.*
- Így igaz. Nem akarok dicsekedni, de a halászat nekem jól megy, így halból nem lesz hiány.
* Mondja mosolyogva. Szerencsére igen gazdag a tengeri elővilág, gyümölcsök is vannak, így nem aggódik. A különös történések adnak erre inkább okot, de...még nem kerültek komoly veszélybe, így nem idegeskedik emiatt sem.*
- Biztos lesz valami édesvíz.
* Jön elő optimista éne, ami inkább gyakoribb, hisz derűlató ő, csak néha szontyolodik el.*
- Hát, igen. Nem nekünk való a harc, de persze a rendes fegyverforgatókat is tisztelni kell, különben ki védené meg a világot a sok gonosz embertől?
* Néz a másikra. Ezzel a tudtára adja, hogy ő azt is becsüli, aki harcol.*
- Hogy mit csinálok? Élem tovább az életem... Ami az elmúlt hónapokban eléggé megváltozott. Hisz eljöttem Artheinorba, tanulni kezdtem, megismerkedtem néhány kedves emberrel, meg más lénykkel. Persze voltak olyanok, akik nem voltak valami kedvesek, de mindegy... Szerintem Erfalodyval folytatom tovább a tanulást, a kalandozást. De majd csak, akkor megyünk még több kalandra, ha már jobban tudunk varázsolni.
És neked mik a terveid?
- Semmi gond, előfordul.
* Assa hálás lehet, mert eddig csak ritkán került veszélyes helyzetekbe, harci sebhelyei pedig nincsenek, egy sebhelye a lábán van, mert még otthon csúnyán megsérült egy hegyes kő miatt.*
- Így igaz. Nem akarok dicsekedni, de a halászat nekem jól megy, így halból nem lesz hiány.
* Mondja mosolyogva. Szerencsére igen gazdag a tengeri elővilág, gyümölcsök is vannak, így nem aggódik. A különös történések adnak erre inkább okot, de...még nem kerültek komoly veszélybe, így nem idegeskedik emiatt sem.*
- Biztos lesz valami édesvíz.
* Jön elő optimista éne, ami inkább gyakoribb, hisz derűlató ő, csak néha szontyolodik el.*
- Hát, igen. Nem nekünk való a harc, de persze a rendes fegyverforgatókat is tisztelni kell, különben ki védené meg a világot a sok gonosz embertől?
* Néz a másikra. Ezzel a tudtára adja, hogy ő azt is becsüli, aki harcol.*
- Hogy mit csinálok? Élem tovább az életem... Ami az elmúlt hónapokban eléggé megváltozott. Hisz eljöttem Artheinorba, tanulni kezdtem, megismerkedtem néhány kedves emberrel, meg más lénykkel. Persze voltak olyanok, akik nem voltak valami kedvesek, de mindegy... Szerintem Erfalodyval folytatom tovább a tanulást, a kalandozást. De majd csak, akkor megyünk még több kalandra, ha már jobban tudunk varázsolni.
És neked mik a terveid?
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-25 10:51:37
Üzenet elküldve: 2014-07-25 10:51:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajózunk és elsüllyedünk//
*Ferdnicharnak eláll a szava a meglepetéstől.* Te aztán nem vesztegetted az idődet Artheniorban. Nagyon irigyellek. Ha tudtam volna ezekről a kalandokról, habozás nélkül csatlakoztam volna! Kivéve a könyvest. Azt nagyon sajnálom. Igaz, hogy egyszer mind megöregszünk, na de, hogy percek alatt?! Szörnyű lehetett.
*Mikor Caram felhívja a figyelmét a hangra, elkezd fülelni. Valóban hall valamit, és ez megijeszti. Sehol egy lélek rajtuk kívül és mégis egy öreg férfi énekel egy dalt.* Most, hogy így mondod tényleg hallok valamit, viszont tudtommal rajtunk kívül nincs senki a hajón. Régen volt legénységem, de rájöttem, hogy felesleges, hisz tudok egyedül is vezetni. Viszont miért énekel Clem-ről? Mit gondolsz? Nézzünk utána? *Teszi fel a költői kérdést, és a hang irányába fordítja a hajót.*
*Ferdnicharnak eláll a szava a meglepetéstől.* Te aztán nem vesztegetted az idődet Artheniorban. Nagyon irigyellek. Ha tudtam volna ezekről a kalandokról, habozás nélkül csatlakoztam volna! Kivéve a könyvest. Azt nagyon sajnálom. Igaz, hogy egyszer mind megöregszünk, na de, hogy percek alatt?! Szörnyű lehetett.
*Mikor Caram felhívja a figyelmét a hangra, elkezd fülelni. Valóban hall valamit, és ez megijeszti. Sehol egy lélek rajtuk kívül és mégis egy öreg férfi énekel egy dalt.* Most, hogy így mondod tényleg hallok valamit, viszont tudtommal rajtunk kívül nincs senki a hajón. Régen volt legénységem, de rájöttem, hogy felesleges, hisz tudok egyedül is vezetni. Viszont miért énekel Clem-ről? Mit gondolsz? Nézzünk utána? *Teszi fel a költői kérdést, és a hang irányába fordítja a hajót.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-25 08:57:39
Üzenet elküldve: 2014-07-25 08:57:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Assa//
- Bocsánat, kicsit elkalandoztam.
*Mondja bűnbánó mosollyal a szája szegletében, elvégre mégiscsak csúnya dolgok az amiről ő most beszél. Persze, sebhely nélkül nem élet az élet, de másfél hete végeztek azzal a mocsári Trollal a pihenőben és azt sem úszta sérülés nélkül, most pedig máris van a zúzódások és egy apró vágás mellé egy harapott sebe is. Fantasztikus, pont erre vágyott, de a kockázatot már azzal vállalta, hogy idejött.*
- Reméljük nem. Mindenesetre a halászat lehetősége végig fennáll, továbbá vadászni is lehet.
*Szomorkás pillantást vet a bekötözött felkarjára. Mély és fájdalmas nyomot hagyott benne a farkas, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Miért kell neki mindig kifognia valakit, aki képes uralma alá hajtani vadállatokat?! Tizenkét év alatt a második ilyen eset és mindkét alkalommal ő húzta a rövidebbet.*
- Egyelőre nem, de valahol kell lennie valami forrásnak, pataknak. Ha nem, hát iszunk a tengerből, vagy pedig vészhelyzet esetére van némi tartalék a hajón.
*A vészhelyzet szót igencsak kihangsúlyozza, de magában igazat ad a tündérnek, ha egy hétig tengervizet innának, akkor aligha térnének vissza egészségesen a mindennapi életükbe. De hát mit is jelent nekik a mindennapi élet? Mordachét nagyjából tudja, szervezi a szörnyvadász csapatot, régi tekercseket bújik és persze kóborol szerteszét. Saját magával is megvannak a maga kis tervei, ő is szeretne végre megismerkedni a vadászokkal, legalább egyel. Szeretné látni, kikből fog állni a csapat és aztán ő is tudna valamit tenni végre. Igaz, hogy nem saját hibájából volt eddig tehetetlen - bezárva egy kastélyba igencsak nehéz kalandorokat toborozni -, de akkor is kellemetlenül érzi magát. Természetesen ő is megy aztán valahova a nagyvilágba új embereket megismerni.*
- Meg tudom érteni. A legtöbb tündér békés népség és ezért igencsak tisztellek titeket.
*Mondja mosolyogva. Nem állt tőle távol a hadakozás, de épp elég csatát látott és vívott életében.*
- Nem, Te valóban nem halsz szomjan.
*Visszakanyarodik kicsit előző gondolatmenetéhez és érdekes egy kérdés ötlik fel benne. Egyébként is kell valamiről beszélgetniük, amíg várják a másik kettőt.*
- Mit fogsz csinálni, amikor visszatérünk?
*Legalább egy kicsit foglalkozik másokkal is, egyébként nem nagyon szokott kérdezősködni, inkább éli a saját életét, minthogy a többiekével foglalkozzon.*
- Bocsánat, kicsit elkalandoztam.
*Mondja bűnbánó mosollyal a szája szegletében, elvégre mégiscsak csúnya dolgok az amiről ő most beszél. Persze, sebhely nélkül nem élet az élet, de másfél hete végeztek azzal a mocsári Trollal a pihenőben és azt sem úszta sérülés nélkül, most pedig máris van a zúzódások és egy apró vágás mellé egy harapott sebe is. Fantasztikus, pont erre vágyott, de a kockázatot már azzal vállalta, hogy idejött.*
- Reméljük nem. Mindenesetre a halászat lehetősége végig fennáll, továbbá vadászni is lehet.
*Szomorkás pillantást vet a bekötözött felkarjára. Mély és fájdalmas nyomot hagyott benne a farkas, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Miért kell neki mindig kifognia valakit, aki képes uralma alá hajtani vadállatokat?! Tizenkét év alatt a második ilyen eset és mindkét alkalommal ő húzta a rövidebbet.*
- Egyelőre nem, de valahol kell lennie valami forrásnak, pataknak. Ha nem, hát iszunk a tengerből, vagy pedig vészhelyzet esetére van némi tartalék a hajón.
*A vészhelyzet szót igencsak kihangsúlyozza, de magában igazat ad a tündérnek, ha egy hétig tengervizet innának, akkor aligha térnének vissza egészségesen a mindennapi életükbe. De hát mit is jelent nekik a mindennapi élet? Mordachét nagyjából tudja, szervezi a szörnyvadász csapatot, régi tekercseket bújik és persze kóborol szerteszét. Saját magával is megvannak a maga kis tervei, ő is szeretne végre megismerkedni a vadászokkal, legalább egyel. Szeretné látni, kikből fog állni a csapat és aztán ő is tudna valamit tenni végre. Igaz, hogy nem saját hibájából volt eddig tehetetlen - bezárva egy kastélyba igencsak nehéz kalandorokat toborozni -, de akkor is kellemetlenül érzi magát. Természetesen ő is megy aztán valahova a nagyvilágba új embereket megismerni.*
- Meg tudom érteni. A legtöbb tündér békés népség és ezért igencsak tisztellek titeket.
*Mondja mosolyogva. Nem állt tőle távol a hadakozás, de épp elég csatát látott és vívott életében.*
- Nem, Te valóban nem halsz szomjan.
*Visszakanyarodik kicsit előző gondolatmenetéhez és érdekes egy kérdés ötlik fel benne. Egyébként is kell valamiről beszélgetniük, amíg várják a másik kettőt.*
- Mit fogsz csinálni, amikor visszatérünk?
*Legalább egy kicsit foglalkozik másokkal is, egyébként nem nagyon szokott kérdezősködni, inkább éli a saját életét, minthogy a többiekével foglalkozzon.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-25 08:42:11
Üzenet elküldve: 2014-07-25 08:42:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Elmosolyodik a viccelődés hallatán, aztán köp egyet, ezzel enyhe célzást megejtve, hogy mennyire van humoros hangulatában. Persze, értékeli a kísérletet az apró feszültségoldásra, azonban egy ilyen helyzetben mindenképp feszültek maradnak. Kevésbé tapló módon is kifejezhette volna magát, de ő is csak egy alvilági személy marad, aki ha másról nem, hát arról mindenképp hírnévnek örvend, hogy ott ver át mindenkit, ahol tud.
Szerencsére eddig biztosan haladnak és nem úgy tűnik, hogy bármi is akadályozná őket a kapitányhoz való eljutásban. Csak éppen maga a kapitány. Megereszt egy halk sóhajt, amikor meglátja a barikádot és arckifejezések alapján a többiek sem repesnek az örömtől. Az még odébb van...
Szeme sarkából látja csak, hogy Zhrodim és Faeus helyet cserélnek, inkább figyeli a ködöt, igyekszik minden nagyobb nesznek szentelni némi figyelmet a meglepetések elkerülésének érdekében. Így is jó eséllyel ők húzzák a rövidebbet, de nincsenek biztos halálra ítélve. Még...
És hallja meg Asiritay hangját és utána a másik sötételfét is, aki nagyon ügyesen árulja el a hollétüket. Nem mintha eddig titok lett volna. Amint Zhrodim futásnak ered, Deron lemondó sóhajjal terem rögvest a félvér mögött, hogy az addig is nyugodtan bonthassa a barikádot és ne nagyon érje zavaró tényező penge és egyéb hideg fém formájában. A mélységivel nem foglalkozik már csak azért sem, mert ha akarna sem mehetne oda hátrahagyva a gnorkot, aki bár minden bizonnyal meg tudja védeni magát, többre mennek, ha az csak a barikád szétroncsolásával foglalkozik.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Elmosolyodik a viccelődés hallatán, aztán köp egyet, ezzel enyhe célzást megejtve, hogy mennyire van humoros hangulatában. Persze, értékeli a kísérletet az apró feszültségoldásra, azonban egy ilyen helyzetben mindenképp feszültek maradnak. Kevésbé tapló módon is kifejezhette volna magát, de ő is csak egy alvilági személy marad, aki ha másról nem, hát arról mindenképp hírnévnek örvend, hogy ott ver át mindenkit, ahol tud.
Szerencsére eddig biztosan haladnak és nem úgy tűnik, hogy bármi is akadályozná őket a kapitányhoz való eljutásban. Csak éppen maga a kapitány. Megereszt egy halk sóhajt, amikor meglátja a barikádot és arckifejezések alapján a többiek sem repesnek az örömtől. Az még odébb van...
Szeme sarkából látja csak, hogy Zhrodim és Faeus helyet cserélnek, inkább figyeli a ködöt, igyekszik minden nagyobb nesznek szentelni némi figyelmet a meglepetések elkerülésének érdekében. Így is jó eséllyel ők húzzák a rövidebbet, de nincsenek biztos halálra ítélve. Még...
És hallja meg Asiritay hangját és utána a másik sötételfét is, aki nagyon ügyesen árulja el a hollétüket. Nem mintha eddig titok lett volna. Amint Zhrodim futásnak ered, Deron lemondó sóhajjal terem rögvest a félvér mögött, hogy az addig is nyugodtan bonthassa a barikádot és ne nagyon érje zavaró tényező penge és egyéb hideg fém formájában. A mélységivel nem foglalkozik már csak azért sem, mert ha akarna sem mehetne oda hátrahagyva a gnorkot, aki bár minden bizonnyal meg tudja védeni magát, többre mennek, ha az csak a barikád szétroncsolásával foglalkozik.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-24 23:43:36
Üzenet elküldve: 2014-07-24 23:43:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Faeus viccelődése még az ő ajkaira is mosolyt csal, bár feltehetően másmilyet, mint az elfére. Sötét és vérszomjas mosolyt, tudja jól, hogy hamarosan következhet az a rész, amikor pengéje nesztelenül vág bele az élő szövetbe, fakasztva vért és oltva életet. Ezt várja, hogy mikor láthatja újra a tekintetben kihunyó szikrát, érezheti, miként hűlnek ki a testek. Vére adrenalinnal elöntve száguld ereiben, miközben vigyázva halad előre.
Út közben nem akadnak össze ellenféllel, csak egy barikádba ütköznek, ami egyszerre vált ki a hímből elismerést és bosszúságot. A kapitányt láthatóan nem ejtették a fejére, hiszen képes volt körbevenni magát védelemképpen, de ezzel az ő dolgukat is megnehezíti.*
-Faeus.
*Fejével a deszkák felé int, és már lép is, hogy a kis gnorkkal helyet cseréljen. A félvér többre fog menni a kalapácsával, mint ő a karddal, addig is, míg átjutásuk biztosított, átveszi a hátvéd helyét és éberen figyel körbe, nehogy meglepjék őket.
Ekkor hallja meg Asiritay hangját is, amire viszont már nem tudja magába fojtani a halk szitkot, ami feltör. Nőstények... Sosem hallgatnak az okos szóra, mert mindig a saját fejük után kell menniük. Nyelve hegyén van egy nem épp kedves válasz, amikor a ködből lassanként kibontakozó női alak fölött megpillantja a kék izzást. Ez sok mindent jelenthet, csak jót nem.*
-Mögötted!
*Ordítja el magát, majd nem is várva társai reakcióra, már rohan is a nőstény felé, hogy segíthessen rajta. Ha véletlenül túlélik ezt a mostanit, lesz pár keresetlen szava, amit Asiritay nem fog megköszönni.
Ha eléri fajtársát, addigra már tőre ismét az övébe van tűzve, hogy keményen karon ragadhassa és maga mögé ránthassa, azonnal kiadva a parancsot, hogy hátráljon vissza arra, amerről ő érkezett. Ha előbb érkezne a támadás, minthogy erre sor kerülhessen, minden erejével azon lesz, hogy a lény és Asiritay közé kerülhessen, felfogva így az esetleges csapást akár kardjával, akár a tőrrel, akár testével. Kötelessége is minden tudásával védelmeznie fajtája női tagját, persze jobb lenne, ha az a bizonyos női tag nem sodorná magát szándékosan veszélybe, de ennek tisztázására már csak később lesz lehetőség. Előbb sikerüljön újra egyesíteni a csapatot és betörni a kapitányhoz. Akkor lesz ideje az alapos fejmosásra.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*Faeus viccelődése még az ő ajkaira is mosolyt csal, bár feltehetően másmilyet, mint az elfére. Sötét és vérszomjas mosolyt, tudja jól, hogy hamarosan következhet az a rész, amikor pengéje nesztelenül vág bele az élő szövetbe, fakasztva vért és oltva életet. Ezt várja, hogy mikor láthatja újra a tekintetben kihunyó szikrát, érezheti, miként hűlnek ki a testek. Vére adrenalinnal elöntve száguld ereiben, miközben vigyázva halad előre.
Út közben nem akadnak össze ellenféllel, csak egy barikádba ütköznek, ami egyszerre vált ki a hímből elismerést és bosszúságot. A kapitányt láthatóan nem ejtették a fejére, hiszen képes volt körbevenni magát védelemképpen, de ezzel az ő dolgukat is megnehezíti.*
-Faeus.
*Fejével a deszkák felé int, és már lép is, hogy a kis gnorkkal helyet cseréljen. A félvér többre fog menni a kalapácsával, mint ő a karddal, addig is, míg átjutásuk biztosított, átveszi a hátvéd helyét és éberen figyel körbe, nehogy meglepjék őket.
Ekkor hallja meg Asiritay hangját is, amire viszont már nem tudja magába fojtani a halk szitkot, ami feltör. Nőstények... Sosem hallgatnak az okos szóra, mert mindig a saját fejük után kell menniük. Nyelve hegyén van egy nem épp kedves válasz, amikor a ködből lassanként kibontakozó női alak fölött megpillantja a kék izzást. Ez sok mindent jelenthet, csak jót nem.*
-Mögötted!
*Ordítja el magát, majd nem is várva társai reakcióra, már rohan is a nőstény felé, hogy segíthessen rajta. Ha véletlenül túlélik ezt a mostanit, lesz pár keresetlen szava, amit Asiritay nem fog megköszönni.
Ha eléri fajtársát, addigra már tőre ismét az övébe van tűzve, hogy keményen karon ragadhassa és maga mögé ránthassa, azonnal kiadva a parancsot, hogy hátráljon vissza arra, amerről ő érkezett. Ha előbb érkezne a támadás, minthogy erre sor kerülhessen, minden erejével azon lesz, hogy a lény és Asiritay közé kerülhessen, felfogva így az esetleges csapást akár kardjával, akár a tőrrel, akár testével. Kötelessége is minden tudásával védelmeznie fajtája női tagját, persze jobb lenne, ha az a bizonyos női tag nem sodorná magát szándékosan veszélybe, de ennek tisztázására már csak később lesz lehetőség. Előbb sikerüljön újra egyesíteni a csapatot és betörni a kapitányhoz. Akkor lesz ideje az alapos fejmosásra.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-24 21:59:11
Üzenet elküldve: 2014-07-24 21:59:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Hajózunk és elsüllyedünk //
Szóval innen a nagy barátság Clemmel *feleli töprengve.* Gyakorlatilag az otthonod egy darabkája...
Okos *kacag fel Ferdnichar választásán.* Azt se tudom, hol kezdjem... sosem volt könnyű életem idefenn, de Arthenior minden már helyet felülmúlt. Először összebarátkoztam egy másik sötételf lánnyal, aki azóta már többször is szó nélkül eltűnt. Aztán sikerült beszereznem egy elátkozott könyvet, és villámgyorsan elkezdtem öregedni. Mire kinyomoztam, hogyan lehet megtörni az átkot, és találtam pár embert, aki segített megölni a megölendő démont, már kész öregasszony voltam, alighanem fél lábban s sírban. Ezzel majdnem párhuzamosan belemásztam egy kalandba, aminek az lett a vége, hogy a társam meglógott, amint tudott, egyedül hagyott a pácban, és egyedül, az eredetinél már jóval öregebben kellett megszabadulnom egy föld alatt bujkáló rablóbandától. Az apróbb kellemetlenségeket már meg sem említem. Hallottad ezt? *kapja fel a fejét. Körülöttük sehol senki, mégis mintha éneklést hallana.* Biztos, hogy senki mást nem hoztunk magunkkal? *veti fel az egyetlen megoldást, ami hirtelen logikusnak tűnik.*
Szóval innen a nagy barátság Clemmel *feleli töprengve.* Gyakorlatilag az otthonod egy darabkája...
Okos *kacag fel Ferdnichar választásán.* Azt se tudom, hol kezdjem... sosem volt könnyű életem idefenn, de Arthenior minden már helyet felülmúlt. Először összebarátkoztam egy másik sötételf lánnyal, aki azóta már többször is szó nélkül eltűnt. Aztán sikerült beszereznem egy elátkozott könyvet, és villámgyorsan elkezdtem öregedni. Mire kinyomoztam, hogyan lehet megtörni az átkot, és találtam pár embert, aki segített megölni a megölendő démont, már kész öregasszony voltam, alighanem fél lábban s sírban. Ezzel majdnem párhuzamosan belemásztam egy kalandba, aminek az lett a vége, hogy a társam meglógott, amint tudott, egyedül hagyott a pácban, és egyedül, az eredetinél már jóval öregebben kellett megszabadulnom egy föld alatt bujkáló rablóbandától. Az apróbb kellemetlenségeket már meg sem említem. Hallottad ezt? *kapja fel a fejét. Körülöttük sehol senki, mégis mintha éneklést hallana.* Biztos, hogy senki mást nem hoztunk magunkkal? *veti fel az egyetlen megoldást, ami hirtelen logikusnak tűnik.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-24 10:56:50
Üzenet elküldve: 2014-07-24 10:56:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*Minden szempontból tökéletes nap ez a hajózásra. A nap szikrát vet a hullámokon, időnként halak dobják fel csillámló testüket a mélyből, a szél sós tengeri levegőt kever. A fedélzeten is kellemesen telik az idő, beszélgetéssel teszik élvezetesebbé az utazást, régi emlékeket elevenítve fel. Szép dolog, békés a tudat, hogy ketten vannak a nyílt vízen, míg a szellő feléjük nem sodor egy elhaló hangot.*
-Ó te drága, Clementina, bár tudnám, hogy merre jársz!
*Rekedtes férfihang dúdol valahol a messzeségben, viszont érdekes, hogy se hajó, se szárazföld nem látszódik a közelben. Vajon mégis honnan jöhet a hang? Érdemes egyáltalán arra, hogy bárki foglalkozzon vele? Talán csak egy elrepülő albatrosz hangjával keverték össze, képzelték, hogy bárki dúdolna a közelükben.
Telik az idő, múlnak a percek, könnyű máris elfelejteni az esetet, azonban hamarosan újra felhangzik a dalocska korábbi sora, ezúttal azonban közelebbről. Hajó, szárazföld ezúttal sincs a látóhatáron.*
*Minden szempontból tökéletes nap ez a hajózásra. A nap szikrát vet a hullámokon, időnként halak dobják fel csillámló testüket a mélyből, a szél sós tengeri levegőt kever. A fedélzeten is kellemesen telik az idő, beszélgetéssel teszik élvezetesebbé az utazást, régi emlékeket elevenítve fel. Szép dolog, békés a tudat, hogy ketten vannak a nyílt vízen, míg a szellő feléjük nem sodor egy elhaló hangot.*
-Ó te drága, Clementina, bár tudnám, hogy merre jársz!
*Rekedtes férfihang dúdol valahol a messzeségben, viszont érdekes, hogy se hajó, se szárazföld nem látszódik a közelben. Vajon mégis honnan jöhet a hang? Érdemes egyáltalán arra, hogy bárki foglalkozzon vele? Talán csak egy elrepülő albatrosz hangjával keverték össze, képzelték, hogy bárki dúdolna a közelükben.
Telik az idő, múlnak a percek, könnyű máris elfelejteni az esetet, azonban hamarosan újra felhangzik a dalocska korábbi sora, ezúttal azonban közelebbről. Hajó, szárazföld ezúttal sincs a látóhatáron.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-24 10:26:29
Üzenet elküldve: 2014-07-24 10:26:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
Kötél? Hát fogós kérdés. Sok történetem van amiben van kötél, hisz van egy hajóm. *nevet. Egy kicsit bajban van, mert hirtelen nem jut eszébe semmi, ám egyszer csak bevillan az agyába egy történet* Elmesélem, hogyan kaptam Clem-met! Már kiskorom óta ismertem, mert édesapám kedvenc hajója volt, és akkor készült mikor én születtem. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Sokat játszottam rajta, az árbocon meg a köteleken mászkáltam, és azt játszottam, hogy kalóz vagyok. Így mire apukám odaadta nekem, hogy legyen társam az utazáson, már ismertem minden szegletét, minden egyes deszkáját, mindegy egyes részét, és szeretem. *Az emlékek hatására elmosolyodik miközben vezeti a hajót, de sokkal óvatosabban, mint az előbb. Nem akarja megsérteni Clementinet.* Nos kielégítő volt a történetem? Én jövök? Mert akkor az én szavam Arthenior.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045