Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 21:26:27
Üzenet elküldve: 2014-08-06 21:26:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Zhrodim és Asi//
*Asiritay egy nagyon is vészjóslónak ható hangot hallhat maga mögött, mely leginkább ahhoz hasonlít, mikor valami nagy és súlyos fémtárgy csúszik egy nagy és súlyos fémen. Mivel a nőstény futásnak ered, a hangot egyre távolabbról véli hallani, ám a fedélzet csúszós, s a hajó imbolyog a hullámverésben, a látótávolság pedig ugyebár a nulla körül konvergál. Ezért történhet az is, hogy a lány megcsúszik, hasra vágódik, s ilyen nem éppen tiszteletet parancsoló testhelyzetben csúszik Zhrodim lábai elé. Orrfacsaró bűz kezd terjengeni a fedélzeten, ahogy az a baromi magas valami egyre közelebb ér. Lassan már a körvonalait is ki tudják venni, melyek nem hasonlítanak semmire, amit eddig láthattak. Majd négy méter magas alak, a szemei kéken izzanak, s testéből mindenfelé rövidebb-hosszabb csápok lógnak, melyek leginkább a polipéra emlékeztetnek. Jobb karja végén lévő csápjával egy nagyon fenyegetőnek tűnő rozsdás, nehéz vasmacskát markol. A dögszag, mely a levegőben terjeng egyre elviselhetetlenebb.*
//Deron és Faeus//
*Nem nagyon történik semmi, a félorknak sikerül bontania a torlaszt, de közel sem halad olyan gyorsan, mint kellene. Pár perc elteltével ők is érzik a förtelmes szagot, s ha maguk mögé tekintenek, a hatalmas alakot is látni vélhetik a ködben mozogni.
A torlasz túloldaláról eközben egyre ritkábban hangzanak fel a kiáltások, de ez semmi, de semmi jóra nem utalhat, csupán arra, hogy a legénység tagjai bizony fogyatkozóban vannak.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
//Zhrodim és Asi//
*Asiritay egy nagyon is vészjóslónak ható hangot hallhat maga mögött, mely leginkább ahhoz hasonlít, mikor valami nagy és súlyos fémtárgy csúszik egy nagy és súlyos fémen. Mivel a nőstény futásnak ered, a hangot egyre távolabbról véli hallani, ám a fedélzet csúszós, s a hajó imbolyog a hullámverésben, a látótávolság pedig ugyebár a nulla körül konvergál. Ezért történhet az is, hogy a lány megcsúszik, hasra vágódik, s ilyen nem éppen tiszteletet parancsoló testhelyzetben csúszik Zhrodim lábai elé. Orrfacsaró bűz kezd terjengeni a fedélzeten, ahogy az a baromi magas valami egyre közelebb ér. Lassan már a körvonalait is ki tudják venni, melyek nem hasonlítanak semmire, amit eddig láthattak. Majd négy méter magas alak, a szemei kéken izzanak, s testéből mindenfelé rövidebb-hosszabb csápok lógnak, melyek leginkább a polipéra emlékeztetnek. Jobb karja végén lévő csápjával egy nagyon fenyegetőnek tűnő rozsdás, nehéz vasmacskát markol. A dögszag, mely a levegőben terjeng egyre elviselhetetlenebb.*
//Deron és Faeus//
*Nem nagyon történik semmi, a félorknak sikerül bontania a torlaszt, de közel sem halad olyan gyorsan, mint kellene. Pár perc elteltével ők is érzik a förtelmes szagot, s ha maguk mögé tekintenek, a hatalmas alakot is látni vélhetik a ködben mozogni.
A torlasz túloldaláról eközben egyre ritkábban hangzanak fel a kiáltások, de ez semmi, de semmi jóra nem utalhat, csupán arra, hogy a legénység tagjai bizony fogyatkozóban vannak.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:42:14
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Mordokhai //
- Hagytam pár vágást a fákon, mikor Erf után indultam, hogy ne tévedjek el visszafelé. Ezeket akár nyilakkal is kiegészíthetnénk, így jelezve, hogy merre van a következő fa.
*Bólint. Újabb terv, mely bizonyítja, hogy azért mégsem olyan bolondok, hogy ismeretlenül a vesztükbe rohanjanak. Bár ha meghallanák a hölgyek az ötletet, hogy ők ketten éjjel... az erdőn át... egy barlangba akarnak menni, minden bizonnyal kiröhögnék őket és bolondnak tartanák. Az ötletre, miszerint húzós helyzetben ne legyen rest alkalmazni a Vörös mágiát, csak bólint. Ő maga is így gondolja, s bár szigorú szabályokkal érkeztek, ha az életük forog kockán, akkor ez felülírja a törvényeket.*
- Nálam nincs, de... *sunyi vigyorra húzódik ajka* Az erdőben láttam pár kis gombát, bár nem néztem meg közelebbről, de szerintem azok a jó kis gombák teremnek ott... *kacsint* Megfőzhetnénk őket!
*Azzal fel is pattan a nyársak mellől, kicsit kijjebb húzza őket viszont, hogy ne égjenek meg, hanem szép lassan süljenek meg, amíg távol vannak. Nincsenek messze egyáltalán a gombák, a gyümölcsfától találhatóak pár méterre, s ha már Mordokhai így felhozta, érdemes lenne megnézni, hogy tényleg azok a varázslatos gombák várják-e leendő gazdájukat.*
- Megnézzük?
*Pillant társa felé, s ha beleegyezik, akkor meg is indul az erdő felé. Ez alatt a sok járkálás alatt szinte teljesen ki lehetett ismerni a part és az erdő ezen részét szerencsére.*
- Mit gondolsz a hölgyekről? Úgy értem, tényleg jó, hogy velünk tartanak?
*Kérdi kíváncsian barátját, s maga is elgondolkozik ezen egy pillanatra, de talán nem tudna megfelelő választ adni erre. Van pozitívum, ám akad negatívum is, az már biztos!*
- Na és a barlanggal mi legyen majd? Mármint fent a hegyen. Ők is velünk tartsanak, vagy esetleg azt is ketten intézzük el?
*Erre se tudna Mordach jelen pillanatban megfelelően válaszolni, ismét vannak érvek és ellenérvek. A segítségükre is lehetnek akár, de akadályozhatják is őket, illetve kettő helyett négyet kellene védeni. Talán az egész napos utazás és keresés kissé lefárasztotta már, ezért megy nehezen a gondolkodás. Utolsó szava után megáll egy pillanatra, s egy gazosabb rész felé mutat.*
- Ott! *azzal odasiet, s leszakít egyet* Az illata hasonló *szagol*, külsőre sincs sok eltérés, és ahogy nézem, nem lehet nagyon mérgező. *leszakít egy újabbat, ami viszont meg van rágva* Úgy látszik, valamik dézsmálják ezeket, úgyhogy gyűjtsük be az összeset! Többet eleve nem láttam, s a hatása még jobb lehet, ha meg is esszük őket, miután kifőztük a levüket.
*Bár ezt minden bizonnyal társa is tudja.*
- Hagytam pár vágást a fákon, mikor Erf után indultam, hogy ne tévedjek el visszafelé. Ezeket akár nyilakkal is kiegészíthetnénk, így jelezve, hogy merre van a következő fa.
*Bólint. Újabb terv, mely bizonyítja, hogy azért mégsem olyan bolondok, hogy ismeretlenül a vesztükbe rohanjanak. Bár ha meghallanák a hölgyek az ötletet, hogy ők ketten éjjel... az erdőn át... egy barlangba akarnak menni, minden bizonnyal kiröhögnék őket és bolondnak tartanák. Az ötletre, miszerint húzós helyzetben ne legyen rest alkalmazni a Vörös mágiát, csak bólint. Ő maga is így gondolja, s bár szigorú szabályokkal érkeztek, ha az életük forog kockán, akkor ez felülírja a törvényeket.*
- Nálam nincs, de... *sunyi vigyorra húzódik ajka* Az erdőben láttam pár kis gombát, bár nem néztem meg közelebbről, de szerintem azok a jó kis gombák teremnek ott... *kacsint* Megfőzhetnénk őket!
*Azzal fel is pattan a nyársak mellől, kicsit kijjebb húzza őket viszont, hogy ne égjenek meg, hanem szép lassan süljenek meg, amíg távol vannak. Nincsenek messze egyáltalán a gombák, a gyümölcsfától találhatóak pár méterre, s ha már Mordokhai így felhozta, érdemes lenne megnézni, hogy tényleg azok a varázslatos gombák várják-e leendő gazdájukat.*
- Megnézzük?
*Pillant társa felé, s ha beleegyezik, akkor meg is indul az erdő felé. Ez alatt a sok járkálás alatt szinte teljesen ki lehetett ismerni a part és az erdő ezen részét szerencsére.*
- Mit gondolsz a hölgyekről? Úgy értem, tényleg jó, hogy velünk tartanak?
*Kérdi kíváncsian barátját, s maga is elgondolkozik ezen egy pillanatra, de talán nem tudna megfelelő választ adni erre. Van pozitívum, ám akad negatívum is, az már biztos!*
- Na és a barlanggal mi legyen majd? Mármint fent a hegyen. Ők is velünk tartsanak, vagy esetleg azt is ketten intézzük el?
*Erre se tudna Mordach jelen pillanatban megfelelően válaszolni, ismét vannak érvek és ellenérvek. A segítségükre is lehetnek akár, de akadályozhatják is őket, illetve kettő helyett négyet kellene védeni. Talán az egész napos utazás és keresés kissé lefárasztotta már, ezért megy nehezen a gondolkodás. Utolsó szava után megáll egy pillanatra, s egy gazosabb rész felé mutat.*
- Ott! *azzal odasiet, s leszakít egyet* Az illata hasonló *szagol*, külsőre sincs sok eltérés, és ahogy nézem, nem lehet nagyon mérgező. *leszakít egy újabbat, ami viszont meg van rágva* Úgy látszik, valamik dézsmálják ezeket, úgyhogy gyűjtsük be az összeset! Többet eleve nem láttam, s a hatása még jobb lehet, ha meg is esszük őket, miután kifőztük a levüket.
*Bár ezt minden bizonnyal társa is tudja.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:17:13
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:17:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A kapitánynak sikerül eltalálnia a lény fejét, viszont az azon kívül, hogy alig egy másodpercre megtorpan, nem mutat jelentősebb reakciót. Úgy látszik, hogy feje nagyon kemény, hiszen az ostornak semmi nyoma nem marad a ragyás bőrön. Ahogy közelebb ér hozzájuk, az ostor lecsúszik a fejről, s nem a koponyán csattan - nagy szerencsétlenségükre! Pont az egyik gennyes zacskót éri, ami az ütéstől könnyedén pukkan ki, ezzel messze fröcsögve a benne levő váladékot, mely könnyedén érheti el a kalózokat! Az ocsmány bűz immáron még gyomorforgatóbb...
Viszont... Úgy látszik, hogy ezt nagyon is érezte már, hiszen keservesen felkiált, kishíján le is zuhan, ám hamar visszanyeri egyensúlyát, s folytatja a mászást. Vasmarkú dárdája ugyan ejt rajta apróbb sebeket, ám ekkor is úgy viselkedik, mintha csak egy szúnyog csípte volna meg. Ám egyre idegesebb lesz, s eldeformálódott arcát immáron közelebbről is megcsodálhatják, így a dühös ábrázat sem kerülheti el a figyelmüket. Egyelőre a szurkálások miatt nem tud felkapaszkodni, ám hosszú kezeivel sikerül jó fogást találni a fán, így a másik szabad kezével suhint egy nagyot a Kapitány felé, akit el is talál, s ha nem kapaszkodik meg jól valamiben, könnyedén legurulhat a kis lakról. Ezután ha nem éri nagyobb támadás, Vasmarkút is becélozza, hasonló módon, mint a Kapitányt.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*A kapitánynak sikerül eltalálnia a lény fejét, viszont az azon kívül, hogy alig egy másodpercre megtorpan, nem mutat jelentősebb reakciót. Úgy látszik, hogy feje nagyon kemény, hiszen az ostornak semmi nyoma nem marad a ragyás bőrön. Ahogy közelebb ér hozzájuk, az ostor lecsúszik a fejről, s nem a koponyán csattan - nagy szerencsétlenségükre! Pont az egyik gennyes zacskót éri, ami az ütéstől könnyedén pukkan ki, ezzel messze fröcsögve a benne levő váladékot, mely könnyedén érheti el a kalózokat! Az ocsmány bűz immáron még gyomorforgatóbb...
Viszont... Úgy látszik, hogy ezt nagyon is érezte már, hiszen keservesen felkiált, kishíján le is zuhan, ám hamar visszanyeri egyensúlyát, s folytatja a mászást. Vasmarkú dárdája ugyan ejt rajta apróbb sebeket, ám ekkor is úgy viselkedik, mintha csak egy szúnyog csípte volna meg. Ám egyre idegesebb lesz, s eldeformálódott arcát immáron közelebbről is megcsodálhatják, így a dühös ábrázat sem kerülheti el a figyelmüket. Egyelőre a szurkálások miatt nem tud felkapaszkodni, ám hosszú kezeivel sikerül jó fogást találni a fán, így a másik szabad kezével suhint egy nagyot a Kapitány felé, akit el is talál, s ha nem kapaszkodik meg jól valamiben, könnyedén legurulhat a kis lakról. Ezután ha nem éri nagyobb támadás, Vasmarkút is becélozza, hasonló módon, mint a Kapitányt.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:01:59
Üzenet elküldve: 2014-08-06 19:01:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Egy darabig figyeli a majomfajzat tevékenységét, majd mikor felnéz, a hideg kirázza, a vére megfagy, és megáll benne az ütő.*
-Mi a pics...
*Szólalkozik erélyesebben, de még mielőtt befejezhette volna mondandóját, a Valami elkezdett felfelé mászni... Ijesztő iramban.
A kapitány az ostorral csattogtat, melynek kicsi az esélye, hogy megállítson egy ilyen fenevadat. Vasmarok inkább megpróbál észnél maradni, és dárdájával szurkál a lény válla felé.*
-Takarodjál... *szúrás* Az édes anyádba... *újabb szúrás* Oda... *megint* Ahonnan jöttél te gennyhordó!
*Majd el is dobja a dárdát, egyenesen a lény válla felé, ezek után pedig szablyáját húzza elő. Ha mással nem, ezzel megvédi magát.*
*Egy darabig figyeli a majomfajzat tevékenységét, majd mikor felnéz, a hideg kirázza, a vére megfagy, és megáll benne az ütő.*
-Mi a pics...
*Szólalkozik erélyesebben, de még mielőtt befejezhette volna mondandóját, a Valami elkezdett felfelé mászni... Ijesztő iramban.
A kapitány az ostorral csattogtat, melynek kicsi az esélye, hogy megállítson egy ilyen fenevadat. Vasmarok inkább megpróbál észnél maradni, és dárdájával szurkál a lény válla felé.*
-Takarodjál... *szúrás* Az édes anyádba... *újabb szúrás* Oda... *megint* Ahonnan jöttél te gennyhordó!
*Majd el is dobja a dárdát, egyenesen a lény válla felé, ezek után pedig szablyáját húzza elő. Ha mással nem, ezzel megvédi magát.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:53:40
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:53:40
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Hajótöröttek //
*Megijed egy kicsit a kapitány, mikor a lény felfelé kezd mászni. ~Tudtam, hogy nem kéne megszólalni, tudtam! ~ Akármenyire is tudja, attólmég megtörtént. Előveszi az ostort és megpróbál a lény feje közelébe csapni, esetleg pont a fejét eltalálni. Addig-addig próbálkozik, míg az túl közel nem ér. Ha ez megtörténik és (vagy ) nem áll le a mászással, ebben az esetben szablyájáért nyúl, hogy eme nagyobb ''sebzésű'' fegyvert használja. Magában káromkodik és fél is egy kicsit, de remekül fedi a komoly arccal ezt és azzal, hogy hangosan is kimond egy-két ''megjegyzést'' a fura lényre. *
~Hogy majom volt az a jó anyád és... Nem is folytatom... De te akkora egy ocsmányság lettél, hogy arra nincs is kifejezés. Te! ~
*Megijed egy kicsit a kapitány, mikor a lény felfelé kezd mászni. ~Tudtam, hogy nem kéne megszólalni, tudtam! ~ Akármenyire is tudja, attólmég megtörtént. Előveszi az ostort és megpróbál a lény feje közelébe csapni, esetleg pont a fejét eltalálni. Addig-addig próbálkozik, míg az túl közel nem ér. Ha ez megtörténik és (vagy ) nem áll le a mászással, ebben az esetben szablyájáért nyúl, hogy eme nagyobb ''sebzésű'' fegyvert használja. Magában káromkodik és fél is egy kicsit, de remekül fedi a komoly arccal ezt és azzal, hogy hangosan is kimond egy-két ''megjegyzést'' a fura lényre. *
~Hogy majom volt az a jó anyád és... Nem is folytatom... De te akkora egy ocsmányság lettél, hogy arra nincs is kifejezés. Te! ~
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:29:12
Üzenet elküldve: 2014-08-06 18:29:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
*Vasmarkú rosszul gondolta: a lény nagyon is jól hallotta, amit mondott, ez pedig reakcióján is látszik. Szerencsére a hold körüli felhők enyhülnek, így ha a páros szeme megszokja a sötétséget, akkor nagyjából a lényt is ki tudják venni. Az eddig békésen szaglászott, lassan mozgott, ám a hang hatására hirtelen kapkodni kezdi a fejét, s a szörcsögő zajokba morgó él is kúszik, mintha csak a vadász észrevette volna a prédát. Egy ideig csak kapkodja a fejét ide-oda, sétálgat, kutat, ám egy pillanatban megáll a fa előtt. Mintha csak ledermedt volna... Vagy fél percig áll egyhelyben, azt hihetik könnyedén, hogy elaludt, vagy csak figyel valamit a földön. Ám egy váratlan pillanatban lassan pont a páros felé emeli fel a fejét! Elég rémisztő látványt nyújthat eme mozdulata, főleg az, mikor hosszú karjával átfonja a fa törzsét, s elkezd felfelé mászni...*
*Vasmarkú rosszul gondolta: a lény nagyon is jól hallotta, amit mondott, ez pedig reakcióján is látszik. Szerencsére a hold körüli felhők enyhülnek, így ha a páros szeme megszokja a sötétséget, akkor nagyjából a lényt is ki tudják venni. Az eddig békésen szaglászott, lassan mozgott, ám a hang hatására hirtelen kapkodni kezdi a fejét, s a szörcsögő zajokba morgó él is kúszik, mintha csak a vadász észrevette volna a prédát. Egy ideig csak kapkodja a fejét ide-oda, sétálgat, kutat, ám egy pillanatban megáll a fa előtt. Mintha csak ledermedt volna... Vagy fél percig áll egyhelyben, azt hihetik könnyedén, hogy elaludt, vagy csak figyel valamit a földön. Ám egy váratlan pillanatban lassan pont a páros felé emeli fel a fejét! Elég rémisztő látványt nyújthat eme mozdulata, főleg az, mikor hosszú karjával átfonja a fa törzsét, s elkezd felfelé mászni...*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:57:27
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:57:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*A mély álmából először ez a szörcsögő, hörgő, ocsmány szag kelti fel. Gyorsan felül, mint akit megtámadtak, majd egy mélyet szippant a levegőbe, tudván, hogy ez csak álom. De ha álmodik, akkor ez a nyomorúságos és kegyetlen bűz biztos felébreszti. De nem. Rá kell döbbennie, hogy ez a valóság, az ocsmány bűz, és a hasonló hangok, mind valódiak.
A felhők bokrosodott paripa módjára vágtatnak el a ragyogó hold elől, ezzel is láthatóvá téve a... a... a valamit. Gennyes-ragyás hátú, büdös, ocsmány hangot áraszt, és olyan mint egy ember, aki évek óta nem borotválkozik.*
-Te jószagú...
*Tör ki halk csodálkozásban a Vasmarok meglepettsége, pont olyan hangszínben, hogy társa hallja, viszont egy emberi füllel rendelkező valami nem. Már ha ez emberszabású.
A holdfényben kiszúrta a dárdák "sokaságát", és ezt kihasználva el is vesz belőle egyet, melyet egyenesen a lény felé, dobóhelyzetben állít be. Addig így fog mozdulatlanul várni, míg az el nem megy, vagy rájuk nem támad.*
*A mély álmából először ez a szörcsögő, hörgő, ocsmány szag kelti fel. Gyorsan felül, mint akit megtámadtak, majd egy mélyet szippant a levegőbe, tudván, hogy ez csak álom. De ha álmodik, akkor ez a nyomorúságos és kegyetlen bűz biztos felébreszti. De nem. Rá kell döbbennie, hogy ez a valóság, az ocsmány bűz, és a hasonló hangok, mind valódiak.
A felhők bokrosodott paripa módjára vágtatnak el a ragyogó hold elől, ezzel is láthatóvá téve a... a... a valamit. Gennyes-ragyás hátú, büdös, ocsmány hangot áraszt, és olyan mint egy ember, aki évek óta nem borotválkozik.*
-Te jószagú...
*Tör ki halk csodálkozásban a Vasmarok meglepettsége, pont olyan hangszínben, hogy társa hallja, viszont egy emberi füllel rendelkező valami nem. Már ha ez emberszabású.
A holdfényben kiszúrta a dárdák "sokaságát", és ezt kihasználva el is vesz belőle egyet, melyet egyenesen a lény felé, dobóhelyzetben állít be. Addig így fog mozdulatlanul várni, míg az el nem megy, vagy rájuk nem támad.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:39:29
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:39:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A hajótörés után//
*A gomba kifejezetten finom volt, és mivel sokat talált, továbbvitt magával többet is.Szerencsére ez csillapította szomját is, úgyhogy elindul körbe a part mentén, hátha emberi jelekre bukkan.
Ahogy megy, több helyen is talál hullákat, néhol kevesebbet, néhol többet. Az egyik ilyen kupacnál emberi körvonalakat, és lábnyomokat lát a homokban, úgyhogy elindul mellettük. Ugyancsak ember beavatkozásának látja tanúbizonyságát néhány levágott gally, és letaposott fű képében.
Egyszer csak elér egy kis patakhoz, ami (mint később megállapította) nem vastagabb a tulajdon lándzsájánál, ám annál finomabb, édesebb és hűsítőbb. Mivel nincs mivel magával vigye a vizet, úgy gondolja jobb itt maradni, hisz később úgyis kell majd neki folyadék.
Levág pár ágat, és egy kis kezdetleges kunyhót épít, ami pusztán az esőtől védi meg.
Mivel fél a vadállatoktól, őskori módszerrel próbál tüzet csiholni. Ez elég nehéznek tűnik neki, hisz nem szokott hozzá hogy ilyen bonyolult munkát csináljon.
Miután nagy kín-keservesen meggyútja a tüzét, elgondolkozik azokon a kis állatokon, amik furcsa hangot adtak ki. ~Talán, egy ügyes kis csapdával el tudnék fogni egyet... ~ Rögtön neki is áll: egy hosszú ágat tesz két fa közé, és vékony ágakkal kis hurkokat készít, melyekkel remélhetőleg fog 1-2 "valamit". ~El kéne nevezni őket valaminek, hisz nem nevezhetem őket úgy folyton hogy "kis furcsa hangot adó állatkák". Majd holnap eldöntöm.~
Ezután bebújik kényelmes vackába és álomba merül...*
A hozzászólás írója (Trengel Feret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.06 18:25:46
*A gomba kifejezetten finom volt, és mivel sokat talált, továbbvitt magával többet is.Szerencsére ez csillapította szomját is, úgyhogy elindul körbe a part mentén, hátha emberi jelekre bukkan.
Ahogy megy, több helyen is talál hullákat, néhol kevesebbet, néhol többet. Az egyik ilyen kupacnál emberi körvonalakat, és lábnyomokat lát a homokban, úgyhogy elindul mellettük. Ugyancsak ember beavatkozásának látja tanúbizonyságát néhány levágott gally, és letaposott fű képében.
Egyszer csak elér egy kis patakhoz, ami (mint később megállapította) nem vastagabb a tulajdon lándzsájánál, ám annál finomabb, édesebb és hűsítőbb. Mivel nincs mivel magával vigye a vizet, úgy gondolja jobb itt maradni, hisz később úgyis kell majd neki folyadék.
Levág pár ágat, és egy kis kezdetleges kunyhót épít, ami pusztán az esőtől védi meg.
Mivel fél a vadállatoktól, őskori módszerrel próbál tüzet csiholni. Ez elég nehéznek tűnik neki, hisz nem szokott hozzá hogy ilyen bonyolult munkát csináljon.
Miután nagy kín-keservesen meggyútja a tüzét, elgondolkozik azokon a kis állatokon, amik furcsa hangot adtak ki. ~Talán, egy ügyes kis csapdával el tudnék fogni egyet... ~ Rögtön neki is áll: egy hosszú ágat tesz két fa közé, és vékony ágakkal kis hurkokat készít, melyekkel remélhetőleg fog 1-2 "valamit". ~El kéne nevezni őket valaminek, hisz nem nevezhetem őket úgy folyton hogy "kis furcsa hangot adó állatkák". Majd holnap eldöntöm.~
Ezután bebújik kényelmes vackába és álomba merül...*
A hozzászólás írója (Trengel Feret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.06 18:25:46
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:38:42
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:38:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Hajótöröttek //
*Sötétség. Minden sötét körölöttük. Így hát nem is látja se ő, se a Vasmarkú az ocsmány lényt, hacsak a társa nem gyújt valahogy fáklyát. Márpedig egy fán elég nehéz fáklyát gyújtani kellő eszközök nélkül. A Féllábú tudtával nincs náluk ilyen eszköz. Viszont az iszonyatos sazgot és hangot bizony hallja/ érzi ő is. A Vasmarkú is észrevette valószínűleg a lényt. ~Ekkora mázlit... A fán vagyunk. ~ Jól döntöttek, hogy a fára jöttek. Igaz nem tudja, hogy rossz, vagy jó indulatú a lény, de nem szívesen lenne most lent. Keze a szablyájára vándorol, majd át a másik oldalra az ostorhoz. Nem szólal meg, csak csendesen figyel és, ha esetleg rá akar támadni a lény, abban az esetben használja az ostort.
~Miféle lény ez a rondaság? ~ tűnődik magában az öreg kalóz "kapitány". *
*Sötétség. Minden sötét körölöttük. Így hát nem is látja se ő, se a Vasmarkú az ocsmány lényt, hacsak a társa nem gyújt valahogy fáklyát. Márpedig egy fán elég nehéz fáklyát gyújtani kellő eszközök nélkül. A Féllábú tudtával nincs náluk ilyen eszköz. Viszont az iszonyatos sazgot és hangot bizony hallja/ érzi ő is. A Vasmarkú is észrevette valószínűleg a lényt. ~Ekkora mázlit... A fán vagyunk. ~ Jól döntöttek, hogy a fára jöttek. Igaz nem tudja, hogy rossz, vagy jó indulatú a lény, de nem szívesen lenne most lent. Keze a szablyájára vándorol, majd át a másik oldalra az ostorhoz. Nem szólal meg, csak csendesen figyel és, ha esetleg rá akar támadni a lény, abban az esetben használja az ostort.
~Miféle lény ez a rondaság? ~ tűnődik magában az öreg kalóz "kapitány". *
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:21:59
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:21:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
*A nap hamar lebukik a horizonton, s helyébe a sűrű sötétség érkezik. A holdat olykor egy kisebb felhő takarja ki, ám a csillagos ég a lakatlannak tűnő szigetről csodálatos lehet. Az este első fele így nyugodtan, csendben telik el. Néha egy-két madár éjjeli dallamait lehet hallani, illetve pár kisebb emlős motoszkálás, ám egyelőre ennyi.
Viszont mikor éjfél közeleg, a fán tanyázók szokatlan hangokra lehetnek figyelmesek alant. A sötétségtől nem látnak sokat egyelőre, csupán szokatlan szörcsögő, hörgő, hányingert keltő zajokat. Ha esetleg valamilyen módon tüzet gyújtanak, sikerül fáklyát készíteniük, akkor már tisztán láthatják alant, hogy mi környékezte meg őket. Első pillanatra az juthat róla eszükbe, hogy egy majom. Másodikra talán ember, harmadikra gnóm... Nem is igazán lehet eldönteni, olyan rusnya! Teste nagyon görnyedt, hátán púpok vannak, bőre feketés, s néhol szőr borítja, de az is úgy néz ki, mintha több helyen megtépték volna. Szemei sokkal nagyobbak egy átlagos lényhez képest, s olyan, mintha be lennének dagadva neki, illetve vörös-barnásak. Karjai hosszúak, épp úgy, ahogy ujjai, lábai viszont már jóval kisebbek. Ami még feltűnhet a kalózoknak, az a förtelmes bűz... Ennek a forrására is hamar rájöhetnek, hiszen hátán számos gennycsomó pihen, melyek ontják magukból a fehéres váladékot!
A lény láttán még egy erős gyomrúnak is felfordulhat a gyomra... Azt nem tudni egyelőre, hogy mennyire veszélyes, hiszen úgy látszik, hogy csak felméri még a terepet. Az a következtetés pedig, hogy valami megtépázhatta, azért ilyen ocsmány, az nagyon téves lenne, ugyanis drága barátunk makkegészséges - a maga módján.*
*A nap hamar lebukik a horizonton, s helyébe a sűrű sötétség érkezik. A holdat olykor egy kisebb felhő takarja ki, ám a csillagos ég a lakatlannak tűnő szigetről csodálatos lehet. Az este első fele így nyugodtan, csendben telik el. Néha egy-két madár éjjeli dallamait lehet hallani, illetve pár kisebb emlős motoszkálás, ám egyelőre ennyi.
Viszont mikor éjfél közeleg, a fán tanyázók szokatlan hangokra lehetnek figyelmesek alant. A sötétségtől nem látnak sokat egyelőre, csupán szokatlan szörcsögő, hörgő, hányingert keltő zajokat. Ha esetleg valamilyen módon tüzet gyújtanak, sikerül fáklyát készíteniük, akkor már tisztán láthatják alant, hogy mi környékezte meg őket. Első pillanatra az juthat róla eszükbe, hogy egy majom. Másodikra talán ember, harmadikra gnóm... Nem is igazán lehet eldönteni, olyan rusnya! Teste nagyon görnyedt, hátán púpok vannak, bőre feketés, s néhol szőr borítja, de az is úgy néz ki, mintha több helyen megtépték volna. Szemei sokkal nagyobbak egy átlagos lényhez képest, s olyan, mintha be lennének dagadva neki, illetve vörös-barnásak. Karjai hosszúak, épp úgy, ahogy ujjai, lábai viszont már jóval kisebbek. Ami még feltűnhet a kalózoknak, az a förtelmes bűz... Ennek a forrására is hamar rájöhetnek, hiszen hátán számos gennycsomó pihen, melyek ontják magukból a fehéres váladékot!
A lény láttán még egy erős gyomrúnak is felfordulhat a gyomra... Azt nem tudni egyelőre, hogy mennyire veszélyes, hiszen úgy látszik, hogy csak felméri még a terepet. Az a következtetés pedig, hogy valami megtépázhatta, azért ilyen ocsmány, az nagyon téves lenne, ugyanis drága barátunk makkegészséges - a maga módján.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:14:40
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:14:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótörés után//
*A Vasmarkú elpihen, de ez idő alatt a Féllábú ennél fontosabb teendőt végez. Letör néhány ágat és elkezdi azokat hegyezgetni szablyájával. Nem is sejti, hogy van más túlélő is rajtuk kívül a szigeten és az épp ugyanezt a műveletet csinálja. Szám szerint négy dárdát készít. Kettőt magának, kettőt társának. Igaz nem céloz valami jól; és társa sem erről híres leginkább, de azért, ha találnának, mondjuk egy őzet, akkor csak nem hagyhatják ott? A vadászatra is gondolni kell. Igaz négynél több dárdára gondolt, de mivel az alkohol megtette hatását felmászik viskójába és ő is elalszik.
~Talán vannak más túlélők is. Talán nem? Ki tudja? ~ Most még csak fél-álomban van, mivel tudatosan gondolkodik, de fél perc múlva már halk horkolás fedezhető fel a közelében. *
*A Vasmarkú elpihen, de ez idő alatt a Féllábú ennél fontosabb teendőt végez. Letör néhány ágat és elkezdi azokat hegyezgetni szablyájával. Nem is sejti, hogy van más túlélő is rajtuk kívül a szigeten és az épp ugyanezt a műveletet csinálja. Szám szerint négy dárdát készít. Kettőt magának, kettőt társának. Igaz nem céloz valami jól; és társa sem erről híres leginkább, de azért, ha találnának, mondjuk egy őzet, akkor csak nem hagyhatják ott? A vadászatra is gondolni kell. Igaz négynél több dárdára gondolt, de mivel az alkohol megtette hatását felmászik viskójába és ő is elalszik.
~Talán vannak más túlélők is. Talán nem? Ki tudja? ~ Most még csak fél-álomban van, mivel tudatosan gondolkodik, de fél perc múlva már halk horkolás fedezhető fel a közelében. *
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:00:12
Üzenet elküldve: 2014-08-06 17:00:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A hajótörés után//
*Vacka igen kényelmes páhollyá alakult a rum hatására, bár az alkoholtól független valóságban sem egy szemétre való darab. Nem a giccs, a csicsa megtestesítője, de el tud lenni benne az ember, ha nagyon akar. A rumot örömmel adja át a falábúnak, aki látszólag hasonló örömmel kortyolja azt, igazán emberes huzattal. Mikor visszaveszi, hát, ő sem akar kitűnni a sorból, a maradékot egy szuszra lehúzza, melytől szája sarka kicsit lekonyul, és egy fejrázással ismeri el a rumfőzők mesteri munkáját, és azt, hogy a kalózok számára éltető nedűnek számító alkohol eme ilyen ízletes formáját kínálták fel nekik.
Hangosan felsóhajt, az üveget maga mellé teszi, majd fejét rázva dünnyög.*
-Nincs nekem olyanom. Amint ellöktél a kormánytól egyből tudtam mi lesz ennek a vége, és az egyik hordóba bújtam. *szól tovább fejét rázva, majd így folytatja:* -Viszont ez az üveg tökéletes lesz!
*És igaza is van. Egy egyliteres rumosüveg talán tényleg jó célt szolgál vízgyűjtőnek, de csak egy ember számára. Talán nem ártana majd odébb költözni egy patak mellé, vagy akárhová, és akkor nem kell hosszú perceket gyalogolni majd a vízért, hogy aztán három kortyból vissza is kelljen menni. Az idő csendes, az égen egy felhő sincs, csupán valami ismeretlen madár molesztálja őt szúrós tekintetével az egyik ágon.
Miért is ne? Az idő és a helyzet függvényében megérthető és megengedhető, hogy valaki alvást kíséreljen meg, és ezzel a Vasmarkú is él.*
-Jóccakát!
*Mordul enyhén tájszólásos hangján, majd kényelmes pózban, kis vackában lassan álomba merül.*
*Vacka igen kényelmes páhollyá alakult a rum hatására, bár az alkoholtól független valóságban sem egy szemétre való darab. Nem a giccs, a csicsa megtestesítője, de el tud lenni benne az ember, ha nagyon akar. A rumot örömmel adja át a falábúnak, aki látszólag hasonló örömmel kortyolja azt, igazán emberes huzattal. Mikor visszaveszi, hát, ő sem akar kitűnni a sorból, a maradékot egy szuszra lehúzza, melytől szája sarka kicsit lekonyul, és egy fejrázással ismeri el a rumfőzők mesteri munkáját, és azt, hogy a kalózok számára éltető nedűnek számító alkohol eme ilyen ízletes formáját kínálták fel nekik.
Hangosan felsóhajt, az üveget maga mellé teszi, majd fejét rázva dünnyög.*
-Nincs nekem olyanom. Amint ellöktél a kormánytól egyből tudtam mi lesz ennek a vége, és az egyik hordóba bújtam. *szól tovább fejét rázva, majd így folytatja:* -Viszont ez az üveg tökéletes lesz!
*És igaza is van. Egy egyliteres rumosüveg talán tényleg jó célt szolgál vízgyűjtőnek, de csak egy ember számára. Talán nem ártana majd odébb költözni egy patak mellé, vagy akárhová, és akkor nem kell hosszú perceket gyalogolni majd a vízért, hogy aztán három kortyból vissza is kelljen menni. Az idő csendes, az égen egy felhő sincs, csupán valami ismeretlen madár molesztálja őt szúrós tekintetével az egyik ágon.
Miért is ne? Az idő és a helyzet függvényében megérthető és megengedhető, hogy valaki alvást kíséreljen meg, és ezzel a Vasmarkú is él.*
-Jóccakát!
*Mordul enyhén tájszólásos hangján, majd kényelmes pózban, kis vackában lassan álomba merül.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 15:08:58
Üzenet elküldve: 2014-08-06 15:08:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A hajótörés//
*~A felszínre gyorsan.. A felszínre...~
Ezt hajtogatja magában miközben nagy karcsapásokkal próbál fölevickélni a tenger felszínére. Szúr a tüdeje hisz már jó ideje úszik felfele. Már pár centi választja el a vízfelszíntől, és az édes levegőtől, mikor egy fadarab fejbe kólintja. ~Itt a vég...~*
//A hajótörés után//
*Köhög. Méghozzá, vizet. Jó sokat. ~Hol vagyok?~
Teszi fel a költői kérdést magának. ~Ja persze, a hajótörés... Hol lehetnek a többiek?~ Körbenéz de nem lát senkit. Egyedül van. ~Gondolkozzunk reálisan. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen túlélő, hisz voltak ott jobb kondícióban lévő emberek is. Például a kapitány. Az biztos túlélte. Nagyon nem akar meghalni, ez látszott rajta. Talán a sziget más részére sodorta őt a tenger. Meg kellene majd keresni. De előbb ital és ha lehet ételt kellene találnom.~ Ezzel elindul egy nagyobb fához, és letör egy darab ágat. Előveszi tőrét és elkezd gallyazni, majd hegyezni. ~szükség lesz fegyverre, hisz egy tőr ide nem elég...~ Elindul be a sűrűbe ahol vízcsobogáshoz hasonló hangokat hall. Nagyot csalódik mikor észreveszi hogy a hang a feje felül jön, és kis akármik mászkálnak az ágakon olyan fürgeséggel, hogy nem bírja követni őket. Továbbmegy ekkor már céltalanul és valami ismerőset keres amit tud enni... ~Ott az nem egy gomba? Mintha láttam volna ilyet már a piacon... Nincs más választásom éhen halok muszáj ennem valamit.~ Leül a földre és elkezd falatozni...*
*~A felszínre gyorsan.. A felszínre...~
Ezt hajtogatja magában miközben nagy karcsapásokkal próbál fölevickélni a tenger felszínére. Szúr a tüdeje hisz már jó ideje úszik felfele. Már pár centi választja el a vízfelszíntől, és az édes levegőtől, mikor egy fadarab fejbe kólintja. ~Itt a vég...~*
//A hajótörés után//
*Köhög. Méghozzá, vizet. Jó sokat. ~Hol vagyok?~
Teszi fel a költői kérdést magának. ~Ja persze, a hajótörés... Hol lehetnek a többiek?~ Körbenéz de nem lát senkit. Egyedül van. ~Gondolkozzunk reálisan. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen túlélő, hisz voltak ott jobb kondícióban lévő emberek is. Például a kapitány. Az biztos túlélte. Nagyon nem akar meghalni, ez látszott rajta. Talán a sziget más részére sodorta őt a tenger. Meg kellene majd keresni. De előbb ital és ha lehet ételt kellene találnom.~ Ezzel elindul egy nagyobb fához, és letör egy darab ágat. Előveszi tőrét és elkezd gallyazni, majd hegyezni. ~szükség lesz fegyverre, hisz egy tőr ide nem elég...~ Elindul be a sűrűbe ahol vízcsobogáshoz hasonló hangokat hall. Nagyot csalódik mikor észreveszi hogy a hang a feje felül jön, és kis akármik mászkálnak az ágakon olyan fürgeséggel, hogy nem bírja követni őket. Továbbmegy ekkor már céltalanul és valami ismerőset keres amit tud enni... ~Ott az nem egy gomba? Mintha láttam volna ilyet már a piacon... Nincs más választásom éhen halok muszáj ennem valamit.~ Leül a földre és elkezd falatozni...*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:59:10
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Mordach//
- Azt hiszem ennyi félreértést még el tudsz nekem nézni.
*Mondja viszonozva a gúnyos hangnemet. Nem bántásból, inkább megszokásból. Talán még egyszer nem is volna rossz, ha valahova kiülnének, bár Mordokhai egyébként is tervez valamelyik éjszakára hasonlót. Persze, nem meditálást, csak kicsit beljebb megy az erdőbe, lehuppan egy fához, pipázik és gondolkodik. Valami ilyesmit.*
- Eeegen*húzza a száját, a Vörös ugyanis pont eltalálta a dolog egyetlen buktatóját*Hát igen, valahogy kénytelenek leszünk megoldani. Ez amit mondasz, nem hülyeség, és talán hihető. Szerintem mi vagyunk annyira őrültek, hogy ezt egyébként is megcsináljuk, nem csak színjátékból.
*Persze, Mordokhai nem nagyon tervez éjszaka eltévedni az erdőben, de bele kell kalkulálni a számításba, hogy még az is megeshet.*
- Csak aztán tényleg el ne tévedjünk.
*A tündér pedig már valószínűleg nem jelent gondot. A hóhajú is szeret ébren lenni az éj jelentős része alatt, de Assa minden bizonyára nem annyira különc, mint ő, vagy akár Mordach.*
- Bíztam is benne, de ha komolyan veszélybe kerülnénk... ne tétovázz a komoly varázslatok bevetésével sem.
*A Hóhajú a komoly veszély alatt a vészhelyzetet érti, amikor már nem mennek sokra egy tőrrel. És mivel ő nem mágus, nagyjából fegyvertelen az ilyen helyzetben.*
- Rendben, majd keresünk valami fát, ami fáklyaként is megállja a helyét. Azzal legalább lehet verekedni is.
*A Vörös mondatára elvigyorodik.*
- Lassan én is, mondhatni farkas éhes lettem.
*Kicsit morbid a humora Mordokhainak, s ez még akkor is igaz, ha saját magáról van szó. De a viccet félretéve is igencsak meglehet éhezni, ha az ember már pár órája nem evett és közben kénytelen volt egy farkassal is hadakozni.*
- Rendben, menj csak.
*Biccent a Vörösnek, nem mintha engedély kéne ahhoz, hogy elmenjen gyümölcsért. Amíg Mordach távol van, addig ő befejezi a nyársat.
Eszébe villan, hogy ott van a pipája az övében és kéne valami növényeket szerezni, amik esetleg beletömhetőek.
Amikor a társa röpke egy perc után visszatér, rávigyorog.*
- Nincs nálad merő véletlenségből valami kis tudatmódosító dohány?
*Persze, vad gondolat ez, de talán jólesne egy kicsit elrepülni egy más világba. Nyilván nemleges választ fog kapni, de egy próbát akkor is megér.*
- Talán nem lesz szükségünk az erőre, bár kétlem...
*Minden bizonnyal lesz valami, ami megköveteli, hogy éberek legyenek. Ha nem, akkor itt nagyon érdekes dolgok játszódnak le.*
- Azt hiszem ennyi félreértést még el tudsz nekem nézni.
*Mondja viszonozva a gúnyos hangnemet. Nem bántásból, inkább megszokásból. Talán még egyszer nem is volna rossz, ha valahova kiülnének, bár Mordokhai egyébként is tervez valamelyik éjszakára hasonlót. Persze, nem meditálást, csak kicsit beljebb megy az erdőbe, lehuppan egy fához, pipázik és gondolkodik. Valami ilyesmit.*
- Eeegen*húzza a száját, a Vörös ugyanis pont eltalálta a dolog egyetlen buktatóját*Hát igen, valahogy kénytelenek leszünk megoldani. Ez amit mondasz, nem hülyeség, és talán hihető. Szerintem mi vagyunk annyira őrültek, hogy ezt egyébként is megcsináljuk, nem csak színjátékból.
*Persze, Mordokhai nem nagyon tervez éjszaka eltévedni az erdőben, de bele kell kalkulálni a számításba, hogy még az is megeshet.*
- Csak aztán tényleg el ne tévedjünk.
*A tündér pedig már valószínűleg nem jelent gondot. A hóhajú is szeret ébren lenni az éj jelentős része alatt, de Assa minden bizonyára nem annyira különc, mint ő, vagy akár Mordach.*
- Bíztam is benne, de ha komolyan veszélybe kerülnénk... ne tétovázz a komoly varázslatok bevetésével sem.
*A Hóhajú a komoly veszély alatt a vészhelyzetet érti, amikor már nem mennek sokra egy tőrrel. És mivel ő nem mágus, nagyjából fegyvertelen az ilyen helyzetben.*
- Rendben, majd keresünk valami fát, ami fáklyaként is megállja a helyét. Azzal legalább lehet verekedni is.
*A Vörös mondatára elvigyorodik.*
- Lassan én is, mondhatni farkas éhes lettem.
*Kicsit morbid a humora Mordokhainak, s ez még akkor is igaz, ha saját magáról van szó. De a viccet félretéve is igencsak meglehet éhezni, ha az ember már pár órája nem evett és közben kénytelen volt egy farkassal is hadakozni.*
- Rendben, menj csak.
*Biccent a Vörösnek, nem mintha engedély kéne ahhoz, hogy elmenjen gyümölcsért. Amíg Mordach távol van, addig ő befejezi a nyársat.
Eszébe villan, hogy ott van a pipája az övében és kéne valami növényeket szerezni, amik esetleg beletömhetőek.
Amikor a társa röpke egy perc után visszatér, rávigyorog.*
- Nincs nálad merő véletlenségből valami kis tudatmódosító dohány?
*Persze, vad gondolat ez, de talán jólesne egy kicsit elrepülni egy más világba. Nyilván nemleges választ fog kapni, de egy próbát akkor is megér.*
- Talán nem lesz szükségünk az erőre, bár kétlem...
*Minden bizonnyal lesz valami, ami megköveteli, hogy éberek legyenek. Ha nem, akkor itt nagyon érdekes dolgok játszódnak le.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:12:36
Üzenet elküldve: 2014-08-06 13:12:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótörés után//
//Rejtekhely építése//
*Ha vadállatok nincsenek is nagyon, azért bármi más lehet ott. A fára épített kuckó készen áll. A csúszós törzsű fára nehéz felmászni, főleg fél lábbal. Néhány botot ágból egy kezdetleges létrát is összerak, amitől kicsit később is végez, mint társa, kivéve, ha az is csinál ilyen szerkezetet. A rumot elfogadja, s nagyot kortyol belőle. *
- Nincs is ennél jobb dolog! *nevet a kalóz, majd miután kinevette magát a fák lombjai között beszűrődő fényt nézi.*
- Talán dél körül lehet. *a másikra néz, majd megszólal ismét: *
- Van neked nagy edényed, amiben vizet tárolhatunk? *Nem tudja, hogy honnan lenne neki, de azért kitudja? Mivan, ha a kormányos még az ilyen apróságokra is gondolt, mikor elhagyta a hajót. *
//Rejtekhely építése//
*Ha vadállatok nincsenek is nagyon, azért bármi más lehet ott. A fára épített kuckó készen áll. A csúszós törzsű fára nehéz felmászni, főleg fél lábbal. Néhány botot ágból egy kezdetleges létrát is összerak, amitől kicsit később is végez, mint társa, kivéve, ha az is csinál ilyen szerkezetet. A rumot elfogadja, s nagyot kortyol belőle. *
- Nincs is ennél jobb dolog! *nevet a kalóz, majd miután kinevette magát a fák lombjai között beszűrődő fényt nézi.*
- Talán dél körül lehet. *a másikra néz, majd megszólal ismét: *
- Van neked nagy edényed, amiben vizet tárolhatunk? *Nem tudja, hogy honnan lenne neki, de azért kitudja? Mivan, ha a kormányos még az ilyen apróságokra is gondolt, mikor elhagyta a hajót. *
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:31:18
Üzenet elküldve: 2014-08-06 11:31:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótörés után//
//Rejtekhely építése//
*Viszonylag tényleg jó ötlet, ha fára építkezünk, de elég kétes, hogy egy ilyen pici szigeten vadállatok éljenek. Ha az ember egy magasabb fa tetejére felmászik, láthatja, hogy a sziget alig 200 hektár. Itt nagyjából három farkasfalka, meg néhány csorda szarvas férne el. Szóval a vadállat ügy _talán_ megoldva.
Ő is lebontja házikóját, és igyekszik ugyanarra a fára építkezni, mint barátja. Nem tudja, hogy Jorrih hol emeli fel kuckóját a fán belül, de ő igyekszik minél magasabbra. Mikor két óra múlva végez az átépítéssel, és sikerül hatszor hat lábas fadobozt készítenie a fa tetejétől nem messze, hirtelen valami nyomni kezdi a derekát.*
-Kérsz, testvér?
*Emeli a levegőbe a rumosüveget, majd a dugót kiharapva örömmel kortyol az ízletes nedűből.*
//Rejtekhely építése//
*Viszonylag tényleg jó ötlet, ha fára építkezünk, de elég kétes, hogy egy ilyen pici szigeten vadállatok éljenek. Ha az ember egy magasabb fa tetejére felmászik, láthatja, hogy a sziget alig 200 hektár. Itt nagyjából három farkasfalka, meg néhány csorda szarvas férne el. Szóval a vadállat ügy _talán_ megoldva.
Ő is lebontja házikóját, és igyekszik ugyanarra a fára építkezni, mint barátja. Nem tudja, hogy Jorrih hol emeli fel kuckóját a fán belül, de ő igyekszik minél magasabbra. Mikor két óra múlva végez az átépítéssel, és sikerül hatszor hat lábas fadobozt készítenie a fa tetejétől nem messze, hirtelen valami nyomni kezdi a derekát.*
-Kérsz, testvér?
*Emeli a levegőbe a rumosüveget, majd a dugót kiharapva örömmel kortyol az ízletes nedűből.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 10:12:24
Üzenet elküldve: 2014-08-06 10:12:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótörés után//
//Rejtekhely építése//
*Igaz annyira még Jorrih sem bolond, hogy a partra építse kuckóját, de ő ie bevallja, hogy nem volt épelméjű dolog a part mellé sem építeni, ahol még ritkásan vannak a fák. Követi barátját, mért is ne követné? Egészen addig, míg meg nem látja a másik búvóhelyét. ~Mi lenne, ha a fára mennék? ~ fut végig agyán az ötlet, majd szóvá is teszi: *
- Mit gondolsz, megoldható lenne fára építkezni? A vadállatoktól is védve lennénk. *Elmosolyodik, majd elgondolja a tervét. ~Ez a fa pont jó lenne... Létrával lehetne felmaszni. ~ majd elgezd inkább a földön a levelek kaszabolásával és a fák adottságainak kihasználásával "kunyhót" "építeni". Időközben, ha a Vasmarkúnak, ötlete, terve, meglátása van, akkor azt meghallgatja, esetleg át is dolgozza a kis rejtekhelyet. *
//Rejtekhely építése//
*Igaz annyira még Jorrih sem bolond, hogy a partra építse kuckóját, de ő ie bevallja, hogy nem volt épelméjű dolog a part mellé sem építeni, ahol még ritkásan vannak a fák. Követi barátját, mért is ne követné? Egészen addig, míg meg nem látja a másik búvóhelyét. ~Mi lenne, ha a fára mennék? ~ fut végig agyán az ötlet, majd szóvá is teszi: *
- Mit gondolsz, megoldható lenne fára építkezni? A vadállatoktól is védve lennénk. *Elmosolyodik, majd elgondolja a tervét. ~Ez a fa pont jó lenne... Létrával lehetne felmaszni. ~ majd elgezd inkább a földön a levelek kaszabolásával és a fák adottságainak kihasználásával "kunyhót" "építeni". Időközben, ha a Vasmarkúnak, ötlete, terve, meglátása van, akkor azt meghallgatja, esetleg át is dolgozza a kis rejtekhelyet. *
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-06 08:06:24
Üzenet elküldve: 2014-08-06 08:06:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótörés után//
*A kiáltás visszhangzik a sziget erdejében. Ekkor egyszerre csak felhördül régi jelzésük, a 'Pie'. Ezt tényleg egyszerű kimondani, s tényleg egyszerű megjegyezni. Egy darabig vár, majd mikor a dzsumbujból előtűnik régi barátja alakja, hirtelen mosolyra fakad. Falába belesüllyedhet a homokba, de akkor nem lesz itt ingyom-bingyom, mert a kapitány híres arról, hogy néha morcos is tud lenni.
Bölcsebb dolog lenne a Kapitány részéről, ha a rejtekhelyét benn, az erdőben építette meg, és a partról láthatatlan. Talán valami mást láthatott. Viszont Vasmarkú tisztán látja, hogy a Féllábú Kapitány viszont kint a parton, az időjárás viszontagságainak sózott húscafatként felkínálva épít egy kuckót, melyet először csak egy fejrázós torokköszörüléssel, majd egy hangos kurjantással teszi közzé.*
-Túlélőket nem találtam. Viszont jobb ötlet lenne az én rejtekem mellé építkezned, mert ott a vad tengeri szél nem tépázza miszlikbe.
*Szól oda enyhén kioktatóan a kapitánynak, de lássuk be, teljesen igaza van. Ki az az elmebajos, aki egy szakadék szélén akar táncolni? Na ez pont ugyanaz. És azt nem hagyhatja, hogy a Kapitány megőrüljön, mert ha nem lesz épelméjű társa, akkor ő sem lesz épelméjű. És ez az ilyen dolgok szülőanyja, egy hajótörés, esetleg trauma, kis víznyelés, és már mindnyájan rohangálunk körbe-körbe, és közben sipítozunk, mint egy anyakoca.
Nem tudja, hogy a kapitány követi-e, de elindul a rejteke felé. Sebes léptekkel, de pont úgy, hogy Jorrih könnyűszerrel utolérhesse. Neki sincs más dolga, mint követni a törzseken a bevágást. Úgy kétszáz méterre a parttól meg is találja erődítményét, és szépen leheveredik benne.*
-Te is építs itt valami ehhez hasonlót, aztán holnap már a tutaj ötletét sem kell elvetnünk.
*Beszél csukott szemmel a kapitányhoz. Nem tudja, hogy ott van-e, de ha igen, akkor kellő hangerővel mondta, és biztos meghallotta.*
A hozzászólás írója (Vasmarkú Trigor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.06 08:10:22
*A kiáltás visszhangzik a sziget erdejében. Ekkor egyszerre csak felhördül régi jelzésük, a 'Pie'. Ezt tényleg egyszerű kimondani, s tényleg egyszerű megjegyezni. Egy darabig vár, majd mikor a dzsumbujból előtűnik régi barátja alakja, hirtelen mosolyra fakad. Falába belesüllyedhet a homokba, de akkor nem lesz itt ingyom-bingyom, mert a kapitány híres arról, hogy néha morcos is tud lenni.
Bölcsebb dolog lenne a Kapitány részéről, ha a rejtekhelyét benn, az erdőben építette meg, és a partról láthatatlan. Talán valami mást láthatott. Viszont Vasmarkú tisztán látja, hogy a Féllábú Kapitány viszont kint a parton, az időjárás viszontagságainak sózott húscafatként felkínálva épít egy kuckót, melyet először csak egy fejrázós torokköszörüléssel, majd egy hangos kurjantással teszi közzé.*
-Túlélőket nem találtam. Viszont jobb ötlet lenne az én rejtekem mellé építkezned, mert ott a vad tengeri szél nem tépázza miszlikbe.
*Szól oda enyhén kioktatóan a kapitánynak, de lássuk be, teljesen igaza van. Ki az az elmebajos, aki egy szakadék szélén akar táncolni? Na ez pont ugyanaz. És azt nem hagyhatja, hogy a Kapitány megőrüljön, mert ha nem lesz épelméjű társa, akkor ő sem lesz épelméjű. És ez az ilyen dolgok szülőanyja, egy hajótörés, esetleg trauma, kis víznyelés, és már mindnyájan rohangálunk körbe-körbe, és közben sipítozunk, mint egy anyakoca.
Nem tudja, hogy a kapitány követi-e, de elindul a rejteke felé. Sebes léptekkel, de pont úgy, hogy Jorrih könnyűszerrel utolérhesse. Neki sincs más dolga, mint követni a törzseken a bevágást. Úgy kétszáz méterre a parttól meg is találja erődítményét, és szépen leheveredik benne.*
-Te is építs itt valami ehhez hasonlót, aztán holnap már a tutaj ötletét sem kell elvetnünk.
*Beszél csukott szemmel a kapitányhoz. Nem tudja, hogy ott van-e, de ha igen, akkor kellő hangerővel mondta, és biztos meghallotta.*
A hozzászólás írója (Vasmarkú Trigor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.06 08:10:22
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:55:42
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:55:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Túlélőtúra - Assa//
*Hogy nehezebb? Hát az biztos. Sokkal gyorsabban is ég le a bőre, és a szemei még mindig nem bírják a napfényt. Csak annak az egynek ad hálát, hogy az ében bőrön nem látszik semmi, így csak ő érzi az egészet.
Mikor Assa a sötétedés utáni időszakot említi, hangosan felnevet. Még talán a partig is kihallatszik, bár ez lényegtelen.*
- Az lehetséges. Csak majd holnap nem tudom, hogy hogy fogok tudni napközben ébren maradni. *Mondja még mindig kuncogva, széles mosollyal. Valóban nem sokat akar aludni, talán csak valamikor a hajnal közeledtével valamennyit. Még a következő nap valahogy ellesz, meg talán az azutánin is, de hosszútávon… Lehet, hogy lesz majd egy olyan nappal, amit inkább végig fog aludni, hogy normálisan ki tudja magát pihenni és ne essen majd össze véletlenül. Amióta csak megérkezett azon van, hogy éjszakai üzemmódban tartsa magát, de ez egy csapat fénybenjáróval elégé nehéz. Egy-két alkalommal majdnem hajlandó volt Assa valamennyire átállni, de valami mindig közbejött, és napközben kellett mozogniuk.*
- Én inkább úgy vettem észre, mintha saját magával próbálná ezeket inkább elhitetni. *Fűzi hozzá kissé ráncolva a homlokát.* Én is pont ugyanezt elmondtam neki is. Nem tudok még olyan sokat az itteni állatvilágról, de szerinted mekkora méretű majom kell, amelyik ilyen erővel tud elhajítani egy követ? Ráadásul mindkettő célzás pontos volt. A jelölés meg… *Egy pillanatra elhallgat, és megpróbál a lehető legpontosabban visszaemlékezni a hajón történtekre.* Nagyon serényen próbálták kimagyarázni azt a kis koponyát. Talán túlságosan bizalmatlan fajta vagyok, és én képzelek bele túl sokat. *Ettől függetlenül szeret bízni a megérzéseiben, és az ösztöneiben. Jobb mindig előre gyanakodni mielőtt bármi is váratlanul érné őket. És ő amúgy sem az a fajta, aki utólag bűntudatot érezne bármiféle gyanúsítgatás miatt. De ahogy a jelölésről beszéltek, meg most ez az árny… * Kérlek, szólj közbe, ha túlságosan óvatos lennék, de az a kettő már tapasztaltabb vándornak vallja magát nem? Akkor Mordach mégis miért próbál tényekkel ennyire megcáfolt magyarázatokkal előrukkolni? Szerinted nem az lett volna a normális, ha óvatosan, mégis érdeklődve fordulna a történtekhez? Ezzel szemben inkább elfordította a fejét, és megpróbált megelégedni valami teljesen más, szemmel már nem is látott magyarázattal. Ezek nem vallanak kalandvágyó vándorokra. *Ennyi pusztán az ő meglátása, hiba viszont lehet benne, mégpedig két helyen is. Egy: nem ismeri még annyira a két férfit, hogy biztos lehessen benne, hogy mire milyen reakciót adnak, és kettő: egy mélységi hím az alagutakban, és egy felszíni hím a vadonban teljesen különbözően reagálhat, és neki csak az előbbivel van tapasztalata. Ugyanakkor a naivitás és hiszékenység sosem tartoztak a tulajdonságai körébe. Viszont kideríteni az igazságot már egyáltalán nincs kedve. Jönni fog az majd magától, akár rácáfolva, akár igazat adva a feltételezéseinek. *
- De, Mordach mesélt a parton történtekről, mikor észrevettem a sebét, de ha Mordokhai bármit is látott volna, azt minden bizonnyal én is. Nem hinném, hogy ő bármi hasonlót észrevett volna. *Vonja meg a vállát. Az előbb említette, hogy a Vörös hogy vélekedett erről az egészről, így értelemszerű, hogy ő megemlítette a nősténynek.
Amíg Assa élvezi a forrás vizét, addig Erf leül a földre, hátul megtámasztva magát a kezeivel, kicsit élvezve a hűs párát, amit a forrás ad. Hűs, és ez pont remek az arcának. Bár segíteni nem segít, tökéletesen tudja, hogy másnap ez kétszer ennyire fog fájni, ha nem jobban.*
- Fogadjunk, hogy ha meg is oldják, hogy ne szívja magába a talaj, holnapra elpárolog. Én inkább majd megteszem ezt az utat, és iszom frisset. *Veti oda neki unottan. Természetesen ha Assa akar magának is vinni, egyet elvisz a kezében, hogy a tündérlány háromba tudjon tölteni, de már most látja, hogy többször kell majd fordulni, és akkor már inkább ő iszik akkor.*
- Szerintem maradhatnánk még pár percet. Én is hűsölök legalább, és azok a nyársak is talán jobban átsülnek addigra. *Mosolyog a lányra. Inkább az előbbit részesíti előnyben, de a nyársak gondolata is hívogató.*
*Hogy nehezebb? Hát az biztos. Sokkal gyorsabban is ég le a bőre, és a szemei még mindig nem bírják a napfényt. Csak annak az egynek ad hálát, hogy az ében bőrön nem látszik semmi, így csak ő érzi az egészet.
Mikor Assa a sötétedés utáni időszakot említi, hangosan felnevet. Még talán a partig is kihallatszik, bár ez lényegtelen.*
- Az lehetséges. Csak majd holnap nem tudom, hogy hogy fogok tudni napközben ébren maradni. *Mondja még mindig kuncogva, széles mosollyal. Valóban nem sokat akar aludni, talán csak valamikor a hajnal közeledtével valamennyit. Még a következő nap valahogy ellesz, meg talán az azutánin is, de hosszútávon… Lehet, hogy lesz majd egy olyan nappal, amit inkább végig fog aludni, hogy normálisan ki tudja magát pihenni és ne essen majd össze véletlenül. Amióta csak megérkezett azon van, hogy éjszakai üzemmódban tartsa magát, de ez egy csapat fénybenjáróval elégé nehéz. Egy-két alkalommal majdnem hajlandó volt Assa valamennyire átállni, de valami mindig közbejött, és napközben kellett mozogniuk.*
- Én inkább úgy vettem észre, mintha saját magával próbálná ezeket inkább elhitetni. *Fűzi hozzá kissé ráncolva a homlokát.* Én is pont ugyanezt elmondtam neki is. Nem tudok még olyan sokat az itteni állatvilágról, de szerinted mekkora méretű majom kell, amelyik ilyen erővel tud elhajítani egy követ? Ráadásul mindkettő célzás pontos volt. A jelölés meg… *Egy pillanatra elhallgat, és megpróbál a lehető legpontosabban visszaemlékezni a hajón történtekre.* Nagyon serényen próbálták kimagyarázni azt a kis koponyát. Talán túlságosan bizalmatlan fajta vagyok, és én képzelek bele túl sokat. *Ettől függetlenül szeret bízni a megérzéseiben, és az ösztöneiben. Jobb mindig előre gyanakodni mielőtt bármi is váratlanul érné őket. És ő amúgy sem az a fajta, aki utólag bűntudatot érezne bármiféle gyanúsítgatás miatt. De ahogy a jelölésről beszéltek, meg most ez az árny… * Kérlek, szólj közbe, ha túlságosan óvatos lennék, de az a kettő már tapasztaltabb vándornak vallja magát nem? Akkor Mordach mégis miért próbál tényekkel ennyire megcáfolt magyarázatokkal előrukkolni? Szerinted nem az lett volna a normális, ha óvatosan, mégis érdeklődve fordulna a történtekhez? Ezzel szemben inkább elfordította a fejét, és megpróbált megelégedni valami teljesen más, szemmel már nem is látott magyarázattal. Ezek nem vallanak kalandvágyó vándorokra. *Ennyi pusztán az ő meglátása, hiba viszont lehet benne, mégpedig két helyen is. Egy: nem ismeri még annyira a két férfit, hogy biztos lehessen benne, hogy mire milyen reakciót adnak, és kettő: egy mélységi hím az alagutakban, és egy felszíni hím a vadonban teljesen különbözően reagálhat, és neki csak az előbbivel van tapasztalata. Ugyanakkor a naivitás és hiszékenység sosem tartoztak a tulajdonságai körébe. Viszont kideríteni az igazságot már egyáltalán nincs kedve. Jönni fog az majd magától, akár rácáfolva, akár igazat adva a feltételezéseinek. *
- De, Mordach mesélt a parton történtekről, mikor észrevettem a sebét, de ha Mordokhai bármit is látott volna, azt minden bizonnyal én is. Nem hinném, hogy ő bármi hasonlót észrevett volna. *Vonja meg a vállát. Az előbb említette, hogy a Vörös hogy vélekedett erről az egészről, így értelemszerű, hogy ő megemlítette a nősténynek.
Amíg Assa élvezi a forrás vizét, addig Erf leül a földre, hátul megtámasztva magát a kezeivel, kicsit élvezve a hűs párát, amit a forrás ad. Hűs, és ez pont remek az arcának. Bár segíteni nem segít, tökéletesen tudja, hogy másnap ez kétszer ennyire fog fájni, ha nem jobban.*
- Fogadjunk, hogy ha meg is oldják, hogy ne szívja magába a talaj, holnapra elpárolog. Én inkább majd megteszem ezt az utat, és iszom frisset. *Veti oda neki unottan. Természetesen ha Assa akar magának is vinni, egyet elvisz a kezében, hogy a tündérlány háromba tudjon tölteni, de már most látja, hogy többször kell majd fordulni, és akkor már inkább ő iszik akkor.*
- Szerintem maradhatnánk még pár percet. Én is hűsölök legalább, és azok a nyársak is talán jobban átsülnek addigra. *Mosolyog a lányra. Inkább az előbbit részesíti előnyben, de a nyársak gondolata is hívogató.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:13:22
Üzenet elküldve: 2014-08-05 22:13:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótörés után - erdőben, majd vissza a partra//
~Végre víz! Esély kaptam a túlélésre. ~ *nevetni kezd. Igaz helyzete még így is igencsak kilátástalan, de víz már van. Megtölti kulacsát majd iszik belőle. Vékony kis forrás, de célnak megfelel. Mikor már majd' kipukkan, annyit ivott, akkor egy jól ismert hangot hall meg a partról. ~A Vasmarkú is túlélte. ~ mosolyog el magában, majd teli torokból kiált vissza. *
- Pie!
*Ez a rövid "szó" semmit nem jelent, csupán ezekkel szokott jelezni efféle helyzetekben, mivel könnyű kimondani. Amennyire csak falába engedi siet a hang irányába. Pár perc múlva rátalál a kormányosra. Nem szólal meg, csak elvigyorodik. Végül mégis beszél, hogy kifejezhesse magát: *
- Találtam vizet... Édesvizet. *Ránéz a kezdetleges kunyhóra, majd a Vasmarkúra. *
- Más túlélőket találtál? *Megkérdezi, bár szinte biztos a válaszban. Ha nincs a másiknak mondanivalója, akkor ő is elkezdi építeni kuckóját. Valami nádszerű növényt is talál. Levág valamenyit, majd kúp alakban összeállítja azokat. ~Most jól jönne a... ~ Épphogy rágondol máris meglátja a parton heverő batyuját, melyben kötél is van. Negyed óra sem kell és máris áll a kezdetleges viskó. Ezt talán egy nagyobb szél el is söpörné, ezért széleit kövekkel erősiti meg. Még mindig nem teljes, de így hagyja, mert elfáradt egy kissé. Előveszi a kulacsot, majd miután ivott egy kortyot odadobja a másiknak. *
~Végre víz! Esély kaptam a túlélésre. ~ *nevetni kezd. Igaz helyzete még így is igencsak kilátástalan, de víz már van. Megtölti kulacsát majd iszik belőle. Vékony kis forrás, de célnak megfelel. Mikor már majd' kipukkan, annyit ivott, akkor egy jól ismert hangot hall meg a partról. ~A Vasmarkú is túlélte. ~ mosolyog el magában, majd teli torokból kiált vissza. *
- Pie!
*Ez a rövid "szó" semmit nem jelent, csupán ezekkel szokott jelezni efféle helyzetekben, mivel könnyű kimondani. Amennyire csak falába engedi siet a hang irányába. Pár perc múlva rátalál a kormányosra. Nem szólal meg, csak elvigyorodik. Végül mégis beszél, hogy kifejezhesse magát: *
- Találtam vizet... Édesvizet. *Ránéz a kezdetleges kunyhóra, majd a Vasmarkúra. *
- Más túlélőket találtál? *Megkérdezi, bár szinte biztos a válaszban. Ha nincs a másiknak mondanivalója, akkor ő is elkezdi építeni kuckóját. Valami nádszerű növényt is talál. Levág valamenyit, majd kúp alakban összeállítja azokat. ~Most jól jönne a... ~ Épphogy rágondol máris meglátja a parton heverő batyuját, melyben kötél is van. Negyed óra sem kell és máris áll a kezdetleges viskó. Ezt talán egy nagyobb szél el is söpörné, ezért széleit kövekkel erősiti meg. Még mindig nem teljes, de így hagyja, mert elfáradt egy kissé. Előveszi a kulacsot, majd miután ivott egy kortyot odadobja a másiknak. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045