Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
![>Ambrud Omal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1490_ember-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-10 16:16:15
Üzenet elküldve: 2014-09-10 16:16:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Borin épp egy nagyvárosi bordélyban ül, körülvéve nőkkel, itallal, étellel és fegyverekkel. Mondhatjuk, hogy most Ő a legboldogabb törpe a világon. Egymás után húzza le a legkiválóbb törpe söröket, és eszi hozzá a különféle sült húsokat. Közben persze az ott lévő lányok, masszírozzák, simogatják és a szakállát fonják. Mást nem is kívánhat egy maga fajta alak. Akár egy álom. Várjunk csak ez tényleg egy álom. Ebből pedig ki is kerül rögvest, hiszen a kapitánya megtalálta Őt a kis alvó helyén. A szép hely összeomlott és helyette egy kalózpofa ékeskedik az arcába. Mondani se kell eléggé megijed Borin, és egy hangos és rövid ordítással fel is pattan a helyéről. Nem kell sok idő ahhoz, hogy felfogja, hogy a kapitány próbálta felébreszteni.*
-Borin vagyok!
*Néz a másikra a törpe.*
-Veszett egy vihar volt kapitány! De legalább nem egyedül éltem túl, ahogy látom. Más valaki is megvan még a legénységből vagy mind megpusztultak?
*Borin épp egy nagyvárosi bordélyban ül, körülvéve nőkkel, itallal, étellel és fegyverekkel. Mondhatjuk, hogy most Ő a legboldogabb törpe a világon. Egymás után húzza le a legkiválóbb törpe söröket, és eszi hozzá a különféle sült húsokat. Közben persze az ott lévő lányok, masszírozzák, simogatják és a szakállát fonják. Mást nem is kívánhat egy maga fajta alak. Akár egy álom. Várjunk csak ez tényleg egy álom. Ebből pedig ki is kerül rögvest, hiszen a kapitánya megtalálta Őt a kis alvó helyén. A szép hely összeomlott és helyette egy kalózpofa ékeskedik az arcába. Mondani se kell eléggé megijed Borin, és egy hangos és rövid ordítással fel is pattan a helyéről. Nem kell sok idő ahhoz, hogy felfogja, hogy a kapitány próbálta felébreszteni.*
-Borin vagyok!
*Néz a másikra a törpe.*
-Veszett egy vihar volt kapitány! De legalább nem egyedül éltem túl, ahogy látom. Más valaki is megvan még a legénységből vagy mind megpusztultak?
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:45:16
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra //
// Aktív képesség: Felfedezés //
*Mordach hevesen rohan, ki tudja merre! Persze, érzékeit eközben próbálja a legmagasabb szintekre hozni, hiszen egy rossz lépés, s mindennek vége lehet. Bal karja készenlétben, hiszen bármelyik pillanatban nekiütközhet valaminek - jobb karja pedig erősen súrolja a barlang falát, mely úgy látszik, hogy annál is hosszabb, mint amire számított nemrég. Igyekszik átlátni a sötétségen, próbálja jobban szoktatni magát a feketeséghez, illetve hallgatja a neszeket, melyeket sietős lépteinek zaja gerjeszt a falak közt, hátha meghall bennük valamit, mely arra ösztönzi, hogy megálljon, lassítson, esetleg ugorjon - bár ez utóbbi lenne talán a legkockázatosabb, így csak remélni tudja, hogy nem akad útjába esetleg valami nagyobb repedés. Ezek egy ideig nem ösztönzik semmire, ám hamarosan valami szokatlant hall meg maga mögül, mintha valami bezáródott volna! Természetesen egy ideig még rohan, ám eközben egyre lassít, s figyeli, hogy a lény követi-e, ám annak úgy látszik, nyoma sincs.
Mikor megáll, egy ideig hallgatózik még, ám mivel síri csend honol a barlangban, lassan megindul visszafelé, maga előtt tartott kezekkel, mire megleli azt, mely a hangot adta ki. Egy falat... Ami úgy tűnik, hogy elzárta a kőszerű lénytől. Nem is tudja hirtelen, hogy mit gondoljon, hiszen a csodálat, melyet a Vörösben ébresztett az a lény, valami gyönyörű volt! Mintha egy új fajt fedezett volna fel, mely első pillantásra veszélyes lehet - hiszen bemerészkedtek a fészkébe, így ez egyértelmű -, ám másodjára talán még szelídnek is tűnhetne. Vagy csak éppenséggel Mordachot kápráztatta el annyira, hogy lassacskán áttér valami mesebeli világba!
Mikor épp keresne valami kart, vagy rést, vagy bármit, melyen keresztül visszajuthatna - vagy pontosabban tudná, hogy egyáltalán képes visszatérni, valami furcsa hangot hall, nem tudni, hogy honnan.
Távozzon? És mégis hogy? Szívódjon fel a falakon, vagy keressen valami más kiutat?
Értetlenül pillant bele a sötétbe, ám a következő mondat igazából teljesen megpecsételi az egész helyzetet. Alig bírja visszafogni magát, hogy egy röhögés ne hagyja el száját, ám igyekszik türtőztetni magát, arcáról mégsem tudja levarázsolni a gúnyos vigyort. Az ajtó ugyan másodjára kitárult, ám a komikus helyzet egy Mordachhoz hasonló vándort nem arra ösztönzi, hogy azonnal rohanjon, hanem hogy járjon utána ennek az egésznek, hiszen úgy látszik, hogy a hang, mely meg akarná rémíteni, nem éppen van a helyzet magaslatán, s ezt talán ki is lehetne használni! Így hát egy hirtelen ötlettől vezérelve maga is felszólal.*
- Rendben, és elnézést, hogy zavartam!
*Kiáltja, majd hangos léptekkel megindul visszafelé, ám egy ponton megáll, s fülel egy kicsit, majd szép lassan és halkan, a tőle telhető legalaposabb rejtőzködő mozdulatokkal indul vissza mégis abba az irányba, amerről a hang érkezett. Persze könnyen lehetséges, hogy teljesen hülyét csinál magából, s az illető valamilyen módon látja őt valahonnan a sötétből, ám egy próbát megér, hiszen ha már ez az "ajtó-kinyitósdi" ennyire felsült, talán még a Sors tartogat számára pár meglepetést.
Ha nem akadályozza semmi abban, hogy elinduljon beljebb, akkor előveszi minden képességét s összpontosítását arra, hogy találjon valami átjárót, esetleg kart, vagy hogy a megfelelő irányba menjen. Figyeli a hangokat, érzékeli az illatokat, a légmozgást, s mindezt együttvéve igyekszik a megfelelő irányba lépkedni, remélve, hogy hamarosan rá fog akadni arra, aki rájuk uszította a kőszerű lényt. Ami ezek után talán már nem is él olyan félelmetesen a Vörös elméjében, persze sose lehet tudni. Lehetséges, hogy egy balga mágusról van szó, aki megidézte a lényt, aki viszont nem olyan bolond, mint gazdája... Na és mi lehet társával? Ezernyi kérdés fogalmazódik meg fejében, melyeket igyekszik félre dobni, hogy semmi se terelje el a figyelmét egy esetleges karról, zugról, vagy bármiről, ami előrébb viheti küldetésében.*
// Aktív képesség: Felfedezés //
*Mordach hevesen rohan, ki tudja merre! Persze, érzékeit eközben próbálja a legmagasabb szintekre hozni, hiszen egy rossz lépés, s mindennek vége lehet. Bal karja készenlétben, hiszen bármelyik pillanatban nekiütközhet valaminek - jobb karja pedig erősen súrolja a barlang falát, mely úgy látszik, hogy annál is hosszabb, mint amire számított nemrég. Igyekszik átlátni a sötétségen, próbálja jobban szoktatni magát a feketeséghez, illetve hallgatja a neszeket, melyeket sietős lépteinek zaja gerjeszt a falak közt, hátha meghall bennük valamit, mely arra ösztönzi, hogy megálljon, lassítson, esetleg ugorjon - bár ez utóbbi lenne talán a legkockázatosabb, így csak remélni tudja, hogy nem akad útjába esetleg valami nagyobb repedés. Ezek egy ideig nem ösztönzik semmire, ám hamarosan valami szokatlant hall meg maga mögül, mintha valami bezáródott volna! Természetesen egy ideig még rohan, ám eközben egyre lassít, s figyeli, hogy a lény követi-e, ám annak úgy látszik, nyoma sincs.
Mikor megáll, egy ideig hallgatózik még, ám mivel síri csend honol a barlangban, lassan megindul visszafelé, maga előtt tartott kezekkel, mire megleli azt, mely a hangot adta ki. Egy falat... Ami úgy tűnik, hogy elzárta a kőszerű lénytől. Nem is tudja hirtelen, hogy mit gondoljon, hiszen a csodálat, melyet a Vörösben ébresztett az a lény, valami gyönyörű volt! Mintha egy új fajt fedezett volna fel, mely első pillantásra veszélyes lehet - hiszen bemerészkedtek a fészkébe, így ez egyértelmű -, ám másodjára talán még szelídnek is tűnhetne. Vagy csak éppenséggel Mordachot kápráztatta el annyira, hogy lassacskán áttér valami mesebeli világba!
Mikor épp keresne valami kart, vagy rést, vagy bármit, melyen keresztül visszajuthatna - vagy pontosabban tudná, hogy egyáltalán képes visszatérni, valami furcsa hangot hall, nem tudni, hogy honnan.
Távozzon? És mégis hogy? Szívódjon fel a falakon, vagy keressen valami más kiutat?
Értetlenül pillant bele a sötétbe, ám a következő mondat igazából teljesen megpecsételi az egész helyzetet. Alig bírja visszafogni magát, hogy egy röhögés ne hagyja el száját, ám igyekszik türtőztetni magát, arcáról mégsem tudja levarázsolni a gúnyos vigyort. Az ajtó ugyan másodjára kitárult, ám a komikus helyzet egy Mordachhoz hasonló vándort nem arra ösztönzi, hogy azonnal rohanjon, hanem hogy járjon utána ennek az egésznek, hiszen úgy látszik, hogy a hang, mely meg akarná rémíteni, nem éppen van a helyzet magaslatán, s ezt talán ki is lehetne használni! Így hát egy hirtelen ötlettől vezérelve maga is felszólal.*
- Rendben, és elnézést, hogy zavartam!
*Kiáltja, majd hangos léptekkel megindul visszafelé, ám egy ponton megáll, s fülel egy kicsit, majd szép lassan és halkan, a tőle telhető legalaposabb rejtőzködő mozdulatokkal indul vissza mégis abba az irányba, amerről a hang érkezett. Persze könnyen lehetséges, hogy teljesen hülyét csinál magából, s az illető valamilyen módon látja őt valahonnan a sötétből, ám egy próbát megér, hiszen ha már ez az "ajtó-kinyitósdi" ennyire felsült, talán még a Sors tartogat számára pár meglepetést.
Ha nem akadályozza semmi abban, hogy elinduljon beljebb, akkor előveszi minden képességét s összpontosítását arra, hogy találjon valami átjárót, esetleg kart, vagy hogy a megfelelő irányba menjen. Figyeli a hangokat, érzékeli az illatokat, a légmozgást, s mindezt együttvéve igyekszik a megfelelő irányba lépkedni, remélve, hogy hamarosan rá fog akadni arra, aki rájuk uszította a kőszerű lényt. Ami ezek után talán már nem is él olyan félelmetesen a Vörös elméjében, persze sose lehet tudni. Lehetséges, hogy egy balga mágusról van szó, aki megidézte a lényt, aki viszont nem olyan bolond, mint gazdája... Na és mi lehet társával? Ezernyi kérdés fogalmazódik meg fejében, melyeket igyekszik félre dobni, hogy semmi se terelje el a figyelmét egy esetleges karról, zugról, vagy bármiről, ami előrébb viheti küldetésében.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:33:30
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:33:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
-Nem akarsz megfordulni.
*Nyugtatja meg Faeust,a gnork jobban jár, ha erejét inkább az akadály szétbontása köti le. A nőstény kérdésére csak megrántja a vállát, nem kíván erről szóló beszélgetésbe elegyedni, teljes figyelmét az ellenségnek szenteli.
Már csak az hiányzott, hogy ez a hatalmas valami rájöjjön, hogy a kezében vagy mijében tartott horgonyt dobálni is lehet. Ahogy a fegyver meglendül, Zhrodim egy "Hasra!" felkiáltás kíséretében guggol le, remélhetőleg rántva magával Asiritay-t is. Szerencsére ezúttal nem ők a célpont, hanem hallhatóan a kapitány összegyűlt csapata. A hím keserűen gondol arra, hogy mire elérik a legénységet, talán már egy sem marad belőlük. Testi erővel aligha győzedelmeskedhetnek, akkor viszont cselhez kell folyamodni, de miféléhez? Magában a lehetőségeket veszi sorra, azonban egyik sem tűnik túl kecsegtetőnek, főleg itt, a tenger kellős közepén. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy még ha el is süllyesztenék a hajót, különösebben nem hatná meg ellenfelüket, vígan úszkálva végezne velük.
ösztönösen emeli csapásra a kardját, amikor valaki mellette landol, szerencsére elméje hamarabb felismeri a kapitányt, mint hogy kiadná a parancsot a támadásra.*
-Ha ennyire félvállról veszi, akkor könnyen lesz az utolsó móka az életében.
*Vajon van ennek a szörnyetegnek gyenge pontja? Ösztönösen keresi az esetleg lágy részeket, ahol egyetlen karddöfés is halálos, már ha lehet halálosról beszélni egy ilyen lény esetében. Talán ha valahogy el tudnák érni a nyakát...
Gondolatmenetéből Imbachastor üvöltése zökkenti ki. Végre előkerült, de minek, ha csak nyüszíteni tud? Zhrodim kardot tartó kezével fordulatból csapja arcon a mágust, jó adagnyi feszültséget vezetve le ezzel, ha sikerrel jár. Ha nem, hát így járt.*
-ne üvölts, hanem inkább mondd meg, mi ez és miképp győzhetjük le.
*Legalább most tegye magát hasznossá az a vénember, ha eddig csak lapulni tudott. A legjobb az lenne, ha bemutatna valami erős varázslatot, amivel elintézi a méretes dögöt, de félő, hogy nem ennyire egyszerű az előállt helyzet.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
-Nem akarsz megfordulni.
*Nyugtatja meg Faeust,a gnork jobban jár, ha erejét inkább az akadály szétbontása köti le. A nőstény kérdésére csak megrántja a vállát, nem kíván erről szóló beszélgetésbe elegyedni, teljes figyelmét az ellenségnek szenteli.
Már csak az hiányzott, hogy ez a hatalmas valami rájöjjön, hogy a kezében vagy mijében tartott horgonyt dobálni is lehet. Ahogy a fegyver meglendül, Zhrodim egy "Hasra!" felkiáltás kíséretében guggol le, remélhetőleg rántva magával Asiritay-t is. Szerencsére ezúttal nem ők a célpont, hanem hallhatóan a kapitány összegyűlt csapata. A hím keserűen gondol arra, hogy mire elérik a legénységet, talán már egy sem marad belőlük. Testi erővel aligha győzedelmeskedhetnek, akkor viszont cselhez kell folyamodni, de miféléhez? Magában a lehetőségeket veszi sorra, azonban egyik sem tűnik túl kecsegtetőnek, főleg itt, a tenger kellős közepén. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy még ha el is süllyesztenék a hajót, különösebben nem hatná meg ellenfelüket, vígan úszkálva végezne velük.
ösztönösen emeli csapásra a kardját, amikor valaki mellette landol, szerencsére elméje hamarabb felismeri a kapitányt, mint hogy kiadná a parancsot a támadásra.*
-Ha ennyire félvállról veszi, akkor könnyen lesz az utolsó móka az életében.
*Vajon van ennek a szörnyetegnek gyenge pontja? Ösztönösen keresi az esetleg lágy részeket, ahol egyetlen karddöfés is halálos, már ha lehet halálosról beszélni egy ilyen lény esetében. Talán ha valahogy el tudnák érni a nyakát...
Gondolatmenetéből Imbachastor üvöltése zökkenti ki. Végre előkerült, de minek, ha csak nyüszíteni tud? Zhrodim kardot tartó kezével fordulatból csapja arcon a mágust, jó adagnyi feszültséget vezetve le ezzel, ha sikerrel jár. Ha nem, hát így járt.*
-ne üvölts, hanem inkább mondd meg, mi ez és miképp győzhetjük le.
*Legalább most tegye magát hasznossá az a vénember, ha eddig csak lapulni tudott. A legjobb az lenne, ha bemutatna valami erős varázslatot, amivel elintézi a méretes dögöt, de félő, hogy nem ennyire egyszerű az előállt helyzet.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:31:04
Üzenet elküldve: 2014-09-07 20:31:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*A part kies szakasza után fák kusza sűrűsége következik. Az aljnövényzet meglepően buja, ahhoz képest, hogy a lombkorona egybefüggő tetőt von a napsugarak útjába, mégsem pusztult ki a bozót, épp ellenkezőleg: mindenhonnan hajlékony ágak kapaszkodnak a behatolókba, időnként tüskés indákkal is találkozhatnak, ha nem elég óvatosak. A sűrűből időnként neszezés hallatszik, feltehetően állatok, de nem lehet biztosra venni, hiszen a zajok forrása nem látszik.
Ahogy mennek, Ferdnichar hirtelen egyedül találhatja magát, Caram pedig egy 3-4 méteres gödör mélyén, fájós hátsóféllel, mivel arra érkezett a váratlanul beszakadó talaj következtében. Mintha csak egy ügyesen álcázott csapdába esett volna. Amint leérkezik, újra felhangzik az üvöltés, közvetlenül a mélységi nőstény elől, ugyanis a verem túlsó sarkában ott fekszik egy embermagas macskaféle, fehér bundáját aranyszínű csíkok tarkítják. Ez alól csak egyik hátsó lába képez kivételt, amit alvadt vér szennyez, eleve furcsa szögben áll, így sejthető, hogy eltört, de a húsból kivillanó csont teljes bizonyosságot szolgáltat. Amikor a nő beesik, mintha távolabb próbálná vonszolni magát, természetesen sikertelenül, aminek eredménye a fájdalmas üvöltés, amit két hosszú agyarral keretezett szájából hallat. Mögötte mintha egy barlang járata sejlene fel, de ez betudható a fény és árnyék játékának is.*
*A part kies szakasza után fák kusza sűrűsége következik. Az aljnövényzet meglepően buja, ahhoz képest, hogy a lombkorona egybefüggő tetőt von a napsugarak útjába, mégsem pusztult ki a bozót, épp ellenkezőleg: mindenhonnan hajlékony ágak kapaszkodnak a behatolókba, időnként tüskés indákkal is találkozhatnak, ha nem elég óvatosak. A sűrűből időnként neszezés hallatszik, feltehetően állatok, de nem lehet biztosra venni, hiszen a zajok forrása nem látszik.
Ahogy mennek, Ferdnichar hirtelen egyedül találhatja magát, Caram pedig egy 3-4 méteres gödör mélyén, fájós hátsóféllel, mivel arra érkezett a váratlanul beszakadó talaj következtében. Mintha csak egy ügyesen álcázott csapdába esett volna. Amint leérkezik, újra felhangzik az üvöltés, közvetlenül a mélységi nőstény elől, ugyanis a verem túlsó sarkában ott fekszik egy embermagas macskaféle, fehér bundáját aranyszínű csíkok tarkítják. Ez alól csak egyik hátsó lába képez kivételt, amit alvadt vér szennyez, eleve furcsa szögben áll, így sejthető, hogy eltört, de a húsból kivillanó csont teljes bizonyosságot szolgáltat. Amikor a nő beesik, mintha távolabb próbálná vonszolni magát, természetesen sikertelenül, aminek eredménye a fájdalmas üvöltés, amit két hosszú agyarral keretezett szájából hallat. Mögötte mintha egy barlang járata sejlene fel, de ez betudható a fény és árnyék játékának is.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-06 20:02:17
Üzenet elküldve: 2014-09-06 20:02:17
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
*Sokáig megy a parton, néha felfedez egy-egy lábnyomot a homokban, majd végre megérkezik. Hova is? Egy törpét lát meg a földön. Kisebb-nagyobb szuszogásokat enged ki száján. Mikor már elég közel ér hozzá Jorrih, akkor nézi csak meg jobban, hogy egyáltalán az ő hajóján szolgált-e, vagy miféle szerzet. *
- Valami Borim, vagy Borin? *Suttogja magában a "kapitány" és közelebb megy a törpéhez, majd vállát megfogja és enyhén megrázza. Remélhetőleg egyből felébred a törpe és nem kell ordítoznia majd, vagy itt hagynia az egész nap alvót... *
- Borim! Borrin! *Mondogatja, ha nem kel fel egyből, esetleg, ha sokáig nem ad semmi életjelet a horkoláson kívül, akkor ott kell, hogy hagyja, hiszen mit ér egy alvó törpével? *
*Sokáig megy a parton, néha felfedez egy-egy lábnyomot a homokban, majd végre megérkezik. Hova is? Egy törpét lát meg a földön. Kisebb-nagyobb szuszogásokat enged ki száján. Mikor már elég közel ér hozzá Jorrih, akkor nézi csak meg jobban, hogy egyáltalán az ő hajóján szolgált-e, vagy miféle szerzet. *
- Valami Borim, vagy Borin? *Suttogja magában a "kapitány" és közelebb megy a törpéhez, majd vállát megfogja és enyhén megrázza. Remélhetőleg egyből felébred a törpe és nem kell ordítoznia majd, vagy itt hagynia az egész nap alvót... *
- Borim! Borrin! *Mondogatja, ha nem kel fel egyből, esetleg, ha sokáig nem ad semmi életjelet a horkoláson kívül, akkor ott kell, hogy hagyja, hiszen mit ér egy alvó törpével? *
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-06 18:40:18
Üzenet elküldve: 2014-09-06 18:40:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Miután a trópusi őserdőn átverekedve magát visszaér a házikóba, ahol meglepetésére senkit nem talál.
~Majd csak visszajön a leprásképű!~
Visszahuppan kényelmes lakrészébe, és várja társa visszajövetelét. Ha az nem jön vissza fél nap múlva, a férfi szablyájával a sűrű aljnövényzetet vágva elindul megkeresni társát, de ez remélhetőleg nem fog bekövetkezni, és csakhamar visszatér a drágalátos Féllábú Jorrih.*
*Miután a trópusi őserdőn átverekedve magát visszaér a házikóba, ahol meglepetésére senkit nem talál.
~Majd csak visszajön a leprásképű!~
Visszahuppan kényelmes lakrészébe, és várja társa visszajövetelét. Ha az nem jön vissza fél nap múlva, a férfi szablyájával a sűrű aljnövényzetet vágva elindul megkeresni társát, de ez remélhetőleg nem fog bekövetkezni, és csakhamar visszatér a drágalátos Féllábú Jorrih.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-06 12:23:57
Üzenet elküldve: 2014-09-06 12:23:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Mordach//
- Kár, akkor most egy rejtéllyel kevesebb lenne odabent... vagy egy hullával több.
*Vigyorog vissza a Vörösre, majd mászik tovább.
Érdekes ötletet vet fel társa, de egyáltalán nem mond marhaságot.*
- Talán. Járjunk utána, aztán meglátjuk mi lesz.
*Mielőtt még tovább folytathatnák a cseverészést, már meg is támadják őket és miközben a Hóhajú a járat falához tapadva pörgeti fejében az őrültebbnél őrültebb terveket, hallja, hogy Mordach megindul a másik irányba. Éppen indulna utána, amikor a járat lezáródik, és a lény valószínűleg megkerüli, ezzel szabaddá téve a kijáratot.
Mordokhai lassan lép el a faltól és igyekszik nem csinálni semmi olyan mozdulatot, amiből az ellen támadásra asszociálhatna. Úgy fél percig állhat egy helyben, dilemmázva azon, hogy próbáljon-e meg a barátja után menni, vagy pedig menjen ki.
Végül az utóbbi mellett dönt és ha épségben kiér a barlangból, akkor valami kapaszkodót, vagy meredek ösvényt keres, amin fel tud jutni a hegyre, az ott lévő barlanghoz. Mást úgysem nagyon tehet. Ha talál valami kiszögellést, amin tovább mászhat felfelé, akkor neki is lát, bár sérült karja, egyértelmű hátrány. Leginkább egy hegyi ösvénynek tudna örülni, de tudja, hogy erre annyi az esélye, mint a lehullott almának, hogy visszakerülhet a fára...*
- Kár, akkor most egy rejtéllyel kevesebb lenne odabent... vagy egy hullával több.
*Vigyorog vissza a Vörösre, majd mászik tovább.
Érdekes ötletet vet fel társa, de egyáltalán nem mond marhaságot.*
- Talán. Járjunk utána, aztán meglátjuk mi lesz.
*Mielőtt még tovább folytathatnák a cseverészést, már meg is támadják őket és miközben a Hóhajú a járat falához tapadva pörgeti fejében az őrültebbnél őrültebb terveket, hallja, hogy Mordach megindul a másik irányba. Éppen indulna utána, amikor a járat lezáródik, és a lény valószínűleg megkerüli, ezzel szabaddá téve a kijáratot.
Mordokhai lassan lép el a faltól és igyekszik nem csinálni semmi olyan mozdulatot, amiből az ellen támadásra asszociálhatna. Úgy fél percig állhat egy helyben, dilemmázva azon, hogy próbáljon-e meg a barátja után menni, vagy pedig menjen ki.
Végül az utóbbi mellett dönt és ha épségben kiér a barlangból, akkor valami kapaszkodót, vagy meredek ösvényt keres, amin fel tud jutni a hegyre, az ott lévő barlanghoz. Mást úgysem nagyon tehet. Ha talál valami kiszögellést, amin tovább mászhat felfelé, akkor neki is lát, bár sérült karja, egyértelmű hátrány. Leginkább egy hegyi ösvénynek tudna örülni, de tudja, hogy erre annyi az esélye, mint a lehullott almának, hogy visszakerülhet a fára...*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-03 20:10:19
Üzenet elküldve: 2014-09-03 20:10:19
ÚJ
![>Ambrud Omal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1490_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nessa//
*A fadeszkát visszaejti a vízbe ahonnan azt kihalászta. A darab mentőtutajként remek munkát végzett, de már nincs több dolga itt, hát hagyja tovább úszni hátha valamikor másnak is a segítségére lesz.
A lány kérdéseire csak bólint. Eléggé zavart vele kapcsolatban. Még sose mentett ki senkit a vízből. Vagy inkább mondjuk, hogy ismeretlent még nem húzott ki onnan,. Mellesleg a lány emellett szépségével is képes sokakat zavarba hozni. Aztán a kabinja felé veszi az irányt, közben a lányt is hívja maga után.* -Akkor, jöjjön gyorsan. A hideg víz veszélyes dolog. *Maga sem érti minek mondta ezt, a lány nyilván tudja hiszen, elég hosszú ideig ázott a tengerben.
A hajó csak három helyiségből áll. Ambrud kabinjából, a fedélzetből, illetve az alattuk húzódó raktárból, de nincs az az isten, hogy a legutóbbiba bárkit is beengedjen, inkább úgy tesz mintha ez a harmadik szoba egyszerűen nem is létezne. Egy ládából előveszi köznapi ruháit, amit emberek között szokott felvenni és egy vastagabb takarót, ami egész jól véd a hideg ellen, persze ha az ember teljesen beleburkolja magát. Kissé szégyenli ezeket. ~A lány nyilván szebb darabokhoz szokott.~ Mégis nincs más amit adhatna. Illetve mégis. Egy üveg rummal még megfejeli a csomagot, amit tisztán orvosi céllal rak az említett tárgyak közé.
Kimegy a kabinból és hagy időt a lánynak átöltözni, esetleg aludni. Nem tervezi, hogy rányit. Legalábbis ha nincs erre valami komoly oka, mint például, hogy süllyed a hajó. Még akar mondani valami biztatót, de semmi nem jut az eszébe ami jól hangzana, vagy legalább ténylegesen megnyugtató lenne, előbbi szavait is mintha megbánta volna.
Ezt a rettentő zavart pedig még egy el nem jött eseménytől való félelem is táplálja. Nemsokára közölnie kell megmentettjével, épp távolodnak a biztonságot jelentő kikötőtől. Fejében lassan fogalmazza is miféle ál-indokokkal kellene ezt eladnia neki.*
*A fadeszkát visszaejti a vízbe ahonnan azt kihalászta. A darab mentőtutajként remek munkát végzett, de már nincs több dolga itt, hát hagyja tovább úszni hátha valamikor másnak is a segítségére lesz.
A lány kérdéseire csak bólint. Eléggé zavart vele kapcsolatban. Még sose mentett ki senkit a vízből. Vagy inkább mondjuk, hogy ismeretlent még nem húzott ki onnan,. Mellesleg a lány emellett szépségével is képes sokakat zavarba hozni. Aztán a kabinja felé veszi az irányt, közben a lányt is hívja maga után.* -Akkor, jöjjön gyorsan. A hideg víz veszélyes dolog. *Maga sem érti minek mondta ezt, a lány nyilván tudja hiszen, elég hosszú ideig ázott a tengerben.
A hajó csak három helyiségből áll. Ambrud kabinjából, a fedélzetből, illetve az alattuk húzódó raktárból, de nincs az az isten, hogy a legutóbbiba bárkit is beengedjen, inkább úgy tesz mintha ez a harmadik szoba egyszerűen nem is létezne. Egy ládából előveszi köznapi ruháit, amit emberek között szokott felvenni és egy vastagabb takarót, ami egész jól véd a hideg ellen, persze ha az ember teljesen beleburkolja magát. Kissé szégyenli ezeket. ~A lány nyilván szebb darabokhoz szokott.~ Mégis nincs más amit adhatna. Illetve mégis. Egy üveg rummal még megfejeli a csomagot, amit tisztán orvosi céllal rak az említett tárgyak közé.
Kimegy a kabinból és hagy időt a lánynak átöltözni, esetleg aludni. Nem tervezi, hogy rányit. Legalábbis ha nincs erre valami komoly oka, mint például, hogy süllyed a hajó. Még akar mondani valami biztatót, de semmi nem jut az eszébe ami jól hangzana, vagy legalább ténylegesen megnyugtató lenne, előbbi szavait is mintha megbánta volna.
Ezt a rettentő zavart pedig még egy el nem jött eseménytől való félelem is táplálja. Nemsokára közölnie kell megmentettjével, épp távolodnak a biztonságot jelentő kikötőtől. Fejében lassan fogalmazza is miféle ál-indokokkal kellene ezt eladnia neki.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-03 19:36:24
Üzenet elküldve: 2014-09-03 19:36:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ambrud//
- Lyrianessa O'Warren. Kérem, szólítson Nessának. *feleli a férfi kérdésére. A férfi neve nem cseng neki ismerősen, nem ismeri a város nagy embereit, nem is járt még itt. Így azt sem tudja, hogy a férfi valójában nem az igazi nevét mondta.*
~Szerencsém volt? De hát mi történt? Csak arra emlékszem, hogy a hajó elsüllyedt, én meg felmásztam egy darab deszkára...~
*Lassan képek villannak be neki. Látja önmagát sapkában, nadrágban és ingben, férfinak öltözve, látja a hajó kapitányát, amint parancsokat osztogat. Aztán eszébe jut, hogy micsoda vihar tört ki. A hajó zátonyra futott és elsüllyedt. Ő pedig valahogy túlélte, és most egy másik hajón van.*
- Maga... Maga húzott ki engem a vízből? *kérdezi. Megpróbál felállni, de visszazuhan a földre. Nincs elég ereje.*
- Tényleg adna kölcsön ruhát? Az nem baj, ha bő... Mindjárt megfagyok ezekben a vizes ruhákban.
- Lyrianessa O'Warren. Kérem, szólítson Nessának. *feleli a férfi kérdésére. A férfi neve nem cseng neki ismerősen, nem ismeri a város nagy embereit, nem is járt még itt. Így azt sem tudja, hogy a férfi valójában nem az igazi nevét mondta.*
~Szerencsém volt? De hát mi történt? Csak arra emlékszem, hogy a hajó elsüllyedt, én meg felmásztam egy darab deszkára...~
*Lassan képek villannak be neki. Látja önmagát sapkában, nadrágban és ingben, férfinak öltözve, látja a hajó kapitányát, amint parancsokat osztogat. Aztán eszébe jut, hogy micsoda vihar tört ki. A hajó zátonyra futott és elsüllyedt. Ő pedig valahogy túlélte, és most egy másik hajón van.*
- Maga... Maga húzott ki engem a vízből? *kérdezi. Megpróbál felállni, de visszazuhan a földre. Nincs elég ereje.*
- Tényleg adna kölcsön ruhát? Az nem baj, ha bő... Mindjárt megfagyok ezekben a vizes ruhákban.
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-02 16:46:41
Üzenet elküldve: 2014-09-02 16:46:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra-Erfalody//
- Nem is kell megváltoznod, legalábbis én nem kényszeríthetlek rá.
* Mondja mosolyogva. Hisz a lány már nem kisgyerek, nem utasíthatja arra, hogy legyen kedvesebb, ha neki ez jó így. Assa sem örülne ha Erfalody az ő jellemét próbálná megváltoztatni. S amúgy is, nagyon kell akarni, hogy valaki belül megváltozzon, mert el lehet bújni az ártatlanság álarca mögé, ha mögötte egy igen kegyetlen ember lakozik. Lehet a kedves adakozó szerepében tetszelegni, de ha valaki olyan, akkor belül attól még ugyanúgy gondolja, hogy nem szívesen ad, s még rengeteg példát lehet hozni.*
- Jól van, jól van.
* Von vállat, s úgy dönt, hogy ő is lezártnak ítéli a témát.*
//A parton//
- Én azért szeretném kipihenni magam.
* Mondja Assa, mert ő olyan, hogy kimerülten nem igen tud figyelni.*
- Hát, ott van.
* Néz ő is a hajó irányába.*
- De azt nem vehetjük el.
* Szögezi le gyorsan. Majd ő is figyelmes lesz a furcsa bugyborékolásra.*
- Hát ez meg?
* Áll föl, s közelebb megy a vízhez, de azért még nem ér hozzá.*
- Nem kéne megnéznünk, hogy mi az?
* Hagyja figyelmen kívül a mélységi javaslatát, s még egy lépést tesz a habok felé.*
- Nem is kell megváltoznod, legalábbis én nem kényszeríthetlek rá.
* Mondja mosolyogva. Hisz a lány már nem kisgyerek, nem utasíthatja arra, hogy legyen kedvesebb, ha neki ez jó így. Assa sem örülne ha Erfalody az ő jellemét próbálná megváltoztatni. S amúgy is, nagyon kell akarni, hogy valaki belül megváltozzon, mert el lehet bújni az ártatlanság álarca mögé, ha mögötte egy igen kegyetlen ember lakozik. Lehet a kedves adakozó szerepében tetszelegni, de ha valaki olyan, akkor belül attól még ugyanúgy gondolja, hogy nem szívesen ad, s még rengeteg példát lehet hozni.*
- Jól van, jól van.
* Von vállat, s úgy dönt, hogy ő is lezártnak ítéli a témát.*
//A parton//
- Én azért szeretném kipihenni magam.
* Mondja Assa, mert ő olyan, hogy kimerülten nem igen tud figyelni.*
- Hát, ott van.
* Néz ő is a hajó irányába.*
- De azt nem vehetjük el.
* Szögezi le gyorsan. Majd ő is figyelmes lesz a furcsa bugyborékolásra.*
- Hát ez meg?
* Áll föl, s közelebb megy a vízhez, de azért még nem ér hozzá.*
- Nem kéne megnéznünk, hogy mi az?
* Hagyja figyelmen kívül a mélységi javaslatát, s még egy lépést tesz a habok felé.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-01 16:58:54
Üzenet elküldve: 2014-09-01 16:58:54
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nessa//
~Még él.~ *Állapítja meg. Nemigen tudja mitévő legyen most, hiába húzta ki a vízből ha egyszer nem képes valami orvosi segítséget adni. A tenger közepén, egy fából ácsolt kis hajón még egy kanna teát se lenne képes főzni, de úgy tűnik nem is kell. A lány hamarosan kinyitja a szemét.
A kérdésre először nem tud felelni, túl sokat kellene most közölnie vele, végignéz a tengeren az elhagyott roncsok irányába. ~Vajon hányan veszhettek bele a mélybe?~*
-Szerencséje volt. *Mondja végül és felmutatja neki a törött átázott deszkadarabot amin a lány átvészelte a tengeri baleset borzalmait. Persze még koránt sincs biztonságban, aki ennyi időt töltött a tengeren, teljesen a sós vízben ázva annak meleg szoba, új ruha és egy tál meleg étel kell különben a halál visszarántja magához.* -Van egy vagy két tartalékruhám... bár valószínűleg bő lesz magára. *Megvárja, vajon elfogadja-e az ajánlatát. Közben a szigonyokra gondol, amik a hajó rakterét töltik ki. Nem valószínű, hogy pont az árulja el akit megmentett, de nem ez a lényeg, minél kevesebben tudnak az áruról, annál kisebb az esély a lebukásra, tehát nem tervezi elárulni a szállítmány okát és mibenlétét. Ugyanígy, a szájában lévő hegyesre csiszolt fogsort sem szívesen mutogatná előtte. Szerencsére mióta így átszabta magát jól belejött ennek eltitkolásába. Amíg vár a lány válaszára, gyorsan egy térképet vesz elő. Arra már nincs ideje, hogy kivárja az apályt és annak segítségével behajózzon a kikötőbe, de valami kisebb kitérőt muszáj tennie, mert egy alacsony építésű vitorlás éjjelente rettentő hideg. Ki kell valahol kötnie és tüzet raknia, ennél többet nem tehet. Meg aztán nem tervezi magával vinni a lányt a találkozóra. A talmid ugyan barátságos fajta, ám amióta ismeri őket, jól tudja, bármikor a legkisebb gyanú esetén is kilyuggatnák a maga szállította fegyverekkel, ami minden fegyverkereskedő rémálma.
Talál is egy szigetet a találkozóhelynek kinevezett szikla közelében, ha meghajtja a hajót, nem lesz vele gond.* -Szabad a nevét?
*Tesz fel még egy kérdést, miután elrakta a térképet és erősen próbál nem őrültnek, rabszolgakufárnak vagy haramiának látszani. Nem tudni a korábbi arcfestése és kék öltözéke ebben mennyire segít, vagy az a tény, hogy beszéd közben szinte alig nyitja ki a száját.* -Az enyém Damor Helwy, és üdvözlöm a szürke pelikánon. *Természetesen mindkét név hamis, saját álnevét a városég két legfontosabb emberének nevéből állította össze. Most nem volt jobb ötlete. A hajónak pedig sosem volt valódi neve, nincs is rajta tábla, túl sokszor kéne cserélgetni.*
~Még él.~ *Állapítja meg. Nemigen tudja mitévő legyen most, hiába húzta ki a vízből ha egyszer nem képes valami orvosi segítséget adni. A tenger közepén, egy fából ácsolt kis hajón még egy kanna teát se lenne képes főzni, de úgy tűnik nem is kell. A lány hamarosan kinyitja a szemét.
A kérdésre először nem tud felelni, túl sokat kellene most közölnie vele, végignéz a tengeren az elhagyott roncsok irányába. ~Vajon hányan veszhettek bele a mélybe?~*
-Szerencséje volt. *Mondja végül és felmutatja neki a törött átázott deszkadarabot amin a lány átvészelte a tengeri baleset borzalmait. Persze még koránt sincs biztonságban, aki ennyi időt töltött a tengeren, teljesen a sós vízben ázva annak meleg szoba, új ruha és egy tál meleg étel kell különben a halál visszarántja magához.* -Van egy vagy két tartalékruhám... bár valószínűleg bő lesz magára. *Megvárja, vajon elfogadja-e az ajánlatát. Közben a szigonyokra gondol, amik a hajó rakterét töltik ki. Nem valószínű, hogy pont az árulja el akit megmentett, de nem ez a lényeg, minél kevesebben tudnak az áruról, annál kisebb az esély a lebukásra, tehát nem tervezi elárulni a szállítmány okát és mibenlétét. Ugyanígy, a szájában lévő hegyesre csiszolt fogsort sem szívesen mutogatná előtte. Szerencsére mióta így átszabta magát jól belejött ennek eltitkolásába. Amíg vár a lány válaszára, gyorsan egy térképet vesz elő. Arra már nincs ideje, hogy kivárja az apályt és annak segítségével behajózzon a kikötőbe, de valami kisebb kitérőt muszáj tennie, mert egy alacsony építésű vitorlás éjjelente rettentő hideg. Ki kell valahol kötnie és tüzet raknia, ennél többet nem tehet. Meg aztán nem tervezi magával vinni a lányt a találkozóra. A talmid ugyan barátságos fajta, ám amióta ismeri őket, jól tudja, bármikor a legkisebb gyanú esetén is kilyuggatnák a maga szállította fegyverekkel, ami minden fegyverkereskedő rémálma.
Talál is egy szigetet a találkozóhelynek kinevezett szikla közelében, ha meghajtja a hajót, nem lesz vele gond.* -Szabad a nevét?
*Tesz fel még egy kérdést, miután elrakta a térképet és erősen próbál nem őrültnek, rabszolgakufárnak vagy haramiának látszani. Nem tudni a korábbi arcfestése és kék öltözéke ebben mennyire segít, vagy az a tény, hogy beszéd közben szinte alig nyitja ki a száját.* -Az enyém Damor Helwy, és üdvözlöm a szürke pelikánon. *Természetesen mindkét név hamis, saját álnevét a városég két legfontosabb emberének nevéből állította össze. Most nem volt jobb ötlete. A hajónak pedig sosem volt valódi neve, nincs is rajta tábla, túl sokszor kéne cserélgetni.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-01 16:01:06
Üzenet elküldve: 2014-09-01 16:01:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
// Túlélőtúra - Urak //
*Nos igen, Mordach tette egyszerre súrolja az összes végletet, hiszen éppúgy nevezhető csodás hőstettnek, mint gyáva menekülésnek. Ha valaki a kőrémet pusztán vadállatnak gondolja, akkor az egész olyan, mintha a Vörös sebesült társát hagyná hátra, hogy azon nyammogjon a szörny, amíg ő fut. No de ha feltételezzük, hogy a kőkreálmány őriz valamit, vagy ilyenek, akkor bizony Mordach tette egészen hősies, lévén így a rémség őt fogja üldözni, ezáltal pedig megmenti barátját. Viszont... egyszer csak Mordach mögött a járat lezárul, ezáltal a két kalandort elválasztva egymástól. Mordakhai azt tapasztalhatja, hogy a kőgriffszerűség megkerüli, és sűrű morgás, és gyengébb kaparászás közben igyekszik távozásra bírni. Láthatóan nem akarja bántani, inkább csak elijeszteni, erre a nagy morgások, és az apróbb karmolások, mintha bármelyik pillanatban rávethetné magát. Mordach is hasonlóval találkozhat, lévén nem sokat kesereghet a visszaút elzáródásán, hamarosan meghallja a hangot, amelyet bizonyára azok is hallottak, akik a tekercset találták. Mély, öblös hang egyhangú búgása, majd ugyanily mély és ijesztő hangon némi beszéd:*
- Húú... húúú... a barlang szelleme beszél... távozz halandó... *majd hirtelen abbamarad, mintha valami fontos eszébe jutott volna, eztán pedig Mordach mögül eltűnik a kőfal, újból szabad a visszaút* Na most már távzhatsz, halandó... húúú... ááááá... búú... *és egyéb érdekes hangok melyek zúgva visszhangoznak a barlang falain belül.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.01 18:58:24, a következő indokkal:
Kérsére.
*Nos igen, Mordach tette egyszerre súrolja az összes végletet, hiszen éppúgy nevezhető csodás hőstettnek, mint gyáva menekülésnek. Ha valaki a kőrémet pusztán vadállatnak gondolja, akkor az egész olyan, mintha a Vörös sebesült társát hagyná hátra, hogy azon nyammogjon a szörny, amíg ő fut. No de ha feltételezzük, hogy a kőkreálmány őriz valamit, vagy ilyenek, akkor bizony Mordach tette egészen hősies, lévén így a rémség őt fogja üldözni, ezáltal pedig megmenti barátját. Viszont... egyszer csak Mordach mögött a járat lezárul, ezáltal a két kalandort elválasztva egymástól. Mordakhai azt tapasztalhatja, hogy a kőgriffszerűség megkerüli, és sűrű morgás, és gyengébb kaparászás közben igyekszik távozásra bírni. Láthatóan nem akarja bántani, inkább csak elijeszteni, erre a nagy morgások, és az apróbb karmolások, mintha bármelyik pillanatban rávethetné magát. Mordach is hasonlóval találkozhat, lévén nem sokat kesereghet a visszaút elzáródásán, hamarosan meghallja a hangot, amelyet bizonyára azok is hallottak, akik a tekercset találták. Mély, öblös hang egyhangú búgása, majd ugyanily mély és ijesztő hangon némi beszéd:*
- Húú... húúú... a barlang szelleme beszél... távozz halandó... *majd hirtelen abbamarad, mintha valami fontos eszébe jutott volna, eztán pedig Mordach mögül eltűnik a kőfal, újból szabad a visszaút* Na most már távzhatsz, halandó... húúú... ááááá... búú... *és egyéb érdekes hangok melyek zúgva visszhangoznak a barlang falain belül.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.01 18:58:24, a következő indokkal:
Kérsére.
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-09-01 09:51:48
Üzenet elküldve: 2014-09-01 09:51:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ambrud//
*A tenger egyetlen szál deszkát sodor, ezen fekszik Nessa ájultan. Csoda, hogy még nem esett le. Hajójukat a vihar egy zátonynak csapta, csak Nessa élte túl. Utolsó erejével felmászott egy deszkára, és elájult. Azóta a tenger már kisodorta a part közelébe, de ő ebből semmit sem érzékel. Kalapja, amit azért viselt, hogy hosszú haját elrejtse, már régen leesett a fejéről, haja most szétterül a feje körül. A bőrszíj, amivel összefogta, már csak néhány tincset tart össze. Inge kiszakadt, így láthatóvá vált az alatta viselt felsője, amelyet egy régi, díszes ruhájából készített. Volt olyan elővigyázatos, hogy ezt felvette a férfiing alá.
Egy hajó tűnik fel. Fedélzetéről egy kampó nyúlik ki, majd egy szőke férfi felhúzza Nessát a hajóra. Ő mindebből semmit nem érzékel.
Lassan fellobban benne az élet szikrája. Elnyújtottan hörög, és felköhög egy csomó vizet. Kinyitja a szemét. Eleinte csak homályos foltokat lát, aztán a foltok szép lassan összeállnak egy szőke férfivá.*
- Mi... Mi történt? *kérdezi. A hangja rekedt, nehezen érthető.*
*A tenger egyetlen szál deszkát sodor, ezen fekszik Nessa ájultan. Csoda, hogy még nem esett le. Hajójukat a vihar egy zátonynak csapta, csak Nessa élte túl. Utolsó erejével felmászott egy deszkára, és elájult. Azóta a tenger már kisodorta a part közelébe, de ő ebből semmit sem érzékel. Kalapja, amit azért viselt, hogy hosszú haját elrejtse, már régen leesett a fejéről, haja most szétterül a feje körül. A bőrszíj, amivel összefogta, már csak néhány tincset tart össze. Inge kiszakadt, így láthatóvá vált az alatta viselt felsője, amelyet egy régi, díszes ruhájából készített. Volt olyan elővigyázatos, hogy ezt felvette a férfiing alá.
Egy hajó tűnik fel. Fedélzetéről egy kampó nyúlik ki, majd egy szőke férfi felhúzza Nessát a hajóra. Ő mindebből semmit nem érzékel.
Lassan fellobban benne az élet szikrája. Elnyújtottan hörög, és felköhög egy csomó vizet. Kinyitja a szemét. Eleinte csak homályos foltokat lát, aztán a foltok szép lassan összeállnak egy szőke férfivá.*
- Mi... Mi történt? *kérdezi. A hangja rekedt, nehezen érthető.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-31 23:44:56
Üzenet elküldve: 2014-08-31 23:44:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nessa//
*A tengeren egyszerre csak roncsok jelennek meg, először apróbbak, mint a faforgács, majd egyre nagyobbak, hordók, deszkák egy valamikori hajó maradványai. ~Nagy vihar lehetett.~ Gondolja és rettenetesen örül, hogy nem akkor járt erre. Lejjebb engedi a vitorlát, nehogy még teljes sebességgel valamelyik nagyobb roncsdarabba csapódjon. Egy hosszú kampós végű botot vesz elő, ez szinte kötelező kellék a hajósoknál, mert csak ezzel lehet behúzni vagy ellökni valami a hajó közelébe eső tárgyat. A szél egyre gyengébben fúj, de azért még hajtja a vitorlást, ha lassan is. Még beljebb kerül a törmelékmezőbe, igyekszik kikerülni a legveszélyesebb részeket, nem örülne ha valami felsértené a hajója oldalát.
Egy hordó. Közelebb akarja húzni de már a súlyán érződik, hogy üres. Aztán egy nagyobb fadarab jön szembe, valamikor talán a tat egy darabkája lehetett. És közben innen onnan hullák emelkednek a felszínre. A legtöbb arccal lefele a semmibe bámul, azokkal nem is foglalkozik, megint úgy érzi magát mint a temetőben. Éreznie kellene valami gyászt, de a fejében csak az a messzi sziklaszirt meg az éneklő lány jár, és ez rettentően zavarja. Gyorsan elmond egy rövid imát a holtaknak amit a vízimádók szoktak használni, hátha segít ez lelkiismeretén. Nem segít, csak még inkább álszentnek látja magát tőle. És akinek magával van a baja az nehezen fog győzni.
Aztán mikor már kikeveredne ebből a bűzlő labirintusból valamin egyszer csak megakad a szeme. A többitől távol még egy test úszik a vízben. Innen nem tudja megmondani miféle fajból való, csak annyit lát, egészen más mint az előzők, nem puffadt fel, nem rágták meg a halak és mintha a feje is kint lenne a vízből. Kinyúl a kampóval a lány felé és hátha sikerül közelebb húznia a hajóhoz, majd kezével kinyúl és nehézkesen felrángatja a fedélzetre. A lány nem nehéz, inkább a hajós gyenge. Gyorsan a kimentett nyakára teszi a kezét ahol érezhető a szívverése, aztán az orra alá teszi mutatóujját a légzést vizsgálva, persze ha a halál, vagy élet kérdése nem vált addigra egyértelművé.*
A hozzászólás írója (Ambrud Omal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.31 23:51:31
*A tengeren egyszerre csak roncsok jelennek meg, először apróbbak, mint a faforgács, majd egyre nagyobbak, hordók, deszkák egy valamikori hajó maradványai. ~Nagy vihar lehetett.~ Gondolja és rettenetesen örül, hogy nem akkor járt erre. Lejjebb engedi a vitorlát, nehogy még teljes sebességgel valamelyik nagyobb roncsdarabba csapódjon. Egy hosszú kampós végű botot vesz elő, ez szinte kötelező kellék a hajósoknál, mert csak ezzel lehet behúzni vagy ellökni valami a hajó közelébe eső tárgyat. A szél egyre gyengébben fúj, de azért még hajtja a vitorlást, ha lassan is. Még beljebb kerül a törmelékmezőbe, igyekszik kikerülni a legveszélyesebb részeket, nem örülne ha valami felsértené a hajója oldalát.
Egy hordó. Közelebb akarja húzni de már a súlyán érződik, hogy üres. Aztán egy nagyobb fadarab jön szembe, valamikor talán a tat egy darabkája lehetett. És közben innen onnan hullák emelkednek a felszínre. A legtöbb arccal lefele a semmibe bámul, azokkal nem is foglalkozik, megint úgy érzi magát mint a temetőben. Éreznie kellene valami gyászt, de a fejében csak az a messzi sziklaszirt meg az éneklő lány jár, és ez rettentően zavarja. Gyorsan elmond egy rövid imát a holtaknak amit a vízimádók szoktak használni, hátha segít ez lelkiismeretén. Nem segít, csak még inkább álszentnek látja magát tőle. És akinek magával van a baja az nehezen fog győzni.
Aztán mikor már kikeveredne ebből a bűzlő labirintusból valamin egyszer csak megakad a szeme. A többitől távol még egy test úszik a vízben. Innen nem tudja megmondani miféle fajból való, csak annyit lát, egészen más mint az előzők, nem puffadt fel, nem rágták meg a halak és mintha a feje is kint lenne a vízből. Kinyúl a kampóval a lány felé és hátha sikerül közelebb húznia a hajóhoz, majd kezével kinyúl és nehézkesen felrángatja a fedélzetre. A lány nem nehéz, inkább a hajós gyenge. Gyorsan a kimentett nyakára teszi a kezét ahol érezhető a szívverése, aztán az orra alá teszi mutatóujját a légzést vizsgálva, persze ha a halál, vagy élet kérdése nem vált addigra egyértelművé.*
A hozzászólás írója (Ambrud Omal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.31 23:51:31
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-30 21:15:45
Üzenet elküldve: 2014-08-30 21:15:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Túlélőtúra – Assa//
*A javításon elmosolyodik. Hogy mogorva lenne? Hát ez nagyon könnyen meglehet.*
- Ezen nem szándékozom változtatni. *Mosolyog a tündérlánykára továbbra is nagyképűen. Mogorva, ellenséges, ezek mind-mind olyan jelzők amik öröm a fülnek. Egyáltalán nem zavarja, hogy esetleg gorombának vagy elutasítónak nézik. Nem fog engedni a felszíni ostobaságoknak, nem fog csak azért megváltozni mert az itteniek nem ehhez vannak hozzászokva. Nem tervezi, hogy örökre itt fent maradna, tehát esze ágában sincs hozzájuk alkalmazkodni ilyen szempontból. Elvégre senkinek sincs joga azt elvárni tőle, hogy belül megváltozzon.
És megint… Ismét ezzel a két szóval indítja a lány a következő mondatát is: „Biztos nehéz”*
- Assa! *Szól rá figyelmeztetően, de még mindig nyugodt arccal, ami talán még inkább fenyegető összhatást kelt, mint az ha meg is jelenne az idegesség az arcán.* Tisztában vagyok vele, hogy a felszíniek mások, ez viszont engem egyáltalán nem érdekel. Egyáltalán nem volt nehéz a mélység számomra, én szerettem ott lent élni, és néha kimondottan imponáló volt a hímek viselkedése. Olyan harci kedvet, olyan gyilkos csillogást itt fent egyik bájgúnár szemében sem láthatsz. *Ezzel nagyjából le is tudja ezt a témát. Még ha nehéz is neki valami, akkor sem szereti, ha Assa vagy bárki más ezt a szemére is veti. Főleg, hogy ez olyan dolog amihez a lánynak semmi köze.
Még mindig tántoríthatatlanul tartja magát ahhoz a kijelentéshez, hogy ők sokkal többet érnek mint a felszíniek mind harcban, mind túlélésben, de legfőképp fajilag. Ekkor ugrik be neki a fogadóban történt közelmúlti beszélgetés, amikor is a Vörös felmerészelte hozni, hogy ők ezektől a koszos felszíni elfektől származnak.*
~Milyen arcátlan… És még mi vagyunk nagyképűek?~ *Csóválja meg végül a fejét, ahogy az előbb ökölbe szorított kezén enged a szorítás.*
//A parton//
*Annak örül, hogy nem kell, de ha kellene se biztos, hogy menne.*
- Nem, nem igazán. Maximum talán majd csak a hajnal beálltával néhány órát. *Ilyenkor hálát ad az Éjnek, hogy félig meddig harcosként is nevelték, szóval nem lesz baja a kevés alvással. Bár azt nem tudja garantálni, hogy a hangulatára nem lesz ismételten hatással.
Éppen mondana is valamit Assának, mikor hümmögve, kíváncsian fordítja a fejét a víz irányába, ahonnan fura hang jön. A víz elég sekély, nem lehet valami nagy állat, arról nem is beszélve, hogy hamar kiemelkedne a vízből ha feléjük közelítene.*
- Ami azt illeti, van! *Mutat ismételten nagyképű, gonosz mosollyal a nem annyira távolban lévő csónakra. Hiszen amiről a fiúk nem tudnak, az nem fáj nekik. Ő meg nem az a fajta, aki túl sokáig tartaná magát olyan szabályokhoz, amiket mások hoznak. Elvégre nem a fegyvereit veszi vissza, habár… Ember legyen a talpán, aki ha ő egyszer eldug az öltözékében néhány dobókést, azt észreveszi és még el is tudja tőle kobozni.
A bugyborékolás viszont továbbra sem tetszik neki. Nincs kedve bemenni abba a vízbe, amibe látszólag van valami. Összeszűkült szemekkel még pár pillanatig figyeli a víztükröt, de ha nem történik semmi, akkor lemondóan sóhajt.* Menjünk! *Indul el a sűrű irányába. Lesz még nap, ráér még megejteni azt az idő előtti látogatást azon a csónakon. Most viszont jobban zavarják a buborékok, mint az, hogy mennyire lehet hűvös ha majd végeznek a fürdéssel, és vizesek lesznek.
A buborékokat akármi is kelti, azok után amit Assa meg Mordach meséltek, nincs kedve megvárni, hogy valami előbukkanjon a vízből. Remélhetőleg mire visszaérnek, már nem lesznek buborékok.*
*A javításon elmosolyodik. Hogy mogorva lenne? Hát ez nagyon könnyen meglehet.*
- Ezen nem szándékozom változtatni. *Mosolyog a tündérlánykára továbbra is nagyképűen. Mogorva, ellenséges, ezek mind-mind olyan jelzők amik öröm a fülnek. Egyáltalán nem zavarja, hogy esetleg gorombának vagy elutasítónak nézik. Nem fog engedni a felszíni ostobaságoknak, nem fog csak azért megváltozni mert az itteniek nem ehhez vannak hozzászokva. Nem tervezi, hogy örökre itt fent maradna, tehát esze ágában sincs hozzájuk alkalmazkodni ilyen szempontból. Elvégre senkinek sincs joga azt elvárni tőle, hogy belül megváltozzon.
És megint… Ismét ezzel a két szóval indítja a lány a következő mondatát is: „Biztos nehéz”*
- Assa! *Szól rá figyelmeztetően, de még mindig nyugodt arccal, ami talán még inkább fenyegető összhatást kelt, mint az ha meg is jelenne az idegesség az arcán.* Tisztában vagyok vele, hogy a felszíniek mások, ez viszont engem egyáltalán nem érdekel. Egyáltalán nem volt nehéz a mélység számomra, én szerettem ott lent élni, és néha kimondottan imponáló volt a hímek viselkedése. Olyan harci kedvet, olyan gyilkos csillogást itt fent egyik bájgúnár szemében sem láthatsz. *Ezzel nagyjából le is tudja ezt a témát. Még ha nehéz is neki valami, akkor sem szereti, ha Assa vagy bárki más ezt a szemére is veti. Főleg, hogy ez olyan dolog amihez a lánynak semmi köze.
Még mindig tántoríthatatlanul tartja magát ahhoz a kijelentéshez, hogy ők sokkal többet érnek mint a felszíniek mind harcban, mind túlélésben, de legfőképp fajilag. Ekkor ugrik be neki a fogadóban történt közelmúlti beszélgetés, amikor is a Vörös felmerészelte hozni, hogy ők ezektől a koszos felszíni elfektől származnak.*
~Milyen arcátlan… És még mi vagyunk nagyképűek?~ *Csóválja meg végül a fejét, ahogy az előbb ökölbe szorított kezén enged a szorítás.*
//A parton//
*Annak örül, hogy nem kell, de ha kellene se biztos, hogy menne.*
- Nem, nem igazán. Maximum talán majd csak a hajnal beálltával néhány órát. *Ilyenkor hálát ad az Éjnek, hogy félig meddig harcosként is nevelték, szóval nem lesz baja a kevés alvással. Bár azt nem tudja garantálni, hogy a hangulatára nem lesz ismételten hatással.
Éppen mondana is valamit Assának, mikor hümmögve, kíváncsian fordítja a fejét a víz irányába, ahonnan fura hang jön. A víz elég sekély, nem lehet valami nagy állat, arról nem is beszélve, hogy hamar kiemelkedne a vízből ha feléjük közelítene.*
- Ami azt illeti, van! *Mutat ismételten nagyképű, gonosz mosollyal a nem annyira távolban lévő csónakra. Hiszen amiről a fiúk nem tudnak, az nem fáj nekik. Ő meg nem az a fajta, aki túl sokáig tartaná magát olyan szabályokhoz, amiket mások hoznak. Elvégre nem a fegyvereit veszi vissza, habár… Ember legyen a talpán, aki ha ő egyszer eldug az öltözékében néhány dobókést, azt észreveszi és még el is tudja tőle kobozni.
A bugyborékolás viszont továbbra sem tetszik neki. Nincs kedve bemenni abba a vízbe, amibe látszólag van valami. Összeszűkült szemekkel még pár pillanatig figyeli a víztükröt, de ha nem történik semmi, akkor lemondóan sóhajt.* Menjünk! *Indul el a sűrű irányába. Lesz még nap, ráér még megejteni azt az idő előtti látogatást azon a csónakon. Most viszont jobban zavarják a buborékok, mint az, hogy mennyire lehet hűvös ha majd végeznek a fürdéssel, és vizesek lesznek.
A buborékokat akármi is kelti, azok után amit Assa meg Mordach meséltek, nincs kedve megvárni, hogy valami előbukkanjon a vízből. Remélhetőleg mire visszaérnek, már nem lesznek buborékok.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-28 13:56:37
Üzenet elküldve: 2014-08-28 13:56:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Borin már kezdi unni a parton való sétálást. Csizmája valahogyan mindig tele megy homokkal, pedig nem tud róla, hogy lyukas lenne valahol. Eleinte megállt, hogy kiborítsa belőle a zavaró anyagot, de mostanra már azt is megunta. Életre utaló jelet eddig nem fedezett fel, csak a szokásos ilyen-olyan partra vettet fadarab vagy láda ami teljesen üres vagy széttörött. A nap is egyre jobban süt a fejére, és már a szomjúság is kezdi kínozni, szerencséjére van nála valamennyi édesvíz egy kulacsban, de az sem fog sokáig kitartani, lassan étel és víz után kell néznie. A sétájában egyszer megáll és felnéz az égre hunyorogva, hogy bemérje merre is áll a nap. Látja is, hogy hol van, de nincs kedve kiszámolni, hogy mennyi lehet az idő. Igazából semmihez nincs kedve, csak ahhoz hogy pihenjen egy kicsit. Ki is szemel egy fát a parttól nem messze ami elég árnyékot ad ahhoz, hogy alá üljön a nap elől. El is indul oda, és amint odaér le is huppan a tövéhez. Nagyot sóhajt ahogy hozzádönti hátát a fa törzséhez. Kicsit üldögél bambulva, majd a csizmájához nyúl és leszenvedi a lábáról az egyiket és körülbelül 2 maroknyi homokot kiönt belőle. A csizmát lerakja maga mellé, majd a másikkal is ugyan ezt teszi. Ebbe kicsivel kevesebb homok ment bele, de ez sem elhanyagolható. Fáj is a lába, próbálja kinyújtóztatni a lábujjait, amik ropognak ahogy mozgatja őket a törpe. A második csizmát is ledobja az előző mellé, majd kicsit jobban elhelyezkedik az árnyékban.*
-Egész kényelmes.
*Sóhajtja, majd lehunyja a szemét és megpróbál pihenni, és nem kell neki sok, hogy újra elaludjon. Amikor nincs mit csinálnia akkor leginkább alszik. Alvás közben lassacskán a háta lecsúszik a fa törzséről és már csak a fejét támasztja az. Persze a furcsa póz miatt el is kezd hangosan horkolni, akár egy medve. Bár ez nem biztos, hogy a póz miatt van, hisz Ő már máshogy is horkolt már. A jelen helyzet csak a hangerejét növeli talán. Elég hangos ahhoz, hogy távolabbról is meghallja akár ember akár állat, akár valami más. De erre most Borin nem gondol, hisz alszik.*
*Borin már kezdi unni a parton való sétálást. Csizmája valahogyan mindig tele megy homokkal, pedig nem tud róla, hogy lyukas lenne valahol. Eleinte megállt, hogy kiborítsa belőle a zavaró anyagot, de mostanra már azt is megunta. Életre utaló jelet eddig nem fedezett fel, csak a szokásos ilyen-olyan partra vettet fadarab vagy láda ami teljesen üres vagy széttörött. A nap is egyre jobban süt a fejére, és már a szomjúság is kezdi kínozni, szerencséjére van nála valamennyi édesvíz egy kulacsban, de az sem fog sokáig kitartani, lassan étel és víz után kell néznie. A sétájában egyszer megáll és felnéz az égre hunyorogva, hogy bemérje merre is áll a nap. Látja is, hogy hol van, de nincs kedve kiszámolni, hogy mennyi lehet az idő. Igazából semmihez nincs kedve, csak ahhoz hogy pihenjen egy kicsit. Ki is szemel egy fát a parttól nem messze ami elég árnyékot ad ahhoz, hogy alá üljön a nap elől. El is indul oda, és amint odaér le is huppan a tövéhez. Nagyot sóhajt ahogy hozzádönti hátát a fa törzséhez. Kicsit üldögél bambulva, majd a csizmájához nyúl és leszenvedi a lábáról az egyiket és körülbelül 2 maroknyi homokot kiönt belőle. A csizmát lerakja maga mellé, majd a másikkal is ugyan ezt teszi. Ebbe kicsivel kevesebb homok ment bele, de ez sem elhanyagolható. Fáj is a lába, próbálja kinyújtóztatni a lábujjait, amik ropognak ahogy mozgatja őket a törpe. A második csizmát is ledobja az előző mellé, majd kicsit jobban elhelyezkedik az árnyékban.*
-Egész kényelmes.
*Sóhajtja, majd lehunyja a szemét és megpróbál pihenni, és nem kell neki sok, hogy újra elaludjon. Amikor nincs mit csinálnia akkor leginkább alszik. Alvás közben lassacskán a háta lecsúszik a fa törzséről és már csak a fejét támasztja az. Persze a furcsa póz miatt el is kezd hangosan horkolni, akár egy medve. Bár ez nem biztos, hogy a póz miatt van, hisz Ő már máshogy is horkolt már. A jelen helyzet csak a hangerejét növeli talán. Elég hangos ahhoz, hogy távolabbról is meghallja akár ember akár állat, akár valami más. De erre most Borin nem gondol, hisz alszik.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:57:23
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:57:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*Ő kevésbé örül a perzselő napnak, legfeljebb azért, mert így gyorsabban megszárad, ugyanakkor jó látni, hogy Ferdnicharnak segít magához térni a sokkból és a Clementine elvesztése felett érzett bánatból.*
Nézzük meg *mosolyog rá a férfira, bár mosolya a hunyorgástól kicsit erőltetettnek tűnhet. Az elmúlt években többé-kevésbé hozzászokott a napfényhez, de ez azért túlzás.
Éppen a köpenyét kanyarítja a vállára (meleg van hozzá, de itt hagyni sem akarja), amikor meghallják az üvöltést.*
Ilyen a kalandorlét *mondja, miközben újra kézbe vesz egy épp csak a helyére tett tőrt.* Meglepetések sorozata.
*Készen áll védekezni, ugyanakkor nem biztos benne, hogy a vadászat jó ötlet.*
Nem bánom, nézzük meg, mi ez, de azért ésszel - ne feledd, bármikor érhet egy újabb meglepetés, a kard és a tőr pedig nem kifejezetten vadászfegyver.
*Ő kevésbé örül a perzselő napnak, legfeljebb azért, mert így gyorsabban megszárad, ugyanakkor jó látni, hogy Ferdnicharnak segít magához térni a sokkból és a Clementine elvesztése felett érzett bánatból.*
Nézzük meg *mosolyog rá a férfira, bár mosolya a hunyorgástól kicsit erőltetettnek tűnhet. Az elmúlt években többé-kevésbé hozzászokott a napfényhez, de ez azért túlzás.
Éppen a köpenyét kanyarítja a vállára (meleg van hozzá, de itt hagyni sem akarja), amikor meghallják az üvöltést.*
Ilyen a kalandorlét *mondja, miközben újra kézbe vesz egy épp csak a helyére tett tőrt.* Meglepetések sorozata.
*Készen áll védekezni, ugyanakkor nem biztos benne, hogy a vadászat jó ötlet.*
Nem bánom, nézzük meg, mi ez, de azért ésszel - ne feledd, bármikor érhet egy újabb meglepetés, a kard és a tőr pedig nem kifejezetten vadászfegyver.
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:13:23
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:13:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Hajózunk és elsüllyedünk //
*A nap forró sugarai új erőt adnak neki, melyekkel úgy érzi hegyet tudna dönteni. Felkel, s száradt ingét felvéve mosolyogva fordul Caramhoz.* Nem is állunk olyan rosszul! Azt javaslom nézzük meg magunknak ezt a szigetet! Talán még kincset is találunk! * Mondja lelkesen, ám mikor meghallja az üvöltést, ijedtében métereket ugrik hátra.* Ó Istenek! Ez most komoly?! Hát egy perc nyugta sincs az embernek? *Kiállt fel mikor összeszedi magát a pillanatnyi ijedségéből. Csüggedten húzza ki kardját a hüvelyéből, és partnere felé fordul.* Gondolom nem lenne értelme elbújni ez elől a valami elől. Azt javaslom menjünk és vadásszunk egy kicsit. Mit gondolsz?
*A nap forró sugarai új erőt adnak neki, melyekkel úgy érzi hegyet tudna dönteni. Felkel, s száradt ingét felvéve mosolyogva fordul Caramhoz.* Nem is állunk olyan rosszul! Azt javaslom nézzük meg magunknak ezt a szigetet! Talán még kincset is találunk! * Mondja lelkesen, ám mikor meghallja az üvöltést, ijedtében métereket ugrik hátra.* Ó Istenek! Ez most komoly?! Hát egy perc nyugta sincs az embernek? *Kiállt fel mikor összeszedi magát a pillanatnyi ijedségéből. Csüggedten húzza ki kardját a hüvelyéből, és partnere felé fordul.* Gondolom nem lenne értelme elbújni ez elől a valami elől. Azt javaslom menjünk és vadásszunk egy kicsit. Mit gondolsz?
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:07:33
Üzenet elküldve: 2014-08-25 22:07:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*A förmedvény egyre közelebb ér, szemmel láthatóan a heves hullámverés nem zavarja, mert ahogy hatalmas alakján át-átcsapnak a hullámok, az meg sem rezzen. Egy hirtelen mozdulattal lendíti meg a jobbját, melyben a brutális méretű horgonyt hurcolja, mely mozgásba lendül, s egy széles ívet leírva mindent letarol a fedélzeten. Sajnos a főárbocot is derékba töri, ezzel pedig a kalandorok utolsó reményét is, hogy a hajón kijuthatnak a szárazföldre. Az árboc éles reccsenéssel törik el, majd fenyegető zúgás közepette zuhan a felső fedélzetre, ahonnan ennek hatására sikolyok és fájdalmas üvöltések hangzanak fel, valamint a Kapitány Úr hangja:*
-Vissza! Vissza ha mondom ti férgek, gyerünk, utánam, el innen amíg lehet!*azzal nemes egyszerűséggel valaki leszánkázik a kidőlt árbocon, s egyenest Zhrodim mellé toppan le. Nem más ez, mint a Kapitány Úr, bizony, ki, bár kissé viharvert, kezében véres kard, képén eszelős vigyor.*
-Remek móka ez, nem igaz?*rikkantja, majd megpillantja a hatalmas alakot.*
-Azt a megveszekedett szajha mindeni!*szalad ki a száján, s láthatóan lesápad. Mögötte szállingóznak az emberei, szám szerint kettő, akik csak úgy elrepülnek üvöltve a csipet csapat feje felett, egyenest a tenger háborgó vizébe. Sosem látják őket többé. A többiek a biztonságosabb utat követik, a Kapitány Úr után szabadon, a kidőlt árbocon másznak le az alsó szintre. Utolsóként pedig nem más, mint Imbacasthor, aki igen csak be van tojva.*
-Mi a magasságos...*kezdi, majd egészen egyszerűen rémült ordításba kezd, amint meglátja a hatalmas, polipszerű alakot. Nem is hagyja abba ezt a tevékenységet, míg a Kapitány Úr jóindulatúan pofán nem veri, de úgy férfiasan. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a horgony újra mozgásba lendül, lassan siklik visszafelé a fedélzeten, ahogy a hatalmas rémalak húzni kezdi. Nem kétséges mi a szándéka.*
// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //
*A förmedvény egyre közelebb ér, szemmel láthatóan a heves hullámverés nem zavarja, mert ahogy hatalmas alakján át-átcsapnak a hullámok, az meg sem rezzen. Egy hirtelen mozdulattal lendíti meg a jobbját, melyben a brutális méretű horgonyt hurcolja, mely mozgásba lendül, s egy széles ívet leírva mindent letarol a fedélzeten. Sajnos a főárbocot is derékba töri, ezzel pedig a kalandorok utolsó reményét is, hogy a hajón kijuthatnak a szárazföldre. Az árboc éles reccsenéssel törik el, majd fenyegető zúgás közepette zuhan a felső fedélzetre, ahonnan ennek hatására sikolyok és fájdalmas üvöltések hangzanak fel, valamint a Kapitány Úr hangja:*
-Vissza! Vissza ha mondom ti férgek, gyerünk, utánam, el innen amíg lehet!*azzal nemes egyszerűséggel valaki leszánkázik a kidőlt árbocon, s egyenest Zhrodim mellé toppan le. Nem más ez, mint a Kapitány Úr, bizony, ki, bár kissé viharvert, kezében véres kard, képén eszelős vigyor.*
-Remek móka ez, nem igaz?*rikkantja, majd megpillantja a hatalmas alakot.*
-Azt a megveszekedett szajha mindeni!*szalad ki a száján, s láthatóan lesápad. Mögötte szállingóznak az emberei, szám szerint kettő, akik csak úgy elrepülnek üvöltve a csipet csapat feje felett, egyenest a tenger háborgó vizébe. Sosem látják őket többé. A többiek a biztonságosabb utat követik, a Kapitány Úr után szabadon, a kidőlt árbocon másznak le az alsó szintre. Utolsóként pedig nem más, mint Imbacasthor, aki igen csak be van tojva.*
-Mi a magasságos...*kezdi, majd egészen egyszerűen rémült ordításba kezd, amint meglátja a hatalmas, polipszerű alakot. Nem is hagyja abba ezt a tevékenységet, míg a Kapitány Úr jóindulatúan pofán nem veri, de úgy férfiasan. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a horgony újra mozgásba lendül, lassan siklik visszafelé a fedélzeten, ahogy a hatalmas rémalak húzni kezdi. Nem kétséges mi a szándéka.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-24 10:35:51
Üzenet elküldve: 2014-08-24 10:35:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
*A menedéket nem találja meg. Helyette viszont ismét a partra jut, ezúttal máshova, ahol van pár aszalódó hulla és miegymás. A partot kisebb-nagyobb hullámok csapkodják, ennek a hangján kívül teljesen néma szinte a part. A mellette húzódó sűrű erdő már kevésbé. A madarak hangosan csipognak, a vadállatok és az "ismeretlen" dolgok is hangos morajlással hívják fel a figyelmet... A parton viszont csend van. Ha ügyesen figyelünk, akkor észrevehetjük, hogy, mintha egy láb sétálna magában. Mindig egy láb hangja, ahogyan belesüpped a homokba, majd egy sokkal kisebb termetű... bot. Igen, ez Féllábú, az ő falába és a rendes lába adja ezt a hangot ki. Nyugodtan sétál és azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne kijutni innen. ~Tehát... Először is kell víz, étel, mások és némi csoda. ~ Szemügyre vesz mindent a parton. ~Társakat neccesen szerzek... talán Rajtam és Vasmarkún kívül senki nem is élte túl. ~ Az erdő felé is elpillant. ~Alapanyagok. Tutaj. Menekülés? Biztosan a próbát megéri. ~ De még nem kezdi el építeni a tutajt, amit viszont magában már meg is tervez nagyjából. Tovább halad a nyugodt parton és gondolkodik, minél jobb ötletet keresve. ~Akkor bizony nem jutunk ki innen, ha csak a csodára várunk. ~ Akkor hagyja csak abba a gondolkodást, mikor lábnyomokat fedez fel a parton. Azt is látja, hogy merről ered a lábnyom. Egy test nyoma is ott van a homokban, de nem rendes méretű. Egy törpe, vagy egy gnóm lehet az, bár inkább törpe a testalkatból és abból ítélve, hogy a fedélzeten talán nem is szolgált gnóm. Elkezdi követni a törpe lábnyomait, reméli, hogy egy másik életben maradt társat is talál. *
*A menedéket nem találja meg. Helyette viszont ismét a partra jut, ezúttal máshova, ahol van pár aszalódó hulla és miegymás. A partot kisebb-nagyobb hullámok csapkodják, ennek a hangján kívül teljesen néma szinte a part. A mellette húzódó sűrű erdő már kevésbé. A madarak hangosan csipognak, a vadállatok és az "ismeretlen" dolgok is hangos morajlással hívják fel a figyelmet... A parton viszont csend van. Ha ügyesen figyelünk, akkor észrevehetjük, hogy, mintha egy láb sétálna magában. Mindig egy láb hangja, ahogyan belesüpped a homokba, majd egy sokkal kisebb termetű... bot. Igen, ez Féllábú, az ő falába és a rendes lába adja ezt a hangot ki. Nyugodtan sétál és azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne kijutni innen. ~Tehát... Először is kell víz, étel, mások és némi csoda. ~ Szemügyre vesz mindent a parton. ~Társakat neccesen szerzek... talán Rajtam és Vasmarkún kívül senki nem is élte túl. ~ Az erdő felé is elpillant. ~Alapanyagok. Tutaj. Menekülés? Biztosan a próbát megéri. ~ De még nem kezdi el építeni a tutajt, amit viszont magában már meg is tervez nagyjából. Tovább halad a nyugodt parton és gondolkodik, minél jobb ötletet keresve. ~Akkor bizony nem jutunk ki innen, ha csak a csodára várunk. ~ Akkor hagyja csak abba a gondolkodást, mikor lábnyomokat fedez fel a parton. Azt is látja, hogy merről ered a lábnyom. Egy test nyoma is ott van a homokban, de nem rendes méretű. Egy törpe, vagy egy gnóm lehet az, bár inkább törpe a testalkatból és abból ítélve, hogy a fedélzeten talán nem is szolgált gnóm. Elkezdi követni a törpe lábnyomait, reméli, hogy egy másik életben maradt társat is talál. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045