Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/611_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
![>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9495_ork_no.jpg)
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-06 16:28:38
Üzenet elküldve: 2015-04-06 16:28:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Szellemhajó Kincse//
*A Révész kifutott rajta megannyi matrózzal, a Kapitány állandó legénységével, illetve a bátor, kalandozó kedvű kis csapattal. Egyelőre minden az elképzelések szerint alakul, a kedv kitűnő, noha ki tudja, mit tartogat számukra a tenger kifürkészhetetlen mivolta, s a környező, eddiglen még alig felfedezett szigetek csoportja.
A hajó potyautasának sorsa - ki patkány lélekkel kívánja megváltani a fedélzeten maradását - a legénységre, illetve Zorkterre vagyon bízva, hiszen a Révész az ő "birodalmuk", ahol az ő szabályaik is uralkodnak.
Azonban a nagy rakodás, rendezkedés, takarítás és vigasság közben nem árt, ha akad, aki szemmel tartja az időjárást, ugyanis míg a Kikötő közelében derűsen sütnek az aranyló napsugarak, addig messzebb már gomolyog vajmi behatárolhatatlan eredetű felhőzet. Ilyen távolságból nehézkes volna megállapítani, hogy veszélyes vihart hordoz-e, avagy csupán egy kósza zivatar, mely hamarost tova is andalog majdan, ám nem árt figyelemmel kísérni a mozgását, elvégre sosem lehet biztosan tudni.
Ezt leszámítva egyelőre a legfontosabb, hogy a hajó legénysége összekapja magát, tegye a dolgát, és összeszokjanak, mire a Kapitány által említett testvériességnek hasznát vennék e csatatéren.*
*A Révész kifutott rajta megannyi matrózzal, a Kapitány állandó legénységével, illetve a bátor, kalandozó kedvű kis csapattal. Egyelőre minden az elképzelések szerint alakul, a kedv kitűnő, noha ki tudja, mit tartogat számukra a tenger kifürkészhetetlen mivolta, s a környező, eddiglen még alig felfedezett szigetek csoportja.
A hajó potyautasának sorsa - ki patkány lélekkel kívánja megváltani a fedélzeten maradását - a legénységre, illetve Zorkterre vagyon bízva, hiszen a Révész az ő "birodalmuk", ahol az ő szabályaik is uralkodnak.
Azonban a nagy rakodás, rendezkedés, takarítás és vigasság közben nem árt, ha akad, aki szemmel tartja az időjárást, ugyanis míg a Kikötő közelében derűsen sütnek az aranyló napsugarak, addig messzebb már gomolyog vajmi behatárolhatatlan eredetű felhőzet. Ilyen távolságból nehézkes volna megállapítani, hogy veszélyes vihart hordoz-e, avagy csupán egy kósza zivatar, mely hamarost tova is andalog majdan, ám nem árt figyelemmel kísérni a mozgását, elvégre sosem lehet biztosan tudni.
Ezt leszámítva egyelőre a legfontosabb, hogy a hajó legénysége összekapja magát, tegye a dolgát, és összeszokjanak, mire a Kapitány által említett testvériességnek hasznát vennék e csatatéren.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-05 10:11:43
Üzenet elküldve: 2015-04-05 10:11:43
![>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/611_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó kincse//
//A Fedélzeten//
*Reknar nem tétlenkedik sokáig, hamar találnak valami tennivalót. Habár nem a takarításra gondolt mint a leghasznosabb tennivaló amit ő tehet de amíg nem csapkodják ostorral vagy etetik meg a cápákkal addig jó. Habár az ostorozással semmi gond nem lenne mivel az incidens miatti sérülések amik az egész testét beborítják elég érzéketlenné tették a bőrét. Míg takarít jól szemügyre veszi a hajót, hogy pontos képet kapjon arról, hogy hol fogja tölteni az elkövetkezendő időt. Az eleinte a kapitány szavaiból kicsit kegyetlenebbnek kinéző hely elég jónak kezdett kinézni egy hasonló átlagos hajóhoz képest. Miután végzett a hajó szemmel való kivizsgálásával Reknar elkezd gondolkodni, hogyan mondja el a kapitánynak, hogy két testetlent hordoz magával és, hogy a legnagyobb haszna a gonosz szellemek elűzéséből származik.*
~Meddig fogod még kihúzni szerinted takarítással? Rossz ötlet volt ide jönni ismerd el.~ *Mondja neki Orek.*
-Kibírom amíg kell. *Válaszolja halkan és nyugodtan, hogy körülötte senki ne hallja meg, de azért elgondolkodik azon amit barátja mondott, mert hogy egyszer csak tiszta lesz a hajó ha egész nap csak takarít és akkor már nem lesz munkája és hát harcban sem fog sokat érni a tudása szóval ha hamar nem talál ki valamit akkor megbánhatja, hogy a hajóra lépett.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.06 16:48:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő
//A Fedélzeten//
*Reknar nem tétlenkedik sokáig, hamar találnak valami tennivalót. Habár nem a takarításra gondolt mint a leghasznosabb tennivaló amit ő tehet de amíg nem csapkodják ostorral vagy etetik meg a cápákkal addig jó. Habár az ostorozással semmi gond nem lenne mivel az incidens miatti sérülések amik az egész testét beborítják elég érzéketlenné tették a bőrét. Míg takarít jól szemügyre veszi a hajót, hogy pontos képet kapjon arról, hogy hol fogja tölteni az elkövetkezendő időt. Az eleinte a kapitány szavaiból kicsit kegyetlenebbnek kinéző hely elég jónak kezdett kinézni egy hasonló átlagos hajóhoz képest. Miután végzett a hajó szemmel való kivizsgálásával Reknar elkezd gondolkodni, hogyan mondja el a kapitánynak, hogy két testetlent hordoz magával és, hogy a legnagyobb haszna a gonosz szellemek elűzéséből származik.*
~Meddig fogod még kihúzni szerinted takarítással? Rossz ötlet volt ide jönni ismerd el.~ *Mondja neki Orek.*
-Kibírom amíg kell. *Válaszolja halkan és nyugodtan, hogy körülötte senki ne hallja meg, de azért elgondolkodik azon amit barátja mondott, mert hogy egyszer csak tiszta lesz a hajó ha egész nap csak takarít és akkor már nem lesz munkája és hát harcban sem fog sokat érni a tudása szóval ha hamar nem talál ki valamit akkor megbánhatja, hogy a hajóra lépett.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.06 16:48:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-04 23:48:15
Üzenet elküldve: 2015-04-04 23:48:15
![>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9495_ork_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó kincse//
//A Fedélzeten//
*Az ütése betalál, a legnagyobb elégedettségére, arra viszont nem számított, hogy az izomagyú ilyen könnyen bukik majd fel, ráadásul ennyire szórakoztató módon. Mi tagadás, nem fogta vissza magát az ütést illetően, de ilyet rég nem látott. Legalább abban biztos lehet, hogy kicsit sem jött ki a formából.
Ahogy a kőagyút elnézi, ahogy az már ül is fel azonnal, ő fordul is irányt váltva azért a hordóért, mielőtt még jó hangosan ki is nevetné. Nem a tapintat miatt türtőzteti meg magát, csak ha elkezd nevetni a helyzeten az az izomagy még a végén tényleg azt hinné, hogy nem beszélt komolyan. Pedig legközelebb tényleg számíthat hasonlóra, csak nagy eséllyel még ennél is rosszabbra, vagy erősebbre.
Ahogy mindenki más jót mosollyal díjazza a reakcióját, úgy látja, hogy ez a pofon már egy ideje érhetett, csak most ő szolgáltatta ki.
Mikor az egyik férfi megszólítja, kíváncsian torpan meg a hordóval.*
- Köszönöm, majd odafigyelek. *Mosolyodik el, mert ez valóban egy igencsak hasznos információ volt a számára. Bár, ha ennyitől eldől, akkor nem is lesz szükség arra, hogy valamit a fejéhez vágjon. De ezek után, akkor már inkább valóban hanyagolná. Azt nem tudja, hogy ha a szóban forgó hordó vagy láda üres, azért is vörösödne-e a kapitány feje, de inkább akkor nem tenne velük egy próbát.
Ha a férfinek nincs több szava hozzá, akkor már indulna is tovább, de az első lépés után megtorpan.*
- Ha egy tompa tárggyal vágom kupán, az is fegyvernek minősül? *Fordul vissza kíváncsian a rasztás férfihoz. A második szabály értelmében, meg amúgy sem rántana fegyvert, de arról nem volt, szó hogy bármi mással hasonlót ne lehetne-e csinálni. De ezeket azért jobb előre tisztázni.
Ahogy megkapta a választ, és minden tiszta, folytatja az útját, majd utána néhány ládát hurcol arrébb, és így tovább, legalábbis amíg van mit. Közben el-elsandít, hogy mások miket csinálnak. Hát, százszor inkább a hordó, és ládapakolgatás, mint a fedélzet felsúrolása. Ilyenkor örül a legjobban, hogy nem egy vézna emberfattyú.*
//A Fedélzeten//
*Az ütése betalál, a legnagyobb elégedettségére, arra viszont nem számított, hogy az izomagyú ilyen könnyen bukik majd fel, ráadásul ennyire szórakoztató módon. Mi tagadás, nem fogta vissza magát az ütést illetően, de ilyet rég nem látott. Legalább abban biztos lehet, hogy kicsit sem jött ki a formából.
Ahogy a kőagyút elnézi, ahogy az már ül is fel azonnal, ő fordul is irányt váltva azért a hordóért, mielőtt még jó hangosan ki is nevetné. Nem a tapintat miatt türtőzteti meg magát, csak ha elkezd nevetni a helyzeten az az izomagy még a végén tényleg azt hinné, hogy nem beszélt komolyan. Pedig legközelebb tényleg számíthat hasonlóra, csak nagy eséllyel még ennél is rosszabbra, vagy erősebbre.
Ahogy mindenki más jót mosollyal díjazza a reakcióját, úgy látja, hogy ez a pofon már egy ideje érhetett, csak most ő szolgáltatta ki.
Mikor az egyik férfi megszólítja, kíváncsian torpan meg a hordóval.*
- Köszönöm, majd odafigyelek. *Mosolyodik el, mert ez valóban egy igencsak hasznos információ volt a számára. Bár, ha ennyitől eldől, akkor nem is lesz szükség arra, hogy valamit a fejéhez vágjon. De ezek után, akkor már inkább valóban hanyagolná. Azt nem tudja, hogy ha a szóban forgó hordó vagy láda üres, azért is vörösödne-e a kapitány feje, de inkább akkor nem tenne velük egy próbát.
Ha a férfinek nincs több szava hozzá, akkor már indulna is tovább, de az első lépés után megtorpan.*
- Ha egy tompa tárggyal vágom kupán, az is fegyvernek minősül? *Fordul vissza kíváncsian a rasztás férfihoz. A második szabály értelmében, meg amúgy sem rántana fegyvert, de arról nem volt, szó hogy bármi mással hasonlót ne lehetne-e csinálni. De ezeket azért jobb előre tisztázni.
Ahogy megkapta a választ, és minden tiszta, folytatja az útját, majd utána néhány ládát hurcol arrébb, és így tovább, legalábbis amíg van mit. Közben el-elsandít, hogy mások miket csinálnak. Hát, százszor inkább a hordó, és ládapakolgatás, mint a fedélzet felsúrolása. Ilyenkor örül a legjobban, hogy nem egy vézna emberfattyú.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-04 22:49:13
Üzenet elküldve: 2015-04-04 22:49:13
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
//A Fedélközben//
*Egyelőre nemhogy a mérget, de semmi más hasznosnak mondható dolgot sem sikerült találnia. Talán majd meglátogatja a jó Hentes doktort, hátha az tart magánál némi nyugtatót, hashajtót, mi egyebet. Viszont ezt nem most fogja megtenni, elvégre elég gyanús lenne ha már rögtön az első napon kimenne a bokája, vagyis ezt a hazugságot valamikor máskor kell ellőnie. Viszont nem adja fel, bár nem ért a hajóraktárak logisztikájához, tudja, hogy ebben a vízi járműben sem lehet végtelen mennyiségű rumos hordó, sőt mi több, a raktár sokkal kisebb mint azt várta. Odafönt jó százötven tengerészt látott egybegyűlve, főként orkokat, törpéket és embereket, nagy részük valódi kétajtós szekrény akik nem a koplalástól izmosodtak meg. Vagyis a hajó valamikor a közeljövőben ismét ki fog kötni, és mivel fosztogatásról esett szó, úti célról viszont nem, nyilván visszatérnek a kikötőbe. Azért reméli a kapitány tudja hová akar menni. Más szóval ha pár napig, esetleg egy hétig itt rejtőzne. Ami meg az aranyat illeti, jelenleg egyetlen nyamvadt érme sincs a hajó kincstárában, így ezzel egyelőre nem akar foglalkozni.
A négyest hamar észreveszi. Nehéz is lenne nem észrevenni őket, csak kezdeni nem sokat tud velük. Nem kezdhet bele őrült öldöklésbe, és segíteni se tudna sokat mert ereje messze alulmarad az edzett tengeri medvékével szemben. Még elbújhatna, de az kockázatos. Ha megtalálják nyilván nem egy üveg rummal fogják köszönteni. Gyorsan körbenéz minek tudná hasznát venni a jelen helyzetben. A két üveg borral és az alatta lévő szalmával, ugyan el tudna süllyeszteni egy hajót, de figyelemelterelésre nem alkalmasak. A közelben rágcsáló patkány már más tészta. Egy gyors ötlettől vezérelve előkapja egyik dobókését és azt elhajítva a padlóhoz szögezi az állatot. Ez nem jelent számára nagyobb kihívást, aztán a kis rágcsáló fejét gyorsan elválasztja nyakától, ugyanazzal a késsel és már megy is kifelé, megkerülve a munkásokat, széles vigyorral, kezében a patkányfejet piszkálva, játszva az elmeháborodottat remélve, hogy nem kérdeznek rá mit csinál itt. Ha mégis rákérdeznének, akkor megmutatja nekik a patkányfejet, és elkezd hablatyolni valami babonáról, miszerint ha felszáll egy hajóra mindig meg kell ölnie valakit, hogy átvennie a helyét és a hajó lelke ezért elfogadja őt utasként a patkány helyett... És ezen ökörségek hosszú listáját addig ecseteli a tőle telhető legnagyobb lelkesedéssel amíg el nem zavarják őt a francba, vagy nem nyomnak a kezébe valami cipelni valót. Olcsó egy trükk és nem biztos, hogy beválik, de legtöbbször senki sem akar gyanakodni az idegesítő pojácákra. Végső esetben pedig még mindig kijátszhat egy szimpla, egy egy elleni ökölharcot, aminek a végére, már a kutya se fogja tudni megmondani hogy is kezdődött az egész, de ezt szeretné elkerülni.
Ha valami módon sikerül kijutnia akkor gyorsan elindul felfelé a varjúfészekbe. Az eddig csak famászásban van gyakorlata, és persze sokszor az ágak között aludt ahol nem érhették el az erdő ragasozói. A kosár itt jóval magasabban van és a hajó is himbálódzik amit még meg időbe telik szoknia, ezt viszont ellensúlyozza a felfelé vezető létra. Úgyis sötétedik és ilyenkor az ő szeme jobb szolgálatot tehet a láthatár vizsgálatában mint egy emberé vagy törpéé. Ő is jobban örülne ha az egész kavalkádot a magasból szemlélhetné és nem kéne bizonygatnia a hasznosságát. Odafönt szépen nyugodtan elücsöröghetne és tovább elemezné az események lehetséges menetét. Plusz a legénységről is kaphatna valami átfogóbb képet.*
//A Fedélközben//
*Egyelőre nemhogy a mérget, de semmi más hasznosnak mondható dolgot sem sikerült találnia. Talán majd meglátogatja a jó Hentes doktort, hátha az tart magánál némi nyugtatót, hashajtót, mi egyebet. Viszont ezt nem most fogja megtenni, elvégre elég gyanús lenne ha már rögtön az első napon kimenne a bokája, vagyis ezt a hazugságot valamikor máskor kell ellőnie. Viszont nem adja fel, bár nem ért a hajóraktárak logisztikájához, tudja, hogy ebben a vízi járműben sem lehet végtelen mennyiségű rumos hordó, sőt mi több, a raktár sokkal kisebb mint azt várta. Odafönt jó százötven tengerészt látott egybegyűlve, főként orkokat, törpéket és embereket, nagy részük valódi kétajtós szekrény akik nem a koplalástól izmosodtak meg. Vagyis a hajó valamikor a közeljövőben ismét ki fog kötni, és mivel fosztogatásról esett szó, úti célról viszont nem, nyilván visszatérnek a kikötőbe. Azért reméli a kapitány tudja hová akar menni. Más szóval ha pár napig, esetleg egy hétig itt rejtőzne. Ami meg az aranyat illeti, jelenleg egyetlen nyamvadt érme sincs a hajó kincstárában, így ezzel egyelőre nem akar foglalkozni.
A négyest hamar észreveszi. Nehéz is lenne nem észrevenni őket, csak kezdeni nem sokat tud velük. Nem kezdhet bele őrült öldöklésbe, és segíteni se tudna sokat mert ereje messze alulmarad az edzett tengeri medvékével szemben. Még elbújhatna, de az kockázatos. Ha megtalálják nyilván nem egy üveg rummal fogják köszönteni. Gyorsan körbenéz minek tudná hasznát venni a jelen helyzetben. A két üveg borral és az alatta lévő szalmával, ugyan el tudna süllyeszteni egy hajót, de figyelemelterelésre nem alkalmasak. A közelben rágcsáló patkány már más tészta. Egy gyors ötlettől vezérelve előkapja egyik dobókését és azt elhajítva a padlóhoz szögezi az állatot. Ez nem jelent számára nagyobb kihívást, aztán a kis rágcsáló fejét gyorsan elválasztja nyakától, ugyanazzal a késsel és már megy is kifelé, megkerülve a munkásokat, széles vigyorral, kezében a patkányfejet piszkálva, játszva az elmeháborodottat remélve, hogy nem kérdeznek rá mit csinál itt. Ha mégis rákérdeznének, akkor megmutatja nekik a patkányfejet, és elkezd hablatyolni valami babonáról, miszerint ha felszáll egy hajóra mindig meg kell ölnie valakit, hogy átvennie a helyét és a hajó lelke ezért elfogadja őt utasként a patkány helyett... És ezen ökörségek hosszú listáját addig ecseteli a tőle telhető legnagyobb lelkesedéssel amíg el nem zavarják őt a francba, vagy nem nyomnak a kezébe valami cipelni valót. Olcsó egy trükk és nem biztos, hogy beválik, de legtöbbször senki sem akar gyanakodni az idegesítő pojácákra. Végső esetben pedig még mindig kijátszhat egy szimpla, egy egy elleni ökölharcot, aminek a végére, már a kutya se fogja tudni megmondani hogy is kezdődött az egész, de ezt szeretné elkerülni.
Ha valami módon sikerül kijutnia akkor gyorsan elindul felfelé a varjúfészekbe. Az eddig csak famászásban van gyakorlata, és persze sokszor az ágak között aludt ahol nem érhették el az erdő ragasozói. A kosár itt jóval magasabban van és a hajó is himbálódzik amit még meg időbe telik szoknia, ezt viszont ellensúlyozza a felfelé vezető létra. Úgyis sötétedik és ilyenkor az ő szeme jobb szolgálatot tehet a láthatár vizsgálatában mint egy emberé vagy törpéé. Ő is jobban örülne ha az egész kavalkádot a magasból szemlélhetné és nem kéne bizonygatnia a hasznosságát. Odafönt szépen nyugodtan elücsöröghetne és tovább elemezné az események lehetséges menetét. Plusz a legénységről is kaphatna valami átfogóbb képet.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-04 20:29:55
Üzenet elküldve: 2015-04-04 20:29:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó kincse//
//A Kapitány Szobájában//
*Meglepve figyeli a Kapitány viselkedését, a szemében tükröződő harag teljes hiányát. Gyanakodva állapodik meg a szoba közepén, kezeit csípőre téve, elég közel tartva a tőréhez. Aztán a férfi belekezd a szövegébe, melyet a nőstény figyelemmel követ.
A csontvázra téved a tekintete, mikor arra felhívja a férfi. Nehéz nem látni a kardra támasztott kart, a lefittyenő alsó álkapcsot, üres tekintetet. Összeszorítja a fogát, egy pillanatig megfagy ereiben a vér, hogy másodpercnyi szünet után újra útnak induljon. Meghallja a Kérges Hátú becenevet, melyen zavarodottan felnevet, maga sem tudja miért, de ez tűnik a legjobb lépésnek.
A szakállas, közben előveszi az itteni lőrét, rumot, ami azt illeti, s nem is akármilyen vacak, rozsdás vaskupából kínálja azt, hanem gyönyörű ezüstből, még ilyet. A nő barna szeme az opálos üveg és a kupák között, valamint a kapitány tekintete között járnak. Egyelőre nem szól, hagy mondja végig a férfi, amit akar.
Yüger nem erre a szónoklatra számított, sőt nem is számított szónoklatra. Tömlöcre számított, korbácsra, szablyára, hogy cápa eledel lesz, s megannyi szépségre, amit a férfi már a fedélzeten elmondott. E helyett egy igazán kedves beszélgetést kerekített itt a tengeri medve, úriember módjára, itallal megkér egy orkot, aki jelen esetben úrhölgy is lehetne, hogy legyen szíves tiszteletteljesebb lenni, s a kérésének van értelme. Ez meglepi a nőt, de akárhogy is kerülgeti a dolgot, arra kell jutnia, hogy a férfi mondandója értelmes. Közelebb lép, hogy elfogadja a felkínált inni valót.*
- Köszönöm. *Mondja, még mindég gyanakvó hangszínnel és csak azután iszik, mikor a férfi is belenyalt a poharába. Még így is szemei Ördögszemre szegeződnek, s óvatosan kóstol a piába.* Igazán kiváló. *Bólint egyet, s leteszi az üres kupát.*
- Egyetértek, uram. Nem szeretnénk… senki sem szeretne, zendülést, vagy a rossz példa terjesztését, hova fajulna a helyzet? *Oldalra biccenti a fejét. Szavaiban még mindég bujkál a felvágás, de már korántsem olyan színben, mint annak előtte.*
- Nézze el, eleddig nem volt senkinek kifogása velem, habár nem is szolgáltam ily pazar tengerjárón. Igyekszem megválogatni a szavaimat, melyeket ön irányába intézek. Még az is meglehet, hogy magam verem le a tiszteletleneket. *Kacsint, majd rádöbben, hogy a kacsintásokat is mellőznie kell.*
- Ha megengedi, uram. *Tiszteletteljes meghajlást tesz a férfi felé, hagy örüljön. Érdeklődve figyeli annak reakcióját, s felkészül rá, hogy lelépjen, ha megengedi.*
//A Kapitány Szobájában//
*Meglepve figyeli a Kapitány viselkedését, a szemében tükröződő harag teljes hiányát. Gyanakodva állapodik meg a szoba közepén, kezeit csípőre téve, elég közel tartva a tőréhez. Aztán a férfi belekezd a szövegébe, melyet a nőstény figyelemmel követ.
A csontvázra téved a tekintete, mikor arra felhívja a férfi. Nehéz nem látni a kardra támasztott kart, a lefittyenő alsó álkapcsot, üres tekintetet. Összeszorítja a fogát, egy pillanatig megfagy ereiben a vér, hogy másodpercnyi szünet után újra útnak induljon. Meghallja a Kérges Hátú becenevet, melyen zavarodottan felnevet, maga sem tudja miért, de ez tűnik a legjobb lépésnek.
A szakállas, közben előveszi az itteni lőrét, rumot, ami azt illeti, s nem is akármilyen vacak, rozsdás vaskupából kínálja azt, hanem gyönyörű ezüstből, még ilyet. A nő barna szeme az opálos üveg és a kupák között, valamint a kapitány tekintete között járnak. Egyelőre nem szól, hagy mondja végig a férfi, amit akar.
Yüger nem erre a szónoklatra számított, sőt nem is számított szónoklatra. Tömlöcre számított, korbácsra, szablyára, hogy cápa eledel lesz, s megannyi szépségre, amit a férfi már a fedélzeten elmondott. E helyett egy igazán kedves beszélgetést kerekített itt a tengeri medve, úriember módjára, itallal megkér egy orkot, aki jelen esetben úrhölgy is lehetne, hogy legyen szíves tiszteletteljesebb lenni, s a kérésének van értelme. Ez meglepi a nőt, de akárhogy is kerülgeti a dolgot, arra kell jutnia, hogy a férfi mondandója értelmes. Közelebb lép, hogy elfogadja a felkínált inni valót.*
- Köszönöm. *Mondja, még mindég gyanakvó hangszínnel és csak azután iszik, mikor a férfi is belenyalt a poharába. Még így is szemei Ördögszemre szegeződnek, s óvatosan kóstol a piába.* Igazán kiváló. *Bólint egyet, s leteszi az üres kupát.*
- Egyetértek, uram. Nem szeretnénk… senki sem szeretne, zendülést, vagy a rossz példa terjesztését, hova fajulna a helyzet? *Oldalra biccenti a fejét. Szavaiban még mindég bujkál a felvágás, de már korántsem olyan színben, mint annak előtte.*
- Nézze el, eleddig nem volt senkinek kifogása velem, habár nem is szolgáltam ily pazar tengerjárón. Igyekszem megválogatni a szavaimat, melyeket ön irányába intézek. Még az is meglehet, hogy magam verem le a tiszteletleneket. *Kacsint, majd rádöbben, hogy a kacsintásokat is mellőznie kell.*
- Ha megengedi, uram. *Tiszteletteljes meghajlást tesz a férfi felé, hagy örüljön. Érdeklődve figyeli annak reakcióját, s felkészül rá, hogy lelépjen, ha megengedi.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:40:49
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:40:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Szellemhajó kincse//
//A Kapitány Szobájában-Yüger//
*Yüger jókedvű és cseppet sem tisztelettudó köszöntésre Ördögszem felnéz. Szemei ezúttal nem szúrósak, inkább sokatmondóak, és kíváncsiak.*
-Jöjjön csak közelebb matróz lány! Feltűnt számomra túláradó jókedve. ám viselkedése a legénységre felettébb demoralizáló hatással van. Látja a sarokban azt a fickót?
*Int a kabátos, fejkendős csontváz felé, mely egyik kezével a padlódeszkába szúrt tengerészkardra támaszkodik, másikban ölébe engedett korsót tart. Miközben beszédét folytatja, elővesz egy opálos üveget, melyben rum lötyög. Két díszes ezüstkupába tölt saját tartalékából.*
-Garran (Kérges Hátú) Erdigan. Azért kapta becenevét, mert annyit ostoroztatta, hogy kérgesre keményedett hátán a bőr. Egyszer a hajó alatt is áthúzattam, ám addigra oly vastag lett a bőre, hogy túlélte. Mégis abba halt bele, hogy megmentette az életemet. Legjobb cimborám volt. Nem ért el magasabb rangot közösségünkben, ám ő értette. Megértette, hogy valójában nem vagyok kegyetlen, csak gyakorlatias és szigorú. Egy hajó kedvesem addig képes menni, egy kalózcsapat addig képes kincsre szert tenni, míg minden egyes tagja egy emberként teszi a dolgát. Ha valaki lustul, mások is rákapnak. Ha valaki lopja az élelmet, az idő előtt elfogy, s éhen veszünk mielőtt partot érnénk. Vagy felcsapja fejét a kannibalizmus. Azt nem szeretnénk, ugyebár?
Egy szó mint száz, mi itt egy család vagyunk. Fivérek, s nővérek. És én vagyok ezeknek az ördögfiaknak az apja. És mint jó apának, kötelességem minden rosszaságukért megfegyelmezni őket. Ezen okból megkérném, hogy a legénység előtt kissé több tisztelettel szóljon hozzám!
Italt?
//A Fedélzeten-Quatserah//
*Mivel eddig sokkal szelídebb volt Quatserah viselkedése, Wrengal nem számít a pofonra, s nincs is résen mikor egy hatalmas (bár orkok közt kecsesnek számító) zöld ököl állkapcson zúzza. Hatalmas puffanással beborul a rakomány közé a deszkákra. Még a lába is égnek lendül. Ám szinte azonnal felül, és míg egyik öklével állkapcsát masszírozza, hunyorogva néz utána. Egy a közelben serénykedő törpe kerülőt tesz arra, s jól vállon bokszolja Wrengalt, s nevet egyet.
-Te vén kujon! Csak nem leterített egy nő? Szeddmánösszemagad! E!
-Hű! Micsoda nőstény!
*Wrengal eme megnyilvánulása csodálattal és vágyakkal teli. Quatserahnak azt kell észre vennie, hogy itt a legénység tagjai (legalábbis az összeszokott állandó csapat) nem különböztetik meg egymást faji alapon, ám valahogy mind helyeslik a nagydarab orkot ért nevelő jellegű csapást, így emberek, törpék, orkok vigyorognak, mikor a nőstény elmegy mellettük. Egy az emberek közt nagyon izmos fekete bőrű rasztás hajú férfi oda pusmogja:
-Azért a rakományt ne rongáld! Remek kapitány ez az Ördögszem. Nála jobb alatt nem hajóztam soha, de a rakományra pipa.
//A Fedélközben-Plevaen//
*Miközben a férfi nagyban fürkész a rakomány közt, arra kell felfigyelnie, hogy egy-két erősebb törpe, s ork, lévén a lépcső túl hosszú út, a berakodó nyíláson, felülről köteleken mászik le a raktérbe, s az utolsó fél méterről nagy dobbanással ugranak le. A középső nagy árbocról egy darunak használt csigás rúd nyúlik be a nyílás fölé, s azon hálóba pakolva eresztik le a maradék rakományt, melyet nemrég az orkok pakoltak oda a közelbe.*
-Jól van, eresszétek!
-Lassabban! Hé!
*Kiabálnak, s felfelé nyújtóznak, hogy azonnal elkapják a hálót. Nem néznek körbe. A fedélközben néha motozó egy-két patkányra már ügyet sem vetnek. Ám pont Plevaen és a kijárat közt vannak, így ha a férfi kereket akar oldani, ki kell eszelnie valamit. Körülötte kisebb-nagyobb ládák, s hordók, egy patkány, mely épp talált valami majszolni valót s más nem nagyon akad. Az üveges termékeket nem itt tartják, ám egy rekeszben szénaágyon hever két üveg. Bizonyára bor.
//A Fedélzeten-Renor, Jorrih, és mindenki//
*Látva Renor tétlenségét, Gwenth talál valami tennivalót. Neki, és még pár legénységi tagnak, akiknek úgy látja véget ért egyéb munkássága.
-Csuklyás! Mi is a neve? Renor? Ott vannak vödrök, meg kefe, mosson fel! Maguk ott csatlakozzanak!
*Odaint még vagy húsz matrózt.*
-Lassan sötétedik, és ma nagy mulatságnak nézünk elébe! Remélem örülnek! Maguk! Hozzanak néhány lámpást, maguk meg hozzák ki a nagy asztalt a fedélzetre! Jorrih úr! Nyissa ki a fedélköz ajtaját, ha már ön van a legközelebb! Mindenki a fedélzetre!
*A Renor mellett térdelő és sikáló alak aki látta korábban hogy a férfi tétován nézi a távozó kapitányt, közelebb sikálja magát.*
-Hé! Ha valami fontos mondandód van a kapitány felé, a lakoma alatt megteheted. Ő végighallgat, csak a Csípőssel kel vigyázni. Ez egy igazi állat.
*Alig, hogy ezt kimondja, egy mellette lévőnek a hátán s ruháján véres csíkot hasít az ostor.*
-Nem érünk rá holnapig Horrmon!
//A Kapitány Szobájában-Yüger//
*Yüger jókedvű és cseppet sem tisztelettudó köszöntésre Ördögszem felnéz. Szemei ezúttal nem szúrósak, inkább sokatmondóak, és kíváncsiak.*
-Jöjjön csak közelebb matróz lány! Feltűnt számomra túláradó jókedve. ám viselkedése a legénységre felettébb demoralizáló hatással van. Látja a sarokban azt a fickót?
*Int a kabátos, fejkendős csontváz felé, mely egyik kezével a padlódeszkába szúrt tengerészkardra támaszkodik, másikban ölébe engedett korsót tart. Miközben beszédét folytatja, elővesz egy opálos üveget, melyben rum lötyög. Két díszes ezüstkupába tölt saját tartalékából.*
-Garran (Kérges Hátú) Erdigan. Azért kapta becenevét, mert annyit ostoroztatta, hogy kérgesre keményedett hátán a bőr. Egyszer a hajó alatt is áthúzattam, ám addigra oly vastag lett a bőre, hogy túlélte. Mégis abba halt bele, hogy megmentette az életemet. Legjobb cimborám volt. Nem ért el magasabb rangot közösségünkben, ám ő értette. Megértette, hogy valójában nem vagyok kegyetlen, csak gyakorlatias és szigorú. Egy hajó kedvesem addig képes menni, egy kalózcsapat addig képes kincsre szert tenni, míg minden egyes tagja egy emberként teszi a dolgát. Ha valaki lustul, mások is rákapnak. Ha valaki lopja az élelmet, az idő előtt elfogy, s éhen veszünk mielőtt partot érnénk. Vagy felcsapja fejét a kannibalizmus. Azt nem szeretnénk, ugyebár?
Egy szó mint száz, mi itt egy család vagyunk. Fivérek, s nővérek. És én vagyok ezeknek az ördögfiaknak az apja. És mint jó apának, kötelességem minden rosszaságukért megfegyelmezni őket. Ezen okból megkérném, hogy a legénység előtt kissé több tisztelettel szóljon hozzám!
Italt?
//A Fedélzeten-Quatserah//
*Mivel eddig sokkal szelídebb volt Quatserah viselkedése, Wrengal nem számít a pofonra, s nincs is résen mikor egy hatalmas (bár orkok közt kecsesnek számító) zöld ököl állkapcson zúzza. Hatalmas puffanással beborul a rakomány közé a deszkákra. Még a lába is égnek lendül. Ám szinte azonnal felül, és míg egyik öklével állkapcsát masszírozza, hunyorogva néz utána. Egy a közelben serénykedő törpe kerülőt tesz arra, s jól vállon bokszolja Wrengalt, s nevet egyet.
-Te vén kujon! Csak nem leterített egy nő? Szeddmánösszemagad! E!
-Hű! Micsoda nőstény!
*Wrengal eme megnyilvánulása csodálattal és vágyakkal teli. Quatserahnak azt kell észre vennie, hogy itt a legénység tagjai (legalábbis az összeszokott állandó csapat) nem különböztetik meg egymást faji alapon, ám valahogy mind helyeslik a nagydarab orkot ért nevelő jellegű csapást, így emberek, törpék, orkok vigyorognak, mikor a nőstény elmegy mellettük. Egy az emberek közt nagyon izmos fekete bőrű rasztás hajú férfi oda pusmogja:
-Azért a rakományt ne rongáld! Remek kapitány ez az Ördögszem. Nála jobb alatt nem hajóztam soha, de a rakományra pipa.
//A Fedélközben-Plevaen//
*Miközben a férfi nagyban fürkész a rakomány közt, arra kell felfigyelnie, hogy egy-két erősebb törpe, s ork, lévén a lépcső túl hosszú út, a berakodó nyíláson, felülről köteleken mászik le a raktérbe, s az utolsó fél méterről nagy dobbanással ugranak le. A középső nagy árbocról egy darunak használt csigás rúd nyúlik be a nyílás fölé, s azon hálóba pakolva eresztik le a maradék rakományt, melyet nemrég az orkok pakoltak oda a közelbe.*
-Jól van, eresszétek!
-Lassabban! Hé!
*Kiabálnak, s felfelé nyújtóznak, hogy azonnal elkapják a hálót. Nem néznek körbe. A fedélközben néha motozó egy-két patkányra már ügyet sem vetnek. Ám pont Plevaen és a kijárat közt vannak, így ha a férfi kereket akar oldani, ki kell eszelnie valamit. Körülötte kisebb-nagyobb ládák, s hordók, egy patkány, mely épp talált valami majszolni valót s más nem nagyon akad. Az üveges termékeket nem itt tartják, ám egy rekeszben szénaágyon hever két üveg. Bizonyára bor.
//A Fedélzeten-Renor, Jorrih, és mindenki//
*Látva Renor tétlenségét, Gwenth talál valami tennivalót. Neki, és még pár legénységi tagnak, akiknek úgy látja véget ért egyéb munkássága.
-Csuklyás! Mi is a neve? Renor? Ott vannak vödrök, meg kefe, mosson fel! Maguk ott csatlakozzanak!
*Odaint még vagy húsz matrózt.*
-Lassan sötétedik, és ma nagy mulatságnak nézünk elébe! Remélem örülnek! Maguk! Hozzanak néhány lámpást, maguk meg hozzák ki a nagy asztalt a fedélzetre! Jorrih úr! Nyissa ki a fedélköz ajtaját, ha már ön van a legközelebb! Mindenki a fedélzetre!
*A Renor mellett térdelő és sikáló alak aki látta korábban hogy a férfi tétován nézi a távozó kapitányt, közelebb sikálja magát.*
-Hé! Ha valami fontos mondandód van a kapitány felé, a lakoma alatt megteheted. Ő végighallgat, csak a Csípőssel kel vigyázni. Ez egy igazi állat.
*Alig, hogy ezt kimondja, egy mellette lévőnek a hátán s ruháján véres csíkot hasít az ostor.*
-Nem érünk rá holnapig Horrmon!
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-12-03 16:49:22
Üzenet elküldve: 2014-12-03 16:49:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Egy utolsó pillantást vet a Táncoló Hölgyre... legalábbis ami maradt belőle. Biza, jó lesz ezt majd egy hordó rum mellett a saját hányásában fetrengve elmesélnie a többi kalóznak, akik az alkoholhajhász vágyaiknak nem engedve a Rumos Rókalyukba tévednek. Lesz majd aki elhiszi, meg lesz olyan is, aki kiröhögi, mert még nem részeg ahhoz, hogy elhiggye, majd már annyira részeg, hogy nem hiszi el.
Végül ledobnak egy kötéllétrát. Jó jel, hogy a fentről lenéző emberek nem viselnek gennyes keléseket az arcukon, de még villás nyelvük sincsen. Ha minden jól megy, a Kapitány még mindig a hátán van, és ott is marad, míg fel nem másznak.
Vasmarkú -nagy nehezen-, de átkecmereg a korláton, majd felfelé néz a kék égre. Nem volt ideje tanulmányozni a hajó lobogóját, annyit látott, hogy ez egy nagy hajó. De most, hogy felnéz, tisztán látja a fekete lobogót, a két hófehér lábszárcsontot és a jellegzetes koponyát.*
-Testvérek!
*Kiáltja el magát. Kalózok, semmi kétség. Jobb is, mintha egy hadi gályán landoltak volna, hisz lerí róluk hívatásuk, főleg Jorrihról. Remélhetőleg a testvérszerető kalózok közül kerültek ki eme derék emberek, ha már egyszer voltak olyan kedvesek, hogy kimenekítették őket a nőstényördög karmai közül.*
*Egy utolsó pillantást vet a Táncoló Hölgyre... legalábbis ami maradt belőle. Biza, jó lesz ezt majd egy hordó rum mellett a saját hányásában fetrengve elmesélnie a többi kalóznak, akik az alkoholhajhász vágyaiknak nem engedve a Rumos Rókalyukba tévednek. Lesz majd aki elhiszi, meg lesz olyan is, aki kiröhögi, mert még nem részeg ahhoz, hogy elhiggye, majd már annyira részeg, hogy nem hiszi el.
Végül ledobnak egy kötéllétrát. Jó jel, hogy a fentről lenéző emberek nem viselnek gennyes keléseket az arcukon, de még villás nyelvük sincsen. Ha minden jól megy, a Kapitány még mindig a hátán van, és ott is marad, míg fel nem másznak.
Vasmarkú -nagy nehezen-, de átkecmereg a korláton, majd felfelé néz a kék égre. Nem volt ideje tanulmányozni a hajó lobogóját, annyit látott, hogy ez egy nagy hajó. De most, hogy felnéz, tisztán látja a fekete lobogót, a két hófehér lábszárcsontot és a jellegzetes koponyát.*
-Testvérek!
*Kiáltja el magát. Kalózok, semmi kétség. Jobb is, mintha egy hadi gályán landoltak volna, hisz lerí róluk hívatásuk, főleg Jorrihról. Remélhetőleg a testvérszerető kalózok közül kerültek ki eme derék emberek, ha már egyszer voltak olyan kedvesek, hogy kimenekítették őket a nőstényördög karmai közül.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-27 17:56:52
Üzenet elküldve: 2014-11-27 17:56:52
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
* Jobban megy, mint ahogy gondolta volna. Nem kell megküzdenie a lénnyel, mely már nem tűnik annyira gyönyörűségesnek, mint idáig. Vasmarkú barátja helytállt, s már a vízben "lubickolnak".
Néhány másodpercig szinte semmit nem érzékelt, annyit tudott mindenről, hogy sikerült kimenekülnie Trigor segítségével, aztán a sós vízbe ugrottak. Hamarosan kötelek is érkeznek a vízbe, s az útirány is tisztázódik. *
- A Arthenior felé, a kikötőbe. * Érkezik a válasz, majd Jorrih felmászik az egyik kidobott kötélen némi szenvedést követően.
~ Remélem azért ezekben meg lehet bízni. Tengerész segít a tengerésznek. Kivéve, ha pénzről van szó. Nálunk nincs sok. ~ Ez nem teljesen igaz, mivel sikerült összeszednie a partra kisodródott ládákból nagyjából 300 aranyat, amit aztán kis zsákjába rakott, de erről még társa sem tud, hacsak nem leste ki. *
- Most értettem csak meg, hogy mért nem találtunk több túlélőt. * Gondolkodik hangosan, félig Trigornak mondva, félig csak elgondolkozva. *
- Nekem is jól jönne egy váltás. * Mondja a legénységnek, hátha kitudják szolgálni őket megmentőik. *
* Jobban megy, mint ahogy gondolta volna. Nem kell megküzdenie a lénnyel, mely már nem tűnik annyira gyönyörűségesnek, mint idáig. Vasmarkú barátja helytállt, s már a vízben "lubickolnak".
Néhány másodpercig szinte semmit nem érzékelt, annyit tudott mindenről, hogy sikerült kimenekülnie Trigor segítségével, aztán a sós vízbe ugrottak. Hamarosan kötelek is érkeznek a vízbe, s az útirány is tisztázódik. *
- A Arthenior felé, a kikötőbe. * Érkezik a válasz, majd Jorrih felmászik az egyik kidobott kötélen némi szenvedést követően.
~ Remélem azért ezekben meg lehet bízni. Tengerész segít a tengerésznek. Kivéve, ha pénzről van szó. Nálunk nincs sok. ~ Ez nem teljesen igaz, mivel sikerült összeszednie a partra kisodródott ládákból nagyjából 300 aranyat, amit aztán kis zsákjába rakott, de erről még társa sem tud, hacsak nem leste ki. *
- Most értettem csak meg, hogy mért nem találtunk több túlélőt. * Gondolkodik hangosan, félig Trigornak mondva, félig csak elgondolkozva. *
- Nekem is jól jönne egy váltás. * Mondja a legénységnek, hátha kitudják szolgálni őket megmentőik. *
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-24 16:05:15
Üzenet elküldve: 2014-11-24 16:05:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Hajózunk és elsüllyedünk//
* Most, hogy mindketten lent vannak a Gödörben, az állat csak méginkább nyüvít, s látszik, hogy erős fájdalmai vannak. Hisz nagyon csúnya a sebe. Vicsorog az idenekre. Hátrébb, mintha valóban egy barlang lenne. Érdekes... Egy földalatti járat talán, ami egészen mélyre benyúlik? Vagy csak egy kis üreg? Sajnos nem láthatják ezt pontosan, de az állat néz befelé, s igyekszik úgy fordulni, hogy ne is igen látszódjék a bejárat. Mintha valamit rejtegetni akarna...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.24 16:07:08
* Most, hogy mindketten lent vannak a Gödörben, az állat csak méginkább nyüvít, s látszik, hogy erős fájdalmai vannak. Hisz nagyon csúnya a sebe. Vicsorog az idenekre. Hátrébb, mintha valóban egy barlang lenne. Érdekes... Egy földalatti járat talán, ami egészen mélyre benyúlik? Vagy csak egy kis üreg? Sajnos nem láthatják ezt pontosan, de az állat néz befelé, s igyekszik úgy fordulni, hogy ne is igen látszódjék a bejárat. Mintha valamit rejtegetni akarna...*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.24 16:07:08
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-18 17:40:15
Üzenet elküldve: 2014-11-18 17:40:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Éppen belép a barlang sötétjébe, mikor a nő átváltozik valami szerpentin-királynővé.*
-Hogy ez engem miért nem lepett meg?!
*Kiáltja el magát káromkodások közepette a férfi, majd lábai a fény felé viszik, de félúton megtorpan. A kapitánya ottmaradt.
~Vén barom!~*
-Gyere már te szerencsétlen! Még a végén itt hagylak!
*Egy gyors fordulattal máris ott terem, a hátára veszi Leprakapitányt, és kiiszkol(nak) a barlangból. Akármennyire kapálózzon is, állja a sarat, ha más nem, hát a hűsége és a barátsága teszi fájdalomtűrőbbé.*
-Elhiszed, hogy barátságosabb halálban lett volna részünk, ha felfordulunk a Hölgyön?
*Veti oda feje felett a csobbanás előtt a kapitánynak, hogy elterelje a figyelmét az előtte húzódó mélység elől.
A sziklaszirt mélysége legfeljebb tíz láb- alatta szintén olyan mély tenger a víz sötét tónusából ítélve. Vízszintesen csapódik bele, hogy nehogy felsértse kifogástalan popsiját, talpa súrolja az iszapos feneket.*
-És még mindig élünk... Hab lenne a tortán ha most meg a hajón lennének ilyen vadállatok... Én már nem lepődök meg semmin.
*Trigor elég jó úszó, lévén, matróz, és párszor már zúgott bele a tengerbe. Jorrih az öreg testével nem nagy súly, falába pedig még ezt is csökkenti.*
-Wegtorenbe vagy Artheniorba megy a fuvar?
*A hajó mellett marad húsz lábra, nehogy besodorja a víz az uszály alá. Szép is lenne! A vízbecsobbanáskor vadember ruhája, amit legfőképp levelek és indák alkottak, lecsúszott róla.* -És ha már felengedtek a gályára, gondolom nem lenne a rovásomra, ha valami ruhát is kaphatnék nemde?
*~Egy asszony is jól jönne!~ Gondolja magában Vasmarkú, majd várja, hogy a hajósok valami létrát dobjanak le nekik.*
*Éppen belép a barlang sötétjébe, mikor a nő átváltozik valami szerpentin-királynővé.*
-Hogy ez engem miért nem lepett meg?!
*Kiáltja el magát káromkodások közepette a férfi, majd lábai a fény felé viszik, de félúton megtorpan. A kapitánya ottmaradt.
~Vén barom!~*
-Gyere már te szerencsétlen! Még a végén itt hagylak!
*Egy gyors fordulattal máris ott terem, a hátára veszi Leprakapitányt, és kiiszkol(nak) a barlangból. Akármennyire kapálózzon is, állja a sarat, ha más nem, hát a hűsége és a barátsága teszi fájdalomtűrőbbé.*
-Elhiszed, hogy barátságosabb halálban lett volna részünk, ha felfordulunk a Hölgyön?
*Veti oda feje felett a csobbanás előtt a kapitánynak, hogy elterelje a figyelmét az előtte húzódó mélység elől.
A sziklaszirt mélysége legfeljebb tíz láb- alatta szintén olyan mély tenger a víz sötét tónusából ítélve. Vízszintesen csapódik bele, hogy nehogy felsértse kifogástalan popsiját, talpa súrolja az iszapos feneket.*
-És még mindig élünk... Hab lenne a tortán ha most meg a hajón lennének ilyen vadállatok... Én már nem lepődök meg semmin.
*Trigor elég jó úszó, lévén, matróz, és párszor már zúgott bele a tengerbe. Jorrih az öreg testével nem nagy súly, falába pedig még ezt is csökkenti.*
-Wegtorenbe vagy Artheniorba megy a fuvar?
*A hajó mellett marad húsz lábra, nehogy besodorja a víz az uszály alá. Szép is lenne! A vízbecsobbanáskor vadember ruhája, amit legfőképp levelek és indák alkottak, lecsúszott róla.* -És ha már felengedtek a gályára, gondolom nem lenne a rovásomra, ha valami ruhát is kaphatnék nemde?
*~Egy asszony is jól jönne!~ Gondolja magában Vasmarkú, majd várja, hogy a hajósok valami létrát dobjanak le nekik.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:50:21
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:50:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
- Azt a rohadt anyátokat! * Kiáltja el magát szitkozódva a Kapitány. Ez alatt minden rosszat ért, de, ha mindet beleépítené a mondatába, akkor nem is tudná végigmondani, mert addigra már végezne velük a lény, inkább ezzel beéri, habár magában még továbbra is csak káromkodik. Kardját felemeli és várja, hogy társa is tegyen valamit - ami remélhetőleg nem a "nyúl-taktika" lesz. Persze Féllábú is megpróbál elhelyezkedni lassan úgy, hogy a barlang kijárata felé tudjon lépkedni, de falába ebben valamennyire megakadályozza, ezért mégiscsak a harcot választja. Ha segít neki társa a harcban, ha elmenekül, ő harcol - már csak azért is, mert futni sem bírna valószínűleg olyan gyorsan, hogy ne érje utol a némber. Egyelőre nem támad, csak maga elé rakja szablyáját és próbál védekező pozíciót felvenni.
~ Pedig milyen közel volt már! Most már értem mért mondják azt, hogy a nők mindig balszerencsét hoznak. ~ Gondolja magában, s eszébe jut a (volt) hajója neve is. *
~ Ha valaha meglesz az a hajó... Áh, nem lesz meg! ~
- Azt a rohadt anyátokat! * Kiáltja el magát szitkozódva a Kapitány. Ez alatt minden rosszat ért, de, ha mindet beleépítené a mondatába, akkor nem is tudná végigmondani, mert addigra már végezne velük a lény, inkább ezzel beéri, habár magában még továbbra is csak káromkodik. Kardját felemeli és várja, hogy társa is tegyen valamit - ami remélhetőleg nem a "nyúl-taktika" lesz. Persze Féllábú is megpróbál elhelyezkedni lassan úgy, hogy a barlang kijárata felé tudjon lépkedni, de falába ebben valamennyire megakadályozza, ezért mégiscsak a harcot választja. Ha segít neki társa a harcban, ha elmenekül, ő harcol - már csak azért is, mert futni sem bírna valószínűleg olyan gyorsan, hogy ne érje utol a némber. Egyelőre nem támad, csak maga elé rakja szablyáját és próbál védekező pozíciót felvenni.
~ Pedig milyen közel volt már! Most már értem mért mondják azt, hogy a nők mindig balszerencsét hoznak. ~ Gondolja magában, s eszébe jut a (volt) hajója neve is. *
~ Ha valaha meglesz az a hajó... Áh, nem lesz meg! ~
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:01:31
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:01:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
*Épp, mielőtt a kalózpáros besétálna a sötét barlangba, egy nagyon hangos kiáltást hallhatnak maguk mögül. Érezhetően nem a partról jön - hiszen a tábor nem messze van a tengertől, onnan a vizet is lehet látni - hanem valahonnan a habok közül. Ha odakapják tekintetüket, egy kisebb hajót fedezhetnek fel nem messze, épp azon a ponton, ahol még nem feneklik meg, s ez viszonylag elég közel van.*
- Hé, ne menjetek bee! *kiáltja a hang* Ezek nem nők!!!
*Hevesen integetnek nekik a hajóról, mire a nőstény is megtorpan bent a sötétségben, s támadó jelleggel kiölti kígyónyelvét. Ekkor már láthatják, hogy teste kissé eldeformálódott a sötétben, inkább hasonlít egy ocsmány kígyóra, mint hölgyre. Viszont az is feltűnhet a kalózoknak, hogy nem merészkedik vissza a fényre, hanem bent marad a homályban. Talán ez utalhat arra, hogy nappali fényben emberi alakot ölt, sötétben veszi fel valós formáját - még szerencse, hogy nem éjjel találkoztak vele... Eldönthetik hát, hogy mit tesznek: megpróbálhatják megölni a némbert, viszont egyáltalán nem tudják, hogy mennyire erős. Az is lehet, hogy egy csapással leteríti őket... Vagy dönthetnek az mellett, hogy gyorsan elúsznak a hajóig, s felpattannak rá, hiszen számos invitálást hallhatnak onnan, hogy ússzanak gyorsan hozzájuk, mielőtt jönne a többi lény. Többi lény alatt minden bizonnyal a gennyes dögöket érthetik, akik nagy valószínűséggel e nőstény alattvalói. Tehát dönthetnek a harc mellett, avagy a menekülés mellett, hisze a hajó, ha felszálltak, ha nem, egyenesen Lanawin földje felé indul vissza...*
*Épp, mielőtt a kalózpáros besétálna a sötét barlangba, egy nagyon hangos kiáltást hallhatnak maguk mögül. Érezhetően nem a partról jön - hiszen a tábor nem messze van a tengertől, onnan a vizet is lehet látni - hanem valahonnan a habok közül. Ha odakapják tekintetüket, egy kisebb hajót fedezhetnek fel nem messze, épp azon a ponton, ahol még nem feneklik meg, s ez viszonylag elég közel van.*
- Hé, ne menjetek bee! *kiáltja a hang* Ezek nem nők!!!
*Hevesen integetnek nekik a hajóról, mire a nőstény is megtorpan bent a sötétségben, s támadó jelleggel kiölti kígyónyelvét. Ekkor már láthatják, hogy teste kissé eldeformálódott a sötétben, inkább hasonlít egy ocsmány kígyóra, mint hölgyre. Viszont az is feltűnhet a kalózoknak, hogy nem merészkedik vissza a fényre, hanem bent marad a homályban. Talán ez utalhat arra, hogy nappali fényben emberi alakot ölt, sötétben veszi fel valós formáját - még szerencse, hogy nem éjjel találkoztak vele... Eldönthetik hát, hogy mit tesznek: megpróbálhatják megölni a némbert, viszont egyáltalán nem tudják, hogy mennyire erős. Az is lehet, hogy egy csapással leteríti őket... Vagy dönthetnek az mellett, hogy gyorsan elúsznak a hajóig, s felpattannak rá, hiszen számos invitálást hallhatnak onnan, hogy ússzanak gyorsan hozzájuk, mielőtt jönne a többi lény. Többi lény alatt minden bizonnyal a gennyes dögöket érthetik, akik nagy valószínűséggel e nőstény alattvalói. Tehát dönthetnek a harc mellett, avagy a menekülés mellett, hisze a hajó, ha felszálltak, ha nem, egyenesen Lanawin földje felé indul vissza...*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:15:23
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:15:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Miután sikerült behoznia a lemaradást, a nőci példáját követve csendben marad, de szablyája a kezében pihen mindvégig. Nem lenne előnyös, ha egy gennyláda előbb vetné rá magát a nőre Vasmarkú előtt.
A gondolat, hogy esetleg szirénfajzatokkal kell találkoznia, először tényleg megijeszti, de aztán mulatságosnak véli. Mire megérkeznek, már széles vigyor ül ki az arcára annak hallatán, hogy több lány is van itt.*
-Majd segítek felhúzni a kerítést amíg Leprakapitány vigyáz a többiekre.
*Bent nem valami otthonos. Nyirkos, de használt barlang, talán egy medvéé volt, aki elment. Vagy akkor ment el, mikor a hölgyek (legyenek azok bármily hölgyek is) megjöttek.*
-Amúgy elég különös, hogy csak nők voltak a hajón. Esetleg valami bordélyáttelepítés volt, ha nem bántom meg ezzel magácskát?
*Miután sikerült behoznia a lemaradást, a nőci példáját követve csendben marad, de szablyája a kezében pihen mindvégig. Nem lenne előnyös, ha egy gennyláda előbb vetné rá magát a nőre Vasmarkú előtt.
A gondolat, hogy esetleg szirénfajzatokkal kell találkoznia, először tényleg megijeszti, de aztán mulatságosnak véli. Mire megérkeznek, már széles vigyor ül ki az arcára annak hallatán, hogy több lány is van itt.*
-Majd segítek felhúzni a kerítést amíg Leprakapitány vigyáz a többiekre.
*Bent nem valami otthonos. Nyirkos, de használt barlang, talán egy medvéé volt, aki elment. Vagy akkor ment el, mikor a hölgyek (legyenek azok bármily hölgyek is) megjöttek.*
-Amúgy elég különös, hogy csak nők voltak a hajón. Esetleg valami bordélyáttelepítés volt, ha nem bántom meg ezzel magácskát?
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-11-16 11:45:48
Üzenet elküldve: 2014-11-16 11:45:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Hajótöröttek //
* Egészen a barlang szájáig követi a nőt, itt kicsit megáll és elkezdi kémlelni a sötétséget, hátha észrevesz valami szokatlant, vagy egyáltalán bármit is.
Úgy tűnik nem elég jó a szeme, hogy sokat lásson, csak valami pislákoló fény rémlik neki, de az is lehet, hogy csak képzelődik.
Ha nem vesz észre semmi különöset, akkor elindul a kissé hátborzongató, de hívogató sötétség felé. Lába, mintha rezegne, de koránt sem a félelemtől, csak az izgalomtól. Habár e kettő igen közel egymáshoz, de jelenesetben Féllábú meg tudja a kettőt különböztetni és remélhetőleg a lány is és Vasmarkú is.
~ Akkor gyerünk hát! ~ Azzal kicsit gyorsít tempóján és, lassan eltűnik a sötét barlangban, ha senki nem csinál bármilyen fényforrást. A biztonság kedvéért kezét a kard felé húzza, hogy meg tudja magát védeni az esetleges rettenetektől. *
* Egészen a barlang szájáig követi a nőt, itt kicsit megáll és elkezdi kémlelni a sötétséget, hátha észrevesz valami szokatlant, vagy egyáltalán bármit is.
Úgy tűnik nem elég jó a szeme, hogy sokat lásson, csak valami pislákoló fény rémlik neki, de az is lehet, hogy csak képzelődik.
Ha nem vesz észre semmi különöset, akkor elindul a kissé hátborzongató, de hívogató sötétség felé. Lába, mintha rezegne, de koránt sem a félelemtől, csak az izgalomtól. Habár e kettő igen közel egymáshoz, de jelenesetben Féllábú meg tudja a kettőt különböztetni és remélhetőleg a lány is és Vasmarkú is.
~ Akkor gyerünk hát! ~ Azzal kicsit gyorsít tempóján és, lassan eltűnik a sötét barlangban, ha senki nem csinál bármilyen fényforrást. A biztonság kedvéért kezét a kard felé húzza, hogy meg tudja magát védeni az esetleges rettenetektől. *
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-27 13:52:35
Üzenet elküldve: 2014-10-27 13:52:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
- Ohh, ez nem túl jó hír... *válaszol Vasmarkú után* Úgy néz ki, tényleg eléggé balszerencsés szigeten kötöttünk ki! Arra számítottunk, hogy majd közösen esetleg elejtünk egy vaddisznót, vagy szarvas, de hogy ilyen gennyes lényekkel összeakadjunk...
*Újra kissé kétségbeesett arcra vált át, mikor megindul az egyik irányba, ahol a vélhető tábor van. Útközben nem szól sokat, látszik rajta, hogy leginkább töpreng a nemrég hallottakon, s aggódva lépked a fák között. Nagyjából tíz percig haladhatnak, mikor elérnek egy dombhoz, s azt megmászva, majd leereszkedve megpillanthatnak egy barlangot.*
- Ott húztuk meg magunkat, szerencsére nem volt bent semmi állat, csak pár denevér, de azok nem voltak vészesek. Azt terveztük, hogy a mai nap felhúzunk egy kerítés féleséget ide, hogy jobban védhessük. Páran elmentek fákat gyűjteni, de szerintem itt maradt valaki, hogy vigyázza a helyet.
*Egyelőre mozgást nem lehet ott látni, se hangokat, illetve úgy tűnik, hogy eléggé kijárt helyről van szó, minden bizonnyal az itt lakó állat használhatta nagyon gyakran.*
- Megjöttem, s hoztam magammal két vendéget! *mondja hangosabban, majd int a két férfinek, hogy menjenek nyugodtan előre* Nekik is balesetük volt, s szívesen csatlakoznának egy ideig!
*Odabent a bejárattól csak a sötétség látszik, illetve talán beljebb egy halovány fény mintha pislákolna.*
- Ohh, ez nem túl jó hír... *válaszol Vasmarkú után* Úgy néz ki, tényleg eléggé balszerencsés szigeten kötöttünk ki! Arra számítottunk, hogy majd közösen esetleg elejtünk egy vaddisznót, vagy szarvas, de hogy ilyen gennyes lényekkel összeakadjunk...
*Újra kissé kétségbeesett arcra vált át, mikor megindul az egyik irányba, ahol a vélhető tábor van. Útközben nem szól sokat, látszik rajta, hogy leginkább töpreng a nemrég hallottakon, s aggódva lépked a fák között. Nagyjából tíz percig haladhatnak, mikor elérnek egy dombhoz, s azt megmászva, majd leereszkedve megpillanthatnak egy barlangot.*
- Ott húztuk meg magunkat, szerencsére nem volt bent semmi állat, csak pár denevér, de azok nem voltak vészesek. Azt terveztük, hogy a mai nap felhúzunk egy kerítés féleséget ide, hogy jobban védhessük. Páran elmentek fákat gyűjteni, de szerintem itt maradt valaki, hogy vigyázza a helyet.
*Egyelőre mozgást nem lehet ott látni, se hangokat, illetve úgy tűnik, hogy eléggé kijárt helyről van szó, minden bizonnyal az itt lakó állat használhatta nagyon gyakran.*
- Megjöttem, s hoztam magammal két vendéget! *mondja hangosabban, majd int a két férfinek, hogy menjenek nyugodtan előre* Nekik is balesetük volt, s szívesen csatlakoznának egy ideig!
*Odabent a bejárattól csak a sötétség látszik, illetve talán beljebb egy halovány fény mintha pislákolna.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:42:43
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:42:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Rengeteg legendát hallott már szigeti szépségekről, akik becsalogatják barlangjukba áldozatait, aztán ott társaival felfalják a rövidke élvezet után, és köztudott, hogy a Vasmarkú igenis babonás egy figura.
Attól, hogy a hölgyemény igenis melegséget áraszt számára, a kéjes mosoly mögött apró és gyanakvó pillantás is lappang.*
-Lomhának nem igen lomha, és butának se buta... Úgy kaptatott föl utánam a dombra, mint valami kopó! Az eszükre pedig, annyit teszek, hogy közösségben élnek. Ezek talán valami elfajult gennyes majmok!
*Büszke magára, hogy jobban körülírta a kapitánynál.
Mikor az asszonyság elkezdi mondandóját, s karjait keblei elé rakja, Trigortól is elveszi szeme játékát. Egy ideje ott pihentette a szemét, és reméli, hogy a nő ebből nem látott semmit, vagy ha mégis, akkor nem titulálja perverz vadembernek. Mikor rápillant, egy ideig olyan, mintha tűzben égne, de mikor rájön, hogy csak a lény lekaszabolásáról van szó, viszonylag megnyugszik.*
-És merre... *Próbálna új témát felhozni, de addigra a nő és a lepraképű már el is indulnak.
~Hurrá!~ -sóhajt fel magában, majd felzárkózik.*
*Rengeteg legendát hallott már szigeti szépségekről, akik becsalogatják barlangjukba áldozatait, aztán ott társaival felfalják a rövidke élvezet után, és köztudott, hogy a Vasmarkú igenis babonás egy figura.
Attól, hogy a hölgyemény igenis melegséget áraszt számára, a kéjes mosoly mögött apró és gyanakvó pillantás is lappang.*
-Lomhának nem igen lomha, és butának se buta... Úgy kaptatott föl utánam a dombra, mint valami kopó! Az eszükre pedig, annyit teszek, hogy közösségben élnek. Ezek talán valami elfajult gennyes majmok!
*Büszke magára, hogy jobban körülírta a kapitánynál.
Mikor az asszonyság elkezdi mondandóját, s karjait keblei elé rakja, Trigortól is elveszi szeme játékát. Egy ideje ott pihentette a szemét, és reméli, hogy a nő ebből nem látott semmit, vagy ha mégis, akkor nem titulálja perverz vadembernek. Mikor rápillant, egy ideig olyan, mintha tűzben égne, de mikor rájön, hogy csak a lény lekaszabolásáról van szó, viszonylag megnyugszik.*
-És merre... *Próbálna új témát felhozni, de addigra a nő és a lepraképű már el is indulnak.
~Hurrá!~ -sóhajt fel magában, majd felzárkózik.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-21 19:53:23
Üzenet elküldve: 2014-10-21 19:53:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótöröttek//
~ Most meg miattad megijedt a hölgy! ~ * Néz szúrós tekintettel a Vasmarkúra, majd őt megelőzve megszólal. *
- Nem kell félni. ~ Nagyon. ~ Van itt a szigeten valamilyen lény, de mind lomha és buta. És megvédjük magukat. * Maga is elgondolkozik, hogy mennyire mondott igazat, és arra jut, hogy igazából nem mondhatni teljesen igaznak az, amit most mondott - de a lényeg, hogy a lányt (reményei szerint) sikerült megnyugtatnia. Ha a másik férfinak nincs ellenvetése, akkor ő meg is indul a lány mögött. *
~ Most meg miattad megijedt a hölgy! ~ * Néz szúrós tekintettel a Vasmarkúra, majd őt megelőzve megszólal. *
- Nem kell félni. ~ Nagyon. ~ Van itt a szigeten valamilyen lény, de mind lomha és buta. És megvédjük magukat. * Maga is elgondolkozik, hogy mennyire mondott igazat, és arra jut, hogy igazából nem mondhatni teljesen igaznak az, amit most mondott - de a lényeg, hogy a lányt (reményei szerint) sikerült megnyugtatnia. Ha a másik férfinak nincs ellenvetése, akkor ő meg is indul a lány mögött. *
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-20 12:53:08
Üzenet elküldve: 2014-10-20 12:53:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Hajótöröttek //
- Én is nagyon remélem, hogy vagyunk még többen is. Úgy azért sokkal biztonságosabb, és akár egy ideiglenes tábort is építhetnénk. Több emberrel felváltva lehetne őrködni, esetleg figyelni a hajókat, amik erre járnak, s jelezni nekik tűzzel. Nincs kedve velem tartani a többiekhez? Legalább nem ücsörög itt egyedül, s talán a társait is segíthetünk megkeresni.
*Ekkor a látóterébe egy "szigetlakó" kerül, kinek láttán meg is hátrál a hölgy, ám úgy tűnik, hogy a Kapitánnyal nagyon is ismerik egymást. Zavartan lép egyet hátra mindenesetre a szépség, s lehajtott fejjel, nézelődve hallgatja a férfiak beszélgetését, s mikor rá terelődik a szó, újra kiárasztja a világra zengő, dallamos hangját.*
- Örvendek, én Annalean volnék! Ha megenged egy kérdést, miről beszélnek épp? Mi nem találkoztunk még a szigeten semmilyen veszélyesebb lénnyel, de ennek hallatán... *kétségbeesetten összefonja karjait keblei előtt* Magának is szeretném mondani, hogy kérem, tartson velem a táborunkba! Rajtam kívül pár lány van még ott, de nem tudom, hogy nekünk sikerülne-e megölni egy ilyen lényt. *pillant Vasmarkú felé* Élelmünk is van, így azt is meg tudjuk osztani!
*Ha beleegyez a két kalóz, akkor a hölgyemény lassan meg is indul, arra, amerről jött, ám ha nem akarnak menni, akkor előveszi minden báját, s úgy próbálja még őket kérlelni.*
- Én is nagyon remélem, hogy vagyunk még többen is. Úgy azért sokkal biztonságosabb, és akár egy ideiglenes tábort is építhetnénk. Több emberrel felváltva lehetne őrködni, esetleg figyelni a hajókat, amik erre járnak, s jelezni nekik tűzzel. Nincs kedve velem tartani a többiekhez? Legalább nem ücsörög itt egyedül, s talán a társait is segíthetünk megkeresni.
*Ekkor a látóterébe egy "szigetlakó" kerül, kinek láttán meg is hátrál a hölgy, ám úgy tűnik, hogy a Kapitánnyal nagyon is ismerik egymást. Zavartan lép egyet hátra mindenesetre a szépség, s lehajtott fejjel, nézelődve hallgatja a férfiak beszélgetését, s mikor rá terelődik a szó, újra kiárasztja a világra zengő, dallamos hangját.*
- Örvendek, én Annalean volnék! Ha megenged egy kérdést, miről beszélnek épp? Mi nem találkoztunk még a szigeten semmilyen veszélyesebb lénnyel, de ennek hallatán... *kétségbeesetten összefonja karjait keblei előtt* Magának is szeretném mondani, hogy kérem, tartson velem a táborunkba! Rajtam kívül pár lány van még ott, de nem tudom, hogy nekünk sikerülne-e megölni egy ilyen lényt. *pillant Vasmarkú felé* Élelmünk is van, így azt is meg tudjuk osztani!
*Ha beleegyez a két kalóz, akkor a hölgyemény lassan meg is indul, arra, amerről jött, ám ha nem akarnak menni, akkor előveszi minden báját, s úgy próbálja még őket kérlelni.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-17 20:07:39
Üzenet elküldve: 2014-10-17 20:07:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Hajótöröttek //
- Valóban szomorú eset. * Mondja, s együtt érzően tekint a lányra. *
- Remélem a Másik még megvan valahol. * Mondja, s belegondol, hogy mi kéne ahhoz, hogy a Vasmarkú elveszítse életét. Ekkortájt érkezik meg a "Szőke herceg" Vasmarkú képében. ~ Már csak te hiányoztál. ~ Dörmögi orra alatt, de azért int egyet köszönésképp, majd így szól: *
- Kerestelek, de mit tegyek, ha elájultál?! Valami életjelet adhattál volna! * Feleli dühösen, de hamar lenyugszik. Tudja, hogy nem ez lesz a világ vége, hiszen Trigor még él és nem tűnik halálos betegnek sem, úgyhogy nem kell így felháborodni. *
- Legalább megölted a Gennyt? * Kérdi, majd a választ meg sem várja, hanem újra a lány felé fordul, de azért halkan még odateszi. *
- Vagy valami más volt most? * Kérdi, majd most már tényleg a lányra figyel, ki remélhetőleg még nem veszítette el kedvét azért, mert a Kapitány pár másodpercig nem rá figyelt. Megvárja, míg bemutatkozik, majd ő is megszólal. *
- Én Jorrih vagyok... Féllábú Jorrih.
- Valóban szomorú eset. * Mondja, s együtt érzően tekint a lányra. *
- Remélem a Másik még megvan valahol. * Mondja, s belegondol, hogy mi kéne ahhoz, hogy a Vasmarkú elveszítse életét. Ekkortájt érkezik meg a "Szőke herceg" Vasmarkú képében. ~ Már csak te hiányoztál. ~ Dörmögi orra alatt, de azért int egyet köszönésképp, majd így szól: *
- Kerestelek, de mit tegyek, ha elájultál?! Valami életjelet adhattál volna! * Feleli dühösen, de hamar lenyugszik. Tudja, hogy nem ez lesz a világ vége, hiszen Trigor még él és nem tűnik halálos betegnek sem, úgyhogy nem kell így felháborodni. *
- Legalább megölted a Gennyt? * Kérdi, majd a választ meg sem várja, hanem újra a lány felé fordul, de azért halkan még odateszi. *
- Vagy valami más volt most? * Kérdi, majd most már tényleg a lányra figyel, ki remélhetőleg még nem veszítette el kedvét azért, mert a Kapitány pár másodpercig nem rá figyelt. Megvárja, míg bemutatkozik, majd ő is megszólal. *
- Én Jorrih vagyok... Féllábú Jorrih.
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:22:09
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:22:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hajótöröttek//
*Miután megölte a rémet, liánról liánra húzva föl magát a dombon, elindul hát. Ösztönzésként hat rá a másik gennyes rohadék, aki láthatólag nem mutat iránta különösebb érdeklődést, csak egy kicsit megkergeti.*
-Hogy az égiek vinnék el a pofátokat!
*Káromkodik, miközben leveti retkes, gennyes és hányadékos gúnyáját, majd kalózkosztümét ádámkosztümre cseréli. ~Nem lesz ez így jó, ha a kapitány meglát még elájul!~
Szablyájával leszakít néhány levelet, maga köré tesz, majd egy liánnal szorosan körbefogja, az így keletkezett övre pedig a takarás kedvéért még több trópusi levelet aggat.
Mikor felnéz, két választása van. Vagy a Pattanás elébe kerül, vagy egy tiszta ösvényen megy, ahol eddig még nem járt. Halkan elsompolyog, nehogy észrevegye a teremtény, és a tiszta részlegbe ér.
Ekkor kap el néhány beszédfoszlányt: kellemes női hang és a kapitány érces dörmögése vegyülnek egymással. ~Asszonyt talált az ebugatta?~ -kérdezi magától, majd a sűrű bokrok takarásából előlép.*
-Basszus, hát nem szóltam neked? Legurultam a dombról, bevertem a fejem, egy rém meg rám támadt, és a ruhám tiszta genny lett!
*Középső ujját Jorrih arcába veti, majd közelebb lép a nőhöz is.*
-Üdvözlöm! Trigor Achareas, egyébként csak Vasmarkú Trigor. Magácskában kit tisztelhetek?
*Miután megölte a rémet, liánról liánra húzva föl magát a dombon, elindul hát. Ösztönzésként hat rá a másik gennyes rohadék, aki láthatólag nem mutat iránta különösebb érdeklődést, csak egy kicsit megkergeti.*
-Hogy az égiek vinnék el a pofátokat!
*Káromkodik, miközben leveti retkes, gennyes és hányadékos gúnyáját, majd kalózkosztümét ádámkosztümre cseréli. ~Nem lesz ez így jó, ha a kapitány meglát még elájul!~
Szablyájával leszakít néhány levelet, maga köré tesz, majd egy liánnal szorosan körbefogja, az így keletkezett övre pedig a takarás kedvéért még több trópusi levelet aggat.
Mikor felnéz, két választása van. Vagy a Pattanás elébe kerül, vagy egy tiszta ösvényen megy, ahol eddig még nem járt. Halkan elsompolyog, nehogy észrevegye a teremtény, és a tiszta részlegbe ér.
Ekkor kap el néhány beszédfoszlányt: kellemes női hang és a kapitány érces dörmögése vegyülnek egymással. ~Asszonyt talált az ebugatta?~ -kérdezi magától, majd a sűrű bokrok takarásából előlép.*
-Basszus, hát nem szóltam neked? Legurultam a dombról, bevertem a fejem, egy rém meg rám támadt, és a ruhám tiszta genny lett!
*Középső ujját Jorrih arcába veti, majd közelebb lép a nőhöz is.*
-Üdvözlöm! Trigor Achareas, egyébként csak Vasmarkú Trigor. Magácskában kit tisztelhetek?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045