Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

660. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-26 08:38:23
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

//A fedélzeten//
*Egyre nagyobb a lárma, ahogy a tömeg az asztal körül őrjöngeni, kiabálni kezd. Ritka látványosság egy nő a hajón, ám most nem is csak egy van, ráadásul egy erősebb faj képviselői, akiket tettvágy is hajt, s egy nagy halom férfi veszi körül őket, akik már fajtól függetlenül választottak is kedvencet maguknak. Régóta a tengereket járva ezt a Kapitány is nagyon jól tudja. Nem az kell most a mulatság végén, hogy valaki megmérkőzzön az ő emberével Kötélkarúval. Nem mellesleg ennek örül is, hiszen a fekete férfi csak nem rég tört borsot a Markos, és Zöld Majom orra alá, s ezt Ördögszem is szeretné még kis ideig élvezni. Meg aztán tudja, hogy nyers erőben alulmarad egy orkkal szemben, hiszen ember. Haszim felteszi könyökét az asztalra, s kissé előre hajol Yügerhez, miközben azon agyal, milyen trükköket vessen be.*
-Remélem már nem haragszol rám azért a kis összekoccanásért, Cserfes! Semmi szándékos! Bizonyára nem ismered a játékot, hiszen különbözik a valódi karmérkőzéstől. A lényeg, hogy a látszattal ellentétben nem mindig az erősebb nyer. Itt az a szabály hogy eszköz nélkül szinte bármit bevethetsz, hogy a másikat megzavard, kibillentsd. Ja! És azért nem kell megölnöd, vagy kitépned a karom. Lehetőleg kerüljük a maradandó károkat!
-Mondod te, aki majdnem kiszúrtad a szemem?! *Wrengal egyértelműen Yügernek szurkol, ám ép, és bevörösödött szemét is Haszimon tartja.*
-Ne mondd már! Ép csak belenyúltam!
-Elég! *A kapitány közel lép az asztalhoz, s rágyújt pipájára, mint minden délután. Még azelőtt vág közbe, mielőtt Polip rátehette volna kezét a szkanderozókéra.* Minthogy mindketten újak, és játszani is szeretnének, úgy volna illendő, hogy Quatserah és Yüger egymással mérkőzzenek meg először, s majd a győztes menjen tovább! Ugyebár!
*Több sem kell a sok férfinak, rögtön öklüket rázva választott nőstényük nevét zsibongják, fajtól függetlenül. Mégis csak nők! kinek egyik, kinek másik tetszik jobban, s mindenki a sajátját kívánja győztesnek.*

//A fedélközben//

*Gwenth kikel függőágyából, s flegmán horkant egyet. Ahogy döcögve megindul egyik keze nyakába kötve, másikban meg mankót markolva, s pókhasa minden lépéssel leng egyet, utánozhatatlan látványt nyújt.*
-No Gyer'má! Mutatom az utat!
*Lassan komótosan elbiceg a hajó orrába vezető ajtó felé. Valójában praktikusan közel van a fedélzeti lépcsőhöz, ám a sántaság eléggé lelassítja a folyamatot. Ott az orremelvény alatt tartják a fegyvereket. Vaskarikájára helyezett sok kulcs közül precízen kiválasztja a megfelelőt, s a fegyvertár ajtaja feltárul. Ahelyett, hogy bemenne, inkább félreáll. Ha belép Pleaven, szeme elé fahordókba dugott dísztelen tengerészszablyák csokrai, s falra akasztott egykezes nyílpuskák tárulnak. Más hordókban nyilak is vannak szép számmal.*

//A fedélzeten//

*Míg azon vitatkoznak ki kivel birkózzon, az egyik magas legény elkiáltja magát.*
-Hajó!
-Pontosan tudom mit ír elő a szabályzat Pózna! *Dörren ingerülten a kapitány.* Én vagyok a Hajó, és...
-Nem Kapitány! Hajó!
*Végre megfelelő irányba néz, s az ámulattól kiejti pipáját szájából. Közvetlen a nyakukon egy másik hajó, és nem vették észre. Ördögszemet kiveri a hideg veríték. Micsoda bárka, csupa dísz, mélyen merül, tele is lehet. Gyakorlott szeme gyorsan felméri a helyzetet. Hogy pont az első napon ilyen fogás tárul eléjük, és a legénység nagyja ittas.*
~Legalább a szíverősítőjük megvolt. Bátorságuk annál több lesz.~
*Még fürgén az égre tekint. Jön a vihar is, majdnem fölöttük a szürkeség, de az árbocok biztonságosan felvonva, s kikötözve. Így tehát mindenki harcra fogható.*
-Fegyverbe mindenki! Itt a kincsünk emberek! Rohanjatok mintha kergetnének! Csáklyákat elő! Ne bámuljatok mint a partra vetett hal!
*Néhányan lerohannak a fedélközbe, s kisvártatva visszatérnek sok megpakolt hordóval. Van aki lassabban kap észbe, s még fejét rázza, hogy józanságot erőltessen magára, két féleszű egymásnak is rohan, majd fejét fogva kóvályog a fegyveres hordókhoz, melyeket végre megtalálnak. Ha gyakorlatlanság okán Yüger véletlenül nem kezdené meg magától, hát a Kapitány megkéri:*
-Cserfes Másodtiszt! most eressze ki azt a nagy hangját! Vezényelje a támadást! Csáklyások a korláthoz, kardosok mögéjük, akinél számszeríj van készüljön!
Kaszás! Hol a viharban van a kormányos?! Kaszás fordítsa a hajót a másik mellé!
*Amennyiben a kormányos nem ad életjelet, sürgősen, a kapitány Polilpot utasítja hogy markoljon a kerékre. Végül maga is előhúzza tengerészkardját, s fogvicsorgatva készül az összecsapásra.*

659. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-25 16:53:10
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Szelíd

//A Szellemhajó Kincse//

*Az impozáns hajó és legénysége már egy ideje úton leledzik, a kikötő fényei is messziről csillognak csupán, míg végül teljesen el nem tűnnek.
Az est leszállóban, és bár volt, akinek feltűntek a baljóslatú felhők, többen is figyelmen kívül hagyták a rossz ómen jelenlétét, s ki tudja, miféle foganatja lesz még ennek. Az összeszokás viszont derűsen halad, a nagy lakmározás, az izmos férfiaknak kedvező játékok s a jó muzsika bizony megteremtik az ehhez szükséges hangulatot. Még ha mellette mondhatni a tenger leghangosabb hajójává is válik a Révész.
Ahogy az lenni szokott, mindég akkor történnek a kellemetlen dolgok, mikor a figyelem a legkevésbé aktív, bár kérdéses, valóban olyan kínos lesz-e az egészen közelről feltűnő kalózhajóval való hadakozás. A tengert kémlelő – már ha leledzik ilyen személy – leginkább elbizonytalanodhat, hogyan is került a látótérbe ilyen hamar egy másik hajó, mikor nemrég még semmi nem látszódott a horizonton. Egy biztos, a felhők irányából érkezhetett.
No meg azt is szembetűnő lehet, hogy a másik árbocos sem egy olcsó darab, aranyazott motívumokkal díszített pompa, vélhetően sok kinccsel már a belsejében, ha legénysége a Kikötő felé tart.
Megfontolandó a megtámadása, az ittas állapot és a sötétség nem épp megfelelő tényezői a sikeres kimenetelnek, ámde a másik is könnyedén megtámadhatja őket, ráadásul láthatóan kisebb is, mint a Révész. Talán megéri a kockázatot, főként, ha a mindenféle népekből összeverődött legénységet valóban hajtja a tettvágy s a kincsek utáni sóvárgás.
Ideje felfüggeszteni a mókát, és eldönteni, hogyan tovább, feltéve, ha bárki szemmel tartotta a csillagok ölelésébe búj tengert.*

658. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-22 21:54:19
 ÚJ
>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Ő tűnt el? A gondolaton elmosolyodik. Ha ilyen könnyű már a fedélzeten eltűnni, nem is gondol bele mi lesz a későbbiekben. Az az egy biztos, hogy a mai lakománál nem lesz jobb. Az ecetes káposzta hallatára húzza is a száját rendesen. Egyértelmű volt, hogy ez lesz a vége, de attól még belegondolni is rossz, főleg, hogy miket művelnek a finom husikával a tartósítás érdekében.*
- Kellemesen eldiskuráltatok? *Visszhangozza meglepetten Yüger szavait, miközben gyorsban odalép, hogy egy gyors lökdösődést követően szerezzen magának még a finom lakomából. Ekkora tömegben ez nem olyan egyszerű, de ha az ember ork, akkor az a feladat, hogy arrébb toljon néhány cingár embert, nem jelent túl nagy kihívást.* Akkor gondolom jobban már nem is alakulhatott volna. *Mosolyodik el, szándékosan nem kérdezősködve tovább. Van egy olyan érzése, hogy fajtársnője nem biztos, hogy beavatná a részletekbe.
Az italt, amit a kőagyú hozott, némi gyanakvással fogadja, de ahogy a kupa a kezébe kerül, és megcsapja az orrát az ismerős illat, mohón hatalmas kortyokban kezdi legurítani a kupa tartalmát. Még ork pia is van, tökéletes!*
- Akkor gyorsan még egy kupával! *Kap oda gyorsan mosolyogva, mielőtt a hím elvinné a hordót.
Ezt már nem issza olyan gyorsan, tekintve, hogy nincs több szem előtt, így csak bele belekortyolva figyeli tovább az eseményeket. Legfőképpen azt, ahogy egy részeg férfi nekitántorodik a mellette álló Yügernek. Mosolyogva figyeli a nőstény reakcióját, és mozdulatait. Valóban egész jó a másodtiszt pozíciójára. Nem mintha Qatserah fejében felmerült volna ennek az ellentettje.
Ahogy a kapitány odaér hozzájuk, és előkerül a kötél, kíváncsian és kissé óvatosan figyeli, hogy mi készül, ám ahogy a Kötélkarú csobban a vízben, nem tud elnyomni teljesen egy kissé kárörvendő nevetést.*
- Szerencsétlen! *Mosolyog tovább az előadáson, élénken figyelve, ahogy a zöld nőstény elkezdi visszahúzni a fedélzetre. Sajnálni nem igazán sajnálja, és végtére is, teljes mértékben igazat kell adnia a kapitány szavainak. A hideg víztől biztos valamennyire kitisztul a feje.
Ahogy megkezdődik a játék, és Yüger megböki, kíváncsian felé fordul, majd ő is elvigyorodik. Szó mi szó, még nem igazán volt alkalma ehhez hasonló érdekes viadalt végignézni.*
- Hm… *Gondolkodik el a kérdésen, egy futó pillantás erejéig végignézve a legénységen.* Próbáljuk ki? *Arcára gonosz mosoly húzódik, ahogy méregzöld szemei megcsillannak.
Még éppen hogy csak kimondja, a kapitány máris őket kérdezi, hogy beszállnak e. Természetesen barátnéja azonnal kapva kap a lehetőségen, amin jóízűen fel is nevet.*
- Na, ezt megnézem! *Ki nem hagyná fajtársnője viadalát, megy vele, majd a közelükben megállva figyel, várva ő is, hogy elindítsák a játszmát.* Ne kíméld! *Fűzi még hozzá egy széles mosoly kíséretében, mielőtt még elkezdődne a móka. Nagyon kíváncsi, hogy ebből vajon milyen szkanderpárbaj fog kerekedni, főleg mert a Kötélkarú nyomta le az előbb azt a melákot. Habár elgondolkozik azért rajta, hogy ez teljesítmény-e azok után, hogy az ő jobbosa után is az mekkorát zakózott.*

657. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-22 21:12:22
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Végre eljött a móka amit olyan régóta várt. Kényelembe helyezi magát és figyeli ahogy Yüger előbb kigáncsolja aztán lábával földhöz tapasztja a hatalmas tengerészt. Ekkor már fülig ér a szája majd kicsit lehervad mikor látja, hogy csak ennyi volt a történet, de a kapitány reakciója mégis ad valami reményt a számára. Persze nem számított a szántóföldeknél történt marcangolás második felvonására, csak egy törött karra, lábra vagy valami hasonlóra. Rossz látni a tengerész család mennyire lekorlátozza szegényt. A mélységit nemkülönben, ő is szívesen elvágna egy két torkot. Annyival nyugtatja magát, hogy ezúttal más területen játszik. Itt hosszabb az előjáték, élvezetesebb az akció és, remélhetőleg, hatalmas a nyereség.
A kapitány fenyítési módszere első látásra nagyon ötletes és tetszetős. Ombar kénytelen magának megkötni a csomót és meg is teszi ami sokat elárul a kapitány ördögszemének erejéről vagy épp a kalóz illumináltságáról.* ~Démon.~ *Mondja magában, de jókedve hamar köddé is foszlik mikor Turvikov a tengerész kimentésére utasítja a másodtisztet.* ~Ember~ *Hiába a körítés, a véresre vert hajóács ismét csalódnia kellett, ugyanúgy ahogy abban az erdei szörnyetegben és a bolond gazdájában, ahogy számtalan fajtársában és kollégájában akik még egy védtelen várost és háromszáz katonát se tudtak elintézni.
Visszatérve a kapitány ad is egy feladatot és mellé ő is megkapja azt a bizonyos becenevet. Szép lenne ha ez a név rajta ragadna, kemény szó a lidérc és sokaknak inába száll a bátorsága tőle még ha úgy érzi ezt nem is érdemelte ki teljesen. Bólint és el is indul végezni a ráosztott feladatot. Előbb a tömegben aztán a fedélközben tűnik le, keresve a lábadozó első tisztet és a fegyverraktárat. Legalább tehet valamit a legénység győzelme érdekében, ráadásul Gwenth-et is ideje megismernie. Ha a kapitány embersége, számára már egyértelmű attól Gwenth még lehet egy démon. Kicsi és ostoba démon, aki nem tud úgy mozogni az emberek között mint Yüger vagy ő maga és messze gyenge ha csak úgy hagyta magát elintézni a zöld majommal, de mégiscsak rokonlélek.
Odalent hiányoznak a hold és a csillagok nyújtotta fények, talán lámpásból is kevesebb van mint a felszínen így a nagyobb sötétségben viszonylag hamar előkerítheti a kegyetlen törpét.* -Üdvözlöm, csípős elsőtiszt. *Ha már megkapta a lidérc nevet most sem akar erre rácáfolni egy színpadiatlan megjelenéssel, megint úgy játszik mint odafent a kapitánnyal és a legénységgel.* -A kapitány küldött, hogy ellenőrizzem a fegyverkészletet.
*Int valami üdvözlésfélét, bár azt nem tudja miként kéne ezt a mondatot megbízhatóan előadnia. Sőt, a gondolattól, hogy egy fajtájabeliben ennyire megbíznak még felfelé is görbíti a száját, ami szintén a hazugság jele. Hasonlóval még csak nem is találkozott soha. Hazudni már elég jól tud, csak épp az igazat nem tudja meggyőzően előadni. Néha az igazság megszégyeníti a kezdő tolvajok hazugságait is, bár ha ezt elsőre elhiszi neki, pár nap múlva talán bengával is közli, hogy a kapitány vele ellenőrizteti a kincstár tartalmát.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.25 16:16:08, a következő indokkal:
Fejlécpótlás

656. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-22 15:29:58
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Maga a kapitány is felfigyel az előbbi kis összezördülésre az ork nőstény és a fekete ember között. Ahogy feléjük közelít Yüger ráemeli a tekintetét és nem csak a vörös tekintetű kapitányt látja meg, hanem egy ismerősebb alakot is. Először nem biztos benne, hogy jól lát, hiszen eleddig színét sem látta a kormos elfnek, ami csak jobban bizonyíthatja amaz azonosságát. Ki más tudna így elrejtőzni, hogy ne láttassa magát, ha nem akarja? Lágy mosolyra húzódik a szája, majd azon gyomban le is fagy ahogy a Kapitány hozzájuk odaér.
Kétkedve figyeli, ahogy az ember a másik kezébe adja a kötelet és parancsot ád neki. A nősténynek rossz érzése támad, ha a részeg helyében lenne nem lenne ilyen nyugodt. Vagy lehet, hogy igen, hogy ennyire csúszómászóvá igya le magát, ahhoz kell egy megbízható mennyiség. A férfi megköti a csomót és azzal a lendülettel rá is kerül, s zuhan is a vízbe, mint a vasmacska. A zöld nő utánanéz, majd ahogy elhagyja a férfi száját a "Cserfes" szó gyorsan rápillant. A bókot széles mosollyal fogadja, a parancsnak már kevésbé örül. Orrát ráncolva ragadja meg a kötelet, s a korlát egyik díszlécén átvetve kezdi húzni, hogy csökkentse a rámaradó súlyt. Izmait megfeszítve húzza a köhögő, köpködő férfit, aki talán százötvennél is többet nyom, ám lehet, hogy a nőstény saccolása túlzás.
Ahogy közel ér a kalóz a fedélzethez az ork kiköti a kötelet és megragadja amannak a nadrágja korcát és két kézzel rántja fel a testet melyből dől a hideg sós víz. Amint Kötélkarú szilárd talajt tudhat a lába alatt, a nőstény ráér végre bele gondolni abba, hogy szerencséje volt, hogy nem viselkedett úgy, mint ama másik részeg pasassal akinek a szétmart testét kukacok falják, valahol a szántó határán. Akkor rögtön két matrózzal kevesebb lenne a hajón, ám a védekezés jogával élve, lehet, hogy Yüger néhányukat még magukkal vitte volna a tengerbe.
Mély sóhaj után az elhagyott grogját siratja, mely valahol Kapitány érkezte és Ombar vízbe kerülése között tűnhetett el. Először a sör, aztán a grog, mi lesz még itt?
Az egyik hordóhoz sétál, hogy kupájába mérjen valami lassú mérget, hiszen valamivel fel kell hígítani azt a mennyiségű húst a gyomrában. Bort kíván, ma az utolsót. Oda andalog az egyik csapra vert hordóhoz, amiben még maradt egy jó félliternyi mennyiség, amennyit a kupája elbír és tölt. Meghúzza az italt, az édesen savanykás nedű betölti nyelvét és vérébe vegyül. Becsukja a szemét a finomság érzetére, régen nem ivott ilyen jót.
Megkezdődik Ombar és Wrengal viadala, melyben úgy ahogy az elébb záporoznak a pofonok és alantasabb rúgások is. Felszisszen, amikor az embert lábon rúgja a lapát kezű ork, elismeréssel adózik a férfinak, hogy nem hagyta kizökkenteni. Végül a párbajnak Zöld Majom szemébe fúródó mutatóúj vet véget. Nem mondhatja senki, hogy övön aluli volt, de az biztos, hogy sunyi trükk.*
-Hogyafenébene! *Darálja le a választ a kapitány kérdésére egy nagyon széles mosoly kíséretében. Kiüríti a kupáját és az asztal elé áll.*
-Ezt a tejfeles szájút kell kicsinálni? *Kivillantja fogait Kötélkarúra, a harci kedv máris elhatalmasodott rajta, örömére szolgál, hogy nem csak arra használhatja az izmait, hogy részeg legényeket mentsen a tengerből, akik elég otrombák voltak és hülyére itták magukat. Lecsapja az asztalra a kupát és megdörzsöli a tenyerét.*
-Csak szólj és kezdhetjük a mókát!

655. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-21 20:50:27
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*Zorkter Élénk szemmel figyeli a részeg emberóriást és Yügert. Megijed mikor másodtisztje rátapos a földön heverő Kötélkarú mellkasára. Lábai rögtön el is indulnak arra, ám, hogy megakadályozzon egy újabb balesetet.*
~A végén még komoly segédet kell kineveznem Hentes mellé.~
*Mielőtt azonban odaérne, Yüger le is száll a fekete férfiról, aki nem győz próbálkozni, hogy kinyögjön egy érthető "bocsánatot". Ám a Kapitány sem szeret hiába menetelni, ha már ott van, hát felkap egy vastag pótkötelet az egyik árbocrúd tövéből.*
-Ombar fiam!
-Eeege. Kaptán!
-Kössön erre megbízható hurkot!
*A kapitány szinte kiugróan szúrós tekintete még a szesz ködén is átnyomakodik, hogy valami értelemre ösztökélje kalózát. Ombar jó tengerész lévén pillanatok alatt megköti a hurkot, hiszen vakon is megcsinálná, álmából keltve. Ördögszem rögvest átdobja a férfin, s megrántja jó szorosan, eztán vállával erőteljesen megtaszítva azt, átbillenti a korláton. Kisvártatva a Kötélkarú egy zsák kötözött krumpli toccsanásával elmerül a hajó mellett. Zorkter egy igazán gonosz nevetéssel ünnepli a hangot.*
-Ettől majd magához tér kicsit. Cserfes! Látom érti a dolgokat. Megfegyelmezte a beosztottját. Ám most mentse meg az életét is. Húzza fel mielőtt megfullad!
*Amennyiben Yüger azonnal a kötél után kap, s felcibálja Haszimot, a Kapitány gratulál neki a másodtisztként való helytállásáért.
Eztán Ördögszem visszatér Pleavenhez, hogy meghallgassa válaszát.*
-Rabló mi? Mi is azok vagyunk. Rablók. Ne izguljon Pleaven! Sajátjai közt van. Sőt! Biztonságosabb helyen. A régi fiaim már tudják, az újak meg megtudják majd. Mi nem árulhatjuk el egymást. A hajón egymásra vagyunk utalva. Csak így szerezhetünk zsákmányt és térhetünk vissza. Így talán a besúgásra nem lesz szükség. Ha éles a szeme, fel mehet néha a kosárba. Látom magán hogy nem az általános teendőkre termett. Ám sok hasznos oldala van. Ölni és halni még ráérünk, de leellenőrizheti a raktáron lévő fegyverek állapotát. Ha gondolja keresse meg a fedélközben Gwenthe-et, ő majd útba igazítja! Maga feltűnik és eltűnik. Pleaven Lidérc Kadar!
*Lezajlik a nagy szkanderpárbaj, s a két izompacsirta egymás vállát veregetve iszogat. A kapitány mindkettejüket kedveli, így nem szurkolt senkinek. Társul hozzájuk és velük is iszik egy pohárral, közben a többi szkanderost nézik.*
-Markos szerinted?
-Emberek nem jutnak a végére, az biztos, Kapitány.
-Zöld Majom?
-Az emberek puha húsúak. Még egy nősténnyel sem bírnak.
*Wrengal és Gamald harsogva hahotáznak, míg Ördögszem névadó tekintetével nem találkoznak, na meg ostorán nyugtatott kezén.*
-Két dolog, Wrengal! Ne becsüld le az embereket! Ami neked megvan erőben, az nekik megvan találékonyságban, ravaszságban.
*Még morran egyet, és elindul vissza a korlát felé, ahol Kötélkarút fürdőzni küldte.*
-De kapitány! Mi a második?
-Az hogy a kapitányod is ember!
*Ott is van Haszim a korlátnak dőlve pihen. Hiszen ha nem Yüger, úgy más legénységi tagok felhúzták. Már sokkal jobban érzi magát és tudja azt is miért jön felé Zorkter. Egyenesen megáll, s megszorongatja hosszú fekete tincseit, melyekből a maradék víz is kicsorog. Kis susmogás után Kötélkarú odaballag az asztalhoz, s szilajul kijelenti:*
-Kihívom a bajnokot!
*Wrengal a kapitány felé fordul, hogy nemtetszését kinyilvánítsa, ám Zorkter kaján vigyorral, amit még a régiek sem nagyon láttak tőle, helyesli a karmérkőzést.*
-Múltkor Ombar harmadik helyen végzett, tehát már bizonyított. Én indítom a küzdelmet!
*Elhelyezkednek a felek, mindenki kiabál, szurkol, fütyül, éljenez és ezúttal minden ember kórusban Kötélkarút kántál. A kapitány hirtelen leemeli tenyerét a két jobb kézről. Megkezdődik az erőpróba.
Haszim kapaszkodik az asztallapba, oly erővel húzza karját, hogy teljesen kidagadnak erei, felpúposodnak a bedurranó izmai, s mégis lassan lefelé hajlik karja. Ám nem olyan gyorsan, ahogy azt Zöld Majom szeretné, így megkezdődik az igazi móka. Mikor Kötélkarú látja, hogy egy zöld lapáttenyér suhan a képes fele felé, gyorsan lehajtja fejét, majd oldalra húzza, s az ork ökle az asztallapra puffan. Ekkor a kapitány és a fekete szemei sunyin összevillannak, s Kötélkarú bal öklével teljes erejéből Wrengal bicepszét ostromolja. Csapás-csapás után, mígnem az ork húzása gyengül, s felkiált. Zöld Majom szerencsésen lábszáron rúgja Haszimot, mire az majdnem veszít, de még kitart, bár fájdalmában csillagokat lát. Végül Wrengal felemeli öklét, hogy lesújtson, s eltörje az ember jobb karját, ám ebben a minutumban Haszim bal mutatóujja pontosan az ork egyik szemébe mutat, aki megveszekedik a fájdalomtól, s míg bal kezét szemére csapja, jobbja az asztallaphoz esik. Az emberek kikelnek magukból örömükben, még Zorkternek is fülig ér a szája!*
-Csatlakozik még valaki? Quatserah? Yüger?
*A kapitány tekintete megkeresi az éppen különcködő Kaszást. Majd elnéz a távolba.*
~Nemsoká vége a mulatságnak lesz itt hullámzás, és csihi-puhi!~

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.25 16:21:01, a következő indokkal:
Jelpótlás.

654. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:59:26
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A kapitány még mindig a kedvesebbik énjét mutatja.* ~Démon e vagy ember?~ *Fut át a mélységi agyán.* ~Melyik a valódi énje és melyik a szükségből magára öltött maszk?~ *A démonokkal jól meg van, de az emberekkel sose jött ki rendesen. Az út végére talán ez a kérdés is eldől mint oly sok minden más és amíg nem tud biztosat kénytelen lesz végig kerülgetni a kapitányt akár macska a forralt tejet, mert egy embert legalább annyira sértő démonnak nevezni mint egy alvilágihoz emberként közeledni.*
-Én innen a partról. *Kipattintja a bor dugóját, ha van akkor dugóhúzóval, ha nincs akkor egy késsel piszkálja ki, majd, ha megérkezik a két kupa, tölt egyet a kapitány úrnak egyet meg saját magának.* -Mármint ez idáig erdei rablóként dolgoztam, de úgy éreztem lassan ideje kipróbálni a tengeri verziót is. *Lehuppan az egyik közeli székbe és megemeli a boros poharat. Ő még nincs tisztában a hajó szokásaival így érdeklődve néz a távolodó matróz után miközben még pár szelet húst vesz maga elé mint aki tényleg minden hátsó szándék nélkül érkezett ide. Ezt nem túl egyszerű előadnia, az erdőben eltöltött pár hónap alatt minden tagja beleszokott a rejtőzködésbe és a cserkészésbe. Így bármennyire is próbál ártatlanul csodálkozni a hajósok remek élete felett, néha elő elő tűnik az pár erdei sunyi szokás. Ez most viszont nem a fák megszokott árnyéka, hanem a hajó kovácsolt lámpáinak félhomálya. Itt kénytelen lesz beilleszkedni a legénység körébe és valami módon összeegyeztetni a sokfelé mondott sokféle hazugságát.
Elsőként a kötélkarú és Cserfes másodtiszt ütközésére figyel fel. Egy halovány szadista mosoly is végigfut az arcán mikor Yüger kigáncsolja a nagydarab embert.* ~Még olcsón megúszta.~ *Gondolja aztán nagyot kortyol a borból és a tárgyra tér.* -Szóval nincs nagy tapasztalatom a vitorlakezelésben, de, ha bármi másban a hasznára lehetek... *Valamiért azt érzi ez a segítőkészség csak a padlósikáláshoz lesz elegendő, de ha jobb pozíciót akar akkor ezt is meg kell kockáztatnia.* -Szívesen ülök a varjúfészekbe, *Kezdi meg a felsorolást azokról amikre magát alkalmasnak tartja.* -de vállalok, besúgást, eltüntetést, főzést, fegyverélezést... *Az első háromra valószínűleg nem lesz szükség, Ördögszem remekül irányítja a révészt és elég hatalma van, hogy ha kell bárkit indoklás nélkül a tengerbe vághasson. Épp csak meg akar felelni a sötételfek sztereotípiáinak, persze a számító tervezés nélkül. megint úgy működik a dolog mint lent a raktérben a patkányfejjel, ha sikerül akkor ügyesnek fogja érezni magát, ha nem akkor egy idiótának.* -esetleg ismerek egy ecetes szert ami pillanatok alatt kimossa a vért a ruhákból.
*Az utolsó szavai közben meg is érkezik a pengésszakállú törpe, és kezdetét veszi a nagyszabású viadal, közte és Wrengal között. Ahogy ő látja ezen a hajón az erő számít. Ezt már az elejétől fogva sejti, látva a vastagkarú törpéket és nagydarab orkokat. Hamarosan neki is be kéne mutatnia a maga ismereteit a kések és nyilak terén, csak még nem tudja erre mikor jön el a megfelelő alkalom. És különben is utálja ha a szokásos cirkuszi trükkökkel kell szerepelnie. Nem tart az itteniektől, a pofonok amik az asztalon elcsattannak erősek és vadak, de az ő fajához mérten lassúak, pontatlanok, mint maguk a matrózok. Nincs annál hőbb vágya mint ezt a kemény tengeri bandát harc közben figyelni ahogy egyik a másikat vadállat módjára kettétépi. Ha a kapitány kérdez még valamit arra természetesen válaszol, aztán mikor Reknar magához szólítja akkor ő is elsompolyog az ünneplő tömeg közé.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.04.20 19:51:10, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.

653. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:07:58
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar eleinte félt, hogy mit fog válaszolni a kapitány végül is nem mindennap mehet hozzá egy tiszt, hogy hangok vannak a fejében de azért nem őrült, de ha el is hiszi akkor veszélyesnek gondolhatná és kidobhatná. De még így is megérte a kockázatot mert ha később maguktól vagy Plevaentól tudják meg akkor meg nagyobb lett volna az esély, hogy a pallóra küldik. Épp ezért már az út elején elmondta és a kapitány is hasznosnak találta így egy ideig még a fedélzeten maradhat távol a cápáktól és a tenger egyéb veszélyes élőlényeitől.*
-Köszönöm uram. *Válaszolja Ördögszem dicséretére majd visszatér az ünneplő matrózokhoz bár mivel nem az a társasági típus ezért inkább csak elvesz az asztalról egy keveset az egyik csirkéből meg egy kis bort majd a részeges matrózoktól távol leül megenni azt és csak figyeli kikkel lesz összezárva ki tudja meddig.*
~Miért nem ünneplünk mi is olyan jó a hangulat?~ *Kérdi Orek.*
-Te is tudod, hogy nem szeretek emberek között lenni. *Válaszolja Reknar elég halkan, hogy az ünneplő részegek zaja elnyomja a hangját.*
~Pont olyan vagy mint az apád.~ *Jelenti ki lehangoltan Orek.*
*Reknar nem reagál semmit Orek utolsó megjegyzésére inkább csak figyeli a tömeget. Először azt látja meg, hogy egy nem éppen józan matróz neki megy a Yüger nevű orknak akit frissen neveztek ki másodtisztnek. Yüger elég könnyen földre küldi az amúgy sem stabil lábakon álló matrózt de kárt nem tesz benne, nem a legkedvesebb dolog amit tehetett volna de még így is jobb mint amit az első tiszt tett volna az alapján amit eddig látott tőle. Ezután hallja, hogy a tömeg a Markos nevet kezdi kántálni amire egy törp meg is jelenik és szkanderezni kezd egy nagyobb termetű orkkal. Reknar elég sokáig figyeli a tömeget és arra a következtetésre jut, hogy ez egy nem mindennapi utazás lesz egy nem mindennapi hajón.*

652. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-20 13:09:21
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A vitorla ponyvák között faldos a tengeri szél, mely áldás a fregattnak, de lehet átok is, ha nem megfelelő kezek bánnak velük. Ördögszem Kapitány nem kezdő a pályán, legalábbis Yüger szerint, s ez ad egy kis nyugalmat néki. A zöld nőstény bőszen tép egy rágósabb izmot valamelyik pipi, vagy éppen malac püspökfalatjából, amikor Qatserah libben oda hozzá, s oly hirtelen rátámaszkodik, hogy a nősténynek nagy erőfeszítésébe telik, az, hogy ne rogyjon le a válla, sőt még csak szeme se rebbenjen. Ha valamelyik megtörténne az merőben rontana a rajta kialakult képen, ha az egyáltalán kialakult a legénység szemében. Még a fatálat sem ejti el és ezért nagyon büszke magára.*
-Én élek?! *Mosolyodik el szélesen, agyarait villogtatva, s szemét is a másik nőstényre, érces hangja a szokásos hangerővel dübörög.* Hát te tűntél el a szemem elől! *Utána néz, ahogy amaz italért nyúl, majd visszatér hozzá.*
-S milyen igazad volt! Bár nem tudom mit fogunk enni, ha ez elpusztul. Ecetes káposztán, meg sós harcos fasírton nem szívesen élnék. *Mosolyog, de ő is tudja, hogy ez lesz, ezért pakolta meg a tányérját, na meg azért, mert elég sok energiát éget el egy ork szabású, s szinte mindig sokat kell ennie, mert ki tudja mikor jut hozzá megint.*
-Áh. *Legyint a másik következő kérdésére.* Kellemesen eldiskuráltunk, de semmi újat nem hallottam. *Nem számol be mindenről a lánynak, nem akarja, hogy úgy vegye ki magát a dolog, mintha a jó Ördögszem az orrára koppintott volna.
Megjelenik egy nagy hím, a nagy talán nem is kifejezés, leegyszerűsítve azt mondanák rá az emberek, hogy "szép példány", vagy inkább "büdös nagy dög". Yüger pajkos mosolyt kanyarít a szája sarkába, amikor amaz kínálgatja a barátnéját. Gyorsan udvarlót talált magának a csaj, nem rossz.
Garakh leánya a korsó sört részesíti előnyben, így most ahhoz fordul és ledöntené, ha egy illetlen egyén meg nem akadályozná ebben a folyamatában. A csomós hajú izomkolosszus - egy ork tizenévessel vetekedhetne - éppen akkor dőlöngél neki, amikor már éppen megízlelte nyelve hegyével a finom nedűt. Erre a mozdulatra nem csak a nőstény dereka préselődik a hajó szépen faragott korlátjának, hanem a mennyei ital is a földre csorog. A zöldbőrű amazon alkatú egy pillanatig az ital irányába néz, majd a hablatyoló emberre vetül pengeéles tekintete. Ha a nézéssel ölni lehetne ez a pasas már vérébe fagyva feküdne a tenger fenekén, vagy éppen egy cápa gyomrában. Miután befejezte a mondókáját "Hassszim Ombar a Kötélkarrú", de mielőtt elmenekülhetne a nőstény bosszúja elől az hajánál fogva húzza vissza.*
-Ejj, tengeri medve, azt hiszed ennyivel le van tudva a Másodtiszted megszégyenítése, he? Ennél több tiszteletet várok el, Hassszim Ombar, a Kötélkarrú! *Mondja ugyanolyan részeges beszéddel a kalóz nevét, miközben magához vonja, hogy annak a jobbra is balra is álló tekintetébe bámulhasson.*
-Nagydarab ember vagy te, hallod. *Súgja amannak az arcába, s közben lábával gáncsolja el. Mivel az emberben elég sok a pia, magától is elesne, így viszont egészen biztos a földre kerül. A földön fekvő férfi mellkasára helyezi jobb bakancsát, csak úgy gyengéden. Jobb alkarját térdére támasztja és közelebb hajol a férfihez. Fekete haját az erősödő szél borzolja, hamarosan itt a vihar.*
-Ez egyszer megbocsátok, de ha még egyszer előfordul derékba törlek! *Mondja halkabban a szokásosnál, de még elég hangosan, hogy meghallják a környékükön állók. Azzal elengedi az embert, ha az fel tud állni, s új innivalóért megy, ezúttal valami rumosabbat inna. Meghallja a csatakiáltást, amire már úgy ösztönből figyel fel, de nem indul el a pálinka felé, pusztán elmosolyodik, régen volt már, hogy ilyetén kiáltást hozott a szél.
Visszalép szaru kupájával, melyben jó adag édes grog hullámzik, elég gyenge ital a többihez képest, ezért kell belőle sok. Qatserah és udvarlója mellett állva hallja meg a törpe üvöltését, s innen tekint felé. Felméri amannak a kinézetét és alkatát, bizony úgy néz ki nem tegnap kezdte a hajózást. Az erő láttán az ork nőstényben szikrányi tisztelet gyúl, bár ezt nem engedi látszatni. Végig nézi ahogy lepakolják az asztalt, s a két ellenfél egymásnak feszül. Elmosolyodik, s megböki a másik nőstényt.*
-Láttál már ilyet? *Vigyorogja oda.* Szerinted hány tejfeles szájút tudnál lenyomni? *Nem ajánlja fel még, hogy beszálljanak a részegek közé, csak úgy félvállról megjegyzi.*


651. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-17 17:56:56
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*Mindenki fal és habzsol. Az ital fogyasztását le sem lehetne szavakkal írni, elvégre nem úri társaságról van szó, és mindenki tudja, hogy ez az a nagy lakoma, amit az út végéig igazán nagy örömmel fognak fogyasztani, mert másnaptól csak a tartósított élelmiszer marad. Az agyonsózott szárított hús, ami kemény mint a kő, és vízben kell áztatni evés előtt, hogy egyáltalán fogyasztható legyen, az ecetes zöldség, és aszalt gyümölcs, és még amíg ehető a maradék kenyér, az lesz minden fogyasztható dolog ezen a lélekvesztőn. Meg amit a kijelölt élelmiszer felelős kifog a tengerből. Már ha fog valamit. Esetleg amit fosztogatnak, amire lehet napokig nem kerül sor, így mindenki, aki volt már hajón, a veterán legénység pedig még inkább farkasként tömi magába megszerzett elemózsiáját. Ördögszem kapitány kiáltására egy ismeretlen sötét bőrű kéz nyújt neki bort, ráadásul hátulról. Emberismeretére hagyatkozik.*
~hmm. Sunyi szokás! Tolvajok és orgyilkosok jellemző cselekvése. Ám időzíteni tud, és ahogy a címkét elnézem, ízlése is van.~
*Hátra fordul a tengeri medve és belenéz az érzelemmentes szemekbe, miközben a kérdésre felel.*
-A Kikötő piacáról van, és egy régi ismerős készítette el. És maga fiam? Maga honnan? Beldan! Hozna két kupát?!
*Miközben válaszára vár, és arra a kimondatlan kérdésre, mit is akar tőle valójában Pleaven, komótosan tölt mindkettejüknek, majd tudván, hogy mi következik mindig a nagy lakoma után, odaböki a kupákat idehozó Beldannak:*
-Mutassa meg nekik! Hadd mulassanak!
*Yügernek véletlenül nekimegy egy meglehetősen izmos termetű magas, és nem kevésbé ittas rasztás hajú ember. Felsőteste meztelen, nadrágja hosszú és nagyon bő, amilyet délen a forróságban hordanak.*
-Boetsáss me- Cserfes Másottist! Asszemsokattitt-am. Jelentem Hassszim Ombar vadjokka Kötélkarrú.
*Választ nem várva megpróbál tovatámolyogni. Hasszim a legénység emberei közt a legjobb harcos, ám az italt nem nagyon bírja, s hátán a hegek árulkodnak róla, ezért Csípős Elsőtiszt ostora már táncolt rajta párszor.
Quatserah körül ott lebzsel Zöld Majom, ám hogy bizonyítsa nem valami kotyvalék van a hordójában, csapra veri, s egy kupából iszik is keveset. Mikor Quatsi belekóstol a nedűbe, igazi hamisítatlan ork hagyomány szerint készült szeszt érezhet, mely talán régi emlékekkel is megajándékozhatja. Egy cseppnyi őshaza itt a végtelen tengeren. Wrengal csak ennyit felel a csajnak:*
-Örülj, hogy kaptál belőle, mert ezek a zöldek itt nagyon szomjaznak rá! Nemsokára csepp sem marad belőle.
*Elmosolyodik és kacsint egyet, majd a hordót az asztalon hagyja, s jellegzetes Ork csatakiáltást hallat, miközben széles mellét döngöli, s ettől szaggatottá válik a hang. Erre az ismerős jelzésre persze minden ork zsivány felfigyel. Tolonganak a hordó körül, s pár szempillantás múlva az már üres is, a kupákból, korsókból pedig még fürgébben ürül a rendkívül erős ital.

Ám minden hajón zajló kiabálást, és muzsikát félbeszakít egy brutális kinézetű törpe aki egyedül áll az orremelvényen. Hosszú vörös szakálla öt fonatban lengedezik, a fonatok végén pengék csüngnek. A jellegzetes törpealkattal szemben neki mellizma szélesebb mint dereka, és vastag karjain az eres izmok úgy feszülnek meg minden mozzanatra mint az acélsodrony. Onnan kiabál.*
-A régiek már ismernek! Az újak majd megismernek! Gamald Beldan vagyok!
*Itt egy talán három perc hosszasan félbeszakítja mondandóját a legénység kántálása, miként becenevét recitálják:*
-Markos!-Markos!-Markos!
-Tudjátok jól, mi következik most! Hát Asztalhoz!
*Nagy döndüléssel leugrik az orremelvényről, és ismét kisebb nyüzsgés támad. A kalózok leveszik a tálakat, tálcákat az asztalról, és megüresedett hordókra, meg bárhova teszik ahol helyet lelnek nekik.*
-Legutóbb Zöld Majom! Te majdnem lenyomtál engem! Hát most lássuk ki az erősebb törpe!
*Wrengal bömbölve felnevet, hogy zeng belé a hajó. Néhány zöldbőrű társa megbokszolja a vállát, hátát. Végül is nem kell biztatni, magától is megy, szereti ezt a játékot. Az asztal két szélén egyenes tartásban az elképesztően tagbaszakadt Gamald és az előrehajoló csupa izom Wrengal rákönyökölnek a bútorlapra, s erősen megmarkolják a másik kézfejét. Arra rátenyerel Polip, majd hirtelen felemeli és a két titán egymásnak feszül.*
-Öregszel törpicsek! Már nem rántasz olyan nagyot kezdéskor.
*Mivel láthatóan nem igazán bírnak egymással Wrengal kirántja a törpe pár kandikáló orrszőrét, mire az felkiált, és fülön pofozza az orkot, az meg vissza rúg Gamald térdkalácsába. Így ostromolják a másikat miközben próbálják lenyomni ellenfelük karját. Végül Wrengal megragadja az asztalt, s teljes erejéből nekifeszülve fájdalmas kiáltással feldagadt erekkel nyakán, de letaszítja az asztalbirkózás trónjáról a törpét. Mindez után igazi szívből jövő tisztelettel pacsiznak egyet, és átadják a helyet a többieknek, kik már alig várják, hogy egymást legyőzve megmérkőzzenek az új bajnokkal. A két kemény legény addig pihenőt tart, s lerázza görcsös tagjait. Emberek nem igazán indulnak ebben a játékban, de ha kicsit józanodik, Kötélkarú lehet hogy beszáll.
Ekkor hívja félre Reknar a Kapitányt, hogy elbeszélgessen vele.*
-Mondja Kaszás, mi aggasztja?
*Egy rövid pillanatig ferdén néz a csuklyás férfira. Aztán jól átgondolja amit hall.*
-Akár igazat is mondhat, egyelőre nem áll módomban kideríteni igaz? Legyen hát! Nem állhat közém és a kincs közé semmi. Vizsgálódjon csak, de azért ha úton vagyunk, úgy markolja azt a kormányt!
*Hóízű bömbölő nevetése közben hátba vágja a karcsú alakot. Aztán átveszi a nyakéket és mikor beszédet hall, lényegesen komolyabban tekint Renorra.*
-Jó! Hasznos ember maga!

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.25 16:29:08, a következő indokkal:
Világidegen szó (törp > törpe).

650. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-13 23:20:24
 ÚJ
>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Nem tart soká a rakodás, miközben magában jó mélyen ássa is el annak a gondolatát, hogy legközelebb valami tompa tárggyal verjen egy kis értelmet abba a nagy melákba, de hát az után az esési bemutatója után úgy látszik tényleg bőven elég lesz a puszta ökle is.
Alighogy végez, és körbeszemlél, hogy most mi is történik, már elő is kerül egy nagy asztal, és az étel illata előbb csapja meg az orrát, mielőtt ki is szúrhatná magának. Pedig pont nemrég gondolkozott el az evésen. Azokon a hordókon is már egy jó ideje gondolkozott, akkor talán azok is előkerülnek majd hamarosan.
A tisztek közül, amiket meg lehetne pályázni, egyedül a másodtiszt posztja az, amin felcsillannak méregzöld szemei, de persze zöldbőrű barátnéja ismét megelőzi. Nem is baj, őhozzá talán jobban is illik. A kormányos pozícióján, hogy azt az egyik gyengébb ember vállalta el, ráadásul közülük egy szintén új, hát egy kissé aggodalmas grimaszba borul az arca. Ha bármi történne, egy ilyen vézna férfi hogy tudná irányban tartani a hajót?
Inkább nem is gondol rá, reménykedik benne, hogy ha ne adja az ég, de olyan szituációba kerülnek, majd valamelyik izmosabb alak elkapja a kormányt. Ha más nem, majd ő, mielőtt még komolyabb bajok származhatnának belőle. De még semmi szükség ennyire előre gondolkozni, főleg mikor ilyen finom illatok lengik körbe az egész fedélzetet.
Ahogy elkezdődik a lakmározás, ő kapva kap az alkalmon, hogy valamelyik finomabb, és nagyobb falatot megszerezze magának, majd azzal odasiet Yügerhez.*
- Hát te élsz?!!! *Támaszkodik rá nevetve, viccelődve a vállára, egy pillanatra, de aztán már hagyja is, inkább valami ígéretesebb italt kezd el keresgélni a méretes asztalon.* Látod, mondtam én, hogy nem lesz itt gond! *Figyeli széles, szórakozott mosollyal, egy nagyot harapva az általa zsákmányolt húsból.* Mit akart végül a kapitány? *Kérdez végül rá kíváncsian. Amit még anno mondott, azt végig komolyan is gondolta. Látta milyen fejet tud vágni a kapitány, ha egy kicsit is mérges, de még nem igazán látta, hogy ezzel Yügert is megajándékozta volna, így teljesen irreálisnak találta, hogy bármiféle büntetés, vagy hasonló miatt hívja be már az induláskor.
Talán az illatok, talán a tömeg, vagy csak a kíváncsiság teszi, de addig észre sem veszi a zöld melákot, amíg az egyszerre csak mellette nem termed. Kétkedve figyeli, és nem hiszi el, hogy a méretes Kőagyút már megint megjelent, ráadásul ilyen hamar.*
~Nem igaz! Komolyan ennyire nehéz felfogású?~ *Az után az egyértelmű jobbos után azt hitte, hogy egy ideig már csak azért se fogja őt megkörnyékezni, de hát amilyen nagy, ezek szerint olyan ostoba. De most komolyan…*
- Mi ez? *Kissé gyanakvó grimasszal méregeti a hímet, és az italt, majd óvatosan beleszimatol. Ha nem valami összekevert kotyvalék, és felismeri az illatát, úgy örömmel veszi el, legalább nem kell ezért is visszamennie az asztalhoz.* Hé, kösz! De ne hidd, hogy ennyivel kiengesztelhetsz! *Jó nagyot kortyol egy széles mosoly kíséretében. Már egy ideje bele akart kóstolni a hordók tartalmába, úgyhogy most a legjobb a hangulata a mai nap folyamán. Ha viszont a hím csak az előbbi után próbál most egy kicsivel jobb színben feltűnni előtte, akkor bizony felesleges strapálnia magát. Egyrészt ő egy ilyen hülyeségből, amit egy jól irányzottal azonnal el is tudott intézni, nem fog ügyet csinálni, már rég el is felejtette –legalábbis a következő ilyen alkalomig, ha a Kőagyú képtelen a saját kárából tanulni-, de ezzel jobb színben se fog előtte feltűnni, az már biztos.*

649. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-12 20:12:47
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Reknar kinevezésének örül, bár nem volt más jelentkező és még a becenevét is jónak találja főleg, hogy talán jobban illik rá mint ahogy azt Ördögszem kapitány gondolná, mert igaz, hogy ezzel a csuklyával eléggé hasonlít a zord kaszásra de emellett két barátját akár elveszett lelkeknek is nevezhetik. Emellett mivel a hajó tisztje lett és a kapitány ilyen becenevet talált ki neki úgy gondolja Reknar, hogy a hajón tisztelni fogják és talán néhányan félni is ami egy nagy előny. Ezen kis gondolat menete közben jut eszébe amit az egyik matróz mondott neki még mikor feljött a hajóra, hogy az ünnepkor tudna beszélni a kapitánnyal. Persze titkát nem most lenne a legjobb elmondani amíg mindenki őt figyeli és éljeneznek neki. Amint befejezi a tisztek kijelölését a kapitány mindenki az asztalhoz ment ünnepelni és lakomázni. A kapitány vesz elsőnek a rengeteg ételből magának majd mindenki oda tolakodik de azért nem olyan agresszívan ahogy azt ilyen emberektől gondolnák. Renor hamar beszélne a kapitánnyal de az éppen Plevaennal beszélget ezért inkább úgy dönt, hogy megvárja amíg végeznek és addig ő is eszik valamit és iszik egy kis bort. Reknar általában nem eszik túl sokat és ez most is igaz, csak egy kis sertést vesz el meg mellé bort de abból se túl sokat, hiszen hárman együtt nehezen rúgnak be de még így sincs kedve kideríteni mennyi borra van szüksége ehhez. Míg eszik addig a kapitányt figyeli és amint végez a beszélgetésével oda is megy hozzá.*
-Kapitány válthatnánk pár szót négyszemközt? *Mondja a kapitánynak majd félre inti, hiszen fél ha meghallja valaki, hogy hangok vannak a fejében talán még lázadás is lenne, hogy ne egy őrült vezesse a hajót de bízik abban, hogy a kapitányt eddig elég értelmesnek ismerte meg és ő elhiszi neki, ha meg mégsem akkor az amulettel még mindig bebizonyíthatja. Miután a kapitánnyal kicsit arrébb mentek elmondja neki az indokát amiért itt van.*
-Tisztelettel kapitány gondolom már furcsállta, hogy egy olyan ember mint én mit kereshet itt. Az indok, hogy két ember lelke, úgynevezett testetlen lény van az elmémben és mióta így van hozzájuk hasonlókat keresek. Hallottam néhány elátkozott kincsről amik úgy tűnnek mintha ilyen testetlen lelkek lennének az átok okozói. *Reknar elég tömören fogalmazott de reméli, hogy a kapitány megértette és nem hiszi őrültnek de ha mégis akkor elkezd koncentrálni, hogy Oreket átküldje az amulettbe és átadja azt, hogy Orek a kapitányhoz szóljon és az elhiggye így, hogy Reknar nem őrült.*

648. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-10 14:05:26
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*Úgy látszik a legénység elégedett a másodtiszt személyével. Ő nem különben. Már várja a pillanatot amikor valamelyik rum agyú elkezdi keresni az új tiszt türelmének határait és nem szívesen lenne a szerencsétlen matróz helyében. A kántálás és az ivás rendesen elvonja a tengeri medvék figyelmét, a kapitányt pedig láthatóan leköti a kinevezés. Amíg senki nem figyel oda gyorsan elemel egy nagyobb darab húst az asztalról majd egyszerűen a háttérbe húzódik. Ha megkezdődik a lakoma ő lesz az utolsó aki a finom falatok közelébe tudja fúrni magát, ráadásul a rücskös bőrvértnek megvan a maga rossz tulajdonsága, miszerint szereti orvosi szobába juttatni a hozzádörgölődző alakokat. Így jobbnak látja idejekorán a háttérbe vonulni. Az esemény viszont még nem szakad félbe, hamarosan egy újabb tiszt és egy újabb ismerős kerül a maga posztjára. Kicsit furcsállja Reknar megjelenését, de azt még inkább, hogy mennyire jó hangulat lehet egy hajón ahol az "ördög" parancsol és amit a "kaszás" vezet.
Az utolsó még betöltésre váró tisztség az élelmiszer felelősé. Ez a poszt nem véletlenül nem került még betöltésre az eléjük táruló lakoma újraalkotásához minimum profinak kell lenni. Ugyanakkor a legkényelmesebb munka ami mégis óriási befolyással van a hajó életére. Még nem tudni pontosan mikor találnak rá a kifosztani való ellenfelekre, addig pedig minél több embert harcképes állapotban akar tartani, ha pedig már megvan a kincs... Nos először is legyen meg. Így aztán úgy dönt megpályázza az élelmiszer felelős posztját. Leveszi a csuklyáját és a dal és tánc között elindul a kapitány felé. Nem lopakodik, nincs is rá szüksége, hisz épp annyira a legénység tagja mint bárki más a hajón. Egyedül arra vigyáz, hogy a kapitánynak ne szúrjon szemet, legalábbis addig ne amíg a közvetlen közelébe nem ér. Mikor pedig Ördögszem borért kiált már át is nyújt a férfi válla fölött egy jó évjáratú fűszeres vöröst.* -Mondja kapitány ha nincs a hajónak szakácsa, honnan ez a sok jó falat? *Most először van ennyire közel a révész urához, így aztán nem akar rossz benyomást tenni. Felveszi a legmegnyerőbb mosolyát, még a szemébe is képes valami csillogást ültetni, pedig az egész mögött nincs több hideg puhatolódzásnál. Reméli sikeres volt a borválasztása, a sört nem szerette soha, egész életében bort ivott, így ha nem is egy gurmé nagyjából ért hozzá, viszont ha ezt elszúrta akkor nehezen éri el a kinevezést.*

647. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-10 09:03:54
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//

*A Kapitány helyesen dönt, hogy kinevezi az ork nőstényt másodtisztjének. Elég erős, ahhoz, hogy fegyelmet tartson, nem sajnál senkitől egy-két anyai pofont, illetve durvább büntetést is szívesen osztogat. Emellett nagy esélye lesz sokszor a saját malmára őrölni, hogy aztán az útból a lehető legtöbbet kihozhassa, ami adatik.
Elmosolyodik, a becenevére és élvezi a neki szóló kántálást. Sörét magasba emelve fordul a néphez, nem tud betelni azok hangjával, de mikor visszatér tekintete a kalapos férfihoz, enyhén lefagy a mosoly a képéről. Ahogy hallgatja annak a szavait, nem sokáig mered meg. Sem a Kapitány, sem a legénység nem láthatta a kevésbé cserfes, ork nőstényt, aki odacsap ha kell, s nem veszi viccre a komoly dolgokat, egyáltalán. Megmutatja, ha eljön az ideje, ki is az a Yüger Garakh, Wegtoren Wargja.*
-Nem bánja meg, a döntését. *Mondja halkan, majd diadalmas képpel arrébb sétál. Mondana még pár szót, de nem szívesen tartja fel a következő jelentkezőt, aki egy elég cingár, csuklyás alak. Legalábbis ork méretekhez viszonyítva bizony vékonyka. Az új tag kinevezésén ő is felszólal, egy középhangos "wuhúút" küld a férfi tiszteletére, majd a továbbiakban az ételekkel kezd szemezni.
Kaja felelős, szakács még nem jelentkezik, a nőstény nem is sajnálja, hogy nem arra a posztra jelentkezett, megtud sütni egy darab húst - a darab méretileg lehet nyúl és varacskos egyaránt - de az íze nem lesz túl kalandos, csak hús, talán kolompérral. Nem irigyli a melót, de aki szeret főzni az bizton szeret 150 főre is.
A főnök lenyesi a húst és pakol magának, addig az emberei, a nőt villogó szemű, jól betanított kutyákra emlékeztetik, akik kivárják míg a gazdájuk végez és aztán vetik rá magukat az ételre. A nő két lépést tesz hátra mikor megindul az áradat az asztalhoz. Szépen kortyolgatja a sörét, nem szeretne egyelőre közöttük lenni, nem akarja senkinek a fejét leszakítani, azért mert megfogja a seggét, vagy mert a mellei közé könyököl. Nem venné ki jól magát.
Amint a söre fele legurult, azt elhelyezi a hajókorlát egy megfelelő helyén, majd kis rést találva a tömegen befurakszik, hogy lökdösések közepette kiharcoljon magának egypár falatot. Húst hússal tesz a tálkára, s egy kevés gyümölcsöt, majd megpakolva tér vissza italához, hogy a korláthoz dőlve eszegessen. Ha valaki a társaságát akarja, megtalálja, de ő maga még nem bonyolódik bele ismeretségekbe, most nem, esetleg később. Evés közben elnézi, mint zabálnak a népek, egy-két alak igazán viccesnek tűnik, sokszor mosolyodik el az alakításukon.*

646. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-10 03:22:17
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//

*A Kapitány helyeslően bólint. Bár elsőre maga is kétségekkel telve néz az orkra. Valamiért mégis úgy dönt ad neki esélyt, hogy bebizonyítsa, méltó helyettese az elsőtisztnek.*
-Legyen. Yüger Cserfes Garakh másodtiszt!
*Mindenki hallotta a nőstény vidám, és szemtelen hangadásait mikor fellépett a hajóra, így találónak vélik a becenevet. A becenév pedig teljességgel a közösség részévé teszi Yügert, ami szintén nincs senkinek ellenére, így a reakció egész tömeget átható kórusos kántálásban tör elő.*
-Cserfes másodtiszt! Cserfes másodtiszt!
*Persze nem hagyják ki, hogy a nagy örömre mind megdöntsék italukat. Ám a Kapitány szeme szigorúan villan a nőstényre. Oly szúrós, hogy mindenkinek eszébe jut beceneve "Ördögszem".*
-Ám nem lehet mindent játékkal, s viccelődéssel megoldani. Elvárom Cserfes, hogy fenntartsa a rendet itt a hajón! Tűzzel-vassal.
*Alig, hogy a mondat végére ér, szigorúsága biztató mosollyá enyhül. Ám újabb jelentkező lép elő az iszákos tömegből. A csuklyás férfi.*
-Ezt már szeretem. Önkéntesek, és sorra a kalandvágyó új tagok közül. Uraim! Reknar Kaszás Renor kormányos!
*Évek óta ismerve a Kapitányt, és észjárását, a legénység szilárd magva felismeri a hasonlóságot a sovány csuklyás férfi és a Halál megtestesülése közt. Ezért, és persze azért is, hogy újra legyen miért kortyolni, Éljeneznek egy nagyot Kaszás kormányosra is. Eztán a Kapitány már nem húzza sokáig.*
-Úgy látom nincs jelentkező élelmiszer felelősnek. Kénytelen leszek ünneplésünk végén magam kijelölni egyet, ha addig valaki önként nem jön oda hozzám. Most pedig kezdődjék a vigasság!
*Nagy íves kardját előrántva lenyesi egy sertés hátsó csülkét, s megmarkolja a nyeles húst. Elvesz egy fatányért, és az asztal sarkára téve pakol rá sajtokat, hagymákat, egy kis pástétomot, tetejére egy barna cipót, s odébb megy hogy mindenki az asztalhoz férjen. Egy ork tamtam dobos, egy törpe hegedűs, és még néhány másik muzsikus lelkű vidám hangulatot teremt, a legénység nyüzsög a svédasztal körül, mohón, és derűsen versengnek a legjobb falatokért. Lökdösődnek, és kiabálnak, de azért nem mélyednek öklök mások szemüregeibe.*
-Valaki hozzon egy üveg bort!
*A Kapitány hangja túlharsogja a ricsajt, túl a zenét, és ebben a pillanatban feljön a fedélközből Zöld Majom Guk'ter hóna alatt egy hordóval, melyre csinos kis halálfej van festve. Mögötte Hentes is ott talpal, befejezve a sérültek kezelését. egyik-másik ork kíváncsi, bár a választ sejtik.*
-Mi van a kezedben Majom?
-Ork pálinka!
*Wrengal megkeresi a zöld nőstényt, ki nemrég Jó nagy öklössel ajándékozta. És ha már megvan, Quatserah, úgy elé áll.*
-Ezt kóstold meg szivi!

645. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-08 09:36:53
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó kincse//

* A vén falábú az eget bámulja.
~ Valami nincs rendben ezekkel a felhőkkel. ~ Nem feltétlenül arra gondol, hogy most éppen ott gomolyognak a távolban, sokkal inkább azt felttételezi, hogy őt személyesen utálják ennyire.
Legutóbbi kalandjára visszaemlékezve voltak akkor, akik észrevették a viharos felhőket, de nem tudtak kitérni előlük. *
- Belesétálunk. * Suttogja maga elé, majd ekkor jut el agyáig, hogy valaki az ő nevét mondta, hogy csináljon valamit. *
- Ööö... Rendben. * Válaszolja, maj dmég egy szúrós pillantást vet a felhőkre. Ha még esetleg nem tette volna meg más, akkor ő nyitja ki a fedélköz ajtaját, de minden bizonnyal már megtörtént. Ezután újra megfordul a felhők felé.
~ Melyik idióta kereskedőhajó jönne onnan? ~ Persze benne van a pakliban, hogy valaki éppen onnan hozta a legértékesebb árukat, de az is, hogy a csúfságos tengeri szörnyek várják csak őket abban az irányban.
Elbiceg a hajó orráig, hátha ott többet lát a felhőkből, de egyelőre nem osztja meg újdonsült tudását senkivel sem.
Inkább eloldalog keres valami munkát vagy nemmunkát. *

644. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-07 17:56:00
 ÚJ
>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó kincse//

*Renor és a többi matróz hamar végeznek a takarítással majd Reknar segít kihordani az asztalokat. Mikor kihordják a rengeteg friss ételt Reknar és két társa is nagyon meglepődik hiszen csak sózott húsra és rumra számított de egy ilyen lakomát akkor látott utoljára mikor apjával ment el ünnepélyekre még otthon. A nagy munka közben látja, hogy egy törp aki feltehetőleg a hajó első tisztje egy eléggé rossz állapotban lévő matrózt, bár ez nem tart sokáig mert egy ork eltöri a karját ami egyszerre megrémíti, hogy csak így ilyen erővel nekitámad, de örül is hiszen ha így megvédi az ork a matrózt akkor ez mégsem olyan kegyetlen hely mint amilyennek elsőre tűnt. Miután végeznek mindennel a kapitány mindenkit a fedélzetre hív, hogy megünnepeljék a hajó újabb, remélhetőleg sikeres útját. A fedélközből mintha előző útitársát Plevaen Kadart látná de nem megy oda köszönni hiszen a kapitánynak újabb fontos mondanivalója van és tiszteletlenség lenne ha nem figyelne oda és Reknar nem szokott tiszteletlen lenni és úgy gondolja, hogy ezt nem is nagyon tolerálnák itt. A kapitány embereket kér fel a fontosabb címekbe amin Reknar nagyon elgondolkozik hiszen hasznossá tehetné magát anélkül, hogy pakolgatnia vagy takarítania kellene ami nem is zavarná csak nem bírja a tudatot ha képességeit nem használhatja ki rendesen és ameddig nem találnak egy testetlennel elátkozott ékszert addig jobb hasznát nem vehetik. A szakácsi címre való pályázás ötletét is elveti hiszen életében nem főzött csak a vadonban talált növényeket és a fogadók ételeit ette szinte egész útján. A másodtiszten elgondolkozik mert értelmiségének itt vennék valószínűséggel legnagyobb hasznát de nem örül a gondolatnak, hogy neki kéne megbüntetni az embereket és amíg ezen rágódik egy ork nő el is veszi ezt a címet. Nem maradt más mint a kormányos amit szintén jó ötletnek tart annak ellenére, hogy nem kell akkora ész hozzá mint ami neki van de a figyelem elég fontos és Reknar két társa segítségével három ember figyelmével is rendelkezik. Ezúttal nem gondolkozik olyan sokáig mint a másodtiszti pozíción nehogy elvegyék tőle hanem hamar felemeli a kezét.*
-Kapitány én jelentkezem a kormányos címére. *Mondja Reknar tiszteletteljesen.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.07 18:17:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő

643. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-07 15:50:50
 ÚJ
>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó kincse//

*A hajón egymást érik a váratlan fordulatok, bár nem panaszkodhat, hiszen minden esemény valahogy az ő javára mozdítja a mérleg nyelvét. Elsőként a kétes trükkjét siker koronázza és még az őrület skáláján se kellett magasra kúsznia, a maga módján képes volt integrálódni a legénységbe. Mivel a banda elég szedett vetett itt a központi magot és néhány tapasztalt vén rókát leszámítva senki sem ismeri a másikat. Ellenben ha nincs is errefelé faji megkülönböztetés az ő bőrszíne azért elég kirívó ebben az egyformaságban. Talán ha megszabadulna a csuklyától és a mérges vérttől egészen hasonszőrű lenne az itteniekkel. Ám amint kilép a fedélközből és szembetalálkozik a nap sugaraival, rögtön el kell tekintenie ettől a gondolattól. Előbb sötétedjen be aztán majd leveszi a csuklyát.
Mikor a hívásnak engedelmeskedve kilép a hajó fedélzetére igencsak nagy meglepetésben van része. Az előkerült rengeteg étel és azok minősége láttán neki is összefut szájában a nyál. Ismét el kell ismernie, hogy nem ért e hajózáshoz. A fregatt, amiről az a három horgonycibáló úgy beszélt mint az alvilág egyig eltévedt bugyráról most versenybe száll a Merina szolgáltatásaival és ételválasztékával. Valahol sejti, ehhez nem kéne hozzászoknia. Ám még mielőtt hozzálátnának a lakomához újabb szerencsés fordulat áll be. A hajó ellenőre egy pillanat alatt eléri, hogy a nagy "Zöld Majom" kivonja őt a forgalomból. Amennyire ő tudja a törött végtagot amputálással szokás kezelni. Ha van egy komolyabb orvos a fedélzeten akkor az sínbe rakhatja aztán újra eltörheti a kart ahányszor az rosszul forr össze, de soha nem lesz már a régi. Még alig indultak el, de máris három emberrel kevesebb a hadra fogható mint kihajózáskor. Szóval a hajcsár, az egyetlen ember aki megerősítheti potyautasi mivoltát rokkant, a legénység úgy fogy mintha kötelező lenne, annyi az étel amibe belefulladhatnak és mire ezt végiggondolja már azt is tudja ki a kincseskamra őre. Jól megnézi magának a Benga orkot aztán hallgatja tovább a kapitány beszédét. Semmiképp sem ártana magához vennie valami címet akkor több lenne a befolyása és persze az életben maradásának esélye is ténylegesen megnövekedne, hacsak nem uszítja maga ellen a legénység egy tagját, és nem hagyja magát csak úgy nyugdíjaztatni mint ez a csípős törpe. Viszont úgy látszik a szerencse sem esik túlzásokba. A kormányzáshoz nem ért, eddig csak csónakot irányított, abból is csak a kisebb fajtákat, a főzéssel már más a helyzet nincs az a mélységi aki gombákból, gumókból, gyökerekből ne tudna valami ehetőt összerakni, de nyilván ezen a hajón nem ezekkel kell dolgoznia, és az előbbi patkányos száma is inkább eltávolítja ettől a poszttól, a másodtiszt melóját el tudná látni, csak embereket kellene vernie jó pénzért, arra viszont a kapitány nyilván nem olyasvalakit kér fel akivel még soha egyszer sem beszélt. Így aztán vár, kik lesznek azok akik betöltik ezt a pár szerepet.
Mikor Yüger felemeli a kezét a másodtiszti szerepre a szeme felcsillan. Eddig nem is tudta, hogy a hajón utazik.* ~Ha ő lesz a másodtiszt akkor itt nem lesz baj.~ *Legalábbis reméli.*

642. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-07 10:06:33
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A Szellemhajó Kincse//
//A Fedélzeten-Mindenki//

*Kitárja a kabin ajtaját, s a még szikrázó napsütés elvakítja, felemeli a kezét, hogy szemét védje a fénytől. Ám ahogy hozzászokik a tekintete a tőrökként szurkáló fényszilánkokhoz, látni véli, hogy amott távolabb már jócskán gomolyognak a bolyhos felhők, s milyen szép sötétek.
Aggodalma viszont hamar elvonul, mivel más vonja el a figyelmét. A Csípős nevű tiszt éppen halálra akar verni egy látszólag rossz bőrben lévő szerencsétlent. Már így is úgy néz ki, mint egy múmia, Yüger nem egészen érti, miért kell használhatatlanná ostorozni. Az előbb látott ork hím, viszont erőteljesen fellép az ember megmentésére. Érdekesnek gondolja, ez a hajó teljesen más mint a szárazföld. Ahogy Kapitány mondta, itt mindenki egy nagy családot alkot, s nincsenek ellentétek. Erre a gondolatra elmosolyodik.
~Mármint, nincsenek megkülönböztetések, megment egy embert és szilánkosra töri a törpe karját.~
Lemondóan rázza meg a fejét. Átfut az agyán, hogy itt maradhatna, a kikötés után sem lenne muszáj elhagynia a hajót, legalábbis reméli. Kapitány egészen rendes fickónak tűnik, s a rendes fickók tudják értékelni a hasznos orkokat a lélekvesztőjükön.
Eztán, hogy kiheverte ezeket a felbolygató gondolatokat, szeme az előkerült asztalra vetül, s abban a pillanatban ki is kerekedik. Barna tekintetében visszacsillog a sültek zsíros fénye, s megannyi zöldség, meg a frissen illatozó gyümölcs. Hegyes nyelvével végigsimít az egyik agyarán.
~Jónak ígérkezik.~
Mosolyodik el szélesen, majd azon nyomban caplat is le az asztalhoz. Szemével ismerősöket keres, konkrétan Qatseraht, de letudja annyival, hogy ha előkerül bizton osztozik a társaságán. Odasétál az asztal sarkára, ahonnan elérheti a kedvenc falatjait és természetesen minden piát. Meg is fog egy korsót, s egy másikat is, ha a másik nő előkerül akkor ne maradjon szomjan, majd kortyolni kezdi a benne lévő barna sört.*
- Hmm! *Szólal fel boldogan a remek nedű ízére, s még a szemeit is lehunyja a finomságra. Nagyon kellemes.
Hamarosan Kapitány is beszélni kezd, s szavai hallatán egyre jobban tetszik neki ez a hely, kevés időt töltött hajón, s ha ott is volt, csak rakodott, de sohasem kincsért rengett a tengeren. Elhangzanak a betöltést kívánó rangok, melyen a nőstény komolyan gondolkodni kezd. Szakács? Áh, ha az ő főztjét megkóstolják a kondérral együtt vágják a tengerbe. Másodtiszt? Azt meg nem tudja mit is jelent, dologilag. A kormányost viszont megpályázhatná. Ha hall egy kiáltást, hogy "25°-kal balra!" meg tudja csinálni, esetleg az a huszonöt harminc lesz, de mi a legrosszabb ami történhet?
~Az, hogy elsüllyedünk, az a legrosszabb, s hánykolódhatok egy deszkán az örökkévalóságig.~
Elhúzza a száját. Mégis inkább a szakács, mint a kormányos, az elég lógós feladat. Csak kavarni a bográcsot, főzni az emberekre... 150 emberre, törpére, orkra egyszerre. A gondolattól egy árnyalatnyit sápadtabb lesz a bőre, ami rajta amolyan kékbe hajló fakózöldként jelentkezik. Gyorsan visszanyeri az önbizalmát, s tesz pár lépést előre, majd fennhangon intézi szavait Kapitány felé.*
- Tisztelettel! *Nyújtja fel sörtől mentes kezét.* Átveszem másodtisztje helyét, míg gyengélkedik, Kapitány! *Mosolyt villant, korántsem tiszteletlenségből, csak mert jól esik neki. Ez tűnt a legjobb döntésnek, mivel a másik kettőhöz nem ért, ehhez sem, de ezt rövidebb ideig kell csinálnia, addig amíg Csípős kiheveri a sérelmeit.*


641. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-07 03:42:54
 ÚJ
>Zorkter Truvion Kapitány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A Szellemhajó Kincse//
//A Fedélközben-Plevaen//

*Azért nem is olyan kicsi az a raktér, sok száz láda, s hordó egymásra rakodva, zsákvászonnal leborítva, melyet a falhoz kötöznek elfér benne. A kincstárszobát pedig senki sem látta. A hajó hátuljában van pontosan a Kapitány szobája alatt, s tartalmát vastag, vasalt tölgyfa ajtó mögé rejti, melyet bonyolult zárszerkezet tart csukva. A kulcs ki tudja hol? Meg aztán az üveges rakomány is külön szobában rejtezik, hiszen törékeny.
Bizony meglepődnek a ládák közül patkányfejjel előlépő sötételf látványán. Rá is kérdeznek mi a frászt csinál, és mikor előadja, furcsa mondandóját hisznek is neki. Mert a kalózok, és matrózok bizony nagyon babonás fajta. Ám kisvártatva hallatszik az első tiszt kiáltása: "Fedélzetre mindenki!"*

//A Fedélzeten-Mindenki//

*Quatserah kérdésére persze megfelel a fekete férfi.*
-Lámpás, szeges deszka, faszilánk, üvegdarab, még annak a falábúnak a csülke is fegyver, ha használni mered. Ez a szabály. A hajón csak puszta kézzel. Oka van ennek. Ha valaki fegyvert ragad, akkor könnyen mások is. És az a hajó amelyen elszabadul a pokol, már csak egy úszó véres deszka lesz, hajótörött patkányokkal. Én pedig azért jöttem ide, hogy aranyat keressek. Hát te?
*Lábait szétvetve, hangját kiereszti Gwenth.*
-Kurtítsátok meg azokat a vitorlákat ti póznapatkányok! És tegyétek a raktár fölé azt a rácsot! Még a végén leestek részegen. Hadd álljon meg a hajó!
*Rosszkedvű parancsolgatása közepette a felmosás végeztével előkerül egy nagy, szépen karbantartott, lakkozott tetejű asztal, mesterien faragott oroszlánlábakkal. Szép terítőt hoznak egy ládából, s megterítenek rajta. Előkerül a friss élelmiszer, mely nincs tartósítva sem ecettel, sem sóval.
Hat sült vadkan, sült almával körítve, Huszonkét sült csirke májas töltelékkel, főtt tojásokkal körberakva, egy hatalmas tál libapástétom, három gesztenyével töltött pulyka, egy egész marha nyárson. Sok-sok barna és fekete cipó, végezetül méretes ezüsttálakon zöldség-gyümölcs. Egyiken fokhagyma, vöröshagyma, a másikon mangó, banán, alma, citrusfélék. Végezetül két ork hoz roppant tálcán puha, kemény, lyukacsos, fehér, sós sajtokat.
Az italok listája sem kevésbé vonzó. Van sűrű aranyszín, s barna törpesör, mézsör, fűszeres artheniori bor, almabor, és persze tengernyi rum.
Ezek után persze az asztalhoz már nem lehet odaülni, de ez egyik tengeri farkast sem érdekli.
Yüger épp időben lép ki a Kapitány ajtaján, hogy ő is szemtanúja legyen amint Csípős Gwenth, az undok törpe, fürgébb munkára ösztökélendő gyorsabb munkára ösztökél egy az előző kaland sebeiből nemrég felépült embert. Nem törődve még sajgó sebeivel, melyeket Feirja gondosan kötözött, örvendve, hogy nem kell amputálnia semmit, kegyetlenül megostorozza a szerencsétlent, aki elterül a deszkákon.
Wrengal Guk'ter, a nagydarab ork ezt már sokallja, s szó nélkül a törpéhez lép, aztán csak úgy eltöri a karját, s összetapossa egyik lábfejét, mire az is jajgatni kezd. Wrengal meg felnyalábolja a szerencsétlen embert, s hóna alá csapva elindul a fedélközbe.*
-Ne aggódj tesvér! Mosmegkapta a mocsok!

*Persze Gwenthen senki sem akar segíteni. A lármára előbújik a Kapitány is.*
-Valaki vigye már azt a szerencsétlent is Zöld Majom után! Hentes! Előbb az emberen segítsen, addig Csípős majd gondolkozik.
Tisztelt hölgyek-urak! Eljött a szokásos ceremónia ideje, mikor is megünnepeljük, hogy ismét elegen gyűltünk össze ahhoz hogy szerencsét próbáljunk ezen a mostoha tengeren. Ám mielőtt megkezdődnék a tánc, s a lakoma, ki kell neveznem egy-két tisztséget, melyeket legutóbbi partraszállásunkkor a távozók üresen hagytak.
*Megköszörüli torkát, de hangja cseppet sem lesz reszelősebb*
-Új kincstárnokunk Benga, vagyis Kromm Advar legyen.
*Az orkokra nem jellemzően izmos karú, de nagy hasú zöld gusztustalanság szemében büszkeség csillan.*
-Valamint szintén a régiek közül Polip, másik nevén Lerron Ferro előlép navigátorrá. Így, és eme címekre már újak is jelentkezhetnek:
Szükségünk van egy szakács és élelmiszer felelősre, egy kormányosra, s bár nem szokásom gyűjteni a tiszteket, egy másodtisztre, ki helyettesítené Csípőst, míg felépül. Nos. Jelentkezők?!

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045