//Kincsvadászat//
*Jó azért, hogy Ar ismeri az utat, így lényegében nem a teljes ismeretlenbe kell tapogatózni.*
-Azt elhiszem. *nézi a villámokat, majd a tenger vizét, valóban kellemetlen lenne, ha nyakon öntenék mint az ürgét, vagy ha a hullámsírba végezné, igazán nagy kár lenne érte.*
-Az éj sötétje. *mosolyodik el.* -Ar én kiválóan látok a sötétben, hozzászokott a szemem a mélységben töltött idők alatt. Mondd melyikre kell mennünk, én meg elnavigállak, hogy merre kormányozz.
*Mielőtt választ kapna már fordul is. Hihetetlen, hogy ekkora termettel is ilyen gyors, fürge, hála a mélységiek képességeinek.*
-Csak el ne szakadjon. *mondja, majd kezére tekeri a kötelet, hogy még nagyobb felületen ragadhassa meg, és ne vágja a kötél a kezét. Az erős satu kezek megmarkolják a kötelet, majd kicsit hátradől, izmait megfeszíti, majd a kötelet is. Az izmok még a nyakán is kitüremkednek, nincs könnyű dolga látszik, hogy minden erejét be kell vetnie.*
-Ne féltsd az erőmet ember! Inkább az árbocnak imádkozz, hogy ketté ne törjön. *feszíti továbbra is a kötelet, a hajó pedig olyan stabilitást kap, hogy eszébe sincsen belefutni a sziklákba. Ar remélhetőleg elégedetten fogja nézni.*
-Jobb kezekben nem is lehetne, de azért el kél a segítség. Cralan! Segíts be pajtás. *szól oda a testőrparancsnoknak. Szent meggyőződése, hogy egyedül is elbírna a kötél megfeszítésével, de azt is tudja, hogy a tenger erejével balgaság lenne egyedül felvenni a versenyt, mivel hosszú távon képtelenség lenne legyőzni.*
-Héj ott a kormánynál! *kiabál nekik oda.* -Fordulj kelet felé! *néz előre a sötétben.* -Aztán vissza előre, de amikor szólok, fordítsd a kormányt ismét kelet felé. Úgy látom ez a legrövidebb út a szigetre, de rázós lesz, elég nagyok a sziklák.
*Nagyobb is mint gondolta, és lehet, hogy neki erős a keze, de a kormányosnak is ügyesnek és precíznek kell lennie.*