Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:23:24
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Túl sok ideje nincs a csevegésre, de azért annyit megejt, hogy Bress felé küld egy kacsintást, Nad felé pedig egy olyan „Most mi van? Eltalálták, nem?” tekintettel vonja meg a vállát. Már az is nagy szó, hogy mindenféle előképzés nélkül tényleg nem a saját hajójukat lövi, úgyhogy nem fog fukarkodni a dicséretekkel. Ám, amikor a második lövés ismét a hajótestet éri el, akkor kénytelen nem a tüzérsége felé fordulni.*
- Telhetetlenek. *Kacag fel, ami a helyzetet tekintve kissé furcsán hat.* Azért legyen valami zsákmány is.
*Közben megérkezik Saramir is a tanórával. Egyrészt persze örül, hogy van valaki, aki jobban ért a koktélozáshoz, mint ő, másrészt nem tud elmenni a dolog mellett, anélkül, hogy félig gúnyos, félig könnyeden viccelős hangon meg ne jegyezzen valamit.*
- Csak folytasd, ha közben elsüllyesztenek, a víz alatt folytatjuk. *Ettől függetlenül viszont valamiféle hálás mosolyt ejt meg felé, majd, ha Nad testőre is csatlakozik nekilát az előregyártásnak. Egy idő után viszont felhagy vele, Bressnek sikerült ugyanis annyira megközelíteni a hajót, hogy közelharcba kezdjenek.
Kihúzza magát, Hópihe információira bólint egyet.*
- Akkor hát… *Vesz egy mély levegőt és széles vigyor telepszik az arcára. A maga részéről nem tart attól, hogy ők húznák a rövidebbet, hiszen volt már olyan, hogy elveszített egy csatát? Igen. És az ő hibájából? Hát… végül is igen. De, hát még mindig él, és vére pezsegni kezd azután, hogy kardját belemélyessze valaki húsába és úgy daloljon, ahogy azt már korábban megjósolták neki.*
- Vasmacskát le, csáklyákat elő. Ti is gyertek. *Néz az ágyúval tüzérkedő Wram és Taran felé. A csáklyázáshoz elég néhány ember, míg a többiek a repülő üvegekkel próbálnak, majd pánikot keltenek és időt ahhoz, hogy úgy lendüljenek át a másik oldalra, hogy nem rövidítik meg néhány karral, lábbal, esetleg egy helyes kis fejjel őket.* Bress rád is szükség lesz. *Persze, csak miután stabilizálta a hajót.
Kicsit kuszák az események, ráadásul többnyire nem ő szokta kiadni a parancsokat, így az új szerepben való díszelgés láthatóan okoz neki némi gondot, például, hogy kire milyen feladatot bízzon ez után? Hópihe szerint ketten elbújtak oldalra, és egyet kell értenie vele, amikor azt tippeli, hogy készülnek valamire.*
- Ne engedjük őket. Küldjünk nekik egy kis rumot, mielőtt előrukkolhatnának valamivel. A többiek pedig pörgessék azokat a csáklyákat! *Jegyzi meg a kis társaság felé. Azt már rájuk bízza, szavakkal nem teszi hozzá, hogy ki melyiket választja a csáklyázást, vagy a tüzeskedést. Ő megragad egy üveget, lehetőleg egy olyat, amit Saramir és nem ő készített elő, s amint sikerül saját hajójukat közelebb húzni a másikhoz, meg is lendíti az üveget, hogy lehetőleg valahova az egyik bujkáló fickó felé kerüljön, ő ugyanis engedve vére hívó szavának, elsőként kíván átlendülni, és nem igazán szeretné, ha lesből rajta ütnének tervében. Kötelet ragad a kezébe és felpattan a korlátra. Meglehet, hogy most indul a biztos halálba.*
- Fedezzétek a hátsómat. Ja izé, meg persze a sajátotokat is. *Vélhetőleg nem ő lesz az egyedüli, aki erre a tettre szánja el magát, Bressből, Wramból, Nadból, Neriből ugyanúgy kinézi ezt, ahogy a többiekből is.*
- A kormos bengát lefoglalom. *Ez az utolsó szava, mielőtt rácsimpaszkodik a kötélre és a hajókorlátról megindul. Eszetlennek eszetlen döntés, de hát Dyntiről van szó. Ha talpra szilárd talajt érint, s nem esik bele útközben a vízbe, lövik szíven, vagy következik be bármilyen más előre nem látható történés, akkor rögtön előkapja a kardját és kacér szemöldökvonással néz szemet a nagydarab fickóval.*
- Szia drágám.
*Túl sok ideje nincs a csevegésre, de azért annyit megejt, hogy Bress felé küld egy kacsintást, Nad felé pedig egy olyan „Most mi van? Eltalálták, nem?” tekintettel vonja meg a vállát. Már az is nagy szó, hogy mindenféle előképzés nélkül tényleg nem a saját hajójukat lövi, úgyhogy nem fog fukarkodni a dicséretekkel. Ám, amikor a második lövés ismét a hajótestet éri el, akkor kénytelen nem a tüzérsége felé fordulni.*
- Telhetetlenek. *Kacag fel, ami a helyzetet tekintve kissé furcsán hat.* Azért legyen valami zsákmány is.
*Közben megérkezik Saramir is a tanórával. Egyrészt persze örül, hogy van valaki, aki jobban ért a koktélozáshoz, mint ő, másrészt nem tud elmenni a dolog mellett, anélkül, hogy félig gúnyos, félig könnyeden viccelős hangon meg ne jegyezzen valamit.*
- Csak folytasd, ha közben elsüllyesztenek, a víz alatt folytatjuk. *Ettől függetlenül viszont valamiféle hálás mosolyt ejt meg felé, majd, ha Nad testőre is csatlakozik nekilát az előregyártásnak. Egy idő után viszont felhagy vele, Bressnek sikerült ugyanis annyira megközelíteni a hajót, hogy közelharcba kezdjenek.
Kihúzza magát, Hópihe információira bólint egyet.*
- Akkor hát… *Vesz egy mély levegőt és széles vigyor telepszik az arcára. A maga részéről nem tart attól, hogy ők húznák a rövidebbet, hiszen volt már olyan, hogy elveszített egy csatát? Igen. És az ő hibájából? Hát… végül is igen. De, hát még mindig él, és vére pezsegni kezd azután, hogy kardját belemélyessze valaki húsába és úgy daloljon, ahogy azt már korábban megjósolták neki.*
- Vasmacskát le, csáklyákat elő. Ti is gyertek. *Néz az ágyúval tüzérkedő Wram és Taran felé. A csáklyázáshoz elég néhány ember, míg a többiek a repülő üvegekkel próbálnak, majd pánikot keltenek és időt ahhoz, hogy úgy lendüljenek át a másik oldalra, hogy nem rövidítik meg néhány karral, lábbal, esetleg egy helyes kis fejjel őket.* Bress rád is szükség lesz. *Persze, csak miután stabilizálta a hajót.
Kicsit kuszák az események, ráadásul többnyire nem ő szokta kiadni a parancsokat, így az új szerepben való díszelgés láthatóan okoz neki némi gondot, például, hogy kire milyen feladatot bízzon ez után? Hópihe szerint ketten elbújtak oldalra, és egyet kell értenie vele, amikor azt tippeli, hogy készülnek valamire.*
- Ne engedjük őket. Küldjünk nekik egy kis rumot, mielőtt előrukkolhatnának valamivel. A többiek pedig pörgessék azokat a csáklyákat! *Jegyzi meg a kis társaság felé. Azt már rájuk bízza, szavakkal nem teszi hozzá, hogy ki melyiket választja a csáklyázást, vagy a tüzeskedést. Ő megragad egy üveget, lehetőleg egy olyat, amit Saramir és nem ő készített elő, s amint sikerül saját hajójukat közelebb húzni a másikhoz, meg is lendíti az üveget, hogy lehetőleg valahova az egyik bujkáló fickó felé kerüljön, ő ugyanis engedve vére hívó szavának, elsőként kíván átlendülni, és nem igazán szeretné, ha lesből rajta ütnének tervében. Kötelet ragad a kezébe és felpattan a korlátra. Meglehet, hogy most indul a biztos halálba.*
- Fedezzétek a hátsómat. Ja izé, meg persze a sajátotokat is. *Vélhetőleg nem ő lesz az egyedüli, aki erre a tettre szánja el magát, Bressből, Wramból, Nadból, Neriből ugyanúgy kinézi ezt, ahogy a többiekből is.*
- A kormos bengát lefoglalom. *Ez az utolsó szava, mielőtt rácsimpaszkodik a kötélre és a hajókorlátról megindul. Eszetlennek eszetlen döntés, de hát Dyntiről van szó. Ha talpra szilárd talajt érint, s nem esik bele útközben a vízbe, lövik szíven, vagy következik be bármilyen más előre nem látható történés, akkor rögtön előkapja a kardját és kacér szemöldökvonással néz szemet a nagydarab fickóval.*
- Szia drágám.
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-15 09:21:06
Üzenet elküldve: 2016-02-15 09:21:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Azzal már nem tud foglalkozni, szavai nyomán ki nézte meg alaposabban a bizarr orrdíszt és ki nem. Igyekezett úgy fogalmazni, hogy ne kerüljön a középpontba a nyúzott testek csoportja, az eredmény persze más kérdés. Szerencsére az ágyú egyik lövése pont azokat viszi le az ellenséges hajóról, így a megkínzott testek most már talán nyugalmat lelnek a hullámsír mélyén.
Erőlteti a szemét, így látja a másik fél részéről az ágyúk mozgatását, ám még ő is nehezen hiszi el, ami utána jön. Ugyanis azt a hajó belsejében sütik el. Erre pedig egy magyarázatot talál.*
- A másik hajón valószínűleg foglyok is vannak, akik most kiszabadultak a hajó mélyén. *Kiabál le a többieknek az újabb információval.*
- A fedélzeten fegyvert ragadtak, a töpszli már lent is van az árbockosárból. A kormányosnál valami fura fegyver van, egy lánc, egyik végén karddal, a másik végén nagy golyóval. A nyurgák elbújtak, egyik jobbra, a másik balra, vigyázzatok velük, szerintem készülnek valamire.
*Kommentálja az eseményeket. Itt az ideje, hogy ő is a közelharcra készüljön. Mind dobótőrét, mind tőreit meglazítja kicsit tokjaikban, hogy pillanatok alatt elő tudja kapni, és bevethesse őket. Amint ezzel megvan, maga is kimászik az árbockosárból, és megindul lefelé a köteleken. No nem olyan fürgén, mint a töpszli a másik hajón, hiszen közben azért igyekszik szemmel tartani az ellenséget is, leesni pedig nem akar a megosztott figyelem miatt, így most nem a gyorsaságra hajt, különben túl gyorsan, és nagyon is fájdalmasan érne padlót.*
*Azzal már nem tud foglalkozni, szavai nyomán ki nézte meg alaposabban a bizarr orrdíszt és ki nem. Igyekezett úgy fogalmazni, hogy ne kerüljön a középpontba a nyúzott testek csoportja, az eredmény persze más kérdés. Szerencsére az ágyú egyik lövése pont azokat viszi le az ellenséges hajóról, így a megkínzott testek most már talán nyugalmat lelnek a hullámsír mélyén.
Erőlteti a szemét, így látja a másik fél részéről az ágyúk mozgatását, ám még ő is nehezen hiszi el, ami utána jön. Ugyanis azt a hajó belsejében sütik el. Erre pedig egy magyarázatot talál.*
- A másik hajón valószínűleg foglyok is vannak, akik most kiszabadultak a hajó mélyén. *Kiabál le a többieknek az újabb információval.*
- A fedélzeten fegyvert ragadtak, a töpszli már lent is van az árbockosárból. A kormányosnál valami fura fegyver van, egy lánc, egyik végén karddal, a másik végén nagy golyóval. A nyurgák elbújtak, egyik jobbra, a másik balra, vigyázzatok velük, szerintem készülnek valamire.
*Kommentálja az eseményeket. Itt az ideje, hogy ő is a közelharcra készüljön. Mind dobótőrét, mind tőreit meglazítja kicsit tokjaikban, hogy pillanatok alatt elő tudja kapni, és bevethesse őket. Amint ezzel megvan, maga is kimászik az árbockosárból, és megindul lefelé a köteleken. No nem olyan fürgén, mint a töpszli a másik hajón, hiszen közben azért igyekszik szemmel tartani az ellenséget is, leesni pedig nem akar a megosztott figyelem miatt, így most nem a gyorsaságra hajt, különben túl gyorsan, és nagyon is fájdalmasan érne padlót.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-14 15:08:17
Üzenet elküldve: 2016-02-14 15:08:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Lélekvesztő az útjára indul//
//16+ jelenetet tartalmaz//
*A támadás folytatódik Taran és Wram lövései eltalálják a hajót. Az első lövés a hajó orrára sikeredik és így megfosztja azt az emberek alkotta orrdíszétől. A második lövés viszont megint a hajó alsó részét éri nem messze a másik lövéstől. Ezután egy újabb érdekesség vehető észre a lélekvesztő fedélzetéről. Mielőtt az ágyúk kikukucskálnának a lukon irányt váltanak és nem sokra rá hallatszik az ágyúdörrenés is. Az ellenséges hajó belsejében sütötték el az ágyúkat. A hangot nem sokra rá követi a lövedék is ami kiszakítja a hajó hátsó részét, nyomában vért és emberi testrészeket hagyva némelyik még látszik is ahogy kirepül a lövedékkel. A nagydarab sötétbőrű és a dagi szinte egyszerre nyúlnak fegyverükért, a kormányos egy fura láncot vesz fel maga mellől aminek egyik vége egy vas golyó a másik pedig egy penge. A két nyurga fedezéket keres magának és takarásba vonulnak egyik balra másik pedig jobbra. Az árbockosárban lévő pedig elkezd egy kötélen lemászni ami nem tart neki sokáig olyan fürge. Több mozgolódás nem fedezhető fel az ellenséges hajón. A lélekvesztő végre olyan közel került a másikhoz hogy megkezdhetik a támadást. Mehet a csáklyázás, a koktélozás és indulhat a közelharc hacsak máshogy nem döntenek. Viszont az biztos a túloldalt öt ember vár rájuk akik felkészültek a harcra, legalábbis egyelőre. Az első támadást Nerilil próbálja véghez vinni ami sikerül is neki. A dagadt kormányost eltalálja a szigony és keresztülmegy a combján. Igen sajnos a dobás csak ennyi eredménnyel járt, de arra jó hogy harcban előnyt kovácsoljanak majd maguknak legalább vele szemben.*
//Az ellenség oldalán//
*Kalanon terve csak részben válik be, a felnőttek celláját sikerül kinyitnia de csak kevesen indulnak fel a szabadság és menekülés reményében sokan lent maradnak. A gyerekek cellája viszont nem nyílik, teljesen beszorult, ez az amelyikben megakadt az ágyúgolyó. Miközben a másik cellával bíbelődik újabb ágyúdörrenéseket hall. Három távolabbi és egy nagyon is közeli, a mellette lévő cellába ront be az ágyúgolyó amit az előbb nyitott ki. A robbanás hangját sikolyok és jajveszékelések követik. Amikor Kalanon átnéz, ha átnéz a másik cellába láthatja amint az ottmaradtak közül sokan megsérültek és ketten belehaltak az ágyúgolyóval való találkozásba. Majd ezután arra lesz figyelmes hogy szájkosaras cellatársa sétál el mellette. Ha követi vagy csak később elindul felfelé észreveheti a második szinten a károkat amit a hajóban elsütött ágyúk okoztak. Mindenhol vér csöpög és húscafatok lógnak, feltételezhető hogy mikor az ágyúsok észrevették a menekülő rabokat rájuk lőttek az ágyúval. Most senki nincs az ágyúknál a második szint teljesen üres, ha a szájkosarassal ment láthatja amint a kapitány szobája felé tart. Kalanon a döntés követi a cellatársát ha vele tartott vagy elindul felfelé a fedélzetre. Amennyiben viszont lent maradt hallhatja amint a gyerekek sírás és kegyelemért való könyörgésük, illetve a felnőttek jajveszékelése tölti meg a teret.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.14 16:30:40
//16+ jelenetet tartalmaz//
*A támadás folytatódik Taran és Wram lövései eltalálják a hajót. Az első lövés a hajó orrára sikeredik és így megfosztja azt az emberek alkotta orrdíszétől. A második lövés viszont megint a hajó alsó részét éri nem messze a másik lövéstől. Ezután egy újabb érdekesség vehető észre a lélekvesztő fedélzetéről. Mielőtt az ágyúk kikukucskálnának a lukon irányt váltanak és nem sokra rá hallatszik az ágyúdörrenés is. Az ellenséges hajó belsejében sütötték el az ágyúkat. A hangot nem sokra rá követi a lövedék is ami kiszakítja a hajó hátsó részét, nyomában vért és emberi testrészeket hagyva némelyik még látszik is ahogy kirepül a lövedékkel. A nagydarab sötétbőrű és a dagi szinte egyszerre nyúlnak fegyverükért, a kormányos egy fura láncot vesz fel maga mellől aminek egyik vége egy vas golyó a másik pedig egy penge. A két nyurga fedezéket keres magának és takarásba vonulnak egyik balra másik pedig jobbra. Az árbockosárban lévő pedig elkezd egy kötélen lemászni ami nem tart neki sokáig olyan fürge. Több mozgolódás nem fedezhető fel az ellenséges hajón. A lélekvesztő végre olyan közel került a másikhoz hogy megkezdhetik a támadást. Mehet a csáklyázás, a koktélozás és indulhat a közelharc hacsak máshogy nem döntenek. Viszont az biztos a túloldalt öt ember vár rájuk akik felkészültek a harcra, legalábbis egyelőre. Az első támadást Nerilil próbálja véghez vinni ami sikerül is neki. A dagadt kormányost eltalálja a szigony és keresztülmegy a combján. Igen sajnos a dobás csak ennyi eredménnyel járt, de arra jó hogy harcban előnyt kovácsoljanak majd maguknak legalább vele szemben.*
//Az ellenség oldalán//
*Kalanon terve csak részben válik be, a felnőttek celláját sikerül kinyitnia de csak kevesen indulnak fel a szabadság és menekülés reményében sokan lent maradnak. A gyerekek cellája viszont nem nyílik, teljesen beszorult, ez az amelyikben megakadt az ágyúgolyó. Miközben a másik cellával bíbelődik újabb ágyúdörrenéseket hall. Három távolabbi és egy nagyon is közeli, a mellette lévő cellába ront be az ágyúgolyó amit az előbb nyitott ki. A robbanás hangját sikolyok és jajveszékelések követik. Amikor Kalanon átnéz, ha átnéz a másik cellába láthatja amint az ottmaradtak közül sokan megsérültek és ketten belehaltak az ágyúgolyóval való találkozásba. Majd ezután arra lesz figyelmes hogy szájkosaras cellatársa sétál el mellette. Ha követi vagy csak később elindul felfelé észreveheti a második szinten a károkat amit a hajóban elsütött ágyúk okoztak. Mindenhol vér csöpög és húscafatok lógnak, feltételezhető hogy mikor az ágyúsok észrevették a menekülő rabokat rájuk lőttek az ágyúval. Most senki nincs az ágyúknál a második szint teljesen üres, ha a szájkosarassal ment láthatja amint a kapitány szobája felé tart. Kalanon a döntés követi a cellatársát ha vele tartott vagy elindul felfelé a fedélzetre. Amennyiben viszont lent maradt hallhatja amint a gyerekek sírás és kegyelemért való könyörgésük, illetve a felnőttek jajveszékelése tölti meg a teret.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.14 16:30:40
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-13 12:47:49
Üzenet elküldve: 2016-02-13 12:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
//Az ellenség oldalán//
*Káosz.
Úgy örvénylik körülötte mint a tengerek rettegett maelströmje, aminek teljesen mindegy, hogy embert, elfet vagy törpét ránt magával, mint ahogy azzal sem törődik, hogy élő vagy élettelen-e a torka áldozataként végző. A hajót ért támadása óta kapott új erőre ez az érzés és mostanra a fedélzet minden lelke megveszekedetten menekülne innen, úgy a legénység még ép elmével bíró tagjai, mint a fedélközben rabként tartott férfiak, nők és gyermekek.
Felnyitja az ajtót, miután az ágyúgolyó szétforgácsolja körülöttük a faszerkezetet. Látja, ahogy a maszkba szíjazott alak is elnyeri szabadulását és nem is lép hozzá, hogy megakadályozza ebben.
Ami saját irhájának épségét jelenti, nem a szigetvilág lagúnáinak egyikében akar elsüllyedni egy hullámsírba és ennek érdekében tenni is hajlandó. Most talán előnyt faraghat abból, hogy a többi cellába vetettel ellentétben, az ő mozgástere nagyobb volt a vele naponta végeztetett rutin miatt. Bejárhatta a hajó olyan részeit is, ahová egyébként tilalmas lett volna a bejárás, az elfek népéről pedig méltán hírlik úgy, hogy remek megfigyelők, hiszen az idő nem szorítja úgy őket, mint a szaporább fajok egyedeit. A kajütök elhelyezkedése, a bennük lakó arcok, a folyosófordulók, de még az olyan apróságnak számító dolgok is megmaradnak a fejében, minthogy honnan érezni az aznapra fővő étel illatát. Most ezekből épít magának térképet és foglalkozik első körben azzal, hogy pótolja hiányzó felszereléseit, vagy hogy legalább olyasmit a kezébe kerítsen, amivel a szabotálást elvégezheti.
A támadók kilétéről még semmit nem tud és a tengereken vívott háborúkról is csak feltételezi, hogy hasonló szabályok mentén művelik, mint a szárazföldekét. Ha rögtön elsüllyesztik a hajót, semmilyen zsákmányra nem számíthatnak.
Kalanon célja az, hogy képtelenné tegye a rabhajó arra, hogy ellenállást tanúsítson. A legénység megfogyatkozott állománya a kezére játszik ebben és a megmaradtak harci kedve sem lehet az igazi azóta, hogy a téboly mind többeket vont paranoiás őrjöngésbe.
Szabadon ereszti a többi rabot is, ha tudja, noha önös érdekből. Az ő fejvesztett riadalmuk jelenti majd az elterelést arról a puha árnyékról, ami ő lesz a talpuk alatt, hogy eljuthasson oda, ahová egymaga túl feltűnő lenne. De ha egy rémült csordaként szétrohanó tömeg egyik jellegtelen arcaként teszi...
A végleges célja egyszerű. El akar jutni a parancsnoklást ellátó fejig, amit elválaszthat a testtől, megbénítva ezzel a hajót, legalább annyi időre, hogy megadja az ellenségnek a fedélzet megszállásának lehetőségét.*
//Az ellenség oldalán//
*Káosz.
Úgy örvénylik körülötte mint a tengerek rettegett maelströmje, aminek teljesen mindegy, hogy embert, elfet vagy törpét ránt magával, mint ahogy azzal sem törődik, hogy élő vagy élettelen-e a torka áldozataként végző. A hajót ért támadása óta kapott új erőre ez az érzés és mostanra a fedélzet minden lelke megveszekedetten menekülne innen, úgy a legénység még ép elmével bíró tagjai, mint a fedélközben rabként tartott férfiak, nők és gyermekek.
Felnyitja az ajtót, miután az ágyúgolyó szétforgácsolja körülöttük a faszerkezetet. Látja, ahogy a maszkba szíjazott alak is elnyeri szabadulását és nem is lép hozzá, hogy megakadályozza ebben.
Ami saját irhájának épségét jelenti, nem a szigetvilág lagúnáinak egyikében akar elsüllyedni egy hullámsírba és ennek érdekében tenni is hajlandó. Most talán előnyt faraghat abból, hogy a többi cellába vetettel ellentétben, az ő mozgástere nagyobb volt a vele naponta végeztetett rutin miatt. Bejárhatta a hajó olyan részeit is, ahová egyébként tilalmas lett volna a bejárás, az elfek népéről pedig méltán hírlik úgy, hogy remek megfigyelők, hiszen az idő nem szorítja úgy őket, mint a szaporább fajok egyedeit. A kajütök elhelyezkedése, a bennük lakó arcok, a folyosófordulók, de még az olyan apróságnak számító dolgok is megmaradnak a fejében, minthogy honnan érezni az aznapra fővő étel illatát. Most ezekből épít magának térképet és foglalkozik első körben azzal, hogy pótolja hiányzó felszereléseit, vagy hogy legalább olyasmit a kezébe kerítsen, amivel a szabotálást elvégezheti.
A támadók kilétéről még semmit nem tud és a tengereken vívott háborúkról is csak feltételezi, hogy hasonló szabályok mentén művelik, mint a szárazföldekét. Ha rögtön elsüllyesztik a hajót, semmilyen zsákmányra nem számíthatnak.
Kalanon célja az, hogy képtelenné tegye a rabhajó arra, hogy ellenállást tanúsítson. A legénység megfogyatkozott állománya a kezére játszik ebben és a megmaradtak harci kedve sem lehet az igazi azóta, hogy a téboly mind többeket vont paranoiás őrjöngésbe.
Szabadon ereszti a többi rabot is, ha tudja, noha önös érdekből. Az ő fejvesztett riadalmuk jelenti majd az elterelést arról a puha árnyékról, ami ő lesz a talpuk alatt, hogy eljuthasson oda, ahová egymaga túl feltűnő lenne. De ha egy rémült csordaként szétrohanó tömeg egyik jellegtelen arcaként teszi...
A végleges célja egyszerű. El akar jutni a parancsnoklást ellátó fejig, amit elválaszthat a testtől, megbénítva ezzel a hajót, legalább annyi időre, hogy megadja az ellenségnek a fedélzet megszállásának lehetőségét.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-12 15:17:56
Üzenet elküldve: 2016-02-12 15:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Hallgatja a létszámolvasást, számolva magában is, nem csak kapitányuk összegzését hallgatva. A félvér is kevésnek tartja mindezt, főleg egy ekkora hajóhoz. Újra és újra végigszámolja a dolgokat. Parancsokat hallgatna, már ha hallhatna, azok azonban nem hangzanak el a másik oldalon. A dob és kürt hangja elnémult, már nem szól az istenverte zaj.*
- Az biztos, hogy a hajót már közel sem kereskedők irányítják, egy ekkora hajóhoz azonban legénység kell, az elfoglalásához szintén. Vagy nagyon erősek, vagy a legénység volt egy összekergetett banda, vagy többen vannak. Az utóbbira fogadnék. Tíz, talán tizenöt fő. Szerintem ez a minimum, még ha talán sebesült is némelyik - *gondolkozik hangosan. A Vörös szavára nem mozdul. Bár sejti, kitől hallhatta azt az elfuserált nevet, úgy tesz, mint aki nem tud róla. Csak Nadae noszogatására indul meg, előtte azonban a rumadag újraelosztásakor a némber nyakába karol.*
- Ez esetben az összes ital, amit Nadae inna, a tiétek. Majd én lefogom, amíg vedelitek - *vigyorodik el gonoszan, s már ott is hagyja a nőt, hogy társuljon a gyújtósgyártó bagázshoz. Már kezdene bele az egyik verzióba, mikor jön egy másik. Letesz mindent kezéből, figyeli az újabb bemutatót, mit maga is jobbnak vél, ennek ellenére utána sem kezd bele a munkába. Vár, unottan, mintha csak azt lesné, mikor jön egy újabb ötlet. Sóvárogva néz a másik hajóra, remélve, hogy mihamarabb fedélzetére léphet, ami… talán nem ég porrá lábaik alatt.*
- A Kapitánynak igaza van. Nem kellene mindent felgyújtani, mert akár a lábunk alatt is robbanhat idővel a fedélzet. Ennek ellenére segítek, amint leharcoltátok, hogy melyik verzióban kéritek a feleseket - *jegyzi meg, sürgetve kicsit a dolgokat. Mikor megszületik a megállapodás, már ha a továbbiakban még mindig igénylik az üvegeket, belekezd megalkotásukba a megszavazott recept alapján. Gondosan ügyel a műveletekre, nehogy mellémenjen akár egyetlen csepp gyúlékony folyadék is, mit aztán ellenük használhatnak.*
- Ha lehet, legközelebb ezekből még indulás előtt gyártsunk le néhányat, hogy ne ilyenkor kelljen szórakozni - *fejezi be részéről az utolsót.
Lassacskán az alkimistakonyha szagát átveszi a már ismert rothadó hullaszag. Orrát húzza, szájára fintor költözik egy pillanatra, míg megtelik vele tüdeje, majd felkelve ismét Nadae mellé sorol. Hamarosan itt az idő.*
*Hallgatja a létszámolvasást, számolva magában is, nem csak kapitányuk összegzését hallgatva. A félvér is kevésnek tartja mindezt, főleg egy ekkora hajóhoz. Újra és újra végigszámolja a dolgokat. Parancsokat hallgatna, már ha hallhatna, azok azonban nem hangzanak el a másik oldalon. A dob és kürt hangja elnémult, már nem szól az istenverte zaj.*
- Az biztos, hogy a hajót már közel sem kereskedők irányítják, egy ekkora hajóhoz azonban legénység kell, az elfoglalásához szintén. Vagy nagyon erősek, vagy a legénység volt egy összekergetett banda, vagy többen vannak. Az utóbbira fogadnék. Tíz, talán tizenöt fő. Szerintem ez a minimum, még ha talán sebesült is némelyik - *gondolkozik hangosan. A Vörös szavára nem mozdul. Bár sejti, kitől hallhatta azt az elfuserált nevet, úgy tesz, mint aki nem tud róla. Csak Nadae noszogatására indul meg, előtte azonban a rumadag újraelosztásakor a némber nyakába karol.*
- Ez esetben az összes ital, amit Nadae inna, a tiétek. Majd én lefogom, amíg vedelitek - *vigyorodik el gonoszan, s már ott is hagyja a nőt, hogy társuljon a gyújtósgyártó bagázshoz. Már kezdene bele az egyik verzióba, mikor jön egy másik. Letesz mindent kezéből, figyeli az újabb bemutatót, mit maga is jobbnak vél, ennek ellenére utána sem kezd bele a munkába. Vár, unottan, mintha csak azt lesné, mikor jön egy újabb ötlet. Sóvárogva néz a másik hajóra, remélve, hogy mihamarabb fedélzetére léphet, ami… talán nem ég porrá lábaik alatt.*
- A Kapitánynak igaza van. Nem kellene mindent felgyújtani, mert akár a lábunk alatt is robbanhat idővel a fedélzet. Ennek ellenére segítek, amint leharcoltátok, hogy melyik verzióban kéritek a feleseket - *jegyzi meg, sürgetve kicsit a dolgokat. Mikor megszületik a megállapodás, már ha a továbbiakban még mindig igénylik az üvegeket, belekezd megalkotásukba a megszavazott recept alapján. Gondosan ügyel a műveletekre, nehogy mellémenjen akár egyetlen csepp gyúlékony folyadék is, mit aztán ellenük használhatnak.*
- Ha lehet, legközelebb ezekből még indulás előtt gyártsunk le néhányat, hogy ne ilyenkor kelljen szórakozni - *fejezi be részéről az utolsót.
Lassacskán az alkimistakonyha szagát átveszi a már ismert rothadó hullaszag. Orrát húzza, szájára fintor költözik egy pillanatra, míg megtelik vele tüdeje, majd felkelve ismét Nadae mellé sorol. Hamarosan itt az idő.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-11 18:22:14
Üzenet elküldve: 2016-02-11 18:22:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
*A hajóoldal látványa undorral és mégis örömmel tölti el. Régen volt már komoly veszélyben és egy időben ő is foglalkozott rabszolga-kereskedelemmel, így számára a 'selejttől' vagy a 'problémástól' való megszabadulás ezen módja egyáltalán nem ismeretlen. Hosszú a tengeri út, nem lehet mindenkit etetni. És a környezetében lévők meg is hallhatják a felcsattanását.*
-Háhh... ez tényleg egy kereskedőhajó. Viszont a portékája akkor szart se fog érni nekünk.
*Első kapja a duplatőrét.*
~Viszont illene majd üdvözölni a kollégát valamikor.~
*De megszakítják a gondolatait és érkezik is Dynti hívására, de az első mondatnál, amint meglátja az összehányt művet, kénytelen megszakítani. visszarakja a tokjaiba a tőreit.*
-Állj, állj állj. Megállunk... és most megtanuljátok, hogyan kell IGAZI gyulladóelegyet keverni, mert ezt legfeljebb hideg téli éjszakákon nézegetném az ablakban kirakva, ha lusta vagyok gyertyát keresni. Kábé annyit is ér. Egy wegtoreni alkimista ismerősöm receptje, ki is tiltották a Palotanegyedből, mert a földdé tett egyenlővé egy házat, tehát ért hozzá. Hadd mutassam meg. Addig is, valaki azonnal induljon meg a pincébe, ugyanis szükségünk lesz lámpaolajra, nagyon is sokra, és kátrányt is elő kéne valahonnan kaparni. A többiek pedig figyeljenek.
*Ő pedig elfújja az olajlámpást, csak a maradék fáklyák fényére támaszkodva, majd a fél kezébe egy üres literesüveg kerül.*
-Alapjában, ami szükséges hozzá, az lámpaolaj, valamiféle tömény, tiszta alkohol, ha azt akarod, hogy fullasztó füstje legyen, akkor az említett kátrány szép fekete felhőt fog létrehozni, amiben perceken belül meg lehet fulladni. Az arány inkább feles, mások kettő egy arányra esküsznek, szerintem az előbbi, de mindegy. Amikor sok van a készletből, akkor bármelyik jó, de ha fogy, akkor persze úgy, ahogy a legtöbbet el lehet készíteni belőle, és persze ne is töltsétek tele teljesen egy-egy üveget, hogy minél több lehessen. Amikor feltöltötted, a rongy aljával töröld fel a nyakát, majd azt a részét tömködd is bele, majd erősen nyomd rá a dugót, nagyon fontos, hogy ne lazuljon, sőt a legjobb, ha kiszedhetetlenül beszorul. Ha ez nem megy olyan könnyen, a dugót kicsit nyiszatoljátok meg az oldalán, de a cél még mindig az, hogy teljesen zárjon. Ezután, pusztán élvezeti értéke miatt, rázzátok össze és csak utána gyújtsátok meg, ahogy mutatom. A célzásnál, a prioritás a káoszkeltés és az, hogy fontos célpontokra menjen. Az emberek másodlagosak, a fontos az, hogy az ágyúkat találjátok be, mert akkor megközelíthetetlenné válnak, az alsó ágyúkhoz nagyon fontos lenne, ha lesz kátrány, mert pár bedobása utána fel kell menekülniük. vagy megfulladnak. Vagy kit érdekel, a sűrű, fojtogató fekete füstön lássanak át, ha tudnak. Viszont ennyi volt a mai tanmese, irány főzőcskézni! Aki nagyon unatkozik, öntsön bele pár nagymarok sót, rázza össze, akkor más lesz a színe is, szép sötétvörös!
*Majd le is rakja a mintaművet, lehet csodálni, rajongani érte, majd amikor megunták, eldobni és újra csodálni, rajongani. És az ilyen pillanatokban nagyon is örül, hogy ennyi helyen járt a világban, mert az érdekesebb dolgok meg is maradtak az emlékeiben. És ő maga is nekilát a munkálatoknak, majd Nerilil számára is segítő kezeket nyújt.*
-Ami még hasznos lenne, egy bőrkesztyű, ami ha elég vastag és talán, nagyon talán valamivel kezelve is van, akkor kézzel is könnyedén dobhatóvá válnának az üveget, egyébként pedig... van egy művészete a dolognak. Ha lenne kesztyű, akkor nagyon gyorsan megfogod a nyakánál, ívesen elhajítod úgy, hogy a 'feje' is előre vigye, egyébként csak úgy, ahogy eléred anélkül, hogy megégetnéd magad. Mindenkinek kellemes szórakozást és... élvezzétek ki a pár pillanatos gonosz kacajt az elmétek sötét zugából, amikor telibe trafáltok valamit vele... vagy valakit. Részben az ilyen pillanatokért kell élni.
*A hajóoldal látványa undorral és mégis örömmel tölti el. Régen volt már komoly veszélyben és egy időben ő is foglalkozott rabszolga-kereskedelemmel, így számára a 'selejttől' vagy a 'problémástól' való megszabadulás ezen módja egyáltalán nem ismeretlen. Hosszú a tengeri út, nem lehet mindenkit etetni. És a környezetében lévők meg is hallhatják a felcsattanását.*
-Háhh... ez tényleg egy kereskedőhajó. Viszont a portékája akkor szart se fog érni nekünk.
*Első kapja a duplatőrét.*
~Viszont illene majd üdvözölni a kollégát valamikor.~
*De megszakítják a gondolatait és érkezik is Dynti hívására, de az első mondatnál, amint meglátja az összehányt művet, kénytelen megszakítani. visszarakja a tokjaiba a tőreit.*
-Állj, állj állj. Megállunk... és most megtanuljátok, hogyan kell IGAZI gyulladóelegyet keverni, mert ezt legfeljebb hideg téli éjszakákon nézegetném az ablakban kirakva, ha lusta vagyok gyertyát keresni. Kábé annyit is ér. Egy wegtoreni alkimista ismerősöm receptje, ki is tiltották a Palotanegyedből, mert a földdé tett egyenlővé egy házat, tehát ért hozzá. Hadd mutassam meg. Addig is, valaki azonnal induljon meg a pincébe, ugyanis szükségünk lesz lámpaolajra, nagyon is sokra, és kátrányt is elő kéne valahonnan kaparni. A többiek pedig figyeljenek.
*Ő pedig elfújja az olajlámpást, csak a maradék fáklyák fényére támaszkodva, majd a fél kezébe egy üres literesüveg kerül.*
-Alapjában, ami szükséges hozzá, az lámpaolaj, valamiféle tömény, tiszta alkohol, ha azt akarod, hogy fullasztó füstje legyen, akkor az említett kátrány szép fekete felhőt fog létrehozni, amiben perceken belül meg lehet fulladni. Az arány inkább feles, mások kettő egy arányra esküsznek, szerintem az előbbi, de mindegy. Amikor sok van a készletből, akkor bármelyik jó, de ha fogy, akkor persze úgy, ahogy a legtöbbet el lehet készíteni belőle, és persze ne is töltsétek tele teljesen egy-egy üveget, hogy minél több lehessen. Amikor feltöltötted, a rongy aljával töröld fel a nyakát, majd azt a részét tömködd is bele, majd erősen nyomd rá a dugót, nagyon fontos, hogy ne lazuljon, sőt a legjobb, ha kiszedhetetlenül beszorul. Ha ez nem megy olyan könnyen, a dugót kicsit nyiszatoljátok meg az oldalán, de a cél még mindig az, hogy teljesen zárjon. Ezután, pusztán élvezeti értéke miatt, rázzátok össze és csak utána gyújtsátok meg, ahogy mutatom. A célzásnál, a prioritás a káoszkeltés és az, hogy fontos célpontokra menjen. Az emberek másodlagosak, a fontos az, hogy az ágyúkat találjátok be, mert akkor megközelíthetetlenné válnak, az alsó ágyúkhoz nagyon fontos lenne, ha lesz kátrány, mert pár bedobása utána fel kell menekülniük. vagy megfulladnak. Vagy kit érdekel, a sűrű, fojtogató fekete füstön lássanak át, ha tudnak. Viszont ennyi volt a mai tanmese, irány főzőcskézni! Aki nagyon unatkozik, öntsön bele pár nagymarok sót, rázza össze, akkor más lesz a színe is, szép sötétvörös!
*Majd le is rakja a mintaművet, lehet csodálni, rajongani érte, majd amikor megunták, eldobni és újra csodálni, rajongani. És az ilyen pillanatokban nagyon is örül, hogy ennyi helyen járt a világban, mert az érdekesebb dolgok meg is maradtak az emlékeiben. És ő maga is nekilát a munkálatoknak, majd Nerilil számára is segítő kezeket nyújt.*
-Ami még hasznos lenne, egy bőrkesztyű, ami ha elég vastag és talán, nagyon talán valamivel kezelve is van, akkor kézzel is könnyedén dobhatóvá válnának az üveget, egyébként pedig... van egy művészete a dolognak. Ha lenne kesztyű, akkor nagyon gyorsan megfogod a nyakánál, ívesen elhajítod úgy, hogy a 'feje' is előre vigye, egyébként csak úgy, ahogy eléred anélkül, hogy megégetnéd magad. Mindenkinek kellemes szórakozást és... élvezzétek ki a pár pillanatos gonosz kacajt az elmétek sötét zugából, amikor telibe trafáltok valamit vele... vagy valakit. Részben az ilyen pillanatokért kell élni.
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:55:20
Üzenet elküldve: 2016-02-10 21:55:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Beszélgetések jönnek mennek, a szavak szállnak a sötét éjben. Szócséplések követik egymást, ahogy marják egymást a többiek, köztük ő maga is. S ahelyett, hogy ez bosszantaná, szokatlanul aljas mosoly húzódik ajkai szegletében.
Eszébe jutnak a régi szép idők, mikor ő maga képes volt a másik haját tépni, egy-egy akció előtt.
De nem most van itt az ideje a nosztalgiázásnak.
Bressnek csak bólint. Szemei sarkából tekint rá, ahogy az ágyuk… Nem találják el a célpontot. Persze Dyntit nem rendíti el, hogy ne dicsérje meg a két kezdő ágyúsukat. Karjait keresztbe fonva mellkasán tekint a Vöröskére, sokatmondó tekintettel. Amolyan: „Tényleg? Ez most komoly? El sem találták, de lyukat ütnek bele, s elsüllyesztik.” jelleggel.
Eközben hallgatja Enrakhala kiáltását is. Magába számolja az embereket.*
- Öt a fedélzeten. Ha a lenti két ágyút is legalább ketten kezelik az hét. Valami nem stimmel, ez túl kevés.
*Mondja hangosan, nem bánva, hogy bárki is meghallhatja. Öblös léptekkel indul meg Vöröskéék felé, nézve, hogy azok mit terveznek. Közbe az ágyút is újratöltik, s az ő hangja is elhangzik.*
- Lehetőleg, most a fedélzetet találjátok el fiúk. *Vigyorodik Taranra és Wramra.* - Igazán nagy segítség lenne.
*Informálja őket. Az ágyúk – remélhetőleg – újra dördülnek, s az egyik hátrarúgó vasdarab épp a lába előtt zakózik el a hajó túl vége felé. Pár pillanatig csak értetlenül pislog ott, de már halad is tovább. Megáll Taranék és Dyntiék között, hogy mindkét társaságot jól hallja. Bress meg úgyis kiabál, ha van valami, ahogy En is. Reydis meg… Elment a fáklyákért, s azóta se tért vissza. Nagy sóhajt hallat, de valahol a lelke legmélyén nem tudja sajnálni. Egyébként meg majd Leont veszi elő, ha az is előkerül végre.*
- Az egyszerűbe semmi élvezet nincs, Démon. *Vigyorodik a férfira. Vére már zubog, alig várja, hogy végre közel kerüljenek a hajóhoz, csáklyát ragadjanak, s átugorjanak. Régen volt már, s hiányzott neki az érzés.*
- Hallottátok Zarát! *Kiabálja el magát, miután meghallja a motivációt. Ez még neki is kedvére való, majd megpaskolja Démon mellkasát.*
- Aldrené az enyém. Ő ugyanis nem ihat, egy kortynyi rumot sem. *Kacsint Zara felé, majd megpaskolva Aldren vállát int fejével a Dyntiék felé.*
- Menj segíts nekik, és… *Tekintetét hol Nerililre, hol pedig Dyntire téveszti.* - Lehetőleg ne a hajót gyújtsátok fel, hanem az embereket. A hajóra még szükségünk lehet. A Csáklyákat meg készítsétek. A vasmacskát is! *Kiáltja el magát, s ő maga megy a vasmacska felé. Remélhetőleg, emlékei szerint, nem olyan mély itt a víz, hogy egy kósza zátony ne lehessen itt, amibe beleakadhatnának.
En megszólalására, hogy azok csak holtak, ne is figyeljenek rá… Na ez az, ami nem válik be. Amint meghallja a tiltó szót, tekintete rögtön arra réved. Arca fintorba torzul, a holtak látványa miatt, bár a nyúzott bőrüket nem látja.*
- Remek. Aki elpatkol, még csak rumot sem kap. *Vinnyogja magának. Hirtelen félsz uralkodik el szívében, hogy talán nem fognak sikerrel járni…
És épp ez az, amin ilyenkor nem gondolkodhat.*
- Mindenki készüljön… *Kiabálja, ahogy egyre közelebb érnek a hajóhoz.
Ha eléri a megfelelő távolságot, nagy erőt vesz, hogy a horgonyt leengedje, s már szalad is az egyik csáklya felé, hogy átdobva a hajóra, közelebb húzzák.*
- Addig kell rajtuk ütnünk, amíg az alsó ágyúkkal nem lőnek!
*Adja a parancsot. Gyorsnak kell lenniük, a meglepetés erejével kell lecsapni rájuk. Remélhetőleg sikeresen.*
*Beszélgetések jönnek mennek, a szavak szállnak a sötét éjben. Szócséplések követik egymást, ahogy marják egymást a többiek, köztük ő maga is. S ahelyett, hogy ez bosszantaná, szokatlanul aljas mosoly húzódik ajkai szegletében.
Eszébe jutnak a régi szép idők, mikor ő maga képes volt a másik haját tépni, egy-egy akció előtt.
De nem most van itt az ideje a nosztalgiázásnak.
Bressnek csak bólint. Szemei sarkából tekint rá, ahogy az ágyuk… Nem találják el a célpontot. Persze Dyntit nem rendíti el, hogy ne dicsérje meg a két kezdő ágyúsukat. Karjait keresztbe fonva mellkasán tekint a Vöröskére, sokatmondó tekintettel. Amolyan: „Tényleg? Ez most komoly? El sem találták, de lyukat ütnek bele, s elsüllyesztik.” jelleggel.
Eközben hallgatja Enrakhala kiáltását is. Magába számolja az embereket.*
- Öt a fedélzeten. Ha a lenti két ágyút is legalább ketten kezelik az hét. Valami nem stimmel, ez túl kevés.
*Mondja hangosan, nem bánva, hogy bárki is meghallhatja. Öblös léptekkel indul meg Vöröskéék felé, nézve, hogy azok mit terveznek. Közbe az ágyút is újratöltik, s az ő hangja is elhangzik.*
- Lehetőleg, most a fedélzetet találjátok el fiúk. *Vigyorodik Taranra és Wramra.* - Igazán nagy segítség lenne.
*Informálja őket. Az ágyúk – remélhetőleg – újra dördülnek, s az egyik hátrarúgó vasdarab épp a lába előtt zakózik el a hajó túl vége felé. Pár pillanatig csak értetlenül pislog ott, de már halad is tovább. Megáll Taranék és Dyntiék között, hogy mindkét társaságot jól hallja. Bress meg úgyis kiabál, ha van valami, ahogy En is. Reydis meg… Elment a fáklyákért, s azóta se tért vissza. Nagy sóhajt hallat, de valahol a lelke legmélyén nem tudja sajnálni. Egyébként meg majd Leont veszi elő, ha az is előkerül végre.*
- Az egyszerűbe semmi élvezet nincs, Démon. *Vigyorodik a férfira. Vére már zubog, alig várja, hogy végre közel kerüljenek a hajóhoz, csáklyát ragadjanak, s átugorjanak. Régen volt már, s hiányzott neki az érzés.*
- Hallottátok Zarát! *Kiabálja el magát, miután meghallja a motivációt. Ez még neki is kedvére való, majd megpaskolja Démon mellkasát.*
- Aldrené az enyém. Ő ugyanis nem ihat, egy kortynyi rumot sem. *Kacsint Zara felé, majd megpaskolva Aldren vállát int fejével a Dyntiék felé.*
- Menj segíts nekik, és… *Tekintetét hol Nerililre, hol pedig Dyntire téveszti.* - Lehetőleg ne a hajót gyújtsátok fel, hanem az embereket. A hajóra még szükségünk lehet. A Csáklyákat meg készítsétek. A vasmacskát is! *Kiáltja el magát, s ő maga megy a vasmacska felé. Remélhetőleg, emlékei szerint, nem olyan mély itt a víz, hogy egy kósza zátony ne lehessen itt, amibe beleakadhatnának.
En megszólalására, hogy azok csak holtak, ne is figyeljenek rá… Na ez az, ami nem válik be. Amint meghallja a tiltó szót, tekintete rögtön arra réved. Arca fintorba torzul, a holtak látványa miatt, bár a nyúzott bőrüket nem látja.*
- Remek. Aki elpatkol, még csak rumot sem kap. *Vinnyogja magának. Hirtelen félsz uralkodik el szívében, hogy talán nem fognak sikerrel járni…
És épp ez az, amin ilyenkor nem gondolkodhat.*
- Mindenki készüljön… *Kiabálja, ahogy egyre közelebb érnek a hajóhoz.
Ha eléri a megfelelő távolságot, nagy erőt vesz, hogy a horgonyt leengedje, s már szalad is az egyik csáklya felé, hogy átdobva a hajóra, közelebb húzzák.*
- Addig kell rajtuk ütnünk, amíg az alsó ágyúkkal nem lőnek!
*Adja a parancsot. Gyorsnak kell lenniük, a meglepetés erejével kell lecsapni rájuk. Remélhetőleg sikeresen.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-10 16:08:24
Üzenet elküldve: 2016-02-10 16:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
* Wram lövése nem olyan látványos, mint a mágusé, ám nem is olyan pontos. *
- A fenébe. Alacsony.
* Morogja, majd a társára néz, aki látszólag teljesen felpörgött. *
- Nyugalom, öcskös! Először jussunk el odáig, hogy nem küldenek minket a tenger fenekére!
* Morogja csillapítóan, mert ez a fajta vehemencia nem életbiztosítás jelenleg. A kéréseket azonban teljesíti, bár itt szüksége is van vaskos karjaira, hogy megmozdítsa ezeket a fémcsöveket. *
- Most ne égesd le a képedet, ha lehet.
* Kommentálja a másik mozdulatait, majd felkapja a golyókat, s belelöki őket a csövekbe. Mikor végre eljutnak odáig, hogy lőjenek, akkor az ork kissé korrigál a korábbi álláson, igyekszik feljebb célozni. Valamivel feljebb is céloz, mint a fedélzet, hogy biztosabb legyen a dolog. *
- Mondtam, hogy higgadj le. Persze, ugorjál csak! Mit gondolsz, kibe vetik bele az első szigonyt, ha meglátják, hogy bűvészkedsz?
* Teszi fel a kérdést, mert hát valljuk meg, az orkon van izom is, meg páncél is, míg Taran ezek közül nem igazán rendelkezik egyikkel sem. *
- Persze! Örömmel harcolok majd a feltrancsírozott tetemed fölött, míg nem nyerünk, vagy el nem esek magam is!
* Nyers és cinikus, ám egyrészt ez várható el tőle, másrészt viszont számára is meglepő módon ezzel igyekszik a máguska szemét felnyitni. *
* Wram lövése nem olyan látványos, mint a mágusé, ám nem is olyan pontos. *
- A fenébe. Alacsony.
* Morogja, majd a társára néz, aki látszólag teljesen felpörgött. *
- Nyugalom, öcskös! Először jussunk el odáig, hogy nem küldenek minket a tenger fenekére!
* Morogja csillapítóan, mert ez a fajta vehemencia nem életbiztosítás jelenleg. A kéréseket azonban teljesíti, bár itt szüksége is van vaskos karjaira, hogy megmozdítsa ezeket a fémcsöveket. *
- Most ne égesd le a képedet, ha lehet.
* Kommentálja a másik mozdulatait, majd felkapja a golyókat, s belelöki őket a csövekbe. Mikor végre eljutnak odáig, hogy lőjenek, akkor az ork kissé korrigál a korábbi álláson, igyekszik feljebb célozni. Valamivel feljebb is céloz, mint a fedélzet, hogy biztosabb legyen a dolog. *
- Mondtam, hogy higgadj le. Persze, ugorjál csak! Mit gondolsz, kibe vetik bele az első szigonyt, ha meglátják, hogy bűvészkedsz?
* Teszi fel a kérdést, mert hát valljuk meg, az orkon van izom is, meg páncél is, míg Taran ezek közül nem igazán rendelkezik egyikkel sem. *
- Persze! Örömmel harcolok majd a feltrancsírozott tetemed fölött, míg nem nyerünk, vagy el nem esek magam is!
* Nyers és cinikus, ám egyrészt ez várható el tőle, másrészt viszont számára is meglepő módon ezzel igyekszik a máguska szemét felnyitni. *
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-09 20:39:41
Üzenet elküldve: 2016-02-09 20:39:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lövés végül jól sikerül. Mármint, ha jónak számít az, hogy nem robbantották fel magukat, és megúszták egy kevés korommal a képükön. Mert egyébként az árbocot nem találták el, és az ágyúk helyett is inkább a hajótest kapott egy gyomrost. Miután a füst felszáll, némán vigyorog Wram arcába, annak keresetlen szavai hallatán. Ritka dolog, de az orkban legalább egy kicsit megbízik, ő az egyetlen barátja ezen az átkozott bárkán!*
-Megtiszteltetés lesz veled harcolni, cimbora!
*Veregeti vállon, amikor leadta a zöldbőrű is az ágyúlövést, de mielőtt tartósan el tudnának beszélgetni, Dynti kiválóan alakított első tisztként újabb tűzparancsot ad.*
-Húzd hátra az ágyúkat, Wram!
*Gyorsnak kell lenniük a töltés során, és ehhez kooperációra lesz szükségük. Ha az ork megteszi, amire kéri a mágus, akkor a kicsi falapátot megmeríti Taran a robbanóporban, és egy kevésbé púpos adaggal az egyik csőbe is szór, valamint a másikba is. Korábban az volt a baj, hogy igen púposra sikeredett a merítés, pedig a lapátka pont úgy van kialakítva, hogy a megfelelő mennyiségű por esetén pontosan tele legyen. Taran a por behelyezése után elnyúl egy másik célszerszámért, ami egy bot, egy megfelelő méretű kátrányba mártott rongybunkóval a végén. Ezt bedugja az egyik csőbe, és ledöngöli a port.*
-Gyere utánam és tegyél bele egy-egy ágyúgolyót!
*Kiáltásával próbálja a kialakuló csatazajt túlharsogni, miközben a második ágyú tartalmát is megdöngöli. A golyó behelyezése a leglassúbb folyamat, így ezt kihasználva az utolsó fázist is magára vállalja. Eldobja a döngölőt, majd ismét a hordóhoz fut, hogy a jobb és a bal kezével is belemarkoljon, és a két ágyú közé ugorva egyszerre beleszórja a port a jobb és a bal ágyú gyújtónyílásába.*
-Töltet kész! Tüzeljünk!
*Az egyik ágyú mögött elhelyezkedik, majd egy gyors célzást követően megragadja a nem túl távol lobogó fáklyát és a porhoz érinti. A célzást próbálta nem elhanyagolni (már ami a fedélzetre történő ismételt tüzelést jelenti), de most nem foglalkozott azzal, hogy az árbocot is eltalálja. Fölösleges dolognak tartja, hiszen hamarosan közelharcra kerül a sor. A robbanás ezúttal talán normálisra sikerül, és függetlenül attól, hogy mit talált el, Wram felé fordul. Harci kedvét felkorbácsolja, hogy mögötte tüzeskedni terveznek a lányok.*
-Szeretném, ha közvetlenül utánam átugornál a hajóra! Csapok egy kis tűzijátékot! Attól össze fogják szarni magukat!
*Mosolyodik el, miközben már készíti is a botját a közelharcra.*
-A saját épséged érdekében maradj mögöttem! Megvédesz, ha valami balul sül el?
*Fontos tudnia, hogy számít-e annyit az orknak, hogy ha nem sikerül a varázslat, akkor mellé áll a harcban, ahelyett, hogy a saját előnyszerzése végett belökné őt az ellenség közé.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 20:40:02
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lövés végül jól sikerül. Mármint, ha jónak számít az, hogy nem robbantották fel magukat, és megúszták egy kevés korommal a képükön. Mert egyébként az árbocot nem találták el, és az ágyúk helyett is inkább a hajótest kapott egy gyomrost. Miután a füst felszáll, némán vigyorog Wram arcába, annak keresetlen szavai hallatán. Ritka dolog, de az orkban legalább egy kicsit megbízik, ő az egyetlen barátja ezen az átkozott bárkán!*
-Megtiszteltetés lesz veled harcolni, cimbora!
*Veregeti vállon, amikor leadta a zöldbőrű is az ágyúlövést, de mielőtt tartósan el tudnának beszélgetni, Dynti kiválóan alakított első tisztként újabb tűzparancsot ad.*
-Húzd hátra az ágyúkat, Wram!
*Gyorsnak kell lenniük a töltés során, és ehhez kooperációra lesz szükségük. Ha az ork megteszi, amire kéri a mágus, akkor a kicsi falapátot megmeríti Taran a robbanóporban, és egy kevésbé púpos adaggal az egyik csőbe is szór, valamint a másikba is. Korábban az volt a baj, hogy igen púposra sikeredett a merítés, pedig a lapátka pont úgy van kialakítva, hogy a megfelelő mennyiségű por esetén pontosan tele legyen. Taran a por behelyezése után elnyúl egy másik célszerszámért, ami egy bot, egy megfelelő méretű kátrányba mártott rongybunkóval a végén. Ezt bedugja az egyik csőbe, és ledöngöli a port.*
-Gyere utánam és tegyél bele egy-egy ágyúgolyót!
*Kiáltásával próbálja a kialakuló csatazajt túlharsogni, miközben a második ágyú tartalmát is megdöngöli. A golyó behelyezése a leglassúbb folyamat, így ezt kihasználva az utolsó fázist is magára vállalja. Eldobja a döngölőt, majd ismét a hordóhoz fut, hogy a jobb és a bal kezével is belemarkoljon, és a két ágyú közé ugorva egyszerre beleszórja a port a jobb és a bal ágyú gyújtónyílásába.*
-Töltet kész! Tüzeljünk!
*Az egyik ágyú mögött elhelyezkedik, majd egy gyors célzást követően megragadja a nem túl távol lobogó fáklyát és a porhoz érinti. A célzást próbálta nem elhanyagolni (már ami a fedélzetre történő ismételt tüzelést jelenti), de most nem foglalkozott azzal, hogy az árbocot is eltalálja. Fölösleges dolognak tartja, hiszen hamarosan közelharcra kerül a sor. A robbanás ezúttal talán normálisra sikerül, és függetlenül attól, hogy mit talált el, Wram felé fordul. Harci kedvét felkorbácsolja, hogy mögötte tüzeskedni terveznek a lányok.*
-Szeretném, ha közvetlenül utánam átugornál a hajóra! Csapok egy kis tűzijátékot! Attól össze fogják szarni magukat!
*Mosolyodik el, miközben már készíti is a botját a közelharcra.*
-A saját épséged érdekében maradj mögöttem! Megvédesz, ha valami balul sül el?
*Fontos tudnia, hogy számít-e annyit az orknak, hogy ha nem sikerül a varázslat, akkor mellé áll a harcban, ahelyett, hogy a saját előnyszerzése végett belökné őt az ellenség közé.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.09 20:40:02
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-09 10:36:02
Üzenet elküldve: 2016-02-09 10:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
* Nem csalódott a Kobzosban, ami a replikázást illeti. Ha nem szorítaná őket az idő, folytatná is. *
- Ennyit megérdemlünk.
* Ennyire azonban futja, hogy válla felett kacsintson s öltse ki nyelve hegyét a férfira. Sietve szedi lábait Nad után, aki nem teljesen érti mire is akart kilyukadni az elijesztéssel, de mindegy is, hisz az esemény alakulása azt mutatja, rosszul gondolkozik. Próbálja kiszűrni a levegőben pattogó parancsokból a lényeget. A látvány, a hajóra erősített holtakra összevonja szemöldökét. *
~Kegyetlenség.~
*Nem égett ki még annyira, hogy ne borzadjon el rajta, s fordítsa el fejét, de gyomrának tartalma a helyén marad, inkább a szag az mely érzékét bántja. Nem akar a sorsukra jutni, ahogy azt sem szeretné ha bárki a hajón hasonló kínokat éljen át, még akkor sem, ha nem mindenkiért hullajtana könnyeket. a Vörös egy futó mosolyt, a Kócos egy szúrós pillantást kap. Nem vitatkozik, ha nem hát nem, legyen úgy, ahogy a Kapitány akarja. Egy bólintás s már ott sincs. *
- A vasmacska mire van, Aranyom?
* Kiált oda a Kobzosnak, miközben felmarkolja a szigonyokat s remélhetőleg egy felesleges kötél kupacot. Valahol újra Dynék közelben posztol le s veszi elő tőrét. Ha Zaranir készségesen segít az üvegek megtöltésében, mert jobb dolga nem akad úgy az elkészült üveget kiveszi a kezéből. A kötél végét a szigonyra köti, mér, vág s az üveget a szigonyhoz erősíti. *
- Zara…
* Bök fejével a másik két fegyver felé, miközben ő tovább ügyködik, remélve, hogy elég lesz ennyi a Szőkének, hogy kapcsoljon, mit is szeretne. Persze, ha a helyzet engedi s még nem kerültek kellő távolságba segít a Szőkének. Viszont mikor elérték a megfelelő távolságot, hogy jó célpontot találjon kissé hátrálva pár lépést – hogy a neki futásból meg legyen a lendület a dobáshoz- indítja útjára a szigonyt. Az elsődleges célpont – ha tiszta a rálátás és becslései szerint van némi esélye a találatra- a puskaporos hordó. Ha nincs, úgy a tagbaszakadt férfi, akit a Kapitánynak gondolnak. Bár van hova fejlődnie még, azért reméli valamit eltalál, bármit, ami robbanni vagy lángolni tud. *
* Nem csalódott a Kobzosban, ami a replikázást illeti. Ha nem szorítaná őket az idő, folytatná is. *
- Ennyit megérdemlünk.
* Ennyire azonban futja, hogy válla felett kacsintson s öltse ki nyelve hegyét a férfira. Sietve szedi lábait Nad után, aki nem teljesen érti mire is akart kilyukadni az elijesztéssel, de mindegy is, hisz az esemény alakulása azt mutatja, rosszul gondolkozik. Próbálja kiszűrni a levegőben pattogó parancsokból a lényeget. A látvány, a hajóra erősített holtakra összevonja szemöldökét. *
~Kegyetlenség.~
*Nem égett ki még annyira, hogy ne borzadjon el rajta, s fordítsa el fejét, de gyomrának tartalma a helyén marad, inkább a szag az mely érzékét bántja. Nem akar a sorsukra jutni, ahogy azt sem szeretné ha bárki a hajón hasonló kínokat éljen át, még akkor sem, ha nem mindenkiért hullajtana könnyeket. a Vörös egy futó mosolyt, a Kócos egy szúrós pillantást kap. Nem vitatkozik, ha nem hát nem, legyen úgy, ahogy a Kapitány akarja. Egy bólintás s már ott sincs. *
- A vasmacska mire van, Aranyom?
* Kiált oda a Kobzosnak, miközben felmarkolja a szigonyokat s remélhetőleg egy felesleges kötél kupacot. Valahol újra Dynék közelben posztol le s veszi elő tőrét. Ha Zaranir készségesen segít az üvegek megtöltésében, mert jobb dolga nem akad úgy az elkészült üveget kiveszi a kezéből. A kötél végét a szigonyra köti, mér, vág s az üveget a szigonyhoz erősíti. *
- Zara…
* Bök fejével a másik két fegyver felé, miközben ő tovább ügyködik, remélve, hogy elég lesz ennyi a Szőkének, hogy kapcsoljon, mit is szeretne. Persze, ha a helyzet engedi s még nem kerültek kellő távolságba segít a Szőkének. Viszont mikor elérték a megfelelő távolságot, hogy jó célpontot találjon kissé hátrálva pár lépést – hogy a neki futásból meg legyen a lendület a dobáshoz- indítja útjára a szigonyt. Az elsődleges célpont – ha tiszta a rálátás és becslései szerint van némi esélye a találatra- a puskaporos hordó. Ha nincs, úgy a tagbaszakadt férfi, akit a Kapitánynak gondolnak. Bár van hova fejlődnie még, azért reméli valamit eltalál, bármit, ami robbanni vagy lángolni tud. *
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-07 17:51:39
Üzenet elküldve: 2016-02-07 17:51:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
-Hát még szép, hogy ideengedtetek! *mondja Nerilil szavaira szinte fennhangon.* -Sőt mi több, nektek a megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy becsben tartott fickó kormányoz. Cöh. *mozgatja meg a kormányt, Nerilil is hagy menjen csak a dolgára, bár mikor utánafordul, és megsasolja a fenekét akkor jön rá, hogy bizony máshol is lenne munkája ahol dolgozhatna... és nem a matrózkodásra gondol.*
-Jó van már héj, hó! Azért még nem kell mindjárt bekapni! *mondja azoknak, akik majd leharapják a fejüket az ötletelései miatt.*
~Bár van aki bekaphatná úgy rendesen!~
-Micsoda hűhó egy kis semmiségért. *csóválja meg a fejét, aztán már a kormányozásra koncentrál.
-Hát ha te megbízol bennük Nerilil drágaságom, akkor én is igyekszem majd.
~Basszus mennyi jó bige van itt!~
*Túl sok a kapitány szövegelésében a de, meg a lehet, ezért is nem szál vele vitába, legyen úgy, ahogy mondja.*
-Nagyon örülök húgocskám, hogy engem emelsz ki elsőnek a listán. *vigyorodik el a bárd, és egy puszit küld Dyn irányába. Taran bűvészkedik kicsit, majd sikerül leadnia a lövését, bár a marha örülhet neki, hogy nem robbantotta fel az ágyút, na meg saját magát az orkkal együtt. Nem mintha a bárdot nagyon érdekelné, vagy bánná a dolgot, legalább jót röhöghetne, de szükség van még rájuk. Na de mikor Enrakhala lekiabál azonnal a kormányra csap!
-Mondtam én! Nem hiába koptattam itt a pofámat, de azért nem kell beszarni! Szedjétek össze magatokat, ha nem akartok ti is ott lógni!
*Nyilván egyszerű kereskedők nem aggatnak a hajó orrára hullákat... nem itt sokkalta rosszabbra kell felkészülni, de az biztos, hogy a bárd nem fogja a kormány mellől végignézni az egészet.*
-Rendben Dyn. *emeli fel hüvelykujját, a manőverezéssel nincs gond, valamikor kissé lazábbra kell vennie a fogást, valamikor viszont teljes erőből kell tartani az irányt. A kormányzás nem könnyű feladat, és bizony kimerítő is, és nagyon sok múlik a koncentráción, a precíz manőverek végrehajtásához.*
-Kapitány! Ha ütközetre kerül sor küldj ide valakit a kormányhoz és engedd, hogy elmetszhessek pár torkot, és kilyukaszthassak pár gyomrot.
*Mikor kiejti a szavakat vére azonnal felforr, mint mikor a fenevad megérzi a préda édes, hívogató vérszagát, és ez addig addig csavargatja majd az orrát, amíg munkához nem láthat.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.07 18:00:14
-Hát még szép, hogy ideengedtetek! *mondja Nerilil szavaira szinte fennhangon.* -Sőt mi több, nektek a megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagy becsben tartott fickó kormányoz. Cöh. *mozgatja meg a kormányt, Nerilil is hagy menjen csak a dolgára, bár mikor utánafordul, és megsasolja a fenekét akkor jön rá, hogy bizony máshol is lenne munkája ahol dolgozhatna... és nem a matrózkodásra gondol.*
-Jó van már héj, hó! Azért még nem kell mindjárt bekapni! *mondja azoknak, akik majd leharapják a fejüket az ötletelései miatt.*
~Bár van aki bekaphatná úgy rendesen!~
-Micsoda hűhó egy kis semmiségért. *csóválja meg a fejét, aztán már a kormányozásra koncentrál.
-Hát ha te megbízol bennük Nerilil drágaságom, akkor én is igyekszem majd.
~Basszus mennyi jó bige van itt!~
*Túl sok a kapitány szövegelésében a de, meg a lehet, ezért is nem szál vele vitába, legyen úgy, ahogy mondja.*
-Nagyon örülök húgocskám, hogy engem emelsz ki elsőnek a listán. *vigyorodik el a bárd, és egy puszit küld Dyn irányába. Taran bűvészkedik kicsit, majd sikerül leadnia a lövését, bár a marha örülhet neki, hogy nem robbantotta fel az ágyút, na meg saját magát az orkkal együtt. Nem mintha a bárdot nagyon érdekelné, vagy bánná a dolgot, legalább jót röhöghetne, de szükség van még rájuk. Na de mikor Enrakhala lekiabál azonnal a kormányra csap!
-Mondtam én! Nem hiába koptattam itt a pofámat, de azért nem kell beszarni! Szedjétek össze magatokat, ha nem akartok ti is ott lógni!
*Nyilván egyszerű kereskedők nem aggatnak a hajó orrára hullákat... nem itt sokkalta rosszabbra kell felkészülni, de az biztos, hogy a bárd nem fogja a kormány mellől végignézni az egészet.*
-Rendben Dyn. *emeli fel hüvelykujját, a manőverezéssel nincs gond, valamikor kissé lazábbra kell vennie a fogást, valamikor viszont teljes erőből kell tartani az irányt. A kormányzás nem könnyű feladat, és bizony kimerítő is, és nagyon sok múlik a koncentráción, a precíz manőverek végrehajtásához.*
-Kapitány! Ha ütközetre kerül sor küldj ide valakit a kormányhoz és engedd, hogy elmetszhessek pár torkot, és kilyukaszthassak pár gyomrot.
*Mikor kiejti a szavakat vére azonnal felforr, mint mikor a fenevad megérzi a préda édes, hívogató vérszagát, és ez addig addig csavargatja majd az orrát, amíg munkához nem láthat.*
A hozzászólás írója (Bressauavre Eisso) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.07 18:00:14
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:09:36
Üzenet elküldve: 2016-02-07 14:09:36
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsvadászat//
*A gólem nem úgy fest, mint aki megérti amit mondanak. Igen valóban a ruha leutánozható, úgy ahogyan a kard is kovácsoltatható, de azért mindenki nem hímezget DW címert, és nem készíttet DW kardot. Mire Lars emelné a kardját, hogy lesújtson a gólemre, vakító fény töri meg a sötétséget, ami a mélységire nagyon rossz hatással van. Akaratlanul is szemei elé emeli szabad kezét, majd hunyorogva figyeli, ahogyan a gólem elvonul. Minden erejét megfeszítve küzd, harcol a szabadulásért, de képtelen megmozdulni... és ha a benga képtelen megmozdulni, akkor tényleg baj van. Mikor elcammog a gólem akkor kezdi érzékelni, hogy ujjai már behajlanak, és a csuklója is mozogni kezd, majd végül visszanyeri uralmát a teste felett. Első gondolata, hogy a gólem után megy és levágja, de végül is semmi kárt sem tett bennük a lény.*
-Ne félj amíg engem látsz. *kacsint oda unokahúgának, ha Cralan ezt sem hallja úgy a legjobb. Lars körülnéz, megnézi a tekercseket, írásokat. Leginkább sötételf nyelven írott írásokat találnak, meg amiket magukhoz vesznek apró csecsebecséket... végül is üres kézzel csak ne menjenek már el.*
-Jó kérdés... hát nem éppen erre számítottunk. *sóhajt egyet, hát ezért hagyták ot majdnem a fogukat a viharban! Dühítő.*
-Menjünk. Nincs itt semmi látnivaló. *legyint egyet, majd, nagy elánnal indul meg kifelé a fekete ruhás harcos.*
*A gólem nem úgy fest, mint aki megérti amit mondanak. Igen valóban a ruha leutánozható, úgy ahogyan a kard is kovácsoltatható, de azért mindenki nem hímezget DW címert, és nem készíttet DW kardot. Mire Lars emelné a kardját, hogy lesújtson a gólemre, vakító fény töri meg a sötétséget, ami a mélységire nagyon rossz hatással van. Akaratlanul is szemei elé emeli szabad kezét, majd hunyorogva figyeli, ahogyan a gólem elvonul. Minden erejét megfeszítve küzd, harcol a szabadulásért, de képtelen megmozdulni... és ha a benga képtelen megmozdulni, akkor tényleg baj van. Mikor elcammog a gólem akkor kezdi érzékelni, hogy ujjai már behajlanak, és a csuklója is mozogni kezd, majd végül visszanyeri uralmát a teste felett. Első gondolata, hogy a gólem után megy és levágja, de végül is semmi kárt sem tett bennük a lény.*
-Ne félj amíg engem látsz. *kacsint oda unokahúgának, ha Cralan ezt sem hallja úgy a legjobb. Lars körülnéz, megnézi a tekercseket, írásokat. Leginkább sötételf nyelven írott írásokat találnak, meg amiket magukhoz vesznek apró csecsebecséket... végül is üres kézzel csak ne menjenek már el.*
-Jó kérdés... hát nem éppen erre számítottunk. *sóhajt egyet, hát ezért hagyták ot majdnem a fogukat a viharban! Dühítő.*
-Menjünk. Nincs itt semmi látnivaló. *legyint egyet, majd, nagy elánnal indul meg kifelé a fekete ruhás harcos.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-06 10:30:40
Üzenet elküldve: 2016-02-06 10:30:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
- Akkor... Mi is visszakiáltunk! *Ejt meg egy széles vigyort Bress kérdésére, de a maga részéről többet nem akarja firtatni a témát, már teljesen mindegy mivel állnak szemben, elmenekülni úgysem tudnak, nem is akarnak. Ezt az érzést csak mélyíti benne Nadae monológja a meghátrálásról.
Ami pedig a harcot illeti, megvonja a szemöldökét és megint csak kénytelen nem elengedni a bárd szavait füle mellett.*
- Mióta vagy te ilyen aggódós Bress? Az én kardom például csak arra vár, hogy valaki megszólaltassa, emellett itt vagy te, Nad, Wram, még talán az a testőrizé is, En, Zara... A kard nem csak díszként van rajtunk. *Valahogy nem gondolta volna, hogy pont a bátyjaként tekintett férfi lesz az, aki a legtöbbet aggodalmaskodik, bár azt megérti, hogy nem szívesen vinné vásárra a bőrét egy halott ügyért. Csak, hogy az ő szemében ez nem az. Sokkal inkább egy nagyobb kihívás, ami próbára teszi mindazt, amiért Naddal keményen megdolgoztak az elmúlt időszak alatt. Ha meghalnak azt is együtt fogják tenni, ha nem, az pedig csak szorosabb köteléket fog fűzni a jelenleg kellően széthúzó csapatban. Vagyis... tényleg széthúzó lenne? Hiszen, mindenki teszi, amire felkérték. Így ő is inkább a feladatával foglalkozik.
Taran és Wram ügyködése is sikerrel jár, ezt pedig kénytelen nem lereagálni egy hangosan ujjongással, majd a tüzeskedők felé pillantva, még el is vigyorodik Taran kormos képe láttán.*
- Szép találat, mehet a következő kör. Célpontok ugyanazok. *Igaz, azzal nem számolt, hogy a másik hajó gyomra is kap egyet tőlük, de annál jobb, legalább valamivel lekötik az ellenfél figyelmét.
Hópihe szavaira hunyorogva pillant egy hordó mögül a másik hajóra. Szinte izzik a tenyere, hogy végre kardot ragadjon, engedve a vére a hívásának és bemutassa, hogy nem csak simogatnivaló díszként pihen oldalán a könnyű penge, ellenfélnek pedig nem egy egyszerű matrózt szeretne, ha már a harci tornán is tapasztaltabbakkal kellett megvívnia, akkor most is magasra tenné a lécet. Kérdés persze, hogy ezt ki mennyire fogja neki hagyni.
Nerci ötletére felcsillan a szeme, megállítja a felé guruló hajót, majd egy elkap sorban néhány üveget.*
- Hasznodra vált ez a hidegfürdő. *Kacsint rá, és bár lelke mélyén sír, üvölt attól a gyalázatról, amire készül.*
- Saramir, Aldrus, vagy bárki, aki úgy érzi, hogy halálra unja magát... Segítsetek! *Inti magához a két fickót, persze pont azokat akiknek a nevét sem tudják. Időközben előkerít pár rongyot is, s érkezik segítsége, akkor elmagyarázza mi a terv, lehetőleg olyan hangon, hogy mindenki hallja.*
- Félig töltjük az üvegeket, ráerősítünk egy rongyot... *Mutatja, ahogy félig meddig beletömködi a textilt és átitatja rummal.* Ha Taranék leadták a következő sortüzet, és kellően közel kerülünk hozzájuk, meggyújtjuk és a végét átdobjuk. *Tartja a kezében az üveget. Ilyenkor mindig attól tart, hogy a kezében fog felrobbanni.*
- Szóval, fiúk, robbanjanak azok az ágyúk! Bress, te pedig manőverezz. Kapnak egy kis tűzijátékot, ha ezt szeretnék. *Ha minden úgy alakul, betalálnak az ágyúk, és dobótávolságba kerülnek, akkor ő már gyújtja is az első palackot a fákláyról, meglendíti a karját és átveti a másik fedélzetre. Mindegy hova érkezik, a tűz már alapból pánikkeltő, ahogy arra Nerci rájött.
Ha nem kerülnek a közelbe, akkor csak vár. A nyúzott hullákkal most nem foglalkozik, szomorú dolog az ilyen, de hát... így jártak.*
- Akkor... Mi is visszakiáltunk! *Ejt meg egy széles vigyort Bress kérdésére, de a maga részéről többet nem akarja firtatni a témát, már teljesen mindegy mivel állnak szemben, elmenekülni úgysem tudnak, nem is akarnak. Ezt az érzést csak mélyíti benne Nadae monológja a meghátrálásról.
Ami pedig a harcot illeti, megvonja a szemöldökét és megint csak kénytelen nem elengedni a bárd szavait füle mellett.*
- Mióta vagy te ilyen aggódós Bress? Az én kardom például csak arra vár, hogy valaki megszólaltassa, emellett itt vagy te, Nad, Wram, még talán az a testőrizé is, En, Zara... A kard nem csak díszként van rajtunk. *Valahogy nem gondolta volna, hogy pont a bátyjaként tekintett férfi lesz az, aki a legtöbbet aggodalmaskodik, bár azt megérti, hogy nem szívesen vinné vásárra a bőrét egy halott ügyért. Csak, hogy az ő szemében ez nem az. Sokkal inkább egy nagyobb kihívás, ami próbára teszi mindazt, amiért Naddal keményen megdolgoztak az elmúlt időszak alatt. Ha meghalnak azt is együtt fogják tenni, ha nem, az pedig csak szorosabb köteléket fog fűzni a jelenleg kellően széthúzó csapatban. Vagyis... tényleg széthúzó lenne? Hiszen, mindenki teszi, amire felkérték. Így ő is inkább a feladatával foglalkozik.
Taran és Wram ügyködése is sikerrel jár, ezt pedig kénytelen nem lereagálni egy hangosan ujjongással, majd a tüzeskedők felé pillantva, még el is vigyorodik Taran kormos képe láttán.*
- Szép találat, mehet a következő kör. Célpontok ugyanazok. *Igaz, azzal nem számolt, hogy a másik hajó gyomra is kap egyet tőlük, de annál jobb, legalább valamivel lekötik az ellenfél figyelmét.
Hópihe szavaira hunyorogva pillant egy hordó mögül a másik hajóra. Szinte izzik a tenyere, hogy végre kardot ragadjon, engedve a vére a hívásának és bemutassa, hogy nem csak simogatnivaló díszként pihen oldalán a könnyű penge, ellenfélnek pedig nem egy egyszerű matrózt szeretne, ha már a harci tornán is tapasztaltabbakkal kellett megvívnia, akkor most is magasra tenné a lécet. Kérdés persze, hogy ezt ki mennyire fogja neki hagyni.
Nerci ötletére felcsillan a szeme, megállítja a felé guruló hajót, majd egy elkap sorban néhány üveget.*
- Hasznodra vált ez a hidegfürdő. *Kacsint rá, és bár lelke mélyén sír, üvölt attól a gyalázatról, amire készül.*
- Saramir, Aldrus, vagy bárki, aki úgy érzi, hogy halálra unja magát... Segítsetek! *Inti magához a két fickót, persze pont azokat akiknek a nevét sem tudják. Időközben előkerít pár rongyot is, s érkezik segítsége, akkor elmagyarázza mi a terv, lehetőleg olyan hangon, hogy mindenki hallja.*
- Félig töltjük az üvegeket, ráerősítünk egy rongyot... *Mutatja, ahogy félig meddig beletömködi a textilt és átitatja rummal.* Ha Taranék leadták a következő sortüzet, és kellően közel kerülünk hozzájuk, meggyújtjuk és a végét átdobjuk. *Tartja a kezében az üveget. Ilyenkor mindig attól tart, hogy a kezében fog felrobbanni.*
- Szóval, fiúk, robbanjanak azok az ágyúk! Bress, te pedig manőverezz. Kapnak egy kis tűzijátékot, ha ezt szeretnék. *Ha minden úgy alakul, betalálnak az ágyúk, és dobótávolságba kerülnek, akkor ő már gyújtja is az első palackot a fákláyról, meglendíti a karját és átveti a másik fedélzetre. Mindegy hova érkezik, a tűz már alapból pánikkeltő, ahogy arra Nerci rájött.
Ha nem kerülnek a közelbe, akkor csak vár. A nyúzott hullákkal most nem foglalkozik, szomorú dolog az ilyen, de hát... így jártak.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-06 10:04:52
Üzenet elküldve: 2016-02-06 10:04:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Neki most egyetlen feladta van, szemmel tartani a másik hajót, és jelenteni, bármit is lát. Ő pedig pontosan ezt fogja tenni. Amint meglát valamit, ami akár apró jelentőséggel is bírhat. Lassacskán ki tudja venni, kik is mozgolódnak a fedélzeten, felfedezését pedig rögvest továbbítja is a lentieknek.*
- Nagydarab, sötétbőrű fickó, méretes karddal, két vékony alak, a kosárban egy kölyök, vagy kölyökméretű alak, a kormány mögött egy dagi. Ha jól látom, két ágyújuk van még lent.
*Kiabál re teli torokból, megint csak igyekezvén túlharsogni a szelet, a hullámokat, és minden egyéb zajt.
Figyelme aztán visszavándorol a hajó orrán függő valamikre. Emberek, határozottan emberek. De hogy nem élők, az biztos. A égiek alighanem kegyesek, hogy ő maradt a kosárban, és nem Neri, mert a kalózlány valószínűleg nem aképp reagálna a látványra, ahogy a hóhajú.
Orgyilkos, a halál nem ismeretlen számára, mondhatni mindig is egyfajta hamis cimborája volt. Kicsi kora óta arra nevelték, hogy hidegvérrel, kegyelem és megbánás nélkül oltson ki életeket, és ezt minél hatékonyabban. Részben talán a jellemük edzésére szolgált az a gyakorlat, de inkább csak a gyakorlati oldalát nézték, aminek hála most nem kap sokkot, és gyomra is csak azért rándul egy kicsit görcsbe, meg legszívesebben máris a hajót bitorlók nyakába vethesse magát, és elnyisszantsa azt, ahogy kell. Ó igen, mióta elkerült az előző klánjától, rászokott arra, hogy maga jelöli ki a célpontokat, akiket a másvilágra küldene, és most talált néhányat. Mestereik mutattak nekik hullákat, boncoltak is velük, hogy jobban megismerkedjenek a test működésével, mivel, hol milyen és mekkora kárt okozhatnak, ahogy néhány kínvallatást is végig kellett nézniük. Nem, nem hatja meg a nyúzott, félig nyúzott testek, a gusztustalanul lógó bőr látványa. Azonban tisztában van vele, milyen kínokat élhettek át azok a szerencsétlenek, mert arra mérget venne, hogy nem holtukban művelték ezt velük.*
- A hajóorron hullák lógnak, ne foglalkozzatok velük. *Kiált még le. Jobb, ha tájékoztatja erről a többieket is, nehogy valaki direkt azt lesse, mik lógnak ott, és ez a látvány fogadja őket. Fogalma sincs, társai gyomra, morálja mit bírna, így inkább próbálja elterelni a figyelmet a látványról. Koncentráljanak inkább a fedélzeten lévőkre.
Ha elég közel tudnak érni a hajóhoz, hogy közelharc legyen, akkor ott vérfürdő lesz. Arról gondoskodni fog.*
*Neki most egyetlen feladta van, szemmel tartani a másik hajót, és jelenteni, bármit is lát. Ő pedig pontosan ezt fogja tenni. Amint meglát valamit, ami akár apró jelentőséggel is bírhat. Lassacskán ki tudja venni, kik is mozgolódnak a fedélzeten, felfedezését pedig rögvest továbbítja is a lentieknek.*
- Nagydarab, sötétbőrű fickó, méretes karddal, két vékony alak, a kosárban egy kölyök, vagy kölyökméretű alak, a kormány mögött egy dagi. Ha jól látom, két ágyújuk van még lent.
*Kiabál re teli torokból, megint csak igyekezvén túlharsogni a szelet, a hullámokat, és minden egyéb zajt.
Figyelme aztán visszavándorol a hajó orrán függő valamikre. Emberek, határozottan emberek. De hogy nem élők, az biztos. A égiek alighanem kegyesek, hogy ő maradt a kosárban, és nem Neri, mert a kalózlány valószínűleg nem aképp reagálna a látványra, ahogy a hóhajú.
Orgyilkos, a halál nem ismeretlen számára, mondhatni mindig is egyfajta hamis cimborája volt. Kicsi kora óta arra nevelték, hogy hidegvérrel, kegyelem és megbánás nélkül oltson ki életeket, és ezt minél hatékonyabban. Részben talán a jellemük edzésére szolgált az a gyakorlat, de inkább csak a gyakorlati oldalát nézték, aminek hála most nem kap sokkot, és gyomra is csak azért rándul egy kicsit görcsbe, meg legszívesebben máris a hajót bitorlók nyakába vethesse magát, és elnyisszantsa azt, ahogy kell. Ó igen, mióta elkerült az előző klánjától, rászokott arra, hogy maga jelöli ki a célpontokat, akiket a másvilágra küldene, és most talált néhányat. Mestereik mutattak nekik hullákat, boncoltak is velük, hogy jobban megismerkedjenek a test működésével, mivel, hol milyen és mekkora kárt okozhatnak, ahogy néhány kínvallatást is végig kellett nézniük. Nem, nem hatja meg a nyúzott, félig nyúzott testek, a gusztustalanul lógó bőr látványa. Azonban tisztában van vele, milyen kínokat élhettek át azok a szerencsétlenek, mert arra mérget venne, hogy nem holtukban művelték ezt velük.*
- A hajóorron hullák lógnak, ne foglalkozzatok velük. *Kiált még le. Jobb, ha tájékoztatja erről a többieket is, nehogy valaki direkt azt lesse, mik lógnak ott, és ez a látvány fogadja őket. Fogalma sincs, társai gyomra, morálja mit bírna, így inkább próbálja elterelni a figyelmet a látványról. Koncentráljanak inkább a fedélzeten lévőkre.
Ha elég közel tudnak érni a hajóhoz, hogy közelharc legyen, akkor ott vérfürdő lesz. Arról gondoskodni fog.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-05 16:40:03
Üzenet elküldve: 2016-02-05 16:40:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
//Lélekvesztő az útjára indul//
//16+ jelenetet tartalmaz//
*A lélekvesztő megússza az ágyúlövéseket a túloldalt nincsenek felkészítve az ágyúk. Viszont ahogy közelednek észrevehető a mozgolódás és hamar kidugják a lukakon az ágyúk csöveit. Ezek szerint minimum négy ágyú van az ellenséges hajón mivel az első kettő amivel találkoztak a fedélzeten volt ezek viszont már egyel lejjebb vannak. Ekkor dörren el a várva várt hang végre ők lőnek az ellenséges hajóra. A találatok is remekül sikerülnek már ha az elsővel a hajókorlátot akarták szétzúzni míg a másikkal elsüllyeszteni akarják a hajót. A második lövés a legalsó szinten találja el az ellenséges hajót. Szerencsére egyelőre nem szökik be a víz csak egy két hullámmal áramlik be egy kevés. A szigonnyal dobálás nem rossz ötlet és a tűzgyújtás is jó lehet, de mind a kettővel még várni kell mert a távolság a terv ellen játszik. Ha tartják a sebességet hamarosan olyan közel kerülhetnek a másik hajóhoz hogy lehetőségük nyíljon a közelharcra. Addig viszont akár még egy sortüzet leadhatnak amit már viszonozhatnak a másik hajóról is. Már kivehető az is kik mozognak a hajó fedélzetén. Egy nagydarab sötétbőrű ember hatalmas karddal az oldalán, két vékony tipikus matróz kinézetű egyed, egy alacsony szinte már gyermeknek tűnő alak a kosárban, a kormánynál egy dagadt alak vehető ki. Feltételezhető hogy ketten még vannak az ágyúknál is, ez az ami biztos viszont parancsokat nem nagyon osztogat egyik sem. A hatalmas dob és kűrt is látható a hajó árboca mellet amelyeknek hallhatták a hangját. Ezek után Enrakhala már magától is kezdene a hajó orra felé nézni, mivel közelebb kerültek már jobban ki tudja venni mi lóg ott. Ekkor viszont szerencséjére Aldren zavarja meg és vonja el tekintetét hogy megkérje nézze meg mi van ott. Ő is ezt akarta és már a kíváncsisága vissza is fordítja tekintetét a hajó orrára szerencsétlenségére. Az elme működése nagyon érdekes, olykor segít elfogadni dolgokat olykor meg próbál az ellen tenni ami manifesztálódik előttünk. Sajnos utóbbi nem tart sokáig és hamar annak látjuk azt amit látunk mint ami. Ez történik most Enrakhalal is elsőre tudomásul veszi hogy tíz-tizenkét nő, férfi vegyesen lóg egy kötélen fél-elfek és emberek is egyaránt. Az elméje elzárja a többi látottat és amikor mondaná a többieknek azt amit látott hirtelen tudatosul benne a teljes látkép még mielőtt megszólalna. A testek között van ami félig és van amely teljesen meg van nyúzva de legtöbbjükön csak úgy lóg a bőr. Amikor az elméje megtelik a látottakkal, úgy véli kezdi érezni a már hosszú ideje napon aszaló nyúzott hullák szagát is. Amennyiben gyomra meg tud küzdeni ezzel akár meg is szólalhat.*
//Az ellenség oldalán//
*Rabtársa nem annyira beszédes így elég egyirányúvá válik a beszélgetés. Ám miközben az ajtót nézi szabadulás reményében hirtelen hívatlan vendég érkezik be hozzájuk. Ágyúgolyó üt lukat a falban majd az ajtó melletti másik falba is végül a szembelévő rácsos cella két rácsa között áll meg. A zár ezek után megrongálódott annyira hogy ki lehessen nyitni az ajtót. De rabtársa egyik karja is szabaddá válik a mellette lévő luknak köszönhetően. Kezén még ott a lánc de az nem zavarja egyből másik kezét kezdi el kiszabadítani láncostul vagy anélkül. Kalanon előtt tiszta az út már csak az a kérdés mit kezd vele, illetve az hogy mi várja őt fenn.*
//16+ jelenetet tartalmaz//
*A lélekvesztő megússza az ágyúlövéseket a túloldalt nincsenek felkészítve az ágyúk. Viszont ahogy közelednek észrevehető a mozgolódás és hamar kidugják a lukakon az ágyúk csöveit. Ezek szerint minimum négy ágyú van az ellenséges hajón mivel az első kettő amivel találkoztak a fedélzeten volt ezek viszont már egyel lejjebb vannak. Ekkor dörren el a várva várt hang végre ők lőnek az ellenséges hajóra. A találatok is remekül sikerülnek már ha az elsővel a hajókorlátot akarták szétzúzni míg a másikkal elsüllyeszteni akarják a hajót. A második lövés a legalsó szinten találja el az ellenséges hajót. Szerencsére egyelőre nem szökik be a víz csak egy két hullámmal áramlik be egy kevés. A szigonnyal dobálás nem rossz ötlet és a tűzgyújtás is jó lehet, de mind a kettővel még várni kell mert a távolság a terv ellen játszik. Ha tartják a sebességet hamarosan olyan közel kerülhetnek a másik hajóhoz hogy lehetőségük nyíljon a közelharcra. Addig viszont akár még egy sortüzet leadhatnak amit már viszonozhatnak a másik hajóról is. Már kivehető az is kik mozognak a hajó fedélzetén. Egy nagydarab sötétbőrű ember hatalmas karddal az oldalán, két vékony tipikus matróz kinézetű egyed, egy alacsony szinte már gyermeknek tűnő alak a kosárban, a kormánynál egy dagadt alak vehető ki. Feltételezhető hogy ketten még vannak az ágyúknál is, ez az ami biztos viszont parancsokat nem nagyon osztogat egyik sem. A hatalmas dob és kűrt is látható a hajó árboca mellet amelyeknek hallhatták a hangját. Ezek után Enrakhala már magától is kezdene a hajó orra felé nézni, mivel közelebb kerültek már jobban ki tudja venni mi lóg ott. Ekkor viszont szerencséjére Aldren zavarja meg és vonja el tekintetét hogy megkérje nézze meg mi van ott. Ő is ezt akarta és már a kíváncsisága vissza is fordítja tekintetét a hajó orrára szerencsétlenségére. Az elme működése nagyon érdekes, olykor segít elfogadni dolgokat olykor meg próbál az ellen tenni ami manifesztálódik előttünk. Sajnos utóbbi nem tart sokáig és hamar annak látjuk azt amit látunk mint ami. Ez történik most Enrakhalal is elsőre tudomásul veszi hogy tíz-tizenkét nő, férfi vegyesen lóg egy kötélen fél-elfek és emberek is egyaránt. Az elméje elzárja a többi látottat és amikor mondaná a többieknek azt amit látott hirtelen tudatosul benne a teljes látkép még mielőtt megszólalna. A testek között van ami félig és van amely teljesen meg van nyúzva de legtöbbjükön csak úgy lóg a bőr. Amikor az elméje megtelik a látottakkal, úgy véli kezdi érezni a már hosszú ideje napon aszaló nyúzott hullák szagát is. Amennyiben gyomra meg tud küzdeni ezzel akár meg is szólalhat.*
//Az ellenség oldalán//
*Rabtársa nem annyira beszédes így elég egyirányúvá válik a beszélgetés. Ám miközben az ajtót nézi szabadulás reményében hirtelen hívatlan vendég érkezik be hozzájuk. Ágyúgolyó üt lukat a falban majd az ajtó melletti másik falba is végül a szembelévő rácsos cella két rácsa között áll meg. A zár ezek után megrongálódott annyira hogy ki lehessen nyitni az ajtót. De rabtársa egyik karja is szabaddá válik a mellette lévő luknak köszönhetően. Kezén még ott a lánc de az nem zavarja egyből másik kezét kezdi el kiszabadítani láncostul vagy anélkül. Kalanon előtt tiszta az út már csak az a kérdés mit kezd vele, illetve az hogy mi várja őt fenn.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-05 15:19:40
Üzenet elküldve: 2016-02-05 15:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Kincsvadászat //
* Nem tudnak túl sokat tenni, mert a gólem egy, a szerzetes számára teljesen ismeretlen mágiával megbéklyózza a testüket. Düh támad fel a lelkében, hisz ha a szörnyeteg most támadást intéz, meg sem próbálhatja menteni védencét. Haragos lángok lobbannak a sötét szemekben, ám szerencsére ez csak egy pillanatig tart, mert a gólem újra megismétli a családnevet, majd a szorítás enged, akár az elszakadó kötél. Gyanakodva méregeti az elvonuló őrt, majd társaira néz. Moon hamar kitalálhatja, milyen érzések tombolhatnak most a félvérben, ám a Matróna látszólag jól van, s szól, hogy nézzenek körbe. Cralant nem igazán vonzzák a kincsek, ám mivel társai is keresgélnek, hát a férfi is magához vesz némi értékesnek látszó drágakövet. *
- Talán egyszerű papírnehezék.
* Von vállát, hisz mit sem ért a mágiához. A visszaindulás híre valamennyire lehűti a kedélyeit, főleg, mert odakint minden rendben, s mehetnek haza. *
* Nem tudnak túl sokat tenni, mert a gólem egy, a szerzetes számára teljesen ismeretlen mágiával megbéklyózza a testüket. Düh támad fel a lelkében, hisz ha a szörnyeteg most támadást intéz, meg sem próbálhatja menteni védencét. Haragos lángok lobbannak a sötét szemekben, ám szerencsére ez csak egy pillanatig tart, mert a gólem újra megismétli a családnevet, majd a szorítás enged, akár az elszakadó kötél. Gyanakodva méregeti az elvonuló őrt, majd társaira néz. Moon hamar kitalálhatja, milyen érzések tombolhatnak most a félvérben, ám a Matróna látszólag jól van, s szól, hogy nézzenek körbe. Cralant nem igazán vonzzák a kincsek, ám mivel társai is keresgélnek, hát a férfi is magához vesz némi értékesnek látszó drágakövet. *
- Talán egyszerű papírnehezék.
* Von vállát, hisz mit sem ért a mágiához. A visszaindulás híre valamennyire lehűti a kedélyeit, főleg, mert odakint minden rendben, s mehetnek haza. *
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-05 14:36:28
Üzenet elküldve: 2016-02-05 14:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Túl sok dolga nem akad még. Mindenki végzi a maga feladatát, miként ő is. A különbség az, hogy számára kimerül az egész némi járkálásban és figyelésben. Nadae mellett hallgatja a többieket, figyelve az ellenséges hajó mozgását. Akárcsak a Hófehér, maga is kiszúrja az orrnál csüngő valamiket. Hol hunyorítva, hol másként próbál apróbb részleteket kifigyelni, a sötét azonban nem barát még számukra sem túlzottan. Vagy nem minden esetben.*
- Vagy a hajó eredeti legénysége, vagy az esetleges fosztogatni próbáló szerencsétlenek. Már ha emberek azok a lógatott valamik. Akármelyik is, azt jelenti, nem lesz olyan egyszerű dolgunk. Az egyszerű viszont cseppet sem nagyszerű, nemde? - *vigyorodik el. Kardjai készen állnak helyükön. Még ha nem is ő a legkiválóbb harcos, használni akkor is tudja őket. Az már más kérdés, hogy ez elegendő lesz-e az esti csetepatéra.
A félvér a bizakodó fajtából származik. A hajó fürgén mozog velük, ezzel némi időt nyerve a következő ágyútűzig. Örömmel látja, hogy saját legénységük is teszi a dolgát, készítve az ágyúkat, célra tartva, majd még tüzelve is, mi talán nem saját hajójuk lángolásával fog végződni. Fogalma sincs, mennyire értenek újonc kalózaik az ilyesmihez. Mondhatni ez akár tényleg felér egy jókora vizsgával is. Ezt kibírva már nem lehet túl nehéz megszokni ezt az életet. Azt már meg sem említve, hogy reggelre vagy halottak lesznek, vagy jelentős tapasztalattal bíró legénység.*
- Hófehér, ki tudod már venni, hogy mik azok az orrnál? - *kiabál fel a kosárba. Ha nem, hát nem. Úgy kénytelenek annak ismerete nélkül tovább menni. Nadae megjegyzésére csak bólint. A kapitány az első, mi valószínűleg az ő dolguk lesz. Egy kapitányok közti leszámolás. Ami valószínűleg aligha így fog történni. A munka java minden bizonnyal nyakába hárul, ez viszont így van jól. Vagy mégsem? A rumot említve elgondolkodik. Nem javallott számára sokat inni, a végén még elveszíti fejét. Kusza gondolatok szöknek fejébe, miket egy gyors fejrázással tüntet el agyából.*
- Nekem biztos nem kell dupla fejadag. Elég egy fél is. Még sok is - *motyogja, inkább csak maga elé, mint bárki másnak címezve.*
*Túl sok dolga nem akad még. Mindenki végzi a maga feladatát, miként ő is. A különbség az, hogy számára kimerül az egész némi járkálásban és figyelésben. Nadae mellett hallgatja a többieket, figyelve az ellenséges hajó mozgását. Akárcsak a Hófehér, maga is kiszúrja az orrnál csüngő valamiket. Hol hunyorítva, hol másként próbál apróbb részleteket kifigyelni, a sötét azonban nem barát még számukra sem túlzottan. Vagy nem minden esetben.*
- Vagy a hajó eredeti legénysége, vagy az esetleges fosztogatni próbáló szerencsétlenek. Már ha emberek azok a lógatott valamik. Akármelyik is, azt jelenti, nem lesz olyan egyszerű dolgunk. Az egyszerű viszont cseppet sem nagyszerű, nemde? - *vigyorodik el. Kardjai készen állnak helyükön. Még ha nem is ő a legkiválóbb harcos, használni akkor is tudja őket. Az már más kérdés, hogy ez elegendő lesz-e az esti csetepatéra.
A félvér a bizakodó fajtából származik. A hajó fürgén mozog velük, ezzel némi időt nyerve a következő ágyútűzig. Örömmel látja, hogy saját legénységük is teszi a dolgát, készítve az ágyúkat, célra tartva, majd még tüzelve is, mi talán nem saját hajójuk lángolásával fog végződni. Fogalma sincs, mennyire értenek újonc kalózaik az ilyesmihez. Mondhatni ez akár tényleg felér egy jókora vizsgával is. Ezt kibírva már nem lehet túl nehéz megszokni ezt az életet. Azt már meg sem említve, hogy reggelre vagy halottak lesznek, vagy jelentős tapasztalattal bíró legénység.*
- Hófehér, ki tudod már venni, hogy mik azok az orrnál? - *kiabál fel a kosárba. Ha nem, hát nem. Úgy kénytelenek annak ismerete nélkül tovább menni. Nadae megjegyzésére csak bólint. A kapitány az első, mi valószínűleg az ő dolguk lesz. Egy kapitányok közti leszámolás. Ami valószínűleg aligha így fog történni. A munka java minden bizonnyal nyakába hárul, ez viszont így van jól. Vagy mégsem? A rumot említve elgondolkodik. Nem javallott számára sokat inni, a végén még elveszíti fejét. Kusza gondolatok szöknek fejébe, miket egy gyors fejrázással tüntet el agyából.*
- Nekem biztos nem kell dupla fejadag. Elég egy fél is. Még sok is - *motyogja, inkább csak maga elé, mint bárki másnak címezve.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-04 20:01:27
Üzenet elküldve: 2016-02-04 20:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsvadászat//
* A gólem nem sokat ad a szavaikra, hiába a hímzett jelvény, hiába minden. Kezeibe támadó varázslat összpontosul majd valami még nagyobb, még magasabb szintű mágia bénítja meg a nőstényt. Gondolatban már kezdi felírogatni a jó és rossz cselekedeteket amiket eddigi rövidke életében elkövetett, mondhatni végső elszámolást készít bár a legtöbb gondolatbeli jelzés a még csak ki sem próbáltam részhez kötődik. A monstrum ismét elbetűzi a nevüket majd jeges érintésként érzi a kutakodást majd pedig az eddigi támadó hajlam hirtelen megszűnik. kétkedve néz körbe majd pedig a monstrum hátára függeszti tekintetét. Úgy tűnik távozik. Elfogadta a vérségi kötődést és hagyja őket körbenézni.*
- Féltem. *mondja halkan a nagybátyjának. Senki másnak nem vallaná ezt be és reméli, hogy Cralan aki kicsit talán távolabb állt tőlük nem vette ki a szavak jelentését a sóhajtásból.*
- Nézzünk körbe. *szól pár másodperc múlva, mire érzi, hogy ismét biztosan áll két lábán.
Az iratok között kutakodik. Úgy tűnik az öreg Farenth naplót vezetett kutatásairól. Vannak összekapcsolt, megszámozott írások is mintha legalábbis valamilyen gondolatmenetet kellene bennük követni. Nem sokat ért belőlük de mivel meg van győződve róla, hogy nagybátyja már nem él ezért szépen sorban a válltáskájába sorakoztatja őket majd pedig a szobrot szemléli meg közelebbről.*
- Ezzel vajon mi volt a szándéka? * kérdezi kíváncsian fordítva tekintetét egyik hímről a másikra. Végül miután mind jól megnézték a naplószerűség mellé teszi a szép kis asztaldíszt.*
- Mehetünk? *kérdezi miközben megindul a visszavezető úton gondosan elkerülve a gödröt. Amint ismét a felszínre ér megkönnyebbülten szól.*
- Keressük meg az öreget. Remélem a visszavezető út könnyebb lesz.
* Szerencséjük van. Mindent úgy találnak miként azt hagyták. Hajóra szállhatnak és megindulhatnak a kikötő felé.*
* A gólem nem sokat ad a szavaikra, hiába a hímzett jelvény, hiába minden. Kezeibe támadó varázslat összpontosul majd valami még nagyobb, még magasabb szintű mágia bénítja meg a nőstényt. Gondolatban már kezdi felírogatni a jó és rossz cselekedeteket amiket eddigi rövidke életében elkövetett, mondhatni végső elszámolást készít bár a legtöbb gondolatbeli jelzés a még csak ki sem próbáltam részhez kötődik. A monstrum ismét elbetűzi a nevüket majd jeges érintésként érzi a kutakodást majd pedig az eddigi támadó hajlam hirtelen megszűnik. kétkedve néz körbe majd pedig a monstrum hátára függeszti tekintetét. Úgy tűnik távozik. Elfogadta a vérségi kötődést és hagyja őket körbenézni.*
- Féltem. *mondja halkan a nagybátyjának. Senki másnak nem vallaná ezt be és reméli, hogy Cralan aki kicsit talán távolabb állt tőlük nem vette ki a szavak jelentését a sóhajtásból.*
- Nézzünk körbe. *szól pár másodperc múlva, mire érzi, hogy ismét biztosan áll két lábán.
Az iratok között kutakodik. Úgy tűnik az öreg Farenth naplót vezetett kutatásairól. Vannak összekapcsolt, megszámozott írások is mintha legalábbis valamilyen gondolatmenetet kellene bennük követni. Nem sokat ért belőlük de mivel meg van győződve róla, hogy nagybátyja már nem él ezért szépen sorban a válltáskájába sorakoztatja őket majd pedig a szobrot szemléli meg közelebbről.*
- Ezzel vajon mi volt a szándéka? * kérdezi kíváncsian fordítva tekintetét egyik hímről a másikra. Végül miután mind jól megnézték a naplószerűség mellé teszi a szép kis asztaldíszt.*
- Mehetünk? *kérdezi miközben megindul a visszavezető úton gondosan elkerülve a gödröt. Amint ismét a felszínre ér megkönnyebbülten szól.*
- Keressük meg az öreget. Remélem a visszavezető út könnyebb lesz.
* Szerencséjük van. Mindent úgy találnak miként azt hagyták. Hajóra szállhatnak és megindulhatnak a kikötő felé.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-04 16:56:14
Üzenet elküldve: 2016-02-04 16:56:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Kincsvadászat//
* A gólem egy rövid időre elbambult, néma csendbe révedt. De a ruhabemutató nem győzi meg. Cralan bizony jól látja, nem túl valószínű, hogy egy egyszerű címer amit lényegében bárki rávarrhat, festhet egy ruhára, páncélra meggyőző lenne. A karjában gyűlő fénygömb egyre fényesebbre tör. Végül bejárja a termet s szinte vakítóan hat a csapatra a hirtelen sötétből fénycsóva. Melegség járja át a csapatot és hirtelen azon kapja magát a trió, hogy végtagjaik nem mozdulnak, mintha tonnás súly nehezedne mindenükre. Aztán miközben kezdik visszanyerni a látásuk ismét a gólem recsegő hangja töri meg a csendet. *
- D-w-i-r-i-n-t-h-a-l-e-n.
* Dübörög s a fénygömb lassan eloszlik. A fénygömb valamilyen fajta érzékelő funkciót látott el. Meglehet tán a vérvonalat ellenőrizte, jó kérdés. Mindenesetre miután végzett, komótosan megfordul s vissza cammog a kis beugróba ami eddigi nyughelye volt. A terem üres s hirtelen a tonnás súly is feloszlik, újra irányítás alá tudják venni a testüket. Már mikor bejött a csapat is láthatta, hogy valamiféle emelvény van a csarnok túlsó oldalán. Ha jobban körülnéznek akkor a csapat találhat néhány tekercset, régi írások, feljegyzések, többnyire elmosódott anyag, semmi érdemleges, valamiféle napló lehetett. Néhány drágakő is található egy kis dobozban, hasonlóak mint ami a gólem szemeit hivatott imitálni. Illetve egy szobor, mely pókot ábrázol, a család címerét, zöldes árnyalatú kőből készült, egyfajta jáde lehet. Ez a szobor Moonxylwery Dwirinthalenhez áll a legközelebb, az értéke, legalább is így ránézésre, nagyjából 1000 arany is meglehet.
A többiek is összeszedhetik a kis jussuk a kis ékkövek megérhetnek néhány csengő aranyat egy kereskedőnek.
Nagyjából 200 aranyra saccolja Cralan Sley ezek összegét. Csak úgy mint Larsgrendiuss Dwirinthalen aki szintén nagyjából 200 ra saccolja az ékkövek árát.
Ezen kívül más nem igazán találni a helyen, a járat más irányba nem fut. Megfelelő búvóhely volt, hogy a nagybácsi gólemekkel és egyéb mágiákkal kísérletezzen. *
* A gólem egy rövid időre elbambult, néma csendbe révedt. De a ruhabemutató nem győzi meg. Cralan bizony jól látja, nem túl valószínű, hogy egy egyszerű címer amit lényegében bárki rávarrhat, festhet egy ruhára, páncélra meggyőző lenne. A karjában gyűlő fénygömb egyre fényesebbre tör. Végül bejárja a termet s szinte vakítóan hat a csapatra a hirtelen sötétből fénycsóva. Melegség járja át a csapatot és hirtelen azon kapja magát a trió, hogy végtagjaik nem mozdulnak, mintha tonnás súly nehezedne mindenükre. Aztán miközben kezdik visszanyerni a látásuk ismét a gólem recsegő hangja töri meg a csendet. *
- D-w-i-r-i-n-t-h-a-l-e-n.
* Dübörög s a fénygömb lassan eloszlik. A fénygömb valamilyen fajta érzékelő funkciót látott el. Meglehet tán a vérvonalat ellenőrizte, jó kérdés. Mindenesetre miután végzett, komótosan megfordul s vissza cammog a kis beugróba ami eddigi nyughelye volt. A terem üres s hirtelen a tonnás súly is feloszlik, újra irányítás alá tudják venni a testüket. Már mikor bejött a csapat is láthatta, hogy valamiféle emelvény van a csarnok túlsó oldalán. Ha jobban körülnéznek akkor a csapat találhat néhány tekercset, régi írások, feljegyzések, többnyire elmosódott anyag, semmi érdemleges, valamiféle napló lehetett. Néhány drágakő is található egy kis dobozban, hasonlóak mint ami a gólem szemeit hivatott imitálni. Illetve egy szobor, mely pókot ábrázol, a család címerét, zöldes árnyalatú kőből készült, egyfajta jáde lehet. Ez a szobor Moonxylwery Dwirinthalenhez áll a legközelebb, az értéke, legalább is így ránézésre, nagyjából 1000 arany is meglehet.
A többiek is összeszedhetik a kis jussuk a kis ékkövek megérhetnek néhány csengő aranyat egy kereskedőnek.
Nagyjából 200 aranyra saccolja Cralan Sley ezek összegét.
Csak úgy mint Larsgrendiuss Dwirinthalen aki szintén nagyjából 200 ra saccolja az ékkövek árát. Ezen kívül más nem igazán találni a helyen, a járat más irányba nem fut. Megfelelő búvóhely volt, hogy a nagybácsi gólemekkel és egyéb mágiákkal kísérletezzen. *
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-04 16:24:01
Üzenet elküldve: 2016-02-04 16:24:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Lélekvesztő az útjára indul//
*Ő erre a körre passzolja a taktikai diskurzust, nem a helyben tervezés híve, a véletlenszerű improvizációit is inkább a saját szórakozására vagy túlélésére tervezi. És valahogy nem aggódik, valamelyik hajóra csak felkerül. Legfeljebb piszkálódó megjegyzésekkel tarkíthatná a repertoárt, de most nincs ahhoz kedve. Kissé enervált lett attól, hogy az ő duplatőrös harci módszere itt eléggé csenevész lesz a nagyfegyveresek között, de erről nem ő tehet, nem készült arra, hogy fosztogatni mennek. Viszont azért nem akarja elrontani a többiek kedvét sem ezzel, így indítja az ajánlatot.*
-Figyelem, a raktármester ajánlata mára, hogy aki az első halottat szedi, annak dupla rumadag jár! Aki a legtöbb főt küldi a tenger mélyére, annak is! És aki senkit nem visz hullámsírba és nem is tud valami csillogó kifogást erre, attól vonjuk ezt majd el! Jó szórakozást mindenkinek a mészárszéken, élvezzétek ki, amíg tart!
*Harsogó ajánlatát kicsit késve időzítette, de reméli, hogy kedvcsinálónak tökéletes, vagy legalább a sok jajveszékelőt lenyugtatja, hogy ő sem kétkedik a vereségben.*
~A kérdés, hogy miképp zárjuk a mérleget a végén.~
*Mert nem mindenki Zaranirból készült, akinek elég hosszú tapasztalata van abban, hogy kell elengedni egy társat. Vagy százat. Mondjuk itt is lenne pár fő, akinek az elvesztése rosszul érintené, de az összlétszámot tekintve... egyelőre elhanyagolható mennyiség. *
*Ő erre a körre passzolja a taktikai diskurzust, nem a helyben tervezés híve, a véletlenszerű improvizációit is inkább a saját szórakozására vagy túlélésére tervezi. És valahogy nem aggódik, valamelyik hajóra csak felkerül. Legfeljebb piszkálódó megjegyzésekkel tarkíthatná a repertoárt, de most nincs ahhoz kedve. Kissé enervált lett attól, hogy az ő duplatőrös harci módszere itt eléggé csenevész lesz a nagyfegyveresek között, de erről nem ő tehet, nem készült arra, hogy fosztogatni mennek. Viszont azért nem akarja elrontani a többiek kedvét sem ezzel, így indítja az ajánlatot.*
-Figyelem, a raktármester ajánlata mára, hogy aki az első halottat szedi, annak dupla rumadag jár! Aki a legtöbb főt küldi a tenger mélyére, annak is! És aki senkit nem visz hullámsírba és nem is tud valami csillogó kifogást erre, attól vonjuk ezt majd el! Jó szórakozást mindenkinek a mészárszéken, élvezzétek ki, amíg tart!
*Harsogó ajánlatát kicsit késve időzítette, de reméli, hogy kedvcsinálónak tökéletes, vagy legalább a sok jajveszékelőt lenyugtatja, hogy ő sem kétkedik a vereségben.*
~A kérdés, hogy miképp zárjuk a mérleget a végén.~
*Mert nem mindenki Zaranirból készült, akinek elég hosszú tapasztalata van abban, hogy kell elengedni egy társat. Vagy százat. Mondjuk itt is lenne pár fő, akinek az elvesztése rosszul érintené, de az összlétszámot tekintve... egyelőre elhanyagolható mennyiség. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045