//Lélekvesztő az útjára indul//
*Mindenki indul a maga dolgára, bár úgy tűnik, hogy lesznek itt gondok. Mint pl, a nagydarab kövér nem ég el, nem sebesül, s még Bresst is belökik a vízbe. Hangosan horkant fel, de hallani sem lehet a csata kialakuló zajában.
Nincs ideje azzal foglalkoznia, hogy Tarant támadják épp meg. Van még rajtuk kívül is bőven ellenség, mint a nyurga, aki után épp menni készül. Őt követi Aldren is, s már megint csak kötözködik vele. Mégsem ezt az időt választja a megfelelő visszavágásra.
Főleg, hogy hálóstól rontanak rá ketten, két oldalról. Már mozdulna, hogy a kötelet átvágja, amikor megérzi a Démon érintését testén, ahogy erőteljesen taszítja oldalra. Csípővel veszi le a hajó korlátját, s látja, ahogy a két férfi vízbe ugrik, drága testőrével.
Ő sem tétlen, hirtelen mozdul, s ha tudja az egyik fickó lábát kigáncsolja, mégpedig úgy, hogy a sajátját elé teszi. Ha sikerül, ha nem, a töredék pillanatokban előveszi tőrjét a csizmájából, s a hozzá közelebb álló férfi hátába állítja. Vagy háton, vagy vállon találja, de testébe fúrja a tőrt. S hagyja, hogy drága fegyverével együtt zuhanjon a vízbe.
A csata közepén áthajolva a korláton kiált le a Démon után.*
- Légy jó testőr, s légyszi foglald le őket egy picit. *S bár nem láthatja, de még egy csókot is a férfi után dob, ahogy vigyorogva fordul el, hogy folytassa az útját.
Sose értette az ilyen hajók szerkezetét, hogy miért a fedélzet alá teszik a kapitány kabinját.
//Ellenséges hajó belsejébe//
S persze, amíg fent nagyban folyik a csata, ő mit csinál? Persze, hogy lemegy, felfedezni mi is van lent. Na meg megtalálni az egész tákolmány kapitányát. Ha már csak őt sakkban tudná tartani a legénysége előtt, talán hamarabb is végeznének. A szagokat az elején felforgatják gyomrának belsejét. Ha lenne benne valami, talán most maga mellett landolna tartalma. Ehelyett lecsatolja övéről az üveg rumot, s beleiszik. Pár pillanat, s hozzászokik az orrfacsaró bűzhöz, a látvánnyal meg nem foglalkozik. Volt egy kis kaszabolás idelent is…
Megállva a kabin ajtónál, annak oldalához lapul. Gyorsan nyúl a kilincsért, s nyitja ki az ajtót, de ő maga nem áll oda. Még az kéne, hogy egyből egy kardot kapjon a gyomrába. Megvárja, amíg valami támadást nem észlel…
Ám nem észlel. Szemöldökét összevonva les be előbb csak fejjel a szobába. Ahol… Érdekes látvány fogadja.
A kapitány még javában írja a hajónaplót, amikor két férfi, két oldalról állja körbe, s a szájkosaras a mellkasába nyúl. Nem érezve veszélyt lép be, de szablyáját néhányszor megpörgetni a kezében.*
- Mégis mi…
*Kezdene bele, de ekkor tépik ki a szívet a helyéről. Felső ajkának szegletét felvonja, így fintorba fordítva arcát. A szájkosár miatt nem látja teljesen a kitépő vonásait, ám az felé indul meg. A lány szokatlan nyugodtsággal áll továbbra is, s a halott nőt figyeli.
Az elé álló nyurga nyújtja át a szívet.*
- Guszta.
*Fogadja el a furcsa ajándékot. Érzi az eleven hús érintését kezébe, s hogy a vér teljesen eláztatja mancsát. Néhányszor megszorítja, hogy érezze a puhaság érzését. Mire felnéz a szájkosaras eltűnik, de a másik talán még bent van.
Most már nem tétovázik sokat. Szablyáját felemeli, s azt fenyegetően az elf felé tartja.*
- A falhoz. *Int fejével.* - A fegyverektől minél távolabb…
*Utasítja a férfit, ő maga pedig a halott nő mellé lép. A szívét ledobja egy pillanatra az asztalra, hogy a hajónaplót vizsgálja meg.*
- Mi ez a hajó? *Szegezi kérdését a férfinak.*
- S minek tépték ki a szívét? S mégis milyen élőholt hajó ez?
*Záporoznak a kérdései, remélve, hogy a másik tud rájuk válaszolni. Az Ő hajójuk a Lélekvesztő, talán ez az átka, hogy ilyen hajókra találjanak?
A hajónapló olvasását a legutóbbi bejegyzéssel kezdi, s onnan halad visszafelé, hátha abból is kiderül valami. Szemei sarkából azért figyelemmel kíséri a férfi minden mozdulatát.
Nyugodtan olvasgat pár percig, amíg fent társai az életéért küzdenek. Szürreális.*