//Lélekvesztő az útjára indult//
*Bress önbizalmát hallva akaratlanul is magasra vonja a szemöldökét.*
- Te? Még emberek között is kételkednék ebben. *Vonja meg a vállát, arcán most egy csipet mosoly sincsen. Morogva pakol, s most még Zaranirnak az élcelődése sincs ínjére. Szürkéit mérgesen villantja rá, melyek ezernyi szikrákat szórnak. De legalább segítenek nekik, s nem is kevesen. Ez legalább némileg megkönnyebbülés az egykori kalózkának.
Hiszen nem csak a Szöszike az egyetlen, aki úgy érzi, hogy elszokott ettől, ő maga is.*
- A hangja alapján faszi. *Majd ő is Kalanon felé tekint, hogy eldöntsék mi is ő. De egyelőre csak vállat von. Huszadrangú dolog ez.*
- Lehet, hogy mindkét nemű, vannak ilyenek. Zsákmányból? *Röhögi el magát.* - Mit kezdesz pár ronggyal? *Neveti gúnyosan, majd ha Zara a közelbe van, megállítja.*
- Mivel én is pontosan számon tartom, hogy miből mennyi van, remélem te is így teszel. Ha bármiből eltűnik bármi… Szólsz. *Vigyorodik el, kicsit sem kedvesen.*
- Most ne lopjuk meg egymást, de pontos számadat kell, hogy miből mennyi van, mennyit ér, s mennyiért tudjuk továbbpasszolni majd a Kikötőbe. Ezek nekünk nem érnek sokat, de talán érhetnek valamit, s pénzt is tudunk belőle csinálni. Remélem számíthatok rád, ha már elvileg ez a „foglalkozásod”. *Tapogatja még meg a vállát, s reméli, hogy ezt Bress is hallja. Majd a megkapott pénzt szétosztják maguk között, ha meglesz a betevő. Addig pedig szembenéz ezekkel az ördögi lényekkel.
A hajó elsüllyedésére csak egy halovány félmosolyt ereszt meg Bress felé.*
- Épp ezért Lélekvesztő. *Tudta ő mindig, hogy találó nevet talált ennek a roncsnak, amikor megtalálták. Majd már indulna is a kormányhoz, amikor a lépcsőn lépdelve, már-már félrelökik. Sűrűt pislog az új gyerek lelkesedésén, ám a szürke íriszei máris elsötétülnek, ahogy meglátja, hogy azok a lapátkezek az ő drága és egyetlen kormányát markolásszák.*
- Az utolsó alkalom volt, hogy engedély nélkül odamehettél. *Szűri ki fogai között, kelletlenül, majd visszamenve a kötelekhez, kezei közé tekerve azokat próbálja féken tartani a vihar elején a hajót. Igazából nem sok ember kell hozzá, egyedül is boldogul, hiszen Taran…
Szemöldökét felvonja, ahogy látja, hogy az árbochoz kötözi magát, majd hangosan, s már-már jókedvűen neveti el magát, s fejét rázva inkább nem kommentálja.
Ám az éjszaka közepén, amikor már megunta a vihar okozta ázását, csak egy intéssel jelzi Bress felé, hogy ő most félrevonul. A kabinjába térve, most nem is foglalkozik a sebesültekkel. Jobban izgatja, hogy milyen hajót fosztottak ki, s annak a hajónaplója.
Kíváncsi ennek a nőnek a történetére.
Így hiába hánykolja a hajó, egy a falra szerelt lámpás megnyújt, legalább annyi fényük legyen, ruháit levetve huppan le az ágyra, veszi elő a hajónaplót. Ám a hajó az folyamatosan dobálja őket, s persze egy bútor sincs leszögelve. Egy egy dobásnál az ággyal együtt ő is megugrik, majd hol a földön huppan, hol sikerül az ágyon maradnia, mely mint egy őrült teknős a vízbe izeg jobbra és balra.
S már jön is a napkelte. Vagyis inkább az ég világosodik a vihar vonultjával. Valami egyszerű de legalább száraz göncöt húz magára, igazából saját ruhái is megszáradtak, szóval a nadrágját és a kabátját veszi fel, víztől csepegő kalapját is a fejébe nyomja, haját csak egyszerűen összefogja, mert most valamiért fene mód zavarja.
A fedélzeten viszont egy érdekes látvány fogadja. Szemeit összeszűkítve figyeli a nemesi zászlót, majd már előre fél, hogy mi lesz ez. Halkan sóhajtva vonul vissza, hogy egy pár kesztyűt keressen. Kezein lévő tetoválások elárulhatják, s bár szeme alatti csiga is igen beszédes lehet, azt még ki is tudná magyarázni. Ám a karján lévő K égésnyomot most nem tudná.*
- Csak okosan Bress. *Lépdel fel a kormányhoz, átvéve a helyet.*
- Pihenj le, és ne csinálj ostobaságot, s lehetőleg a szád is tartsd most. *Már azt hitték, hogy vége a megpróbáltatásoknak, pedig az még épp most jön. Amikor hallótávolságba érnek, a legkedvesebb mosolyát varázsolja az arcára.*
- Természetesen uram. Fiúk! Horgony le! *Mosolyog hátra, de amint elfordul az idegen hajóról arcáról leolvad ez, s remélve, hogy Bress és Zara végzi a dolgát.*
- Aztán menjetek pihenni, nehéz napunk volt. *Zavarja el őket, remélve, hogy most kivételesen bíznak benne. Mikor átmegy a hajóra az öt fegyverzet katona, csak kedvesen áll meg a magas és szikár termetű, korában már mélyen benne álló férfi előtt.*
- Önnek is uram, a hajó kapitánya lennék, Belamine Zerlick. *Jön a könnyed hazugság, melynél még szemének pillája sem rebben meg.*
- A Kikötő ellenőrzését? *Hajtja fejét oldalra, mintha teljesen ostoba lenne a helyzetet illetően.* - Talán valami baj van? Oh, persze, persze. *Legyinti meg kezét.*
- Kereskedők vagyunk s Wegtorenből jöttünk. Azonban a múlt éjjel orvul egy kalózbanda támadt meg minket. *Sóhajtja el magát megtörten, mint akit tényleg megviselt az eset. Valójában fáradtnak tűnik a némber, de ha valaki a fedélzeten maradt, azokon is lehet látni a fáradtság apró jeleit.*
- Sok jó emberem sebesült meg, ezért is igyekszünk a Kikötőbe, hogy minél hamarabb megkapják a megfelelő ellátást. *Mosolyog fáradtan a férfira.*
- De jól értettem, hogy Grunweth a neve, igaz uram? Azt hiszem, hogy van is önnek valamim. Persze úgy adták át nekem, hogy csak a megfelelő árért cserébe adjam át önnek. Jaj, várjon, hova is tettem? *Játssza a szétszórtat, majd övéből számtalan levelet kotor elől, hogy megtalálja, ami a férfinak szól, hogy azt átadja neki, s várja a további kérdéseket. Türelmesen áll előtte, kezeit maga előtt kulcsolja össze.*