Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-24 18:27:08
Üzenet elküldve: 2016-09-24 18:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótört//
*Ébredezik. Nehezen, de ébredezik. Még mozdulatlanul fekszik, szeme csukva, de tud magáról, felfogja, hogy van, ami már nem a teljes tudatlanság állapota. Először a fejét érzi meg. Még így, hogy a földön fekszik, is borzalmasan nehéznek tűnik. És sajog, mintha teljes erőből lefejelt volna egy sziklát, és az agya ezt úgy akarná megbosszulni, hogy kirágja magát a koponyájából. Az arca is fáj. Kicsivel a szeme alatt erősen lüktet. A karjairól s lábairól nem is beszélte, meg sem meri mozdítani őket, nehogy kiderüljön, hogy az egyik esetleg eltört, ne adj ég hiányzik... Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha kiderülne, hogy az egyik végtagját elvesztette. De nem, úgy tűnik, mind megvan, legalábbis érzi, ahogy a hullámok a lábait simogatják; ujjai között homok karcog.
A nehezén már túl van: magához tért. Már csak össze kell szednie magát, hogy meg tudjon mozdulni, onnantól kezdve sima ügy lesz. Ott még nem tart, hogy azon aggódjon, hol van és hogy került oda. Szempillái megrebbennek. Ennyi? Ennyire képes? Megy ez jobban is neki, csak akarni kell. S Dina akarja. Jelenleg semmit sem akar jobban, mint felnyitni a szemeit, körbenézni, és megbizonyosodni róla, hogy tényleg él és nem csak az elméje űz csúfos játékot vele, miközben a pokolban fekszik ítéletre várva. Lassan emelkedik a szemhéja, beletelik pár másodpercbe, mire barnás-zöld íriszei feltárulnak, és végre valahára láthatja, hol is van. A kék ég. Nyoma sincs a szörnyű viharnak, a fekete felhőknek, csupán néhány ártatlannak tűnő bárányfelhő gomolyog, eltakarva a nap sugarait. Pihen, mielőtt folytatná a túlélést. Nagyokat szusszan, majd jobbra fordítja a fejét, hajával összegyűjtve a part homokját. A tengeren kívül nem lát sokat; fákat, bokrokat, gyér gyepet csupán. Balra is fordul, hátha arra érdekesebb a környezet. A látkép hasonló, de homok más. Különös alakú bemélyedések veszik körbe a testét, mintha egy állat szimatolt volna körülötte, amíg nem volt magánál. De melyik állatnak van ennyire emberszerű lábnyoma? Nem mintha számítana, már elment. Valószínűleg megunta, hogy nem mozdul a vöröske, ezért kénytelen volt más játék után nézni.
Na most, hogy biztos lehet benne, életben van, itt van az ideje azzal foglalkozni, hol is él pontosan. Értelmes lénynek eddig nem látta nyomát, sem épületeket, sem utakat nem látott semerre, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is itt semmi és senki. Alkartámaszba tornázza magát, piheg egy kicsit, majd félig ülő, aztán ülő helyzetbe nyomja fel magát. A feje erősen lüktet minden mozdulat után, de a fájdalom hamar csillapodik. Megtapogatja a mocskos hajkoronában rejtőző puklit. Nem olyan vészes, mint amire számított. Még csak nem is egy vérző, nyílt seb, csupán egy kis zúzódás. Végigtekint magán, esetleges további károk után kutatva, de nem éppen az a látvány fogadja, amit megszokott. Sérülések ugyan alig vannak, néhány kisebb zúzódás és horzsolás a combján, oldalán és vállain, de nem ez lepte meg. Sokkal inkább az, hogy látja a sérüléseket. A cipői már nincsenek rajta, lábfeje meztelen; nadrágja egyik szára teljesen felszakadt a belső oldalon, sötét foltok, valószínűleg vér mocskolja a hasadás mentén; ingét már az sem tudja, mi tartja rajta. A varrások elengedtek, a két ujja hiányzik, a hat gombból már csak kettő maradt, és érzi, hogy a hátán is van egy jókora luk. Siralmasan néz ki. Sokkal jobban, mint ahogy azok szoktak, akik túléltek egy hajótörést, de sokkal rosszabbul, mint egy átlagos nap után. Még a holmijai is elvesztek: a ruhái, pipere cuccai és pár aranytallér, amiből eddig fenntartotta magát. Mihez fog kezdeni ezután?*
*Ébredezik. Nehezen, de ébredezik. Még mozdulatlanul fekszik, szeme csukva, de tud magáról, felfogja, hogy van, ami már nem a teljes tudatlanság állapota. Először a fejét érzi meg. Még így, hogy a földön fekszik, is borzalmasan nehéznek tűnik. És sajog, mintha teljes erőből lefejelt volna egy sziklát, és az agya ezt úgy akarná megbosszulni, hogy kirágja magát a koponyájából. Az arca is fáj. Kicsivel a szeme alatt erősen lüktet. A karjairól s lábairól nem is beszélte, meg sem meri mozdítani őket, nehogy kiderüljön, hogy az egyik esetleg eltört, ne adj ég hiányzik... Bele sem mer gondolni, mi lenne, ha kiderülne, hogy az egyik végtagját elvesztette. De nem, úgy tűnik, mind megvan, legalábbis érzi, ahogy a hullámok a lábait simogatják; ujjai között homok karcog.
A nehezén már túl van: magához tért. Már csak össze kell szednie magát, hogy meg tudjon mozdulni, onnantól kezdve sima ügy lesz. Ott még nem tart, hogy azon aggódjon, hol van és hogy került oda. Szempillái megrebbennek. Ennyi? Ennyire képes? Megy ez jobban is neki, csak akarni kell. S Dina akarja. Jelenleg semmit sem akar jobban, mint felnyitni a szemeit, körbenézni, és megbizonyosodni róla, hogy tényleg él és nem csak az elméje űz csúfos játékot vele, miközben a pokolban fekszik ítéletre várva. Lassan emelkedik a szemhéja, beletelik pár másodpercbe, mire barnás-zöld íriszei feltárulnak, és végre valahára láthatja, hol is van. A kék ég. Nyoma sincs a szörnyű viharnak, a fekete felhőknek, csupán néhány ártatlannak tűnő bárányfelhő gomolyog, eltakarva a nap sugarait. Pihen, mielőtt folytatná a túlélést. Nagyokat szusszan, majd jobbra fordítja a fejét, hajával összegyűjtve a part homokját. A tengeren kívül nem lát sokat; fákat, bokrokat, gyér gyepet csupán. Balra is fordul, hátha arra érdekesebb a környezet. A látkép hasonló, de homok más. Különös alakú bemélyedések veszik körbe a testét, mintha egy állat szimatolt volna körülötte, amíg nem volt magánál. De melyik állatnak van ennyire emberszerű lábnyoma? Nem mintha számítana, már elment. Valószínűleg megunta, hogy nem mozdul a vöröske, ezért kénytelen volt más játék után nézni.
Na most, hogy biztos lehet benne, életben van, itt van az ideje azzal foglalkozni, hol is él pontosan. Értelmes lénynek eddig nem látta nyomát, sem épületeket, sem utakat nem látott semerre, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is itt semmi és senki. Alkartámaszba tornázza magát, piheg egy kicsit, majd félig ülő, aztán ülő helyzetbe nyomja fel magát. A feje erősen lüktet minden mozdulat után, de a fájdalom hamar csillapodik. Megtapogatja a mocskos hajkoronában rejtőző puklit. Nem olyan vészes, mint amire számított. Még csak nem is egy vérző, nyílt seb, csupán egy kis zúzódás. Végigtekint magán, esetleges további károk után kutatva, de nem éppen az a látvány fogadja, amit megszokott. Sérülések ugyan alig vannak, néhány kisebb zúzódás és horzsolás a combján, oldalán és vállain, de nem ez lepte meg. Sokkal inkább az, hogy látja a sérüléseket. A cipői már nincsenek rajta, lábfeje meztelen; nadrágja egyik szára teljesen felszakadt a belső oldalon, sötét foltok, valószínűleg vér mocskolja a hasadás mentén; ingét már az sem tudja, mi tartja rajta. A varrások elengedtek, a két ujja hiányzik, a hat gombból már csak kettő maradt, és érzi, hogy a hátán is van egy jókora luk. Siralmasan néz ki. Sokkal jobban, mint ahogy azok szoktak, akik túléltek egy hajótörést, de sokkal rosszabbul, mint egy átlagos nap után. Még a holmijai is elvesztek: a ruhái, pipere cuccai és pár aranytallér, amiből eddig fenntartotta magát. Mihez fog kezdeni ezután?*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-23 18:34:28
Üzenet elküldve: 2016-09-23 18:34:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajótört//
*Alig másfél óra telhet el, és máris a sziget túlvégében jár. A világ másik fele. Minden nap eljön ide, miközben végigjárja a szigetet. Elvégre birtokosaként ő a hely őrzője is, habár nem sok fenyegetés van errefelé. Nem sok, de egy bizonyosan, amely időről időre visszatér. Grull a parton áll, minden hullám végigsimít pikkelyes lábfején, és mintha talpa mindig egy picivel lejjebb süllyedne a homokba ennek hatására. Általában imád elmerülni ebben az érzésben, most viszont észre sem veszi, helyette inkább a tengert fürkészi, pillantása a messzeséget pásztázza, közben pedig aggodalmasan ráncolja a homlokát. Amit lát, az cseppet sem biztató. Nem először találkozik vele, a szigeten is volt már hasonló, és éppen elég pusztítást vitt véghez. Grullnak nincs szüksége több ilyen betolakodóra.
Pontosan tudja, hogy működik ez. A víz, amely körülveszi öt irányból, nappal kék, éjjel pedig fekete. Felette is, a sziget körül is, mindenütt, mert ez így normális. Ellenben előfordul, hogy valamiért nappal is befeketedik a fenti víz egy része, ha pedig a hullámok a sziget felé juttatják azt a részt, akkor abból az átkos fekete víz is kihullik. Az íze is sótlan, és gyakorta fényvillanások és robajok kísérik. És legritkább esetben, de sajnos néhányszor már erre is volt példa, feltámad egy borzalmas vörös szörnyeteg. Grull még kicsi volt, amikor először találkozott a démonnal, pontosan a nagy barlang előtt egy fán vert tanyát a szörnyeteg. A fa pedig nem bírta el, így kidőlt, kis híján az apró talmidra. A démonból forróság áradt, és végtelen feketeség, pontosan olyan, amilyen a víz volt a sziget felett, talán még rettenetesebb. A fentről lezúduló víz hatására ugyan szépen lassan bemászott a föld alá, de az a rengeteg feketeség és a borzalmas szag, na meg a forróság még azóta is kísérti Grullt az álmaiban. Bármi legyen is az a lény, láthatóan ugyanúgy gyűlöli a fekete vizet, és az az egyetlen, ami elő tudja csalogatni. Ezenkívül a barlang az ő területe, ezt egyértelműen jelezte. A talmid sem szeretné, hogy a fekete víz a szigetre zúduljon, de még ha nem is lenne kifogása ellene, a démont nem hagyhatja felébredni. A céljuk ugyanaz, de a módszereivel nem ért egyet, hiszen kárt tesz a világban azzal, ahogy a fekete vizet próbálja elijeszteni.
A fabotjával húz egy csíkot a homokba, majd megvárja, amíg a hullám elmossa azt. Eztán húz még egy csíkot, közben pedig hörgő, gurgulázó hangokat hallat. Persze számára teljesen egyértelmű, mit csinál, meghúzza a határt, aminél a fekete fellegek nem jöhetnek közelebb. A víz felkapja az üzenetet, és magával viszi, így csupán percek kérdése, hogy Grull követelései eljussanak a fekete vízhez. Talán fél órán át is ismétli ezt, mire meglátja az eredményt: a fekete víz nem a sziget felé jön, hanem megadja magát az uralkodó szélnek, és északra kezd vonulni. Lassan, alig érzékelhetően, az első lépés is fél órába telt neki, de... nem erre jön. Grullt nem zavarja, meddig időzik a fekete víz a sziget mellett, vagy milyen lassan tűnik el, a lényeg, hogy értett a szóból, és esze ágában sincs ide jönni. Általában így megy ez. Általában ha nem délről érkezik, akkor nem közelít. Szükséges a rituálé, de ami nem délről jön, az hajlandó követni a parancsot. De a déliek... azok a legrosszabbak. Szinte lehetetlen szót érteni velük.
A biztonság kedvéért Grull leül a partra, és figyeli a dolgot, egészen addig, amíg a fekete víz el nem tűnik a szeme elől. Addigra már a szélirány is fordul egy kicsit, és úgy tűnik, nem is szándékszik visszafordulni egy darabig, de most már aligha gond. A fekete vizet már nem hozhatja ide, kész szerencse, hogy eddig másfelé fújt. Ha vannak dolgok, amiket a talmid sosem tudott kiismerni, akkor az egyik a szél. Olyan gyorsan képes irányt váltani, csak egy óra, és máris ellenkező irányba fúj... na jó, ez azért nem jellemző, de mégis. Egy órája még az oldalát fújta, most viszont már szemből érkezik, ki tud eligazodni rajta? Mindenesetre a veszély elmúlt, így elindul a part mentén a sziget északi oldala felé, ott is szétnéz, nem próbálkozik-e visszatérni a fekete víz, vagy ilyenek. Meglepődne, ha így történne, elvégre eddig ilyesmire sosem volt példa, de mégsem tud megbízni a jelenségben. Ahogy pedig halad a parton, néhány fertályóra múlva valami nagyra lesz figyelmes a parton. Ahogy közeledik hozzá, úgy lesz egyre értetlenebb is, elvégre ilyesmit még soha életében nem látott. Egy pikkelyek nélküli hal. Méghozzá mekkora! És ha ez nem lenne elég, kezei és lábai vannak, pont mint Grullnak.
Bal kezében továbbra is a fabotot tartja, de azért a biztonság kedvéért jobb kezével leemeli a hátáról a kis falándzsáját. Eddig csak apró halakat ölt meg vele, és fogalma sincs, ér-e valamit egy ekkora lény ellen, de... jobb fegyvere nincs. Semmi mozgás. Ami halat a tenger kivet magából, az meghal, ezt a talmid jól tudja, éppen ezért nem lepődik meg a mozdulatlanságon. Azért végigsimít a lény nyakának mindkét oldalán, de semmi jele annak, hogy lélegezne. Fogásnak szép, de hogyan tudná elvonszolni a barlangjáig? Meg hát be sem férne... Mindenesetre először indákra lesz szüksége, azokat ráköti, és bevonszolhatja a segítségükkel a sziget mélyére, aztán ott találhat egy alkalmas helyet a tárolására, amíg meg nem eszi. Illetve amíg el nem fogy, mert hát ez bizony nem egy étkezés lesz. A lándzsát visszateszi a hátára, majd néhány percen belül már el is tűnt bozótban, hogy indákat keressen, amikkel megkötözheti a nagy halat.*
*Alig másfél óra telhet el, és máris a sziget túlvégében jár. A világ másik fele. Minden nap eljön ide, miközben végigjárja a szigetet. Elvégre birtokosaként ő a hely őrzője is, habár nem sok fenyegetés van errefelé. Nem sok, de egy bizonyosan, amely időről időre visszatér. Grull a parton áll, minden hullám végigsimít pikkelyes lábfején, és mintha talpa mindig egy picivel lejjebb süllyedne a homokba ennek hatására. Általában imád elmerülni ebben az érzésben, most viszont észre sem veszi, helyette inkább a tengert fürkészi, pillantása a messzeséget pásztázza, közben pedig aggodalmasan ráncolja a homlokát. Amit lát, az cseppet sem biztató. Nem először találkozik vele, a szigeten is volt már hasonló, és éppen elég pusztítást vitt véghez. Grullnak nincs szüksége több ilyen betolakodóra.
Pontosan tudja, hogy működik ez. A víz, amely körülveszi öt irányból, nappal kék, éjjel pedig fekete. Felette is, a sziget körül is, mindenütt, mert ez így normális. Ellenben előfordul, hogy valamiért nappal is befeketedik a fenti víz egy része, ha pedig a hullámok a sziget felé juttatják azt a részt, akkor abból az átkos fekete víz is kihullik. Az íze is sótlan, és gyakorta fényvillanások és robajok kísérik. És legritkább esetben, de sajnos néhányszor már erre is volt példa, feltámad egy borzalmas vörös szörnyeteg. Grull még kicsi volt, amikor először találkozott a démonnal, pontosan a nagy barlang előtt egy fán vert tanyát a szörnyeteg. A fa pedig nem bírta el, így kidőlt, kis híján az apró talmidra. A démonból forróság áradt, és végtelen feketeség, pontosan olyan, amilyen a víz volt a sziget felett, talán még rettenetesebb. A fentről lezúduló víz hatására ugyan szépen lassan bemászott a föld alá, de az a rengeteg feketeség és a borzalmas szag, na meg a forróság még azóta is kísérti Grullt az álmaiban. Bármi legyen is az a lény, láthatóan ugyanúgy gyűlöli a fekete vizet, és az az egyetlen, ami elő tudja csalogatni. Ezenkívül a barlang az ő területe, ezt egyértelműen jelezte. A talmid sem szeretné, hogy a fekete víz a szigetre zúduljon, de még ha nem is lenne kifogása ellene, a démont nem hagyhatja felébredni. A céljuk ugyanaz, de a módszereivel nem ért egyet, hiszen kárt tesz a világban azzal, ahogy a fekete vizet próbálja elijeszteni.
A fabotjával húz egy csíkot a homokba, majd megvárja, amíg a hullám elmossa azt. Eztán húz még egy csíkot, közben pedig hörgő, gurgulázó hangokat hallat. Persze számára teljesen egyértelmű, mit csinál, meghúzza a határt, aminél a fekete fellegek nem jöhetnek közelebb. A víz felkapja az üzenetet, és magával viszi, így csupán percek kérdése, hogy Grull követelései eljussanak a fekete vízhez. Talán fél órán át is ismétli ezt, mire meglátja az eredményt: a fekete víz nem a sziget felé jön, hanem megadja magát az uralkodó szélnek, és északra kezd vonulni. Lassan, alig érzékelhetően, az első lépés is fél órába telt neki, de... nem erre jön. Grullt nem zavarja, meddig időzik a fekete víz a sziget mellett, vagy milyen lassan tűnik el, a lényeg, hogy értett a szóból, és esze ágában sincs ide jönni. Általában így megy ez. Általában ha nem délről érkezik, akkor nem közelít. Szükséges a rituálé, de ami nem délről jön, az hajlandó követni a parancsot. De a déliek... azok a legrosszabbak. Szinte lehetetlen szót érteni velük.
A biztonság kedvéért Grull leül a partra, és figyeli a dolgot, egészen addig, amíg a fekete víz el nem tűnik a szeme elől. Addigra már a szélirány is fordul egy kicsit, és úgy tűnik, nem is szándékszik visszafordulni egy darabig, de most már aligha gond. A fekete vizet már nem hozhatja ide, kész szerencse, hogy eddig másfelé fújt. Ha vannak dolgok, amiket a talmid sosem tudott kiismerni, akkor az egyik a szél. Olyan gyorsan képes irányt váltani, csak egy óra, és máris ellenkező irányba fúj... na jó, ez azért nem jellemző, de mégis. Egy órája még az oldalát fújta, most viszont már szemből érkezik, ki tud eligazodni rajta? Mindenesetre a veszély elmúlt, így elindul a part mentén a sziget északi oldala felé, ott is szétnéz, nem próbálkozik-e visszatérni a fekete víz, vagy ilyenek. Meglepődne, ha így történne, elvégre eddig ilyesmire sosem volt példa, de mégsem tud megbízni a jelenségben. Ahogy pedig halad a parton, néhány fertályóra múlva valami nagyra lesz figyelmes a parton. Ahogy közeledik hozzá, úgy lesz egyre értetlenebb is, elvégre ilyesmit még soha életében nem látott. Egy pikkelyek nélküli hal. Méghozzá mekkora! És ha ez nem lenne elég, kezei és lábai vannak, pont mint Grullnak.
Bal kezében továbbra is a fabotot tartja, de azért a biztonság kedvéért jobb kezével leemeli a hátáról a kis falándzsáját. Eddig csak apró halakat ölt meg vele, és fogalma sincs, ér-e valamit egy ekkora lény ellen, de... jobb fegyvere nincs. Semmi mozgás. Ami halat a tenger kivet magából, az meghal, ezt a talmid jól tudja, éppen ezért nem lepődik meg a mozdulatlanságon. Azért végigsimít a lény nyakának mindkét oldalán, de semmi jele annak, hogy lélegezne. Fogásnak szép, de hogyan tudná elvonszolni a barlangjáig? Meg hát be sem férne... Mindenesetre először indákra lesz szüksége, azokat ráköti, és bevonszolhatja a segítségükkel a sziget mélyére, aztán ott találhat egy alkalmas helyet a tárolására, amíg meg nem eszi. Illetve amíg el nem fogy, mert hát ez bizony nem egy étkezés lesz. A lándzsát visszateszi a hátára, majd néhány percen belül már el is tűnt bozótban, hogy indákat keressen, amikkel megkötözheti a nagy halat.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:02:46
Üzenet elküldve: 2016-09-23 16:02:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótört//
*Nem tudja megmondani, mióta utazik a hajón. Egy hatja... kettő... talán már három...? Teljesen összefolynak a napok. Egyszer délben kel, aztán éjszaka, van hogy átalszik egy egész napot, és azt veszi észre, hogy eltelt egy teljes hat anélkül, hogy bármi is történt volna. Nem éppen így képzelte el ezt az utat. Menekülni akart a kikötőből, bármi áron, de azért egy luxus utazásnak jobban örült volna, mint a céltalan ringatózásnak egy ismeretlen bárkán. De ez van, ezt kell szeretni. Még mindig jobb, mintha a kalózok markában maradt volna. Így legalább él, ha nem is mennyei körülmények között. Habár nincs oka panaszra... Amikor elrabolták, egy összehányt, szűk lukba dugták, ahhoz képest a mostani kabinja kész úri lakosztály. Még saját mosdókádat is kapott, amire ugyan nem sok szüksége van itt, a tenger közepén, de legalább van.
Ez a nap is úgy kezdődik, mint a többi. A hullámok émelyítő dobálózása kelti fel, majdnem kifordul a függőágyból és orra esik, de szerencséjére, már hozzászokott az effajta ébredésekhez, ügyesen talpra érkezik. Mielőtt nekiállna a munkának, kicsit rendbe szedi magát. Csak néhány ruhát és egy hajkefét hozott magával, de mint nő, felelősségteljesen kihasználja azokat is rendesen. Egy kopott, barna inget vesz fel, hosszú, fekete nadrágot és a bakancsot, amit a kapitány adott neki, mikor először munkába állt. Sietve megmossa az arcát, kifésüli hatalmas loboncát és egy hevenyészett lófarokba köti a feje tetejére. Két perc, és beteszi maga mögött a szoba ajtaját, és elindul fel a lépcsőn, a fedélzetre. Nem magasak a fokok, még csak nem is meredek a folyosó, de úgy dülöngél minden, hogy kapaszkodnia kell, nehogy hátravágódjon.* ~Nem szokott ez ilyen rossz lenni, remélem nincsen semmi baj...~ *Nagy nehezen kijut a felszínre, de amint kilép, rögtön meg is bánja. Vihar tombol, nem is kicsi. Már volt szerencséje több kisebb zivatarhoz, mindet át is vészelte a hajó gyomrában, de ez most más. Kövér cseppek kopognak a fa burkolaton, a sötét felhők között villámok cikáznak. A horizont eltűnt, az ég és a víz fekete masszaként olvad össze a távolban. A méteres hullámok fel-fel csapnak a fedélzetre, ledöntve lábukról a matrózokat. Hát ez lenne a természet haragja... Nem tétovázik és bámészkodik sokat, amint kicsit visszahúzódik a tenger és nem életveszélyes kitennie a lábát, megkérdezi a fiúkat, tud-e valamiben segíteni. Egymásra néznek, fejük és fülük vöröslik az erőlködéstől, na és persze a fagyos levegőtől.*
-Nem tudsz. *Veti végül oda neki az egyik kissé idegesen, mintha a lány már órák óta a nyakukon lógna.* Menj vissza a kabinba, ne légy láb alatt.
*Nem túl kedves, talán nem véletlen, hogy nem katasztrófák közben mélyülnek el az ismeretségek. Vagy de? Nem akkor kéne összetartania az embereknek, mikor a legnagyobb szükség van rá? Vagy csak ő ilyen régimódi a maga 18 évével? Lefelé baktat, pontosabban mondva botladozik a lépcsőn. A felénél járhat, mikor hatalmas, recsegő robbanásszerű hang rázza meg a folyosót. Elveszíti az egyensúlyát, és a maradék néhány métert már fejjel előre zuhanva teszi meg, majd hangos puffanással öleli át a kemény, nedves fapadlót... Nedves? Nem ért hozzá, de az biztos, hogy a víznek a hajón kívül kell lennie, nem benne. Épp állna fel, hogy utána járjon, mi a baj, mikor egy újabb robbanás szakítja be mellette a konyha ajtaját, nyakába zúdítva a tengert. Ijedtében sikítani akar, de ezzel csak azt éri el, hogy a sós víz beömlik a szájába, orrába, végig a nyelő- és légcsövén. Fuldokolni kezd, levegő után kapkod, de hiába. Csak a maró, sós ízt érzi a nyelvén, majd elájul...
Egy méretes hordót ölel. Nem tudja, hogy sikerült kijutnia a hajótestből, de sikerült. A vihar kissé alább hagyott, a hullámok unottan nyaldossák egymást. Fogalma sincs, meddig lehetett eszméletlen, mióta hánykolódhat a nyílt vízen és merre tarthat. Ha nem sajogna úgy a feje, még aggódna is amiatt, hogy nagy valószínűséggel meg fog halni, de jelenlegi állapotában a légzés is nehezére esik. Minden egyes levegővétel komoly koncentrációt igényel, még a szemét is be kell csuknia hozzá. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen... Elájul, ismét.
Nem tud magáról, mikor partra vetődik. Arccal felfelé érkezik a homokba, így a fulladás veszélye nem fenyegeti. Az ébredéskor felvett, frissen mosott ruhái most még frissebbek, még mosottabbak és még szakadtabbak, mint akkor. Hajában hínár, kavics és homok keveredik, fején dudor, egyik pofiján sötét véraláfutás. Nem nyújthat valami szívderítő látványt. Egyetlen reménye, ha megtalálja valaki, mielőtt egy vadállat vetne rá szenet és szétmarcangolná. Az egyetlen baj ezzel, hogy ezen a szigeten nagy valószínűséggel nem él senki...*
*Nem tudja megmondani, mióta utazik a hajón. Egy hatja... kettő... talán már három...? Teljesen összefolynak a napok. Egyszer délben kel, aztán éjszaka, van hogy átalszik egy egész napot, és azt veszi észre, hogy eltelt egy teljes hat anélkül, hogy bármi is történt volna. Nem éppen így képzelte el ezt az utat. Menekülni akart a kikötőből, bármi áron, de azért egy luxus utazásnak jobban örült volna, mint a céltalan ringatózásnak egy ismeretlen bárkán. De ez van, ezt kell szeretni. Még mindig jobb, mintha a kalózok markában maradt volna. Így legalább él, ha nem is mennyei körülmények között. Habár nincs oka panaszra... Amikor elrabolták, egy összehányt, szűk lukba dugták, ahhoz képest a mostani kabinja kész úri lakosztály. Még saját mosdókádat is kapott, amire ugyan nem sok szüksége van itt, a tenger közepén, de legalább van.
Ez a nap is úgy kezdődik, mint a többi. A hullámok émelyítő dobálózása kelti fel, majdnem kifordul a függőágyból és orra esik, de szerencséjére, már hozzászokott az effajta ébredésekhez, ügyesen talpra érkezik. Mielőtt nekiállna a munkának, kicsit rendbe szedi magát. Csak néhány ruhát és egy hajkefét hozott magával, de mint nő, felelősségteljesen kihasználja azokat is rendesen. Egy kopott, barna inget vesz fel, hosszú, fekete nadrágot és a bakancsot, amit a kapitány adott neki, mikor először munkába állt. Sietve megmossa az arcát, kifésüli hatalmas loboncát és egy hevenyészett lófarokba köti a feje tetejére. Két perc, és beteszi maga mögött a szoba ajtaját, és elindul fel a lépcsőn, a fedélzetre. Nem magasak a fokok, még csak nem is meredek a folyosó, de úgy dülöngél minden, hogy kapaszkodnia kell, nehogy hátravágódjon.* ~Nem szokott ez ilyen rossz lenni, remélem nincsen semmi baj...~ *Nagy nehezen kijut a felszínre, de amint kilép, rögtön meg is bánja. Vihar tombol, nem is kicsi. Már volt szerencséje több kisebb zivatarhoz, mindet át is vészelte a hajó gyomrában, de ez most más. Kövér cseppek kopognak a fa burkolaton, a sötét felhők között villámok cikáznak. A horizont eltűnt, az ég és a víz fekete masszaként olvad össze a távolban. A méteres hullámok fel-fel csapnak a fedélzetre, ledöntve lábukról a matrózokat. Hát ez lenne a természet haragja... Nem tétovázik és bámészkodik sokat, amint kicsit visszahúzódik a tenger és nem életveszélyes kitennie a lábát, megkérdezi a fiúkat, tud-e valamiben segíteni. Egymásra néznek, fejük és fülük vöröslik az erőlködéstől, na és persze a fagyos levegőtől.*
-Nem tudsz. *Veti végül oda neki az egyik kissé idegesen, mintha a lány már órák óta a nyakukon lógna.* Menj vissza a kabinba, ne légy láb alatt.
*Nem túl kedves, talán nem véletlen, hogy nem katasztrófák közben mélyülnek el az ismeretségek. Vagy de? Nem akkor kéne összetartania az embereknek, mikor a legnagyobb szükség van rá? Vagy csak ő ilyen régimódi a maga 18 évével? Lefelé baktat, pontosabban mondva botladozik a lépcsőn. A felénél járhat, mikor hatalmas, recsegő robbanásszerű hang rázza meg a folyosót. Elveszíti az egyensúlyát, és a maradék néhány métert már fejjel előre zuhanva teszi meg, majd hangos puffanással öleli át a kemény, nedves fapadlót... Nedves? Nem ért hozzá, de az biztos, hogy a víznek a hajón kívül kell lennie, nem benne. Épp állna fel, hogy utána járjon, mi a baj, mikor egy újabb robbanás szakítja be mellette a konyha ajtaját, nyakába zúdítva a tengert. Ijedtében sikítani akar, de ezzel csak azt éri el, hogy a sós víz beömlik a szájába, orrába, végig a nyelő- és légcsövén. Fuldokolni kezd, levegő után kapkod, de hiába. Csak a maró, sós ízt érzi a nyelvén, majd elájul...
Egy méretes hordót ölel. Nem tudja, hogy sikerült kijutnia a hajótestből, de sikerült. A vihar kissé alább hagyott, a hullámok unottan nyaldossák egymást. Fogalma sincs, meddig lehetett eszméletlen, mióta hánykolódhat a nyílt vízen és merre tarthat. Ha nem sajogna úgy a feje, még aggódna is amiatt, hogy nagy valószínűséggel meg fog halni, de jelenlegi állapotában a légzés is nehezére esik. Minden egyes levegővétel komoly koncentrációt igényel, még a szemét is be kell csuknia hozzá. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen. Beszív. Bent tart. Kifúj. Pihen... Elájul, ismét.
Nem tud magáról, mikor partra vetődik. Arccal felfelé érkezik a homokba, így a fulladás veszélye nem fenyegeti. Az ébredéskor felvett, frissen mosott ruhái most még frissebbek, még mosottabbak és még szakadtabbak, mint akkor. Hajában hínár, kavics és homok keveredik, fején dudor, egyik pofiján sötét véraláfutás. Nem nyújthat valami szívderítő látványt. Egyetlen reménye, ha megtalálja valaki, mielőtt egy vadállat vetne rá szenet és szétmarcangolná. Az egyetlen baj ezzel, hogy ezen a szigeten nagy valószínűséggel nem él senki...*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-23 00:52:00
Üzenet elküldve: 2016-09-23 00:52:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy újabb nap kezdődik, amint az első sugarak elérik Grull pikkelyes szemhéját. Vajon létezik a világ, amíg, amíg alszik? Örök kérdés. Álmosan kinyújtóztatja a tagjait, és végigsimít magán. Száraz, kifejezetten száraz, és ezt ki nem állhatja. Feltápászkodik, néhány hörgésszerű hangot hallat, majd kimászik a barlangjából. Végigsétál a füves terepen, átmászik néhány bozóton, és már ki is ér a homokos partra, ahonnan karnyújtásnyira a tenger. Csak akkor lassít, mikor már a térdéig ér a víz, ekkor egyik úszóhártyás kézfejét felemeli, amolyan napellenzőként, hogy elpillantson a távolba. A végtelen sok víz a sziget keleti felén, ahol a legjobb halak teremnek. De persze mindez hiábavaló lenne, ha nem lenne itt senki, aki csapdát tud állítani nekik.
Belemerül a vízbe, és egy darabig csak élvezi. Ahogyan a pikkelyeit simogatják a hullámok... A halak is ezt érzik minden percükben, és mennyire élvezik! Na persze Grull tud valamit, amit ők nem, életben maradni a szárazföldön. Ezt hamarosan be is bizonyítja a világnak, mármint... nem azt, hogy képes életben maradni, hanem hogy a halak nem. Ezzel szemben persze a köpcös talmid nem képes a víz alatt lélegezni, de hát valamit valamiért. Nem mintha egyébként igazságosnak érezné ezt. Szárazföldből csak egy darabka van a világon, jóllehet nem apró, kellemesen nagy méretű sziget, órákba is telhet egyik végéből a másikba jutni, de... a víz meg ott van mindenütt, körülveszi a szigetet, elnyúlik a végtelenbe, majd felkanyarodik, és felülről is határolja a szigetet. Odafent is ott a végtelen kékség. A halak lényegesen nagyobb területen élhetnek, mint ő. Persze Grullt legalább senki nem eszi meg, ellenben a halakat, nos...
Ránt egyet az indákból font hálón, amely a remekműveinek egyike. Alig lehet ugyan átlátni rajta, sűrűn kötögette egymásra és egymás mellé a növénydarabokat, de legalább a halak sem csusszannak át. Csak akkor áll neki megszámolni a zsákmányt, mikor már visszaért a barlangjához, elvégre utálja, ha a parti homok az ételébe megy. Odabent leül, kiteríti a hálót, és szemügyre veszi, mi is van benne. Sárga szeme mohón pásztázza a hínárcsomót, keresvén a mostanra élettelenné vált halakat. Összesen ötöt talál, ami olyan átlagosnak mondható. Háromnál több úgysem kell egy étkezésre. Kihúzza az elsőt a hínár szorításából, majd belemélyeszti a fogait, és leharapja a fejét. Közben azon tűnődik, milyen kár, hogy nincsenek olyan hálók, amik a hínárt átengedik, de a halakat nem. Ugyanakkor nem olyan vészes ez, szereti maga köré csavarni a vizes hínárt. Nedvesen tartja, nem szárad ki a bőre.
Három hal eltűnik a bendőjében, a maradék kettő pedig a titkos kis rekeszébe kerül. Egy homorú mélyedés az egyik nagyobb sziklában, amely tengervízzel van feltöltve, és egy kisebb kővel letakarva. A követ arrébb húzza, a halak tetemét bedobja, visszahúzza rá a fedőt. Így nedvesek és sósak lesznek a halak, amikor majd megeszi őket. Majd újból elhagyja a barlangot, hogy visszaeressze a hálót a vízbe, a róla hosszan lelógó indát pedig hozzákösse egy vízparti fához. A munka nagy része mára letudva, így pedig belevághat a kedvenc és egyetlen kikapcsolódást nyújtó időtöltésébe: sétálhat a szigeten. Feltérképezetlen részek aligha vannak már előtte, leszámítva egy nagyobb barlangot, ahová sosem merészkedett be, ugyanakkor a már felfedezett zugokat is élvezetes újból látni. Esetleg egy-egy új madárfészket találni a bokrok közt, ami egyet jelent azzal, hogy hamarosan tojásokat ehet... Élmény. Egyszerűen csak egy hatalmas élmény barangolni a szigetén.*
Belemerül a vízbe, és egy darabig csak élvezi. Ahogyan a pikkelyeit simogatják a hullámok... A halak is ezt érzik minden percükben, és mennyire élvezik! Na persze Grull tud valamit, amit ők nem, életben maradni a szárazföldön. Ezt hamarosan be is bizonyítja a világnak, mármint... nem azt, hogy képes életben maradni, hanem hogy a halak nem. Ezzel szemben persze a köpcös talmid nem képes a víz alatt lélegezni, de hát valamit valamiért. Nem mintha egyébként igazságosnak érezné ezt. Szárazföldből csak egy darabka van a világon, jóllehet nem apró, kellemesen nagy méretű sziget, órákba is telhet egyik végéből a másikba jutni, de... a víz meg ott van mindenütt, körülveszi a szigetet, elnyúlik a végtelenbe, majd felkanyarodik, és felülről is határolja a szigetet. Odafent is ott a végtelen kékség. A halak lényegesen nagyobb területen élhetnek, mint ő. Persze Grullt legalább senki nem eszi meg, ellenben a halakat, nos...
Ránt egyet az indákból font hálón, amely a remekműveinek egyike. Alig lehet ugyan átlátni rajta, sűrűn kötögette egymásra és egymás mellé a növénydarabokat, de legalább a halak sem csusszannak át. Csak akkor áll neki megszámolni a zsákmányt, mikor már visszaért a barlangjához, elvégre utálja, ha a parti homok az ételébe megy. Odabent leül, kiteríti a hálót, és szemügyre veszi, mi is van benne. Sárga szeme mohón pásztázza a hínárcsomót, keresvén a mostanra élettelenné vált halakat. Összesen ötöt talál, ami olyan átlagosnak mondható. Háromnál több úgysem kell egy étkezésre. Kihúzza az elsőt a hínár szorításából, majd belemélyeszti a fogait, és leharapja a fejét. Közben azon tűnődik, milyen kár, hogy nincsenek olyan hálók, amik a hínárt átengedik, de a halakat nem. Ugyanakkor nem olyan vészes ez, szereti maga köré csavarni a vizes hínárt. Nedvesen tartja, nem szárad ki a bőre.
Három hal eltűnik a bendőjében, a maradék kettő pedig a titkos kis rekeszébe kerül. Egy homorú mélyedés az egyik nagyobb sziklában, amely tengervízzel van feltöltve, és egy kisebb kővel letakarva. A követ arrébb húzza, a halak tetemét bedobja, visszahúzza rá a fedőt. Így nedvesek és sósak lesznek a halak, amikor majd megeszi őket. Majd újból elhagyja a barlangot, hogy visszaeressze a hálót a vízbe, a róla hosszan lelógó indát pedig hozzákösse egy vízparti fához. A munka nagy része mára letudva, így pedig belevághat a kedvenc és egyetlen kikapcsolódást nyújtó időtöltésébe: sétálhat a szigeten. Feltérképezetlen részek aligha vannak már előtte, leszámítva egy nagyobb barlangot, ahová sosem merészkedett be, ugyanakkor a már felfedezett zugokat is élvezetes újból látni. Esetleg egy-egy új madárfészket találni a bokrok közt, ami egyet jelent azzal, hogy hamarosan tojásokat ehet... Élmény. Egyszerűen csak egy hatalmas élmény barangolni a szigetén.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-08-05 23:57:11
Üzenet elküldve: 2016-08-05 23:57:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vasban, szabadon//
*Jobbja a lehetetlen régióiba lép, matériájába szánt és fizikai síkra bocsátja az indulatot, melyet sok-sok év érlelt az ifjabb D'Rakeben. Számolatlan próbálkozás, elkeseredett támadás egy sarokba szorítottól, de soha, egyszer sem tudta elérni Chaszmyrt. A diadal helyén viszont a döbbenet űrje hallgat, mélyén bűntudat csillagainak karcos fényeivel.
~Fivér...~ elakad a torkában a hang, mielőtt kimondhatná. Túl késő. Chaszmyr elillan, akár egy tünékeny látomás, mellyel csupán a téboly kísérti az elmét.
Ökölbe szorul a jobb, melyen még érzi bűne bizsergését. Túl messzire ment. Azok a vádak nem véletlenül hallgattak oly soká. Chaszmyr ismét úgy vágott vissza, ahogy a legnagyobb pusztítást végezheti. Magára hagyta öccsét a kimondott szavai súlyával s tetézi mindezt búcsúajándékával: a szabadsággal.
Kharasshi nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint fivére. Az ő szeme már inkább kacérkodik a felszín fényeivel. A pincéből így sem nehéz kijutni. Hogy aranyak vagy más csalta el az őrök figyelmét a szolgálatról, sosem tudta meg, de a hazafelé vezető út most, hónapok múltán vége kitárult.*
*Jobbja a lehetetlen régióiba lép, matériájába szánt és fizikai síkra bocsátja az indulatot, melyet sok-sok év érlelt az ifjabb D'Rakeben. Számolatlan próbálkozás, elkeseredett támadás egy sarokba szorítottól, de soha, egyszer sem tudta elérni Chaszmyrt. A diadal helyén viszont a döbbenet űrje hallgat, mélyén bűntudat csillagainak karcos fényeivel.
~Fivér...~ elakad a torkában a hang, mielőtt kimondhatná. Túl késő. Chaszmyr elillan, akár egy tünékeny látomás, mellyel csupán a téboly kísérti az elmét.
Ökölbe szorul a jobb, melyen még érzi bűne bizsergését. Túl messzire ment. Azok a vádak nem véletlenül hallgattak oly soká. Chaszmyr ismét úgy vágott vissza, ahogy a legnagyobb pusztítást végezheti. Magára hagyta öccsét a kimondott szavai súlyával s tetézi mindezt búcsúajándékával: a szabadsággal.
Kharasshi nincs oly jó barátságban a sötéttel, mint fivére. Az ő szeme már inkább kacérkodik a felszín fényeivel. A pincéből így sem nehéz kijutni. Hogy aranyak vagy más csalta el az őrök figyelmét a szolgálatról, sosem tudta meg, de a hazafelé vezető út most, hónapok múltán vége kitárult.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-08-04 23:27:00
Üzenet elküldve: 2016-08-04 23:27:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasban, szabadon//
*A parancsai abszolútak, mindig is akként tekintett rájuk, Kharasshira pedig a tervei megvalósításához szükséges, de nem teljesen pótolhatatlan eszközre. Sakkjátszmát vív, amióta számon tartja az időt, s míg a dinasztián belül is a legtöbben csak saját életük dekádjai fölött képesek számot vetni, addig ő sokkal messzemenőbb távlatokban fogalmaz és hajt végre.*
- Nem, a térdre borulást ismeri. *Az elnyomó akarat állja a próbát, nem enged a puszta erőnek, amit a fivére képvisel és amivel Chaszmyr már jó ideje számol is. Testvérében megvan annak képessége, hogy túllépjen azokon a korlátokon, amikbe ő szándékosan lépett be, de most még gyengeségének fő forrása is.
Nem foglalkozik ezután már azzal, amit Kharasshi a fejéhez vág, mert az erő, ami szembeszegül az övével most célt ér és életük során először, a sújtásra emelt kéz eléri Chaszmyrt. Mind erőből, mind lendületből veszített már, mégis képes rá, hogy megszakítsa fókuszát és kiessen a szerepéből. A kitinpáncél korábban nem hallhatott csörrenéssel rezzen össze, ahogy háttal a falnak tántorodik.
Nem szól semmit a neki szegezett vádlásra, nem áll ki az igazáért. Elkoppan viszont minden megmaradt fáklya a cellaszinten, ahogy oldalra int karjával.*
- Arthenior. *Chaszmyr hangja már nem Kharasshi mellől vagy közeléből szól, valahonnét a távolból talál vissza a hímhez, aki életében először képes volt a bátyjához érni.*
*A parancsai abszolútak, mindig is akként tekintett rájuk, Kharasshira pedig a tervei megvalósításához szükséges, de nem teljesen pótolhatatlan eszközre. Sakkjátszmát vív, amióta számon tartja az időt, s míg a dinasztián belül is a legtöbben csak saját életük dekádjai fölött képesek számot vetni, addig ő sokkal messzemenőbb távlatokban fogalmaz és hajt végre.*
- Nem, a térdre borulást ismeri. *Az elnyomó akarat állja a próbát, nem enged a puszta erőnek, amit a fivére képvisel és amivel Chaszmyr már jó ideje számol is. Testvérében megvan annak képessége, hogy túllépjen azokon a korlátokon, amikbe ő szándékosan lépett be, de most még gyengeségének fő forrása is.
Nem foglalkozik ezután már azzal, amit Kharasshi a fejéhez vág, mert az erő, ami szembeszegül az övével most célt ér és életük során először, a sújtásra emelt kéz eléri Chaszmyrt. Mind erőből, mind lendületből veszített már, mégis képes rá, hogy megszakítsa fókuszát és kiessen a szerepéből. A kitinpáncél korábban nem hallhatott csörrenéssel rezzen össze, ahogy háttal a falnak tántorodik.
Nem szól semmit a neki szegezett vádlásra, nem áll ki az igazáért. Elkoppan viszont minden megmaradt fáklya a cellaszinten, ahogy oldalra int karjával.*
- Arthenior. *Chaszmyr hangja már nem Kharasshi mellől vagy közeléből szól, valahonnét a távolból talál vissza a hímhez, aki életében először képes volt a bátyjához érni.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-08-02 19:28:51
Üzenet elküldve: 2016-08-02 19:28:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vasban, szabadon//
*Az a hang, a megkerülhetetlen parancs valósággal kirántja a lélegzetet Kharasshi tüdejéből, a vért az ereiből a szilárdságot a csontjaiból. Hányszor és hányszor lépett már a torkára ez a hatalom... Összetörte, megropogtatta, de sosem, egyszer sem fordult elő, hogy meghunyászkodott volna. Pedig ezúttal a fivér marka a lelkére szorít és az a suttogás azt duruzsolja, könyörögjön. Hajtson fejet, adja meg Chaszmyrnak, amit akar és kérjen alázattal. A fakó tekintet nem állja az elnyomó akaratot, Kharasshi izmai úgy erőlködnek, mintha a pince egész boltozatát neki kellene megtartania.
A sugallat a fiatalabb fivér fogai közt végzi, amint vicsorba rándul az ínye és csikordul az ellenállás.*
- Egy D'Rake nem hajlong, bátyám! *sziszegi.* - Te akarsz gondot viselni a kölykömre? Te?
*Mielőtt Kharasshi pillantása visszakapaszkodna bátyjáéra, jobbja előreszalad és egy visszakezes arcon vágással kíván megteríteni a szavaihoz.*
- Te, aki testvérhúgunkat sem tudtad megvédeni? Mert veled volt, amikor nyilat kapott!
*Az évek óta hallgató, érlelődő vád most szárba szökken és töviseket görbeszt Chaszmyr öntelt felsőbbsége felé.*
*Az a hang, a megkerülhetetlen parancs valósággal kirántja a lélegzetet Kharasshi tüdejéből, a vért az ereiből a szilárdságot a csontjaiból. Hányszor és hányszor lépett már a torkára ez a hatalom... Összetörte, megropogtatta, de sosem, egyszer sem fordult elő, hogy meghunyászkodott volna. Pedig ezúttal a fivér marka a lelkére szorít és az a suttogás azt duruzsolja, könyörögjön. Hajtson fejet, adja meg Chaszmyrnak, amit akar és kérjen alázattal. A fakó tekintet nem állja az elnyomó akaratot, Kharasshi izmai úgy erőlködnek, mintha a pince egész boltozatát neki kellene megtartania.
A sugallat a fiatalabb fivér fogai közt végzi, amint vicsorba rándul az ínye és csikordul az ellenállás.*
- Egy D'Rake nem hajlong, bátyám! *sziszegi.* - Te akarsz gondot viselni a kölykömre? Te?
*Mielőtt Kharasshi pillantása visszakapaszkodna bátyjáéra, jobbja előreszalad és egy visszakezes arcon vágással kíván megteríteni a szavaihoz.*
- Te, aki testvérhúgunkat sem tudtad megvédeni? Mert veled volt, amikor nyilat kapott!
*Az évek óta hallgató, érlelődő vád most szárba szökken és töviseket görbeszt Chaszmyr öntelt felsőbbsége felé.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-08-01 18:27:51
Üzenet elküldve: 2016-08-01 18:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasban, szabadon//
*Kharasshi megint félreérti a szándékait, de még inkább azt, amit nem holmi választás egyik lehetséges opciójaként vázolt fel, annál inkább eldöntöttnek és megváltoztathatatlan szándékként.
Érzi a mögötte vibráló életerőt, a lángot, amitől új lendületet nyer a fivérében lassan elporladni készült elszánás. De most, hogy előcsalta le is kell hűtse annyira, hogy ne késztesse olyan lépések megtételére, amire utóbb szánakozással kellene visszapillantania.
Mintha egy rég foszlásnak indult anyagba prbóbálna belekapaszkodni, a fiatalabb D'Rake ujjai anyagtalan matérián siklanak át. Chaszmyr visszafordul, s vele érkezik tekintetén át az a nyomasztó érzés is, ami a földre kényszerítene minden gyengébb akaratú embert az öccsénél. De Kharasshihoz ez nem lesz elég, most nem.*
- Szegd le a fejed, ha hozzám szólsz. *Nem az a Chaszmyr szól, aki az ezt megelőző éjszakákon próbálta ébren és szóval tartani testvérét. Hangjában hatalom feszül, a hüllőszerűen formált szembogarak körül arany színű körvonal világlik fel. Ezen keresztül nem a gyilkosok ölni képes intenciója szabadul a világra, annál egy sokkal tisztább és egyértelműbb üzenet fogalmazódik meg.
A hatalom kinyilatkoztatásának formája, amire az olyanok képesek csak, akik a vereséget még hírből sem ismerik. És ha az első alkalmat követően még talpon tudna maradni, úgy Kharasshi bátyja másodjára már magasabb szintre emeli ezt a nyomást.*
- Azt mondtam, szegd le a fejed!
*Kharasshi megint félreérti a szándékait, de még inkább azt, amit nem holmi választás egyik lehetséges opciójaként vázolt fel, annál inkább eldöntöttnek és megváltoztathatatlan szándékként.
Érzi a mögötte vibráló életerőt, a lángot, amitől új lendületet nyer a fivérében lassan elporladni készült elszánás. De most, hogy előcsalta le is kell hűtse annyira, hogy ne késztesse olyan lépések megtételére, amire utóbb szánakozással kellene visszapillantania.
Mintha egy rég foszlásnak indult anyagba prbóbálna belekapaszkodni, a fiatalabb D'Rake ujjai anyagtalan matérián siklanak át. Chaszmyr visszafordul, s vele érkezik tekintetén át az a nyomasztó érzés is, ami a földre kényszerítene minden gyengébb akaratú embert az öccsénél. De Kharasshihoz ez nem lesz elég, most nem.*
- Szegd le a fejed, ha hozzám szólsz. *Nem az a Chaszmyr szól, aki az ezt megelőző éjszakákon próbálta ébren és szóval tartani testvérét. Hangjában hatalom feszül, a hüllőszerűen formált szembogarak körül arany színű körvonal világlik fel. Ezen keresztül nem a gyilkosok ölni képes intenciója szabadul a világra, annál egy sokkal tisztább és egyértelműbb üzenet fogalmazódik meg.
A hatalom kinyilatkoztatásának formája, amire az olyanok képesek csak, akik a vereséget még hírből sem ismerik. És ha az első alkalmat követően még talpon tudna maradni, úgy Kharasshi bátyja másodjára már magasabb szintre emeli ezt a nyomást.*
- Azt mondtam, szegd le a fejed!
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-31 22:18:44
Üzenet elküldve: 2016-07-31 22:18:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vasban, szabadon//
*Második esély. Milyen sima modorban szólal. Mint aki vétkét gyónja, s kész jóvátenni. Pedig Chaszmyr bizonyosan nem bán semmit. Önigazolása már-már beteges mindentudással helyezi magát minden és mindenki fölé. Néhány szó csupán és tetteinek mocskával Kharasshit is megfesti. Nagyon jól tudja, mi alól nem bújna ki soha a fivére. A múltban történtek súlya karmos koloncként húzza Kharasshit, de sosem tagadná meg, nem másítaná meg.*
- Haza? *bukik ki a szó a száján. Távolian, vágyottan, de aggodalomba fúlva. Ha Chaszmyr hazatérne, az csak egy dolgot jelenthet: újabb halált. Nővérük nem fogja elengedni hatalmát és még Kharasshi sem tudja, mi lenne e testvérháború vége, de nem akar több rokont veszíteni. Elég volt. További mondandójára viszont nem marad a finnyás hallgatóság. S ha fontosságban tülekednek is a fiatalabb fivér szavai, Chaszmyr utolsó mondata úgy söpri félre őket, mint hurrikán a száraz pelyvát.*
- Meg ne próbáld, te átkozott! *bődül az áradó harag Kharasshi torkából, s utána veti magát. Ha a sors most esélyt ad rá, kárhozatra küldi mindkettejük lelkét, mert igen, ezúttal valóban készen áll rá, hogy az óvilág gyűlöletes szokásjogával élve testvére vérét ontsa. Akkor is, ha vele kell pusztuljon.*
*Második esély. Milyen sima modorban szólal. Mint aki vétkét gyónja, s kész jóvátenni. Pedig Chaszmyr bizonyosan nem bán semmit. Önigazolása már-már beteges mindentudással helyezi magát minden és mindenki fölé. Néhány szó csupán és tetteinek mocskával Kharasshit is megfesti. Nagyon jól tudja, mi alól nem bújna ki soha a fivére. A múltban történtek súlya karmos koloncként húzza Kharasshit, de sosem tagadná meg, nem másítaná meg.*
- Haza? *bukik ki a szó a száján. Távolian, vágyottan, de aggodalomba fúlva. Ha Chaszmyr hazatérne, az csak egy dolgot jelenthet: újabb halált. Nővérük nem fogja elengedni hatalmát és még Kharasshi sem tudja, mi lenne e testvérháború vége, de nem akar több rokont veszíteni. Elég volt. További mondandójára viszont nem marad a finnyás hallgatóság. S ha fontosságban tülekednek is a fiatalabb fivér szavai, Chaszmyr utolsó mondata úgy söpri félre őket, mint hurrikán a száraz pelyvát.*
- Meg ne próbáld, te átkozott! *bődül az áradó harag Kharasshi torkából, s utána veti magát. Ha a sors most esélyt ad rá, kárhozatra küldi mindkettejük lelkét, mert igen, ezúttal valóban készen áll rá, hogy az óvilág gyűlöletes szokásjogával élve testvére vérét ontsa. Akkor is, ha vele kell pusztuljon.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-31 16:16:39
Üzenet elküldve: 2016-07-31 16:16:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasban, szabadon//
*Az igazság az, hogy elunta már ezeket a partokat, már nem talál semmi igézőt a vérrel itatott homok látványában, az ellene küldött viadorok felhasításában. Legutolsónak kiállított ellenfelével fél karral küzdött meg, fegyverforgatásra használt balját szándékosan leköttette, a lándzsát jobbjában forgatta. Az erőösszemérés még így sem tartott húsz szívdobbanásnál tovább, hisz a hallgatóság megköveteli a teátralitást, különösképp az élet-halálra vívott előadások során.
Nem mutatja Kharasshi felé, hogy a kapott válasz kapcsán mi az első gondolat, ami felüti a fejét benne, de annyit az árulkodó jelek elmaradása mellett is tudhat már, hogy nem az egyetértés-elégedettségé.*
- Ez pont úgy hangzik, mintha mindegyik lennél, s mindeközben egy sem igazán. *Nem vádol, a használt hangnem is szinte könnyed, egy komolytalan estebéd témájáé.* Örökké a rosszakarót látod bennem, öcsém. Második esély csak népünk ellenségeinek jár, önnön vérednek már nem?
*Ydrissre céloz természetesen, általa pedig arra, hogy Kharasshi már egyszer hátat fordított a korcsnak, hogy végül megint a közelében kössön ki.*
- Azok vagyunk. *Nemtörődöm hanyagsággal hagyja rá, evidenciaként Kharasshi szavait beszélgetésükre.* Ez csak annak vállára ró terhet, aki szégyelli a tettét. Te tán megmásítanál máris valamit abból, amit a múltban elkövettél?
*Kígyószerűen metszett szemet emel Kharasshira, éjszakai társalgásaik megkezdése óta most először.*
- Haza, mégis hova máshova, kisöcsém? *Ennél tovább nem marad már a fülledt és verejtékszagú cellában. Nyitva hagyja a rácsajtót is maga mögött, s mielőtt visszaolvadna a folyosók árnyai közé, bebiztosítja azt, hogy a napkeltekor kifutó hajó fedélzetén ott legyen majd testvéröccse is.*
- Fattyad felől ne aggódj, gondját fogom viselni addig is.
*Az igazság az, hogy elunta már ezeket a partokat, már nem talál semmi igézőt a vérrel itatott homok látványában, az ellene küldött viadorok felhasításában. Legutolsónak kiállított ellenfelével fél karral küzdött meg, fegyverforgatásra használt balját szándékosan leköttette, a lándzsát jobbjában forgatta. Az erőösszemérés még így sem tartott húsz szívdobbanásnál tovább, hisz a hallgatóság megköveteli a teátralitást, különösképp az élet-halálra vívott előadások során.
Nem mutatja Kharasshi felé, hogy a kapott válasz kapcsán mi az első gondolat, ami felüti a fejét benne, de annyit az árulkodó jelek elmaradása mellett is tudhat már, hogy nem az egyetértés-elégedettségé.*
- Ez pont úgy hangzik, mintha mindegyik lennél, s mindeközben egy sem igazán. *Nem vádol, a használt hangnem is szinte könnyed, egy komolytalan estebéd témájáé.* Örökké a rosszakarót látod bennem, öcsém. Második esély csak népünk ellenségeinek jár, önnön vérednek már nem?
*Ydrissre céloz természetesen, általa pedig arra, hogy Kharasshi már egyszer hátat fordított a korcsnak, hogy végül megint a közelében kössön ki.*
- Azok vagyunk. *Nemtörődöm hanyagsággal hagyja rá, evidenciaként Kharasshi szavait beszélgetésükre.* Ez csak annak vállára ró terhet, aki szégyelli a tettét. Te tán megmásítanál máris valamit abból, amit a múltban elkövettél?
*Kígyószerűen metszett szemet emel Kharasshira, éjszakai társalgásaik megkezdése óta most először.*
- Haza, mégis hova máshova, kisöcsém? *Ennél tovább nem marad már a fülledt és verejtékszagú cellában. Nyitva hagyja a rácsajtót is maga mögött, s mielőtt visszaolvadna a folyosók árnyai közé, bebiztosítja azt, hogy a napkeltekor kifutó hajó fedélzetén ott legyen majd testvéröccse is.*
- Fattyad felől ne aggódj, gondját fogom viselni addig is.
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:08:54
Üzenet elküldve: 2016-07-31 14:08:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vasban, szabadon//
*Éjről éjre Chaszmir színtelen hangú duruzsolása érkezik kéretlen társaságul. Mintha az őrület kísértené. Nem tud elmenekülni előle, nem tudja kizárni. Azt az egyet megtanulta, hogy ha vitába próbálna szállni bátyjával, az nem vezetne sehová. Chaszmyr nem ért más logikát, mint a magáét. Azt a lélektelen förtelmet, mely a mélységi démonban e visszataszító rendet fenntartja. S mintha csak küllemben ugyanennek a tükre volna, parádézik itt a makulátlan páncéljában, melynek még csak fénye sem kopott meg, pedig látta, Chaszmyr kik ellen lépett a pástra több alkalommal is. Ő ellenben úgy fest, mint egy megtépázott kóbor eb. Egy sebzetten is félelmetes, végletekig makacs bestia. Újra és újra felszakadnak a szerzett sebesülések, a felcserek fércmunkája pedig egyre rútabb, de gyógyul. Lassan, de elszántan, mert nem szándékozik feladni.
Kharasshi sokáig tartotta magát hallgatásához, ezúttal viszont szóra nyílnak a cserepes ajkak. Fáradtan, mogorván, de gyűlölködés nélkül.*
- Tudom, ki vagyok, bátyám *mondja.* - Nagyon jól tudom. Tudom, mert atyánk megtanította nekem, mert Te megtanítottad nekem, mert Ydriss megtanította nekem. Tudom jól *hangjában különös elegyet alkot a szégyen és a büszkeség.*
- Úgy beszélsz, mintha mi nem lennénk épp úgy húgok és fivérek gyilkosai *horkan.
A hajnali dagály... Kharasshi teljes lényét édes-hazug hívással húzza a gondolat, szinte érzi a szelet az arcán, mely a vitorláknak feszül, hogy ez álom felé vigye, melyet hosszú hónapok óta álmodik, s ébred a könyörtelen valóságra újra és újra. De ebből az álomból most valami fenyegető rázza fel. A tény, hogy Chaszmyr tud születendő gyermekéről, úgy fordul Kharasshi torka alá, hogy néhány szívdobbanásig hangjától is megfosztja. Fakó tekintete szinte átdöfi fivéréét.*
- S mégis, hová készülnél velem az oldaladon, bátyám?
*Éjről éjre Chaszmir színtelen hangú duruzsolása érkezik kéretlen társaságul. Mintha az őrület kísértené. Nem tud elmenekülni előle, nem tudja kizárni. Azt az egyet megtanulta, hogy ha vitába próbálna szállni bátyjával, az nem vezetne sehová. Chaszmyr nem ért más logikát, mint a magáét. Azt a lélektelen förtelmet, mely a mélységi démonban e visszataszító rendet fenntartja. S mintha csak küllemben ugyanennek a tükre volna, parádézik itt a makulátlan páncéljában, melynek még csak fénye sem kopott meg, pedig látta, Chaszmyr kik ellen lépett a pástra több alkalommal is. Ő ellenben úgy fest, mint egy megtépázott kóbor eb. Egy sebzetten is félelmetes, végletekig makacs bestia. Újra és újra felszakadnak a szerzett sebesülések, a felcserek fércmunkája pedig egyre rútabb, de gyógyul. Lassan, de elszántan, mert nem szándékozik feladni.
Kharasshi sokáig tartotta magát hallgatásához, ezúttal viszont szóra nyílnak a cserepes ajkak. Fáradtan, mogorván, de gyűlölködés nélkül.*
- Tudom, ki vagyok, bátyám *mondja.* - Nagyon jól tudom. Tudom, mert atyánk megtanította nekem, mert Te megtanítottad nekem, mert Ydriss megtanította nekem. Tudom jól *hangjában különös elegyet alkot a szégyen és a büszkeség.*
- Úgy beszélsz, mintha mi nem lennénk épp úgy húgok és fivérek gyilkosai *horkan.
A hajnali dagály... Kharasshi teljes lényét édes-hazug hívással húzza a gondolat, szinte érzi a szelet az arcán, mely a vitorláknak feszül, hogy ez álom felé vigye, melyet hosszú hónapok óta álmodik, s ébred a könyörtelen valóságra újra és újra. De ebből az álomból most valami fenyegető rázza fel. A tény, hogy Chaszmyr tud születendő gyermekéről, úgy fordul Kharasshi torka alá, hogy néhány szívdobbanásig hangjától is megfosztja. Fakó tekintete szinte átdöfi fivéréét.*
- S mégis, hová készülnél velem az oldaladon, bátyám?
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-31 00:41:11
Üzenet elküldve: 2016-07-31 00:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasban, szabadon//
*Chaszmyr pedig minden nap után elment fivéröccse magáncellájába, néha csak azért, hogy hallgassa, ahogyan az összeszoruló állkapcsok mögött csikorognak az ifjú D'Rake fogai. Máskor a régmúlt vérrel írt történeteiről mesélt hallgatag hallgatóságának, mert ez az egy dolog soha nem változott meg az első éjszaka tett látogatása után. Kharasshi nem volt többé hajlandó beszélni hozzá, mintha szent esküvést tett volna, hogy a némaság pecsétje nem törethet fel ajkán, amíg a célját be nem teljesíti, legyen-volt az bármi is, amiben megjelölte magának Kharasshi. Mindez bátyját nem tántorította el attól, hogy az árnyak simulékony puhaságával ne csusszanjon át újra meg újra azokon a rácsokon, hogy azt is megmutassa, a testén hordott rovarpáncél semmilyen külsérelmet nem visel még magán. Érinthetetlen maradt, pedig mostanra az arénamesterek őellene is felvonultattak díszes-neves harcosokat, akik önszántukból vagy kényszerítve, a mélységi fejéért járó fejpénzért vagy pusztán az ölhetetlennek tűnő életének elvételével járó dicsőségért szálltak alá, utóbb ténylegesen is.
A ma estére is készült, és mint ezelőtt tette volt, ezúttal is éjközép óráján bukkan fel a megtántorodó fáklyalángok fényénél.*
- Már régen ki kellett volna szakítanod a helyéről, mert elfeledteti veled, hogy ki vagy és megmásítja az emlékezeted is, öcsém. *Elhegyesedő körömvég szegeztetik mellkastájékon Kharasshi szívére, de vádlás nélkül marad a szó éle. Chaszmyr sohasem feltételez, kérdez vagy fogalmaz meg bizonytalanságot szavaiban. Most is tényként tárja fel a fiatal testvér lelkiismeretét tépő érzések valóját.*
- Hadd segítsek rajtad, kistestvérem. *Ha valamitől a hideg kirázhat bármilyen élőt is, az egy olyan ember segítőkész hangneme, mint amilyen Chaszmyr. Köpenyszárnyak surrogó hangját követően Kharasshi háta mögött találja már a szekundum, guggolva. A harcos vállára simítja markát.*
- Én eltüntethetem ezt a kínt, hogy ne maradjon más csak a jogos bosszú. *Amikor meggyőzte atyját arról, hogy a leányhúgukat elküldjék, nem számolt azzal, hogy évek múltán majd éppen Kharasshi lesz a legnagyobb gyengeségük az elfekkel vívott évszázados vérháborúban.
Itt az ideje, hogy kiegyengessen minden összekuszált szálat és ehhez először a fivére fejében kell rendet tennie.*
- Vissza akarsz menni hozzájuk? Húgunk gyilkosainak leszármazottjához és születendő vérhordozód anyjához? *Elereszti Kharasshi vállát, a folyosó fényeinek egyike kihuny, ahogy a kitinvázas alak túl közel libben hozzá. A felfeszített fémrácsok fájdalmas jajszava alapján Chaszmyr éppen most készül felajánlani egy lehetőséget a továbblépésre.*
- Szabad az út, ha akarod, a hajnali dagállyal már Arthenior felé hajózhatsz. Mit gondolsz, emlékezni fognak még így is rád, beesett arcodra, lázas és gyenge tekintetedre, remegő és tetterőtlen karodra? Jer velem, nincsen már itt számadásod.
*Chaszmyr pedig minden nap után elment fivéröccse magáncellájába, néha csak azért, hogy hallgassa, ahogyan az összeszoruló állkapcsok mögött csikorognak az ifjú D'Rake fogai. Máskor a régmúlt vérrel írt történeteiről mesélt hallgatag hallgatóságának, mert ez az egy dolog soha nem változott meg az első éjszaka tett látogatása után. Kharasshi nem volt többé hajlandó beszélni hozzá, mintha szent esküvést tett volna, hogy a némaság pecsétje nem törethet fel ajkán, amíg a célját be nem teljesíti, legyen-volt az bármi is, amiben megjelölte magának Kharasshi. Mindez bátyját nem tántorította el attól, hogy az árnyak simulékony puhaságával ne csusszanjon át újra meg újra azokon a rácsokon, hogy azt is megmutassa, a testén hordott rovarpáncél semmilyen külsérelmet nem visel még magán. Érinthetetlen maradt, pedig mostanra az arénamesterek őellene is felvonultattak díszes-neves harcosokat, akik önszántukból vagy kényszerítve, a mélységi fejéért járó fejpénzért vagy pusztán az ölhetetlennek tűnő életének elvételével járó dicsőségért szálltak alá, utóbb ténylegesen is.
A ma estére is készült, és mint ezelőtt tette volt, ezúttal is éjközép óráján bukkan fel a megtántorodó fáklyalángok fényénél.*
- Már régen ki kellett volna szakítanod a helyéről, mert elfeledteti veled, hogy ki vagy és megmásítja az emlékezeted is, öcsém. *Elhegyesedő körömvég szegeztetik mellkastájékon Kharasshi szívére, de vádlás nélkül marad a szó éle. Chaszmyr sohasem feltételez, kérdez vagy fogalmaz meg bizonytalanságot szavaiban. Most is tényként tárja fel a fiatal testvér lelkiismeretét tépő érzések valóját.*
- Hadd segítsek rajtad, kistestvérem. *Ha valamitől a hideg kirázhat bármilyen élőt is, az egy olyan ember segítőkész hangneme, mint amilyen Chaszmyr. Köpenyszárnyak surrogó hangját követően Kharasshi háta mögött találja már a szekundum, guggolva. A harcos vállára simítja markát.*
- Én eltüntethetem ezt a kínt, hogy ne maradjon más csak a jogos bosszú. *Amikor meggyőzte atyját arról, hogy a leányhúgukat elküldjék, nem számolt azzal, hogy évek múltán majd éppen Kharasshi lesz a legnagyobb gyengeségük az elfekkel vívott évszázados vérháborúban.
Itt az ideje, hogy kiegyengessen minden összekuszált szálat és ehhez először a fivére fejében kell rendet tennie.*
- Vissza akarsz menni hozzájuk? Húgunk gyilkosainak leszármazottjához és születendő vérhordozód anyjához? *Elereszti Kharasshi vállát, a folyosó fényeinek egyike kihuny, ahogy a kitinvázas alak túl közel libben hozzá. A felfeszített fémrácsok fájdalmas jajszava alapján Chaszmyr éppen most készül felajánlani egy lehetőséget a továbblépésre.*
- Szabad az út, ha akarod, a hajnali dagállyal már Arthenior felé hajózhatsz. Mit gondolsz, emlékezni fognak még így is rád, beesett arcodra, lázas és gyenge tekintetedre, remegő és tetterőtlen karodra? Jer velem, nincsen már itt számadásod.
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:15:34
Üzenet elküldve: 2016-07-30 22:15:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vasban, szabadon//
*Chaszmyr... Árnyéka örökkön Kharasshira borul. Mélysötét, fojtogatón súlyos árnyék, mint a halálfélelem, melynek senki sem tud a szemébe hazudni. Chaszmyr eléri, amit akar... mindig. Neki pedig nincs kibúvója. Akar-e kibúvót egyáltalán? Ha úgy lett volna, ahogy fivére azon az éjszakán állította, talán nem lett volna érkezése ennyit gondolkodni rajta. Ám az a bizonyos megmérettetés nap nap után egyre csak odázódott. A félszemű... Kharasshi akaratlanul is a gyászmadaras zsoldosra gondolt mindahányszor szóba került, bár igyekezett mindig elhessegetni a feltételezést. Ha szóba hozta, bátyja válasza mindig csak valami olyasmi volt, hogy "igaz is, a félszemű... talán majd holnap, kisöcsém."
A holnapok hetekké nyúltak, a hetek hónapokká, Kharasshi pedig nap nap után vérben és halálban fürdött meg. Dühből, bizonyításból, tehetetlen nyomorúságból? Mikor hogy. Amilyen pusztítást rendezett a küzdőtéren, fel sem ér a viharokhoz, melyek mindeközben őt magát tépázták.
Kétségek marják most is. Egy része csak haza a kar jutni, vissza Ydrisshez és persze vissza a sebhelyes nőstényke és születendő gyermekük közelébe. Egy része viszont tombol. Az a fakóvérű kurafi, asszonya népének elöljárója tette ezt vele és bizony tagadhatatlanul ég Kharasshiban a vágy, hogy a tűznek és a pusztulásnak adja az egész átkozott falvat, akárhol is rejtőzzenek. Vissza akarja venni a gyűrűjét, amit Nalir Alarand elvett tőle és a vérétől nyirkosan visszahúzni az ujjára, ahová asszonya húzta. Ezzel teljes lenne a kör, nem kellene tovább küzdenie a változtathatatlan ellen. Ydriss talán már abban a pillanatban elfordult tőle, mikor az elöljárója elmondta neki, mi történt ott a Szilas völgyében. Sosem akarta igazán tudomásul venni, kiféle, miféle is Kharasshi, de volt rá alkalma, hogy visszakozzon.
Forrongó düh, ágáló önérzet és szorongató vágyakozás marják megállás nélkül. Chaszmyr pedig csak váratja és egyre csak odázza a lehetőséget, hogy kijusson ebből az átkozott ketrecből. Ki tudja, meddig még?*
*Chaszmyr... Árnyéka örökkön Kharasshira borul. Mélysötét, fojtogatón súlyos árnyék, mint a halálfélelem, melynek senki sem tud a szemébe hazudni. Chaszmyr eléri, amit akar... mindig. Neki pedig nincs kibúvója. Akar-e kibúvót egyáltalán? Ha úgy lett volna, ahogy fivére azon az éjszakán állította, talán nem lett volna érkezése ennyit gondolkodni rajta. Ám az a bizonyos megmérettetés nap nap után egyre csak odázódott. A félszemű... Kharasshi akaratlanul is a gyászmadaras zsoldosra gondolt mindahányszor szóba került, bár igyekezett mindig elhessegetni a feltételezést. Ha szóba hozta, bátyja válasza mindig csak valami olyasmi volt, hogy "igaz is, a félszemű... talán majd holnap, kisöcsém."
A holnapok hetekké nyúltak, a hetek hónapokká, Kharasshi pedig nap nap után vérben és halálban fürdött meg. Dühből, bizonyításból, tehetetlen nyomorúságból? Mikor hogy. Amilyen pusztítást rendezett a küzdőtéren, fel sem ér a viharokhoz, melyek mindeközben őt magát tépázták.
Kétségek marják most is. Egy része csak haza a kar jutni, vissza Ydrisshez és persze vissza a sebhelyes nőstényke és születendő gyermekük közelébe. Egy része viszont tombol. Az a fakóvérű kurafi, asszonya népének elöljárója tette ezt vele és bizony tagadhatatlanul ég Kharasshiban a vágy, hogy a tűznek és a pusztulásnak adja az egész átkozott falvat, akárhol is rejtőzzenek. Vissza akarja venni a gyűrűjét, amit Nalir Alarand elvett tőle és a vérétől nyirkosan visszahúzni az ujjára, ahová asszonya húzta. Ezzel teljes lenne a kör, nem kellene tovább küzdenie a változtathatatlan ellen. Ydriss talán már abban a pillanatban elfordult tőle, mikor az elöljárója elmondta neki, mi történt ott a Szilas völgyében. Sosem akarta igazán tudomásul venni, kiféle, miféle is Kharasshi, de volt rá alkalma, hogy visszakozzon.
Forrongó düh, ágáló önérzet és szorongató vágyakozás marják megállás nélkül. Chaszmyr pedig csak váratja és egyre csak odázza a lehetőséget, hogy kijusson ebből az átkozott ketrecből. Ki tudja, meddig még?*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-07-20 10:22:37
Üzenet elküldve: 2016-07-20 10:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vasban, szabadon//
- Hagyd el, kisöcsém. Túl sokat törődsz olyasmivel, amire vagy befolyásod nincs, vagy egyébként is teljesen mindegy, hogy kétrét görnyednél a megváltoztatásáért, mert jelentéktelen szcenáriója az életednek. *Nem nevesíti sem Ydrisst, sem pedig a másik nőstényt és a frigyből fogant utódot. Hogy fivéröccse hova kívánja elhinteni magját, az csak őrá tartozik, ám ha az szárba is szökken, egy dinasztia ügyévé lép elő. És bár jelen állapotában az alá- és fölérendeltségi viszonyok korántsem tisztázottak egyértelműen, a D’Rake név azért még él és sokak által félt is a pusztákon. Gondot is fog viselni majd erre, ha majd olyan napra ébrednek, amikor orrába nem tolul erőszakosan az aréna homokjának vértől iszamós szaga, vagy a viadorok bőrének bűze. Lassú malomkerekek őrlik azt az időt, amiben az idősebb D’Rake gondolkozik és ellentétben azzal, amit Kharasshi mindvégig feltételezett róla, ő messze tovább tekint azon a horizonton, ami egy egyed számára saját életciklusának a végét jelenti többnyire. Ebben még semmi rendkívüli nincsen, e tulajdonsága miatt akár a família élére is kerülhetne, de ő nem a vér örökségében gondolkozik, sokkal inkább abban a változásban, aminek gyújtópontja lehet.*
- Mindent a maga idején, Kharasshi. *Elégedettséggel nyugtázza, hogy fivére visszatalál a hangjához és képesek lesznek a továbbiakban egyazon szinten állva levezetni a beszélgetést.* Előbb szeretném látni, hogy mit kezdesz azzal a félszeművel, aki ellen legközelebb vonulsz homokra. Úgy hallottam, hogy veszett gyors a karddal.
*Az első olyan megmérettetés-e lesz ez a fiatalabb D'Rakenek, amire nem kíván hatást gyakorolni, mert sokkal izgalmasabbnak ígérkezik kivárni, hogy az események mit vájnak ki maguknak a sajád medrükben.*
- Hagyd el, kisöcsém. Túl sokat törődsz olyasmivel, amire vagy befolyásod nincs, vagy egyébként is teljesen mindegy, hogy kétrét görnyednél a megváltoztatásáért, mert jelentéktelen szcenáriója az életednek. *Nem nevesíti sem Ydrisst, sem pedig a másik nőstényt és a frigyből fogant utódot. Hogy fivéröccse hova kívánja elhinteni magját, az csak őrá tartozik, ám ha az szárba is szökken, egy dinasztia ügyévé lép elő. És bár jelen állapotában az alá- és fölérendeltségi viszonyok korántsem tisztázottak egyértelműen, a D’Rake név azért még él és sokak által félt is a pusztákon. Gondot is fog viselni majd erre, ha majd olyan napra ébrednek, amikor orrába nem tolul erőszakosan az aréna homokjának vértől iszamós szaga, vagy a viadorok bőrének bűze. Lassú malomkerekek őrlik azt az időt, amiben az idősebb D’Rake gondolkozik és ellentétben azzal, amit Kharasshi mindvégig feltételezett róla, ő messze tovább tekint azon a horizonton, ami egy egyed számára saját életciklusának a végét jelenti többnyire. Ebben még semmi rendkívüli nincsen, e tulajdonsága miatt akár a família élére is kerülhetne, de ő nem a vér örökségében gondolkozik, sokkal inkább abban a változásban, aminek gyújtópontja lehet.*
- Mindent a maga idején, Kharasshi. *Elégedettséggel nyugtázza, hogy fivére visszatalál a hangjához és képesek lesznek a továbbiakban egyazon szinten állva levezetni a beszélgetést.* Előbb szeretném látni, hogy mit kezdesz azzal a félszeművel, aki ellen legközelebb vonulsz homokra. Úgy hallottam, hogy veszett gyors a karddal.
*Az első olyan megmérettetés-e lesz ez a fiatalabb D'Rakenek, amire nem kíván hatást gyakorolni, mert sokkal izgalmasabbnak ígérkezik kivárni, hogy az események mit vájnak ki maguknak a sajád medrükben.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-25 00:03:27
Üzenet elküldve: 2016-06-25 00:03:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Boryz a láda árnyékába nyúl és elővesz egy laposvégű fémrudat, mellyel majd a ládát fogja felnyitni, ha felnyitja és nem próbálja megtréfálni Nihanit. Habár amaz képességeit némelyst elárulva, tapintatosan célozgat a doboz tartalmára, Boryz talán meggondolja magát és mégsem avatja be a lányt. Ezzel talán kísértésbe taszítva azt, hogy titkon beosonva meglesse azt a mágikus valamit.
Ugyan a lány cseppet sem néz ki tolvajnak, sőt igen tanultnak tűnik, még látszólagos korához képest is, ahhoz hogy értékek eltulajdonításából éljen meg. Bár mindenki rejthet meglepetéseket. Boryz a legjobbakat remélve, helyezi a fémrudat a ládát fedő deszka alá és megáll pár pillanatra.
~De még nem árulni el neki, hogy követőink még a nyomunkban vannak. Eddig nem látni árulkodó jel a lányról. Talán mégis lenni meglepetés vele. Ki kell deríteni. Nem hagyni sok láda fegyverek elrabolni tőlem.~
Ezekkel a gondolatokkal bírkózik meg magában és próbál lépéseket tenni afelé, hogy kiderítse miben utazik a lány.
A láda fedele félig leválik és ragyogó fény árasztja el őket a doboz mélyéről.
Boryz vigyorogva néz a fénybe vagy legalább is próbál nézni a hirtelen támadó világosság vakító erejével szemben, majd amikor az elapad, sandítva Nihanira csúszik tekintete. Fogai közül préseli ki a szavakat.*
-Ezt a fényt még követőink is megirígyelik? A többi ládáról nem is beszélve.
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.25 00:09:44
*Boryz a láda árnyékába nyúl és elővesz egy laposvégű fémrudat, mellyel majd a ládát fogja felnyitni, ha felnyitja és nem próbálja megtréfálni Nihanit. Habár amaz képességeit némelyst elárulva, tapintatosan célozgat a doboz tartalmára, Boryz talán meggondolja magát és mégsem avatja be a lányt. Ezzel talán kísértésbe taszítva azt, hogy titkon beosonva meglesse azt a mágikus valamit.
Ugyan a lány cseppet sem néz ki tolvajnak, sőt igen tanultnak tűnik, még látszólagos korához képest is, ahhoz hogy értékek eltulajdonításából éljen meg. Bár mindenki rejthet meglepetéseket. Boryz a legjobbakat remélve, helyezi a fémrudat a ládát fedő deszka alá és megáll pár pillanatra.
~De még nem árulni el neki, hogy követőink még a nyomunkban vannak. Eddig nem látni árulkodó jel a lányról. Talán mégis lenni meglepetés vele. Ki kell deríteni. Nem hagyni sok láda fegyverek elrabolni tőlem.~
Ezekkel a gondolatokkal bírkózik meg magában és próbál lépéseket tenni afelé, hogy kiderítse miben utazik a lány.
A láda fedele félig leválik és ragyogó fény árasztja el őket a doboz mélyéről.
Boryz vigyorogva néz a fénybe vagy legalább is próbál nézni a hirtelen támadó világosság vakító erejével szemben, majd amikor az elapad, sandítva Nihanira csúszik tekintete. Fogai közül préseli ki a szavakat.*
-Ezt a fényt még követőink is megirígyelik? A többi ládáról nem is beszélve.
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.25 00:09:44
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:49:47
Üzenet elküldve: 2016-06-20 18:49:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Amikor kinyílik az ajtó, a lány semmit nem lát abból, ami mögötte volt. A lámpás fénye sem segít sokat, amit Boryz tart a kezében addig, amíg hirtelen teljesen sötét nem lesz. Nem is lehetne ijesztőbb a helyzet, így Nihani félelmében elejti az addigra már kihúzott kardot, ami csörren egyet a padlón, majd mindezek után karjaival arcát védi reflexszerűen miközben az egyik falhoz lapul a hátával. Aztán néhány pillanat múlva odalép hozzá Boryz és oda akarja adni neki az egyik lámpást, amit kisvártatva el is vesz. Rögtön ezután szabad kezével felveszi kardját, és vissza is csúsztatja azt hüvelyébe. Látja ő is a sok dobozt, azonban hacsak nem könyvek vannak bennük, akkor nem akarja megszerezni azt, ami bennük van. Az a láda viszont, amit Boryz mutat Nihani számára érezhetően mágikus tárgyat tartalmaz, bár a kinyitásáig a lány nem tudhatja, hogy micsoda az pontosan. Akármennyire is kíváncsi a láda belsejében rejlő értékekre, jólnevelt lányként nem piszkálja a dobozt.*
-Mi van a dobozban? Érzem, hogy mágikus, de nem tudom pontosan megállapítani, hogy micsoda. *Reméli, ezt el fogja neki mondani az óriás, hamár lejöttek ide.*
*Amikor kinyílik az ajtó, a lány semmit nem lát abból, ami mögötte volt. A lámpás fénye sem segít sokat, amit Boryz tart a kezében addig, amíg hirtelen teljesen sötét nem lesz. Nem is lehetne ijesztőbb a helyzet, így Nihani félelmében elejti az addigra már kihúzott kardot, ami csörren egyet a padlón, majd mindezek után karjaival arcát védi reflexszerűen miközben az egyik falhoz lapul a hátával. Aztán néhány pillanat múlva odalép hozzá Boryz és oda akarja adni neki az egyik lámpást, amit kisvártatva el is vesz. Rögtön ezután szabad kezével felveszi kardját, és vissza is csúsztatja azt hüvelyébe. Látja ő is a sok dobozt, azonban hacsak nem könyvek vannak bennük, akkor nem akarja megszerezni azt, ami bennük van. Az a láda viszont, amit Boryz mutat Nihani számára érezhetően mágikus tárgyat tartalmaz, bár a kinyitásáig a lány nem tudhatja, hogy micsoda az pontosan. Akármennyire is kíváncsi a láda belsejében rejlő értékekre, jólnevelt lányként nem piszkálja a dobozt.*
-Mi van a dobozban? Érzem, hogy mágikus, de nem tudom pontosan megállapítani, hogy micsoda. *Reméli, ezt el fogja neki mondani az óriás, hamár lejöttek ide.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-20 14:40:42
Üzenet elküldve: 2016-06-20 14:40:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Enyhe nyikorgás töri meg a kínos, várakozó csendet, ahogyan a fa zsaluk elfordulnak. Odabent teljes sötétség honol, a taton csendesen oson át a tenger morajlása, szintúgy elenyésző a hajó ringatózása, szinte alig érezhető. A gyakorlott utazónak már fel sem tűnik az erősebb áramlat sem, míg más ennyi állandó mozgástól is kiborulna a korláton. Óriásunk szilárdan áll, annak ellenére, hogy piált az imént, vendégét most figyelmen kívül hagyja mert tényleg a lábai alá kell figyelnie, amíg megleli odabent a másik olajlámpást.
Boryz lép be elsőnek, hiszen az ő kezében van a lámpás, lassú léptekkel halad előre, nehogy felborítson akármit is.*
-Várni ott az ajtóban. Hozni másik lámpás.
*Néhány pillanat csend után halk puffanás hallható, majd egy keményebb koppanás a padlózaton és a lámpás fénye kialszik. Ismét az a nyomasztó sötétség borítja be a helységet, most már Boryzt és Nihanit is.*
-Megvagy.
*Szól örvendve óriásunk és megint fény gyúl a raktérben, ezúttal két lámpa formájában. Amint Nihani odaér, átadja a lámpást és körbenéznek.
A raktérben szinte padlótól padlóig fából faragott ládák sokasága. Mindegyiken valamiféle fém lemezes címer látható. Joggal kérdezhetné meg bárki, hogy ez volna olyan különleges? Egy hajónyi faláda? Ha annyira különleges, akkor mit visznek benne?*
-Gyere.
*Időt sem hagy a kérdezősködésre, bár ez nem akadály arra, hogy bárki kíváncsiságát elapassza. Néhány oszlop ládát kikerülve egy különálló ládára mutat, amely teljesen má, mint a többi, se címer, se faragás, csak deszkákból összerakott láda. Mi is lehet benne?
Boryz tudja, hogy egy nap talizmán fénye cikázik odabenn gömbbe zárva. Talán ez is eladásra kerül? Vagy valamelyik mágus rendelte?*
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 14:51:21
*Enyhe nyikorgás töri meg a kínos, várakozó csendet, ahogyan a fa zsaluk elfordulnak. Odabent teljes sötétség honol, a taton csendesen oson át a tenger morajlása, szintúgy elenyésző a hajó ringatózása, szinte alig érezhető. A gyakorlott utazónak már fel sem tűnik az erősebb áramlat sem, míg más ennyi állandó mozgástól is kiborulna a korláton. Óriásunk szilárdan áll, annak ellenére, hogy piált az imént, vendégét most figyelmen kívül hagyja mert tényleg a lábai alá kell figyelnie, amíg megleli odabent a másik olajlámpást.
Boryz lép be elsőnek, hiszen az ő kezében van a lámpás, lassú léptekkel halad előre, nehogy felborítson akármit is.*
-Várni ott az ajtóban. Hozni másik lámpás.
*Néhány pillanat csend után halk puffanás hallható, majd egy keményebb koppanás a padlózaton és a lámpás fénye kialszik. Ismét az a nyomasztó sötétség borítja be a helységet, most már Boryzt és Nihanit is.*
-Megvagy.
*Szól örvendve óriásunk és megint fény gyúl a raktérben, ezúttal két lámpa formájában. Amint Nihani odaér, átadja a lámpást és körbenéznek.
A raktérben szinte padlótól padlóig fából faragott ládák sokasága. Mindegyiken valamiféle fém lemezes címer látható. Joggal kérdezhetné meg bárki, hogy ez volna olyan különleges? Egy hajónyi faláda? Ha annyira különleges, akkor mit visznek benne?*
-Gyere.
*Időt sem hagy a kérdezősködésre, bár ez nem akadály arra, hogy bárki kíváncsiságát elapassza. Néhány oszlop ládát kikerülve egy különálló ládára mutat, amely teljesen má, mint a többi, se címer, se faragás, csak deszkákból összerakott láda. Mi is lehet benne?
Boryz tudja, hogy egy nap talizmán fénye cikázik odabenn gömbbe zárva. Talán ez is eladásra kerül? Vagy valamelyik mágus rendelte?*
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.20 14:51:21
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-19 23:07:03
Üzenet elküldve: 2016-06-19 23:07:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Ha már Boryz is idegesnek tűnik, akkor a lány még inkább félni kezd. Nem csak azért, mert sötét van, hanem azért is, mert ha egy óriásnak van félnivalója attól, amit mutatni akar, akkor mit szóljon Nihani? A botját ilyen kis helyen nem tudná használni, így ő kardja markolatára teszi kezét, bár nem szívesen használná. Minden neszre odafigyel, és félelmében közelebb húzódik Boryzhoz, nem is érti, hogy miért. Amikor az ajtó elé érnek, az óriás figyelmezteti a nyárfalevélként reszkető lányt, hogy nem mindennapi látványban lesz része a másik oldalon, úgyhogy készüljön fel. Felülkerekedő félelme miatt ezt fenyegető figyelmeztetésnek veszi, és szorosabban markolja meg kardja markolatát, hogy minél hamarabb használni tudja, amennyiben baj adódna. Boryz szavaira csak bólint egyet, hogy készen áll, nyithatja az ajtót.*
*Ha már Boryz is idegesnek tűnik, akkor a lány még inkább félni kezd. Nem csak azért, mert sötét van, hanem azért is, mert ha egy óriásnak van félnivalója attól, amit mutatni akar, akkor mit szóljon Nihani? A botját ilyen kis helyen nem tudná használni, így ő kardja markolatára teszi kezét, bár nem szívesen használná. Minden neszre odafigyel, és félelmében közelebb húzódik Boryzhoz, nem is érti, hogy miért. Amikor az ajtó elé érnek, az óriás figyelmezteti a nyárfalevélként reszkető lányt, hogy nem mindennapi látványban lesz része a másik oldalon, úgyhogy készüljön fel. Felülkerekedő félelme miatt ezt fenyegető figyelmeztetésnek veszi, és szorosabban markolja meg kardja markolatát, hogy minél hamarabb használni tudja, amennyiben baj adódna. Boryz szavaira csak bólint egyet, hogy készen áll, nyithatja az ajtót.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:54:57
Üzenet elküldve: 2016-06-19 19:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Nem törődve többet a tengeren zajló eseményekkel, Boryz elindulva a hajó közepe felé, ahol nyílik bejárás a raktérbe, a konyhára valamint szállásra. A hajó meglehetősen nagy, ablakok mindössze a szállásoknál nyílnak, jóval tengeszint felett, olajlámpást vesz elő ahogyan belép a fedél alá nyomában a lánnyal.*
-Óvatosan járni itten.
*Figyelmezteti amint leérnek a fedélközbe, mintha nem járt volna már itt elégszer eddig. Talán csak rövid a memóriája bizonyos esetekben, vagy kevésbé fontos tudnivalók szempontjából. Először a konyha helység következik étkezővel, majd a szálláshely, amely a fedélköz nagyrészén terül el. Közben hátrafelé tekintget, hogy a lány biztosan követi-e s nem tévedt-e el, míg a lámpást maga elé tartva halad előre. Bár a folyósó helyenként fel van szerelve kivilágítással, Boryz tudja mi várja őket oda lenn a raktérben. Menet közben megcsören a törje a fémből kovácsolt tokban, lengve oldalán. Oda-oda nyúl baljával. A raktér lejárata előtt megállva a lány felé fordul.*
-Készülni fel arra amit látni ott bent.
*Hangja csendes, mintha valami rejtegetnivaló volna, amiről csak beavatottak tudhatnak. Ismerve Wegtorent, nem sok dolog rejtezhet a rakterében, amit ki ne találna bárki. Bár egy könyveket szerető elf, kevésbé forgatna olyasmit, mintsem a lapokat a kezében. De talán Boryz mégis megtudja lepni valamivel, benyit a lejáróhoz nyíló ajtón.*
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.19 19:58:20
*Nem törődve többet a tengeren zajló eseményekkel, Boryz elindulva a hajó közepe felé, ahol nyílik bejárás a raktérbe, a konyhára valamint szállásra. A hajó meglehetősen nagy, ablakok mindössze a szállásoknál nyílnak, jóval tengeszint felett, olajlámpást vesz elő ahogyan belép a fedél alá nyomában a lánnyal.*
-Óvatosan járni itten.
*Figyelmezteti amint leérnek a fedélközbe, mintha nem járt volna már itt elégszer eddig. Talán csak rövid a memóriája bizonyos esetekben, vagy kevésbé fontos tudnivalók szempontjából. Először a konyha helység következik étkezővel, majd a szálláshely, amely a fedélköz nagyrészén terül el. Közben hátrafelé tekintget, hogy a lány biztosan követi-e s nem tévedt-e el, míg a lámpást maga elé tartva halad előre. Bár a folyósó helyenként fel van szerelve kivilágítással, Boryz tudja mi várja őket oda lenn a raktérben. Menet közben megcsören a törje a fémből kovácsolt tokban, lengve oldalán. Oda-oda nyúl baljával. A raktér lejárata előtt megállva a lány felé fordul.*
-Készülni fel arra amit látni ott bent.
*Hangja csendes, mintha valami rejtegetnivaló volna, amiről csak beavatottak tudhatnak. Ismerve Wegtorent, nem sok dolog rejtezhet a rakterében, amit ki ne találna bárki. Bár egy könyveket szerető elf, kevésbé forgatna olyasmit, mintsem a lapokat a kezében. De talán Boryz mégis megtudja lepni valamivel, benyit a lejáróhoz nyíló ajtón.*
A hozzászólás írója (Boryz Blosschdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.19 19:58:20
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-06-18 10:42:16
Üzenet elküldve: 2016-06-18 10:42:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kereskedőhajó Wegtorenből//
*Az óriás bosszúsnak néz ki Nihani szemszögéből, amiért azt hallja, hogy egy nappal tovább maradnak a tengeren. Ennek a lány sem kifejezetten örül, hiszen minél előbb szeretne eljutni a szárazföldre és azon belül is a mágustoronyba. Rengeteg olyan könyv található ott, amiket Wegtorenben lehetetlen megszerezni, de ez nem azt jelenti, hogy Nihaninak le kéne mondania a bennük rejlő tudásról csak azért, mert messze vannak szülővárosától. A kezében szorongatott könyvet elteszi a táskájába a többi könyv mellé, majd követi Boryzt a hajó belsejébe. Nem tart semmiféle veszélytől az óriás közelében, hiszen az nem mutatott eddig semmi hajlandóságot arra, hogy rosszat tegyen Nihanival. Amikor Boryz egy újabb kérdést intéz a lányhoz, az azonnal válaszol rá.*
-Ez a hajó indult legkorábban Artheniorba, és én szeretnék minél előbb odaérni, mert úgy hallottam, hogy az ottani mágustoronyban rengeteg könyv van; és ahogy azt már bizzosan észrevetted, imádom a könyveket. *Most, hogy Boryz kíváncsiságát kielégítette, az óriáson van a sor, hogy megmutassa, miért is kellett Nihaninak lejönni a sötét raktérbe. Még nincs éjszaka.*
A hozzászólás írója (Nihani Tahbeiry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.18 10:44:01
*Az óriás bosszúsnak néz ki Nihani szemszögéből, amiért azt hallja, hogy egy nappal tovább maradnak a tengeren. Ennek a lány sem kifejezetten örül, hiszen minél előbb szeretne eljutni a szárazföldre és azon belül is a mágustoronyba. Rengeteg olyan könyv található ott, amiket Wegtorenben lehetetlen megszerezni, de ez nem azt jelenti, hogy Nihaninak le kéne mondania a bennük rejlő tudásról csak azért, mert messze vannak szülővárosától. A kezében szorongatott könyvet elteszi a táskájába a többi könyv mellé, majd követi Boryzt a hajó belsejébe. Nem tart semmiféle veszélytől az óriás közelében, hiszen az nem mutatott eddig semmi hajlandóságot arra, hogy rosszat tegyen Nihanival. Amikor Boryz egy újabb kérdést intéz a lányhoz, az azonnal válaszol rá.*
-Ez a hajó indult legkorábban Artheniorba, és én szeretnék minél előbb odaérni, mert úgy hallottam, hogy az ottani mágustoronyban rengeteg könyv van; és ahogy azt már bizzosan észrevetted, imádom a könyveket. *Most, hogy Boryz kíváncsiságát kielégítette, az óriáson van a sor, hogy megmutassa, miért is kellett Nihaninak lejönni a sötét raktérbe. Még nincs éjszaka.*
A hozzászólás írója (Nihani Tahbeiry) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.18 10:44:01
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045