Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-27 08:53:03
Üzenet elküldve: 2017-01-27 08:53:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Tovább cseveg a kapitány és Grubek, a törpe, viszont Ronda neveletlensége újra belerondít a kevéssé idilli helyzetbe. Fény derül közben egy-egy apró információra, ami talán hasznukra válhat a közeljövőben, így a lány minden szót igyekszik feljegyezni magában, bár Farson kalózkivégzéséből jó eséllyel kevés használható tény szűrhető le. A kerek tollas ezúttal jól láthatóan elvetette a sulykot a módszeres kivégzés említésével, mert ekkor kezdenek csak igazán veszekedni. Fura dolog, ha a olyan társa akad, akinek ilyen kellemes véget kíván az ember. Vagy időszellem, vagy akármi. Akárhogyis, a felkiáltás megnevettetné Velnorát, ha nem lenne épp megkötözve, fogságban, így viszont csak egy visszafogott mosolyra futja. Már-már vége lenne a kis közjátéknak, mikor a madár még egy utolsót visszaszól a Kapitánynak.*
~Te rühes időanomália.~
*Visszahangzik a fejében a megnevezés, és egy pillanatig elgondolkodik, hogy milyen mókás is lehet egy időanomáliának a gazdájaként az élet. Bár, hogy mivel kell etetni, az egyelőre egy olyan rejtély, ameddig nem jut el fejben a lány, mert ha bár el sem kanyarodnak arra a gondolatai, ha elkanyarodnának is rövidesen félbeszakítaná előbb a lángnyelv, a csapódás majd ha ekkor még mindig tudna a bárgyú gondolataira fókuszálni, a körülötte lezajló változás ténye. Ültő helyében megugrik Velnora, székestől, asztalostól, padlóstól és plafonostól, mire a berendezési tárgyak meglehetősen ismerős formát öltenek. Persze, hogy ismerős, egy fertályórával ezelőtt ott ült, vagy tán egy fél pillanattal ezelőtt és egy fél pillanat múlva, vagy ahogy működik ez a dolog, nem is lényeg. Megpróbálja összerakni az egész élethelyzetet amibe került, s a kapitány szavai nyomán ilyesformára kerekíti fejben az elképzelését.*
~Két pillanat közt.~
*A berendezésen kívül más is ismerős, csak épp egész máshonnan. A barakk kapuját véli felismerni, csak épp nem az ismerős méretben. Felette a "21-es raktár" felirat, hogy ennek mi jelentősége, a tolvaj még nem tudja, és nem is foglalkozik ezzel. Szökésről lévén szó, a kezét és lábát szorító béklyóitól illene megszabadulni, így első körben a nőhöz illő karcsú kézfejét próbálja kiszabadítani az összement széknek köszönhetően meglazult kötél szorításából. Forgatja és húzza, a dörzsöléssel kevéssé foglalkozva, egész addig, amíg fájdalomtűrése engedi, vagy el nem éri a célját. Utóbbi esetben a lába következik, amit, ha csak nem valami nagyon trükkös dologról van szó, könnyű szerrel elintéz - ellenkező esetben a késéért nyúl, remélvén, hogy még nála van, bár igen nagy balgaság lenne a Kapitány részéről, ha a foglyoknál hagyja a felszereléseket.*
//1. Csapat//
*Tovább cseveg a kapitány és Grubek, a törpe, viszont Ronda neveletlensége újra belerondít a kevéssé idilli helyzetbe. Fény derül közben egy-egy apró információra, ami talán hasznukra válhat a közeljövőben, így a lány minden szót igyekszik feljegyezni magában, bár Farson kalózkivégzéséből jó eséllyel kevés használható tény szűrhető le. A kerek tollas ezúttal jól láthatóan elvetette a sulykot a módszeres kivégzés említésével, mert ekkor kezdenek csak igazán veszekedni. Fura dolog, ha a olyan társa akad, akinek ilyen kellemes véget kíván az ember. Vagy időszellem, vagy akármi. Akárhogyis, a felkiáltás megnevettetné Velnorát, ha nem lenne épp megkötözve, fogságban, így viszont csak egy visszafogott mosolyra futja. Már-már vége lenne a kis közjátéknak, mikor a madár még egy utolsót visszaszól a Kapitánynak.*
~Te rühes időanomália.~
*Visszahangzik a fejében a megnevezés, és egy pillanatig elgondolkodik, hogy milyen mókás is lehet egy időanomáliának a gazdájaként az élet. Bár, hogy mivel kell etetni, az egyelőre egy olyan rejtély, ameddig nem jut el fejben a lány, mert ha bár el sem kanyarodnak arra a gondolatai, ha elkanyarodnának is rövidesen félbeszakítaná előbb a lángnyelv, a csapódás majd ha ekkor még mindig tudna a bárgyú gondolataira fókuszálni, a körülötte lezajló változás ténye. Ültő helyében megugrik Velnora, székestől, asztalostól, padlóstól és plafonostól, mire a berendezési tárgyak meglehetősen ismerős formát öltenek. Persze, hogy ismerős, egy fertályórával ezelőtt ott ült, vagy tán egy fél pillanattal ezelőtt és egy fél pillanat múlva, vagy ahogy működik ez a dolog, nem is lényeg. Megpróbálja összerakni az egész élethelyzetet amibe került, s a kapitány szavai nyomán ilyesformára kerekíti fejben az elképzelését.*
~Két pillanat közt.~
*A berendezésen kívül más is ismerős, csak épp egész máshonnan. A barakk kapuját véli felismerni, csak épp nem az ismerős méretben. Felette a "21-es raktár" felirat, hogy ennek mi jelentősége, a tolvaj még nem tudja, és nem is foglalkozik ezzel. Szökésről lévén szó, a kezét és lábát szorító béklyóitól illene megszabadulni, így első körben a nőhöz illő karcsú kézfejét próbálja kiszabadítani az összement széknek köszönhetően meglazult kötél szorításából. Forgatja és húzza, a dörzsöléssel kevéssé foglalkozva, egész addig, amíg fájdalomtűrése engedi, vagy el nem éri a célját. Utóbbi esetben a lába következik, amit, ha csak nem valami nagyon trükkös dologról van szó, könnyű szerrel elintéz - ellenkező esetben a késéért nyúl, remélvén, hogy még nála van, bár igen nagy balgaság lenne a Kapitány részéről, ha a foglyoknál hagyja a felszereléseket.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-27 01:04:59
Üzenet elküldve: 2017-01-27 01:04:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
//A//
*Nehezére esik visszafognia csípős nyelvét, a csúnya megjegyzések majdnem kicsúsznak a száján, de végül sikerül a vadabbakat elharapnia. Nagyon szívesen megmondaná a véleményét, és közölné a kapitánnyal, hova dugja fel tollas kis barátját, de bármilyen ideges is, a düh nem vakítja el teljesen. Meg van kötözve egy ismeretlen helyen, talán ismeretlen világban, teljesen kiszolgáltatva néhány elmebetegnek; nem lenne okos dolog tovább provokálni őket. Nem mellesleg a többiekre is gondolnia kell. Semmi köze a másik két lányhoz, soha életében nem látta őket, de ha a szájalása miatt őket is lemészárolják, lelkiismerete nem lehetne nyugodt. Azt is szó nélkül hagyja, hogy odaígérik jutalomnak a perverz tekintetű taknyosnak, de azért egy gyilkos pillantással kíséri, míg el nem tűnik az ajtóban.
Az elkövetkező pár percet a kapitány végigdumálja. Lena annyit fog fel az egészből, három napjuk van megszökni erről a bizonyos bálnáról. Ha nem sikerül, akkor itt ragadnak, és nagyon megszívják. A lényeg: le kell lépniük. Az egyetlen gond, hogy -ha lehet hinni a férfinak- nem Lanawinon vannak. Az a tükör egy másik világba, másik dimenzióba hozta át őket, és valószínűleg csak egy hasonló segítségével tudnak hazajutni. ~Idegesítő tollpamacs...~ Morog magában. A duó távozik, így hárman maradnak.*
-Nem t... *Még végig sem gondolta, mit akar kérdezni, de már a második szónál elakad, torkára forranak a hangok. Szája tátva marad, ahogy a valóság szétfolyik a szemei előtt. Eddig nem vette túl komolyan a fenyegetőzéseket, de úgy tűnik, nem üres szavak voltak, itt valóban más szabályok érvényesek, mint a jól ismert világukban.*
-Azt hiszem befejezte. *Jegyzi meg bizonytalanul, mikor beáll egy állandó látkép, és már bátran feltápászkodhat. Kezei végigfutnak ruházatát, leellenőrzi, minden megvan-e. A tegez az nyilakkal és az íj a hátán, a csontból faragott tőr az övébe dugva, egy kulacs víz az oldalán. A felszerelése hiánytalan.*
-Nem tudom, ti hogy terveztek ki jutni innen, de szerintem maradjunk együtt. *Hárman biztosan többre jutnak, mint egyedül. Senkire nem erőlteti rá a társaságát, ha valamelyikük egyedül akar nekivágni a végeláthatatlan fűtengernek, hát tegye, de egyikük sem tűnik túl talpraesettnek. Ez persze csak az ő véleménye.* Bárhogy is szeretnétek, én elindulok. Nem fogom egy helyben állva megvárni, míg megint megmozdul a horizont...
*Merre induljon? Vajon van bármi az út végén? Esetleg a pult rejt titkot magában? Az egyetlen logikus célnak a kövek között feltűnő hasadék tűnik, pont ezért nem bízik benne. Pár pillanatig még hezitál, de csak a kősátor mellett dönt. Út közben azért szemre veszi a hosszú pultot is, hátha lát bármi szokatlant, amit jobban megvizsgálhat. Három nap nem túl sok, nem lesz ideje minden apróságra, de ki kell tapasztalnia a világ törvényeit. Ha semmit nem vesz észre, néhány lépéssel eléri a bejáratot, és eltűnik a sötétben.*
//2. Csapat//
//A//
*Nehezére esik visszafognia csípős nyelvét, a csúnya megjegyzések majdnem kicsúsznak a száján, de végül sikerül a vadabbakat elharapnia. Nagyon szívesen megmondaná a véleményét, és közölné a kapitánnyal, hova dugja fel tollas kis barátját, de bármilyen ideges is, a düh nem vakítja el teljesen. Meg van kötözve egy ismeretlen helyen, talán ismeretlen világban, teljesen kiszolgáltatva néhány elmebetegnek; nem lenne okos dolog tovább provokálni őket. Nem mellesleg a többiekre is gondolnia kell. Semmi köze a másik két lányhoz, soha életében nem látta őket, de ha a szájalása miatt őket is lemészárolják, lelkiismerete nem lehetne nyugodt. Azt is szó nélkül hagyja, hogy odaígérik jutalomnak a perverz tekintetű taknyosnak, de azért egy gyilkos pillantással kíséri, míg el nem tűnik az ajtóban.
Az elkövetkező pár percet a kapitány végigdumálja. Lena annyit fog fel az egészből, három napjuk van megszökni erről a bizonyos bálnáról. Ha nem sikerül, akkor itt ragadnak, és nagyon megszívják. A lényeg: le kell lépniük. Az egyetlen gond, hogy -ha lehet hinni a férfinak- nem Lanawinon vannak. Az a tükör egy másik világba, másik dimenzióba hozta át őket, és valószínűleg csak egy hasonló segítségével tudnak hazajutni. ~Idegesítő tollpamacs...~ Morog magában. A duó távozik, így hárman maradnak.*
-Nem t... *Még végig sem gondolta, mit akar kérdezni, de már a második szónál elakad, torkára forranak a hangok. Szája tátva marad, ahogy a valóság szétfolyik a szemei előtt. Eddig nem vette túl komolyan a fenyegetőzéseket, de úgy tűnik, nem üres szavak voltak, itt valóban más szabályok érvényesek, mint a jól ismert világukban.*
-Azt hiszem befejezte. *Jegyzi meg bizonytalanul, mikor beáll egy állandó látkép, és már bátran feltápászkodhat. Kezei végigfutnak ruházatát, leellenőrzi, minden megvan-e. A tegez az nyilakkal és az íj a hátán, a csontból faragott tőr az övébe dugva, egy kulacs víz az oldalán. A felszerelése hiánytalan.*
-Nem tudom, ti hogy terveztek ki jutni innen, de szerintem maradjunk együtt. *Hárman biztosan többre jutnak, mint egyedül. Senkire nem erőlteti rá a társaságát, ha valamelyikük egyedül akar nekivágni a végeláthatatlan fűtengernek, hát tegye, de egyikük sem tűnik túl talpraesettnek. Ez persze csak az ő véleménye.* Bárhogy is szeretnétek, én elindulok. Nem fogom egy helyben állva megvárni, míg megint megmozdul a horizont...
*Merre induljon? Vajon van bármi az út végén? Esetleg a pult rejt titkot magában? Az egyetlen logikus célnak a kövek között feltűnő hasadék tűnik, pont ezért nem bízik benne. Pár pillanatig még hezitál, de csak a kősátor mellett dönt. Út közben azért szemre veszi a hosszú pultot is, hátha lát bármi szokatlant, amit jobban megvizsgálhat. Három nap nem túl sok, nem lesz ideje minden apróságra, de ki kell tapasztalnia a világ törvényeit. Ha semmit nem vesz észre, néhány lépéssel eléri a bejáratot, és eltűnik a sötétben.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-26 22:23:10
Üzenet elküldve: 2017-01-26 22:23:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A kapitány szavait csak Udra röhögése szakítja meg, ami Ronda szavai miatt eléggé érthető is. Így a rajzolt szem pár rosszalló pillantásán túl nem is reagál rá sehogy. Szintén nem ő az első, aki Lena kifakadására felel.*
-Akaratos kis bige, lekapnám a tíz körméről.
*Farson vigyorog a háttérből szökőkút frizurája alól, mindenféle gátlás nélkül előrébb lép, és szinte eszi Lena látványát, és közben egyértelmű, hogy mire gondol. Ócska, tákolt matrózgatyáján még igazít is egyet.*
-Nem is olyan rossz ötlet Farson. Ez már romantikának számít, nem?
*Torpan meg a kapitány elmélkedve.*
-Romantikussz erősszaf!
*Károgja belelkesülten Randa.*
-Én a szárnyasszat akarom Per!
*Villan a szeme kajánul Khajára. A Kapitány fontolgatva megnézi magának a lányokat.*
-Kussolj Ronda, az egy kislány.
-Te meg kalósz fagyol Per!
-Igaz is...
*Gondolkodik picit. Láthatóan törekszik rá, hogy kalózos legyen.*
-Ám legyen Farson. Ha három bálnai nap alatt nem jutnak ki, és te sem baszol el semmit, megfarkalhatod a vöröskét. Az elég romantikus, és illik is a kisasszony által felvázolt képbe rólam.
*Vigyorodik el Lenára kacsintva. Látszik rajta, hogy az uralkodás a vérében van.
Farson lelkesen bólogat.*
-Igenis Kapitány! Megyek ellenőrzöm a bálna ketyegő-nyomását.
*Tiszteleg besózva, és kilép az ajtón.*
-Ronda, neked meg fogunk egy sirályt. Szárnyaska jókat kérdez.
*A madár dohog valamit az ürülék és a Kapitány szája közötti párhuzamról, de nem tiltakozik. Most a Kapitány egyértelműen a két neki engedelmeskedő nőalakhoz fordul.*
-Ti ketten rendben lesztek. Habár ezen a "kaeprinyen" még van mit csiszolni.
*Fordul Udrához. Végezetül a tündér kap feleletet.*
-Klasszikus értelemben holtak vagytok.
*Bólogat egy keveset.*
-Vagyis, mondjuk úgy, hogy megszűntetek létezni ott, amit ti életnek és valóságnak hívtatok. Mocskos egy hely.
*Kiköp a padlóra, mira a válláról ronda is szuszogva, minimális nyálmennyiséget indít a talaj felé.*
-A halál után... Az más. Ismerem a fickót, egyszer volt dolgom vele. Kölcsön is vettem tőle pár tucat ilyen.
*Kezével mutogat tojás alakú dolgokat.*
-Hát ilyen szörnyecskét, vagy mit, valami Sárga Hót megbízására. Szép summát fizetett. Be kell valljam egyik se valami biztató egy jelenség. Az egyiknek büdösebb a szája, mint Farsonnak, a másik meg valami hihetetlenül mentes a humorérzéktől.
*Látszik, hogy iszonyatosan szeret történeteket mesélni, és bármilyen messze képes elmenni a témától ezért.*
-Mondom neki, hogy hallottam, hogy legutóbb valami paraszt kicselezte a fogadásával, meg ezzel a mellébeszéléssel, hogy "gyere vissza holnap!" és, hogy mekkora lenne már, ha egyszer kinyírná a mát, és akkor holnap lenne helyette. Nem igazán értékelte.
*Mutatja fel kampós balját.*
-Szóvarr
*Eszébe jut, hogy kerregnie is kell.*
-Meg lehet halni itt is. Én a helyetekben igyekeznék kijutni, mert az ebédet csak a fedélzeten szolgáljuk fel.
*Ezzel elkezd kidöcögni a raktérből.*
-Ja igen, a valóság erre elég képlékeny. Csak óvatosan!
*Búcsúzik az ajtóból.*
-Óvatosszan, a valósszág nem packászik szenkivel.
*Hallatja hangját Ronda is, majd a Kapitány becsapja az ajtót. Szinte ezzel egy pillanatban szépen lassan elkezd átalakulni a szoba. A székek eltűnnek, így a lányok a földre zuttyannak, azonban az eddigre már füves. Az asztal eltűnik, elnyúlik, és a sarokba csúszik. A Pegazus pultjának kiköpött mása jelenik meg, végül két nagy dobbanással egy két ferdén egymást megtámasztó faldarbból álló, tákolt sátor jelelenik meg az ajtó és az ablak pedig eltűnnek, helyettük kék ég és végeláthatatlan füves vidék, benne úttal, melynek közepén most a sziklatákolmány áll, mellette pedig a sajnálatosan most üres pult. A sziklák háromszögében pedig egy ajtó dereng fel. Előtte a porba egy láthatatlan kéz éppen most írja bele:
"<--- 11-es raktér"
A lányok immáron szabadok. Minden felszerelésük, mit törött tükrök kapuján áthoztak náluk van, és fogvatartójuk letisztázta szabadulásuk egyetlen, nem túl veszélytelen módját. Rajtuk áll, hogy hogyan folytatják.*
//1. Csapat//
*Annak ellenére, hogy a tömeges engedelmeskedési gyakorlat elmarad, a Kapitány eléggé elégedettnek tűnik a szótlan csapattal, habár a legkerekebb tagjuk kissé szószátyár.*
-A Világjáró Bálna mindenevő. Az Égvilágon nem találtunk ilyet, szóval Kovácsföldéről van. Egyedi darab, három másodperc alatt gyorsul ezer ezredre.
*Mosolyog büszkén a Kapitány hajóját emlegetve, habár az ágyúk száma, és az árbocok, csomóbéli sebességek felhozatala a társaság nagyjának szokatlanul elmarad. Folytatja a Grubeknek szóló szavakat.*
-Megtiszteltetés egy ilyen egyedi "thörpét" *ízlelgeti ismét a más világok egyedi szavainak zamatát, mintha valami rangjelzés lenne, hogy ezt is tudja.* -a rakteremben tudni.
*Biccent úgy, hogy lerí róla, hogy egy véleményen van Grubek nagyságáról magával a Nagyságossal.*
-Hamarosan lehetsz a Világjáró Bálna rakterének túlélője is. Merhetem állítani, hogy méltó lesz címeid között Grubek Norragimhak. Bizony ezen rangnál lentebb viszont nincs duhajkodás velem.
*Ekkor beleszól Ronda is.*
-Biszoj'ám, kaptam én issz jó sszok rumosszkát, Farsson három napig be vót basszva a leheleteckémtől.
*Büszkélkedik a papagáj hősies tettével, amit a gyér legénység ellen követett el.*
-Farsonnál mihasznább, tohonyább alakot pedig még nem hordott hátán az Átmeneti. Joggal dobnám le a pallóról.
*Hátrafordul, meglátja Farsont.*
-Most is mi a fenét ácsorogsz még ott, dologra, etesd meg a pergetőket!
*Üvölt zsémbesen Farsonra be is mutatva, hogy az első tiszt mihaszna és tohonya. Valahol mondjuk ez a természetes. Nem az a főnök, aki a legbecsületesebb, azok csak a főnök helyettesei. A főnök az, aki a munkáját kiválóan a helyetteseire tudja osztani. Ez a titok.*
-Hogy egy másik világban vagyunk-e most? Hát, jelenleg ott vagyunk, ahol egy világ sincsen, vagyis akkor biztosan nincs, amikor mi vagyunk. Itt ez az egész nem létezik, csupán a sok valóság elkóborolt "zajából" összeáll egy új. Mindent még mi sem tudunk róla.
*Magyaráz szinte már figyelve arra, hogy mindenki megértse, ismét Ronda szól közbe.*
-Ja, ehhessz asz informászióhosz le kellett fejesszni kilensz okossztónit.
*A Kapitány Rondára mered.*
-Fossál sünt, rohadt szárnyas!
*Ez most szívből jön, olyannyira, hogy a dohogva elbattyogó Farson után repül a madárka is tompa puffanással gyengítve a hajófeneket.*
-Állsszent vagy Per, állsszent!
*Károg még kintről a madár.*
-Rohadék szárnyas, hogy fulladna meg az ősszes papagáj!
*Kiált ki a Kapitány valahova hátra, ahová eltűnt a másik kettő is.*
-Köszig, aki mondja, meg akine' káttű kurva anyja vót!
*Dohog vissza a papagáj még hallhatóan.*
-Na most meghalsz!
*Döcög el a papagáj.*
-Kitekerem a nyakadat te rühes időanomália, anyámat ne sértegessed te kilencszer torzult hurokszülemény!
*Ezzel ki is viharzik, úgy tűnik jobban felhúzta magát, mint kellett volna.
Elhaló morgás, üvöltözés, egymás rossz tulajdonságainak felemlegetése következik, aztán felcsap egy termetes lángnyelv is, mely betér oda is, ahol a megkötözött vendégek ülnek.*
-Farson... ajtó!
*Hallatszik jön egy köhögésekkel megszakított rekedtes kiáltás. Aztán csak csapódás hallatszik. Ezzel egyszerre a világ kezd megváltozni. A szoba hirtelen mintha rázkódván ugrana egyet. Az egész asztal, és székek dolog jóval szolidabb, kocsmásabb lesz. Mivel mindannyian esélyesen jártak már ott nem titok, hogy a Rumos asztalainak másolatai jelennek meg a fegyverleadó helyiség mellett. A termetes kapu pedig, mint egy elfekvő, félig elásott tölcsér, úgy szűkül a távolban alagútként elnyúlva Grubek méretűre. A végén pedig, talán a bezúzandó fal helyén most egy ajtó áll. Felette derengő, fehér kréta hirdeti, hogy azon túl van a "21-es raktár". Valami ilyesmiken való átmenést emlegetett a Kapitány is, mielőtt a vállán ülő valami fejét kampós kezével indult volna kitekerni. A bentiek még nem tudhatják, de sikerrel járt. A szoba tehát a Barakk kapujának alagútba torkolló harmincszor harminc lépéses mása lett. Távolabb csak kőfal emelkedik, azonban a kék égen itt-ott néha elhúz egy-egy madár. Hőseinknek pedig most esélyük van megszökni életükben először egy valóságkalóz markából, akár életüket féltik, akár egy rumos hordót szeretnének meglékelni, netán társkapitányul állni a mostani mellé.*
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A kapitány szavait csak Udra röhögése szakítja meg, ami Ronda szavai miatt eléggé érthető is. Így a rajzolt szem pár rosszalló pillantásán túl nem is reagál rá sehogy. Szintén nem ő az első, aki Lena kifakadására felel.*
-Akaratos kis bige, lekapnám a tíz körméről.
*Farson vigyorog a háttérből szökőkút frizurája alól, mindenféle gátlás nélkül előrébb lép, és szinte eszi Lena látványát, és közben egyértelmű, hogy mire gondol. Ócska, tákolt matrózgatyáján még igazít is egyet.*
-Nem is olyan rossz ötlet Farson. Ez már romantikának számít, nem?
*Torpan meg a kapitány elmélkedve.*
-Romantikussz erősszaf!
*Károgja belelkesülten Randa.*
-Én a szárnyasszat akarom Per!
*Villan a szeme kajánul Khajára. A Kapitány fontolgatva megnézi magának a lányokat.*
-Kussolj Ronda, az egy kislány.
-Te meg kalósz fagyol Per!
-Igaz is...
*Gondolkodik picit. Láthatóan törekszik rá, hogy kalózos legyen.*
-Ám legyen Farson. Ha három bálnai nap alatt nem jutnak ki, és te sem baszol el semmit, megfarkalhatod a vöröskét. Az elég romantikus, és illik is a kisasszony által felvázolt képbe rólam.
*Vigyorodik el Lenára kacsintva. Látszik rajta, hogy az uralkodás a vérében van.
Farson lelkesen bólogat.*
-Igenis Kapitány! Megyek ellenőrzöm a bálna ketyegő-nyomását.
*Tiszteleg besózva, és kilép az ajtón.*
-Ronda, neked meg fogunk egy sirályt. Szárnyaska jókat kérdez.
*A madár dohog valamit az ürülék és a Kapitány szája közötti párhuzamról, de nem tiltakozik. Most a Kapitány egyértelműen a két neki engedelmeskedő nőalakhoz fordul.*
-Ti ketten rendben lesztek. Habár ezen a "kaeprinyen" még van mit csiszolni.
*Fordul Udrához. Végezetül a tündér kap feleletet.*
-Klasszikus értelemben holtak vagytok.
*Bólogat egy keveset.*
-Vagyis, mondjuk úgy, hogy megszűntetek létezni ott, amit ti életnek és valóságnak hívtatok. Mocskos egy hely.
*Kiköp a padlóra, mira a válláról ronda is szuszogva, minimális nyálmennyiséget indít a talaj felé.*
-A halál után... Az más. Ismerem a fickót, egyszer volt dolgom vele. Kölcsön is vettem tőle pár tucat ilyen.
*Kezével mutogat tojás alakú dolgokat.*
-Hát ilyen szörnyecskét, vagy mit, valami Sárga Hót megbízására. Szép summát fizetett. Be kell valljam egyik se valami biztató egy jelenség. Az egyiknek büdösebb a szája, mint Farsonnak, a másik meg valami hihetetlenül mentes a humorérzéktől.
*Látszik, hogy iszonyatosan szeret történeteket mesélni, és bármilyen messze képes elmenni a témától ezért.*
-Mondom neki, hogy hallottam, hogy legutóbb valami paraszt kicselezte a fogadásával, meg ezzel a mellébeszéléssel, hogy "gyere vissza holnap!" és, hogy mekkora lenne már, ha egyszer kinyírná a mát, és akkor holnap lenne helyette. Nem igazán értékelte.
*Mutatja fel kampós balját.*
-Szóvarr
*Eszébe jut, hogy kerregnie is kell.*
-Meg lehet halni itt is. Én a helyetekben igyekeznék kijutni, mert az ebédet csak a fedélzeten szolgáljuk fel.
*Ezzel elkezd kidöcögni a raktérből.*
-Ja igen, a valóság erre elég képlékeny. Csak óvatosan!
*Búcsúzik az ajtóból.*
-Óvatosszan, a valósszág nem packászik szenkivel.
*Hallatja hangját Ronda is, majd a Kapitány becsapja az ajtót. Szinte ezzel egy pillanatban szépen lassan elkezd átalakulni a szoba. A székek eltűnnek, így a lányok a földre zuttyannak, azonban az eddigre már füves. Az asztal eltűnik, elnyúlik, és a sarokba csúszik. A Pegazus pultjának kiköpött mása jelenik meg, végül két nagy dobbanással egy két ferdén egymást megtámasztó faldarbból álló, tákolt sátor jelelenik meg az ajtó és az ablak pedig eltűnnek, helyettük kék ég és végeláthatatlan füves vidék, benne úttal, melynek közepén most a sziklatákolmány áll, mellette pedig a sajnálatosan most üres pult. A sziklák háromszögében pedig egy ajtó dereng fel. Előtte a porba egy láthatatlan kéz éppen most írja bele:
"<--- 11-es raktér"
A lányok immáron szabadok. Minden felszerelésük, mit törött tükrök kapuján áthoztak náluk van, és fogvatartójuk letisztázta szabadulásuk egyetlen, nem túl veszélytelen módját. Rajtuk áll, hogy hogyan folytatják.*
//1. Csapat//
*Annak ellenére, hogy a tömeges engedelmeskedési gyakorlat elmarad, a Kapitány eléggé elégedettnek tűnik a szótlan csapattal, habár a legkerekebb tagjuk kissé szószátyár.*
-A Világjáró Bálna mindenevő. Az Égvilágon nem találtunk ilyet, szóval Kovácsföldéről van. Egyedi darab, három másodperc alatt gyorsul ezer ezredre.
*Mosolyog büszkén a Kapitány hajóját emlegetve, habár az ágyúk száma, és az árbocok, csomóbéli sebességek felhozatala a társaság nagyjának szokatlanul elmarad. Folytatja a Grubeknek szóló szavakat.*
-Megtiszteltetés egy ilyen egyedi "thörpét" *ízlelgeti ismét a más világok egyedi szavainak zamatát, mintha valami rangjelzés lenne, hogy ezt is tudja.* -a rakteremben tudni.
*Biccent úgy, hogy lerí róla, hogy egy véleményen van Grubek nagyságáról magával a Nagyságossal.*
-Hamarosan lehetsz a Világjáró Bálna rakterének túlélője is. Merhetem állítani, hogy méltó lesz címeid között Grubek Norragimhak. Bizony ezen rangnál lentebb viszont nincs duhajkodás velem.
*Ekkor beleszól Ronda is.*
-Biszoj'ám, kaptam én issz jó sszok rumosszkát, Farsson három napig be vót basszva a leheleteckémtől.
*Büszkélkedik a papagáj hősies tettével, amit a gyér legénység ellen követett el.*
-Farsonnál mihasznább, tohonyább alakot pedig még nem hordott hátán az Átmeneti. Joggal dobnám le a pallóról.
*Hátrafordul, meglátja Farsont.*
-Most is mi a fenét ácsorogsz még ott, dologra, etesd meg a pergetőket!
*Üvölt zsémbesen Farsonra be is mutatva, hogy az első tiszt mihaszna és tohonya. Valahol mondjuk ez a természetes. Nem az a főnök, aki a legbecsületesebb, azok csak a főnök helyettesei. A főnök az, aki a munkáját kiválóan a helyetteseire tudja osztani. Ez a titok.*
-Hogy egy másik világban vagyunk-e most? Hát, jelenleg ott vagyunk, ahol egy világ sincsen, vagyis akkor biztosan nincs, amikor mi vagyunk. Itt ez az egész nem létezik, csupán a sok valóság elkóborolt "zajából" összeáll egy új. Mindent még mi sem tudunk róla.
*Magyaráz szinte már figyelve arra, hogy mindenki megértse, ismét Ronda szól közbe.*
-Ja, ehhessz asz informászióhosz le kellett fejesszni kilensz okossztónit.
*A Kapitány Rondára mered.*
-Fossál sünt, rohadt szárnyas!
*Ez most szívből jön, olyannyira, hogy a dohogva elbattyogó Farson után repül a madárka is tompa puffanással gyengítve a hajófeneket.*
-Állsszent vagy Per, állsszent!
*Károg még kintről a madár.*
-Rohadék szárnyas, hogy fulladna meg az ősszes papagáj!
*Kiált ki a Kapitány valahova hátra, ahová eltűnt a másik kettő is.*
-Köszig, aki mondja, meg akine' káttű kurva anyja vót!
*Dohog vissza a papagáj még hallhatóan.*
-Na most meghalsz!
*Döcög el a papagáj.*
-Kitekerem a nyakadat te rühes időanomália, anyámat ne sértegessed te kilencszer torzult hurokszülemény!
*Ezzel ki is viharzik, úgy tűnik jobban felhúzta magát, mint kellett volna.
Elhaló morgás, üvöltözés, egymás rossz tulajdonságainak felemlegetése következik, aztán felcsap egy termetes lángnyelv is, mely betér oda is, ahol a megkötözött vendégek ülnek.*
-Farson... ajtó!
*Hallatszik jön egy köhögésekkel megszakított rekedtes kiáltás. Aztán csak csapódás hallatszik. Ezzel egyszerre a világ kezd megváltozni. A szoba hirtelen mintha rázkódván ugrana egyet. Az egész asztal, és székek dolog jóval szolidabb, kocsmásabb lesz. Mivel mindannyian esélyesen jártak már ott nem titok, hogy a Rumos asztalainak másolatai jelennek meg a fegyverleadó helyiség mellett. A termetes kapu pedig, mint egy elfekvő, félig elásott tölcsér, úgy szűkül a távolban alagútként elnyúlva Grubek méretűre. A végén pedig, talán a bezúzandó fal helyén most egy ajtó áll. Felette derengő, fehér kréta hirdeti, hogy azon túl van a "21-es raktár". Valami ilyesmiken való átmenést emlegetett a Kapitány is, mielőtt a vállán ülő valami fejét kampós kezével indult volna kitekerni. A bentiek még nem tudhatják, de sikerrel járt. A szoba tehát a Barakk kapujának alagútba torkolló harmincszor harminc lépéses mása lett. Távolabb csak kőfal emelkedik, azonban a kék égen itt-ott néha elhúz egy-egy madár. Hőseinknek pedig most esélyük van megszökni életükben először egy valóságkalóz markából, akár életüket féltik, akár egy rumos hordót szeretnének meglékelni, netán társkapitányul állni a mostani mellé.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-26 15:48:29
Üzenet elküldve: 2017-01-26 15:48:29
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Pedig egy cseppet sem ittam. Baszná meg ez az egész város... ~ * Nyilván nem nagyon tudja elképzelni, hogy miként kerülhetett ide, no meg, hogy hová. Azonban valamit akkor is utálni kell, ez esetben legyen a város a bűnbak. Azon belül is a városőrök degenerált bagázsa. Mégis ki más tenne ilyet? Rajtuk kívül csak a (majdnem) meglopott tündér és további párszáz (vagy párezer) lény akarhatja a halálát, ez meg mit ne mondjak nem igazán jó indok arra, hogy minden megfagyjon Jorrih körül és átkerüljön ebbe a... valamibe. Leginkább a feje sajog, de a gyomra körül is érez valamilyen furcsa mocorgást, amit általában akkor szokott érezni, mikor tengerre száll. Nem tudhatja persze, hogy tényleg hajón van-e és, ha a igen, akkor a tengeren-e, de ennél fontosabb kérdés a hogyan és miért. Gondolkozna is rajtuk, ha nem jelenne meg a láthatáron egy valaki, ki üdvözöli őket. Kapitányunk (mármint Jorrih) odafordul, de az egész beszéd alatt némán ül és hallgatja az előadást. Egészen jófiúnak tűnhet, hiszen még az ismétlődő idős jelenetre is csak felvonja szemöldökét és magában káromkodik egyet. Emberünkben végig a düh és a csodálat keveredik össze, ez eredményezi ezt a szótlanságot. Dühös, hogy végre kijutott a börtönből, máris egy másik börtönbe keveredett. De mivel látja, hogy a megjegyezhetetlen nevű kapitány úr milyen csodálatos képességekkel rendelkezik, nem mer egy rossz szót sem szólni, hiszen életét még mindig fontosabbnak tartja. E csodálat ugyanakkor ámulatba is ejti, tehát végül is, ha úgy vesszük, kis túlzással tátott szájjal hallgatja és nézi a dolgokat. Végül azonban mégis megszólal és meglepődve látja, hogy tényleg vannak társai is, nem csak a levegőnek dumált a kapitány többesszámban. *
- Öhm, nincs. * Pedig dehogynem van kérdése és minden egyebe is. Szóval válasza ellenére megszólal. *
- Szóval azt mondod komé, hogy egy másik világban vagyunk? * A tengeri népektől nem ritkán hallani ilyeneket - főleg azoktól, akik elég délre merészkednek, mégis sikerül visszatérniük -, de azoktól minden mást is lehet hallani. Mégis van pár elmélet, melyeket az átlagnál gyakrabban lehet hallani. Ilyen például az a hatalmas örvény, mely elnyel mindent és örökre eltünteti az emberek emlékét, meg még pár másik. De ez most egy újabb történet kell, hogy legyen. Legalábbis biztosan az lesz, ha egyszer visszatér a valóságba Jorrih. Hiszen a friss híreket mindig szívesebben hallgatják a kocsmákban, mint a már ezerszer hallot meséket. *
A hozzászólás írója (Féllábú Jorrih) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.26 15:49:34
//1. Csapat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
~ Pedig egy cseppet sem ittam. Baszná meg ez az egész város... ~ * Nyilván nem nagyon tudja elképzelni, hogy miként kerülhetett ide, no meg, hogy hová. Azonban valamit akkor is utálni kell, ez esetben legyen a város a bűnbak. Azon belül is a városőrök degenerált bagázsa. Mégis ki más tenne ilyet? Rajtuk kívül csak a (majdnem) meglopott tündér és további párszáz (vagy párezer) lény akarhatja a halálát, ez meg mit ne mondjak nem igazán jó indok arra, hogy minden megfagyjon Jorrih körül és átkerüljön ebbe a... valamibe. Leginkább a feje sajog, de a gyomra körül is érez valamilyen furcsa mocorgást, amit általában akkor szokott érezni, mikor tengerre száll. Nem tudhatja persze, hogy tényleg hajón van-e és, ha a igen, akkor a tengeren-e, de ennél fontosabb kérdés a hogyan és miért. Gondolkozna is rajtuk, ha nem jelenne meg a láthatáron egy valaki, ki üdvözöli őket. Kapitányunk (mármint Jorrih) odafordul, de az egész beszéd alatt némán ül és hallgatja az előadást. Egészen jófiúnak tűnhet, hiszen még az ismétlődő idős jelenetre is csak felvonja szemöldökét és magában káromkodik egyet. Emberünkben végig a düh és a csodálat keveredik össze, ez eredményezi ezt a szótlanságot. Dühös, hogy végre kijutott a börtönből, máris egy másik börtönbe keveredett. De mivel látja, hogy a megjegyezhetetlen nevű kapitány úr milyen csodálatos képességekkel rendelkezik, nem mer egy rossz szót sem szólni, hiszen életét még mindig fontosabbnak tartja. E csodálat ugyanakkor ámulatba is ejti, tehát végül is, ha úgy vesszük, kis túlzással tátott szájjal hallgatja és nézi a dolgokat. Végül azonban mégis megszólal és meglepődve látja, hogy tényleg vannak társai is, nem csak a levegőnek dumált a kapitány többesszámban. *
- Öhm, nincs. * Pedig dehogynem van kérdése és minden egyebe is. Szóval válasza ellenére megszólal. *
- Szóval azt mondod komé, hogy egy másik világban vagyunk? * A tengeri népektől nem ritkán hallani ilyeneket - főleg azoktól, akik elég délre merészkednek, mégis sikerül visszatérniük -, de azoktól minden mást is lehet hallani. Mégis van pár elmélet, melyeket az átlagnál gyakrabban lehet hallani. Ilyen például az a hatalmas örvény, mely elnyel mindent és örökre eltünteti az emberek emlékét, meg még pár másik. De ez most egy újabb történet kell, hogy legyen. Legalábbis biztosan az lesz, ha egyszer visszatér a valóságba Jorrih. Hiszen a friss híreket mindig szívesebben hallgatják a kocsmákban, mint a már ezerszer hallot meséket. *
A hozzászólás írója (Féllábú Jorrih) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.26 15:49:34
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-25 10:19:48
Üzenet elküldve: 2017-01-25 10:19:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
- Mmmm… *Hümmögi a fél-elf még a kellemes tudattalanságban, pillanatokkal azelőtt, hogy rá kéne eszmélnie a furcsa valóságra. Szép álmot lát, és ugyanúgy, mint gyermekként otthon, most sem erőlteti az ébredést.
Szeretne kényelmesebb pozícióba fordulni az ágyán - mert kétségkívül ágyban kell feküdnie, ha elaludt, vagy legkevesebb egy szalmazsákon. Ahogy észreveszi, hogy se nem fekvő helyzetben van, s kezeit sem tudja mozdítani, kipattannak szürkén fehér szemei. Fejébe belenyilall a kénköves minden fájdalmával. Jobbját halántékához emelné, hogy enyhítsen a tüneteken, ám ez lehetetlen.
Végigfut teste minden porcikáján a gémberedett fájdalom. Nem tudja, mióta ülhet itt megkötözve, de úgy véli elég ideje, hogy testének ne tetsszen a dolog és aktív tiltakozását ilyen módon fejezze ki.
Ki tud egyezni ezzel a helyzettel, ha megszűnik a forgás a szeme előtt. Nem sokkal később ez be is következik. Ha tudta volna, hogy milyen látvány fogadja, inkább a szédelgést választotta volna. Ilyen furcsa teremtményt még nem volt szerencséje látni, élőben mindenesetre. Nem nevezné rondának a kapitányt és a pulyka-sárkány-papagájt, inkább érdekesnek, nagyon zavaró, de érdekes.
A recsegő, ropogó szó ömleny, ami - mondjuk úgy - kiesik, a szájából még érdekesebbé teszi az illetőt. Sokáig egy szót sem szól a farkas bőrös lány, hagyja beszélni a vénembert. Közben egy pillantást vet a két nőre - vagyis egy nőre, meg egy másik érdekes teremtményre, kik az asztaltársasága. Az asztalra is ráveti tekintetét.*
~Hmm… jól esne egy forró csészével.~ *Gondolkodik, ahogy a sok bor mámorát maga mögött kellett hagynia és most nem csak az utazás kínjait szenvedi el, hanem azt a rusnya átkot is, amit másnaposság néven is ismernek egyes helyeken.
Amikor a madár megszólal a bemutatkozóba csúnyán belegázolva, Udra szája felfelé görbül. Most először kezdi sejteni, hogy ez valami komédia, egy színházi vígjátékba csöppent és az elrablása csak valami olcsó bűvész trükk. A jelmezek mindenesetre szépen megmunkáltak.
A madár aztán ütést kap és egy ideig ki is dől, de Udra örömére nem sokáig, pár mondat után Ronda ismét becsatlakozik és a lány már nem elégszik meg a mosolygással. Lábait - ha azok szabadok - keresztbe veti egymáson és harsányan felnevet. Fejét is hátraveti, úgy hahotázik egy darabon. Eszébe sem jut, hogy meghalhat ezért, de ha mégis, hát majd legalább boldogan teszi.
A kapitány szavaiból jottányit sem fog fel. Nem tudja mi az az időszellem, vagy ezredpergetés, meg kitudja még mit mondott. A lány már el is felejtette annyi minden volt. A bűvész trükköt azért szívesen fogadja, igazán látványos. De akárhogy akarja azt gondolni, hogy ez még csak nem is mágia, csak valami trükk, mancsos lábai elkezdenek idegesen kopogni a fapadlón. Mosolya azért nem hervad le, egy árnyalattal feszültebb, mint normálisan, de azért ott van és ez a lényeg.
A további mondatokba sem száll be. A hatásszünetnél a rágalmazás után, lenne ideje ki kérni magának, talán azért nem szól, mert nem tud visszavágni semmi okossal, unalmasat pedig nem akar mondani.
Remény, meg romantika. Udra szerint is időpocsékolás. Nem érti, mit akar ezzel a kapitány. Ha azzal fenyegetőzött volna, hogy megeszi őket, vagy hasonló finomságokkal, talán még meg is rettenne, de így, hogy azt sem tudja mi vár rá, ha marad és mi vár rá, ha elmegy… Megéri e átverekednie magát, akármin is, ami a következő szobákban várja, vagy egy örökkévalóságig itt kell teáznia? Vállat von, csak úgy magának.*
~Áh, ott van az…~
*Gondolja a fenyegetésre. Mindég van fenyegetés, csak ki kell várni.
Már éppen nyitná a száját, amikor a vörös némber kirobban mellette. Be kell hunynia fél szemét, hogy a fröcsögés ne váljon látószerve kárára. Aztán nem sokára a tündérke is beszélni kezd. A kérdések sincsenek ínyére, de ha ez nekik megnyugvás…*
- Ihënis käpirny… *Motyogja el a szavakat. Nem valami lelkes a játék iránt, mivel a tétje az nem olyan kecsegtető és nem is olyan elrettentő, mint ahogy azt elvárná egy ilyen komédia során. A lelke mélyén reméli, hogy lesz valami elrettentő, ami azonnal arra sarkalja, hogy ha kell, bárkit kinyírjon szabadsága érdekében. Egyelőre a Tata és Farson, na meg Ronda társasága nem tűnik olyan szörnyűnek egy-két örökké valóságig, aztán meg majd meglátjuk.*
//2. csapat//
- Mmmm… *Hümmögi a fél-elf még a kellemes tudattalanságban, pillanatokkal azelőtt, hogy rá kéne eszmélnie a furcsa valóságra. Szép álmot lát, és ugyanúgy, mint gyermekként otthon, most sem erőlteti az ébredést.
Szeretne kényelmesebb pozícióba fordulni az ágyán - mert kétségkívül ágyban kell feküdnie, ha elaludt, vagy legkevesebb egy szalmazsákon. Ahogy észreveszi, hogy se nem fekvő helyzetben van, s kezeit sem tudja mozdítani, kipattannak szürkén fehér szemei. Fejébe belenyilall a kénköves minden fájdalmával. Jobbját halántékához emelné, hogy enyhítsen a tüneteken, ám ez lehetetlen.
Végigfut teste minden porcikáján a gémberedett fájdalom. Nem tudja, mióta ülhet itt megkötözve, de úgy véli elég ideje, hogy testének ne tetsszen a dolog és aktív tiltakozását ilyen módon fejezze ki.
Ki tud egyezni ezzel a helyzettel, ha megszűnik a forgás a szeme előtt. Nem sokkal később ez be is következik. Ha tudta volna, hogy milyen látvány fogadja, inkább a szédelgést választotta volna. Ilyen furcsa teremtményt még nem volt szerencséje látni, élőben mindenesetre. Nem nevezné rondának a kapitányt és a pulyka-sárkány-papagájt, inkább érdekesnek, nagyon zavaró, de érdekes.
A recsegő, ropogó szó ömleny, ami - mondjuk úgy - kiesik, a szájából még érdekesebbé teszi az illetőt. Sokáig egy szót sem szól a farkas bőrös lány, hagyja beszélni a vénembert. Közben egy pillantást vet a két nőre - vagyis egy nőre, meg egy másik érdekes teremtményre, kik az asztaltársasága. Az asztalra is ráveti tekintetét.*
~Hmm… jól esne egy forró csészével.~ *Gondolkodik, ahogy a sok bor mámorát maga mögött kellett hagynia és most nem csak az utazás kínjait szenvedi el, hanem azt a rusnya átkot is, amit másnaposság néven is ismernek egyes helyeken.
Amikor a madár megszólal a bemutatkozóba csúnyán belegázolva, Udra szája felfelé görbül. Most először kezdi sejteni, hogy ez valami komédia, egy színházi vígjátékba csöppent és az elrablása csak valami olcsó bűvész trükk. A jelmezek mindenesetre szépen megmunkáltak.
A madár aztán ütést kap és egy ideig ki is dől, de Udra örömére nem sokáig, pár mondat után Ronda ismét becsatlakozik és a lány már nem elégszik meg a mosolygással. Lábait - ha azok szabadok - keresztbe veti egymáson és harsányan felnevet. Fejét is hátraveti, úgy hahotázik egy darabon. Eszébe sem jut, hogy meghalhat ezért, de ha mégis, hát majd legalább boldogan teszi.
A kapitány szavaiból jottányit sem fog fel. Nem tudja mi az az időszellem, vagy ezredpergetés, meg kitudja még mit mondott. A lány már el is felejtette annyi minden volt. A bűvész trükköt azért szívesen fogadja, igazán látványos. De akárhogy akarja azt gondolni, hogy ez még csak nem is mágia, csak valami trükk, mancsos lábai elkezdenek idegesen kopogni a fapadlón. Mosolya azért nem hervad le, egy árnyalattal feszültebb, mint normálisan, de azért ott van és ez a lényeg.
A további mondatokba sem száll be. A hatásszünetnél a rágalmazás után, lenne ideje ki kérni magának, talán azért nem szól, mert nem tud visszavágni semmi okossal, unalmasat pedig nem akar mondani.
Remény, meg romantika. Udra szerint is időpocsékolás. Nem érti, mit akar ezzel a kapitány. Ha azzal fenyegetőzött volna, hogy megeszi őket, vagy hasonló finomságokkal, talán még meg is rettenne, de így, hogy azt sem tudja mi vár rá, ha marad és mi vár rá, ha elmegy… Megéri e átverekednie magát, akármin is, ami a következő szobákban várja, vagy egy örökkévalóságig itt kell teáznia? Vállat von, csak úgy magának.*
~Áh, ott van az…~
*Gondolja a fenyegetésre. Mindég van fenyegetés, csak ki kell várni.
Már éppen nyitná a száját, amikor a vörös némber kirobban mellette. Be kell hunynia fél szemét, hogy a fröcsögés ne váljon látószerve kárára. Aztán nem sokára a tündérke is beszélni kezd. A kérdések sincsenek ínyére, de ha ez nekik megnyugvás…*
- Ihënis käpirny… *Motyogja el a szavakat. Nem valami lelkes a játék iránt, mivel a tétje az nem olyan kecsegtető és nem is olyan elrettentő, mint ahogy azt elvárná egy ilyen komédia során. A lelke mélyén reméli, hogy lesz valami elrettentő, ami azonnal arra sarkalja, hogy ha kell, bárkit kinyírjon szabadsága érdekében. Egyelőre a Tata és Farson, na meg Ronda társasága nem tűnik olyan szörnyűnek egy-két örökké valóságig, aztán meg majd meglátjuk.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-24 21:48:33
Üzenet elküldve: 2017-01-24 21:48:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*A sötétség egy pillanatok alatt elnyelte, lehet azért mert elnyomta az "álom" jobban mondva kómába esett, a pillanatnyi sokk miatt. Ki tudja meddig volt ebben az állapotban, ahol az még az idő sem mondható relatívnak. Elkezdi nyitogatni a szemecskéit, és egyelőre csak foltokat lát, szín minden árnyalatában. Nagyon szenved "a belépéstől" még mindig, így nem fog egyből virgonckodni.
Feje lefelé konyulva, jobbra balra dülöngél, s próbál feléledni.
Egy külső szemlélő számára, csak néhány másodpercig tart az egész. Amikor végre öntudatánál van, akarva akaratlanul elkezd köhögni, mintha most húztak volna ki a vízből, és levegőért kapkod. (Ezek szerint tud lélegezni?)
Miután sikerült összekapnia magát és realizálni az itteni világ látványát vagy nem, mivel képtelen felfogni azt a képi világot ami elé tárul.*
~ Mégis hol vagyok? Álmodom?~
*Továbbra sem akarnak eltűnni, a kavargó színek, és nagy valószínűséggel nem csak azért mert beverte a pici a buksiját.
Ahogy meg akar mozdulni a székéből, azt veszi észre, hogy nem mozdul semmije.*
~ JAJ NE!~
*Riadt tekintettel néz körbe, s elkezd zihálni, főleg, hogy más "ártatlanokat is" észrevesz, ennek ellenére mégsem mozdul meg és nem is fészkelődik tovább. Parányi ésszel felfogható, hogy úgy is értelmetlen. Az ablak nyújtotta látvány pedig, valahogy nem tudja meghatni túlságosan műnek hat.
Majd nemsokára egy férfi, már ha ennek mondható ez a groteszk látványú egyén és annak "házi kedvence" toppan be hozzájuk, akiknek a mondókáját kénytelen végig hallgatni, _ha akarja ha nem_ .
Szinte megfagy a vér az ereiben. Egyszer csak elkerekedett szemekkel nézi a történéseket, az ajkai elkezdenek remegni, nem elég hogy egyet lát ebből a rusnya alakból, hanem egyszerre hármat. De szerencsére szép lassan eltűnnek (legalábbis egyelőre), s a végéhez ér a beszédében is.
Khaja nagy levegőt vesz, hogy megpróbálja lenyugtatni magát.
Amikor az egyik sorstársa megszólal rögtön megörül, de abban a minutumban a mosolya egyből lelohad az arcáról. Látja maga előtt, miszerint a vörös hajú asszony most írta alá a végrendeletét.
A tündérke nem akarja megszegni az első szabályt, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem csak ezt az egyet kell betartani a jövőben.
A fehér hajú csöppség félelme szép fokozatosan elkezd múlni. Mi lehet az oka, van némi jelentősége, vagy csak saját magának magyarázza be? Ami most körülötte zajlik az eleve megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Az az érzése, mintha több óra telt volna el "azóta", de az sem kizárt, hogy tényleg csak a saját képzelete játszadozik vele.
Ismét eluralkodik rajta a kíváncsiság, és megszólítja azt a furcsa személyt.*
- Igenis Kapitány úr! Ide kerülnek a hallottak szellemei? Vagyis mi meghaltunk?
*Szabadulásra egyelőre nem gondol, mert azt sem tudja "hol az az itt", honnan kéne megszökni.*
A hozzászólás írója (Antriszy Khaja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.24 22:08:09
//2. csapat//
*A sötétség egy pillanatok alatt elnyelte, lehet azért mert elnyomta az "álom" jobban mondva kómába esett, a pillanatnyi sokk miatt. Ki tudja meddig volt ebben az állapotban, ahol az még az idő sem mondható relatívnak. Elkezdi nyitogatni a szemecskéit, és egyelőre csak foltokat lát, szín minden árnyalatában. Nagyon szenved "a belépéstől" még mindig, így nem fog egyből virgonckodni.
Feje lefelé konyulva, jobbra balra dülöngél, s próbál feléledni.
Egy külső szemlélő számára, csak néhány másodpercig tart az egész. Amikor végre öntudatánál van, akarva akaratlanul elkezd köhögni, mintha most húztak volna ki a vízből, és levegőért kapkod. (Ezek szerint tud lélegezni?)
Miután sikerült összekapnia magát és realizálni az itteni világ látványát vagy nem, mivel képtelen felfogni azt a képi világot ami elé tárul.*
~ Mégis hol vagyok? Álmodom?~
*Továbbra sem akarnak eltűnni, a kavargó színek, és nagy valószínűséggel nem csak azért mert beverte a pici a buksiját.
Ahogy meg akar mozdulni a székéből, azt veszi észre, hogy nem mozdul semmije.*
~ JAJ NE!~
*Riadt tekintettel néz körbe, s elkezd zihálni, főleg, hogy más "ártatlanokat is" észrevesz, ennek ellenére mégsem mozdul meg és nem is fészkelődik tovább. Parányi ésszel felfogható, hogy úgy is értelmetlen. Az ablak nyújtotta látvány pedig, valahogy nem tudja meghatni túlságosan műnek hat.
Majd nemsokára egy férfi, már ha ennek mondható ez a groteszk látványú egyén és annak "házi kedvence" toppan be hozzájuk, akiknek a mondókáját kénytelen végig hallgatni, _ha akarja ha nem_ .
Szinte megfagy a vér az ereiben. Egyszer csak elkerekedett szemekkel nézi a történéseket, az ajkai elkezdenek remegni, nem elég hogy egyet lát ebből a rusnya alakból, hanem egyszerre hármat. De szerencsére szép lassan eltűnnek (legalábbis egyelőre), s a végéhez ér a beszédében is.
Khaja nagy levegőt vesz, hogy megpróbálja lenyugtatni magát.
Amikor az egyik sorstársa megszólal rögtön megörül, de abban a minutumban a mosolya egyből lelohad az arcáról. Látja maga előtt, miszerint a vörös hajú asszony most írta alá a végrendeletét.
A tündérke nem akarja megszegni az első szabályt, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem csak ezt az egyet kell betartani a jövőben.
A fehér hajú csöppség félelme szép fokozatosan elkezd múlni. Mi lehet az oka, van némi jelentősége, vagy csak saját magának magyarázza be? Ami most körülötte zajlik az eleve megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Az az érzése, mintha több óra telt volna el "azóta", de az sem kizárt, hogy tényleg csak a saját képzelete játszadozik vele.
Ismét eluralkodik rajta a kíváncsiság, és megszólítja azt a furcsa személyt.*
- Igenis Kapitány úr! Ide kerülnek a hallottak szellemei? Vagyis mi meghaltunk?
*Szabadulásra egyelőre nem gondol, mert azt sem tudja "hol az az itt", honnan kéne megszökni.*
A hozzászólás írója (Antriszy Khaja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.24 22:08:09
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-24 17:11:51
Üzenet elküldve: 2017-01-24 17:11:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. csapat//
*Lassan tisztul a lány előtt a kép, de még mielőtt szeme képes lenne bármire fókuszálni, feltűnik neki a csuklóját és bokáját szorító kötelek ismerősen durva érzése. Hosszú másodpercek telnek el, míg az előtte elterülő barna pacát asztalt formára csiszolja az agya. Oldalra el sem néz, annyira még nem józan, hogy a periferiális látásából feltűnjön neki, hogy nem egyedül foglal helyet az étkezőforma teremben. Egy valamiben biztos, hogy nem az összehajtogatott rókalyukban van, de hogy pontosan hol lehet, arról lövése sincs. Nem sok gondolatot zavar meg a kába fejben a kapitány felharsanó hangja, de éppen eléggé karcos ahhoz, hogy magára vonja a lány figyelmét. Pislog néhány nagyot, hogy felmérhesse, ki is áll előtte, s veszélyérzetét még fel nem támasztván, a látványra akarva-akaratlanul halk kuncogás tör ki belőle. A törpe megnyilvánulása egyelőre teljesen elkerüli a figyelmét, így továbbra is abban a hiszemben van, hogy egyedül ül a székben, és szemez a fura hajóssal. Az egész bagázs előtte, a túlzabáltatott papagájjal kezdve, a nyurga élhetetlen haján, a leginkább gyerekalkotáshoz hasonlatos buta rajzolt szemig mind mosolyt csalna az arcára, viszont amikor már egészen éberen képes kinézni a fejéből, feltűnhetnek az apró nüanszok, mint az izgő-mozgó kampós ujjak, vagy a madár villás nyelve. Erre kissé megfagy benne a vér, s az arcán finoman elterülő halvány mosoly lassan döbbent kifejezésbe kanyarodik át. A meglehetősen praktikusan elnevezett kapitány monológját nem zavarja meg, viszont mikor bemutatkozik, újra felharsan a jó kedélyű népség hangja mellette, s ezúttal nem kerüli el Velnora figyelmét. Oldalra fordítja a fejét, és elkönyveli magában, hogy nem egyedül került ebbe a megmagyarázhatatlan helyzetbe.
A számtalan szakmával megáldott mesteremberen túl, a tolvaj meg merne esküdni, hogy a Kapitány egyik embere ül még velük, vagy valami rivális kalózkoma. Perceknek tűnő pillanatok telnek el a Grubekként bemutatkozó fickó mondandója és a fogva tartójuk szószólójának folytatása közt, de amaz hamarabb belekezd, így a lány nem keresi tovább az alkalmat, sem az indíttatást, hogy bemutatkozzon. A történet pedig végeredményben meglehetősen izgalmasnak bizonyul - sokkal élvezhetőbb, mintha tetszőleges erdei állatok és emberek folyton megölnék a szegény farkast, aki csak nem akar éhen halni, viszont legalább ennyire meseszagú a dolog, egész addig, amíg az időúr nem reprezentálja a képességét. Ekkor realizálódik benne a tudat, hogy talán tényleg nem egyszerű humbugról van szó, s talán tényleg valami olyan dologba keveredett, amihez egyszerű halandóként semmi köze nem lenne. Szépen összegzi végül a dolgot a pufók vezér és a hozzá hasonlóan találó nevű kígyómadara: ők hárman foglyuk estek, és gyakorlatilag semmit nem tehetnek, a kapitány kénye kedve szerint cselekedhet. Végül pedig alkut ajánl, vagyis sokkal inkább megmondja, hogy most mi fog következni, s szavának erejét a mögötte álló kacorozott állú fickón keresztül tervezi reprezentálni, mígnem csúfos kudarcba fullad. Ekkor szólal fel szerényen a lány, tovább rejtegetve - egyelőre önnön magában is elveszett - tűzrőlpattant stílusát.*
-Nincs, kapitány?
*A törpe ismét megcsillogtatja ékesszólását, s a lánynak teljesen érthetetlen gondolatáradatot, mi több, tanácsot zúdít a fogva tartójuk nyakába. Hogy ez mennyire célravezető, vagy, hogy mennyire temperamentumos a Kapitány, az most egész biztosan ki fog derülni.*
A hozzászólás írója (Velnora Saelnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.24 17:43:50
//1. csapat//
*Lassan tisztul a lány előtt a kép, de még mielőtt szeme képes lenne bármire fókuszálni, feltűnik neki a csuklóját és bokáját szorító kötelek ismerősen durva érzése. Hosszú másodpercek telnek el, míg az előtte elterülő barna pacát asztalt formára csiszolja az agya. Oldalra el sem néz, annyira még nem józan, hogy a periferiális látásából feltűnjön neki, hogy nem egyedül foglal helyet az étkezőforma teremben. Egy valamiben biztos, hogy nem az összehajtogatott rókalyukban van, de hogy pontosan hol lehet, arról lövése sincs. Nem sok gondolatot zavar meg a kába fejben a kapitány felharsanó hangja, de éppen eléggé karcos ahhoz, hogy magára vonja a lány figyelmét. Pislog néhány nagyot, hogy felmérhesse, ki is áll előtte, s veszélyérzetét még fel nem támasztván, a látványra akarva-akaratlanul halk kuncogás tör ki belőle. A törpe megnyilvánulása egyelőre teljesen elkerüli a figyelmét, így továbbra is abban a hiszemben van, hogy egyedül ül a székben, és szemez a fura hajóssal. Az egész bagázs előtte, a túlzabáltatott papagájjal kezdve, a nyurga élhetetlen haján, a leginkább gyerekalkotáshoz hasonlatos buta rajzolt szemig mind mosolyt csalna az arcára, viszont amikor már egészen éberen képes kinézni a fejéből, feltűnhetnek az apró nüanszok, mint az izgő-mozgó kampós ujjak, vagy a madár villás nyelve. Erre kissé megfagy benne a vér, s az arcán finoman elterülő halvány mosoly lassan döbbent kifejezésbe kanyarodik át. A meglehetősen praktikusan elnevezett kapitány monológját nem zavarja meg, viszont mikor bemutatkozik, újra felharsan a jó kedélyű népség hangja mellette, s ezúttal nem kerüli el Velnora figyelmét. Oldalra fordítja a fejét, és elkönyveli magában, hogy nem egyedül került ebbe a megmagyarázhatatlan helyzetbe.
A számtalan szakmával megáldott mesteremberen túl, a tolvaj meg merne esküdni, hogy a Kapitány egyik embere ül még velük, vagy valami rivális kalózkoma. Perceknek tűnő pillanatok telnek el a Grubekként bemutatkozó fickó mondandója és a fogva tartójuk szószólójának folytatása közt, de amaz hamarabb belekezd, így a lány nem keresi tovább az alkalmat, sem az indíttatást, hogy bemutatkozzon. A történet pedig végeredményben meglehetősen izgalmasnak bizonyul - sokkal élvezhetőbb, mintha tetszőleges erdei állatok és emberek folyton megölnék a szegény farkast, aki csak nem akar éhen halni, viszont legalább ennyire meseszagú a dolog, egész addig, amíg az időúr nem reprezentálja a képességét. Ekkor realizálódik benne a tudat, hogy talán tényleg nem egyszerű humbugról van szó, s talán tényleg valami olyan dologba keveredett, amihez egyszerű halandóként semmi köze nem lenne. Szépen összegzi végül a dolgot a pufók vezér és a hozzá hasonlóan találó nevű kígyómadara: ők hárman foglyuk estek, és gyakorlatilag semmit nem tehetnek, a kapitány kénye kedve szerint cselekedhet. Végül pedig alkut ajánl, vagyis sokkal inkább megmondja, hogy most mi fog következni, s szavának erejét a mögötte álló kacorozott állú fickón keresztül tervezi reprezentálni, mígnem csúfos kudarcba fullad. Ekkor szólal fel szerényen a lány, tovább rejtegetve - egyelőre önnön magában is elveszett - tűzrőlpattant stílusát.*
-Nincs, kapitány?
*A törpe ismét megcsillogtatja ékesszólását, s a lánynak teljesen érthetetlen gondolatáradatot, mi több, tanácsot zúdít a fogva tartójuk nyakába. Hogy ez mennyire célravezető, vagy, hogy mennyire temperamentumos a Kapitány, az most egész biztosan ki fog derülni.*
A hozzászólás írója (Velnora Saelnys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.24 17:43:50
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-24 16:03:19
Üzenet elküldve: 2017-01-24 16:03:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Lassan tér magához. A feje nehéz, alig bírja megemelni, szemhéjai összetapadtak. Végül nagy erőfeszítések árán sikerül teljesen ülő helyzetbe tornáznia magát. Beletelik pár másodpercbe, mire felidézi az utolsó pillanatokat: Egy fehér, szilánkos jelenés volt. Megpróbálta megérinteni, aztán... aztán elsötétült a világ. Csak nem mint egy átjáró, beszippantotta? Ekkor veszi észre a két másik lányt, akik egy-egy székhez vannak kötözve. Reflexszerűen mozdulna kiszabadítani őket, de nem tud. Végigtekint magán s látja, őt is megkötözték. Elrabolták. Hamar ki is derül, ki tette. Egy bűnronda férfi, aki le sem tagadhatná, hogy "kalóz" és egy hasonlóan ronda madár. Bájos páros. A másik fiúról tudomást sem vesz. Türelmesen, némán végighallgatja a mondókát, de utána bombaként robban.*
-Nehogy azt hidd, hogy részt fogok venni a buta kis játékodban! *Horkan fel. Már az is pofátlanság, hogy elrabolták és megkötözték, de ez viselkedésén cseppet sem változtat.* Egy őrült vagy, aki abban éli ki magát, hogy embereket rabol el, hogy őket is bevonja a beteges képzelgéseibe. *Beszéd közben sem ül nyugton, próbál kiszabadulni a kötél szorításából.* Ha nem engedsz el azonnal, kikaparom a szemed! *Vicsorog. Nem egy erőszakos, hisztis nőszemély, de nem tűri, hogy így bánjanak vele. Elvei vannak, amik kimondják, ha bárki uralkodni próbál rajta és parancsolgat neki, azt ott helyben ki kell herélni.*
//2. Csapat//
*Lassan tér magához. A feje nehéz, alig bírja megemelni, szemhéjai összetapadtak. Végül nagy erőfeszítések árán sikerül teljesen ülő helyzetbe tornáznia magát. Beletelik pár másodpercbe, mire felidézi az utolsó pillanatokat: Egy fehér, szilánkos jelenés volt. Megpróbálta megérinteni, aztán... aztán elsötétült a világ. Csak nem mint egy átjáró, beszippantotta? Ekkor veszi észre a két másik lányt, akik egy-egy székhez vannak kötözve. Reflexszerűen mozdulna kiszabadítani őket, de nem tud. Végigtekint magán s látja, őt is megkötözték. Elrabolták. Hamar ki is derül, ki tette. Egy bűnronda férfi, aki le sem tagadhatná, hogy "kalóz" és egy hasonlóan ronda madár. Bájos páros. A másik fiúról tudomást sem vesz. Türelmesen, némán végighallgatja a mondókát, de utána bombaként robban.*
-Nehogy azt hidd, hogy részt fogok venni a buta kis játékodban! *Horkan fel. Már az is pofátlanság, hogy elrabolták és megkötözték, de ez viselkedésén cseppet sem változtat.* Egy őrült vagy, aki abban éli ki magát, hogy embereket rabol el, hogy őket is bevonja a beteges képzelgéseibe. *Beszéd közben sem ül nyugton, próbál kiszabadulni a kötél szorításából.* Ha nem engedsz el azonnal, kikaparom a szemed! *Vicsorog. Nem egy erőszakos, hisztis nőszemély, de nem tűri, hogy így bánjanak vele. Elvei vannak, amik kimondják, ha bárki uralkodni próbál rajta és parancsolgat neki, azt ott helyben ki kell herélni.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-24 05:11:38
Üzenet elküldve: 2017-01-24 05:11:38
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
*A Nagy Grubek Norragimhak befejezte a meditációját és egy új állapotba került. Megkötözve egy asztalnál két idegennel. Kalandozótapasztalataiból hamar leszűrte, hogy nem a két másik megkötözött rabolta őt el. Mert tudja, hogy el lett rabolva.*
~Talán az a múltkori gnóm asszonyság volt az. Talán úgy megtetszettem neki, hogy szétkapta a világot értem.~
*Aztán meg kell nyugodnia mert nem. A kalóz sem nevezhető egy kimondott szépségnek, de a hangja legalább kellemesebb mint azé a gnóm asszonyságé. Grubeknek meg a hang az fontos. Főleg a sajátja. Járatja is rendesen.*
-Ez egy bálna? Mivel etetitek? Le mertem volna fogadni, hogy a bálnák nincsenek kikövezve. Szevasz koma! Ej, de jó galamb levest lehetne csinálni belőled. Figyeljetek én olyan galamblevest rittyentek abból a madárból, hogy megszólal csak engedjetek el? Rendi?
*Ezek után el is hallgat a kapitány bemutatkozójáig.*
-Én meg bizony Grubek Norragimhak vagyok a legnagyobb törpe harcos, építész, lantjátékos, szakács, kertész és még sok minden. Köztes időket én is szoktam teremtegetni, de én csak hobbiból. Tudja ha épp ráérek. Na, látja van is bennünk közös. Engedjen el és megbeszéljük a dolgainkat egy jó rum társaságában. Azt isznak jól tudom-e? Hát hogyne tudnám jól na engedjen már el koma!
*A kis trükk nagyon tetszik Grubeknak. Még a szája is nyitva marad tőle és a szava is eláll bár minek beszéljen ha a kapitány megteszi helyette. Hallgatva is marad még az ajánlat közben is. A kapitány utolsó felszólalására válaszol, de minden bizonnyal nem azt amit elvárnak tőle.*
-Hát szerintem azért mert látszik szegény fickón, hogy igyekszik és azt is azért tolerálni kell vagy hogy is mondák. Kompenzálni? Nem szerintem tolerálni. Szóval jutalmazni úgyhogy ezért nem.
*A Nagy Grubek Norragimhak befejezte a meditációját és egy új állapotba került. Megkötözve egy asztalnál két idegennel. Kalandozótapasztalataiból hamar leszűrte, hogy nem a két másik megkötözött rabolta őt el. Mert tudja, hogy el lett rabolva.*
~Talán az a múltkori gnóm asszonyság volt az. Talán úgy megtetszettem neki, hogy szétkapta a világot értem.~
*Aztán meg kell nyugodnia mert nem. A kalóz sem nevezhető egy kimondott szépségnek, de a hangja legalább kellemesebb mint azé a gnóm asszonyságé. Grubeknek meg a hang az fontos. Főleg a sajátja. Járatja is rendesen.*
-Ez egy bálna? Mivel etetitek? Le mertem volna fogadni, hogy a bálnák nincsenek kikövezve. Szevasz koma! Ej, de jó galamb levest lehetne csinálni belőled. Figyeljetek én olyan galamblevest rittyentek abból a madárból, hogy megszólal csak engedjetek el? Rendi?
*Ezek után el is hallgat a kapitány bemutatkozójáig.*
-Én meg bizony Grubek Norragimhak vagyok a legnagyobb törpe harcos, építész, lantjátékos, szakács, kertész és még sok minden. Köztes időket én is szoktam teremtegetni, de én csak hobbiból. Tudja ha épp ráérek. Na, látja van is bennünk közös. Engedjen el és megbeszéljük a dolgainkat egy jó rum társaságában. Azt isznak jól tudom-e? Hát hogyne tudnám jól na engedjen már el koma!
*A kis trükk nagyon tetszik Grubeknak. Még a szája is nyitva marad tőle és a szava is eláll bár minek beszéljen ha a kapitány megteszi helyette. Hallgatva is marad még az ajánlat közben is. A kapitány utolsó felszólalására válaszol, de minden bizonnyal nem azt amit elvárnak tőle.*
-Hát szerintem azért mert látszik szegény fickón, hogy igyekszik és azt is azért tolerálni kell vagy hogy is mondák. Kompenzálni? Nem szerintem tolerálni. Szóval jutalmazni úgyhogy ezért nem.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-23 22:30:32
Üzenet elküldve: 2017-01-23 22:30:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
//Két ütem között//
*Veszélyes dolog az ismeretlen. Leginkább azért, mert nem ismerjük, de talán nem csupán azért, hiszen lehet, hogy okkal nem ismerjük azokat a helyeket, ahonnan még senki sem tért vissza.
Hogy hol lehetnek most kalandoraink, arra nincs jó válasz ez a hely ugyanis az, ahol a "most"ból is ki lehet lépni. Ez a hely az, mely csak úgy elnyelte az ő megfagyott világukat is. Ez a hely nem biztonságos, de talán ez nyilvánvaló lesz hamarosan mindannyiuknak.*
//1. Csapat//
*Mindannyian lassan ébrednek. Apró szobácskában találják magagukat, és elsőre mindegyiküknek sajog valamely testrésze. Körbenézve a kábaság fátylán át egy nagyobbacska ebédlőt láthatnak. Oldalt vésett, nehéz, kövezett falak, a padló is hasonló anyagból készült, és a tető is, ahonnan egy gazdagon díszített, aranyozott csillár lóg le. Ők maguk hosszú lekerekített végű vöröses faasztalnál ülnek, mellette tizenkét masszív szék. Megterítve nincsen, csupán két másik kókadozó alakkal ülnek a jobbon. Egy termetes törpe, egy kócos, habár elsőre jól szituált hölgyemény és egy egyértelműen nem szárazföldi valaki ülnek azon a részen. Hamarosan feltűnhet mindenkinek az is, hogy meg vannak kötözve, és néhány emlék is visszatérhet arról, hogy hogyan is kerültek ide. Mögülük halk sutyorgás kél.*
-Üdvözöllek titeket a Világjáró Bálna fedélzetén!
*Töri meg a csendet a már Kapitányként megismert valaki hangja. Kisebb kopogás is hallatszik, pár lépést tesz előre. Jorrih nyilvánvalóan magára is ismerhet a köpcös alakban. Vörös szakáll, fél láb, fél kar, fél szem, azonban nem a hagyományos módon. Lába fa, karja öt kampóban végződik, melyek természetellenes módon mozognak, fekete szemfedőjén pedig gyérül rajzolt fehér szem ugrál a jelenlevőket vizslatva. Vállán egy fapajzsnyi színes papagáj ül. Talán még a döcögő kapitánynál is kövérkébb. Csöréből villás nyelv tör elő, smaragdban, fehérben és pirosban játszik tolla, melyet egy sárga bóbita koronáz.*
-Sszervussztok!
*Sistergi a Kapitány válláról.
Hátrébb egy az előbbieknél magasabb, fickó áll, neki nincs szakálla, szemei nagyok és sárga cirmosak, barna haja pedig mint egy hagyma csúcsa, felül összefogva, és visszagöndörödve lengedezik ponyvaként. Keményített bőrdarabokat visel magán, melyek a szürke és a barna majd' összes árnyalatát felvonultatják.*
-Nyilvánvalóan nem tudjátok, hogy hol vagytok, és miért vagytok.
*Folytatja a Kapitány.*
-Igazából mi sem tudjuk.
*Vigyorodik el gonoszkán.*
-Legyen elég annyi, a foglyaim, argh, ez csúnya, inkább, hogy egy darabig privát gyűjteményem vendégszeretetét fogjátok élvezni.
Jómagam Perpedix Kapitány vagyok, gyűjtő, ez itt Fars...
*Ekkor vág közbe a "papagáj".*
-Ne issz sszépítcd Per... Mockossz világtolvaj vagyol! Elkötssz minden épkészláp pillanat köszül egész valósz...
*Itt a kampótlan kéz eléri a rusnya, ám de annál színesebb tollas csőrét, és befogja.*
-Kussolj Ronda!
*Dohog a Kapitány, majd sokkal vehemensebben folytatja.*
-Nos igen, akik nem értik a valóságok gyűjtésének... arr... művészetét, azok nyilvánvalóan így mondanák, ahogy ez a rusnya dög is tette.
*Kezd el mászkálni fel-alá.*
-Apám a köztes idősíkok egyik ura volt.
*Kezd bele a történetbe, a háttérben Farson a tenyerébe temeti a kezét, a triónak pedig, habár szája nincs betömve, muszáj lesz végighallgatnia a most következő veszedelmet, mivel fülüket befogni nem tudják.*
-Istenkedett, csavarta a létezést.
*Sóhajt minden nemes tett után.*
-Szomszédos pillanatok között is hódított, míg nem elérte a baj. Túl messzire ment, és egy szilárd valósággal mosta össze magát, aki mind őt és minden erejét, mellyel ezeket a világokat irányíthatta volna, magáévá tett.
*Ronda felröhög a vállán.*
-A köszög valószág megbaszta.
*Röhög köhécselő madárhangon, de a Kapitány nem méltatja válaszra, üveges tekintettel mered előre.*
-Fiatal időszellem voltam. Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Itt felemeli a kezét, a világ összemosódik egy picit, és megjelenik a Kapitány egy mondattal ezelőtti mása.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Majd felemeli a kezét, és megjelenik még egy.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Aztán az első összecsukja öklét, és leengedi, mire az újdonsült utasok egy apró rántást érezhetnek gyomortájékon, és a szellemképek eltűnnek.*
-Akkor fogtam magamat, és elhatároztam, hogy ezeknek a csodálatos szilárd valóságoknak a bezsebelésével fogom tölteni az életemet. Minden saját létezőmet beleöltem abba, hogy létrehozzam mindezt.
*Mutat körbe büszkén.*
-A magatokfajta szilárd idősíkon élők pedig mit sem vesznek észre munkámból. Nem tudják, hogy nem léteznek folyamatosan, mert itt-ott elveszek belőle magamnak is. Elég vakok vagytok, már meg ne haragudjatok.
*Picit vár.*
-De hát ez a ti hibátok, most már a rakományom részei vagytok ti is, ti lánáwiniak. *Ejti ki az utolsó szót, ahogyan a külhoni neves borok titulusát szokta ízlelgetni a felszolgáló, netán a borszakértő.*
-Viszont!
*Itt kicsit felcsillan a szeme.*
-Felétek nagyon szeretik ezt a "remény" dolgot, meg a "romántikát", értelmetlen gyötrődés az egész, de ám legyen. Most a raktérben vagyunk, odaát négy teremben a rakományom van, az én drága kincseim.
*Mesél.*
-Ha kijuttok szabadok vagytok, vagy mi?
*Fejezi be mondókáját kérdőn emelve fehér, firkált szemét, hogy megfelelően csábító-e ajánlata a reménykedésre és romantikázásra.*
-Éssz kaptok rumuszkát!
*Rikácsolja Ronda.*
-Kérdés, ellenvetés?
*Néz körbe, de persze költői volt a maga kérdése.*
-A fedélzeten elvárom, hogy mindenkinek egyetlen válasza legyen erre, Farson!
*Fordul a nyúlánk, érdekes frizurával megáldott figurához.*
-Igenis Kapitány!
*Nyögi minden lelkesedés nélkül.*
-Nem hallottam fiacskám!
*Dörren rá a hajó ura.*
-Igenis Kapitány!!!
*Mondja kissé határozottabban.*
-Argh, miért is nem hajítottalak már ki innen Farson, miért?!
*Elégedetlenkedik a Kapitány, majd vendégeihez fordul.*
-Rajta!
*Biztatja őket is, hogy kövessék Farson példáját.*
//2. Csapat//
*A három hölgyemény kellemesen tölthette idejét az eszméletlenségben, most azonban a pihenés ideje lejárt, lassan el kell kezdeniük a visszatérést a valóságba, még ha az itt elég labilis, és képlékeny dolog. Mint mondjuk otthon egy süldő ára a vásár vége előtt tíz perccel. Szemüket kinyitván kissé még pár percig enyhén forgó világot fognak maguk előtt látni. Kerek, teához terített asztalnál ülnek, ahol ugyanúgy kavarognak a formák, és a színek, és érdekes táncot járnak. Elsőre csak ők vannak hárman. Khaja, Lena, és Udra, utóbbin észrevehető, ahogy egy farkas, vagy valami, ami régen farkas volt, most kezeit a levegőben lengeti. A hölgyemények ugyanezt nem tehetik meg, ugyanis mindannyian hátra, a székhez kötözött kézzel üldögélnek az asztalnál.*
-Farson, elég lesz, már visszarázódtak az átmenetibe!
*Reccsen az, akit kapitány néven ismerhettek meg, még otthon. A kavargás szépen lassan alábbhagy, végül elmúlik. Ekkor észrevehetik, hogy fából ácsolt szobácskában ülnek, melynek egyetlen ablaka egy virágos rétre nyílik, és ezen ablak mellett a nyitott ajtón most egy bicegő alak lépdel be. Arcán halvány undor jelei. Szakálla mellkasát éri, egyik lába fa, jobb szemét fekete fedő takarja, de azért egy igen virgonc, talán kisded által vázolt látószerv ugrándozik egyik jövevényről a másikra pillantva. Balja öt kampóban végződik, vállán egy randa madár üldögél. Kövérebb, mint két pulyka együtt. Egy papagáj zöld fehér és piros színeiben játszik, narancsos csőréből kinyúlva mégis egy villás nyelv ízlelgeti a levegőt.*
-Üdvözöllek titeket a Világjáró Bálna fedélzetén!
*Töri meg a csendet a már Kapitányként megismert valaki, ahogyan belép a kis szobácskába.*
-Sszervussztok!
*Sistergi a Kapitány válláról a jól meghízott szárnyas.*
-Nyilvánvalóan nem tudjátok, hogy hol vagytok, és miért vagytok.
*Folytatja a Kapitány.*
-Igazából mi sem tudjuk.
*Vigyorodik el gonoszkán.*
-Legyen elég annyi, a foglyaim, argh, ez csúnya, inkább, hogy egy darabig privát gyűjteményem vendégszeretetét fogjátok élvezni.
Jómagam Perpedix Kapitány vagyok, gyűjtő, ez itt Fars...
*Ekkor vág közbe a "papagáj".*
-Ne issz sszépítcd Per... Mockossz világtolvaj vagyol! Elkötssz minden épkészláp pillanat köszül egész valósz...
*Itt a kampótlan kéz eléri a rusnya, ám de annál színesebb tollas csőrét, és befogja.*
-Kussolj Ronda!
*Dohog a Kapitány, majd sokkal vehemensebben folytatja. A papagáj szétfeszíti a szájszervével a markoló kezeket.*
-Ma má' mászoccor monja' el asz egészet, mer lusszta újra kimondani, és esszerűbb neki asz időt meghajlíszani, hogy...
*Itt a papagájrém kap egy ütést a fejére, és nyelvét kilógatva elkókad, és a zavartalan Kapitány veszi vissza a szót.*
-Nos igen, akik nem értik a valóságok gyűjtésének... arr... művészetét, azok nyilvánvalóan így mondanák, ahogy ez a rusnya dög is tette.
*Kezd el mászkálni fel-alá.*
-Apám a köztes idősíkok egyik ura volt.
*Mire a háttérben Farson a tenyerébe temeti a kezét, a triónak pedig, habár szája nincs betömve, muszáj lesz végighallgatnia a most következő veszedelmet, mivel fülüket befogni nem tudják.*
-Istenkedett, csavarta a létezést.
*Sóhajt minden nemes tett után.*
-Szomszédos pillanatok között is hódított, míg nem elérte a baj. Túl messzire ment, és egy szilárd valósággal mosta össze magát, aki mind őt és minden erejét, mellyel ezeket a világokat irányíthatta volna, magáévá tett.
*Ronda felröhög a vállán.*
-A köszög valószág megbaszta. Eszt is elszütöttem már ma a barátoszkáitoknál...
*Röhög köhécselő madárhangon, de a Kapitány nem méltatja válaszra, üveges tekintettel mered előre.*
-Fiatal időszellem voltam. Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Itt felemeli a kezét, a világ összemosódik egy picit, és megjelenik a Kapitány egy mondattal ezelőtti mása.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Majd felemeli a kezét, és megjelenik még egy.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Aztán az első összecsukja öklét, és leengedi, mire az újdonsült utasok egy apró rántást érezhetnek gyomortájékon, és a szellemképek eltűnnek.*
-Akkor fogtam magamat, és elhatároztam, hogy ezeknek a csodálatos szilárd valóságoknak a bezsebelésével fogom tölteni az életemet. Minden saját létezőmet beleöltem abba, hogy létrehozzam mindezt.
*Mutat körbe büszkén.*
-A magatokfajta szilárd idősíkon élők pedig mit sem vesznek észre munkámból. Nem tudják, hogy nem léteznek folyamatosan, mert itt-ott elveszek belőle magamnak is. Elég vakok vagytok, már meg ne haragudjatok.
*Picit vár.*
-De hát ez a ti hibátok, most már a rakományom részei vagytok ti is, ti lánáwiniak. *Ejti ki az utolsó szót, ahogyan a külhoni neves borok titulusát szokta ízlelgetni a felszolgáló, netán a borszakértő.*
-Viszont!
*Itt kicsit felcsillan a szeme.*
-Felétek nagyon szeretik ezt a "remény" dolgot, meg a "románthikát", értelmetlen gyötrődés az egész, de ám legyen. Most a raktérben vagyunk, odaát négy teremben a rakományom van, az én drága kincseim.
*Mesél.*
-Ha kijuttok szabadok vagytok, vagy mi?
*Fejezi be mondókáját kérdőn emelve fehér, firkált szemét, hogy megfelelően csábító-e ajánlata a reménykedésre és romantikázásra.*
-Arr'hogyan Ronda is említette.
*Tör elő beszédhibája, mely minden bizonnyal akaratlagos lehet, és legalább annyira szeretett gyűjteményének majmolása, mint a remény és a romantika.*
-Nem ti vagytok ma az elsők, akik szerény raktereim kényelmét élvezhetik, hála a kétbalkezes, tökkelütött, nyúznivaló első tisztemnek. Nekik kissé kevésbé hatásosan magyaráztam. Szóval.
*Szeme vörösbe vált, alakja kissé megnyúlik.*
-Amelyikőtök a hajóm fedélzetén mást mer mondani, mint "Igenis Kapitány!" nagyon hamar a raktérből a pallóra kerülhet, jobb esetben pedig a horgonyra kötöm! Érthető voltam?
*Nem vitás mit vár most feleletül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.23 23:30:15
//Két ütem között//
*Veszélyes dolog az ismeretlen. Leginkább azért, mert nem ismerjük, de talán nem csupán azért, hiszen lehet, hogy okkal nem ismerjük azokat a helyeket, ahonnan még senki sem tért vissza.
Hogy hol lehetnek most kalandoraink, arra nincs jó válasz ez a hely ugyanis az, ahol a "most"ból is ki lehet lépni. Ez a hely az, mely csak úgy elnyelte az ő megfagyott világukat is. Ez a hely nem biztonságos, de talán ez nyilvánvaló lesz hamarosan mindannyiuknak.*
//1. Csapat//
*Mindannyian lassan ébrednek. Apró szobácskában találják magagukat, és elsőre mindegyiküknek sajog valamely testrésze. Körbenézve a kábaság fátylán át egy nagyobbacska ebédlőt láthatnak. Oldalt vésett, nehéz, kövezett falak, a padló is hasonló anyagból készült, és a tető is, ahonnan egy gazdagon díszített, aranyozott csillár lóg le. Ők maguk hosszú lekerekített végű vöröses faasztalnál ülnek, mellette tizenkét masszív szék. Megterítve nincsen, csupán két másik kókadozó alakkal ülnek a jobbon. Egy termetes törpe, egy kócos, habár elsőre jól szituált hölgyemény és egy egyértelműen nem szárazföldi valaki ülnek azon a részen. Hamarosan feltűnhet mindenkinek az is, hogy meg vannak kötözve, és néhány emlék is visszatérhet arról, hogy hogyan is kerültek ide. Mögülük halk sutyorgás kél.*
-Üdvözöllek titeket a Világjáró Bálna fedélzetén!
*Töri meg a csendet a már Kapitányként megismert valaki hangja. Kisebb kopogás is hallatszik, pár lépést tesz előre. Jorrih nyilvánvalóan magára is ismerhet a köpcös alakban. Vörös szakáll, fél láb, fél kar, fél szem, azonban nem a hagyományos módon. Lába fa, karja öt kampóban végződik, melyek természetellenes módon mozognak, fekete szemfedőjén pedig gyérül rajzolt fehér szem ugrál a jelenlevőket vizslatva. Vállán egy fapajzsnyi színes papagáj ül. Talán még a döcögő kapitánynál is kövérkébb. Csöréből villás nyelv tör elő, smaragdban, fehérben és pirosban játszik tolla, melyet egy sárga bóbita koronáz.*
-Sszervussztok!
*Sistergi a Kapitány válláról.
Hátrébb egy az előbbieknél magasabb, fickó áll, neki nincs szakálla, szemei nagyok és sárga cirmosak, barna haja pedig mint egy hagyma csúcsa, felül összefogva, és visszagöndörödve lengedezik ponyvaként. Keményített bőrdarabokat visel magán, melyek a szürke és a barna majd' összes árnyalatát felvonultatják.*
-Nyilvánvalóan nem tudjátok, hogy hol vagytok, és miért vagytok.
*Folytatja a Kapitány.*
-Igazából mi sem tudjuk.
*Vigyorodik el gonoszkán.*
-Legyen elég annyi, a foglyaim, argh, ez csúnya, inkább, hogy egy darabig privát gyűjteményem vendégszeretetét fogjátok élvezni.
Jómagam Perpedix Kapitány vagyok, gyűjtő, ez itt Fars...
*Ekkor vág közbe a "papagáj".*
-Ne issz sszépítcd Per... Mockossz világtolvaj vagyol! Elkötssz minden épkészláp pillanat köszül egész valósz...
*Itt a kampótlan kéz eléri a rusnya, ám de annál színesebb tollas csőrét, és befogja.*
-Kussolj Ronda!
*Dohog a Kapitány, majd sokkal vehemensebben folytatja.*
-Nos igen, akik nem értik a valóságok gyűjtésének... arr... művészetét, azok nyilvánvalóan így mondanák, ahogy ez a rusnya dög is tette.
*Kezd el mászkálni fel-alá.*
-Apám a köztes idősíkok egyik ura volt.
*Kezd bele a történetbe, a háttérben Farson a tenyerébe temeti a kezét, a triónak pedig, habár szája nincs betömve, muszáj lesz végighallgatnia a most következő veszedelmet, mivel fülüket befogni nem tudják.*
-Istenkedett, csavarta a létezést.
*Sóhajt minden nemes tett után.*
-Szomszédos pillanatok között is hódított, míg nem elérte a baj. Túl messzire ment, és egy szilárd valósággal mosta össze magát, aki mind őt és minden erejét, mellyel ezeket a világokat irányíthatta volna, magáévá tett.
*Ronda felröhög a vállán.*
-A köszög valószág megbaszta.
*Röhög köhécselő madárhangon, de a Kapitány nem méltatja válaszra, üveges tekintettel mered előre.*
-Fiatal időszellem voltam. Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Itt felemeli a kezét, a világ összemosódik egy picit, és megjelenik a Kapitány egy mondattal ezelőtti mása.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Majd felemeli a kezét, és megjelenik még egy.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Aztán az első összecsukja öklét, és leengedi, mire az újdonsült utasok egy apró rántást érezhetnek gyomortájékon, és a szellemképek eltűnnek.*
-Akkor fogtam magamat, és elhatároztam, hogy ezeknek a csodálatos szilárd valóságoknak a bezsebelésével fogom tölteni az életemet. Minden saját létezőmet beleöltem abba, hogy létrehozzam mindezt.
*Mutat körbe büszkén.*
-A magatokfajta szilárd idősíkon élők pedig mit sem vesznek észre munkámból. Nem tudják, hogy nem léteznek folyamatosan, mert itt-ott elveszek belőle magamnak is. Elég vakok vagytok, már meg ne haragudjatok.
*Picit vár.*
-De hát ez a ti hibátok, most már a rakományom részei vagytok ti is, ti lánáwiniak. *Ejti ki az utolsó szót, ahogyan a külhoni neves borok titulusát szokta ízlelgetni a felszolgáló, netán a borszakértő.*
-Viszont!
*Itt kicsit felcsillan a szeme.*
-Felétek nagyon szeretik ezt a "remény" dolgot, meg a "romántikát", értelmetlen gyötrődés az egész, de ám legyen. Most a raktérben vagyunk, odaát négy teremben a rakományom van, az én drága kincseim.
*Mesél.*
-Ha kijuttok szabadok vagytok, vagy mi?
*Fejezi be mondókáját kérdőn emelve fehér, firkált szemét, hogy megfelelően csábító-e ajánlata a reménykedésre és romantikázásra.*
-Éssz kaptok rumuszkát!
*Rikácsolja Ronda.*
-Kérdés, ellenvetés?
*Néz körbe, de persze költői volt a maga kérdése.*
-A fedélzeten elvárom, hogy mindenkinek egyetlen válasza legyen erre, Farson!
*Fordul a nyúlánk, érdekes frizurával megáldott figurához.*
-Igenis Kapitány!
*Nyögi minden lelkesedés nélkül.*
-Nem hallottam fiacskám!
*Dörren rá a hajó ura.*
-Igenis Kapitány!!!
*Mondja kissé határozottabban.*
-Argh, miért is nem hajítottalak már ki innen Farson, miért?!
*Elégedetlenkedik a Kapitány, majd vendégeihez fordul.*
-Rajta!
*Biztatja őket is, hogy kövessék Farson példáját.*
//2. Csapat//
*A három hölgyemény kellemesen tölthette idejét az eszméletlenségben, most azonban a pihenés ideje lejárt, lassan el kell kezdeniük a visszatérést a valóságba, még ha az itt elég labilis, és képlékeny dolog. Mint mondjuk otthon egy süldő ára a vásár vége előtt tíz perccel. Szemüket kinyitván kissé még pár percig enyhén forgó világot fognak maguk előtt látni. Kerek, teához terített asztalnál ülnek, ahol ugyanúgy kavarognak a formák, és a színek, és érdekes táncot járnak. Elsőre csak ők vannak hárman. Khaja, Lena, és Udra, utóbbin észrevehető, ahogy egy farkas, vagy valami, ami régen farkas volt, most kezeit a levegőben lengeti. A hölgyemények ugyanezt nem tehetik meg, ugyanis mindannyian hátra, a székhez kötözött kézzel üldögélnek az asztalnál.*
-Farson, elég lesz, már visszarázódtak az átmenetibe!
*Reccsen az, akit kapitány néven ismerhettek meg, még otthon. A kavargás szépen lassan alábbhagy, végül elmúlik. Ekkor észrevehetik, hogy fából ácsolt szobácskában ülnek, melynek egyetlen ablaka egy virágos rétre nyílik, és ezen ablak mellett a nyitott ajtón most egy bicegő alak lépdel be. Arcán halvány undor jelei. Szakálla mellkasát éri, egyik lába fa, jobb szemét fekete fedő takarja, de azért egy igen virgonc, talán kisded által vázolt látószerv ugrándozik egyik jövevényről a másikra pillantva. Balja öt kampóban végződik, vállán egy randa madár üldögél. Kövérebb, mint két pulyka együtt. Egy papagáj zöld fehér és piros színeiben játszik, narancsos csőréből kinyúlva mégis egy villás nyelv ízlelgeti a levegőt.*
-Üdvözöllek titeket a Világjáró Bálna fedélzetén!
*Töri meg a csendet a már Kapitányként megismert valaki, ahogyan belép a kis szobácskába.*
-Sszervussztok!
*Sistergi a Kapitány válláról a jól meghízott szárnyas.*
-Nyilvánvalóan nem tudjátok, hogy hol vagytok, és miért vagytok.
*Folytatja a Kapitány.*
-Igazából mi sem tudjuk.
*Vigyorodik el gonoszkán.*
-Legyen elég annyi, a foglyaim, argh, ez csúnya, inkább, hogy egy darabig privát gyűjteményem vendégszeretetét fogjátok élvezni.
Jómagam Perpedix Kapitány vagyok, gyűjtő, ez itt Fars...
*Ekkor vág közbe a "papagáj".*
-Ne issz sszépítcd Per... Mockossz világtolvaj vagyol! Elkötssz minden épkészláp pillanat köszül egész valósz...
*Itt a kampótlan kéz eléri a rusnya, ám de annál színesebb tollas csőrét, és befogja.*
-Kussolj Ronda!
*Dohog a Kapitány, majd sokkal vehemensebben folytatja. A papagáj szétfeszíti a szájszervével a markoló kezeket.*
-Ma má' mászoccor monja' el asz egészet, mer lusszta újra kimondani, és esszerűbb neki asz időt meghajlíszani, hogy...
*Itt a papagájrém kap egy ütést a fejére, és nyelvét kilógatva elkókad, és a zavartalan Kapitány veszi vissza a szót.*
-Nos igen, akik nem értik a valóságok gyűjtésének... arr... művészetét, azok nyilvánvalóan így mondanák, ahogy ez a rusnya dög is tette.
*Kezd el mászkálni fel-alá.*
-Apám a köztes idősíkok egyik ura volt.
*Mire a háttérben Farson a tenyerébe temeti a kezét, a triónak pedig, habár szája nincs betömve, muszáj lesz végighallgatnia a most következő veszedelmet, mivel fülüket befogni nem tudják.*
-Istenkedett, csavarta a létezést.
*Sóhajt minden nemes tett után.*
-Szomszédos pillanatok között is hódított, míg nem elérte a baj. Túl messzire ment, és egy szilárd valósággal mosta össze magát, aki mind őt és minden erejét, mellyel ezeket a világokat irányíthatta volna, magáévá tett.
*Ronda felröhög a vállán.*
-A köszög valószág megbaszta. Eszt is elszütöttem már ma a barátoszkáitoknál...
*Röhög köhécselő madárhangon, de a Kapitány nem méltatja válaszra, üveges tekintettel mered előre.*
-Fiatal időszellem voltam. Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Itt felemeli a kezét, a világ összemosódik egy picit, és megjelenik a Kapitány egy mondattal ezelőtti mása.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Majd felemeli a kezét, és megjelenik még egy.*
-Nem olyan régen kerültem ebbe a Közbe, és még a rendes "folyatást", vagy "ezredpergetést" sem tanultam meg.
*Aztán az első összecsukja öklét, és leengedi, mire az újdonsült utasok egy apró rántást érezhetnek gyomortájékon, és a szellemképek eltűnnek.*
-Akkor fogtam magamat, és elhatároztam, hogy ezeknek a csodálatos szilárd valóságoknak a bezsebelésével fogom tölteni az életemet. Minden saját létezőmet beleöltem abba, hogy létrehozzam mindezt.
*Mutat körbe büszkén.*
-A magatokfajta szilárd idősíkon élők pedig mit sem vesznek észre munkámból. Nem tudják, hogy nem léteznek folyamatosan, mert itt-ott elveszek belőle magamnak is. Elég vakok vagytok, már meg ne haragudjatok.
*Picit vár.*
-De hát ez a ti hibátok, most már a rakományom részei vagytok ti is, ti lánáwiniak. *Ejti ki az utolsó szót, ahogyan a külhoni neves borok titulusát szokta ízlelgetni a felszolgáló, netán a borszakértő.*
-Viszont!
*Itt kicsit felcsillan a szeme.*
-Felétek nagyon szeretik ezt a "remény" dolgot, meg a "románthikát", értelmetlen gyötrődés az egész, de ám legyen. Most a raktérben vagyunk, odaát négy teremben a rakományom van, az én drága kincseim.
*Mesél.*
-Ha kijuttok szabadok vagytok, vagy mi?
*Fejezi be mondókáját kérdőn emelve fehér, firkált szemét, hogy megfelelően csábító-e ajánlata a reménykedésre és romantikázásra.*
-Arr'hogyan Ronda is említette.
*Tör elő beszédhibája, mely minden bizonnyal akaratlagos lehet, és legalább annyira szeretett gyűjteményének majmolása, mint a remény és a romantika.*
-Nem ti vagytok ma az elsők, akik szerény raktereim kényelmét élvezhetik, hála a kétbalkezes, tökkelütött, nyúznivaló első tisztemnek. Nekik kissé kevésbé hatásosan magyaráztam. Szóval.
*Szeme vörösbe vált, alakja kissé megnyúlik.*
-Amelyikőtök a hajóm fedélzetén mást mer mondani, mint "Igenis Kapitány!" nagyon hamar a raktérből a pallóra kerülhet, jobb esetben pedig a horgonyra kötöm! Érthető voltam?
*Nem vitás mit vár most feleletül.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.23 23:30:15
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 12:22:25
Üzenet elküldve: 2016-10-06 12:22:25
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Uszály//
*A ló bizonyára jól jön, mint Mynának valaki aki meg is tudja ülni és tudja irányítani. A lovagláb nem az ő műfaja, csak megül a lovon, ha más is ül rajta és van kibe kapaszkodnia. Élete nem a legokosabb lóvásárlását ejtette meg, na de elmondhatja magáról, hogy van egy saját lova, már ha nem akarja lenyúlni a mélységi tőle.*
-Szóval még nincs is rendes terved, csak megláttál és magaddal rángatsz? *Kérdez vissza kicsit gúnyosan, próbálja visszafogni magában a dühöt, hogy csak úgy szinte heccből szakították el Ryrrostól. Mit fog ő még ezért kapni a félmélységitől arra meg inkább nem is gondol.*
-Én legalább megpróbáltam szabad lenni és elkötelezni magam valaki mellett. *Vág vissza, mintha ez olyan nagy dolog lenne, bár Myna számára az, amióta hagyta magát először érezni is és nem csak szórakozásból volt másokkal. Megváltozott, na de ha túl akarja élni azt, ahová most viszik ideje visszavenni a régi Pille stílusát.*
-Képzeld, nemesi családból származok, szóval ha nem haltak volna meg a szüleim és nem kerülök utcára, akkor lehet a cipőm fényezhetnéd az utcán. *Vág vissza, persze ez a leggyengébb ami most kijött a száján, na de szó nélkül akkor sem hagyja a dolgot.*
-Majd meglátjuk túléled e. *Csillan meg a lány szeme gonoszan, de közben kedvesen mosolyog és nyújtja a kezét, hogy nehogy elvigyék a lovát nélküle.*
-Útközben is elmondhatnád, hogy mi van meg hogy kik azok akik Thargarodban laknak és mifélék. *Nem ismeri azt a tájat, bár már egyszer látta Kagan Thargodar Hadurat Kalácsfalván és van sejtése, hogy arra a vidékre mennek, ahol ő uralkodik és vele nem szeretne újat húzni.*
-Akad valamennyi, de vadászni is kell majd útközben szerintem. *Na meg gondoskodik is majd arról, hogy megálljanak gyakran, mert őrültségekbe nem szívesen futna bele, főleg ha az életével lakol miatta.*
-Én egyáltalán nem örülök neki, na de nem tart örökké a tartozás és a szívesség sem. *Súgja immáron a másik fülébe szájával enyhén hozzáérve, majd kezeivel megöleli Eldacot a derekánál. Nem akar leesni a lóról.*
*A ló bizonyára jól jön, mint Mynának valaki aki meg is tudja ülni és tudja irányítani. A lovagláb nem az ő műfaja, csak megül a lovon, ha más is ül rajta és van kibe kapaszkodnia. Élete nem a legokosabb lóvásárlását ejtette meg, na de elmondhatja magáról, hogy van egy saját lova, már ha nem akarja lenyúlni a mélységi tőle.*
-Szóval még nincs is rendes terved, csak megláttál és magaddal rángatsz? *Kérdez vissza kicsit gúnyosan, próbálja visszafogni magában a dühöt, hogy csak úgy szinte heccből szakították el Ryrrostól. Mit fog ő még ezért kapni a félmélységitől arra meg inkább nem is gondol.*
-Én legalább megpróbáltam szabad lenni és elkötelezni magam valaki mellett. *Vág vissza, mintha ez olyan nagy dolog lenne, bár Myna számára az, amióta hagyta magát először érezni is és nem csak szórakozásból volt másokkal. Megváltozott, na de ha túl akarja élni azt, ahová most viszik ideje visszavenni a régi Pille stílusát.*
-Képzeld, nemesi családból származok, szóval ha nem haltak volna meg a szüleim és nem kerülök utcára, akkor lehet a cipőm fényezhetnéd az utcán. *Vág vissza, persze ez a leggyengébb ami most kijött a száján, na de szó nélkül akkor sem hagyja a dolgot.*
-Majd meglátjuk túléled e. *Csillan meg a lány szeme gonoszan, de közben kedvesen mosolyog és nyújtja a kezét, hogy nehogy elvigyék a lovát nélküle.*
-Útközben is elmondhatnád, hogy mi van meg hogy kik azok akik Thargarodban laknak és mifélék. *Nem ismeri azt a tájat, bár már egyszer látta Kagan Thargodar Hadurat Kalácsfalván és van sejtése, hogy arra a vidékre mennek, ahol ő uralkodik és vele nem szeretne újat húzni.*
-Akad valamennyi, de vadászni is kell majd útközben szerintem. *Na meg gondoskodik is majd arról, hogy megálljanak gyakran, mert őrültségekbe nem szívesen futna bele, főleg ha az életével lakol miatta.*
-Én egyáltalán nem örülök neki, na de nem tart örökké a tartozás és a szívesség sem. *Súgja immáron a másik fülébe szájával enyhén hozzáérve, majd kezeivel megöleli Eldacot a derekánál. Nem akar leesni a lóról.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 11:37:08
Üzenet elküldve: 2016-10-06 11:37:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Uszály//
*Szó nélkül követi a lányt a fedélzetre, majd magában üdvözülve fogadja, hogy nem fognak lovat, vagy szekeret bérelni. Karaván nem hiszi, hogy ezekben az időkben arra indul majd. Egész Arthenior és környéke felfordult, azonban Eldac nem törődik ezzel. Sosem volt annyira eszes, hogy belelásson a politika és az ármánykodás szövevényes hálózatába. Végül megállapodnak ak ikötőben és a lány neki esik, erre számított is. Egyelőre csak szavak peregnek, és feszülnek a mellkasának, ami jó jel: a lány le akarja róni a tartozását. Aztán még az is lehet, hogy ez megváltozik, egyelőre nem akarja kijátszani a kártyáit. Nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy a Pille az útjába akadt.*
- Nem volt eltervezve. *Feleli, majd a távozó hajó után néz. Ő nem érzi annyira rosszul magát, eddig a Pille sosem állapodott meg, hiába van ennyire kiakadva.*
- Ohh, ezt nem tudtam. A Fekete Pille elkötelezte magát. Nem túl hihető, de ha te mondod. *Megvonja a vállát, természetesen egy szavát sem hiszi. A tolvajlány addig van valaki mellett, amíg az érdekei azt kívánják, egy perccel sem tovább. Még azt is el tudja képzelni róla, hogy megérintette a szerelem szele, de, hogy ez túl sokáig tartana? Talán a férfinak tett jót ezzel. hiszen simán, szó nélkül ott hagyta őt, a férfi pedig nem jött utána. Nem tudja, hogy ezt hogyan érte el a szalmaszín hajú, egy szerelmes férfi azért megpróbálná visszatartani a szemrevaló fehérnépét. Ezért is nem gondolja, hogy túl komoly dologba lépett volna bele, a Pille szokás szerint hantázik.*
- Szabad? A mi fajtánk sosem lehet szabad. Összekevered magad a nemeskisasszonyokkal, tolvajlány. *Hangja ropogósan vádló, de nem túl hangos. Nem akarja lebuktatni magukat, és nem kellenek a kíváncsi szemek.*
- Majd túlélem valahogy. *Erősnek hangzik, de nem érdekli a nyafogás, főleg egy ravasz tolvajtól. ~ Majd megnyugszol, még az is lehet, hogy hálás leszel nekem. ~ Emiatt nem tenné tűzbe a kezét, de elég optimista alkat ahhoz, hogy bízzon az ösztöneiben. Felugrik a lóra, majd a kezét nyújtja, hogy felsegítse a másikat.*
- Amint odaérünk, elmondom, hogy mit kell tenned. Hosszú út lesz, van nálad valamennyi étel egy hosszabb útra? *Nem érdeklik a körülmények, de nem akar a „fertőzött” mezőkön vadászni.*
- Örülök, hogy betartod a szavad, nagy erény. *Próbálja enyhíteni a Pille csalódottságát.*
*Szó nélkül követi a lányt a fedélzetre, majd magában üdvözülve fogadja, hogy nem fognak lovat, vagy szekeret bérelni. Karaván nem hiszi, hogy ezekben az időkben arra indul majd. Egész Arthenior és környéke felfordult, azonban Eldac nem törődik ezzel. Sosem volt annyira eszes, hogy belelásson a politika és az ármánykodás szövevényes hálózatába. Végül megállapodnak ak ikötőben és a lány neki esik, erre számított is. Egyelőre csak szavak peregnek, és feszülnek a mellkasának, ami jó jel: a lány le akarja róni a tartozását. Aztán még az is lehet, hogy ez megváltozik, egyelőre nem akarja kijátszani a kártyáit. Nagyon szerencsésnek érzi magát, hogy a Pille az útjába akadt.*
- Nem volt eltervezve. *Feleli, majd a távozó hajó után néz. Ő nem érzi annyira rosszul magát, eddig a Pille sosem állapodott meg, hiába van ennyire kiakadva.*
- Ohh, ezt nem tudtam. A Fekete Pille elkötelezte magát. Nem túl hihető, de ha te mondod. *Megvonja a vállát, természetesen egy szavát sem hiszi. A tolvajlány addig van valaki mellett, amíg az érdekei azt kívánják, egy perccel sem tovább. Még azt is el tudja képzelni róla, hogy megérintette a szerelem szele, de, hogy ez túl sokáig tartana? Talán a férfinak tett jót ezzel. hiszen simán, szó nélkül ott hagyta őt, a férfi pedig nem jött utána. Nem tudja, hogy ezt hogyan érte el a szalmaszín hajú, egy szerelmes férfi azért megpróbálná visszatartani a szemrevaló fehérnépét. Ezért is nem gondolja, hogy túl komoly dologba lépett volna bele, a Pille szokás szerint hantázik.*
- Szabad? A mi fajtánk sosem lehet szabad. Összekevered magad a nemeskisasszonyokkal, tolvajlány. *Hangja ropogósan vádló, de nem túl hangos. Nem akarja lebuktatni magukat, és nem kellenek a kíváncsi szemek.*
- Majd túlélem valahogy. *Erősnek hangzik, de nem érdekli a nyafogás, főleg egy ravasz tolvajtól. ~ Majd megnyugszol, még az is lehet, hogy hálás leszel nekem. ~ Emiatt nem tenné tűzbe a kezét, de elég optimista alkat ahhoz, hogy bízzon az ösztöneiben. Felugrik a lóra, majd a kezét nyújtja, hogy felsegítse a másikat.*
- Amint odaérünk, elmondom, hogy mit kell tenned. Hosszú út lesz, van nálad valamennyi étel egy hosszabb útra? *Nem érdeklik a körülmények, de nem akar a „fertőzött” mezőkön vadászni.*
- Örülök, hogy betartod a szavad, nagy erény. *Próbálja enyhíteni a Pille csalódottságát.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 11:09:54
Üzenet elküldve: 2016-10-06 11:09:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Uszály//
//Aktív képesség: Illúzió//
*Na igen, valahol érezte a lány hogy túl sok jó történik vele és ez már túl valószínűtlen, így kell valami rossznak történnie, hogy ne lehessen boldog. Meg is érkezik egy mélységi képében, aki rövid és lényegre törően fogalmaz. Nincs sok ideje cselekedni és hát jól tudja, hogy a tartozásokat le kell rónia, nincs is sok belőle, talán ez lesz az utolsó és utána visszatérhet majd a félvérrel a közös jövőjéhez. Nem lenne jó most elhajózni és maga után uszítani a haragot, hiszen Ryrros sem tudja mindentől megvédeni, főleg olyanoktól, akik az éj leple alatt ölnek.*
-Bocsáss meg nekem. *Lép közelebb a szeretett férfihoz és olyan kézmozdulatot tesz, mint aki a ruháját igazítaná meg, de helyette a kis gyűrűt elforgatva az ujján elaltatja kedvesét, hogy az egyedül utazzon el nélküle. Rengeteg kis madárkája van még Artheniorban és lesz ideje felkutatni és visszatérni.*
-Ezzel tartozom neki... bár nem szívesen lépek le, de így lesz a legjobb. *A kábuló és elalvó testet az ágyra fekteti és magához véve táskáját, az ajándékairól lemondva lép ki a kabinból és a raktártérbe levitt lovát vezetve sértődötten hagyja el a fedélzetet, majd nekiesik a mélységinek.*
-Miért pont most jössz? És mi az a égető dolog, amit nélkülem nem tudsz megoldani? Látod azt az uszályt? *Mutat a hajó felé, ami lassan kifut és a jövőkép, amit elképzelt magának is vele úszik.*
-Végre boldog lehettem volna és talán szabad is. *A hajába túr ujjaival és szipogva, de elnyomva a sírást dönt hátra a fejét. Már nem csak egy tetoválása van a füle mögött. Jobb oldalt a jól ismert fekete tőr van egy vércseppel, mint Fekete Pille jele, a bal oldalt viszont van egy vörös vércse tetoválása is.*
-Most remélem tudod, hogy nagyon utállak. *Sóhajt egyet és felveszi az érzelemmentes arcot és hozzáállást a dolgokhoz.* Merre megyünk?
//Aktív képesség: Illúzió//
*Na igen, valahol érezte a lány hogy túl sok jó történik vele és ez már túl valószínűtlen, így kell valami rossznak történnie, hogy ne lehessen boldog. Meg is érkezik egy mélységi képében, aki rövid és lényegre törően fogalmaz. Nincs sok ideje cselekedni és hát jól tudja, hogy a tartozásokat le kell rónia, nincs is sok belőle, talán ez lesz az utolsó és utána visszatérhet majd a félvérrel a közös jövőjéhez. Nem lenne jó most elhajózni és maga után uszítani a haragot, hiszen Ryrros sem tudja mindentől megvédeni, főleg olyanoktól, akik az éj leple alatt ölnek.*
-Bocsáss meg nekem. *Lép közelebb a szeretett férfihoz és olyan kézmozdulatot tesz, mint aki a ruháját igazítaná meg, de helyette a kis gyűrűt elforgatva az ujján elaltatja kedvesét, hogy az egyedül utazzon el nélküle. Rengeteg kis madárkája van még Artheniorban és lesz ideje felkutatni és visszatérni.*
-Ezzel tartozom neki... bár nem szívesen lépek le, de így lesz a legjobb. *A kábuló és elalvó testet az ágyra fekteti és magához véve táskáját, az ajándékairól lemondva lép ki a kabinból és a raktártérbe levitt lovát vezetve sértődötten hagyja el a fedélzetet, majd nekiesik a mélységinek.*
-Miért pont most jössz? És mi az a égető dolog, amit nélkülem nem tudsz megoldani? Látod azt az uszályt? *Mutat a hajó felé, ami lassan kifut és a jövőkép, amit elképzelt magának is vele úszik.*
-Végre boldog lehettem volna és talán szabad is. *A hajába túr ujjaival és szipogva, de elnyomva a sírást dönt hátra a fejét. Már nem csak egy tetoválása van a füle mögött. Jobb oldalt a jól ismert fekete tőr van egy vércseppel, mint Fekete Pille jele, a bal oldalt viszont van egy vörös vércse tetoválása is.*
-Most remélem tudod, hogy nagyon utállak. *Sóhajt egyet és felveszi az érzelemmentes arcot és hozzáállást a dolgokhoz.* Merre megyünk?
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 09:11:11
Üzenet elküldve: 2016-10-06 09:11:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Uszály//
*Viszonylag könnyedén jutott fel a Vörös Uszályra. Kiképezték az efféle akciókra, fiatal volt még, ereje folyton nőtt, ahogy a képességei is csiszolódtak. A célpontját követte, de most más szándékai voltak, mint az ember gondolná. Egyedül maradt, a klánja szétszéledt, neki pedig be kellett bizonyítania, hogy nem haszontalan a világban. Thargarodba tart, de úgy gondolja, hogy nem lenne baj, ha lenne egy belépője, ami nem szokványos. Ezért követte a fiatal nőt, aki egy félvérrel volt éppen. A férfit egyáltalán nem ismerte, habár feltűnő jelenség volt, az áttetsző szemek, a sápatag arc, inkább volt ember, mint elf. Mégis veszélyesnek tűnt a hanyag eleganciájával. A szőkét viszont már messziről felismerte egy jellegzetessége miatt. Mondhatná, hogy bármikor felismerné, de akkor hazudna. A Pille nagyon jó volt a szakmájában és most is csak véletlenül látta meg a tetoválását a füle mögött, ahogy félretűrte. Kapóra jött neki a tervéhez, és a lány tartozott neki. Tehát nem volt nehéz feljutnia, most éppen azt hallgatja, hogy mennyire jól évődnek. Neki pedig el kell vinnie a nőt, aki úgy látszik megállapodott valaki mellett. Ezt ugyan nem fogadja el feltétlenül, de az élet tartogat meglepetéseket. Most például ő lesz az egyik. Bekopog, majd leveti a csuklyát és belép.*
- Sajnálom, hogy megzavartam a csevejt. De szükségem van rád Pille, ideje, hogy leródd a tartozásod. *Nem lép közelebb, nem tesz fenyegető mozdulatot. Az ajtó mellett áll, bízik az ösztöneiben és a meglepetés ereje is az övé. Nem akar beleszólni, ezért máris elbúcsúzik a félvértől.*
- Viszlát. *Majd a szőke felé fordul.* Odakint várlak. *Ezzel ki is lép az ajtón, amit behúz maga után. Nem ad sok időt az indulásra, de ezzel biztosan tisztában van a lány is, ha nem akar úszni, a hajó hamarosan kifut.*
*Viszonylag könnyedén jutott fel a Vörös Uszályra. Kiképezték az efféle akciókra, fiatal volt még, ereje folyton nőtt, ahogy a képességei is csiszolódtak. A célpontját követte, de most más szándékai voltak, mint az ember gondolná. Egyedül maradt, a klánja szétszéledt, neki pedig be kellett bizonyítania, hogy nem haszontalan a világban. Thargarodba tart, de úgy gondolja, hogy nem lenne baj, ha lenne egy belépője, ami nem szokványos. Ezért követte a fiatal nőt, aki egy félvérrel volt éppen. A férfit egyáltalán nem ismerte, habár feltűnő jelenség volt, az áttetsző szemek, a sápatag arc, inkább volt ember, mint elf. Mégis veszélyesnek tűnt a hanyag eleganciájával. A szőkét viszont már messziről felismerte egy jellegzetessége miatt. Mondhatná, hogy bármikor felismerné, de akkor hazudna. A Pille nagyon jó volt a szakmájában és most is csak véletlenül látta meg a tetoválását a füle mögött, ahogy félretűrte. Kapóra jött neki a tervéhez, és a lány tartozott neki. Tehát nem volt nehéz feljutnia, most éppen azt hallgatja, hogy mennyire jól évődnek. Neki pedig el kell vinnie a nőt, aki úgy látszik megállapodott valaki mellett. Ezt ugyan nem fogadja el feltétlenül, de az élet tartogat meglepetéseket. Most például ő lesz az egyik. Bekopog, majd leveti a csuklyát és belép.*
- Sajnálom, hogy megzavartam a csevejt. De szükségem van rád Pille, ideje, hogy leródd a tartozásod. *Nem lép közelebb, nem tesz fenyegető mozdulatot. Az ajtó mellett áll, bízik az ösztöneiben és a meglepetés ereje is az övé. Nem akar beleszólni, ezért máris elbúcsúzik a félvértől.*
- Viszlát. *Majd a szőke felé fordul.* Odakint várlak. *Ezzel ki is lép az ajtón, amit behúz maga után. Nem ad sok időt az indulásra, de ezzel biztosan tisztában van a lány is, ha nem akar úszni, a hajó hamarosan kifut.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:29:47
Üzenet elküldve: 2016-10-03 18:29:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótört//
*A gyomra hangos korgással tudatja vele, hogy nincs elragadtatva a jelenlegi élelemmennyiséggel. Néhány napja még kevesellte az egy tojásból készült rántottáját, a krumplihéjlevest és az egy szem almát egész napra, most viszont a fél karját odaadná egy falatért. Még azt az íztelen, földes, híg állagú levest is jóízűen enné. Vagy legalábbis nem fanyalogna közben. Már az is luxusnak számított a hajón, hogy más készítette el a kajáját, most már konyha sincs, alapanyagokat is magának kell gyűjtenie, hogy összedobjon valami laktatót. Egyelőre azzal is beéri, ha az éhenhalás ellen talál néhány ehető bogyót vagy virágot. Egyre beljebb gázol a magas susnyásban, meztelen combja és alkarja tele vöröslő hegekkel, látszik rajta, hogy bőre -az utcán eltöltött évek ellenére- nincs hozzászokva az ilyen marcona körülményekhez. Olyan gyorsan halad a sűrű ágak között, amennyire csak remegő lábai és sajgó izmai engedik, így röpke tíz perc alatt siker koronázza a keresést. Egy kisebb, pár méter átmérőjű tisztás peremén talál egy csenevész szederbokrot és kicsit kijjebb, a napsütötte területen egy sombokrot is. Mohón veti rá magát a fekete gyümölcsökre; arca, ujjai, de még a nyaka is maszatos lesz az élénkpiros nedvtől, olyan látványt nyújt, mint egy vadállat, aki most fogyasztotta el a frissen elejtett prédáját. A somot is leszüreteli, markát telepakolja, majd indul tovább. Hogy a gyomra már tele, védett hely után kell néznie, ahol meghúzhatja magát egy kis időre, míg kitalálja, hogyan is juthat haza. Folytatja útját a sziget belseje felé, mikor hirtelen ág reccsenését hallja a háta mögül. Összerezzen, majd egy pillanattal később megpördül a tengelye körül, a hang forrását keresi.*
*A gyomra hangos korgással tudatja vele, hogy nincs elragadtatva a jelenlegi élelemmennyiséggel. Néhány napja még kevesellte az egy tojásból készült rántottáját, a krumplihéjlevest és az egy szem almát egész napra, most viszont a fél karját odaadná egy falatért. Még azt az íztelen, földes, híg állagú levest is jóízűen enné. Vagy legalábbis nem fanyalogna közben. Már az is luxusnak számított a hajón, hogy más készítette el a kajáját, most már konyha sincs, alapanyagokat is magának kell gyűjtenie, hogy összedobjon valami laktatót. Egyelőre azzal is beéri, ha az éhenhalás ellen talál néhány ehető bogyót vagy virágot. Egyre beljebb gázol a magas susnyásban, meztelen combja és alkarja tele vöröslő hegekkel, látszik rajta, hogy bőre -az utcán eltöltött évek ellenére- nincs hozzászokva az ilyen marcona körülményekhez. Olyan gyorsan halad a sűrű ágak között, amennyire csak remegő lábai és sajgó izmai engedik, így röpke tíz perc alatt siker koronázza a keresést. Egy kisebb, pár méter átmérőjű tisztás peremén talál egy csenevész szederbokrot és kicsit kijjebb, a napsütötte területen egy sombokrot is. Mohón veti rá magát a fekete gyümölcsökre; arca, ujjai, de még a nyaka is maszatos lesz az élénkpiros nedvtől, olyan látványt nyújt, mint egy vadállat, aki most fogyasztotta el a frissen elejtett prédáját. A somot is leszüreteli, markát telepakolja, majd indul tovább. Hogy a gyomra már tele, védett hely után kell néznie, ahol meghúzhatja magát egy kis időre, míg kitalálja, hogyan is juthat haza. Folytatja útját a sziget belseje felé, mikor hirtelen ág reccsenését hallja a háta mögül. Összerezzen, majd egy pillanattal később megpördül a tengelye körül, a hang forrását keresi.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-10-03 14:04:56
Üzenet elküldve: 2016-10-03 14:04:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajótört//
*Érdekes, roppant érdekes, de attól még valószínűleg fenyegetést jelent. Grullnak nincsenek előítéletei, viszont lássuk be, ami eddig a szigetre jött, az ártalmas volt. A fekete víz, a vörös démon... Még érdekesebb, hogy ez a lény vajon milyen teremtmény lehet? Természetesen azt már eldöntötte, hogy hal vagy madár: hal. Ugyanakkor ilyen hallal még sosem találkozott, jobban hasonlít rá, mint a tengerben élő társaikra. Vannak kezei, lábai, és... vajon mi fedi a testét? Valami furcsa hínár lehet, vagy valami olyan növény, amely a tenger mélyén nő, elvégre Grull még sosem látott hasonlót. Esetleg valami olyasmi, ami az égen van? A fekete vízben terem? Érdekes elmélet, de lényegtelen is, mivel a lény lefejti magáról, majd elindul befelé az erdő sűrűjébe. Grull persze véletlenül sem szeretné szem elől téveszteni, és szerencséjére úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét. Húsz év munkája nem vész kárba. Így pontosan tudja, hogy amerre a lány halad, ott egy darabig sűrű bozót lesz. Követheti, látni bár nem fogja, de a hangok alapján kikövetkeztetheti, ha túl közel kerülne hozzá, így minimális annak az esélye, hogy lebukjon. Hogy ő fog-e hangokat kreálni, miközben követi? Még szép. Viszont remélhetőleg sikerül úgy igazítania a lépteit, hogy csak akkor csapjon zajt, amikor újdonsült lakótársa is, ha meg mégsem, hát... még mindig remekül el tud bújni a bozótban, elvégre nem nőtt valami nagyra. Aztán ha a hal eljut a tisztásig, ott majd a megfelelő távolságból figyeli. Jobbára bentről a bozót sűrűjéből.*
*Érdekes, roppant érdekes, de attól még valószínűleg fenyegetést jelent. Grullnak nincsenek előítéletei, viszont lássuk be, ami eddig a szigetre jött, az ártalmas volt. A fekete víz, a vörös démon... Még érdekesebb, hogy ez a lény vajon milyen teremtmény lehet? Természetesen azt már eldöntötte, hogy hal vagy madár: hal. Ugyanakkor ilyen hallal még sosem találkozott, jobban hasonlít rá, mint a tengerben élő társaikra. Vannak kezei, lábai, és... vajon mi fedi a testét? Valami furcsa hínár lehet, vagy valami olyan növény, amely a tenger mélyén nő, elvégre Grull még sosem látott hasonlót. Esetleg valami olyasmi, ami az égen van? A fekete vízben terem? Érdekes elmélet, de lényegtelen is, mivel a lény lefejti magáról, majd elindul befelé az erdő sűrűjébe. Grull persze véletlenül sem szeretné szem elől téveszteni, és szerencséjére úgy ismeri a szigetet, mint a tenyerét. Húsz év munkája nem vész kárba. Így pontosan tudja, hogy amerre a lány halad, ott egy darabig sűrű bozót lesz. Követheti, látni bár nem fogja, de a hangok alapján kikövetkeztetheti, ha túl közel kerülne hozzá, így minimális annak az esélye, hogy lebukjon. Hogy ő fog-e hangokat kreálni, miközben követi? Még szép. Viszont remélhetőleg sikerül úgy igazítania a lépteit, hogy csak akkor csapjon zajt, amikor újdonsült lakótársa is, ha meg mégsem, hát... még mindig remekül el tud bújni a bozótban, elvégre nem nőtt valami nagyra. Aztán ha a hal eljut a tisztásig, ott majd a megfelelő távolságból figyeli. Jobbára bentről a bozót sűrűjéből.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:09:39
Üzenet elküldve: 2016-09-30 19:09:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//A Vörös Uszály//
*Elég nagy némaságban telik az út a hajókig, na de ha Ryrros nem hisz neki, hogy ő tényleg szereti akkor nem tud mit tenni. Kicsit duzzog a dolgon Myna, de megérti a félvér szomorúságát is azért. A lovon azért legalább megölelhette hátulról, persze kapaszkodás gyanánt, na de jó kis indok, hogy ismét magába szívhassa a a férfi kellemes illatát.
Ahogy megérkeznek a nyüzsgő kikötőbe, a hajónál egyből üdvözlik Ryrrost és egy matróz elkíséri őket a lakosztályukba. A kis szöszi elismerően bólint, hogy jól néz ki és körbetekint, minden kis részleten végigfuttatva a szemét. Ahhoz képest, hogy hajó elég otthonos, talán még jobban kidíszített, mint egy egyszerű kis szálláshely. A kezét végighúzza az ágyon lévő vörös lepedőn, kellemes az érintése és jó lesz azon aludni majd. Azzu is hamar megtalálta a helyét, minden olyan szép, ami kisebb félelemmel fogja el a lányt.* ~Túl szép, túl jó, kell hogy legyen valami buktató.~
-Szép lakosztály, olyan otthonos és teljesen a te stílusod. *Myna nem ismeri még a saját stílusát, szerinte nincs is még neki olyanja és lehet nem is lesz. Ledobja a táskáját az ágy mellé, ennyi a lepakolás nála nagyjából, berendezkedni nem fog, nem szokása.*
-Igen, érdekel hová megyünk. *Odasétál az első ládához és ráteszi a kezeit, de valamiért nem viszi rá semmi, hogy kinyissa azt. Nem érdemli meg, mert ostobaságokat vágott a férfihoz, aki nem is szólt hozzá az úton, most is csak annyit, hogy tetszik e az új átmeneti hálójuk, meg hogy érdekli e hová mennek. Megfordul és rá ül inkább a ládára.*
-Nem akartalak megbántani, én tényleg szeretlek. *Mondja őszintén, bánva az előzményeket, kicsit szomorúan és lelkiismeret furdalásban szenvedve, hogy Ryrros kedves vele még mindig, mindennek ellenében.*
*Elég nagy némaságban telik az út a hajókig, na de ha Ryrros nem hisz neki, hogy ő tényleg szereti akkor nem tud mit tenni. Kicsit duzzog a dolgon Myna, de megérti a félvér szomorúságát is azért. A lovon azért legalább megölelhette hátulról, persze kapaszkodás gyanánt, na de jó kis indok, hogy ismét magába szívhassa a a férfi kellemes illatát.
Ahogy megérkeznek a nyüzsgő kikötőbe, a hajónál egyből üdvözlik Ryrrost és egy matróz elkíséri őket a lakosztályukba. A kis szöszi elismerően bólint, hogy jól néz ki és körbetekint, minden kis részleten végigfuttatva a szemét. Ahhoz képest, hogy hajó elég otthonos, talán még jobban kidíszített, mint egy egyszerű kis szálláshely. A kezét végighúzza az ágyon lévő vörös lepedőn, kellemes az érintése és jó lesz azon aludni majd. Azzu is hamar megtalálta a helyét, minden olyan szép, ami kisebb félelemmel fogja el a lányt.* ~Túl szép, túl jó, kell hogy legyen valami buktató.~
-Szép lakosztály, olyan otthonos és teljesen a te stílusod. *Myna nem ismeri még a saját stílusát, szerinte nincs is még neki olyanja és lehet nem is lesz. Ledobja a táskáját az ágy mellé, ennyi a lepakolás nála nagyjából, berendezkedni nem fog, nem szokása.*
-Igen, érdekel hová megyünk. *Odasétál az első ládához és ráteszi a kezeit, de valamiért nem viszi rá semmi, hogy kinyissa azt. Nem érdemli meg, mert ostobaságokat vágott a férfihoz, aki nem is szólt hozzá az úton, most is csak annyit, hogy tetszik e az új átmeneti hálójuk, meg hogy érdekli e hová mennek. Megfordul és rá ül inkább a ládára.*
-Nem akartalak megbántani, én tényleg szeretlek. *Mondja őszintén, bánva az előzményeket, kicsit szomorúan és lelkiismeret furdalásban szenvedve, hogy Ryrros kedves vele még mindig, mindennek ellenében.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 23:33:24
Üzenet elküldve: 2016-09-29 23:33:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A Vörös Uszály//
*A tisztáson nem ment minden rendben.
Mynával belebonyolódtak egy kissé olyan dolgokba amelyekbe nem kellett volna, ez pedig rányomta a bélyegét az útra is. Ryrros legalábbis meglepően hallgatag lett ismét, de ezek ellenére mégis csak együtt pakoltak össze, és indultak el Azzuval és a lány újdonsült lován.
Nagy volt a zsongás a Kikötőben amikor odaértek. Úgy tűnt, sokan pakolásznak, és a hajók is mind sorra futottak ki. De szerencséjükre a Vörös Uszály nem volt azok között, melyek azonnal elhagyták a partot. Mortager kapitány személyesen köszöntötte őket, éppen a legénység között tartózkodott, akik mind bőszen szaladgálva csinálták a dolgukat. "Ryrroshvar. Éppen időben! Már attól féltünk nem érkeztek meg. Kifutni készülünk." - mondta nekik, majd elirányította őket, hogy melyik matrózhoz menjenek, aki segít nekik a lepakolásban. A lovat a hajó hasába vitték, a holmijaikat pedig segítséggel abba a kabinba amely a kapitány kabinján kívül még önállónak és egészen kényelmesnek volt mondható.
Ryrros itt áll meg aztán amikor a matróz magára hagyja őket, és néz szét a lakrészben. Ő már járt itt, de kíváncsi rá most Myna mit szól hozzá.
Egyetlen ágy van csupán, de egészen kényelmesnek és nagynak mondható, vöröses lepellel van lefedve, bal oldalán pedig kerek hajóablak, jobbján meg egy kis szekrény olajlámpással. Van még egy kis kerek asztalka is a másik oldalon, két székkel, kis, foszlott, csipkés terítővel, és egy vázával. Van néhány láda a szobában, amelyek egy része sima deszka tároló, a kisebbek pedig faragottabb fák. Szép függönyök és drapériák is fedik a deszkafalakat. Összességében elég otthonosnak mondható, ha nem is lehet benne körtáncot járni.*
- Mit szólsz? *fordul Ryrros egy kis idő utána Myna felé, amint becsukódik mögöttük az ajtó. El lehet reteszelni éjszakára majd, ha úgy akarják.*- Pakold le a holmidat. És nézz bele a ládákba majd. Azokba. *mutat egy kisebb halomnyira, amely meglepetéseket rejt a lány számára.*
- Kíváncsi vagy már, hová megyünk? *kérdezi. Majd ő maga elindul és elkezdi elpakolászni a saját holmijait. Aztán kiereszti Azzut, aki boldogan elszalad és eltűnik a szoba egyik kis zugában, majd Ryrros pedig leül az ágyra, és tenyerére támaszkodva kipillant az ablakon. Nagy kint a sürgés forgás, és lassan kezd már esteledni is. Hosszú volt az útjuk, és igaz megkönnyítette és rövidítette a lovaglás, ám még így is elfáradt. Talán nem csak ebben, hanem az elmúlt hónapokban is.
Kíváncsi rá mi fog történni itt. Vagy mi lesz Artheniorral... de a lényeg, hogy ők már biztonságos távolságban legyenek, amikor bármi is bekövetkezik. Hónapok múltán térnek csak vissza ha minden igaz. Addigra pedig csak történik valami. Vagy az, hogy visszatérhetnek, és itt folytathatják tovább, vagy pedig az, hogy látják majd a vidék pusztulását, és nem kötnek ki a partokra, hanem elindulnak tovább... ki tudja merre.*
*A tisztáson nem ment minden rendben.
Mynával belebonyolódtak egy kissé olyan dolgokba amelyekbe nem kellett volna, ez pedig rányomta a bélyegét az útra is. Ryrros legalábbis meglepően hallgatag lett ismét, de ezek ellenére mégis csak együtt pakoltak össze, és indultak el Azzuval és a lány újdonsült lován.
Nagy volt a zsongás a Kikötőben amikor odaértek. Úgy tűnt, sokan pakolásznak, és a hajók is mind sorra futottak ki. De szerencséjükre a Vörös Uszály nem volt azok között, melyek azonnal elhagyták a partot. Mortager kapitány személyesen köszöntötte őket, éppen a legénység között tartózkodott, akik mind bőszen szaladgálva csinálták a dolgukat. "Ryrroshvar. Éppen időben! Már attól féltünk nem érkeztek meg. Kifutni készülünk." - mondta nekik, majd elirányította őket, hogy melyik matrózhoz menjenek, aki segít nekik a lepakolásban. A lovat a hajó hasába vitték, a holmijaikat pedig segítséggel abba a kabinba amely a kapitány kabinján kívül még önállónak és egészen kényelmesnek volt mondható.
Ryrros itt áll meg aztán amikor a matróz magára hagyja őket, és néz szét a lakrészben. Ő már járt itt, de kíváncsi rá most Myna mit szól hozzá.
Egyetlen ágy van csupán, de egészen kényelmesnek és nagynak mondható, vöröses lepellel van lefedve, bal oldalán pedig kerek hajóablak, jobbján meg egy kis szekrény olajlámpással. Van még egy kis kerek asztalka is a másik oldalon, két székkel, kis, foszlott, csipkés terítővel, és egy vázával. Van néhány láda a szobában, amelyek egy része sima deszka tároló, a kisebbek pedig faragottabb fák. Szép függönyök és drapériák is fedik a deszkafalakat. Összességében elég otthonosnak mondható, ha nem is lehet benne körtáncot járni.*
- Mit szólsz? *fordul Ryrros egy kis idő utána Myna felé, amint becsukódik mögöttük az ajtó. El lehet reteszelni éjszakára majd, ha úgy akarják.*- Pakold le a holmidat. És nézz bele a ládákba majd. Azokba. *mutat egy kisebb halomnyira, amely meglepetéseket rejt a lány számára.*
- Kíváncsi vagy már, hová megyünk? *kérdezi. Majd ő maga elindul és elkezdi elpakolászni a saját holmijait. Aztán kiereszti Azzut, aki boldogan elszalad és eltűnik a szoba egyik kis zugában, majd Ryrros pedig leül az ágyra, és tenyerére támaszkodva kipillant az ablakon. Nagy kint a sürgés forgás, és lassan kezd már esteledni is. Hosszú volt az útjuk, és igaz megkönnyítette és rövidítette a lovaglás, ám még így is elfáradt. Talán nem csak ebben, hanem az elmúlt hónapokban is.
Kíváncsi rá mi fog történni itt. Vagy mi lesz Artheniorral... de a lényeg, hogy ők már biztonságos távolságban legyenek, amikor bármi is bekövetkezik. Hónapok múltán térnek csak vissza ha minden igaz. Addigra pedig csak történik valami. Vagy az, hogy visszatérhetnek, és itt folytathatják tovább, vagy pedig az, hogy látják majd a vidék pusztulását, és nem kötnek ki a partokra, hanem elindulnak tovább... ki tudja merre.*
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:19:24
Üzenet elküldve: 2016-09-26 19:19:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Hajótört//
*Miután nagy nehezen sikerült felülnie, az el következő perceket önsajnálkozással tölti.* ~Miért én? Nem kaptam még elég pofont a sorstól? A szüleim, az anyó, a lovag... Senkim sincs. Új életet akartam kezdeni egy távoli helyen, de nem így... Egy lakatlan szigeten képtelen leszek egyedül boldogulni. Bárcsak én is meghaltam volna!~ *Mindig is nagy gondot fordított a problémák megoldására, amik abból álltak, hogy elvonult egy sarokba, és megvárta, amíg megoldódott minden. Most ezt nem teheti meg, és nem csak azért, mert egy fia sarkot sem lát a környéken, hanem mert senkit sem lát. Nincsen senki, aki megoldaná helyette a problémáját, kénytelen lesz maga intézkedni. Feltápászkodik, amit a combján éktelenkedő zúzódás égető fájdalommal hálál meg. Amint felegyenesedik, a cafatokban, cérnaszálakkal összetartott ing lehullik a felsőtestéről. Az alján lévő két gomb nem engedi a földre esni, csupán lekonyul az anyag, körbeölelve a derekát, mint virágszirom a bibét. Reflexszerűen maga elé emeli kezeit, hogy bájait takarja, de hamar rájön, teljesen felesleges. Ki elől takarná magát? Csak az erdő vadjai láthatják, azokat sokkal jobban csábíthatja a csontjain lévő zsír- és húsréteg. Ha viszont mégis van civilizáció, értelmes lényekkel; legyenek bármily furcsák, mocskosak vagy vadak, örülni fog nekik és cseppen sem fogja izgatni, ki mit lát belőle.
Félmeztelenül, a tenger vizétől kiszáradt, kivörösödött bőrrel és remegő lábakkal megindul a fák felé. Élelem után kell néznie, a hajón sem evett semmit felkelés után, ami már órák óta volt. De hogy vadásszon? Abszurdul hangzik. A férfiakat be tudja fűzni, ha pénzre van szüksége, de náluk nagyobb állatokkal még nem volt dolga. Amúgy sem egy túlélő alkat, sokkal inkább a városi, szűk sikátorokhoz van szokva, ahol feltűnés nélkül elemelhet néhány tárcát, majd a tartalmukból kaját vehet. Erre itt áll egy erdő szélén, fákkal, bokrokkal, pompás virágokkal körülvéve és fogalma sincs, hogy mihez kéne kezdenie. Éhes, vagyis élelmet kell keresnie. Vagy keres valami ehető termést, gyümölcsöt, zöldséget, vagy fog magának egy kis állatot, esetleg halat. Alaposan végiggondolja a lehetőségeket, mérlegel, majd egy pillanat alatt dönt: nem fog ölni, amíg nincs rákényszerítve. Nem arany szíve miatt, hanem mert nem biztos benne, hogy képes elbánni egy rágcsálóval. Maradnak a növények. A következő probléma, hogy nem tudja, mi ehető, mi mérgező és mi ártalmatlan. Kénytelen lesz a megérzéseire hagyatkozni, na meg a szerencsére. Beljebb merészkedik, de nem jut messzire, az első bokor beleakad a nadrágjába, megakadályozva a továbbhaladását. Már jól kezdődik... Hiába rángatja a ruhát, csak szétszaggatják a tüskék, így már annyi értelme sincs, mint a derekán lógó ingnek. Letép a nadrágot, majd rögtön utána a felsőt is és egy szál fekete bugyiban, mint valami vadember, eltűnik a sűrű aljnövényzet között, hogy valami ehetőt találjon.*
*Miután nagy nehezen sikerült felülnie, az el következő perceket önsajnálkozással tölti.* ~Miért én? Nem kaptam még elég pofont a sorstól? A szüleim, az anyó, a lovag... Senkim sincs. Új életet akartam kezdeni egy távoli helyen, de nem így... Egy lakatlan szigeten képtelen leszek egyedül boldogulni. Bárcsak én is meghaltam volna!~ *Mindig is nagy gondot fordított a problémák megoldására, amik abból álltak, hogy elvonult egy sarokba, és megvárta, amíg megoldódott minden. Most ezt nem teheti meg, és nem csak azért, mert egy fia sarkot sem lát a környéken, hanem mert senkit sem lát. Nincsen senki, aki megoldaná helyette a problémáját, kénytelen lesz maga intézkedni. Feltápászkodik, amit a combján éktelenkedő zúzódás égető fájdalommal hálál meg. Amint felegyenesedik, a cafatokban, cérnaszálakkal összetartott ing lehullik a felsőtestéről. Az alján lévő két gomb nem engedi a földre esni, csupán lekonyul az anyag, körbeölelve a derekát, mint virágszirom a bibét. Reflexszerűen maga elé emeli kezeit, hogy bájait takarja, de hamar rájön, teljesen felesleges. Ki elől takarná magát? Csak az erdő vadjai láthatják, azokat sokkal jobban csábíthatja a csontjain lévő zsír- és húsréteg. Ha viszont mégis van civilizáció, értelmes lényekkel; legyenek bármily furcsák, mocskosak vagy vadak, örülni fog nekik és cseppen sem fogja izgatni, ki mit lát belőle.
Félmeztelenül, a tenger vizétől kiszáradt, kivörösödött bőrrel és remegő lábakkal megindul a fák felé. Élelem után kell néznie, a hajón sem evett semmit felkelés után, ami már órák óta volt. De hogy vadásszon? Abszurdul hangzik. A férfiakat be tudja fűzni, ha pénzre van szüksége, de náluk nagyobb állatokkal még nem volt dolga. Amúgy sem egy túlélő alkat, sokkal inkább a városi, szűk sikátorokhoz van szokva, ahol feltűnés nélkül elemelhet néhány tárcát, majd a tartalmukból kaját vehet. Erre itt áll egy erdő szélén, fákkal, bokrokkal, pompás virágokkal körülvéve és fogalma sincs, hogy mihez kéne kezdenie. Éhes, vagyis élelmet kell keresnie. Vagy keres valami ehető termést, gyümölcsöt, zöldséget, vagy fog magának egy kis állatot, esetleg halat. Alaposan végiggondolja a lehetőségeket, mérlegel, majd egy pillanat alatt dönt: nem fog ölni, amíg nincs rákényszerítve. Nem arany szíve miatt, hanem mert nem biztos benne, hogy képes elbánni egy rágcsálóval. Maradnak a növények. A következő probléma, hogy nem tudja, mi ehető, mi mérgező és mi ártalmatlan. Kénytelen lesz a megérzéseire hagyatkozni, na meg a szerencsére. Beljebb merészkedik, de nem jut messzire, az első bokor beleakad a nadrágjába, megakadályozva a továbbhaladását. Már jól kezdődik... Hiába rángatja a ruhát, csak szétszaggatják a tüskék, így már annyi értelme sincs, mint a derekán lógó ingnek. Letép a nadrágot, majd rögtön utána a felsőt is és egy szál fekete bugyiban, mint valami vadember, eltűnik a sűrű aljnövényzet között, hogy valami ehetőt találjon.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-09-25 23:34:58
Üzenet elküldve: 2016-09-25 23:34:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hajótört//
*Siet. Nem mintha kéne, a halott halak nem úsznak el, ugyanakkor a napon könnyen megszáradhat, sőt, olyan rossz íze is lesz, ha sokáig ott hagyja. Nem kell sokkal beljebb másszon, hamarosan megjelennek azok a fák, amelyek törzsén és ágain már mindenféle kúszónövények tekeregnek, és az erősebbek tökéletesen alkalmasak hálónak, akkor kötélnek is jók lesznek. Legalábbis őszintén reméli, hogy el tudja ilyenekkel húzni a barlangja bejáratáig, aztán ott majd kitalál valamit. Talán egy köteg levélen kéne hagyja egy árnyékos helyen, vizes hínárral letakarva, és ásnia kéne egy nagyobb gödröt, amit megtöltene vízzel, és... nos, az napokba telne. Mondjuk ideje van bőven, de kérdés, hogy nem poshad-e addig meg az étel. Ezt persze csak egy módon tudhatja meg, ha kipróbálja. Fára mászni egyébként egészen jól tud, nagyjából két-három láb magasságba még magabiztosan elér, mielőtt lepottyan. A karmait nagyszerűen bele tudja vájni a fa törzsébe, de sajnos megtartani magát hosszútávon, nos ahhoz nem elég erősek a karjai. Így jobb híján abból tud gazdálkodni, ami a fatörzs alján nő, vagy lelóg a földig. Szerencsére ebből is van bőven, sőt, amit levág, néhány hét múlva az is visszanő, főleg a melegebb időkben. Nem is vacakol sokat, karmaival fél perc alatt lesegít egy darabot az egyik lelógó indából, majd megy is a következőhöz. Talán öt perc telhet bele, és máris azon munkálkodik, hogy az alig méteres darabokat hármasával összekösse hosszában, majd ügyetlen mozdulattal a teste köré tekeri mindhárom ilyen hosszabb kötelet, és már megy is. Mondjuk ez utóbbi művelet talán nem volt olyan egyszerű számára, elvégre a dereka jobb oldala és bal válla közötti rész jóindulattal sem mondható hosszúnak, négyszer-ötször kell maga köré csavarja mindhárom műalkotását, de azért idővel sikerül neki. Eztán már semmi sem tartja vissza, hogy visszamenjen a partra, aztán valahogy rögzítse a zsákmányt saját magához, hogy hazavonszolhassa. Hogyan is fogja ezt kivitelezni? Szinte az egész szigeten át kell vonszolja... Talán jobb lenne itt keresni neki valami árnyékos helyet, és ide ásni neki a gödröt. A barlangjához meg ráérne akkor elmenni, amikor már sötétedik. Ez így mégis jobbnak tűnik, de valami árnyékos helyre akkor is be kell vonszolja.
Amikor már csak néhány bozót választja el a parttól, akkor veszi csak észre, hogy a hal nem egészen abban a pózban van, ahogy hagyta. És ha ez nem lenne elég, még mozog is. Nem halt meg? Az lehetetlen, saját kezeivel tapogatta végig a lény nyakát, semmi nem mozgott ott, nem lélegezhet. Akkor mégis hogyan mozoghat? Miféle dolgot sodort útjába a fekete víz? A bozót rejtekéből figyeli csendben, és máris azon gondolkozik, vajon hogyan kaphatná el. Bármi legyen is a lény, a fekete víz idején érkezett, bizonyosan bajt hoz a világra. Meg kell ölje, vagy legalábbis el kell kapja, csakhogy jóval nagyobb nála. Nem közelítheti meg, a jelenlétét sem fedheti fel, egyelőre kíváncsi rá, mit tud a hal. Csak mozgolódni tud? Ez a vergődése? Vagy képes helyváltoztatásra pontosan úgy, ahogy Grull? Utóbbi megnehezítené a dolgát, de ha a vízben képes csapdát állítani a halaknak, akkor a szárazföldön is menni fog. Mindössze egy jóval nagyobb hálóra lesz szüksége.*
*Siet. Nem mintha kéne, a halott halak nem úsznak el, ugyanakkor a napon könnyen megszáradhat, sőt, olyan rossz íze is lesz, ha sokáig ott hagyja. Nem kell sokkal beljebb másszon, hamarosan megjelennek azok a fák, amelyek törzsén és ágain már mindenféle kúszónövények tekeregnek, és az erősebbek tökéletesen alkalmasak hálónak, akkor kötélnek is jók lesznek. Legalábbis őszintén reméli, hogy el tudja ilyenekkel húzni a barlangja bejáratáig, aztán ott majd kitalál valamit. Talán egy köteg levélen kéne hagyja egy árnyékos helyen, vizes hínárral letakarva, és ásnia kéne egy nagyobb gödröt, amit megtöltene vízzel, és... nos, az napokba telne. Mondjuk ideje van bőven, de kérdés, hogy nem poshad-e addig meg az étel. Ezt persze csak egy módon tudhatja meg, ha kipróbálja. Fára mászni egyébként egészen jól tud, nagyjából két-három láb magasságba még magabiztosan elér, mielőtt lepottyan. A karmait nagyszerűen bele tudja vájni a fa törzsébe, de sajnos megtartani magát hosszútávon, nos ahhoz nem elég erősek a karjai. Így jobb híján abból tud gazdálkodni, ami a fatörzs alján nő, vagy lelóg a földig. Szerencsére ebből is van bőven, sőt, amit levág, néhány hét múlva az is visszanő, főleg a melegebb időkben. Nem is vacakol sokat, karmaival fél perc alatt lesegít egy darabot az egyik lelógó indából, majd megy is a következőhöz. Talán öt perc telhet bele, és máris azon munkálkodik, hogy az alig méteres darabokat hármasával összekösse hosszában, majd ügyetlen mozdulattal a teste köré tekeri mindhárom ilyen hosszabb kötelet, és már megy is. Mondjuk ez utóbbi művelet talán nem volt olyan egyszerű számára, elvégre a dereka jobb oldala és bal válla közötti rész jóindulattal sem mondható hosszúnak, négyszer-ötször kell maga köré csavarja mindhárom műalkotását, de azért idővel sikerül neki. Eztán már semmi sem tartja vissza, hogy visszamenjen a partra, aztán valahogy rögzítse a zsákmányt saját magához, hogy hazavonszolhassa. Hogyan is fogja ezt kivitelezni? Szinte az egész szigeten át kell vonszolja... Talán jobb lenne itt keresni neki valami árnyékos helyet, és ide ásni neki a gödröt. A barlangjához meg ráérne akkor elmenni, amikor már sötétedik. Ez így mégis jobbnak tűnik, de valami árnyékos helyre akkor is be kell vonszolja.
Amikor már csak néhány bozót választja el a parttól, akkor veszi csak észre, hogy a hal nem egészen abban a pózban van, ahogy hagyta. És ha ez nem lenne elég, még mozog is. Nem halt meg? Az lehetetlen, saját kezeivel tapogatta végig a lény nyakát, semmi nem mozgott ott, nem lélegezhet. Akkor mégis hogyan mozoghat? Miféle dolgot sodort útjába a fekete víz? A bozót rejtekéből figyeli csendben, és máris azon gondolkozik, vajon hogyan kaphatná el. Bármi legyen is a lény, a fekete víz idején érkezett, bizonyosan bajt hoz a világra. Meg kell ölje, vagy legalábbis el kell kapja, csakhogy jóval nagyobb nála. Nem közelítheti meg, a jelenlétét sem fedheti fel, egyelőre kíváncsi rá, mit tud a hal. Csak mozgolódni tud? Ez a vergődése? Vagy képes helyváltoztatásra pontosan úgy, ahogy Grull? Utóbbi megnehezítené a dolgát, de ha a vízben képes csapdát állítani a halaknak, akkor a szárazföldön is menni fog. Mindössze egy jóval nagyobb hálóra lesz szüksége.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045