Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:44:55
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:44:55
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Tapasztal valamit, de az nem teljesen győzi meg arról, hogy biztonságos bemenni oda. A csapat női tagjának értékelésére csak egy mondatot szól. *
- Múltkor még csak székek sem voltak, akkor a ruháimat kellet dobálnom. * Ezzel egyszerre dob fel egy új lehetőséget, tovább erősíti a tényt, miszerint ő járt már itt, azonban Grubek kérdésére is válaszol némileg. Azért a törpének külön is válaszol. *
- Hasonló volt, de bizonyára egy másik szobában voltam akkor. A csapdák meg... * Az ajtó feletti számot kezdi el vizsgálni, mintha megpróbálna visszaemlékezni a korábbiakra. *
- Habár ön, Grubek úr, bizonyára nem mer elsőként belépni, de biztosíthatom arról, hogy ebben a szobában nincsenek csapdák. * Bök az ajtó felé, bízva abban, hogy elég nagy sértés volt ez a törpe számára ahhoz, hogy bizonyítson és bemenjen előtte, de nem elég nagy ahhoz, hogy rárontson a Féllábúra. Amúgy Jorrih meg sem moccan, csak hátrafelé lép egy kicsit időközben. Semmi kedve elsőként menni. *
//1. Csapat//
* Tapasztal valamit, de az nem teljesen győzi meg arról, hogy biztonságos bemenni oda. A csapat női tagjának értékelésére csak egy mondatot szól. *
- Múltkor még csak székek sem voltak, akkor a ruháimat kellet dobálnom. * Ezzel egyszerre dob fel egy új lehetőséget, tovább erősíti a tényt, miszerint ő járt már itt, azonban Grubek kérdésére is válaszol némileg. Azért a törpének külön is válaszol. *
- Hasonló volt, de bizonyára egy másik szobában voltam akkor. A csapdák meg... * Az ajtó feletti számot kezdi el vizsgálni, mintha megpróbálna visszaemlékezni a korábbiakra. *
- Habár ön, Grubek úr, bizonyára nem mer elsőként belépni, de biztosíthatom arról, hogy ebben a szobában nincsenek csapdák. * Bök az ajtó felé, bízva abban, hogy elég nagy sértés volt ez a törpe számára ahhoz, hogy bizonyítson és bemenjen előtte, de nem elég nagy ahhoz, hogy rárontson a Féllábúra. Amúgy Jorrih meg sem moccan, csak hátrafelé lép egy kicsit időközben. Semmi kedve elsőként menni. *
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-07 11:57:31
Üzenet elküldve: 2017-02-07 11:57:31
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek bizony egyenesen belement volna az ismeretlenbe. Bár ő a legnagyobb törpe harcos és nincs mitől félnie, de gondolnia kell ezekre is akik itt vannak. A széktörés őt nem ijeszti meg.*
-Semmi baj kisasszonyka. Akkor hogy megijedtél volna mikor egy óriásbogár támadott rá a Pegazus fogadóra és én egyedül egy szál székkel álltam az útjába. Úgy hozzávágtam, hogy egyből megdöglött, de szenvedett is ám. Azóta is gyakran emlegetik ezt a hőstettemet.
*Csak nem egyedül volt és nem is ő ölte meg, de a szék és a hozzávágás valódi. Az emlegetés is, de azt is meg kell említeni, hogy a Nagy Grubek Norragimhak emlegeti a legtöbbet. Az ajtón való belépést ő továbbra is a kalózra bízza aki azt mondta járt már itt.*
-Múltkor is ilyen volt? Amúgy milyen veszélyek leselkednek ránk? Csak hogy fel legyek készülve. Múltkor egy tükörből ugrott ki egy koponya nekem ami varázslatokat lövöldözött a szeméből.
//1. Csapat//
*Grubek bizony egyenesen belement volna az ismeretlenbe. Bár ő a legnagyobb törpe harcos és nincs mitől félnie, de gondolnia kell ezekre is akik itt vannak. A széktörés őt nem ijeszti meg.*
-Semmi baj kisasszonyka. Akkor hogy megijedtél volna mikor egy óriásbogár támadott rá a Pegazus fogadóra és én egyedül egy szál székkel álltam az útjába. Úgy hozzávágtam, hogy egyből megdöglött, de szenvedett is ám. Azóta is gyakran emlegetik ezt a hőstettemet.
*Csak nem egyedül volt és nem is ő ölte meg, de a szék és a hozzávágás valódi. Az emlegetés is, de azt is meg kell említeni, hogy a Nagy Grubek Norragimhak emlegeti a legtöbbet. Az ajtón való belépést ő továbbra is a kalózra bízza aki azt mondta járt már itt.*
-Múltkor is ilyen volt? Amúgy milyen veszélyek leselkednek ránk? Csak hogy fel legyek készülve. Múltkor egy tükörből ugrott ki egy koponya nekem ami varázslatokat lövöldözött a szeméből.
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-06 20:10:05
Üzenet elküldve: 2017-02-06 20:10:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Úgy tűnik, a pultig már nem jut el ismét, mivel a kőtömbök másik oldalán is van egy bejárat. Egy ajtó, ami jóval feltűnőbb számára, mint az elülső hasadék, nem is érti, hogy nem vették eddig észre. Óvatosan kinyitja az ajtót. Fel van készülve minden váratlanra, jobb keze az oldala mellett lóg, hogy bármelyik pillanatban előkaphassa tőrét, de az izgalom felesleges: csupán a sötét belső tér és a tündér várja.*
-Ennyi? Azt hittem lesz valami meglepetés... *Húzza el a száját, majd fordulna vissza, hogy kimenjen az ajtón, amin bejött, ám az nincs sehol. Körbenéz, de az egyetlen bejárat, amit lát, az az a rés, amin a Khaja is bemerészkedett.* Na... Ezt nem teljesen értem... *Motyogja maga elé, de a mellette ácsorgó is hallhatja. Remélhetőleg nem hozza rá a szívbajt, már ha az előbb nem vette észre. Alaposan szemügyre veszi a sátor belsejét. A plafonról világító különös növényen -na meg az eltűnő ajtón- kívül semmi szokatlant nem tapasztal; úgy dönt itt az idő behívni a trió harmadik tagját is.*
-Udra, szerintem bejöhetsz, nincs itt semmi veszélyes. Legalábbis én nem látok ilyesmit. *Attól függetlenül, hogy a lány csatlakozik-e hozzájuk, megindul előre, a következő helyiség felé. Még mindig úgy van vele, hogy szeretné minél hamarabb letudni ezt az egész őrültséget, minél hamarabb kiszabadulni innen. Ez viszont nem fog menni a folyton óvatoskodó tündérke és az unott, közömbös rókabőrös barátnőjével. A saját feje után megy, ha a többiek követik, az már nem az ő dolga. Ha meg önfejűsége és meggondolatlansága miatt bajba kerül vagy megsérül, legalább nem más hibájából történik. Amúgy is már megszokta, hogy a felelőtlen döntései bajba sodorják.*
//2. Csapat//
*Úgy tűnik, a pultig már nem jut el ismét, mivel a kőtömbök másik oldalán is van egy bejárat. Egy ajtó, ami jóval feltűnőbb számára, mint az elülső hasadék, nem is érti, hogy nem vették eddig észre. Óvatosan kinyitja az ajtót. Fel van készülve minden váratlanra, jobb keze az oldala mellett lóg, hogy bármelyik pillanatban előkaphassa tőrét, de az izgalom felesleges: csupán a sötét belső tér és a tündér várja.*
-Ennyi? Azt hittem lesz valami meglepetés... *Húzza el a száját, majd fordulna vissza, hogy kimenjen az ajtón, amin bejött, ám az nincs sehol. Körbenéz, de az egyetlen bejárat, amit lát, az az a rés, amin a Khaja is bemerészkedett.* Na... Ezt nem teljesen értem... *Motyogja maga elé, de a mellette ácsorgó is hallhatja. Remélhetőleg nem hozza rá a szívbajt, már ha az előbb nem vette észre. Alaposan szemügyre veszi a sátor belsejét. A plafonról világító különös növényen -na meg az eltűnő ajtón- kívül semmi szokatlant nem tapasztal; úgy dönt itt az idő behívni a trió harmadik tagját is.*
-Udra, szerintem bejöhetsz, nincs itt semmi veszélyes. Legalábbis én nem látok ilyesmit. *Attól függetlenül, hogy a lány csatlakozik-e hozzájuk, megindul előre, a következő helyiség felé. Még mindig úgy van vele, hogy szeretné minél hamarabb letudni ezt az egész őrültséget, minél hamarabb kiszabadulni innen. Ez viszont nem fog menni a folyton óvatoskodó tündérke és az unott, közömbös rókabőrös barátnőjével. A saját feje után megy, ha a többiek követik, az már nem az ő dolga. Ha meg önfejűsége és meggondolatlansága miatt bajba kerül vagy megsérül, legalább nem más hibájából történik. Amúgy is már megszokta, hogy a felelőtlen döntései bajba sodorják.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-06 19:38:39
Üzenet elküldve: 2017-02-06 19:38:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Khaja a világító, vagyis égő, leginkább gyutacsként azonosítható tárggyal kezében lépheti át a kaput. Odabent dohos, fekete macskaköves, szögletes kőfolyosó van, ahogy látszott is. Odafent egy apró növény világít, mely a plafonból nő, és leveleivel követi a kis tündér helyzetét, de ezen felül semmi sem történik. A szoba már-már normális is lenne, ha rendes ajtaja lehetne. Azonban maga mögött Khaja az ácsorgó Udrát látja, maga előtt pedig jókora "11-es raktár" felirat alatt egy hasonló kapucska van, és egy fehérre meszelt szobát látni onnan.
Közben Lena sem lehet rest. A sátor túloldalán ugyancsak egy ajtó áll, ezt felnyitva ugyanazt a sötétes átjárót kapja, mint amit a túloldalon az apró tündér is. Azonban ő már látja a világost, és a tündért, aki éppen óvatosan átmerészkedik az ismeretlenbe derekán Udra biztosításával. Ha átlép ő is ugyanott jut át, mint a másik, és így Udra egyedül maradhat, ha nem szólnak neki, azonban ha benéz a romos sziklák takarásába láthatja, hogy már a vörösebbik nőtársa is megelőzte.*
//2. Csapat//
*Khaja a világító, vagyis égő, leginkább gyutacsként azonosítható tárggyal kezében lépheti át a kaput. Odabent dohos, fekete macskaköves, szögletes kőfolyosó van, ahogy látszott is. Odafent egy apró növény világít, mely a plafonból nő, és leveleivel követi a kis tündér helyzetét, de ezen felül semmi sem történik. A szoba már-már normális is lenne, ha rendes ajtaja lehetne. Azonban maga mögött Khaja az ácsorgó Udrát látja, maga előtt pedig jókora "11-es raktár" felirat alatt egy hasonló kapucska van, és egy fehérre meszelt szobát látni onnan.
Közben Lena sem lehet rest. A sátor túloldalán ugyancsak egy ajtó áll, ezt felnyitva ugyanazt a sötétes átjárót kapja, mint amit a túloldalon az apró tündér is. Azonban ő már látja a világost, és a tündért, aki éppen óvatosan átmerészkedik az ismeretlenbe derekán Udra biztosításával. Ha átlép ő is ugyanott jut át, mint a másik, és így Udra egyedül maradhat, ha nem szólnak neki, azonban ha benéz a romos sziklák takarásába láthatja, hogy már a vörösebbik nőtársa is megelőzte.*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-06 08:09:16
Üzenet elküldve: 2017-02-06 08:09:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A törpe magabiztos kijelentésére újabb mosolyra húzza a száját, majd riposzt helyett inkább csak tovább kutakodik az ajtónál sikertelenül, majd a falábút kíséri figyelemmel, miközben az a székkel játszadozik.*
-Vagy úgy.
*Vágja rá, nyugodt hanggal.*
-Mhm.
*Hümmög a további kifejtésekre, majd mikor a szék a földön csattan, hirtelen összerezzen és reflex-szerűen behunyja és eltakarja a szemét. Mikor újra az ember felé tekint, az a széklábbal a kezében az ajtóhoz indul, kitárja azt és behajítja a fadaradot.*
-Ötletes.
*Ismeri el a kalózforma leleményességét, majd bepillant a csali után, hogy rámart-e valami tengeri kráken, felnyársalta-e millió lándzsa vagy nyíl, beesett-e valami gödörbe, de semmi ilyen csúfos véget nem ért a székláb. Eljátszik a gondolattal, hogy előre megy az ajtón, de a hölgyek legendás megmentője, Grubek úr bizonyára kapni fog az alkalmon, hogy a védtelen lányka helyett tűzesse magát karóra, úgyhogy félreáll az ajtóból, és a lehető legártatlanabb aggódó tekintettel a törpére néz.*
//1. Csapat//
*A törpe magabiztos kijelentésére újabb mosolyra húzza a száját, majd riposzt helyett inkább csak tovább kutakodik az ajtónál sikertelenül, majd a falábút kíséri figyelemmel, miközben az a székkel játszadozik.*
-Vagy úgy.
*Vágja rá, nyugodt hanggal.*
-Mhm.
*Hümmög a további kifejtésekre, majd mikor a szék a földön csattan, hirtelen összerezzen és reflex-szerűen behunyja és eltakarja a szemét. Mikor újra az ember felé tekint, az a széklábbal a kezében az ajtóhoz indul, kitárja azt és behajítja a fadaradot.*
-Ötletes.
*Ismeri el a kalózforma leleményességét, majd bepillant a csali után, hogy rámart-e valami tengeri kráken, felnyársalta-e millió lándzsa vagy nyíl, beesett-e valami gödörbe, de semmi ilyen csúfos véget nem ért a székláb. Eljátszik a gondolattal, hogy előre megy az ajtón, de a hölgyek legendás megmentője, Grubek úr bizonyára kapni fog az alkalmon, hogy a védtelen lányka helyett tűzesse magát karóra, úgyhogy félreáll az ajtóból, és a lehető legártatlanabb aggódó tekintettel a törpére néz.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-04 17:24:25
Üzenet elküldve: 2017-02-04 17:24:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Szürkésen fehér szemgolyói felfelé tekintenek, ahogy hallgatja a tündér jelzéseinek magyarázatát. Sok aprót bólogat, mellyel azt jelzi, hogy minden világos, itt senkit sem ejtettek a fejére. A tündérke megnyugodhat, ha valami elragadja odabent és darabokra cincálja, Udra lesz az első, aki elhagyja a tett helyszínét.
A vörös fajtársa is hasznossá teszi magát, melyre ugyancsak egykedvű némasággal felel a lány, csupán egy laza kézlendítést enged meg. Ezzel is csak megerősíti hozzájárulását, miszerint a lobbanékony lánghajú leányzó azt csinál, amit akar.
Most, hogy így magára maradt a sátor bejárata előtt, a zsebeinek mélyén keres tenni való után. Hűséges hosszú pipáját kotorja ki, társaságában a dohányos zsákocskájával és egy csomóba kötött kénes rúddal. Ahogy meglátja a kezdetleges tűzgyújtó alkalmasságot, szeretne a fejéhez kapni. Nem teszi meg, mert nem akarja, hogy a két nő közül bárki is lássa megnyilvánulását.
Kő hideg arccal fordul a sátor felé, s megrángatja a köldökzsinórt amivel, a tündérrel van össze kötve.*
- Tünci… *Kezdi elhaló hangon, majd megköszörüli torkát és fojtatja.* Höj… Figyëlj, pröbáld ëzt.
*Kivesz egy rudat a csomóból és végighúzza az egyik közeli kövön. Mely ettől szépen lángra is kap. Hogy a fénye mennyire világítja be a sátor belsejét, az már csak a tündérkén múlik. Udra benyújtja lekötelezett kezével a tündér felé az égő pálcát, amit óvatosan tart, hogy annak lángja életben maradjon.*
- Finöman… *Teszi még hozzá, mielőtt átadná a lánykának az irányítást a láng felett, tudniillik az hamar el tud ám illanni.*
//2. csapat//
*Szürkésen fehér szemgolyói felfelé tekintenek, ahogy hallgatja a tündér jelzéseinek magyarázatát. Sok aprót bólogat, mellyel azt jelzi, hogy minden világos, itt senkit sem ejtettek a fejére. A tündérke megnyugodhat, ha valami elragadja odabent és darabokra cincálja, Udra lesz az első, aki elhagyja a tett helyszínét.
A vörös fajtársa is hasznossá teszi magát, melyre ugyancsak egykedvű némasággal felel a lány, csupán egy laza kézlendítést enged meg. Ezzel is csak megerősíti hozzájárulását, miszerint a lobbanékony lánghajú leányzó azt csinál, amit akar.
Most, hogy így magára maradt a sátor bejárata előtt, a zsebeinek mélyén keres tenni való után. Hűséges hosszú pipáját kotorja ki, társaságában a dohányos zsákocskájával és egy csomóba kötött kénes rúddal. Ahogy meglátja a kezdetleges tűzgyújtó alkalmasságot, szeretne a fejéhez kapni. Nem teszi meg, mert nem akarja, hogy a két nő közül bárki is lássa megnyilvánulását.
Kő hideg arccal fordul a sátor felé, s megrángatja a köldökzsinórt amivel, a tündérrel van össze kötve.*
- Tünci… *Kezdi elhaló hangon, majd megköszörüli torkát és fojtatja.* Höj… Figyëlj, pröbáld ëzt.
*Kivesz egy rudat a csomóból és végighúzza az egyik közeli kövön. Mely ettől szépen lángra is kap. Hogy a fénye mennyire világítja be a sátor belsejét, az már csak a tündérkén múlik. Udra benyújtja lekötelezett kezével a tündér felé az égő pálcát, amit óvatosan tart, hogy annak lángja életben maradjon.*
- Finöman… *Teszi még hozzá, mielőtt átadná a lánykának az irányítást a láng felett, tudniillik az hamar el tud ám illanni.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-04 15:43:20
Üzenet elküldve: 2017-02-04 15:43:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Keresztbe font karral ácsorog Udra mellett, figyeli a fejleményeket. Alig várja, hogy meghallja a tündérke vékonyka hangját, ami jelzi nekik, szabad a pálya... ám hiába. Amikor megszólal, csak annyit közöl, hogy még mindig nem tud semmit a belső helyiségből. Remek. Most itt fognak egy helyben tökölni, míg Tünci beljebb nem mer merészkedni? Megérti ő a kételyeit, ebben a világban nem hihetnek a szemüknek, semmi sem biztos, hogy az, aminek látszik; de zavarja a tudat, hogy nem csinál semmit, és minden a kis tündérkén múlik. És ha minden sarkon, minden ajtón ilyen nehéz lesz átlépni, három nap múlva nem hogy kijutni nem fognak, ebbe a sátorba se mennek be.*
-Szólj, ha történik valami! *Szól hátra a másiknak, majd elindul a sátor felé. Nem akar bemenni, körbejárja a hatalmas kövekből álló sátrat, hátha talál másik bejáratot, esetleg kis rést, bármit. Ha a sziklatömbökkel nem jár sikerrel, hát megy tovább. Ismét körbejárja a pultot, a környéket, csak hogy csináljon valamit, amíg továbbmennek. Unottan bámulja lépteit, ahogy az acélbetétes csizma mély nyomokat hagy a fűtengerben. Már csak a madárcsicsergés hiányzik, és egész idilli lenne a hangulat. Persze a tudat is sokat ront rajta, hogy a valóságtól távol, valahol a semmiben, az időn vannak egy hajón néhány elmebeteg társaságában.*
//2. Csapat//
*Keresztbe font karral ácsorog Udra mellett, figyeli a fejleményeket. Alig várja, hogy meghallja a tündérke vékonyka hangját, ami jelzi nekik, szabad a pálya... ám hiába. Amikor megszólal, csak annyit közöl, hogy még mindig nem tud semmit a belső helyiségből. Remek. Most itt fognak egy helyben tökölni, míg Tünci beljebb nem mer merészkedni? Megérti ő a kételyeit, ebben a világban nem hihetnek a szemüknek, semmi sem biztos, hogy az, aminek látszik; de zavarja a tudat, hogy nem csinál semmit, és minden a kis tündérkén múlik. És ha minden sarkon, minden ajtón ilyen nehéz lesz átlépni, három nap múlva nem hogy kijutni nem fognak, ebbe a sátorba se mennek be.*
-Szólj, ha történik valami! *Szól hátra a másiknak, majd elindul a sátor felé. Nem akar bemenni, körbejárja a hatalmas kövekből álló sátrat, hátha talál másik bejáratot, esetleg kis rést, bármit. Ha a sziklatömbökkel nem jár sikerrel, hát megy tovább. Ismét körbejárja a pultot, a környéket, csak hogy csináljon valamit, amíg továbbmennek. Unottan bámulja lépteit, ahogy az acélbetétes csizma mély nyomokat hagy a fűtengerben. Már csak a madárcsicsergés hiányzik, és egész idilli lenne a hangulat. Persze a tudat is sokat ront rajta, hogy a valóságtól távol, valahol a semmiben, az időn vannak egy hajón néhány elmebeteg társaságában.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-03 20:52:55
Üzenet elküldve: 2017-02-03 20:52:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Számít, kit, hogy szólítanak, s nem igen szeretne mutogatni, miszerint kihez is akar szólni előtte, az olyan személytelen lenne.
A másik ameddig élnek, addig tudnak a sorsukon változtatni, s most mindenki a túléléséért küzd, gyakorlatilag közös céljuk. Nem szeretné azt, hogy valamelyikük önfejűen cselekedjen Lena, meg ne próbáljon senkit sem felpofozni, mert nem biztos, hogy épp bőrrel megússza (nagy valószínűséggel van erő abban a "fickóban"). Fölösleges ezen agyalni. A szabályokat be kell tartani, különben a saját sorsunkat nehezítik meg.
Khaja nem fog a fenekén ülni, és várni amíg az idő le nem telik. Három nap van ezt kell beosztani.*
- Lehet ha bemegyek, nem lesz hangom. Két jelzésre kérlek figyelj oda. Ha erősen megrántom. *Nem ő hanem valami borzalom.* Akkor engedd el, és keressetek más megoldást. Amennyiben elkezdem hullámoztatni akkor kérlek húz ki.
*Ezekkel a mondatokkal lép be az ajtón túlra s bemegy az "egyik helyiségbe. " Nem igen mer a padlóra lépni, ki tudja "mennyire" képlékeny, igaz a kezével is megbizonyosodott már belépése előtt, de nem bíz semmit sem a véletlenre. Meg amúgy se akar sokat bent időzni, talán addig levegőben tud maradni.
Amennyiben nem történik semmi baj, és nem találnak semmi érdekeset, akkor kénytelen lesznek "lejjebb" menni, de ahhoz nagy valószínűséggel, valamivel "hosszabb" kötélre lesz szükségük.*
//2. Csapat//
*Számít, kit, hogy szólítanak, s nem igen szeretne mutogatni, miszerint kihez is akar szólni előtte, az olyan személytelen lenne.
A másik ameddig élnek, addig tudnak a sorsukon változtatni, s most mindenki a túléléséért küzd, gyakorlatilag közös céljuk. Nem szeretné azt, hogy valamelyikük önfejűen cselekedjen Lena, meg ne próbáljon senkit sem felpofozni, mert nem biztos, hogy épp bőrrel megússza (nagy valószínűséggel van erő abban a "fickóban"). Fölösleges ezen agyalni. A szabályokat be kell tartani, különben a saját sorsunkat nehezítik meg.
Khaja nem fog a fenekén ülni, és várni amíg az idő le nem telik. Három nap van ezt kell beosztani.*
- Lehet ha bemegyek, nem lesz hangom. Két jelzésre kérlek figyelj oda. Ha erősen megrántom. *Nem ő hanem valami borzalom.* Akkor engedd el, és keressetek más megoldást. Amennyiben elkezdem hullámoztatni akkor kérlek húz ki.
*Ezekkel a mondatokkal lép be az ajtón túlra s bemegy az "egyik helyiségbe. " Nem igen mer a padlóra lépni, ki tudja "mennyire" képlékeny, igaz a kezével is megbizonyosodott már belépése előtt, de nem bíz semmit sem a véletlenre. Meg amúgy se akar sokat bent időzni, talán addig levegőben tud maradni.
Amennyiben nem történik semmi baj, és nem találnak semmi érdekeset, akkor kénytelen lesznek "lejjebb" menni, de ahhoz nagy valószínűséggel, valamivel "hosszabb" kötélre lesz szükségük.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-02 07:40:10
Üzenet elküldve: 2017-02-02 07:40:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Nem nehéz oda nem illőt találni a következő raktár ajtaja mellett. Az egész összefércelt barakk kapu-alagút igen kellemetlen, és mondhatni szokatlan. Semmi nincs azonban, ami szokatlanabb lenne az eddigieknél.
Jorrih sikeresen találhat magának műláb pótlékot, melyet csalétekként be is hajíthat a feltárt ajtó mögötti sötétségbe. Ahogy ezt megteszi egy alig két embernek tervezett dohos, szögletes, fekete macskaköves folyosó képe tűnik fel. Az egyetlen különbség az, hogy most világos is van, nem úgy, mint székláb nélkül. Az mondjuk furcsa lehet, hogy sem a hang, sem a fény nem hatol át egyik irányból sem az ajtókereten, de ezen felül minden talán túlon túl is békésnek látszik.*
//2. Csapat//
*A sátorban, de még a raktárokon át vezető ajtón innen, két különös helyiség küszöbén állhat most a kicsi tündér, akinek ötlete támad. A feltárt ajtón átlépvén négy aranypénzecske ér földet valahol. Az elsőre fény gyullad, de annak fényköre nem hatol be a pusztán álló sátorba, csupán a túlsó oldalon dereng. A második dobás után lehet feltűnő, hogy bizony a hang sem ér át a kis sátor belsejébe. Ennek persze több oka lehet a négyszögletes, kövezett folyosókon. Ezek az eshetőségek eltántoríthatják tündérünket az átmenéstől, mert bizony sajnos elég szokatlan, és bizonytalan kilátásokkal kecsegtető a helyzet. A gravitáció legalább jól, vagy legalább hasonlóan működik. Ezt jelzi az is, hogy az összes érme végül a padlón lel nyugalomra.*
//1. Csapat//
*Nem nehéz oda nem illőt találni a következő raktár ajtaja mellett. Az egész összefércelt barakk kapu-alagút igen kellemetlen, és mondhatni szokatlan. Semmi nincs azonban, ami szokatlanabb lenne az eddigieknél.
Jorrih sikeresen találhat magának műláb pótlékot, melyet csalétekként be is hajíthat a feltárt ajtó mögötti sötétségbe. Ahogy ezt megteszi egy alig két embernek tervezett dohos, szögletes, fekete macskaköves folyosó képe tűnik fel. Az egyetlen különbség az, hogy most világos is van, nem úgy, mint székláb nélkül. Az mondjuk furcsa lehet, hogy sem a hang, sem a fény nem hatol át egyik irányból sem az ajtókereten, de ezen felül minden talán túlon túl is békésnek látszik.*
//2. Csapat//
*A sátorban, de még a raktárokon át vezető ajtón innen, két különös helyiség küszöbén állhat most a kicsi tündér, akinek ötlete támad. A feltárt ajtón átlépvén négy aranypénzecske ér földet valahol. Az elsőre fény gyullad, de annak fényköre nem hatol be a pusztán álló sátorba, csupán a túlsó oldalon dereng. A második dobás után lehet feltűnő, hogy bizony a hang sem ér át a kis sátor belsejébe. Ennek persze több oka lehet a négyszögletes, kövezett folyosókon. Ezek az eshetőségek eltántoríthatják tündérünket az átmenéstől, mert bizony sajnos elég szokatlan, és bizonytalan kilátásokkal kecsegtető a helyzet. A gravitáció legalább jól, vagy legalább hasonlóan működik. Ezt jelzi az is, hogy az összes érme végül a padlón lel nyugalomra.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-01 20:09:54
Üzenet elküldve: 2017-02-01 20:09:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Meglepően kevés fegyvert - sőt, a hazudáson kívül semmit sem - kell bevetnie, hogy az együgyű kollégák elhiggyék szavait. Nem rest hát egyből élni is a lehetőséggel, amely megadatott neki ezáltal. *
- Valóban. * Biccent a lánynak egyszerűen. Kalózból van, a hazudozás nem a gyengéje, sem a hazudozás szemrebbenés nélkül. A minden téren hatalmas Grubek sóhajt egyet halkan, majd nagy levegőt vesz és elkezdi mondani, csak lassan. *
- Természetesen, Grubek úr. Énfelém ódákat is zengenek nagyságodról, de mégiscsak velünk van egy nő is, őt meg kell védenünk nekünk férfiaknak, nemde?! * Vigyorodik el. Ez a hősieskedés nem igazán az ő jelleme, de ezt is ki kell próbálni egyszer. Legalább, amíg Grubeknek hazudik éppen. *
- Az túlzás volna, hogy közéjük tartozok... * Fordul ismét a lány felé, közben megközelíti az egyik széket és kezébe is veszi fejjel lefelé, mint aki egészen biztos abban, hogy mit tervez csinálni. *
- Inkább csak egy régi ismerős a kapitány úr, én úgy fogalmaznék. * Persze-persze, a régi ismerősökre mindig mindent rá lehet kenni. *
- Igen, egy afféle büntetés, vagy inkább börtönféle hely ez. * Próbál nem túl konkrét dolgokat mondani, mert ha kiderül, hogy nem úgy van, mint ahogy állítja, az is kiderül, hogy végig hazudott. Akkor meg oda a tekintélye.
A raktárba persze nincs kedve elsőként bemenni, de úgy néz ki, a társaság mégis csak rá számít. Erre kell a székláb. A széket minden erejével a földhöz vágja, majd ha ez nem elég neki, karjával a lábat kezdi ráncigálni, hogy lejöjjön a szék többi részéről. Ha sikerrel jár, akkor kinyitja az ajtót és a széklábat dobja be pár méterre. Ha nem sikerül, akkor rájön majd, hogy egy teljes szék is teljesen megfelel a célnak, így azt dobja inkább az ajtón túlra. És hogy mit tapasztal... Fogalma sincs. *
//1. Csapat//
* Meglepően kevés fegyvert - sőt, a hazudáson kívül semmit sem - kell bevetnie, hogy az együgyű kollégák elhiggyék szavait. Nem rest hát egyből élni is a lehetőséggel, amely megadatott neki ezáltal. *
- Valóban. * Biccent a lánynak egyszerűen. Kalózból van, a hazudozás nem a gyengéje, sem a hazudozás szemrebbenés nélkül. A minden téren hatalmas Grubek sóhajt egyet halkan, majd nagy levegőt vesz és elkezdi mondani, csak lassan. *
- Természetesen, Grubek úr. Énfelém ódákat is zengenek nagyságodról, de mégiscsak velünk van egy nő is, őt meg kell védenünk nekünk férfiaknak, nemde?! * Vigyorodik el. Ez a hősieskedés nem igazán az ő jelleme, de ezt is ki kell próbálni egyszer. Legalább, amíg Grubeknek hazudik éppen. *
- Az túlzás volna, hogy közéjük tartozok... * Fordul ismét a lány felé, közben megközelíti az egyik széket és kezébe is veszi fejjel lefelé, mint aki egészen biztos abban, hogy mit tervez csinálni. *
- Inkább csak egy régi ismerős a kapitány úr, én úgy fogalmaznék. * Persze-persze, a régi ismerősökre mindig mindent rá lehet kenni. *
- Igen, egy afféle büntetés, vagy inkább börtönféle hely ez. * Próbál nem túl konkrét dolgokat mondani, mert ha kiderül, hogy nem úgy van, mint ahogy állítja, az is kiderül, hogy végig hazudott. Akkor meg oda a tekintélye.
A raktárba persze nincs kedve elsőként bemenni, de úgy néz ki, a társaság mégis csak rá számít. Erre kell a székláb. A széket minden erejével a földhöz vágja, majd ha ez nem elég neki, karjával a lábat kezdi ráncigálni, hogy lejöjjön a szék többi részéről. Ha sikerrel jár, akkor kinyitja az ajtót és a széklábat dobja be pár méterre. Ha nem sikerül, akkor rájön majd, hogy egy teljes szék is teljesen megfelel a célnak, így azt dobja inkább az ajtón túlra. És hogy mit tapasztal... Fogalma sincs. *
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-01 09:53:46
Üzenet elküldve: 2017-02-01 09:53:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*A felajánlott szíj egyik saját maga felé eső részét szép csendesen a csuklója köré fonja, s megszorítja azt, hogy ne csússzon ki a kezéből a kis tündér élete. Hogyha az említett teremtmény ráveszi magát, hogy betérjen a sötétségbe. Egyelőre elfoglalja magát azzal, hogy megvizsgálgatja aranypénzekkel, a sátor minden irányát.
Udra sóhajt egyet. Megvárja, míg a tündér kérdésére először a vörös - Lena - válaszol. Igyekszik nem elmosolyodni azon, hogy a tündér Tünciként mutatkozik be. Ajkába harap, de akkor is felfelé kanyarodik a szája széle.*
- Engëm általábän nëm szólítänak. *Rázza meg a fejét mosolyogva. A lány részéről jellemzően csak zavarni szokták, s nem hívni.*
- Üdra mëgteszi… *Egyezik bele végül a nevének megosztásában. Közben szomorúan veszi tudomásul, hogy nincs semmi iható azon bútor belsejében, amit piák tárolására találtak fel. Milyen kiábrándító.*
- Argh… *Morran fel a hír hallatára.* Ölnék välami lőréért.
*Nem emlékszik mikor lett belőle a bódítók megszállottja, talán még kölyökkorában kezdődött, mikor eldöntötte, hogy csak és kizárólag olyan életet akar élni, amilyet a szülei nem akarnak neki. Ennyi év után sem tűnik gyermetegnek a gondolat, sőt.
Közben a vörös is csatlakozik a sátor előtt állók szűk csapatához. A lány ráemeli a tekintetét, majd hanyagul megrázza a fejét. A hangulata a béka segge alatt van. Normális esetben elsütne egy ízléstelen viccet két nő közötti szoros kapcsolatról, de most inkább hanyagolja.*
- Mäjd szólök hä välami lërántötta a kärom… *Mondja egykedvűen, aztán hagyja, hogy ha akar akkor menjen kisebbik lány után a fél-vér, a szíján van még hely egy nőnek, ha az elakarna tévedni a derengésben.*
//2. csapat//
*A felajánlott szíj egyik saját maga felé eső részét szép csendesen a csuklója köré fonja, s megszorítja azt, hogy ne csússzon ki a kezéből a kis tündér élete. Hogyha az említett teremtmény ráveszi magát, hogy betérjen a sötétségbe. Egyelőre elfoglalja magát azzal, hogy megvizsgálgatja aranypénzekkel, a sátor minden irányát.
Udra sóhajt egyet. Megvárja, míg a tündér kérdésére először a vörös - Lena - válaszol. Igyekszik nem elmosolyodni azon, hogy a tündér Tünciként mutatkozik be. Ajkába harap, de akkor is felfelé kanyarodik a szája széle.*
- Engëm általábän nëm szólítänak. *Rázza meg a fejét mosolyogva. A lány részéről jellemzően csak zavarni szokták, s nem hívni.*
- Üdra mëgteszi… *Egyezik bele végül a nevének megosztásában. Közben szomorúan veszi tudomásul, hogy nincs semmi iható azon bútor belsejében, amit piák tárolására találtak fel. Milyen kiábrándító.*
- Argh… *Morran fel a hír hallatára.* Ölnék välami lőréért.
*Nem emlékszik mikor lett belőle a bódítók megszállottja, talán még kölyökkorában kezdődött, mikor eldöntötte, hogy csak és kizárólag olyan életet akar élni, amilyet a szülei nem akarnak neki. Ennyi év után sem tűnik gyermetegnek a gondolat, sőt.
Közben a vörös is csatlakozik a sátor előtt állók szűk csapatához. A lány ráemeli a tekintetét, majd hanyagul megrázza a fejét. A hangulata a béka segge alatt van. Normális esetben elsütne egy ízléstelen viccet két nő közötti szoros kapcsolatról, de most inkább hanyagolja.*
- Mäjd szólök hä välami lërántötta a kärom… *Mondja egykedvűen, aztán hagyja, hogy ha akar akkor menjen kisebbik lány után a fél-vér, a szíján van még hely egy nőnek, ha az elakarna tévedni a derengésben.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-31 21:23:33
Üzenet elküldve: 2017-01-31 21:23:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Alaposan szemügyre veszi a pultot, de nem talál semmit. Se poharak, se italok, de még egy törölgető rongy sincs az alsó polcra rejtve.*
-Nincs semmi, bocs. *Szól Udrának, hogy ne várjon hiába. Személy szerint neki is jót tenne egy kis szíverősítő, ép ésszel, józanul nehezen fogja fel, mi történik körülötte, de egy kis itóka talán segítene megtalálni a kivezető utat. Egy szabályok nélküli világban kevés esélye van, egy logikusan gondolkodó lénynek...*
-Tünci. Kreatív. *Ereszt meg egy savanyú mosolyt az orra alatt.* Én Lenaney vagyok, röviden csak Lena, ahogy tetszik. *Nem igazán érdekli, hogy szólítják, három nap múlva már úgysem fog számítani. Vagy megszöknek és mindenki megy a maga útján tovább, vagy itt ragadnak, és akkor a név lesz a legkisebb gondjuk.
Hátat fordít a pultnak, és csatlakozik a két másik lányhoz -vagyis csak ahhoz, amelyik kinn maradt, a tündérke már eltűnt a sátor ajtajában.*
-Segítsek tartani? *Érdeklődik. Nem mintha nem nézné ki a farkasbőrbe burkolózóból, hogy nem bírja el a másik törékeny kis testét, de nem tudják, mire számíthatnak. Ha valami berántja Khaját, lehet ketten is kevesek lesznek ahhoz, hogy megtartsák.*
-Látsz valamit? *Kiált a tündér után.* Biztonságos a hely, bemehetünk utánad? *Alig bír egy helyben ácsorogni, úgy menne, csinálna valamit. A szíve mélyén azt is reméli, hogy összetalálkozik a kapitánnyal vagy a perverz tekintetű inasával. Most, hogy nincs megkötözve, semmi kétsége afelől, hogy puszta kézzel kiverné a szuszt mindkettőjükből...*
//2. Csapat//
*Alaposan szemügyre veszi a pultot, de nem talál semmit. Se poharak, se italok, de még egy törölgető rongy sincs az alsó polcra rejtve.*
-Nincs semmi, bocs. *Szól Udrának, hogy ne várjon hiába. Személy szerint neki is jót tenne egy kis szíverősítő, ép ésszel, józanul nehezen fogja fel, mi történik körülötte, de egy kis itóka talán segítene megtalálni a kivezető utat. Egy szabályok nélküli világban kevés esélye van, egy logikusan gondolkodó lénynek...*
-Tünci. Kreatív. *Ereszt meg egy savanyú mosolyt az orra alatt.* Én Lenaney vagyok, röviden csak Lena, ahogy tetszik. *Nem igazán érdekli, hogy szólítják, három nap múlva már úgysem fog számítani. Vagy megszöknek és mindenki megy a maga útján tovább, vagy itt ragadnak, és akkor a név lesz a legkisebb gondjuk.
Hátat fordít a pultnak, és csatlakozik a két másik lányhoz -vagyis csak ahhoz, amelyik kinn maradt, a tündérke már eltűnt a sátor ajtajában.*
-Segítsek tartani? *Érdeklődik. Nem mintha nem nézné ki a farkasbőrbe burkolózóból, hogy nem bírja el a másik törékeny kis testét, de nem tudják, mire számíthatnak. Ha valami berántja Khaját, lehet ketten is kevesek lesznek ahhoz, hogy megtartsák.*
-Látsz valamit? *Kiált a tündér után.* Biztonságos a hely, bemehetünk utánad? *Alig bír egy helyben ácsorogni, úgy menne, csinálna valamit. A szíve mélyén azt is reméli, hogy összetalálkozik a kapitánnyal vagy a perverz tekintetű inasával. Most, hogy nincs megkötözve, semmi kétsége afelől, hogy puszta kézzel kiverné a szuszt mindkettőjükből...*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-31 13:31:39
Üzenet elküldve: 2017-01-31 13:31:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A kis tündér csak az ösztöneire hallgat. Bármi is legyen, nem fog tétlenül ülni és sírdogálni.*
- Vajon elenged minket ha szépen megkérjük?
*A kérdés költői volt, és inkább csak maga elé mondta.
Nemsokára valami fontos jut az eszébe.*
- Hogy szólíthatlak titeket?
Engem általában Tüncinek neveznek.
*Természetesen tudja a születési nevét, de ezt hallotta a legtöbbször, így ekképpen mutatkozik be.*
*Ahogy tesznek vesznek, közben a farkasbőrbe félvérnek támad egy remek ötlete, hogy egy szíjjal meghosszabbíthatják a távot. Nem azért megy-e az ismeretlenbe, mert annyira bátor lenne, csak a félelemen a logika úrrá lesz.*
- Vajon ott is a végtelenbe jutunk ki?
*Zsebében valami furcsaság zörög, eddig nem volt nála, de kis zsákocskát talál, benne arannyal.*
- A csillogó tallér, aminek olyan nagy "értéke" van?
*Számára egy értéklen kis vacak, de van amire most jó lesz.
Khaja ezzel 4 darab arannyal fog kísérletezni ezért, odaadja Mesélő (Daidalos)nak.
Ez választ fog adni, hogy meddig tud bemerészkedni. Egy tallért begurít egyenesen, kettőt neki csak a két oldalsó falnak, egyet pedig a mennyezet felé. Erre azért van szükség, hiszen nem sok mindent lát bent, és ki tudja mi van odabent. A keze nem ér be a "folyosóra, " mert nem akar még egy olyan kalandot, mint amikor ideérkezett. Egyelőre ezt az élményt hanyagolná.
Amint ezt az apró kísérlet véghez vitte, rögtön meg is vizsgálja a padlózatot, magára is veszi a szíjat a derekára, nehogy bármi történjen. Nem akarja húzni az időt, igenis hallotta, hogy a _sorstársa_ sürgeti, de jelen pillanatban a hirtelen cselekedett a legrosszabb ilyenkor, muszáj mindent átgondolni, és a lehetőségeiket kihasználni, különben lehet számítani a legrosszabbra.
Viszont, ha valami szokatlant tapasztal, ami a "valóságnak" ellentmond (például nincs koppanás hang) akkor kénytelenek lesznek mást kitalálni a bejutásra, miszerint miként lehet megközelíteni a "furcsa sátor tákolmányt."
Valamit nem vettek észre? Először a 11-es rakteret kéne megnézni? Sajnos, egyelőre csak vaktában lövöldözhetnek, ami vagy bejön vagy nem. Remélhetőleg a szerencse nem fog tőlük elpártolni.*
//2. Csapat//
*A kis tündér csak az ösztöneire hallgat. Bármi is legyen, nem fog tétlenül ülni és sírdogálni.*
- Vajon elenged minket ha szépen megkérjük?
*A kérdés költői volt, és inkább csak maga elé mondta.
Nemsokára valami fontos jut az eszébe.*
- Hogy szólíthatlak titeket?
Engem általában Tüncinek neveznek.
*Természetesen tudja a születési nevét, de ezt hallotta a legtöbbször, így ekképpen mutatkozik be.*
*Ahogy tesznek vesznek, közben a farkasbőrbe félvérnek támad egy remek ötlete, hogy egy szíjjal meghosszabbíthatják a távot. Nem azért megy-e az ismeretlenbe, mert annyira bátor lenne, csak a félelemen a logika úrrá lesz.*
- Vajon ott is a végtelenbe jutunk ki?
*Zsebében valami furcsaság zörög, eddig nem volt nála, de kis zsákocskát talál, benne arannyal.*
- A csillogó tallér, aminek olyan nagy "értéke" van?
*Számára egy értéklen kis vacak, de van amire most jó lesz.
Khaja ezzel 4 darab arannyal fog kísérletezni ezért, odaadja Mesélő (Daidalos)nak.
Ez választ fog adni, hogy meddig tud bemerészkedni. Egy tallért begurít egyenesen, kettőt neki csak a két oldalsó falnak, egyet pedig a mennyezet felé. Erre azért van szükség, hiszen nem sok mindent lát bent, és ki tudja mi van odabent. A keze nem ér be a "folyosóra, " mert nem akar még egy olyan kalandot, mint amikor ideérkezett. Egyelőre ezt az élményt hanyagolná.
Amint ezt az apró kísérlet véghez vitte, rögtön meg is vizsgálja a padlózatot, magára is veszi a szíjat a derekára, nehogy bármi történjen. Nem akarja húzni az időt, igenis hallotta, hogy a _sorstársa_ sürgeti, de jelen pillanatban a hirtelen cselekedett a legrosszabb ilyenkor, muszáj mindent átgondolni, és a lehetőségeiket kihasználni, különben lehet számítani a legrosszabbra.
Viszont, ha valami szokatlant tapasztal, ami a "valóságnak" ellentmond (például nincs koppanás hang) akkor kénytelenek lesznek mást kitalálni a bejutásra, miszerint miként lehet megközelíteni a "furcsa sátor tákolmányt."
Valamit nem vettek észre? Először a 11-es rakteret kéne megnézni? Sajnos, egyelőre csak vaktában lövöldözhetnek, ami vagy bejön vagy nem. Remélhetőleg a szerencse nem fog tőlük elpártolni.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-31 11:01:54
Üzenet elküldve: 2017-01-31 11:01:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek egy képzelt világban él úgyhogy a lány megjegyzését teljesen komolyan veszi.*
-Nincs ok a szégyenkezésre ugyanis ez már csak természetes ha rólam a Nagy Grubek Norragimhak-ról van szó.
*A másik fickó mondatát Grubek még el is hiszi és hajlana a dologra ha nem vonta volna a másik kétségbe Grubek jelentőségét.*
-Én nem tudom magamat elbízni. Már több mint egy tucatszor megmentettem csak Arthenior városát. Ember sőt törp feletti kalandozóképességeimen nem foghat ki egy akármilyen raktár. Viszont ha te már megszöktél akkor ismered a járást is. Megengedem hát, hogy előre menj.
//1. Csapat//
*Grubek egy képzelt világban él úgyhogy a lány megjegyzését teljesen komolyan veszi.*
-Nincs ok a szégyenkezésre ugyanis ez már csak természetes ha rólam a Nagy Grubek Norragimhak-ról van szó.
*A másik fickó mondatát Grubek még el is hiszi és hajlana a dologra ha nem vonta volna a másik kétségbe Grubek jelentőségét.*
-Én nem tudom magamat elbízni. Már több mint egy tucatszor megmentettem csak Arthenior városát. Ember sőt törp feletti kalandozóképességeimen nem foghat ki egy akármilyen raktár. Viszont ha te már megszöktél akkor ismered a járást is. Megengedem hát, hogy előre menj.
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-31 08:36:42
Üzenet elküldve: 2017-01-31 08:36:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A dicső Grubek és az ismeretlen kalózforma is könyűszerrel kijutnak a kötelek szorításából, még mielőtt Velnorának lenne alkalma odalépni hozzájuk, hogy kisegítse őket belőle. Ekkor Norragimhak úr biztosítja afelől, hogy legendás lovaggal van dolga, aki nem utolsó sorban a látszattal ellentétben kifejezetten vonzó küllemű. A lány megmosolyogja a látványt, amit a hálóinges törpét hallva felvázolt maga elé, majd nem rest tovább dicsőíteni az amúgy sem elhanyagolható önbizalommal bíró aprónépet.*
-Félek magam sem tudnám visszafogni a vágyaim, úgyhogy jó, hogy ezúttal meghagyták kend ruháit.
*Az őszes szakáll mögül a másik férfi is felszólal, méghozzá igen biztató híre van.*
-Valóban?
*Kérdez vissza Velnora, nem hitetlenségből, pusztán meglepetésében gördült le a nyelvéről. Mivel korábban is megfogant már a fejében, hogy a férfi a fogvatartói közül való, így beleillik a képbe, hogy már többször be lett ide zárva.*
-Tán Uram is közülük való?
*Teszi fel végül a kérdést, ami ha mást nem, azt megmagyarázná, hogy hogyan lehet, hogy többedszer kell innen kijutnia. Azonban egy újabb kérdést felvet a dolog, s a tolvaj nem is habozik feltenni, olyannyira, hogy még az előző kérdésre sem volt alkalma válaszolni a kapitánynak, máris elhangzik a következő.*
-Ez valamiféle büntetés az engedetlenségért?
*Közben közelebb lép a 21-es raktár ajtajához, és mielőtt megpróbálna benyitni, körbepillant, hogy lát-e valami oda nem illőt. Belépni mindenképp csak minimum egy férfi után fog.*
//1. Csapat//
*A dicső Grubek és az ismeretlen kalózforma is könyűszerrel kijutnak a kötelek szorításából, még mielőtt Velnorának lenne alkalma odalépni hozzájuk, hogy kisegítse őket belőle. Ekkor Norragimhak úr biztosítja afelől, hogy legendás lovaggal van dolga, aki nem utolsó sorban a látszattal ellentétben kifejezetten vonzó küllemű. A lány megmosolyogja a látványt, amit a hálóinges törpét hallva felvázolt maga elé, majd nem rest tovább dicsőíteni az amúgy sem elhanyagolható önbizalommal bíró aprónépet.*
-Félek magam sem tudnám visszafogni a vágyaim, úgyhogy jó, hogy ezúttal meghagyták kend ruháit.
*Az őszes szakáll mögül a másik férfi is felszólal, méghozzá igen biztató híre van.*
-Valóban?
*Kérdez vissza Velnora, nem hitetlenségből, pusztán meglepetésében gördült le a nyelvéről. Mivel korábban is megfogant már a fejében, hogy a férfi a fogvatartói közül való, így beleillik a képbe, hogy már többször be lett ide zárva.*
-Tán Uram is közülük való?
*Teszi fel végül a kérdést, ami ha mást nem, azt megmagyarázná, hogy hogyan lehet, hogy többedszer kell innen kijutnia. Azonban egy újabb kérdést felvet a dolog, s a tolvaj nem is habozik feltenni, olyannyira, hogy még az előző kérdésre sem volt alkalma válaszolni a kapitánynak, máris elhangzik a következő.*
-Ez valamiféle büntetés az engedetlenségért?
*Közben közelebb lép a 21-es raktár ajtajához, és mielőtt megpróbálna benyitni, körbepillant, hogy lát-e valami oda nem illőt. Belépni mindenképp csak minimum egy férfi után fog.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-30 18:57:42
Üzenet elküldve: 2017-01-30 18:57:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A környezet átalakulása drasztikus lazulást eredményez a köteleken is. Velnora elég hamar ki is tudja szabadítani kezét, és csodák csodájára fegyverei mind épségben és ami még fontosabb, vele vannak. Innentől pedig nem kérdés, hogy elég hamar kijut a kender ragaszkodó öleléséből. Szintúgy jár Grubek is, akinek a gyakorlata ezen a téren elhanyagolhatatlan, és méltán mesélik majd ezt a tettét is korokon át. Jorrihunk sem jár sokkal rosszabbul. Habár magát a csomót nem ismerheti (nem látja se elejét se végét), az egész alapja a szék volt, és nyilván ennek megváltozása akkora hézagot eredményezett, amit kihasználván nem egy láb, de két kéz is kiszabadítható.
Hang nem nagyon hallatszik, és a berendezés tárgyain túl nem sok dolog látható. Az asztalok nagyrészt üresek, megfelelő ráhatással nyilván azoknak, vagy a székeknek lábai átalakíthatóak husánggá, palackok viszont sajnos nincsenek.*
//2. Csapat//
*Lena teljes felszerelésével indulhat a hosszú, megmunkált, poharak koptatta pult átvizsgálására, azonban az szomorúságra adva okot, sajnos teljesen üres. Szétszedhető ennek ellenére, benne van egy vékony, de erős fapolcocska is, de talán érdemesebb azt lesni, hogy mit csinál a tündérke a 11-es raktárba átmenet.
Khaja, ha feltárja az ajtót, melyet a sátorban találhat, mögötte feketeséget láthat. Ha nem azonnal lép be, azt is láthatja, hogy valamilyen szögletes folyosócska van előtte, a padló mintha fából lenne, vagy talán kőből. Elég sötét van, és az ő "szobájuk" fénye nem ér be a szürkés átjáróba, rajta áll, hogy átlép-e, vagy sem. Udra bőrszíja az ő pihényi súlyát biztosan elbírja, ha nem ragadja magával semmi, mely két nőnél erősebb lehet.*
//1. Csapat//
*A környezet átalakulása drasztikus lazulást eredményez a köteleken is. Velnora elég hamar ki is tudja szabadítani kezét, és csodák csodájára fegyverei mind épségben és ami még fontosabb, vele vannak. Innentől pedig nem kérdés, hogy elég hamar kijut a kender ragaszkodó öleléséből. Szintúgy jár Grubek is, akinek a gyakorlata ezen a téren elhanyagolhatatlan, és méltán mesélik majd ezt a tettét is korokon át. Jorrihunk sem jár sokkal rosszabbul. Habár magát a csomót nem ismerheti (nem látja se elejét se végét), az egész alapja a szék volt, és nyilván ennek megváltozása akkora hézagot eredményezett, amit kihasználván nem egy láb, de két kéz is kiszabadítható.
Hang nem nagyon hallatszik, és a berendezés tárgyain túl nem sok dolog látható. Az asztalok nagyrészt üresek, megfelelő ráhatással nyilván azoknak, vagy a székeknek lábai átalakíthatóak husánggá, palackok viszont sajnos nincsenek.*
//2. Csapat//
*Lena teljes felszerelésével indulhat a hosszú, megmunkált, poharak koptatta pult átvizsgálására, azonban az szomorúságra adva okot, sajnos teljesen üres. Szétszedhető ennek ellenére, benne van egy vékony, de erős fapolcocska is, de talán érdemesebb azt lesni, hogy mit csinál a tündérke a 11-es raktárba átmenet.
Khaja, ha feltárja az ajtót, melyet a sátorban találhat, mögötte feketeséget láthat. Ha nem azonnal lép be, azt is láthatja, hogy valamilyen szögletes folyosócska van előtte, a padló mintha fából lenne, vagy talán kőből. Elég sötét van, és az ő "szobájuk" fénye nem ér be a szürkés átjáróba, rajta áll, hogy átlép-e, vagy sem. Udra bőrszíja az ő pihényi súlyát biztosan elbírja, ha nem ragadja magával semmi, mely két nőnél erősebb lehet.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-29 13:52:05
Üzenet elküldve: 2017-01-29 13:52:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Továbbra is csendben ücsörögve figyeli a jelenetet. A Kapitány, a legénysége és a papagája igazán szórakoztató színdarabbal kedveskednek a foglyoknak. Vagy gyűjteményeknek, ahogy tetszik. Időközben azért párszor lepillant a kezét összeszorító kötelekre, hogy megállapítsa: egyszerű kötözésről van-e szó, vagy valamilyen furmányos megoldásról. Előbbi esetében bizonyára nem lesz hatalmas akadály kiszednie magát a kötelek szorításából, elvégre kalóz év(tized)ei alatt kellett látnia egy párszor kötelet. Elvégre ő sem volt mindig kapitány, bármilyen furcsa is. Volt ő fürge legénységi tag, aki később... Nos, fogalmazzunk úgy, megörökölte a Táncoló Hölgyet az előző tulajdonosától. Így hát tapasztalata van, hacsak nem fásultak el képességei az idő során.
Mikor az ajtó bezárul és immáron csak hárman maradnak, a szoba átalakul és egy egészen ismerős helyre kerül. Nem azért, mert annyit jár a barakkba, csupán az utóbbi negyvenhárom napot mégiscsak ott töltötte. Ráadásul mielőtt ide került volna, akkor is pár perce lépett be az épületbe. A berendezési tárgyak szintén ismerősen hatnak, elvégre nem is kalóz, aki nem járt még a Rumosban. Pedig ő alighanem az. Hárman maradtak hát, ez pedig azt jelenti, hogy hacsak nincs beépített ember, akkor mindhárman a gyűjtemény részei csupán. A gyűjtemények pedig nem szokták egymást meggátolni a szökésben, így hát el is kezdi kiszedni kezét, majd ha sikerrel jár lábát is a kötél szorításából - ez már sokkal gyorsabban fog menni bizonyára, hiszen abból csak egy van. Ezután első gondolata, hogy nincs semmi fegyvere. Ettől pedig nagyon sebezhetőnek érzi magát, hát - ha sikerül felállnia, mivel a kötél kibogozása is sikeres - a közeli berendezési tárgyakon körülnéz. Ha talál egy korsót, poharat, vagy bármilyen tárgyat, ami meghosszabbítja egy kicsit karját, akkor azt kézbe veszi, ha nem, akkor nem, mert hát akkor hogyan?
Szavai azonban akkor is hallhatóak, ha sikerült kiszednie magát a kötelek fogságából és akkor is, ha nem. Ekképp szól. *
- Gondolom nem lövök nagyon mellé, ha asszondom, először jártok itt. Mer' akkor jobban teszitek, ha nem bízzátok el magatokat. Én már harmadszor szökök meg innen, hát jobb, ha engem követtek! * Kicsit kihúzza magát, majd a "21-es raktár" irányába néz. *
- De, ha túl akarjátok élni, követnetek kell az utasításaim. * Az ugyan jó kérdés, hogy egy egoista, szájhős törpe és egy fiatal leányzó mennyire tud hinni egy féllábú idős alaknak, de a szükség néha csodákra képes. *
//1. Csapat//
* Továbbra is csendben ücsörögve figyeli a jelenetet. A Kapitány, a legénysége és a papagája igazán szórakoztató színdarabbal kedveskednek a foglyoknak. Vagy gyűjteményeknek, ahogy tetszik. Időközben azért párszor lepillant a kezét összeszorító kötelekre, hogy megállapítsa: egyszerű kötözésről van-e szó, vagy valamilyen furmányos megoldásról. Előbbi esetében bizonyára nem lesz hatalmas akadály kiszednie magát a kötelek szorításából, elvégre kalóz év(tized)ei alatt kellett látnia egy párszor kötelet. Elvégre ő sem volt mindig kapitány, bármilyen furcsa is. Volt ő fürge legénységi tag, aki később... Nos, fogalmazzunk úgy, megörökölte a Táncoló Hölgyet az előző tulajdonosától. Így hát tapasztalata van, hacsak nem fásultak el képességei az idő során.
Mikor az ajtó bezárul és immáron csak hárman maradnak, a szoba átalakul és egy egészen ismerős helyre kerül. Nem azért, mert annyit jár a barakkba, csupán az utóbbi negyvenhárom napot mégiscsak ott töltötte. Ráadásul mielőtt ide került volna, akkor is pár perce lépett be az épületbe. A berendezési tárgyak szintén ismerősen hatnak, elvégre nem is kalóz, aki nem járt még a Rumosban. Pedig ő alighanem az. Hárman maradtak hát, ez pedig azt jelenti, hogy hacsak nincs beépített ember, akkor mindhárman a gyűjtemény részei csupán. A gyűjtemények pedig nem szokták egymást meggátolni a szökésben, így hát el is kezdi kiszedni kezét, majd ha sikerrel jár lábát is a kötél szorításából - ez már sokkal gyorsabban fog menni bizonyára, hiszen abból csak egy van. Ezután első gondolata, hogy nincs semmi fegyvere. Ettől pedig nagyon sebezhetőnek érzi magát, hát - ha sikerül felállnia, mivel a kötél kibogozása is sikeres - a közeli berendezési tárgyakon körülnéz. Ha talál egy korsót, poharat, vagy bármilyen tárgyat, ami meghosszabbítja egy kicsit karját, akkor azt kézbe veszi, ha nem, akkor nem, mert hát akkor hogyan?
Szavai azonban akkor is hallhatóak, ha sikerült kiszednie magát a kötelek fogságából és akkor is, ha nem. Ekképp szól. *
- Gondolom nem lövök nagyon mellé, ha asszondom, először jártok itt. Mer' akkor jobban teszitek, ha nem bízzátok el magatokat. Én már harmadszor szökök meg innen, hát jobb, ha engem követtek! * Kicsit kihúzza magát, majd a "21-es raktár" irányába néz. *
- De, ha túl akarjátok élni, követnetek kell az utasításaim. * Az ugyan jó kérdés, hogy egy egoista, szájhős törpe és egy fiatal leányzó mennyire tud hinni egy féllábú idős alaknak, de a szükség néha csodákra képes. *
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-29 01:33:57
Üzenet elküldve: 2017-01-29 01:33:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Meghallgatják a hajó paramétereit és sebességét is amit Grubek szakértő hümmögéssel kommentál mintha egy ezredről is tudná, hogy mennyi. Saját dicsőségét ritkán szokták elismerni úgyhogy a kapitány rögvest nagyot nő a szemében, hogy így tesz.*
-Jól van majd ha átmentem ezen a raktáron vagy mi ez akkor majd eléneklem a rólam szóló dicsőítő dalocskát is amiből arról szól mikor megmentettem a pegazust.
*A kapitány remek vezetői képességeiről is bemutatót tart amit Grubek is elismer magában, hogy pont így kell csinálni akkor is mikor a haverokkal épp házat építenek vagy újítanak fel. Mikor távoznak és az ajtó bezárul ki is jelenti.*
-Becsületes fickó. Látszik a szemén. Kisasszony nem kell idegeskedni amíg a Nagy Grubek Norragimhak-ot látja. Nem ez az első alkalom, hogy elraboltak és egy fura világban ébredek, sőt múltkor még női hálóinget is adtak rám. Nem tűnik veszélyesnek, de az ugyanis a nők nem bírták levenni izmos vádlimról a tekintetüket. Nem is csoda, hogy mindenféle óriáskoponya meg tudott minket lepni. Mármint őket mert engem nem lehet meglepni. Na, nézzük ezt a kötelet.
*Múltkori kalandjánál is meg lett kötözve úgyhogy ebben már van egy kis gyakorlata. Megpróbál ügyesen kijutni belőle. Ha nem megy akkor meg erővel. Ha úgysem megy akkor erővel és közben visít. Mármint nem visít hanem a hihetetlen Norragimhak-féle harci üvöltést hallatja amitől még a legnagyobb harcosok is sikítva, bár nem ilyen magas hangon mint Gerubek, rohannak haza az anyjuk szoknyája alá.*
//1. Csapat//
*Meghallgatják a hajó paramétereit és sebességét is amit Grubek szakértő hümmögéssel kommentál mintha egy ezredről is tudná, hogy mennyi. Saját dicsőségét ritkán szokták elismerni úgyhogy a kapitány rögvest nagyot nő a szemében, hogy így tesz.*
-Jól van majd ha átmentem ezen a raktáron vagy mi ez akkor majd eléneklem a rólam szóló dicsőítő dalocskát is amiből arról szól mikor megmentettem a pegazust.
*A kapitány remek vezetői képességeiről is bemutatót tart amit Grubek is elismer magában, hogy pont így kell csinálni akkor is mikor a haverokkal épp házat építenek vagy újítanak fel. Mikor távoznak és az ajtó bezárul ki is jelenti.*
-Becsületes fickó. Látszik a szemén. Kisasszony nem kell idegeskedni amíg a Nagy Grubek Norragimhak-ot látja. Nem ez az első alkalom, hogy elraboltak és egy fura világban ébredek, sőt múltkor még női hálóinget is adtak rám. Nem tűnik veszélyesnek, de az ugyanis a nők nem bírták levenni izmos vádlimról a tekintetüket. Nem is csoda, hogy mindenféle óriáskoponya meg tudott minket lepni. Mármint őket mert engem nem lehet meglepni. Na, nézzük ezt a kötelet.
*Múltkori kalandjánál is meg lett kötözve úgyhogy ebben már van egy kis gyakorlata. Megpróbál ügyesen kijutni belőle. Ha nem megy akkor meg erővel. Ha úgysem megy akkor erővel és közben visít. Mármint nem visít hanem a hihetetlen Norragimhak-féle harci üvöltést hallatja amitől még a legnagyobb harcosok is sikítva, bár nem ilyen magas hangon mint Gerubek, rohannak haza az anyjuk szoknyája alá.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-29 00:51:37
Üzenet elküldve: 2017-01-29 00:51:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Érdeklődve, s némán figyeli, ahogy a vörös nőn és a szárnyas gyereken osztozkodnak a kapitány csúszó-mászói. Amíg ő maga nem kerül terítékre, addig teljes a lelki nyugalma. Sosem volt egy népszerű teremtmény a férfiak körében. A nőkében is csak egy hüvelykkel teljesített jobban.
A talpnyaló az osztozás végén lelép, Udrának úgy tűnik, hogy lelkesebben végzi a munkáját most, mint akkor, amikor a tükrön túl hallotta. Hiába, egy kis motiváció mindég meg teszi a hatását. Csak jóféle jutalmat kell felajánlani, ismerni kell hozzá az embert - vagy időszörnyet, akárhogy is nevezzék magukat ezek a dögök.
Addig nincs is semmi hibája a komédiának, amíg a félvér csak a néző szerepét tölti be, de mikor a Tata hozzá is fordul az… érdekes arcával, akkor már kezdi szorongva érezni magát. Úgy elhúzza a fejét, mintha az öreg túl közel hajolt volna hozzá, az ilyen teremtményektől sosem lehet elég távol kerülni. Ezen kívül sem egy megvető pillantás nem hagyja el képét, sem egy rossz szó a száját.
A magyarázatra oda figyel, nem rázza meg gyenge lelkét a létezésének megszűnése egy másik idősíkon beszéd. Se elhinni, se megérteni nem akarja.
A halálról szőtt dajkamesére már megenged magának egy fáradt fej hátravetést.*
~Mesék, mesék, mesék… kölyöknek nézek ki?~
*Egy pár elmében gyenge termeten kívül senki nem hiszi el, hogy egy kaszás, fekete köpenyes borzalom járja a világot és életeket kaszál. A szemét is megforgatja, amikor a kölcsönvett szörnyekről, meg a fizetségről hadovál. Most kezdi Udra jobban elhinni, hogy egy feledékeny vén hülye szórakoztatja őket és nincs itt szó semmi varázslatról, meg időpergetésről, satöbbi bolondságról.*
~A halál fizetett a szörnyekkel, de miért? Vagy azért fizetett, hogy átvegye a szörnyeket? Akkor meg mivel fizetett? Én bolondultam meg?~
*Belesajdul a feje a sok összevisszaságba, ami úgy árad a vén szájából, mint fos a lány seggéből egy jó kis wegtoreni fűszeres babfőzelék után. A szaga sem különbözik attól, amit itt hall.
Szeretné a homlokát tenyerei meleg ölelésébe temetni, vagy kivágni a fickó nyelvét, hogy soha többé senkinek ne kelljen ilyen süketelést elviselnie. Még komédiásnak is éppen hogy csak elégséges a teljesítménye. A szerepéből is kiesik mindegyre. Udra végül arra a következtetésre jut, hogy most már ki akar innen jutni, hamar. Ez éppen elég motiváció számára.
Szerencsére végszóra a kapitány ki is hordja a valagát a szobából a pulyka szörnnyel együtt. Már-már megnyugodna, amikor szíve megint hevesen kezd el verni a változó szoba miatt. Egy pillanat nyugtuk sem lehet, még egy pillanatnyi sem. Legalább a kezei szabadok, ami szép.
Szép egyenletesen áll fel a fűről, amire tették, s komótos egykedvűséggel hallgatja, a két nőstény mondókáját.*
- Oi… bünkó bända… tëát ígérni ëgy hölgynëk, aztán kitépni këzei közül… *Morfondírozik végül csendesen, saját tájszólásával ejtve a szavakat. Szomorúan néz az üres pult felé, mely már oly kedves kezdett lenni számára. Titkon reméli, hogy egy üveg valami azért még lapul ott elfekvőben.
Alig ér gondolatai végére a fiatal tündérke pont őt nézte ki magának, hogy közelébe kerüljön. Nem örül, egyrészt azért mert tündér, másrészt pedig mert gyerek. Külön-külön sem bírja őket, hát még így egyben.*
- Nézd mëg a sáträd, szárnyäs… *Mondja lekezelően, majd mivel minden felszerelése nála van, egy hosszú derékövet kanyarít le magról és nyújtja a gyerek felé. Nem teszi hozzá szóval, de reméli, hogy a tündér megérti, mit akar vele. Ha a nyakára köti, ha a derekára a félvérnek mindegy. Hosszabb, mintha egymás kezét fognák és biztosabb is, egyszerűbben ki tudja rántani vele a sátorból, ha gond adódna.*
- Csäk mözogj… *Sürgeti meg a kölköt. Ha addig megvannak a sátor átvizsgálásával, amíg a vörös a pultot nézegeti, talán lesz némi esély, hogy együtt húzzák el a csíkot a varázslatos teremből.*
- Hé, nézz nekëm välami ihätót… *Mosolyodik el nem túl kedvesen, míg a másik félvér amarrébb kotor, s ő várja, hogy a tündér magára kösse azt a szíjat és behatoljon a sátrába, amíg ő a másik végét tartja, s azon gondolkodik, hogy baromi jól esne egy pipaszünet.*
//2. Csapat//
*Érdeklődve, s némán figyeli, ahogy a vörös nőn és a szárnyas gyereken osztozkodnak a kapitány csúszó-mászói. Amíg ő maga nem kerül terítékre, addig teljes a lelki nyugalma. Sosem volt egy népszerű teremtmény a férfiak körében. A nőkében is csak egy hüvelykkel teljesített jobban.
A talpnyaló az osztozás végén lelép, Udrának úgy tűnik, hogy lelkesebben végzi a munkáját most, mint akkor, amikor a tükrön túl hallotta. Hiába, egy kis motiváció mindég meg teszi a hatását. Csak jóféle jutalmat kell felajánlani, ismerni kell hozzá az embert - vagy időszörnyet, akárhogy is nevezzék magukat ezek a dögök.
Addig nincs is semmi hibája a komédiának, amíg a félvér csak a néző szerepét tölti be, de mikor a Tata hozzá is fordul az… érdekes arcával, akkor már kezdi szorongva érezni magát. Úgy elhúzza a fejét, mintha az öreg túl közel hajolt volna hozzá, az ilyen teremtményektől sosem lehet elég távol kerülni. Ezen kívül sem egy megvető pillantás nem hagyja el képét, sem egy rossz szó a száját.
A magyarázatra oda figyel, nem rázza meg gyenge lelkét a létezésének megszűnése egy másik idősíkon beszéd. Se elhinni, se megérteni nem akarja.
A halálról szőtt dajkamesére már megenged magának egy fáradt fej hátravetést.*
~Mesék, mesék, mesék… kölyöknek nézek ki?~
*Egy pár elmében gyenge termeten kívül senki nem hiszi el, hogy egy kaszás, fekete köpenyes borzalom járja a világot és életeket kaszál. A szemét is megforgatja, amikor a kölcsönvett szörnyekről, meg a fizetségről hadovál. Most kezdi Udra jobban elhinni, hogy egy feledékeny vén hülye szórakoztatja őket és nincs itt szó semmi varázslatról, meg időpergetésről, satöbbi bolondságról.*
~A halál fizetett a szörnyekkel, de miért? Vagy azért fizetett, hogy átvegye a szörnyeket? Akkor meg mivel fizetett? Én bolondultam meg?~
*Belesajdul a feje a sok összevisszaságba, ami úgy árad a vén szájából, mint fos a lány seggéből egy jó kis wegtoreni fűszeres babfőzelék után. A szaga sem különbözik attól, amit itt hall.
Szeretné a homlokát tenyerei meleg ölelésébe temetni, vagy kivágni a fickó nyelvét, hogy soha többé senkinek ne kelljen ilyen süketelést elviselnie. Még komédiásnak is éppen hogy csak elégséges a teljesítménye. A szerepéből is kiesik mindegyre. Udra végül arra a következtetésre jut, hogy most már ki akar innen jutni, hamar. Ez éppen elég motiváció számára.
Szerencsére végszóra a kapitány ki is hordja a valagát a szobából a pulyka szörnnyel együtt. Már-már megnyugodna, amikor szíve megint hevesen kezd el verni a változó szoba miatt. Egy pillanat nyugtuk sem lehet, még egy pillanatnyi sem. Legalább a kezei szabadok, ami szép.
Szép egyenletesen áll fel a fűről, amire tették, s komótos egykedvűséggel hallgatja, a két nőstény mondókáját.*
- Oi… bünkó bända… tëát ígérni ëgy hölgynëk, aztán kitépni këzei közül… *Morfondírozik végül csendesen, saját tájszólásával ejtve a szavakat. Szomorúan néz az üres pult felé, mely már oly kedves kezdett lenni számára. Titkon reméli, hogy egy üveg valami azért még lapul ott elfekvőben.
Alig ér gondolatai végére a fiatal tündérke pont őt nézte ki magának, hogy közelébe kerüljön. Nem örül, egyrészt azért mert tündér, másrészt pedig mert gyerek. Külön-külön sem bírja őket, hát még így egyben.*
- Nézd mëg a sáträd, szárnyäs… *Mondja lekezelően, majd mivel minden felszerelése nála van, egy hosszú derékövet kanyarít le magról és nyújtja a gyerek felé. Nem teszi hozzá szóval, de reméli, hogy a tündér megérti, mit akar vele. Ha a nyakára köti, ha a derekára a félvérnek mindegy. Hosszabb, mintha egymás kezét fognák és biztosabb is, egyszerűbben ki tudja rántani vele a sátorból, ha gond adódna.*
- Csäk mözogj… *Sürgeti meg a kölköt. Ha addig megvannak a sátor átvizsgálásával, amíg a vörös a pultot nézegeti, talán lesz némi esély, hogy együtt húzzák el a csíkot a varázslatos teremből.*
- Hé, nézz nekëm välami ihätót… *Mosolyodik el nem túl kedvesen, míg a másik félvér amarrébb kotor, s ő várja, hogy a tündér magára kösse azt a szíjat és behatoljon a sátrába, amíg ő a másik végét tartja, s azon gondolkodik, hogy baromi jól esne egy pipaszünet.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-01-28 15:55:05
Üzenet elküldve: 2017-01-28 15:55:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Nem akar ő sem itt maradni, viszont nem akarja a saját dolgát megnehezíteni.*
~ Attól, hogy szárnya van, attól én-~
*Bele sem akar gondolni, hogy annak az elfajzott madárnak miféle elképzelések forognak a fejében.
Némileg túl van a virágos történeten, és cseppet sincs az ínyére. Rémült tekintettel figyel a kapitány szavaira. Amikor lecsitítja azt borzalmas élőlényt, a szíve a torkában dobog.*
~ Akkor most élünk? Csak nem létezünk? Érzünk mindent, és nem álmodunk?~
*Sajnos az elképzelése sem vitte előrébb, nagy valószínűséggel, csak a saját képzelete szórakozott vele, s ezért gondolta, hogy rengeteg idő múlt el azóta, így viszont még nehezebb viszonyítani, miszerint mennyi idejük van hátra. Eléggé képlékeny az egész mindenség, mivel az a három nem olyan sok, arról nem is beszélve, hogy a szükségletüket miként fogják pótolni. Nem a halál a borzalmas, hanem azok a pillanatok amik közvetlenül előtte vannak. Legszívesebben zokogna, mert nem tudja mivel érdemelte ki ezt a sorsot. (Ez van és kész.)
Azt már _tudja_ (vagy nem), hogy hol van, viszont nem érti, miért biztatja az _időszellem_ őket a menekülésre? Nem azt kéne ilyenkor mondani, hogy nincs menekvés?
Szeretne újabb kérdést feltenni, azonban addigra befejezi a kapitány a monológját, kimegy a teremből, s egy igen furcsa helyre kerülnek, a szoba egy az egyben megváltozik.
A kis tündér fenékre zuhan, de néhány másodpercig meg van illetődve, egy-egy könnycseppet kerül a szemecskéiben. (Jobban mondva halálra van rémülve.)*
- Mama pap-
*Elharapja a végét, mert rögtön eszébe jut, hogy már ők nincsenek az élők sorában. Ha itt hal meg, lehet tényleg nem fog velük ismét találkozni. Újabb ok, hogy kiszabaduljon, és a _valóságban_ élje a továbbiakban az életét.
Nemsokára egy furcsa érzés keríti a hatalmába, amit már érzett korábban. Egy sugallat, amely mintha az mondaná. ÉLJ! Egyből összeszedi magát, mert a siránkozással nem lehet előrébb jutni.
Ha Ronda szavainak hihet, akkor más szabályok törvények uralkodnak itt, mint _odahaza_, ahogy feleszmél elkezdi vizsgálni a környezetét. Az egyik társa _ÚGY NÉZ KI_ kiszabadult, s remélhetőleg ez így is van. Talán Khajával is ez történt? Ebben nem lehet teljesen biztos. Mindenesetre, ebben az időpillanatban úgy érzi nincs megkötözve. Ameddig ez az állapot áll fent, ezt ki is használja. Felemeli mindkét kezét, a lábait megmozgatja, és a tenyerét nyitogatja.
Közben hallja a csípős stílusú asszony hangját, abból a szempontból tényleg jót mond, hogy együtt több esélyük van a kiszabadulásra. Eddig a _gonoszság_ a szemében teljesen ismeretlen fogalom volt. Viszont mi lesz az a pont amikor _a sorstársuk_ életéről lemondanak, s inkább a sajátjukat mentik. Természetesen a legjobb forgatókönyv ha mindhárman kiszabadulnak, az ő részéről mindent meg fog tenni, amennyiben van értelme. Nincs felszerelése csak a ruhája, meg pár apróság ami nála van, mint például némi arany. (Nagyon fél, és nem nagyon tárulkozik ki, hogy mégis miben tudja segíteni a menekülésüket.)
A vörös hajú félvér szavaira csak bólogat, majd el kezd magában beszélni, jól hallhatóan.*
- "folyatást", vagy "ezredpergetést", "remény", "kaeprinyen" "gyere vissza holnap".
*Fogalma sincs miért olyan érdekesek, csak olyan furcsa hangsúllyal mondta a kapitány, így felfigyelt ezekre a szavakra.*
- Vajon három napunk van innen kijutni a valóságba? Vagy csak először innen jussunk ki, mert különben elér minket a végzet?
Tizenegyes raktárban vagyunk? Az nem egy zárt tér?
*Amint megkérdezte, és ha harmadik társuk is csatlakozik, akkor odaröppen hozzá. Szárnyait eddig sem érezte megkötözve, azzal biztosan oda tud jutni hozzá.*
- Először a sátort kéne megnézni, ha gondoljátok bemennék oda, viszont-
*Legrosszabb eshetőségre is gondol, hogy akár meggondolatlanság a részéről, de melyik a jobb? Valamit tenni vagy ülni a babérokon. Egyelőre azt az ajtót nem meri kinyitni, először itt fedezzenek fel mint amit tudnak.*
- Én az mondom fogjuk meg egymás kezét. Én lennék a lánc végén, és bemennék szétnézni abban a "tákolmányban".
*Mutat a sátorszerűségre.*
- Ha gond lenne ki tudjatok húzni.
*Alig nyom két és fél kilogrammot, talán nem lesz nehéz feladat, kirántaniuk, amennyiben valami közbe szólna.*
//2. Csapat//
*Nem akar ő sem itt maradni, viszont nem akarja a saját dolgát megnehezíteni.*
~ Attól, hogy szárnya van, attól én-~
*Bele sem akar gondolni, hogy annak az elfajzott madárnak miféle elképzelések forognak a fejében.
Némileg túl van a virágos történeten, és cseppet sincs az ínyére. Rémült tekintettel figyel a kapitány szavaira. Amikor lecsitítja azt borzalmas élőlényt, a szíve a torkában dobog.*
~ Akkor most élünk? Csak nem létezünk? Érzünk mindent, és nem álmodunk?~
*Sajnos az elképzelése sem vitte előrébb, nagy valószínűséggel, csak a saját képzelete szórakozott vele, s ezért gondolta, hogy rengeteg idő múlt el azóta, így viszont még nehezebb viszonyítani, miszerint mennyi idejük van hátra. Eléggé képlékeny az egész mindenség, mivel az a három nem olyan sok, arról nem is beszélve, hogy a szükségletüket miként fogják pótolni. Nem a halál a borzalmas, hanem azok a pillanatok amik közvetlenül előtte vannak. Legszívesebben zokogna, mert nem tudja mivel érdemelte ki ezt a sorsot. (Ez van és kész.)
Azt már _tudja_ (vagy nem), hogy hol van, viszont nem érti, miért biztatja az _időszellem_ őket a menekülésre? Nem azt kéne ilyenkor mondani, hogy nincs menekvés?
Szeretne újabb kérdést feltenni, azonban addigra befejezi a kapitány a monológját, kimegy a teremből, s egy igen furcsa helyre kerülnek, a szoba egy az egyben megváltozik.
A kis tündér fenékre zuhan, de néhány másodpercig meg van illetődve, egy-egy könnycseppet kerül a szemecskéiben. (Jobban mondva halálra van rémülve.)*
- Mama pap-
*Elharapja a végét, mert rögtön eszébe jut, hogy már ők nincsenek az élők sorában. Ha itt hal meg, lehet tényleg nem fog velük ismét találkozni. Újabb ok, hogy kiszabaduljon, és a _valóságban_ élje a továbbiakban az életét.
Nemsokára egy furcsa érzés keríti a hatalmába, amit már érzett korábban. Egy sugallat, amely mintha az mondaná. ÉLJ! Egyből összeszedi magát, mert a siránkozással nem lehet előrébb jutni.
Ha Ronda szavainak hihet, akkor más szabályok törvények uralkodnak itt, mint _odahaza_, ahogy feleszmél elkezdi vizsgálni a környezetét. Az egyik társa _ÚGY NÉZ KI_ kiszabadult, s remélhetőleg ez így is van. Talán Khajával is ez történt? Ebben nem lehet teljesen biztos. Mindenesetre, ebben az időpillanatban úgy érzi nincs megkötözve. Ameddig ez az állapot áll fent, ezt ki is használja. Felemeli mindkét kezét, a lábait megmozgatja, és a tenyerét nyitogatja.
Közben hallja a csípős stílusú asszony hangját, abból a szempontból tényleg jót mond, hogy együtt több esélyük van a kiszabadulásra. Eddig a _gonoszság_ a szemében teljesen ismeretlen fogalom volt. Viszont mi lesz az a pont amikor _a sorstársuk_ életéről lemondanak, s inkább a sajátjukat mentik. Természetesen a legjobb forgatókönyv ha mindhárman kiszabadulnak, az ő részéről mindent meg fog tenni, amennyiben van értelme. Nincs felszerelése csak a ruhája, meg pár apróság ami nála van, mint például némi arany. (Nagyon fél, és nem nagyon tárulkozik ki, hogy mégis miben tudja segíteni a menekülésüket.)
A vörös hajú félvér szavaira csak bólogat, majd el kezd magában beszélni, jól hallhatóan.*
- "folyatást", vagy "ezredpergetést", "remény", "kaeprinyen" "gyere vissza holnap".
*Fogalma sincs miért olyan érdekesek, csak olyan furcsa hangsúllyal mondta a kapitány, így felfigyelt ezekre a szavakra.*
- Vajon három napunk van innen kijutni a valóságba? Vagy csak először innen jussunk ki, mert különben elér minket a végzet?
Tizenegyes raktárban vagyunk? Az nem egy zárt tér?
*Amint megkérdezte, és ha harmadik társuk is csatlakozik, akkor odaröppen hozzá. Szárnyait eddig sem érezte megkötözve, azzal biztosan oda tud jutni hozzá.*
- Először a sátort kéne megnézni, ha gondoljátok bemennék oda, viszont-
*Legrosszabb eshetőségre is gondol, hogy akár meggondolatlanság a részéről, de melyik a jobb? Valamit tenni vagy ülni a babérokon. Egyelőre azt az ajtót nem meri kinyitni, először itt fedezzenek fel mint amit tudnak.*
- Én az mondom fogjuk meg egymás kezét. Én lennék a lánc végén, és bemennék szétnézni abban a "tákolmányban".
*Mutat a sátorszerűségre.*
- Ha gond lenne ki tudjatok húzni.
*Alig nyom két és fél kilogrammot, talán nem lesz nehéz feladat, kirántaniuk, amennyiben valami közbe szólna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045