Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:09:23
Üzenet elküldve: 2017-03-09 22:09:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Lena egyre jobban kezd összezavarodni. Az emlékeit visszakapta, ez egy remek kiindulási pont, viszont úgy tűnik, most a többiek kaptak be valami rontást vagy átkot. A saját problémájával -már ha a karján lévő vacak probléma- nem is foglalkozik, rögtön a tündérke segítségére siet.*
-Khaja, nyugodj meg! *Öleli át a jég hideg, didergő testet.* Nyugodj meg! Csak illúzió volt, de már elmúlt. *Nem tudja ugyan, mit látott a tündér, de nem is akarja. Remélhetőleg sikerül egy kis életet önteni a csöppségbe, és képes lesz velük együtt folytatni az utat.* Ez a hely játszadozik velünk. Az elménk sincs biztonságban, nagyon óvatosnak kell lennünk.
*Mikor elindultak, még bátran ment az orra után, járkált, nézelődött, most már viszont legszívesebben leülne egy sarokba, és mozdulatlanul várná, hogy az egésznek vége legyen. Sőt, ennél az őrületnél még a kapitány is jobb. Inkább jöjjön vissza a nyüves papagájával együtt, csak nem kelljen tovább szenvedniük ebben az őrületben.
Elengedi Khaját, de mielőtt tovább mennének, felveszi az eldobott okulárét. Nem néz bele, esze ágában sincs, csupán zsebre vágja, hátha még jó lesz valamire. Ám úgy tűnik, a mindig mogorva Farkasbőrrel is történt valami. Habár semmi sem látszik rajta, pihegve rogy le a fal tövében.*
-Igazad lehet... *Tényleg nagy segítség, ha nem csak találgatnak, hanem elmondják egymásnak, ki mit él át. El is kezdi, hogy addig a bajtársainak legyen ideje összeszednie magukat.* Egy pár perce elvesztettem az emlékeimet, miután... rosszul válaszoltunk. *Nem akar visszagondolni arra, amikor fogak morzsolták porrá a húsát.* De amint beléptünk ebbe a szobába, minden visszatért, és úgy tűnik, nincsen semmi maradandó mellékhatása. Már csak ezzel nem tudok mit kezdeni. *Nyújtja előre karját, hogy megmutassa a lányoknak a világító számokat.* Lanawinban biztos lennék benne, hogy csak egy megbűvölt karperec, de itt fogalmam sincs mi lehet. Remélem nem fog felrobbanni...
*Nem látott még bombát, nem is tudja, hogy azoknak néha szokása visszaszámolni, ha éppen egy órához vannak kötve. Mégis, a legnagyobb félelme, hogy minden előjel nélkül felrobban ez a kicsiny szerkezet, és jobb esetben csak a csuklóját viszi magával.*
//2. csapat//
*Lena egyre jobban kezd összezavarodni. Az emlékeit visszakapta, ez egy remek kiindulási pont, viszont úgy tűnik, most a többiek kaptak be valami rontást vagy átkot. A saját problémájával -már ha a karján lévő vacak probléma- nem is foglalkozik, rögtön a tündérke segítségére siet.*
-Khaja, nyugodj meg! *Öleli át a jég hideg, didergő testet.* Nyugodj meg! Csak illúzió volt, de már elmúlt. *Nem tudja ugyan, mit látott a tündér, de nem is akarja. Remélhetőleg sikerül egy kis életet önteni a csöppségbe, és képes lesz velük együtt folytatni az utat.* Ez a hely játszadozik velünk. Az elménk sincs biztonságban, nagyon óvatosnak kell lennünk.
*Mikor elindultak, még bátran ment az orra után, járkált, nézelődött, most már viszont legszívesebben leülne egy sarokba, és mozdulatlanul várná, hogy az egésznek vége legyen. Sőt, ennél az őrületnél még a kapitány is jobb. Inkább jöjjön vissza a nyüves papagájával együtt, csak nem kelljen tovább szenvedniük ebben az őrületben.
Elengedi Khaját, de mielőtt tovább mennének, felveszi az eldobott okulárét. Nem néz bele, esze ágában sincs, csupán zsebre vágja, hátha még jó lesz valamire. Ám úgy tűnik, a mindig mogorva Farkasbőrrel is történt valami. Habár semmi sem látszik rajta, pihegve rogy le a fal tövében.*
-Igazad lehet... *Tényleg nagy segítség, ha nem csak találgatnak, hanem elmondják egymásnak, ki mit él át. El is kezdi, hogy addig a bajtársainak legyen ideje összeszednie magukat.* Egy pár perce elvesztettem az emlékeimet, miután... rosszul válaszoltunk. *Nem akar visszagondolni arra, amikor fogak morzsolták porrá a húsát.* De amint beléptünk ebbe a szobába, minden visszatért, és úgy tűnik, nincsen semmi maradandó mellékhatása. Már csak ezzel nem tudok mit kezdeni. *Nyújtja előre karját, hogy megmutassa a lányoknak a világító számokat.* Lanawinban biztos lennék benne, hogy csak egy megbűvölt karperec, de itt fogalmam sincs mi lehet. Remélem nem fog felrobbanni...
*Nem látott még bombát, nem is tudja, hogy azoknak néha szokása visszaszámolni, ha éppen egy órához vannak kötve. Mégis, a legnagyobb félelme, hogy minden előjel nélkül felrobban ez a kicsiny szerkezet, és jobb esetben csak a csuklóját viszi magával.*
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:35:33
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:35:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. csapat//
*Ezt az áldást szívesen fogadta volna már megszelídítve. Tudja, hogy mindenért küzdeni kell ám, de az még nem azt jelenti, hogy szeret is.
Próbál tovább jutni, de nagyon nehezen megy. Olyan ez, mintha egy hatalmas dézsa mézben tapicskolna, csak nem olyan édes. Mást nem tud tenni, mint időt hagynia arra, hogy megszokja ezt az egészet. Ezt viszont sehogy sem akar sikerülni magára erőltetnie, mivel mindenhonnan a sötét árnyakat látja. Most agresszívabbaknak tűnnek. Mintha rá akarnának ugrani minden pillanatban, aztán meg olyanok, mint előtte.
A legrosszabb az, hogy sehogy sem tudja őket tekintetével elkapni és így nem látja mit is akarnak. Nem látja az arckifejezésüket, ha egyáltalán van arcuk, pedig az is segítene.
Valahonnan messzebbről a tündér hangját hallja, ahogy kiabál. Az ajtóban igyekszik visszafordulni, hogy mi lehet a gond vele. Lát egy szemüveget is, ami kirepül a kicsi kezéből és a földre esik, hogy kettérepedjen lencséje.
~Arra még szükségünk lehet.~ Gondolja komótosan. Nem szólal meg még, mivel látja, hogy a hisztérikus tündéren nem tud ezzel segíteni. Az ajtó felé fordul vissza és kilincsét lenyomva résre nyitja azt, hogy betekintsen. Sötétséget lát és lágyan derengő fénypontokat.
Több dolog is lejátszódik a fejében. Talán a vaksötétben van valahol egy ösvény, amit ezek a fénypontok vezetnek. Talán vérszomjas vadállatok csillogó szemei. Talán messzi távolban lobogó tábortüzek. Vagy lámpások pislákoló fénye házak ablakában.
Egyedül nem vág neki a hosszú útnak. Lágyan becsukja az ajtót és nekidőlve fenekét a földre teszi. Térdei felhúzódva hevernek szemével egy vonalban és a fekete alakokkal keretezett látásával a két nőneműre néz.*
- Pihënhëtnénk? *Veti fel az ötletet komótosan. A valóságból valóságba való vándorút után rá férne egy fertály óra.*
- Bëszélgëssünk… *Mondja lassan tovább. Talán akkor többre mennek, ha megosztják egymással a tapasztalataikat.*
//2. csapat//
*Ezt az áldást szívesen fogadta volna már megszelídítve. Tudja, hogy mindenért küzdeni kell ám, de az még nem azt jelenti, hogy szeret is.
Próbál tovább jutni, de nagyon nehezen megy. Olyan ez, mintha egy hatalmas dézsa mézben tapicskolna, csak nem olyan édes. Mást nem tud tenni, mint időt hagynia arra, hogy megszokja ezt az egészet. Ezt viszont sehogy sem akar sikerülni magára erőltetnie, mivel mindenhonnan a sötét árnyakat látja. Most agresszívabbaknak tűnnek. Mintha rá akarnának ugrani minden pillanatban, aztán meg olyanok, mint előtte.
A legrosszabb az, hogy sehogy sem tudja őket tekintetével elkapni és így nem látja mit is akarnak. Nem látja az arckifejezésüket, ha egyáltalán van arcuk, pedig az is segítene.
Valahonnan messzebbről a tündér hangját hallja, ahogy kiabál. Az ajtóban igyekszik visszafordulni, hogy mi lehet a gond vele. Lát egy szemüveget is, ami kirepül a kicsi kezéből és a földre esik, hogy kettérepedjen lencséje.
~Arra még szükségünk lehet.~ Gondolja komótosan. Nem szólal meg még, mivel látja, hogy a hisztérikus tündéren nem tud ezzel segíteni. Az ajtó felé fordul vissza és kilincsét lenyomva résre nyitja azt, hogy betekintsen. Sötétséget lát és lágyan derengő fénypontokat.
Több dolog is lejátszódik a fejében. Talán a vaksötétben van valahol egy ösvény, amit ezek a fénypontok vezetnek. Talán vérszomjas vadállatok csillogó szemei. Talán messzi távolban lobogó tábortüzek. Vagy lámpások pislákoló fénye házak ablakában.
Egyedül nem vág neki a hosszú útnak. Lágyan becsukja az ajtót és nekidőlve fenekét a földre teszi. Térdei felhúzódva hevernek szemével egy vonalban és a fekete alakokkal keretezett látásával a két nőneműre néz.*
- Pihënhëtnénk? *Veti fel az ötletet komótosan. A valóságból valóságba való vándorút után rá férne egy fertály óra.*
- Bëszélgëssünk… *Mondja lassan tovább. Talán akkor többre mennek, ha megosztják egymással a tapasztalataikat.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:45:51
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:45:51
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A kis csapat kellemes, vagy éppen kellemetlen sokkon esett át. Egy biztos, az új helyzetet mindenkinek szokni kell. Leginkább Lena az, aki a helyzet magaslatán van, ezért ő foghatja fel leghamarabb a többiek helyzetét. Udra elsőre elkezd zihálni. Ez az, amit ő hörgésnek fog fel. Nem vitás, áldást kapott, de ez is olyan, mint egy új cipő, szokni kell, be kell törni. Khaja pedig kiélesítheti látását egy olyan világba, ami nem az ő gyermeki szemeinek való, így a szemüvegecskét eldobva az hamar a földön landol, jobb lencséje pedig ettől bereped. Ugyanakkor továbbra is át lehet látni rajta, és ugyanazt a képet mutaja, mint eddig. No persze ezt az alvilági eszközt itt is lehet hagyni, ha a csapat jobbnak látja, miután a kis tündér sikítófrászát látták. A szoba szaga továbbra is büdös az orrát elengedő tündérkének, Udra látóterén pedig az alakok mintha ugranának egyet felé. Aztán mégsem. Talán egy bizonyos eseményre várnak, hogy felkoncolhassák. Az említett farkast hordó félvér keze alatt a kilincs iszonyatos lassan lenyomódhat, ha megnyomja, és odaát sötétség van tele apró fénypontokkal. Ide sétálhatnak át hősnőink, ha úgy találják. A beugró kissé régiecske étkeit pedig lehet szabadon kóstolgatni, ha valaki elég éhes így nagyjából egy óra és egy halál után ahhoz, hogy megegye.*
//2. Csapat//
*A kis csapat kellemes, vagy éppen kellemetlen sokkon esett át. Egy biztos, az új helyzetet mindenkinek szokni kell. Leginkább Lena az, aki a helyzet magaslatán van, ezért ő foghatja fel leghamarabb a többiek helyzetét. Udra elsőre elkezd zihálni. Ez az, amit ő hörgésnek fog fel. Nem vitás, áldást kapott, de ez is olyan, mint egy új cipő, szokni kell, be kell törni. Khaja pedig kiélesítheti látását egy olyan világba, ami nem az ő gyermeki szemeinek való, így a szemüvegecskét eldobva az hamar a földön landol, jobb lencséje pedig ettől bereped. Ugyanakkor továbbra is át lehet látni rajta, és ugyanazt a képet mutaja, mint eddig. No persze ezt az alvilági eszközt itt is lehet hagyni, ha a csapat jobbnak látja, miután a kis tündér sikítófrászát látták. A szoba szaga továbbra is büdös az orrát elengedő tündérkének, Udra látóterén pedig az alakok mintha ugranának egyet felé. Aztán mégsem. Talán egy bizonyos eseményre várnak, hogy felkoncolhassák. Az említett farkast hordó félvér keze alatt a kilincs iszonyatos lassan lenyomódhat, ha megnyomja, és odaát sötétség van tele apró fénypontokkal. Ide sétálhatnak át hősnőink, ha úgy találják. A beugró kissé régiecske étkeit pedig lehet szabadon kóstolgatni, ha valaki elég éhes így nagyjából egy óra és egy halál után ahhoz, hogy megegye.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-09 12:50:51
Üzenet elküldve: 2017-03-09 12:50:51
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek teljesen magabiztos. Ha paroláról van szó akkor nincs mitől félni csak a feleség gondolata nem nagyon tetszik neki. A pipát ő is megszívja mint a vezér és a lánynak nyújtja. Igyekszik utánozni a vezér mozdulatait ahogy az is átadta a pipát neki. A parola hallatára halványan vigyorog. Ő benne van a dologban sőt még versenyezni is kell úgy látszik. A lány szavaira a törpe teljes magabiztossággal válaszol.*
-Itt a tapasztalat a lényeg nem a testi erő tudod?
*Abban is biztos, hogy ha arra volna szükség akkor ő akár az egész városőrséget leinná az asztal alá. Mert ugye a tapasztalat... Viszont meglátva azt a szőnyeget kezd rossz érzése lenni a törpének. Ez talán mégsem ivászat lesz.*
~Talán valami tánc? Mi akar ez lenni?~
*A nyeremény és a veszteség lehetőségét hallva pedig határozottan nem tetszik neki a dolog. Egy pillanatra még meg is fontolta, hogy ha veszít akkor se feleség és csak a lány kerül kellemetlen helyzetbe, de a holtak csókja akármi is neki nem tetszik.*
-Hát ez érdekes kis versengés lesz. Hát én Garahakun-t választanám és ha lehetne megkérném, hogy ő kezdje a parolát mert én még szeretnék közben felkészülni a megmérettetésre testben és lélekben is. Szeretném a szellemek útmutatását is kérni közben. Lehetne-e?
//1. Csapat//
*Grubek teljesen magabiztos. Ha paroláról van szó akkor nincs mitől félni csak a feleség gondolata nem nagyon tetszik neki. A pipát ő is megszívja mint a vezér és a lánynak nyújtja. Igyekszik utánozni a vezér mozdulatait ahogy az is átadta a pipát neki. A parola hallatára halványan vigyorog. Ő benne van a dologban sőt még versenyezni is kell úgy látszik. A lány szavaira a törpe teljes magabiztossággal válaszol.*
-Itt a tapasztalat a lényeg nem a testi erő tudod?
*Abban is biztos, hogy ha arra volna szükség akkor ő akár az egész városőrséget leinná az asztal alá. Mert ugye a tapasztalat... Viszont meglátva azt a szőnyeget kezd rossz érzése lenni a törpének. Ez talán mégsem ivászat lesz.*
~Talán valami tánc? Mi akar ez lenni?~
*A nyeremény és a veszteség lehetőségét hallva pedig határozottan nem tetszik neki a dolog. Egy pillanatra még meg is fontolta, hogy ha veszít akkor se feleség és csak a lány kerül kellemetlen helyzetbe, de a holtak csókja akármi is neki nem tetszik.*
-Hát ez érdekes kis versengés lesz. Hát én Garahakun-t választanám és ha lehetne megkérném, hogy ő kezdje a parolát mert én még szeretnék közben felkészülni a megmérettetésre testben és lélekben is. Szeretném a szellemek útmutatását is kérni közben. Lehetne-e?
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-09 08:00:33
Üzenet elküldve: 2017-03-09 08:00:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek nagyon könnyen megtalálja a hangot a vezérrel. Valószínűleg ezért a képességéért nem metszette még el a torkát valaki egy sötét sikátorban, mert amilyen bosszantó tud lenni, egész biztosan sokaknak megfordult a fejében a dolog. Az előadott stílusa viszont Velnorát is megnyeri, és ha nem erőlteti magára a józan eszét, maga is elhisz mindent amit mond - így is csak egy részére húzza fel a szemöldökét. Hogy mi a terve az előadással, hogy van-e terve, vagy egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy most egy darab színészeiként funkcionálnak, azt Velnora nem is sejti, viszont ő rendületlenül játssza a szerepét. Így az arcán a parola leírásának hallatára csak annyit lehet látni, hogy két árnyalatot fakul, s a rendületlen, visszafogott mosoly az arcára fagy. Szólni nem szól továbbra sem, érezhetően az nem a nők tisztje itt, viszont mikor a választásra kerül sor, odahajol Grubekhez, és alig hallhatóan a fülébe súgja:*
-Az erőset válaszd. Az buta mint a föld. Gondolom. Te meg úgyis erősebb vagy nála, és sokkal-sokkal okosabb.
*Két legyet egy csapásra - vonja meg a vállát. Egy felől tényleg úgy véli, hogy ellene van a legjobb esélye a törpének, akármiről is legyen szó, másfelől ha a legendás törpe alulmarad, a melák elől lesz a legkönnyebb megszökni. Már csak reménykedni kell, hogy olyan buta mint amennyire erős.*
//1. Csapat//
*Grubek nagyon könnyen megtalálja a hangot a vezérrel. Valószínűleg ezért a képességéért nem metszette még el a torkát valaki egy sötét sikátorban, mert amilyen bosszantó tud lenni, egész biztosan sokaknak megfordult a fejében a dolog. Az előadott stílusa viszont Velnorát is megnyeri, és ha nem erőlteti magára a józan eszét, maga is elhisz mindent amit mond - így is csak egy részére húzza fel a szemöldökét. Hogy mi a terve az előadással, hogy van-e terve, vagy egyáltalán tisztában van-e azzal, hogy most egy darab színészeiként funkcionálnak, azt Velnora nem is sejti, viszont ő rendületlenül játssza a szerepét. Így az arcán a parola leírásának hallatára csak annyit lehet látni, hogy két árnyalatot fakul, s a rendületlen, visszafogott mosoly az arcára fagy. Szólni nem szól továbbra sem, érezhetően az nem a nők tisztje itt, viszont mikor a választásra kerül sor, odahajol Grubekhez, és alig hallhatóan a fülébe súgja:*
-Az erőset válaszd. Az buta mint a föld. Gondolom. Te meg úgyis erősebb vagy nála, és sokkal-sokkal okosabb.
*Két legyet egy csapásra - vonja meg a vállát. Egy felől tényleg úgy véli, hogy ellene van a legjobb esélye a törpének, akármiről is legyen szó, másfelől ha a legendás törpe alulmarad, a melák elől lesz a legkönnyebb megszökni. Már csak reménykedni kell, hogy olyan buta mint amennyire erős.*
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-08 21:00:05
Üzenet elküldve: 2017-03-08 21:00:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A küldött már nem beszél többet igazán, csak elfogadóan bólogat, és a sátorban sem kezd vitatkozni a nagyságban, helyette láthatólag a törzsfőé most a főszerep, aki pár szívogatás után Grubeknek adja a pipát bólogatva.*
-Igen, a békesség fontos. Többen tudnak Farakhunra vadászni, és gyermekeink sem szenvednek hiányt apjukban.
*Mutat körbe a sátorban, mire helyeslő mormogás kél.
Végezetül odakerül a pipa is, aztán a törzsfő csendesen vár, míg a két vendége rituálisan pipázgat.*
-Népem nevében köszönöm a Wejibo népnek, hogy elfogadtátok a békének pipáját. Most pedig, kezdjünk a parolába!
*Szól, és hátrább húzódik.*
-A három legjobb parolázó a törzsemből lesz a választék, közülük választhatsz.
*Néz elsőre Grubekre leginkább.*
-Garahakun, a kovács gyermeke, kinek teste erejéből van előnye.
Hovan Terin, fiam, kinek esze, mint a borotva.
Végezetül én, ki a legtöbbet parolázott mind közül.
*Magyarázza ivócimboráinak erényeit, vagyis Grubek erre következtethet.*
-A parola kézjelei a szőnyegbe vannak beleszőve nevükkel együtt, a sámán pedig készen áll, hogy a parolát rendezze.
*Derül ki most, hogy miért is húzódott hátra. Ott hőseink szövevényes mintázatot vehetnek észre, amiben tizenhat különböző kézmozdulat, cikornyás feliratok és vonalak tekergőző sokasága kavarodik szinte kaotikusan. Egy biztos, pár perc lesz elemezni a dolgokat.*
-A parola nyertesének törzse kapja a határ vidékeit, és a másik törzs főnökének leányát.
*Néz itt Velnorára.*
-A vesztesé pedig egyértelműen a holtak csókja.
*Sajnos úgy tűnhet ma mégsem isznak. Vagyis most még nem.*
//3. Csapat//
*Valami tényleg csillan. Aztán mégsem. Aztán mégis. Talán jelentéktelenebb nem is lehetne. Hirtelen recsegő hang szólal fel Jorrih mögött. A másik kapitány az.*
-Err...képesztő, nemde?
*Kezdi azonnal nyelvét pörgetvén.*
-Egyedi, valóságból kovácsolt tartály. Farson találmánya. Okos fiú az, csak elég hitvány. Jó sok valóság belefér.
*Valami furcsa most a Kapitányban. Lebeg, és áttetszős, amolyan szellem.*
-Nem indulsz a többiek után, hanem máris a palló szélére állsz öregem?
*Kérdezi végül csevegvén, kissé hátradőlve a levegőben, és várja a választ.*
//1. Csapat//
*A küldött már nem beszél többet igazán, csak elfogadóan bólogat, és a sátorban sem kezd vitatkozni a nagyságban, helyette láthatólag a törzsfőé most a főszerep, aki pár szívogatás után Grubeknek adja a pipát bólogatva.*
-Igen, a békesség fontos. Többen tudnak Farakhunra vadászni, és gyermekeink sem szenvednek hiányt apjukban.
*Mutat körbe a sátorban, mire helyeslő mormogás kél.
Végezetül odakerül a pipa is, aztán a törzsfő csendesen vár, míg a két vendége rituálisan pipázgat.*
-Népem nevében köszönöm a Wejibo népnek, hogy elfogadtátok a békének pipáját. Most pedig, kezdjünk a parolába!
*Szól, és hátrább húzódik.*
-A három legjobb parolázó a törzsemből lesz a választék, közülük választhatsz.
*Néz elsőre Grubekre leginkább.*
-Garahakun, a kovács gyermeke, kinek teste erejéből van előnye.
Hovan Terin, fiam, kinek esze, mint a borotva.
Végezetül én, ki a legtöbbet parolázott mind közül.
*Magyarázza ivócimboráinak erényeit, vagyis Grubek erre következtethet.*
-A parola kézjelei a szőnyegbe vannak beleszőve nevükkel együtt, a sámán pedig készen áll, hogy a parolát rendezze.
*Derül ki most, hogy miért is húzódott hátra. Ott hőseink szövevényes mintázatot vehetnek észre, amiben tizenhat különböző kézmozdulat, cikornyás feliratok és vonalak tekergőző sokasága kavarodik szinte kaotikusan. Egy biztos, pár perc lesz elemezni a dolgokat.*
-A parola nyertesének törzse kapja a határ vidékeit, és a másik törzs főnökének leányát.
*Néz itt Velnorára.*
-A vesztesé pedig egyértelműen a holtak csókja.
*Sajnos úgy tűnhet ma mégsem isznak. Vagyis most még nem.*
//3. Csapat//
*Valami tényleg csillan. Aztán mégsem. Aztán mégis. Talán jelentéktelenebb nem is lehetne. Hirtelen recsegő hang szólal fel Jorrih mögött. A másik kapitány az.*
-Err...képesztő, nemde?
*Kezdi azonnal nyelvét pörgetvén.*
-Egyedi, valóságból kovácsolt tartály. Farson találmánya. Okos fiú az, csak elég hitvány. Jó sok valóság belefér.
*Valami furcsa most a Kapitányban. Lebeg, és áttetszős, amolyan szellem.*
-Nem indulsz a többiek után, hanem máris a palló szélére állsz öregem?
*Kérdezi végül csevegvén, kissé hátradőlve a levegőben, és várja a választ.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-07 21:33:04
Üzenet elküldve: 2017-03-07 21:33:04
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//3. Csapat//
* Értékeli ugyan, hogy nem hal meg még jobban, de nem annyira, mikor rájön, hogy tulajdonképpen sehová nem jutott, csak vissza, ahonnan kezdte, de már feláldozható társak nélkül.
~ Vajon már tűz felett főnek vagy tényleg barátságos népeket találtak? Igazából mindegy, én vissza nem megyek oda. ~ Majd nagyot sóhajtva nekidől a falnak és tűnődni kezd a továbbiakon. *
- Nos... * Még egyszer körbenéz a szobában, hátha meglát valamit, de ha nem, akkor kibiceg a következő helyre, ahol a fényes valami világított nemrég. S talán most is. Most tehát azt veszi szemügyre. Nem siet ő sehová, így ráér minden apró részletet megvizsgálni, még azt a jelentéktelennek látszó valamit is, ami bizonyára teljesen lényegtelen is, de még mindig jobb azt nézegetni, mint levesnek lenni. Nem? De. Na. *
//3. Csapat//
* Értékeli ugyan, hogy nem hal meg még jobban, de nem annyira, mikor rájön, hogy tulajdonképpen sehová nem jutott, csak vissza, ahonnan kezdte, de már feláldozható társak nélkül.
~ Vajon már tűz felett főnek vagy tényleg barátságos népeket találtak? Igazából mindegy, én vissza nem megyek oda. ~ Majd nagyot sóhajtva nekidől a falnak és tűnődni kezd a továbbiakon. *
- Nos... * Még egyszer körbenéz a szobában, hátha meglát valamit, de ha nem, akkor kibiceg a következő helyre, ahol a fényes valami világított nemrég. S talán most is. Most tehát azt veszi szemügyre. Nem siet ő sehová, így ráér minden apró részletet megvizsgálni, még azt a jelentéktelennek látszó valamit is, ami bizonyára teljesen lényegtelen is, de még mindig jobb azt nézegetni, mint levesnek lenni. Nem? De. Na. *
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:42:24
Üzenet elküldve: 2017-03-07 10:42:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek egyet kell értsen a másikkal a kriptákkal kapcsolatban.*
-Igazad van, de míg az élők megfizetik addig szívesen építek a holtaknak is lakhelyet.
*Az asszony dolgával kapcsolatban pedig két férfi beszéde jön elő akik közül egyiket sem nagyon zavarja látszólag, hogy egy lány is van velük.*
-Akkor nektek jóféle asszonyaitok lehetnek.
*Röhög fel Grubek. Ha csak főzne akkor ő is elfogadna egy feleséget. A másik megérti végül mi az a pia és arra is fény derül mi lehet az a parola.*
-Akkor jól beparolázunk az már biztos.
*Röhög fel Grubek örömében, hogy kezdi sejteni mi fog következni. A sátorba lépve egy csomó öregembert és egy hozzá hasonlóan jó súlyban lévő vezért lát. Akit köszönt is.*
-Tiszteletünk nagy törzsfőnök.
*Grubek vigyorog mindenkire mint a vadalma. Nem tudja mi az a Wejibo törzs, de szívesen elparolázza a tüzes vizeletüket. Még a békepipát is felajánlják.*
-Szívesen elszívjuk mi azt a béke pipáját. A békesség nagyon fontos számunkra.
*Látszólag nem zavarja a törpét, hogy ha kiderül, hogy ők nem azok akiknek mondják magukat nagy bajba kerülnek. Egyedül akkor csökken a lelkesedése mikor a lány kezét kívánják neki adni. Az a marha meg aki eddig vezette őket még adja is a törzsfő alá a lovat.*
-Hát azért olyan sok élőholt nem volt csak egy kisebb seregecske.
*Foglal ő is helyet a törzsfő előtt és vet néhány segélykérő pillantást a mögötte lévő lányra. Nem tudja, hogy mit tehetne a másik ebben a helyzetben csak mentse meg. Ugorjon az ölébe és visítson a törzsfő képébe, hogy nem adja az ő nagy hősét vagy kapja a vállára a testes törpét és szaladjon vele minél messzebb. Grubek-nek kezd rossz előérzete lenni.*
//1. Csapat//
*Grubek egyet kell értsen a másikkal a kriptákkal kapcsolatban.*
-Igazad van, de míg az élők megfizetik addig szívesen építek a holtaknak is lakhelyet.
*Az asszony dolgával kapcsolatban pedig két férfi beszéde jön elő akik közül egyiket sem nagyon zavarja látszólag, hogy egy lány is van velük.*
-Akkor nektek jóféle asszonyaitok lehetnek.
*Röhög fel Grubek. Ha csak főzne akkor ő is elfogadna egy feleséget. A másik megérti végül mi az a pia és arra is fény derül mi lehet az a parola.*
-Akkor jól beparolázunk az már biztos.
*Röhög fel Grubek örömében, hogy kezdi sejteni mi fog következni. A sátorba lépve egy csomó öregembert és egy hozzá hasonlóan jó súlyban lévő vezért lát. Akit köszönt is.*
-Tiszteletünk nagy törzsfőnök.
*Grubek vigyorog mindenkire mint a vadalma. Nem tudja mi az a Wejibo törzs, de szívesen elparolázza a tüzes vizeletüket. Még a békepipát is felajánlják.*
-Szívesen elszívjuk mi azt a béke pipáját. A békesség nagyon fontos számunkra.
*Látszólag nem zavarja a törpét, hogy ha kiderül, hogy ők nem azok akiknek mondják magukat nagy bajba kerülnek. Egyedül akkor csökken a lelkesedése mikor a lány kezét kívánják neki adni. Az a marha meg aki eddig vezette őket még adja is a törzsfő alá a lovat.*
-Hát azért olyan sok élőholt nem volt csak egy kisebb seregecske.
*Foglal ő is helyet a törzsfő előtt és vet néhány segélykérő pillantást a mögötte lévő lányra. Nem tudja, hogy mit tehetne a másik ebben a helyzetben csak mentse meg. Ugorjon az ölébe és visítson a törzsfő képébe, hogy nem adja az ő nagy hősét vagy kapja a vállára a testes törpét és szaladjon vele minél messzebb. Grubek-nek kezd rossz előérzete lenni.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-05 12:00:53
Üzenet elküldve: 2017-03-05 12:00:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Ahogy haladnak át, már nincs ideje meglepődni, s aggódni Lenáért pedig szeretne segíteni ami csak az erejéből telik a kis fehérségnek. Mikor átjutnak az ajtó túloldalára, egy rettentő erős rántást érez a saját gyomrában a tündérke, amit akkor is érzett amikor idejött ebbe a világba először, egyszer is elég volt átélnie, nem volt rá szüksége, hogy erre emlékeztessék.*
- ÁÚ!
*Kiált fel az érzés hatására. Először térdre rogy, utána összekuporodva esik le a földre, miközben fogja a hasát, hogy próbálja ellennyomással csillapítani a fájdalmat.
De nem sokáig foglalkozik ezzel a "kellemetlenséggel", mivel valami furcsa szag csapja meg az orrát.*
~ Mi ez a szörnyű bűz?~
*Nincs jobb szó rá. Egy ideig fintorodik, befogja a kis nóziját, hátha segít tompítani a szörnyű szagokat amik épp facsarják az orrát. De ez nem nagyon segít hiszen, így nem kap levegőt, így elkezdi a száján venni a levegőt (remélhetőleg csak a szaglása erősödött fel, s az ízlelése nem), azonban összegömbölyödve fekszik a földön még egy rövid ideig.
Pár perc kell mire magához tér, utána megpróbálja realizálni a dolgokat.
Fel is áll szép lassan, hogy körbenézhessen. Szerencsére kezd enyhülni a _görcs_. Észre is vesz rögtön valami furcsa dolgot, ami leginkább szemüvegre emlékezteti. Egyelőre nem a társaival foglalkozik, hanem csak a környezetével. A szemüvegféleség roppantul érdekessé válik Khaja számára, s csak arra fókuszál.*
- De szép!
*Egyből odamegy, hogy felpróbálja. Ám egyszer csak valami "démoni" dolgot vél benne felfedezni amikor felveszi a szemüveget. Amit megpillant egy szóval körbe lehet írni, ez pedig a kínszenvedés.*
- NEM! EZT NEM! NEM AKAROM MEGINT LÁTNI! KÖNYÖRGÖM NE!
*A halál borzalmait, közvetlenül közelről láthatta, nem is olyan rég, ahogy körülötte mindenki elhullik szenvedések közepette. Ehhez hasonló rémképeket lát, most maga előtt. Egy igazi trauma ivódott be az emlékezetébe. Lehet, hogy nincs sok köze Tündérkerthez, ennek ellenére, mégis erre asszociál, ahogy látta "VÉRKERTÉ" változni szülőföldjét, miközben látja a megkínzott alakokat emberi alakokat.
_Amennyiben van lehetősége levenni a fejéről az okulárét, rögtön ez az első cselekedete reflexszerűen_. Hanem akkor csak becsukja a szemét.
Látvány rettentően megrémíti, és remegve összecsuklik ismét. Nem a fájdalomtól most, hanem félelemtől, aki odamegy hozzá, akkor csak egy halk suttogást hallhat.*
- fhélekh. Nem akharom, így végezni.
*Térdre rogy, és ellentétesen összefogja a két felkarját, most nagy szüksége valakire aki meg tudja nyugtatni.
Lena kérdésére a válasz eléggé egyértelmű, hogy "nincsen rendben" Khaja.*
- Nem akharokh meghhalni.
*Didereg, habár nem is fázik.*
//2. Csapat//
*Ahogy haladnak át, már nincs ideje meglepődni, s aggódni Lenáért pedig szeretne segíteni ami csak az erejéből telik a kis fehérségnek. Mikor átjutnak az ajtó túloldalára, egy rettentő erős rántást érez a saját gyomrában a tündérke, amit akkor is érzett amikor idejött ebbe a világba először, egyszer is elég volt átélnie, nem volt rá szüksége, hogy erre emlékeztessék.*
- ÁÚ!
*Kiált fel az érzés hatására. Először térdre rogy, utána összekuporodva esik le a földre, miközben fogja a hasát, hogy próbálja ellennyomással csillapítani a fájdalmat.
De nem sokáig foglalkozik ezzel a "kellemetlenséggel", mivel valami furcsa szag csapja meg az orrát.*
~ Mi ez a szörnyű bűz?~
*Nincs jobb szó rá. Egy ideig fintorodik, befogja a kis nóziját, hátha segít tompítani a szörnyű szagokat amik épp facsarják az orrát. De ez nem nagyon segít hiszen, így nem kap levegőt, így elkezdi a száján venni a levegőt (remélhetőleg csak a szaglása erősödött fel, s az ízlelése nem), azonban összegömbölyödve fekszik a földön még egy rövid ideig.
Pár perc kell mire magához tér, utána megpróbálja realizálni a dolgokat.
Fel is áll szép lassan, hogy körbenézhessen. Szerencsére kezd enyhülni a _görcs_. Észre is vesz rögtön valami furcsa dolgot, ami leginkább szemüvegre emlékezteti. Egyelőre nem a társaival foglalkozik, hanem csak a környezetével. A szemüvegféleség roppantul érdekessé válik Khaja számára, s csak arra fókuszál.*
- De szép!
*Egyből odamegy, hogy felpróbálja. Ám egyszer csak valami "démoni" dolgot vél benne felfedezni amikor felveszi a szemüveget. Amit megpillant egy szóval körbe lehet írni, ez pedig a kínszenvedés.*
- NEM! EZT NEM! NEM AKAROM MEGINT LÁTNI! KÖNYÖRGÖM NE!
*A halál borzalmait, közvetlenül közelről láthatta, nem is olyan rég, ahogy körülötte mindenki elhullik szenvedések közepette. Ehhez hasonló rémképeket lát, most maga előtt. Egy igazi trauma ivódott be az emlékezetébe. Lehet, hogy nincs sok köze Tündérkerthez, ennek ellenére, mégis erre asszociál, ahogy látta "VÉRKERTÉ" változni szülőföldjét, miközben látja a megkínzott alakokat emberi alakokat.
_Amennyiben van lehetősége levenni a fejéről az okulárét, rögtön ez az első cselekedete reflexszerűen_. Hanem akkor csak becsukja a szemét.
Látvány rettentően megrémíti, és remegve összecsuklik ismét. Nem a fájdalomtól most, hanem félelemtől, aki odamegy hozzá, akkor csak egy halk suttogást hallhat.*
- fhélekh. Nem akharom, így végezni.
*Térdre rogy, és ellentétesen összefogja a két felkarját, most nagy szüksége valakire aki meg tudja nyugtatni.
Lena kérdésére a válasz eléggé egyértelmű, hogy "nincsen rendben" Khaja.*
- Nem akharokh meghhalni.
*Didereg, habár nem is fázik.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-04 22:17:01
Üzenet elküldve: 2017-03-04 22:17:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A többiekkel együtt rohan át a kapun. Nem az a cél, hogy megpillantsa, ami az ajtón túl van, csupán a vigyorgó szfinx nőszemélytől akar minél távolabb kerülni. Hirtelen erős rántást érez a gyomra mélyén, Udrával szinte egyszerre görnyednek össze.*
-Mi a mocskos...? *Kezdené következő, talán tök felesleges kérdését, mikor látása elhomályosul. Tekintete előtt gyorsan pergő képek futnak le, beletelik pár másodperce, mire rájön, hogy elveszett emlékei tértek vissza. Minden eszébe jut: a polip a fején, első találkozásuk a szfinxxel, első találkozása a borotvaéles fogakkal. Brrr, még a hideg is kirázza, mikor arra gondol, hogyan tépték cafatokra. Mielőtt közölhetné a nagy hírt a többiekkel, elsősorban a tündérkével, mivel már tudja, a farkaslány nem vevő a csevegésre, újabb váratlan dolog történik. Fémes szürke színű karperec tekeredik csuklójára, amin világító jelek jelennek meg. Lena nem ismeri a betűket, sosem tanult meg olvasni, viszont a számokat ismeri, így, ha kicsit különös, kocka alakúak is, érti, hogy mik vannak ott. A két pontot viszont nem tudja értelmezni. Elválasztásnak sejti, bár akkor sem tudja, mit akar jelenteni a tizenöt és a huszonkilenc. És még egy picike házikót is tettek erre a vacakra, hogy végképp ne tudjon rájönni, mi a fityfene.
Túlteszi magát az első sokkon, majd a többiek felé fordul, valószínűleg ők sem úszták meg változás nélkül. Udrán hirtelen nem vesz észre semmit, és a kis tündérkére sem tekeredett rá semmi.*
-Ti rendben vagytok? *Kérdezi a biztonság kedvéért.*
//2. Csapat//
*A többiekkel együtt rohan át a kapun. Nem az a cél, hogy megpillantsa, ami az ajtón túl van, csupán a vigyorgó szfinx nőszemélytől akar minél távolabb kerülni. Hirtelen erős rántást érez a gyomra mélyén, Udrával szinte egyszerre görnyednek össze.*
-Mi a mocskos...? *Kezdené következő, talán tök felesleges kérdését, mikor látása elhomályosul. Tekintete előtt gyorsan pergő képek futnak le, beletelik pár másodperce, mire rájön, hogy elveszett emlékei tértek vissza. Minden eszébe jut: a polip a fején, első találkozásuk a szfinxxel, első találkozása a borotvaéles fogakkal. Brrr, még a hideg is kirázza, mikor arra gondol, hogyan tépték cafatokra. Mielőtt közölhetné a nagy hírt a többiekkel, elsősorban a tündérkével, mivel már tudja, a farkaslány nem vevő a csevegésre, újabb váratlan dolog történik. Fémes szürke színű karperec tekeredik csuklójára, amin világító jelek jelennek meg. Lena nem ismeri a betűket, sosem tanult meg olvasni, viszont a számokat ismeri, így, ha kicsit különös, kocka alakúak is, érti, hogy mik vannak ott. A két pontot viszont nem tudja értelmezni. Elválasztásnak sejti, bár akkor sem tudja, mit akar jelenteni a tizenöt és a huszonkilenc. És még egy picike házikót is tettek erre a vacakra, hogy végképp ne tudjon rájönni, mi a fityfene.
Túlteszi magát az első sokkon, majd a többiek felé fordul, valószínűleg ők sem úszták meg változás nélkül. Udrán hirtelen nem vesz észre semmit, és a kis tündérkére sem tekeredett rá semmi.*
-Ti rendben vagytok? *Kérdezi a biztonság kedvéért.*
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-04 20:22:27
Üzenet elküldve: 2017-03-04 20:22:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Nem vesztegeti az időt, azonnal a raktár ajtaja felé iramodik és át is lép azon. Szinte azonnal érzi gyomrán a gondot. Mintha egy kötélcsapdába lépett volna és a faág gyomorszájon vágja, hogy aztán összeessen. Most ugyan állva marad, de kezeit hasa elé kapja, sziszegő hangot igyekszik hallatni csodálatos fogsorai közül.
Lassan emeli fel a fejét - lassabban, mint szeretné, s úgy tűnhet, hogy szemgolyója is csak keservesen kínlódva találja meg a pontot, amire fókuszálhat. Száraz kenyérféleség, zsámolyok és romlott tej az első kép, amit lát. A beugró mellett mindkét oldalon pedig nyolc árnyas figurát lát, négyet jobbról, négyet balról. Próbálja rájuk emelni szemét, de nem tudja elkapni őket, mindég arrébb vándorolnak, pillanatok töredéke alatt. Feldühíti a látvány és félni is kezd. Rettegés és harag, ami a szívében csapong. Nem tetszik neki ez az érzés, hogy hátában mindenhol szemeket vél érezni, de maga nem lát mást, csak tünékeny árnyakat.
Próbál lélegezni, de mivel ez is nagyon lassan megy, megpróbálja felgyorsítani, amitől kívülről úgy tűnhet, hogy nagyon gyorsan kapkodja a levegőt. Nem érzékeli szívének gyorsaságát sem. Minden olyan lassú és sehogy sem tud gyorsabb lenni. A társaira néz és őket is hasonló gonddal látja küzdeni. Olyanok, mint a világfalon túl, az egyik városban látott elkerített ispotály, ahol a leprásokat, öregeket és nyavalyásokat kísérgették az udvaron. Lassan mozognak, idegtépően lassan.
Udra nem is próbál beszélni hozzájuk, nyögésnél több úgysem hagyja el a száját. Folyamatosan úgy nyög és szenved attól, hogy nem bírja egyik lábát a másik után tenni normális sebességgel. A falnál is megtámaszkodik, karja nehezen emelkedik, de eléri a falat. A raktár ajtajához megy, közben sokszor csukja le a szemét és nyitja ki újra, hogy megszabaduljon a sötét alakoktól.*
//2. Csapat//
*Nem vesztegeti az időt, azonnal a raktár ajtaja felé iramodik és át is lép azon. Szinte azonnal érzi gyomrán a gondot. Mintha egy kötélcsapdába lépett volna és a faág gyomorszájon vágja, hogy aztán összeessen. Most ugyan állva marad, de kezeit hasa elé kapja, sziszegő hangot igyekszik hallatni csodálatos fogsorai közül.
Lassan emeli fel a fejét - lassabban, mint szeretné, s úgy tűnhet, hogy szemgolyója is csak keservesen kínlódva találja meg a pontot, amire fókuszálhat. Száraz kenyérféleség, zsámolyok és romlott tej az első kép, amit lát. A beugró mellett mindkét oldalon pedig nyolc árnyas figurát lát, négyet jobbról, négyet balról. Próbálja rájuk emelni szemét, de nem tudja elkapni őket, mindég arrébb vándorolnak, pillanatok töredéke alatt. Feldühíti a látvány és félni is kezd. Rettegés és harag, ami a szívében csapong. Nem tetszik neki ez az érzés, hogy hátában mindenhol szemeket vél érezni, de maga nem lát mást, csak tünékeny árnyakat.
Próbál lélegezni, de mivel ez is nagyon lassan megy, megpróbálja felgyorsítani, amitől kívülről úgy tűnhet, hogy nagyon gyorsan kapkodja a levegőt. Nem érzékeli szívének gyorsaságát sem. Minden olyan lassú és sehogy sem tud gyorsabb lenni. A társaira néz és őket is hasonló gonddal látja küzdeni. Olyanok, mint a világfalon túl, az egyik városban látott elkerített ispotály, ahol a leprásokat, öregeket és nyavalyásokat kísérgették az udvaron. Lassan mozognak, idegtépően lassan.
Udra nem is próbál beszélni hozzájuk, nyögésnél több úgysem hagyja el a száját. Folyamatosan úgy nyög és szenved attól, hogy nem bírja egyik lábát a másik után tenni normális sebességgel. A falnál is megtámaszkodik, karja nehezen emelkedik, de eléri a falat. A raktár ajtajához megy, közben sokszor csukja le a szemét és nyitja ki újra, hogy megszabaduljon a sötét alakoktól.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-03 10:13:26
Üzenet elküldve: 2017-03-03 10:13:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Azt a napot várhatja bármi férfi bagázs, hogy Velnora farakhunt, vagy épp bármi mást főzzön nekik. Mivel nem tudna érdemben hozzászólni a hímsoviniszta társalgáshoz, inkább csak hallgat. Eljutynak a beszélgetés közepette a sámán sátrához, es vezetőjük máris beljebb invitálja őket. Velnora Grubek után tervez belépni, bent pedig körbe kémlel. A spirituális vezetőjük meglepően tisztán beszéli a közöst, így hívja magához a ket érkezőt. A tolvajnak a korábbi téma alapján az a benyomása, hogy ezek a népek nem kedvelnék, hogy ő diktálná a tempót a holtakat leverő ngay harcosnak, így továbbra is ő nagysága mögött halad.*
~Remelem valami rusnya tehén.~
*Jegyzi meg magában mosolyogva a nász hallatán, s ha eddigre már odaértek, leheveredik a sámánnal szemben, enyhén sir Norragimhak mögé.*
//1. Csapat//
*Azt a napot várhatja bármi férfi bagázs, hogy Velnora farakhunt, vagy épp bármi mást főzzön nekik. Mivel nem tudna érdemben hozzászólni a hímsoviniszta társalgáshoz, inkább csak hallgat. Eljutynak a beszélgetés közepette a sámán sátrához, es vezetőjük máris beljebb invitálja őket. Velnora Grubek után tervez belépni, bent pedig körbe kémlel. A spirituális vezetőjük meglepően tisztán beszéli a közöst, így hívja magához a ket érkezőt. A tolvajnak a korábbi téma alapján az a benyomása, hogy ezek a népek nem kedvelnék, hogy ő diktálná a tempót a holtakat leverő ngay harcosnak, így továbbra is ő nagysága mögött halad.*
~Remelem valami rusnya tehén.~
*Jegyzi meg magában mosolyogva a nász hallatán, s ha eddigre már odaértek, leheveredik a sámánnal szemben, enyhén sir Norragimhak mögé.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-03 06:19:37
Üzenet elküldve: 2017-03-03 06:19:37
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A szfinx nem szól többet.
Átmennek szépen a kapun, ahol pedig most ismét egy kőfolyosó fogadja őket. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy ennek van egy beugrása. Illetve van egy másik is. Itt most nincs növény. Olyan, mintha a levegő derengene. Enyhén meleg, és párásabb is a levegő. A beugróban pedig nem más található, mint két rozoga zsámoly, egy fél száraz cipó, mellette egy kissé már megaludt tej. Ahogyan átlépik a folyosó határát, hirtelen rántást érezhetnek gyomortájon. Nem vitás. Elhagytak egy világot, ilyenkor pedig valami változni fog, ahogyan azt a szellem-kapitány már nem is olyan régen jelezte. Most azonban máshogy, nem egy vész-visszapörgetéssel jutnak át a következő állomáshoz vezető útra, hanem sokkal természetesebben, kihasználva a valóságon ütött lyukat.
Így lehet az is, hogy most áthaladván a két valóság és létezés határán, nem negatív irányba torzul az egész, és vele együtt ők sem, hanem inkább pozitívba. Kezdjük rögtön azzal, amit Lena tapasztalhat. Elsőre csak az átlépés már átélt élménye jut eszébe, aztán a szfinx, és aztán minden. Elkóborolt emlékei egy szerencsés véletlen folytán visszatérni tűnnek, sőt, arra is emlékszik, hogy azok elvesztése annak a gusztustalan tengeri lénynek volt köszönhető, aki fejéről leugrott. A mostani átlépés pedig valami még furábbat hoz magára. Karjára vékony fém pánt zátódik, tetején kissé kiszélesedik, és hasonlóan az előbbi növényhez dereng, azonban olyan formákban, melyet számoknak hívnak. Mindenbizonnyal mágikus ketyere, rá most a "15:29" felirat van írva, és nem mozog. A világító jelenés felett egy apró házikó van. Olyan, mint ami a drága gnóm ingás órák tetején a kakukkot szokta rejteni, csak sokkal kisebb. Ha Lena meg akar szabadulni az átkozott ketyerétől, akkor azt a pánton található kallantyúval meg tudja tenni.
Khaja sem jár változás nélkül. Átlépve a szfinx medálján orra mintha tüzijátékok kitörésévé válna. Érzi a dohos szoba szagát, melyet mindenki érezhet, de érez valami mást is. Enyhe bűz. Mikor erre ráébred rájöhet, hogy ez a mellette álló két nő testszaga, sőt, ha kissé közelebb lép érezheti a tej enyhén savanykás szagát is a kiugróban. Szaglása tehát hirtelen jelentősen erősebb lett. Habár nem vetekszik egy kutyáéval, egy ember szagát tíz lépésről megérzi. Mellette a földön tarajos fa kerettel ellátott okuláré hever. Kicsit nagy rá, olyan, mint amit az okosok hordanak, csak furcsa, tüskés formával magasodik a szemöldök szintjére is. Ha bárki felveszi, benne kavargó ködalakokat láthat, melyek ijesztően gyakran öltenek megkínzott emberi alakot, hogy aztán visszaolvadjanak a hullámzásba meghazudtolva a felfogást. Ez a ködös jelenés a folyosó mindkét végén erősen vibrál, sokkal jobban, mint bárhol máshol.
Végezetül Udra sem ússza meg szárazon. Neki valami történt odabent fejben. Mintha az időre mézet borítottak volna, és most nehézkesen küzdene a haladásban, még ha most nem is egyenesen halad, mint az eddig megszokott volt. A többiek olyan lassan mozognak Udra szemében, mint az öregek szoktak, holott igazából elég gyorsak. Sőt, maga Udra is ilyen holdkórosnak látja magát, mint aki beteg, és ezért olyan lelassult. Az igazság fordított lesz. Udra felfogása gyorsult fel, és most minden más lassú hozzá képest. Sajnos úgy tűnik ez nem járt egyedül, ugyanis Udrának úgy tűnhet, hogy nincsenek egyedül. Szemének sarkából mindkét oldalon négy-négy sötét alakot vehet ki, akik látóterének szélén maradnak, nézzen bárhová is. De egyértelműen érezheti, hogy ezek az alakok őt figyelik, méghozzá elég rosszindulatúan.
Így áll hát most a kis csapat a folyosón, velük szemben pedig a saját bevallása szerint a 12es raktárba vezető ajtó található a húsz lépés hosszú folyosó végén.*
//2. Csapat//
*A szfinx nem szól többet.
Átmennek szépen a kapun, ahol pedig most ismét egy kőfolyosó fogadja őket. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy ennek van egy beugrása. Illetve van egy másik is. Itt most nincs növény. Olyan, mintha a levegő derengene. Enyhén meleg, és párásabb is a levegő. A beugróban pedig nem más található, mint két rozoga zsámoly, egy fél száraz cipó, mellette egy kissé már megaludt tej. Ahogyan átlépik a folyosó határát, hirtelen rántást érezhetnek gyomortájon. Nem vitás. Elhagytak egy világot, ilyenkor pedig valami változni fog, ahogyan azt a szellem-kapitány már nem is olyan régen jelezte. Most azonban máshogy, nem egy vész-visszapörgetéssel jutnak át a következő állomáshoz vezető útra, hanem sokkal természetesebben, kihasználva a valóságon ütött lyukat.
Így lehet az is, hogy most áthaladván a két valóság és létezés határán, nem negatív irányba torzul az egész, és vele együtt ők sem, hanem inkább pozitívba. Kezdjük rögtön azzal, amit Lena tapasztalhat. Elsőre csak az átlépés már átélt élménye jut eszébe, aztán a szfinx, és aztán minden. Elkóborolt emlékei egy szerencsés véletlen folytán visszatérni tűnnek, sőt, arra is emlékszik, hogy azok elvesztése annak a gusztustalan tengeri lénynek volt köszönhető, aki fejéről leugrott. A mostani átlépés pedig valami még furábbat hoz magára. Karjára vékony fém pánt zátódik, tetején kissé kiszélesedik, és hasonlóan az előbbi növényhez dereng, azonban olyan formákban, melyet számoknak hívnak. Mindenbizonnyal mágikus ketyere, rá most a "15:29" felirat van írva, és nem mozog. A világító jelenés felett egy apró házikó van. Olyan, mint ami a drága gnóm ingás órák tetején a kakukkot szokta rejteni, csak sokkal kisebb. Ha Lena meg akar szabadulni az átkozott ketyerétől, akkor azt a pánton található kallantyúval meg tudja tenni.
Khaja sem jár változás nélkül. Átlépve a szfinx medálján orra mintha tüzijátékok kitörésévé válna. Érzi a dohos szoba szagát, melyet mindenki érezhet, de érez valami mást is. Enyhe bűz. Mikor erre ráébred rájöhet, hogy ez a mellette álló két nő testszaga, sőt, ha kissé közelebb lép érezheti a tej enyhén savanykás szagát is a kiugróban. Szaglása tehát hirtelen jelentősen erősebb lett. Habár nem vetekszik egy kutyáéval, egy ember szagát tíz lépésről megérzi. Mellette a földön tarajos fa kerettel ellátott okuláré hever. Kicsit nagy rá, olyan, mint amit az okosok hordanak, csak furcsa, tüskés formával magasodik a szemöldök szintjére is. Ha bárki felveszi, benne kavargó ködalakokat láthat, melyek ijesztően gyakran öltenek megkínzott emberi alakot, hogy aztán visszaolvadjanak a hullámzásba meghazudtolva a felfogást. Ez a ködös jelenés a folyosó mindkét végén erősen vibrál, sokkal jobban, mint bárhol máshol.
Végezetül Udra sem ússza meg szárazon. Neki valami történt odabent fejben. Mintha az időre mézet borítottak volna, és most nehézkesen küzdene a haladásban, még ha most nem is egyenesen halad, mint az eddig megszokott volt. A többiek olyan lassan mozognak Udra szemében, mint az öregek szoktak, holott igazából elég gyorsak. Sőt, maga Udra is ilyen holdkórosnak látja magát, mint aki beteg, és ezért olyan lelassult. Az igazság fordított lesz. Udra felfogása gyorsult fel, és most minden más lassú hozzá képest. Sajnos úgy tűnik ez nem járt egyedül, ugyanis Udrának úgy tűnhet, hogy nincsenek egyedül. Szemének sarkából mindkét oldalon négy-négy sötét alakot vehet ki, akik látóterének szélén maradnak, nézzen bárhová is. De egyértelműen érezheti, hogy ezek az alakok őt figyelik, méghozzá elég rosszindulatúan.
Így áll hát most a kis csapat a folyosón, velük szemben pedig a saját bevallása szerint a 12es raktárba vezető ajtó található a húsz lépés hosszú folyosó végén.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:34:04
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:34:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Unda célzását rögtön megérti, még a kezét is szájára tapasztja, hogy véletlenül se csússzon ki rajta hang. Nem tudja, mi vár rájuk, de ami a másik kettőnek természetes, neki lehet teljesen idegen, aminek akár sikollyal vagy buta kérdésekkel adhat hangot. Amint engedi őket a szfinx, rögtön rohan is át. Nem emlékszik, mi történt legutóbb, de a többiek reakcióiból és az élesen villanó fogakból sejtheti, nem szerencsés sokáig egy légtérben lenni a hölggyel. Azon már meg sem lepődik, hogy a morcos lány fogai, arca és keze ragyogni kezdett. Így, hogy elveszítette az emlékeit, a legtermészetesebb dolgokra húzhatja fel szemöldökét, de a legszokatlanabbakat képes egyből elfogadni.*
-Legutóbb? Már voltunk benn? *Pedig egy ilyen félelmetes lényt nem felejt el egykönnyen az ember lánya. Még a fél-elf se, pedig rájuk gyakran mondják, hogy a rossz vér feledékennyé tesz.* Nem... nem igazán emlékszem, mi történt az elmúlt... ~Hány éves vagyok?~ Szóval nem emlékszem.
*Most tudatosul csak benne, hogy magáról sem tud semmit. A faját még kitalálta magas, szikár termetéből és enyhén hegyesedő füleiből, de se a korát nem tudja, se azt hol lakik, semmit.*
A hozzászólás írója (Lenaney Cahtelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.01 20:40:49
//2. Csapat//
*Unda célzását rögtön megérti, még a kezét is szájára tapasztja, hogy véletlenül se csússzon ki rajta hang. Nem tudja, mi vár rájuk, de ami a másik kettőnek természetes, neki lehet teljesen idegen, aminek akár sikollyal vagy buta kérdésekkel adhat hangot. Amint engedi őket a szfinx, rögtön rohan is át. Nem emlékszik, mi történt legutóbb, de a többiek reakcióiból és az élesen villanó fogakból sejtheti, nem szerencsés sokáig egy légtérben lenni a hölggyel. Azon már meg sem lepődik, hogy a morcos lány fogai, arca és keze ragyogni kezdett. Így, hogy elveszítette az emlékeit, a legtermészetesebb dolgokra húzhatja fel szemöldökét, de a legszokatlanabbakat képes egyből elfogadni.*
-Legutóbb? Már voltunk benn? *Pedig egy ilyen félelmetes lényt nem felejt el egykönnyen az ember lánya. Még a fél-elf se, pedig rájuk gyakran mondják, hogy a rossz vér feledékennyé tesz.* Nem... nem igazán emlékszem, mi történt az elmúlt... ~Hány éves vagyok?~ Szóval nem emlékszem.
*Most tudatosul csak benne, hogy magáról sem tud semmit. A faját még kitalálta magas, szikár termetéből és enyhén hegyesedő füleiből, de se a korát nem tudja, se azt hol lakik, semmit.*
A hozzászólás írója (Lenaney Cahtelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.01 20:40:49
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:07:42
Üzenet elküldve: 2017-03-01 20:07:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A növény nem volt rossz, éppen annyira mint egy saláta és bár előtte nem gondolt bele, már késő rágódni azon, hogy valami baja lehet tőle. Rágódhat a szárakon immár.
Belép az ajtón a vörös után tehát. Odabent a cica éppen olyan ijesztő, mint ahogy arra emlékezett. Nem szeretne még egyszer megevődni. A tündér csak megfejti a nagy talányt. Legalább végre elrongyolhatnak innen is és folytathatják útjukat a hajó többi része felé.
Nem is vesztegeti az időt átmegy a raktár ajtaján, ahogy - reméli - a társai is.
A tündér szavaira tűnik fel neki, hogy valami egészen különös dolog zajlik fél-elf felszínén. Ránéz a kezére, ruhájára és látja, hogy ragyog. Meglepett szemeket mereszt, majd - mivel nem érzi rosszul magát - vállat von.*
- Mëgettëm a virágöt. *Mondja, majd tovább megy a raktár ajtajából és immár az ott lévő, vagy nem lévő dolgokat kezdi nézni és vizsgálni. Kíváncsi lesz a következő szörnyűségre.*
//2. Csapat//
*A növény nem volt rossz, éppen annyira mint egy saláta és bár előtte nem gondolt bele, már késő rágódni azon, hogy valami baja lehet tőle. Rágódhat a szárakon immár.
Belép az ajtón a vörös után tehát. Odabent a cica éppen olyan ijesztő, mint ahogy arra emlékezett. Nem szeretne még egyszer megevődni. A tündér csak megfejti a nagy talányt. Legalább végre elrongyolhatnak innen is és folytathatják útjukat a hajó többi része felé.
Nem is vesztegeti az időt átmegy a raktár ajtaján, ahogy - reméli - a társai is.
A tündér szavaira tűnik fel neki, hogy valami egészen különös dolog zajlik fél-elf felszínén. Ránéz a kezére, ruhájára és látja, hogy ragyog. Meglepett szemeket mereszt, majd - mivel nem érzi rosszul magát - vállat von.*
- Mëgettëm a virágöt. *Mondja, majd tovább megy a raktár ajtajából és immár az ott lévő, vagy nem lévő dolgokat kezdi nézni és vizsgálni. Kíváncsi lesz a következő szörnyűségre.*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-03-01 08:27:36
Üzenet elküldve: 2017-03-01 08:27:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Khaja remegő lábakkal, hallgatja a szfinx mondanivalóját, mivel nem igen akarja a csöppség ismét vacsora partnerként végezni, fájdalmas s szörnyű volt, hiába zajlott le pillanatok alatt. Szerencsére a két társa is megérkezik, ami némi megnyugvást biztosít a tündérkének, hiszen továbbra is azt a forgatókönyvet látja maga előtt, miszerint mind a hárman kijutnak élve. Ez segíti megerősíteni a szívét, s tovább küzdenie az életéért, mivel ilyen két csodálatos bajtársa van.
Egy percet sem hajlandó tovább maradni a mitikus lénnyel, hiszen a végén még meggondolja magát.
Közben valami furcsát észrevesz Undrán a kis fehérség. Ami összességében nem lenne gond, viszont határozottan, nem természetes.*
- Te jó ég mi történt veled? Ezt mikor szerezted? Nem csillogtál úgy, mint az arany.
*Azt nem meri megkérdezni, hogy minden rendben vele, mert szemmel láthatóak a tények.
Amint megkapta a pozitív megerősítést, hogy jól van, megy is a vörös hajú félvérhez.*
- Lena, hogy vagy? Nem esett bajod? Minden rendben van veled?
*Az már jó, hogy él, de az már kevésbé, miszerint elvesztette az emlékeit, ám erről a tündérkének fogalma sincs.*
- Történt veled valami a legutóbbi a szfinx találkozása óta?
*Csupán puhatolózik. Együtt jöttek, és együtt is távozzanak.*
//2. Csapat//
*Khaja remegő lábakkal, hallgatja a szfinx mondanivalóját, mivel nem igen akarja a csöppség ismét vacsora partnerként végezni, fájdalmas s szörnyű volt, hiába zajlott le pillanatok alatt. Szerencsére a két társa is megérkezik, ami némi megnyugvást biztosít a tündérkének, hiszen továbbra is azt a forgatókönyvet látja maga előtt, miszerint mind a hárman kijutnak élve. Ez segíti megerősíteni a szívét, s tovább küzdenie az életéért, mivel ilyen két csodálatos bajtársa van.
Egy percet sem hajlandó tovább maradni a mitikus lénnyel, hiszen a végén még meggondolja magát.
Közben valami furcsát észrevesz Undrán a kis fehérség. Ami összességében nem lenne gond, viszont határozottan, nem természetes.*
- Te jó ég mi történt veled? Ezt mikor szerezted? Nem csillogtál úgy, mint az arany.
*Azt nem meri megkérdezni, hogy minden rendben vele, mert szemmel láthatóak a tények.
Amint megkapta a pozitív megerősítést, hogy jól van, megy is a vörös hajú félvérhez.*
- Lena, hogy vagy? Nem esett bajod? Minden rendben van veled?
*Az már jó, hogy él, de az már kevésbé, miszerint elvesztette az emlékeit, ám erről a tündérkének fogalma sincs.*
- Történt veled valami a legutóbbi a szfinx találkozása óta?
*Csupán puhatolózik. Együtt jöttek, és együtt is távozzanak.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:37:07
Üzenet elküldve: 2017-02-28 21:37:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Odabent a szfinxnél a kis tündér talán élete legnagyobb, legizgalmasabb kalandját élheti át, ugyanis elsőre nem vette valami komolyan a fenyegetést, ám mint ahogyan az elvárható egy gyermektől, tanult belőle. Most már fél. Kimondja a választ is, a szfinx pedig kaján, de mégis lassú, felsőbbrendű mosollyal készül éppen vagy megenni, vagy a tündér megoldását elfogadni.
Közben betévednek odakintről elkalandozott nőalakjaink, kik az emlékek kiesésével, és egy rágós szárral küzdenek. Udra kissé jobban is lakhat a növénnyel, habár így elég nyers, olyan "zöld ízű". Aztán még tovább menvén Udra észreveheti azt, hogy a kiloccsanó nedvek világító foltokat hagytak kezén arcán, és ami legrosszabb, a fogain is. Így valóban ragyogó lehet mosolya, melynek elérésére ezer éven belül akár iparág is települhet.
Aztán csak belépnek.*
-Nem, gyermekem, kitömött báb vagyok.
*Felel angyali hangon mosolyogva a szfinx a belépő Lena kérdésére, még mielőtt Khajának válaszolna. Kivillantja éles szemfogait is, így a két másik társa még emlékezhet arra, hogy azok mekkora fájdalmat is tudnak okozni.*
-A válaszod helyes volt.
*Közli végül még mindig emelkedett, de tárgyilagosabb hangon, aztán szuszog egyet, és komótosan leakasztja nyakbavalóját. Egy kisebb szigonynak is beillő karmával felpattintja a medál fedelét, mely az ajtó szárnya maga, és feltárul mögötte egy újabb folyosó.*
-Viszlát, utazók!
*Elköszöntében pedig mérlegeli, hogy milyen lédús lehet ez a három nő, akiket amúgy Khaja igen szemrevalónak, habár nálánál sokkal idősebbnek találhat. Most azonban csak kósza ábránd, és az íz képzelete marad az oroszlánhölgynek, ugyanis, ha a három nőnemű közül egyikük sem teljesen hülye, akkor ösztönösen rongyolnak majd befele azon az újabb, megnyílt, 12-es raktárba vezető ajtón.*
//1. Csapat//
*A belépés előtt még lezajlanak azok a bizonyos szóváltások.*
-Hamvaikat el mi ássuk.
*Bólogat hevesen a szószóló, minthogy számára sem annyira ismeretlen a sírhelyek ilyen módú megalkotása. A kriptákra azért felfigyel.*
-Kő felesleges pazarlás, érezi nem egy holt azt, neki mindegy.
*Mondja ki véleményét.*
-Jobb kő apját lenyűgözni feleségnek.
*Valami olyasmit mond tehát burkolt bölcsességként, hogy felesleges a halottakra költeni.*
-Asszony dirigál nem. Asszony főzi farakhunt.
*Szögezi le, mintha a világ a legnagyobb rendben lenne a teljesen férfiközpontú irányítással. És talán rendben is van.
Aztán helyet keres a saját világképében a piának.*
-Pia akkor sámán tüzes nálatok vizeletje?
*Kérdezi felderülten, mert ezt már ismerni véli, főleg a felsorolt hatásokból, meg a látomásokból.*
-Azt sámán issza nálunk, parolát tartani tudjon hogy.
*Aztán meg is érkeznek.*
-Be utazók lépjetek!
*Hajol meg, és félrehúzza a sátor hatalmas ajtaját.
Odabent félhomály, erős, de amúgy kellemes növényi füstök és illóolajok szaga terjeng. A sátor közepén egy hatalmas, derékig érő tűz lobog, mellette egy orrán csonttal átszúrt cingár alak ül mormolva teljesen meztelen. Férfi. Mellette agyag edény, pár percenként látványosan meghúzza. A sátor falánál halkan sutyorgó öreg, láthatóan törzsi viseletet öltött férfiak, és egy kisebb csapat még vénebb nő ül. A sátor közepén elhelyezett tűztől több lépésre, mondhatni biztos távban nagy fa oszlopok tartják a lyukas tetőt. Itt már meleg van, talán túl meleg is. Nem messze a talán már kissé rémisztő sámánalaktól egy szőnyegen ül a környék talán egyetlen kerek, szinte már kövér alakja. Nyilvánvalóan a törzs feje. Felderül, mikor belép a küldöttség, de fel nem áll.*
-Áhh, a Wejibo küldöttsége!
*Derül fel.*
-Megérkeztetek hát.
*A szőnyegre mutat maga elé. Rajta okkult jelekből, és kezeket ábrázoló "képecskékből" álló szőtt, színes pókháló jellegű kör van.*
-Mielőtt megejtjük a parolát, elszívhatnánk a béke pipáját!
*Úgy tűnik ő folyékonyan beszél.*
-Oly sok véres éve húzódik már ez a harc, jó, hogy végre vége, és leányom kezét is eme nemes férfinak adhatom ma talán.
*Mosolyog a láthatóan hozzá hasonlóan kerek Grubekre.*
-Holtakat nemes leverő harcos!
*Tódítja a kíséret vezetője. Végül a sarokból elér hozzájuk a már megkezdett pipa. Talán mind a négy tucatnyi vén a falaknál megszívta már, így a törzsfőnök emeli magasba azt, és várja, hogy letelepedjenek, és megkezdhessék a rituális dohányzást.*
//20as raktár//
*Közben Jorrih fél lábát sem kockáztatja a békéért, és egyéb nemes, parolát kívánó eszmékért. Ő bizony visszatér a "rumosbarakklyukba" és ha netán eszébe jut ez a savanyúan humoros hasonlat nyugtázhatja, hogy száz százalékosan igaz is. Teljesen át tud kelni az idáig megtett úton vissza is. Egyedül az lehet a kellemetlen számára, hogy indulási helyük még Jorrih kedvéért sem változott meg. Ugyanaz a pár kopár asztal a barakk kapujában, sehol egy kis pia, sehol egy hordó rum, sehol egy vasdarab, amivel lehetne jobban gyepálni, mint a széttörött székkel, aminek lába amúgy a folyosón hevert. Aztán átnézheti a falakat, akkurátusan, szívós, szúrós szemmel vizslathatja, de nem bújik ki a szög a zsákból. Talán, ha még egy kicsit nézi, akkor jobb lesz, de esélyes, hogy nincs is itt egyáltalán semmi, és ez egy zsákutca csak simán, ahogy van. *
//2. Csapat//
*Odabent a szfinxnél a kis tündér talán élete legnagyobb, legizgalmasabb kalandját élheti át, ugyanis elsőre nem vette valami komolyan a fenyegetést, ám mint ahogyan az elvárható egy gyermektől, tanult belőle. Most már fél. Kimondja a választ is, a szfinx pedig kaján, de mégis lassú, felsőbbrendű mosollyal készül éppen vagy megenni, vagy a tündér megoldását elfogadni.
Közben betévednek odakintről elkalandozott nőalakjaink, kik az emlékek kiesésével, és egy rágós szárral küzdenek. Udra kissé jobban is lakhat a növénnyel, habár így elég nyers, olyan "zöld ízű". Aztán még tovább menvén Udra észreveheti azt, hogy a kiloccsanó nedvek világító foltokat hagytak kezén arcán, és ami legrosszabb, a fogain is. Így valóban ragyogó lehet mosolya, melynek elérésére ezer éven belül akár iparág is települhet.
Aztán csak belépnek.*
-Nem, gyermekem, kitömött báb vagyok.
*Felel angyali hangon mosolyogva a szfinx a belépő Lena kérdésére, még mielőtt Khajának válaszolna. Kivillantja éles szemfogait is, így a két másik társa még emlékezhet arra, hogy azok mekkora fájdalmat is tudnak okozni.*
-A válaszod helyes volt.
*Közli végül még mindig emelkedett, de tárgyilagosabb hangon, aztán szuszog egyet, és komótosan leakasztja nyakbavalóját. Egy kisebb szigonynak is beillő karmával felpattintja a medál fedelét, mely az ajtó szárnya maga, és feltárul mögötte egy újabb folyosó.*
-Viszlát, utazók!
*Elköszöntében pedig mérlegeli, hogy milyen lédús lehet ez a három nő, akiket amúgy Khaja igen szemrevalónak, habár nálánál sokkal idősebbnek találhat. Most azonban csak kósza ábránd, és az íz képzelete marad az oroszlánhölgynek, ugyanis, ha a három nőnemű közül egyikük sem teljesen hülye, akkor ösztönösen rongyolnak majd befele azon az újabb, megnyílt, 12-es raktárba vezető ajtón.*
//1. Csapat//
*A belépés előtt még lezajlanak azok a bizonyos szóváltások.*
-Hamvaikat el mi ássuk.
*Bólogat hevesen a szószóló, minthogy számára sem annyira ismeretlen a sírhelyek ilyen módú megalkotása. A kriptákra azért felfigyel.*
-Kő felesleges pazarlás, érezi nem egy holt azt, neki mindegy.
*Mondja ki véleményét.*
-Jobb kő apját lenyűgözni feleségnek.
*Valami olyasmit mond tehát burkolt bölcsességként, hogy felesleges a halottakra költeni.*
-Asszony dirigál nem. Asszony főzi farakhunt.
*Szögezi le, mintha a világ a legnagyobb rendben lenne a teljesen férfiközpontú irányítással. És talán rendben is van.
Aztán helyet keres a saját világképében a piának.*
-Pia akkor sámán tüzes nálatok vizeletje?
*Kérdezi felderülten, mert ezt már ismerni véli, főleg a felsorolt hatásokból, meg a látomásokból.*
-Azt sámán issza nálunk, parolát tartani tudjon hogy.
*Aztán meg is érkeznek.*
-Be utazók lépjetek!
*Hajol meg, és félrehúzza a sátor hatalmas ajtaját.
Odabent félhomály, erős, de amúgy kellemes növényi füstök és illóolajok szaga terjeng. A sátor közepén egy hatalmas, derékig érő tűz lobog, mellette egy orrán csonttal átszúrt cingár alak ül mormolva teljesen meztelen. Férfi. Mellette agyag edény, pár percenként látványosan meghúzza. A sátor falánál halkan sutyorgó öreg, láthatóan törzsi viseletet öltött férfiak, és egy kisebb csapat még vénebb nő ül. A sátor közepén elhelyezett tűztől több lépésre, mondhatni biztos távban nagy fa oszlopok tartják a lyukas tetőt. Itt már meleg van, talán túl meleg is. Nem messze a talán már kissé rémisztő sámánalaktól egy szőnyegen ül a környék talán egyetlen kerek, szinte már kövér alakja. Nyilvánvalóan a törzs feje. Felderül, mikor belép a küldöttség, de fel nem áll.*
-Áhh, a Wejibo küldöttsége!
*Derül fel.*
-Megérkeztetek hát.
*A szőnyegre mutat maga elé. Rajta okkult jelekből, és kezeket ábrázoló "képecskékből" álló szőtt, színes pókháló jellegű kör van.*
-Mielőtt megejtjük a parolát, elszívhatnánk a béke pipáját!
*Úgy tűnik ő folyékonyan beszél.*
-Oly sok véres éve húzódik már ez a harc, jó, hogy végre vége, és leányom kezét is eme nemes férfinak adhatom ma talán.
*Mosolyog a láthatóan hozzá hasonlóan kerek Grubekre.*
-Holtakat nemes leverő harcos!
*Tódítja a kíséret vezetője. Végül a sarokból elér hozzájuk a már megkezdett pipa. Talán mind a négy tucatnyi vén a falaknál megszívta már, így a törzsfőnök emeli magasba azt, és várja, hogy letelepedjenek, és megkezdhessék a rituális dohányzást.*
//20as raktár//
*Közben Jorrih fél lábát sem kockáztatja a békéért, és egyéb nemes, parolát kívánó eszmékért. Ő bizony visszatér a "rumosbarakklyukba" és ha netán eszébe jut ez a savanyúan humoros hasonlat nyugtázhatja, hogy száz százalékosan igaz is. Teljesen át tud kelni az idáig megtett úton vissza is. Egyedül az lehet a kellemetlen számára, hogy indulási helyük még Jorrih kedvéért sem változott meg. Ugyanaz a pár kopár asztal a barakk kapujában, sehol egy kis pia, sehol egy hordó rum, sehol egy vasdarab, amivel lehetne jobban gyepálni, mint a széttörött székkel, aminek lába amúgy a folyosón hevert. Aztán átnézheti a falakat, akkurátusan, szívós, szúrós szemmel vizslathatja, de nem bújik ki a szög a zsákból. Talán, ha még egy kicsit nézi, akkor jobb lesz, de esélyes, hogy nincs is itt egyáltalán semmi, és ez egy zsákutca csak simán, ahogy van. *
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:18:34
Üzenet elküldve: 2017-02-28 20:18:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egyedül megy hát tovább. Azaz visszafelé, de az is továbbnak számít tulajdonképpen. Ezt persze nem is bánja nagyon, hiszen Grubek csak arra jó valószínűleg, hogy őt küldjék előre, ha csapdára lehet számítani, míg Velnora... Nos, rá talán számíthatna is, ha úgy hozza a szükség, de ha nem akar jönni, akkor nem fog könyörögni neki. Se nem fogja kimenteni a párost, ha mégis neki lenne igaza végül.
~ Húszas raktár? ~ Hümmög, majd igyekszik visszaemlékezni az előzőre, mely alighanem huszonegyes volt.
~ Szóval... Csak mélyebbre jöttünk, vagy mi. Ideje megnézni, hogy a fogadóban nem volt-e egy másik ajtó. Kell lennie egynek... Egy tizenkilencesnek, ha jól gondolom. ~ Persze teljes mértékben csak tippel, de most logikusnak tűnik ez a megoldás, hiszen a húszas raktár miért lenne távolabb a kijárattól, mint a huszonegyes?
~ Hogyha van egyáltalán kijárat ebből a baszott bálnából. Legalább, ha az Arany Bálnán lennénk, de ehelyett csak ez a világjáró kurva hajó maradt nekünk... Még, hogy hajó, he? Nem hajó ez, csak egy kibaszott börtön... ~ Azzal, ha semmi nem akadályozza, akkor egészen odáig sétál, ameddig el nem éri a "fogadót", tehát ahol beleébredtek ebbe az álomba.
Ha eléri, meg is vizsgálja a bejárattal szemközti falat, hátha lel rajta egy ajtót, vagy bármi más érdekeset - legyen az oda nm illő tégla, vagy kis bemélyedés, vagy ilyesmi. Már, ha eljut odáig... *
//1. Csapat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egyedül megy hát tovább. Azaz visszafelé, de az is továbbnak számít tulajdonképpen. Ezt persze nem is bánja nagyon, hiszen Grubek csak arra jó valószínűleg, hogy őt küldjék előre, ha csapdára lehet számítani, míg Velnora... Nos, rá talán számíthatna is, ha úgy hozza a szükség, de ha nem akar jönni, akkor nem fog könyörögni neki. Se nem fogja kimenteni a párost, ha mégis neki lenne igaza végül.
~ Húszas raktár? ~ Hümmög, majd igyekszik visszaemlékezni az előzőre, mely alighanem huszonegyes volt.
~ Szóval... Csak mélyebbre jöttünk, vagy mi. Ideje megnézni, hogy a fogadóban nem volt-e egy másik ajtó. Kell lennie egynek... Egy tizenkilencesnek, ha jól gondolom. ~ Persze teljes mértékben csak tippel, de most logikusnak tűnik ez a megoldás, hiszen a húszas raktár miért lenne távolabb a kijárattól, mint a huszonegyes?
~ Hogyha van egyáltalán kijárat ebből a baszott bálnából. Legalább, ha az Arany Bálnán lennénk, de ehelyett csak ez a világjáró kurva hajó maradt nekünk... Még, hogy hajó, he? Nem hajó ez, csak egy kibaszott börtön... ~ Azzal, ha semmi nem akadályozza, akkor egészen odáig sétál, ameddig el nem éri a "fogadót", tehát ahol beleébredtek ebbe az álomba.
Ha eléri, meg is vizsgálja a bejárattal szemközti falat, hátha lel rajta egy ajtót, vagy bármi más érdekeset - legyen az oda nm illő tégla, vagy kis bemélyedés, vagy ilyesmi. Már, ha eljut odáig... *
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:42:46
Üzenet elküldve: 2017-02-28 09:42:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Meglepő, hogy az ősibb dialektusban beszélő népek megértik, hogy mit hablatyol össze a részeges törpe és még inkább meglepő, hogy el is hiszik. A lány szavait a temetkezéssel megerősíti.*
-Bezony meg van, hogy kriptát építünk a magasabb rangúaknak. Ez olyan mint egy kőből készült börtön és ebben egy kődobozba bevágjuk a család tagjainak a hulláit és ott vannak együtt. Én is építettem már ilyet. Jó meló volt tisztességesen kifizettek érte bár nagy ganéság lett volna egy ilyen dologgal szűkmarkúnak lenni nemdebár?
*A dicséretekre Grubeknak csak úgy dagad a büszkeségtől a mellkasa és bólogat nagyokat csak a feje le nem esik. A piát látszólag nem értették mire gondol.*
-Jaj még csak az kéne nekem, hogy egy asszony dirigáljon! Dehogy. Pia az-az itóka. Megiszod és berúgsz tőle. Érted már?
*Ha nem akkor megvakarja a fejét és úgy mondja.*
-Megiszod és olyan állapotba kerülsz, hogy az nagyon jó lesz neked. Néha még sámáni látomásaid is lehetnek, néha meg kötekedő vagy tőle, néha meg olyan őszinte mint máskor nem és mindenkit a barátodnak érzel. Most már érted?
*A sátrat nézve most Grubeken van a dicséret ideje.*
-Nem semmi küzdelem lehetett. Szép példány.
*Közben követi a vendéglátókat.*
//1. Csapat//
*Meglepő, hogy az ősibb dialektusban beszélő népek megértik, hogy mit hablatyol össze a részeges törpe és még inkább meglepő, hogy el is hiszik. A lány szavait a temetkezéssel megerősíti.*
-Bezony meg van, hogy kriptát építünk a magasabb rangúaknak. Ez olyan mint egy kőből készült börtön és ebben egy kődobozba bevágjuk a család tagjainak a hulláit és ott vannak együtt. Én is építettem már ilyet. Jó meló volt tisztességesen kifizettek érte bár nagy ganéság lett volna egy ilyen dologgal szűkmarkúnak lenni nemdebár?
*A dicséretekre Grubeknak csak úgy dagad a büszkeségtől a mellkasa és bólogat nagyokat csak a feje le nem esik. A piát látszólag nem értették mire gondol.*
-Jaj még csak az kéne nekem, hogy egy asszony dirigáljon! Dehogy. Pia az-az itóka. Megiszod és berúgsz tőle. Érted már?
*Ha nem akkor megvakarja a fejét és úgy mondja.*
-Megiszod és olyan állapotba kerülsz, hogy az nagyon jó lesz neked. Néha még sámáni látomásaid is lehetnek, néha meg kötekedő vagy tőle, néha meg olyan őszinte mint máskor nem és mindenkit a barátodnak érzel. Most már érted?
*A sátrat nézve most Grubeken van a dicséret ideje.*
-Nem semmi küzdelem lehetett. Szép példány.
*Közben követi a vendéglátókat.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-27 18:06:25
Üzenet elküldve: 2017-02-27 18:06:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Gondolhatta volna, hogy ez lesz. Mire feleszmél és mire eszébe jut, hogy nem hallhat semmit a másik oldalról, a vörös nő már el is húz mellette. Nem osztott meg vele semmit, egy szót sem és most okolhatja magát. Legszívesebben falba verné a fejét.
Azt gondolta, hogy nem tűnik el ilyen gyorsan, de a fene egye meg, mégis sikerült megtennie. Udra vesz egy pár mély levegőt. Nem tud mást tenni csak, hogy a páros után megy mielőtt megint megesznek valakit. Annyira igazából nem érdekli, csak szerény személye maradjon megevetlenül. Vajon akkor miért érzi magában ezt a nyomasztó tehetetlenséget?
Vállat von, mert nincs mit tennie, a két nő után megy ő is, ám előbb megáll a virág alatt. Feltekint rá, s megnyalja a száját. Nem emlékszik mióta van itt, mióta itt van éhezik, és azelőtt sem evett valami sokat. Ha sikerül felugrania és megragadnia a virágot ki is tépi azt helyéről, hogy szájába tömje, majd csámcsogva lépjen át az ajtón.
Ha nem sikerül kitépnie, akkor éhesen folytatja útját. Benyit az ajtón, mivel mást nem tud tenni és a két nő mögé áll. Megszólalni nem mer, amíg nem kérdezik. Könyökével megböki a vöröst, mutató ujját ajkai elé teszi, jelezve, hogy ne beszéljen ha nem muszáj.*
//2. Csapat//
*Gondolhatta volna, hogy ez lesz. Mire feleszmél és mire eszébe jut, hogy nem hallhat semmit a másik oldalról, a vörös nő már el is húz mellette. Nem osztott meg vele semmit, egy szót sem és most okolhatja magát. Legszívesebben falba verné a fejét.
Azt gondolta, hogy nem tűnik el ilyen gyorsan, de a fene egye meg, mégis sikerült megtennie. Udra vesz egy pár mély levegőt. Nem tud mást tenni csak, hogy a páros után megy mielőtt megint megesznek valakit. Annyira igazából nem érdekli, csak szerény személye maradjon megevetlenül. Vajon akkor miért érzi magában ezt a nyomasztó tehetetlenséget?
Vállat von, mert nincs mit tennie, a két nő után megy ő is, ám előbb megáll a virág alatt. Feltekint rá, s megnyalja a száját. Nem emlékszik mióta van itt, mióta itt van éhezik, és azelőtt sem evett valami sokat. Ha sikerül felugrania és megragadnia a virágot ki is tépi azt helyéről, hogy szájába tömje, majd csámcsogva lépjen át az ajtón.
Ha nem sikerül kitépnie, akkor éhesen folytatja útját. Benyit az ajtón, mivel mást nem tud tenni és a két nő mögé áll. Megszólalni nem mer, amíg nem kérdezik. Könyökével megböki a vöröst, mutató ujját ajkai elé teszi, jelezve, hogy ne beszéljen ha nem muszáj.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045