//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Velnora végül a falnál köt ki. Az öregasszonyok pedig egy mosolynál és egy pillantásnál nem is méltatják többre, míg nagyon helyesen el nem kezd kapcsolatokat építeni. Süket fülekre talál elsőre, de azért csak akad egy a vénségek között a második megszólalás után, ki érteni véli, és hallja is, amit mond.*
-He?
*Néz fel egy jól összerakott, enyhén fogatlan öregasszony a párból.*
-Nyugodni gyermekem meg!
*Ez már az ismerősebb dialektus.*
-Messzi, nevét is én ismerem nem törzs. Ide nem bizony jön.
*Hümmög.*
-Legközelebbi Wejibo nem törzs nap három, háton farakhun.
*Magyaráz valamennyit a földrajzi helyzetből, aztán mond valamit az asszonyoknak másik nyelven, mire azok boszorkányos kacagásban törnek ki, rövid diskurzus után pedig folytatja.*
-Kössél mellednek te védelmére is.
*Mint kiderült hát melltartót kötnek, habár elég kezdetlegeset.*
-Farakhunnak szőre.
*Mutat a zsinegre, majd két kihegyezett csonttűt ad Velnora kezébe.*
-Figyelj parolát! Szőrét kössed farakhunnak! *Itt meg is mutatja hogyan kell.*
-Sima, fordított, egy, egy.
*Magyarázza szinte villámként mozgatva aszott ujjait. Nem vicc, ez tényleg az öregek tudománya lehet. Végül a parola is megkezdődik.*
-Ám legyen bátor harcos.
*Lép hátrább a törzsfő. Pár szót intéz a harcoshoz, aki döbbenten néz Grubekre. Pontosan olyan szemekkel, mintha ezt a tettét megénekelnék majd itt is. A kontextus persze a következő percektől függ. Végezetül jön a bepiált sámán. Két eltorzult szót szól a főnökhöz, mire az biccent, és a sámán a tűzhöz lép. Kést ragad, vérét ontja a tűzbe, majd két marokkal belenyúl, és két tűzlabdát emel ki a máglyából. Egyet kap az ellenfél Garahakun, egyet pedig Grubek. Mindezt összesen hétszer teszi meg. Minden alkalommal az éppen kiszemelt felé támolyog, szinte látható, ahogy felborul, és a másik arcába vágja a tüzet, de végül csak nem. Ettől sámán a sámán ugyebár. Aztán mikor leteszi a tüzet a parolázók lába elé meghajol, vagy botlik. Nyilván ez leginkább attól függ, hogy ki milyen szemmel néz rá. Van akinek csak egy alkoholista, van akinek a hit legnagyobb művelője. Végezetül a hetedik után beül a tűz mellé, és elkezd rá fát dobálni. Ez az a pillanat, mikor a törzsfő is a sátor falához hátrál, és így szól.*
-Kezdődjék hát!
*Garahakun le is hajol. Felvesz egy tűzlabdát. Ezt Grubek is megteheti. Meleg, de nem forró. Végül megrázza háromszor, és jobbjával furcsa kézjelet formázva (mely Grubeknek a szőnyegről lehet ismerős) belenyomja azt a tűzgolyóba, mire az iszonytató robajjal szinte robbanásszerűen fellobban, és belőle egy dőlő fa csap ki. Védelem híján pedig Grubek nem tudja elkerülni a kellemetlen találkozást vele. Jól fejbe kólintja a törzs. Meg ettől még nem hal, sőt, el sem ájul, viszont a világ elmosódik, és koponyája iszonytató ütést él át, és szerencsére túl is. Azonban nem egy csontja roppan hatott meg szegény törpe uraságnak. Mire újra teljesen önmaga csak a várakozó Garahakunt látja, akinek újabb tűzgömb van a kezében. Kapott egy jót fejre, amit talán még később is nyögni fog, de Grubek legalább már sejti, hogy mit kell csinálni.*