//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A szemek csak úgy szaporodnának, ha nem minden harmadik próbálkozásra maradna meg egyben, így csak kényelmes tempóban nő a melltartó, de a lepcses szájú vénasszonyok már egészen más dolgokról beszélnek. Érezhetően köze van ehhez a kötés dologhoz, de ha ezt Velnora nem találná ki a szövegkörnyezetből, azt is hihetné, hogy valami fura receptről van szó. A kezében csak akkor áll meg a két tű, mikor Grubek újabb igen csúnya csapást kap. Jól láthatóan fogalma sincs erről a parola dologrol, ugyanakkor neki sincs, így nem tudja hibáztatni. Egy nagyon kellemetlen helyzetbe került, ő pedig kényelmesen és gondtalanul kötöget a pálya szélén, azzal a tudattal, hogy a legrosszabb esetben is elveszi őt a kovács fia, aztán meglóg a nászéjszaka előtt. Ezek a gondolatok viszont most messziről elkerülik a lányt, aggódva figyeli a pályán baktató sámánt. Ahogy ő is, és Garahakun is odalépnek Grubekhez, Velnora egy aprócska jelét adja annak, hogy minimum szünetel, de talán véget ért a párbaj, ezért a tűket és a fonalat félredobva, futólépésben szalad a lovagjához, hogy megnézze mi a helyzet vele. Nem doktor ő, pulzusról azt sem tudja mi fán terem, és soha nem kellett még valaki mellkasát mozgás után kémlelni, így tanácstalanul térdel a törpe fölött, reménykedve, hogy nem marad a földön. Óráknak tűnő percek után a nagyotmondó aprónép éledezni kezd, Velnora szívéről pedig egy hatalmas kő esik le. Bár elég viharvert, de él. A másik törzs vezetője ekkor szólal fel, s egy különös békét ajánln, ami a párbajellenfél fejéből pattant ki.*
~Hogy-, hogy micsoda? MICSODA?!~
*Nem elég, hogy ebbe az istentelen szituációba csöppentek, valami alattomos kalóz kényének kedvének lettek kitéve, most meg bennszülött törzsek játékát kell játszani, ez az aljanép még nagyközönség előtt akarja megrontani a trófeát? Több sem kell Velnorának, az elmúlt percekben gyülemlő aggodalom, feszültség ahelyett, hogy a törpét a keblére ölelné, ilyen módon kerül levezetésre:*
-Hogy ez az ember, mit akar?
*Áll két lábra, s fenyegető tartással mutat Garakhunra.*
-Egy kovács fia, egy teljes falu előtt -
*Folyamatosan emeli a hangját, legvérmesebb modoráról tanúbizonyságot téve.*
-Akarja meggyalázni a másik törzs -
*Ezen a ponton már igen kellemetlen élmény a lány két méteres körzetében állni, alapvetően kellemesen lágy, nőhöz képest mély hangja most olyan erővel dörömböl, hogy már kezd kaparni a torka.*
- főnökének a lányát, ezért itt helyben fel kellene lógatnunk -
*Nincs sem ideje sem türelme a szituációhoz illő kivégzési módszert kitalálni, így egy talán a törzsi szokásoktól eltérő metódus furán, akár újként is hathat a társaságnak.*
- meg kivágnunk a nyelved, hogy ilyen aljas és gerinctelen szavakat ne vehess a szádra -
*A szavak a törzsfőhöz szólnak, de nem veszi le a szemét a kovács fiáról, s apró lépésekkel, fenyegető tartással és folyamatosan felé szegezett mutató ujjal közeledik felé, persze csak biztos távolságig.*
- meg le kellene vágni azt a kanos töködet, hogy eszedbe se jussanak ilyen gyalázatos gondolatok! Ha nálunk lennénk most -
*A szavak végtelennek ható árját, a már félúton tetőpontnak hitt hangerő és felháborodás szintjét Velnora tovább tudja fokozni.*
- bizony egy percet sem kellene várnod, hogy egy farakhun tökét a torkodba állítsanak keresztben!
*Megállt parancsol magának, és kitörése óta először néz körbe, hogy milyen tekintetek fogadják, s most hogy egy kicsit tisztán tud gondolkodni, reménykedik abban, hogy kellően elterelte a témát ahhoz, hogy megfeledkezzenek egyszersmind a paroláról és a szertartásos gyalázásról. Ekkor láthatja meg a társukat, már ha erre hozta az a maradék lába.*