Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:37:08
Üzenet elküldve: 2017-04-22 10:37:08
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Kalózunk fél szemmel figyeli a párbajt is, ám most sokkal inkább a maga dolgával van elfoglalva. Mikor a másik sámán - aki látszólag épp csak annyira sámán, mint Jorrih, csupán hivatalosan is - átnyújtja az üveget, a férfi persze megszagolja, hogy mennyire van vizelet-szaga. Mivel úgy érzi, nem lehet nagyon rossz, ezért iszik is belőle egy kicsinek semmiképp sem mondható kortyot. Ha még ezután is úgy érzi, hogy nincsen valamilyen nem várt mellékhatása, vagy az íze nem fertelmes, akkor újabb húzásra emeli a flaskát, ezúttal - persze csak, ha a palack tartalma nem fogy el időközben - az előzőnél is nagyobbat vedelve belőle. Nem titkolt szándéka, hogy kiürítse a tartalmát. Egyrészt, mert tudja, hogy ittasan a legkétségbeesettebb helyzetek is rendkívül mulatságosak tudnak lenni - s erre éppenséggel elég nagy szüksége lenne már, mivel az utóbbi időben nincs túl vidám hangulatában. Másrészt nem létező törzsének sámánját is el kell valahogy játszani; mert bár a szabálytalan rendszerességgel előforduló karrándítások megtették a hatásukat, mégis könnyebb lenne beleélni magát a szerepbe, ha legalább feleannyira részeg volna, mint a másik sámán. Ha az üveg elfogy és még mindig nincs semmi rendkívüli, úgy ismét megszólal. *
- Van még ilyen? * Közben Grubek hősiesen helytáll a küzdelemben - a végén még talán győzhet is, habár jobb volna nem elkiabálni a dolgot. Ezért hát Jorrih továbbra is csak a szeme sarkából figyel. Tudniillik a pia azon kevés dolog közé tartozik, amiért még Velnora dekoltázsának pásztázását is kihagyja. *
//1. Csapat//
* Kalózunk fél szemmel figyeli a párbajt is, ám most sokkal inkább a maga dolgával van elfoglalva. Mikor a másik sámán - aki látszólag épp csak annyira sámán, mint Jorrih, csupán hivatalosan is - átnyújtja az üveget, a férfi persze megszagolja, hogy mennyire van vizelet-szaga. Mivel úgy érzi, nem lehet nagyon rossz, ezért iszik is belőle egy kicsinek semmiképp sem mondható kortyot. Ha még ezután is úgy érzi, hogy nincsen valamilyen nem várt mellékhatása, vagy az íze nem fertelmes, akkor újabb húzásra emeli a flaskát, ezúttal - persze csak, ha a palack tartalma nem fogy el időközben - az előzőnél is nagyobbat vedelve belőle. Nem titkolt szándéka, hogy kiürítse a tartalmát. Egyrészt, mert tudja, hogy ittasan a legkétségbeesettebb helyzetek is rendkívül mulatságosak tudnak lenni - s erre éppenséggel elég nagy szüksége lenne már, mivel az utóbbi időben nincs túl vidám hangulatában. Másrészt nem létező törzsének sámánját is el kell valahogy játszani; mert bár a szabálytalan rendszerességgel előforduló karrándítások megtették a hatásukat, mégis könnyebb lenne beleélni magát a szerepbe, ha legalább feleannyira részeg volna, mint a másik sámán. Ha az üveg elfogy és még mindig nincs semmi rendkívüli, úgy ismét megszólal. *
- Van még ilyen? * Közben Grubek hősiesen helytáll a küzdelemben - a végén még talán győzhet is, habár jobb volna nem elkiabálni a dolgot. Ezért hát Jorrih továbbra is csak a szeme sarkából figyel. Tudniillik a pia azon kevés dolog közé tartozik, amiért még Velnora dekoltázsának pásztázását is kihagyja. *
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:47:30
Üzenet elküldve: 2017-04-21 19:47:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A tűzgömbökkel vívott párbaj folyik tovább, Garahakun alig állt fel, máris tüzes meglepetésben lehet része, ugyanis Grubek mozdulata nyomán egy gigantikus villás fa jelenik meg, benne a tűzgömb másolata pedig egyre csak dagad, ez fog nemsokára szó szerint elsülni, ha nem tesz valamit. Garahakun kezében ugyanis óriási lángpenge kettős jelenik meg, melyekkel most Grubekre ront.
Idő közben a tajrészeg sámán már egyértelműen nem teljesen pontosan, de Jorrihékhoz támolyog. Talán a szesz erejéből, talán csak megérzésből, talán annyi még eljutott az agyáig, hogy a másik bizony egy sámánféle lehet, mint maga, így a vizeletet illik vele is megosztani.*
-Ágkkloma'szalatta!
*Nyújtja át az üveget. Úgy tűnik maga sem tudja miről beszél. Az üvegben alkoholnak kinéző valami van. Enyhén fűszeres illatra is, de ízre sem rossz. A társaság figyelmét azonban hirtelen recsegés kötheti le. Valaki a sátor falának csapódik, ez pedig nem más, mint Garahakun, kinek lángpengéi most Grubek előtt állapodnak meg és foszlanak szét, ő pedig leégetett mellszőrzettel mászik elő a sátor megroggyant falrészéből, ahova a lövedék repítette. Az első pár lépése bátortalan, de most már egyértelmű miért lett ő az egyik kiválasztott a parolára. Testi ereje több találatot igényel, mint amennyit egy átlagos ellenfél kibírna. Velnora dekoltázsának címez egy udvarias mosolyt, majd amint nehézkesen visszasétált Grubek elé biccent neki, és újabb golyóba vág bele.*
//2. Csapat//
*Végezetül a felfeszítés után a helyére is kerül a "kifli", így Florten csak lazán meg tudja rázogatni csuklójában azt. Picit lengeti is. Ekkor kétségessé válhat a fegyver vágóképessége, illetve inkább vágóképtelensége, viszont ezek után a fáklyák túloldalára lép át Florten.*
-Melyik oldalt kéred kisanyám?
*Kérdezi kihívóan, és nem titkolt enyhe lenézéssel. Ugyanis Udra választhat, hogy jobbja, vagy balja legyen-e a fénysor irányában. Választásának megfelelően áll be Florten is, úgy, hogy hátuk hajszál híján össze is érjen, aztán pedig kissé recsegős kattanás következik, sokkal elnyújtottabban, mint azt Udra megszokhatta, végül Zsán jelenik meg tisztes távolságban.*
-Tisztelt hölgyek, felkészültek?
*Néz mindkettejükre. Hangja férfiaktól szokatlanul magasan játszik, most, hogy így lehet hallani rendesen is. Arca komolyságot sugall. Ha pedig mindenki készt jelez, Zsán elkezd számolni, méghozzá ötig.
Ám mielőtt ez megtörténik, és mialatt a két párbajt vívó elhelyezkedik, Léjdi Minolia is koptatja lepcses száját egy kicsit még.*
-Léjdi Aney, most azt hiszi, végre pont kerülhet az ügy végére. Csak hogy tudja, a királynő nem nézi jó szemmel férfibarát törekvéseit, még ha nyer is az az erdőlakó, melyet kétlek, ugyanis Florten okleveles lövész, akkor is hamarosan bitón találja magát.
*Mellé megereszt egy kedves mosolyt. Khaja durcásan néz a világra eközben, kezében a farkasfejet tartja, de egy lépéssel Lena mögött van mindig. Talán sejti, hogy egy ilyen párbaj bizony fájdalmas lehet, még ha a halálra nem is gondol.*
//1. Csapat//
*A tűzgömbökkel vívott párbaj folyik tovább, Garahakun alig állt fel, máris tüzes meglepetésben lehet része, ugyanis Grubek mozdulata nyomán egy gigantikus villás fa jelenik meg, benne a tűzgömb másolata pedig egyre csak dagad, ez fog nemsokára szó szerint elsülni, ha nem tesz valamit. Garahakun kezében ugyanis óriási lángpenge kettős jelenik meg, melyekkel most Grubekre ront.
Idő közben a tajrészeg sámán már egyértelműen nem teljesen pontosan, de Jorrihékhoz támolyog. Talán a szesz erejéből, talán csak megérzésből, talán annyi még eljutott az agyáig, hogy a másik bizony egy sámánféle lehet, mint maga, így a vizeletet illik vele is megosztani.*
-Ágkkloma'szalatta!
*Nyújtja át az üveget. Úgy tűnik maga sem tudja miről beszél. Az üvegben alkoholnak kinéző valami van. Enyhén fűszeres illatra is, de ízre sem rossz. A társaság figyelmét azonban hirtelen recsegés kötheti le. Valaki a sátor falának csapódik, ez pedig nem más, mint Garahakun, kinek lángpengéi most Grubek előtt állapodnak meg és foszlanak szét, ő pedig leégetett mellszőrzettel mászik elő a sátor megroggyant falrészéből, ahova a lövedék repítette. Az első pár lépése bátortalan, de most már egyértelmű miért lett ő az egyik kiválasztott a parolára. Testi ereje több találatot igényel, mint amennyit egy átlagos ellenfél kibírna. Velnora dekoltázsának címez egy udvarias mosolyt, majd amint nehézkesen visszasétált Grubek elé biccent neki, és újabb golyóba vág bele.*
//2. Csapat//
*Végezetül a felfeszítés után a helyére is kerül a "kifli", így Florten csak lazán meg tudja rázogatni csuklójában azt. Picit lengeti is. Ekkor kétségessé válhat a fegyver vágóképessége, illetve inkább vágóképtelensége, viszont ezek után a fáklyák túloldalára lép át Florten.*
-Melyik oldalt kéred kisanyám?
*Kérdezi kihívóan, és nem titkolt enyhe lenézéssel. Ugyanis Udra választhat, hogy jobbja, vagy balja legyen-e a fénysor irányában. Választásának megfelelően áll be Florten is, úgy, hogy hátuk hajszál híján össze is érjen, aztán pedig kissé recsegős kattanás következik, sokkal elnyújtottabban, mint azt Udra megszokhatta, végül Zsán jelenik meg tisztes távolságban.*
-Tisztelt hölgyek, felkészültek?
*Néz mindkettejükre. Hangja férfiaktól szokatlanul magasan játszik, most, hogy így lehet hallani rendesen is. Arca komolyságot sugall. Ha pedig mindenki készt jelez, Zsán elkezd számolni, méghozzá ötig.
Ám mielőtt ez megtörténik, és mialatt a két párbajt vívó elhelyezkedik, Léjdi Minolia is koptatja lepcses száját egy kicsit még.*
-Léjdi Aney, most azt hiszi, végre pont kerülhet az ügy végére. Csak hogy tudja, a királynő nem nézi jó szemmel férfibarát törekvéseit, még ha nyer is az az erdőlakó, melyet kétlek, ugyanis Florten okleveles lövész, akkor is hamarosan bitón találja magát.
*Mellé megereszt egy kedves mosolyt. Khaja durcásan néz a világra eközben, kezében a farkasfejet tartja, de egy lépéssel Lena mögött van mindig. Talán sejti, hogy egy ilyen párbaj bizony fájdalmas lehet, még ha a halálra nem is gondol.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-21 16:20:26
Üzenet elküldve: 2017-04-21 16:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Izgul, és félti a farkasbőrös lányt, de nem tehet semmit. Remélhetőleg ha ezt (is) túlélik, egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy kiszabaduljanak ebből az őrületből. Abban sem biztos, hogy mennyi idejük van még hátra. Ha tippelnie kéne, azt mondaná, hogy maximum néhány óra telt el azóta, hogy elindultak a tisztásról, de akkor még verőfényes napsütés volt. Most meg sötét, komor éjszaka van, az eső is szemetel... Lehet sokkal több időt töltöttek abban a fura helyiségben, mint az gondolták. Vagy máshogy telne az idő a különböző helyszíneken, ahova mennek? Mit mennek, ahova az őrült világ taszítja őket!*
-Ügyes légy!
*Mondja a lánynak, majd kíváncsian figyeli a másik nőt, aki valószínűleg jóval nagyobb szakértelemmel bánik majd azzal a kifli alakú micsodával, mint Udra.*
//2. Csapat//
*Izgul, és félti a farkasbőrös lányt, de nem tehet semmit. Remélhetőleg ha ezt (is) túlélik, egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy kiszabaduljanak ebből az őrületből. Abban sem biztos, hogy mennyi idejük van még hátra. Ha tippelnie kéne, azt mondaná, hogy maximum néhány óra telt el azóta, hogy elindultak a tisztásról, de akkor még verőfényes napsütés volt. Most meg sötét, komor éjszaka van, az eső is szemetel... Lehet sokkal több időt töltöttek abban a fura helyiségben, mint az gondolták. Vagy máshogy telne az idő a különböző helyszíneken, ahova mennek? Mit mennek, ahova az őrült világ taszítja őket!*
-Ügyes légy!
*Mondja a lánynak, majd kíváncsian figyeli a másik nőt, aki valószínűleg jóval nagyobb szakértelemmel bánik majd azzal a kifli alakú micsodával, mint Udra.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-21 13:11:39
Üzenet elküldve: 2017-04-21 13:11:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Unottan nyomkodja a kötözött kezét. Apró pontokban ugyan fáj neki, de annyira nem vészes ez az egész, mint ahogyan azt Cray beállította. Persze, mert a csapos nem lát olyan ritkán levágott karokat, elmetszett torkokat, és a hasból kiömlő vérfolyamokat, mint ő. Azokhoz képest, amilyen sérülésekkel jár egy valódi ütközet, néhány pohár vágta vágás csak csiklandozza a tenyerét.
Az élet fogadóban nem áll meg, talán jöhetett volna több leányzóval is, ha tudja, hogy ekkora forgalomra számíthat, de abban bízott, hogy ez a négy éppen elegendő lesz. Nem igazán számított rá, hogy ketten egy vadra repülnek rá, ahelyett, hogy szélesebb körökben is mozognának.
Könyökkel a pultnak támaszkodva figyeli, ahogy ez a társaság felpattan a székről és némi felesleges csevely után, meg is indulnak. Nincs kétsége afelől, hogy az emeletre igyekeznek, hiszen egészen biztosan nem a partra indultak csillagokat lesni.
Bár egyikük sem néz az irányába, ő azért szürkéivel mégis csak végigkíséri a hármast az útjukon, nem elkerülve semmiféle mozdulatot sem.*
- Máskor beszállok én a lányok helyett. *Mondja a férfi jókedvűen, miközben több korsót is feltölt azzal a bűnrossz sörével, miközben vigyorogva nézi tovább, ahogy mindhárom hátsó eltűnik a szemük elől.* Egész jó fogás.
- Vagy akár önthetnél nekem egy újabb pohárral, ahogy azt már percekkel ezelőtt kértem. Rám fér a pia. Ha megint üres kézzel térek vissza a hajóra, azt hiszem, meglincselnek. Leerna legalábbis biztosan.*Szemrehányóan pillant felé a csuklya takarásából. Időközben a hátsó kertre vezető ajtó is kinyílik nyikorogva és a szöszike lép be rajta, kócosan, félig lelógó ruhákkal, elnyűtt arccal. Megrázza a fejét a vörös felé pillantva, majd megigazítja az öltözékét és haját és beleveti magát újra a tömegbe. Nem lepődik meg, hiszen előre tudta, hogy semmire sem fog jutni a hölgy. A jó hír viszont az, hogy az itt levők többsége kellően igénytelen és részeg ahhoz, hogy foglalkozzanak azzal, ha egy szajhát már megjárt valaki előttük, így talán sikerül valaki másnál is bepróbálkoznia.
Semmi sem gyanús. Miért is lenne, hiszen ugyanúgy zajlanak az események, mint korábban? Az egyezség megköttetett már odalent az ivóban, most az ajtó mögött pedig egy másik készülődik, amit nem szavakkal, hanem tettekkel fognak véghez vinni. Belépve a gyér fényekkel borított szobába, mindkét kurtizán fejében ugyanaz jár. Kezdjék azzal, hogy igazából, majd ők ketten elkezdik. Azt a férfiak valamiért módfelett élvezik.
Azonban sarkon fordulva onnan, egyik sem elég ostoba ahhoz, hogy ne tűnjön fel nekik a változás. A fekete gyomra összezsugorodik. Neki volt már dolga erőszakos kuncsafttal, így meglátja az olajos hajú tekintetét, azok az emlékek idéződnek fel benne. További gondolatainak viszont nem enged teret adni az ütés, amit rámérnek.
A vörös némán sikít, a lábai megremegnek. Ritka az olyan, aki megtanul védekezni, fegyvert forgatni közöttük, így ő sem képes rá. Az agya be is pánikol, s nem is próbálkozik ellenkezni, ahhoz túlságosan fél. Nehezen kap levegőt, szó egészen biztosan nem futna ki ajkain, de abban biztos, hogy bármit megtenne az életben maradásért. Ezért is bólint, amennyit csak a helyzetéből fakadóan tud, jelezve, hogy nem fog ellenkezni.*
//Életeken innen, s túl//
*Unottan nyomkodja a kötözött kezét. Apró pontokban ugyan fáj neki, de annyira nem vészes ez az egész, mint ahogyan azt Cray beállította. Persze, mert a csapos nem lát olyan ritkán levágott karokat, elmetszett torkokat, és a hasból kiömlő vérfolyamokat, mint ő. Azokhoz képest, amilyen sérülésekkel jár egy valódi ütközet, néhány pohár vágta vágás csak csiklandozza a tenyerét.
Az élet fogadóban nem áll meg, talán jöhetett volna több leányzóval is, ha tudja, hogy ekkora forgalomra számíthat, de abban bízott, hogy ez a négy éppen elegendő lesz. Nem igazán számított rá, hogy ketten egy vadra repülnek rá, ahelyett, hogy szélesebb körökben is mozognának.
Könyökkel a pultnak támaszkodva figyeli, ahogy ez a társaság felpattan a székről és némi felesleges csevely után, meg is indulnak. Nincs kétsége afelől, hogy az emeletre igyekeznek, hiszen egészen biztosan nem a partra indultak csillagokat lesni.
Bár egyikük sem néz az irányába, ő azért szürkéivel mégis csak végigkíséri a hármast az útjukon, nem elkerülve semmiféle mozdulatot sem.*
- Máskor beszállok én a lányok helyett. *Mondja a férfi jókedvűen, miközben több korsót is feltölt azzal a bűnrossz sörével, miközben vigyorogva nézi tovább, ahogy mindhárom hátsó eltűnik a szemük elől.* Egész jó fogás.
- Vagy akár önthetnél nekem egy újabb pohárral, ahogy azt már percekkel ezelőtt kértem. Rám fér a pia. Ha megint üres kézzel térek vissza a hajóra, azt hiszem, meglincselnek. Leerna legalábbis biztosan.*Szemrehányóan pillant felé a csuklya takarásából. Időközben a hátsó kertre vezető ajtó is kinyílik nyikorogva és a szöszike lép be rajta, kócosan, félig lelógó ruhákkal, elnyűtt arccal. Megrázza a fejét a vörös felé pillantva, majd megigazítja az öltözékét és haját és beleveti magát újra a tömegbe. Nem lepődik meg, hiszen előre tudta, hogy semmire sem fog jutni a hölgy. A jó hír viszont az, hogy az itt levők többsége kellően igénytelen és részeg ahhoz, hogy foglalkozzanak azzal, ha egy szajhát már megjárt valaki előttük, így talán sikerül valaki másnál is bepróbálkoznia.
Semmi sem gyanús. Miért is lenne, hiszen ugyanúgy zajlanak az események, mint korábban? Az egyezség megköttetett már odalent az ivóban, most az ajtó mögött pedig egy másik készülődik, amit nem szavakkal, hanem tettekkel fognak véghez vinni. Belépve a gyér fényekkel borított szobába, mindkét kurtizán fejében ugyanaz jár. Kezdjék azzal, hogy igazából, majd ők ketten elkezdik. Azt a férfiak valamiért módfelett élvezik.
Azonban sarkon fordulva onnan, egyik sem elég ostoba ahhoz, hogy ne tűnjön fel nekik a változás. A fekete gyomra összezsugorodik. Neki volt már dolga erőszakos kuncsafttal, így meglátja az olajos hajú tekintetét, azok az emlékek idéződnek fel benne. További gondolatainak viszont nem enged teret adni az ütés, amit rámérnek.
A vörös némán sikít, a lábai megremegnek. Ritka az olyan, aki megtanul védekezni, fegyvert forgatni közöttük, így ő sem képes rá. Az agya be is pánikol, s nem is próbálkozik ellenkezni, ahhoz túlságosan fél. Nehezen kap levegőt, szó egészen biztosan nem futna ki ajkain, de abban biztos, hogy bármit megtenne az életben maradásért. Ezért is bólint, amennyit csak a helyzetéből fakadóan tud, jelezve, hogy nem fog ellenkezni.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-21 12:11:40
Üzenet elküldve: 2017-04-21 12:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Nem volna férfi ő sem, ha nem feszítené annak vágya, hogy azonmód lehántson minden ruhát a lányokról és egymás után vegye őket a birtokába és egy másik estén ez tűpontosan így is történne. Nem úgy most, amikor a mérleg egyik nyelvét igen súlyos aranyak húzzák: jövőbeni fizetségüknek csupán a fele, de már így is bőségesen elég ahhoz, hogy olyan dolgokba invesztáljon a látszat kedvéért, mint egy aranyfüzér amiből még a körömágynyi smaragdot sem spórolták ki.
Ami az olajozott hajú férfit illeti, nem ragaszkodott sohasem túlságosan az olyan világi javakhoz, mint egy ékszer, egy zsák arany vagy egy poros butéliából kimert, pohárnyi fényűzés. A különbség, ami őközte és valószínűleg az összes többi ember között, akik most az ivóban dorbézolnak az, hogy ő megtanult ezek nélkül teljes életet élni, noha ez nem jelenti azt, hogy ha adottak rá a lehetőségei, ne élvezze ki ajándékaikat. Erre példa a mai este is, nem veszítve fókusz elől az elsődleges feladatot, amiről gondja volt, hogy alaposan beleverje emberei fejébe is. Csak azokat hozta magával, akikben teljes bizalmat fektethet: nem azért, mert egyesével veszélyesek volnának, ahhoz hiányzik belőlük az alattomos számítás, annak képessége, hogy predikciók révén azok fejével gondolkozzanak, akik ellen felbérelték őket. Ezt a feladatot ő hivatott betölteni, Raf és a többiek arra vannak itt, hogy kövessék az utasításait. És ahogy az ellenfél megmozdítja figuráit a lepel túloldalán, ő is előrébb tol egyet saját térfelén: önnönmagát.*
- Hallottál már fukar hercegről, szépségem? *Költői a kérdés, bár nem teljesen alaptalan, hisz nem minden kékvérű szereti úgy szórni a pénzt, mint amennyire azt ő magáról most eladja.
A csókot a beleegyezés jeleként veszi, mi több, utána maga a vörös is erre ösztökélné azzal, hogy felálltakor vonná az emelet felé.*
- Ezer arany és nem hagyjuk magára társnődet sem. *Derékon ragadja a hollóhajú teremtést is, felfelé menet a lépcsőkön pedig gondja van rá, hogy egy ilyenkor "illő" mozdulattal rásuhintson mindkét sejhajra. Jelzésértékkel csak, persze, hisz még nincsenek a négy fal magánszférájában. Nem teszi meg azt, amit a lányok egyike korábban, hogy szerződtetőjük felé pillantana - legalábbis úgy véli, hogy tekintetével azt az illetőt kereste. A mosolyt viszont nem akarja és nem is nyomja el az arcán, amikor eltűnnek a lépcsőfordulóban.
Kulcscsörgés majd zárkattanás után világ is gyúl a szobában: egyszerű, pórias berendezése egy olyan lyuknak, amit egyértelműen nem szántak több célra alkalmi (és fizetett) légyottoknál, esetleg arra, hogy a járásra már alkalmatlan részegeket elfektessék benne. Már ha tudnak érte fizetni, persze.
Örömmel vette volna, ha a lányok társaságát ennél messzemenőbben is kiélvezheti, de mint arra emlékeztetnie kell magát, ez most a legfontosabb meló, amit jó ideje kaptak, a farka miatt nem volna bölcs dolog kockáztatni a sikerességét. Amikor magukra zárja az ajtót, az áltörténet hercege nyomban eltűnik a szobából és helyét egy ismeretlen férfinek adja át: mintha még arcának ívei is megváltoznának közben, komor-durvább éleket vesz fel, szeméből kiveszik a pajkos játékosság tüze és hidegen égető lángok telepszenek a helyébe.
A feketét tenyéréllel nyakszirten üti, a vöröset pedig csak torkon ragadja és a falhoz szorítja úgy fordítva saját testét, hogy rúgás által ne ellenkezhessen a másik.*
- Nem fogok kétszer elmondani semmit, úgyhogy szeretném, ha továbbra is az okosabbik arcodat mutatnád és nem kezdenél olyasmit csinálni, ami miatt meg kellene haragudnom rád. Ha mindent átbeszéltünk, elmehettek. Mindketten. *Elég határozott-erősen szorítja Vörös torkát ahhoz, hogy a lánynak legfeljebb egy erőtlen válaszra, esetleg biccentésre fussa, ha megértette és elfogadja a férfi feltételeit.*
//Életeken innen, s túl//
*Nem volna férfi ő sem, ha nem feszítené annak vágya, hogy azonmód lehántson minden ruhát a lányokról és egymás után vegye őket a birtokába és egy másik estén ez tűpontosan így is történne. Nem úgy most, amikor a mérleg egyik nyelvét igen súlyos aranyak húzzák: jövőbeni fizetségüknek csupán a fele, de már így is bőségesen elég ahhoz, hogy olyan dolgokba invesztáljon a látszat kedvéért, mint egy aranyfüzér amiből még a körömágynyi smaragdot sem spórolták ki.
Ami az olajozott hajú férfit illeti, nem ragaszkodott sohasem túlságosan az olyan világi javakhoz, mint egy ékszer, egy zsák arany vagy egy poros butéliából kimert, pohárnyi fényűzés. A különbség, ami őközte és valószínűleg az összes többi ember között, akik most az ivóban dorbézolnak az, hogy ő megtanult ezek nélkül teljes életet élni, noha ez nem jelenti azt, hogy ha adottak rá a lehetőségei, ne élvezze ki ajándékaikat. Erre példa a mai este is, nem veszítve fókusz elől az elsődleges feladatot, amiről gondja volt, hogy alaposan beleverje emberei fejébe is. Csak azokat hozta magával, akikben teljes bizalmat fektethet: nem azért, mert egyesével veszélyesek volnának, ahhoz hiányzik belőlük az alattomos számítás, annak képessége, hogy predikciók révén azok fejével gondolkozzanak, akik ellen felbérelték őket. Ezt a feladatot ő hivatott betölteni, Raf és a többiek arra vannak itt, hogy kövessék az utasításait. És ahogy az ellenfél megmozdítja figuráit a lepel túloldalán, ő is előrébb tol egyet saját térfelén: önnönmagát.*
- Hallottál már fukar hercegről, szépségem? *Költői a kérdés, bár nem teljesen alaptalan, hisz nem minden kékvérű szereti úgy szórni a pénzt, mint amennyire azt ő magáról most eladja.
A csókot a beleegyezés jeleként veszi, mi több, utána maga a vörös is erre ösztökélné azzal, hogy felálltakor vonná az emelet felé.*
- Ezer arany és nem hagyjuk magára társnődet sem. *Derékon ragadja a hollóhajú teremtést is, felfelé menet a lépcsőkön pedig gondja van rá, hogy egy ilyenkor "illő" mozdulattal rásuhintson mindkét sejhajra. Jelzésértékkel csak, persze, hisz még nincsenek a négy fal magánszférájában. Nem teszi meg azt, amit a lányok egyike korábban, hogy szerződtetőjük felé pillantana - legalábbis úgy véli, hogy tekintetével azt az illetőt kereste. A mosolyt viszont nem akarja és nem is nyomja el az arcán, amikor eltűnnek a lépcsőfordulóban.
Kulcscsörgés majd zárkattanás után világ is gyúl a szobában: egyszerű, pórias berendezése egy olyan lyuknak, amit egyértelműen nem szántak több célra alkalmi (és fizetett) légyottoknál, esetleg arra, hogy a járásra már alkalmatlan részegeket elfektessék benne. Már ha tudnak érte fizetni, persze.
Örömmel vette volna, ha a lányok társaságát ennél messzemenőbben is kiélvezheti, de mint arra emlékeztetnie kell magát, ez most a legfontosabb meló, amit jó ideje kaptak, a farka miatt nem volna bölcs dolog kockáztatni a sikerességét. Amikor magukra zárja az ajtót, az áltörténet hercege nyomban eltűnik a szobából és helyét egy ismeretlen férfinek adja át: mintha még arcának ívei is megváltoznának közben, komor-durvább éleket vesz fel, szeméből kiveszik a pajkos játékosság tüze és hidegen égető lángok telepszenek a helyébe.
A feketét tenyéréllel nyakszirten üti, a vöröset pedig csak torkon ragadja és a falhoz szorítja úgy fordítva saját testét, hogy rúgás által ne ellenkezhessen a másik.*
- Nem fogok kétszer elmondani semmit, úgyhogy szeretném, ha továbbra is az okosabbik arcodat mutatnád és nem kezdenél olyasmit csinálni, ami miatt meg kellene haragudnom rád. Ha mindent átbeszéltünk, elmehettek. Mindketten. *Elég határozott-erősen szorítja Vörös torkát ahhoz, hogy a lánynak legfeljebb egy erőtlen válaszra, esetleg biccentésre fussa, ha megértette és elfogadja a férfi feltételeit.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-21 10:43:26
Üzenet elküldve: 2017-04-21 10:43:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*A szajha is ember. Mondják néhányan, többnyire maguk az éjszakai pillangók. Hiába bocsátják áruba feszes, és dús idomaikat, vele együtt társaságukat. Hiába tűnnek úgy, mint aki csak egy test, amit egy időre használatba vesz egy idegen, kit az esetek egészen nagy hányadában meg sem kívánnának, mégis csak ember, vagy legalábbis hasonszőrű teremtény lakozik mögöttük. Gondolkodnak és éreznek. Így pedig, kíváncsiak is. Leginkább, mert többnyire a férfiak nem erőltetik meg magukat, hogy felkelthessék az érdeklődésüket, tudják nagyon jól, hogy elég egy zsák pénz ehhez. Ezért is, amikor valami érdekessel akadnak szembe, aki nem csak a sör bűzét lihegi rájuk, közben markolászva a hátsójukat, az számukra is jóval izgalmasabb. De annyira mégsem, hogy ne feledkeznének meg arról, hogy minden szolgáltatásért cserébe pénz jár a számukra, s, ha jól végzik a munkájukat, jelenleg ez dupla keresetet jelenthet.
Így mind a fekete, mind a vörös pontosan érti mire megy ki a játék, csak éppen kiélvezik, hogy nem a szokványos módon.
A rőt teremtés kaján vigyort küld társnője felé, miközben, nem kissé fejlett keblei felé lógatja a kapott ajándékot.*
- De ez nem helyettesíti a fizetségem. *Apró csókot lehel a férfi arcára, és elégedetten pillant le saját domborulatai felé, amelyet csak jobban kiemel a kapott ékszer. Ahonnan pedig smukk érkezik elsőként, onnan a pénz is nagyobb arányban áramlik az ő zsebükbe.
Ébenhajú társnője persze a nők irigységével tekint a másikra, de jóval tudatosabb annál, mintsem ezt most mimikákkal ki is fejezze. Kihasználva ezt a pillanatot, gyors mustrát végez a füstös térségben, kolléganői, és persze ideiglenes munkaadója felé, majd vissza a saját vöröse felé. Az jóval beszédesebben tudna eljárni a nőről, aki időközönként befogja őket némi mellékesre. A nevét ugyan sohasem mondta meg előttük, de mind tudják, kiről van szó. A karmazsin kurtizán ideiglenesen, és persze plusz pénzért cserébe, olykor örömmel játssza el a vörös hajú kalóznő szerepét, ha valaki erre vágyna, persze a valódi tudta nélkül.*
- Én hozzád magamat vizionálnám, még hozzá *Közelebb hajol, hogy néhány talán túlságosan is obszcén, vagy lényegre törő jövőképet fessen a férfi lelki szemei elé, majd vigyorogva húzódik vissza. Nincs mit kertelni, a férfi vásárló, ők pedig a portéka, finomkodásnak ebben a helyzetben nincs értelme.*
- Talán itt van, talán nincs, de ma este mi határozzuk az árakat. *A vörös fel is pattan rögtön az ölből, és kezével arra csábítja a férfit, hogy ő is járjon el hasonlóképp, ne vesztegessék az idejüket.*
- A kettőnk öröme a mai estére a következő: Kereken ezer arany, abban az esetben, ha valóban tudsz olyat mondani, amit még sohasem hallottunk. Persze választhatsz is kettőnk közül. *Ekkor már a fekete társa is csatlakozik mellé a felállásban.*
- De ki választaná csak a rubint, ha kaphat mellé egy fekete gyémántot is?
//Életeken innen, s túl//
*A szajha is ember. Mondják néhányan, többnyire maguk az éjszakai pillangók. Hiába bocsátják áruba feszes, és dús idomaikat, vele együtt társaságukat. Hiába tűnnek úgy, mint aki csak egy test, amit egy időre használatba vesz egy idegen, kit az esetek egészen nagy hányadában meg sem kívánnának, mégis csak ember, vagy legalábbis hasonszőrű teremtény lakozik mögöttük. Gondolkodnak és éreznek. Így pedig, kíváncsiak is. Leginkább, mert többnyire a férfiak nem erőltetik meg magukat, hogy felkelthessék az érdeklődésüket, tudják nagyon jól, hogy elég egy zsák pénz ehhez. Ezért is, amikor valami érdekessel akadnak szembe, aki nem csak a sör bűzét lihegi rájuk, közben markolászva a hátsójukat, az számukra is jóval izgalmasabb. De annyira mégsem, hogy ne feledkeznének meg arról, hogy minden szolgáltatásért cserébe pénz jár a számukra, s, ha jól végzik a munkájukat, jelenleg ez dupla keresetet jelenthet.
Így mind a fekete, mind a vörös pontosan érti mire megy ki a játék, csak éppen kiélvezik, hogy nem a szokványos módon.
A rőt teremtés kaján vigyort küld társnője felé, miközben, nem kissé fejlett keblei felé lógatja a kapott ajándékot.*
- De ez nem helyettesíti a fizetségem. *Apró csókot lehel a férfi arcára, és elégedetten pillant le saját domborulatai felé, amelyet csak jobban kiemel a kapott ékszer. Ahonnan pedig smukk érkezik elsőként, onnan a pénz is nagyobb arányban áramlik az ő zsebükbe.
Ébenhajú társnője persze a nők irigységével tekint a másikra, de jóval tudatosabb annál, mintsem ezt most mimikákkal ki is fejezze. Kihasználva ezt a pillanatot, gyors mustrát végez a füstös térségben, kolléganői, és persze ideiglenes munkaadója felé, majd vissza a saját vöröse felé. Az jóval beszédesebben tudna eljárni a nőről, aki időközönként befogja őket némi mellékesre. A nevét ugyan sohasem mondta meg előttük, de mind tudják, kiről van szó. A karmazsin kurtizán ideiglenesen, és persze plusz pénzért cserébe, olykor örömmel játssza el a vörös hajú kalóznő szerepét, ha valaki erre vágyna, persze a valódi tudta nélkül.*
- Én hozzád magamat vizionálnám, még hozzá *Közelebb hajol, hogy néhány talán túlságosan is obszcén, vagy lényegre törő jövőképet fessen a férfi lelki szemei elé, majd vigyorogva húzódik vissza. Nincs mit kertelni, a férfi vásárló, ők pedig a portéka, finomkodásnak ebben a helyzetben nincs értelme.*
- Talán itt van, talán nincs, de ma este mi határozzuk az árakat. *A vörös fel is pattan rögtön az ölből, és kezével arra csábítja a férfit, hogy ő is járjon el hasonlóképp, ne vesztegessék az idejüket.*
- A kettőnk öröme a mai estére a következő: Kereken ezer arany, abban az esetben, ha valóban tudsz olyat mondani, amit még sohasem hallottunk. Persze választhatsz is kettőnk közül. *Ekkor már a fekete társa is csatlakozik mellé a felállásban.*
- De ki választaná csak a rubint, ha kaphat mellé egy fekete gyémántot is?
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:12:47
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:12:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Jó a beszélőkéje, mindig is az volt. Egyike olyan tulajdonságainak amelyeket erényként és fegyvertényként tart számon, noha nem egy ízben égette már meg magát azért, mert a kellő helyen és időben képtelen volt tartani a szavát. Ma már nosztalgiával vegyes érzéssel tekint vissza az így kapott tanulópénzre, még ha bőséggel fizetett is mindenért, amitől ma többnek mondhatja magát. Kevesebbnek ritkán szereti látni, azokat a múltban hagyott, felesleges koloncokként kezeli, elvégre nem vészelték át vele együtt azt az időszakot, ami kijavíthatta volna csorbájukat, hogy most ugyanolyan eszközként szolgálják céljait és ambícióit. Elnevet a pohár pereme felett - késes gyilkosok ritkán kavarodnak el útra, ahol ilyeneken kezdenek el gondolkozni, de a halott istenek a megmondhatói, sohasem tartotta magát igazán egynek azokkal, akikkel úgy hozta az élet, hogy közös célokért kell együtt dolgoznia.
Ahogy az ölében ülő-térdelő lányok, ő is leszűrt ezt-azt az eddigiekből, noha még mindig lepel mögé rejti mindkét oldal azt a táblát, amin rendre megmozdít egy-egy bábút, éppen annak függvényében, hogy milyennek ítélik meg a felállást.*
- Tévedtek szépségeim, mindketten, de nem okollak benneteket érte. Én előre megmondtam, hogy olyasmit hallhattok, amit ezen a tájegységen még senki más. De nem idelent és nem ennyi fülnek hallhatóan. *Ért ő a kurtizánok nyelvén, amit nem különben az üzleti érdek mozgat mint egy kufár esetében az áruk adás-vételét. Az egyenlet változója a portéka, amiért az ellenértéket kérik.
Tartja is magát szavához, a megkezdett mesét függőben hagyja mindaddig amíg a fizetségben megállapodásra nem jutnak vagy úgy nem ítélik, hogy a két fél egy éjszakáig terjedő kontraktusa valami oknál fogva nem köttethet meg. Gombolatlan zekéjének belső zsebéből egy aranykapcsokkal összefűzött nyakfüggőt húz elő, aminek középütt kör alakú foglalatába egy zöld színű követ illesztett az ötvösmester.*
- Ez hozzád illene inkább. *A lánghajú felé nyújtja az ékszert, hadd simítsa csak mellkasához a lány.* Hozzád valami mást vizionálok kicsim, olyan kékséget mint tengeranyáé. És persze a társaságomat.
*Jó ízzel nevet fel, mivel tudja, hogy fordítva ül fel erre a lóra azzal, hogy úgy állítja be: ő bocsátja magát itt áruba, nem pedig fordítva.*
- Itt van a felhajtótok vagy önállóan is dönthettek? *Látszólagos kérdés csak ez is, egy ideje már van sejtése arról, hogy milyen játszma zajlik, leplezett vakság ide, tettetett szerep oda. A zsigereit bizsergető ismerős-tapasztalt érzés pedig arról suttog neki, hogy az események hamarosan eszkalálódni is fognak.*
- A nevem Graion.
//Életeken innen, s túl//
*Jó a beszélőkéje, mindig is az volt. Egyike olyan tulajdonságainak amelyeket erényként és fegyvertényként tart számon, noha nem egy ízben égette már meg magát azért, mert a kellő helyen és időben képtelen volt tartani a szavát. Ma már nosztalgiával vegyes érzéssel tekint vissza az így kapott tanulópénzre, még ha bőséggel fizetett is mindenért, amitől ma többnek mondhatja magát. Kevesebbnek ritkán szereti látni, azokat a múltban hagyott, felesleges koloncokként kezeli, elvégre nem vészelték át vele együtt azt az időszakot, ami kijavíthatta volna csorbájukat, hogy most ugyanolyan eszközként szolgálják céljait és ambícióit. Elnevet a pohár pereme felett - késes gyilkosok ritkán kavarodnak el útra, ahol ilyeneken kezdenek el gondolkozni, de a halott istenek a megmondhatói, sohasem tartotta magát igazán egynek azokkal, akikkel úgy hozta az élet, hogy közös célokért kell együtt dolgoznia.
Ahogy az ölében ülő-térdelő lányok, ő is leszűrt ezt-azt az eddigiekből, noha még mindig lepel mögé rejti mindkét oldal azt a táblát, amin rendre megmozdít egy-egy bábút, éppen annak függvényében, hogy milyennek ítélik meg a felállást.*
- Tévedtek szépségeim, mindketten, de nem okollak benneteket érte. Én előre megmondtam, hogy olyasmit hallhattok, amit ezen a tájegységen még senki más. De nem idelent és nem ennyi fülnek hallhatóan. *Ért ő a kurtizánok nyelvén, amit nem különben az üzleti érdek mozgat mint egy kufár esetében az áruk adás-vételét. Az egyenlet változója a portéka, amiért az ellenértéket kérik.
Tartja is magát szavához, a megkezdett mesét függőben hagyja mindaddig amíg a fizetségben megállapodásra nem jutnak vagy úgy nem ítélik, hogy a két fél egy éjszakáig terjedő kontraktusa valami oknál fogva nem köttethet meg. Gombolatlan zekéjének belső zsebéből egy aranykapcsokkal összefűzött nyakfüggőt húz elő, aminek középütt kör alakú foglalatába egy zöld színű követ illesztett az ötvösmester.*
- Ez hozzád illene inkább. *A lánghajú felé nyújtja az ékszert, hadd simítsa csak mellkasához a lány.* Hozzád valami mást vizionálok kicsim, olyan kékséget mint tengeranyáé. És persze a társaságomat.
*Jó ízzel nevet fel, mivel tudja, hogy fordítva ül fel erre a lóra azzal, hogy úgy állítja be: ő bocsátja magát itt áruba, nem pedig fordítva.*
- Itt van a felhajtótok vagy önállóan is dönthettek? *Látszólagos kérdés csak ez is, egy ideje már van sejtése arról, hogy milyen játszma zajlik, leplezett vakság ide, tettetett szerep oda. A zsigereit bizsergető ismerős-tapasztalt érzés pedig arról suttog neki, hogy az események hamarosan eszkalálódni is fognak.*
- A nevem Graion.
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-18 11:06:52
Üzenet elküldve: 2017-04-18 11:06:52
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Bizony a sámánjuk nem ért olyannyira a diplomáciához mint a Nagy Grubek Norragimhak a legjobb diplomata, de ezért is van ott a törpe. Meg mert nem szaladt el időben mikor beszívta a lyuk amikor átütötte a világot.*
-Fontosak nekünk a hagyományok és a sámánunknak is csak tudja maga, hogy megy ez. A sok beszédtől a szellemekkel néha érthetetlen a sámánok viselkedése.
*Röhög Grubek majd magát is meglepi a következő parolázó mozdulatával ugyanis sikerül a kovács fiát földhöz vágni egy kőtömbbel. A felkelő vigyorát a törpe is viszonozza. Majd gyorsan maga is belecsap a közben felvett tűzgömbjébe. Most a mutató és a hüvelykujját nyújtja csak ki. Reméli most nem kapja vissza amit kapott.*
//1. Csapat//
*Bizony a sámánjuk nem ért olyannyira a diplomáciához mint a Nagy Grubek Norragimhak a legjobb diplomata, de ezért is van ott a törpe. Meg mert nem szaladt el időben mikor beszívta a lyuk amikor átütötte a világot.*
-Fontosak nekünk a hagyományok és a sámánunknak is csak tudja maga, hogy megy ez. A sok beszédtől a szellemekkel néha érthetetlen a sámánok viselkedése.
*Röhög Grubek majd magát is meglepi a következő parolázó mozdulatával ugyanis sikerül a kovács fiát földhöz vágni egy kőtömbbel. A felkelő vigyorát a törpe is viszonozza. Majd gyorsan maga is belecsap a közben felvett tűzgömbjébe. Most a mutató és a hüvelykujját nyújtja csak ki. Reméli most nem kapja vissza amit kapott.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:29:46
Üzenet elküldve: 2017-04-17 20:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lányok mondhatni hatékonyan végzik mindennapi munkájukat, amelyet most némi plusz keresettel meg is dobhatnak, hasznos információért cserébe. Kinek mi a praktikája, de nagyjából mindegyik ugyanarra hajaz, ujjaik köré csavarni a rumtól mámoros fejeket. Ekképpen a rendkívül dús, barna hajjal megáldott légies teremtés azzal kezdi, hogy romba dönti minden büszkeségüket azzal, hogy a harmadik korsó után is ugyanúgy mosolyog, mint pontosan ennyivel előtte. Neki nincs szüksége arra, hogy holmi álcaitallal kelljen játszadoznia, pontosan ismeri már italtűrő képességeit. Ezzel pedig egyszerre nem csak egy, de legalább öt férfiszívbe sikerült belopnia magát, s ezek mindent bevetnek, hogy egyikőjük kiérdemelje magának.
A szőkeség az, aki talán a legrosszabb utat választhatta. Eddig még a tömegben ujjongott, most viszont karon fogva vezet ki a hátsó ajtón egy révült, idősödő fickót. A köpenyesnek semmi kétsége az iránt, hogy a szalmahajú nagyon melléfogott. Ő ugyanis pontosan ismeri az őszülő fickót, s azt is tudja, köze nincs semmihez, ami a kikötőben zajlik. A kocsma hátsó udvarán való rövid menettől így, a lány, legfeljebb csak a szokásos tarifát kaphatja. Meg esetleg valami nemi betegséget.
Ami inkább kedélyborzolóbb, az a fülledt helység túlsó felében történik. A pultig látszik a leendő rivalizálás vörös és fekete között. Ez utóbbi valamelyest talán nyeregben is érzi magát, bár nem ez a legnagyobb hibája. Amitől a pultot támasztó kezében szétreped az üres pohár, az inkább az a momentum, amikor fizetett madárkája megfeledkezve teendőiről, s a körülményekről, engedi, hogy csak úgy leízlelgessék ajkairól, az alkoholt semmiféle mértékben sem tartalmazó italt.*
- Ostoba ribanc. *A pulthoz fordul vissza. Cray a szemét forgatja, majd lehajol a pult alá, és előkap egy fadobozkát. Annak felnyitja a fedelét és kötszert kap elő, egy kis üveg alkoholt, valamint valami csipeszfélét. Tű és cérna ugyanúgy van benne, de ezeket még nem veszi elő. Tudja már a teendőjét, nem az első alkalommal reped meg egy pohár emberi kézben, s ez a hölgyemény sem az első, akivel ez itt megtörténik. Gyorsan neki is áll, hogy elláthassa régi fogyasztóvendégének, és gyakori üzlettársának kezét.*
- Mit vársz tőlük? Te is mondtad, szajhák. Nem az eszükről híresek, és ezek a férfiak nem is azt szeretnék tőlük. Te is pontosan tudod ezt, mivel te válogattad ki őket. És a sörre mondom, ne ficánkolj már.
*Amíg az üvegszilánkokat szedegetik ki a bőréből, addig viszont nem látja a továbbiakat.*
- Igen, azt látom. *Kaján vigyort szül a sötéthajú, világos tekintetű teremtés arcára a hullatakarítókról szőtt apró monológ. Nem mond rá azonban mást, minthogy tudja, ha most belemélyülnek egy ilyesfajta csevegésbe, akkor talán rossz útra terelődnek, másrészt pedig azért, mert ebből a röpke pár mondatból is kiszűrt egy fontos dolgot. Kis elszólás volt ugyan, de akkor is fontos lehet. És még kolleginája is belemászik a képbe, hogy ki ne kerüljön a varkocsos újdonság figyelméből. Míg az ébenhajú most csak türelmesen figyel, tűzzel borított társnője annál virgoncabban vonogatja ujjait végig a férfi nyakán, na meg mindenfelé, beszéd közben. Még a korsó kiürítésében is segédkezik azzal, hogy megtartja az üveg alját, így segítve abban, hogy teljesen kiürülhessen, utolsó kortyig. Nem szólal viszont meg egyikük sem, kiisszák a „rumot”, kacéran nevetgélnek, felváltva próbálkoznak ingerelni a mesélőt, s csak, amikor a történet, mondhatni a végére jut, onnantól ered meg a szájuk is.*
- Feleség. Feleségért indult az útra, s jutott el a Kikötő mélyére, hogy azzal térhessen vissza. Ha utódot is képes lenne nemzeni, biztosabb lenne a pozíciója is. *Adja meg tippjét a vörös. A fekete erre csak gúnyosan felciccen.*
- Asszonynak valót nem itt keresne, bár találna. *Húzza ki magát és kacsint oldalra. Nem véletlenül választja ezt a mondanivalót.* Szerintem kincset keres, s hajót, amellyel ezt a kincset megszerzi és hazajuttatja. *Leteszi üres poharát az asztalra.* Valamit, ami sokat érhet, s máshol nem találni.
*A végtére felcsendülő kérdésre nem érkezik egyből szóbeli válasz. Előbb még az eddigi versengők csábos pillantást vetnek egymás között, hasonló hangulatú mosollyal fűszerezve.*
- Az attól függ, hogy mit ajánl a hercegünk. *Mélyen búgó hangon duruzsolják egyszerre a szavakat a messziről érkezett fattyú fülébe.*
- És most mi történik? *Cray nagyot sóhajt, meghúzza a kötést a sebzett tenyéren, majd a lány válla felett pillant fel.*
- Mindketten a furafazon ölében vigyorognak.
- Mi az, hogy mindketten? Ez nekik a precizitás? *Megfordul és kapkodva rejt vissza egy újabbat a kósza tincsei közül a válla mögé.* Most nézd meg. Tele ez a koszfészek facér, ittas matrózokkal, ezek meg ketten egyre mennek. Fogadok, a fickó semmiről sem tud semmit, én pedig megint csak a pénzt szórom feleslegesen, ők pedig az idejüket fecsérlik, miközben talán akadna más is, akitől hamarabb megtudjuk, mi készülődik.
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lányok mondhatni hatékonyan végzik mindennapi munkájukat, amelyet most némi plusz keresettel meg is dobhatnak, hasznos információért cserébe. Kinek mi a praktikája, de nagyjából mindegyik ugyanarra hajaz, ujjaik köré csavarni a rumtól mámoros fejeket. Ekképpen a rendkívül dús, barna hajjal megáldott légies teremtés azzal kezdi, hogy romba dönti minden büszkeségüket azzal, hogy a harmadik korsó után is ugyanúgy mosolyog, mint pontosan ennyivel előtte. Neki nincs szüksége arra, hogy holmi álcaitallal kelljen játszadoznia, pontosan ismeri már italtűrő képességeit. Ezzel pedig egyszerre nem csak egy, de legalább öt férfiszívbe sikerült belopnia magát, s ezek mindent bevetnek, hogy egyikőjük kiérdemelje magának.
A szőkeség az, aki talán a legrosszabb utat választhatta. Eddig még a tömegben ujjongott, most viszont karon fogva vezet ki a hátsó ajtón egy révült, idősödő fickót. A köpenyesnek semmi kétsége az iránt, hogy a szalmahajú nagyon melléfogott. Ő ugyanis pontosan ismeri az őszülő fickót, s azt is tudja, köze nincs semmihez, ami a kikötőben zajlik. A kocsma hátsó udvarán való rövid menettől így, a lány, legfeljebb csak a szokásos tarifát kaphatja. Meg esetleg valami nemi betegséget.
Ami inkább kedélyborzolóbb, az a fülledt helység túlsó felében történik. A pultig látszik a leendő rivalizálás vörös és fekete között. Ez utóbbi valamelyest talán nyeregben is érzi magát, bár nem ez a legnagyobb hibája. Amitől a pultot támasztó kezében szétreped az üres pohár, az inkább az a momentum, amikor fizetett madárkája megfeledkezve teendőiről, s a körülményekről, engedi, hogy csak úgy leízlelgessék ajkairól, az alkoholt semmiféle mértékben sem tartalmazó italt.*
- Ostoba ribanc. *A pulthoz fordul vissza. Cray a szemét forgatja, majd lehajol a pult alá, és előkap egy fadobozkát. Annak felnyitja a fedelét és kötszert kap elő, egy kis üveg alkoholt, valamint valami csipeszfélét. Tű és cérna ugyanúgy van benne, de ezeket még nem veszi elő. Tudja már a teendőjét, nem az első alkalommal reped meg egy pohár emberi kézben, s ez a hölgyemény sem az első, akivel ez itt megtörténik. Gyorsan neki is áll, hogy elláthassa régi fogyasztóvendégének, és gyakori üzlettársának kezét.*
- Mit vársz tőlük? Te is mondtad, szajhák. Nem az eszükről híresek, és ezek a férfiak nem is azt szeretnék tőlük. Te is pontosan tudod ezt, mivel te válogattad ki őket. És a sörre mondom, ne ficánkolj már.
*Amíg az üvegszilánkokat szedegetik ki a bőréből, addig viszont nem látja a továbbiakat.*
- Igen, azt látom. *Kaján vigyort szül a sötéthajú, világos tekintetű teremtés arcára a hullatakarítókról szőtt apró monológ. Nem mond rá azonban mást, minthogy tudja, ha most belemélyülnek egy ilyesfajta csevegésbe, akkor talán rossz útra terelődnek, másrészt pedig azért, mert ebből a röpke pár mondatból is kiszűrt egy fontos dolgot. Kis elszólás volt ugyan, de akkor is fontos lehet. És még kolleginája is belemászik a képbe, hogy ki ne kerüljön a varkocsos újdonság figyelméből. Míg az ébenhajú most csak türelmesen figyel, tűzzel borított társnője annál virgoncabban vonogatja ujjait végig a férfi nyakán, na meg mindenfelé, beszéd közben. Még a korsó kiürítésében is segédkezik azzal, hogy megtartja az üveg alját, így segítve abban, hogy teljesen kiürülhessen, utolsó kortyig. Nem szólal viszont meg egyikük sem, kiisszák a „rumot”, kacéran nevetgélnek, felváltva próbálkoznak ingerelni a mesélőt, s csak, amikor a történet, mondhatni a végére jut, onnantól ered meg a szájuk is.*
- Feleség. Feleségért indult az útra, s jutott el a Kikötő mélyére, hogy azzal térhessen vissza. Ha utódot is képes lenne nemzeni, biztosabb lenne a pozíciója is. *Adja meg tippjét a vörös. A fekete erre csak gúnyosan felciccen.*
- Asszonynak valót nem itt keresne, bár találna. *Húzza ki magát és kacsint oldalra. Nem véletlenül választja ezt a mondanivalót.* Szerintem kincset keres, s hajót, amellyel ezt a kincset megszerzi és hazajuttatja. *Leteszi üres poharát az asztalra.* Valamit, ami sokat érhet, s máshol nem találni.
*A végtére felcsendülő kérdésre nem érkezik egyből szóbeli válasz. Előbb még az eddigi versengők csábos pillantást vetnek egymás között, hasonló hangulatú mosollyal fűszerezve.*
- Az attól függ, hogy mit ajánl a hercegünk. *Mélyen búgó hangon duruzsolják egyszerre a szavakat a messziről érkezett fattyú fülébe.*
- És most mi történik? *Cray nagyot sóhajt, meghúzza a kötést a sebzett tenyéren, majd a lány válla felett pillant fel.*
- Mindketten a furafazon ölében vigyorognak.
- Mi az, hogy mindketten? Ez nekik a precizitás? *Megfordul és kapkodva rejt vissza egy újabbat a kósza tincsei közül a válla mögé.* Most nézd meg. Tele ez a koszfészek facér, ittas matrózokkal, ezek meg ketten egyre mennek. Fogadok, a fickó semmiről sem tud semmit, én pedig megint csak a pénzt szórom feleslegesen, ők pedig az idejüket fecsérlik, miközben talán akadna más is, akitől hamarabb megtudjuk, mi készülődik.
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:17:49
Üzenet elküldve: 2017-04-16 21:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* A kalóz továbbra sem érti, hogy mi folyik itt, de az jónak tűnik eddig, hogy rázza a kezeit, úgyhogy nem hagyja abba. Velnora ugyan rá akarja beszélni arra, hogy megkóstolja azt a vizeletet, de Jorrihnak továbbra sem tetszik igazán az elképzelés. Habár van egy enyhe sejtése afelől, hogy talán nem valódi vizeletről van szó, de annyira azért nem bízik se a lány nyelvtudásában, se az idegen törzs szokásaiban, hogy bevállalja. Persze ivott már undorítóbb dolgot is, mint egy másik fószernak a húgyát, de azért nem fogja megkockáztatni mindezt önként és dalolva, csak, mert valami trónoló marha azt hiszi, hogy ő is sámán. Ő nem sámán, hanem... Hanem egyszer kalózkapitány volt, most meg fogalma sincs róla, hogy micsoda, de azt tudja, hogy nem akar már sokáig itt maradni, hanem "haza" akar jutni és olyan részegre inni magát, amennyire csak lehetséges a földi lét határain belül, illetve azokon kívül. Persze könnyen meglehet az is, hogy a "sámán vizeltje" éppenséggel valami jó rumot takar, de ha így is van, azzal nem segíti meg az előrehaladást, hogy leissza magát. Vagy mégis?
Miközben az egzotikus kézmozdulatokkal próbálja utánozni azt, amit szerinte egy sámán csinálna, végiggondolja a fentieket és arra jut, hogy talán mégis meg kéne kóstolnia azt a löttyöt. Úgyhogy fél szemmel figyelve a küzdelmet, lassan a másik sámánhoz biceg, majd megszólal. *
- Hallod-e, pofa?! * Ha túlságosan bele van merülve abba, amit csinál, még meg is kocogtatja a vállát, hogy mindenképpen őrá terelődjön a figyelme. *
- Mégis innék abból a sámáni vizeletből! Hol van? Hadd iszom!
//1. Csapat//
* A kalóz továbbra sem érti, hogy mi folyik itt, de az jónak tűnik eddig, hogy rázza a kezeit, úgyhogy nem hagyja abba. Velnora ugyan rá akarja beszélni arra, hogy megkóstolja azt a vizeletet, de Jorrihnak továbbra sem tetszik igazán az elképzelés. Habár van egy enyhe sejtése afelől, hogy talán nem valódi vizeletről van szó, de annyira azért nem bízik se a lány nyelvtudásában, se az idegen törzs szokásaiban, hogy bevállalja. Persze ivott már undorítóbb dolgot is, mint egy másik fószernak a húgyát, de azért nem fogja megkockáztatni mindezt önként és dalolva, csak, mert valami trónoló marha azt hiszi, hogy ő is sámán. Ő nem sámán, hanem... Hanem egyszer kalózkapitány volt, most meg fogalma sincs róla, hogy micsoda, de azt tudja, hogy nem akar már sokáig itt maradni, hanem "haza" akar jutni és olyan részegre inni magát, amennyire csak lehetséges a földi lét határain belül, illetve azokon kívül. Persze könnyen meglehet az is, hogy a "sámán vizeltje" éppenséggel valami jó rumot takar, de ha így is van, azzal nem segíti meg az előrehaladást, hogy leissza magát. Vagy mégis?
Miközben az egzotikus kézmozdulatokkal próbálja utánozni azt, amit szerinte egy sámán csinálna, végiggondolja a fentieket és arra jut, hogy talán mégis meg kéne kóstolnia azt a löttyöt. Úgyhogy fél szemmel figyelve a küzdelmet, lassan a másik sámánhoz biceg, majd megszólal. *
- Hallod-e, pofa?! * Ha túlságosan bele van merülve abba, amit csinál, még meg is kocogtatja a vállát, hogy mindenképpen őrá terelődjön a figyelme. *
- Mégis innék abból a sámáni vizeletből! Hol van? Hadd iszom!
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:18:44
Üzenet elküldve: 2017-04-16 20:18:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
- Ne legyél velük túl szigorú, indokolt a létezésük, mi több, még hálás is lehetnél azért, hogy ugyanazt a földet járják, mint te vagy én. *Hüvelykujját végighúzza a lány ajkán, miután a rumba mártja. Feltett szándéka, hogy a frissen szervírozott italt most onnan kóstolja meg. Vannak lányok, akik már az effajta szolgáltatásért cserébe is eltolják maguktól a merészebbeket, megintve őket, hogy mint mindennek, úgy az egyszerű csóknak is megvan az ára. Ha úgy tetszik, az olajos hajútól ez most az első próba, aminek aláveti a lányokat. A vörös hajút sem hagyja túl messze sodródni az árral, mert a feketével közösen éppen olyan kombinációt alkotnak ami a legteljesebb körben szolgál(hat) elégedettségére. E tekintetben nem több azoknál az élvhajhász férfiaknál, akik rendre az ilyen lányok köré gyűlnék, kik azért, hogy aranyaikkal biztosítsanak maguknak gyorsan múló szerelmet, mások karjuk erejében bízva próbálnának fogást találni e gyönyörű érzés torkán és leerőltetni rajta saját, kevésbé nemes vágyakkal töltött... ambícióikat.*
- Ők eltakarítják a mocskot, tudod. Képzelj csak el egy csatamezőt, ahol a láthatár görbültéig hullák fekszenek. Nem minden dekádban esik ám meg, hogy ezek a testek megteszik azt a szívességet, hogy lábra állnak és odébb állnak, ráadásul amelyek ezen a vidéken azt legutóbb tették, úgy hírlik, hogy nem voltak túl békések sem. *Nem marad vak az őt körültáncoló eseményekre és különösen élénk figyelmet mutat emberei felé, akikre józanul lesz szüksége az elkövetkezőkben. Nem mintha ne tudnának a saját hátukra vigyázni, de a félvak tudja, hogy dolgoznak a férfiénél veszedelmesebb erők is ezen a világon és most ő is éppen annak egy (jobb esetben kettő) manifesztációját dédelgeti az ölében.*
- De nincs mitől tartanod, csillagom. Én nem hullatakarító vagyok. *Ha már farkast említ a pillangó, hát arckifejezését az ordasok sajátjává változtatja egy mosollyal. Nem a felsőbbrendűséget sugározza jelenléte, de gesztusai és annak módja, ahogyan a szavakat kerekíti olyan ember benyomását kelthetik, mint aki nem tart senkitől és semmitől a nap és a hold alatt. Ez pedig az olyanok ismérve, akik ismerik és össze is mérték már magukat riválisaikkal.*
- Szökésben vagyok és a mostani a csendesebb estéim egyike. Sokan ismernek sokféle néven, a valódi nevemet talán már én sem tudnám pontosan kiejteni. *Egy húzásra eltünteti a rumot és hasonlóra buzdítja egy kézmozdulattal a kamupiát kapott lányokat is. Hosszan és mélyről jövőn sóhajt, amikor az alkohol elkezd dolgozni, egyúttal megoldva a nyelvét is, hogy a történetet rögtön tovább fűzhesse.*
- Anyám azt mondta, hogy kilencedik fiúként születtem. Fattyúként és törvénytelen utódként, de attól még fiúként. Egy wegtoreni nagyúr ágyasa volt, tudjátok. *Megerősítést nem igazán vár, noha jelzésértékű pillantást vet a lányokra, akik bizonyára jól ismerik, hogy mit jelent az ágyasi státusz.* Szóval én az udvarban születtem és egy jó ideig ez jól is ment így. De nem sikerült elhullanom abban, amiben a rangban előttem állók közül jó néhánynak igen. Igen különös halálesetek voltak ezek, a közvetlenül előttem álló például vízbe fúlt. Furcsa, nem? Olyasmi által halálod lelni amiből a legkevesebb hajtható fel egy homokkal felszórt birodalomban.
*Elint a pult felé, a sztorinak még közel sincs vége, a torka viszont jóval korábban ki fog száradni és ha minden jól megy, legalább a lányok egyikének még hozzáfűznivalója vagy kérdése is lesz az elhangzottakkal kapcsolatban.*
- Anyámnak nem volt nehéz összekapcsolnia az eseményeket a lehetséges okokkal: az elsőszülött számára mindenki más veszélyforrás az öröklés kérdésében, bölcs dolognak tűnt hát fokozatosan megszabadulni tőlük. Én akkorra már tízéves is lehettem, amikor kitettek a kapu elé azzal a meghagyással, hogy akkor térjek haza, amikor felkínálhatok valamit vezíratyámnak, biztosítván azt, hogy előrébb sorol az utódok között. *A folyatás-befejezést viszont most még nyitva hagyja, hadd kalandozzon el a lányok fantáziája - már ha ténylegesen arra figyelnek, amit ő előadott ebben a néhány percben. Amíg így tesznek, ő újabb mustra alá veheti a pultot támasztó köpenyest, de még inkább a krimó csaposát, akinek a kedélye is több árnyalatot változott azóta, hogy a lánytársaság belibbent a helyszínre. A két dolgot gondolkodás nélkül is össze lehetne kapcsolni, hiszen ki ne örülne egy csapatnyi fiatal kurtizánnak, akik miatt valószínűleg a vendégek még többet és még drágábban fognak fogyasztani. A kocsmáros arca viszont nem az ő láttuk nyomán enyhült meg, hanem amiatt, aki most is szóval tartja.
Arcán elmélyül a vigyor, fejében pedig összeáll a folytatás pontos tervezete.*
- Mennyire vagytok merészek, tündéreim? Gondoljátok, hogy ketten elbírtok egy kiugrott herceggel?
//Életeken innen, s túl//
- Ne legyél velük túl szigorú, indokolt a létezésük, mi több, még hálás is lehetnél azért, hogy ugyanazt a földet járják, mint te vagy én. *Hüvelykujját végighúzza a lány ajkán, miután a rumba mártja. Feltett szándéka, hogy a frissen szervírozott italt most onnan kóstolja meg. Vannak lányok, akik már az effajta szolgáltatásért cserébe is eltolják maguktól a merészebbeket, megintve őket, hogy mint mindennek, úgy az egyszerű csóknak is megvan az ára. Ha úgy tetszik, az olajos hajútól ez most az első próba, aminek aláveti a lányokat. A vörös hajút sem hagyja túl messze sodródni az árral, mert a feketével közösen éppen olyan kombinációt alkotnak ami a legteljesebb körben szolgál(hat) elégedettségére. E tekintetben nem több azoknál az élvhajhász férfiaknál, akik rendre az ilyen lányok köré gyűlnék, kik azért, hogy aranyaikkal biztosítsanak maguknak gyorsan múló szerelmet, mások karjuk erejében bízva próbálnának fogást találni e gyönyörű érzés torkán és leerőltetni rajta saját, kevésbé nemes vágyakkal töltött... ambícióikat.*
- Ők eltakarítják a mocskot, tudod. Képzelj csak el egy csatamezőt, ahol a láthatár görbültéig hullák fekszenek. Nem minden dekádban esik ám meg, hogy ezek a testek megteszik azt a szívességet, hogy lábra állnak és odébb állnak, ráadásul amelyek ezen a vidéken azt legutóbb tették, úgy hírlik, hogy nem voltak túl békések sem. *Nem marad vak az őt körültáncoló eseményekre és különösen élénk figyelmet mutat emberei felé, akikre józanul lesz szüksége az elkövetkezőkben. Nem mintha ne tudnának a saját hátukra vigyázni, de a félvak tudja, hogy dolgoznak a férfiénél veszedelmesebb erők is ezen a világon és most ő is éppen annak egy (jobb esetben kettő) manifesztációját dédelgeti az ölében.*
- De nincs mitől tartanod, csillagom. Én nem hullatakarító vagyok. *Ha már farkast említ a pillangó, hát arckifejezését az ordasok sajátjává változtatja egy mosollyal. Nem a felsőbbrendűséget sugározza jelenléte, de gesztusai és annak módja, ahogyan a szavakat kerekíti olyan ember benyomását kelthetik, mint aki nem tart senkitől és semmitől a nap és a hold alatt. Ez pedig az olyanok ismérve, akik ismerik és össze is mérték már magukat riválisaikkal.*
- Szökésben vagyok és a mostani a csendesebb estéim egyike. Sokan ismernek sokféle néven, a valódi nevemet talán már én sem tudnám pontosan kiejteni. *Egy húzásra eltünteti a rumot és hasonlóra buzdítja egy kézmozdulattal a kamupiát kapott lányokat is. Hosszan és mélyről jövőn sóhajt, amikor az alkohol elkezd dolgozni, egyúttal megoldva a nyelvét is, hogy a történetet rögtön tovább fűzhesse.*
- Anyám azt mondta, hogy kilencedik fiúként születtem. Fattyúként és törvénytelen utódként, de attól még fiúként. Egy wegtoreni nagyúr ágyasa volt, tudjátok. *Megerősítést nem igazán vár, noha jelzésértékű pillantást vet a lányokra, akik bizonyára jól ismerik, hogy mit jelent az ágyasi státusz.* Szóval én az udvarban születtem és egy jó ideig ez jól is ment így. De nem sikerült elhullanom abban, amiben a rangban előttem állók közül jó néhánynak igen. Igen különös halálesetek voltak ezek, a közvetlenül előttem álló például vízbe fúlt. Furcsa, nem? Olyasmi által halálod lelni amiből a legkevesebb hajtható fel egy homokkal felszórt birodalomban.
*Elint a pult felé, a sztorinak még közel sincs vége, a torka viszont jóval korábban ki fog száradni és ha minden jól megy, legalább a lányok egyikének még hozzáfűznivalója vagy kérdése is lesz az elhangzottakkal kapcsolatban.*
- Anyámnak nem volt nehéz összekapcsolnia az eseményeket a lehetséges okokkal: az elsőszülött számára mindenki más veszélyforrás az öröklés kérdésében, bölcs dolognak tűnt hát fokozatosan megszabadulni tőlük. Én akkorra már tízéves is lehettem, amikor kitettek a kapu elé azzal a meghagyással, hogy akkor térjek haza, amikor felkínálhatok valamit vezíratyámnak, biztosítván azt, hogy előrébb sorol az utódok között. *A folyatás-befejezést viszont most még nyitva hagyja, hadd kalandozzon el a lányok fantáziája - már ha ténylegesen arra figyelnek, amit ő előadott ebben a néhány percben. Amíg így tesznek, ő újabb mustra alá veheti a pultot támasztó köpenyest, de még inkább a krimó csaposát, akinek a kedélye is több árnyalatot változott azóta, hogy a lánytársaság belibbent a helyszínre. A két dolgot gondolkodás nélkül is össze lehetne kapcsolni, hiszen ki ne örülne egy csapatnyi fiatal kurtizánnak, akik miatt valószínűleg a vendégek még többet és még drágábban fognak fogyasztani. A kocsmáros arca viszont nem az ő láttuk nyomán enyhült meg, hanem amiatt, aki most is szóval tartja.
Arcán elmélyül a vigyor, fejében pedig összeáll a folytatás pontos tervezete.*
- Mennyire vagytok merészek, tündéreim? Gondoljátok, hogy ketten elbírtok egy kiugrott herceggel?
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:46:02
Üzenet elküldve: 2017-04-16 15:46:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Különös hármas//
* A hajó alig egy órája futott ki az öbölből, de Sarrogul máris kénytelen volt felsétálni a fedélzetre. Az időjárást éppenséggel nem lehet barátságtalannak nevezni, de a délről fújó szelek mind nagyobb és nagyobb hullámokat emelnek, miközben a szárazföld egy vékony csíkká szűkül a láthatáron. Idővel aztán a hajó a lenyugvó napnak hátat fordítva a Karom-sziget felé veszi útját. Az immár oldalról érkező hullámok még jobban dobálni kezdi a hajót, amitől Sarrogult heves émelygés fogja el. Miközben azzal küzd, hogy gyomrát engedelmességre bírja, felidézi a kapitány szavait. *
- Persze, jómagam is odatartok. * Mondta a kapitány, mikor említették úti céljukat. * - De a visszaútról maguknak kell gondoskodni. Én csak pár órára kötök ki, hogy valamit elintézzek, majd indulunk is tovább kelet felé. * Teszi hozzá.*
* Az ork a következő pillanatban rájön, hogy éppen alulmarad a hasával vívott küzdelemben és a korláthoz rohanva épp sikerül azon áthajolnia, hogy a fedélzet helyett a tengert tisztelje meg gyomortartalmával. Néhány közelben álló matróz felröhög, de amint feltűnik az első tiszt, elcsendesednek és katonás rendben végzik tovább a rájuk szabott feladatokat. *
- Mi ez itten? * Kérdezi dühösen, meglátva a dülöngélő orkot. * - Nem ingyé van az út ám nektek. Te és a társaid jobb teszitek, ha munkába álltok, mielőtt magam hajítalak a tengerbe titeket. És Sa'Tereth véribe... Keresd fel a hajó gyógyítóját. Szánalmasul festesz. * Fejezi be a tirádát és már megy is tovább. *
~ Remélem hamar eltelik ez a három nap. ~ * Reménykedik Sarrogul, miközben a gyógyító kabinja felé botorkál. Bár a Karom-sziget neve nem sok jót sejtet, néhány kevésbé baljós beszámolónak köszönhetően szerencsére már hallott róla párszor. A karomként kiemelkedő földnyúlványok megvédik az öblöket a viharoktól, így azok kitűnő kikötőként és találkozási pontként szolgálnak a déli tengereken fosztogató kalózoknak, valamint az általuk rabolt árut észak felé továbbító csempészeknek. *
~ Remélhetőleg egy ilyen helyen akad egy jó kocsma is, mielőtt munkához látnak. ~ * Elmélkedik. *
* Szerencsére a hajóorvos hamar kikúrálja tengeribetegségét, ám mielőtt szólhatna a többieknek, az első tiszt megint elkapja, így a következő három-négy órát kötelek feszítésével, vitorlakezeléssel kell töltenie. *
* A hajó alig egy órája futott ki az öbölből, de Sarrogul máris kénytelen volt felsétálni a fedélzetre. Az időjárást éppenséggel nem lehet barátságtalannak nevezni, de a délről fújó szelek mind nagyobb és nagyobb hullámokat emelnek, miközben a szárazföld egy vékony csíkká szűkül a láthatáron. Idővel aztán a hajó a lenyugvó napnak hátat fordítva a Karom-sziget felé veszi útját. Az immár oldalról érkező hullámok még jobban dobálni kezdi a hajót, amitől Sarrogult heves émelygés fogja el. Miközben azzal küzd, hogy gyomrát engedelmességre bírja, felidézi a kapitány szavait. *
- Persze, jómagam is odatartok. * Mondta a kapitány, mikor említették úti céljukat. * - De a visszaútról maguknak kell gondoskodni. Én csak pár órára kötök ki, hogy valamit elintézzek, majd indulunk is tovább kelet felé. * Teszi hozzá.*
* Az ork a következő pillanatban rájön, hogy éppen alulmarad a hasával vívott küzdelemben és a korláthoz rohanva épp sikerül azon áthajolnia, hogy a fedélzet helyett a tengert tisztelje meg gyomortartalmával. Néhány közelben álló matróz felröhög, de amint feltűnik az első tiszt, elcsendesednek és katonás rendben végzik tovább a rájuk szabott feladatokat. *
- Mi ez itten? * Kérdezi dühösen, meglátva a dülöngélő orkot. * - Nem ingyé van az út ám nektek. Te és a társaid jobb teszitek, ha munkába álltok, mielőtt magam hajítalak a tengerbe titeket. És Sa'Tereth véribe... Keresd fel a hajó gyógyítóját. Szánalmasul festesz. * Fejezi be a tirádát és már megy is tovább. *
~ Remélem hamar eltelik ez a három nap. ~ * Reménykedik Sarrogul, miközben a gyógyító kabinja felé botorkál. Bár a Karom-sziget neve nem sok jót sejtet, néhány kevésbé baljós beszámolónak köszönhetően szerencsére már hallott róla párszor. A karomként kiemelkedő földnyúlványok megvédik az öblöket a viharoktól, így azok kitűnő kikötőként és találkozási pontként szolgálnak a déli tengereken fosztogató kalózoknak, valamint az általuk rabolt árut észak felé továbbító csempészeknek. *
~ Remélhetőleg egy ilyen helyen akad egy jó kocsma is, mielőtt munkához látnak. ~ * Elmélkedik. *
* Szerencsére a hajóorvos hamar kikúrálja tengeribetegségét, ám mielőtt szólhatna a többieknek, az első tiszt megint elkapja, így a következő három-négy órát kötelek feszítésével, vitorlakezeléssel kell töltenie. *
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-15 14:16:51
Üzenet elküldve: 2017-04-15 14:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Elmosolyodik amikor Lena úgy dönt számításba veszi a farkasbőrös félvér akaratát és őt küldi a párbajra. A szemüvegre viszont csak ferdén tud nézni. Nem meri használni, azért ő is meglepődött, amikor Khaja úgy lekapta magáról, hogy az megrepedt. Úgy gondolja, hogy akármit is látott a tünci, ő nem akarja látni, s talán a figyelmét is elvonná. Elég neki a szeme sarkában lévő fekete alakokkal foglalkozni. Végül azért elveszi, sapkáját leveszi és a szemüveget rakja fel a feje tetejére helyette. A farkas fejét pedig a tündér kezébe adja, ellenvetést nem tűrően. Rá pillant azért és igyekszik kedvesen tenni ezt.*
- Tëssék. Mëg në fázz... *Teszi hozzá, majd előre lép, anélkül, hogy Khaja kérdésére válaszolna. Szíve sincs neki elmondani, hogy összetörje ártatlan naivitását, más részről pedig úgy is meglátja, ha megtörténik.
~Erdei a te jó édes...~ Káromkodik ízesen egy pár sort magában a trónon ülő asszonyra, s annak fellengzős stílusára.
Amint ezzel végzett a kezébe veszi az egyik kiflit. Meglepetten veszi észre, hogy milyen nehéz az, ahhoz képest, hogy nem olyan túlságosan nagy azért. Minden zavarót igyekszik kizárni a fejéből, és látó teréből is. A sötét alakokat már kezdi megszokni egyébként is. Eddig ugyanis nem tettek semmit amivel ártottak volna neki, úgyhogy nincs semmi oka egyelőre, hogy tartson tőlük. Flortenre irányítja figyelmét és Zsanra, akitől megszerzi az érdekes diószerű dolgot. Látja, ahogy a nő felfeszíti a fegyvert - mert most már gondolja, hogy fegyver lehet, ha tőr mellett volt - és be helyezi a diót. Egyre jobban tetszik neki ez a kis játékszer. Minden vágya teljesülne, ha ezt megtarthatná. Persze csak ha túl éli a dolgot. A golyó behelyezése kicsit lassabban megy neki, mint a gyakorlott társának, de igyekszik elboldogulni vele.
Eztán, ha marad egy kis ideje igyekszik lesni a vetélytársáról, és kikövetkeztetni a szerkezet mikéntjét. Az már meg van, hogy a fém dió, amit bele tett az elején ki is fog jönni, s van egy olyan elképzelése, hogy az alján lévő kallantyúval, hasonlóan talán, mint egy számszeríj. A tetején is van egy kallantyú, ami - Udra szerint - szintén hasonló célt szolgál, mint az íjnál a felhúzás. Mindenesetre addig nem nyúlkál, amíg háttal nem állnak egymásnak. Majd akkor meglátja, hogy mennyire helyes az elképzelése a fegyverrel kapcsolatban. Legfeljebb meghal.*
//2. Csapat//
*Elmosolyodik amikor Lena úgy dönt számításba veszi a farkasbőrös félvér akaratát és őt küldi a párbajra. A szemüvegre viszont csak ferdén tud nézni. Nem meri használni, azért ő is meglepődött, amikor Khaja úgy lekapta magáról, hogy az megrepedt. Úgy gondolja, hogy akármit is látott a tünci, ő nem akarja látni, s talán a figyelmét is elvonná. Elég neki a szeme sarkában lévő fekete alakokkal foglalkozni. Végül azért elveszi, sapkáját leveszi és a szemüveget rakja fel a feje tetejére helyette. A farkas fejét pedig a tündér kezébe adja, ellenvetést nem tűrően. Rá pillant azért és igyekszik kedvesen tenni ezt.*
- Tëssék. Mëg në fázz... *Teszi hozzá, majd előre lép, anélkül, hogy Khaja kérdésére válaszolna. Szíve sincs neki elmondani, hogy összetörje ártatlan naivitását, más részről pedig úgy is meglátja, ha megtörténik.
~Erdei a te jó édes...~ Káromkodik ízesen egy pár sort magában a trónon ülő asszonyra, s annak fellengzős stílusára.
Amint ezzel végzett a kezébe veszi az egyik kiflit. Meglepetten veszi észre, hogy milyen nehéz az, ahhoz képest, hogy nem olyan túlságosan nagy azért. Minden zavarót igyekszik kizárni a fejéből, és látó teréből is. A sötét alakokat már kezdi megszokni egyébként is. Eddig ugyanis nem tettek semmit amivel ártottak volna neki, úgyhogy nincs semmi oka egyelőre, hogy tartson tőlük. Flortenre irányítja figyelmét és Zsanra, akitől megszerzi az érdekes diószerű dolgot. Látja, ahogy a nő felfeszíti a fegyvert - mert most már gondolja, hogy fegyver lehet, ha tőr mellett volt - és be helyezi a diót. Egyre jobban tetszik neki ez a kis játékszer. Minden vágya teljesülne, ha ezt megtarthatná. Persze csak ha túl éli a dolgot. A golyó behelyezése kicsit lassabban megy neki, mint a gyakorlott társának, de igyekszik elboldogulni vele.
Eztán, ha marad egy kis ideje igyekszik lesni a vetélytársáról, és kikövetkeztetni a szerkezet mikéntjét. Az már meg van, hogy a fém dió, amit bele tett az elején ki is fog jönni, s van egy olyan elképzelése, hogy az alján lévő kallantyúval, hasonlóan talán, mint egy számszeríj. A tetején is van egy kallantyú, ami - Udra szerint - szintén hasonló célt szolgál, mint az íjnál a felhúzás. Mindenesetre addig nem nyúlkál, amíg háttal nem állnak egymásnak. Majd akkor meglátja, hogy mennyire helyes az elképzelése a fegyverrel kapcsolatban. Legfeljebb meghal.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-15 10:27:05
Üzenet elküldve: 2017-04-15 10:27:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Ide-oda jártatja a tekintetét a bent tobzódó tömegen. Néhányan lassan csökkentik a szintet, egészen a padló felé.
Gondterhelt sóhajt hallat, és kelletlenül beleiszik a rumba. Szinte bizsereg a bőre, ahogy a fogadásban résztvevőkre terelődik a figyelem.*
- Ajh… *Idegesen ropogtatja a nyakát.*
- Megvan a kísértés, mi? *A pultos csak kövéren röhög egyet, majd nekiáll, hogy a dolgát végezze. Ő viszont nehezen állja meg, hogy ne tegyen fel néhány tallért. Azzal viszont elárulná, hogy nő, ez pedig elnézve a nemek arányát a kocsmában, még a lányai ellenére sem kedvezne neki ennyi részeg között. Már persze, a szemfülesebbeknek, míg így egyértelmű lehet a járásából, vagy a köpeny ejtéséből, de ezzel ilyen szinten már nem akar törődni. Nem fog azért még tuskó léptekkel fel alá járni, annyira nem tart senkitől.*
- Cray, kérlek, fogadj velem. *Fordul vissza a pulthoz.* Kérlek!
- Drága, ha véletlenül te nyernél és pénzt vennél el tőlem, itt kitörne az apokalipszis. Inkább szemmel kéne tartanod őket, még bajuk esik.
- Nem lesz bajuk. Ha meg igen, tudják mire vállalkoztak. *Vonja meg a vállát, ám végül kénytelen elismerni a meleg fickó igazát. A szőkeség nagy hanggal szurkol a bunyósok között, a barna leányzó éppen leissza az egyik az asztaltársaságot, a fekete és a vörös pedig új terepekre hajóznak. Ő pedig, unatkozik. Már-már megfordul a fejében, hogy pohár rumjának elfogyasztása után távozik. De végül úgy dönt, néhány arannyal csak csatlakozik a fogadókhoz, és mint mindig, most is a kevésbé esélyesre teszi pénzét. Rossz szokása, és csak nagyon ritkán szokott beválni, de olyankor nagy pénzt kaszál vele. Menet közben valaki még a hátsójára is rácsap, s efelett érzett mérgét kénytelen elnyomni azzal a korty itallal, amit rögtön magába dönt, de a poharat tartó keze azért mégiscsak remeg egy pofonért. Végül kihasználja a tömeget és alaposan bokán rúgja az illetőt, majd arrébb illan. Ez persze újabb bunyóhoz vezet, amikor a fenékfogdosó egy másik fickót gyanúsít meg a lába elleni támadás vádjával. Ő maga pedig kaján vigyorral lép ki a tömegből.*
- Nem kedvelem a dögevőket. A prédára vadászó farkasokat annál inkább. *Kéjeleg a kis fekete, akit már rögtön ölbe is von, egy helyinek éppen nem tűnő illető. Dynti szürkéi egy ideig elméláznak az illetőn, látott már életében mindenfélét, így a törött orrot rögtön felismeri. Legalább az egyik leányzónak sikerült mára kifognia valakit, aki külsőre is szemrevaló, és nem csak a megszokott hájas, szőrös disznó. Ennyi végül is kijár neki. Amikor még ő végezte a feladatot, bár az ágyig sosem merészkedett velük, neki elég volt ivóversenyt indítania, s többnyire ő maradt az asztal felett, hogy utána az önmagukról mit sem tudókat alaposan kifaggassa. De azok a férfiak még egy madárijesztőt is elrémítettek volna a foltos képükkel.*
- Ez is az én dumám. *Dörmögi magában, amikor a fogadók mellől a pulthoz indulva menet közben éppen elkapja madárkája szövegét. A pultnál, a pohárszedő könyökét elkapva néhány tallért csúsztat a zsebébe, majd egy kacsintással útnak engedi. Régi módszer ez már itt. Ő fizet, cserébe a kocsmai személyzet a kedvére tesz azzal, hogy amikor kiviszi a kért italokat, a kurtizánok elé csak teát visz korsóban, rumnak álcázva.*
- Nem hiszem, hogy tudnál újat mondani. *Kacérkodik tovább az éjszakai pillangó, ujjával cirógatva a férfi arcának élét, tovább csúsztatva a nyakára.* Persze, tehetsz egy próbát. Ha sikerül, talán nekem is sikerül majd valami újat mutatni neked.
*A vöröske eközben a varkocsos egyik társát környékezi. A valódi Vöröske pedig szokott helyére visszatérve szemlélődik.*
- Na és mi a helyzet Vele? *Csendül fel a kérdés ismét hátulról, úgy tűnik, nem csak ő unatkozik, de Cray is szomjazik a társalgásra. Nevet sem kell említenie hozzá, hogy Dynti rögtön tudja kiről beszél.*
- Gondolom azóta is ránk vadászik. Leerna be is van rezelve rendesen. Szerinte nem kellene mindig csak portyázni, mert magunkra vonjuk a figyelmet. Értem én az aggódását persze, mivel ő a fő célpont, de én szándékosan próbálok elé kerülni. Csalinak használom a hajót, hogy aztán az üldözöttből legyen üldöző. Most azt hiszi, gyengék vagyunk, mióta a Fekete meghalt, de szerintem az elmúlt időszak sikeres rajtaütései éppen az ellenkezőjét sugallják. És a következő zsákmányt sem óhajtom elmulasztani. *Fordul vissza a népség felé.* Na, lökj ide még egyet, aztán megyek is. A lányok dolgoznak, rám már úgy sincs szükség.
//Életeken innen, s túl//
*Ide-oda jártatja a tekintetét a bent tobzódó tömegen. Néhányan lassan csökkentik a szintet, egészen a padló felé.
Gondterhelt sóhajt hallat, és kelletlenül beleiszik a rumba. Szinte bizsereg a bőre, ahogy a fogadásban résztvevőkre terelődik a figyelem.*
- Ajh… *Idegesen ropogtatja a nyakát.*
- Megvan a kísértés, mi? *A pultos csak kövéren röhög egyet, majd nekiáll, hogy a dolgát végezze. Ő viszont nehezen állja meg, hogy ne tegyen fel néhány tallért. Azzal viszont elárulná, hogy nő, ez pedig elnézve a nemek arányát a kocsmában, még a lányai ellenére sem kedvezne neki ennyi részeg között. Már persze, a szemfülesebbeknek, míg így egyértelmű lehet a járásából, vagy a köpeny ejtéséből, de ezzel ilyen szinten már nem akar törődni. Nem fog azért még tuskó léptekkel fel alá járni, annyira nem tart senkitől.*
- Cray, kérlek, fogadj velem. *Fordul vissza a pulthoz.* Kérlek!
- Drága, ha véletlenül te nyernél és pénzt vennél el tőlem, itt kitörne az apokalipszis. Inkább szemmel kéne tartanod őket, még bajuk esik.
- Nem lesz bajuk. Ha meg igen, tudják mire vállalkoztak. *Vonja meg a vállát, ám végül kénytelen elismerni a meleg fickó igazát. A szőkeség nagy hanggal szurkol a bunyósok között, a barna leányzó éppen leissza az egyik az asztaltársaságot, a fekete és a vörös pedig új terepekre hajóznak. Ő pedig, unatkozik. Már-már megfordul a fejében, hogy pohár rumjának elfogyasztása után távozik. De végül úgy dönt, néhány arannyal csak csatlakozik a fogadókhoz, és mint mindig, most is a kevésbé esélyesre teszi pénzét. Rossz szokása, és csak nagyon ritkán szokott beválni, de olyankor nagy pénzt kaszál vele. Menet közben valaki még a hátsójára is rácsap, s efelett érzett mérgét kénytelen elnyomni azzal a korty itallal, amit rögtön magába dönt, de a poharat tartó keze azért mégiscsak remeg egy pofonért. Végül kihasználja a tömeget és alaposan bokán rúgja az illetőt, majd arrébb illan. Ez persze újabb bunyóhoz vezet, amikor a fenékfogdosó egy másik fickót gyanúsít meg a lába elleni támadás vádjával. Ő maga pedig kaján vigyorral lép ki a tömegből.*
- Nem kedvelem a dögevőket. A prédára vadászó farkasokat annál inkább. *Kéjeleg a kis fekete, akit már rögtön ölbe is von, egy helyinek éppen nem tűnő illető. Dynti szürkéi egy ideig elméláznak az illetőn, látott már életében mindenfélét, így a törött orrot rögtön felismeri. Legalább az egyik leányzónak sikerült mára kifognia valakit, aki külsőre is szemrevaló, és nem csak a megszokott hájas, szőrös disznó. Ennyi végül is kijár neki. Amikor még ő végezte a feladatot, bár az ágyig sosem merészkedett velük, neki elég volt ivóversenyt indítania, s többnyire ő maradt az asztal felett, hogy utána az önmagukról mit sem tudókat alaposan kifaggassa. De azok a férfiak még egy madárijesztőt is elrémítettek volna a foltos képükkel.*
- Ez is az én dumám. *Dörmögi magában, amikor a fogadók mellől a pulthoz indulva menet közben éppen elkapja madárkája szövegét. A pultnál, a pohárszedő könyökét elkapva néhány tallért csúsztat a zsebébe, majd egy kacsintással útnak engedi. Régi módszer ez már itt. Ő fizet, cserébe a kocsmai személyzet a kedvére tesz azzal, hogy amikor kiviszi a kért italokat, a kurtizánok elé csak teát visz korsóban, rumnak álcázva.*
- Nem hiszem, hogy tudnál újat mondani. *Kacérkodik tovább az éjszakai pillangó, ujjával cirógatva a férfi arcának élét, tovább csúsztatva a nyakára.* Persze, tehetsz egy próbát. Ha sikerül, talán nekem is sikerül majd valami újat mutatni neked.
*A vöröske eközben a varkocsos egyik társát környékezi. A valódi Vöröske pedig szokott helyére visszatérve szemlélődik.*
- Na és mi a helyzet Vele? *Csendül fel a kérdés ismét hátulról, úgy tűnik, nem csak ő unatkozik, de Cray is szomjazik a társalgásra. Nevet sem kell említenie hozzá, hogy Dynti rögtön tudja kiről beszél.*
- Gondolom azóta is ránk vadászik. Leerna be is van rezelve rendesen. Szerinte nem kellene mindig csak portyázni, mert magunkra vonjuk a figyelmet. Értem én az aggódását persze, mivel ő a fő célpont, de én szándékosan próbálok elé kerülni. Csalinak használom a hajót, hogy aztán az üldözöttből legyen üldöző. Most azt hiszi, gyengék vagyunk, mióta a Fekete meghalt, de szerintem az elmúlt időszak sikeres rajtaütései éppen az ellenkezőjét sugallják. És a következő zsákmányt sem óhajtom elmulasztani. *Fordul vissza a népség felé.* Na, lökj ide még egyet, aztán megyek is. A lányok dolgoznak, rám már úgy sincs szükség.
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:59:02
Üzenet elküldve: 2017-04-14 15:59:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Már-már kezdte azt hinni, hogy a fekete pillangók fel sem bukkannak. A sokat próbált tengerjárók többségbe bizonyára csalódottan és elégedetlenségük okán, még több zúzott folttal tért volna vissza hajója rakterébe, hogy hortyogjon még néhány órát a hajnali, munkára hívó rikoltásig.
Embere munkához lát közben, kialakítanak egy kisebb ringet, amihez széthúzzák az asztalokat és padokat: az öklözők ebben a képzeletbeli négyszögben tesztelik le, hogy milyen vastagon is sarjad a bőr bütykeiken, s hogy az milyen "fogást" találhat az ellenfél állán.*
- Még ötvenet rá, hogy a nagy melák köpeti ki az első fogat! *Mindenféle szólamban és nagyságban érkeznek a fogadások, az erre felbujtó férfi viszont mostanra csöndben marad már, mert a figyelmét sikeresen magára vonták a helység presztízsét csak emelni képes leánykák. Az rögtön kisejlik, hogy nem az első estéjük ez, ahhoz túl magabiztosan és célirányosan nyomakodnak a kapatosnak tetsző barmok felé. Őt viszont ugyanazon okból kerülik el, ahogy a nyomdokvizükben érkezőt mindenki más tekintete - egyet leszámítva. Szerepéből azért nem hagyja kiesni magát, amikor Rif istenes tockost ad felrikolt, elvégre nem kevés pénze áll vagy bukik azon, hogyan szerepel a bunyósa.
A hullámzó embertömegen át szemmel tartott alak kapcsán újra elsajnálkozik azon, hogy szeme elvesztéséért cserébe nem kapott semmilyen kompenzációt, például élesebb hallást, mint az a fickó, akiről a céhmester azt állította, hogy képes a szívverésből kiolvasni, ha valaki hazudik vagy igazat vall. Hasznos kis képesség volna, igaz, akkor ugyanúgy teljesen vaknak is kellene lennie, mint a szóban forgó illető.
Hanyag mozdulattal emeli szájához a félig üres poharat, hogy a grog maradékát ledöntse.*
- Valamit valamiért, mi? *Szeme sarkából érzékeli, hogy változik a felállás és amikor odahagyja a söntésnél társalgók párosát azért, hogy megtudja mi zavarta meg figyelmét, már tudja azt is, mi következik.
Talán éppen szótlansága vonta magára a lányok figyelmét, vagy az, hogy soha ezelőtt (ilyen külsővel) még nem látták itt. Panaszuk mindenesetre nem lehet, mert az "etikettet" jól ismerni látszónak tűnhet: ahogy odalépnek hozzá, az egyiküket rögtön ölbe is vonja, gondos öleléssel zárva körül a madárcsontú teremtés csípőjét.*
- Anyátlan madárkának tűnsz picinyem, nem félsz ennyi keselyű és hiéna között, hogy rajtuk veszel? *Int egy éppen arra járó pohárgyűjtőnek is, hogy visszafelé hozzon már neki és kedves kis barátainak egy adaggal a jobb fajta rumból.*
- Hogy hívhatlak ma este, madárkám? *Eljátssza a kliens szerepét, mert ezen az éjen most ő sem különb vagy egyéb azoknál a férfiaknál, akik a kihajózás előtti napjaikat az ilyen késdobálókban töltik. Szórakozást, netán ezzel együtt feledést is kereső férfi, aki hajlandó ezek megszerzéséért megválni a zsebét húzó aranytalléroktól is, s ha már a választhat, hát inkább így teszi, minthogy észrevétlen metsszék le oldaláról a pénzt rejtő bőrszütyőt. Ezek a pillangók ugyanis legalább olyan jól (ha nem jobban) értenek a tolvajlás praktikáihoz mint a szerelem művészetéhez és még csak hibáztatni sem lehet őket azért, ha az utóbbit preferálják akkor, ha számításba veszi az ember miféle alakok várnák el ágyukba őket.
Ami a megjelenését illeti, ő nem tartozik viszont a tengerész archetípusba: mellkasa nem rejtőzik sűrűn sarjadó szőrzet mögé, fogsora sem hiányos. Igaz, az orra már nem tűnik olyan egyenesnek mint egykor lehetett, de a gyengéd asszimmetria csak gonoszabb-rosszfiúsabbá változtatja az arcát. Varkocsba erőszakolt haját valamiféle olajjal kezelhette, mert nem csak fénylik, gyengéd illatot is áraszt. Az összkép alapján inkább tűnik elcsapott bajvívónak, mintsem a végtelen tengerek kalandorának, de ez eredhet az első benyomás illúziójából is.
Időközben kiütés születik: Raf (a megbeszéltek szerint) a harmadik körben kifekteti ellenfelét, hogy markát rátegye a fogadások őt illető részére. Ebből a pénzből jó néhány torkot meglocsoltatnak még szesszel, közben meg begyűjtenek erről-arról információt. Ugyanazt a játszmát űzik, mint a zöld köpenyes és a lányai, csak más eszközökkel, hisz az ő repertoárjukban nincs meg a nemből-természetből fakadó báj és kellem. Szájba is köpi a rumot, amikor maga elé képzeli Rafot fűzőben és sliccelt szoknyában.*
- Mennyire vagytok jók titoktartásban, kis szíveim? *Komolytalan, teoretikus kérdés, amire gondolkozás nélkül rá lehetne vágni a magabiztos választ, elvégre szajhákat kérdezni bizalmas információk kezeléséről olyan, mint kereskedőembert a tisztességről.*
- Ha igen, elmondok nektek valamit, amit a városban még senki nem hallott. Soha.
//Életeken innen, s túl//
*Már-már kezdte azt hinni, hogy a fekete pillangók fel sem bukkannak. A sokat próbált tengerjárók többségbe bizonyára csalódottan és elégedetlenségük okán, még több zúzott folttal tért volna vissza hajója rakterébe, hogy hortyogjon még néhány órát a hajnali, munkára hívó rikoltásig.
Embere munkához lát közben, kialakítanak egy kisebb ringet, amihez széthúzzák az asztalokat és padokat: az öklözők ebben a képzeletbeli négyszögben tesztelik le, hogy milyen vastagon is sarjad a bőr bütykeiken, s hogy az milyen "fogást" találhat az ellenfél állán.*
- Még ötvenet rá, hogy a nagy melák köpeti ki az első fogat! *Mindenféle szólamban és nagyságban érkeznek a fogadások, az erre felbujtó férfi viszont mostanra csöndben marad már, mert a figyelmét sikeresen magára vonták a helység presztízsét csak emelni képes leánykák. Az rögtön kisejlik, hogy nem az első estéjük ez, ahhoz túl magabiztosan és célirányosan nyomakodnak a kapatosnak tetsző barmok felé. Őt viszont ugyanazon okból kerülik el, ahogy a nyomdokvizükben érkezőt mindenki más tekintete - egyet leszámítva. Szerepéből azért nem hagyja kiesni magát, amikor Rif istenes tockost ad felrikolt, elvégre nem kevés pénze áll vagy bukik azon, hogyan szerepel a bunyósa.
A hullámzó embertömegen át szemmel tartott alak kapcsán újra elsajnálkozik azon, hogy szeme elvesztéséért cserébe nem kapott semmilyen kompenzációt, például élesebb hallást, mint az a fickó, akiről a céhmester azt állította, hogy képes a szívverésből kiolvasni, ha valaki hazudik vagy igazat vall. Hasznos kis képesség volna, igaz, akkor ugyanúgy teljesen vaknak is kellene lennie, mint a szóban forgó illető.
Hanyag mozdulattal emeli szájához a félig üres poharat, hogy a grog maradékát ledöntse.*
- Valamit valamiért, mi? *Szeme sarkából érzékeli, hogy változik a felállás és amikor odahagyja a söntésnél társalgók párosát azért, hogy megtudja mi zavarta meg figyelmét, már tudja azt is, mi következik.
Talán éppen szótlansága vonta magára a lányok figyelmét, vagy az, hogy soha ezelőtt (ilyen külsővel) még nem látták itt. Panaszuk mindenesetre nem lehet, mert az "etikettet" jól ismerni látszónak tűnhet: ahogy odalépnek hozzá, az egyiküket rögtön ölbe is vonja, gondos öleléssel zárva körül a madárcsontú teremtés csípőjét.*
- Anyátlan madárkának tűnsz picinyem, nem félsz ennyi keselyű és hiéna között, hogy rajtuk veszel? *Int egy éppen arra járó pohárgyűjtőnek is, hogy visszafelé hozzon már neki és kedves kis barátainak egy adaggal a jobb fajta rumból.*
- Hogy hívhatlak ma este, madárkám? *Eljátssza a kliens szerepét, mert ezen az éjen most ő sem különb vagy egyéb azoknál a férfiaknál, akik a kihajózás előtti napjaikat az ilyen késdobálókban töltik. Szórakozást, netán ezzel együtt feledést is kereső férfi, aki hajlandó ezek megszerzéséért megválni a zsebét húzó aranytalléroktól is, s ha már a választhat, hát inkább így teszi, minthogy észrevétlen metsszék le oldaláról a pénzt rejtő bőrszütyőt. Ezek a pillangók ugyanis legalább olyan jól (ha nem jobban) értenek a tolvajlás praktikáihoz mint a szerelem művészetéhez és még csak hibáztatni sem lehet őket azért, ha az utóbbit preferálják akkor, ha számításba veszi az ember miféle alakok várnák el ágyukba őket.
Ami a megjelenését illeti, ő nem tartozik viszont a tengerész archetípusba: mellkasa nem rejtőzik sűrűn sarjadó szőrzet mögé, fogsora sem hiányos. Igaz, az orra már nem tűnik olyan egyenesnek mint egykor lehetett, de a gyengéd asszimmetria csak gonoszabb-rosszfiúsabbá változtatja az arcát. Varkocsba erőszakolt haját valamiféle olajjal kezelhette, mert nem csak fénylik, gyengéd illatot is áraszt. Az összkép alapján inkább tűnik elcsapott bajvívónak, mintsem a végtelen tengerek kalandorának, de ez eredhet az első benyomás illúziójából is.
Időközben kiütés születik: Raf (a megbeszéltek szerint) a harmadik körben kifekteti ellenfelét, hogy markát rátegye a fogadások őt illető részére. Ebből a pénzből jó néhány torkot meglocsoltatnak még szesszel, közben meg begyűjtenek erről-arról információt. Ugyanazt a játszmát űzik, mint a zöld köpenyes és a lányai, csak más eszközökkel, hisz az ő repertoárjukban nincs meg a nemből-természetből fakadó báj és kellem. Szájba is köpi a rumot, amikor maga elé képzeli Rafot fűzőben és sliccelt szoknyában.*
- Mennyire vagytok jók titoktartásban, kis szíveim? *Komolytalan, teoretikus kérdés, amire gondolkozás nélkül rá lehetne vágni a magabiztos választ, elvégre szajhákat kérdezni bizalmas információk kezeléséről olyan, mint kereskedőembert a tisztességről.*
- Ha igen, elmondok nektek valamit, amit a városban még senki nem hallott. Soha.
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:54:12
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
*Ha csak egy pillanatnyi csend állna be a Tetves Törpe büdös kis zugaiban, talán már idejekorán észlelhették volna a bent tartózkodók a füleikkel is azt, amit az ajtó nyikorgása után a szemeikkel is megtapasztalnak. Így viszont csak azután juthat el a több női hang kánonszerű éteri kacagása, amikor már látják is, ahogy a négy lány párosával egymásba karolva belép a füstös térségbe. Fiatalok, ez látszik bőrük makulátlanságán, a fűzőkkel feltornyozott kebleik rugalmasságán, a túl rövidre szabott, fodros szoknyák alól felbukkanó hosszú combok csalogatásán. Haj és szemszínük a szivárvány színeinek skáláján mozognak, akad köztük szőke hajú, élénk zöld szemeikkel, bájos mosollyal. Van köztük fekete, hullámos hajú, vakító kék szemekkel, és kora ellenére több éves tapasztaltot sejtető tekintettel. Az átlagos barna lány is ott van közöttük, és negyediknek a tüzes vörös, a szürke szemekkel. Rögtön el is ontják a térséget, a törzsvendégek nagy örömére, akik már hozzászoktak az efféle égből érkező adományokhoz. Bevetik magukat a férfiak társaságába, kényesen hízelgő hangon húzogatják ujjaikat a csupasz, vagy éppen medveprémet őrző mellkasokon, ha előbb eljutnak odáig, hogy pár gombot feloldjanak.
De nem csak a négy csitri lépi át a küszöböt. Kihasználva a kurtizánok figyelem elterelését, besuhan mögöttük egy ötödik is, zöld köpenye éppen súrolja a padlót, annak csuklyája pedig teljesen fejébe húzva rejti el kilétét. A pulthoz illan, és annak lapjára könyökölve várja a csapos érkezését.*
- Nocsak. *Érkezik is a fogadós három frissen eltörölgetett söröskorsóval a lapátméretű mancsaiban.* Hallottam megint rossz voltál.
- És mi jár a rossz lányoknak? *Csendül fel kacér éllel a kérdés.*
- Édes szívem, hát hányszor emlékeztesselek még, hogy engem hatsz meg a ravasz kis mosolyoddal és őzikeszemeiddel. Mintha nem tudnád, hogy nem vagy az esetem.
- Bezzeg, ha férfi lennék, kapnék ingyen rumot.
- Igen, de nem vagy az. *Kacagja el magát a férfi, és kitölti a lány adagját. Egyesek kis pohárral isszák sorjában a rumot, ő pohárral, kortyolgatva, mintha frissen fejt tej lenne.* Na, mit akarsz?
- Honnan veszed, hogy akarok valamit?
- Bogaram, a részeg matrózokat hülyére tudjátok venni a kis barátnőiddel *Bök fejével a lány háta mögötti többi leányzó akciójára.* de én tudom, hogy mire megy ki a dolog.
- Őszintén szólva, a részesedésed akartam átadni a legutóbbi információkért cserébe. *Egy zsákot lök az asztalra.* de akkor mindegy… *El akarja húzni onnan a nehéz kis tarsolyt, de a medvemancsok ráfognak. Erre már szélesen megvillantja a fogsorát, és füle mögé simít egyet a csuklya alól szökni kívánó vörös tincsek közül.*
- Van egy hajó, a Narval. Napokon belül ki fog hajózni, de nem tudok többet sem a legénységről, sem a kapitányról, még a szállítmányról sem. Így tippre azt mondanám, hogy talán érceket vihet.
- Remek, szóval te sem tudsz többet az előző öt kocsmárosnál, akiknél jártam. *Elhúzza a száját és kifordul, hátát a pultnak vetve, egyik kezét meg is támasztja rajta, szürkéivel a „lányait” figyeli. Ilyenkor úgy érzi magát, mint egy bordélyház legnemesebb női tagja, s ha úgy nézzük így is van. Vetélytársaival ellentétben, akik szerint egy nő a hajókon csak rosszat hoz, az ő sikerességének titka pont abban rejlik, hogy mer merész lenni és nagyon is jól ismeri az embereket, tudja, kinek mit kell ajánlani. Ezért is fektetett ezekbe a madárkákba. Ajkához emeli a poharat és most a vendégsereget szemléli. Egyrésze már régi bútordarab erre, lezüllött egykori nagyemberek, vagy jelentéktelen senkik. De mindig betérnek ide a tudatlan újoncok is, a tapasztalt hajósok, vagy az olyan számító kis dögök, mint ő is. Ez a krimó volt az utolsó azok közül, amelyeket ma ki akart fosztani információért, de hagyott néhány leányzót a többiben is, hagy dolgozzák meg a férfiakat némi morzsáért.
Persze nem kerüli el tekintetét az az újnak tűnő társaság sem, amelyet most a fekete és a vörös leányzó vett célba.*
- Te miért nem állsz be közéjük? *A csapos a pultra könyökölve dől előrébb, hogy hallja a lány válaszát a zsivalyban.*
- Ott vagyok én is. *Fejével a vörös lány felé bök vigyorogva.*
- Van, aki ezt beveszi?
- Dehogy. *Kacagja el magát és figyeli, ahogy a tréfából alteregójának kikiáltott lány azzal próbálkozik, hogy helyet kérjen magának az új társaság soraiban.*
//Életeken innen, s túl//
*Ha csak egy pillanatnyi csend állna be a Tetves Törpe büdös kis zugaiban, talán már idejekorán észlelhették volna a bent tartózkodók a füleikkel is azt, amit az ajtó nyikorgása után a szemeikkel is megtapasztalnak. Így viszont csak azután juthat el a több női hang kánonszerű éteri kacagása, amikor már látják is, ahogy a négy lány párosával egymásba karolva belép a füstös térségbe. Fiatalok, ez látszik bőrük makulátlanságán, a fűzőkkel feltornyozott kebleik rugalmasságán, a túl rövidre szabott, fodros szoknyák alól felbukkanó hosszú combok csalogatásán. Haj és szemszínük a szivárvány színeinek skáláján mozognak, akad köztük szőke hajú, élénk zöld szemeikkel, bájos mosollyal. Van köztük fekete, hullámos hajú, vakító kék szemekkel, és kora ellenére több éves tapasztaltot sejtető tekintettel. Az átlagos barna lány is ott van közöttük, és negyediknek a tüzes vörös, a szürke szemekkel. Rögtön el is ontják a térséget, a törzsvendégek nagy örömére, akik már hozzászoktak az efféle égből érkező adományokhoz. Bevetik magukat a férfiak társaságába, kényesen hízelgő hangon húzogatják ujjaikat a csupasz, vagy éppen medveprémet őrző mellkasokon, ha előbb eljutnak odáig, hogy pár gombot feloldjanak.
De nem csak a négy csitri lépi át a küszöböt. Kihasználva a kurtizánok figyelem elterelését, besuhan mögöttük egy ötödik is, zöld köpenye éppen súrolja a padlót, annak csuklyája pedig teljesen fejébe húzva rejti el kilétét. A pulthoz illan, és annak lapjára könyökölve várja a csapos érkezését.*
- Nocsak. *Érkezik is a fogadós három frissen eltörölgetett söröskorsóval a lapátméretű mancsaiban.* Hallottam megint rossz voltál.
- És mi jár a rossz lányoknak? *Csendül fel kacér éllel a kérdés.*
- Édes szívem, hát hányszor emlékeztesselek még, hogy engem hatsz meg a ravasz kis mosolyoddal és őzikeszemeiddel. Mintha nem tudnád, hogy nem vagy az esetem.
- Bezzeg, ha férfi lennék, kapnék ingyen rumot.
- Igen, de nem vagy az. *Kacagja el magát a férfi, és kitölti a lány adagját. Egyesek kis pohárral isszák sorjában a rumot, ő pohárral, kortyolgatva, mintha frissen fejt tej lenne.* Na, mit akarsz?
- Honnan veszed, hogy akarok valamit?
- Bogaram, a részeg matrózokat hülyére tudjátok venni a kis barátnőiddel *Bök fejével a lány háta mögötti többi leányzó akciójára.* de én tudom, hogy mire megy ki a dolog.
- Őszintén szólva, a részesedésed akartam átadni a legutóbbi információkért cserébe. *Egy zsákot lök az asztalra.* de akkor mindegy… *El akarja húzni onnan a nehéz kis tarsolyt, de a medvemancsok ráfognak. Erre már szélesen megvillantja a fogsorát, és füle mögé simít egyet a csuklya alól szökni kívánó vörös tincsek közül.*
- Van egy hajó, a Narval. Napokon belül ki fog hajózni, de nem tudok többet sem a legénységről, sem a kapitányról, még a szállítmányról sem. Így tippre azt mondanám, hogy talán érceket vihet.
- Remek, szóval te sem tudsz többet az előző öt kocsmárosnál, akiknél jártam. *Elhúzza a száját és kifordul, hátát a pultnak vetve, egyik kezét meg is támasztja rajta, szürkéivel a „lányait” figyeli. Ilyenkor úgy érzi magát, mint egy bordélyház legnemesebb női tagja, s ha úgy nézzük így is van. Vetélytársaival ellentétben, akik szerint egy nő a hajókon csak rosszat hoz, az ő sikerességének titka pont abban rejlik, hogy mer merész lenni és nagyon is jól ismeri az embereket, tudja, kinek mit kell ajánlani. Ezért is fektetett ezekbe a madárkákba. Ajkához emeli a poharat és most a vendégsereget szemléli. Egyrésze már régi bútordarab erre, lezüllött egykori nagyemberek, vagy jelentéktelen senkik. De mindig betérnek ide a tudatlan újoncok is, a tapasztalt hajósok, vagy az olyan számító kis dögök, mint ő is. Ez a krimó volt az utolsó azok közül, amelyeket ma ki akart fosztani információért, de hagyott néhány leányzót a többiben is, hagy dolgozzák meg a férfiakat némi morzsáért.
Persze nem kerüli el tekintetét az az újnak tűnő társaság sem, amelyet most a fekete és a vörös leányzó vett célba.*
- Te miért nem állsz be közéjük? *A csapos a pultra könyökölve dől előrébb, hogy hallja a lány válaszát a zsivalyban.*
- Ott vagyok én is. *Fejével a vörös lány felé bök vigyorogva.*
- Van, aki ezt beveszi?
- Dehogy. *Kacagja el magát és figyeli, ahogy a tréfából alteregójának kikiáltott lány azzal próbálkozik, hogy helyet kérjen magának az új társaság soraiban.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-14 13:17:14
Üzenet elküldve: 2017-04-14 13:17:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután a munkáért beígért összeg felét letétbe helyezte a megbízó, a társaság emberei is elkezdhették komolyan venni a dolgot: a leszámolt aranyakból futotta is hat egész darab gyilkosra, persze az ádázabbak közül. Kérges szívű késes hírében állt az összes, akik már tengernyi pénzt és még több elvágott torkot láttak életükben. Amit "hivatásukban" elérhettek, azt már rég szögre is akasztották átmeneti otthonaik egyikében. Nem véletlenül választották éppen őket a mostani balhéra. Egy zöldfülűnek túl korán eljárna a keze az első rossz jelre, azzal meg elpocsékolnák helyzeti előnyüket. Már ha a másik oldal meg nem neszelte máris, hogy a következő hajó fedélzetén nem csak könnyű szóra fogható matrózok fognak téblábolni, hanem hatan azon férfiak és nők közül, akiket jól ismer mindenki északon ugyanúgy, mint a délvidék tengerpartjain.
Busás árat kérnek szolgálataikért, de ritkán okoznak csalódást a leszurkolt ellenértékért. Ami azt illeti, ilyesmire (köztudottan) nem is akadt példa az elmúlt cirka húsz évben. A kevésbé naiv hitűek természetesen joggal feltételezhetnek az ilyen mérvű hírek mögött alapos háttérmunkát, hiszen hova volna egy gyilkosokat foglalkoztató szervezet reputációja, ha ujjszámra lehetne sorolni bukásaik számát?
Szóval néhány nappal azután, hogy a fizetség egy részének beérkeztét jóváhagyta a letéti ház, a hat figura is összepakolta azt a kevéske holmit, amire szükségük lehet majd és fel is cuccoltak vele a Fekete Narválra, ami a mai éjszakától számított negyedik reggelen bont majd horgonyt, hogy kimerészkedjen a nyílt vizekre, velük mint "kísérőszemélyzet" a fedélzetén. A rakomány pontos összetételéről vagy értékéről semmit nem tudnak és nem is kell nekik, mert elsősorban nem annak megóvása a feladatuk, de még ha az is lenne, nem teljesítenének jobban-rosszabbul, ha tudnák, hogy mi pihen a lélekvesztő hasában. Hogy az ügy minél diszkrétebb maradhasson, a kapitánnyal is csak annyit közöltek tényszerűen, hogy új emberekkel cserélik le a legénység egy részét. A friss pozíciókra beosztottak között pedig ott vannak ők hatan is.
De az indulás reggele még messze, tennivaló pedig még így is akad addig: rögtön itt, a Tetves Törpében, ami a késdobálók legalja címért bátran indulhatna a kocsmák versenyén. A sör húgymeleg, a tetején ülő habba pedig rozsdás bökőt is lehetne állítani, olyan kemény. Egy magára valamit is adó tengeri medve azonban semmi pénzért nem cserélné el az ilyen helyek miliőjét és a vele járó érzést. Ezen az estén is a plafonról lógnak az emberek, az ajtónállókat mégsem nagyon zavarja a dolog, bárkit szívesen beengednek még, az est első bunyója úgyis küszöbön áll már.
Egy hangos társaság megtalált egy még hangosabb-részegebbet és most jó kakasok módjára szóbeli inzultusokkal hergelik egymást.*
- Százat teszek a nagy melákra. *A haját varkocsban hordó pasas az egyik oldalfalnak támaszkodva mindössze nézője a kibontakozni készülő ökölpárbajnak, de jól ismeri az ilyenkor életbe lépő szabályokat. Nem hivatalos fogadások köttetnek szinte bármire, mindaddig amíg legalább egy fél ellene licitál. Nyert már fogadást első kiütött fog, törött kar vagy eszméletvesztés kapcsán. Ahogy azt várta, érkeznek is ellenfogadások szép számmal: még jó, hogy történetesen ismeri azt, akire fogadott. A bivalyvállú tag az ő egyik embere és első kézből tudja, hogy milyen az, ha Rif parasztlengőt ad valakinek. A kontraktus nem foglalta magában, hogy ne kereshetnének egy kis extra pénzt és a jelek szerint néhány aranydukáttal bizony már ma éjszaka gazdagabban fognak hazacsúszni.
A szemfedőt most elhagyta, nehogy idejekorán árulójává váljon. Már így is túl sokan és túl gyakran említik úgy, mint a Félszemű Végzetet.*
- Keh, ha kibökik a másikat is, mi leszek, Vak Végzet? *Elgöcög a maga humorán és iszik abból a rumban áztatott sörből is, amit olyan nagyon ajánlgattak nekik. És nyitva tartja a szemét, hátha a sör koszarany színén át megpillant egy keveset valami... vörösebből is.*
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután a munkáért beígért összeg felét letétbe helyezte a megbízó, a társaság emberei is elkezdhették komolyan venni a dolgot: a leszámolt aranyakból futotta is hat egész darab gyilkosra, persze az ádázabbak közül. Kérges szívű késes hírében állt az összes, akik már tengernyi pénzt és még több elvágott torkot láttak életükben. Amit "hivatásukban" elérhettek, azt már rég szögre is akasztották átmeneti otthonaik egyikében. Nem véletlenül választották éppen őket a mostani balhéra. Egy zöldfülűnek túl korán eljárna a keze az első rossz jelre, azzal meg elpocsékolnák helyzeti előnyüket. Már ha a másik oldal meg nem neszelte máris, hogy a következő hajó fedélzetén nem csak könnyű szóra fogható matrózok fognak téblábolni, hanem hatan azon férfiak és nők közül, akiket jól ismer mindenki északon ugyanúgy, mint a délvidék tengerpartjain.
Busás árat kérnek szolgálataikért, de ritkán okoznak csalódást a leszurkolt ellenértékért. Ami azt illeti, ilyesmire (köztudottan) nem is akadt példa az elmúlt cirka húsz évben. A kevésbé naiv hitűek természetesen joggal feltételezhetnek az ilyen mérvű hírek mögött alapos háttérmunkát, hiszen hova volna egy gyilkosokat foglalkoztató szervezet reputációja, ha ujjszámra lehetne sorolni bukásaik számát?
Szóval néhány nappal azután, hogy a fizetség egy részének beérkeztét jóváhagyta a letéti ház, a hat figura is összepakolta azt a kevéske holmit, amire szükségük lehet majd és fel is cuccoltak vele a Fekete Narválra, ami a mai éjszakától számított negyedik reggelen bont majd horgonyt, hogy kimerészkedjen a nyílt vizekre, velük mint "kísérőszemélyzet" a fedélzetén. A rakomány pontos összetételéről vagy értékéről semmit nem tudnak és nem is kell nekik, mert elsősorban nem annak megóvása a feladatuk, de még ha az is lenne, nem teljesítenének jobban-rosszabbul, ha tudnák, hogy mi pihen a lélekvesztő hasában. Hogy az ügy minél diszkrétebb maradhasson, a kapitánnyal is csak annyit közöltek tényszerűen, hogy új emberekkel cserélik le a legénység egy részét. A friss pozíciókra beosztottak között pedig ott vannak ők hatan is.
De az indulás reggele még messze, tennivaló pedig még így is akad addig: rögtön itt, a Tetves Törpében, ami a késdobálók legalja címért bátran indulhatna a kocsmák versenyén. A sör húgymeleg, a tetején ülő habba pedig rozsdás bökőt is lehetne állítani, olyan kemény. Egy magára valamit is adó tengeri medve azonban semmi pénzért nem cserélné el az ilyen helyek miliőjét és a vele járó érzést. Ezen az estén is a plafonról lógnak az emberek, az ajtónállókat mégsem nagyon zavarja a dolog, bárkit szívesen beengednek még, az est első bunyója úgyis küszöbön áll már.
Egy hangos társaság megtalált egy még hangosabb-részegebbet és most jó kakasok módjára szóbeli inzultusokkal hergelik egymást.*
- Százat teszek a nagy melákra. *A haját varkocsban hordó pasas az egyik oldalfalnak támaszkodva mindössze nézője a kibontakozni készülő ökölpárbajnak, de jól ismeri az ilyenkor életbe lépő szabályokat. Nem hivatalos fogadások köttetnek szinte bármire, mindaddig amíg legalább egy fél ellene licitál. Nyert már fogadást első kiütött fog, törött kar vagy eszméletvesztés kapcsán. Ahogy azt várta, érkeznek is ellenfogadások szép számmal: még jó, hogy történetesen ismeri azt, akire fogadott. A bivalyvállú tag az ő egyik embere és első kézből tudja, hogy milyen az, ha Rif parasztlengőt ad valakinek. A kontraktus nem foglalta magában, hogy ne kereshetnének egy kis extra pénzt és a jelek szerint néhány aranydukáttal bizony már ma éjszaka gazdagabban fognak hazacsúszni.
A szemfedőt most elhagyta, nehogy idejekorán árulójává váljon. Már így is túl sokan és túl gyakran említik úgy, mint a Félszemű Végzetet.*
- Keh, ha kibökik a másikat is, mi leszek, Vak Végzet? *Elgöcög a maga humorán és iszik abból a rumban áztatott sörből is, amit olyan nagyon ajánlgattak nekik. És nyitva tartja a szemét, hátha a sör koszarany színén át megpillant egy keveset valami... vörösebből is.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:26:36
Üzenet elküldve: 2017-04-14 12:26:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olykor elég a másodperc egy töredéke is ahhoz, hogy a kényelmes ágyból fekve az ember pillanatokon belül valahol és valamikor máshol találja magát.*
- Te mit csinálsz?
- Pihenek, megsérültem a legutóbbi ütközetnél.
- Én úgy látom, hogy a legtöbbükkel ellentétben, akik megsérültek, neked megvan minden végtagod és lyuk sem tátong a beleidben, szóval emeld fel a nyeszlett segged és segíts a többieknek lepakolni a raktérbe! *Hogy határozottságát megerősítse, csípőjére teszi mindkét kezét, s addig el sem mozdul, amíg a kötelek mellett tétlenkedő legény mozgásra nem bírja magát.* Nyomás! *Emeli meg a hangját, ami, már hatásosabbnak mutatkozik és a matróz kapkodva, botladozva, de végül csak lelép a felettese szemei elől. Ő mélyet sóhajt és belehunyorog a felettük vakító napba. Ma valahogy kimondottan fényesnek tűnik, de mégsem tűzi úgy a fejét, ahogy máskor szokta. Összekulcsolja két kezének ujjait, majd a magasba lendíti karjait, hogy nagyot nyújtózzon, elégedett mosollyal az arcán.*
- Ha kiélvezkedted magad, várnak a kabinban. *Csapja meg oldalról a női hang, amely, mint mindig most is irigységgel és egyben mégis undorral teli. Nem foglalkozik vele, elviharzik az oldalán, célirányosan a kívánt helyre, mögötte a faarcú nőcske. A rozoga kilincs, mint mindig, most is sokadjára adja meg magát a belőle fakadó lendületnek, amikor beront az apró, félhomályban úszó helységbe. Az ablakok kicsik, kevés fényt engednek be, s vélhetőleg szellőztetve sem mostanában lehetett. Ebben a nappali sötétségben üldögél az asztal mögött a kapitányuk. Ritkán merészkedik ki a fedélzetre és a lányán, valamint a Vörösön kívül gyakorlatilag senkivel sem érintkezik. A világ pedig halottként tartja számon.*
- Ügyes húzás volt. *Jegyzi meg karcos hangján. Még ebben a homályban is látszódnak az arcán a redők és a sebhelyek.*
- Tudom. *Vidáman ül fel az asztalra és fogja kezébe a használaton kívüli gyertyatartót.* Ezek a matrózok olyan kedélyesen beszédesek lesznek néhány kör ingyen pia és egy kellemes női asztaltársaság mellett. *Körmével a kezében fogott tárgy nyakáról kapargatja le a rég ráfolyt viaszt, mosolyogva.* A kis ostobák.
- Leerna szerint kaptatok egy másik fülest is egy új hajóról.
- Szóbeszéd, azért a részegek is szoktak túlozni. *Visszapakol az asztalra és megtámaszkodik a háta mögött.* Mi legyen? Járjak utána?
- Te vagy a kapitány, te mondd meg.
- Nem, én a külvilág szerint vagyok az.
- Mivel az utóbbi néhány rajtaütés a te ötleted volt, így rád bízom ennek is a sorsát.
- Akkor utánajárunk, és, ha nem csak holmi mendemonda, akkor már szólok is a legénységnek, hogy csináljanak helyet a raktérben, mert hamarosan újabb hajó pihen meg a tenger mélyén, a rakomány viszont a miénk. *Kacsint egyet, majd ezzel az utolsó szóval ki is viharzik a kabinból, főnökének lányát azonban most sem ússza meg. Leerna bőre sötét, akárcsak a szemei és a haja is. A bőre sima, hangja pedig mélyen búgó. Bár a testfelépítése kissé merev, mondhatni férfias, ha picit többet adna magára, akkor nézhetne is ki nőként. Erőben viszont kettejük közül, ő van fölényben. Ez megmutatkozik most abban is, ahogy ráfog a karjára, ujjaival még néhány vörös tincset is odafog, ezzel húzva az ő fejét.*
- Remélem, nem felejted el, hogy van fontosabb dolgunk is, mint mindig kincsek után vadászni.
- Tisztában vagyok vele. *Kirántja kezét, majd néhányszor átmasszírozza a szorítás helyét.* Apád „gyilkosa” megfog fizetni. Ezt megígértem. De, most… *Integetéssel jelzi a beszélgetés végét, hogy a kormányoshoz menjen.*
- A cél a barlang. Van egy kis dolgunk a lányokkal az artheniori kikötő kocsmáiban.
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olykor elég a másodperc egy töredéke is ahhoz, hogy a kényelmes ágyból fekve az ember pillanatokon belül valahol és valamikor máshol találja magát.*
- Te mit csinálsz?
- Pihenek, megsérültem a legutóbbi ütközetnél.
- Én úgy látom, hogy a legtöbbükkel ellentétben, akik megsérültek, neked megvan minden végtagod és lyuk sem tátong a beleidben, szóval emeld fel a nyeszlett segged és segíts a többieknek lepakolni a raktérbe! *Hogy határozottságát megerősítse, csípőjére teszi mindkét kezét, s addig el sem mozdul, amíg a kötelek mellett tétlenkedő legény mozgásra nem bírja magát.* Nyomás! *Emeli meg a hangját, ami, már hatásosabbnak mutatkozik és a matróz kapkodva, botladozva, de végül csak lelép a felettese szemei elől. Ő mélyet sóhajt és belehunyorog a felettük vakító napba. Ma valahogy kimondottan fényesnek tűnik, de mégsem tűzi úgy a fejét, ahogy máskor szokta. Összekulcsolja két kezének ujjait, majd a magasba lendíti karjait, hogy nagyot nyújtózzon, elégedett mosollyal az arcán.*
- Ha kiélvezkedted magad, várnak a kabinban. *Csapja meg oldalról a női hang, amely, mint mindig most is irigységgel és egyben mégis undorral teli. Nem foglalkozik vele, elviharzik az oldalán, célirányosan a kívánt helyre, mögötte a faarcú nőcske. A rozoga kilincs, mint mindig, most is sokadjára adja meg magát a belőle fakadó lendületnek, amikor beront az apró, félhomályban úszó helységbe. Az ablakok kicsik, kevés fényt engednek be, s vélhetőleg szellőztetve sem mostanában lehetett. Ebben a nappali sötétségben üldögél az asztal mögött a kapitányuk. Ritkán merészkedik ki a fedélzetre és a lányán, valamint a Vörösön kívül gyakorlatilag senkivel sem érintkezik. A világ pedig halottként tartja számon.*
- Ügyes húzás volt. *Jegyzi meg karcos hangján. Még ebben a homályban is látszódnak az arcán a redők és a sebhelyek.*
- Tudom. *Vidáman ül fel az asztalra és fogja kezébe a használaton kívüli gyertyatartót.* Ezek a matrózok olyan kedélyesen beszédesek lesznek néhány kör ingyen pia és egy kellemes női asztaltársaság mellett. *Körmével a kezében fogott tárgy nyakáról kapargatja le a rég ráfolyt viaszt, mosolyogva.* A kis ostobák.
- Leerna szerint kaptatok egy másik fülest is egy új hajóról.
- Szóbeszéd, azért a részegek is szoktak túlozni. *Visszapakol az asztalra és megtámaszkodik a háta mögött.* Mi legyen? Járjak utána?
- Te vagy a kapitány, te mondd meg.
- Nem, én a külvilág szerint vagyok az.
- Mivel az utóbbi néhány rajtaütés a te ötleted volt, így rád bízom ennek is a sorsát.
- Akkor utánajárunk, és, ha nem csak holmi mendemonda, akkor már szólok is a legénységnek, hogy csináljanak helyet a raktérben, mert hamarosan újabb hajó pihen meg a tenger mélyén, a rakomány viszont a miénk. *Kacsint egyet, majd ezzel az utolsó szóval ki is viharzik a kabinból, főnökének lányát azonban most sem ússza meg. Leerna bőre sötét, akárcsak a szemei és a haja is. A bőre sima, hangja pedig mélyen búgó. Bár a testfelépítése kissé merev, mondhatni férfias, ha picit többet adna magára, akkor nézhetne is ki nőként. Erőben viszont kettejük közül, ő van fölényben. Ez megmutatkozik most abban is, ahogy ráfog a karjára, ujjaival még néhány vörös tincset is odafog, ezzel húzva az ő fejét.*
- Remélem, nem felejted el, hogy van fontosabb dolgunk is, mint mindig kincsek után vadászni.
- Tisztában vagyok vele. *Kirántja kezét, majd néhányszor átmasszírozza a szorítás helyét.* Apád „gyilkosa” megfog fizetni. Ezt megígértem. De, most… *Integetéssel jelzi a beszélgetés végét, hogy a kormányoshoz menjen.*
- A cél a barlang. Van egy kis dolgunk a lányokkal az artheniori kikötő kocsmáiban.
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:36:37
Üzenet elküldve: 2017-04-13 22:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Vagy a trükkje válik be, vagy Grubek kezd ráérezni, netán a kovács fia fárad, vagy egyszerűen mellé fogott, és számtalan magyarázata lehet annak, hogy miért maradt most ő alul, de Velnora semmivel nem foglalkozik, csak örül a törpe sikerének. Persze ezt nem látványosan, kissé közömbös tekintettel néz maga elé, hogy fenntartsa az érdeklődés látszatát, s továbbra gyakran rebegteti a szempilláit Garakhun felé. Jorrih kissé gyengélkedik még a nyelvvel, amiről Velnora úgy érzi, hogy már jól megérti, ezért kissé kisegíti a kalózt, hátha a törzsbéliek megfeledkeznek a botlásáról.*
-A sámán vizeletje jó.
*Hangsúlyozza a félreérthető szót, és egy alig észrevehetőt biccent a kalót felé. Ha nem is érti meg azonnal, vagy a Grubek által mondottak segítségére, ebből minimum egyértelműnek kell lennie, hogy teljesen mindegy mi van, csak fogadja el, amit a lány súlykol.*
-És innod kéne a sámánnal, ha felajánlja. Mert a piája jó.
*Egészen arra vetemedik, hogy a saját nyelvjárásának szlengjével egyértelműsíti a dolgot, bár eddigre a sámán már rég odébb állt, hogy a parolát vezesse, így legfeljebb csak a környékbeliek hallhatják.*
//1. Csapat//
*Vagy a trükkje válik be, vagy Grubek kezd ráérezni, netán a kovács fia fárad, vagy egyszerűen mellé fogott, és számtalan magyarázata lehet annak, hogy miért maradt most ő alul, de Velnora semmivel nem foglalkozik, csak örül a törpe sikerének. Persze ezt nem látványosan, kissé közömbös tekintettel néz maga elé, hogy fenntartsa az érdeklődés látszatát, s továbbra gyakran rebegteti a szempilláit Garakhun felé. Jorrih kissé gyengélkedik még a nyelvvel, amiről Velnora úgy érzi, hogy már jól megérti, ezért kissé kisegíti a kalózt, hátha a törzsbéliek megfeledkeznek a botlásáról.*
-A sámán vizeletje jó.
*Hangsúlyozza a félreérthető szót, és egy alig észrevehetőt biccent a kalót felé. Ha nem is érti meg azonnal, vagy a Grubek által mondottak segítségére, ebből minimum egyértelműnek kell lennie, hogy teljesen mindegy mi van, csak fogadja el, amit a lány súlykol.*
-És innod kéne a sámánnal, ha felajánlja. Mert a piája jó.
*Egészen arra vetemedik, hogy a saját nyelvjárásának szlengjével egyértelműsíti a dolgot, bár eddigre a sámán már rég odébb állt, hogy a parolát vezesse, így legfeljebb csak a környékbeliek hallhatják.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:20:36
Üzenet elküldve: 2017-04-13 20:20:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Mivel csak hajszál választja el őket egymástól, megesik, hogy álom és valóság néha összecsúsznak, s valóságossá válik az, ami mindössze csak az elme játéka…*
- Kurva ideges leszek, amikor úgy kezdenek egy mondatot, hogy: baj van. Úgyhogy megkérlek rá, hogy ma már egyetlen mondatot se kezdj így. Fejezd be a mellépofázást és mondd el, mi történt. *Főnökként néha oda kell szólni vagy vágni, másképp nem megy. A gyengébb értelmi képességű, akikbe egyébként szorult erő, úgyis csak ebből fog érteni. Azt el tudja fogadni és követni, aki az ő világképében erősebb, de ha ugyanezt az embert észérvekkel próbálná meggyőzni valamiről, bambán vakarná feje búbját és úgy is maradna a végítélet napjáig.
Ezeknél a fiúknál rászokott már erre a hangnemre, ami könnyít is persze a dolgán, hiszen nem kell túl sokat köntörfalaznia, hogy lelkek ne sérüljenek, de kedvtelése sincs túl nagy benne. Hasznos bolondok, ahogyan egy rég hallott kifejezés leírta a fajtájukat.
A beszámoló eztán rövidre sikeredik, megtudja belőle, hogy a szállítmányból megint nem fog semmit látni, mert annak egy része a tengerfenéken nyugszik mostanra vagy a martalócok kezén. Az elmúlt fertályévben ez már a negyedik rajtaütés. A negyedik veszteséget hozó üzlet, ami a megbízók felé gyengíti a bizalmat és csak erősíti a konkurenciát. Talán éppen az egyik rivális kereskedőház az, ami pénzeli ezeket a fosztogatókat. A mostan elsüllyedt üzlettel elérkezett arra a pontra, ahol válaszlépéseket kell tennie, de nem teheti túl látványosan, mert ha idejekorán megneszelik a készülődést, lefújják a közeljövő minden akcióját és akkor hiába hajít ki az ablakon egész vagyonokat.
A delegáció (már ha lehet azt az alakot ilyen címmel illetni) egyetlen személy formájában jött el hozzá azután, hogy napokkal korábban magához kérette őket. Mivel az etikett úgy kívánja, hellyel és itallal is kínálja vendégét, aki ezt már belépése pillanatában természetesnek vette és az egyik komódra vetette magát.*
- Örülök, hogy ilyen hamar reagáltak megkeresésemre. *Hangjába nem kevés, célzásértékű gúnyt is helyez, lévén a levélben kifejezetten sürgősnek címezte az ügyet és hangsúlyosan megjegyezte azt is, hogy olyan képviselőt küldjenek, aki kompetens eljárni a "céh" ügyeiben. És most megkapta ezt az elnyűtt ruhájú alakot, aki olyan, mintha három éve az utcán élne.*
- Siettem ahogy tudtam, jó úr. Szeretett asszonyomat is odahagytam haza, hogy véget vessünk az ön életét megkeserítő ügynek. *Hasonló gúnnyal beszél, egyfajta görbe tükröt állítva a házigazdának, aki el is érti az üzenetet és rájön, hogy zárt ajtókat próbálna döngetni, ha tisztesebb modort akar előcsalni az alakból.*
- Remek, akkor talán térjünk is a lényegre. Rendszeressé váltak a hajóimon rajtaütő támadások. Az utolsó két alkalommal útvonalat is változtattunk azért, hogy elkerüljük a fosztogatókat, de valahogy rátaláltak így is a konvojra. Amit nem tudnak elvinni, azt elsüllyesztik, az emberek nagy részét a cápáknak adják, egy részüket meg gondolom rabszolgának viszik és eladják a délebbre fekvő szigetekre. Azt akarom, hogy a következő rakományt maguk biztosítsák. Szálljanak fel a hajóra és vágják a tengerbe az összes nyomorult kalózt. *Szóbeli választ nem várva áttol az asztalon a másik férfi elé egy papírlapot, amin 20.000 arany ellenérték és egy arcmás van.*
- Ez itt a vezetőjük, élve vagy holtan ennyit kínálnak a fejéért. Én a háromszorosát fizetem a maga... társaságának, ugyanazért. *A megbízni kívánt hangosan csettint nyelvével, a papiroskát az egyik zsebébe gyűri. Felhajtja italát, aztán szó nélküli távozásra készül. A kereskedő meg sem próbálja megállítani, ennyiből is megértette, hogy az üzlet innentől áll (amíg nem teljesítik vagy jobb ajánlatot nem kapnak mástól).*
- Még annyi, hogy a nő haja vörös, mint a lenyugodni készülő napé. *A másik, aki szemfedőt visel jobb oldalt az arcán még visszafordul egy pillanatra, mosolyt láttató arccal.*
- A kedvenc színem.
//Életeken innen, s túl//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz!//
*Mivel csak hajszál választja el őket egymástól, megesik, hogy álom és valóság néha összecsúsznak, s valóságossá válik az, ami mindössze csak az elme játéka…*
- Kurva ideges leszek, amikor úgy kezdenek egy mondatot, hogy: baj van. Úgyhogy megkérlek rá, hogy ma már egyetlen mondatot se kezdj így. Fejezd be a mellépofázást és mondd el, mi történt. *Főnökként néha oda kell szólni vagy vágni, másképp nem megy. A gyengébb értelmi képességű, akikbe egyébként szorult erő, úgyis csak ebből fog érteni. Azt el tudja fogadni és követni, aki az ő világképében erősebb, de ha ugyanezt az embert észérvekkel próbálná meggyőzni valamiről, bambán vakarná feje búbját és úgy is maradna a végítélet napjáig.
Ezeknél a fiúknál rászokott már erre a hangnemre, ami könnyít is persze a dolgán, hiszen nem kell túl sokat köntörfalaznia, hogy lelkek ne sérüljenek, de kedvtelése sincs túl nagy benne. Hasznos bolondok, ahogyan egy rég hallott kifejezés leírta a fajtájukat.
A beszámoló eztán rövidre sikeredik, megtudja belőle, hogy a szállítmányból megint nem fog semmit látni, mert annak egy része a tengerfenéken nyugszik mostanra vagy a martalócok kezén. Az elmúlt fertályévben ez már a negyedik rajtaütés. A negyedik veszteséget hozó üzlet, ami a megbízók felé gyengíti a bizalmat és csak erősíti a konkurenciát. Talán éppen az egyik rivális kereskedőház az, ami pénzeli ezeket a fosztogatókat. A mostan elsüllyedt üzlettel elérkezett arra a pontra, ahol válaszlépéseket kell tennie, de nem teheti túl látványosan, mert ha idejekorán megneszelik a készülődést, lefújják a közeljövő minden akcióját és akkor hiába hajít ki az ablakon egész vagyonokat.
A delegáció (már ha lehet azt az alakot ilyen címmel illetni) egyetlen személy formájában jött el hozzá azután, hogy napokkal korábban magához kérette őket. Mivel az etikett úgy kívánja, hellyel és itallal is kínálja vendégét, aki ezt már belépése pillanatában természetesnek vette és az egyik komódra vetette magát.*
- Örülök, hogy ilyen hamar reagáltak megkeresésemre. *Hangjába nem kevés, célzásértékű gúnyt is helyez, lévén a levélben kifejezetten sürgősnek címezte az ügyet és hangsúlyosan megjegyezte azt is, hogy olyan képviselőt küldjenek, aki kompetens eljárni a "céh" ügyeiben. És most megkapta ezt az elnyűtt ruhájú alakot, aki olyan, mintha három éve az utcán élne.*
- Siettem ahogy tudtam, jó úr. Szeretett asszonyomat is odahagytam haza, hogy véget vessünk az ön életét megkeserítő ügynek. *Hasonló gúnnyal beszél, egyfajta görbe tükröt állítva a házigazdának, aki el is érti az üzenetet és rájön, hogy zárt ajtókat próbálna döngetni, ha tisztesebb modort akar előcsalni az alakból.*
- Remek, akkor talán térjünk is a lényegre. Rendszeressé váltak a hajóimon rajtaütő támadások. Az utolsó két alkalommal útvonalat is változtattunk azért, hogy elkerüljük a fosztogatókat, de valahogy rátaláltak így is a konvojra. Amit nem tudnak elvinni, azt elsüllyesztik, az emberek nagy részét a cápáknak adják, egy részüket meg gondolom rabszolgának viszik és eladják a délebbre fekvő szigetekre. Azt akarom, hogy a következő rakományt maguk biztosítsák. Szálljanak fel a hajóra és vágják a tengerbe az összes nyomorult kalózt. *Szóbeli választ nem várva áttol az asztalon a másik férfi elé egy papírlapot, amin 20.000 arany ellenérték és egy arcmás van.*
- Ez itt a vezetőjük, élve vagy holtan ennyit kínálnak a fejéért. Én a háromszorosát fizetem a maga... társaságának, ugyanazért. *A megbízni kívánt hangosan csettint nyelvével, a papiroskát az egyik zsebébe gyűri. Felhajtja italát, aztán szó nélküli távozásra készül. A kereskedő meg sem próbálja megállítani, ennyiből is megértette, hogy az üzlet innentől áll (amíg nem teljesítik vagy jobb ajánlatot nem kapnak mástól).*
- Még annyi, hogy a nő haja vörös, mint a lenyugodni készülő napé. *A másik, aki szemfedőt visel jobb oldalt az arcán még visszafordul egy pillanatra, mosolyt láttató arccal.*
- A kedvenc színem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045