//Tengeri expedíció//
*Zopal nem szaporítja a szót, bár magában megtárgyalja a dolgot, mégis némán teljesíti azt, amit kiosztottak neki. Minden kapitány, zsoldot adó örülhet, ha ilyen keveset kérdező fegyverforgató kerül az irányítása alá. Az ork aztán megy, hogy a fegyverhez értő tengerészekkel, matrózokkal felszerelkezzen. A hajóbelsőből előkerül az öt kisebb hordónyi (öt liter) gyúlékony olaj és a gyolcsok. A matrózok pedig értő kézzel rögzítik a hajó ellentétes korlátjainál az egy-egy szigonyvetőt. Szélcserzett, napégett arcok fordulnak az egyre közeledő másik hajó irányába. Ha valaki esetleg a látcsőbe nézne most a bárka felé, láthatná, hogy ott is felélénkül az élet. Mintha ezzel felelnének a Topázon tapasztalt nyüzsgésre.*
- Én se vacsoráznék a halakkal, ha lehet. *Válaszolja a medvetermetű kapitány Svornt szavaira a sziklákat illetően. A Topáz mélyebb merülésű és lomhább, mint a bárka, ami a zátonyok között hátrányára válna. Ha a nyílt vízen lassabb is, még mindig több esélye van, mint a veszélyes vizeken a sziklák között.
A Topáz délnek fordul, egyenesen a köd felé, de az most még elérhetetlen távolságnak tűnik és a közeledő vihar is sötétre festi az eget előttük. Mire Zopalék végeznek a fegyverek felhordásával, az első hullámok is elérik a Professzor hajóját. Mivel a Topáz erősebb, nagyobb testű, így kevésbé kezd el mozogni a víz felszínén, mint a bárka, de egyelőre a közeledés nem áll meg, ám még így sincsenek aggasztó közelségben.*
- Az én hajómon ne emlegesd nekem a Vérurat, kormányos, ne vond a fejünkre átkát! *Dörmögi a kapitány Svorntra szegezve szúrós tekintetét és óvó kört rajzol a szíve fölé, majd a tengerbe köp, hogy a babona szerint elűzze a sötétet a hajója felől.
A Topáz orra fel-felemelkedik, ahogy a széltől felkorbácsolt tenger akarata mozgatja, de állja a sarat, a matrózok megkapaszkodnak és várják, mi sül ki az egészből. Rumos tömlő jár körbe, megkínálják Zopalt és Svornt is, a kormányosnak épp a kapitány nyomja a kezébe a sötét, erős szesszel töltött bőrtömlőt.
A különös, rúnadíszes zászlós bárkát már inkább kellemetlenül éri az, hogy egyenesen a vihar felé tartanak, a könnyebb hajó nehezebben küzd meg a széllel és a hullámokkal, mozgása lassul, a távolság megszűnik csökkenni, stagnálni kezd. Most már szabad szemmel is ki lehet venni a fedélzeten mozgó alakokat.*