Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-16 14:24:08
Üzenet elküldve: 2020-09-16 14:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A kétarcú//
//A világítótorony közelében//
* Wrexan szerencsétlenedi az elején az elindulással. Myr segíteni próbál neki a maga módján. Azt nem lehet tudni, hogy végül hatásos volt-e vagy sem, de az biztos, hogy elindulnak. Hamarosan már Világítótorony alatt fürkészik a tenger vizének sima tükrét. A köd nem könnyíti meg a dolgukat.*
- Nyugalom. Van időnk bőven a keresésre. Nem szabad kapkodni. A köd ellen úgy sem tehetünk semmit.* Wrexan jól tudja, hogy rá kell szánni az időt az ilyen munkákra. Őt nem is zavarja annyira köd sem. Így legalább a közeli részeket jobban át tudják fésülni.*
- A kis hölgy túl sokat aggódik. Majd eljön annak az ideje, akkor rágódhatunk rajta.* A munka elején vannak és máris a kudarcba fulladt vége jár a másik fejében. Hogy elterelje a figyelmet inkább laza beszélgetésbe kezd vele, miközben lustán csap egyet az evezőlapátokkal.*
- A régóta foglalkozol alkímiával?* Elvégre kollégák tehát, ha a munkájáról faggatja, akkor nagy bakot nem lőhet. Közben természetesen nagy figyeli a vizet mind a sziklák, mind a növény miatt. Az egyiket el kéne kerülni, amíg a másikat meg megtalálni kéne. Nem egyszerű feladat. Emellett a csónakkal is foglalkoznia kell.*
//A világítótorony közelében//
* Wrexan szerencsétlenedi az elején az elindulással. Myr segíteni próbál neki a maga módján. Azt nem lehet tudni, hogy végül hatásos volt-e vagy sem, de az biztos, hogy elindulnak. Hamarosan már Világítótorony alatt fürkészik a tenger vizének sima tükrét. A köd nem könnyíti meg a dolgukat.*
- Nyugalom. Van időnk bőven a keresésre. Nem szabad kapkodni. A köd ellen úgy sem tehetünk semmit.* Wrexan jól tudja, hogy rá kell szánni az időt az ilyen munkákra. Őt nem is zavarja annyira köd sem. Így legalább a közeli részeket jobban át tudják fésülni.*
- A kis hölgy túl sokat aggódik. Majd eljön annak az ideje, akkor rágódhatunk rajta.* A munka elején vannak és máris a kudarcba fulladt vége jár a másik fejében. Hogy elterelje a figyelmet inkább laza beszélgetésbe kezd vele, miközben lustán csap egyet az evezőlapátokkal.*
- A régóta foglalkozol alkímiával?* Elvégre kollégák tehát, ha a munkájáról faggatja, akkor nagy bakot nem lőhet. Közben természetesen nagy figyeli a vizet mind a sziklák, mind a növény miatt. Az egyiket el kéne kerülni, amíg a másikat meg megtalálni kéne. Nem egyszerű feladat. Emellett a csónakkal is foglalkoznia kell.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-16 13:42:35
Üzenet elküldve: 2020-09-16 13:42:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A kétarcú//
//A világítótorony közelében//
*Wrex nem is késlekedik túl sokáig, tüstént kezébe is veszi az evezőlapátokat, amint a kormányosi helyen ül. De a csónak rá sem hederít, makacsul egy helyben ácsorog. Myrnek hirtelen ötlete támad, leakasztja oldaláról bárdját, s a vízbe mártva a fegyver élét két kézzel evezéshez hasonlatos mozdulatot tesz. Ugyanabba az irányba húzza, mint Wrex. Ezzel nyilván elindulásukat próbálja segíteni, habár lehet, hogy ez semmit sem használ. De hát mindegy is, a csónak végre felhagy makacskodásával, s engedve az evezőlapátok hajszolásának nekilódul a vízen. Sokáig csak a víz jellegzetes csobbanása hallatszik, a köd sem akaródzik megkönnyíteni dolgukat. Igencsak nekiiramodnak, s bár a csónak törvényszerűen táncol a hullámokon, Myr már kezd hozzászokni. Voltaképpen egészen kellemes csónakkal utazni.*
- Látom, hogy megy. Ügyes vagy.* Dicséri társát mosolygósan, mikor az hosszas hallgatás után megtöri a víz csörgedezését. S lám, ím elő is tűnik a ködből a torony jellegzetes jelzőfénye.*
- Így van, jól hiszed.* Helyesel, a továbbiakat meg figyelmesen hallgatja. Annak megfelelően fog cselekedni, amint felettese elmondja. Rögtön nézelődni is kezd. Erősen meresztgeti a szemét, kissé még a csónakból is kihajol, de csak annyira, hogy még biztonságos legyen. Többször is végigméri kék szemeivel a víz felületét, centiméterről centiméterre haladva. Félig hátra is fordul, abba az irányba is tekintget.*
- Franc essen ebbe a ködbe.* Morogja orra alá kissé bosszúsan. A part felé is keresgél igen erősen, s ez olyannyira leköti figyelmét, hogy a hullámzást már észre sem veszi. De bizony a Dellionnak se híre, se hamva.*
- Mi van, ha nem találunk?* Kérdezi féloldalasan pillantva Wrex felé. Persze reméli, hogy küldetésük sikerrel jár majd.*
//A világítótorony közelében//
*Wrex nem is késlekedik túl sokáig, tüstént kezébe is veszi az evezőlapátokat, amint a kormányosi helyen ül. De a csónak rá sem hederít, makacsul egy helyben ácsorog. Myrnek hirtelen ötlete támad, leakasztja oldaláról bárdját, s a vízbe mártva a fegyver élét két kézzel evezéshez hasonlatos mozdulatot tesz. Ugyanabba az irányba húzza, mint Wrex. Ezzel nyilván elindulásukat próbálja segíteni, habár lehet, hogy ez semmit sem használ. De hát mindegy is, a csónak végre felhagy makacskodásával, s engedve az evezőlapátok hajszolásának nekilódul a vízen. Sokáig csak a víz jellegzetes csobbanása hallatszik, a köd sem akaródzik megkönnyíteni dolgukat. Igencsak nekiiramodnak, s bár a csónak törvényszerűen táncol a hullámokon, Myr már kezd hozzászokni. Voltaképpen egészen kellemes csónakkal utazni.*
- Látom, hogy megy. Ügyes vagy.* Dicséri társát mosolygósan, mikor az hosszas hallgatás után megtöri a víz csörgedezését. S lám, ím elő is tűnik a ködből a torony jellegzetes jelzőfénye.*
- Így van, jól hiszed.* Helyesel, a továbbiakat meg figyelmesen hallgatja. Annak megfelelően fog cselekedni, amint felettese elmondja. Rögtön nézelődni is kezd. Erősen meresztgeti a szemét, kissé még a csónakból is kihajol, de csak annyira, hogy még biztonságos legyen. Többször is végigméri kék szemeivel a víz felületét, centiméterről centiméterre haladva. Félig hátra is fordul, abba az irányba is tekintget.*
- Franc essen ebbe a ködbe.* Morogja orra alá kissé bosszúsan. A part felé is keresgél igen erősen, s ez olyannyira leköti figyelmét, hogy a hullámzást már észre sem veszi. De bizony a Dellionnak se híre, se hamva.*
- Mi van, ha nem találunk?* Kérdezi féloldalasan pillantva Wrex felé. Persze reméli, hogy küldetésük sikerrel jár majd.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:24:55
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:24:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A kétarcú//
// A Világítótorony közelében //
* Hogy Wrexan kínosnak gondolná a jelenetet? Nem éppen van ez így. Sokak vannak akik a gnómokat meg a tündéréket gyakorta nem tekintik elég "felnőttnek", mivel túlságosan ártatlannak tűnnek. Főleg a tündérek, mivel a gnómok vonásai nem mindig túlságosan finomak. Myr kicsi és annyira csúnyácskának se mondható, így aztán nála is érvényesül ez a hatás, még ha talán idősebb is, mint a fiú. Természetesen a hálás mosolyra egy biztató mosolyt küld vissza a fiú. A lány átadja a helyét, így aztán Wrexan is helyet foglal. Kezébe veszi az evezőket és próbálgatja őket. A kapott utasítások szerint jár el, amit kiegészít azzal, amit eddig látott, hiszen gyakran látni errefelé csónakkal közlekedő embereket. Azt nem mondani, hogy elsőre sikerül neki a haladás. A kis teknő nem akar neki engedelmeskedni. Egy darabig csak egy helyben vesztegelnek, de aztán csak sikerül neki elkapnia a ritmust. Lassan a Világítótorony menti vizek felé kezdenek el haladni. Nagyon igyekszik a fiú, ami meg is látszik, mert egyre inkább gyorsul a csónak. Mostanra már eléri azt az állapotot, hogy nem kell rákoncentrálnia teljesen az evezésre. Eddig nem beszélt, mert el volt foglalva, de most végre már ezt is megteheti majd.*
- Ha ilyen tempóban haladunk, akkor rögtön ott is vagyunk. Végre sikerült ráéreznem a dolog lényegére.* Eltelik megint egy jó pár evezéssel teli perc, mire kijelentheti, hogy végre elérték a kívánt helyet. A torony fénye a ködös idő ellenére is észlelhető, mivel ezért van.*
- Itt vagyunk azt hiszem. Egyelőre tisztes távolságban maradok a parttól, mai nyilván a fény irányában található. A ködös idő miatt nem lesz egyszerű a dolgunk. Figyelnünk kell nagyon nem csak a növényre, de a sziklákra is! Lassan fogok haladni, hogy hatékonyabban gyűjtögethessünk. Na hajrá!* A csónakon csak egy kicsit hajt, hogy éppen csak haladjon előre. Wrexan a hajó mind a két oldalán kitekinget, hogy a vízfelszínét minden irányból, jól szemügyre vehesse. A lánynak meg ott lesz a csónak orra, hogy ott végezze a kutatást.*
// A Világítótorony közelében //
* Hogy Wrexan kínosnak gondolná a jelenetet? Nem éppen van ez így. Sokak vannak akik a gnómokat meg a tündéréket gyakorta nem tekintik elég "felnőttnek", mivel túlságosan ártatlannak tűnnek. Főleg a tündérek, mivel a gnómok vonásai nem mindig túlságosan finomak. Myr kicsi és annyira csúnyácskának se mondható, így aztán nála is érvényesül ez a hatás, még ha talán idősebb is, mint a fiú. Természetesen a hálás mosolyra egy biztató mosolyt küld vissza a fiú. A lány átadja a helyét, így aztán Wrexan is helyet foglal. Kezébe veszi az evezőket és próbálgatja őket. A kapott utasítások szerint jár el, amit kiegészít azzal, amit eddig látott, hiszen gyakran látni errefelé csónakkal közlekedő embereket. Azt nem mondani, hogy elsőre sikerül neki a haladás. A kis teknő nem akar neki engedelmeskedni. Egy darabig csak egy helyben vesztegelnek, de aztán csak sikerül neki elkapnia a ritmust. Lassan a Világítótorony menti vizek felé kezdenek el haladni. Nagyon igyekszik a fiú, ami meg is látszik, mert egyre inkább gyorsul a csónak. Mostanra már eléri azt az állapotot, hogy nem kell rákoncentrálnia teljesen az evezésre. Eddig nem beszélt, mert el volt foglalva, de most végre már ezt is megteheti majd.*
- Ha ilyen tempóban haladunk, akkor rögtön ott is vagyunk. Végre sikerült ráéreznem a dolog lényegére.* Eltelik megint egy jó pár evezéssel teli perc, mire kijelentheti, hogy végre elérték a kívánt helyet. A torony fénye a ködös idő ellenére is észlelhető, mivel ezért van.*
- Itt vagyunk azt hiszem. Egyelőre tisztes távolságban maradok a parttól, mai nyilván a fény irányában található. A ködös idő miatt nem lesz egyszerű a dolgunk. Figyelnünk kell nagyon nem csak a növényre, de a sziklákra is! Lassan fogok haladni, hogy hatékonyabban gyűjtögethessünk. Na hajrá!* A csónakon csak egy kicsit hajt, hogy éppen csak haladjon előre. Wrexan a hajó mind a két oldalán kitekinget, hogy a vízfelszínét minden irányból, jól szemügyre vehesse. A lánynak meg ott lesz a csónak orra, hogy ott végezze a kutatást.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-15 14:43:29
Üzenet elküldve: 2020-09-15 14:43:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal és Svornt összetalálkoznak a roncsok között és együtt szállnak partra az oldalára dőlt Topáz mellett. A parton csak azt a furcsa alakot találják a hajó rakományával teleszórt homokban. Körülöttük tejfehér köd, amely alig engedi át a nap fényét, sejtelmes félhomályba vonva a közelt és távolt.
Az ork megszólítja a különösen viselkedő és beszélő, magas alakot, aki nem néz felé, úgy válaszol.*
- Azt hisszük, igen. *Hangja továbbra is zengő és mély, mintha a föld alól beszélne. Különös hideg lengi körül az alakját.
Az egykori kalóznak meg van a maga véleménye a parton talált harmadik túlélőről. Könnyed hiheti bolondnak az egy szál köntösfélébe öltözött, fehér bőrű, fehér hajú alakot. Aztán Svornt a tájolót a kezébe véve igyekszik megtudni a helyzetüket, de amikor az eszköz repedt üvegén át az iránytűre pillant, azt láthatja, hogy a tű körbe-körbe forog a lapján és nem tűnik úgy, mintha meg akarna állni.*
- Ti kik vagytok? *Kérdi a magát Sho'clarathnak nevező alak és a kettős felé fordul.
A bőre valóban hófehér és pergamenszerű, egészen a koponyacsontjára szikkadt, fénytelen és száraz. A szemei vörösek, az orra kissé horgas. Pillantásából végtelen nyugalom, türelem és valami furcsa érzet sugárzik, amelyet sem Zopal, sem Svornt nem tudhat hova tenni. Persze elképzeléseik lehetnek, de hogy igazak-e, az egyelőre nem derül ki.*
*Zopal és Svornt összetalálkoznak a roncsok között és együtt szállnak partra az oldalára dőlt Topáz mellett. A parton csak azt a furcsa alakot találják a hajó rakományával teleszórt homokban. Körülöttük tejfehér köd, amely alig engedi át a nap fényét, sejtelmes félhomályba vonva a közelt és távolt.
Az ork megszólítja a különösen viselkedő és beszélő, magas alakot, aki nem néz felé, úgy válaszol.*
- Azt hisszük, igen. *Hangja továbbra is zengő és mély, mintha a föld alól beszélne. Különös hideg lengi körül az alakját.
Az egykori kalóznak meg van a maga véleménye a parton talált harmadik túlélőről. Könnyed hiheti bolondnak az egy szál köntösfélébe öltözött, fehér bőrű, fehér hajú alakot. Aztán Svornt a tájolót a kezébe véve igyekszik megtudni a helyzetüket, de amikor az eszköz repedt üvegén át az iránytűre pillant, azt láthatja, hogy a tű körbe-körbe forog a lapján és nem tűnik úgy, mintha meg akarna állni.*
- Ti kik vagytok? *Kérdi a magát Sho'clarathnak nevező alak és a kettős felé fordul.
A bőre valóban hófehér és pergamenszerű, egészen a koponyacsontjára szikkadt, fénytelen és száraz. A szemei vörösek, az orra kissé horgas. Pillantásából végtelen nyugalom, türelem és valami furcsa érzet sugárzik, amelyet sem Zopal, sem Svornt nem tudhat hova tenni. Persze elképzeléseik lehetnek, de hogy igazak-e, az egyelőre nem derül ki.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-10 20:13:54
Üzenet elküldve: 2020-09-10 20:13:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* A kalóznak nagy szerencséje van, mert a cuccait megleli. Még a kampó kezét is, csak sajnos egyelőre azt nem tudja felrakni. A szíjjak rajta megadták magukat. Na nem baj legalább meg van. A kalapja viszont úgy tűnik, hogy végérvényesen elveszett. A látcsöve is megrongálódott, így aztán azt már használni nem fogják tudni. Nem vesztegeti tovább a időt, hanem rögvest partra száll. Elég szánalmas egy partra szállás, de legalább sikeres. Rajta kívül úgy néz ki csak az orknak sikerül. A két szánalmas alak rögtön tervezgetni kezd, csakhogy megzavarják őket. Elég fura alak az biztos és ez elég is a kalóznak, hogy a kardjára vándoroltassa ép kezét. Bemutatkozik ugyan, de ezt is elég furcsán teszi. A kalóz sem igazán találkozott még olyan személyekkel, akik királyi többesszámban beszéltek volna. ~ Ez bolond. ~ De inkább egyelőre megtartja magának a véleményét. A kérdés, amit feltesz nekik nagyon is jó, mivel ezt ők is szeretnék tudni. Erről rögtön eszébe is jut valami Svorntnak. Rögvest a tájolójáért nyúl.*
- Mindjárt meglátjuk, hogy hol vagyunk.* Rápillant az előtte lévő kis eszközre, hogy mégis mit mutat.*
* A kalóznak nagy szerencséje van, mert a cuccait megleli. Még a kampó kezét is, csak sajnos egyelőre azt nem tudja felrakni. A szíjjak rajta megadták magukat. Na nem baj legalább meg van. A kalapja viszont úgy tűnik, hogy végérvényesen elveszett. A látcsöve is megrongálódott, így aztán azt már használni nem fogják tudni. Nem vesztegeti tovább a időt, hanem rögvest partra száll. Elég szánalmas egy partra szállás, de legalább sikeres. Rajta kívül úgy néz ki csak az orknak sikerül. A két szánalmas alak rögtön tervezgetni kezd, csakhogy megzavarják őket. Elég fura alak az biztos és ez elég is a kalóznak, hogy a kardjára vándoroltassa ép kezét. Bemutatkozik ugyan, de ezt is elég furcsán teszi. A kalóz sem igazán találkozott még olyan személyekkel, akik királyi többesszámban beszéltek volna. ~ Ez bolond. ~ De inkább egyelőre megtartja magának a véleményét. A kérdés, amit feltesz nekik nagyon is jó, mivel ezt ők is szeretnék tudni. Erről rögtön eszébe is jut valami Svorntnak. Rögvest a tájolójáért nyúl.*
- Mindjárt meglátjuk, hogy hol vagyunk.* Rápillant az előtte lévő kis eszközre, hogy mégis mit mutat.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-10 00:31:21
Üzenet elküldve: 2020-09-10 00:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Az egykori törzsfő nem készült sok mindennel az útra. Mondhatni semmi különössel nem. Úgy gondolta, hogy elég ha a fegyvere meg a személyes tárgyai nála vannak és kész. A személyes tárgyai meg a zsákja. Amit meg is talál. Úgy néz ki, hogy egyelőre ő maga még semmit se vesztett ami igencsak megnyugtatja. A volt kalóz aki nem néz ki túl virgoncnak amit a szavai is megerősítenek. A visszakérdezésre az eddig tapasztalt tömör válasz érkezik a véres fejű kopasztól.*
-Meg.
*Talán egyikük se néz ki épp a legjobban, de cserébe egyikük sincs elveszve. Hamar elő is állnak vagyis Zopal előáll egy tervvel, hogy mit is kéne csinálniuk. Csakhogy egy váratlan találkozás felborítja a tervet. A nyurga alak elég furcsának és gyanúsnak tűnik, de ők se néznek ki túl jól. Az Egykori törzsfő az összes diplomáciai érzékét latba véve meg is szólítja udvariasan, de választ nem kap. Nesze neked udvariassá! Mindenesetre elég gyanúsnak tűnik. Végül csak megszólal. Királyi többessel az egyszerű ork még nem nagyon találkozott úgyhogy nem is nagyon tudja hova tenni. Kicsit olyan számára mintha a másik valami sámán varázsszereire rárabolt volna és, azt se tudná hol van.*
-Azt, én se tudom. Te is a hajóval jöttél?
*Miközben a másikkal beszél ő a ködöt és a környezetüket nézi. Egy magas fegyvertelen a körmei miatt láthatóan nem harcosféle valami önmagában még nem ijeszti meg.*
*Az egykori törzsfő nem készült sok mindennel az útra. Mondhatni semmi különössel nem. Úgy gondolta, hogy elég ha a fegyvere meg a személyes tárgyai nála vannak és kész. A személyes tárgyai meg a zsákja. Amit meg is talál. Úgy néz ki, hogy egyelőre ő maga még semmit se vesztett ami igencsak megnyugtatja. A volt kalóz aki nem néz ki túl virgoncnak amit a szavai is megerősítenek. A visszakérdezésre az eddig tapasztalt tömör válasz érkezik a véres fejű kopasztól.*
-Meg.
*Talán egyikük se néz ki épp a legjobban, de cserébe egyikük sincs elveszve. Hamar elő is állnak vagyis Zopal előáll egy tervvel, hogy mit is kéne csinálniuk. Csakhogy egy váratlan találkozás felborítja a tervet. A nyurga alak elég furcsának és gyanúsnak tűnik, de ők se néznek ki túl jól. Az Egykori törzsfő az összes diplomáciai érzékét latba véve meg is szólítja udvariasan, de választ nem kap. Nesze neked udvariassá! Mindenesetre elég gyanúsnak tűnik. Végül csak megszólal. Királyi többessel az egyszerű ork még nem nagyon találkozott úgyhogy nem is nagyon tudja hova tenni. Kicsit olyan számára mintha a másik valami sámán varázsszereire rárabolt volna és, azt se tudná hol van.*
-Azt, én se tudom. Te is a hajóval jöttél?
*Miközben a másikkal beszél ő a ködöt és a környezetüket nézi. Egy magas fegyvertelen a körmei miatt láthatóan nem harcosféle valami önmagában még nem ijeszti meg.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:12:49
Üzenet elküldve: 2020-09-09 19:12:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopalnak sikerül leereszkednie onnan, ahová felakadt és a korábban rögzített helyén meg is leli a felszerelését. Már azon részét, amelyeket ott hagyott. A sérülései bár kínozzák, tud boldogulni a roncsok között.
Svorntnak is sikerül kikászálódni a romok alól és szerencséjére megtalálja az egyik sarokban a bőrszíjról leszakadt kampókezet, de a kalapját úgy tűnik, elvesztette. A zsákját, amiben a tájolót és egyéb dolgait tartotta, megvan, de a látcsöve úgy tűnik, megsérült, mert víz lötyög benne. Biztosan javítható, de nem ilyen körülmények között és nem eszközök nélkül.
A parton, ahová kimásztak, nem látnak senki más túlélőt a hórihorgas alakon kívül, aki a köd felé fordulva kémleli a távolt.
Zopal megszólítja az ismeretlent, Svornt sokkal bizalmatlanabb, ép keze kardjának markolatára siklik. A kóróvékony alak nem mozdul a szavakra, még a fejét sem fordítja a megfeneklett hajó mellett álló két alak felé.*
- Mi Sho'clarath vagyunk. *Válaszol sokára a magas, vékony alak.*
- Mi ez a hely? Hol vagyunk? *Kérdi zengő, mély hangján, mintha a mélyből szólna vagy kövek alól. A szavaiból kiérezhető, hogy most sem Zopalra és Svorntra gondol, sokkal inkább valami királyi többest használ.*
*Zopalnak sikerül leereszkednie onnan, ahová felakadt és a korábban rögzített helyén meg is leli a felszerelését. Már azon részét, amelyeket ott hagyott. A sérülései bár kínozzák, tud boldogulni a roncsok között.
Svorntnak is sikerül kikászálódni a romok alól és szerencséjére megtalálja az egyik sarokban a bőrszíjról leszakadt kampókezet, de a kalapját úgy tűnik, elvesztette. A zsákját, amiben a tájolót és egyéb dolgait tartotta, megvan, de a látcsöve úgy tűnik, megsérült, mert víz lötyög benne. Biztosan javítható, de nem ilyen körülmények között és nem eszközök nélkül.
A parton, ahová kimásztak, nem látnak senki más túlélőt a hórihorgas alakon kívül, aki a köd felé fordulva kémleli a távolt.
Zopal megszólítja az ismeretlent, Svornt sokkal bizalmatlanabb, ép keze kardjának markolatára siklik. A kóróvékony alak nem mozdul a szavakra, még a fejét sem fordítja a megfeneklett hajó mellett álló két alak felé.*
- Mi Sho'clarath vagyunk. *Válaszol sokára a magas, vékony alak.*
- Mi ez a hely? Hol vagyunk? *Kérdi zengő, mély hangján, mintha a mélyből szólna vagy kövek alól. A szavaiból kiérezhető, hogy most sem Zopalra és Svorntra gondol, sokkal inkább valami királyi többest használ.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-04 13:43:43
Üzenet elküldve: 2020-09-04 13:43:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Svornt is magához tér végre a hosszúra nyúlt sötétség után. Maga felett egy szekrényt pillant meg. Káromkodna egy cifrát, de amint vesz hozzá egy mély levegőt az oldalába nyilall a fájdalom. A fogát összeszorítva tűri a fájdalmat. Ebből okulva egy darabig inkább még nem mozdul. Aztán amikor már úgy érzi, hogy sikeren összeszedte magát igyekszik kikászálódni a szekrény alól. A széttört bútorokba próbál belekapaszkodni, hogy azok segítségével állhasson talpra.*
- A fejetettjére állt a világ he.* Köp ki egyet oldalra, amikor sikerül talpra állnia és rájön, hogy bizony nem ott áll, ahol kéne állnia. Ösztönösen használná a kampós kezét, amit már kezdett megszokni, csakhogy a kampónak nyoma sincs.*
- Bassza meg! Ezt gyorsan elhasználtam.* Morogja, de a hirtelen felszólalásra kénytelen oldalához kapni, mivel annak nem nagyon tetszett ez. Most, hogy szembesült a kampó hiányával gyorsan szemügyre veszi a többi holmiját is. Megigazítja a szemfedőjét, ellenőrzi kardját és feltenné a fejére a sapkáját. Tenné, mert a háromszögletű tricorn kalapja is szőrén szálán eltűnt.*
- Ó, hogy az a...* Kezd bele megint, de ugye az oldala még mindig nem díjazza a káromkodáshoz szükséges nagyobb levegővételeket. Így aztán csak az egyik törött bútort rúgja félre az útból. Remélhetőleg a tájolója és a többi tájékozódáshoz szükséges eszköze a helyén van a gyógykenőccsel egyetemben. A földön még azért távozás előtt szétnéz, hátha megtalálná kalapját, vagy a kampóját. Ezután igyekezne lassan elhagyni a hajó roncsait. Kilépve arra számít, hogy a napfény, majd elvakítja, így hát előre is hunyorogni kezd egyetlen szemével. Csakhogy a napsütés helyett a tejfehér köd homálya fogadja.*
- Fasza!* Nyögi és aztán lekászálódik a partra. Ott aztán végül aztán csak egyvalakivel találkozik. Az ork testőr az akivel együtt jelentkeztek az expedícióra.*
- Fogjuk rá. Te?* Kérdezi ő is, amikor odaérnek egymáshoz. A terve jónak tűnik, így aztán helyesli.*
- Jó ötlet. Aztán nem ártana szétnézni a környéken. Megvan még a távcsövem?* Kérdezi, mert még a köd ellenére is többet lehetne vele látni, mint szabad szemmel. Közben fejét is forgatja, hátha megpillantaná kedves hollóját Pestist. Ekkor pillantja meg azt a furcsa nyurga alakot. Nyugtalanná is válik, mivel a legutóbb, amikor hajótörést szenvedett a kannibálok akarták felfalni. Egyetlen épp keze rögtön a kardja markolatára csúszik. Zopal megszólítja a jövevényt, így ő csak meredten nézi.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 13:47:10
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Svornt is magához tér végre a hosszúra nyúlt sötétség után. Maga felett egy szekrényt pillant meg. Káromkodna egy cifrát, de amint vesz hozzá egy mély levegőt az oldalába nyilall a fájdalom. A fogát összeszorítva tűri a fájdalmat. Ebből okulva egy darabig inkább még nem mozdul. Aztán amikor már úgy érzi, hogy sikeren összeszedte magát igyekszik kikászálódni a szekrény alól. A széttört bútorokba próbál belekapaszkodni, hogy azok segítségével állhasson talpra.*
- A fejetettjére állt a világ he.* Köp ki egyet oldalra, amikor sikerül talpra állnia és rájön, hogy bizony nem ott áll, ahol kéne állnia. Ösztönösen használná a kampós kezét, amit már kezdett megszokni, csakhogy a kampónak nyoma sincs.*
- Bassza meg! Ezt gyorsan elhasználtam.* Morogja, de a hirtelen felszólalásra kénytelen oldalához kapni, mivel annak nem nagyon tetszett ez. Most, hogy szembesült a kampó hiányával gyorsan szemügyre veszi a többi holmiját is. Megigazítja a szemfedőjét, ellenőrzi kardját és feltenné a fejére a sapkáját. Tenné, mert a háromszögletű tricorn kalapja is szőrén szálán eltűnt.*
- Ó, hogy az a...* Kezd bele megint, de ugye az oldala még mindig nem díjazza a káromkodáshoz szükséges nagyobb levegővételeket. Így aztán csak az egyik törött bútort rúgja félre az útból. Remélhetőleg a tájolója és a többi tájékozódáshoz szükséges eszköze a helyén van a gyógykenőccsel egyetemben. A földön még azért távozás előtt szétnéz, hátha megtalálná kalapját, vagy a kampóját. Ezután igyekezne lassan elhagyni a hajó roncsait. Kilépve arra számít, hogy a napfény, majd elvakítja, így hát előre is hunyorogni kezd egyetlen szemével. Csakhogy a napsütés helyett a tejfehér köd homálya fogadja.*
- Fasza!* Nyögi és aztán lekászálódik a partra. Ott aztán végül aztán csak egyvalakivel találkozik. Az ork testőr az akivel együtt jelentkeztek az expedícióra.*
- Fogjuk rá. Te?* Kérdezi ő is, amikor odaérnek egymáshoz. A terve jónak tűnik, így aztán helyesli.*
- Jó ötlet. Aztán nem ártana szétnézni a környéken. Megvan még a távcsövem?* Kérdezi, mert még a köd ellenére is többet lehetne vele látni, mint szabad szemmel. Közben fejét is forgatja, hátha megpillantaná kedves hollóját Pestist. Ekkor pillantja meg azt a furcsa nyurga alakot. Nyugtalanná is válik, mivel a legutóbb, amikor hajótörést szenvedett a kannibálok akarták felfalni. Egyetlen épp keze rögtön a kardja markolatára csúszik. Zopal megszólítja a jövevényt, így ő csak meredten nézi.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 13:47:10
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-09-03 17:49:58
Üzenet elküldve: 2020-09-03 17:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Az első dolog ami feltűnik neki a nyomás a mellkasában és a tompa fájdalom. Hogy hol van és mi történt, azt még fel se fogta. Csak utána érkezik a felismerés. Ritkán fordult elő, hogy az egykori ork vezér igazán megijedt volna, de ez most az a pillanat. Hamar észhez is téríti a magasság. Hogy tényleg valami felsőbb lények voltak-e ilyen kegyesek hozzá, azt nem tudja, de úgy néz ki még él. Első dolga megnézni a környezetét. Lát-e bárkit, hogy tud onnan lejutni, a viharban kikötözött csatabárdja és a zsákja még a helyén vannak-e. Vagyis mivel már semmi sincs a helyén, így ott vannak-e ahol sejti, hogy kéne lenniük. Ha igen akkor megpróbál először is azokhoz közel kerülni és ledobni őket. Szerencsére egyik se törékeny. A csatabárd fontos lehet hisz abban a fegyverben bízik, a zsákjában lévő dolgok meg persze lehetnek még hasznosak is, de leginkább az érzelmi töltetük miatt fontosak az orknak. A bőrvértje még a törzstől van és jelzi a származását. Ha ezekkel megvan akkor próbálna meg óvatosan lejjebb ereszkedni. Ha talál akkor kötélen ha nem, akkor a hajó korlátjain végig kapaszkodva. Egyik se lesz könnyű. Leérve meglátja a kormányost aki hozzá hasonlóan rossz bőrben van.*
-Megvagy?
*Reméli komolyabb baja nem lett mint ami látszik. Jobban megnézve azért felmerül az orkban, hogy lehet a volt kalóz hozta rájuk a bajt. Elég szerencsétlen fickónak tűnik. Se keze, se lába, se szeme, már első este majdnem agyoncsapták. Azért elgondolkoztató. Ha kell neki segítség akkor kiszedi onnan és nekilát elgondolkozni.*
-Keresni kéne más túlélőket. Aztán foglalkozni a hajó rakományával.
*Mert ha többen vannak nagyobb eséllyel élik túl. Meg az emberélet az elsődleges nem a ki tudja mi van azokban a ládákban. Neki is lát az ork szétnézni, hogy hova is érkeztek. A köd nem vicceli meg. Olyan messze nem sodródhattak. Ez valamelyik kisebb vagy nagyobb sziget lehet. Messze kerültek a parttól az biztos. Az ismeretlen láttán felvonja a szemöldökét. Meg is szólítja.*
-Hej! Te meg ki vagy?
~Egy ork meg egy ilyen megtépázott nyomorék. Nagyon bizalomgerjesztő páros lehetünk.~
*Az első dolog ami feltűnik neki a nyomás a mellkasában és a tompa fájdalom. Hogy hol van és mi történt, azt még fel se fogta. Csak utána érkezik a felismerés. Ritkán fordult elő, hogy az egykori ork vezér igazán megijedt volna, de ez most az a pillanat. Hamar észhez is téríti a magasság. Hogy tényleg valami felsőbb lények voltak-e ilyen kegyesek hozzá, azt nem tudja, de úgy néz ki még él. Első dolga megnézni a környezetét. Lát-e bárkit, hogy tud onnan lejutni, a viharban kikötözött csatabárdja és a zsákja még a helyén vannak-e. Vagyis mivel már semmi sincs a helyén, így ott vannak-e ahol sejti, hogy kéne lenniük. Ha igen akkor megpróbál először is azokhoz közel kerülni és ledobni őket. Szerencsére egyik se törékeny. A csatabárd fontos lehet hisz abban a fegyverben bízik, a zsákjában lévő dolgok meg persze lehetnek még hasznosak is, de leginkább az érzelmi töltetük miatt fontosak az orknak. A bőrvértje még a törzstől van és jelzi a származását. Ha ezekkel megvan akkor próbálna meg óvatosan lejjebb ereszkedni. Ha talál akkor kötélen ha nem, akkor a hajó korlátjain végig kapaszkodva. Egyik se lesz könnyű. Leérve meglátja a kormányost aki hozzá hasonlóan rossz bőrben van.*
-Megvagy?
*Reméli komolyabb baja nem lett mint ami látszik. Jobban megnézve azért felmerül az orkban, hogy lehet a volt kalóz hozta rájuk a bajt. Elég szerencsétlen fickónak tűnik. Se keze, se lába, se szeme, már első este majdnem agyoncsapták. Azért elgondolkoztató. Ha kell neki segítség akkor kiszedi onnan és nekilát elgondolkozni.*
-Keresni kéne más túlélőket. Aztán foglalkozni a hajó rakományával.
*Mert ha többen vannak nagyobb eséllyel élik túl. Meg az emberélet az elsődleges nem a ki tudja mi van azokban a ládákban. Neki is lát az ork szétnézni, hogy hova is érkeztek. A köd nem vicceli meg. Olyan messze nem sodródhattak. Ez valamelyik kisebb vagy nagyobb sziget lehet. Messze kerültek a parttól az biztos. Az ismeretlen láttán felvonja a szemöldökét. Meg is szólítja.*
-Hej! Te meg ki vagy?
~Egy ork meg egy ilyen megtépázott nyomorék. Nagyon bizalomgerjesztő páros lehetünk.~
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-25 14:50:56
Üzenet elküldve: 2020-08-25 14:50:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A hajó akkorát süllyed, hogy egy pillanatra mindenki elveszíti a fedélzetet a lába alól, ha kapaszkodott, ha nem. Aztán a reccsenés és megbicsakló hajótest hatalmasat taszít mindenkin a Topáz fedélzetén. A háborgó tenger úgy tűnik, el akarja nyelni a felszínén lebegő aprócskának tűnő hajót, az égen villámok fénye festi ezüstre a sötétszürke, már-már feketébe hajló eget, amikor Zopal és Svornt tudatára sötétség borul.
Talán csak az istenek tudhatják, mit élnek át ők ketten a tudatlanság édes és ijesztő feketeségébe burkolózva, talán félelmeik, álmaik, céljaik tűnnek fel a súlytalanság ködében.
Zopal sajgó fejjel ébred, vaskos járomcsontja felett felnyílhatott a bőr, mert ragacsos, alvadt vér borítja arcának jobb oldalát. Úgy érezheti, mintha ki akarná préselni valami belőle a levegőt, amikor ráeszmél, hogy fegyveröve-öve felakadhatott az oldalán fekvő hajó törött korlátján és saját súlya húzza lefelé az öt-hat méteres magasságból. Talán ez mentette meg a vízbefúlástól, mert ha még csak bőrpáncélban is a vízbe esik, a magát megszívó bőr biztosan a mélységbe ragadja.
A topáz az oldalán fekszik, a vitorlázat, a kötélzet immáron mintha sosem létezett volna, három árboca törötten, csonkán mutat a víz felé. Az ork közelében nincs senki, ha elnéz a tenger felé, akkor csak lomhán hullámzó vizet láthatja, ameddig a szem ellát, a nyílt vízen ládák, hordók és megannyi, a hajóról származó dolog töri meg a vízfelszínt.
Zopal nem vesztette el a fegyverét, az még a helyén van. A ruhája vizes, de pár zúzódáson és a seben a fején, azon kívül nem érzi, hogy nagyobb baja volna. A feje még sokáig sajoghat, de legalább él. Az istenek, úgy tűnik, megkegyelmeztek neki.
Svornt a kormány melletti felépítményben tér magához. Talán az egyik hullám taszította be vagy a víz sodorta be oda és kímélte meg a fulladástól. Körülötte összetört bútorok, az egyik szekrény éppen felette dőlt rá a falhoz erősített asztalra, így nem zúzta össze, de némiképp rögzítette. A padló helyett az építmény falán fekszik. Kampókezét elvesztette, csak a csonk és a kampót rögzítő bőrszíj szakadt végét találja az alkarján.
A kalapját elmosta a víz, de a szemkötője megvan, kissé lecsúszott, de ezt legalább meghagyta neki a tenger, ahogy fegyvereit is. A rádőlt szekrény alól ki tud mászni vagy ha elég erősnek érzi magát, fel tudja emelni, hogy szabaduljon. Svornt sem úszta meg zúzódások és apróbb sebek nélkül. A bordája sajog, talán megrepedt, ha el nem is tört, de érezhetően nehezen veszi a levegőt és minden lélegzetvételnél belehasít a fájdalom.
Az egykori kormányos is érzi, hogy a Topáz az oldalán fekszik, biztosan nem a vízen, mert a megtört hajótest nem hullámzik, tehát valami szilárd talajra sodorta őket a vihar.
Ha sikerül mindkettőjüknek kiszabadulni, akkor megpillanthatják a tengert, amerre a Topáz megtépázott teste néz orral. Mögöttük pedig egy homokos partot találnak, de mindent tejfehér köd takar ahová a nap sugarai alig érnek el, sejtelmes félhomályba borítva a szárazföldet, ahová a vihar szeszélye űzte a topázt.
Rajtuk kívül most senkit nem találnak, ők ketten már a hajóról is láthatják egymást és ha sikeresen kikászálódnak a partra, nem messze a Topáz oldalára borult hajótestétől egy alakot pillanthatnak meg. Tőlük húsz-huszonöt méterre áll, mezítlábas talpát a tenger lusta hullámai mossák. Magas, talán két-két és fél méter is lehet, soványságát jól mutatja a bokáig érő, egész testet fedő ruhaféle. A bőre fehér, mint a köd, ahogy a haja is ősz, ha közelebb mennének, láthatnák, hogy kezein az ujjai hosszúak, kecsesek, a körmei pedig hegyesek és arasznyira nőttek.
Az alak csak áll és a tengert nézi, a ködtől legfeljebb csak pár száz méterre lehet ellátni. Előttük a tenger a hajóról származó roncsokkal, mögöttük a szárazföld és a homokos part, a távolban mintha növények hajladoznának.*
*A hajó akkorát süllyed, hogy egy pillanatra mindenki elveszíti a fedélzetet a lába alól, ha kapaszkodott, ha nem. Aztán a reccsenés és megbicsakló hajótest hatalmasat taszít mindenkin a Topáz fedélzetén. A háborgó tenger úgy tűnik, el akarja nyelni a felszínén lebegő aprócskának tűnő hajót, az égen villámok fénye festi ezüstre a sötétszürke, már-már feketébe hajló eget, amikor Zopal és Svornt tudatára sötétség borul.
Talán csak az istenek tudhatják, mit élnek át ők ketten a tudatlanság édes és ijesztő feketeségébe burkolózva, talán félelmeik, álmaik, céljaik tűnnek fel a súlytalanság ködében.
Zopal sajgó fejjel ébred, vaskos járomcsontja felett felnyílhatott a bőr, mert ragacsos, alvadt vér borítja arcának jobb oldalát. Úgy érezheti, mintha ki akarná préselni valami belőle a levegőt, amikor ráeszmél, hogy fegyveröve-öve felakadhatott az oldalán fekvő hajó törött korlátján és saját súlya húzza lefelé az öt-hat méteres magasságból. Talán ez mentette meg a vízbefúlástól, mert ha még csak bőrpáncélban is a vízbe esik, a magát megszívó bőr biztosan a mélységbe ragadja.
A topáz az oldalán fekszik, a vitorlázat, a kötélzet immáron mintha sosem létezett volna, három árboca törötten, csonkán mutat a víz felé. Az ork közelében nincs senki, ha elnéz a tenger felé, akkor csak lomhán hullámzó vizet láthatja, ameddig a szem ellát, a nyílt vízen ládák, hordók és megannyi, a hajóról származó dolog töri meg a vízfelszínt.
Zopal nem vesztette el a fegyverét, az még a helyén van. A ruhája vizes, de pár zúzódáson és a seben a fején, azon kívül nem érzi, hogy nagyobb baja volna. A feje még sokáig sajoghat, de legalább él. Az istenek, úgy tűnik, megkegyelmeztek neki.
Svornt a kormány melletti felépítményben tér magához. Talán az egyik hullám taszította be vagy a víz sodorta be oda és kímélte meg a fulladástól. Körülötte összetört bútorok, az egyik szekrény éppen felette dőlt rá a falhoz erősített asztalra, így nem zúzta össze, de némiképp rögzítette. A padló helyett az építmény falán fekszik. Kampókezét elvesztette, csak a csonk és a kampót rögzítő bőrszíj szakadt végét találja az alkarján.
A kalapját elmosta a víz, de a szemkötője megvan, kissé lecsúszott, de ezt legalább meghagyta neki a tenger, ahogy fegyvereit is. A rádőlt szekrény alól ki tud mászni vagy ha elég erősnek érzi magát, fel tudja emelni, hogy szabaduljon. Svornt sem úszta meg zúzódások és apróbb sebek nélkül. A bordája sajog, talán megrepedt, ha el nem is tört, de érezhetően nehezen veszi a levegőt és minden lélegzetvételnél belehasít a fájdalom.
Az egykori kormányos is érzi, hogy a Topáz az oldalán fekszik, biztosan nem a vízen, mert a megtört hajótest nem hullámzik, tehát valami szilárd talajra sodorta őket a vihar.
Ha sikerül mindkettőjüknek kiszabadulni, akkor megpillanthatják a tengert, amerre a Topáz megtépázott teste néz orral. Mögöttük pedig egy homokos partot találnak, de mindent tejfehér köd takar ahová a nap sugarai alig érnek el, sejtelmes félhomályba borítva a szárazföldet, ahová a vihar szeszélye űzte a topázt.
Rajtuk kívül most senkit nem találnak, ők ketten már a hajóról is láthatják egymást és ha sikeresen kikászálódnak a partra, nem messze a Topáz oldalára borult hajótestétől egy alakot pillanthatnak meg. Tőlük húsz-huszonöt méterre áll, mezítlábas talpát a tenger lusta hullámai mossák. Magas, talán két-két és fél méter is lehet, soványságát jól mutatja a bokáig érő, egész testet fedő ruhaféle. A bőre fehér, mint a köd, ahogy a haja is ősz, ha közelebb mennének, láthatnák, hogy kezein az ujjai hosszúak, kecsesek, a körmei pedig hegyesek és arasznyira nőttek.
Az alak csak áll és a tengert nézi, a ködtől legfeljebb csak pár száz méterre lehet ellátni. Előttük a tenger a hajóról származó roncsokkal, mögöttük a szárazföld és a homokos part, a távolban mintha növények hajladoznának.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:33:19
Üzenet elküldve: 2020-08-23 18:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Korai volt az öröm, mert talán egy csapat felfegyverzett kalózzal meg is birkóztak volna, de a tenger ellen nincs esélyük. Márpedig a tenger ma módfelett zabos. Erre meg még az is rájön, hogy éppen a vihar közepe felé haladnak. A kormányos alig bírja tartani az irányt. Svornt minden erejével azon van, hogy a hajót egyenesben tartsa. Az eső is elkezd szakadni, így a felcsapódó hullámokkal együtt hamar elintézik a összes száraz ruhát. Mondjuk pont senkinek sem a ruhájára van most a legnagyobb baja. Megkapja a parancsot, hogy vigye ki a hajót a viharból. Bele is kezd az irány váltásba a kalóz, de egy hirtelen jött lökés szépen megnehezíti a dolgát. Egy pillanatra ő is kibillen az egyensúlyából, így rövid időre a hajó kormánya önálló életre kell. Amint sikerül visszanyernie egyensúlyát rögvest újfent kezébe veszi az irányítást. Vagyis inkább csak próbálná, mert a vihar erősebbnek bizonyul nála. Pedig mindent megtesz, hogy a hajójukat kivezesse a viharból. Az ő fejében nem járkálnak halál közeli gondolatok, mivel egyszerűen nem tud most arra figyelni. Éppen nagyban bírózik a tengerrel, amikor hallatszik a reccsenés. Arra már nincs lehetőség, hogy bármit is tegyenek, mivel a Topáz a becsapódás hatására vészesen oldalra dől. Svornt is megszenvedi a becsapódást, mivel a tenger felé kezd el csúszni a fedélzet vizes deszkáin. Azt teszi ő is, mint a többiek. Ordít és kétségbeesetten próbál meg kapaszkodni amibe csak tud. Baromi nagy szerencséje van, mert a kampókezével sikerül megragadnia egy kiszögellést. Rendesen megküzd a tomboló elemekkel, mivel vissza szeretne jutni a kormánykerékig. Kívánsága rögtön teljesül is, mivel egy hullám hozzá csapja a testét. A vér ismerős sós fémes íze tódul a szájába. Nem sok ideje van ezt ízlelgetni, mert újabb ütést kap, amire elveszti az eszméletét.*
* Korai volt az öröm, mert talán egy csapat felfegyverzett kalózzal meg is birkóztak volna, de a tenger ellen nincs esélyük. Márpedig a tenger ma módfelett zabos. Erre meg még az is rájön, hogy éppen a vihar közepe felé haladnak. A kormányos alig bírja tartani az irányt. Svornt minden erejével azon van, hogy a hajót egyenesben tartsa. Az eső is elkezd szakadni, így a felcsapódó hullámokkal együtt hamar elintézik a összes száraz ruhát. Mondjuk pont senkinek sem a ruhájára van most a legnagyobb baja. Megkapja a parancsot, hogy vigye ki a hajót a viharból. Bele is kezd az irány váltásba a kalóz, de egy hirtelen jött lökés szépen megnehezíti a dolgát. Egy pillanatra ő is kibillen az egyensúlyából, így rövid időre a hajó kormánya önálló életre kell. Amint sikerül visszanyernie egyensúlyát rögvest újfent kezébe veszi az irányítást. Vagyis inkább csak próbálná, mert a vihar erősebbnek bizonyul nála. Pedig mindent megtesz, hogy a hajójukat kivezesse a viharból. Az ő fejében nem járkálnak halál közeli gondolatok, mivel egyszerűen nem tud most arra figyelni. Éppen nagyban bírózik a tengerrel, amikor hallatszik a reccsenés. Arra már nincs lehetőség, hogy bármit is tegyenek, mivel a Topáz a becsapódás hatására vészesen oldalra dől. Svornt is megszenvedi a becsapódást, mivel a tenger felé kezd el csúszni a fedélzet vizes deszkáin. Azt teszi ő is, mint a többiek. Ordít és kétségbeesetten próbál meg kapaszkodni amibe csak tud. Baromi nagy szerencséje van, mert a kampókezével sikerül megragadnia egy kiszögellést. Rendesen megküzd a tomboló elemekkel, mivel vissza szeretne jutni a kormánykerékig. Kívánsága rögtön teljesül is, mivel egy hullám hozzá csapja a testét. A vér ismerős sós fémes íze tódul a szájába. Nem sok ideje van ezt ízlelgetni, mert újabb ütést kap, amire elveszti az eszméletét.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:41:08
Üzenet elküldve: 2020-08-18 16:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal megtette amit mondtak neki és úgy néz ki, hogy a harc most elkerüli őket. Ez szerencsés. Akkor marad a vihar amit túl kell élniük. Hogy melyik a rosszabb jó kérdés. Az biztos, hogy az ork inkább az előbbihez van beöltözve. Úgy tervezte, hogy este valamikor felveszi a régi törzsi vértjét. Nem hitte volna, hogy már első nap így kifogják. Mindenesetre igyekszik kapaszkodni és helyenként megfeszülő izmokkal szorítja a kötelet. Nem hibáztat ő senkit maga is úgy gondolja, hogy errefelé volt jó ötlet jönniük, de reméli túlélik és a tenger kegyes lesz ma hozzájuk. Túl sok érzelem nem látszik rajta ahogy küzd a talpon maradásért. Időnként vicsorog kicsit mikor nagyobbat löknek a hajón a hullámok. Mikor a reccsenést meghallja akkor kerekedik el a szeme és jelenik meg benne félelem. Harcra fel van ő készülve és ott meghalni. De vízbe fulladni nem akar. Talán eljött az idő, hogy próbára tegye a kardját hátha kimenti? Akárhogy is nincs rá idő. Nekizuhan a hajókorlátnak és hangosan felnyög ahogy a hátát éri az ütés még így páncélban is.*
~Ne így! Nem így akarok megdögleni.~
*Annyi minden történt már vele. Küzdött démonokkal a thargok oldalán, hogy aztán hálából kitiltsák a földjükről, járt a törpék titkos városában a semmiért, küzdött démonokkal, hogy megmentse a fajtársát aki hálából otthagyta és majdnem meg is döglött. Annyiszor alázták már meg és annyiszor hallhatott volna szégyenteljes halált. Miért most és miért így? Ha maradék büszkesége nem lenne még meg akkor biztos, hogy a szellemekhez imádkozna, de az ork gyűlöletét nem hagyja el még most se. Nem akar szétesni. Már próbálná is összeszedni magát, hogy hogyan tovább mikor valami újabb lökést érez maga alatt. Igyekszik teljes erejével kapaszkodni a korlátba vagy valami kötélbe és még be is akasztani a karját, hogy minél kevesebb eséllyel zuhanjon ki és hirtelen minden elsötétül. Talán ez lesz a vég?*
*Zopal megtette amit mondtak neki és úgy néz ki, hogy a harc most elkerüli őket. Ez szerencsés. Akkor marad a vihar amit túl kell élniük. Hogy melyik a rosszabb jó kérdés. Az biztos, hogy az ork inkább az előbbihez van beöltözve. Úgy tervezte, hogy este valamikor felveszi a régi törzsi vértjét. Nem hitte volna, hogy már első nap így kifogják. Mindenesetre igyekszik kapaszkodni és helyenként megfeszülő izmokkal szorítja a kötelet. Nem hibáztat ő senkit maga is úgy gondolja, hogy errefelé volt jó ötlet jönniük, de reméli túlélik és a tenger kegyes lesz ma hozzájuk. Túl sok érzelem nem látszik rajta ahogy küzd a talpon maradásért. Időnként vicsorog kicsit mikor nagyobbat löknek a hajón a hullámok. Mikor a reccsenést meghallja akkor kerekedik el a szeme és jelenik meg benne félelem. Harcra fel van ő készülve és ott meghalni. De vízbe fulladni nem akar. Talán eljött az idő, hogy próbára tegye a kardját hátha kimenti? Akárhogy is nincs rá idő. Nekizuhan a hajókorlátnak és hangosan felnyög ahogy a hátát éri az ütés még így páncélban is.*
~Ne így! Nem így akarok megdögleni.~
*Annyi minden történt már vele. Küzdött démonokkal a thargok oldalán, hogy aztán hálából kitiltsák a földjükről, járt a törpék titkos városában a semmiért, küzdött démonokkal, hogy megmentse a fajtársát aki hálából otthagyta és majdnem meg is döglött. Annyiszor alázták már meg és annyiszor hallhatott volna szégyenteljes halált. Miért most és miért így? Ha maradék büszkesége nem lenne még meg akkor biztos, hogy a szellemekhez imádkozna, de az ork gyűlöletét nem hagyja el még most se. Nem akar szétesni. Már próbálná is összeszedni magát, hogy hogyan tovább mikor valami újabb lökést érez maga alatt. Igyekszik teljes erejével kapaszkodni a korlátba vagy valami kötélbe és még be is akasztani a karját, hogy minél kevesebb eséllyel zuhanjon ki és hirtelen minden elsötétül. Talán ez lesz a vég?*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-18 13:02:13
Üzenet elküldve: 2020-08-18 13:02:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Bár Zopal és a matrózok ügyködése végül nem hozza meg a várt eredményt, de a bárka, talán valóban miattuk is, visszavonulót fúj és elkezd lemaradni a Topáztól. Az ork mellett a tengerészek az öklüket rázzák a másik hajó felé és ocsmányságokat kiáltanak felé, aminek nagy részét elnyomja az égzengés és a tenger haragos zúgása. A kapitány kivont kardjával tiszteleg Zopalék felé, elismerve a részüket a munkában.
Ahogy Svornt is keményen megdolgozik azért, amiért fizetik. A vihar magja felé haladva a hullámok egyre inkább dobálják a hajót és a hajólapáttal együtt a kormányt is. Erős kézzel kell markolnia, ha nem szeretné, hogy elrántsa egy nagyobb hullám.
Az eső úgy záporozik, mintha soha nem akarná abbahagyni, az égi áldás ütemesen végig-végigver a fedélzeten.*
- Kormányos! Kormányozz ki minket ebből az égi háborúból! *Dörög a kapitány hangja Svornt felé, amikor egy nagyobb hullám oldalba kapja a Topázt. Mindenkinek kapaszkodnia kell, hogy talpon maradjon, de még így is akadnak matrózok, akik csak azért nem csúsznak le a fedélzetről, mert megkapaszkodtak. Mind tudják, hogy ez a vihar kemény menet lesz.
Svonrt-t minden bizonnyal senki sem fogja hibáztatni. Vállalták a veszélyt és kockáztattak, hogy lerázzák a bárkát a viharban és a kapitány utasítására közelítették meg egyre inkább a vihar magját. A zátonyokon minden bizonnyal hamarabb véget ért volna az üldözés, bár talán fordított sikerrel. A tengeren sem kedvelik a "mi lett volna, ha" történeteket.
A Topáz egyre inkább irányíthatatlanná válik. A nagy hajótest miatt jobban bírja a hullámokat, de az nem jelenti azt, hogy jobban is irányítható.
Valami reccsen odalent és a hajótest egy hatalmasat zökken. Talán valami rejtett zátonyra futottak, amelyre ezerből talán egy hajó találna rá, de a lényeg az, hogy mind, kik a hajón állnak, érzik, hogy baj van. A Topáz meredeken oldalra dől, több matróz is elveszíti az egyensúlyát és a vízbe zuhan. Kiáltásukat elnyeli a vihar és a hullámok tombolása.
Zopalt oldalra taszítja a lökés, neki a hajókorlátnak. Az ütés megrendíti, de nem veszti el az eszméletét. Ahogy Svornt kezéből az ütközés kirántja a kormányt, a kapitány egészen a korlátig csúszik, de sikerül megkapaszkodnia, vicsorogva küzd a hajót rángató elemekkel. A félszemű kormányost egy hullám a kormánynak löki, sós ízt érezhet a szájában, talán elharapta a nyelvét, vagy az ajka szakadhatott fel.
A következő pillanatban egy újabb zökkenést, hatalmas rándulás követ. Zopal és Svonrt előtt is elsötétül a világ. Életük a viharra és az istenekre van bízva.*
*Bár Zopal és a matrózok ügyködése végül nem hozza meg a várt eredményt, de a bárka, talán valóban miattuk is, visszavonulót fúj és elkezd lemaradni a Topáztól. Az ork mellett a tengerészek az öklüket rázzák a másik hajó felé és ocsmányságokat kiáltanak felé, aminek nagy részét elnyomja az égzengés és a tenger haragos zúgása. A kapitány kivont kardjával tiszteleg Zopalék felé, elismerve a részüket a munkában.
Ahogy Svornt is keményen megdolgozik azért, amiért fizetik. A vihar magja felé haladva a hullámok egyre inkább dobálják a hajót és a hajólapáttal együtt a kormányt is. Erős kézzel kell markolnia, ha nem szeretné, hogy elrántsa egy nagyobb hullám.
Az eső úgy záporozik, mintha soha nem akarná abbahagyni, az égi áldás ütemesen végig-végigver a fedélzeten.*
- Kormányos! Kormányozz ki minket ebből az égi háborúból! *Dörög a kapitány hangja Svornt felé, amikor egy nagyobb hullám oldalba kapja a Topázt. Mindenkinek kapaszkodnia kell, hogy talpon maradjon, de még így is akadnak matrózok, akik csak azért nem csúsznak le a fedélzetről, mert megkapaszkodtak. Mind tudják, hogy ez a vihar kemény menet lesz.
Svonrt-t minden bizonnyal senki sem fogja hibáztatni. Vállalták a veszélyt és kockáztattak, hogy lerázzák a bárkát a viharban és a kapitány utasítására közelítették meg egyre inkább a vihar magját. A zátonyokon minden bizonnyal hamarabb véget ért volna az üldözés, bár talán fordított sikerrel. A tengeren sem kedvelik a "mi lett volna, ha" történeteket.
A Topáz egyre inkább irányíthatatlanná válik. A nagy hajótest miatt jobban bírja a hullámokat, de az nem jelenti azt, hogy jobban is irányítható.
Valami reccsen odalent és a hajótest egy hatalmasat zökken. Talán valami rejtett zátonyra futottak, amelyre ezerből talán egy hajó találna rá, de a lényeg az, hogy mind, kik a hajón állnak, érzik, hogy baj van. A Topáz meredeken oldalra dől, több matróz is elveszíti az egyensúlyát és a vízbe zuhan. Kiáltásukat elnyeli a vihar és a hullámok tombolása.
Zopalt oldalra taszítja a lökés, neki a hajókorlátnak. Az ütés megrendíti, de nem veszti el az eszméletét. Ahogy Svornt kezéből az ütközés kirántja a kormányt, a kapitány egészen a korlátig csúszik, de sikerül megkapaszkodnia, vicsorogva küzd a hajót rángató elemekkel. A félszemű kormányost egy hullám a kormánynak löki, sós ízt érezhet a szájában, talán elharapta a nyelvét, vagy az ajka szakadhatott fel.
A következő pillanatban egy újabb zökkenést, hatalmas rándulás követ. Zopal és Svonrt előtt is elsötétül a világ. Életük a viharra és az istenekre van bízva.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-13 16:26:42
Üzenet elküldve: 2020-08-13 16:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Svorntnak nem sok ideje van arra, hogy Zopalékat nézegesse. A kormánykerékkel birkózik az egyre erősödő viharban. Bár még csak kóstolgatja őket, máris nagyon kell figyelnie. Persze azt hallja, hogy a szigonyokkal szorgoskodnak és néha még egy-egy rövid pillantást is vett feléjük, de semmi több. Azt azért biztosan meghallja, hogy üldözőik lemaradtak, mert az ilyesmit a legénység tagjai kitörő örömmel szokták fogadni. Ez mondhatni jó hír, de azért még korai lenne az öröm. Oda is szól a Kapitánynak a kormányos.*
- Jó lenne még most rögzíteni azokat a dolgokat, amiket elvihet a vihar, mert mindjárt nyakunkon van. Talán a vitorlákat is érdemes lenne bevonni.* Tanácsolja bár a vitorlás dolog nagyban függ a vihar irányától is. Ez már nem az ő dolga, hogy rendelkezzen róla, de azért az nem árthat, ha megemlíti.*
* Svorntnak nem sok ideje van arra, hogy Zopalékat nézegesse. A kormánykerékkel birkózik az egyre erősödő viharban. Bár még csak kóstolgatja őket, máris nagyon kell figyelnie. Persze azt hallja, hogy a szigonyokkal szorgoskodnak és néha még egy-egy rövid pillantást is vett feléjük, de semmi több. Azt azért biztosan meghallja, hogy üldözőik lemaradtak, mert az ilyesmit a legénység tagjai kitörő örömmel szokták fogadni. Ez mondhatni jó hír, de azért még korai lenne az öröm. Oda is szól a Kapitánynak a kormányos.*
- Jó lenne még most rögzíteni azokat a dolgokat, amiket elvihet a vihar, mert mindjárt nyakunkon van. Talán a vitorlákat is érdemes lenne bevonni.* Tanácsolja bár a vitorlás dolog nagyban függ a vihar irányától is. Ez már nem az ő dolga, hogy rendelkezzen róla, de azért az nem árthat, ha megemlíti.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-12 22:22:47
Üzenet elküldve: 2020-08-12 22:22:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Van némi tengeri tapasztalata az igaz. És olyan is mikor küzdeni kellett. A helyzet maga nagyon nem tetszik neki. Viharban egy olyan hajón amin megállni se könnyű, harcba keveredni. Megérdemli a magas fizetését az biztos. A többi matróz szó nélkül teszi amit mond, aztán Zopal vár. Keresi a tökéletes pillanatot mikor a hajó úgy mozdul, hogy találhasson majd mikor úgy érzi elsüti a szigonyt. Tekintete követi a lángoló útját és ahogy a tengerbe zuhan elhúzza a száját amitől egy pillanatra felvillannak az agyarai. Viszont nem hiába szórakoztak. Úgy néz ki a másik hajó megfutamodik. Hogy volt-e hozzá közük az jó kérdés, de önmagába is elég hír ez. Erőteljes mély hangján fel is üvölt a kapitánynak.*
-Nem üldöznek tovább.
~Attól még ez nem lesz kellemes út.~
*Van némi tengeri tapasztalata az igaz. És olyan is mikor küzdeni kellett. A helyzet maga nagyon nem tetszik neki. Viharban egy olyan hajón amin megállni se könnyű, harcba keveredni. Megérdemli a magas fizetését az biztos. A többi matróz szó nélkül teszi amit mond, aztán Zopal vár. Keresi a tökéletes pillanatot mikor a hajó úgy mozdul, hogy találhasson majd mikor úgy érzi elsüti a szigonyt. Tekintete követi a lángoló útját és ahogy a tengerbe zuhan elhúzza a száját amitől egy pillanatra felvillannak az agyarai. Viszont nem hiába szórakoztak. Úgy néz ki a másik hajó megfutamodik. Hogy volt-e hozzá közük az jó kérdés, de önmagába is elég hír ez. Erőteljes mély hangján fel is üvölt a kapitánynak.*
-Nem üldöznek tovább.
~Attól még ez nem lesz kellemes út.~
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:47:55
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:47:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A kalandorokra nem lehet panasz, sem Zopal, sem Svornt nem tétlen és teszik a dolguk. A feladat, amit az ork kap, egyáltalán nem könnyű, főleg nem egy viharba kerülő hajón. Az eső rákezd és a hullámokra fel- és lelendülő Topáz sem segít, de a bárkát is ugyanannyira, hacsak nem még inkább sújtják a körülmények. Egyik hajón sem könnyű.
Zopal szavaira a matrózok hasonlóan cselekszenek, belemártják, átitatják a rongyokat az olajjal, ami nagy eséllyel az esőben is meggyullad és képes lesz kárt tenni a másik hajó vitorlázatában. Feltéve, ha talál. A hullámok végigvernek ütemesen a fedélzeten, de pár perc és a két szigonyvető, a lövedékek végére tekert-kötött, olajjal átitatott rongyokkal célra fordulnak.
Svornnak is kapaszkodnia kell a kormánynál, de állja a sarat, azaz az esőt és a hullámok erejét. A Kapitány parancsára aztán neki is kezd a manővernek, hogy eltávolodjon az agresszíven közeledő bárkától.
Zopal elérkezettnek látja az időt, hogy elhúzza a szigonyvető elsütő szerkezetét, miután meggyújtotta a szigony végére tekert olajos rongyot. Az emberméretű lövedék kilő a bárka vitorlázata felé, de elkerüli azt és a hajó mellett a hullámok közé csapódik és hasonlóan jár a matróz is a másik lövéssel. De akad még szigony, bár ahogy Svornt elkormányozza a Topázt, távolodni kell a bárkától.
A bárka felől nem érkezik semmiféle lövés.
A Topáz a vihar felé tart és ez úgy tűnik elveszi a kedvét a bárkán lévőknek az üldözéstől, mert befonják a vitorlákat és elkezdenek lemaradni a Topáztól. Láthatóan a terv meghozta gyümölcsét, ám a veszély ezzel nem múlt el, mivel így a hajó egyenesen a vihar belsejébe kerül, ahol csak az istenek tudják, mi vár rájuk.*
*A kalandorokra nem lehet panasz, sem Zopal, sem Svornt nem tétlen és teszik a dolguk. A feladat, amit az ork kap, egyáltalán nem könnyű, főleg nem egy viharba kerülő hajón. Az eső rákezd és a hullámokra fel- és lelendülő Topáz sem segít, de a bárkát is ugyanannyira, hacsak nem még inkább sújtják a körülmények. Egyik hajón sem könnyű.
Zopal szavaira a matrózok hasonlóan cselekszenek, belemártják, átitatják a rongyokat az olajjal, ami nagy eséllyel az esőben is meggyullad és képes lesz kárt tenni a másik hajó vitorlázatában. Feltéve, ha talál. A hullámok végigvernek ütemesen a fedélzeten, de pár perc és a két szigonyvető, a lövedékek végére tekert-kötött, olajjal átitatott rongyokkal célra fordulnak.
Svornnak is kapaszkodnia kell a kormánynál, de állja a sarat, azaz az esőt és a hullámok erejét. A Kapitány parancsára aztán neki is kezd a manővernek, hogy eltávolodjon az agresszíven közeledő bárkától.
Zopal elérkezettnek látja az időt, hogy elhúzza a szigonyvető elsütő szerkezetét, miután meggyújtotta a szigony végére tekert olajos rongyot. Az emberméretű lövedék kilő a bárka vitorlázata felé, de elkerüli azt és a hajó mellett a hullámok közé csapódik és hasonlóan jár a matróz is a másik lövéssel. De akad még szigony, bár ahogy Svornt elkormányozza a Topázt, távolodni kell a bárkától.
A bárka felől nem érkezik semmiféle lövés.
A Topáz a vihar felé tart és ez úgy tűnik elveszi a kedvét a bárkán lévőknek az üldözéstől, mert befonják a vitorlákat és elkezdenek lemaradni a Topáztól. Láthatóan a terv meghozta gyümölcsét, ám a veszély ezzel nem múlt el, mivel így a hajó egyenesen a vihar belsejébe kerül, ahol csak az istenek tudják, mi vár rájuk.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:52:21
Üzenet elküldve: 2020-08-09 16:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* A kormányos egy darabig figyeli a matrózok ténykedését. Kétség nem fér hozzá, hogy az ork hasznos tagja a legénységnek. Svornt hajóján is szolgált ork, mivel brutálisan erősek és elrettentőek, ha arról van szó. Egy megvadult ork igazán a padlóra tudja küldeni az ellenség morálját. Talán ez most is így fog történni. Egy biztos vagy hallota Zopál, amit a kormányos mondott, vagy csak belőle is a tapasztalat beszél, de szintén a vitorla gyújtásra törekedne. A kormányos sem bambulhat ám egész nap, mivel a pia után rögtön kapja a parancsot. A hajót irányba fordítja, de rendesen meg kell vetnie a lábait, mivel a tenger próbálgatja a hajót. Ha nem tartja elég keményen, akkor még az is lehet, hogy sziklákon végzik, ezért hát nagyon igyekszik, csak úgy, mint a madara. A kis fekete jószág összehúzza magát és görcsösen kapaszkodik kabátjába. Az egyik nagyobb széllökés alkalmával sapkája is majdnem elszáll, ezért ép kezével lekapja fejéről és az oldalára akasztja. Nemsokára kapja is a következő parancsot, amit szó nélkül végre is hajt. Gyakorlott mozdulatokkal forgásra bírja a kormánykeret, amire a hajó is elkezd fordulni észak, észak-keleti irányba.*
* A kormányos egy darabig figyeli a matrózok ténykedését. Kétség nem fér hozzá, hogy az ork hasznos tagja a legénységnek. Svornt hajóján is szolgált ork, mivel brutálisan erősek és elrettentőek, ha arról van szó. Egy megvadult ork igazán a padlóra tudja küldeni az ellenség morálját. Talán ez most is így fog történni. Egy biztos vagy hallota Zopál, amit a kormányos mondott, vagy csak belőle is a tapasztalat beszél, de szintén a vitorla gyújtásra törekedne. A kormányos sem bambulhat ám egész nap, mivel a pia után rögtön kapja a parancsot. A hajót irányba fordítja, de rendesen meg kell vetnie a lábait, mivel a tenger próbálgatja a hajót. Ha nem tartja elég keményen, akkor még az is lehet, hogy sziklákon végzik, ezért hát nagyon igyekszik, csak úgy, mint a madara. A kis fekete jószág összehúzza magát és görcsösen kapaszkodik kabátjába. Az egyik nagyobb széllökés alkalmával sapkája is majdnem elszáll, ezért ép kezével lekapja fejéről és az oldalára akasztja. Nemsokára kapja is a következő parancsot, amit szó nélkül végre is hajt. Gyakorlott mozdulatokkal forgásra bírja a kormánykeret, amire a hajó is elkezd fordulni észak, észak-keleti irányba.*
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-09 14:26:17
Üzenet elküldve: 2020-08-09 14:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Két ok van amiért békén hagynak egy orkot Zopal tapasztalatai szerint. Az egyik, hogy hasznos, a másik, hogy olyannak tűnik akibe nem érdemes belekötni. Ő igyekszik mindkettőnek lenni. Kapaszkodik a dülöngélő hajón, segít felszerelni a felszerelendő dolgokat majd vár. Mikor az üveg a kezébe kerül meghúzza és továbbadja. Úgy néz ki nagyon utol akarják őket érni. Az orknak ez nem nagyon tetszik. A parancs hallatán nem tudja mit szóljon. A legjobb megoldás a lelassításukra az lenne ha ágyúval lőnék el az árbocrudat, de ahhoz megfelelő lövedék is kéne meg ágyú. A kardját nem próbálná most ki még mindig szóval egy ötlet jut eszébe. Nekiáll olajba áztatni rongyokat és feltekerni a szigonyvetőre.*
-Ti is! Ha vitorlájuk ha lángot kap talán a szél abban is hasznunkra lesz.
*Közli a mellette lévő matrózoknak. Aztán ha kell velük közösen, de megpróbálja becélozni a másik hajó vitorláját és ha elég közel kerülnének, hogy lő távban legyenek akkor gyújtaná meg a lövedéket és eresztené útjára.*
*Két ok van amiért békén hagynak egy orkot Zopal tapasztalatai szerint. Az egyik, hogy hasznos, a másik, hogy olyannak tűnik akibe nem érdemes belekötni. Ő igyekszik mindkettőnek lenni. Kapaszkodik a dülöngélő hajón, segít felszerelni a felszerelendő dolgokat majd vár. Mikor az üveg a kezébe kerül meghúzza és továbbadja. Úgy néz ki nagyon utol akarják őket érni. Az orknak ez nem nagyon tetszik. A parancs hallatán nem tudja mit szóljon. A legjobb megoldás a lelassításukra az lenne ha ágyúval lőnék el az árbocrudat, de ahhoz megfelelő lövedék is kéne meg ágyú. A kardját nem próbálná most ki még mindig szóval egy ötlet jut eszébe. Nekiáll olajba áztatni rongyokat és feltekerni a szigonyvetőre.*
-Ti is! Ha vitorlájuk ha lángot kap talán a szél abban is hasznunkra lesz.
*Közli a mellette lévő matrózoknak. Aztán ha kell velük közösen, de megpróbálja becélozni a másik hajó vitorláját és ha elég közel kerülnének, hogy lő távban legyenek akkor gyújtaná meg a lövedéket és eresztené útjára.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:48:11
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:48:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Az orkokat sokan nem szívlelik, de a harcban senki sem vonja kétségbe, hogy kiemelkedően teljesítenek. Talán ezért is gondolják sokan felőlük, hogy az erőszakon kívül máshoz nem értenek. Ám Zopalt senki sem szólja meg, a matrózok sok mindent láttak már és ahogy korábban az ork felmászott az árbockosárba, némi tiszteletet váltott ki azokból, akik látták.
Most pedig a Topázért dolgozik, hordja fel a fegyvernek használható eszközöket. A hajó rengeteg direkt kapaszkodásra kiképzett dolog van. A korlát szélénél kötelek, az árbocrúd körül is és más, fontosabb helyeken, ahol a biztos kapaszkodó a tengeren a túlélést jelenti.
Miután Zopal és a matrózok végeztek a felpakolással, már csak a várakozás idegtépő percei maradtak, míg figyelik, hogy hasonló készülődés folyik a bárkán is. Az ismeretlen zászló alatt hajózó bárkát ugyan dobálja a víz, de láthatóan kockáztatnak, mert ráfekszik a hullámokra és lassan újra közeledni kezd. A bárka orrában a korlát mellett egy-egy szigonyvető áll, de egyelőre nem használták még.
Svorntnak kapaszkodnia kell a kormányba és nem csak azért, mert a Topázt dobálja a víz, hanem a lapátkereket is meg-megrántja egy-egy víz alatti hullám. Ugyan a kereskedőhajó nagyobb testű, de azért mégiscsak a víz az úr, amely most kénye-kedve szerint dobálja a két hajót felszínén. Az eső is nekikezd, pillanatok alatt eláztatva mindenkit, akit az ég alatt ér. A hajó padlója csúszóssá válik, de egyelőre nem okoz gondot. Szép cibálja a köpenyegek szegélyét, belekap a kalapokba és el is repíti, ha nem tartja erős marokkal a gazdája.
A bárka mögöttük kitér oldalra, érezhetően azért, hogy mellé kerülve csáklyázzák meg a Topázt, de egyelőre még két hajótesttel le van maradva, hisz őt jobban dobálja a háborgó tenger.*
- Lassítsátok le őket, ha tudjátok! *Kiáltja Zopal felé a kapitány dörmögő hangján. Egyik kezével Svornt mellett kapaszkodik, másikkal a kalapját tartja a fején.*
- Kormányos, irány észak, észak-kelet, ne könnyítsük meg az átkozottak dolgát! *Fordul Svornt felé, hisz minél tovább húzzák a háborgó tengeren, annál több esélyük lesz elodázni a harcot.*
*Az orkokat sokan nem szívlelik, de a harcban senki sem vonja kétségbe, hogy kiemelkedően teljesítenek. Talán ezért is gondolják sokan felőlük, hogy az erőszakon kívül máshoz nem értenek. Ám Zopalt senki sem szólja meg, a matrózok sok mindent láttak már és ahogy korábban az ork felmászott az árbockosárba, némi tiszteletet váltott ki azokból, akik látták.
Most pedig a Topázért dolgozik, hordja fel a fegyvernek használható eszközöket. A hajó rengeteg direkt kapaszkodásra kiképzett dolog van. A korlát szélénél kötelek, az árbocrúd körül is és más, fontosabb helyeken, ahol a biztos kapaszkodó a tengeren a túlélést jelenti.
Miután Zopal és a matrózok végeztek a felpakolással, már csak a várakozás idegtépő percei maradtak, míg figyelik, hogy hasonló készülődés folyik a bárkán is. Az ismeretlen zászló alatt hajózó bárkát ugyan dobálja a víz, de láthatóan kockáztatnak, mert ráfekszik a hullámokra és lassan újra közeledni kezd. A bárka orrában a korlát mellett egy-egy szigonyvető áll, de egyelőre nem használták még.
Svorntnak kapaszkodnia kell a kormányba és nem csak azért, mert a Topázt dobálja a víz, hanem a lapátkereket is meg-megrántja egy-egy víz alatti hullám. Ugyan a kereskedőhajó nagyobb testű, de azért mégiscsak a víz az úr, amely most kénye-kedve szerint dobálja a két hajót felszínén. Az eső is nekikezd, pillanatok alatt eláztatva mindenkit, akit az ég alatt ér. A hajó padlója csúszóssá válik, de egyelőre nem okoz gondot. Szép cibálja a köpenyegek szegélyét, belekap a kalapokba és el is repíti, ha nem tartja erős marokkal a gazdája.
A bárka mögöttük kitér oldalra, érezhetően azért, hogy mellé kerülve csáklyázzák meg a Topázt, de egyelőre még két hajótesttel le van maradva, hisz őt jobban dobálja a háborgó tenger.*
- Lassítsátok le őket, ha tudjátok! *Kiáltja Zopal felé a kapitány dörmögő hangján. Egyik kezével Svornt mellett kapaszkodik, másikkal a kalapját tartja a fején.*
- Kormányos, irány észak, észak-kelet, ne könnyítsük meg az átkozottak dolgát! *Fordul Svornt felé, hisz minél tovább húzzák a háborgó tengeren, annál több esélyük lesz elodázni a harcot.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:06:44
Üzenet elküldve: 2020-08-05 17:06:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* A matrózok és az ork testőr nagyon dolgoznak, hogy teljesítsék a kapitány parancsait. A kormányosnak ezzel szemben nincs más dolga, mint a kormánykereket forgatni. Abban egyet is ért a kapitánnyal, hogy az éles sziklákkal való közelebbi kapcsolatot kerüljék el szimplán egészségügyi okokból. Svornt hóbortos megjegyzése a meg csak nemtetszést vált ki. Ő maga sem hívője a vérúrnak, de mindenki tudja, hogy a tengeren jó az, ha jóban vannak vele. Nem véletlenül használják a kalózok az ő zászlaját. Közben útra kél egy tömlő is tele rummal, amit éppen a kapitány nyom a félkarú ép mancsába.*
- Egészség!* Húzza meg majd nyomja a következő matróz kezébe. Közben kezd beigazolódni az amit mondott korábban. A könnyebb hajót jobban piszkálják a elemek, mint a nagyobbat. Ettől még nem fordulnak vissza, sőt már olyan közel érnek, hogy szabad szemmel is láthatóvá válik a másik fedélzet is. A harc már itt lóg a levegőben, már csak az a kérdés, hogy a tenger áldását adja-e rá.*
* A matrózok és az ork testőr nagyon dolgoznak, hogy teljesítsék a kapitány parancsait. A kormányosnak ezzel szemben nincs más dolga, mint a kormánykereket forgatni. Abban egyet is ért a kapitánnyal, hogy az éles sziklákkal való közelebbi kapcsolatot kerüljék el szimplán egészségügyi okokból. Svornt hóbortos megjegyzése a meg csak nemtetszést vált ki. Ő maga sem hívője a vérúrnak, de mindenki tudja, hogy a tengeren jó az, ha jóban vannak vele. Nem véletlenül használják a kalózok az ő zászlaját. Közben útra kél egy tömlő is tele rummal, amit éppen a kapitány nyom a félkarú ép mancsába.*
- Egészség!* Húzza meg majd nyomja a következő matróz kezébe. Közben kezd beigazolódni az amit mondott korábban. A könnyebb hajót jobban piszkálják a elemek, mint a nagyobbat. Ettől még nem fordulnak vissza, sőt már olyan közel érnek, hogy szabad szemmel is láthatóvá válik a másik fedélzet is. A harc már itt lóg a levegőben, már csak az a kérdés, hogy a tenger áldását adja-e rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045