//Tengeri expedíció//
*Hogy magamutogatónak mondható-e a furcsa alak a parton, nézőpont kérdése, de ennek kifejtésére talán nem is kerül sor. A kihalt, a hajó roncsaival felszórt parton mi nem számít magamutogatónak?
A kis összerezdülés a megbolondult mutatójú iránytű miatt talán érthető is, mindkét félnek megvan a maga magyarázata a dolgokra. Az ismeretlen veszi körbe a két hajóst, Zopalt és Svornt, ami furcsa dolgokat művelhet a halandókkal. Van, akiből félelmet vált ki, van, akiből szorongást és van, akiből bátorságot, tettre készséget. De amennyi halandó, annyi érzelem.
Zopal kérdésére csak egy kurta biccentés a válasz, ahogy a megjegyzésre is, amit akár az ork vehet annak, hogy Sho'clarath jelezni fog, ha túlélőt lát. Az ételre vonatkozó megjegyzésre viszont már nem reagál a kóróvékony alak, csak kifejezéstelen, átható tekintettel fürkészi Zopalt.
Az egykori kalóz a hajó átkutatása mellett voksol, ami érthető cselekvésnek tűnik. A Topáz hajóteste bár sérült, szerkezetében ép. A vitorláit és a árbocokat legyalulta a vihar és a partot érés, de maga a hajótest egyben van. A legtöbb ládát és hordót rögzítették berakodás után így lehetséges, hogy maradt még a hajó gyomrában élelem vagy édesvíz.
A köd úgy uralkodik a tájon, mint valami fejedelem és mintha mozdulni sem kívánna. Annak ellenére sem, hogy enyhe szél simogatja az oldalára dőlt hajótest felé forduló arcokat.
Ha Zopal hallgat Svornt szavára, akkor kettéválva kutathatják át a Topáz fedélzetét. A tengerjárás szerint most apály lehet, így fekhetett fel a hajó a partra, de félő, hogy dagálykor akár a test fele is vízben állhat, legrosszabb esetben lemoshatja a partról a Topázt. Ezzel mindkét, a roncsot kutató tisztában lehet.
Az átkutatás részben sikeresnek mondható, bár a raktérben káosz uralkodik, sikerül találni egy repedt, deréknyi hordó sózott halat, egy teljesen ép, kisebb hordó édesvizet. Sajnos bájitalt, ha volt is, nem lelnek, a professzor kabinjában pedig minden összetört. A szerkezet, amellyel édesvizet lehetett előállítani, látszólag tönkrement. Túlélőket nem találnak, csak pár halott tengerészt, matrózt, de se a professzornak, se a kapitánynak nincs nyoma. A hullámok is sokakat elragadhattak a hajó fedélzetéről a viharban.
Zopal és Svornt a hajó legalsó részénél találkoznak újra össze, közvetlen a hajófenék felett, ahová csak a rabokat és a kitaszítottakat szokták bezárni, ahová nem jut már el a napfény. Általában nem is jönnének le idáig, de ki tudja, most viszont, az oldalára fordult Topáz roncsában különös dologra figyelhetnek fel. A hajófenék ezen részét olyan, mintha földdel töltötték volna fel, ami a hajótörésnek hála félig elázott és iszaposan szétterült a hajónak ezen részén. Az alacsony helyiség most is teljesen sötét, halandó szem nehezen látná be, de lehet kisebb szoba, de akár az egész hajótest alatt elnyúló hosszúságú is.*