Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:03:52
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Mindketten az ölelés csöndjébe burkolódznak és noha a férfi nem tudja, csak úgy átölelni Erait, a nő mégis érzi abban a vállra hajtott fejben mennyi kérdés és keserűség dübörög. Nem látja noha a másik könnyeit, de az bizonyos, hogy ha látná is őket ezért semmiképpen nem kéne szégyenkeznie Nazronnak. Aztán az ölelés megszűnik és a tolvaj ismét rákérdez saját félelmeire, ami tényleg elgondolkodtatja a nőt. ~Mit kellene mondanom? Valószínűleg bolondnak nézne, de úgy meg naivnak tűnök és... Oh, Erai, csak kezd már el beszélni!~ vívódik magában a szőke, majd egy mély levegőt véve beszélni kezd. *
- Nem mondanám ugyanazt. Viszont nem azért amire gondolsz. Most már értelek Nazron Trimlend és most jobban vagy egér, mint akkor a parton. Mindenki menekül, ha az élete a tét még akkor is, ha az egész fészkét elvették tőle. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék a fejedhez vágni bármiféle sértést, ami a múltadhoz köthető. Viszont nem is szánalmat érzek, inkább megértést. A randevúnk elején többször is gondoltam arra mi ketten mennyire nem hasonlítunk, de egyszerűen nem tudtam megfejteni akkor, hogy tudunk beszélgetni. Most viszont értem, te jobban hasonlítasz rám, mint bárki akivel eddig találkoztam. Furcsa ilyet mondani, de még a lelked tisztábbnak tűnik itt és most, mint a parton. Rengetegen gyilkoltak, már ebben a világban és ez mindig ott lesz az ember bőrén, mégis annyi igaz és más történetben is a jó ember is megteszi, már ha valaki feketén fehéren kinyilvánítható rossznak. Amikor kimondtad a gyilkos szót, az ártatlanokra gondoltam, de talán az jobban szenved akitől elveszik az élőit, mint akitől az életét. Sőt, ez tapasztalatból ezerszer felemésztőbb. Valószínűleg némelyik énem az életem különböző korszakaiból most leordibálná a fejem, hogy mit művelek jelenleg, de én itt és most aki ebben a pillanatban vagyok, tiszta lelkűnek látlak. Most mit gondolsz? Van még valami ami bánt és rákérdeznél?
*Mindketten az ölelés csöndjébe burkolódznak és noha a férfi nem tudja, csak úgy átölelni Erait, a nő mégis érzi abban a vállra hajtott fejben mennyi kérdés és keserűség dübörög. Nem látja noha a másik könnyeit, de az bizonyos, hogy ha látná is őket ezért semmiképpen nem kéne szégyenkeznie Nazronnak. Aztán az ölelés megszűnik és a tolvaj ismét rákérdez saját félelmeire, ami tényleg elgondolkodtatja a nőt. ~Mit kellene mondanom? Valószínűleg bolondnak nézne, de úgy meg naivnak tűnök és... Oh, Erai, csak kezd már el beszélni!~ vívódik magában a szőke, majd egy mély levegőt véve beszélni kezd. *
- Nem mondanám ugyanazt. Viszont nem azért amire gondolsz. Most már értelek Nazron Trimlend és most jobban vagy egér, mint akkor a parton. Mindenki menekül, ha az élete a tét még akkor is, ha az egész fészkét elvették tőle. Nem hiszem, hogy valaha is képes lennék a fejedhez vágni bármiféle sértést, ami a múltadhoz köthető. Viszont nem is szánalmat érzek, inkább megértést. A randevúnk elején többször is gondoltam arra mi ketten mennyire nem hasonlítunk, de egyszerűen nem tudtam megfejteni akkor, hogy tudunk beszélgetni. Most viszont értem, te jobban hasonlítasz rám, mint bárki akivel eddig találkoztam. Furcsa ilyet mondani, de még a lelked tisztábbnak tűnik itt és most, mint a parton. Rengetegen gyilkoltak, már ebben a világban és ez mindig ott lesz az ember bőrén, mégis annyi igaz és más történetben is a jó ember is megteszi, már ha valaki feketén fehéren kinyilvánítható rossznak. Amikor kimondtad a gyilkos szót, az ártatlanokra gondoltam, de talán az jobban szenved akitől elveszik az élőit, mint akitől az életét. Sőt, ez tapasztalatból ezerszer felemésztőbb. Valószínűleg némelyik énem az életem különböző korszakaiból most leordibálná a fejem, hogy mit művelek jelenleg, de én itt és most aki ebben a pillanatban vagyok, tiszta lelkűnek látlak. Most mit gondolsz? Van még valami ami bánt és rákérdeznél?
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:20:35
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:20:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Az eddig oly vidám hangulat a két fél múltjának felhánytorgatásával ér véget. Mind a kettejüknek megvannak a saját démonaik. Mindenki a maga módján adja ki magából ezt. Nazron ivásba és a lányokba temeti, amíg Histerainay inkább a magányt választja. Láttak szörnyű dolgokat, ami hagyott rajtuk lenyomatott. Talán kettejük között csak annyi a különbség, hogy a fiúnak harcolnia kellett a túlélésért. Harcolt, mert kellett, hogy aztán elmerüljön a bűnben, mai magával is ragadta. Azóta sem ereszti, bár sokat csillapodott. Nem beszélt még múltjáról soha senkinek korábban. Amikor belevágott nem is gondolta, hogy ilyen mélyen fogja érinteni ez őt. Szerette az anyját, de a kishúga volt mégis a mindene. Ha lenne nála most valamilyen tömény ital biztosan nekiállna vedelni. Akadna itt is bor, de nem viszi rá a lélek, hogy most lealjasodjon a Hist előtt. Nem tudja, hogy mit gondolhat róla lány. Várja a másik kitörését, de nem történik semmi ilyesmi. Ehelyett oda húzódik mellé és aztán szorosan átöleli. Arcára nem a megvetés van írva, hanem valami más. Szólna valamit, de nem tud mit mondani. Jól esik neki az ölelés, de ő nem tudja átölelni, mivel a pokrócát szorítja. Viszont fejét rátudja hajtani a lány vállára, így azt meg is teszi. Ezt már ő sem bírja ki anélkül, hogy ejtene pár könnycseppet. Még, hogy nem látja Erai az arcát, mert nagyon szégyené magát. Az ölelés megteszi a hatását, így aztán lassan, de eltávolodik a lánytól. Valamivel nyugodtabban kérdez rá arra kis zavaró tényezőre, amit piszkálja agyát.*
- Nem is szólsz semmit? Nem vágsz semmilyen sértést a fejemhez? Súlyos bűnöket soroltam fel neked. Ha most kérdezném, hogy mit gondolsz rólam, még mindig ugyan azt felelnéd, mint akkor ott lent a parton?* Kérdése tompán cseng a szobában. Vajon mit felel erre a késdobáló lány?*
* Az eddig oly vidám hangulat a két fél múltjának felhánytorgatásával ér véget. Mind a kettejüknek megvannak a saját démonaik. Mindenki a maga módján adja ki magából ezt. Nazron ivásba és a lányokba temeti, amíg Histerainay inkább a magányt választja. Láttak szörnyű dolgokat, ami hagyott rajtuk lenyomatott. Talán kettejük között csak annyi a különbség, hogy a fiúnak harcolnia kellett a túlélésért. Harcolt, mert kellett, hogy aztán elmerüljön a bűnben, mai magával is ragadta. Azóta sem ereszti, bár sokat csillapodott. Nem beszélt még múltjáról soha senkinek korábban. Amikor belevágott nem is gondolta, hogy ilyen mélyen fogja érinteni ez őt. Szerette az anyját, de a kishúga volt mégis a mindene. Ha lenne nála most valamilyen tömény ital biztosan nekiállna vedelni. Akadna itt is bor, de nem viszi rá a lélek, hogy most lealjasodjon a Hist előtt. Nem tudja, hogy mit gondolhat róla lány. Várja a másik kitörését, de nem történik semmi ilyesmi. Ehelyett oda húzódik mellé és aztán szorosan átöleli. Arcára nem a megvetés van írva, hanem valami más. Szólna valamit, de nem tud mit mondani. Jól esik neki az ölelés, de ő nem tudja átölelni, mivel a pokrócát szorítja. Viszont fejét rátudja hajtani a lány vállára, így azt meg is teszi. Ezt már ő sem bírja ki anélkül, hogy ejtene pár könnycseppet. Még, hogy nem látja Erai az arcát, mert nagyon szégyené magát. Az ölelés megteszi a hatását, így aztán lassan, de eltávolodik a lánytól. Valamivel nyugodtabban kérdez rá arra kis zavaró tényezőre, amit piszkálja agyát.*
- Nem is szólsz semmit? Nem vágsz semmilyen sértést a fejemhez? Súlyos bűnöket soroltam fel neked. Ha most kérdezném, hogy mit gondolsz rólam, még mindig ugyan azt felelnéd, mint akkor ott lent a parton?* Kérdése tompán cseng a szobában. Vajon mit felel erre a késdobáló lány?*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:13:42
Üzenet elküldve: 2020-10-31 22:13:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi nyelvnyújtogatására, már pont szidalmazni kezdene, amikor a másik szinte megérezve magán Erai dühösödő tekintetét, beadja a derekát a nyugodalomnak és a csata végének. A másik pimasz megjegyzése a lányt is megmosolyogtatja és erre a hajtúrásra igazán szükség volt, mert a jelenetet a legszörnyűbb múlt béli mesék váltják fel. Amikor saját történetét befejezi a férfi nem először kér tőle bocsánatot, most mégis először hiszi is el neki a szőke. Végül aztán a férfi is mesélni kezd méghozzá egy, olyan történetet aminek a fele ekkora szörnyűségére sem számított. Amikor a tolvaj a kishúgáról beszél látja a szemében azt a fájdalmas szeretet amit saját maga is közelről ismer. Szinte látja a lelki szemei előtt a kislánnyal játszadozó boldog és szinte még maga is gyermek Nazront és akkor még nem érti mi történhetett, de aztán a történet mészárlással ér véget, legalábbis a szőke, így hiszi míg a kék szemű nem folytatja a történetét. Érzi az italokba öntött tehetetlenséget és gyászt, a másik ürességét. Aztán a megmerevedett arcon kiszökik a szó: „gyilkos”. Histera számára egész életében a gyilkosok voltak a legalattomosabb lények a szemében, most viszont, ahogy már a saját magát okoló férfira pillant, aki jelenleg mindent sötétnek lát nem tud gyűlöletet érezni. ~Vajon ártatlanok is voltak? A világon tele van gyilkosokkal. A csaták során is annyi lovag öl, igazából sokszor ártatlanokat. Gyilkos és gyilkos~ a gondolatok amik a fejében forognak le szinte, csak másodpercek töredéke alatt repkednek a fején át és noha a szíve minden pillanatban ki akar törni a helyéről, ahányszor oly súlyos lassúsággal kalimpál egyet a tudat hatására, a nő tudja mit akar tenni még akkor is, ha emiatt az egy héttel ezelőtti énje bizonyosan őrültnek nevezné. A férfihoz lép és lágy arccal bámul rá, még sosem látta ilyennek a férfit és noha két teljes napról sincs szó, úgy érzi a kezdetektől ismeri a másikat, a lelke legféltettebb zugait. Ő noha nem élte át pontosan azt, mint az előtte álló mégis még soha senkit nem érzett ennyire közelinek magához. Nem érdekli elsőre sikerül neki vagy századazorra, hogy hogy néz rá a férfi vagy mit mond, de átöleli a másikat, némán, teljesen, a hátát simogatja a légzése a másik testére csapódik és csak öleli, amíg teheti. Mintha percek leforgása alatt a szavak addig vezettek volna, hogy valakivel, csak egy ölelés hatására tudjon kommunikálni és noha nem egészen biztos még a szándékaiban, de nem most akarja utoljára látni Nazront, ez biztos. Ezzel az öleléssel részvétet nyilvánít, gyászolja a másik jövőjét amiben nagy zenész lehetett volna, elengedi a másik terheinek súlyát és mellette áll. Még soha nem volt egy ölelésének semmi ennyi jelentősége és mindennél jobban bízik abban, hogy a férfi is tudni fogja. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi nyelvnyújtogatására, már pont szidalmazni kezdene, amikor a másik szinte megérezve magán Erai dühösödő tekintetét, beadja a derekát a nyugodalomnak és a csata végének. A másik pimasz megjegyzése a lányt is megmosolyogtatja és erre a hajtúrásra igazán szükség volt, mert a jelenetet a legszörnyűbb múlt béli mesék váltják fel. Amikor saját történetét befejezi a férfi nem először kér tőle bocsánatot, most mégis először hiszi is el neki a szőke. Végül aztán a férfi is mesélni kezd méghozzá egy, olyan történetet aminek a fele ekkora szörnyűségére sem számított. Amikor a tolvaj a kishúgáról beszél látja a szemében azt a fájdalmas szeretet amit saját maga is közelről ismer. Szinte látja a lelki szemei előtt a kislánnyal játszadozó boldog és szinte még maga is gyermek Nazront és akkor még nem érti mi történhetett, de aztán a történet mészárlással ér véget, legalábbis a szőke, így hiszi míg a kék szemű nem folytatja a történetét. Érzi az italokba öntött tehetetlenséget és gyászt, a másik ürességét. Aztán a megmerevedett arcon kiszökik a szó: „gyilkos”. Histera számára egész életében a gyilkosok voltak a legalattomosabb lények a szemében, most viszont, ahogy már a saját magát okoló férfira pillant, aki jelenleg mindent sötétnek lát nem tud gyűlöletet érezni. ~Vajon ártatlanok is voltak? A világon tele van gyilkosokkal. A csaták során is annyi lovag öl, igazából sokszor ártatlanokat. Gyilkos és gyilkos~ a gondolatok amik a fejében forognak le szinte, csak másodpercek töredéke alatt repkednek a fején át és noha a szíve minden pillanatban ki akar törni a helyéről, ahányszor oly súlyos lassúsággal kalimpál egyet a tudat hatására, a nő tudja mit akar tenni még akkor is, ha emiatt az egy héttel ezelőtti énje bizonyosan őrültnek nevezné. A férfihoz lép és lágy arccal bámul rá, még sosem látta ilyennek a férfit és noha két teljes napról sincs szó, úgy érzi a kezdetektől ismeri a másikat, a lelke legféltettebb zugait. Ő noha nem élte át pontosan azt, mint az előtte álló mégis még soha senkit nem érzett ennyire közelinek magához. Nem érdekli elsőre sikerül neki vagy századazorra, hogy hogy néz rá a férfi vagy mit mond, de átöleli a másikat, némán, teljesen, a hátát simogatja a légzése a másik testére csapódik és csak öleli, amíg teheti. Mintha percek leforgása alatt a szavak addig vezettek volna, hogy valakivel, csak egy ölelés hatására tudjon kommunikálni és noha nem egészen biztos még a szándékaiban, de nem most akarja utoljára látni Nazront, ez biztos. Ezzel az öleléssel részvétet nyilvánít, gyászolja a másik jövőjét amiben nagy zenész lehetett volna, elengedi a másik terheinek súlyát és mellette áll. Még soha nem volt egy ölelésének semmi ennyi jelentősége és mindennél jobban bízik abban, hogy a férfi is tudni fogja. *
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 21:39:06
Üzenet elküldve: 2020-10-31 21:39:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Hiába is védekezik a férfi, csak még jobban kinevetik. Egyrészről ez is volt a célja, de azért másrészről kicsit bántó is, főleg a madár miatt. Amikor aztán odaül mellé a lány, akkor megy a néma párbaj közte és a madár között. Ennek a lány vett véget, de mégis a fiú jár jól, mert riválisa távozik a sarokba. Erre ráölti a nyelvét a tollas rémségre.*
- Jól van! Én is abba hagyom.* Lényegében nyert, így hát nincs is oka folytatni a kakaskodást. Ráadásul még a hajába is beletúrnak, ami ugyan nem egy vállra hajtott fej, de egyelőre így is elég. Viszont nem hagyhatja ezt sem szó nélkül.*
Jobban érezném maga, ha én is az öledben lehetnék, amíg ezt csinálod.* Mosolyog rá, mert már a gondolat is csábító. Ezután kerül szóba a medál. Igaz, hogy nem egy első randevús téma, de ma sok minden nem volt az. Abban se lehet biztos, hogy lesz második randevú. Az a lényeg, hogy Hist elmesél egy nagyon szomorú történetet. Amikor látja, hogy a lány arca megfagy illedelmesen a tűzbe bámul és úgy hallgatja tovább. A végén bűnbánóan szólal meg.*
- Sajnálom! Azt is, hogy elloptam. Lényegében ez az lánc az oka annak is, hogy találkoztunk.* Felei csöndesen és bár sajnálja, hogy megkérdezte, de muszáj volt megtennie. Csakhogy a labdát vissza is dobják neki, így aztán kénytelen ő is mesélni a saját hánytatott sorsáról.*
- Így fer, hogy én is elmesélem neked. Legyen hát.* Sóhajt egy mélyet.* Tényleg tanítottak olvasni, mivel tanítóhoz jártam. Mint említettem korábban kicsit szabó is vagyok, mert szabó családba születem. Nekem apám halt meg mielőtt elértem volna a hetedik esztendőt. Hetekig szenvedett a tüdőgyulladástól, ami végül magával is vitte. Anyám újra házasodott egy másik szabóval. Gyűlöltem azt az embert. Ő sem szerettet mivel, bár jó volt a kézügyességem én nem akartam szabó lenni. Zenét kezdtem inkább tanulni. Többféle hangszeren is tudok ám játszani. Tehetséges voltam így aztán meg is békéltek velem. Én is a mostohámmal, amikor megszületett a kishúgom. Imádtam a kishúgom. Ő volt a szemem fénye.* Nagy szomorúsággal beszél róla. Ez mindig felzaklatja Nazt.* Szép élet volt, szép lehetőségekkel. Aztán egy nap mire hazaértem a zeneóráról már vége lett mindennek. Kitört a lázadás. A házunk porig éget a családomat meg lemészárolták. Egyszerűen közzé keveredtek a lázadóknak és a városőröknek. Még meleg volt a testük, amikor rájuk találtam. Nem kímélték meg még a kis húgomat sem. Úgy találtam meg a sárba taposva. Kis testét felhasították a fejétől a lábáig. Ami ezután jött sem volt könnyű. Loptam és nem egyszer a kúrákat fosztogatókhoz csapódtam. Egyszer azonban megcsíptek lopás közben. Előkerült egy tőr is és ha nem vagyok elég gyors, akkor belém állt volna. Viszont gyors voltam. Megöltem azt az embert. Később másokat is. Már nem loptam, hanem raboltam. Vagy így, vagy úgy, de megkaptam ami járt. Ez vagyok hát én. Tolvaj, rabló és gyilkos. Amíg nem állt vissza a rend a városban, addig ez voltam én. Utána kezdtem csak el újra zenélni, de még ezután is sokáig jártam a külterületet és raboltam ki az utazókat. Nem véletlenül iszok olyan sokat. Ha eddig nem gyűlöltél, akkor most már fogsz.* Fejezi be a beszédet, de még továbbra is a tüzet bámulja. Kint meg egyre lassabban kopog az eső. A szél is sokat vesztett már az erejéből.*
- Ne aggódj! Holnap visszajön az Öreg. A kikötőben kiteszlek és többé nem kell látnod.* Merev és kemény az arca. Sokat sírt korábban főleg a kishúga miatt. Mostanra már nem ejt értük könnyet. Újabb fát dob a tűzre, ami sercegve kezd el égni.*
- Esztelen ötlet volt ez a randevú. Nem kellett volna kierőszakolnom.* Mondja neki fáradtan, de továbbra sem néz rá.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Hiába is védekezik a férfi, csak még jobban kinevetik. Egyrészről ez is volt a célja, de azért másrészről kicsit bántó is, főleg a madár miatt. Amikor aztán odaül mellé a lány, akkor megy a néma párbaj közte és a madár között. Ennek a lány vett véget, de mégis a fiú jár jól, mert riválisa távozik a sarokba. Erre ráölti a nyelvét a tollas rémségre.*
- Jól van! Én is abba hagyom.* Lényegében nyert, így hát nincs is oka folytatni a kakaskodást. Ráadásul még a hajába is beletúrnak, ami ugyan nem egy vállra hajtott fej, de egyelőre így is elég. Viszont nem hagyhatja ezt sem szó nélkül.*
Jobban érezném maga, ha én is az öledben lehetnék, amíg ezt csinálod.* Mosolyog rá, mert már a gondolat is csábító. Ezután kerül szóba a medál. Igaz, hogy nem egy első randevús téma, de ma sok minden nem volt az. Abban se lehet biztos, hogy lesz második randevú. Az a lényeg, hogy Hist elmesél egy nagyon szomorú történetet. Amikor látja, hogy a lány arca megfagy illedelmesen a tűzbe bámul és úgy hallgatja tovább. A végén bűnbánóan szólal meg.*
- Sajnálom! Azt is, hogy elloptam. Lényegében ez az lánc az oka annak is, hogy találkoztunk.* Felei csöndesen és bár sajnálja, hogy megkérdezte, de muszáj volt megtennie. Csakhogy a labdát vissza is dobják neki, így aztán kénytelen ő is mesélni a saját hánytatott sorsáról.*
- Így fer, hogy én is elmesélem neked. Legyen hát.* Sóhajt egy mélyet.* Tényleg tanítottak olvasni, mivel tanítóhoz jártam. Mint említettem korábban kicsit szabó is vagyok, mert szabó családba születem. Nekem apám halt meg mielőtt elértem volna a hetedik esztendőt. Hetekig szenvedett a tüdőgyulladástól, ami végül magával is vitte. Anyám újra házasodott egy másik szabóval. Gyűlöltem azt az embert. Ő sem szerettet mivel, bár jó volt a kézügyességem én nem akartam szabó lenni. Zenét kezdtem inkább tanulni. Többféle hangszeren is tudok ám játszani. Tehetséges voltam így aztán meg is békéltek velem. Én is a mostohámmal, amikor megszületett a kishúgom. Imádtam a kishúgom. Ő volt a szemem fénye.* Nagy szomorúsággal beszél róla. Ez mindig felzaklatja Nazt.* Szép élet volt, szép lehetőségekkel. Aztán egy nap mire hazaértem a zeneóráról már vége lett mindennek. Kitört a lázadás. A házunk porig éget a családomat meg lemészárolták. Egyszerűen közzé keveredtek a lázadóknak és a városőröknek. Még meleg volt a testük, amikor rájuk találtam. Nem kímélték meg még a kis húgomat sem. Úgy találtam meg a sárba taposva. Kis testét felhasították a fejétől a lábáig. Ami ezután jött sem volt könnyű. Loptam és nem egyszer a kúrákat fosztogatókhoz csapódtam. Egyszer azonban megcsíptek lopás közben. Előkerült egy tőr is és ha nem vagyok elég gyors, akkor belém állt volna. Viszont gyors voltam. Megöltem azt az embert. Később másokat is. Már nem loptam, hanem raboltam. Vagy így, vagy úgy, de megkaptam ami járt. Ez vagyok hát én. Tolvaj, rabló és gyilkos. Amíg nem állt vissza a rend a városban, addig ez voltam én. Utána kezdtem csak el újra zenélni, de még ezután is sokáig jártam a külterületet és raboltam ki az utazókat. Nem véletlenül iszok olyan sokat. Ha eddig nem gyűlöltél, akkor most már fogsz.* Fejezi be a beszédet, de még továbbra is a tüzet bámulja. Kint meg egyre lassabban kopog az eső. A szél is sokat vesztett már az erejéből.*
- Ne aggódj! Holnap visszajön az Öreg. A kikötőben kiteszlek és többé nem kell látnod.* Merev és kemény az arca. Sokat sírt korábban főleg a kishúga miatt. Mostanra már nem ejt értük könnyet. Újabb fát dob a tűzre, ami sercegve kezd el égni.*
- Esztelen ötlet volt ez a randevú. Nem kellett volna kierőszakolnom.* Mondja neki fáradtan, de továbbra sem néz rá.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:41:36
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:41:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Nazron szavai nem igazán segítenek azon, hogy a nő megsajnálja rettegése végett, sőt csak még jóízűbb nevetésbe tör ki erre a férfi legonoszozza. ~Alávaló, hisztis tolvaj!~ gondolja magában vigyorogva a leány és amikor Erai oda ül a férfi mellé a két hím kapcsolata még mindig nem látszik nyugodni. *
- Tudok szájról olvasni, Nazron. Hagyd a madaram, egymást hergelitek. Semmi kedvem nincs valami bizarr kakasviadalhoz. Mindkettőtöket én verem meg, ha tovább folytatjátok. *a nő hangszíne közel sem szórakozott, kihallatszik belőle azon szigor, mely egy madár idomításához szükséges és erre hamar rá is jöhet a másik, amikor a madár lehajtott fejjel a sarokba kullog a nő öléből, szégyenteljes, bűnbánó barna szemekkel. A másik persze a bújás említésére rögtön próbálja magához édesgetni Histet, de az csak a fejét rázza némán, ám egy hirtelen gondolatnál fogva, ha a másik arrébb nem ugrik a váratlan mozdulat hatására belesimít a férfi tincsei közé és pont, úgy kezd el azokkal játszadozni, borzolgatja őket, mint nemrégiben a madarát. *
- Pusztán, hogy ne legyél féltékeny. *kacsint az immáron borzos hajúra, majd elhúzza tenyerét. Aztán amikor arra a bizonyos kérdésre kerül sor, hiába figyelmeztette a másik a nő szemeibe halvány könnyek szöknek, de csak fátyolként borítva a finom óceán szín íriszt és a tolvaj, már azt híhetné nem is kap választ, amikor a nő beszélni kezd. *
- Ez nem éppen egy első randevús téma a számomra, de ha már szóba hoztad essünk túl rajta. Anyám kiváló előadóművész volt, bűvész és mutatványos. Ezzel a nyaklánccal volt egy nagyon bonyolult műsorszáma, ami miatt mindig azt mondta ez a nyaklánc az ő lelke és fénye. Egyébként egy mutatvány közben halt meg, amit alig pár évesen elsősorban néztem végig. Ha hordom a nyakláncot, úgy érzem nem kell teljesen elengednem. Sokat álmodok róla, szörnyűbbeket az emléknél is és olyankor ez a törött medál segít, mert tudom, hogy már ébren vagyok. Ne lopd el tőlem még egyszer, felőlem a házamból is kirakhatsz, de a nyakláncomat ne bántsd. *A „mese” alatt a nő egyszer sem néz a férfira, kemény márványszoborként megfagyva mered a lángok közé és a pillanat, míg beszél annyira egybefolyik, hogy nem is tudja megmondani mikor van vége, csak egy kósza könnycsepp csúszik le az arcán, de nem sír. Most semmiképp nem. *
- Mi a helyzet a te családoddal? Ha tudsz olvasni, valaki taníttatott téged most mégis azt mondtad, hogy csak a ruháid vannak amiből, már az alsód meg sincs.
*Nazron szavai nem igazán segítenek azon, hogy a nő megsajnálja rettegése végett, sőt csak még jóízűbb nevetésbe tör ki erre a férfi legonoszozza. ~Alávaló, hisztis tolvaj!~ gondolja magában vigyorogva a leány és amikor Erai oda ül a férfi mellé a két hím kapcsolata még mindig nem látszik nyugodni. *
- Tudok szájról olvasni, Nazron. Hagyd a madaram, egymást hergelitek. Semmi kedvem nincs valami bizarr kakasviadalhoz. Mindkettőtöket én verem meg, ha tovább folytatjátok. *a nő hangszíne közel sem szórakozott, kihallatszik belőle azon szigor, mely egy madár idomításához szükséges és erre hamar rá is jöhet a másik, amikor a madár lehajtott fejjel a sarokba kullog a nő öléből, szégyenteljes, bűnbánó barna szemekkel. A másik persze a bújás említésére rögtön próbálja magához édesgetni Histet, de az csak a fejét rázza némán, ám egy hirtelen gondolatnál fogva, ha a másik arrébb nem ugrik a váratlan mozdulat hatására belesimít a férfi tincsei közé és pont, úgy kezd el azokkal játszadozni, borzolgatja őket, mint nemrégiben a madarát. *
- Pusztán, hogy ne legyél féltékeny. *kacsint az immáron borzos hajúra, majd elhúzza tenyerét. Aztán amikor arra a bizonyos kérdésre kerül sor, hiába figyelmeztette a másik a nő szemeibe halvány könnyek szöknek, de csak fátyolként borítva a finom óceán szín íriszt és a tolvaj, már azt híhetné nem is kap választ, amikor a nő beszélni kezd. *
- Ez nem éppen egy első randevús téma a számomra, de ha már szóba hoztad essünk túl rajta. Anyám kiváló előadóművész volt, bűvész és mutatványos. Ezzel a nyaklánccal volt egy nagyon bonyolult műsorszáma, ami miatt mindig azt mondta ez a nyaklánc az ő lelke és fénye. Egyébként egy mutatvány közben halt meg, amit alig pár évesen elsősorban néztem végig. Ha hordom a nyakláncot, úgy érzem nem kell teljesen elengednem. Sokat álmodok róla, szörnyűbbeket az emléknél is és olyankor ez a törött medál segít, mert tudom, hogy már ébren vagyok. Ne lopd el tőlem még egyszer, felőlem a házamból is kirakhatsz, de a nyakláncomat ne bántsd. *A „mese” alatt a nő egyszer sem néz a férfira, kemény márványszoborként megfagyva mered a lángok közé és a pillanat, míg beszél annyira egybefolyik, hogy nem is tudja megmondani mikor van vége, csak egy kósza könnycsepp csúszik le az arcán, de nem sír. Most semmiképp nem. *
- Mi a helyzet a te családoddal? Ha tudsz olvasni, valaki taníttatott téged most mégis azt mondtad, hogy csak a ruháid vannak amiből, már az alsód meg sincs.
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:16:38
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Lelkesen meséli, hogy miként lopna csókot a toronyban tőle. Erre ugyan nem kap semmi választ, de ez nem is jelent egyben rosszat. Egy szóval sem tiltakozik, bár nem is helyesli. Ez már valami. Azt meg, hogy nem szokott mást bántani, hiszi is meg nem is. De legalább tud rá mondani valamit.*
- Ez már dicséret a javából, mert ez azt jelenti, hogy én nem vagyok bárki. Ezt dicséretként könyvelem el.* Ettől függetlenül ezt is megjegyzi magának. Jó figyelni az ilyen apró kis információ morzsákra. A madár szidalmazására kitör a lányból a nevetés. Egy igazán jóízű nevetés. Közben a tüzet is gyújtja befelé. Amikor pedig végez illedelmesen rákérdez, hogy megfordulhat-e. Kis szünet után meg is kapja az igenlő választ. Most a lányon a sor, hogy elforduljon, ha akar. Vetkőzés közben pedig éles szópárbajt vív azzal az átokfajzattal. Persze Erai is beszáll, csak sajnos a madár oldalán.*
- Na ne mond nekem! Itt fog himbálózni azt a végén még egérnek nézi. Az sem ért le a földre, amit az imént kidobtál. Igenis féltem a farkam. Mind a kettőktől. Te is tegnap majdnem eltaláltad csórit. Szegény nincs az ilyesmihez hozzá szokva.* Vág vissza a dorgáló szavakra. Szerencsére Hist nem felé néz, így nem látja, amikor a madárnak mutatja, hogy miként tekerné ki a nyakát.*
- Nevess csak! Gonosz szőke!* Mondja kissé sértődötten. Amikor végez oda invitálja a tűzhöz a lányt.*
- Téged nem hívtalak tollkupac!* Mondja annak az átkozott madárnak, aki olyan jó helyet választott magának. Amikor nem felé néz a Histera, akkor láthatja a madár, hogy a férfinak mozog a szája. Válogatott szidalmakat mond neki némán. A szöszke meg ingereli Nazt.*
- Ugyan mit számít az, hogy nincs más rajtam?* Kuncsorog a feje után, de végül is komolyabbra fordítja a szót. Engedélyt is kér, hogy kérdezzen.*
- Az a nyaklánc amit tegnap elloptam. Sokat jelent neked. Az édesanyádé volt?* Hogyan jutott erre a következtetésre? Hát nagyon is egyszerűen. Az apját ma többször is említette, de az anyját nem. A nyakláncról meg úgy beszélt, mint egy családtagról. Adta magát. Miért kíváncsi ilyesmire? Azért mert olyan, mintha a szőke egy kis darabja mindig szomorú lenne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Lelkesen meséli, hogy miként lopna csókot a toronyban tőle. Erre ugyan nem kap semmi választ, de ez nem is jelent egyben rosszat. Egy szóval sem tiltakozik, bár nem is helyesli. Ez már valami. Azt meg, hogy nem szokott mást bántani, hiszi is meg nem is. De legalább tud rá mondani valamit.*
- Ez már dicséret a javából, mert ez azt jelenti, hogy én nem vagyok bárki. Ezt dicséretként könyvelem el.* Ettől függetlenül ezt is megjegyzi magának. Jó figyelni az ilyen apró kis információ morzsákra. A madár szidalmazására kitör a lányból a nevetés. Egy igazán jóízű nevetés. Közben a tüzet is gyújtja befelé. Amikor pedig végez illedelmesen rákérdez, hogy megfordulhat-e. Kis szünet után meg is kapja az igenlő választ. Most a lányon a sor, hogy elforduljon, ha akar. Vetkőzés közben pedig éles szópárbajt vív azzal az átokfajzattal. Persze Erai is beszáll, csak sajnos a madár oldalán.*
- Na ne mond nekem! Itt fog himbálózni azt a végén még egérnek nézi. Az sem ért le a földre, amit az imént kidobtál. Igenis féltem a farkam. Mind a kettőktől. Te is tegnap majdnem eltaláltad csórit. Szegény nincs az ilyesmihez hozzá szokva.* Vág vissza a dorgáló szavakra. Szerencsére Hist nem felé néz, így nem látja, amikor a madárnak mutatja, hogy miként tekerné ki a nyakát.*
- Nevess csak! Gonosz szőke!* Mondja kissé sértődötten. Amikor végez oda invitálja a tűzhöz a lányt.*
- Téged nem hívtalak tollkupac!* Mondja annak az átkozott madárnak, aki olyan jó helyet választott magának. Amikor nem felé néz a Histera, akkor láthatja a madár, hogy a férfinak mozog a szája. Válogatott szidalmakat mond neki némán. A szöszke meg ingereli Nazt.*
- Ugyan mit számít az, hogy nincs más rajtam?* Kuncsorog a feje után, de végül is komolyabbra fordítja a szót. Engedélyt is kér, hogy kérdezzen.*
- Az a nyaklánc amit tegnap elloptam. Sokat jelent neked. Az édesanyádé volt?* Hogyan jutott erre a következtetésre? Hát nagyon is egyszerűen. Az apját ma többször is említette, de az anyját nem. A nyakláncról meg úgy beszélt, mint egy családtagról. Adta magát. Miért kíváncsi ilyesmire? Azért mert olyan, mintha a szőke egy kis darabja mindig szomorú lenne.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:23
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi miközben a terveit meséli elég élénk képet varázsol szavaival a vizuális nő lelki szemei elé. Szinte érzi az ajkain azt a csókot, ami roppant mód megzavarja a lelki nyugodtságát és belső önmaga szidalmazásába kezd. Az egér másvilágra küldése során lehet, hogy a szőke arca nem rezzen, de belül kész káosz uralja a lelkét. *
- Én nem... Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Nem szoktam, csak úgy bárkinek is ártani! Egy legyet nem tudok lecsapni, hogy ne legyen bűntudatom! *A nő hangja erőtlen és sokkos, de a férfi még így is valószínűleg hallja a szavait amiket, ha elég ügyes későbbiekben a saját maga épségét illetően is nyugtaként idézhet fel. Aztán amikor a férfi tollseprűnek nevezi a madarát a nő, olyan hirtelen kezd el nevetni, hogy közben még horkan is egyet, így ha éppen ivott volna valószínűleg az egészet sikeresen kiköpte volna a meglepettségtől. Látja, ahogy a madár rosszallóan pillant rá, mintha csak értené a mulatság tárgyát, de még így is látszik, hogy Histet sose bántaná az a „tollseprű”. Kis idővel később a nő, már átöltözve álldogál a romos kunyhó falain belül amikor a férfi tényleg úriember módjára kérdezi tőle most már meg e fordulhat. Ez igazán ellentmondásos a kék szeműben, de határozottan jó vonása. A szöszi kis idővel később igennel válaszol is. *
- Te szatír! A madaramat nem érdekli a farkad! Teszem hozzá engem sem! Viszont, ha bántod akkor, már nem lesz midért aggódnod!*Kiált oda a férfinak aki éppen a jószággal kommunikál, Erai meg majd megfullad a nagy röhögés közepette. Igazából a tolvaj nagyon szórakoztató társaság, ha nem éppen annyira bosszantó és bolond, hogy a lány megakarja verni. Végül vonakodva, de odamegy a pokróc alatt meztelen férfi mellé és törökülésbe helyezkedve a lángokkal szembe le is ül, ahová nemsokára elégedett szemekkel követi a madara, pontosabban az ölébe kuporodva, nyitott csőrrel néz a férfira. Mintha csak azt mondaná: „Te sosem fogsz, így bújni hozzá!” kétségtelenül féltékeny egy madár. *
- Ha nem, csak egy pokróc lenne rajtad lehet a válladra is hajtanám a fejem, de igazából így is elég otthonos érzés a tűz mellett. *vigyorog a férfira gonoszan húzva előtte a mézesmadzagot. *
- Persze kérdezz, csak, de ha tényleg olyan akkor létszíves tapintatosan. *feleli végül a másik hirtelen kérdése és közben többször is végig pörgeti az agyán vajon mit akarhat tőle kérdezni a másik. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi miközben a terveit meséli elég élénk képet varázsol szavaival a vizuális nő lelki szemei elé. Szinte érzi az ajkain azt a csókot, ami roppant mód megzavarja a lelki nyugodtságát és belső önmaga szidalmazásába kezd. Az egér másvilágra küldése során lehet, hogy a szőke arca nem rezzen, de belül kész káosz uralja a lelkét. *
- Én nem... Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről. Nem szoktam, csak úgy bárkinek is ártani! Egy legyet nem tudok lecsapni, hogy ne legyen bűntudatom! *A nő hangja erőtlen és sokkos, de a férfi még így is valószínűleg hallja a szavait amiket, ha elég ügyes későbbiekben a saját maga épségét illetően is nyugtaként idézhet fel. Aztán amikor a férfi tollseprűnek nevezi a madarát a nő, olyan hirtelen kezd el nevetni, hogy közben még horkan is egyet, így ha éppen ivott volna valószínűleg az egészet sikeresen kiköpte volna a meglepettségtől. Látja, ahogy a madár rosszallóan pillant rá, mintha csak értené a mulatság tárgyát, de még így is látszik, hogy Histet sose bántaná az a „tollseprű”. Kis idővel később a nő, már átöltözve álldogál a romos kunyhó falain belül amikor a férfi tényleg úriember módjára kérdezi tőle most már meg e fordulhat. Ez igazán ellentmondásos a kék szeműben, de határozottan jó vonása. A szöszi kis idővel később igennel válaszol is. *
- Te szatír! A madaramat nem érdekli a farkad! Teszem hozzá engem sem! Viszont, ha bántod akkor, már nem lesz midért aggódnod!*Kiált oda a férfinak aki éppen a jószággal kommunikál, Erai meg majd megfullad a nagy röhögés közepette. Igazából a tolvaj nagyon szórakoztató társaság, ha nem éppen annyira bosszantó és bolond, hogy a lány megakarja verni. Végül vonakodva, de odamegy a pokróc alatt meztelen férfi mellé és törökülésbe helyezkedve a lángokkal szembe le is ül, ahová nemsokára elégedett szemekkel követi a madara, pontosabban az ölébe kuporodva, nyitott csőrrel néz a férfira. Mintha csak azt mondaná: „Te sosem fogsz, így bújni hozzá!” kétségtelenül féltékeny egy madár. *
- Ha nem, csak egy pokróc lenne rajtad lehet a válladra is hajtanám a fejem, de igazából így is elég otthonos érzés a tűz mellett. *vigyorog a férfira gonoszan húzva előtte a mézesmadzagot. *
- Persze kérdezz, csak, de ha tényleg olyan akkor létszíves tapintatosan. *feleli végül a másik hirtelen kérdése és közben többször is végig pörgeti az agyán vajon mit akarhat tőle kérdezni a másik. *
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:19:01
Üzenet elküldve: 2020-10-31 16:19:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az idő villámsebesen vált derültből cudarrá. Így aztán hamar beiktatnak egy gyors pakolást és máris robognak felfelé a hegyre. Mire a kunyhóba érnek jól eláznak, de legalább van fedél a fejük felett. A padlóra kiterülve fakad ki Naz, hogy oda lett a terve.*
- A világítótoronyhoz mentünk volna megnézni a naplementét. Talán még egy csókot is megpróbáltam volna lopni. Attól függ, milyen lett volna a hangulat.* Ez a terve már dugába dőlt, így aztán könnyedén mesél róla. A leheltetetten helyzet, nem csak őt nevetteti meg. Nagyon is passzol hozzájuk. Aztán nagy nehezen feltápászkodik és elindul tüzet rakni. Az felzavart egér őt is meglepi, de annyira nem izgatja. Azért mondjuk utána fordul, hogy merre iramodik, de csak reflexből. Mondjuk az ezt követő jelenet kicsit megsokkolja. Visításra, vagy valami hasonlóra számít, de ez elmarad. Ugyanis Erai játszi könnyedséggel végez az egérrel. Bele is borzong a jelenetbe, mert tegnap azok a kések az ő kis ékszerei irányába repkedtek. Erre meg még az is rájön, hogy csak úgy szemrebbenés nélkül végzet a kis jószággal. Arca árulkodik lelki állapotáról.*
- Te csak úgy megölted az szegény kis állatkát? Most rendesen becsináltam tőled. Brrr!* Kis is dobja az egeret az ajtón a lány, mire berepül rajta az a mocskos tollseprű. A jelenetre összerándul a szemöldöke Naznak. Riválisának felbukkanása féltékenységgel egybegyúrt haragot gerjeszt benne.*
- Kölcsönös az érzés. Jobb ha vigyázol magadra tollseprű!* Mutató és középső ujjait használva jelzi a madárnak, hogy figyeli. Először a saját szemeire, majd az állatéra mutat. A lány közben közli a jó hírt vele.*
- Jó a pokróc, de nekem lenne egy jobb ötletem is. Esetleg, ha az egyik pokróc alatt meztelenül összebújhatnánk.* Vigyorog kajánul a lányra. Nem tehet róla, de ez kikívánkozott belőle.*
- Illetve nekem is lenne egy hírem. Nincs fehérneműm. Úszás után kiterítettem és az bizony ott maradt.* Közli vele ezt az egyszerű tényt.*
- Amíg te öltözöl én begyújtom a tüzet. Utána leveszem a ruhám én is.* El is fordul, hogy a tűzzel kezdjék el bajlódni. Tűzszerszám akad és a fa is száraz. Szóval nem egy lehetetten feladat begyújtani. Néhány perc múlva már vidáman lobog a tűz a kandallóban. A bent lévő légtérben is lehet érezni egy kis enyhe füstszagot.*
- Kész vagy?* Kérdi mielőtt visszafordulna hozzá.*
- Na, akkor öltözök én is. Ha akarod nézheted.* Süti el ma már másodjára. Függetlenül attól, hogy nézik vagy sem elkezdi levenni a felsőjét. Mielőtt viszont a nadrágra térne rápirít a madárra.*
- Ez ám nem egér lesz kis haver! Jobb, ha nem is szemezel vele. Egy gyanús mozdulat és véged. Pecsenyét csinálok belőled. Világos!* Fél szemét a madáron tartva veszi le magáról a nadrágot. Ezután pedig bebugyolálja magát a kapott pokrócba.*
- Készen vagyok. Ez alatt nincs rajtam ám semmi.* Kacsint rá Histerára, mielőtt kiterítené vizes ruháit.*
- Na gyere ide a tűz mellé, hogy jól átmelegedj.* Reméli, hogy ide ül mellé a lány. Egy darabig némán nézi a pattogó tüzet, de aztán megszólal.*
- Azt mondtad szereted a kandalló lángjait. Parancsolj!* Ezután megint némaságba burkolózik. Van valami, amit régóta meg akart már kérdezni, de nem akart nem volt rá alkalmas pillanat.*
- Kérdezhetek valamit? Valami személyeset, ami talán fájdalmas?* Beszélgetésen kívül úgy sem tudnának mást csinálni. Bár neki lenne pár ötlete, de arra nem valószínű, hogy vevő lenne a lány.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Az idő villámsebesen vált derültből cudarrá. Így aztán hamar beiktatnak egy gyors pakolást és máris robognak felfelé a hegyre. Mire a kunyhóba érnek jól eláznak, de legalább van fedél a fejük felett. A padlóra kiterülve fakad ki Naz, hogy oda lett a terve.*
- A világítótoronyhoz mentünk volna megnézni a naplementét. Talán még egy csókot is megpróbáltam volna lopni. Attól függ, milyen lett volna a hangulat.* Ez a terve már dugába dőlt, így aztán könnyedén mesél róla. A leheltetetten helyzet, nem csak őt nevetteti meg. Nagyon is passzol hozzájuk. Aztán nagy nehezen feltápászkodik és elindul tüzet rakni. Az felzavart egér őt is meglepi, de annyira nem izgatja. Azért mondjuk utána fordul, hogy merre iramodik, de csak reflexből. Mondjuk az ezt követő jelenet kicsit megsokkolja. Visításra, vagy valami hasonlóra számít, de ez elmarad. Ugyanis Erai játszi könnyedséggel végez az egérrel. Bele is borzong a jelenetbe, mert tegnap azok a kések az ő kis ékszerei irányába repkedtek. Erre meg még az is rájön, hogy csak úgy szemrebbenés nélkül végzet a kis jószággal. Arca árulkodik lelki állapotáról.*
- Te csak úgy megölted az szegény kis állatkát? Most rendesen becsináltam tőled. Brrr!* Kis is dobja az egeret az ajtón a lány, mire berepül rajta az a mocskos tollseprű. A jelenetre összerándul a szemöldöke Naznak. Riválisának felbukkanása féltékenységgel egybegyúrt haragot gerjeszt benne.*
- Kölcsönös az érzés. Jobb ha vigyázol magadra tollseprű!* Mutató és középső ujjait használva jelzi a madárnak, hogy figyeli. Először a saját szemeire, majd az állatéra mutat. A lány közben közli a jó hírt vele.*
- Jó a pokróc, de nekem lenne egy jobb ötletem is. Esetleg, ha az egyik pokróc alatt meztelenül összebújhatnánk.* Vigyorog kajánul a lányra. Nem tehet róla, de ez kikívánkozott belőle.*
- Illetve nekem is lenne egy hírem. Nincs fehérneműm. Úszás után kiterítettem és az bizony ott maradt.* Közli vele ezt az egyszerű tényt.*
- Amíg te öltözöl én begyújtom a tüzet. Utána leveszem a ruhám én is.* El is fordul, hogy a tűzzel kezdjék el bajlódni. Tűzszerszám akad és a fa is száraz. Szóval nem egy lehetetten feladat begyújtani. Néhány perc múlva már vidáman lobog a tűz a kandallóban. A bent lévő légtérben is lehet érezni egy kis enyhe füstszagot.*
- Kész vagy?* Kérdi mielőtt visszafordulna hozzá.*
- Na, akkor öltözök én is. Ha akarod nézheted.* Süti el ma már másodjára. Függetlenül attól, hogy nézik vagy sem elkezdi levenni a felsőjét. Mielőtt viszont a nadrágra térne rápirít a madárra.*
- Ez ám nem egér lesz kis haver! Jobb, ha nem is szemezel vele. Egy gyanús mozdulat és véged. Pecsenyét csinálok belőled. Világos!* Fél szemét a madáron tartva veszi le magáról a nadrágot. Ezután pedig bebugyolálja magát a kapott pokrócba.*
- Készen vagyok. Ez alatt nincs rajtam ám semmi.* Kacsint rá Histerára, mielőtt kiterítené vizes ruháit.*
- Na gyere ide a tűz mellé, hogy jól átmelegedj.* Reméli, hogy ide ül mellé a lány. Egy darabig némán nézi a pattogó tüzet, de aztán megszólal.*
- Azt mondtad szereted a kandalló lángjait. Parancsolj!* Ezután megint némaságba burkolózik. Van valami, amit régóta meg akart már kérdezni, de nem akart nem volt rá alkalmas pillanat.*
- Kérdezhetek valamit? Valami személyeset, ami talán fájdalmas?* Beszélgetésen kívül úgy sem tudnának mást csinálni. Bár neki lenne pár ötlete, de arra nem valószínű, hogy vevő lenne a lány.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 15:30:38
Üzenet elküldve: 2020-10-31 15:30:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kellemes idilli beszélgetésük, úgy néz ki sosem tarthat nyugodalom felé, bármennyiszer is lát ez a kettő hozzá. Ám ezúttal legalább nem Nazron okozza a hirtelen kedélyek változását, hanem az időjárás gonosz forgataga és egy hűtlen hajóskapitány. Először azt hiszi viccel a férfi amikor a hangokat kezdi emlegetni, ám a szőkének hamar rá kell jönnie arra, hogy ez bizony a valóság szörnyetege körülöttük, egészen a szürke égig bújva. A gyors pakolást követően Nazron minden kérdés nélkül karon ragadja Histet és ezúttal tényleg semmi helye a romantikának főleg, hogy a férfi félúton, már hangosan káromkodni is elkezd amire egy pillanat erejéig meg is riad a késes lány. Azért be kell vallani a tolvaj sem a legkönnyebb személyiséggel rendelkezik, ha indulatokról van szó, csak őt teljesen más szokta felmérgelni, mint Histerát. A kunyhóba érve a másik egy furcsa mondatot mormog az orra alatt amire, úgy dönt a nő ezúttal rá is kérdez, hajtja a kíváncsisága. *
- Mi volt az utolsó terved? *A nő jóval hamarabb kezd nevetésbe mint a férfi a leheletlen helyzet véget, de viszont a jó kedve még akkor is tart amikor a másik épp csak rákezd a pakolászás mellett a hahotázásra. Aztán a jó kedvet egy hirtelen jelenség szakítja félbe a nőnél, ami egyenesen felé tart. Egy pillanatig a szíve is megszűnik dobogni a nagy hirtelenség végett, de szerencsére Erainak jók a reflexei, így a kezében tartott zsákjából hamar előhúzza tőrét és noha tudja nem tudná megdobni a veszedelmes rágcsálót, de amint az odaérne hozzá zakatoló szívvel állítja bele a pengét az állat lábába, majd annak mellkasába újból, hogy ne szenvedjen sokat. Kell pár másodperc mire összeszedi magát és óvakodva a földön talált öreg papír segítségével kihajítja az állatot az ajtón, ám egy újabb meglepetésük támad ezúttal a rágcsálót a szájába kapó, már ismerős madár végett, aki nem zavartatva magát befészkelődik a nő mellé és ha összeakad a tekintete a férfiéval ismét fenyegetően borzolni kezdi tollait, ekkor pedig a szőkéből kitör a nevetés. *
- Legalább nem ment kárba az egér, de tényleg utál téged a madaram. Pedig mindenki mással barátságos. Viszont! Van egy jó hírem, már ha ez az. Van nálam pokróc, kettő is. *nyújt egyet a férfi felé és óvakodó léptekkel keresgél egy öltözéshez alkalmas helyet, de nem igazán talál, csak mindent ami barbár vagy hátborzongató. *
- Meghűlünk, ha vizes ruhában maradunk. Nekem van másik ruhám pont azért, mert tegnap is a végén nem ott éjszakáztam ahol terveztem, de neked nem tudok adni. Szólj, ha a pokróc már rajtad van és nem vagy egyszál fehérneműben. *fordul el a férfitól zavartan, majd ha az nem tesz semmit vetkőzni kezd, hogy egyébként sokkal kényelmesebb, de még mindig nem elég meleg ruhadarabokat ölthessen magára. Erre a pokróc, mert azért a tűz sem tesz mindig csodát az emberrel. *
- Szerintem te, már valami varázslatot küldtél ránk, mert állandóan vetkőzök mióta megismertelek. Szerencséd, hogy nem vagy, olyan tolakodó egér, mint a társad. *viccelődik egy kicsit a közel múlti megállapításukkal és a szép kis késes akcióval, ami azért neki is új volt. Nem igazán szokott állatot sem ölni, szinte a halvány bűntudat fénye is ott van a belsejében akkor is, ha az az egér nem tűnik semminek az élők vagy már holtak sorai között. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kellemes idilli beszélgetésük, úgy néz ki sosem tarthat nyugodalom felé, bármennyiszer is lát ez a kettő hozzá. Ám ezúttal legalább nem Nazron okozza a hirtelen kedélyek változását, hanem az időjárás gonosz forgataga és egy hűtlen hajóskapitány. Először azt hiszi viccel a férfi amikor a hangokat kezdi emlegetni, ám a szőkének hamar rá kell jönnie arra, hogy ez bizony a valóság szörnyetege körülöttük, egészen a szürke égig bújva. A gyors pakolást követően Nazron minden kérdés nélkül karon ragadja Histet és ezúttal tényleg semmi helye a romantikának főleg, hogy a férfi félúton, már hangosan káromkodni is elkezd amire egy pillanat erejéig meg is riad a késes lány. Azért be kell vallani a tolvaj sem a legkönnyebb személyiséggel rendelkezik, ha indulatokról van szó, csak őt teljesen más szokta felmérgelni, mint Histerát. A kunyhóba érve a másik egy furcsa mondatot mormog az orra alatt amire, úgy dönt a nő ezúttal rá is kérdez, hajtja a kíváncsisága. *
- Mi volt az utolsó terved? *A nő jóval hamarabb kezd nevetésbe mint a férfi a leheletlen helyzet véget, de viszont a jó kedve még akkor is tart amikor a másik épp csak rákezd a pakolászás mellett a hahotázásra. Aztán a jó kedvet egy hirtelen jelenség szakítja félbe a nőnél, ami egyenesen felé tart. Egy pillanatig a szíve is megszűnik dobogni a nagy hirtelenség végett, de szerencsére Erainak jók a reflexei, így a kezében tartott zsákjából hamar előhúzza tőrét és noha tudja nem tudná megdobni a veszedelmes rágcsálót, de amint az odaérne hozzá zakatoló szívvel állítja bele a pengét az állat lábába, majd annak mellkasába újból, hogy ne szenvedjen sokat. Kell pár másodperc mire összeszedi magát és óvakodva a földön talált öreg papír segítségével kihajítja az állatot az ajtón, ám egy újabb meglepetésük támad ezúttal a rágcsálót a szájába kapó, már ismerős madár végett, aki nem zavartatva magát befészkelődik a nő mellé és ha összeakad a tekintete a férfiéval ismét fenyegetően borzolni kezdi tollait, ekkor pedig a szőkéből kitör a nevetés. *
- Legalább nem ment kárba az egér, de tényleg utál téged a madaram. Pedig mindenki mással barátságos. Viszont! Van egy jó hírem, már ha ez az. Van nálam pokróc, kettő is. *nyújt egyet a férfi felé és óvakodó léptekkel keresgél egy öltözéshez alkalmas helyet, de nem igazán talál, csak mindent ami barbár vagy hátborzongató. *
- Meghűlünk, ha vizes ruhában maradunk. Nekem van másik ruhám pont azért, mert tegnap is a végén nem ott éjszakáztam ahol terveztem, de neked nem tudok adni. Szólj, ha a pokróc már rajtad van és nem vagy egyszál fehérneműben. *fordul el a férfitól zavartan, majd ha az nem tesz semmit vetkőzni kezd, hogy egyébként sokkal kényelmesebb, de még mindig nem elég meleg ruhadarabokat ölthessen magára. Erre a pokróc, mert azért a tűz sem tesz mindig csodát az emberrel. *
- Szerintem te, már valami varázslatot küldtél ránk, mert állandóan vetkőzök mióta megismertelek. Szerencséd, hogy nem vagy, olyan tolakodó egér, mint a társad. *viccelődik egy kicsit a közel múlti megállapításukkal és a szép kis késes akcióval, ami azért neki is új volt. Nem igazán szokott állatot sem ölni, szinte a halvány bűntudat fénye is ott van a belsejében akkor is, ha az az egér nem tűnik semminek az élők vagy már holtak sorai között. *
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:43:58
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mondhatni Nazron már egyszer találkozott Erai ezen dühös arcával, amikor tegnap reggel felverte. Akkor is elég hamar megtört a szerencsétlen. Ez is egy szempont volt, amiért megmerte lépni az ölelést. Ettől függetlenül nagyon kiszámíthatatlan a lány néha. Komolyan baj lehetett volna, ha kés is lett volna a keze ügyében. Na, de szerencsére nem volt. Így aztán békés pitézésbe torkollik ez a kis nézeteltérés.*
- Egy nagyon jó kis helyről vettem, ami most nyílt meg. Nagyon jó ott a kiszolgálás.* Válaszolja neki, és mivel nem borozik többet, így aztán leteszi a palackot. Az eget nézegetve teszi fel saját kérdését. Itt is meglátszik a különbség kettejük között. Hist sokkal részletesebben beszél élményeiről.*
- Áh igen! A havat én is kedvelem. Sok mókás dolgot lehet vele csinálni.* Teszi hozzá saját véleményét is.*
- Akkor jól sejtettem. Passzol hozzád a színek hónapja. Érett jellemedet hangsúlyozza ki.* Tényleg így gondolja ezt Naz, hiszen sok tekintettében elég érett Hist felfogása és gondolkodása. De azért mondjuk még bujkál ott egy komisz kislány is.*
- Ha nem fenyő erdőség mellett laknál, akkor már láthatnád a levelek hullását.* Mostanra már elkezdtek színesedni a levelek. A város környékén biztosan.*
- Olyan békés nyugodt és csöndes itt mindent.* Mire befejezi a mondatott már rá is jön, hogy mi a baj. Rögtön felugrik.*
- Te is hallod? Mert én nem. Túl nagy a csend!* El is kezd idegesen körbe forogni. Hajójukat sehol nem látja.*
- Kell fel és pakold fel a cuccaidat. Mennünk kell!* Az Öreg kis hajója már csak egy kicsi pont, de nem ez aggasztja, hanem, hogy az ég aljánál szürke az égbolt.*
- Vihar közeleg. Látod milyen szürke amarra az ég? Az Öreg azért lépet le. Nekünk is mennünk kell, de rögtön! Rögtön itt lesz a nyakunkon.* Ha Hist mindent összepakolt, akkor romantika legcsekélyebb jele nélkül fogja meg a kezét és kezdi el maga után húzni az erdőbe. Másik kezében pedig piknik kosár van. A pultos meg is ölné, ha elhagyná.*
- Van egy ház, mint említettem korábban. Ott meghúzódhatunk.* Az erdőben egy keskeny csapást követ a fiú. Látszik, hogy tudja merre kell mennie, de ez nem is meglepő, mert nem egyszer járt már itt. Talán félúton lehetnek felfelé a hegyekre, amikor megérkezik az első szél. Hamarosan az eső is elkezd csapkodni.*
- Faszom bele! Addig bírja már ki, amíg elérjük azt a házat.* Nem bírja ki. Már látótávolságra van a ház, amikor elkezd zuhogni az eső. De úgy, mintha dézsából öntenék. Szinte beront az épületbe a fiú remélhetőleg maga után húzva a lányt. Poros öreg kis viskóról van itt szó. Rozoga berendezési tárgyakkal, ami egy ágy, egy asztal, vagy két szekrény, amiből az egyik magába roskadt. Itt- ott felborítva pár szék is akad. Ami most talán a leglényegesebb az a kandalló és a mellé felhalmozott tűzifa. A levegő állott és dohos. Fény sem nagyon szűrődik be, mivel az ablakok be vannak deszkázva. A tolvaj ledobja a holmiját a földre és aztán kiterül melléjük.*
- Már csak ez hiányzott. Lőttek az utolsó tervemnek.* Zsörtölődik, de aztán rövid hallgatás után elkezd nevetni.*
- Hát ez vicces. Kész lehetetlenség ez a randevú. De inkább nézzük a jó oldalát! Egy fedél alatt fogunk éjszakázni.* Kint dörög , csattog na meg zuhog az eső, de rendesen. Nazron lassan feltápászkodik és a kandalló mellé lép.*
- Gyújtok egy kis tüzet, hogy legyen egy kis meleg is.* Miközben a fadarabok között turkál egy egeret felzavar. A riadt állat egyenesen Erai felé rohan.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Mondhatni Nazron már egyszer találkozott Erai ezen dühös arcával, amikor tegnap reggel felverte. Akkor is elég hamar megtört a szerencsétlen. Ez is egy szempont volt, amiért megmerte lépni az ölelést. Ettől függetlenül nagyon kiszámíthatatlan a lány néha. Komolyan baj lehetett volna, ha kés is lett volna a keze ügyében. Na, de szerencsére nem volt. Így aztán békés pitézésbe torkollik ez a kis nézeteltérés.*
- Egy nagyon jó kis helyről vettem, ami most nyílt meg. Nagyon jó ott a kiszolgálás.* Válaszolja neki, és mivel nem borozik többet, így aztán leteszi a palackot. Az eget nézegetve teszi fel saját kérdését. Itt is meglátszik a különbség kettejük között. Hist sokkal részletesebben beszél élményeiről.*
- Áh igen! A havat én is kedvelem. Sok mókás dolgot lehet vele csinálni.* Teszi hozzá saját véleményét is.*
- Akkor jól sejtettem. Passzol hozzád a színek hónapja. Érett jellemedet hangsúlyozza ki.* Tényleg így gondolja ezt Naz, hiszen sok tekintettében elég érett Hist felfogása és gondolkodása. De azért mondjuk még bujkál ott egy komisz kislány is.*
- Ha nem fenyő erdőség mellett laknál, akkor már láthatnád a levelek hullását.* Mostanra már elkezdtek színesedni a levelek. A város környékén biztosan.*
- Olyan békés nyugodt és csöndes itt mindent.* Mire befejezi a mondatott már rá is jön, hogy mi a baj. Rögtön felugrik.*
- Te is hallod? Mert én nem. Túl nagy a csend!* El is kezd idegesen körbe forogni. Hajójukat sehol nem látja.*
- Kell fel és pakold fel a cuccaidat. Mennünk kell!* Az Öreg kis hajója már csak egy kicsi pont, de nem ez aggasztja, hanem, hogy az ég aljánál szürke az égbolt.*
- Vihar közeleg. Látod milyen szürke amarra az ég? Az Öreg azért lépet le. Nekünk is mennünk kell, de rögtön! Rögtön itt lesz a nyakunkon.* Ha Hist mindent összepakolt, akkor romantika legcsekélyebb jele nélkül fogja meg a kezét és kezdi el maga után húzni az erdőbe. Másik kezében pedig piknik kosár van. A pultos meg is ölné, ha elhagyná.*
- Van egy ház, mint említettem korábban. Ott meghúzódhatunk.* Az erdőben egy keskeny csapást követ a fiú. Látszik, hogy tudja merre kell mennie, de ez nem is meglepő, mert nem egyszer járt már itt. Talán félúton lehetnek felfelé a hegyekre, amikor megérkezik az első szél. Hamarosan az eső is elkezd csapkodni.*
- Faszom bele! Addig bírja már ki, amíg elérjük azt a házat.* Nem bírja ki. Már látótávolságra van a ház, amikor elkezd zuhogni az eső. De úgy, mintha dézsából öntenék. Szinte beront az épületbe a fiú remélhetőleg maga után húzva a lányt. Poros öreg kis viskóról van itt szó. Rozoga berendezési tárgyakkal, ami egy ágy, egy asztal, vagy két szekrény, amiből az egyik magába roskadt. Itt- ott felborítva pár szék is akad. Ami most talán a leglényegesebb az a kandalló és a mellé felhalmozott tűzifa. A levegő állott és dohos. Fény sem nagyon szűrődik be, mivel az ablakok be vannak deszkázva. A tolvaj ledobja a holmiját a földre és aztán kiterül melléjük.*
- Már csak ez hiányzott. Lőttek az utolsó tervemnek.* Zsörtölődik, de aztán rövid hallgatás után elkezd nevetni.*
- Hát ez vicces. Kész lehetetlenség ez a randevú. De inkább nézzük a jó oldalát! Egy fedél alatt fogunk éjszakázni.* Kint dörög , csattog na meg zuhog az eső, de rendesen. Nazron lassan feltápászkodik és a kandalló mellé lép.*
- Gyújtok egy kis tüzet, hogy legyen egy kis meleg is.* Miközben a fadarabok között turkál egy egeret felzavar. A riadt állat egyenesen Erai felé rohan.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:47:22
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:47:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Úgy néz ki a férfi nem igen akad ki a szőke kis hosszas jelenetén, sőt határozottan kijelenthető, hogy Erai jobban megijedt saját magától, mint Nazron tőle. Ez a későbbiekben is nagy előnye lesz a férfinak, ha tudja kezelni a szöszit, már ha lesz későbbiekben. Ennél a kettőnél tényleg sosem lehet tudni. A pite említésére a dolgok végén Hist nem eszik számára démontól való gyümölcsöt ma sem, így nemsokára nevetni is kezd a másik nyelvnyújtogatására, de ha látja, hogy az bele is harap abba a valamibe azért halvány fintor ki is ül az arcán. Ahogy a másik kérte egy szépen elválasztott falatot, már az elején a másik térfelére teszi és elmerül a számára sokkal kellemesebb ízekben, mint amire először vállalkozott volna bűnbánásként. A férfi végül bejelenti, hogy lassan indulniuk kéne, melyre a szőke pusztán egy bólintással felel és bele is kortyol az édes nedűbe. *
- Hm, régen ittam, ilyen jó bort! Ezt biztosan nem valami kikötői árusnál vetted vagy a Rumosban. *A nő kelleneseket hümmögve issza meg poharának tartalmát, de többet nem kér, ha esetleg kínálták sem. Aztán a sötét hajú egy kellemes kis, elgondolkodtató kérdést szegez felé, saját válaszát is elárulva ami egy pillanatig sem takargatja Nazron „bűnös” valóját. *
- Nem igazán tudom. Gyermekkoromban egyszer esett a hó a víz hónapjaiban és az a nap tökéletes volt. Emlékszem következő évben amikor megtudtam, hogy nem szokott hó lenni még el is sírtam magam, bár gyermek voltam. A hó a mai napig hiányzik olyankor számomra. A színek hónapját is szeretem, szerintem gyönyörű, olyankor az erdő és noha sokaknak az elhervadást jelenti szerintem inkább hazatérés a meleg napok utáni folytonos utazásból. Persze megvan a maga varázsa a forró hónapoknak is, de olyankor inkább mindig szenvedek a hajammal, nem tudok a szobámban sem jól elleni, de szerintem nagyon régen nem voltam senkivel semerre, úgyhogy azt hiszem én a hideget szeretem, amikor nyugodtan nézhetem a kandallóból, majd kicsapódó lángokat. Meg aztán amikor egyébként leszoktak hullani a levelek sokszor kimegyek az erdőszélre és csak ráfekszem egy- egy kupacra, figyelem, ahogy szállingóznak a széllel. Talán a gyermekkorom havas napjára emlékeztetnek. Meg aztán, olyankor olyan szép ingeket hordanak a férfiak, szerintem azok számomra a rövid szoknyák. Szóval az év során talán a levelek havában érzem leginkább az enyémnek az időjárást.
*Úgy néz ki a férfi nem igen akad ki a szőke kis hosszas jelenetén, sőt határozottan kijelenthető, hogy Erai jobban megijedt saját magától, mint Nazron tőle. Ez a későbbiekben is nagy előnye lesz a férfinak, ha tudja kezelni a szöszit, már ha lesz későbbiekben. Ennél a kettőnél tényleg sosem lehet tudni. A pite említésére a dolgok végén Hist nem eszik számára démontól való gyümölcsöt ma sem, így nemsokára nevetni is kezd a másik nyelvnyújtogatására, de ha látja, hogy az bele is harap abba a valamibe azért halvány fintor ki is ül az arcán. Ahogy a másik kérte egy szépen elválasztott falatot, már az elején a másik térfelére teszi és elmerül a számára sokkal kellemesebb ízekben, mint amire először vállalkozott volna bűnbánásként. A férfi végül bejelenti, hogy lassan indulniuk kéne, melyre a szőke pusztán egy bólintással felel és bele is kortyol az édes nedűbe. *
- Hm, régen ittam, ilyen jó bort! Ezt biztosan nem valami kikötői árusnál vetted vagy a Rumosban. *A nő kelleneseket hümmögve issza meg poharának tartalmát, de többet nem kér, ha esetleg kínálták sem. Aztán a sötét hajú egy kellemes kis, elgondolkodtató kérdést szegez felé, saját válaszát is elárulva ami egy pillanatig sem takargatja Nazron „bűnös” valóját. *
- Nem igazán tudom. Gyermekkoromban egyszer esett a hó a víz hónapjaiban és az a nap tökéletes volt. Emlékszem következő évben amikor megtudtam, hogy nem szokott hó lenni még el is sírtam magam, bár gyermek voltam. A hó a mai napig hiányzik olyankor számomra. A színek hónapját is szeretem, szerintem gyönyörű, olyankor az erdő és noha sokaknak az elhervadást jelenti szerintem inkább hazatérés a meleg napok utáni folytonos utazásból. Persze megvan a maga varázsa a forró hónapoknak is, de olyankor inkább mindig szenvedek a hajammal, nem tudok a szobámban sem jól elleni, de szerintem nagyon régen nem voltam senkivel semerre, úgyhogy azt hiszem én a hideget szeretem, amikor nyugodtan nézhetem a kandallóból, majd kicsapódó lángokat. Meg aztán amikor egyébként leszoktak hullani a levelek sokszor kimegyek az erdőszélre és csak ráfekszem egy- egy kupacra, figyelem, ahogy szállingóznak a széllel. Talán a gyermekkorom havas napjára emlékeztetnek. Meg aztán, olyankor olyan szép ingeket hordanak a férfiak, szerintem azok számomra a rövid szoknyák. Szóval az év során talán a levelek havában érzem leginkább az enyémnek az időjárást.
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:16:43
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:16:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Meglépi azt amit meg kell lépnie. Megöleli a lányt nem törődve a lehetséges következményekkel. Jó döntésnek bizonyul ez, mivel a merev és görcsös test néhány másodperc múlva szinte elolvad a karjai között. Aztán Hist karja is átkulcsolják az ő testét. Ez egy bensőséges pillanat, így aztán nem is gondol semmi rosszra. Nem mellesleg neki is jólesik az ölelés. Érzi, ahogyan Erai mellkasa emelkedik és süllyed. Hallja a légzését és érzi azt az édeskés illatot, ami belőle árad. Amint aztán eltávolodnak egymástól a lány szabadkozásba kezd.*
- Ugyan semmi baj! Nem kellett volna azt mondanom, amit mondtam. Mondtam én neked már a hajón is, hogy van érzékem a jó pillanatok elrontásához. Legjobb, ha el is felejtjük az egészet.* A citromos pitére vonatkozó bűnbánást határozottan elutasítja.*
- Na azt már nem! Van itt almás is. Én szeretem a citromost is, szóval nem nagy érvágás. De azért egy harit kérek az almásból is.* Közben fel is vagdalja szép kis szeletekre a pitéket. Ezt követően meg aztán maga elé húzza a citromosat és ráölti a szöszkére a nyelvét.*
- Enyém!* Mosolyog rá és felé nyújt egy villát.*
- Kár, hogy lassan vissza kell indulnunk. Napnyugtára jó lenne, ha visszatérnénk a városba.* Tölt egy pohár italt is magának, de ha már a kezében van kínálóan Erai felé is nyújtja. Miután az evést befejezte elnyúlik és az eget bámulja.*
- Mondd csak te melyik évszakot kedveled a legjobban? Nálam a Tűz hónapjai a nyerőek. Azok a forró napok a legszebbek. Na meg akkor a legrövidebbek a szoknyák is.* Kuncog fel a végére. Kíváncsi, hogy mi fog válaszolni.*
* Meglépi azt amit meg kell lépnie. Megöleli a lányt nem törődve a lehetséges következményekkel. Jó döntésnek bizonyul ez, mivel a merev és görcsös test néhány másodperc múlva szinte elolvad a karjai között. Aztán Hist karja is átkulcsolják az ő testét. Ez egy bensőséges pillanat, így aztán nem is gondol semmi rosszra. Nem mellesleg neki is jólesik az ölelés. Érzi, ahogyan Erai mellkasa emelkedik és süllyed. Hallja a légzését és érzi azt az édeskés illatot, ami belőle árad. Amint aztán eltávolodnak egymástól a lány szabadkozásba kezd.*
- Ugyan semmi baj! Nem kellett volna azt mondanom, amit mondtam. Mondtam én neked már a hajón is, hogy van érzékem a jó pillanatok elrontásához. Legjobb, ha el is felejtjük az egészet.* A citromos pitére vonatkozó bűnbánást határozottan elutasítja.*
- Na azt már nem! Van itt almás is. Én szeretem a citromost is, szóval nem nagy érvágás. De azért egy harit kérek az almásból is.* Közben fel is vagdalja szép kis szeletekre a pitéket. Ezt követően meg aztán maga elé húzza a citromosat és ráölti a szöszkére a nyelvét.*
- Enyém!* Mosolyog rá és felé nyújt egy villát.*
- Kár, hogy lassan vissza kell indulnunk. Napnyugtára jó lenne, ha visszatérnénk a városba.* Tölt egy pohár italt is magának, de ha már a kezében van kínálóan Erai felé is nyújtja. Miután az evést befejezte elnyúlik és az eget bámulja.*
- Mondd csak te melyik évszakot kedveled a legjobban? Nálam a Tűz hónapjai a nyerőek. Azok a forró napok a legszebbek. Na meg akkor a legrövidebbek a szoknyák is.* Kuncog fel a végére. Kíváncsi, hogy mi fog válaszolni.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:13:55
Üzenet elküldve: 2020-10-31 10:13:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi kezei saját fejéről egyszer csak Erai csuklója köré tekerednek, a kék szemű nő pedig szinte teljesen megdermed az érintés hatására. ~Most mit fog csinálni?~ a nő mellkasa hevesen süllyed fel alá, de az okokat, már senki sem lenne képes megfejteni miért is reagál a teste, úgy ahogy és egyáltalán mire. Aztán hirtelen a nagy karok szorosan összezáródnak a szőke teste körül és az egész túl soknak tűnik. A megmerevedett izmok lassan, úgy ölelik vissza a másikat, mintha az életük múlna rajta és a remegő nő teljesen elveszik a másik nyakába temetkezett arcával. Kétségtelenül ez az eddigi leginkább intim érintkezésük és amikor a végén Erai eltávolodik a másiktól a szabadkozásába is kezd és még a citrom evésre is feláldozná magát. Nem tudja mit fog válaszolni a férfi, de azt igen, hogy az ölelés újra és újra lejátszódik a fejében és még mindig érzi a ruhán keresztül is a másik teljesen ártatlan nyomait. Kétségtelenül szüksége volt erre az ölelésre, de nem szabad, hogy többre legyen szüksége a férfitól még akkor sem, ha a teste hevesen tiltakozik jelenleg minden messziségtől. Nazron tényleg veszélyes. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi kezei saját fejéről egyszer csak Erai csuklója köré tekerednek, a kék szemű nő pedig szinte teljesen megdermed az érintés hatására. ~Most mit fog csinálni?~ a nő mellkasa hevesen süllyed fel alá, de az okokat, már senki sem lenne képes megfejteni miért is reagál a teste, úgy ahogy és egyáltalán mire. Aztán hirtelen a nagy karok szorosan összezáródnak a szőke teste körül és az egész túl soknak tűnik. A megmerevedett izmok lassan, úgy ölelik vissza a másikat, mintha az életük múlna rajta és a remegő nő teljesen elveszik a másik nyakába temetkezett arcával. Kétségtelenül ez az eddigi leginkább intim érintkezésük és amikor a végén Erai eltávolodik a másiktól a szabadkozásába is kezd és még a citrom evésre is feláldozná magát. Nem tudja mit fog válaszolni a férfi, de azt igen, hogy az ölelés újra és újra lejátszódik a fejében és még mindig érzi a ruhán keresztül is a másik teljesen ártatlan nyomait. Kétségtelenül szüksége volt erre az ölelésre, de nem szabad, hogy többre legyen szüksége a férfitól még akkor sem, ha a teste hevesen tiltakozik jelenleg minden messziségtől. Nazron tényleg veszélyes. *
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 22:48:46
Üzenet elküldve: 2020-10-30 22:48:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Minden jól megy, vagy legalább is elvileg. A lány tulajdonságait kezdi el sorolni, ami amúgy kényes téma, de hát Naz már csak ilyen. Ő megmondja az igazat, hiszem a lány is megtette ugyan ezt. Addig csak ártatlan kis mosoly van az arcán, amíg a tapasztalatlanságára ki nem tér a férfi. Adta magát ez, hiszen, ha nem jár el annyira sehova, akkor valószínűleg nem is sok kalandja volt még. Bár ez csak feltételezés volt Naztól. Élete talán eddigi legsúlyosabb hibája is egyben. Az egészben talán csak annyi a jó, hogy a végére vette a ezen tulajdonságát. Mint egy állat úgy kezd el tombolnia lány. Ráveti magát Nazra és úgy kezdi el püfölni javarészt a földet.*
~ Bassza meg! Ezt nagyon elkúrtam. Legalább kés nincs a kezében. ~
* Add hálát az összes istennek. Amúgy ezt a pózt szívesen venné más körülmények között, de most eszébe sem jut az ilyesmi. Hist hosszú haja most biztosan úgy borítja be kettejüket, mintha egy fűzfa lombja lenne. Amíg a legvadabb dührohama tart addig csak a csöndben fekszik és védelmezi a fejét. Amikor aztán kezd ez az egész egy kicsit alább hagyni, akkor elkapja a leány mind a két kezét. Ezzel a kirohanásával, csak megerősítette ezen tényét. Járt hasonló cipőben, amikor elvesztette a családját, így aztán sejti, hogy milyen rossz lehet a Erainak. Saját nemének társaságát nélkülözi és, bár elvileg sok a férfi körülötte, azok valószínűleg nem igazán élvezhetik sokat a társaságát, mert azt meg az asszonyuk nem tűrné meg.*
- Egye fene! Egyszer élünk!* Azzal elengedi a két kezét és inkább jól átöleli. Általában, azért ha ki van bukva az ember, akkor valami ilyesmi jól esik neki. Kifejezetten a nőknél igaz az ilyesmi. Vigasztalt már nem is egyet, bár azok nem támadtak, ráadásul ismerték is egymást korábbról. Nem szól ő semmit ölelés közben, még csak nem is csitítja. Pár pillanatig öleli és utána elengedi, persze, ha úgy látja, hogy vevő az ilyesmire, akkor még fenntartja ezt egy kicsit. Nem tudja, hogy még így is lesz-e pitézés, de hagyni nem fogja, hogy vezeklés képen azt egye meg, amelyiket nem szereti.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Minden jól megy, vagy legalább is elvileg. A lány tulajdonságait kezdi el sorolni, ami amúgy kényes téma, de hát Naz már csak ilyen. Ő megmondja az igazat, hiszem a lány is megtette ugyan ezt. Addig csak ártatlan kis mosoly van az arcán, amíg a tapasztalatlanságára ki nem tér a férfi. Adta magát ez, hiszen, ha nem jár el annyira sehova, akkor valószínűleg nem is sok kalandja volt még. Bár ez csak feltételezés volt Naztól. Élete talán eddigi legsúlyosabb hibája is egyben. Az egészben talán csak annyi a jó, hogy a végére vette a ezen tulajdonságát. Mint egy állat úgy kezd el tombolnia lány. Ráveti magát Nazra és úgy kezdi el püfölni javarészt a földet.*
~ Bassza meg! Ezt nagyon elkúrtam. Legalább kés nincs a kezében. ~
* Add hálát az összes istennek. Amúgy ezt a pózt szívesen venné más körülmények között, de most eszébe sem jut az ilyesmi. Hist hosszú haja most biztosan úgy borítja be kettejüket, mintha egy fűzfa lombja lenne. Amíg a legvadabb dührohama tart addig csak a csöndben fekszik és védelmezi a fejét. Amikor aztán kezd ez az egész egy kicsit alább hagyni, akkor elkapja a leány mind a két kezét. Ezzel a kirohanásával, csak megerősítette ezen tényét. Járt hasonló cipőben, amikor elvesztette a családját, így aztán sejti, hogy milyen rossz lehet a Erainak. Saját nemének társaságát nélkülözi és, bár elvileg sok a férfi körülötte, azok valószínűleg nem igazán élvezhetik sokat a társaságát, mert azt meg az asszonyuk nem tűrné meg.*
- Egye fene! Egyszer élünk!* Azzal elengedi a két kezét és inkább jól átöleli. Általában, azért ha ki van bukva az ember, akkor valami ilyesmi jól esik neki. Kifejezetten a nőknél igaz az ilyesmi. Vigasztalt már nem is egyet, bár azok nem támadtak, ráadásul ismerték is egymást korábbról. Nem szól ő semmit ölelés közben, még csak nem is csitítja. Pár pillanatig öleli és utána elengedi, persze, ha úgy látja, hogy vevő az ilyesmire, akkor még fenntartja ezt egy kicsit. Nem tudja, hogy még így is lesz-e pitézés, de hagyni nem fogja, hogy vezeklés képen azt egye meg, amelyiket nem szereti.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 21:32:35
Üzenet elküldve: 2020-10-30 21:32:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valószínűleg tényleg túlzás volt Nazronnak azt kijelentenie, hogy egyezik kettejük ízlése, de a szőke nem érez különösebb késztetést arra, hogy megcáfolja a férfit. Meg aztán az, már valami, ha legalább egy italt kitudnak választani verekedés nélkül. A férfi a kés említésére rögvest a családi ékszereit kezdi félteni, Erai pedig meg sem lepődik rajta, sőt a felelet előtt, már ismeri a felelet minden valóját, hiszen legbelül tényleg minden férfi egyforma. Amikor a másik a nő tulajdonságait kezdi el sorolni Hist zavarában először halványan mosolyogni kezd, a válla fölött elnézve, hogy ne lássa értelmetlen vigyorgását a férfi, ám ez az egész úgy száll el belőle, mintha csak soha nem is létezett volna a nő arcán boldog pillanat. ~Tapasztalatlan. Megverem, kinyírom, adok neki, olyan tapasztalatlant~ a nő a saját gondolatait sem tudja befejezni, olyan erővel ugrik a férfira és ha a másik meg nem állítja össze- vissza csapkodni kezdi a másikat egész testével a férfi derekára kerülve. *
- Nem bántódtam meg, de esküszöm megöllek! Tudod ki neked a tapasztalatlan fruska! Miért nem hívsz rögtön prűdnek? Nem! Tudok még jobbat! Hasonlíts egy tíz éves kislányhoz aki azt hiszi démonok szállták meg, csak mert menstruál! Nincs közöd a szexuális életemhez és akkor és úgy élem meg, ahogy csak akarom! Nőgyűlölő állat, egyáltalán nem bukok a fajtádra! *A szőke szépen szólva is kiborult. Valószínűleg a férfi, csak nem is sejtette, hogy a legnagyobb bombát dobja le a lány elé, ha tapasztalatlannak nevezi, még akkor is ha ez igaz is, és a nő is pontosan tudja. Viszont képtelen elfogadni azt, hogy a szóval annyi ártatlanságot és pironkodást társítanak aminek szinte meg is kéne felelnie vagy pedig egy utolsó örömlánynak lennie. Más lehetőség egy férfi szemében nincs, pedig a szöszi pont valahol a kettő között ingázik és valószínűleg a másiknak nagyon okosnak kell lennie, hogy lecsitítsa, mert egy roham szélén áll. Egyetlen egy csapással sem bántja a férfit, sőt inkább a földet veri el rendesen mellettük, de őrült módjára kiborult. Illetve amikor kitudja milyen úton végre lenyugszik a nő őszinte megbánással néz a másik szemeibe*
- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Meg eszem én a citromos pitét, még akkor is, ha gyűlölöm ezért. Egyébként a pite finom, csak nem citrommal. Egyébként meglepően kellemes eddig ez a nap, nem akarlak megölni, csak ne nevezz többet, úgy ahogy tetted. Ez nálam azt hiszem traumatikusan bántó. Nem mintha annyira egyszerű eset lennék.
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.30 21:33:00
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valószínűleg tényleg túlzás volt Nazronnak azt kijelentenie, hogy egyezik kettejük ízlése, de a szőke nem érez különösebb késztetést arra, hogy megcáfolja a férfit. Meg aztán az, már valami, ha legalább egy italt kitudnak választani verekedés nélkül. A férfi a kés említésére rögvest a családi ékszereit kezdi félteni, Erai pedig meg sem lepődik rajta, sőt a felelet előtt, már ismeri a felelet minden valóját, hiszen legbelül tényleg minden férfi egyforma. Amikor a másik a nő tulajdonságait kezdi el sorolni Hist zavarában először halványan mosolyogni kezd, a válla fölött elnézve, hogy ne lássa értelmetlen vigyorgását a férfi, ám ez az egész úgy száll el belőle, mintha csak soha nem is létezett volna a nő arcán boldog pillanat. ~Tapasztalatlan. Megverem, kinyírom, adok neki, olyan tapasztalatlant~ a nő a saját gondolatait sem tudja befejezni, olyan erővel ugrik a férfira és ha a másik meg nem állítja össze- vissza csapkodni kezdi a másikat egész testével a férfi derekára kerülve. *
- Nem bántódtam meg, de esküszöm megöllek! Tudod ki neked a tapasztalatlan fruska! Miért nem hívsz rögtön prűdnek? Nem! Tudok még jobbat! Hasonlíts egy tíz éves kislányhoz aki azt hiszi démonok szállták meg, csak mert menstruál! Nincs közöd a szexuális életemhez és akkor és úgy élem meg, ahogy csak akarom! Nőgyűlölő állat, egyáltalán nem bukok a fajtádra! *A szőke szépen szólva is kiborult. Valószínűleg a férfi, csak nem is sejtette, hogy a legnagyobb bombát dobja le a lány elé, ha tapasztalatlannak nevezi, még akkor is ha ez igaz is, és a nő is pontosan tudja. Viszont képtelen elfogadni azt, hogy a szóval annyi ártatlanságot és pironkodást társítanak aminek szinte meg is kéne felelnie vagy pedig egy utolsó örömlánynak lennie. Más lehetőség egy férfi szemében nincs, pedig a szöszi pont valahol a kettő között ingázik és valószínűleg a másiknak nagyon okosnak kell lennie, hogy lecsitítsa, mert egy roham szélén áll. Egyetlen egy csapással sem bántja a férfit, sőt inkább a földet veri el rendesen mellettük, de őrült módjára kiborult. Illetve amikor kitudja milyen úton végre lenyugszik a nő őszinte megbánással néz a másik szemeibe*
- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém. Meg eszem én a citromos pitét, még akkor is, ha gyűlölöm ezért. Egyébként a pite finom, csak nem citrommal. Egyébként meglepően kellemes eddig ez a nap, nem akarlak megölni, csak ne nevezz többet, úgy ahogy tetted. Ez nálam azt hiszem traumatikusan bántó. Nem mintha annyira egyszerű eset lennék.
A hozzászólás írója (Histerainay Hursoy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.30 21:33:00
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 20:54:01
Üzenet elküldve: 2020-10-30 20:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Csak rázza a fejét a lány kijelentésére, miszerint soha nem lehet tudni. Viszont legalább nevet, így aztán nehéz is lenne tovább játszani a sértettet. Vele együtt nevet inkább. Végül aztán indulnak a partra, de előbb még megejti a sajátos kis poénját, amiért járna a tarkós talán, de nem kap. Nem is tudja, hogy milyen veszélyben volt. Kint a parton aztán jön az újabb húzása a férfinak. Hist csak fújtat, de nem szól semmit. Sőt elintézi magának a dolgot. De akkor is megérte, mert így tovább nézhette a tollászkodó szöszit. Na persze a gatya letolásával hamar pironkodássá változtatja a fújtatást. Ha Ereai leskelődik is azt nem veszi észre. Viszonylag hamar el is intézi ezt a problémáját. A fehérneműt meg kiteríti egy ágra és hagyja ott száradni. Mehetnek enni, amire már biztosan mind a ketten nagyon vágynak. Előtte viszont átadja a rózsát, amire egy igazán őszinte mosolyt kap. Ilyet eddig még nem is látott a lány arcán.*
~ Carlotteia én téged aranyba foglak foglalni. ~
* Most már biztos, hogy valamilyen aprósággal majd meglepi a nőt. Úgy érzi, hogy talán most egy kicsivel szimpatikusabbá tette magát a lány szemeiben. Na, de szép a rózsa, de azzal jól lakni nem igazán lehet. Ebből adódik, hogy hamarosan már együtt falatoznak.*
- Én is szeretem mind a kettőt. Passzol az ízlésünk. Ez tetszik.* Kacsint rá, bár érezhető, hogy ez egy kicsit túlzás. A késes megjegyzést sem tudja csak úgy elengedni.*
- Csak az arcomat ne! Illetve a kis haverom is kíméld meg. A többit nem bánom.* Legszívesebben Nazron harapná az ételt, de nem fogja, mert az felettébb kiábrándító lenne. Na persze, ha Hist is harapná, akkor más lenne a helyzet. Inkább előhozakodik azzal, hogy mi az ő elemzése a másikról.*
- Akkor nyisd ki a füled, de meg ne bántódj ám nekem! Szóval csinos vagy, de szégyellős. Tanult és okos leány vagy, de ezzel együtt úgy vettem ki, hogy egy kicsit visszahúzódó is. Talán egy csöppet magányos is. Azt vettem észre, hogy elég harcias és kemény tudsz lenni, ám belül igazi vajszíved van. Hirtelen haragú vagy és sértődékeny, meg egy leheletnyit hisztis is, bár hamar feloldódsz. Szeretőnek talán lehet, hogy kicsit tapasztalan vagy, de szerintem mindenképpen hűséges. Erkölcsös és kulturált is vagy még, ám a legfontosabb tulajdonságot mind közül az az, hogy szereted a rossz fiúkat, mint amilyen én is vagyok. Azt hiszem ennyi. Remélem nem veszed megbántásnak azt amit mondtam.* Kíváncsi a másik reakciójára nagyon. Közben persze, azért eszeget is, meg iszogat abból a finom borból. Amikor már kezdenek betelni előveszi a két pitét is.*
- Na és most következik az ebéd fénypontja. A desszert. Ami nem más, mint pite. Mégpedig egy almás és egy citromos. Parancsoljon hölgyem!* Azzal előveszi a két pitét. Direkt be volt mind a kettő csomagolva, így aztán még enyhén langyos is mind a kettő.*
- Remélem szereted a pitét?* Vágja is meg mind a kettőt. Szinte csurog már kifelé a nyál a szájából, úgy kívánja az édességet.*
* Csak rázza a fejét a lány kijelentésére, miszerint soha nem lehet tudni. Viszont legalább nevet, így aztán nehéz is lenne tovább játszani a sértettet. Vele együtt nevet inkább. Végül aztán indulnak a partra, de előbb még megejti a sajátos kis poénját, amiért járna a tarkós talán, de nem kap. Nem is tudja, hogy milyen veszélyben volt. Kint a parton aztán jön az újabb húzása a férfinak. Hist csak fújtat, de nem szól semmit. Sőt elintézi magának a dolgot. De akkor is megérte, mert így tovább nézhette a tollászkodó szöszit. Na persze a gatya letolásával hamar pironkodássá változtatja a fújtatást. Ha Ereai leskelődik is azt nem veszi észre. Viszonylag hamar el is intézi ezt a problémáját. A fehérneműt meg kiteríti egy ágra és hagyja ott száradni. Mehetnek enni, amire már biztosan mind a ketten nagyon vágynak. Előtte viszont átadja a rózsát, amire egy igazán őszinte mosolyt kap. Ilyet eddig még nem is látott a lány arcán.*
~ Carlotteia én téged aranyba foglak foglalni. ~
* Most már biztos, hogy valamilyen aprósággal majd meglepi a nőt. Úgy érzi, hogy talán most egy kicsivel szimpatikusabbá tette magát a lány szemeiben. Na, de szép a rózsa, de azzal jól lakni nem igazán lehet. Ebből adódik, hogy hamarosan már együtt falatoznak.*
- Én is szeretem mind a kettőt. Passzol az ízlésünk. Ez tetszik.* Kacsint rá, bár érezhető, hogy ez egy kicsit túlzás. A késes megjegyzést sem tudja csak úgy elengedni.*
- Csak az arcomat ne! Illetve a kis haverom is kíméld meg. A többit nem bánom.* Legszívesebben Nazron harapná az ételt, de nem fogja, mert az felettébb kiábrándító lenne. Na persze, ha Hist is harapná, akkor más lenne a helyzet. Inkább előhozakodik azzal, hogy mi az ő elemzése a másikról.*
- Akkor nyisd ki a füled, de meg ne bántódj ám nekem! Szóval csinos vagy, de szégyellős. Tanult és okos leány vagy, de ezzel együtt úgy vettem ki, hogy egy kicsit visszahúzódó is. Talán egy csöppet magányos is. Azt vettem észre, hogy elég harcias és kemény tudsz lenni, ám belül igazi vajszíved van. Hirtelen haragú vagy és sértődékeny, meg egy leheletnyit hisztis is, bár hamar feloldódsz. Szeretőnek talán lehet, hogy kicsit tapasztalan vagy, de szerintem mindenképpen hűséges. Erkölcsös és kulturált is vagy még, ám a legfontosabb tulajdonságot mind közül az az, hogy szereted a rossz fiúkat, mint amilyen én is vagyok. Azt hiszem ennyi. Remélem nem veszed megbántásnak azt amit mondtam.* Kíváncsi a másik reakciójára nagyon. Közben persze, azért eszeget is, meg iszogat abból a finom borból. Amikor már kezdenek betelni előveszi a két pitét is.*
- Na és most következik az ebéd fénypontja. A desszert. Ami nem más, mint pite. Mégpedig egy almás és egy citromos. Parancsoljon hölgyem!* Azzal előveszi a két pitét. Direkt be volt mind a kettő csomagolva, így aztán még enyhén langyos is mind a kettő.*
- Remélem szereted a pitét?* Vágja is meg mind a kettőt. Szinte csurog már kifelé a nyál a szájából, úgy kívánja az édességet.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:07:10
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:07:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Nazron pusztán pár, néha alig egy mondatos válaszokat ad a nőnek mégis minden hanggal saját magát tükrözi és Erai jó párszor vigyorog is a rövidke szavakon, de azért figyelve arra, hogy ne túl sokszor tegye így is, már bőven kibeszélte a férfi jó tulajdonságait. *
- Igazából nem, de az ember sosem tudhatja. Az a vak tudós se tudott, bár nála végül is érhetőbb volt a dolog. *nevet szórakozottan a nő aztán jó hosszan hallgathatja a másik reakcióját a mondandójára. ~Még hogy nem vagy hisztis, minden férfi az~ morog magában a „leány”, majd egy pillanatig el is hiszi, hogy a randevúnak vége és furcsa mód tiltakozni kezd a lelke, míg meg nem hallja a mondat végét. Ezúttal Histerának mindennél több erőre van szüksége, hogy ne vágja tarkón a férfit, de aztán valahogy mégis kibírja. A só és a bőr viszonyának említésére, csak jó párat fújtat és hamar elintézi maga azt amit kell, nem kérve a férfi segítségéből. Amikor a másik bejelenti, hogy leveszi a gatyáját a nő hirtelen fel se fogja miről van szó, majd gyorsan hátat fordít, ám a női ösztönök hajtják benne a kíváncsiság szelét, így lehetséges, hogy futólag néha bűnösen a férfi felé pillant, de leginkább, csak elfordulva pironkodik a saját gondolatain. ~Ez egy kizsarolt randevú, szedd össze magad!~ korholja is le magát, de aztán pár pillanattal később, mint minden nőnek neki is elolvad a szíve a rózsa láttán. *
- Köszönöm! *Talán az eddigi legszélesebb bájos mosollyal pillant a férfi szemeire cirógatva kezei között a rózsa törékeny szirmait és egészen kábulatba esik a gesztustól, a férfi bizony meglepve. Aztán az elemózsia is előkerül a nő pedig bort választhat amitől azért kicsit retteg tekintve milyen is a részeg Nazron, de végül mégiscsak a válasz után kap kiengedve azt a sziget végtelen tájaira. *
- Mindkettőt szeretem, de most fehéret kérek. Illetve kést is, tudod a másikokat más húsba tervezem mártani. *kacsint „fenyegetve” a férfira és közben a cipója után nyúl nagy kedéllyel, szinte habzsolva azt mégis, olyan eleganciával, hogy a sajtot, a cipót és még a sonkát is, csak falatokra töri nem pedig elharapja. Szinte úrinői szokás lehet, legalábbis magában sokszor mosolyog eme furcsaságán. *
- Szeretném hallani. Nagyon is kíváncsivá tettél.
*Nazron pusztán pár, néha alig egy mondatos válaszokat ad a nőnek mégis minden hanggal saját magát tükrözi és Erai jó párszor vigyorog is a rövidke szavakon, de azért figyelve arra, hogy ne túl sokszor tegye így is, már bőven kibeszélte a férfi jó tulajdonságait. *
- Igazából nem, de az ember sosem tudhatja. Az a vak tudós se tudott, bár nála végül is érhetőbb volt a dolog. *nevet szórakozottan a nő aztán jó hosszan hallgathatja a másik reakcióját a mondandójára. ~Még hogy nem vagy hisztis, minden férfi az~ morog magában a „leány”, majd egy pillanatig el is hiszi, hogy a randevúnak vége és furcsa mód tiltakozni kezd a lelke, míg meg nem hallja a mondat végét. Ezúttal Histerának mindennél több erőre van szüksége, hogy ne vágja tarkón a férfit, de aztán valahogy mégis kibírja. A só és a bőr viszonyának említésére, csak jó párat fújtat és hamar elintézi maga azt amit kell, nem kérve a férfi segítségéből. Amikor a másik bejelenti, hogy leveszi a gatyáját a nő hirtelen fel se fogja miről van szó, majd gyorsan hátat fordít, ám a női ösztönök hajtják benne a kíváncsiság szelét, így lehetséges, hogy futólag néha bűnösen a férfi felé pillant, de leginkább, csak elfordulva pironkodik a saját gondolatain. ~Ez egy kizsarolt randevú, szedd össze magad!~ korholja is le magát, de aztán pár pillanattal később, mint minden nőnek neki is elolvad a szíve a rózsa láttán. *
- Köszönöm! *Talán az eddigi legszélesebb bájos mosollyal pillant a férfi szemeire cirógatva kezei között a rózsa törékeny szirmait és egészen kábulatba esik a gesztustól, a férfi bizony meglepve. Aztán az elemózsia is előkerül a nő pedig bort választhat amitől azért kicsit retteg tekintve milyen is a részeg Nazron, de végül mégiscsak a válasz után kap kiengedve azt a sziget végtelen tájaira. *
- Mindkettőt szeretem, de most fehéret kérek. Illetve kést is, tudod a másikokat más húsba tervezem mártani. *kacsint „fenyegetve” a férfira és közben a cipója után nyúl nagy kedéllyel, szinte habzsolva azt mégis, olyan eleganciával, hogy a sajtot, a cipót és még a sonkát is, csak falatokra töri nem pedig elharapja. Szinte úrinői szokás lehet, legalábbis magában sokszor mosolyog eme furcsaságán. *
- Szeretném hallani. Nagyon is kíváncsivá tettél.
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:38:29
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
- Pedig azt hittem, hogy egyedi vagyok. Kár.* Válaszolja csalódottan. A nő is elengedi magát, így aztán Naz is hasonlóan cselekszik. Így aztán kellemesen tudnak pihenni, miközben beszélgetnek.*
- Remélem megérem azt a tízezer évet.* Neveti, de magában ezt jól elraktározza, mert annyit azért nem szeretne várni. Felkerült ez a megvalósítandó céljai listájára. Sajnos hiába is győzködi a szöszit az nem engedi ki a haját.*
- Ezt sajnálattal hallom. Nekem azt mondta egyszer egy bölcs ember, hogy soha nem lehetsz eléggé dögös.* Ez a bölcs ember saját maga.*
- Ezt örömmel hallom. Nem hiányzik nekem, hogy egy felbőszült férfi rám rontson. Elég nekem az a madár is.* Valójában nagyon is örül, hogy csak az a madár van.*
- Erre most mit mondhatnék? Nagyon szívesen lennék az a fürdővíz amiben lubickolnátok. Mit meg nem adnék, ha fürdővízként születhetnék újjá. Sajnálom, hogy nem lehet ilyenben részem.* Bár poénkodik most egy értékes információval lett gazdagabb. Történik pár dolog, de a vége az, hogy lehetősége van kérdeni, amit ki is használ.*
- Hát én olyan húsz és huszonöt közzé tippelnék.* Válaszolja és kiderül, hogy nem is tévedett nagyot. Huszonöt a kedves és nincs fétise.*
- A huszonöt az már egy elég érett kor. Addigra nagyjából megkomolyodik az ember. A fétisre meg csak annyit mondanék, hogy én is csak nemrég fedeztem fel a sajátomat. ~ Majd meglátjuk! ~* Mosolyog magában, bár azt még nem tudhatja, hogy lesz rá ideje. Mondjuk a kacsintás ígéretes. Na ezután a kérdése után csak úgy elkezd dőlni a beszéd a szőkéből. Ez azt jelentheti, hogy jó kérdéseket tett fel. Nem szól ő közbe, csak figyel és tanul. Néha megemeli a szemöldökét vagy felkuncog, de amúgy nem szól bele.*
- Huh! Neked aztán jó nagy tüdőd van. Na hol is kezdjem? Ja meg is van. Szóval, már az is sértő, hogy megkérdezed, hogy tudok-e olvasni. Persze, hogy tudok. Hát én ilyen tudatlan kőbunkónak nézek ki?* Kicsit be is durcázik, de aztán folytatja.*
- Te aztán szépen kiveséztél. Viszont kihagytad, hogy milyen romantikus vagyok.* Vihog fel egy kicsit.*
- Amúgy meg nem vagyok hisztis és azzal a tollseprűvel sincs semmi bajom. Tényleg ferde a szemöldököm? Nem is figyeltem még fel rá. Amíg nem a hajlamom ferde, addig nem baj. A hajam meg, hát tényleg elég sűrű. Az meg, hogy mennyire vagyok jó fogás könnyedén kideríthető. Megfogatsz ahol, csak akarsz.* Azt már nem teszi, hozzá, hogy tudna javasolni pár kiemelt testrész erre a célra. Így is megkapta, hogy perverz.*
- A többi nagyjából passzol, szóval ügyes kislány vagy.* Hist is érezni kezdi azt, amit Naz, mert a kosár tartalma után kérdezősködik.*
- Akár az is lehet benne, de hát a randinak vége. Most az a rész következik, hogy jönnek a kannibálok.* Jön a lány hajós poénjával, miközben ő is kifelé veszi az irányt a vízből. Ő nem siet, így aztán úgy ahogy van leheveredik a meleg homok partra. Már nyúlna a lány a vörös ruhájáért, amikor Naz odakiált neki.*
- Én nem tenném a helyedben. Tudod a só és bőr nem igazán szeretik egymást. Ha azt most felveszed, akkor pirosra fogod dörzsölni magad. Nem véletlen a két vödör víz.* Azzal feltápászkodik és elindul az egyik vödör felé. Tiszta homok az egész teste, de nem túlzottan izgatja vele magát. Igazi kis szemét, mert megvárta, hogy megtörölje magát a lány, így aztán kezdheti elölről, de hát ha olyan jó nézni.*
- Ha jól sejtem, akkor most el kéne fordulnom. De ha szeretnéd, akkor rád boríthatom én is.* Az utóbbinak örülne jobban, de valószínűleg erre nem fog sor kerülni. Amint lehetősége nyílik rá újra élvezettel fogja nézni Hist szárítkozását. Ha végzet magára borítja a maradék vizet.*
- Leveszem a gatyám. Ha akarod nézheted is.* Nem hiszi, hogy nézni fogja, de ha igen hát az sem fogja zavarni. Mondjuk akkor biztos a fejéhez vágja, hogy perverz. A bőre hamar szárad így aztán nem is törülgeti nagyon. Hamar magára kapja a ruciját.*
- Szóval éhes vagy? Hát én is. Na gyere együnk valamit.* Kezébe veszi a kis kosarat. Felnyitja és kihúz belőle egy sárga rózsát.*
- Bár ezt is meglehet enni, de nem ajánlanám. Parancsolj, ez a tiéd.* Kíváncsi milyen reakciót vált ki belőle ezzel. Ezután egy füvesebb részen leterít egy kockás terítőt és arra kezdi el kipakolni a batyukat. Meg a két üveg bort a hozzájuk tartozó pohárral egyetemben. A batyukat felbontva két puha cipó, sajt egy kis sonka, pár szem pogácsa és négy alma is előkerül.*
- Nem tudtam, hogy mit szeretsz, ezért kétféle bort vettem. Az édes vöröset és az édes fehéret. Úgy egyél, hogy maradjon egy kis hely még, mert talán akad még itt valami, de az titok.* Abból a borból bont, amelyikből Hist kér. Aztán felteszi a költői kérdést.*
- Kést adjak?* Nagyon vigyorog, de ettől még elő veszi a két kicsi kést.*
- Jó étvágyat!* Azzal ő maga neki is lát enni. Az első két falat után szólal meg, de nem teli szájjal.*
- Én is kielemeztelek ám téged. Szeretnéd hallani?
- Pedig azt hittem, hogy egyedi vagyok. Kár.* Válaszolja csalódottan. A nő is elengedi magát, így aztán Naz is hasonlóan cselekszik. Így aztán kellemesen tudnak pihenni, miközben beszélgetnek.*
- Remélem megérem azt a tízezer évet.* Neveti, de magában ezt jól elraktározza, mert annyit azért nem szeretne várni. Felkerült ez a megvalósítandó céljai listájára. Sajnos hiába is győzködi a szöszit az nem engedi ki a haját.*
- Ezt sajnálattal hallom. Nekem azt mondta egyszer egy bölcs ember, hogy soha nem lehetsz eléggé dögös.* Ez a bölcs ember saját maga.*
- Ezt örömmel hallom. Nem hiányzik nekem, hogy egy felbőszült férfi rám rontson. Elég nekem az a madár is.* Valójában nagyon is örül, hogy csak az a madár van.*
- Erre most mit mondhatnék? Nagyon szívesen lennék az a fürdővíz amiben lubickolnátok. Mit meg nem adnék, ha fürdővízként születhetnék újjá. Sajnálom, hogy nem lehet ilyenben részem.* Bár poénkodik most egy értékes információval lett gazdagabb. Történik pár dolog, de a vége az, hogy lehetősége van kérdeni, amit ki is használ.*
- Hát én olyan húsz és huszonöt közzé tippelnék.* Válaszolja és kiderül, hogy nem is tévedett nagyot. Huszonöt a kedves és nincs fétise.*
- A huszonöt az már egy elég érett kor. Addigra nagyjából megkomolyodik az ember. A fétisre meg csak annyit mondanék, hogy én is csak nemrég fedeztem fel a sajátomat. ~ Majd meglátjuk! ~* Mosolyog magában, bár azt még nem tudhatja, hogy lesz rá ideje. Mondjuk a kacsintás ígéretes. Na ezután a kérdése után csak úgy elkezd dőlni a beszéd a szőkéből. Ez azt jelentheti, hogy jó kérdéseket tett fel. Nem szól ő közbe, csak figyel és tanul. Néha megemeli a szemöldökét vagy felkuncog, de amúgy nem szól bele.*
- Huh! Neked aztán jó nagy tüdőd van. Na hol is kezdjem? Ja meg is van. Szóval, már az is sértő, hogy megkérdezed, hogy tudok-e olvasni. Persze, hogy tudok. Hát én ilyen tudatlan kőbunkónak nézek ki?* Kicsit be is durcázik, de aztán folytatja.*
- Te aztán szépen kiveséztél. Viszont kihagytad, hogy milyen romantikus vagyok.* Vihog fel egy kicsit.*
- Amúgy meg nem vagyok hisztis és azzal a tollseprűvel sincs semmi bajom. Tényleg ferde a szemöldököm? Nem is figyeltem még fel rá. Amíg nem a hajlamom ferde, addig nem baj. A hajam meg, hát tényleg elég sűrű. Az meg, hogy mennyire vagyok jó fogás könnyedén kideríthető. Megfogatsz ahol, csak akarsz.* Azt már nem teszi, hozzá, hogy tudna javasolni pár kiemelt testrész erre a célra. Így is megkapta, hogy perverz.*
- A többi nagyjából passzol, szóval ügyes kislány vagy.* Hist is érezni kezdi azt, amit Naz, mert a kosár tartalma után kérdezősködik.*
- Akár az is lehet benne, de hát a randinak vége. Most az a rész következik, hogy jönnek a kannibálok.* Jön a lány hajós poénjával, miközben ő is kifelé veszi az irányt a vízből. Ő nem siet, így aztán úgy ahogy van leheveredik a meleg homok partra. Már nyúlna a lány a vörös ruhájáért, amikor Naz odakiált neki.*
- Én nem tenném a helyedben. Tudod a só és bőr nem igazán szeretik egymást. Ha azt most felveszed, akkor pirosra fogod dörzsölni magad. Nem véletlen a két vödör víz.* Azzal feltápászkodik és elindul az egyik vödör felé. Tiszta homok az egész teste, de nem túlzottan izgatja vele magát. Igazi kis szemét, mert megvárta, hogy megtörölje magát a lány, így aztán kezdheti elölről, de hát ha olyan jó nézni.*
- Ha jól sejtem, akkor most el kéne fordulnom. De ha szeretnéd, akkor rád boríthatom én is.* Az utóbbinak örülne jobban, de valószínűleg erre nem fog sor kerülni. Amint lehetősége nyílik rá újra élvezettel fogja nézni Hist szárítkozását. Ha végzet magára borítja a maradék vizet.*
- Leveszem a gatyám. Ha akarod nézheted is.* Nem hiszi, hogy nézni fogja, de ha igen hát az sem fogja zavarni. Mondjuk akkor biztos a fejéhez vágja, hogy perverz. A bőre hamar szárad így aztán nem is törülgeti nagyon. Hamar magára kapja a ruciját.*
- Szóval éhes vagy? Hát én is. Na gyere együnk valamit.* Kezébe veszi a kis kosarat. Felnyitja és kihúz belőle egy sárga rózsát.*
- Bár ezt is meglehet enni, de nem ajánlanám. Parancsolj, ez a tiéd.* Kíváncsi milyen reakciót vált ki belőle ezzel. Ezután egy füvesebb részen leterít egy kockás terítőt és arra kezdi el kipakolni a batyukat. Meg a két üveg bort a hozzájuk tartozó pohárral egyetemben. A batyukat felbontva két puha cipó, sajt egy kis sonka, pár szem pogácsa és négy alma is előkerül.*
- Nem tudtam, hogy mit szeretsz, ezért kétféle bort vettem. Az édes vöröset és az édes fehéret. Úgy egyél, hogy maradjon egy kis hely még, mert talán akad még itt valami, de az titok.* Abból a borból bont, amelyikből Hist kér. Aztán felteszi a költői kérdést.*
- Kést adjak?* Nagyon vigyorog, de ettől még elő veszi a két kicsi kést.*
- Jó étvágyat!* Azzal ő maga neki is lát enni. Az első két falat után szólal meg, de nem teli szájjal.*
- Én is kielemeztelek ám téged. Szeretnéd hallani?
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-30 08:32:24
Üzenet elküldve: 2020-10-30 08:32:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Határozottan kijelentem, hogy nincs szükségem a kezeidre. Sőt, ha már itt tartunk el kell, hogy szomorítsalak. Tudtommal erre mindenki képes *Erai elégedett mosollyal fordul el a férfitől míg az tovább beszél s csoda, hogy meg is hallja azt a nő, mert annyira elengedte, már magát a hullámok közötti lebegésben. Fel sem kel inkább onnan helyből válaszol a férfinak. *
- Vannak ígéretek amiket sosem fogsz megélni. Hacsak nem élsz tízezer évet. *a szőke játékos nevetése szépen felcsendül és vissza lépdel a férfi mellé is. *
- Akkor sem engedem ki a hajam, nem győzhetsz meg. Így is elég dögös vagyok. Illetve fogalmam sincs mit gondolsz rólam, de nem szoktam meztelenül lubickolni bármilyen női egyeddel. Sőt szerintem nagyon beszélgetni sem. Túl sok körülöttem a hím, ha belegondolok. Bár a legtöbbjük házas. *Amikor a másik prüszkölni kezd és fintorogni Hist, már tudja, hogy a terve bizony betalált a férfinál. A másik szavaira, csak megrázza a fejét, de nem tesz hozzá többet, hiszen a másik „megtanulta” a leckét, bár ezt a szöszi erősen kétli. *
- Mennyinek nézel? *A nő kíváncsian felvonja a szemöldökét a másik kérdésére és miután az tippelt újból szóhoz fog immáron a válasszal. *
- 25, de nagyon erős a késztetés, hogy 24-et mondjak. Nincs fétisem, csak te vagy ilyen elvetemült őrült! Viszont természetesen én is megszoktam nézni egy- két szép vonást vagy bármi is legyen az. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy különösebben egy dolog önmagában feltudná izgatni a kedélyeim. Akkor jó, ha minden vonzó. *kacsint a férfira félig komoly félig vicceskedő válasza után, de a következő kérdés őt magát is elgondolkodtatja. *
- Semmivel és mindennel. Dolgoztam, már írnokként egy vak tudós mellett, segítettem pár éve egy jó esztendőig madarat szelídíteni, tanítottam elég hosszú ideig gyerekeknek késdobálást, de szakmám igazából nincs. Tanulhattam, de azt már nem tehettük meg, hogy bárminek is menjek. Bár szerintem én bárhol eltudnék dolgozni, kivéve örömlányként, úgyhogy kitudja. Tanítani kimondottan szeretek, szerintem ez áll a legközelebb hozzám és jó bevétel is. Tényleg! Te tudsz olvasni? Tudom most te kérdezel, de kíváncsi vagyok, ha már eszembe jutott. Hogy mit gondolok rólad, ez nehéz. Tényeket mondjak, hogy szerintem milyen vagy vagy, csak ami rossznak és jónak tűnik? Hm, mindegy mondom ami eszembe jut! Perverz vagy, mint minden férfi, ezen meg sem lepődök, csak van egy, olyan vonásod ami miatt ezeket ki is mondod. Ez talán bunkóvá is tesz néha, de másfelől magabiztosságot sugároz. Nem tudom eldönteni vannak e erkölcseid, de inkább a nem felé hajlok. Nagy szerencséd, hogy józanul alapvetően nem vagy erőszakos. Viszont biztos vagyok benne, hogy könnyen vagy hisztis, szegény madaramat is utálod. Azt mondtam, már hogy jó a farod, több erkölccsel egész jó fogás lennél. Viszont a szemöldököd kicsit ferde, az irritáló lehet. Valószínűleg jó szerető vagy, de nem érzek mérhetetlen késztetést arra, hogy erről komolyabb tapasztalatom legyen, úgyhogy ne örülj. Sok hajad van férfi létedre is, így valószínűleg az idős éveidre is bőven fog még maradni, ez tényleg jó genetika. A vicceid egész jók, de túl nyers vagy. Ami meglepett, hogy tudsz komoly is lenni. Ez elég őszinte volt? Most örülhetsz! *Fújja ki magát a lány és a part felé lépdel fáradt, de tényleg nagyon fáradt tüdővel. *
- Abban a kosárban mondd, hogy étel van! Enni akarok! *Kiáltja oda a férfinak és közben bontja ki a haját szép lassan csavargatva, ahogy a talpa alatt a hullámokat felváltja a meleg homok. A pólója teljesen rátapad, így kénytelen ázottan a pokrócát keresgélni amit törülközésre hozott, és végül azzal maga körül csúsztatja le a pólóját és kapja vissza a piros ruhát kissé ügyetlenkedve, de legalább nem a férfi szemei előtt. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Határozottan kijelentem, hogy nincs szükségem a kezeidre. Sőt, ha már itt tartunk el kell, hogy szomorítsalak. Tudtommal erre mindenki képes *Erai elégedett mosollyal fordul el a férfitől míg az tovább beszél s csoda, hogy meg is hallja azt a nő, mert annyira elengedte, már magát a hullámok közötti lebegésben. Fel sem kel inkább onnan helyből válaszol a férfinak. *
- Vannak ígéretek amiket sosem fogsz megélni. Hacsak nem élsz tízezer évet. *a szőke játékos nevetése szépen felcsendül és vissza lépdel a férfi mellé is. *
- Akkor sem engedem ki a hajam, nem győzhetsz meg. Így is elég dögös vagyok. Illetve fogalmam sincs mit gondolsz rólam, de nem szoktam meztelenül lubickolni bármilyen női egyeddel. Sőt szerintem nagyon beszélgetni sem. Túl sok körülöttem a hím, ha belegondolok. Bár a legtöbbjük házas. *Amikor a másik prüszkölni kezd és fintorogni Hist, már tudja, hogy a terve bizony betalált a férfinál. A másik szavaira, csak megrázza a fejét, de nem tesz hozzá többet, hiszen a másik „megtanulta” a leckét, bár ezt a szöszi erősen kétli. *
- Mennyinek nézel? *A nő kíváncsian felvonja a szemöldökét a másik kérdésére és miután az tippelt újból szóhoz fog immáron a válasszal. *
- 25, de nagyon erős a késztetés, hogy 24-et mondjak. Nincs fétisem, csak te vagy ilyen elvetemült őrült! Viszont természetesen én is megszoktam nézni egy- két szép vonást vagy bármi is legyen az. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy különösebben egy dolog önmagában feltudná izgatni a kedélyeim. Akkor jó, ha minden vonzó. *kacsint a férfira félig komoly félig vicceskedő válasza után, de a következő kérdés őt magát is elgondolkodtatja. *
- Semmivel és mindennel. Dolgoztam, már írnokként egy vak tudós mellett, segítettem pár éve egy jó esztendőig madarat szelídíteni, tanítottam elég hosszú ideig gyerekeknek késdobálást, de szakmám igazából nincs. Tanulhattam, de azt már nem tehettük meg, hogy bárminek is menjek. Bár szerintem én bárhol eltudnék dolgozni, kivéve örömlányként, úgyhogy kitudja. Tanítani kimondottan szeretek, szerintem ez áll a legközelebb hozzám és jó bevétel is. Tényleg! Te tudsz olvasni? Tudom most te kérdezel, de kíváncsi vagyok, ha már eszembe jutott. Hogy mit gondolok rólad, ez nehéz. Tényeket mondjak, hogy szerintem milyen vagy vagy, csak ami rossznak és jónak tűnik? Hm, mindegy mondom ami eszembe jut! Perverz vagy, mint minden férfi, ezen meg sem lepődök, csak van egy, olyan vonásod ami miatt ezeket ki is mondod. Ez talán bunkóvá is tesz néha, de másfelől magabiztosságot sugároz. Nem tudom eldönteni vannak e erkölcseid, de inkább a nem felé hajlok. Nagy szerencséd, hogy józanul alapvetően nem vagy erőszakos. Viszont biztos vagyok benne, hogy könnyen vagy hisztis, szegény madaramat is utálod. Azt mondtam, már hogy jó a farod, több erkölccsel egész jó fogás lennél. Viszont a szemöldököd kicsit ferde, az irritáló lehet. Valószínűleg jó szerető vagy, de nem érzek mérhetetlen késztetést arra, hogy erről komolyabb tapasztalatom legyen, úgyhogy ne örülj. Sok hajad van férfi létedre is, így valószínűleg az idős éveidre is bőven fog még maradni, ez tényleg jó genetika. A vicceid egész jók, de túl nyers vagy. Ami meglepett, hogy tudsz komoly is lenni. Ez elég őszinte volt? Most örülhetsz! *Fújja ki magát a lány és a part felé lépdel fáradt, de tényleg nagyon fáradt tüdővel. *
- Abban a kosárban mondd, hogy étel van! Enni akarok! *Kiáltja oda a férfinak és közben bontja ki a haját szép lassan csavargatva, ahogy a talpa alatt a hullámokat felváltja a meleg homok. A pólója teljesen rátapad, így kénytelen ázottan a pokrócát keresgélni amit törülközésre hozott, és végül azzal maga körül csúsztatja le a pólóját és kapja vissza a piros ruhát kissé ügyetlenkedve, de legalább nem a férfi szemei előtt. *
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-10-29 20:12:35
Üzenet elküldve: 2020-10-29 20:12:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Még szép, hogy értékeli a lány humorát. Hozzá van már szokva az ennél erősebb humorhoz is. Hist humora azokhoz képest visszafogott, de mégis eléggé ütős. Ellenben Nazron nagyon ügyel, hogy még véletlenül se poénkodjék túl erősen vagy nyersen.*
- Nos van egy nagyon is jó módszerem az ilyesmire. A kezemet használom ilyenkor. Nekem különleges kezem van tudja kedves Histerainay kisasszony. Tapintásból megtudom határozni, hogy mennyire jó az a fenék. Bemutassam?* Teszi fel a kérdést. Ellenben a később kifejezésen rögtön kap.*
- A később azt jelenti, hogy kapok majd rá lehetőséget. Lényegében egy ígéret.* Emeli meg újfent kétszer a szemöldökét. Sajnos a fenék téma feljebb csúszik egészen a hajig.*
- Én örülnék, ha mégis kiengednéd. Nagyon dögösen állna és jobban beszívná az tenger illatát is. Majd megszárad az magának.* Hízeleg, mert igazán csodás lenne az a kiengedett haj a vízben.*
- Nem is lenne rossz, ha összekevernél egy lánnyal. Akkor meztelenül lubickolhatnánk.* Vigyorog továbbra is, főleg, ha valami perverz dolgon kell gondolkodni. Ezután húzza olyan csúnyán a lányt. Terve még jobban sül el, mert amikor nyitja Hist a száját, akkor kapja telibe a víz. Eszébe se jutna, hogy esetleg olyan komisz lesz a szöszi, hogy ezt majd vissza adja. Főleg nem azután, hogy lent úszkálnak a mélyben. Így aztán pont ugyan úgy jár, mint néhány perccel korábban a késdobáló. Még az orrába is jut a vízből, így aztán elkezd egy kicsit prüszkölni és közben fintorog, de jó rendesen.*
- Annak a madárnak éles a karma és a csőre. Ráadásul szerintem engem nem szeret. Te szintén elég veszedelmes tudsz lenni. Tapasztaltam már többször is. Mellesleg egyszer majdnem volt már halálközeli élményem a veled való találkozáson kívül is. Az sokkal rosszabb volt, mint a tiéd. Megtanultam a leckét.* Ez teljesen igaz is, mert még egyszer a barikádnál álló mélységit is meglátogatta. Lisé is veszedelmes és most meg itt van a szöszke. Tetszik neki, hogy olyan sokat nyújtogatja a kis nyelvecskéjét Erai. Olyan mulatságos látványt nyújt. Igazán élettel teli lány, pedig tegnap eléggé fancsali volt az ábrázata. Na, de eljött az ideje a bombának, aminek a végén a lány mögött bukkan fel. Nem akart túlságosan tolakodó lenni, ezért is bökte csak meg. Nagyon meglepődhetett a lány mert a keze a hasán csattan, ami elől itt a vízben esélye sincs elugrani. El is távolodik tőle a lány, majd aztán a víz alá bukik. Követi példáját, így aztán egymás közelében úsznak. A hasra ütés csak meglepte, de annyira nem okozott neki fájdalmat. Cserébe felírja az apró sérelmek listájára, amivel poénkodós zsarolásokat lehet végrehajtani. Feljőve lehetőséget kap kérdezni, ami azért nagy szó.*
- Négy kérdés egymás után? Hát jó. Hány éves vagy?* Kezdi egy rutin kérdéssel, addig gondolkodik a többin.*
- Van valamilyen fétised? Erre nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.* Ő már tudja a fiúét, szóval ezért is kíváncsiskodik.*
- Mivel keresed a kenyered? Néha olyan kijelentéseket teszel, hogy nem tudom eldönteni.* Már csak egy van, ha a fétisre is válaszolt.*
- Mit gondolsz rólam? Ne kímélj!* Talán leginkább az utolsó kérdésre kíváncsi a legjobban.*
* Még szép, hogy értékeli a lány humorát. Hozzá van már szokva az ennél erősebb humorhoz is. Hist humora azokhoz képest visszafogott, de mégis eléggé ütős. Ellenben Nazron nagyon ügyel, hogy még véletlenül se poénkodjék túl erősen vagy nyersen.*
- Nos van egy nagyon is jó módszerem az ilyesmire. A kezemet használom ilyenkor. Nekem különleges kezem van tudja kedves Histerainay kisasszony. Tapintásból megtudom határozni, hogy mennyire jó az a fenék. Bemutassam?* Teszi fel a kérdést. Ellenben a később kifejezésen rögtön kap.*
- A később azt jelenti, hogy kapok majd rá lehetőséget. Lényegében egy ígéret.* Emeli meg újfent kétszer a szemöldökét. Sajnos a fenék téma feljebb csúszik egészen a hajig.*
- Én örülnék, ha mégis kiengednéd. Nagyon dögösen állna és jobban beszívná az tenger illatát is. Majd megszárad az magának.* Hízeleg, mert igazán csodás lenne az a kiengedett haj a vízben.*
- Nem is lenne rossz, ha összekevernél egy lánnyal. Akkor meztelenül lubickolhatnánk.* Vigyorog továbbra is, főleg, ha valami perverz dolgon kell gondolkodni. Ezután húzza olyan csúnyán a lányt. Terve még jobban sül el, mert amikor nyitja Hist a száját, akkor kapja telibe a víz. Eszébe se jutna, hogy esetleg olyan komisz lesz a szöszi, hogy ezt majd vissza adja. Főleg nem azután, hogy lent úszkálnak a mélyben. Így aztán pont ugyan úgy jár, mint néhány perccel korábban a késdobáló. Még az orrába is jut a vízből, így aztán elkezd egy kicsit prüszkölni és közben fintorog, de jó rendesen.*
- Annak a madárnak éles a karma és a csőre. Ráadásul szerintem engem nem szeret. Te szintén elég veszedelmes tudsz lenni. Tapasztaltam már többször is. Mellesleg egyszer majdnem volt már halálközeli élményem a veled való találkozáson kívül is. Az sokkal rosszabb volt, mint a tiéd. Megtanultam a leckét.* Ez teljesen igaz is, mert még egyszer a barikádnál álló mélységit is meglátogatta. Lisé is veszedelmes és most meg itt van a szöszke. Tetszik neki, hogy olyan sokat nyújtogatja a kis nyelvecskéjét Erai. Olyan mulatságos látványt nyújt. Igazán élettel teli lány, pedig tegnap eléggé fancsali volt az ábrázata. Na, de eljött az ideje a bombának, aminek a végén a lány mögött bukkan fel. Nem akart túlságosan tolakodó lenni, ezért is bökte csak meg. Nagyon meglepődhetett a lány mert a keze a hasán csattan, ami elől itt a vízben esélye sincs elugrani. El is távolodik tőle a lány, majd aztán a víz alá bukik. Követi példáját, így aztán egymás közelében úsznak. A hasra ütés csak meglepte, de annyira nem okozott neki fájdalmat. Cserébe felírja az apró sérelmek listájára, amivel poénkodós zsarolásokat lehet végrehajtani. Feljőve lehetőséget kap kérdezni, ami azért nagy szó.*
- Négy kérdés egymás után? Hát jó. Hány éves vagy?* Kezdi egy rutin kérdéssel, addig gondolkodik a többin.*
- Van valamilyen fétised? Erre nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.* Ő már tudja a fiúét, szóval ezért is kíváncsiskodik.*
- Mivel keresed a kenyered? Néha olyan kijelentéseket teszel, hogy nem tudom eldönteni.* Már csak egy van, ha a fétisre is válaszolt.*
- Mit gondolsz rólam? Ne kímélj!* Talán leginkább az utolsó kérdésre kíváncsi a legjobban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045