Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-22 13:20:09
Üzenet elküldve: 2021-11-22 13:20:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal hallgatja a volt kalóz és a lány beszámolóját. Hogy neki igaza van azzal tisztában van. Bár ránézésre könnyű róla elképzelni, de nem hülye. A hajóra felérve látszólag egykedvűen áll. Támadásnak nem mutatja semmi jelét. Még csak megfigyel. A többiek beszélnek, a kalapos és a legénysége bizonytalan. A lány is közbeszól valami ötlettel. Egyelőre őt még nem ismeri az ork így fogalma sincs mire számíthat tőle. Hülyeséget nem mond. De annyit pont igen amiért Zopal számon lesz kérve. Persze nem jön zavarba. Megszokott egykedvű stílusában válaszol.*
-Azt, mondta kell neki a hajótok és győzzelek meg az életem árán. Abból kitaláltam és nem bírom azokat akik ugráltatni próbálnak. Főleg ha azok a halálistenhez tartoznak. Ti honnan szedtétek azt?
*Kérdez vissza. Míg nem támadnak rá addig nem mozdul, de csatabárdja a kezében van egyelőre fejével a földön pihenve.*
*Zopal hallgatja a volt kalóz és a lány beszámolóját. Hogy neki igaza van azzal tisztában van. Bár ránézésre könnyű róla elképzelni, de nem hülye. A hajóra felérve látszólag egykedvűen áll. Támadásnak nem mutatja semmi jelét. Még csak megfigyel. A többiek beszélnek, a kalapos és a legénysége bizonytalan. A lány is közbeszól valami ötlettel. Egyelőre őt még nem ismeri az ork így fogalma sincs mire számíthat tőle. Hülyeséget nem mond. De annyit pont igen amiért Zopal számon lesz kérve. Persze nem jön zavarba. Megszokott egykedvű stílusában válaszol.*
-Azt, mondta kell neki a hajótok és győzzelek meg az életem árán. Abból kitaláltam és nem bírom azokat akik ugráltatni próbálnak. Főleg ha azok a halálistenhez tartoznak. Ti honnan szedtétek azt?
*Kérdez vissza. Míg nem támadnak rá addig nem mozdul, de csatabárdja a kezében van egyelőre fejével a földön pihenve.*
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-22 12:22:19
Üzenet elküldve: 2021-11-22 12:22:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A csónakban van lehetőség átbeszélni a fejleményeket míg eleveznek a Fényig. Aztán visszatérnek a hajóra egy rövid megbeszélés után, ahol valóban a kalapos és pár fegyveres várják őket. A kötéllétrán felmászva aztán ott állhatnak előttük.
Az ork a többiekre hagyja a beszédet, Svornt kezdi is, bajtársként hivatkozva Zopalra. A kalapos és a társai bizalmatlanul méregeti őt, de egyelőre nem szól semmit. A tervekről nem mond semmit, csak egy fáradt sóhajjal kezd, ám amikor belekezdene, Daesys megelőzi az ötletével. Az elhangzottakra a kalapos a lányra néz, összevonja szemöldökét, majd kétkedéssel a hangjában szólal meg.*
- És a "kopasz" honnan tudja ezt? *Kérdi Zopal felé fordulva.
A hármas láthatja, hogy a kalapos mögött többen is összesúgnak, van, aki bólogat, talán az ötlet nyerte el a tetszését, hogy a lakatlannak tűnő szigeten hagyják a bestiát, hisz itt valóban nem árthat senkinek és ha elmenni sem tud, akkor a problémát is megoldották. Ám meglehet, hogy a kalapos nem elégszik meg azzal, hogy magára hagyja a szörnyet a börtönévé váló szigeten, hanem tényleg el akarja pusztítani.
A kalapos egyelőre válaszra vár, mert Daesys ötlete több kérdést felvet. Honnan tud Zopal arról, hogy a szörny nem tudja elhagyni a szigetet?*
*A csónakban van lehetőség átbeszélni a fejleményeket míg eleveznek a Fényig. Aztán visszatérnek a hajóra egy rövid megbeszélés után, ahol valóban a kalapos és pár fegyveres várják őket. A kötéllétrán felmászva aztán ott állhatnak előttük.
Az ork a többiekre hagyja a beszédet, Svornt kezdi is, bajtársként hivatkozva Zopalra. A kalapos és a társai bizalmatlanul méregeti őt, de egyelőre nem szól semmit. A tervekről nem mond semmit, csak egy fáradt sóhajjal kezd, ám amikor belekezdene, Daesys megelőzi az ötletével. Az elhangzottakra a kalapos a lányra néz, összevonja szemöldökét, majd kétkedéssel a hangjában szólal meg.*
- És a "kopasz" honnan tudja ezt? *Kérdi Zopal felé fordulva.
A hármas láthatja, hogy a kalapos mögött többen is összesúgnak, van, aki bólogat, talán az ötlet nyerte el a tetszését, hogy a lakatlannak tűnő szigeten hagyják a bestiát, hisz itt valóban nem árthat senkinek és ha elmenni sem tud, akkor a problémát is megoldották. Ám meglehet, hogy a kalapos nem elégszik meg azzal, hogy magára hagyja a szörnyet a börtönévé váló szigeten, hanem tényleg el akarja pusztítani.
A kalapos egyelőre válaszra vár, mert Daesys ötlete több kérdést felvet. Honnan tud Zopal arról, hogy a szörny nem tudja elhagyni a szigetet?*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-21 22:44:56
Üzenet elküldve: 2021-11-21 22:44:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Mennyivel könnyebb lenne gyűlölni... Mennyivel könnyebb volt úgy gyűlölni, hogy nem volt a közelében. Elég volt csak egy kicsit megkaprirgálni a hitvány árulás emlékét, és máris hamuvá omlott minden kétely a fájón mardosó lángokban.
Most is igyekszik annak az álnok kis szukának látni, aki, de akármennyire akar, nem tud csak úgy elsiklani afelett, amit a pimasz, zöld szemek mélyén lát: Daya is csak ember.
~Frászt! Egy nagy büdös francot! Legyen eszed, Nolen!~
Megfeszül az állkapcsa. A helyén kell kezelnie a wegtoreni cafkát vagy újra megjárja, ebben biztosabb akárminél.*
- Ez nem tartozik rád, picinyem. Eszem ágában sincs az orrodra kötni *húzódik gonosz vigyor a Velasco'rra képére, amikor a lány az információik forrását kezdi pedzegetni.* - Talán igen, talán nem *rebben Nolen szemöldöke pimaszul, bármelyik zugzsugás svindlert megszégyenítő talányossággal.* - Gondolod olyan aljadék féreg, hogy így eláruljon? Meglehet, hiszen wegtoreni. *Le se tagadhatná, mennyire élvezi, hogy az akasztják a hóhért fricskáival élezheti a nyelvét a másikon.*
- Visszakapod a fegyvereidet. *Megforgatja a szemét, mintha ezen az apróságon semmi nem múlna. Egyáltalán nem tart jobban a lánytól pár bökővel felcicomázva. (De igen. Na nem azért, mert Nolenar annyira hitvány fegyverforgató lenne.)*
- Rendben *egyezik bele a kitételbe, amire tulajdonképpen eléggé számított. Ám Daya ennél tovább megy és ezúttal már a határokat feszegeti. A búgó hangon duruzsoló szavak rosszabbak a sebbe hintett sónál. A Velasco'rra jobbja hirtelen mozdul, de nem kedélyes kézrázásra. A lány torkára szorít. Most nem kell keresgélnie a dühét. Ennek bizony a fele sem tréfa.*
- _NE_ HERGELJ! *Indulattól csikordulnak a szavak, s bár erejüket igyekszik visszafojtani, a környéken sertepertélő matrózok így is megtorpannak egy pillanatra a munkában. Morntól megszokták, de Nolenart ritkán látni ilyennek.*
- Nem voltak olyanok, hogy régi szép idők és te meg én. *Bármi is volt, az hazugság volt, ami miatt kis híján odavesztek a fivéreivel, ami miatt az apja elvesztette egyik szeme világát és annak a kurafinak a fogja lett.
Elmarja Dayától a pipát, sarkon fordul és elindul visszafelé.*
- Kapkodd magad! Legyünk túl ezen, aztán visszatakarodhatsz a pöcegödörbe ahonnan előmásztál a komáiddal együtt.
*Öles léptekkel halad, egyenesen a kabinjába, ami jóval tágasabb és kényelmesebb, mint amit a két wegtoreni kapott. Nolen lezökken az asztala mögé a gazdagon faragott székbe, előveszi a fiókból a rumot meg egy poharat és tölt. Nem kellene most innia, de ha ezt most nem gurítja le, még olyat tesz, amit talán megbánna, talán nem.
Remélhetőleg Dayaneer is követi, de ami fontosabb, remélhetőleg felfogja, hogy most jobb, ha kicsit csendben marad. Legalább míg Nolen gallér mögé küld két pohárnyi karcos, kikötői szeszt.
A szék mellé támasztott fekete botot mustrálgatja. Fel sem tűnt, hogy ilyen magától értetődően hurcolja magával. A felismerés kicsit visszazökkenti a fortyogó indulatok közül, de még azért kell neki pár minutum, hogy valamelyest lenyugodjon.*
*Mennyivel könnyebb lenne gyűlölni... Mennyivel könnyebb volt úgy gyűlölni, hogy nem volt a közelében. Elég volt csak egy kicsit megkaprirgálni a hitvány árulás emlékét, és máris hamuvá omlott minden kétely a fájón mardosó lángokban.
Most is igyekszik annak az álnok kis szukának látni, aki, de akármennyire akar, nem tud csak úgy elsiklani afelett, amit a pimasz, zöld szemek mélyén lát: Daya is csak ember.
~Frászt! Egy nagy büdös francot! Legyen eszed, Nolen!~
Megfeszül az állkapcsa. A helyén kell kezelnie a wegtoreni cafkát vagy újra megjárja, ebben biztosabb akárminél.*
- Ez nem tartozik rád, picinyem. Eszem ágában sincs az orrodra kötni *húzódik gonosz vigyor a Velasco'rra képére, amikor a lány az információik forrását kezdi pedzegetni.* - Talán igen, talán nem *rebben Nolen szemöldöke pimaszul, bármelyik zugzsugás svindlert megszégyenítő talányossággal.* - Gondolod olyan aljadék féreg, hogy így eláruljon? Meglehet, hiszen wegtoreni. *Le se tagadhatná, mennyire élvezi, hogy az akasztják a hóhért fricskáival élezheti a nyelvét a másikon.*
- Visszakapod a fegyvereidet. *Megforgatja a szemét, mintha ezen az apróságon semmi nem múlna. Egyáltalán nem tart jobban a lánytól pár bökővel felcicomázva. (De igen. Na nem azért, mert Nolenar annyira hitvány fegyverforgató lenne.)*
- Rendben *egyezik bele a kitételbe, amire tulajdonképpen eléggé számított. Ám Daya ennél tovább megy és ezúttal már a határokat feszegeti. A búgó hangon duruzsoló szavak rosszabbak a sebbe hintett sónál. A Velasco'rra jobbja hirtelen mozdul, de nem kedélyes kézrázásra. A lány torkára szorít. Most nem kell keresgélnie a dühét. Ennek bizony a fele sem tréfa.*
- _NE_ HERGELJ! *Indulattól csikordulnak a szavak, s bár erejüket igyekszik visszafojtani, a környéken sertepertélő matrózok így is megtorpannak egy pillanatra a munkában. Morntól megszokták, de Nolenart ritkán látni ilyennek.*
- Nem voltak olyanok, hogy régi szép idők és te meg én. *Bármi is volt, az hazugság volt, ami miatt kis híján odavesztek a fivéreivel, ami miatt az apja elvesztette egyik szeme világát és annak a kurafinak a fogja lett.
Elmarja Dayától a pipát, sarkon fordul és elindul visszafelé.*
- Kapkodd magad! Legyünk túl ezen, aztán visszatakarodhatsz a pöcegödörbe ahonnan előmásztál a komáiddal együtt.
*Öles léptekkel halad, egyenesen a kabinjába, ami jóval tágasabb és kényelmesebb, mint amit a két wegtoreni kapott. Nolen lezökken az asztala mögé a gazdagon faragott székbe, előveszi a fiókból a rumot meg egy poharat és tölt. Nem kellene most innia, de ha ezt most nem gurítja le, még olyat tesz, amit talán megbánna, talán nem.
Remélhetőleg Dayaneer is követi, de ami fontosabb, remélhetőleg felfogja, hogy most jobb, ha kicsit csendben marad. Legalább míg Nolen gallér mögé küld két pohárnyi karcos, kikötői szeszt.
A szék mellé támasztott fekete botot mustrálgatja. Fel sem tűnt, hogy ilyen magától értetődően hurcolja magával. A felismerés kicsit visszazökkenti a fortyogó indulatok közül, de még azért kell neki pár minutum, hogy valamelyest lenyugodjon.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-20 19:56:22
Üzenet elküldve: 2021-11-20 19:56:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Az álnok zöld pillantások minduntalan kutatják a bosszankodás aprócska jeleit a szakállas arcon. Ha már ilyen nyilvánvalóan kilátástalan a helyzete, legalább egy kis öröm jusson neki. És mi sem derítené jelenleg jobb kedvre, mint a másik idegesítése. Talán egy kis dohány.
Tolvajlásának következő célpontjává így hát szintén az egyik zsebben lapuló tubákosszelence válik, hogy aztán hallgatva a kikötői szavait rutinos mozdulatokkal tömködni kezdje az elorozott pipát. Műveletei közben szeme sem rebben, csupán az elhangzó kicsikémen rándul egyet szája sarka, de a továbbiakban még csak fel sem pillant a férfira.
Minden szót tökéletesen hall és ért persze, de ha bárki most arcát fürkészné, nem tudná megmondani, hogy egyáltalán figyel-e.
Ó, pedig még mennyire, hogy figyel és a hallottaktól minden egyes mondattal idegesebb lesz. Világossá válik számára, hogy Cressys bizony aljas módon titkolózik előtte. Valahol mindig is sejtette, hogy így van, bármennyire tagadta örökké esküdözve az igric, ez az első alkalom azonban, hogy nincs itt, hogy kimagyarázhassa. A másik ok, amiért kavarogni kezd gyomra a rá-rátörő méregtől, az a Velasco'rra jólinformáltsága. Azt persze bárki, aki kicsit is figyel a wegtoreni szóbeszédekre tudhatja, hogy a tetovált helyzete nem épp a legfényesebb mostanság odaát. A gondosan eltitkolt piszkos kis ügyeiről Dayan kívül azonban csak egyvalaki tudhatott, egy valaki, aki minden bizonnyal készségesen idenavigálta Cressys ellenségeit. Csak tudná miért...*
- Khaan volt az, nemigaz?
*Csendül fel hangja érzelemmentesen, de azért állkapcsa alig láthatóan megfeszül, miközben kérdez. Nem is érti, hogy nem jött rá korábban. Hát ezért akarta őt elkísérni, arról nem is beszélve, hogy már itt volt ezen az átkozott ladikon, mikor ez a barom idecibálta.* - Ő segített.
*Végre meggyújtja a pipát, elgondolkodva szemléli a horizontot, miközben az első füstfelhőt útjára engedi a sós szellőben. Nem szól egy darabig, csak némán pöfékel megfejthetetlenül, míg végül ismét Nolenarra pillant.*
- Legyen.
*Hiába ellenkezik minden porcikája, próbál a Cressys iránt érzett jócskán megcsorbult hűsége kétségbeesetten hatni rá, mégiscsak beleegyezik. Dacból, csalódottságból és gőgből. Ha őt ilyen könnyen elárulták, úgy ő sem habozik hasonlóképp tenni.*
- De visszakapom a fegyvereimet vagy legalább a tőrömet. *szab feltételt határozottan, mely úgy véli, nem tűnik nagy kérésnek. Még, ha le is szúrna vele valakit, nem lenne hová menekülnie* - És csak te jöhetsz velem.
*A kreol kacsó a kikötő felé nyúl, hogy kézfogással pecsételhessék meg megállapodásukat. Ibrisz tekintete a mandulavágású szemekbe pillant és nem ereszt.*
- Csak te és én, ahogy a régi szép időkben, Nolen. * hangja lágyan búg, főképp, mikor kiejti a férfi nevét, szája sarkában pedig megjelenik egy pimasz mosoly. Nem érzi egyébként magát nyeregben, a legkevésbé sem, ezzel is csak hergelni kívánja a fattyút.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.20 19:58:33
*Az álnok zöld pillantások minduntalan kutatják a bosszankodás aprócska jeleit a szakállas arcon. Ha már ilyen nyilvánvalóan kilátástalan a helyzete, legalább egy kis öröm jusson neki. És mi sem derítené jelenleg jobb kedvre, mint a másik idegesítése. Talán egy kis dohány.
Tolvajlásának következő célpontjává így hát szintén az egyik zsebben lapuló tubákosszelence válik, hogy aztán hallgatva a kikötői szavait rutinos mozdulatokkal tömködni kezdje az elorozott pipát. Műveletei közben szeme sem rebben, csupán az elhangzó kicsikémen rándul egyet szája sarka, de a továbbiakban még csak fel sem pillant a férfira.
Minden szót tökéletesen hall és ért persze, de ha bárki most arcát fürkészné, nem tudná megmondani, hogy egyáltalán figyel-e.
Ó, pedig még mennyire, hogy figyel és a hallottaktól minden egyes mondattal idegesebb lesz. Világossá válik számára, hogy Cressys bizony aljas módon titkolózik előtte. Valahol mindig is sejtette, hogy így van, bármennyire tagadta örökké esküdözve az igric, ez az első alkalom azonban, hogy nincs itt, hogy kimagyarázhassa. A másik ok, amiért kavarogni kezd gyomra a rá-rátörő méregtől, az a Velasco'rra jólinformáltsága. Azt persze bárki, aki kicsit is figyel a wegtoreni szóbeszédekre tudhatja, hogy a tetovált helyzete nem épp a legfényesebb mostanság odaát. A gondosan eltitkolt piszkos kis ügyeiről Dayan kívül azonban csak egyvalaki tudhatott, egy valaki, aki minden bizonnyal készségesen idenavigálta Cressys ellenségeit. Csak tudná miért...*
- Khaan volt az, nemigaz?
*Csendül fel hangja érzelemmentesen, de azért állkapcsa alig láthatóan megfeszül, miközben kérdez. Nem is érti, hogy nem jött rá korábban. Hát ezért akarta őt elkísérni, arról nem is beszélve, hogy már itt volt ezen az átkozott ladikon, mikor ez a barom idecibálta.* - Ő segített.
*Végre meggyújtja a pipát, elgondolkodva szemléli a horizontot, miközben az első füstfelhőt útjára engedi a sós szellőben. Nem szól egy darabig, csak némán pöfékel megfejthetetlenül, míg végül ismét Nolenarra pillant.*
- Legyen.
*Hiába ellenkezik minden porcikája, próbál a Cressys iránt érzett jócskán megcsorbult hűsége kétségbeesetten hatni rá, mégiscsak beleegyezik. Dacból, csalódottságból és gőgből. Ha őt ilyen könnyen elárulták, úgy ő sem habozik hasonlóképp tenni.*
- De visszakapom a fegyvereimet vagy legalább a tőrömet. *szab feltételt határozottan, mely úgy véli, nem tűnik nagy kérésnek. Még, ha le is szúrna vele valakit, nem lenne hová menekülnie* - És csak te jöhetsz velem.
*A kreol kacsó a kikötő felé nyúl, hogy kézfogással pecsételhessék meg megállapodásukat. Ibrisz tekintete a mandulavágású szemekbe pillant és nem ereszt.*
- Csak te és én, ahogy a régi szép időkben, Nolen. * hangja lágyan búg, főképp, mikor kiejti a férfi nevét, szája sarkában pedig megjelenik egy pimasz mosoly. Nem érzi egyébként magát nyeregben, a legkevésbé sem, ezzel is csak hergelni kívánja a fattyút.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.20 19:58:33
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-06 17:27:49
Üzenet elküldve: 2021-11-06 17:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Nolen kezd egy kissé feszült lenni és ezen még a zsebében történő, kevéssé diszkrét matatás se tud sokat javítani. Ha ezt az ügyet nem tudják kedvezően lezárni, biztos, hogy az apja őrá bízza, hogy végezzen wegtoreni csitrivel. Elvárná ezt a gesztust, hogy legalább valamennyire kiköszörülje a csorbát, de valószínűleg bármelyik másik Velasco'rra fiú sokkal kevesebb tépelődéssel lenne túl rajta. Volt idő, amikor talán Nolen is. Messzemenőkig hazugság lenne azt állítani, hogy megbocsátotta a történteket, de, mondjuk úgy, ülepedtek már benne az érzések.
A pipa elorzására csak elhúzza kissé a száját. Akármilyen pengeélen táncolnak is, a wegtoreni kacsók tapogatózása nem hagyta hidegen. Bár le lehetne tagadni az ilyesmit! Bár tudna parancsolni az ilyesminek! Szóval inkább nem ugrál. Hagyja, hogy a lány kirabolja... megint, és ő végre visszanyerhesse egy kicsit az uralmat a vére áramlása felett.*
- Nézd *sóhajt nagyot a közjáték után és ezúttal tényleg komolyra fordítja a szót.* - Elmondom, mi a helyzet, aztán döntesz és onnantól nem érdekel a szájalásod, kicsikém, megértetted? *Csikordulnak a fogai, mert nagyon nincs ínyére a helyzet, sem az, hogy a lány azt hiszi, még mindig van választása.*
- Mindketten tudjuk, hogy az a görény főnököd nem rábeszél. Sosem! Az ő módszerei mocskosak és körmönfontak. Tudom, hogy ennek az egésznek semmi köze a Viharfiakhoz, ha csak nem annyi, hogy nélkülünk aligha jutott volna át a területükön azért, amit akar. Azért, ami ezen a szigeten van. Tudom, hogy Cressyst szorongatják a földijei, mert még wegtoreni mércével mérve is mocskos ügyei vannak, mégpedig olyanok, amit nem néznének el neki. Szóval az ok, amiért itt vagyunk, az igazi ok, hogy eltüntesse a bizonyítékot.
*Mondhatni, a sors a kezükre játszotta a wegtoreni kurafit, de a dolog azért messze nem ilyen egyszerű.*
- Hasznos vagy? Igen. De csak ha segítesz. Szóval tedd magad haszossá! Ha Cressys nem is mondta el neked, miről is van szó, ha nem is veled akarja visszavitetni, vagy végleg megszabadulni tőle, neked van a legjobb esélyed rájönni, mit keresünk. Mentsd meg magad! Vedd el Cressys üzletét, mit bánom én, és megúszod némi sáp fizetésével, néhány szívességgel a jövőben *húzza fel a vállait. Igen, az elég kikerülhetetlen tény, hogy Antorac Velasco'rra nem szívesen engedi el, aminek már egyszer a torkára markolt.*
- A gazdádnak vége. Így vagy úgy. A kérdés csak annyi, hogy követed-e.
*Nolen kezd egy kissé feszült lenni és ezen még a zsebében történő, kevéssé diszkrét matatás se tud sokat javítani. Ha ezt az ügyet nem tudják kedvezően lezárni, biztos, hogy az apja őrá bízza, hogy végezzen wegtoreni csitrivel. Elvárná ezt a gesztust, hogy legalább valamennyire kiköszörülje a csorbát, de valószínűleg bármelyik másik Velasco'rra fiú sokkal kevesebb tépelődéssel lenne túl rajta. Volt idő, amikor talán Nolen is. Messzemenőkig hazugság lenne azt állítani, hogy megbocsátotta a történteket, de, mondjuk úgy, ülepedtek már benne az érzések.
A pipa elorzására csak elhúzza kissé a száját. Akármilyen pengeélen táncolnak is, a wegtoreni kacsók tapogatózása nem hagyta hidegen. Bár le lehetne tagadni az ilyesmit! Bár tudna parancsolni az ilyesminek! Szóval inkább nem ugrál. Hagyja, hogy a lány kirabolja... megint, és ő végre visszanyerhesse egy kicsit az uralmat a vére áramlása felett.*
- Nézd *sóhajt nagyot a közjáték után és ezúttal tényleg komolyra fordítja a szót.* - Elmondom, mi a helyzet, aztán döntesz és onnantól nem érdekel a szájalásod, kicsikém, megértetted? *Csikordulnak a fogai, mert nagyon nincs ínyére a helyzet, sem az, hogy a lány azt hiszi, még mindig van választása.*
- Mindketten tudjuk, hogy az a görény főnököd nem rábeszél. Sosem! Az ő módszerei mocskosak és körmönfontak. Tudom, hogy ennek az egésznek semmi köze a Viharfiakhoz, ha csak nem annyi, hogy nélkülünk aligha jutott volna át a területükön azért, amit akar. Azért, ami ezen a szigeten van. Tudom, hogy Cressyst szorongatják a földijei, mert még wegtoreni mércével mérve is mocskos ügyei vannak, mégpedig olyanok, amit nem néznének el neki. Szóval az ok, amiért itt vagyunk, az igazi ok, hogy eltüntesse a bizonyítékot.
*Mondhatni, a sors a kezükre játszotta a wegtoreni kurafit, de a dolog azért messze nem ilyen egyszerű.*
- Hasznos vagy? Igen. De csak ha segítesz. Szóval tedd magad haszossá! Ha Cressys nem is mondta el neked, miről is van szó, ha nem is veled akarja visszavitetni, vagy végleg megszabadulni tőle, neked van a legjobb esélyed rájönni, mit keresünk. Mentsd meg magad! Vedd el Cressys üzletét, mit bánom én, és megúszod némi sáp fizetésével, néhány szívességgel a jövőben *húzza fel a vállait. Igen, az elég kikerülhetetlen tény, hogy Antorac Velasco'rra nem szívesen engedi el, aminek már egyszer a torkára markolt.*
- A gazdádnak vége. Így vagy úgy. A kérdés csak annyi, hogy követed-e.
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-06 15:46:35
Üzenet elküldve: 2021-11-06 15:46:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban tehát megállapodnak, hogy jobb óvatosan megbeszélni a részleteket, ezért Daesys el is hallgat. A csónakukhoz sétálnak, ahol ha szükséges, akkor a félvér leány nem rest ismételten magára vállalni az evezés kimerítő feladatát, egyébként is azt érzi, hogy pezseg a vére az adrenalin miatt. A parttól némileg távolabb érve az ork végül megszólal, és elsőként Svornt veszi át a szót. Az mindenesetre gondolkodóba ejti, hogy Zopal állítása szerint a szörny megzsarolta őt. Nemtetszését Daesys szemöldök ráncolása is kifejezi.
Ha ez a valami valóban olyan hatalmas, és ha attitűdje valóban ilyen romboló, akkor semmi szín alatt nem szeretné, ha erről a szigetről távozni tudna. Persze első sorban saját testi épségét tartja szem előtt, de akár a jó ügy érdekében is harcolhatna most az egyszer, nem? Meg aztán ő maga is jobban aludna éjszaka, ha tudja, hogy ilyen démoni fajzatok halottak.*
- Készségesek, de idegesítőek. Nem bíznék bennük sem, de inkább, mint valami mágikus szörny korcs fattyában.
*Teszi még hozzá Svornt rövid beszámolójához mielőtt még elérnek a hajóhoz.*
- Nekem van egy ötletem.
*Mondja látszólag komoly arccal, és bár már leszűrhető róla, hogy nem teljesen gondolja komolyan amit mondani akar, de Zopal szavaiból akár valami értékes is születhet, ha nem is Daesys által.*
- A kopasz *Ujjával Zopalra bök.* azt mondta ez a valami nem tudja elhagyni a szigetet. Na most ez a sziget mennyire lakott? Mert ha csak kicsit, akkor ott rohadjon meg egymaga. Vagy gyújtsuk rá a rohadt erdőt, nekem az is megfelel.
*Karjait összefonja mellkasa előtt, és türelmetlenül várja, hogy végül mit fognak lépni, mert minden jobb a tétlen várakozásnál, hogy esetleg egy váratlan pillanatban mindannyiuk torkát elmetszik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban tehát megállapodnak, hogy jobb óvatosan megbeszélni a részleteket, ezért Daesys el is hallgat. A csónakukhoz sétálnak, ahol ha szükséges, akkor a félvér leány nem rest ismételten magára vállalni az evezés kimerítő feladatát, egyébként is azt érzi, hogy pezseg a vére az adrenalin miatt. A parttól némileg távolabb érve az ork végül megszólal, és elsőként Svornt veszi át a szót. Az mindenesetre gondolkodóba ejti, hogy Zopal állítása szerint a szörny megzsarolta őt. Nemtetszését Daesys szemöldök ráncolása is kifejezi.
Ha ez a valami valóban olyan hatalmas, és ha attitűdje valóban ilyen romboló, akkor semmi szín alatt nem szeretné, ha erről a szigetről távozni tudna. Persze első sorban saját testi épségét tartja szem előtt, de akár a jó ügy érdekében is harcolhatna most az egyszer, nem? Meg aztán ő maga is jobban aludna éjszaka, ha tudja, hogy ilyen démoni fajzatok halottak.*
- Készségesek, de idegesítőek. Nem bíznék bennük sem, de inkább, mint valami mágikus szörny korcs fattyában.
*Teszi még hozzá Svornt rövid beszámolójához mielőtt még elérnek a hajóhoz.*
- Nekem van egy ötletem.
*Mondja látszólag komoly arccal, és bár már leszűrhető róla, hogy nem teljesen gondolja komolyan amit mondani akar, de Zopal szavaiból akár valami értékes is születhet, ha nem is Daesys által.*
- A kopasz *Ujjával Zopalra bök.* azt mondta ez a valami nem tudja elhagyni a szigetet. Na most ez a sziget mennyire lakott? Mert ha csak kicsit, akkor ott rohadjon meg egymaga. Vagy gyújtsuk rá a rohadt erdőt, nekem az is megfelel.
*Karjait összefonja mellkasa előtt, és türelmetlenül várja, hogy végül mit fognak lépni, mert minden jobb a tétlen várakozásnál, hogy esetleg egy váratlan pillanatban mindannyiuk torkát elmetszik.*
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:11:33
Üzenet elküldve: 2021-10-14 20:11:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Svornt mindig is azon volt, hogy meglovasítsa ezt a teknőt. A szörnyekben nem igazán bízik, mert ki bízna bennük? Az emberekben valamivel hamarabb, mert őket egyszerű dolgok motiválják. Ám a kalapos egy igencsak erős személyiség, ezért veszélyes.*
- Egyet kell értenem veled. Szüksége van ránk és a hajóra.* Helyes az ork szavaira az exkapitány.*
- A hajón nem volt vészes a helyzet szerintem. A kalapos vezető az aki kézben tartja az egész irányítást. Ha ő véletlenül meghalna, akkor megtörne a morál. Talán még ezeket Eeyr hívőket is rá lehetne venni, hogy húzzunk el innen. Elvégre ez egy sziget vagy mi. Nem megy sehova.* Fejti ki véleményét. Közben szépen vissza is eveznek a Fényre, ahol az emlegetett férfi fogadja őket.*
- Megtaláltuk a bajtársunk. A szörnynek eddig semmi nyomát nem láttuk. Gondolom egy fegyveres plusz kéz jól fog jönni.* Nem akarja ráerőltetni az orkot, mert az gyanús is lehetne. Ha esetleg kibeszélték a dolgokat, akkor rá is kérdezne a továbbiakra.*
- Szóval mit fogunk csinálni? Itt várjuk ki a támadását a szörnynek, vagy elibé megyünk?* Ezek biztos terveltek már itt ki valamit, nekik pedig jó volna ehhez igazodni vagy saját hasznukra kiegészíteni.*
* Svornt mindig is azon volt, hogy meglovasítsa ezt a teknőt. A szörnyekben nem igazán bízik, mert ki bízna bennük? Az emberekben valamivel hamarabb, mert őket egyszerű dolgok motiválják. Ám a kalapos egy igencsak erős személyiség, ezért veszélyes.*
- Egyet kell értenem veled. Szüksége van ránk és a hajóra.* Helyes az ork szavaira az exkapitány.*
- A hajón nem volt vészes a helyzet szerintem. A kalapos vezető az aki kézben tartja az egész irányítást. Ha ő véletlenül meghalna, akkor megtörne a morál. Talán még ezeket Eeyr hívőket is rá lehetne venni, hogy húzzunk el innen. Elvégre ez egy sziget vagy mi. Nem megy sehova.* Fejti ki véleményét. Közben szépen vissza is eveznek a Fényre, ahol az emlegetett férfi fogadja őket.*
- Megtaláltuk a bajtársunk. A szörnynek eddig semmi nyomát nem láttuk. Gondolom egy fegyveres plusz kéz jól fog jönni.* Nem akarja ráerőltetni az orkot, mert az gyanús is lehetne. Ha esetleg kibeszélték a dolgokat, akkor rá is kérdezne a továbbiakra.*
- Szóval mit fogunk csinálni? Itt várjuk ki a támadását a szörnynek, vagy elibé megyünk?* Ezek biztos terveltek már itt ki valamit, nekik pedig jó volna ehhez igazodni vagy saját hasznukra kiegészíteni.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:37:32
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Hogy jól vagy rosszul döntött volna az ork mikor nem bízott a kalaposékban még nem tudja. Továbbra se bízik bennük. A módszereik mocskosak ők meg tiszták. Az ilyenek szoktak a legrosszabb fajták lenni. De Furabogár is kivillantotta már a foga fehérjét. Főleg azzal a fenyegetéssel. Viszont ahogy az ork kifejtette korábban, hárman nem elegek egy hajó irányításához. És nem tudják hol vannak csak sejtik nagyjából. Hogy ne itt beszéljék meg a részleteket abban megegyeznek, Zopal a vállára kapja a zsákját és elcammog a többiekkel a csónakhoz. Csak mikor már a vízen vannak és kellő távolban a parttól akkor szólal meg.*
-Az biztos, hogy nem ember. És nem tud innen magától eltűnni. Ezért kér segítséget amit ha nem kap meg, azt mondja mindenkit megöl. Szerintem tart a kalaposéktól. Kell hajó, legénység és tudni, hogy hol vagyunk ha haza akarunk jutni. Ti mit tapasztaltatok a hajón? Bármi gyanús?
*Hallgatja a többieket hátha tudnak még valami érdekeset mondani míg megérkeznek ahhoz a gyanús társasághoz. Ott ő a többiekre bízná a beszédet. Bár a csatabárdja ott pihen mellette, de semmi gyanús mozdulatot nem tesz.*
*Hogy jól vagy rosszul döntött volna az ork mikor nem bízott a kalaposékban még nem tudja. Továbbra se bízik bennük. A módszereik mocskosak ők meg tiszták. Az ilyenek szoktak a legrosszabb fajták lenni. De Furabogár is kivillantotta már a foga fehérjét. Főleg azzal a fenyegetéssel. Viszont ahogy az ork kifejtette korábban, hárman nem elegek egy hajó irányításához. És nem tudják hol vannak csak sejtik nagyjából. Hogy ne itt beszéljék meg a részleteket abban megegyeznek, Zopal a vállára kapja a zsákját és elcammog a többiekkel a csónakhoz. Csak mikor már a vízen vannak és kellő távolban a parttól akkor szólal meg.*
-Az biztos, hogy nem ember. És nem tud innen magától eltűnni. Ezért kér segítséget amit ha nem kap meg, azt mondja mindenkit megöl. Szerintem tart a kalaposéktól. Kell hajó, legénység és tudni, hogy hol vagyunk ha haza akarunk jutni. Ti mit tapasztaltatok a hajón? Bármi gyanús?
*Hallgatja a többieket hátha tudnak még valami érdekeset mondani míg megérkeznek ahhoz a gyanús társasághoz. Ott ő a többiekre bízná a beszédet. Bár a csatabárdja ott pihen mellette, de semmi gyanús mozdulatot nem tesz.*
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:15:33
Üzenet elküldve: 2021-10-07 11:15:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A füstölő jelzőtűz melletti beszélgetés kissé vontatott és rosszízű. De érthető, hisz mindhárman ismeretlen helyzetben vannak és a kilátásaik sem túl rózsásak. Adott két fél, mindkettőt egy cél vezérli, elpusztítani a másikat. De hogy melyik oldalra állnak, az már a trión múlik. Abban viszont egyetértés van, hogy előbb lássák át a rendszert, aztán döntsenek.
A szótlan Daesys-szel aztán elindulnak vissza a hajó felé, amely a távolban, nem messze a parttól imbolyog a vízen. A kis csónak ott várja őket a fövenyen, ahol hagyták, így akár beleülve vissza is térhetnek a Fényre, ahonnan árgus szemek figyelik már őket. A hajón harckészültéség van, láthatóan fegyveresek állnak minden fontosabb ponton, kettesével járőröznek, tapintható a feszültség még a partról is.
Sho'clarath nem tűnik fel, de az is lehet, hogy távolról figyeli a hármast. Az összes képességére még nem derült fény, de azért már lehet fogalmuk róla, hogy mikre lehet képes. Az biztos, hogy ártalmatlan megjelenése ellenére igen veszélyes, gyilkos és hatalmában áll el- és feltűnni. De eddig ezt mindig akkor alkalmazta, amikor nem vetült rá figyelem, így a módszerét egyelőre a titok fátyla fedi.
Két lehetőség áll előttük, ami valójában három. Vagy Sho'clarath oldalára állnak és semlegesítik a hajón lévőket, hogy aztán elhagyhassák a szigetet. Kérdés, hogy ezután a fura alak elengedi-e őket vagy továbbra is szolgaként tekint rájuk és igényt tart a szolgálataikra? Vagy a kalapost segítve végeznek Sho'clarath-tal és a Fénnyel hagyják el a szigetet, ami minden bizonnyal visszatér a kikötőbe? De melyik oldal az erősebb, melyiknek van nagyobb esélye a győzelemre?
Vagy harmadik oldalként csak saját magukat tartják szem előtt és bármelyik oldal is gyengüljön meg, végeznek vele és hárman próbálják meg elnavigálni a Fényt a kikötőbe. Ám szövetségük nem túl erős, összetartásuk koránt sem mondható ideálisnak.
Ám ez a döntés rajtuk áll. Ha visszatérnek a csónakkal a hajóra, akkor ott a kalapos fogadja őket és minden bizonnyal információkat akar tőlük.*
*A füstölő jelzőtűz melletti beszélgetés kissé vontatott és rosszízű. De érthető, hisz mindhárman ismeretlen helyzetben vannak és a kilátásaik sem túl rózsásak. Adott két fél, mindkettőt egy cél vezérli, elpusztítani a másikat. De hogy melyik oldalra állnak, az már a trión múlik. Abban viszont egyetértés van, hogy előbb lássák át a rendszert, aztán döntsenek.
A szótlan Daesys-szel aztán elindulnak vissza a hajó felé, amely a távolban, nem messze a parttól imbolyog a vízen. A kis csónak ott várja őket a fövenyen, ahol hagyták, így akár beleülve vissza is térhetnek a Fényre, ahonnan árgus szemek figyelik már őket. A hajón harckészültéség van, láthatóan fegyveresek állnak minden fontosabb ponton, kettesével járőröznek, tapintható a feszültség még a partról is.
Sho'clarath nem tűnik fel, de az is lehet, hogy távolról figyeli a hármast. Az összes képességére még nem derült fény, de azért már lehet fogalmuk róla, hogy mikre lehet képes. Az biztos, hogy ártalmatlan megjelenése ellenére igen veszélyes, gyilkos és hatalmában áll el- és feltűnni. De eddig ezt mindig akkor alkalmazta, amikor nem vetült rá figyelem, így a módszerét egyelőre a titok fátyla fedi.
Két lehetőség áll előttük, ami valójában három. Vagy Sho'clarath oldalára állnak és semlegesítik a hajón lévőket, hogy aztán elhagyhassák a szigetet. Kérdés, hogy ezután a fura alak elengedi-e őket vagy továbbra is szolgaként tekint rájuk és igényt tart a szolgálataikra? Vagy a kalapost segítve végeznek Sho'clarath-tal és a Fénnyel hagyják el a szigetet, ami minden bizonnyal visszatér a kikötőbe? De melyik oldal az erősebb, melyiknek van nagyobb esélye a győzelemre?
Vagy harmadik oldalként csak saját magukat tartják szem előtt és bármelyik oldal is gyengüljön meg, végeznek vele és hárman próbálják meg elnavigálni a Fényt a kikötőbe. Ám szövetségük nem túl erős, összetartásuk koránt sem mondható ideálisnak.
Ám ez a döntés rajtuk áll. Ha visszatérnek a csónakkal a hajóra, akkor ott a kalapos fogadja őket és minden bizonnyal információkat akar tőlük.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:22:11
Üzenet elküldve: 2021-10-06 14:22:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Eleinte természetesen nem érti mire fel ez a nagy felhajtás egy ostoba uszadékfa miatt. Ha nem ismerné Nolenart, azt gondolná, agyára ment a tengervíz, netán napszúrást kapott. Teljességgel kizárni persze nem tudja ezeket az eshetőségeket, sohasem lehet tudni, de azért reméli, hogy nem ment még el a maradék esze. Valószínűleg nem egyszerű, korhadt ágról lehet szó, Dayát pedig éppen ezért egyre inkább érdekelni kezdi.*
- Megteszik azt a botod emlegetése nélkül is.
*Hadarja, de szinte rá sem figyel. Inkább a göcsörtös, éjfekete botot szemléli még elgondolkodva, noha túl sok ideje nincsen rá, a kikötői ugyanis hamarosan ellép mellette és a hajóorrhoz lép. Biccentésével maga mellé invitálja a wegtorenit, aki, bár látványos szemforgatással, de elindul utána. Ahogy megáll a sós, hűvös szellő könyörtelenül settenkedik be lenge inge alá. Néhányszor megdörzsöli karjait mielőtt szorosan összefonná azokat maga előtt, okosabb lett volna a fedélzetre hozni magával kabátját, de hát a fene se tudta megjósolni, miféle idő várja idefent. Miközben a férfit hallgatja a távolban újra a szigetek sötét sziluettjét kémleli. Rettenetesen bosszantja, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Ráadásul ehhez mindössze elég volt összefutnia ezzel az arrogáns szélhámossal, ha valóban a nyílt vizeket szelte volna, ahogy azt beszélték is, most nyugalomban szervezhetné titkos találkáit valamelyik lecsúszott kikötői kocsmában. Nem túl nagy nyugalomban persze, az a Daya-féléknek nem jár, de biztos benne, hogy jóval békésebb lett volna, mint védtelenül hánykolódni rosszakarói ladikján.*
- Őszinte leszek Velasco'rra *ezen a ponton ugyanis már valóban felesleges lenne kerülgetni a forró kását* - Sejtéseim ugyan vannak arról, mi is a célja ennek aaa... *mutat körbe a szavakat keresve* - rendkívül pihentető hajókázásnak... De örülnék, ha a homályos utalgatások helyett inkább átbeszélnénk pontosan mi a francot vártok tőlem.
*Megszokott mozdulattal kezdi paskolni oldalát, hogy előhalászhassa belső zsebéből pipáját, kár, hogy kabát híján mindössze a durva vászon simul a keze alá.*
~Fenébe~ *dünnyögi magában, mert bizony most átkozottul rágyújtana. Pöfékelés közben valahogy könnyebben megy a gondolkodás. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul a férfi felé és nyúl tengerészkabátja után. Szemtelen merészséggel tapint végig rajta, nagyon úgy tűnik, pontosan tudja mit is keres. Mint valami rutinos hullarabló.*
- Ó *függeszti fel tevékenységét egy pillanatra a piszkálódó szavakra. Állát megemeli, amíg a mandulavágású szemekbe néz, hogy bosszantó magabiztossággal közölje* - Nem olyan könnyű engem pótolni... Nem igaz? *Ravaszkás félmosolyra húzza még a száját, választ persze nem vár majd nem is zavartatva magát matat tovább, míg végül meg nem leli az áhított tárgyat az egyik zsebben. Azt a közönséges faragásokkal díszített tajtékpipát.*
- Szabad? *előzékenyen meghagyja a lehetőséget a másiknak, hogy esetleg ő vegye elő, de akárhogy is történik, elkószált gondolatait visszatereli az eredeti téma medrébe.*
- Tehát, ha jól sejtem a Viharfattyakhoz igyekszünk *sandít rá némi megerősítést várva* - Fogalmam sincs, hogy ti miket beszéltetek meg a hátam mögött, de eredetileg úgy volt, megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy segítsenek kipurgálni a Patkányokat a Kikötőből.
*Eleinte természetesen nem érti mire fel ez a nagy felhajtás egy ostoba uszadékfa miatt. Ha nem ismerné Nolenart, azt gondolná, agyára ment a tengervíz, netán napszúrást kapott. Teljességgel kizárni persze nem tudja ezeket az eshetőségeket, sohasem lehet tudni, de azért reméli, hogy nem ment még el a maradék esze. Valószínűleg nem egyszerű, korhadt ágról lehet szó, Dayát pedig éppen ezért egyre inkább érdekelni kezdi.*
- Megteszik azt a botod emlegetése nélkül is.
*Hadarja, de szinte rá sem figyel. Inkább a göcsörtös, éjfekete botot szemléli még elgondolkodva, noha túl sok ideje nincsen rá, a kikötői ugyanis hamarosan ellép mellette és a hajóorrhoz lép. Biccentésével maga mellé invitálja a wegtorenit, aki, bár látványos szemforgatással, de elindul utána. Ahogy megáll a sós, hűvös szellő könyörtelenül settenkedik be lenge inge alá. Néhányszor megdörzsöli karjait mielőtt szorosan összefonná azokat maga előtt, okosabb lett volna a fedélzetre hozni magával kabátját, de hát a fene se tudta megjósolni, miféle idő várja idefent. Miközben a férfit hallgatja a távolban újra a szigetek sötét sziluettjét kémleli. Rettenetesen bosszantja, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezte. Ráadásul ehhez mindössze elég volt összefutnia ezzel az arrogáns szélhámossal, ha valóban a nyílt vizeket szelte volna, ahogy azt beszélték is, most nyugalomban szervezhetné titkos találkáit valamelyik lecsúszott kikötői kocsmában. Nem túl nagy nyugalomban persze, az a Daya-féléknek nem jár, de biztos benne, hogy jóval békésebb lett volna, mint védtelenül hánykolódni rosszakarói ladikján.*
- Őszinte leszek Velasco'rra *ezen a ponton ugyanis már valóban felesleges lenne kerülgetni a forró kását* - Sejtéseim ugyan vannak arról, mi is a célja ennek aaa... *mutat körbe a szavakat keresve* - rendkívül pihentető hajókázásnak... De örülnék, ha a homályos utalgatások helyett inkább átbeszélnénk pontosan mi a francot vártok tőlem.
*Megszokott mozdulattal kezdi paskolni oldalát, hogy előhalászhassa belső zsebéből pipáját, kár, hogy kabát híján mindössze a durva vászon simul a keze alá.*
~Fenébe~ *dünnyögi magában, mert bizony most átkozottul rágyújtana. Pöfékelés közben valahogy könnyebben megy a gondolkodás. Hirtelen ötlettől vezérelve fordul a férfi felé és nyúl tengerészkabátja után. Szemtelen merészséggel tapint végig rajta, nagyon úgy tűnik, pontosan tudja mit is keres. Mint valami rutinos hullarabló.*
- Ó *függeszti fel tevékenységét egy pillanatra a piszkálódó szavakra. Állát megemeli, amíg a mandulavágású szemekbe néz, hogy bosszantó magabiztossággal közölje* - Nem olyan könnyű engem pótolni... Nem igaz? *Ravaszkás félmosolyra húzza még a száját, választ persze nem vár majd nem is zavartatva magát matat tovább, míg végül meg nem leli az áhított tárgyat az egyik zsebben. Azt a közönséges faragásokkal díszített tajtékpipát.*
- Szabad? *előzékenyen meghagyja a lehetőséget a másiknak, hogy esetleg ő vegye elő, de akárhogy is történik, elkószált gondolatait visszatereli az eredeti téma medrébe.*
- Tehát, ha jól sejtem a Viharfattyakhoz igyekszünk *sandít rá némi megerősítést várva* - Fogalmam sincs, hogy ti miket beszéltetek meg a hátam mögött, de eredetileg úgy volt, megpróbáljuk rábeszélni őket, hogy segítsenek kipurgálni a Patkányokat a Kikötőből.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-04 14:35:56
Üzenet elküldve: 2021-10-04 14:35:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Nem csalt az első megérzése, hogy nem csupán holmi uszadékfáról van szó. Amikor visszakapaszkodik a fedélzetre, jobban szemügyre veszi a különös szerzeményt. Nem mondhatni, hogy ért hozzá, de majd Quil talán tud valami okosat mondani róla. Könnyen lehet, hogy nem több egy egyszerű botnál, de Nolenar nem hisz a véletlenekben. Főleg, ha így kopogtatnak be a napja közepébe. Csak a wegtoreni lány csipkelődő mondata zökkenti ki a fekete fa megmunkálásának aprólékos vizsgálatából.*
- Vigyázz, drága, ha ilyen nyíltan dícséred a botomat a legénység előtt, még a szájukra vesznek *kacsint oda a lánynak, aztán hogy még szemtelenebb legyen a replika, ellép a lány mellett és a hajóorr korlátjához lép. Bevárja, míg Daya követi. Ha esetleg nem tenné, egy biccentéssel maga mellé inti.*
- Nos *sercinti meg a borostáját baljával.* - Tudom, hogy régen jártál a szigeteken. A wegtoreniek nem hajóznak erre, mióta kell hozzá egy kis kurázsi is. De ha jól sejtem, nem kell részleteznem, miért jöttünk ide. *Cressys nem véletlenül tett meg mindent, hogy a szolgálatára fogja a Fekete Szhyllát. Ami sajnálatos módon elérhetetlenné lett a számára, annak kockázatát ilyen módon áttolhatta a Velaso'rrákra.* - Rád hárul a feladat. Állítólag a te durcás kis pofikád megnyitja a megfelelő ajtókat, akkor is, ha a gazdád nem elég tökös, hogy idemerészkedjen. Persze *vonja meg a vállát* kinézem belőle, hogy csupán reméli, de egy esélyért azért gondolkodás nélkül feláldoz. Lehet, hogy már van is másik kis kedvence odahaza.
*Csak reméli, hogy a lány tudja, mi lenne itt a dolga, mert Cressys nagyon óvatosan fogalmazott, amikor rájuk bízta ezt a küldetést.*
*Nem csalt az első megérzése, hogy nem csupán holmi uszadékfáról van szó. Amikor visszakapaszkodik a fedélzetre, jobban szemügyre veszi a különös szerzeményt. Nem mondhatni, hogy ért hozzá, de majd Quil talán tud valami okosat mondani róla. Könnyen lehet, hogy nem több egy egyszerű botnál, de Nolenar nem hisz a véletlenekben. Főleg, ha így kopogtatnak be a napja közepébe. Csak a wegtoreni lány csipkelődő mondata zökkenti ki a fekete fa megmunkálásának aprólékos vizsgálatából.*
- Vigyázz, drága, ha ilyen nyíltan dícséred a botomat a legénység előtt, még a szájukra vesznek *kacsint oda a lánynak, aztán hogy még szemtelenebb legyen a replika, ellép a lány mellett és a hajóorr korlátjához lép. Bevárja, míg Daya követi. Ha esetleg nem tenné, egy biccentéssel maga mellé inti.*
- Nos *sercinti meg a borostáját baljával.* - Tudom, hogy régen jártál a szigeteken. A wegtoreniek nem hajóznak erre, mióta kell hozzá egy kis kurázsi is. De ha jól sejtem, nem kell részleteznem, miért jöttünk ide. *Cressys nem véletlenül tett meg mindent, hogy a szolgálatára fogja a Fekete Szhyllát. Ami sajnálatos módon elérhetetlenné lett a számára, annak kockázatát ilyen módon áttolhatta a Velaso'rrákra.* - Rád hárul a feladat. Állítólag a te durcás kis pofikád megnyitja a megfelelő ajtókat, akkor is, ha a gazdád nem elég tökös, hogy idemerészkedjen. Persze *vonja meg a vállát* kinézem belőle, hogy csupán reméli, de egy esélyért azért gondolkodás nélkül feláldoz. Lehet, hogy már van is másik kis kedvence odahaza.
*Csak reméli, hogy a lány tudja, mi lenne itt a dolga, mert Cressys nagyon óvatosan fogalmazott, amikor rájuk bízta ezt a küldetést.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:14:22
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal reakció mentessége bosszantja Daesyst, aki már tényleg csak szabadulni szeretne, és ezt buzgón a környezete tudtára is adja. Irritáltságát azért valamelyest igyekszik mérsékelni, hiszen ideális esetben ha túlélik ezt, akkor úgysem kell többet lássák egymást.
az valóban jó meglátás, és kiment a fejéből, hogy az említett szörnyeteg milyen képességekkel rendelkezik, így pedig nem feltétlenül tanácsos ilyen nyíltan a megöléséről beszélni. Daesys tehát elhallgat végre, hiszen ami mondanivalója volt azt már megosztotta a többiekkel. Egyetértően bólint, és ha a többiek elindulnak, akkor felzárkózik hozzájuk.*
*Zopal reakció mentessége bosszantja Daesyst, aki már tényleg csak szabadulni szeretne, és ezt buzgón a környezete tudtára is adja. Irritáltságát azért valamelyest igyekszik mérsékelni, hiszen ideális esetben ha túlélik ezt, akkor úgysem kell többet lássák egymást.
az valóban jó meglátás, és kiment a fejéből, hogy az említett szörnyeteg milyen képességekkel rendelkezik, így pedig nem feltétlenül tanácsos ilyen nyíltan a megöléséről beszélni. Daesys tehát elhallgat végre, hiszen ami mondanivalója volt azt már megosztotta a többiekkel. Egyetértően bólint, és ha a többiek elindulnak, akkor felzárkózik hozzájuk.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-09-09 20:20:22
Üzenet elküldve: 2021-09-09 20:20:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Akaratlanul is felidézve néhány emlékképet az elmorgott megjegyzés kapcsán, arcára kiül egy halovány mosoly. Csak egy röpke pillanatra feledkezik meg magáról, na meg az egyébként meglehetősen nyomorúságos helyzetéről, aztán mire tetten érhető lenne, sietve rendezi is vonásait. Szívesen nyújtaná tovább élcelődésüket alattomosan, egészen zavarba ejtő részletek felemlegetésével, de emlékezteti magát, miért is van itt és hogy kinek köszönhetően, hamarosan pedig olyan gyorsan illan el a gondoltalan derű, mint ahogy érkezett.*
-Nem félek tőle! *dörmögi durcásan, akár egy kisgyerek, ahelyett azonban, hogy magyarázkodni kezdene, ennyivel lezártnak is tekinti a témát. Nem is igazán a fiútól tart. Különös egy alak ugyan, de a többi rosszarcú, erőszakos matrózhoz képest, akik a hajón vannak, egy jóságos tündér. A kis kétes eredetű löttyei azonban valóban a frászt hozzák rá, a legkevésbé sem szeretné ismét elveszíteni egy időre a látását, netán teljesen megvakulni. Vagy valami rosszabb.
Nagyon is jól tudja, hogy a fedélzeten munkálkodó matralócok szalonképesnek nem nevezhető megjegyzéseinek ő maga is a tárgya, de könnyedén elengedi ezeket a füle mellett. Aki ennyi időt kénytelen tölteni nőként a hozzájuk hasonló mocskos szájú matrózok között, az már fel sem veszi az ilyesmit. Megszámolni sem tudja már hányszor volt kénytelen meghallgatni, hogy az asszonyok -vagy épp szajhák, ha épp rosszakarói emlegették- csak balszerencsét hoznak a fedélzeten, ez egyszer őszintén nem is bánná, ha ez a molyrágta tengerész bölcselet kivételesen beigazolódna.
A távolt kémlelve épp maga is azon van, hogy megpróbálja legalább nagyjából behatárolni, hol lehetnek éppen. A szigetek homályos körvonalai ismerősek számára. Számtalanszor szelte már át a keleti tengert, azonban már több esztendeje annak, hogy utoljára ezeken a vizeken járt. Ennek oka részben a Velasco'rrák elkerülése volt persze, de leginkább a Patkányok és a Vihar Fiainak felbukkanása miatt döntött úgy Cressys, amíg nem csillapodnak a kedélyek, inkább nyugaton maradnak.
Merengve figyeli a hullámokat, melyeken megcsillan a napfény majd lassan lehunyja érzékeny szemeit, elméje néhány kellemes másodpercre kiüresedik. Nolen kissé zsörtölődő hangjára kapja fel csupán a fejét, semmiképpen sem szeretné elmulasztani az esetleges bosszankodó képét. A kikötői gyötrődése mindig egy kicsit jobb kedvre deríti. Hallva, hogy létráért kiált értetlenül vonja össze szemöldökét, ez az ábrázat pedig töretlenül üldögél arcán még akkor is, mikor a Velasco'rra leereszkedik. Áthajolva a korláton nyakát nyújtogatva figyeli, mégis mi a francot csinál, meglátva pedig a sötét fadarabot gúnyos félmosolyra húzódik a szája sarka.*
-Milyen szép botot találtál, blöki!
*Szól utána jól hallhatóan, mit sem törődve azzal, hogy megjegyzése miatt esetleg Antorac ráuszítja az embereit*
*Akaratlanul is felidézve néhány emlékképet az elmorgott megjegyzés kapcsán, arcára kiül egy halovány mosoly. Csak egy röpke pillanatra feledkezik meg magáról, na meg az egyébként meglehetősen nyomorúságos helyzetéről, aztán mire tetten érhető lenne, sietve rendezi is vonásait. Szívesen nyújtaná tovább élcelődésüket alattomosan, egészen zavarba ejtő részletek felemlegetésével, de emlékezteti magát, miért is van itt és hogy kinek köszönhetően, hamarosan pedig olyan gyorsan illan el a gondoltalan derű, mint ahogy érkezett.*
-Nem félek tőle! *dörmögi durcásan, akár egy kisgyerek, ahelyett azonban, hogy magyarázkodni kezdene, ennyivel lezártnak is tekinti a témát. Nem is igazán a fiútól tart. Különös egy alak ugyan, de a többi rosszarcú, erőszakos matrózhoz képest, akik a hajón vannak, egy jóságos tündér. A kis kétes eredetű löttyei azonban valóban a frászt hozzák rá, a legkevésbé sem szeretné ismét elveszíteni egy időre a látását, netán teljesen megvakulni. Vagy valami rosszabb.
Nagyon is jól tudja, hogy a fedélzeten munkálkodó matralócok szalonképesnek nem nevezhető megjegyzéseinek ő maga is a tárgya, de könnyedén elengedi ezeket a füle mellett. Aki ennyi időt kénytelen tölteni nőként a hozzájuk hasonló mocskos szájú matrózok között, az már fel sem veszi az ilyesmit. Megszámolni sem tudja már hányszor volt kénytelen meghallgatni, hogy az asszonyok -vagy épp szajhák, ha épp rosszakarói emlegették- csak balszerencsét hoznak a fedélzeten, ez egyszer őszintén nem is bánná, ha ez a molyrágta tengerész bölcselet kivételesen beigazolódna.
A távolt kémlelve épp maga is azon van, hogy megpróbálja legalább nagyjából behatárolni, hol lehetnek éppen. A szigetek homályos körvonalai ismerősek számára. Számtalanszor szelte már át a keleti tengert, azonban már több esztendeje annak, hogy utoljára ezeken a vizeken járt. Ennek oka részben a Velasco'rrák elkerülése volt persze, de leginkább a Patkányok és a Vihar Fiainak felbukkanása miatt döntött úgy Cressys, amíg nem csillapodnak a kedélyek, inkább nyugaton maradnak.
Merengve figyeli a hullámokat, melyeken megcsillan a napfény majd lassan lehunyja érzékeny szemeit, elméje néhány kellemes másodpercre kiüresedik. Nolen kissé zsörtölődő hangjára kapja fel csupán a fejét, semmiképpen sem szeretné elmulasztani az esetleges bosszankodó képét. A kikötői gyötrődése mindig egy kicsit jobb kedvre deríti. Hallva, hogy létráért kiált értetlenül vonja össze szemöldökét, ez az ábrázat pedig töretlenül üldögél arcán még akkor is, mikor a Velasco'rra leereszkedik. Áthajolva a korláton nyakát nyújtogatva figyeli, mégis mi a francot csinál, meglátva pedig a sötét fadarabot gúnyos félmosolyra húzódik a szája sarka.*
-Milyen szép botot találtál, blöki!
*Szól utána jól hallhatóan, mit sem törődve azzal, hogy megjegyzése miatt esetleg Antorac ráuszítja az embereit*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-09-06 09:33:49
Üzenet elküldve: 2021-09-06 09:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
- Inkább így, mint fordítva *válaszolja a dirigálásra. Persze, tudna olyan helyzetet mondani, amikor kifejezetten élvezné az utasítgatást, de ez a mostani nem feltétlenül ilyen.
A Velasco'rra összeszűkíti a szemeit a szemérmeskedő felszólításra. Nem igazán akaródzik eleget tenni neki. A rosszmájú gondoltatok ellenére ezúttal nincs semmi élveteg mögöttesség a vonakodásában, de épp elég jól ismeri már a wegtorenit, hogy fenntartásai legyenek a hátát mutatni neki. Az unszolásra aztán tessék-lássék elfordul, de csak annyira, hogy fél szemét a lányon tarthassa. A kísértést egyelőre hathatósan el tudja hessegetni, de hát... férfiból van mégis, szóval csak-csak megszalad az a gyanakvó pillantás másfelé is.*
- Nem mintha nem láttalak volna már ennél jóval pőrébben is *morogja az orra alatt. Felesleges rongyrázásnak tartja ezt a kényeskedést, de tény, hogy a háttérben (mint általában) valamelyest működésbe jön a tiltott dolgok dinamikája.*
- Az öcsém... Nos, neki megvannak a maga elvei. A legénység jobban tart tőle, mint Morntól *villant félmosolyt.* - De azt nem gondoltam, hogy téged is megszeppent. *Nolen tisztában van vele, hogy fiatalabb fivére nem fog kárt tenni a lányban, akármennyi is van a rovásán. Nyilván a korábbi élménye után Daya ennek hitelét fenntartásokkal kezeli.
A noszogatásra végül elindul a "vendég", de úgy tűnik, az átöltözéssel visszavette eredendő virtusát is. A Velasco'rra arcára halvány mosoly húzódik, ahogy a lány ellép mellette. ~Kapitány úr~ az az érzés egy pillanat alatt bizseregve fut végig rajta. Tudja a kis boszorkány, hogyan találjon fogást rajta. Sajnos mindig is tudta.
Nolen megköszörüli a torkát és rendet vág a gondolatai között. Nem engedhet meg magának ilyen kilengést. Becsukja maguk mögött a kabin ajtaját és néhány nagyobb lépéssel be is éri a lányt.
Odafönt a matrózok mindegyike teszi a dolgát. Egy-egy morgolódó megjegyzésfoszlányt azért lehet hallani, de Antorac kapitány rendelkezése ellen senki nem merne közülük szót emelni.*
- Ismerős vidék, ha nem tévedek *mondja, amikor körbepillantanak a szinte végtelennek tetsző látóhatáron. A horizont vonala csaknem elveszik a csillámló hátú hullámok között. A szigetek sziluettje is csak hunyorogva vehető ki a távolban.* - Az ott a... *mondja, és a halovány körvonal felé mutat* - az a... *kezd bele újra, de valami idegesítő kopogás megint megakasztja.* - Mi a viharos hétszentség ez a kopogás?! *hagyja végül a megkezdett mondatot a levegőben és a zaj forráság keresve kihajol a korláton. Magában már legyint is ~uszadékfa~, de valami motoszkáló érzés visszahúzza a tekintetét a kopogás forrására. Utasíthatna egy legényt, hogy halásszák ki a fadarabot, de inkább maga intézi. Egy kicsit talán az is közrejátszik a döntésben, hogy karakán színben tüntesse fel magát Daya előtt.*
- Hágcsót! *kiáltja és a tengerészzekéből kibújva feltűri az ingujját. Magabiztosan lendül át a korláton és a kötéllétrán leereszkedve igyekszik kihalászni az éjfekete fabotot. Bár a viszonylagos szélcsend miatt most szinte nem is haladnak, a hullámzás így is megnehezíti a dolgát.*
- Inkább így, mint fordítva *válaszolja a dirigálásra. Persze, tudna olyan helyzetet mondani, amikor kifejezetten élvezné az utasítgatást, de ez a mostani nem feltétlenül ilyen.
A Velasco'rra összeszűkíti a szemeit a szemérmeskedő felszólításra. Nem igazán akaródzik eleget tenni neki. A rosszmájú gondoltatok ellenére ezúttal nincs semmi élveteg mögöttesség a vonakodásában, de épp elég jól ismeri már a wegtorenit, hogy fenntartásai legyenek a hátát mutatni neki. Az unszolásra aztán tessék-lássék elfordul, de csak annyira, hogy fél szemét a lányon tarthassa. A kísértést egyelőre hathatósan el tudja hessegetni, de hát... férfiból van mégis, szóval csak-csak megszalad az a gyanakvó pillantás másfelé is.*
- Nem mintha nem láttalak volna már ennél jóval pőrébben is *morogja az orra alatt. Felesleges rongyrázásnak tartja ezt a kényeskedést, de tény, hogy a háttérben (mint általában) valamelyest működésbe jön a tiltott dolgok dinamikája.*
- Az öcsém... Nos, neki megvannak a maga elvei. A legénység jobban tart tőle, mint Morntól *villant félmosolyt.* - De azt nem gondoltam, hogy téged is megszeppent. *Nolen tisztában van vele, hogy fiatalabb fivére nem fog kárt tenni a lányban, akármennyi is van a rovásán. Nyilván a korábbi élménye után Daya ennek hitelét fenntartásokkal kezeli.
A noszogatásra végül elindul a "vendég", de úgy tűnik, az átöltözéssel visszavette eredendő virtusát is. A Velasco'rra arcára halvány mosoly húzódik, ahogy a lány ellép mellette. ~Kapitány úr~ az az érzés egy pillanat alatt bizseregve fut végig rajta. Tudja a kis boszorkány, hogyan találjon fogást rajta. Sajnos mindig is tudta.
Nolen megköszörüli a torkát és rendet vág a gondolatai között. Nem engedhet meg magának ilyen kilengést. Becsukja maguk mögött a kabin ajtaját és néhány nagyobb lépéssel be is éri a lányt.
Odafönt a matrózok mindegyike teszi a dolgát. Egy-egy morgolódó megjegyzésfoszlányt azért lehet hallani, de Antorac kapitány rendelkezése ellen senki nem merne közülük szót emelni.*
- Ismerős vidék, ha nem tévedek *mondja, amikor körbepillantanak a szinte végtelennek tetsző látóhatáron. A horizont vonala csaknem elveszik a csillámló hátú hullámok között. A szigetek sziluettje is csak hunyorogva vehető ki a távolban.* - Az ott a... *mondja, és a halovány körvonal felé mutat* - az a... *kezd bele újra, de valami idegesítő kopogás megint megakasztja.* - Mi a viharos hétszentség ez a kopogás?! *hagyja végül a megkezdett mondatot a levegőben és a zaj forráság keresve kihajol a korláton. Magában már legyint is ~uszadékfa~, de valami motoszkáló érzés visszahúzza a tekintetét a kopogás forrására. Utasíthatna egy legényt, hogy halásszák ki a fadarabot, de inkább maga intézi. Egy kicsit talán az is közrejátszik a döntésben, hogy karakán színben tüntesse fel magát Daya előtt.*
- Hágcsót! *kiáltja és a tengerészzekéből kibújva feltűri az ingujját. Magabiztosan lendül át a korláton és a kötéllétrán leereszkedve igyekszik kihalászni az éjfekete fabotot. Bár a viszonylagos szélcsend miatt most szinte nem is haladnak, a hullámzás így is megnehezíti a dolgát.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-27 21:50:40
Üzenet elküldve: 2021-08-27 21:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Elég sok információval terhelik le az orkot. Arcáról nem sok érzelmet lehet ez ügyben leolvasni. Az első igazán jelentős dolog talán akkor történik meg, amikor kiejtik a sötét isten nevét. Svrontnak nem rémlik, hogy mesélt volna bármit is Zopal korábban. Vagy csak nem figyelt, vagy azóta elfelejtette már, ami nem is lenne meglepő azok után, hogy majdnem agyon csapták. A lány is előhozakodik pár dologgal, de végül is a kalóz nagyon egyre gondol a testőrrel. Ő már látta, hogy mire képes ez a szörnyeteg, ha hirtelen el kell tűnni. Nem is csoda, ha támogatja hát Zopal kijelentését.*
- Igazad lehet. Egyelőre még lássuk meg, hogy mi fog ebből kisülni. Addig felesleges bármit is eltervezni.* Felőle indulhatnak is a hajó felé. Ideje lenne már pontot tenni az ügy végére.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.27 21:51:00
* Elég sok információval terhelik le az orkot. Arcáról nem sok érzelmet lehet ez ügyben leolvasni. Az első igazán jelentős dolog talán akkor történik meg, amikor kiejtik a sötét isten nevét. Svrontnak nem rémlik, hogy mesélt volna bármit is Zopal korábban. Vagy csak nem figyelt, vagy azóta elfelejtette már, ami nem is lenne meglepő azok után, hogy majdnem agyon csapták. A lány is előhozakodik pár dologgal, de végül is a kalóz nagyon egyre gondol a testőrrel. Ő már látta, hogy mire képes ez a szörnyeteg, ha hirtelen el kell tűnni. Nem is csoda, ha támogatja hát Zopal kijelentését.*
- Igazad lehet. Egyelőre még lássuk meg, hogy mi fog ebből kisülni. Addig felesleges bármit is eltervezni.* Felőle indulhatnak is a hajó felé. Ideje lenne már pontot tenni az ügy végére.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.27 21:51:00
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-20 19:35:38
Üzenet elküldve: 2021-08-20 19:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Hogy sértetlen lenne az túlzás viszont jelen állapota nem akadályozza semmiben. Talán egy sós tengervízben úszás nem esne jól, de nem próbálná ki. Az ismerős arcok közül a kalóz láthatóan nyugodtabbnak tűnik, a lány feltűnően ideges. Valószínűleg nem számított rá, hogy hasonlóképp alakul a helyzetük. Mondjuk Zopal se. Mégis szinte szenteket megszégyenítő egykedvűséggel hallgatja a beszámolókat. A vörös megjegyzését az állapotáról válasz nélkül elengedi a füle mellett. A megölt legénység története látszólag nem hatotta meg. Egy dologra viszont visszakérdez.*
-Sa'thereth?
*Megvan a története annak a szolgáival amit a kalóz talán hallhatott is mikor a kocsmában kiabálta a fény legénységének egyik tagjának tökönvágása után. A vörös kérdésére, hogy hogyan maradhatott életben szokásos tömörségével válaszol.*
-Bocs.
*Látszólag számon lett kérve érte úgyhogy illedelmes orkként bocsánatot kért a másik hangulatának ilyen módon történő elrontásáért. Hogy komolyan gondolta vagy csak ilyen rossz a humora nem látszik az érzelemmentes pofáján. Az elhangzó fontos kérdésekre Zopal lassan feláll és egykedvűen válaszol.*
-Az a hajó igényli a legénységet. És nem tudjuk hol vagyunk. Viszont mielőtt belemennénk a részletekbe azért jeleztem mert Furabogár szót akar váltani a túlélőkkel. Fuvart akar. Gondolom figyel minket, ne várakoztassuk meg. Induljunk el a hajó felé és ott majd megbeszéljük mi van.
*Vagyis ne most akarjátok kitárgyalni, hogy megöljük-e a szörnyet, mert lehet itt van a közelben. Vigyetek hallótávolságon kívülre.*
*Hogy sértetlen lenne az túlzás viszont jelen állapota nem akadályozza semmiben. Talán egy sós tengervízben úszás nem esne jól, de nem próbálná ki. Az ismerős arcok közül a kalóz láthatóan nyugodtabbnak tűnik, a lány feltűnően ideges. Valószínűleg nem számított rá, hogy hasonlóképp alakul a helyzetük. Mondjuk Zopal se. Mégis szinte szenteket megszégyenítő egykedvűséggel hallgatja a beszámolókat. A vörös megjegyzését az állapotáról válasz nélkül elengedi a füle mellett. A megölt legénység története látszólag nem hatotta meg. Egy dologra viszont visszakérdez.*
-Sa'thereth?
*Megvan a története annak a szolgáival amit a kalóz talán hallhatott is mikor a kocsmában kiabálta a fény legénységének egyik tagjának tökönvágása után. A vörös kérdésére, hogy hogyan maradhatott életben szokásos tömörségével válaszol.*
-Bocs.
*Látszólag számon lett kérve érte úgyhogy illedelmes orkként bocsánatot kért a másik hangulatának ilyen módon történő elrontásáért. Hogy komolyan gondolta vagy csak ilyen rossz a humora nem látszik az érzelemmentes pofáján. Az elhangzó fontos kérdésekre Zopal lassan feláll és egykedvűen válaszol.*
-Az a hajó igényli a legénységet. És nem tudjuk hol vagyunk. Viszont mielőtt belemennénk a részletekbe azért jeleztem mert Furabogár szót akar váltani a túlélőkkel. Fuvart akar. Gondolom figyel minket, ne várakoztassuk meg. Induljunk el a hajó felé és ott majd megbeszéljük mi van.
*Vagyis ne most akarjátok kitárgyalni, hogy megöljük-e a szörnyet, mert lehet itt van a közelben. Vigyetek hallótávolságon kívülre.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:35:14
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:35:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A csapat újraegyesül a parti föveny mögött, a füstöt okádó tűz mellett, amit Zopal gyújtott, azzal a céllal, hogy felkeltse a hajón lévők figyelmét. A terv bevált és gyorsan kiderül, hogy egykori hajóstársain kívül nem érkezik más, csak ők ketten.
Az ork kissé lestrapált, de sértetlen és ez mindhármukról elmondható. Rövid köszöntések után a hogyan tovább kerül szóba a trió között.
Svornt felvilágosítja Zopalt azokkal az információkkal, amelyeket a kalapostól tudott meg és rákérdez az ork voksára, hogy melyik oldal mellett is tenné le azt. Daesystől pedig megtudja azt azt is, hogy a hajó legénységének egy részét már elintézte az állítólagos szörnyeget, az a kóróvékony alak, akivel még a hajótörés után a parton találkoztak.
Az mindhármukban felmerülhet a kérdés, hogy ha az említett bestia, Sho'clarath ilyen veszélyes és gyilkos lény, akkor miért nem végzett már mindenkivel? De a tapasztaltabb hajósok azonnal felismerhetik, hogy egy akkora hajót, mint a Fény, lehetetlen rendesen elnavigálni legénység nélkül. Ha egyedül futna ki vele valaki, akkor leginkább csak sodródna a vízen, ki tudja, hol kötve ki.
A valódi kérdést végül Daesys teszi fel. Hogy melyik oldalt válasszák? Vajon melyikükkel döntenének jobban, ha egyáltalán létezik jó döntés ebben a szituációban.*
*A csapat újraegyesül a parti föveny mögött, a füstöt okádó tűz mellett, amit Zopal gyújtott, azzal a céllal, hogy felkeltse a hajón lévők figyelmét. A terv bevált és gyorsan kiderül, hogy egykori hajóstársain kívül nem érkezik más, csak ők ketten.
Az ork kissé lestrapált, de sértetlen és ez mindhármukról elmondható. Rövid köszöntések után a hogyan tovább kerül szóba a trió között.
Svornt felvilágosítja Zopalt azokkal az információkkal, amelyeket a kalapostól tudott meg és rákérdez az ork voksára, hogy melyik oldal mellett is tenné le azt. Daesystől pedig megtudja azt azt is, hogy a hajó legénységének egy részét már elintézte az állítólagos szörnyeget, az a kóróvékony alak, akivel még a hajótörés után a parton találkoztak.
Az mindhármukban felmerülhet a kérdés, hogy ha az említett bestia, Sho'clarath ilyen veszélyes és gyilkos lény, akkor miért nem végzett már mindenkivel? De a tapasztaltabb hajósok azonnal felismerhetik, hogy egy akkora hajót, mint a Fény, lehetetlen rendesen elnavigálni legénység nélkül. Ha egyedül futna ki vele valaki, akkor leginkább csak sodródna a vízen, ki tudja, hol kötve ki.
A valódi kérdést végül Daesys teszi fel. Hogy melyik oldalt válasszák? Vajon melyikükkel döntenének jobban, ha egyáltalán létezik jó döntés ebben a szituációban.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-15 21:36:51
Üzenet elküldve: 2021-08-15 21:36:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys jól hallhatóan felsóhajt, amikor a füst forrása az orkhoz vezet és nem valami szörnyű veszedelemhez. Tartása is felenged, támadó pozíciója helyett nyugodttá válik, de továbbra is éberen fülel és időnként körbe kémlel.*
- Jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg Daesys a szokásos derűs hangján, és mivel Svornt kérdez, ezért ő hallgat egy darabig, amíg az ork felel.*
- Hogy a jó életbe nem döglöttél meg? Látnod kellett volna az őrökkel mi történt... Megesküdtem volna a tengerre, hogy téged is felkaszabolva találunk.
*Amíg Zopal válaszol, addig a környezetet fürkészi, ami udvariatlanság ugyan, de nem hiszi, hogy emiatt ebben a társaságban kellene aggódnia.*
- Most mi legyen? Keressük meg azt a "szörnyet" öljük meg, és mehetünk haza, vagy szabaduljunk meg tőlük és vegyük el a hajót? Elvégre hagyhatjuk őket meghalni is, aztán csak szépen hazamegyünk, és mindenki jól jár.
*Kis szünetet tart, láthatóan gondolkodik.*
- Jó, nem mindenki, de mi igen.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys jól hallhatóan felsóhajt, amikor a füst forrása az orkhoz vezet és nem valami szörnyű veszedelemhez. Tartása is felenged, támadó pozíciója helyett nyugodttá válik, de továbbra is éberen fülel és időnként körbe kémlel.*
- Jó szarul nézel ki.
*Állapítja meg Daesys a szokásos derűs hangján, és mivel Svornt kérdez, ezért ő hallgat egy darabig, amíg az ork felel.*
- Hogy a jó életbe nem döglöttél meg? Látnod kellett volna az őrökkel mi történt... Megesküdtem volna a tengerre, hogy téged is felkaszabolva találunk.
*Amíg Zopal válaszol, addig a környezetet fürkészi, ami udvariatlanság ugyan, de nem hiszi, hogy emiatt ebben a társaságban kellene aggódnia.*
- Most mi legyen? Keressük meg azt a "szörnyet" öljük meg, és mehetünk haza, vagy szabaduljunk meg tőlük és vegyük el a hajót? Elvégre hagyhatjuk őket meghalni is, aztán csak szépen hazamegyünk, és mindenki jól jár.
*Kis szünetet tart, láthatóan gondolkodik.*
- Jó, nem mindenki, de mi igen.
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:40:58
Üzenet elküldve: 2021-08-04 17:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
- Vagy valami más. Meglehet. Mindjárt kiderítjük.* Meglepő, de egészen jól megértik egymást a lánnyal. Ez már haladás.*
~ Haladunk mi szépen lassan. Utolsó nap ide vagy oda, de én túl fogom élni ezt is. Csak tudnám, hogy a szerencsétlen madaram merre lehet. ~* Jut eszébe Pestis, akit már a vihar óta nem talál, pedig nagyon szívéhez nőt a kis rosszcsont. A füsthöz eljutva pedig megtalálják az ork testőrt.*
- Mondtam én, hogy bírják ezek az orkok a gyűrődést.* Mondja ezt úgy mind a kettejüknek.*
- Még éppen velük vagyunk. Adtak enni, inni meg gyógyszert is. Igazából egy csapat idióta, akik azt a kóró alakot keresik, mert Sa'Teret akármije. Még a hajójukat is Fénynek nevezték el. Az mondjuk biztos, hogy ez a bestia mire elértük a hajót tegnap estére, már leölt mindenkit, aki csak hátra maradt őrségben. Szóval annyira nem nyámnyila, mint első ránézésre tűnt. De mesélj te is valamit. Meggondoltad magad a hajósokat illetően? Tegnap még eléggé ellenük voltál, most meg tüzet gyújtva jelzel nekik?* Érdeklődik gyanakodva a kalóz.*
- Vagy valami más. Meglehet. Mindjárt kiderítjük.* Meglepő, de egészen jól megértik egymást a lánnyal. Ez már haladás.*
~ Haladunk mi szépen lassan. Utolsó nap ide vagy oda, de én túl fogom élni ezt is. Csak tudnám, hogy a szerencsétlen madaram merre lehet. ~* Jut eszébe Pestis, akit már a vihar óta nem talál, pedig nagyon szívéhez nőt a kis rosszcsont. A füsthöz eljutva pedig megtalálják az ork testőrt.*
- Mondtam én, hogy bírják ezek az orkok a gyűrődést.* Mondja ezt úgy mind a kettejüknek.*
- Még éppen velük vagyunk. Adtak enni, inni meg gyógyszert is. Igazából egy csapat idióta, akik azt a kóró alakot keresik, mert Sa'Teret akármije. Még a hajójukat is Fénynek nevezték el. Az mondjuk biztos, hogy ez a bestia mire elértük a hajót tegnap estére, már leölt mindenkit, aki csak hátra maradt őrségben. Szóval annyira nem nyámnyila, mint első ránézésre tűnt. De mesélj te is valamit. Meggondoltad magad a hajósokat illetően? Tegnap még eléggé ellenük voltál, most meg tüzet gyújtva jelzel nekik?* Érdeklődik gyanakodva a kalóz.*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-08-04 15:54:39
Üzenet elküldve: 2021-08-04 15:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*A tűz lobog, a füstje sötéten száll fel. Az ilyen kis trükkök alapvetőek voltak mikor még Zopal a pusztákat járta és a törzs többi tagjának üzent a távolból. A sámán szerint az embertörzsek is tőlük lesték el ennek a titkát amiben viszont már nem olyan biztos az ork. Mindenesetre tüzet gyújt és ha tud lepihen. Csatabárdja és zsákja mellette pihen. Figyeli a tengeren ringatózó hajót és hallgatja ahogy a tűz ég. Az orrára a füst miatt annyira nem tud már ragaszkodni, de mikor észreveszi a kalózt és a lányt akkor feléjük biccent. Kint töltötte az estét a hidegben, levelekkel takarózott és azóta se mosta le a vért a homlokáról is ami már minden bizonnyal oda is száradt. Szerencséje, hogy el nem fertőződött. Egyszóval bár eddig se volt egy olyasfajta alkat akinek összenyomnák az arcát, hogy a pofájába gügyögjenek, de most kimondottan riasztóan hathat.*
-Szevasz. Mi van veletek? Még azokkal vagytok?
*Bök fejével a hajó irányába.*
*A tűz lobog, a füstje sötéten száll fel. Az ilyen kis trükkök alapvetőek voltak mikor még Zopal a pusztákat járta és a törzs többi tagjának üzent a távolból. A sámán szerint az embertörzsek is tőlük lesték el ennek a titkát amiben viszont már nem olyan biztos az ork. Mindenesetre tüzet gyújt és ha tud lepihen. Csatabárdja és zsákja mellette pihen. Figyeli a tengeren ringatózó hajót és hallgatja ahogy a tűz ég. Az orrára a füst miatt annyira nem tud már ragaszkodni, de mikor észreveszi a kalózt és a lányt akkor feléjük biccent. Kint töltötte az estét a hidegben, levelekkel takarózott és azóta se mosta le a vért a homlokáról is ami már minden bizonnyal oda is száradt. Szerencséje, hogy el nem fertőződött. Egyszóval bár eddig se volt egy olyasfajta alkat akinek összenyomnák az arcát, hogy a pofájába gügyögjenek, de most kimondottan riasztóan hathat.*
-Szevasz. Mi van veletek? Még azokkal vagytok?
*Bök fejével a hajó irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045