// Érdekek ösvényei //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Arcpirítóan buja álmok üldözik a wegtorenit. Valójában nem is menekül előlük, bűnös élvezettel merül el a kéjes képzelgésekben, melynek főszereplője jelen esetben a kikötői. Nem olyan meglepő dolog ez egyébként a lány számára, érzelmei erőszakos elfojtása következtében elméje gyakran cibálta könyörtelenül Nolent az efféle fantáziálások színpadára magányosabb éjszakákon. Vélhetőleg az az átkozottul pocsék ital csalogathatta ismét elő ábrándjait, bosszantó dolog, de hát mit tud tenni ellenük az ember.
Az ágy kínkeserves nyikorgásának hangja ébreszti. Pillái lustán mozdulnak majd morcosan fonódnak össze ismét az élesen beszűrődő fénnyel találkozva, de akármennyire is igyekszik, képtelen visszaaludni. Ennek csupán az egyik oka az átkozott világosság, végleg a pucér hátsó váratlan látványa veri ki az álmot a szeméből. Hirtelen nem is tudja hol van.*
~ Mi a …? ~ *Nem olyan egyszerű most felülni az ágyban, kissé meg is szédül a mozdulatban. A feje ugyan nem hasogat veszettül, kavargó gyomra azonban elárulja, jóval több szesz csúszott le tegnap este, mint amennyi illett volna. Kidörzsöli a fáradtság maradék homályát zöldjeiből, melyek rögvest a szekrényke felé tántorgó pőre testet kezdik szemlélni. A háton húzódó apró karmolások, a bíborszín elkenődött rúzsnyomok - nem is emlékszik, mikor kente ki a száját - és halványlilán derengő foltocskák bizarr festmény módjára örökítették meg az éjszaka mozzanatait. A látvány egy pillanat alatt segít felidézni az elveszettnek hitt emlékeket, legalább is a nagy mű elkészültének jeleneteit rendkívüli alapossággal vetíti elé elméje. Szóval nem álmodott…
Történéseket feldolgozni kívánó merengéséből a nyúzott, karcos hang zökkenti ki, a helyzet abszurditása csaknem előcsal belőle egy önfeledt nevetést, de leküzdve az ingert csupán egy értelmezhetetlen mosoly nyúlik el az arcán.*
- Hát… *kezdene bele a feleletbe, de nem is tudja, mit mondjon, inkább erőt véve magán próbál az ágy széléhez mászni. Az átizzadt, rongyos takarót szemérmes szűzleány módjára szorítja magához, ahogy sikerül nehézkesen felkászálódni, erőtlenül ügyetlenkedve csavarja maga köré a kellemetlen tapintású anyagot. A Velasco'rrához képest jóval összeszedettebben lép előre, noha egy óvatlan pillanatban csaknem orra bukik egy hanyagul földre dobott csizmában.*
- Ez elég csúnya lett. *Halványan fintorogva fogja meg gyengéden a férfi állát, hogy jobban szemügyre vételezze a tegnap szerzett sebet. Arra a megállapításra jut, egészen olcsón megúszta a kis balesetet.*
- Még sohasem láttalak ennyire részegnek. *Ez a megállapítás már önmagában beszédes, azért volt alkalma néhányszor vedelni látni a kikötőit* - Pethar meg a cimborái nem kíméltek.
*Még maga is a vizes kancsóért nyúl, sietve kiissza kevéske tartalmát, aztán jólesően sóhajtva törli meg száját, tükörbe sem kell pillantania ahhoz, hogy tudja, képére valószínűleg mókás szakállat mázolt a szájfesték.*
- Leittad magad, rettenetesen. *kezd bele egy kis szünet után a mesélésbe, kénytelenül el is vigyorodik* - Egyszer betoppant egy telt keblű asszonyság, az urát kereste. Ahogy megláttad hangosan megjegyezted, hogy akkora tőgye van, mint egy vemhes gwuffnak, meg hogy biztos ültőhelyében meg tudná szoptatni Arthenior összes árváját. Szerencsétlenségedre épp a férje mellett ültél. *Látszólag igyekszik nem elkacagni magát, így visszagondolva rettenetesen szórakoztatónak találja a jelenetet.*
- Állon akart ütni, de már ő sem volt szomjas, így elvétette. Te viszont úgy meglepődtél, megpróbáltál elhajolni, persze rögtön felborultál a székkel. A szép kis pofikádat pedig sikerült beverni az asztal sarkába. *Ajkát lebiggyeszti műsajnálatát megtoldva, bár az igazság az, hogy egy hangyányit azért aggódott miatta, azt hitte a szemét sikerült kinyomnia.*
- Tyssa felajánlott két szobát *nyomatékosan hangsúlyozza a számot valamiféle gyenge mentegetőzésképp, előre tisztázva,, semmiféle hátsószándék nem vezérelte* - Felkísértelek, hogy kitisztítsam a sebet…
*Neki sem tiszta minden pontja a történteknek, őt is nehezen lehetett volna józansággal vádolni. Összeszalad szemöldöke gondolkodás közben*
- Valamin rettenetesen összevesztünk, aztán… *Fülében egy pillanatra vágytól fűtött morranások, kéjes sóhajok, egymásnak folytonosan ellentmondó, elsuttogott vallomások csendülnek fel, melyeket egy torokköszörüléssel igyekszik száműzni. Próbálja leplezni, de azért láthatóan zavarba jött, pedig nem szokása* - Azt hiszem a többit felesleges részleteznem.
*Arrébb is iszkol inkább, a padlót kémlelve keresni kezdi szétdobált ruháit.*
- Utána nagyon lelkesen körmöltél valamit egy papírra. Ráborítottad a gyertyát. *A tett színhelye felé biccent, közben hátat fordítva gombolni kezdi magán meglelt ingét.* - Szólok Tyssának, hogy készítsen fürdőt.