//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren, Ishala//
*Csak egy pillantás maga mögé, illetve alá, a ledobott fáklya jelenlegi helyzetére és máris kész a baj. Persze, hogy gondolhatott volna rá, ami azt illeti gondolt is, így reckírozással tud csak előrehaladni, választása sok nem volt, kötél híján. Az utolsó utáni pillanatban még felnéz Fynlisse-re, s ahogy a lába megcsúszik, csak egy széles vigyor húzódik szájára:*
- Hogy az a... *befejezni a mondatot már nincs ideje, sőt még udvariasan elköszönni sem tud. Olybá tűnik, hogy a sötétben a fél-elf szinte örökké repül. A dologban a legborzasztóbb, hogy viszonylag nagy sebességgel és lefelé. Nincsenek szárnyak, melyeket kitárhatna, jobb híján, csak igyekszik reptében megfodulni, mint a macska, ami természetesen nem sikerül.*
- Au? *Kérdezi, a földetérés pillanatában, majd mindjárt válaszol is magának.* Au. *Úgy féloldalvást esett, szerzett pár zúzódást, de különösebb problémája nem származott a kisebb sebektől és a szégyentől égő ábrázatán kívül.*
- Na! Erre csak óvatosan! *Szól fel halkan és méltósággal, mintha csak direkt mutatta volna meg, mit nem szabad.* Csúszik. *Jelenti ki, hátha más nem látta majdnem pofára esését. Feltápászkodik, leporolja magát, majd a nem messze lévő fáklyáért nyúl. Körbevilágít a nagyobb barlangban.*
- Jöhettek! *Kiált fel, s amennyire tud, segít is a többieknek a lejutásban, már annak, aki igényli.*
- Lyukak a falon! *Kiabálja túl a vízesést.*
- Nem nyúlkálnék bele, rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. *Vonja meg a vállát, s továbbindul fáklyájával mindenfelé világítva, nehogy meglepetés érje. A szélesebb járat felé lépdel, ha a többiek úgy döntenek, hogy megnézik a lyukakat a falban, természetesen bevárja őket, sőt, igyekszik úgy helyezkedni, hogyha azokból nagy szőrős karok nyúlkálnának ki, akkor bőszen megszurkálhassa őket, s egyet eltegyen emlékbe. A fáklyát átteszi baljába, s jobb oldaltokjából élesre fent tőrét rántja elő. Ha itt végeznek, irány a szélesebb járat, kíváncsian várja, mit tartogat még számukra ez a barlang. Ordas nagy kitérő a semmiért, vagy talán szerencséjük lesz?*