//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri, Learon, Aashryn//
* A trió végre lenyugodni látszik annyira, hogy erejüket és figyelmüket inkább az előttük álló akadály leküzdésére összpontosítsák. Bár ezt nem tudhatják, a másik irányba indulók már egész jól haladnak – ha mással nem, legalább annak kiderítésével, hogy hova nem szabad lépni. Ahogy Aashryn egyik lábával ránehezedik a csempére, már érezheti, hogy valami nincs rendben. A következő pillanatban a kő kiesik lába alól, de hacsak nem szándékosan lökik a mélységbe, még egymaga is visszanyerhetné az egyensúlyát. Úgy látszik, a kövek kevésbé stabilak, mint ahogy azt gondolták, így elég egy viszonylag kis súlyt ráhelyezni, hogy lezuhanjon. Ez akár pozitívumként is felfogható, mivel így könnyebb lesz kideríteni, hogy melyik út járható. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy valójában egyik csempe sem megingathatatlan és az egyetlen lehetőség a továbbjutásra, ha minél gyorsabban végigrohannak a termen. Illetve, ha valaki nagyon formában érzi magát, talán át is ugorhatja a szobát, de ez megint csak olyan ötlet, amin majd ráér akkor gondolkodni, ha a többi lehetőség már elillant. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Ami a párost illeti, ők valóban jobban haladnak a csempék pusztításában, mint társaik. Viszont ők is csak remélhetik, hogy előbb-utóbb találnak egy járható ösvényt, máskülönben csak az átugrás vagy a leugrás marad az utolsó reményük.
Az elf nő bizonyára már meg sem lepődik azon, hogy a következő csempe szintén lezuhan lábai alatt. Viszont a sorozatos szerencsétlenségük megtörni látszik a következőnél. A fal melletti csempe csodák csodájára kibírja az elf nő súlyát. Habár a túloldalon lévő nyílás még mindig elég messze található, ha még néhányszor szerencséje lesz az elfnek, az utolsó néhány követ minden bizonnyal már át is léphetik. *
//Barlang – Ishala//
* Az elf kiáltása visszhangozva terjed a járatokban. Néhány másodperc telik csak el és érkezik is a válasz, viszont jóval közelebbről, mint ahogy azt gondolta volna. Illetve valószínűleg egészen más válasz ez, mint amire Ishala számított. *
– Sren! Sren! * Mintha saját hangját hallaná. Majd egyből utána egy másik irányból. * – Sren! Sren! * Aztán egy harmadikból szintén. * – Sren! * Pontosan nem tudja megállapítani, hogy honnan érkeznek a hangok – csak az biztos, hogy mindegyik valahonnan elölről –, de egyértelműen nem egyszerű visszhang okozza a kiáltás megismétlődését. Bár a víz csobogása nehezíti a dolgát, kifinomult hallásának köszönhetően feltűnhet neki, hogy a barlangban valami (vagy valamik) mozgolódnak is. A hangokat leszámítva azonban jelenleg semmi szokatlant nem tapasztal, a hangok gazdái nem felé közelítenek és egyetlen szörnyeteg sem veti rá magát az íjászra. (Egyelőre.) *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* Ki tudja, mi történt volna, ha Fynlisse meghúzta volna a kart, mindenesetre erre egyelőre nem derül fény, mivel végül Srenre hallgatva otthagyja a karokat és elindul balra. Sren halad elől, de ő sem lát sokkal többet, mint a mögötte haladó tündér. A folyosó legelején egy rövid, felfelé vezető lépcsőt találnak, így ismét száraz talajon járhatnak. Utána néhány méteren keresztül csak az üres, szürke falakban és az arról visszaverődő fáklyák fényében gyönyörködhetnek. Csapdafélék sem nehezítik az útjukat (vagy sikerül tudtukon kívül kikerülni őket), viszont mielőtt a következő terembe érnének, egy távoli kiáltást hallanak maguk mögül. Ilyen távolságból nehéz kivenni, hogy ki a hang gazdája, de úgy rémlik, Sren saját nevét hallja a távolból.
Mivel Vojtri hangját nemrég épp az ellenkező irányból hallották, dönteniük kell, hogy maradnak-e az eredeti tervnél vagy visszaindulnak megkeresni a másik hang gazdáját. Akárhogy is döntenek, néhány pillanat múlva újabb "Sreneket" hallhatnak abból az irányból. Talán csak a visszhang teszi, de még legalább ötször hallhatják a félvér nevét, mielőtt újra csönd borulna a sötét járatokra. Az előttük lévő teremből egyelőre csak egy szeletet láthatnak, így nem láthatják, mi mindent rejt. Mindenesetre az tény, hogy a terem egyszerű, szürke kőfalakkal rendelkezik, középen valami magas oszlopféle található, és ami a legfontosabb: nincs vízzel elárasztva. *