Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Athien Ealebrian Driele [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-16 23:01:35
Üzenet elküldve: 2022-09-16 23:01:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Mindenki//
* Nehéz az idő múlását mérni egy ilyen elzárt, földalatti helyen, de talán még csak egy fertályóra telt el azóta, hogy a kalandorok beléptek Chro'wor föld alatti járataiba. Nem lehet azt mondani, hogy eleddig semmi említésre méltót nem találkoztak a járatokban, hogy csak egy párat említsünk: a legtöbben találkoztak beszélő szobrokkal, lebegő padlócsempékkel, vízzel elárasztott szobákkal, ismeretlen rendeltetésű karokkal, no meg persze furcsa lényekkel (vagy legalább a hangjukkal), amelyek az emberi hangot utánozva zavarják össze az óvatlan kalandozókat. Épp egy perce az egész alagútrendszer beleremegett abba, ahogy két kőszikla zuhant a földre, bár kevesen tudják csak, hogy mi okozta ezt. Az egyetlen, akinek erős sejtése lehet a dologról, Vojtri, a Muzsikus, aki azonban mindenki mástól elszigetelten éppen az életéért küzd egy impozáns méretű oszlopcsarnokban.
A legtöbben ezek ellenére egész jól boldogulnak, legalábbis ami az életben maradást illeti. Ezidáig egyedül Ishala fordult vissza, hogy neki mi oka volt rá, azt majd tőle érdemes kérdezni, ha lesz rá alkalmuk. Ami az útkeresést illeti, néhányan talán úgy érezhetik, nincs valódi választás előttük, hiszen hiába van látszólag több út is a szemük előtt, a folyosók végén gyakran zárt ajtók vagy épp kősziklák állják az útjukat. Meglehet, hogy a vár egykori építője és/vagy ura furmányos megoldásokhoz folyamodott, hogy távoltartsa a nem elég rátermetteket vagy épp elrejtsen valamit a kíváncsi szemek elől. Ezt támasztja alá, hogy rögtön a bejárat után sokan a mélybe zuhanhattak volna, ha nem elég óvatosak. Elképzelhető, hogy egy kis körültekintéssel rejtett ajtókra vagy akár kincsekre bukkanhatnak. Természetesen az sem kizárt, hogy a vár ura már egy lépéssel előttük járt és ilyen módon csapdákat is elrejtett az alagutakban.
Azonban mindegy is, ki hogyan fedezi fel a helyet, amíg a feje a nyakán marad. Egy bizonyos: a következő pillanatban egy akkora visítást hallanak a távolból vagy a közelből (ki hol jár éppen), amekkorát már régen hallottak, ha egyáltalán. Ami azt illeti, a sikolyt valószínűleg még a parton maradt tengerészek is tisztán hallják, de ebben persze nem lehetnek biztosak a bent lévők. A hang szélsebesen járja át a sötét folyosókat és termeket, rettegést ébresztve a kevésbé elszánt szerzetek szívében. *
//Learon, Aashryn//
* A mágus jelenlétében aligha vannak eszközök híján, talán ezért döntenek úgy, hogy visszafordulnak harmadik társuk megmentésére. Talán nem hallják meg, talán csak figyelmen kívül hagyják Sren kiáltozását a távolból, és visszaindulnak a folyosó felé, ahol először is az ülő pózban lévő szobor állja útjukat, a szája elé tartott mutatóujjal. Ez azonban se nem mozdul, se nem beszél, csak ül, mint egy szobor. A folyosó négy méter széles körüli, így kényelmesen elférnek egymás mellett. Néhány lépést tesznek csak meg és a jobb oldali fal mellett egy csontvázra bukkannak. Ott fekszik mozdulatlanul, háttal a falnak, feje kissé oldalra biccenve. A csontokon semmi hús nincsen már, viszont meglehetősen szakadozott rongyok lógnak róla. Egykor talán ruhának is nevezhették volna az anyagot, mára azonban a rongy jobban leírja az állapotát. Remélhetik, hogy nem Vojtri maradványaira leltek rá, hiszen ha mégis, nekik sem maradhatott sok hátra. Learonnak feltűnhet, hogy a jobb oldali fal egy pár méteres sávban egészen megfeketedett, ez azonban nem mondható el a bal oldali falról. Hogy ezt megosztja-e társával és, hogy jutnak-e ez alapján bármiféle következtetésre, az csupán rajta, illetve rajtuk áll. Ha úgy vélik, jó ötlet, megvizsgálhatják közelebbről a csontvázat vagy akár a falat is, de ha továbbhaladnak, az is opció. Viszont nem sokáig. Még néhány métert tudnak megtenni a folyosón, azután egy méretes kőszikla állja az útjukat, amely az egész folyosót eltorlaszolja, így hacsak nem találnak ki valami megoldást, talán mégis a másik irányba kell továbbhaladniuk. Nagyjából ekkor hallják azt az éktelen visítást, ami noha elég messziről érkezik ahhoz, hogy füleiket ne kelljen befogni, még így is kellemetlen, főként Aashryn számára. A hang az ellenkező irányból érkezik – arról, amerről az elf "visszhangjait" is hallották az előbb. Ők ennél többet egyelőre nem tapasztalnak, ám azt érezhetik, hogy akármi is adta ki ezt a hangot, igen nagy lehet – és, ha már itt tartunk, úgy tűnhet, mintha épp most ébredt volna fel az álmából és meglehetősen éhes lenne. Learon mágiájának köszönhetően az ajtó még bő egy órán át aktív lesz, ezért talán jobban tenné, ha feloszlatná a varázslatot, így kizárva a hang okozóját – ugyanakkor az is igaz, hogy ezzel saját menekülési útjukat is elzárnák. Illetve, ha a továbbhaladást akadályozó sziklát nem sikerül eltávolítani az útból, az volna az egyetlen lehetőségük a továbbjutásra. *
//Fynlisse, Sren//
* A párosnak sikerült hát leküzdenie egy akadályt – bár azt nem tudhatják, hogy ebből mekkora rész volt az ő érdemük és mennyi múlt a hallgatóság elvárásainak csekélységén. Mindenesetre évtizedek, évszázadok múlva senki sem fogja megvitatni bátor hőstetteik zseniális mivoltát, ha lesz, ki elénekli az útókor számára mindazt, ami Chro'wor várában történt ővelük. Most azonban ismét visszafelé tekintenek, mivel meghallották egy bajtársuk kiáltásait, illetve természetes módon a barlangok szószátyár lakóit. Ők még ezt nem tudhatják, de társaik vagy nem hallották meg kiáltását vagy csak jobb ötletük támadt, mindenesetre egy másik irányt választottak. Ennek ellenére Sren kabátjának önfeláldozása és a porba írt jó tanács talán még segítségére lesz valakinek később. Most azonban itt az idő a továbbhaladásra. Illetve csak akkor, ha van hozzá merszük. Ekkor hallják ugyanis a sikítást, ráadásul úgy rémlik, mintha a hang forrása mindössze néhány méterre lenne, történetesen a nyíláson túl, amerre alighanem folytatni akarták volna útjukat. A hang olyan erős, hogy kissé meg is szédülnek tőle és talán a fülük is csengeni kezd.
Ha kinéznek a nyíláson, egy viszonylag keskeny kőhidat látnak, mely az ismeretlen feketeségbe vezet. Korlát vagy egyéb kapaszkodó nem áll a rendelkezésükre, így elég egy óvatlan lépés vagy egy rosszul rögzített kőtégla és könnyedén belezuhanhatnak az alatta elterülő sötét és zavaros vízbe. Mindez azonban aligha érdekli a párost, legalábbis nem most. Amit mindenképpen észrevesznek, az egy… Lény. A sötétben nehezen látni, hogy mekkora és, hogy egyáltalán micsoda, legyen elég annyi, hogy nagy és sok karja van. Talán leginkább polipra emlékeztet, de annál jóval több csápja van, melyek különböző vastagságúak és hosszúságúak. A Lénynek rengeteg karja van, de még annál is több szeme. Tulajdonképpen nem találnak rajta olyan felületet, ahol ne nőtt volna legalább egy apró, elcsökevényesedett, sárgásan világító szemgolyó. Számos kar végén is egy ilyen szem figyel, valahol nem is egy, hanem több. A középen található, talán fejnek nevezhető részén is különböző méretű, sárga szemek ülnek, itt található mind közül a legnagyobb is, mely közel akkor, mint Fynlisse. No, tehát a páros ezzel a valamivel néz farkasszemet, mikor továbbmenésre adnák a fejüket. A Lény nagy része már feljutott a kőhídra, a hátsó felét pedig még ezekben a pillanatokban húzza maga után. Úgy néz ki, természetes élőhelye a víz lehet, de ügyesen elboldogul szárazföldön is. Kissé lomha, de hosszú karjai messzire elérnek, ezért a tündér és a fél-elf jobban teszik, ha minél előbb elhúzzák a csíkot, mivel abban biztosak lehetnek, hogy a Lény nem tévesztette őket szem elől. Nyilván azt nem tudhatják, hogy a Lény barátságos-e, de saját életükkel talán nem vetnek kockát. *
//Athien, Loq//
* Az elf és az ork eddig egész egyszerűen megúszták a történteket, számukra a legnagyobb kihívást valószínűleg a leszakadó csempedarabok okozták, de közös munkával az is csak rövid ideig lassította le őket. A folyosóról kezdhetnék azt feltételezni, hogy teljesen biztonságos és csak az előzmények miatt óvatosak, hiszen bár túlzás lenne azt mondani, hogy eddig semmi különös nem történt, de olyan nem, ami veszélyt hozott volna a fejükre. Más a helyzet a következő pillanatban. Mikor Athien megszólal, be sem tudja fejezni a mondatát, mivel a folyosó hirtelen vöröses-sárgás fényben kezd úszni és elviselhetetlen forróságot éreznek az oldalukban. Kicsit pontosabban: a jobb oldali falból hirtelen lángnyelvek törnek elő. Nincs idejük gondolkodni, ahogy elhajolni sem, mivel a folyosó nagy részében hasonlóan forró a helyzet. Az egyetlen menekvési mód lenne, ha lefeküdnének a földre (esetleg felugranának ott is tudnának maradni a levegőben vagy a plafonon), ám mire ezt megtehetnék, a tűzcsapok elzáródnak és ismét csak fáklyáik lángja világítja be a teret. Az ork viszonylag olcsón megússza. Loq fajából és tapasztalatából eredendően szívós fajta, így könnyen megbirkózik a fájdalommal. Oldala és jobb alkarja kissé megégett, de egy kiadósabb káromkodás (esetleg ha türtőzteti magát, egy szisszenés is megteszi) után már foglalkozhat is ismét a kulcs megszerzésével – már, ha nem mondott le róla az események hatására. Sérüléseinek a nyomai még néhány haton át megmaradnak majd, de bizonyára kezelés nélkül is túlteszi magát rajta. Athien valamivel rosszabbul jár, ráadásul az ő fájdalomtűrése messze alulmúlja nemcsak az orkokét, de még az átlagos emberekét vagy elfekét is. Hiába, egy törékeny elf nőről van szó, aki hiába ért a sebek ellátásához, attól nem fogja jobban viselni, ha ő sérül meg. Nem ájul el, de közel jár hozzá. Legjobb lesz, ha lepihen és valamilyen módon ellátja sebeit – más kérdés, hogy az imént történtek fényében talán nem ez a folyosó a legjobb hely erre. Neki is főként oldala égett meg, de mellkasa is kapott valamennyit a lángokból, illetve haja vége is megpörkölődött, ám lángra nem kapott szerencsére. Ruhája ezeken a részeken kiégett, illetve bőre is itt-ott megsérült. Ő sem szerzett halálos sebesüléseket, de ezek után alighanem még inkább vigyázni fog a csapdákkal. Ha figyelmesek voltak és volt idejük ilyen részleteket kiszúrni, míg testüket lángcsóvák nyaldosták, láthatták, hogy a folyosó végei már biztonságosak (legalábbis ott nem gyulladt tűz a falból), így meglehet, hogy az elfnek elég néhány méterrel odébb elvánszorognia, hogy begyógyítsa sebeit – már, ha nem akarja megkockáztatni, hogy valami ismét beindítsa a tűz-csapdát, mivel egy újabb pörkölést már aligha bírna ki a fájdalomküszöbe.
Ennyi történés meglehet, órákra vagy akár napokra is elég volt számukra, de ezzel még nincs vége az események láncolatának. Ők még meglehetősen messze vannak a visító hang forrásától, azonban még így is kifülelhetik a szörnyű sikolyt az ajtón túlról, jó messziről. Most alighanem van jobb dolguk is, mint azzal foglalkozni, viszont a továbbhaladás szempontjából érdemes lesz átgondolni, hogy biztosan szeretnék-e kinyitni azt az ajtót, ha egyáltalán ki tudják nyitni. Ha készenállnak a további felfedezésre, talán szomorúan tapasztalják majd, hogy a folyosó zsákutca – a végében egy hatalmas sziklát találhatnak csak, mely egy az egyben elállja az utat. Hacsak nincs a tarsolyukban valami varázslat, úgy mint Learonnak vagy nem találnak más módot a szikla eltávolítására, marad a bezárt ajtó és a visszaút a lezuhanó csempéken át – pozitívumként talán csak az hozható fel, hogy ha minden igaz, ez utóbbival már nem kell kísérletezniük, hiszen tudják a helyes utat. Annak tekintetében azonban, hogy van egy bezárt ajtajuk és egy kulcsuk, talán mégis jobban megérné először azzal próbálkozni. *
//Vojtri//
* Szerencsétlen fickó! Nem elég, hogy karddal hadonászó szobor-alakok akarnak az életére törni, még el is botlik, így kitérésre is alig van lehetősége. Akkor jut eszébe időt kérni, amikor az egyik szobor már épp lesújtani készül, azonban annak kőből van a szíve, így cseppet sem hatja meg a muzsikus próbálkozása. Az utolsó pillanatban megpróbál tehát kitérni a suhintás elől, de ekkor már késő, a széles pengéjű kard úgy megy át Vojtri testén, mintha most fenték volna. A szobor a hasát találja el, a dalnok pedig nyomban az ájulás szélére kerül. Percei, legjobb (vagy legrosszabb?) esetben is csak egy órája maradhat. Ezt úgy tűnik, a szobor-harcosok is megérzik és nem is törődnek vele többet. Se vele, se a nála lévő ékkővel. A kardot egy erős mozdulattal kihúzza belőle a kőszobor, majd a másikkal együtt megfordul és lassan elbaktatnak a sötét terem másik végébe. Közben a fiatal férfi körül a víz elszíneződik, ahogy vére terjed. Ha minden erejét összeszedné, talán még el tudna vánszorogni néhány méterrel odébb, de igazából miért tenné? Látszólag nincs hová mennie, de talán nem is ez jár most a fejében. Fáklyáját valószínűleg elejtette már, így az most a víz felszínén úszik, de még pislákol a fénye. Legalább ennyi reménye maradt a művész úrnak. A távolból – sőt, olybá tűnik, mintha lentről – ő is hall egy hangos sikítást, de úgy tűnik, a hang messziről érkezik, így ő hallja a legkevésbé. Hogy micsoda ez? Nem tudhatja. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.16 23:11:49
//Mindenki//
* Nehéz az idő múlását mérni egy ilyen elzárt, földalatti helyen, de talán még csak egy fertályóra telt el azóta, hogy a kalandorok beléptek Chro'wor föld alatti járataiba. Nem lehet azt mondani, hogy eleddig semmi említésre méltót nem találkoztak a járatokban, hogy csak egy párat említsünk: a legtöbben találkoztak beszélő szobrokkal, lebegő padlócsempékkel, vízzel elárasztott szobákkal, ismeretlen rendeltetésű karokkal, no meg persze furcsa lényekkel (vagy legalább a hangjukkal), amelyek az emberi hangot utánozva zavarják össze az óvatlan kalandozókat. Épp egy perce az egész alagútrendszer beleremegett abba, ahogy két kőszikla zuhant a földre, bár kevesen tudják csak, hogy mi okozta ezt. Az egyetlen, akinek erős sejtése lehet a dologról, Vojtri, a Muzsikus, aki azonban mindenki mástól elszigetelten éppen az életéért küzd egy impozáns méretű oszlopcsarnokban.
A legtöbben ezek ellenére egész jól boldogulnak, legalábbis ami az életben maradást illeti. Ezidáig egyedül Ishala fordult vissza, hogy neki mi oka volt rá, azt majd tőle érdemes kérdezni, ha lesz rá alkalmuk. Ami az útkeresést illeti, néhányan talán úgy érezhetik, nincs valódi választás előttük, hiszen hiába van látszólag több út is a szemük előtt, a folyosók végén gyakran zárt ajtók vagy épp kősziklák állják az útjukat. Meglehet, hogy a vár egykori építője és/vagy ura furmányos megoldásokhoz folyamodott, hogy távoltartsa a nem elég rátermetteket vagy épp elrejtsen valamit a kíváncsi szemek elől. Ezt támasztja alá, hogy rögtön a bejárat után sokan a mélybe zuhanhattak volna, ha nem elég óvatosak. Elképzelhető, hogy egy kis körültekintéssel rejtett ajtókra vagy akár kincsekre bukkanhatnak. Természetesen az sem kizárt, hogy a vár ura már egy lépéssel előttük járt és ilyen módon csapdákat is elrejtett az alagutakban.
Azonban mindegy is, ki hogyan fedezi fel a helyet, amíg a feje a nyakán marad. Egy bizonyos: a következő pillanatban egy akkora visítást hallanak a távolból vagy a közelből (ki hol jár éppen), amekkorát már régen hallottak, ha egyáltalán. Ami azt illeti, a sikolyt valószínűleg még a parton maradt tengerészek is tisztán hallják, de ebben persze nem lehetnek biztosak a bent lévők. A hang szélsebesen járja át a sötét folyosókat és termeket, rettegést ébresztve a kevésbé elszánt szerzetek szívében. *
//Learon, Aashryn//
* A mágus jelenlétében aligha vannak eszközök híján, talán ezért döntenek úgy, hogy visszafordulnak harmadik társuk megmentésére. Talán nem hallják meg, talán csak figyelmen kívül hagyják Sren kiáltozását a távolból, és visszaindulnak a folyosó felé, ahol először is az ülő pózban lévő szobor állja útjukat, a szája elé tartott mutatóujjal. Ez azonban se nem mozdul, se nem beszél, csak ül, mint egy szobor. A folyosó négy méter széles körüli, így kényelmesen elférnek egymás mellett. Néhány lépést tesznek csak meg és a jobb oldali fal mellett egy csontvázra bukkannak. Ott fekszik mozdulatlanul, háttal a falnak, feje kissé oldalra biccenve. A csontokon semmi hús nincsen már, viszont meglehetősen szakadozott rongyok lógnak róla. Egykor talán ruhának is nevezhették volna az anyagot, mára azonban a rongy jobban leírja az állapotát. Remélhetik, hogy nem Vojtri maradványaira leltek rá, hiszen ha mégis, nekik sem maradhatott sok hátra. Learonnak feltűnhet, hogy a jobb oldali fal egy pár méteres sávban egészen megfeketedett, ez azonban nem mondható el a bal oldali falról. Hogy ezt megosztja-e társával és, hogy jutnak-e ez alapján bármiféle következtetésre, az csupán rajta, illetve rajtuk áll. Ha úgy vélik, jó ötlet, megvizsgálhatják közelebbről a csontvázat vagy akár a falat is, de ha továbbhaladnak, az is opció. Viszont nem sokáig. Még néhány métert tudnak megtenni a folyosón, azután egy méretes kőszikla állja az útjukat, amely az egész folyosót eltorlaszolja, így hacsak nem találnak ki valami megoldást, talán mégis a másik irányba kell továbbhaladniuk. Nagyjából ekkor hallják azt az éktelen visítást, ami noha elég messziről érkezik ahhoz, hogy füleiket ne kelljen befogni, még így is kellemetlen, főként Aashryn számára. A hang az ellenkező irányból érkezik – arról, amerről az elf "visszhangjait" is hallották az előbb. Ők ennél többet egyelőre nem tapasztalnak, ám azt érezhetik, hogy akármi is adta ki ezt a hangot, igen nagy lehet – és, ha már itt tartunk, úgy tűnhet, mintha épp most ébredt volna fel az álmából és meglehetősen éhes lenne. Learon mágiájának köszönhetően az ajtó még bő egy órán át aktív lesz, ezért talán jobban tenné, ha feloszlatná a varázslatot, így kizárva a hang okozóját – ugyanakkor az is igaz, hogy ezzel saját menekülési útjukat is elzárnák. Illetve, ha a továbbhaladást akadályozó sziklát nem sikerül eltávolítani az útból, az volna az egyetlen lehetőségük a továbbjutásra. *
//Fynlisse, Sren//
* A párosnak sikerült hát leküzdenie egy akadályt – bár azt nem tudhatják, hogy ebből mekkora rész volt az ő érdemük és mennyi múlt a hallgatóság elvárásainak csekélységén. Mindenesetre évtizedek, évszázadok múlva senki sem fogja megvitatni bátor hőstetteik zseniális mivoltát, ha lesz, ki elénekli az útókor számára mindazt, ami Chro'wor várában történt ővelük. Most azonban ismét visszafelé tekintenek, mivel meghallották egy bajtársuk kiáltásait, illetve természetes módon a barlangok szószátyár lakóit. Ők még ezt nem tudhatják, de társaik vagy nem hallották meg kiáltását vagy csak jobb ötletük támadt, mindenesetre egy másik irányt választottak. Ennek ellenére Sren kabátjának önfeláldozása és a porba írt jó tanács talán még segítségére lesz valakinek később. Most azonban itt az idő a továbbhaladásra. Illetve csak akkor, ha van hozzá merszük. Ekkor hallják ugyanis a sikítást, ráadásul úgy rémlik, mintha a hang forrása mindössze néhány méterre lenne, történetesen a nyíláson túl, amerre alighanem folytatni akarták volna útjukat. A hang olyan erős, hogy kissé meg is szédülnek tőle és talán a fülük is csengeni kezd.
Ha kinéznek a nyíláson, egy viszonylag keskeny kőhidat látnak, mely az ismeretlen feketeségbe vezet. Korlát vagy egyéb kapaszkodó nem áll a rendelkezésükre, így elég egy óvatlan lépés vagy egy rosszul rögzített kőtégla és könnyedén belezuhanhatnak az alatta elterülő sötét és zavaros vízbe. Mindez azonban aligha érdekli a párost, legalábbis nem most. Amit mindenképpen észrevesznek, az egy… Lény. A sötétben nehezen látni, hogy mekkora és, hogy egyáltalán micsoda, legyen elég annyi, hogy nagy és sok karja van. Talán leginkább polipra emlékeztet, de annál jóval több csápja van, melyek különböző vastagságúak és hosszúságúak. A Lénynek rengeteg karja van, de még annál is több szeme. Tulajdonképpen nem találnak rajta olyan felületet, ahol ne nőtt volna legalább egy apró, elcsökevényesedett, sárgásan világító szemgolyó. Számos kar végén is egy ilyen szem figyel, valahol nem is egy, hanem több. A középen található, talán fejnek nevezhető részén is különböző méretű, sárga szemek ülnek, itt található mind közül a legnagyobb is, mely közel akkor, mint Fynlisse. No, tehát a páros ezzel a valamivel néz farkasszemet, mikor továbbmenésre adnák a fejüket. A Lény nagy része már feljutott a kőhídra, a hátsó felét pedig még ezekben a pillanatokban húzza maga után. Úgy néz ki, természetes élőhelye a víz lehet, de ügyesen elboldogul szárazföldön is. Kissé lomha, de hosszú karjai messzire elérnek, ezért a tündér és a fél-elf jobban teszik, ha minél előbb elhúzzák a csíkot, mivel abban biztosak lehetnek, hogy a Lény nem tévesztette őket szem elől. Nyilván azt nem tudhatják, hogy a Lény barátságos-e, de saját életükkel talán nem vetnek kockát. *
//Athien, Loq//
* Az elf és az ork eddig egész egyszerűen megúszták a történteket, számukra a legnagyobb kihívást valószínűleg a leszakadó csempedarabok okozták, de közös munkával az is csak rövid ideig lassította le őket. A folyosóról kezdhetnék azt feltételezni, hogy teljesen biztonságos és csak az előzmények miatt óvatosak, hiszen bár túlzás lenne azt mondani, hogy eddig semmi különös nem történt, de olyan nem, ami veszélyt hozott volna a fejükre. Más a helyzet a következő pillanatban. Mikor Athien megszólal, be sem tudja fejezni a mondatát, mivel a folyosó hirtelen vöröses-sárgás fényben kezd úszni és elviselhetetlen forróságot éreznek az oldalukban. Kicsit pontosabban: a jobb oldali falból hirtelen lángnyelvek törnek elő. Nincs idejük gondolkodni, ahogy elhajolni sem, mivel a folyosó nagy részében hasonlóan forró a helyzet. Az egyetlen menekvési mód lenne, ha lefeküdnének a földre (esetleg felugranának ott is tudnának maradni a levegőben vagy a plafonon), ám mire ezt megtehetnék, a tűzcsapok elzáródnak és ismét csak fáklyáik lángja világítja be a teret. Az ork viszonylag olcsón megússza. Loq fajából és tapasztalatából eredendően szívós fajta, így könnyen megbirkózik a fájdalommal. Oldala és jobb alkarja kissé megégett, de egy kiadósabb káromkodás (esetleg ha türtőzteti magát, egy szisszenés is megteszi) után már foglalkozhat is ismét a kulcs megszerzésével – már, ha nem mondott le róla az események hatására. Sérüléseinek a nyomai még néhány haton át megmaradnak majd, de bizonyára kezelés nélkül is túlteszi magát rajta. Athien valamivel rosszabbul jár, ráadásul az ő fájdalomtűrése messze alulmúlja nemcsak az orkokét, de még az átlagos emberekét vagy elfekét is. Hiába, egy törékeny elf nőről van szó, aki hiába ért a sebek ellátásához, attól nem fogja jobban viselni, ha ő sérül meg. Nem ájul el, de közel jár hozzá. Legjobb lesz, ha lepihen és valamilyen módon ellátja sebeit – más kérdés, hogy az imént történtek fényében talán nem ez a folyosó a legjobb hely erre. Neki is főként oldala égett meg, de mellkasa is kapott valamennyit a lángokból, illetve haja vége is megpörkölődött, ám lángra nem kapott szerencsére. Ruhája ezeken a részeken kiégett, illetve bőre is itt-ott megsérült. Ő sem szerzett halálos sebesüléseket, de ezek után alighanem még inkább vigyázni fog a csapdákkal. Ha figyelmesek voltak és volt idejük ilyen részleteket kiszúrni, míg testüket lángcsóvák nyaldosták, láthatták, hogy a folyosó végei már biztonságosak (legalábbis ott nem gyulladt tűz a falból), így meglehet, hogy az elfnek elég néhány méterrel odébb elvánszorognia, hogy begyógyítsa sebeit – már, ha nem akarja megkockáztatni, hogy valami ismét beindítsa a tűz-csapdát, mivel egy újabb pörkölést már aligha bírna ki a fájdalomküszöbe.
Ennyi történés meglehet, órákra vagy akár napokra is elég volt számukra, de ezzel még nincs vége az események láncolatának. Ők még meglehetősen messze vannak a visító hang forrásától, azonban még így is kifülelhetik a szörnyű sikolyt az ajtón túlról, jó messziről. Most alighanem van jobb dolguk is, mint azzal foglalkozni, viszont a továbbhaladás szempontjából érdemes lesz átgondolni, hogy biztosan szeretnék-e kinyitni azt az ajtót, ha egyáltalán ki tudják nyitni. Ha készenállnak a további felfedezésre, talán szomorúan tapasztalják majd, hogy a folyosó zsákutca – a végében egy hatalmas sziklát találhatnak csak, mely egy az egyben elállja az utat. Hacsak nincs a tarsolyukban valami varázslat, úgy mint Learonnak vagy nem találnak más módot a szikla eltávolítására, marad a bezárt ajtó és a visszaút a lezuhanó csempéken át – pozitívumként talán csak az hozható fel, hogy ha minden igaz, ez utóbbival már nem kell kísérletezniük, hiszen tudják a helyes utat. Annak tekintetében azonban, hogy van egy bezárt ajtajuk és egy kulcsuk, talán mégis jobban megérné először azzal próbálkozni. *
//Vojtri//
* Szerencsétlen fickó! Nem elég, hogy karddal hadonászó szobor-alakok akarnak az életére törni, még el is botlik, így kitérésre is alig van lehetősége. Akkor jut eszébe időt kérni, amikor az egyik szobor már épp lesújtani készül, azonban annak kőből van a szíve, így cseppet sem hatja meg a muzsikus próbálkozása. Az utolsó pillanatban megpróbál tehát kitérni a suhintás elől, de ekkor már késő, a széles pengéjű kard úgy megy át Vojtri testén, mintha most fenték volna. A szobor a hasát találja el, a dalnok pedig nyomban az ájulás szélére kerül. Percei, legjobb (vagy legrosszabb?) esetben is csak egy órája maradhat. Ezt úgy tűnik, a szobor-harcosok is megérzik és nem is törődnek vele többet. Se vele, se a nála lévő ékkővel. A kardot egy erős mozdulattal kihúzza belőle a kőszobor, majd a másikkal együtt megfordul és lassan elbaktatnak a sötét terem másik végébe. Közben a fiatal férfi körül a víz elszíneződik, ahogy vére terjed. Ha minden erejét összeszedné, talán még el tudna vánszorogni néhány méterrel odébb, de igazából miért tenné? Látszólag nincs hová mennie, de talán nem is ez jár most a fejében. Fáklyáját valószínűleg elejtette már, így az most a víz felszínén úszik, de még pislákol a fénye. Legalább ennyi reménye maradt a művész úrnak. A távolból – sőt, olybá tűnik, mintha lentről – ő is hall egy hangos sikítást, de úgy tűnik, a hang messziről érkezik, így ő hallja a legkevésbé. Hogy micsoda ez? Nem tudhatja. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.16 23:11:49
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 14:40:12
Üzenet elküldve: 2022-09-15 14:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon lába is hirtelen gyökeret ver, de egy másodperc nem telik bele, hogy visszaugorjon és karját óvón kinyújtsa a lány elé, hogyha esetleg az visszafordulna a hangok irányába, megállásra kényszerítse, azonban erre semmi szükség nincs. Megállt az magától is, észlelve a különösen nagy veszélyt.*
-A Szellemekre! *Suttogja maga elé, hiszen a sok hang miatt valahogy már nem tűnik számára olyan okos ötletnek, hogy tovább hangoskodjon.*
-Akkor talán bement a folyosóra nélkülünk. *Húzza el a száját és tekintetével folyamatosan a körülöttük lévő teret fürkészi, nehogy orvul rájuk rontson valaki vagy valami. Hallására most nem nagyon támaszkodhat, hiszen az nem valami jó és a lány füle sokkal élesebb amúgy is.*
-Menjünk vissza és szedjük össze azt az ostobát. *Ha tényleg van itt előttük valami, sokkal jobb esélyeik lesznek, ha olyan terepen érik őket, amit már ismernek és olyankor, amikor már mind a hárman együtt vannak. Akármilyen kevés segítséget is jelenthet Vojtri, az mégis több a semminél.*
-Lehet talált egy biztonságosabb irányt. *Reménykedik magában, de addig nem lép vissza, amíg a lány meg nem indul. Az utat egyelőre nyitva hagyja, mert ha esetleg onnan valami nagyobb dolog támadna rájuk ahol a dalnok van, még mindig menekülhetnek erre, amíg a varázslat hatása magától meg nem szűnik.*
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon lába is hirtelen gyökeret ver, de egy másodperc nem telik bele, hogy visszaugorjon és karját óvón kinyújtsa a lány elé, hogyha esetleg az visszafordulna a hangok irányába, megállásra kényszerítse, azonban erre semmi szükség nincs. Megállt az magától is, észlelve a különösen nagy veszélyt.*
-A Szellemekre! *Suttogja maga elé, hiszen a sok hang miatt valahogy már nem tűnik számára olyan okos ötletnek, hogy tovább hangoskodjon.*
-Akkor talán bement a folyosóra nélkülünk. *Húzza el a száját és tekintetével folyamatosan a körülöttük lévő teret fürkészi, nehogy orvul rájuk rontson valaki vagy valami. Hallására most nem nagyon támaszkodhat, hiszen az nem valami jó és a lány füle sokkal élesebb amúgy is.*
-Menjünk vissza és szedjük össze azt az ostobát. *Ha tényleg van itt előttük valami, sokkal jobb esélyeik lesznek, ha olyan terepen érik őket, amit már ismernek és olyankor, amikor már mind a hárman együtt vannak. Akármilyen kevés segítséget is jelenthet Vojtri, az mégis több a semminél.*
-Lehet talált egy biztonságosabb irányt. *Reménykedik magában, de addig nem lép vissza, amíg a lány meg nem indul. Az utat egyelőre nyitva hagyja, mert ha esetleg onnan valami nagyobb dolog támadna rájuk ahol a dalnok van, még mindig menekülhetnek erre, amíg a varázslat hatása magától meg nem szűnik.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 08:10:56
Üzenet elküldve: 2022-09-15 08:10:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Egy biccentéssel nyugtázza Learon hajlandóságát társuk megmentését illetően, majd a férfi is megpróbál szólni a dalnokhoz. Válasz ugyan nem érkezik, illetve nem attól, akitől várták volna. Aashryn megtorpan, szinte mozdulni sem mer, és a felé intézet kérdésre megfogalmazódó szavak is benne rekednek.*
- Eeyr maradj velünk! Ez valami Sa'Tereth boszorkánytanya lehet.
*Sziszegi orra alatt fojtott hangon. A hátborzongató jelenet után nem sok kedve van kiáltozni, most először viszont érzi a súlyát a veszélynek amire vállalkoztak.*
- Azt hiszem...
*Próbál visszaemlékezni, bár elméjét kicsit megzavarja a nyugtalanság a hangok után.*
- Én az ajtót néztem, ő pedig a folyosón talált valamit.
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Egy biccentéssel nyugtázza Learon hajlandóságát társuk megmentését illetően, majd a férfi is megpróbál szólni a dalnokhoz. Válasz ugyan nem érkezik, illetve nem attól, akitől várták volna. Aashryn megtorpan, szinte mozdulni sem mer, és a felé intézet kérdésre megfogalmazódó szavak is benne rekednek.*
- Eeyr maradj velünk! Ez valami Sa'Tereth boszorkánytanya lehet.
*Sziszegi orra alatt fojtott hangon. A hátborzongató jelenet után nem sok kedve van kiáltozni, most először viszont érzi a súlyát a veszélynek amire vállalkoztak.*
- Azt hiszem...
*Próbál visszaemlékezni, bár elméjét kicsit megzavarja a nyugtalanság a hangok után.*
- Én az ajtót néztem, ő pedig a folyosón talált valamit.
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 11:26:25
Üzenet elküldve: 2022-09-12 11:26:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Athien, Loq//
*Bár nem látszik a pofáján változás, de Loq tiszta ideg ahogy sétálnak azon a folyosón. Végig, azt várja, hogy valami a nyakukba ugorjon. Az a elmondhatatlan sötét meg csak rátesz a dologra. Mikor az oszlopot elérik akkor se nyugszik meg. Az elf már megint szaladgálna, de most hagyja neki. Nem őt keveri veszélybe. Reméli. Fel is nyúl azért a bizonyos kulcsért, de nem mohón veszi el. Előbb óvatosan kitapogatja a környékét nehogy ezzel aktiválja a csapdát. Nem mintha értene az ilyesmihez, de egy varázsló szigetén van egy barlang mélyén ahova egy beszélő szobor küldte és egy átlátszó üveghídon ment át egy meredély felett. Talán érthető, ha túlzottan is óvatos. Ha nem történik semmi egyikükkel se akkor visszaindulhatnak az ajtó felé.*
//Alagút – Athien, Loq//
*Bár nem látszik a pofáján változás, de Loq tiszta ideg ahogy sétálnak azon a folyosón. Végig, azt várja, hogy valami a nyakukba ugorjon. Az a elmondhatatlan sötét meg csak rátesz a dologra. Mikor az oszlopot elérik akkor se nyugszik meg. Az elf már megint szaladgálna, de most hagyja neki. Nem őt keveri veszélybe. Reméli. Fel is nyúl azért a bizonyos kulcsért, de nem mohón veszi el. Előbb óvatosan kitapogatja a környékét nehogy ezzel aktiválja a csapdát. Nem mintha értene az ilyesmihez, de egy varázsló szigetén van egy barlang mélyén ahova egy beszélő szobor küldte és egy átlátszó üveghídon ment át egy meredély felett. Talán érthető, ha túlzottan is óvatos. Ha nem történik semmi egyikükkel se akkor visszaindulhatnak az ajtó felé.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:44:25
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:44:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Athien, Loq//
* Ez a padló nem szakad be alattuk, és semmilyen más trükkel sem próbálkozik. Nyugodtan tudnak haladni előre, s bár látja a kulcsot az oszlopon, inkább úgy dönt, hogy megnézi azt a valamit, ami lepottyant. *
- Vedd le a kulcsot, addig megnézem hogy mennyire zárta el az utunk az a valami. Sietek!
* Előrébb siet és megnézi, hogy esetleg átjuthat-e, avagy sem. Ha az utóbbi érvényes, akkor visszasiet az ork mellé. Hogy utána a kulccsal megpróbálják kinyitni az ajtót és átmenni rajta; hát; a franc tudja hogy hová? Meglepetés meglepetés hátán jön ezen a nyamvadt szigeten és a baj az, hogy nem látni a végét. Igaz, elfként van ideje bőven, csak épp a hajó nem vár sokáig. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Ez a padló nem szakad be alattuk, és semmilyen más trükkel sem próbálkozik. Nyugodtan tudnak haladni előre, s bár látja a kulcsot az oszlopon, inkább úgy dönt, hogy megnézi azt a valamit, ami lepottyant. *
- Vedd le a kulcsot, addig megnézem hogy mennyire zárta el az utunk az a valami. Sietek!
* Előrébb siet és megnézi, hogy esetleg átjuthat-e, avagy sem. Ha az utóbbi érvényes, akkor visszasiet az ork mellé. Hogy utána a kulccsal megpróbálják kinyitni az ajtót és átmenni rajta; hát; a franc tudja hogy hová? Meglepetés meglepetés hátán jön ezen a nyamvadt szigeten és a baj az, hogy nem látni a végét. Igaz, elfként van ideje bőven, csak épp a hajó nem vár sokáig. *
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 15:45:01
Üzenet elküldve: 2022-09-10 15:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Az előadás után mint egy kisebb szobor, mozdulatlanná merevedve és egyetlen hang nélkül várja az ítéletet. Csak akkor ereszti ki a levegőt, amikor a nagyobbik szobor nem várt lelkesedéssel jutalmazza, és útjára bocsátja a furcsa párost. Egy pillanatra még kisebbnek tűnik, mint eddig, aztán széles vigyor terül el az arcán.*
- Tudtam, hogy jó lesz még valamire! És a te soraid sem rosszak! Voltál már szerzőtárs? *Fordul a barátjához.* Bele kell... *Felkapja a fejét a kiáltásra. ~ Már megint mit művelt ez az idióta? ~ Meglepő módon jobban aggódik a hebehurgya muzsikusért, mint a lantjáért. Talán a hirtelen megkönnyebbüléstől tűnik jó ötletnek nyelvet ölteni a sötétben rejtőző hangutánzók felé. Még kuncog is magán, amikor rájön, mit csinál.*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *A dicséretét színpadias pukkedlivel fogadja. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor Sren elkezdi felszeletelni a kabátját.* Te most mit...? Ááá! *Nem is rossz ötlet. Naná, hogy ez se Fynnek jutott eszébe...* Biztos, hogy jó ötlet? *Mutat az írásra a földön.* Vojtri még csak-csak megoldaná ~ Ha még egy darabban van... ~, de a többiek? *Kisvártatva azonban megvilágosodik. Hát persze, hiszen épp' az előbb győztük meg a szobrot, hogy művészek vagyunk. Aggodalom szállja meg, mert kevés útitársából nézi ki, hogy képes lehet hasonló produkcióra. ~ Talán még Learon... Játszani hallottam, de énekelni még nem... Az elfeknek szokott lenni érzékük hozzá... Azt az orkot meg nem álltja meg egy szobor... ~*
- Akkor tovább? *Eltartja magától a fáklyáját, hogy jobban belásson a rájuk váró járatba, persze nem sok sikerrel. Ahhoz el is kell indulniuk, így hát elindul a sötétség felé, és erősen mereszti a szemét, hogy mindent észrevegyen, ami csak bekerül a fénykörébe.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Az előadás után mint egy kisebb szobor, mozdulatlanná merevedve és egyetlen hang nélkül várja az ítéletet. Csak akkor ereszti ki a levegőt, amikor a nagyobbik szobor nem várt lelkesedéssel jutalmazza, és útjára bocsátja a furcsa párost. Egy pillanatra még kisebbnek tűnik, mint eddig, aztán széles vigyor terül el az arcán.*
- Tudtam, hogy jó lesz még valamire! És a te soraid sem rosszak! Voltál már szerzőtárs? *Fordul a barátjához.* Bele kell... *Felkapja a fejét a kiáltásra. ~ Már megint mit művelt ez az idióta? ~ Meglepő módon jobban aggódik a hebehurgya muzsikusért, mint a lantjáért. Talán a hirtelen megkönnyebbüléstől tűnik jó ötletnek nyelvet ölteni a sötétben rejtőző hangutánzók felé. Még kuncog is magán, amikor rájön, mit csinál.*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *A dicséretét színpadias pukkedlivel fogadja. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor Sren elkezdi felszeletelni a kabátját.* Te most mit...? Ááá! *Nem is rossz ötlet. Naná, hogy ez se Fynnek jutott eszébe...* Biztos, hogy jó ötlet? *Mutat az írásra a földön.* Vojtri még csak-csak megoldaná ~ Ha még egy darabban van... ~, de a többiek? *Kisvártatva azonban megvilágosodik. Hát persze, hiszen épp' az előbb győztük meg a szobrot, hogy művészek vagyunk. Aggodalom szállja meg, mert kevés útitársából nézi ki, hogy képes lehet hasonló produkcióra. ~ Talán még Learon... Játszani hallottam, de énekelni még nem... Az elfeknek szokott lenni érzékük hozzá... Azt az orkot meg nem álltja meg egy szobor... ~*
- Akkor tovább? *Eltartja magától a fáklyáját, hogy jobban belásson a rájuk váró járatba, persze nem sok sikerrel. Ahhoz el is kell indulniuk, így hát elindul a sötétség felé, és erősen mereszti a szemét, hogy mindent észrevegyen, ami csak bekerül a fénykörébe.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 13:55:04
Üzenet elküldve: 2022-09-10 13:55:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Meglepően fárasztó fának lenni, főleg ilyen szélcsendes időben. Kis idő múlva megpróbálja azt képzelni, hogy szobor, de erről meg eszébe jutnak a galambok... a galambokról meg ismét más és megint röhögni támad kedve. Itt áll egy sötét veremben és nézi, amint társa egy beszélő szoborhoz énekel. Sok mindenre számított a kaland során, de erre nem, azonban hálás érte, főként, mikor a végén még végigpillantva magukon a felső testrészük nem válik el az alsótól... fizikailag.*
- ... Fynlisse hangja űzi hajtja, s visszatér belé az élet, ha hagyja. *fejezi be akaratlanul az éneket csendesen, de azért hallhatóan. Szelíd mosoly költözik arcára, s halk tapssal jutalmazza meg barátját, majd biccent egyet.*
- Ugye? *Kérdezi a szobortól teljesen feleslegesen, de megkönnyebülten, mer túgy tűnik nem lesznek apró sziklamorzsalék a földön. A kiáltásra felkapja a fejét.*
- Hahó Aashryn! *Kiált vissza, a lány hangját fel tudja ismerni, mikor a parton bemutatkoztak egymásnak.*
- Itt vagyunk! Erre gyertek, de ha jót akartok énekeljetek közben! *Ordít szócsövet formálva két tenyeréből, majd Fynre pillant.*
- Jól csináltad! Tudtam én. *Dicséri meg, majd kérdőn pillant maga mögé.* Ne váljunk ketté, ezek a kis mitugrász hangutánzók úgyis összezavarnának bennünket, viszont nem tudom a többiek idetalálnak-e.
*Egy gyors gondolattól vezérelve kabátjából hasít egy csíkot, majd azt még kisebbre tépkedi össze.*
- Jelzés. *Mutatja Fynnek, aztán igyekszik jól látható helyre helyezni az egyiket, s ha elindulnak sorban a többit is maga mögött. Az első mellé, ha tud, csak ennyit ír a porba. "Énekeljetek, ha a szobor nem enged tovább. Sren, a csavargó."*
- Szerintem induljunk tovább, majd utolérnek. *Javasolja, s megvárja Fyn mit gondol, csak aztán cselekszik, követve őt, még akkor is, ha jelzéseit feleslegesen tette így le, mert mondjuk visszafordulnak.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Meglepően fárasztó fának lenni, főleg ilyen szélcsendes időben. Kis idő múlva megpróbálja azt képzelni, hogy szobor, de erről meg eszébe jutnak a galambok... a galambokról meg ismét más és megint röhögni támad kedve. Itt áll egy sötét veremben és nézi, amint társa egy beszélő szoborhoz énekel. Sok mindenre számított a kaland során, de erre nem, azonban hálás érte, főként, mikor a végén még végigpillantva magukon a felső testrészük nem válik el az alsótól... fizikailag.*
- ... Fynlisse hangja űzi hajtja, s visszatér belé az élet, ha hagyja. *fejezi be akaratlanul az éneket csendesen, de azért hallhatóan. Szelíd mosoly költözik arcára, s halk tapssal jutalmazza meg barátját, majd biccent egyet.*
- Ugye? *Kérdezi a szobortól teljesen feleslegesen, de megkönnyebülten, mer túgy tűnik nem lesznek apró sziklamorzsalék a földön. A kiáltásra felkapja a fejét.*
- Hahó Aashryn! *Kiált vissza, a lány hangját fel tudja ismerni, mikor a parton bemutatkoztak egymásnak.*
- Itt vagyunk! Erre gyertek, de ha jót akartok énekeljetek közben! *Ordít szócsövet formálva két tenyeréből, majd Fynre pillant.*
- Jól csináltad! Tudtam én. *Dicséri meg, majd kérdőn pillant maga mögé.* Ne váljunk ketté, ezek a kis mitugrász hangutánzók úgyis összezavarnának bennünket, viszont nem tudom a többiek idetalálnak-e.
*Egy gyors gondolattól vezérelve kabátjából hasít egy csíkot, majd azt még kisebbre tépkedi össze.*
- Jelzés. *Mutatja Fynnek, aztán igyekszik jól látható helyre helyezni az egyiket, s ha elindulnak sorban a többit is maga mögött. Az első mellé, ha tud, csak ennyit ír a porba. "Énekeljetek, ha a szobor nem enged tovább. Sren, a csavargó."*
- Szerintem induljunk tovább, majd utolérnek. *Javasolja, s megvárja Fyn mit gondol, csak aztán cselekszik, követve őt, még akkor is, ha jelzéseit feleslegesen tette így le, mert mondjuk visszafordulnak.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 03:01:42
Üzenet elküldve: 2022-09-10 03:01:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Királylány fedélzetén//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Amíg Leywulf a kormányzással van elfoglalva, Norwon ott segít, ahol tud – ez persze főként a kötelek meghúzását jelenti. A Királylány nevetve áll ellen a kisebb-nagyobb széllökések, ami nem is csoda, hiszen tengerre tervezték, nem csónakázásra. Nyilván szeszélyesebb időjárás mellett Ő sem olyan vidáman szelné a hullámokat, mint most, viszont a tenger ezúttal kegyes volt hozzájuk. Épp lepihen a hajó orrában, amikor meghallja testvére lehangoló szavait. Hátranéz, majd vissza a hullámzó tenger felé. Gondolataiba mélyedve próbál valami pozitívat találni a mai napban, de azt leszámítva, hogy nem keveredtek viharba, nem sok jót tud felhozni. Ezt legalább elraktározza későbbre, arra az esetre, ha meg kéne vigasztalnia öccsét. Egyelőre azonban nem szól, tovább fürkészi a végtelenbe nyúló tengert. Meglepetésére azonban a következő pillanatban Leywulf derűlátóan szólal meg. *
– Ez a beszéd! Ma talán még nem alszunk bársony paplanban, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap! * Mondja, nem mintha attól tartana, hogy testvére elvesztette már a reményt a szebb jövőért folytatott küzdelemben, hiszen következő szavai is épp ennek ellenkezőjéről árulkodnak. *
– Alkordasz, Alkordasz… * Morogja maga elé, ha nem is gúnyosan, de hangjából jól érezhető, hogy némileg kételkedik a dologban. *
– Nem azt mondom, hogy ne álmodj nagyot – hisz' ismersz –, de amondó vagyok, maradjunk a józan ész határain belül. Jóllehet, a Királylány elvisz minket a közeli szigetekig, de Alkordasz – ha egyáltalán létezik – a világ végén van, ki tudja hány viharon kellene átszenvednünk magunkat, mire elérjük? * Elhúzza a száját és lassan megrázza a fejét. * – Gyors és kifizetődő munka kell nekünk. Egy nagyobb hajó kell és legénység hozzá. Ketten nem irányíthatunk el egy karakkot. Ehhez persze megint csak pénz kell… * Sóhajt egyet. Nyilván tudja, hogy mindez Leywulf számára sem újdonság, de fontosnak látta tisztázni a prioritásokat, mielőtt túlságosan beleélné magát Alkordaszba. Természetesen most sem azért vannak úton, mert annyira tehetősek, hogy egész nap sétahajókázhatnak – ma is kincsek reményében keltek útra, ahogy teszik azt gyakorta, mióta összegyűjtötték a pénzt a Királylányra. Talán bővebben is kifejtené gondolatait, ha testvére engedné, azonban kurjantása félbeszakítja gondolatmenetét. Felnéz arra, amerről a sirály hangját hallotta és hamar meg is látja a tollas szépséget. Fütyül is neki, nem mintha hinne efféle badarságokban, inkább csak, mert jól esik a borúsabb témák után valami könnyedebb szórakozással lefoglalnia magát.
Szinte megkönnyebbülésként éri, hogy Leywulf rábízza a kormányzást – nem, mintha nem bízna testvére manőverezési képességeiben, de a sok unalmas tennivaló után végre valami érdekeset is csinálhat. Magabiztosan markolja meg a kormánykereket, majd állítja irányba a Királylányt, aztán már csak korrigálnia kell a fel-felerősödő szél és a part menti sziklák függvényében. Rutinmunka ez, de persze nem veszi félvállról. A szárított halat elfogadja és szabad perceiben be is tömi magába. Testvére rikkantásán jóízűen felnevet, majd hozzáteszi. *
– Nem mondom, hogy nincs igazad, de azért ne feledd a rumot se! * Rögtön maga elé is képzeli a Sellőház egyik (képzeletbeli), nagytőgyű, szőke cafkáját, amint rummal kínálgatja. Nyilvánvalóan, ha olyan jól menne a soruk, hogy a Kikötő legszebb nőit vihetnék fel a szobájukba, akkor nem hánykódnának itt a tengeren, de ábrándozni talán csak nem bűn! Ám még mielőtt túlságosan elkalandozna gondolataiban, eszébe jut, hogy a hajó kormányzása most lényegesebb feladat, úgyhogy a szőke szépséget elteszi későbbre és arra összpontosít, hogy ne csapja őket a szél a partnak, esetleg más hajóknak. Egyre közelebb érnek a kikötőhöz, így ezeknek az esélye fokozatosan egyre nő, de amennyiben nem történik semmi váratlan, végül sikerül kikötniük. Amikor hosszú órák után végre újra szárazföldre lépnek, első dolga, hogy kinyújtóztassa tagjait, majd felnézve öccsére így szól: *
– Akárhogy is… Nekem mindig kényelmesebb lesz a szárazföldön, mint a tengeren… Na, és mi a terved a nap hátralevő részében? * Sejti a választ, de sosem lehet biztos benne, ezért rákérdez. *
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Amíg Leywulf a kormányzással van elfoglalva, Norwon ott segít, ahol tud – ez persze főként a kötelek meghúzását jelenti. A Királylány nevetve áll ellen a kisebb-nagyobb széllökések, ami nem is csoda, hiszen tengerre tervezték, nem csónakázásra. Nyilván szeszélyesebb időjárás mellett Ő sem olyan vidáman szelné a hullámokat, mint most, viszont a tenger ezúttal kegyes volt hozzájuk. Épp lepihen a hajó orrában, amikor meghallja testvére lehangoló szavait. Hátranéz, majd vissza a hullámzó tenger felé. Gondolataiba mélyedve próbál valami pozitívat találni a mai napban, de azt leszámítva, hogy nem keveredtek viharba, nem sok jót tud felhozni. Ezt legalább elraktározza későbbre, arra az esetre, ha meg kéne vigasztalnia öccsét. Egyelőre azonban nem szól, tovább fürkészi a végtelenbe nyúló tengert. Meglepetésére azonban a következő pillanatban Leywulf derűlátóan szólal meg. *
– Ez a beszéd! Ma talán még nem alszunk bársony paplanban, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap! * Mondja, nem mintha attól tartana, hogy testvére elvesztette már a reményt a szebb jövőért folytatott küzdelemben, hiszen következő szavai is épp ennek ellenkezőjéről árulkodnak. *
– Alkordasz, Alkordasz… * Morogja maga elé, ha nem is gúnyosan, de hangjából jól érezhető, hogy némileg kételkedik a dologban. *
– Nem azt mondom, hogy ne álmodj nagyot – hisz' ismersz –, de amondó vagyok, maradjunk a józan ész határain belül. Jóllehet, a Királylány elvisz minket a közeli szigetekig, de Alkordasz – ha egyáltalán létezik – a világ végén van, ki tudja hány viharon kellene átszenvednünk magunkat, mire elérjük? * Elhúzza a száját és lassan megrázza a fejét. * – Gyors és kifizetődő munka kell nekünk. Egy nagyobb hajó kell és legénység hozzá. Ketten nem irányíthatunk el egy karakkot. Ehhez persze megint csak pénz kell… * Sóhajt egyet. Nyilván tudja, hogy mindez Leywulf számára sem újdonság, de fontosnak látta tisztázni a prioritásokat, mielőtt túlságosan beleélné magát Alkordaszba. Természetesen most sem azért vannak úton, mert annyira tehetősek, hogy egész nap sétahajókázhatnak – ma is kincsek reményében keltek útra, ahogy teszik azt gyakorta, mióta összegyűjtötték a pénzt a Királylányra. Talán bővebben is kifejtené gondolatait, ha testvére engedné, azonban kurjantása félbeszakítja gondolatmenetét. Felnéz arra, amerről a sirály hangját hallotta és hamar meg is látja a tollas szépséget. Fütyül is neki, nem mintha hinne efféle badarságokban, inkább csak, mert jól esik a borúsabb témák után valami könnyedebb szórakozással lefoglalnia magát.
Szinte megkönnyebbülésként éri, hogy Leywulf rábízza a kormányzást – nem, mintha nem bízna testvére manőverezési képességeiben, de a sok unalmas tennivaló után végre valami érdekeset is csinálhat. Magabiztosan markolja meg a kormánykereket, majd állítja irányba a Királylányt, aztán már csak korrigálnia kell a fel-felerősödő szél és a part menti sziklák függvényében. Rutinmunka ez, de persze nem veszi félvállról. A szárított halat elfogadja és szabad perceiben be is tömi magába. Testvére rikkantásán jóízűen felnevet, majd hozzáteszi. *
– Nem mondom, hogy nincs igazad, de azért ne feledd a rumot se! * Rögtön maga elé is képzeli a Sellőház egyik (képzeletbeli), nagytőgyű, szőke cafkáját, amint rummal kínálgatja. Nyilvánvalóan, ha olyan jól menne a soruk, hogy a Kikötő legszebb nőit vihetnék fel a szobájukba, akkor nem hánykódnának itt a tengeren, de ábrándozni talán csak nem bűn! Ám még mielőtt túlságosan elkalandozna gondolataiban, eszébe jut, hogy a hajó kormányzása most lényegesebb feladat, úgyhogy a szőke szépséget elteszi későbbre és arra összpontosít, hogy ne csapja őket a szél a partnak, esetleg más hajóknak. Egyre közelebb érnek a kikötőhöz, így ezeknek az esélye fokozatosan egyre nő, de amennyiben nem történik semmi váratlan, végül sikerül kikötniük. Amikor hosszú órák után végre újra szárazföldre lépnek, első dolga, hogy kinyújtóztassa tagjait, majd felnézve öccsére így szól: *
– Akárhogy is… Nekem mindig kényelmesebb lesz a szárazföldön, mint a tengeren… Na, és mi a terved a nap hátralevő részében? * Sejti a választ, de sosem lehet biztos benne, ezért rákérdez. *
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-09 12:54:57
Üzenet elküldve: 2022-09-09 12:54:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Királylány fedélzetén//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Komor fejjel ácsorog a kormánynál.
Már korábban beállította azt, s ki is ékelte, de a mai szél nem kedvez; ők egyenest északnak tartanak, a délkeleti szél azonban a hullámokat folyvást a hegyek irányába tereli, ezzel együtt pedig a hajót is, s kényeres a folytonos korrigálás. Fertályóránként kirúgja az éket a kormánykerék alól, kicsit ellenkormányoz, míg a hajó orra kicsivel keletebbre mutat, mint észak, majd újra visszaharcolja az éket a helyére.*
- Ma sem sikerült...
*Dörmögi orra alá, bár úgy, hogy testvére is hallja. Apró szigetek mentén kötöttek ki, ahol kofáktól vett térképek alapján dolgok vannak elrejtve, elraktározva. Ezek többnyire nem elrejtett kincsek, inkább csempészek eldugott árui, de egy közös van bennük: mindkettőt pénzzé lehet változtatni.
Ma viszont nem jártak sikerrel. Öt óra a tengeren oda, s öt óra vissza, mindezt a nagy semmiért. Volt már ennél rosszabb is, azonban tagadhatatlan, hogy a bajszos igazán durcás kedvében van.
Úgy érzi, a hajó rendesen áll. Újra rendben lesz egy fertályórát, és talán az lesz az utolsó korrigálás, a partok már elég közel vannak, épphogy a horizonton nem tűnt még fel a világítótorony orma.
Lehajol, és visszatuszakolja hát az éket a padló és a kormány egy marokrúdja közé, majd felegyenesedvén a testvéréhez indul.*
- Lesz még ennél jobb is... *ámbár nem tudja, amaz hogy fogadta a mai sikertelen próbálkozást, vigasztaló hangja talán nem is neki, mint inkább saját magának szól* - Még mindig itt van az az átkozott térkép, tudod, ami a csuklyás szerint emberbőrből van és Alkordaszra visz. Ott lesz ám az igazi kincs! Alkordasz testvér!
*Kurjantja el magát, majd csapja finoman hátba bátyját. Legbelül kicsit komorabbak a meglátásai, a térkép szerint legalább három-négy napnyi hajóút, és olyan mélyen a nyílt tengeren egy vihar végzetes lehet a hajó számára.
Komor gondolataiból egy éles sikoly ébreszti fel. Mély sóhaj. Sirály.*
- Sirályok. Közel a part! *Elfüttyenti magát a sirályra nézve.* - Fütyülj neki te is, különben a nyakadba szarik!
*Régi tengerész szokás, és tudniillik, a sirályszarnál nincs büdösebb, minekutána minden mocskot megesz, amit talál a kikötőben, márpedig ott bőven eleget találhat ahhoz, hogy orrszőrégető fehér fegyvert készítsen kloákájának sötét lyukában.*
- Amott van a világítótorony teteje is. Bekormányzod a hajót a dokkba, vagy csináljam? Figyelj a szélre, ha igen, ma nagyon csalóka.
*Kacsint egyet testvérére, majd egy pillanatra eltűnik a hajó gyomrában, hogy két szelet szárított halhússal térjen vissza.
Ha bátyja elfogadja, hát odaadja, és jóízűen elropogtatja sajátját, ha pedig nem, vállát vonva tömi be mindkettőt.
Elsétál a hajó orrához hogy jobban szemügyre vehesse a távolságot, majd egy fordulatot vévén kezeit szája köré öleli, tölcsért formálva, hogy úgy kiálthasson oda a másiknak:*
- Az egyetlen dolog ami ma fel fog vidítani az nem más mint egy... *Hatalmas levegőt vesz, hogy teli tüdőből ordíthasson.* - KURVAAA!
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Komor fejjel ácsorog a kormánynál.
Már korábban beállította azt, s ki is ékelte, de a mai szél nem kedvez; ők egyenest északnak tartanak, a délkeleti szél azonban a hullámokat folyvást a hegyek irányába tereli, ezzel együtt pedig a hajót is, s kényeres a folytonos korrigálás. Fertályóránként kirúgja az éket a kormánykerék alól, kicsit ellenkormányoz, míg a hajó orra kicsivel keletebbre mutat, mint észak, majd újra visszaharcolja az éket a helyére.*
- Ma sem sikerült...
*Dörmögi orra alá, bár úgy, hogy testvére is hallja. Apró szigetek mentén kötöttek ki, ahol kofáktól vett térképek alapján dolgok vannak elrejtve, elraktározva. Ezek többnyire nem elrejtett kincsek, inkább csempészek eldugott árui, de egy közös van bennük: mindkettőt pénzzé lehet változtatni.
Ma viszont nem jártak sikerrel. Öt óra a tengeren oda, s öt óra vissza, mindezt a nagy semmiért. Volt már ennél rosszabb is, azonban tagadhatatlan, hogy a bajszos igazán durcás kedvében van.
Úgy érzi, a hajó rendesen áll. Újra rendben lesz egy fertályórát, és talán az lesz az utolsó korrigálás, a partok már elég közel vannak, épphogy a horizonton nem tűnt még fel a világítótorony orma.
Lehajol, és visszatuszakolja hát az éket a padló és a kormány egy marokrúdja közé, majd felegyenesedvén a testvéréhez indul.*
- Lesz még ennél jobb is... *ámbár nem tudja, amaz hogy fogadta a mai sikertelen próbálkozást, vigasztaló hangja talán nem is neki, mint inkább saját magának szól* - Még mindig itt van az az átkozott térkép, tudod, ami a csuklyás szerint emberbőrből van és Alkordaszra visz. Ott lesz ám az igazi kincs! Alkordasz testvér!
*Kurjantja el magát, majd csapja finoman hátba bátyját. Legbelül kicsit komorabbak a meglátásai, a térkép szerint legalább három-négy napnyi hajóút, és olyan mélyen a nyílt tengeren egy vihar végzetes lehet a hajó számára.
Komor gondolataiból egy éles sikoly ébreszti fel. Mély sóhaj. Sirály.*
- Sirályok. Közel a part! *Elfüttyenti magát a sirályra nézve.* - Fütyülj neki te is, különben a nyakadba szarik!
*Régi tengerész szokás, és tudniillik, a sirályszarnál nincs büdösebb, minekutána minden mocskot megesz, amit talál a kikötőben, márpedig ott bőven eleget találhat ahhoz, hogy orrszőrégető fehér fegyvert készítsen kloákájának sötét lyukában.*
- Amott van a világítótorony teteje is. Bekormányzod a hajót a dokkba, vagy csináljam? Figyelj a szélre, ha igen, ma nagyon csalóka.
*Kacsint egyet testvérére, majd egy pillanatra eltűnik a hajó gyomrában, hogy két szelet szárított halhússal térjen vissza.
Ha bátyja elfogadja, hát odaadja, és jóízűen elropogtatja sajátját, ha pedig nem, vállát vonva tömi be mindkettőt.
Elsétál a hajó orrához hogy jobban szemügyre vehesse a távolságot, majd egy fordulatot vévén kezeit szája köré öleli, tölcsért formálva, hogy úgy kiálthasson oda a másiknak:*
- Az egyetlen dolog ami ma fel fog vidítani az nem más mint egy... *Hatalmas levegőt vesz, hogy teli tüdőből ordíthasson.* - KURVAAA!
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-06 00:25:36
Üzenet elküldve: 2022-09-06 00:25:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
*Elbucskázik valamiben, s rövid úton hangos csattanás kíséretében esik a sekély vízbe. Hamar feltornázza magát, legalábbis az ülepére, ám túl sok ideje nincs rá, hogy körbekémlelje a csarnokot. Amennyiben csapás érkezik, úgy igyekszik elfetrengeni előle, de ha megelőzhető, úgy karját nyújtja megadóan magasba.*
-Várjon! *Ennyi telik lélekjelenlététől az adott helyzetben. Tán képes lesz egyezkedni azzal az erővel, mi belengi e helyet, s persze a szobrokat irányítja. Közben nem rest belső zsebébe nyúlni, hogy előhalássza a nem is oly rég megszerzett, méregzöld ékkövet.*
-Megmentettem! El akarták orozni... a Többiek. Hisz a szolgálatra esküdtem! *A magasba emeli az ékkövet, remélve, hogy a szobroknak van fülük, mivel hallanak.
A köpönyegforgatás nem egyszer kihúzta már a bajból, s az ő fegyvertárában leginkább az ilyen lehetőségek szerepelnek. Lesz, ami lesz, lopva felpillant a kifejezéstelen kőarcra, nem minden elhűlés nélkül.*
//Alagút – Vojtri//
*Elbucskázik valamiben, s rövid úton hangos csattanás kíséretében esik a sekély vízbe. Hamar feltornázza magát, legalábbis az ülepére, ám túl sok ideje nincs rá, hogy körbekémlelje a csarnokot. Amennyiben csapás érkezik, úgy igyekszik elfetrengeni előle, de ha megelőzhető, úgy karját nyújtja megadóan magasba.*
-Várjon! *Ennyi telik lélekjelenlététől az adott helyzetben. Tán képes lesz egyezkedni azzal az erővel, mi belengi e helyet, s persze a szobrokat irányítja. Közben nem rest belső zsebébe nyúlni, hogy előhalássza a nem is oly rég megszerzett, méregzöld ékkövet.*
-Megmentettem! El akarták orozni... a Többiek. Hisz a szolgálatra esküdtem! *A magasba emeli az ékkövet, remélve, hogy a szobroknak van fülük, mivel hallanak.
A köpönyegforgatás nem egyszer kihúzta már a bajból, s az ő fegyvertárában leginkább az ilyen lehetőségek szerepelnek. Lesz, ami lesz, lopva felpillant a kifejezéstelen kőarcra, nem minden elhűlés nélkül.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:09:20
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:09:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
* A muzsikusnak csak sikerült bajba kevernie magát. Egyetlen pozitívumnak talán csak az hozható fel, hogy legalább társait kihagyta ebből, de ismerve Learon varázstudását – és persze látva az elf nő hosszúkardját –, Vojtri alighanem szívesebben került volna velük együtt pácba, mint egyedül. Azonban nem így van. A falak gyakorlatilag minden hangot elnyelnek, ezért a kint maradt páros nem tud kommunikálni Vojtrival. Ellenben valaki (vagy valami más) meghallotta a kiáltást és nem is rest válaszolni rá. *
– VOJTRI! * Hangzik először csak egy, majd utána még három-négy kiáltás abból az irányból, amerre épp elindultak, mielőtt visszafordultak volna dalnok barátukért (egyelőre úgy tűnik, mindhiába). Ami igazán különlegessé teszi a "visszhangot", hogy egyrészt nem tűnik visszhangnak, hiszen a kiáltásokat mindig nagyjából ugyanolyan hangerővel hallják, másrészt, hogy Aashryn saját hangját véli felfedezni a kiáltásokban. *
//Alagút – Vojtri//
* Eközben ő futni kényszerül. Hogy hova, azt nyilván ő sem tudja. Leszalad a lépcsőn és egy, az összes eddiginél nagyobb terembe jut. Azonban nincs lehetősége szétnézni, mivel a következő pillanatban csak azt érzi, hogy valamiben megbotlik és arccal előre vízbe zuhan. A víz nem túl mély, nagyjából bokáig ér, így amennyiben marad annyi lélekjelenléte, hogy a fáklyát ne dobja el, az égve marad. Viszont a rossz hírek sora nem ér még véget. Alig, hogy sikerül feleszmélnie az esés után, egy marcona alakot lát maga előtt, kezében hosszúkarddal, amit már épp lendíteni készül. A félhomályban nehéz lenne pontos leírást adni az alakról – illetve Vojtrit aligha a kinézete érdekli, mintsem a kardja –, de úgy néz ki, ez is egy olyan szobor-katona, mint amilyet már láttak a bejáratnál. A helyzetet már csak az teszi előnytelenebbé, hogy maga mögött is hallani vél valamit – talán hátra sem kell néznie, hogy megállapíthassa: az is egy szobor-harcos és az is felé tart… Futhat tovább, esetleg vissza az előző, kisebb terembe vagy megpróbálhat tárgyalni a két "úriemberrel", de még, ha meg is hallhatják, az első csapás elől már akkor is ki kell térnie.
A terem maga nagy és sötét, így nagyságát csak az igazolja, hogy nem látja a széleit, de még a mennyezet is csak dereng. Két oszlopsor fut végig a csarnokon, hogy milyen hosszan, azt szintén nem láthatja. Ami biztos, hogy ameddig ellát, bokáig érő víz áll, na meg, hogy épp két megelevenedett szobor akar az életére törni. *
//Alagút – Athien, Loq//
* A padlóval ezúttal minden stimmel. Ránézésre és próbálgatásra is. Ennélfogva elindulnak a folyosón. Ki tudja, miféle csapdától kéne óvakodniuk, mivel egyelőre nem nehezíti semmi sem az útjukat. Gond nélkül elérik azt az oszlop-félét, aminek tetején egy kulcsot találnak. Ránézésre semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy felvegyék onnan, visszasétáljanak és kinyissák vele az ajtót (vagy legalábbis megpróbálják). Előretekintve most már láthatják a folyosó végét és megállapíthatják, hogy zsákutcába kerültek, mivel egy hatalmas kő állja útjukat a továbbhaladásban. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* Az előadás alatt a szobor csak csendben figyel, majd a következő pár pillanatban is. Azonban nem lendíti kardját, szóval annyira nem sikerülhetett szörnyen… Mikor már a csend valóban zavaróvá kezd válni és azt hihetnék, hogy véletlenül mindketten ugyanabból a varázsgombából ettek, amitől beszélő szobrokat hallucináltak, akkor kiált fel a szobor, meglepően lelkesen. *
– Nagyszerű! Rég nem hallottam ilyen szép nótát! * Ezt persze nem biztos, hogy dicséretnek szánja, hiszen ha minden igaz, nem volt túl sok látogató errefelé az elmúlt pár száz évben. Ugyanakkor a lelkesedés alapján valóban tetszett a szobornak (vagy csak nem akarja lelombozni a tündért). *
– Most már továbbengedhetlek benneteket. * Továbbra is mozdulatlanul áll, viszont most már nem is beszél. Viszont épp csak, hogy a szobor elhallgat, maguk mögött a távolban ismét egy kiáltást hallanak – viszont ezúttal nem Sren nevét hallják, hanem Vojtriét. Ráadásul ez egyértelműen nem Ishala hangja, hanem egy nőé. Mivel Fynlisse nem lehetett, kizárásos alapon Aashryn vagy Athien hangját hallják. Aztán, ahogy már azt megszokhatták, a kiáltást kis késéssel számos újabb hang követi, azok valamivel közelebbről. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* A muzsikusnak csak sikerült bajba kevernie magát. Egyetlen pozitívumnak talán csak az hozható fel, hogy legalább társait kihagyta ebből, de ismerve Learon varázstudását – és persze látva az elf nő hosszúkardját –, Vojtri alighanem szívesebben került volna velük együtt pácba, mint egyedül. Azonban nem így van. A falak gyakorlatilag minden hangot elnyelnek, ezért a kint maradt páros nem tud kommunikálni Vojtrival. Ellenben valaki (vagy valami más) meghallotta a kiáltást és nem is rest válaszolni rá. *
– VOJTRI! * Hangzik először csak egy, majd utána még három-négy kiáltás abból az irányból, amerre épp elindultak, mielőtt visszafordultak volna dalnok barátukért (egyelőre úgy tűnik, mindhiába). Ami igazán különlegessé teszi a "visszhangot", hogy egyrészt nem tűnik visszhangnak, hiszen a kiáltásokat mindig nagyjából ugyanolyan hangerővel hallják, másrészt, hogy Aashryn saját hangját véli felfedezni a kiáltásokban. *
//Alagút – Vojtri//
* Eközben ő futni kényszerül. Hogy hova, azt nyilván ő sem tudja. Leszalad a lépcsőn és egy, az összes eddiginél nagyobb terembe jut. Azonban nincs lehetősége szétnézni, mivel a következő pillanatban csak azt érzi, hogy valamiben megbotlik és arccal előre vízbe zuhan. A víz nem túl mély, nagyjából bokáig ér, így amennyiben marad annyi lélekjelenléte, hogy a fáklyát ne dobja el, az égve marad. Viszont a rossz hírek sora nem ér még véget. Alig, hogy sikerül feleszmélnie az esés után, egy marcona alakot lát maga előtt, kezében hosszúkarddal, amit már épp lendíteni készül. A félhomályban nehéz lenne pontos leírást adni az alakról – illetve Vojtrit aligha a kinézete érdekli, mintsem a kardja –, de úgy néz ki, ez is egy olyan szobor-katona, mint amilyet már láttak a bejáratnál. A helyzetet már csak az teszi előnytelenebbé, hogy maga mögött is hallani vél valamit – talán hátra sem kell néznie, hogy megállapíthassa: az is egy szobor-harcos és az is felé tart… Futhat tovább, esetleg vissza az előző, kisebb terembe vagy megpróbálhat tárgyalni a két "úriemberrel", de még, ha meg is hallhatják, az első csapás elől már akkor is ki kell térnie.
A terem maga nagy és sötét, így nagyságát csak az igazolja, hogy nem látja a széleit, de még a mennyezet is csak dereng. Két oszlopsor fut végig a csarnokon, hogy milyen hosszan, azt szintén nem láthatja. Ami biztos, hogy ameddig ellát, bokáig érő víz áll, na meg, hogy épp két megelevenedett szobor akar az életére törni. *
//Alagút – Athien, Loq//
* A padlóval ezúttal minden stimmel. Ránézésre és próbálgatásra is. Ennélfogva elindulnak a folyosón. Ki tudja, miféle csapdától kéne óvakodniuk, mivel egyelőre nem nehezíti semmi sem az útjukat. Gond nélkül elérik azt az oszlop-félét, aminek tetején egy kulcsot találnak. Ránézésre semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy felvegyék onnan, visszasétáljanak és kinyissák vele az ajtót (vagy legalábbis megpróbálják). Előretekintve most már láthatják a folyosó végét és megállapíthatják, hogy zsákutcába kerültek, mivel egy hatalmas kő állja útjukat a továbbhaladásban. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* Az előadás alatt a szobor csak csendben figyel, majd a következő pár pillanatban is. Azonban nem lendíti kardját, szóval annyira nem sikerülhetett szörnyen… Mikor már a csend valóban zavaróvá kezd válni és azt hihetnék, hogy véletlenül mindketten ugyanabból a varázsgombából ettek, amitől beszélő szobrokat hallucináltak, akkor kiált fel a szobor, meglepően lelkesen. *
– Nagyszerű! Rég nem hallottam ilyen szép nótát! * Ezt persze nem biztos, hogy dicséretnek szánja, hiszen ha minden igaz, nem volt túl sok látogató errefelé az elmúlt pár száz évben. Ugyanakkor a lelkesedés alapján valóban tetszett a szobornak (vagy csak nem akarja lelombozni a tündért). *
– Most már továbbengedhetlek benneteket. * Továbbra is mozdulatlanul áll, viszont most már nem is beszél. Viszont épp csak, hogy a szobor elhallgat, maguk mögött a távolban ismét egy kiáltást hallanak – viszont ezúttal nem Sren nevét hallják, hanem Vojtriét. Ráadásul ez egyértelműen nem Ishala hangja, hanem egy nőé. Mivel Fynlisse nem lehetett, kizárásos alapon Aashryn vagy Athien hangját hallják. Aztán, ahogy már azt megszokhatták, a kiáltást kis késéssel számos újabb hang követi, azok valamivel közelebbről. *
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-02 15:22:02
Üzenet elküldve: 2022-09-02 15:22:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*Learont megint csak nem hagyták cserben a Szellemek és az ajtó úgy, ahogy van, eltűnik. Már kezdi ugyan érezni elméjében, hogy kevesebb energia van benne, mint mikor bejöttek, de majd egy jó nagy adag alvás és evés, ha majd megállnak egyszer, az segíteni fog. Persze még éppen, hogy bejöttek, szóval az még messze van. Azonban előbb az a fontos, ami előttük van. Látja a kart, de többet nem, hiszen mikor indulna befelé, a lány kiáltja el magát és száján a muzsikus nevét ejti ki. A pásztormágus megint csak a fejét fogja, hiszen ki miatt kell aggódni megint? Hát persze, hogy Vojtri… Sóhajt egy nagyot és elindul visszafelé, hogy megkeresse a csirkés fickót.*
-Megnézzük, persze. Nem tudnék nyugodtan aludni, ha az a kis hülye meghalna, amikor itt vagyok a közelben. *Újabb gondterhelt sóhajtással lép a lány elé, hogy mégis ő legyen az élvonalban, ha valami veszélyes áll az útjukba.*
-Vojtri! Jól vagy? *Kiáltja ő is el magát, hátha mélyebb hangját jobban vezeti a termek fala és előbb eljut a keresett személyhez. Persze élhetne valami újabb varázslattal is, de egyelőre tartogatja kimerülőben lévő energiáit.*
-Hogy a Szellemek kegyelmezzenek neki, ha valami ostobaságot csinált és én elkapom érte a grabancát! *Dorgálja meg a levegőben a muzsikust atyaian, de mondatát teljesen komolyan gondolja.*
-Hol hagytuk el? *Jut eszébe, hogy őt annyira lefoglalta a csápos lény és a falfreskók, hogy nem is igazán figyelt a társára.*
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*Learont megint csak nem hagyták cserben a Szellemek és az ajtó úgy, ahogy van, eltűnik. Már kezdi ugyan érezni elméjében, hogy kevesebb energia van benne, mint mikor bejöttek, de majd egy jó nagy adag alvás és evés, ha majd megállnak egyszer, az segíteni fog. Persze még éppen, hogy bejöttek, szóval az még messze van. Azonban előbb az a fontos, ami előttük van. Látja a kart, de többet nem, hiszen mikor indulna befelé, a lány kiáltja el magát és száján a muzsikus nevét ejti ki. A pásztormágus megint csak a fejét fogja, hiszen ki miatt kell aggódni megint? Hát persze, hogy Vojtri… Sóhajt egy nagyot és elindul visszafelé, hogy megkeresse a csirkés fickót.*
-Megnézzük, persze. Nem tudnék nyugodtan aludni, ha az a kis hülye meghalna, amikor itt vagyok a közelben. *Újabb gondterhelt sóhajtással lép a lány elé, hogy mégis ő legyen az élvonalban, ha valami veszélyes áll az útjukba.*
-Vojtri! Jól vagy? *Kiáltja ő is el magát, hátha mélyebb hangját jobban vezeti a termek fala és előbb eljut a keresett személyhez. Persze élhetne valami újabb varázslattal is, de egyelőre tartogatja kimerülőben lévő energiáit.*
-Hogy a Szellemek kegyelmezzenek neki, ha valami ostobaságot csinált és én elkapom érte a grabancát! *Dorgálja meg a levegőben a muzsikust atyaian, de mondatát teljesen komolyan gondolja.*
-Hol hagytuk el? *Jut eszébe, hogy őt annyira lefoglalta a csápos lény és a falfreskók, hogy nem is igazán figyelt a társára.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:42:57
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
~ Na ne... ~
*Fyn számára ismeretlen fogalom volt a lámpaláz - egészen mostanáig. Elvégre egy beszélő szobrot bajosan lehet szokványos közönségnek nevezni. Ráadásul a tündér művész, és az ihlet nem parancsra érkezik. Az sem segít, hogy a nagyszájú félelf egy pillanat alatt megkukult. Valamivel pedig muszáj lesz előállni. Afelől semmi kételye, hogy a szobor, vagy akit képvisel, halálos veszélyt jelent. ~ Siratóéneket tudok... ~ Megrázza a fejét, hátha attól előbukkan valami értelmesebb gondolat. ~ Gyerekdallal mem szúrhatom ki a szemét... ~ Srent elnézve, tőle sem várhat sok segítséget. ~ De igen! ~*
*Leakasztja a dobot az övéről, és az ujjai hegyével egyszerű ritmust kezd verni rajta. Kisvártatva fütyülni kezdi hozzá a dallamot, ami a kikötő felé rohanva öltött formát a fejében. Szöveg még nincs hozzá, ám ihlet már nagyon is... Fyn lehunyt szemmel adja át magát a zene sodrásának. Felidézi a Kalmárban gazdátlanul maradt borospoharat, a zavart toporgást a Kovácsműhelyben, a Piactér dalnokát, a körtelopást...*
- Sren Lass szeme tarkabarka,
Egyik kék, a másik barna.
Ember nem foghat ki rajta,
Szél sodorja, ár sodorja...
*Az éneknek hirtelen szakad vége, mintha a lány elfelejtette volna, mivel szerette volna folytatni. A sípjával próbálja menteni a helyzetet, egy ütemnyi kihagyás nélkül emeli a szája elé, és fújja tovább a dallamot. Szeretne legalább abba beleszőni valami újat, de az ihlet ahogy jött, úgy el is szállt. A végén annak is örül, hogy le tudja zárni a dalt, és nemcsak vége szakad két ütem között.*
*Sosem volt még ennyire zavarban. A felemásra sikerült előadás után egy kellemetlenül hosszú pillanatig csendben van. Végül felnéz a szoborra, alig láthatóan megvonja a vállát és megszólal.* - Még nincs kész. Nagyon sajnálom...
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 09:43:19
//Barlang – Fynlisse, Sren//
~ Na ne... ~
*Fyn számára ismeretlen fogalom volt a lámpaláz - egészen mostanáig. Elvégre egy beszélő szobrot bajosan lehet szokványos közönségnek nevezni. Ráadásul a tündér művész, és az ihlet nem parancsra érkezik. Az sem segít, hogy a nagyszájú félelf egy pillanat alatt megkukult. Valamivel pedig muszáj lesz előállni. Afelől semmi kételye, hogy a szobor, vagy akit képvisel, halálos veszélyt jelent. ~ Siratóéneket tudok... ~ Megrázza a fejét, hátha attól előbukkan valami értelmesebb gondolat. ~ Gyerekdallal mem szúrhatom ki a szemét... ~ Srent elnézve, tőle sem várhat sok segítséget. ~ De igen! ~*
*Leakasztja a dobot az övéről, és az ujjai hegyével egyszerű ritmust kezd verni rajta. Kisvártatva fütyülni kezdi hozzá a dallamot, ami a kikötő felé rohanva öltött formát a fejében. Szöveg még nincs hozzá, ám ihlet már nagyon is... Fyn lehunyt szemmel adja át magát a zene sodrásának. Felidézi a Kalmárban gazdátlanul maradt borospoharat, a zavart toporgást a Kovácsműhelyben, a Piactér dalnokát, a körtelopást...*
- Sren Lass szeme tarkabarka,
Egyik kék, a másik barna.
Ember nem foghat ki rajta,
Szél sodorja, ár sodorja...
*Az éneknek hirtelen szakad vége, mintha a lány elfelejtette volna, mivel szerette volna folytatni. A sípjával próbálja menteni a helyzetet, egy ütemnyi kihagyás nélkül emeli a szája elé, és fújja tovább a dallamot. Szeretne legalább abba beleszőni valami újat, de az ihlet ahogy jött, úgy el is szállt. A végén annak is örül, hogy le tudja zárni a dalt, és nemcsak vége szakad két ütem között.*
*Sosem volt még ennyire zavarban. A felemásra sikerült előadás után egy kellemetlenül hosszú pillanatig csendben van. Végül felnéz a szoborra, alig láthatóan megvonja a vállát és megszólal.* - Még nincs kész. Nagyon sajnálom...
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 09:43:19
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-23 21:28:38
Üzenet elküldve: 2022-08-23 21:28:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alagút – Athien, Loq//
*Ha bárki belegondolna nem is olyan meglepő, hogy egy orknak megvan a magához való esze. Az eszetlenebbek hamar szoktak kihullani. Az orkok amúgy is. Loq meg akármilyen rossz természet, a saját életét sokra becsüli. Így igyekszik vigyázni is rá. Az elf bige szófogadón előreoson és figyel. A volt kalóznak az orra nem árult el semmit. Keze az övében lévő félhold alakú pengén pihen és attól még igyekszik figyelni. Csakhogy az előttük lévő fény kialszik és ismét csak a fáklyáik fénye után következő feketeséget láthatják. Loq-nak ez nem tetszik. Fülel hall-e valamit. A tengeren jobb. Nem törpéből vagy kormosból van-ő. A másik szavaira kelletlenül biccent. Óvatosan igyekezve minden érzékszervére odafigyelve haladna előre afelé az oszlop felé és felkészül rá, hogy ha nyilakat vagy sziklákat lő rájuk valami csapda akkor a nem túl széles élő fedezéke mögé minél jobban bebújjon azok elől.*
*Ha bárki belegondolna nem is olyan meglepő, hogy egy orknak megvan a magához való esze. Az eszetlenebbek hamar szoktak kihullani. Az orkok amúgy is. Loq meg akármilyen rossz természet, a saját életét sokra becsüli. Így igyekszik vigyázni is rá. Az elf bige szófogadón előreoson és figyel. A volt kalóznak az orra nem árult el semmit. Keze az övében lévő félhold alakú pengén pihen és attól még igyekszik figyelni. Csakhogy az előttük lévő fény kialszik és ismét csak a fáklyáik fénye után következő feketeséget láthatják. Loq-nak ez nem tetszik. Fülel hall-e valamit. A tengeren jobb. Nem törpéből vagy kormosból van-ő. A másik szavaira kelletlenül biccent. Óvatosan igyekezve minden érzékszervére odafigyelve haladna előre afelé az oszlop felé és felkészül rá, hogy ha nyilakat vagy sziklákat lő rájuk valami csapda akkor a nem túl széles élő fedezéke mögé minél jobban bebújjon azok elől.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:13:24
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:13:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Mondjuk úgy, hogy Sren a bemutatkozást követően sóbálvánnyá merevedik. Talán még egy sóbálvány is hangosabb, mint ő, ő ugyanis egyáltalán nem dalnok. Sőt, olybá tűnik, hogy a lány magyarázata sokkal nagyobb sikert ért el, mint az ő üzleti vénája, ami valjuk be, kevéssé hihető. Ezért aztán ő is szobor lesz, egy egyedüli rezzenéstelen fa, a széltelen kopár hegycsúcson, hol bár látható, különösen sok vizet nem zavar. Talán csak szemeinek meredése jelez, ahogyan Fynlisse-re néz. ~ Ez az kislány, most a te köröd jön. ~ Talán ezt jelentheti a néha kidülledő, kettőt pislantó, majd jelentőségteljes nézés, amit a fa produkálni kíván. A kislány megnevezésre majdnem felröhög, mert elképzeli, ahogyan Fynlisse reagálna, ha hangosan is kimondaná. ~ Az istenekre remélem nem mondtam ki hangosan ?! ~ Kívülről talán úgy tűnhet, hogy a szapora jött rá, s összeszorított szájjal, s farpofákkal próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de nem szól, még annyit se. Ha a lány énekelni kezd, némi ritmusérzéke azért van, hát igyekszik halk tappsal követni a traktust. Aztán közben a Srenfa megmozdul, előbb csak a tekintete, majd lassan nyaka is követi, hogy a pattogó hangok forrását igyekezzen szemügyre venni. Amennyiben az irányt legalább körülbelül meg tudja állapítani, szeretne a remélhetőleg torkaszakadtából éneklő leány és a hangok forrása közé helyezkedni, hogyha bármi történik, ne az énekespacsirtát csapják le először, ki éppen kettejüket próbálja kihúzni a csávából. Így a kedvesen tapsoló Sren, cseppet sem gyanúsan, oldalazva, s közben némán, bárgyún vigyorogva sasszézik a ritmusra.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Mondjuk úgy, hogy Sren a bemutatkozást követően sóbálvánnyá merevedik. Talán még egy sóbálvány is hangosabb, mint ő, ő ugyanis egyáltalán nem dalnok. Sőt, olybá tűnik, hogy a lány magyarázata sokkal nagyobb sikert ért el, mint az ő üzleti vénája, ami valjuk be, kevéssé hihető. Ezért aztán ő is szobor lesz, egy egyedüli rezzenéstelen fa, a széltelen kopár hegycsúcson, hol bár látható, különösen sok vizet nem zavar. Talán csak szemeinek meredése jelez, ahogyan Fynlisse-re néz. ~ Ez az kislány, most a te köröd jön. ~ Talán ezt jelentheti a néha kidülledő, kettőt pislantó, majd jelentőségteljes nézés, amit a fa produkálni kíván. A kislány megnevezésre majdnem felröhög, mert elképzeli, ahogyan Fynlisse reagálna, ha hangosan is kimondaná. ~ Az istenekre remélem nem mondtam ki hangosan ?! ~ Kívülről talán úgy tűnhet, hogy a szapora jött rá, s összeszorított szájjal, s farpofákkal próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de nem szól, még annyit se. Ha a lány énekelni kezd, némi ritmusérzéke azért van, hát igyekszik halk tappsal követni a traktust. Aztán közben a Srenfa megmozdul, előbb csak a tekintete, majd lassan nyaka is követi, hogy a pattogó hangok forrását igyekezzen szemügyre venni. Amennyiben az irányt legalább körülbelül meg tudja állapítani, szeretne a remélhetőleg torkaszakadtából éneklő leány és a hangok forrása közé helyezkedni, hogyha bármi történik, ne az énekespacsirtát csapják le először, ki éppen kettejüket próbálja kihúzni a csávából. Így a kedvesen tapsoló Sren, cseppet sem gyanúsan, oldalazva, s közben némán, bárgyún vigyorogva sasszézik a ritmusra.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:06:59
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*A mágus kérdésére megrázza a fejét, hiszen ő maga sem látott a csápos szörnyeteghez hasonlót, hallani sem hallott róla semmi érdemit, legfeljebb buta legendákat. Többet nem is szentelnek ennek, a zárt ajtó fontosabbnak bizonyul, és Learon erre is talál megoldást. Aahryn kicsit megretten az újabb varázslat láttán, és megint csak felmerül benne az, hogy a férfi mekkora hatalommal bír, ám ezt a gondolatot egyelőre elhessegeti. Bátorkodik előre menni a lépcsőn, ami ezúttal is egy terembe vezet. A különös szobát igyekszik közelebbről, alaposabban szemrevételezni, éppen a karokat szemrevételezi, amikor apró rándulás kíséretében ijed meg a zaj hallatán.*
- VOOOJTRI!
*Próbálkozása sikertelennek bizonyul, hogy megtudja él e még a dalnok, vagy az is lehet, hogy azért nem hallja mert sejtései szerint rázuhant valami, és szörnyet halt. Annyi biztos, hogy hiába fülel, mert semmire nem jön rá.*
- Megnézzük, hogy jól van e? Utána visszajöhetünk ide.
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*A mágus kérdésére megrázza a fejét, hiszen ő maga sem látott a csápos szörnyeteghez hasonlót, hallani sem hallott róla semmi érdemit, legfeljebb buta legendákat. Többet nem is szentelnek ennek, a zárt ajtó fontosabbnak bizonyul, és Learon erre is talál megoldást. Aahryn kicsit megretten az újabb varázslat láttán, és megint csak felmerül benne az, hogy a férfi mekkora hatalommal bír, ám ezt a gondolatot egyelőre elhessegeti. Bátorkodik előre menni a lépcsőn, ami ezúttal is egy terembe vezet. A különös szobát igyekszik közelebbről, alaposabban szemrevételezni, éppen a karokat szemrevételezi, amikor apró rándulás kíséretében ijed meg a zaj hallatán.*
- VOOOJTRI!
*Próbálkozása sikertelennek bizonyul, hogy megtudja él e még a dalnok, vagy az is lehet, hogy azért nem hallja mert sejtései szerint rázuhant valami, és szörnyet halt. Annyi biztos, hogy hiába fülel, mert semmire nem jön rá.*
- Megnézzük, hogy jól van e? Utána visszajöhetünk ide.
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-20 16:04:41
Üzenet elküldve: 2022-08-20 16:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Alagút – Athien, Loq//
* Loq a maga egyszerű és alpári módján eszes egy ork, ami némileg meglepő. Ez azért némileg megkönnyíti a dolgát. Persze tudja, bármerre is induljanak tovább, mindig ő lesz az első, aki új útra lép. Akár csaliként is gondolhatna saját magára, de nem szívja mellre. Kettejük közül valakinek az elsőnek kell lennie; s talán ő van annyival fürgébb, hogy ugorhasson és futhasson, ha vész zúdulna feléjük. ~ Ez van kislány. ~ Mivel az ajtó zárva van, s úgy is marad, nincs más választásuk, mint előre, a szobor felé. *
- Jogos.
* Befogja hát a száját és elvesz egyet ő is a fáklyák közül, mert bármikor jól jöhet. Lassan indul el a szobor felé, mert még élénken él benne a korábbi, térfás kis padlózat. Óvatosan csúsztatja bal lábát előre, kicsit belekotorva a porba. Kíváncsian lesve, hogy látni-e réseket itt is. S ha súlyát bírja, akkor még egy lépést tesz előre. A morajlás és a falak remegése miatt azonban megtorpan. Rémület kapja felé az eltűnő fényről a mennyezetre, de az a helyén maradt legalább. *
- Az ajtó zárva. Visszafelé megint csak fölöslegen próbálkozni. Muszáj előre haladnunk.
* Ezt is csak súgja, talán inkább csak magának, hogy bátorságot szerezzen, s bizonyságot. Óvatosan és nagyon nagy csendben lépdel tovább. Hol a földet figyelve lábai előtt, hol a mennyezetre emeli tekinteté félve; hogy onnan is kaphatnak valami új "áldást". Füleit hegyezi, hogy a legapróbb neszt is képes legyen meghallani. Szinte alig vesz levegőt. *
* Loq a maga egyszerű és alpári módján eszes egy ork, ami némileg meglepő. Ez azért némileg megkönnyíti a dolgát. Persze tudja, bármerre is induljanak tovább, mindig ő lesz az első, aki új útra lép. Akár csaliként is gondolhatna saját magára, de nem szívja mellre. Kettejük közül valakinek az elsőnek kell lennie; s talán ő van annyival fürgébb, hogy ugorhasson és futhasson, ha vész zúdulna feléjük. ~ Ez van kislány. ~ Mivel az ajtó zárva van, s úgy is marad, nincs más választásuk, mint előre, a szobor felé. *
- Jogos.
* Befogja hát a száját és elvesz egyet ő is a fáklyák közül, mert bármikor jól jöhet. Lassan indul el a szobor felé, mert még élénken él benne a korábbi, térfás kis padlózat. Óvatosan csúsztatja bal lábát előre, kicsit belekotorva a porba. Kíváncsian lesve, hogy látni-e réseket itt is. S ha súlyát bírja, akkor még egy lépést tesz előre. A morajlás és a falak remegése miatt azonban megtorpan. Rémület kapja felé az eltűnő fényről a mennyezetre, de az a helyén maradt legalább. *
- Az ajtó zárva. Visszafelé megint csak fölöslegen próbálkozni. Muszáj előre haladnunk.
* Ezt is csak súgja, talán inkább csak magának, hogy bátorságot szerezzen, s bizonyságot. Óvatosan és nagyon nagy csendben lépdel tovább. Hol a földet figyelve lábai előtt, hol a mennyezetre emeli tekinteté félve; hogy onnan is kaphatnak valami új "áldást". Füleit hegyezi, hogy a legapróbb neszt is képes legyen meghallani. Szinte alig vesz levegőt. *
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:33:05
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:33:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
*Vigyorogva zárja markába az ékkövet, ahogy megfordul. Villámgyorsan csúsztatja zsebébe, leleményességét pedig egy jóleső biccentéssel jutalmazza.*
-Hó! *Kapaszkodik meg maga mögött a szoborban, ahogy a helyiség remegni kezd, s ijedten szemlél körbe a jókora kőtömbök láttán. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem is szólal meg újra. Hangokat vár, méghozzá társaiét. Bizonyosan meg tudná magyarázni a dolgot anélkül, hogy szót ejtene a zölden ragyogó ékkőről.
A csoszogó hangok azonban megtörik gondolatmenetét, itt bizony cselekedni kell. Nem látja az alakokat ugyan, de abban majdhogynem bizonyos, hogy nem társai azok.*
-Vojtri Rholka vagyok, muzsikus! *Szólal meg végül fejhangon. Hogy miért mutatkozik be és kinek, azt talán ő sem tudná megmondani. Ugyanakkor nem várja meg a választ: hanyatt homlok rohan az egyetlen út felé, ami szabad. El akar tűnni innen, méghozzá az ékkővel egyetemben. Megcélozza hát a lépcsősort, mit sem törődve a szárnyait ijedten csapkodó tyúkkal.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 17:34:04
//Alagút – Vojtri//
*Vigyorogva zárja markába az ékkövet, ahogy megfordul. Villámgyorsan csúsztatja zsebébe, leleményességét pedig egy jóleső biccentéssel jutalmazza.*
-Hó! *Kapaszkodik meg maga mögött a szoborban, ahogy a helyiség remegni kezd, s ijedten szemlél körbe a jókora kőtömbök láttán. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem is szólal meg újra. Hangokat vár, méghozzá társaiét. Bizonyosan meg tudná magyarázni a dolgot anélkül, hogy szót ejtene a zölden ragyogó ékkőről.
A csoszogó hangok azonban megtörik gondolatmenetét, itt bizony cselekedni kell. Nem látja az alakokat ugyan, de abban majdhogynem bizonyos, hogy nem társai azok.*
-Vojtri Rholka vagyok, muzsikus! *Szólal meg végül fejhangon. Hogy miért mutatkozik be és kinek, azt talán ő sem tudná megmondani. Ugyanakkor nem várja meg a választ: hanyatt homlok rohan az egyetlen út felé, ami szabad. El akar tűnni innen, méghozzá az ékkővel egyetemben. Megcélozza hát a lépcsősort, mit sem törődve a szárnyait ijedten csapkodó tyúkkal.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 17:34:04
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-12 22:44:08
Üzenet elküldve: 2022-08-12 22:44:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
* A tyúk talán még mindig a tengeri vihar okozta sokk hatása alatt áll, ugyanis amikor Vojtri leteszi, eleinte egy lépést sem tesz, csak nyakát forgatva próbálja kideríteni, hogy merre sodorta a (bal)szerencse. Gazdája nem sokáig gondolkodik, szinte egyből nekilát a fosztogatásnak. Nincsen nehéz dolga, az ékkő hangos kattanással ugrik ki a foglalatából. Ugyanakkor Vojtrinak egy sóhajtásnyi ideje sincsen, egyszerre két irányból hall hangos csattanást: maga mögül és elölről. A hang hatására a létesítmény falai is megremegnek, a háromból kettő kijárat pedig egy-egy masszív kőtömbnek köszönhetően lezárul. A tyúk szárnyait csapkodva kezd fel-alá rohanni. A drágakövet sikerült megszereznie, viszont a lefelé vezető lépcsősor marad az egyetlen járható út, és ami azt illeti, hamar rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. A sötét teremből olyan hangot hall, mintha valaki vagy valami sekély vízben csoszogva közeledne felé. Sőt, hacsak nem a visszhangok tévesztik meg szerencsétlen muzsikust, nem is egy, hanem két valami jön. Vojtrinak gyorsan kell cselekednie. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* Az elf nő csak csöndben áll, Learon viszont ismét megoldást talál a továbbjutásra. Mágiát tanulni nehéz és fáradtságos munka, viszont az ilyen helyzetekben kifizetődő. A súlyos ajtó másodpercek alatt a földbe süllyed, utat nyitva ezzel a párosnak. Maguk előtt egy lefelé vezető lépcsősort látnak, ami egy csaknem kör alakú terembe vezet. A padlót bokáig érő víz árasztotta el, középen pedig egy négyszögletű kő-emelvény található, oldalain egy-egy (tehát összesen négy) karral. (Persze, ha megállnak az ajtóban, csak az egyik kart láthatják.) Ha továbbmennek és jobban szétnéznek, bizonyára többet is találhatnak. Azonban mielőtt ezt megtehetnék, a jobb oldali folyosó felől hatalmas morajlást hallanak, mintha valami nagyon súlyos esett volna a földre. Vojtri hangját nem hallják, ahogy ő sem hallja az ő hangjukat, ha esetleg érdeklődnének a hogylétéről. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Mivel az ajtón, illetve annak közelében nem találnak semmi említésre méltót, bizonyára Athien is beleegyezik, hogy induljanak el a folyosón. Azonban alig, hogy elindulnak, a távoli fénycsóva is mozgolódni kezd, majd néhány másodpercre rá nagy morajlás közepette eltűnik. Ebből a szögből úgy tűnhet, mintha az előttük lévő folyosó végén beomlott volna a mennyezet vagy legalábbis valami méretes zuhant volna be, hogy elállja az utat. Erre utal az is, hogy még a folyosó falai is megremegnek, szerencséjük lehet, hogy nem szakad az ő fejükre is a mennyezet. Persze lehet, hogy csupán a fáklya aludt ki (habár azt igen hangosan tette) – viszont miért épp most? Illetve Athien kérdései is helytállóak – eleve miért égett fáklya előttük, s mióta éghetett? Ám, ha az ork nem ad neki választ, hiába vár. Most viszont már csak feketeséget látnak maguk előtt.
Ellenben amennyiben az elf nő megfogadja társa tanácsát és nem szökdécselve, eszeveszetten rohan a folyosón, hanem körültekintően, úgy észreveheti, hogy a bal oldali fal egyes részei feketék. Jobban mondva kormosak. Ez, és az előttük történő morajlások talán elrettentik a párost attól, hogy ebbe az irányba folytassák útjukat, de persze nem feltétlenül, hiszen egyelőre a hajuk szála se görbült. Ráadásul a folyosó közepén kezd kirajzolódni egy körülbelül fél méter magas oszlopféle is. A kérdés csak az, hogy kíváncsiságuk vagy félelmük győz-e majd a végén. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* A bemutatkozásokat követően bő tíz másodperces csend következik. *
– Chro'wor régóta nem fogad vendégeket, hiszen már ezer éve, hogy elhagyta a kastélyt. Ellenben megannyi fosztogató próbálta már kirabolni a vár urának kincseit, s mind kudarcot vallott. * Hangja nem épp barátságos, de fenyegetőnek sem igen mondható – inkább csak tényeket közöl. Ha igazat mond, valószínűleg van még olyan ebben a kastélyban, amitől jobban kell tartaniuk, mint ettől a szobortól. A következő szavak is ezt támasztják alá. A szobor továbbra is erőteljes hangon, de némi kíváncsisággal fűszerezve szólal meg ismét. *
– Ha valóban dalnok vagy, énekelj hát, s talán továbbengedlek titeket! * Megint elhallgat, így néma csend száll a teremre, hacsak Fynlisse (vagy Sren) meg nem töri azt. A fél-elf nem lát semmi különlegeset a szobor közelében, se a szobron. Ellenben mindketten hallanak maguk mögött valami tompa puffanás-félét, de a hang elég messziről érkezik ahhoz, hogy ne tudják megállapítani, hogy mi okozhatta és merről jöhetett. Talán a barlangban ólálkodó lények hangjait hallották csak. *
//Alagút – Vojtri//
* A tyúk talán még mindig a tengeri vihar okozta sokk hatása alatt áll, ugyanis amikor Vojtri leteszi, eleinte egy lépést sem tesz, csak nyakát forgatva próbálja kideríteni, hogy merre sodorta a (bal)szerencse. Gazdája nem sokáig gondolkodik, szinte egyből nekilát a fosztogatásnak. Nincsen nehéz dolga, az ékkő hangos kattanással ugrik ki a foglalatából. Ugyanakkor Vojtrinak egy sóhajtásnyi ideje sincsen, egyszerre két irányból hall hangos csattanást: maga mögül és elölről. A hang hatására a létesítmény falai is megremegnek, a háromból kettő kijárat pedig egy-egy masszív kőtömbnek köszönhetően lezárul. A tyúk szárnyait csapkodva kezd fel-alá rohanni. A drágakövet sikerült megszereznie, viszont a lefelé vezető lépcsősor marad az egyetlen járható út, és ami azt illeti, hamar rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. A sötét teremből olyan hangot hall, mintha valaki vagy valami sekély vízben csoszogva közeledne felé. Sőt, hacsak nem a visszhangok tévesztik meg szerencsétlen muzsikust, nem is egy, hanem két valami jön. Vojtrinak gyorsan kell cselekednie. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* Az elf nő csak csöndben áll, Learon viszont ismét megoldást talál a továbbjutásra. Mágiát tanulni nehéz és fáradtságos munka, viszont az ilyen helyzetekben kifizetődő. A súlyos ajtó másodpercek alatt a földbe süllyed, utat nyitva ezzel a párosnak. Maguk előtt egy lefelé vezető lépcsősort látnak, ami egy csaknem kör alakú terembe vezet. A padlót bokáig érő víz árasztotta el, középen pedig egy négyszögletű kő-emelvény található, oldalain egy-egy (tehát összesen négy) karral. (Persze, ha megállnak az ajtóban, csak az egyik kart láthatják.) Ha továbbmennek és jobban szétnéznek, bizonyára többet is találhatnak. Azonban mielőtt ezt megtehetnék, a jobb oldali folyosó felől hatalmas morajlást hallanak, mintha valami nagyon súlyos esett volna a földre. Vojtri hangját nem hallják, ahogy ő sem hallja az ő hangjukat, ha esetleg érdeklődnének a hogylétéről. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Mivel az ajtón, illetve annak közelében nem találnak semmi említésre méltót, bizonyára Athien is beleegyezik, hogy induljanak el a folyosón. Azonban alig, hogy elindulnak, a távoli fénycsóva is mozgolódni kezd, majd néhány másodpercre rá nagy morajlás közepette eltűnik. Ebből a szögből úgy tűnhet, mintha az előttük lévő folyosó végén beomlott volna a mennyezet vagy legalábbis valami méretes zuhant volna be, hogy elállja az utat. Erre utal az is, hogy még a folyosó falai is megremegnek, szerencséjük lehet, hogy nem szakad az ő fejükre is a mennyezet. Persze lehet, hogy csupán a fáklya aludt ki (habár azt igen hangosan tette) – viszont miért épp most? Illetve Athien kérdései is helytállóak – eleve miért égett fáklya előttük, s mióta éghetett? Ám, ha az ork nem ad neki választ, hiába vár. Most viszont már csak feketeséget látnak maguk előtt.
Ellenben amennyiben az elf nő megfogadja társa tanácsát és nem szökdécselve, eszeveszetten rohan a folyosón, hanem körültekintően, úgy észreveheti, hogy a bal oldali fal egyes részei feketék. Jobban mondva kormosak. Ez, és az előttük történő morajlások talán elrettentik a párost attól, hogy ebbe az irányba folytassák útjukat, de persze nem feltétlenül, hiszen egyelőre a hajuk szála se görbült. Ráadásul a folyosó közepén kezd kirajzolódni egy körülbelül fél méter magas oszlopféle is. A kérdés csak az, hogy kíváncsiságuk vagy félelmük győz-e majd a végén. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* A bemutatkozásokat követően bő tíz másodperces csend következik. *
– Chro'wor régóta nem fogad vendégeket, hiszen már ezer éve, hogy elhagyta a kastélyt. Ellenben megannyi fosztogató próbálta már kirabolni a vár urának kincseit, s mind kudarcot vallott. * Hangja nem épp barátságos, de fenyegetőnek sem igen mondható – inkább csak tényeket közöl. Ha igazat mond, valószínűleg van még olyan ebben a kastélyban, amitől jobban kell tartaniuk, mint ettől a szobortól. A következő szavak is ezt támasztják alá. A szobor továbbra is erőteljes hangon, de némi kíváncsisággal fűszerezve szólal meg ismét. *
– Ha valóban dalnok vagy, énekelj hát, s talán továbbengedlek titeket! * Megint elhallgat, így néma csend száll a teremre, hacsak Fynlisse (vagy Sren) meg nem töri azt. A fél-elf nem lát semmi különlegeset a szobor közelében, se a szobron. Ellenben mindketten hallanak maguk mögött valami tompa puffanás-félét, de a hang elég messziről érkezik ahhoz, hogy ne tudják megállapítani, hogy mi okozhatta és merről jöhetett. Talán a barlangban ólálkodó lények hangjait hallották csak. *
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:14:17
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Hiába Learon hatalmas ereje, ami óriásokéval vetekszik az Abogrtól kapott varázsgyűrű miatt, még az sem elég ahhoz, hogy az bejáratot kinyílásra bírja. Elsőre az a gondolata támad, hogy addig rugdossa és ütlegeli az ajtót, míg történik valami, de aztán mégsem tesz így. Még a végén ostobának nézné őt az elf lány, hogy mindent erőszakkal akar megoldani. Második gondolata, hogy elindul a dalnok után, akinek most tűnik fel igazán a hiánya, de végül ezt is elveti, hiszen jobban is érzi magát nélküle. Így legalább nem kell hallgatnia az ostoba fecsegését.*
-Na, most mi legyen? *Sóhajt egy nagyot és megvakargatja a fejét. Aztán gondolkodni kezd, hogy milyen mágiával is tudná kijátszani ezt a kaput. Bár nem biztos a sikerében, és egyik varázslat sem tűnik túl hatásosnak a fejében, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Ha más nem, hát maximum időt vesztenek és a végén kénytelenek lesznek az énekeshez és a csirkéjéhez csatlakozni. Ezzel megáll az ajtóval szemben és varázsol. Megpróbálja az egész ajtót, vagy legalábbis egy akkora részét a földbe süllyeszteni, hogy átmehessenek rajta. Még sosem próbálta ezt a varázslatot, de mindent el kell kezdeni valahol.* ~Ez már nehezebb szint, mint eddig! Most légy ügyes Learon!~
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló által választott célpont (legyen az tárgy vagy élőlény), mely maximum a varázsló méreteinek ötszöröse lehet, sértetlenül a vele érintkező földbe süllyed fejtetőig. A hatóidő három kör, utána a célpont sértetlenül kiemelkedik a földből.
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Hiába Learon hatalmas ereje, ami óriásokéval vetekszik az Abogrtól kapott varázsgyűrű miatt, még az sem elég ahhoz, hogy az bejáratot kinyílásra bírja. Elsőre az a gondolata támad, hogy addig rugdossa és ütlegeli az ajtót, míg történik valami, de aztán mégsem tesz így. Még a végén ostobának nézné őt az elf lány, hogy mindent erőszakkal akar megoldani. Második gondolata, hogy elindul a dalnok után, akinek most tűnik fel igazán a hiánya, de végül ezt is elveti, hiszen jobban is érzi magát nélküle. Így legalább nem kell hallgatnia az ostoba fecsegését.*
-Na, most mi legyen? *Sóhajt egy nagyot és megvakargatja a fejét. Aztán gondolkodni kezd, hogy milyen mágiával is tudná kijátszani ezt a kaput. Bár nem biztos a sikerében, és egyik varázslat sem tűnik túl hatásosnak a fejében, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Ha más nem, hát maximum időt vesztenek és a végén kénytelenek lesznek az énekeshez és a csirkéjéhez csatlakozni. Ezzel megáll az ajtóval szemben és varázsol. Megpróbálja az egész ajtót, vagy legalábbis egy akkora részét a földbe süllyeszteni, hogy átmehessenek rajta. Még sosem próbálta ezt a varázslatot, de mindent el kell kezdeni valahol.* ~Ez már nehezebb szint, mint eddig! Most légy ügyes Learon!~
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló által választott célpont (legyen az tárgy vagy élőlény), mely maximum a varázsló méreteinek ötszöröse lehet, sértetlenül a vele érintkező földbe süllyed fejtetőig. A hatóidő három kör, utána a célpont sértetlenül kiemelkedik a földből.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045