Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Athien Ealebrian Driele [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-01 07:50:16
Üzenet elküldve: 2022-11-01 07:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon úgy örül a viszontlátásnak, hogy hirtelen még félni is elfelejt.*
-Fyn! De jó, hogy éltek! *Sóhajt egyet és arcára mosoly ül ki, de az se tart sokáig, hiszen az előző sikoly megismétlődik, ám már sokkal közelebbről és sokkal hangosabban. Talán az előzőekben alkalmazott elméjének lenyugtatása az oka annak, hogy most nem kezd el pánikolni még akkor sem, mikor csak füle sípolását hallja, vagy talán a két ismerőssel való újra egyesülés, de a lényeg az, hogy most tud gondolkodni még annak ellenére is, hogy meglátja azt a borzalmas szörnyeteget, ami feléjük közeledik igen nagy sebességgel.*
-Ez volt az, de semmi nem jut eszembe, ami hasznos lenne. *Válaszolja, amikor füle már nem cseng, de lehet a lány így nem hallja a választ, hiszen az ő füle jóval érzékenyebb az öreg pásztorénál. Első gondolata az lenne, hogy egyszerűen elfut, ki innen a fenébe vissza a hajóhoz vagy nagyobb nyílt terepre ahol tudja használni varázslatait rendesen, de esélye sincs a menekülésre, mert ekkor az elf lány kivont karral megindul a Lény irányába. Learonnak most kell dönteni és végül arra jut, hogy talán a legjobb az lesz, ha megpróbálnak egy kis időt nyerni, hogy visszaszerezzék a józan ítélőképességüket. Fegyvert hiába rántana, mert polipok ellen a buzogány vajmi keveset ér, így marad a varázslat. Megpróbálja feltartóztatni varázslattal a szörnyeteget.*
-Ha látod a csóvát várj, talán meg tudom állítani! *Szól oda az elfnek, annak tudatában, hogy ez egy nehéz varázslat, nem biztos, hogy sikerül.*
-Ha nem sikerül a varázslat, támadj vagy menekülj! *Nincs jobb ötlete hirtelen, hiszen az elf már megindult és a Sajt-mester szerint feltett szándéka, hogy egy szál pengével legyőzzen egy ekkora böszme valamit.* ~Wojest most segíts meg és hűséges bajnokod maradok!~ *Imádkozik a maga módján már nem is először, mióta bejöttek ebbe a barlangba.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon úgy örül a viszontlátásnak, hogy hirtelen még félni is elfelejt.*
-Fyn! De jó, hogy éltek! *Sóhajt egyet és arcára mosoly ül ki, de az se tart sokáig, hiszen az előző sikoly megismétlődik, ám már sokkal közelebbről és sokkal hangosabban. Talán az előzőekben alkalmazott elméjének lenyugtatása az oka annak, hogy most nem kezd el pánikolni még akkor sem, mikor csak füle sípolását hallja, vagy talán a két ismerőssel való újra egyesülés, de a lényeg az, hogy most tud gondolkodni még annak ellenére is, hogy meglátja azt a borzalmas szörnyeteget, ami feléjük közeledik igen nagy sebességgel.*
-Ez volt az, de semmi nem jut eszembe, ami hasznos lenne. *Válaszolja, amikor füle már nem cseng, de lehet a lány így nem hallja a választ, hiszen az ő füle jóval érzékenyebb az öreg pásztorénál. Első gondolata az lenne, hogy egyszerűen elfut, ki innen a fenébe vissza a hajóhoz vagy nagyobb nyílt terepre ahol tudja használni varázslatait rendesen, de esélye sincs a menekülésre, mert ekkor az elf lány kivont karral megindul a Lény irányába. Learonnak most kell dönteni és végül arra jut, hogy talán a legjobb az lesz, ha megpróbálnak egy kis időt nyerni, hogy visszaszerezzék a józan ítélőképességüket. Fegyvert hiába rántana, mert polipok ellen a buzogány vajmi keveset ér, így marad a varázslat. Megpróbálja feltartóztatni varázslattal a szörnyeteget.*
-Ha látod a csóvát várj, talán meg tudom állítani! *Szól oda az elfnek, annak tudatában, hogy ez egy nehéz varázslat, nem biztos, hogy sikerül.*
-Ha nem sikerül a varázslat, támadj vagy menekülj! *Nincs jobb ötlete hirtelen, hiszen az elf már megindult és a Sajt-mester szerint feltett szándéka, hogy egy szál pengével legyőzzen egy ekkora böszme valamit.* ~Wojest most segíts meg és hűséges bajnokod maradok!~ *Imádkozik a maga módján már nem is először, mióta bejöttek ebbe a barlangba.*
A varázsló egyik tenyerét egy felé közeledő célpont felé irányítja, melynek hatására egy ezüstfényű csóva tör elő onnan. A csóvával egy közeledő személyt vagy tárgyat lehet feltartóztatni, megállítani, legyen az akármilyen nehéz vagy erős, közeledjen akármilyen gyorsan. Hatása addig tart, míg a mágiahasználó el nem fordítja tenyerét, utána a célpont a korábbi sebességével mozog tovább.
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:45:24
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:45:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Nem káprázat volt, valóban a mágus és az állig felfegyverzett nő jelent meg, méghozzá teljes életnagyságban. ~ Mi is volt a neve? Itt van a nyelvem hegyén... Biztos, hogy hallottam! ~ Ám, bármennyire is örül a tündér a viszontlátásnak, égetőbb dolog is akad. A hátuk mögé mutat, megpróbálja összeszedni a gondolatait, hogy el tudja mondani, miféle rémségbe botlottak, de nem sokra jut vele, mert az előbbi visítás megismétlődik, és amit sikerült összekaparni, egycsapásra szétszalad. A lény sem várja meg a bemutatását. Mire bármibe belevághatnának, megjelennek a csápjai és látszólag feltartóztathatatlanul közelednek. ~ Bárcsak ez az átkozott oszlop lenne a legnagyobb gondunk... ~*
*Rohanna arrafelé, amerről Learonék érkeztek, ám az elf kardot ránt és a csápok felé mozdul. Fyn teljesen összezavarodik. Miért nem futnak? Ugye nem akarják felvenni a harcot... ezzel? Jobbra-balra kapkodja a fejét. Búvóhelyet vagy menekülési utat keres, mert az egyszer szent, hogy ő nem várja meg, amíg a szörny benyomakodik ebbe a terembe.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Nem káprázat volt, valóban a mágus és az állig felfegyverzett nő jelent meg, méghozzá teljes életnagyságban. ~ Mi is volt a neve? Itt van a nyelvem hegyén... Biztos, hogy hallottam! ~ Ám, bármennyire is örül a tündér a viszontlátásnak, égetőbb dolog is akad. A hátuk mögé mutat, megpróbálja összeszedni a gondolatait, hogy el tudja mondani, miféle rémségbe botlottak, de nem sokra jut vele, mert az előbbi visítás megismétlődik, és amit sikerült összekaparni, egycsapásra szétszalad. A lény sem várja meg a bemutatását. Mire bármibe belevághatnának, megjelennek a csápjai és látszólag feltartóztathatatlanul közelednek. ~ Bárcsak ez az átkozott oszlop lenne a legnagyobb gondunk... ~*
*Rohanna arrafelé, amerről Learonék érkeztek, ám az elf kardot ránt és a csápok felé mozdul. Fyn teljesen összezavarodik. Miért nem futnak? Ugye nem akarják felvenni a harcot... ezzel? Jobbra-balra kapkodja a fejét. Búvóhelyet vagy menekülési utat keres, mert az egyszer szent, hogy ő nem várja meg, amíg a szörny benyomakodik ebbe a terembe.*
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:07:33
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*A víz nem nyeli el, nem másznak ki belőle veszedelmes kígyók, ezúttal minden az, aminek látszik s ez a tény egy megkönnyebbült sóhajt vált ki belőle, nem is törődve a ténnyel, hogy túlzott óvatoskodásával ostobának állította be magát. Most nincs ideje ilyen apróságokkal törődni, ha Learon nehezen is koncentrál nyugtalanságából fakadóan ez ellenkezőleg mondható el Aashrynról, aki minden riadalom ellenére próbál összeszedett maradni.
Sok teendő vár rá egyszerre. Egyrészt örömtelien nyugtázza Sren és a tündér jelenlétét, akik eddig közömbösen voltak számára ebben az elkeserítő helyzetben most ez megváltozni látszik. Csak egy halovány mosolyra futja a páros felé, akinek apróbbik tagja kitörő lelkesedéssel örül a mágusnak. Aashryn inkább a kocka és a karok vizsgálgatásával kezd el foglalatoskodni. Próbálja felidézni, hogy mi fogadta őket eddig, s az egyedüli talán használható információt próbálja felidézni.*
- Learon, mit is ábrázoltak a rajzok, amiket tanulmányoztál?
*Alig tudja ezt kimondani ismét a fülsüketítő visítás tölti meg a termet. Füleihez kapva kezeit igyekszik tompítani a fájdalmat s a félelmet, amik villámcsapás módjára rázzák meg testét. De amilyen gyorsan érkezik a borzalmas hang ezúttal is abbamarad. Megremeg a félelemtől, kérdőn néz a többiekre, akiknek a jelenlétéből igyekszik némi megnyugvást meríteni. Sikertelenül, ennek pedig a rövidesen megjelenő csápok az okai. Elborzadva áll és szemléli a lényt, annyira megrökönyödik, hogy még arra sem képes, hogy megdörzsölje szemeit, pedig nehezen hiszi el amit észlel.
Hátrál egy lépést, majd rájön, hogy nem sok menekülési lehetőség van. Ki tudja ez a bestia mióta követi a tündért és Sent? Megint kardjáért nyúl, az egyetlen lehetőséghez, elvégre ő nem képes olyan fantasztikus varázslatokra, mint Learon.*
- Mi ez a borzalom?
*Sziszegi fogai között, majd fejével int a többieknek, hogy hátráljanak el onnan - már ha értenek ebből a gesztusból. Bár vannak kétségei afelől, hogy mennyire képes megvédeni őket, de végsősoron a pengéje éles, ez is több a semminél.
A szemek láttán újra szeretne meghátrálni, s népére jellemző gyorsasággal elszelelni, helyette összeszorítja fogait és előrébb lép elég gyorsan ahhoz, hogy ne gondolhassa meg magát. Egyik lépést követi a másik, fürgén próbálja megtenni a közte és a lény közötti távolságot, hogy kardjával lesújtson az egyik csápra.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*A víz nem nyeli el, nem másznak ki belőle veszedelmes kígyók, ezúttal minden az, aminek látszik s ez a tény egy megkönnyebbült sóhajt vált ki belőle, nem is törődve a ténnyel, hogy túlzott óvatoskodásával ostobának állította be magát. Most nincs ideje ilyen apróságokkal törődni, ha Learon nehezen is koncentrál nyugtalanságából fakadóan ez ellenkezőleg mondható el Aashrynról, aki minden riadalom ellenére próbál összeszedett maradni.
Sok teendő vár rá egyszerre. Egyrészt örömtelien nyugtázza Sren és a tündér jelenlétét, akik eddig közömbösen voltak számára ebben az elkeserítő helyzetben most ez megváltozni látszik. Csak egy halovány mosolyra futja a páros felé, akinek apróbbik tagja kitörő lelkesedéssel örül a mágusnak. Aashryn inkább a kocka és a karok vizsgálgatásával kezd el foglalatoskodni. Próbálja felidézni, hogy mi fogadta őket eddig, s az egyedüli talán használható információt próbálja felidézni.*
- Learon, mit is ábrázoltak a rajzok, amiket tanulmányoztál?
*Alig tudja ezt kimondani ismét a fülsüketítő visítás tölti meg a termet. Füleihez kapva kezeit igyekszik tompítani a fájdalmat s a félelmet, amik villámcsapás módjára rázzák meg testét. De amilyen gyorsan érkezik a borzalmas hang ezúttal is abbamarad. Megremeg a félelemtől, kérdőn néz a többiekre, akiknek a jelenlétéből igyekszik némi megnyugvást meríteni. Sikertelenül, ennek pedig a rövidesen megjelenő csápok az okai. Elborzadva áll és szemléli a lényt, annyira megrökönyödik, hogy még arra sem képes, hogy megdörzsölje szemeit, pedig nehezen hiszi el amit észlel.
Hátrál egy lépést, majd rájön, hogy nem sok menekülési lehetőség van. Ki tudja ez a bestia mióta követi a tündért és Sent? Megint kardjáért nyúl, az egyetlen lehetőséghez, elvégre ő nem képes olyan fantasztikus varázslatokra, mint Learon.*
- Mi ez a borzalom?
*Sziszegi fogai között, majd fejével int a többieknek, hogy hátráljanak el onnan - már ha értenek ebből a gesztusból. Bár vannak kétségei afelől, hogy mennyire képes megvédeni őket, de végsősoron a pengéje éles, ez is több a semminél.
A szemek láttán újra szeretne meghátrálni, s népére jellemző gyorsasággal elszelelni, helyette összeszorítja fogait és előrébb lép elég gyorsan ahhoz, hogy ne gondolhassa meg magát. Egyik lépést követi a másik, fürgén próbálja megtenni a közte és a lény közötti távolságot, hogy kardjával lesújtson az egyik csápra.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:09:15
Üzenet elküldve: 2022-10-24 21:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
* Az ajtón túl a nagy büdös semmi várja őket, szó szerint. De csizmáján még ott lóg a két korábbi rongy, amivel az első lépcsőn való lehasalást volt szándéka elkerülni. Az még jól működött. Most pedig mehet be elsőként megint az ork előtt. Az orrát meg úgy is megkapták a lángok, így leginkább saját sült szagát érzi, és csak azon túl a másik büdösséget. A nagy büdös semmiből egy másik büdösségbe kerülnek, de látnivaló nem sok akad. Loq most kivételesen nem arra vár, hogy ő mozduljon. Hangosan kimondja, amire ő is gondol. A felfelé vezető lépcsőt választják és persze előre megy. Mostanra már megszokta, hogy ő lett az ork teszt alanya és élő pajzsa.*
//Athien, Loq//
* Az ajtón túl a nagy büdös semmi várja őket, szó szerint. De csizmáján még ott lóg a két korábbi rongy, amivel az első lépcsőn való lehasalást volt szándéka elkerülni. Az még jól működött. Most pedig mehet be elsőként megint az ork előtt. Az orrát meg úgy is megkapták a lángok, így leginkább saját sült szagát érzi, és csak azon túl a másik büdösséget. A nagy büdös semmiből egy másik büdösségbe kerülnek, de látnivaló nem sok akad. Loq most kivételesen nem arra vár, hogy ő mozduljon. Hangosan kimondja, amire ő is gondol. A felfelé vezető lépcsőt választják és persze előre megy. Mostanra már megszokta, hogy ő lett az ork teszt alanya és élő pajzsa.*
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:12:32
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Loq mindenre felkészülten kitárja az ajtót és szembenéz egy lépcsővel. Sokan, azt gondolhatnák, hogy jó akkor megúszták a veszélyt, de az orknak ennél több esze van. Egy folyosón elsétálva is megégtek. Egy lépcső pedig különösen veszélyes lehet. Egy rossz lépés és valami tüske vagy balta vagy tűz vagy méreg vagy leszakadó padló vagy plafon megölheti őket. Pontosan ezért a legésszerűbbnek tűnő döntést hozza.*
-Előre!
*Szól az elf nőhöz akinek ha eddig még voltak halvány reményei, hogy anno jól választott útitársat most lehet rájön, hogy nem így van. Az ork lelkifurdalás nélkül maga elé küldené át minden csapdán. Ha ellenkezik egy Loq-hoz képest finom mozdulattal megsegítené, hogy meginduljon, ami egyébként se számít elf mércével finomnak, egy megperzselt rossz bőrben lévő elfnek meg különösen nem. Ha a lány nagyon heveskedik az ork akkor fogja megpróbálni nem finoman lehajítani a lépcsőn. Azért a jó modornak is van határa. Ha megindulnak akkor sétál mögötte. Büdös van. Rohadás szag. Mi rohadhat itt lenn? Eddig életnek se látták semmi nyomát. Meg csatorna bűz is van. Talán annak se kéne lennie egy rég elhagyatott kastély alatt. Bár ki tudja mi jöhetett ki egy varázsló seggéből. Hogy a varázsszar meddig büdös arról Loq-nak fogalma sincs így inkább abbahagyja a gondolkodást. Csak a lépcsőhöz érve jut eszébe még egy dolog. Egy csatornába való levezető lépcső olyan helyen kéne legyen ahova akkor mennek le ha ki kell kotorni vagy valami. Szóval lehet, hogy ha ott felmennek akkor már olyan helyre jutnak ki ami eshetett a szolgálók útvonalába.*
-Lépcső!
//Athien, Loq//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Loq mindenre felkészülten kitárja az ajtót és szembenéz egy lépcsővel. Sokan, azt gondolhatnák, hogy jó akkor megúszták a veszélyt, de az orknak ennél több esze van. Egy folyosón elsétálva is megégtek. Egy lépcső pedig különösen veszélyes lehet. Egy rossz lépés és valami tüske vagy balta vagy tűz vagy méreg vagy leszakadó padló vagy plafon megölheti őket. Pontosan ezért a legésszerűbbnek tűnő döntést hozza.*
-Előre!
*Szól az elf nőhöz akinek ha eddig még voltak halvány reményei, hogy anno jól választott útitársat most lehet rájön, hogy nem így van. Az ork lelkifurdalás nélkül maga elé küldené át minden csapdán. Ha ellenkezik egy Loq-hoz képest finom mozdulattal megsegítené, hogy meginduljon, ami egyébként se számít elf mércével finomnak, egy megperzselt rossz bőrben lévő elfnek meg különösen nem. Ha a lány nagyon heveskedik az ork akkor fogja megpróbálni nem finoman lehajítani a lépcsőn. Azért a jó modornak is van határa. Ha megindulnak akkor sétál mögötte. Büdös van. Rohadás szag. Mi rohadhat itt lenn? Eddig életnek se látták semmi nyomát. Meg csatorna bűz is van. Talán annak se kéne lennie egy rég elhagyatott kastély alatt. Bár ki tudja mi jöhetett ki egy varázsló seggéből. Hogy a varázsszar meddig büdös arról Loq-nak fogalma sincs így inkább abbahagyja a gondolkodást. Csak a lépcsőhöz érve jut eszébe még egy dolog. Egy csatornába való levezető lépcső olyan helyen kéne legyen ahova akkor mennek le ha ki kell kotorni vagy valami. Szóval lehet, hogy ha ott felmennek akkor már olyan helyre jutnak ki ami eshetett a szolgálók útvonalába.*
-Lépcső!
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-18 12:33:39
Üzenet elküldve: 2022-10-18 12:33:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Felkászálódik, majd leporolja magát. Roppant elégedett lehet magával. Még ebben az elit társaságban sem lehetnek sokan, akik legyőzték a halált. Ő márpedig megtette. Akár írhatna is magáról egy dalt... Bár úgysem hinne neki senki. Az efféle kalandok nem a hozzá hasonló muzsikusokkal történnek.
Körbekémlel a sötét teremben. Hagyja, hadd kapirgáljon a tyúk még egy darabon. Neki utat, s utakat kell találnia. Megpróbálhatna felszívódni e helyről... Folytathatja a kincskeresést. Vagy csapdát is állíthat társainak, ekképp maximalizálva az eredményt. Ő azonban nem választ ezek közül. Hisz egyik sem zárja ki a másikat.
Tudja, az az erő, ami az életét visszaadta, el is veheti tőle azt. Le kell szolgálnia a tartozását... És le is fogja.
Megkeresi zsebében a zsákmányolt drágakövet, majd alaposan megszorongatja tenyerében. Végül lassan, ám annál önelégültebben elvigyorodik.*
-Mi itt megütöttük a főnyereményt, öregem! *Szól a csirkéhez, s választ sem várva gyűjti be a tollast, hogy elinduljon visszafelé. Nem fél már a szobroktól. Elvégre ugyanúgy e hely szolgái, mint ők. Csak kevesebb sütnivalóval!
Végül szájához emeli kezeit, majd jó hangosan elkiáltja magát, hátha valamelyik palimadár a közelben tartózkodik:*
-HAHÓ!
*Felkászálódik, majd leporolja magát. Roppant elégedett lehet magával. Még ebben az elit társaságban sem lehetnek sokan, akik legyőzték a halált. Ő márpedig megtette. Akár írhatna is magáról egy dalt... Bár úgysem hinne neki senki. Az efféle kalandok nem a hozzá hasonló muzsikusokkal történnek.
Körbekémlel a sötét teremben. Hagyja, hadd kapirgáljon a tyúk még egy darabon. Neki utat, s utakat kell találnia. Megpróbálhatna felszívódni e helyről... Folytathatja a kincskeresést. Vagy csapdát is állíthat társainak, ekképp maximalizálva az eredményt. Ő azonban nem választ ezek közül. Hisz egyik sem zárja ki a másikat.
Tudja, az az erő, ami az életét visszaadta, el is veheti tőle azt. Le kell szolgálnia a tartozását... És le is fogja.
Megkeresi zsebében a zsákmányolt drágakövet, majd alaposan megszorongatja tenyerében. Végül lassan, ám annál önelégültebben elvigyorodik.*
-Mi itt megütöttük a főnyereményt, öregem! *Szól a csirkéhez, s választ sem várva gyűjti be a tollast, hogy elinduljon visszafelé. Nem fél már a szobroktól. Elvégre ugyanúgy e hely szolgái, mint ők. Csak kevesebb sütnivalóval!
Végül szájához emeli kezeit, majd jó hangosan elkiáltja magát, hátha valamelyik palimadár a közelben tartózkodik:*
-HAHÓ!
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-16 22:37:09
Üzenet elküldve: 2022-10-16 22:37:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A kalandorok egy része egymásra talál a vizes teremben és bár elsőre nehezen hisznek saját szemüknek, az igazság kézzel fogható: mindannyian hús-vér valójukban állnak ott a kör alakú terem szélein. Aashryn csupán a másik páros tükörképét pillantotta meg a víztükrön, így mikor erre rájön, bizonyára kissé butának érzi majd magát, de persze egy ilyen helyen sosem lehetnek elég óvatosak – ám a tükörképekben nincsen semmi turpisság, ahogy szörnyek sem tépik le a kezét.
A hozzávetőlegesen kör alakú terem falai itt-ott omladozó kőtéglákból vannak kirakva. A bokáig érő víz miatt az előző termeknél valamivel nagyobb a párataralom, ami a falak nedves tapintásán is megmutatkozik. Középen egy sima felületű kő-kocka található, mind a négy oldalán egy-egy karral, amiket a Fynlisse-Sren párosnak már volt alkalma megvizsgálni, jóllehet a karok rendeltetése továbbra is rejtély maradt előttük. A teremből négy út vezet: az egyik, amerről Aashryn és Learon érkezett, egy rövidebb lépcsősoron keresztül. A másik ezzel szemben, ennél a folyosónál áll a tündér és a fél-elf duó. A harmadik út tőlük jobbkéz felé található, ez egy jóval keskenyebb és barlang-szerű járat, ez az, ahonnan Srenék eredetileg bejutottak az alagútrendszerbe. A negyedik út az ezzel szemközti falba lett vájva, egyszerű folyosónak tűnik, amely nem mellesleg azzal párhuzamos, mint amerre Vojtri eltűnt. A sötét miatt azonban néhány méterre látnak csak el, így esélytelen, hogy innen lássák a járat végét – még a terem másik végén lévő alakokat is csak azért látják, mivel mindkét csapatnál van egy-egy fáklya.
A középen található kocka és a hozzá tartozó négy darab kar szerepére maguktól kell rájönniük, hiszen ehhez tartozó útmutatót senki se biztosított számukra. Jobban szemügyre véve Learonék is észrevehetik, hogy a karok végébe egy-egy stilizált rajzot, avagy szimbólumot véstek: az egyikbe egy kezet, a másikba egy lábat, a harmadikba egy szemet, míg a negyedikbe egy fogat. Ez már több, mint a semmi, de még mindig nem sok segítség. Persze az is lehetséges, hogy nincs a karokkal és a jelekkel semmi dolguk – elvégre úgy néz ki, mind a négy út szabadon járható. Ugyanakkor előfordulhat, hogy épp a karok meghúzásával tárulna fel a valódi út, ahogy persze az sem kizárt, hogy az csak rontana helyzetükön. A bizonytalanság nem segít a gyors döntéshozásban, márpedig hamar rá kell, hogy jöjjenek: nincs sok idejük tanakodni. Alig fél percük van letisztázni a legfontosabb dolgaikat. A kalapos félvér ez idő alatt rá nem jellemző módon egy szót sem szól, mintha kissé kábán állna csak a tündér mellett, ám ha úgy döntenek, hogy elindulnak valamerre – továbbra is szótlanul – követi a társaságot (már, ha egy irányba mennek).
Ismét fülsiketítő visítás süvít végig a termeken, folyosókon. Ezúttal a Sajt-mester és hosszúfülű társa is közvetlen közelről tapasztalhatja meg a hangot. Ennek következtében a mágus bő tíz másodpercig nem hall mást, mint fülének sípolását; Aashryn pedig talán kifinomult hallásának átkaként közel fél percig érez hasonlóan. Fynlisse és Sren állnak közelebb a hang forrásához, ők most mégis megússzák egy kisebb szédüléssel – meglehet, még az előző visítást sem heverték ki teljesen.
Nem sokkal később Learon és Aashryn is megpillanthatja a hang nem épp bizalomgerjesztő forrását, ahogy a társaik mögötti folyosón elkezd beférkőzni a Lény. Először csak egy hosszú, nyálkás felületű csápot láthatnak, majd ezt követi néhány másik. Ha láttak már életükben polipot, leginkább ahhoz tudják hasonlítani, csakhogy tapadókorongok helyett megannyi, sárgásan világító szem található a csápokon és azok végén. Tulajdonképpen megvárhatják, hogy a Lény teljes testével beszuszakolja magát a hozzá képest keskeny folyosón, de akkor már lehet, hogy késő lesz elfutni előle. Így aztán gyorsan kell dönteniük, hogy hogyan tovább. *
//Vojtri//
* A muzsikus válaszára, miszerint a többiek nem a barátai, a félszemű elégedetten bólint. Úgy tűnik, ezt a választ várta. Minden, ami ezután történik, úgy történik, ahogy az már írva volt. Vojtri nem kevés vérveszteség és fájdalom árán, de eljut az állítólagos oltárig, ahol azt teszi, amit mondtak neki.
Néhány pillanat múlva a távolból ismét egy visító hangot hall, ám ez aligha foglalkoztatja, mivel még mindig haldokol. Eltelik tíz másodperc, de semmi változást nem tapasztal. Eltelik még tíz, de még mindig semmi. Már fél perce fekszik a hideg padlón, mikor egyszer csak észreveszi, hogy a fájdalomnak – így a sebnek is – már csak nyoma maradt. Ismét tud járni, dalolni és még a tyúk is előkerül az egyik oszlop mögül – noha rajta nem látni semmi változást, így a vele kapcsolatos kérését előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyta a vár ura. Ugyanakkor már ez is több, mint amit egy átlagos halandó ember elvárhat egy ismeretlen vár ismeretlen urától, így panasznak nincs helye. (Egy röpke pillanatra feledkezzünk meg arról a tényről, hogy bizonyára a kőszobrok is Chro'wor parancsát teljesítették, ezért került egyáltalán halálközeli helyzetbe a férfi.)
A csodával határos módon felgyógyult muzsikus előtt megannyi lehetőség van: megpróbálhat visszatalálni társaihoz, folytathatja a kincskeresést vagy csapdát állíthat a többiek számára. Mindenekelőtt nem ártana eldöntenie, hogy valóban keresztbe akar-e tenni társainak, ahogy azt ígérte vagy inkább mielőbb megpróbálom kijutni erről a helyről. A jó hír, hogy nem kell vaksötétben tapogatóznia, hiszen még mindig nem aludt ki a láng fáklyája végén. A rossz hír, hogy ismét a hosszú, vízzel elárasztott csarnokon kell végigmennie – ott, ahol az imént kishíján végeztek vele a kőszobrok. S még az sem biztos, hogy van innen kijárat. *
//Athien, Loq//
* Benyitnak az ajtón. Az ork egyelőre hanyagolhatja a dobálózást, mivel az ajtó túloldalán csak egy lefelé vezető lépcsősort találnak. A lépcsőfokok nyirkosak és kissé csúszósak, de gond nélkül lejuthatnak a lépcső aljára. Itt már valami förtelmes bűzt is érezni kezdhetnek, amitől meglehet, hogy még Loq étvágya is elszáll. Mintha hónapok óta rothadó hullák szagát keverték volna össze a város alatt húzódó csatornák bűzével. A látvány sem sokban különbözik egy csatornától: egy nagyjából három méter széles folyosón találják magukat. A falak itt-ott omladozó kőtéglából állnak, a szürke összképet csak itt-ott szakítja meg egy-egy ismeretlen eredetű fekete vagy barna folt. Mohaféléknek nyoma sincs, hiszen ahhoz nincs elég fény ilyen mélyen a föld alatt. Középen bokáig érő víz csordogál balról jobbra. Néhány méterrel tőlük, jobbkéz felé egy vasrács akadályozza a továbbhaladást. Egyenesen előre haladva azonban egy másik lépcsősort találnak, mely felfelé vezet. Talán elsőre logikusabbnak tűnhet a kevésbé büdös és egyértelmű utat választani, de az is igaz, hogy a csatornában valószínűtlenebb, hogy belesétálnak egy csapdába. Persze a döntés a páros kezében van, akár külön is válhatnak, ha úgy látják jobbnak. *
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A kalandorok egy része egymásra talál a vizes teremben és bár elsőre nehezen hisznek saját szemüknek, az igazság kézzel fogható: mindannyian hús-vér valójukban állnak ott a kör alakú terem szélein. Aashryn csupán a másik páros tükörképét pillantotta meg a víztükrön, így mikor erre rájön, bizonyára kissé butának érzi majd magát, de persze egy ilyen helyen sosem lehetnek elég óvatosak – ám a tükörképekben nincsen semmi turpisság, ahogy szörnyek sem tépik le a kezét.
A hozzávetőlegesen kör alakú terem falai itt-ott omladozó kőtéglákból vannak kirakva. A bokáig érő víz miatt az előző termeknél valamivel nagyobb a párataralom, ami a falak nedves tapintásán is megmutatkozik. Középen egy sima felületű kő-kocka található, mind a négy oldalán egy-egy karral, amiket a Fynlisse-Sren párosnak már volt alkalma megvizsgálni, jóllehet a karok rendeltetése továbbra is rejtély maradt előttük. A teremből négy út vezet: az egyik, amerről Aashryn és Learon érkezett, egy rövidebb lépcsősoron keresztül. A másik ezzel szemben, ennél a folyosónál áll a tündér és a fél-elf duó. A harmadik út tőlük jobbkéz felé található, ez egy jóval keskenyebb és barlang-szerű járat, ez az, ahonnan Srenék eredetileg bejutottak az alagútrendszerbe. A negyedik út az ezzel szemközti falba lett vájva, egyszerű folyosónak tűnik, amely nem mellesleg azzal párhuzamos, mint amerre Vojtri eltűnt. A sötét miatt azonban néhány méterre látnak csak el, így esélytelen, hogy innen lássák a járat végét – még a terem másik végén lévő alakokat is csak azért látják, mivel mindkét csapatnál van egy-egy fáklya.
A középen található kocka és a hozzá tartozó négy darab kar szerepére maguktól kell rájönniük, hiszen ehhez tartozó útmutatót senki se biztosított számukra. Jobban szemügyre véve Learonék is észrevehetik, hogy a karok végébe egy-egy stilizált rajzot, avagy szimbólumot véstek: az egyikbe egy kezet, a másikba egy lábat, a harmadikba egy szemet, míg a negyedikbe egy fogat. Ez már több, mint a semmi, de még mindig nem sok segítség. Persze az is lehetséges, hogy nincs a karokkal és a jelekkel semmi dolguk – elvégre úgy néz ki, mind a négy út szabadon járható. Ugyanakkor előfordulhat, hogy épp a karok meghúzásával tárulna fel a valódi út, ahogy persze az sem kizárt, hogy az csak rontana helyzetükön. A bizonytalanság nem segít a gyors döntéshozásban, márpedig hamar rá kell, hogy jöjjenek: nincs sok idejük tanakodni. Alig fél percük van letisztázni a legfontosabb dolgaikat. A kalapos félvér ez idő alatt rá nem jellemző módon egy szót sem szól, mintha kissé kábán állna csak a tündér mellett, ám ha úgy döntenek, hogy elindulnak valamerre – továbbra is szótlanul – követi a társaságot (már, ha egy irányba mennek).
Ismét fülsiketítő visítás süvít végig a termeken, folyosókon. Ezúttal a Sajt-mester és hosszúfülű társa is közvetlen közelről tapasztalhatja meg a hangot. Ennek következtében a mágus bő tíz másodpercig nem hall mást, mint fülének sípolását; Aashryn pedig talán kifinomult hallásának átkaként közel fél percig érez hasonlóan. Fynlisse és Sren állnak közelebb a hang forrásához, ők most mégis megússzák egy kisebb szédüléssel – meglehet, még az előző visítást sem heverték ki teljesen.
Nem sokkal később Learon és Aashryn is megpillanthatja a hang nem épp bizalomgerjesztő forrását, ahogy a társaik mögötti folyosón elkezd beférkőzni a Lény. Először csak egy hosszú, nyálkás felületű csápot láthatnak, majd ezt követi néhány másik. Ha láttak már életükben polipot, leginkább ahhoz tudják hasonlítani, csakhogy tapadókorongok helyett megannyi, sárgásan világító szem található a csápokon és azok végén. Tulajdonképpen megvárhatják, hogy a Lény teljes testével beszuszakolja magát a hozzá képest keskeny folyosón, de akkor már lehet, hogy késő lesz elfutni előle. Így aztán gyorsan kell dönteniük, hogy hogyan tovább. *
//Vojtri//
* A muzsikus válaszára, miszerint a többiek nem a barátai, a félszemű elégedetten bólint. Úgy tűnik, ezt a választ várta. Minden, ami ezután történik, úgy történik, ahogy az már írva volt. Vojtri nem kevés vérveszteség és fájdalom árán, de eljut az állítólagos oltárig, ahol azt teszi, amit mondtak neki.
Néhány pillanat múlva a távolból ismét egy visító hangot hall, ám ez aligha foglalkoztatja, mivel még mindig haldokol. Eltelik tíz másodperc, de semmi változást nem tapasztal. Eltelik még tíz, de még mindig semmi. Már fél perce fekszik a hideg padlón, mikor egyszer csak észreveszi, hogy a fájdalomnak – így a sebnek is – már csak nyoma maradt. Ismét tud járni, dalolni és még a tyúk is előkerül az egyik oszlop mögül – noha rajta nem látni semmi változást, így a vele kapcsolatos kérését előfordulhat, hogy figyelmen kívül hagyta a vár ura. Ugyanakkor már ez is több, mint amit egy átlagos halandó ember elvárhat egy ismeretlen vár ismeretlen urától, így panasznak nincs helye. (Egy röpke pillanatra feledkezzünk meg arról a tényről, hogy bizonyára a kőszobrok is Chro'wor parancsát teljesítették, ezért került egyáltalán halálközeli helyzetbe a férfi.)
A csodával határos módon felgyógyult muzsikus előtt megannyi lehetőség van: megpróbálhat visszatalálni társaihoz, folytathatja a kincskeresést vagy csapdát állíthat a többiek számára. Mindenekelőtt nem ártana eldöntenie, hogy valóban keresztbe akar-e tenni társainak, ahogy azt ígérte vagy inkább mielőbb megpróbálom kijutni erről a helyről. A jó hír, hogy nem kell vaksötétben tapogatóznia, hiszen még mindig nem aludt ki a láng fáklyája végén. A rossz hír, hogy ismét a hosszú, vízzel elárasztott csarnokon kell végigmennie – ott, ahol az imént kishíján végeztek vele a kőszobrok. S még az sem biztos, hogy van innen kijárat. *
//Athien, Loq//
* Benyitnak az ajtón. Az ork egyelőre hanyagolhatja a dobálózást, mivel az ajtó túloldalán csak egy lefelé vezető lépcsősort találnak. A lépcsőfokok nyirkosak és kissé csúszósak, de gond nélkül lejuthatnak a lépcső aljára. Itt már valami förtelmes bűzt is érezni kezdhetnek, amitől meglehet, hogy még Loq étvágya is elszáll. Mintha hónapok óta rothadó hullák szagát keverték volna össze a város alatt húzódó csatornák bűzével. A látvány sem sokban különbözik egy csatornától: egy nagyjából három méter széles folyosón találják magukat. A falak itt-ott omladozó kőtéglából állnak, a szürke összképet csak itt-ott szakítja meg egy-egy ismeretlen eredetű fekete vagy barna folt. Mohaféléknek nyoma sincs, hiszen ahhoz nincs elég fény ilyen mélyen a föld alatt. Középen bokáig érő víz csordogál balról jobbra. Néhány méterrel tőlük, jobbkéz felé egy vasrács akadályozza a továbbhaladást. Egyenesen előre haladva azonban egy másik lépcsősort találnak, mely felfelé vezet. Talán elsőre logikusabbnak tűnhet a kevésbé büdös és egyértelmű utat választani, de az is igaz, hogy a csatornában valószínűtlenebb, hogy belesétálnak egy csapdába. Persze a döntés a páros kezében van, akár külön is válhatnak, ha úgy látják jobbnak. *
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-12 21:59:49
Üzenet elküldve: 2022-10-12 21:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
*Loq szótlanul a kulcshoz sétál és túlzott óvatoskodással elveszi. Bár az imént történtek után megkérdőjelezhető, hogy túlzott-e az óvatoskodás. A lombzabáló nincs jó bőrben, de ilyenek ezek. Elég meglegyinteni őket kicsit és már a padlót nyalják. Ez legalább még vánszorog. Így visszamennek az ajtóhoz amin nem túl lelkesen, de Loq nyit be. Előbb hallgatózik, aztán szaglászik majd lassan elfordítja a zárban a kulcsot és egyik kezében a fáklyával kinyitja és bevilágít lelkiekben felkészülve rá, hogy következő pillanatban egy szörnyet vagy élő szobrot vagy mágikus kutyafülét meg kell dobnia a varázsfegyverével. Most már nem tetszik neki ez a munka. Méghozzá éhes is. Az égett hús szaga...*
//Athien, Loq//
*Loq szótlanul a kulcshoz sétál és túlzott óvatoskodással elveszi. Bár az imént történtek után megkérdőjelezhető, hogy túlzott-e az óvatoskodás. A lombzabáló nincs jó bőrben, de ilyenek ezek. Elég meglegyinteni őket kicsit és már a padlót nyalják. Ez legalább még vánszorog. Így visszamennek az ajtóhoz amin nem túl lelkesen, de Loq nyit be. Előbb hallgatózik, aztán szaglászik majd lassan elfordítja a zárban a kulcsot és egyik kezében a fáklyával kinyitja és bevilágít lelkiekben felkészülve rá, hogy következő pillanatban egy szörnyet vagy élő szobrot vagy mágikus kutyafülét meg kell dobnia a varázsfegyverével. Most már nem tetszik neki ez a munka. Méghozzá éhes is. Az égett hús szaga...*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-10 13:25:45
Üzenet elküldve: 2022-10-10 13:25:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
- Sren! Nézd! *Az apró tündér izgatottan mutat az alagút végén felbukkanó fény felé. Ennek jó hírt kell jeleznie! A hangutánzó lények féltek a fáklyáktól, és az a sokszermű rettenet sem cipelt magával egyet sem. A tűz értelmes életre utal, amivel vagy akivel akár beszélni is lehet. ~ Nem mintha a szoborral sokra mentünk volna... ~ Az öröme megtriplázódik, amikor a közeledő fénykörben kirajzolódik a mágus ismerős sziluettje, akit a halkszavú elf kísér.* Gyere, menjünk oda!
- Learon? *A hangja ide-oda verődik a falak között.* Learon! * Kedve lenne előre szaladni, persze ilyen meggondolatlanságra még nem vetemedne a labirintus eddigi meglepetései után. Csak annyira szaporázza a lépteit, hogy ne távolodjon el nagyon a barátjától.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
- Sren! Nézd! *Az apró tündér izgatottan mutat az alagút végén felbukkanó fény felé. Ennek jó hírt kell jeleznie! A hangutánzó lények féltek a fáklyáktól, és az a sokszermű rettenet sem cipelt magával egyet sem. A tűz értelmes életre utal, amivel vagy akivel akár beszélni is lehet. ~ Nem mintha a szoborral sokra mentünk volna... ~ Az öröme megtriplázódik, amikor a közeledő fénykörben kirajzolódik a mágus ismerős sziluettje, akit a halkszavú elf kísér.* Gyere, menjünk oda!
- Learon? *A hangja ide-oda verődik a falak között.* Learon! * Kedve lenne előre szaladni, persze ilyen meggondolatlanságra még nem vetemedne a labirintus eddigi meglepetései után. Csak annyira szaporázza a lépteit, hogy ne távolodjon el nagyon a barátjától.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-09 15:47:07
Üzenet elküldve: 2022-10-09 15:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon hamar arra jut, hogy egy ekkora szikla megmozdítása lehetetlenség, és habár lehet, hogy lenne már megoldás is a megmozdítására, az előbbi kiáltás miatt nem is tud teljesen józanul gondolkodni. Mágiái szempontjából biztosan nem. A leglogikusabb döntés tehát az, ha visszafordulnak, ahogy már mondta is. Magát is ezzel győzködi igazából.*
-Eeyr, na persze! *Morog nagyon halkan az orra alatt a lány válaszára.*
-Ha már Wojest bajnoka vagyok, segítsen is! *Életében először rendesen ránéz a szem-szimbólumra a kezén úgy, hogy valamit vár is tőle, hogy megóvja az a félisten, amelyik kiválasztotta magának. Próbálja az előbbi hangot és a muzsikus elvesztését is kizárni a fejéből, hogy visszanyerje uralmát az elméje felett és ez sikerül is neki. Érzi, hogy újra összeállnak a fejében a varázslatok képei és így már magabiztosabban indul a nő után, aki időközben átvette a vezető szerepet. A Sajt-mester akkor tud igazán a dolgok ura lenni, ha látja, hogy nagyobb az előtte lévő feladatnál. Most nem ezt látja. Igazából semmit nem lát előre és ez egy kicsit meg is ingatja a pásztort.*
-Ők lehetnek. Talán ez a hely egy labirintus és akkor lehet, hogy Vojtrihoz is van másik út! *Csillan meg számára a remény egy halvány szikrája, de mivel a lány megmarad ott helyben és a vizet vizslatja, ő sem megy el a közeléből. Nem akar tőle is elszakadni véletlenül.*
-Szerintem menjünk oda hozzájuk! *Két kezét maga elé tartja egyenes tenyérrel, mintha csak védekezne valami miatt, de igazából csak azért teszi, mert varázslatai nagy részét így tudja a leggyorsabban használni.*
-Jobb lenne, ha mégsem külön haladnánk.
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon hamar arra jut, hogy egy ekkora szikla megmozdítása lehetetlenség, és habár lehet, hogy lenne már megoldás is a megmozdítására, az előbbi kiáltás miatt nem is tud teljesen józanul gondolkodni. Mágiái szempontjából biztosan nem. A leglogikusabb döntés tehát az, ha visszafordulnak, ahogy már mondta is. Magát is ezzel győzködi igazából.*
-Eeyr, na persze! *Morog nagyon halkan az orra alatt a lány válaszára.*
-Ha már Wojest bajnoka vagyok, segítsen is! *Életében először rendesen ránéz a szem-szimbólumra a kezén úgy, hogy valamit vár is tőle, hogy megóvja az a félisten, amelyik kiválasztotta magának. Próbálja az előbbi hangot és a muzsikus elvesztését is kizárni a fejéből, hogy visszanyerje uralmát az elméje felett és ez sikerül is neki. Érzi, hogy újra összeállnak a fejében a varázslatok képei és így már magabiztosabban indul a nő után, aki időközben átvette a vezető szerepet. A Sajt-mester akkor tud igazán a dolgok ura lenni, ha látja, hogy nagyobb az előtte lévő feladatnál. Most nem ezt látja. Igazából semmit nem lát előre és ez egy kicsit meg is ingatja a pásztort.*
-Ők lehetnek. Talán ez a hely egy labirintus és akkor lehet, hogy Vojtrihoz is van másik út! *Csillan meg számára a remény egy halvány szikrája, de mivel a lány megmarad ott helyben és a vizet vizslatja, ő sem megy el a közeléből. Nem akar tőle is elszakadni véletlenül.*
-Szerintem menjünk oda hozzájuk! *Két kezét maga elé tartja egyenes tenyérrel, mintha csak védekezne valami miatt, de igazából csak azért teszi, mert varázslatai nagy részét így tudja a leggyorsabban használni.*
-Jobb lenne, ha mégsem külön haladnánk.
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-08 15:51:02
Üzenet elküldve: 2022-10-08 15:51:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
* Ő még elvacakol egy kis ideig sebeinek ellátásával. Ezentúl menjen csak az ork előre. A kulcsot ő szerzi meg könnyedén, pedig onnan várt volna még csapdát. De hát, ilyen az ő szerencséje. Sebei összébb húzódnak, ám még így is lesz vele gondja, ha hazatér innen. Ha egyszer még hazatér innen. Majd kiderül végül. Össze szedi magát, felveti magára a köpenyét és sziszegve bár, de az ork után biceg. Elég nyíltan jelzi, hogy tessék, most az ork az első. A kulcs jónak tűnik a zárba, a visítás elhallgatott és az utóbbiról nem derül ki, mi lehet és honnan szól? Az a rossz sejtése támad, hogy ki fog derülni. *
//Athien, Loq//
* Ő még elvacakol egy kis ideig sebeinek ellátásával. Ezentúl menjen csak az ork előre. A kulcsot ő szerzi meg könnyedén, pedig onnan várt volna még csapdát. De hát, ilyen az ő szerencséje. Sebei összébb húzódnak, ám még így is lesz vele gondja, ha hazatér innen. Ha egyszer még hazatér innen. Majd kiderül végül. Össze szedi magát, felveti magára a köpenyét és sziszegve bár, de az ork után biceg. Elég nyíltan jelzi, hogy tessék, most az ork az első. A kulcs jónak tűnik a zárba, a visítás elhallgatott és az utóbbiról nem derül ki, mi lehet és honnan szól? Az a rossz sejtése támad, hogy ki fog derülni. *
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-07 12:30:56
Üzenet elküldve: 2022-10-07 12:30:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Aashryn nehezen hisz hosszú füleinek. Döbbenet ül ki az arcára miközben Learon megosztja vele kételyeit. Egyfelől persze aggasztó, ha egy hozzá hasonló hatalmas mágus feleli azt, hogy itt nincs mit tenniük, s jobb lenne megfordulniuk, másfelől dühítő is. Úgy vélte eddig, hogy a pásztor megfelelő társ lesz ebben a küldetésben, de lehet tévedett.
Szólni szeretne, de emlékszik arra, hogy csendre intette őt a férfi. Töpreng, miközben kezét kardja markolatán szorítja. Eeyrnek kedves az élet, s többnyire neki is - ez alól persze akadnak kivételek -, így nehezére esik ilyen könnyen lemondania a dalnokról, de lehet valóban nincs más választásuk.*
- Az istenek más utat szántak neki.
*Konstatálja, közben ügyel, hogy suttogva beszéljen. Azt viszont nem tudja elfogadni, hogy ilyen könnyen feladják és megforduljanak. Egyébként sem tudnak, a vissza vezető utak lezárultak, de elsősorban eltökéltsége motiválja, hiszen Aashrynt nem úgy nevelték, hogy ilyen könnyen feladja céljait.*
- Nem, nem fordulhatunk vissza. Meg tudjuk csinálni, Eeyr vigyázza utunkat!
*Hangja határozott, ellentmondást nem tűrő. Nem lelket kíván önteni a pásztorba, úgy beszél mintha csupán tényeket jelentene ki. Kardját továbbra is kezében tartja, s megint a tettek mezejére lép.*
- Folytassuk akkor a muzsikus nélkül.
*Még mindig suttog, de magabiztos marad. Úgy érzi most rá hárul a feladat, hogy kétszemélyes csapatuk élére lépjen és megoldást próbáljon találni. Kissé óvatoskodva, de visszamerészkedik a folyosóra ahonnan érkeztek. Még mindig hevesen ver a szíve a borzongató sikolytól, de törekszik elkergetni aggodalmát.
A gyér megvilágításban látja a víz felszínét megcsillanni. Elteszi kardját, majd pár bizonytalan lépést tesz a vízhez, hogy közelebbről szemügyre vegye. Lélegzetét visszafojtva vár, fülel és szemlélődik, nem csak a víztükröt tanulmányozva, hanem annak tartalmát is.*
- Azok a többiek? Mi ez, valami illúzió?
*Rövid ideig tépelődik, majd erőt vesz magán, s ujjait a vízbe meríti remélve, hogy nem tépi le semmi szörnyű fenevad vagy borzasztó mágia.*
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Aashryn nehezen hisz hosszú füleinek. Döbbenet ül ki az arcára miközben Learon megosztja vele kételyeit. Egyfelől persze aggasztó, ha egy hozzá hasonló hatalmas mágus feleli azt, hogy itt nincs mit tenniük, s jobb lenne megfordulniuk, másfelől dühítő is. Úgy vélte eddig, hogy a pásztor megfelelő társ lesz ebben a küldetésben, de lehet tévedett.
Szólni szeretne, de emlékszik arra, hogy csendre intette őt a férfi. Töpreng, miközben kezét kardja markolatán szorítja. Eeyrnek kedves az élet, s többnyire neki is - ez alól persze akadnak kivételek -, így nehezére esik ilyen könnyen lemondania a dalnokról, de lehet valóban nincs más választásuk.*
- Az istenek más utat szántak neki.
*Konstatálja, közben ügyel, hogy suttogva beszéljen. Azt viszont nem tudja elfogadni, hogy ilyen könnyen feladják és megforduljanak. Egyébként sem tudnak, a vissza vezető utak lezárultak, de elsősorban eltökéltsége motiválja, hiszen Aashrynt nem úgy nevelték, hogy ilyen könnyen feladja céljait.*
- Nem, nem fordulhatunk vissza. Meg tudjuk csinálni, Eeyr vigyázza utunkat!
*Hangja határozott, ellentmondást nem tűrő. Nem lelket kíván önteni a pásztorba, úgy beszél mintha csupán tényeket jelentene ki. Kardját továbbra is kezében tartja, s megint a tettek mezejére lép.*
- Folytassuk akkor a muzsikus nélkül.
*Még mindig suttog, de magabiztos marad. Úgy érzi most rá hárul a feladat, hogy kétszemélyes csapatuk élére lépjen és megoldást próbáljon találni. Kissé óvatoskodva, de visszamerészkedik a folyosóra ahonnan érkeztek. Még mindig hevesen ver a szíve a borzongató sikolytól, de törekszik elkergetni aggodalmát.
A gyér megvilágításban látja a víz felszínét megcsillanni. Elteszi kardját, majd pár bizonytalan lépést tesz a vízhez, hogy közelebbről szemügyre vegye. Lélegzetét visszafojtva vár, fülel és szemlélődik, nem csak a víztükröt tanulmányozva, hanem annak tartalmát is.*
- Azok a többiek? Mi ez, valami illúzió?
*Rövid ideig tépelődik, majd erőt vesz magán, s ujjait a vízbe meríti remélve, hogy nem tépi le semmi szörnyű fenevad vagy borzasztó mágia.*
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-06 13:30:11
Üzenet elküldve: 2022-10-06 13:30:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hmm. *Rezignált arccal veszi tudomásul a helyben beállt változást. Elsőre azt gondolja, hogy a halálán van, s emiatt lát ostobaságokat. Csak másodikra kezd gyanússá válni a dolog. Csodálkozását véka alá rejti, főleg, hogy vendége akad. Ahogy a félszemű alak kezét nyújtja, ő minden további nélkül elfogadja. Természetességgel kászálódik fel a földről, majd némi torokköszörülés közepette porolja le magát.*
-Én lennék. *Szólal meg végül, nem minden elégedettség nélkül. Az, hogy az idegen - akit ő egyébként megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag Hoo Naoo úrként könyvel el magában - tudja a nevét, bizonyosan jelent valamit.
Kinyitja tenyerét a férfi felé, hogy megmutathassa a zöld smaragdot. Bizony, megvan a kincs.*
-Ők nem a barátaim. Egy valamirevaló muzsikusnak csak egy barátja van: a hangszere! *Drámai bólintással toldja meg a közhelyszagú bölcsességet, ahogy joviális sétába kezdenek a teremben. Elbámészkodik, egy-egy, díszes drapériát műértő csücsörítéssel jutalmaz.
Az idegen alak rátér a tárgyra: valójában az élete a tét. Nem kell a homlokára csapnia hozzá, hogy eszébe jusson a helyzete. Ami nem mellékesen elég kilátástalannak tűnt eddig a percig.
Meg sem köszönheti az önzetlen segítséget, a rövidke, ám annál szívderítőbb csevej után az alak és vele a színpompás látomás szertefoszlik. Hamar visszatér a fájdalom, a mocsok, na meg az őt körülölelő sötétség. Neki azonban nincs kétsége afelől, hogy az alak valóban itt járt.
A helyzete olybá fest, kétségbeejtő. Ugyan mi mást tehetne, mint azt, amit tanácsoltak? Egy próbát mindenképp megér a dolog, végződjék bárhogy.
A mutatott oltár felé vonszolja magát, kúszva-mászva, ahogy csak mozogni képes.*
-Kurva élet...kurva!
*Ahogy odaér, igyekszik felhúznia magát az oltárra kezével. Mivel eddig sebét tartotta, ezért utóbbi végtagja igen csak véres. Ez pipa.*
-Na lássuk. Halld hát szavam, Chro'wor, vár ura! Hagyj életben, s halmozz el kincsekkel! Cserébe Tiéd szolgálatom! Ha kell, véremet adom érted, ha kell, káprázatos hangomon dalolok majd neked történeteket! Ha kell, megölöm az összes betolakodót, ki betette ma várát hajlékodba! Chro'wor! Chro'wor! Chro'wor! *Pihegve roskad vissza a földre.*
-Ó, és van fenn egy tyúk is. Vele is kezdhetnél valamit. Jó tyúk az. *Motyogja még hozzá kívánságát.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.06 13:56:19
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Hmm. *Rezignált arccal veszi tudomásul a helyben beállt változást. Elsőre azt gondolja, hogy a halálán van, s emiatt lát ostobaságokat. Csak másodikra kezd gyanússá válni a dolog. Csodálkozását véka alá rejti, főleg, hogy vendége akad. Ahogy a félszemű alak kezét nyújtja, ő minden további nélkül elfogadja. Természetességgel kászálódik fel a földről, majd némi torokköszörülés közepette porolja le magát.*
-Én lennék. *Szólal meg végül, nem minden elégedettség nélkül. Az, hogy az idegen - akit ő egyébként megmagyarázhatatlan okokból kifolyólag Hoo Naoo úrként könyvel el magában - tudja a nevét, bizonyosan jelent valamit.
Kinyitja tenyerét a férfi felé, hogy megmutathassa a zöld smaragdot. Bizony, megvan a kincs.*
-Ők nem a barátaim. Egy valamirevaló muzsikusnak csak egy barátja van: a hangszere! *Drámai bólintással toldja meg a közhelyszagú bölcsességet, ahogy joviális sétába kezdenek a teremben. Elbámészkodik, egy-egy, díszes drapériát műértő csücsörítéssel jutalmaz.
Az idegen alak rátér a tárgyra: valójában az élete a tét. Nem kell a homlokára csapnia hozzá, hogy eszébe jusson a helyzete. Ami nem mellékesen elég kilátástalannak tűnt eddig a percig.
Meg sem köszönheti az önzetlen segítséget, a rövidke, ám annál szívderítőbb csevej után az alak és vele a színpompás látomás szertefoszlik. Hamar visszatér a fájdalom, a mocsok, na meg az őt körülölelő sötétség. Neki azonban nincs kétsége afelől, hogy az alak valóban itt járt.
A helyzete olybá fest, kétségbeejtő. Ugyan mi mást tehetne, mint azt, amit tanácsoltak? Egy próbát mindenképp megér a dolog, végződjék bárhogy.
A mutatott oltár felé vonszolja magát, kúszva-mászva, ahogy csak mozogni képes.*
-Kurva élet...kurva!
*Ahogy odaér, igyekszik felhúznia magát az oltárra kezével. Mivel eddig sebét tartotta, ezért utóbbi végtagja igen csak véres. Ez pipa.*
-Na lássuk. Halld hát szavam, Chro'wor, vár ura! Hagyj életben, s halmozz el kincsekkel! Cserébe Tiéd szolgálatom! Ha kell, véremet adom érted, ha kell, káprázatos hangomon dalolok majd neked történeteket! Ha kell, megölöm az összes betolakodót, ki betette ma várát hajlékodba! Chro'wor! Chro'wor! Chro'wor! *Pihegve roskad vissza a földre.*
-Ó, és van fenn egy tyúk is. Vele is kezdhetnél valamit. Jó tyúk az. *Motyogja még hozzá kívánságát.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.06 13:56:19
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-03 23:55:57
Üzenet elküldve: 2022-10-03 23:55:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn//
* Egy darabig nincs senki vagy semmi, ami gátat szabna Learon és Aashryn elmélkedésének a továbbiakat illetően. Egyik társukat elvesztették és úgy látszik, ha a máguson múlik, ő ezzel nem is tervez mit kezdeni. Meglehet, az elf nő valóban gyávának fogja hinni emiatt, de az is igaz, hogy a sajtmester nem tudhatja, mi vár rájuk a szikla túloldalán. Ráadásul mindenki a saját sorsának kovácsa, így nem is várható el tőle – illetve tőlük –, hogy mentőexpedíciót szervezzenek Vojtri számára.
Ha szavaikhoz híven visszafordulnak a folyosón, a mágiával kinyitott ajtó felől egy fáklya nem túl halovány fényét láthatják meg, illetve annak tükröződését a sekély vízben. Két alakot is láthatnak ott, akik történetesen Sren és Fynlisse, de ezt már csak akkor mondhatják meg biztosra, ha közelebb mennek a pároshoz. (Vagy épp ők jönnek még közelebb.) *
//Fynlisse, Sren//
* Olybá tűnik, a szobában szobrozó szobor elfelejtett megemlíteni egy-két részletet a továbbhaladásukkal kapcsolatban.Értelemnek nyoma sem tükröződik a Lényről. Ahogy Fynlisse feltűnik vele szemben, néhány nyálkás csáp szinte azonnal felé rándul, ahogy sárgás szemeinek is jelentős része a tündérre szegeződik. Szerencsére ekkor még túl messze van tőle, hogy elérje, de Fynlisse jól érzékeli, hogy itt az ideje távozni, hiszen a Lény közeledik.
Szegény Srent úgy megviseli a harsány visítás, hogy ő is lecövekel, de még akkor sem mozdul, amikor Fynlisse már az ajtónyílástól visszafelé tart és arcáról a vak is leolvasná, hogy valami ritka szörnyűt látott. (Vagy szörnyet, ha úgy tetszik.) A tündér noszogatására már úgy látszik, mintha kapcsolna. Valójában csak akkor kap észbe, amikor meglátja, hogy a nyíláson egy hatalmas csáp kúszik be, végigtapogatva a falakat, s a csigák nyálához hasonló, áttetsző, ragadós anyagot hagyva maga után. Valóban jó kérdés, hogy egy ekkora valami átfér-e egyáltalán az ajtón, de jobban teszik, ha nem nem várják meg, amíg kiderül. Ha nem állnak meg valami miatt, hamar elérik ismét a vizes termet. Visszaindulhatnak a barlangba, ahol a kicsi, s az eddigiek alapján csak nagyhangú lények élnek, vagy választhatják a másik két út valamelyikét. Az egyenesen előre vezető folyosó végén eleinte csak egy fáklya halovány fényét láthatják a falon, de ha közelebb mennek vagy legalábbis megvárják, míg a fáklyával együtt előkerül Aashryn és Learon, őket is megláthatják. *
//Athien, Loq//
* A csapda, amibe belesétálnak, egyikük tetszését se nyeri el, de szerencséjükre most még egész olcsón megúszták. Athien neki is lát ellátni sérüléseit. A gyógynövény-keverék hamar összébb húzza a nő sebeit, de a teljes gyógyulásig még így is hatokra, ha nem hónapokra lesz szükség. Járni azonban tud és, ha nem csinál semmi hülyeséget, követheti is a hústornyot, aki időközben kulccsal a kezében indult meg az ajtó felé. Merthogy a kulcsot egyszerűen elveheti a helyéről és semmi szokatlan nem történik. A visítás után valóban jó kérdés, hogy akarnak-e továbbmenni abba az irányba, de hacsak nem találnak egy titkos járatot, sok választásuk nincs. Márpedig ilyet egyelőre nem találtak, jóllehet nem is igazán kutatták. A kulcs tökéletesen illeszkedik a kulcslyukba, csak rajtuk áll, hogy kinyitják-e az ajtót vagy más utat keresnek. Ha hallgatóznak sem hallanak semmit a túloldalról, ahogy kiszűrődő fényeket sem látnak. *
//Vojtri//
* Az idő meglehetősen kiszámíthatatlanul telik az ilyen helyzetekben. Sötét és néma magányában Vojtri már abban sem lehet biztos, hogy él-e még vagy már meghalt. A vérveszteség miatt percek (vagy órák?) múlva pedig már olyan dolgokat kezd érzékelni, amik minden bizonnyal csak a fejében léteznek – ilyen állapotban azonban már kit érdekel, hogy mi a valóság és mi nem az? Az egyik percben még valóságos kriptának tűnő hely hirtelen meleg fényárban kezd úszni. A hideg víz, amiben Vojtri eddig feküdt, hirtelen szőrmeszőnyeggé változik, a szürke, repedezett falakra színes anyagok kerülnek – egyszóval, mintha visszaállt volna a hely egy mintegy ötszáz évvel korábbi állapotába. Amerre nemrég a két szobor-harcos távozott, onnan most egy magas, félszemű emberférfi bukkan fel. Vojtri felé közeledik, arcán sokat sejtető mosoly ül. Mikor elég közel ér hozzá, kezét nyújtja neki, hogy feltámassza. Muzsikusunk ekkor jön rá, hogy a fájdalom elmúlt, könnyedén fel tud állni a szőnyegről és amennyiben nincs ellenére, elindulnak lassú tempóban körbejárni a széles termet. *
– Szóval te vagy Vojtri Rholka, a muzsikus! Már vártunk rád, hiszen hatalmas szükségünk van rád! Megvan még az a kincs, amit sikerült megszerezned? * Bizony, ott van a kezében, hacsak azóta nem ejtette el. *
– Tudod, minden amiatt történt, hogy nem mutattál be áldozatot a Vár Urának! Tedd, amit mondok és megmentheted magad, ahogy a barátaid életét is – de jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! * A félszemű alak arrafelé veszi az irányt, amerről Vojtri beérkezett – vagy inkább bezuhant – a terembe. *
– Az ott középen az oltár. Mondd ki háromszor Chro'wor nevét, miközben a véredet áldozod az oltáron, s meglásd: tiéd lesz a halhatatlanság kincse. Ellenkező esetben… * Hangja elkomorodik, de már be sem fejezi a mondatot, a látomás (vagy képzelődés) szertefoszlik, Vojtri ismét a véres pocsolyában találja magát, ahogy vacog a hidegtől és a fájdalomtól. Fáklyájának fénye még midig pislákol, de hamarosan már ennyi fényforrás sem marad a teremben. *
//Learon, Aashryn//
* Egy darabig nincs senki vagy semmi, ami gátat szabna Learon és Aashryn elmélkedésének a továbbiakat illetően. Egyik társukat elvesztették és úgy látszik, ha a máguson múlik, ő ezzel nem is tervez mit kezdeni. Meglehet, az elf nő valóban gyávának fogja hinni emiatt, de az is igaz, hogy a sajtmester nem tudhatja, mi vár rájuk a szikla túloldalán. Ráadásul mindenki a saját sorsának kovácsa, így nem is várható el tőle – illetve tőlük –, hogy mentőexpedíciót szervezzenek Vojtri számára.
Ha szavaikhoz híven visszafordulnak a folyosón, a mágiával kinyitott ajtó felől egy fáklya nem túl halovány fényét láthatják meg, illetve annak tükröződését a sekély vízben. Két alakot is láthatnak ott, akik történetesen Sren és Fynlisse, de ezt már csak akkor mondhatják meg biztosra, ha közelebb mennek a pároshoz. (Vagy épp ők jönnek még közelebb.) *
//Fynlisse, Sren//
* Olybá tűnik, a szobában szobrozó szobor elfelejtett megemlíteni egy-két részletet a továbbhaladásukkal kapcsolatban.Értelemnek nyoma sem tükröződik a Lényről. Ahogy Fynlisse feltűnik vele szemben, néhány nyálkás csáp szinte azonnal felé rándul, ahogy sárgás szemeinek is jelentős része a tündérre szegeződik. Szerencsére ekkor még túl messze van tőle, hogy elérje, de Fynlisse jól érzékeli, hogy itt az ideje távozni, hiszen a Lény közeledik.
Szegény Srent úgy megviseli a harsány visítás, hogy ő is lecövekel, de még akkor sem mozdul, amikor Fynlisse már az ajtónyílástól visszafelé tart és arcáról a vak is leolvasná, hogy valami ritka szörnyűt látott. (Vagy szörnyet, ha úgy tetszik.) A tündér noszogatására már úgy látszik, mintha kapcsolna. Valójában csak akkor kap észbe, amikor meglátja, hogy a nyíláson egy hatalmas csáp kúszik be, végigtapogatva a falakat, s a csigák nyálához hasonló, áttetsző, ragadós anyagot hagyva maga után. Valóban jó kérdés, hogy egy ekkora valami átfér-e egyáltalán az ajtón, de jobban teszik, ha nem nem várják meg, amíg kiderül. Ha nem állnak meg valami miatt, hamar elérik ismét a vizes termet. Visszaindulhatnak a barlangba, ahol a kicsi, s az eddigiek alapján csak nagyhangú lények élnek, vagy választhatják a másik két út valamelyikét. Az egyenesen előre vezető folyosó végén eleinte csak egy fáklya halovány fényét láthatják a falon, de ha közelebb mennek vagy legalábbis megvárják, míg a fáklyával együtt előkerül Aashryn és Learon, őket is megláthatják. *
//Athien, Loq//
* A csapda, amibe belesétálnak, egyikük tetszését se nyeri el, de szerencséjükre most még egész olcsón megúszták. Athien neki is lát ellátni sérüléseit. A gyógynövény-keverék hamar összébb húzza a nő sebeit, de a teljes gyógyulásig még így is hatokra, ha nem hónapokra lesz szükség. Járni azonban tud és, ha nem csinál semmi hülyeséget, követheti is a hústornyot, aki időközben kulccsal a kezében indult meg az ajtó felé. Merthogy a kulcsot egyszerűen elveheti a helyéről és semmi szokatlan nem történik. A visítás után valóban jó kérdés, hogy akarnak-e továbbmenni abba az irányba, de hacsak nem találnak egy titkos járatot, sok választásuk nincs. Márpedig ilyet egyelőre nem találtak, jóllehet nem is igazán kutatták. A kulcs tökéletesen illeszkedik a kulcslyukba, csak rajtuk áll, hogy kinyitják-e az ajtót vagy más utat keresnek. Ha hallgatóznak sem hallanak semmit a túloldalról, ahogy kiszűrődő fényeket sem látnak. *
//Vojtri//
* Az idő meglehetősen kiszámíthatatlanul telik az ilyen helyzetekben. Sötét és néma magányában Vojtri már abban sem lehet biztos, hogy él-e még vagy már meghalt. A vérveszteség miatt percek (vagy órák?) múlva pedig már olyan dolgokat kezd érzékelni, amik minden bizonnyal csak a fejében léteznek – ilyen állapotban azonban már kit érdekel, hogy mi a valóság és mi nem az? Az egyik percben még valóságos kriptának tűnő hely hirtelen meleg fényárban kezd úszni. A hideg víz, amiben Vojtri eddig feküdt, hirtelen szőrmeszőnyeggé változik, a szürke, repedezett falakra színes anyagok kerülnek – egyszóval, mintha visszaállt volna a hely egy mintegy ötszáz évvel korábbi állapotába. Amerre nemrég a két szobor-harcos távozott, onnan most egy magas, félszemű emberférfi bukkan fel. Vojtri felé közeledik, arcán sokat sejtető mosoly ül. Mikor elég közel ér hozzá, kezét nyújtja neki, hogy feltámassza. Muzsikusunk ekkor jön rá, hogy a fájdalom elmúlt, könnyedén fel tud állni a szőnyegről és amennyiben nincs ellenére, elindulnak lassú tempóban körbejárni a széles termet. *
– Szóval te vagy Vojtri Rholka, a muzsikus! Már vártunk rád, hiszen hatalmas szükségünk van rád! Megvan még az a kincs, amit sikerült megszerezned? * Bizony, ott van a kezében, hacsak azóta nem ejtette el. *
– Tudod, minden amiatt történt, hogy nem mutattál be áldozatot a Vár Urának! Tedd, amit mondok és megmentheted magad, ahogy a barátaid életét is – de jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! * A félszemű alak arrafelé veszi az irányt, amerről Vojtri beérkezett – vagy inkább bezuhant – a terembe. *
– Az ott középen az oltár. Mondd ki háromszor Chro'wor nevét, miközben a véredet áldozod az oltáron, s meglásd: tiéd lesz a halhatatlanság kincse. Ellenkező esetben… * Hangja elkomorodik, de már be sem fejezi a mondatot, a látomás (vagy képzelődés) szertefoszlik, Vojtri ismét a véres pocsolyában találja magát, ahogy vacog a hidegtől és a fájdalomtól. Fáklyájának fénye még midig pislákol, de hamarosan már ennyi fényforrás sem marad a teremben. *
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:44:33
Üzenet elküldve: 2022-10-01 18:44:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Fynlisse, Sren//
*A velőtrázó sikoly hallatán földbe gyökerezik a tündér lába. A sikeres előadásból merített bátorsága egycsapásra semmivé foszlik. Az életösztöne azt súgja, hogy visszafelé induljon. Mit induljon, rohanjon! Azonban a kíváncsisága legalább ennyire erős, ráadásul lehet, hogy valamelyik társuk került bajba a nyílás túloldalán. A barátjára pillant, majd az előttük tátongó nyílásra, majd megint a félelfre. Se tanács, se bátorítás, se egy jól bevált kacsintás. ~ Most mi legyen, Fyn? ~*
*Szíve a torkában dobog, vére a dobhártyáját püföli, amint előresettenkedik, hogy bekukkantson az előttük álló terembe. A hidat sem találja túl bizalomgerjesztőnek, de az a valami, ami felfelé mászik rajta, bőven sok egy magafajta művészléleknek. Felsikít, és megint megdermed egy hosszú pillanatra. ~ Nem... Nem... Nem... ~ Sarkon fordul, és kikerekedett szemekkel próbálja elmondani Srennek, hogy mit látott, bár hang nem jön ki a torkán. Fel is adja a meddő kísérletezést, inkább belekapaszkodik a férfi karjába, és abba az irányba próbálja rángatni, amerről érkeztek. Ha mozdul, ha nem, Fynlisse fel-felröppenve szaladni kezd. És nagyon reméli, hogy az a lény nem fér át a nyíláson. Persze a karjai messzire elérhetnek, úgyhogy egy darabig nem fog megállni, annyi szent...*
//Fynlisse, Sren//
*A velőtrázó sikoly hallatán földbe gyökerezik a tündér lába. A sikeres előadásból merített bátorsága egycsapásra semmivé foszlik. Az életösztöne azt súgja, hogy visszafelé induljon. Mit induljon, rohanjon! Azonban a kíváncsisága legalább ennyire erős, ráadásul lehet, hogy valamelyik társuk került bajba a nyílás túloldalán. A barátjára pillant, majd az előttük tátongó nyílásra, majd megint a félelfre. Se tanács, se bátorítás, se egy jól bevált kacsintás. ~ Most mi legyen, Fyn? ~*
*Szíve a torkában dobog, vére a dobhártyáját püföli, amint előresettenkedik, hogy bekukkantson az előttük álló terembe. A hidat sem találja túl bizalomgerjesztőnek, de az a valami, ami felfelé mászik rajta, bőven sok egy magafajta művészléleknek. Felsikít, és megint megdermed egy hosszú pillanatra. ~ Nem... Nem... Nem... ~ Sarkon fordul, és kikerekedett szemekkel próbálja elmondani Srennek, hogy mit látott, bár hang nem jön ki a torkán. Fel is adja a meddő kísérletezést, inkább belekapaszkodik a férfi karjába, és abba az irányba próbálja rángatni, amerről érkeztek. Ha mozdul, ha nem, Fynlisse fel-felröppenve szaladni kezd. És nagyon reméli, hogy az a lény nem fér át a nyíláson. Persze a karjai messzire elérhetnek, úgyhogy egy darabig nem fog megállni, annyi szent...*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-24 19:21:17
Üzenet elküldve: 2022-09-24 19:21:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Loq szólt, hogy inkább kussoljon, de nem. Hogy azért mert nő vagy azért mert lombzabáló, azt nem tudja, de mikor a lángnyelvek körbenyaldossák az ork utoljára esővíz mosta testét, nem túl kedvesen adja ő is a világ tudtára a véleményét a helyzettel kapcsolatban.*
-A fabaszó jó kurva anyádat égessed!
*Bizony az ork úri körökből származik. Bár ahogy hallja az elfbe is szorult némi kultúra. Valóban nem kímélte őt az élet. Párszor már majdnem kipróbálta milyen a másik oldalt, így ez bár nem esett jól, de talpon marad. A nő viszont úgy vergődik mint aki halálán van. Loq megforgatja a szemét és egykedvűen a kulcsért megy. A sikoly hallatán felkapja a fejét és fülel. Nem jön más. Kár tagadni nem tetszik neki ez a dolog. Megbeszélné szívesen, de neki elég volt a beszédből. Majd ha visszajutnak az ajtó elé és a hátuk mögött tudják ezt a tetves folyosót akkor szólal meg újra. Így odaballag az elfhez és a fejével int a folyosó felé. Jól láthatóan nem hatotta meg a másik szenvedése. Ő mielőbb eltűnne innen.*
//Athien, Loq//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Loq szólt, hogy inkább kussoljon, de nem. Hogy azért mert nő vagy azért mert lombzabáló, azt nem tudja, de mikor a lángnyelvek körbenyaldossák az ork utoljára esővíz mosta testét, nem túl kedvesen adja ő is a világ tudtára a véleményét a helyzettel kapcsolatban.*
-A fabaszó jó kurva anyádat égessed!
*Bizony az ork úri körökből származik. Bár ahogy hallja az elfbe is szorult némi kultúra. Valóban nem kímélte őt az élet. Párszor már majdnem kipróbálta milyen a másik oldalt, így ez bár nem esett jól, de talpon marad. A nő viszont úgy vergődik mint aki halálán van. Loq megforgatja a szemét és egykedvűen a kulcsért megy. A sikoly hallatán felkapja a fejét és fülel. Nem jön más. Kár tagadni nem tetszik neki ez a dolog. Megbeszélné szívesen, de neki elég volt a beszédből. Majd ha visszajutnak az ajtó elé és a hátuk mögött tudják ezt a tetves folyosót akkor szólal meg újra. Így odaballag az elfhez és a fejével int a folyosó felé. Jól láthatóan nem hatotta meg a másik szenvedése. Ő mielőbb eltűnne innen.*
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-23 20:09:48
Üzenet elküldve: 2022-09-23 20:09:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Athien, Loq//
* Kíváncsiságával most túlzásba esett. Óvatlan volt, bár nem látta eddig semmi nyomát csapdának, mégis sikerült alaposan kiszúrnia magával. Kicsit az orkkal is, de ez számára nem nyújt vigaszt. Jobbról hirtelen lángcsóvák törnek elő, pörkölik meg haját és hagynak égési sebeket testén. A húsába maró hirtelen és erős fájdalomra felsikít és térde is esik, talán ösztönösen húzódna el a lángok elől. Ha még lenne mi elől elhúzódnia. Annyira pillant csak fel, hogy kiutat keressen a tűzből és így megpillantja a folyosó azon részét, ahonnan tűz nem tört elő a falból. De már itt sem ég semmi. Még annyi szerencséje van, hogy a hátán ott van a zsákja. Benne a két elsősegély csomaggal. Meg persze a váltóruhája maradékával és a kissé elnyúzott köpenyével, amit korábban kötélnek használtak. A kiáltásából egy cirkalmatos elf szitkozódás lesz, igencsak hosszan átkozva a csapda felállítóját. Majd nehézkesen elkúszik a biztosabbnak vélt helyre. Persze jajgat, s nyöszörög is közben, de legalább az ork most joggal elmondhatja, hogy több esze volt, mint egy elf libának. Szó-szó, Athien tapasztalatlan az ilyen dolgokban. De legalább a sebeiről tud valamelyest gondoskodni. Bal kézzel még viszonylag ügyesen bontogatja a csomagját, hogy az égési sebekre való kenőcsöt előteremtse. Bár meglehet, hogy az ork segítségére lesz, de nem bízik ebben. Végtére is saját hülyeségének köszönheti mardosó kínjait. Sebei ellátásával törődik, a haja nem ég, így az nem foglalkoztatja most. S bár hall valami visító hangot, csak arra tud gondolni, hogy más is hasonló módon járhatott, mint ő. Nem vigasz. Hogy Loq mihez kezd magával és a helyzettel, sem érdekli pillanatnyilag. Minden erejével próbálja összeszedni magát. Utána ráér eldönteni, hogy inkább visszaforduljon vagy menjen tovább. De eszébe jut lezárt járat, ami miatt kénytelenek voltak előre menni, többen több irányba. Kötszert is kerít elő, mert nem hagyja így, csak bekenve a sebeit. *
//Athien, Loq//
* Kíváncsiságával most túlzásba esett. Óvatlan volt, bár nem látta eddig semmi nyomát csapdának, mégis sikerült alaposan kiszúrnia magával. Kicsit az orkkal is, de ez számára nem nyújt vigaszt. Jobbról hirtelen lángcsóvák törnek elő, pörkölik meg haját és hagynak égési sebeket testén. A húsába maró hirtelen és erős fájdalomra felsikít és térde is esik, talán ösztönösen húzódna el a lángok elől. Ha még lenne mi elől elhúzódnia. Annyira pillant csak fel, hogy kiutat keressen a tűzből és így megpillantja a folyosó azon részét, ahonnan tűz nem tört elő a falból. De már itt sem ég semmi. Még annyi szerencséje van, hogy a hátán ott van a zsákja. Benne a két elsősegély csomaggal. Meg persze a váltóruhája maradékával és a kissé elnyúzott köpenyével, amit korábban kötélnek használtak. A kiáltásából egy cirkalmatos elf szitkozódás lesz, igencsak hosszan átkozva a csapda felállítóját. Majd nehézkesen elkúszik a biztosabbnak vélt helyre. Persze jajgat, s nyöszörög is közben, de legalább az ork most joggal elmondhatja, hogy több esze volt, mint egy elf libának. Szó-szó, Athien tapasztalatlan az ilyen dolgokban. De legalább a sebeiről tud valamelyest gondoskodni. Bal kézzel még viszonylag ügyesen bontogatja a csomagját, hogy az égési sebekre való kenőcsöt előteremtse. Bár meglehet, hogy az ork segítségére lesz, de nem bízik ebben. Végtére is saját hülyeségének köszönheti mardosó kínjait. Sebei ellátásával törődik, a haja nem ég, így az nem foglalkoztatja most. S bár hall valami visító hangot, csak arra tud gondolni, hogy más is hasonló módon járhatott, mint ő. Nem vigasz. Hogy Loq mihez kezd magával és a helyzettel, sem érdekli pillanatnyilag. Minden erejével próbálja összeszedni magát. Utána ráér eldönteni, hogy inkább visszaforduljon vagy menjen tovább. De eszébe jut lezárt járat, ami miatt kénytelenek voltak előre menni, többen több irányba. Kötszert is kerít elő, mert nem hagyja így, csak bekenve a sebeit. *
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-23 09:18:58
Üzenet elküldve: 2022-09-23 09:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon csak csendben és figyelmesen megy visszafelé a folyosón arra amerről jöttek, hátha Vojtrit még egyben lelik. A fülében még visszhangzik a kiáltás, miszerint énekelniük kell, de abban már nem annyira biztos, hogy csak hallucinálta-e a dolgot, vagy tényleg hallotta. Amikor látja a foszladozó ruhájú csontvázat, egy pillanatra megáll előtte.* ~Szegény flótás, pedig ő is csak kincseket akart. Vajon hányan halhattak már meg ezen a helyen?~ *A falon lévő feketeségről messziről lerí, hogy korom lehet és mintha Learon olvasott volna már ilyen csapdákról valami régi kalandregényben még gyerekkorában, úgyhogy a lányra néz és ujját ő is a szája elé teszi, arra utalva, hogy maradjon csendben. Nem véletlenül van itt ez a szobor, aki ugyanezt mutatja. Persze az is lehet, hogy a csapda már nem aktív, hiszen azért van ott a korom és Vojtri is túljutott rajta, akinek meg be nem áll a pofája sose, de jobb a biztonság. Amikor eljutnak a folyosó végére, döbbenten tapasztalja a hirtelen sikoly után való ébredezés közben, hogy egy akkora szikla állja útjukat, ami sokkal nagyobb, mint az ajtó volt.*
-Nem hiszem. Ez nagyon nagy. Meghaladja a képességeimet. Sajnálom Vojtrit, de vissza kell fordulnunk. Aashryn, ez már itt nem játék. Az életünk a tét. *Húzza el a száját, hiszen eddig fel lehetett fogni ezt valami kis sétautazásnak, de így, hogy egyértelműen forrósodik a lábuk alatt a talaj, már nem annyira biztos magában és ezt nem fél kimondani se.*
-Nevezz gyávának, de ez már túl veszélyes és nem vagyok benne biztos, hogy megéri-e az a kincs, amit nem is láttunk, hogy kockáztassuk az életünket miatta. Visszaforduljunk a hajóhoz, vagy menjünk tovább annak tudatában, hogy könnyen meghalhatunk? *A Sajt-mester ritkán komoly, de most hallani a hangján, hogy nagyon nem viccel. Nem úgy tűnik, mintha félne, hiszen sokszor kockáztatta már életét, de itt most nem a sajátjáról van szó és nem is látja a végét ennek az egésznek.*
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon csak csendben és figyelmesen megy visszafelé a folyosón arra amerről jöttek, hátha Vojtrit még egyben lelik. A fülében még visszhangzik a kiáltás, miszerint énekelniük kell, de abban már nem annyira biztos, hogy csak hallucinálta-e a dolgot, vagy tényleg hallotta. Amikor látja a foszladozó ruhájú csontvázat, egy pillanatra megáll előtte.* ~Szegény flótás, pedig ő is csak kincseket akart. Vajon hányan halhattak már meg ezen a helyen?~ *A falon lévő feketeségről messziről lerí, hogy korom lehet és mintha Learon olvasott volna már ilyen csapdákról valami régi kalandregényben még gyerekkorában, úgyhogy a lányra néz és ujját ő is a szája elé teszi, arra utalva, hogy maradjon csendben. Nem véletlenül van itt ez a szobor, aki ugyanezt mutatja. Persze az is lehet, hogy a csapda már nem aktív, hiszen azért van ott a korom és Vojtri is túljutott rajta, akinek meg be nem áll a pofája sose, de jobb a biztonság. Amikor eljutnak a folyosó végére, döbbenten tapasztalja a hirtelen sikoly után való ébredezés közben, hogy egy akkora szikla állja útjukat, ami sokkal nagyobb, mint az ajtó volt.*
-Nem hiszem. Ez nagyon nagy. Meghaladja a képességeimet. Sajnálom Vojtrit, de vissza kell fordulnunk. Aashryn, ez már itt nem játék. Az életünk a tét. *Húzza el a száját, hiszen eddig fel lehetett fogni ezt valami kis sétautazásnak, de így, hogy egyértelműen forrósodik a lábuk alatt a talaj, már nem annyira biztos magában és ezt nem fél kimondani se.*
-Nevezz gyávának, de ez már túl veszélyes és nem vagyok benne biztos, hogy megéri-e az a kincs, amit nem is láttunk, hogy kockáztassuk az életünket miatta. Visszaforduljunk a hajóhoz, vagy menjünk tovább annak tudatában, hogy könnyen meghalhatunk? *A Sajt-mester ritkán komoly, de most hallani a hangján, hogy nagyon nem viccel. Nem úgy tűnik, mintha félne, hiszen sokszor kockáztatta már életét, de itt most nem a sajátjáról van szó és nem is látja a végét ennek az egésznek.*
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-22 17:13:25
Üzenet elküldve: 2022-09-22 17:13:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Aashryn szíve még mindig hevesen dobog a hangok után, nehezen sikerül lecsillapodnia, még az Eeyrhez intézett imádság sem segít most rajta, ugyanakkor hálás azért, hogy a Fény Úrnője Learon mellé vezette most, aki talán a leghasznosabb mindnyájuk közül. Ha sikerrel nem is zárják ezt a veszélyes küldetést, de ha valaki ki tudja juttatni őket élve, akkor az a pásztor.
A folyosóra érve rálelnek egy szerencsétlen flótás maradványaira, ami ismét felzaklatja a nő lelkét. Kicsit közelebb hajol ugyan, de nem kell túl sokat időznie a holttesten, hogy megállapítsa az nem Vojtri. Persze biztosan nem tudhatja egy ilyen átokverte helyen, akár már oszlásnak is indulhatott valami szörnyű mágia hatására.*
- Eeyre!
*Kénytelen kezeit füleire szorítania a sikoly hallatán, ami a falakról visszaverődve olyan mintha körbeölelné őket. Elméjében a gondolatok hevesen cikáznak, valami megoldás után kutat, de csak kilátástalanág lesz úrrá rajta. Kedve lenne a sziklához hajolni, hogy kiabálva megkísérelje kideríteni mi lehet Vojtrival, de sokkal jobban aggasztja saját életük alakulása, és nem mer szólni nehogy még több figyelmet vonzzon magukra. Fegyveréért nyúl, bár jól sejti, hogy egy kard kevés valami olyan borzalmas bestia ellen, ami ilyen hangot adhat ki, mégis ez az egyetlen fogódzkodója, s ha meg kell halnia akkor biztosan nem tehetetlenül fog.*
- Át tudunk jutni ezen a sziklán?
*Kérdezi Learont, közben pedig fülel és figyel, inkább az előbbire hagyatkozva.*
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Aashryn szíve még mindig hevesen dobog a hangok után, nehezen sikerül lecsillapodnia, még az Eeyrhez intézett imádság sem segít most rajta, ugyanakkor hálás azért, hogy a Fény Úrnője Learon mellé vezette most, aki talán a leghasznosabb mindnyájuk közül. Ha sikerrel nem is zárják ezt a veszélyes küldetést, de ha valaki ki tudja juttatni őket élve, akkor az a pásztor.
A folyosóra érve rálelnek egy szerencsétlen flótás maradványaira, ami ismét felzaklatja a nő lelkét. Kicsit közelebb hajol ugyan, de nem kell túl sokat időznie a holttesten, hogy megállapítsa az nem Vojtri. Persze biztosan nem tudhatja egy ilyen átokverte helyen, akár már oszlásnak is indulhatott valami szörnyű mágia hatására.*
- Eeyre!
*Kénytelen kezeit füleire szorítania a sikoly hallatán, ami a falakról visszaverődve olyan mintha körbeölelné őket. Elméjében a gondolatok hevesen cikáznak, valami megoldás után kutat, de csak kilátástalanág lesz úrrá rajta. Kedve lenne a sziklához hajolni, hogy kiabálva megkísérelje kideríteni mi lehet Vojtrival, de sokkal jobban aggasztja saját életük alakulása, és nem mer szólni nehogy még több figyelmet vonzzon magukra. Fegyveréért nyúl, bár jól sejti, hogy egy kard kevés valami olyan borzalmas bestia ellen, ami ilyen hangot adhat ki, mégis ez az egyetlen fogódzkodója, s ha meg kell halnia akkor biztosan nem tehetetlenül fog.*
- Át tudunk jutni ezen a sziklán?
*Kérdezi Learont, közben pedig fülel és figyel, inkább az előbbire hagyatkozva.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-20 22:29:15
Üzenet elküldve: 2022-09-20 22:29:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Mindenki//
*Ez nem egy kincsekkel megrakodott kastély, ez egy horrortanya! Egy kripta, ahol mindnyájan odavesznek...
Hang nem jön ki torkán, csak fekszik a véráztatta tócsa közepén. A világ lelassul körülötte, minden perc egy órának hat. Na tessék! Így kell végeznie, ezen az átokverte helyen... A többi csontvázzal együtt fogja őrizni ezt a... Mi is ez pontosan?
Sokan úgy hiszik, aki a halálán van, az retteg vagy éppenséggel pánikba esik. Ám a legtöbb esetben nincs így. Furcsa álmosság száll az ember szemére, mi szinte megnyugtatóan hat. Vojtri is ilyesmit él most át, egyre inkább elfeledve jelenlegi állapotát.*
-Megvan. Gazdagok leszünk! *Hogy kinek szólnak szavai, az már nem derül ki. Markába zárja a megszerzett ékkövet, majd elvigyorodik. Még a sikítás sem érdekli különösebben, mit hallani vél.* ~Lám, valamelyik ostoba csapdába sétált.~ *Ő azonban jól van. Ott van markába zárva a ravasz módon elorozott ékkő, és nincs más dolga, mint pihenni egy keveset. Álmosító ez a félhomály, meg ez a hely... Pihen egyet, aztán folytatja a kutatást ezekben a sötét tárnákban. Ki tudja, mi várja még? Zsákszámra fogja kihordani a hajóra a kincseket, ez az ékkő csak a kezdet! Mert a hajó a muzsikusa nélkül bizton nem köt ki.*
//Mindenki//
*Ez nem egy kincsekkel megrakodott kastély, ez egy horrortanya! Egy kripta, ahol mindnyájan odavesznek...
Hang nem jön ki torkán, csak fekszik a véráztatta tócsa közepén. A világ lelassul körülötte, minden perc egy órának hat. Na tessék! Így kell végeznie, ezen az átokverte helyen... A többi csontvázzal együtt fogja őrizni ezt a... Mi is ez pontosan?
Sokan úgy hiszik, aki a halálán van, az retteg vagy éppenséggel pánikba esik. Ám a legtöbb esetben nincs így. Furcsa álmosság száll az ember szemére, mi szinte megnyugtatóan hat. Vojtri is ilyesmit él most át, egyre inkább elfeledve jelenlegi állapotát.*
-Megvan. Gazdagok leszünk! *Hogy kinek szólnak szavai, az már nem derül ki. Markába zárja a megszerzett ékkövet, majd elvigyorodik. Még a sikítás sem érdekli különösebben, mit hallani vél.* ~Lám, valamelyik ostoba csapdába sétált.~ *Ő azonban jól van. Ott van markába zárva a ravasz módon elorozott ékkő, és nincs más dolga, mint pihenni egy keveset. Álmosító ez a félhomály, meg ez a hely... Pihen egyet, aztán folytatja a kutatást ezekben a sötét tárnákban. Ki tudja, mi várja még? Zsákszámra fogja kihordani a hajóra a kincseket, ez az ékkő csak a kezdet! Mert a hajó a muzsikusa nélkül bizton nem köt ki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045