*Nem telik el sok idő és Learon újra a birtokán találja magát a lovával és szekerével. Miután belép a birtokon, már hallja is ahogy a kutyája egyetlen egyet kaffant, mintegy utalva ezzel a birtokon lévő három személynek, Fortas asszonynak, Mirednek és Moraelnek. A két gyerek egyből rohan megnézni, hogy ki is az. Learon hallja az ajtó kicsapódását és a gyerekek zsivaját, valamint egy panaszos bégetést is. Ennek már látja az okát is. A nagyobbik fiú egyszerűen orra bukott az egyik birkában, aki szintén elindult gazdája felé, hogy üdvözölje azt. Mind a ketten feltápászkodnak és mennek tovább a Sajt-mester felé, hogy köszönthessék. A birka hozzádörgölődzik, a két fiú pedig integetve, hangosan kacagva mond valami jó napot neki, de az is lehet, hogy valami teljesen más, mert nem egészen lehet kivenni a szavaikat annyira sietnek és idáig futottak. Már jóval erősebbek, mint voltak, de a tüdőjüknek még szokni kell az egészséget.*
-Na, szóljatok anyátoknak! Morael te pedig velem jössz, szóval vegyél magadra valami utazóköpenyt!
-Már hozom is! Édesanyám varrta nemrég! *Azzal el is szalad, hogy magára öltse azt a köpenyt, amit Fortas asszony készített és egy nagy tenyérnyi alvó kecskét hímzett rá, ezzel is mutatva, hogy bizony Derin úr jobbágyai ők. Amikor meglátja a fiún ezt a darabot, egyből neki is az jut eszébe, hogy milyen jó lenne, ha neki is lenne ilyen és ha jól emlékszik már meg is bízott vele egy nőt, aki aztán már legalább egy éve nem jelentkezett.*
-Fortas asszony! *Szól oda az éppen ingeket mosó nőnek Learon, mire amaz megtörli szoknyájába a kezét és felegyenesedik.*
-Derin uram! Hát azt a Norennt hol hagyta? Csak nem elaludt útközben valahol a mihaszna? *Nevetgél az asszony, de Learon csak megrázza a fejét.*
-Dehogy, dehogy! Éppen megkértem valamire, azért nincs itt! *Mondja Learon és közben keresi a fiút a tekintetével, hogy elkérhesse anyjától.*
-Elmennék egy kicsit és szeretném Moraelt elvinni magammal. Nem lesz hosszú út, visszaérünk hamar, csak szeretném, hogy valaki majd szemmel tartsa a szekeret meg Redult amíg el vagyok!
-Persze, vigye! Amúgy se bírok kettejükkel, ha együtt vannak! *Nevet az asszony és közben visszatér a mosáshoz.*
-Még arra szeretném megkérni, hogy nekem is hímezzen egy olyan kecskét a köpenyembe legyen kedves! Nagyon tetszik! *A nő csak vigyorogva bólint, de kissé még bele is vörösödik a dicséretbe.*
-Akkor elmentünk! *Hívja a fiút, aki felül a bakra, és már ügyes kézzel fordítja az út irányába Redult.*