Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 110 (2181. - 2200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2200. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 01:31:13
Üzenet elküldve: 2019-03-24 01:31:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Ha ez lehetséges, Tizio érintésétől csak még tovább vörösödik, mégis legbelül határozottan élvezi a bőrét cirógató ujjakat. A beszélgetés azonban már kevésbé kellemesen alakul*
- Ugyan, szerintem ezt csak te gondolod így! *rázza meg a fejét tiltakozása jeleként, hiszen bár a testvére modoráról nem tud semmit, azt nehezen tudja elhinni, hogy a többség ne kedvelné Tiziot. ~Inkább csak nem hagyod, hogy megismerjenek és megszeressenek! Nagy különbség... ~ gondolja magában szomorúan, remélve, hogy egyszer majd bebizonyíthatja, hogy nem ugyanaz a kettő. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a dolgot*
- Tényleg nem tűnik egyszerűnek... de biztos vagyok benne, hogy kitalálsz majd valamit! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, hisz el kell ismernie, ő maga is nehezen tudja elképzelni, hogy ezután Tizio egész nap állatokkal foglalkozzon, hogy a szalmakalapról és a fűszálról már ne is beszéljünk. Az új állatokkal kapcsolatos ajánlatot viszont már el tudja fogadni*
- Igen, ez így már sokkal jobban hangzik! Köszönöm! *mosolyodik el boldogan, bár fogalma sincs, hogy hogy fogja elnevezni a gyapjas kis jószágot, ha arra kerül a sor. Mielőtt azonban túl sokat rágódhatna ezen, akad fontosabb dolog is, amit meg kell beszélniük*
- Ez tényleg nem túl szép gondolkodásmód. *ért egyet Tizio szavaival, bár a másik kérdésben kénytelen ellentmondani neki* De szerintem igenis tudsz kedves lenni, sőt, mindig az vagy! *szorítja meg megerősítés gyanánt a férfi kezét, hisz ismeretségükre visszatekintve egyetlen pillanat se jut az eszébe, amikor Tizio gorombán viselkedett volna, ezért is igyekszik őt ennyire meggyőzni arról, hogy téved. És nem csak ebben*
- Meglehet, de megint nincs igazad. Talán nem vagy tökéletes, de azt állítani, hogy csak hibád van, erős túlzás! Nagyon rosszul ítéled meg önmagad! *csóválja meg ismét kicsit a fejét nemtetszése jeleként. ~Túl sötéten látod magad! Bárcsak azt látnád, amit én!~ gondolja magában szomorúan, sajnálva, hogy nem tudja megmutatni Tizionak, ő hogyan látja őt*
- Tényleg meghitt és kellemes környék! *jegyzi meg már kissé jókedvűbben, ahogy befelé haladnak* Ezen könnyen segíthetünk, igazán nem nehéz dolog! *neveti el magát kissé, így célozva rá burkoltan, hogy szívesen segít egy-két konyhai fortély elsajátításában Tizionak, ha esetleg igényt tart rá. Ő maga se mondható kifejezetten konyhatündérnek, sőt, mégis abban azért egészen biztos, hogy egy reggelivel még el tud boldogulni. Menet közben pedig, bár megkapja az engedélyt a nézelődésre, mégsem tér el nagyon a mutatott iránytól, ugyanis nem szeretne túlzottan kíváncsinak tűnni, hiszen még mindig az az érzése, a ház megismerésével az itt lakók életébe nyer bepillantást, még ha ez jelen esetben csak Tiziot jelenti is*
- Ha több időt tölt itt, biztos szépen kidíszíti majd! *jegyzi meg Ephemia távollétével kapcsolatban, miközben lelki szemei előtt az a számtalan apróság jelenik meg, amivel ő próbálta élhetőbbé varázsolni régi otthonukat. ~Igazán otthonos kis ház lehetne belőle!~ gondolja magában, elképzelve, hogy is nézne ki pár apró módosítással. Például a szennyeskupac eltüntetésével*
- Persze! Miért ne? *pislog meglepetten a tiltakozás hallatán, hiszen a legkevésbé se számított erre. ~Még sose csináltál ilyesmit, én viszont igen és szívesen segítek. Hol itt a probléma?~ gondolja magában értetlenül, hisz a szennyes nem fog magától kimosódni, az egyszer biztos. Nem sokkal később azonban a tiszta ruhák kerülnek előtérbe*
- Az is elég! *mosolyodik el a megjegyzés hallatán, készen rá, hogy elvegye őket és átöltözzön, ám igen hamar igen éles fordulatot vesznek az események. Csak egy kósza gondolatot pazarol a frissen előkeresett öltözéknek, aminek nem épp a földön lenne a helye, ám hamarosan már a legkevésbé sem tudja zavarni ez a probléma. Agyára ugyanaz a minden mást eltompító köd ereszkedik, mint legutóbb, ami kizárja a külvilágot, csak kettejükre szűkítve a létezők körét. Készségesen hagyja, hogy vezessék és irányítsák, meglepően konstatálva, hogy hamarosan már nincs is rajta ruha. Bár hogy ez tényleg hamarosan történt, azt csak agya egy hátsó szegletében érzékeli, egyébiránt meglepően furcsán telik számára az idő, mintha az együttlétük csak egy végtelenül hosszúra nyúlt pillanat lenne. Nem érez mást, csak Tizio ujjait a bőrén, ajkait a sajátjain és még mindig nem tud betelni ezzel az érzéssel. Engedelmesen mozdul, amerre a férfi szeretné, egy pillanatra azonban ijedtség suhan át az arcán, ahogy rádöbben, most nem egészen úgy alakulnak a dolgok, mint legutóbb. Fogalma sincs, mit kellene most csinálnia vagy hogy kellene helyezkednie, hogy a lehető legjobb legyen, azonban attól is tart, hogy tapasztalatlanságát beismerje, így inkább Tizio irányító kezeire bízza magát, remélve, hogy ő jelzi majd, ha szeretné, hogy valamit máshogy csináljon. Igyekszik valami kényelmes testhelyzetet találni, ám nem sokáig képes megtartani magát, így végül erőtlenül simul Tiziohoz, a férfi feje mellé téve sajátját*
- Itt vagyok veled! *suttogja a fülébe, egyik kezével Tizio vállába kapaszkodva, a másikkal pedig a fekete tincsek közé túrva, hogy magához vonja egy lassú csókra.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Ha ez lehetséges, Tizio érintésétől csak még tovább vörösödik, mégis legbelül határozottan élvezi a bőrét cirógató ujjakat. A beszélgetés azonban már kevésbé kellemesen alakul*
- Ugyan, szerintem ezt csak te gondolod így! *rázza meg a fejét tiltakozása jeleként, hiszen bár a testvére modoráról nem tud semmit, azt nehezen tudja elhinni, hogy a többség ne kedvelné Tiziot. ~Inkább csak nem hagyod, hogy megismerjenek és megszeressenek! Nagy különbség... ~ gondolja magában szomorúan, remélve, hogy egyszer majd bebizonyíthatja, hogy nem ugyanaz a kettő. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a dolgot*
- Tényleg nem tűnik egyszerűnek... de biztos vagyok benne, hogy kitalálsz majd valamit! *próbálkozik meg egy biztató mosollyal, hisz el kell ismernie, ő maga is nehezen tudja elképzelni, hogy ezután Tizio egész nap állatokkal foglalkozzon, hogy a szalmakalapról és a fűszálról már ne is beszéljünk. Az új állatokkal kapcsolatos ajánlatot viszont már el tudja fogadni*
- Igen, ez így már sokkal jobban hangzik! Köszönöm! *mosolyodik el boldogan, bár fogalma sincs, hogy hogy fogja elnevezni a gyapjas kis jószágot, ha arra kerül a sor. Mielőtt azonban túl sokat rágódhatna ezen, akad fontosabb dolog is, amit meg kell beszélniük*
- Ez tényleg nem túl szép gondolkodásmód. *ért egyet Tizio szavaival, bár a másik kérdésben kénytelen ellentmondani neki* De szerintem igenis tudsz kedves lenni, sőt, mindig az vagy! *szorítja meg megerősítés gyanánt a férfi kezét, hisz ismeretségükre visszatekintve egyetlen pillanat se jut az eszébe, amikor Tizio gorombán viselkedett volna, ezért is igyekszik őt ennyire meggyőzni arról, hogy téved. És nem csak ebben*
- Meglehet, de megint nincs igazad. Talán nem vagy tökéletes, de azt állítani, hogy csak hibád van, erős túlzás! Nagyon rosszul ítéled meg önmagad! *csóválja meg ismét kicsit a fejét nemtetszése jeleként. ~Túl sötéten látod magad! Bárcsak azt látnád, amit én!~ gondolja magában szomorúan, sajnálva, hogy nem tudja megmutatni Tizionak, ő hogyan látja őt*
- Tényleg meghitt és kellemes környék! *jegyzi meg már kissé jókedvűbben, ahogy befelé haladnak* Ezen könnyen segíthetünk, igazán nem nehéz dolog! *neveti el magát kissé, így célozva rá burkoltan, hogy szívesen segít egy-két konyhai fortély elsajátításában Tizionak, ha esetleg igényt tart rá. Ő maga se mondható kifejezetten konyhatündérnek, sőt, mégis abban azért egészen biztos, hogy egy reggelivel még el tud boldogulni. Menet közben pedig, bár megkapja az engedélyt a nézelődésre, mégsem tér el nagyon a mutatott iránytól, ugyanis nem szeretne túlzottan kíváncsinak tűnni, hiszen még mindig az az érzése, a ház megismerésével az itt lakók életébe nyer bepillantást, még ha ez jelen esetben csak Tiziot jelenti is*
- Ha több időt tölt itt, biztos szépen kidíszíti majd! *jegyzi meg Ephemia távollétével kapcsolatban, miközben lelki szemei előtt az a számtalan apróság jelenik meg, amivel ő próbálta élhetőbbé varázsolni régi otthonukat. ~Igazán otthonos kis ház lehetne belőle!~ gondolja magában, elképzelve, hogy is nézne ki pár apró módosítással. Például a szennyeskupac eltüntetésével*
- Persze! Miért ne? *pislog meglepetten a tiltakozás hallatán, hiszen a legkevésbé se számított erre. ~Még sose csináltál ilyesmit, én viszont igen és szívesen segítek. Hol itt a probléma?~ gondolja magában értetlenül, hisz a szennyes nem fog magától kimosódni, az egyszer biztos. Nem sokkal később azonban a tiszta ruhák kerülnek előtérbe*
- Az is elég! *mosolyodik el a megjegyzés hallatán, készen rá, hogy elvegye őket és átöltözzön, ám igen hamar igen éles fordulatot vesznek az események. Csak egy kósza gondolatot pazarol a frissen előkeresett öltözéknek, aminek nem épp a földön lenne a helye, ám hamarosan már a legkevésbé sem tudja zavarni ez a probléma. Agyára ugyanaz a minden mást eltompító köd ereszkedik, mint legutóbb, ami kizárja a külvilágot, csak kettejükre szűkítve a létezők körét. Készségesen hagyja, hogy vezessék és irányítsák, meglepően konstatálva, hogy hamarosan már nincs is rajta ruha. Bár hogy ez tényleg hamarosan történt, azt csak agya egy hátsó szegletében érzékeli, egyébiránt meglepően furcsán telik számára az idő, mintha az együttlétük csak egy végtelenül hosszúra nyúlt pillanat lenne. Nem érez mást, csak Tizio ujjait a bőrén, ajkait a sajátjain és még mindig nem tud betelni ezzel az érzéssel. Engedelmesen mozdul, amerre a férfi szeretné, egy pillanatra azonban ijedtség suhan át az arcán, ahogy rádöbben, most nem egészen úgy alakulnak a dolgok, mint legutóbb. Fogalma sincs, mit kellene most csinálnia vagy hogy kellene helyezkednie, hogy a lehető legjobb legyen, azonban attól is tart, hogy tapasztalatlanságát beismerje, így inkább Tizio irányító kezeire bízza magát, remélve, hogy ő jelzi majd, ha szeretné, hogy valamit máshogy csináljon. Igyekszik valami kényelmes testhelyzetet találni, ám nem sokáig képes megtartani magát, így végül erőtlenül simul Tiziohoz, a férfi feje mellé téve sajátját*
- Itt vagyok veled! *suttogja a fülébe, egyik kezével Tizio vállába kapaszkodva, a másikkal pedig a fekete tincsek közé túrva, hogy magához vonja egy lassú csókra.*
2199. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 22:50:12
Üzenet elküldve: 2019-03-23 22:50:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Megsimítja a lány arcát, egy kócos tincset a vörös füle mögé simít, gyönyörűnek találja kócos hajjal és zavartól vöröslő füllel is. ~Bár szép emberi füled lenne, akkor lennél igazán gyönyörű.~*
- Tudod nem kedvelem a kancellárt és ő sem kedvel engem. Nem kárhoztatom ezért, a legtöbben így vannak ezzel. A bátyám modora sokkal jobb, mint az enyém. *Megrántja a vállát.* - Megismered és rájössz magad is. *Halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, ahogy Briwalra gondol, arra, hogy mennyire hasonlítanak és emellett mégis mennyire különböznek egymástól, külsőleg és belsőleg egyaránt.* - A tevékben tényleg van üzleti lehetőség, csak nem tudom, hogy mennyit fogok velük szenvedni. Milyen élősködőik vannak, mit nem szabad enniük. Rengeteg a buktató. Nehezen képzelem magam el így. *Újra megrántja a vállát.* - De hát ez van. Majd szalmakalapot húzok és fűszálat rágcsálok. Szóval amondó vagyok, hogy kell még ilyen jószágot vegyünk. Az egyiket meg te nevezheted el. Úgy a tiéd is, meg nem is. Így rendben vagyunk? *Talán ezzel a lány is kiegyezik, kap is ajándékot és nem is, Tizio is megnyugszik.* - Én nem tudok kedves lenni, ezért adnék ajándékot. Igazad lehet, ez rossz minta, de ezt szoktam meg. ~Hogy minden és mindenki megvehető, megvesztegethető.~ *Ephemia dolgára csak legyint, meglehet, hogy Navának igaza van, minden bizonnyal az lehet a dolog nyitja, hogy mindketten nők. ~Aztán összezártok még ismeretlenül is.~*
- Túl sok jót feltételezel másokról. Számtalan hibám van, de szerintem ezt a múltkor már mondtam. Sőt szinte csak hibám van. Magam vagyok a hiba. Több dologról nincs fogalmam sem, mint amennyiről van. *Persze amit szeret ahhoz ért is, ezzel a legtöbben így vannak, amit viszont nem szeret, na azt nem is műveli, vagy csak nagyon döcögősen, például a barátkozás. ~Veled is csak a drog hozott össze, amitől megeredt a nyelvem. Vigyáznom kéne a számra.~
*
- Örülök, hogy tetszik. Békés itt. Nyugodt. Már majdnem tudok ehető reggelit csinálni magamnak. Na látod, ehhez sem értek. ~Hogy is értenék, mindig kiszolgáltak.~ Nézz nyugodtan körül. Bár nincs sok látnivaló. Van még három háló, nagyjából ugyanilyenek. Ephemia nem időzött itt sokat, meg is látszik, a nők kéznyoma nélkül minden ház sivár. *Tulajdonképpen a szekrénye is az, hiszen minden ruha egyforma, minden ing ugyanolyan elvágólag van hajtva, minden pedáns rendben sorakozik, kivéve a szennyes kupacot.* - Mármint, hogy kimosnád a ruhám? Dehogy! *Ugyanannyira tiltakozik Tizio ez ellen, mint Nava az ellen, hogy megajándékozza. ~A húgomtól sem kérnék ilyesmit, tőled meg pláne nem.~* - Jók talán nem, de a célnak épp megfelelők. *Mondja anélkül, hogy elengedné a ruhákat, amiket a túloldalról a lány már fog, a következő pillanatban azonban úgy dönt, hogy mégis inkább visszaveszi őket, majd azzal a mozdulattal a földre is ejti, hogy átöleli a lányt, húzza magával az ágy felé, csókolja, leülve az ölébe húzza Navát, ha annak nincs ez ellen kifogása.
Egy pillanattal később már a vágyai irányítják, nem pedig a racionális énje, ízlelni akarja a lány bőrét, eggyé akar vele válni, ehhez meg ki kell hámozza a ruhájából őt is és önmagát is. Az idő innentől igen furcsán telik, meg a tér is furcsán görbül, mert csak gömbölyű testrészeket lát maga előtt szemmagasságban és ujjai is rágörbülnek valami gömbölyűre, vagyis a lány hátsójára. Keze irányító, főleg azután, hogy már teljesen átadja magát az élvezetnek, hátát az ágy fejének veti, nem tud betelni a másik látványával. Nemsokára hangos nyögés kíséretében húzza magához a lányt, lihegve fúrja grimaszoló arcát Nava vállába, lihegése miatt nehéz megmondani, hogy sír-e, vagy nevet, talán mindkettő egyszerre, nem beszél csak szorítja magához a másikat, mintha az egyetlen biztos pont lenne, amibe kapaszkodhat.* - Vigyázz rám. *Hangja halk, kérlelő, tagjaiban nincs semmi erő, egyszerre érzi magát elesettnek, gyengének és erőtől kicsattanónak.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Megsimítja a lány arcát, egy kócos tincset a vörös füle mögé simít, gyönyörűnek találja kócos hajjal és zavartól vöröslő füllel is. ~Bár szép emberi füled lenne, akkor lennél igazán gyönyörű.~*
- Tudod nem kedvelem a kancellárt és ő sem kedvel engem. Nem kárhoztatom ezért, a legtöbben így vannak ezzel. A bátyám modora sokkal jobb, mint az enyém. *Megrántja a vállát.* - Megismered és rájössz magad is. *Halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, ahogy Briwalra gondol, arra, hogy mennyire hasonlítanak és emellett mégis mennyire különböznek egymástól, külsőleg és belsőleg egyaránt.* - A tevékben tényleg van üzleti lehetőség, csak nem tudom, hogy mennyit fogok velük szenvedni. Milyen élősködőik vannak, mit nem szabad enniük. Rengeteg a buktató. Nehezen képzelem magam el így. *Újra megrántja a vállát.* - De hát ez van. Majd szalmakalapot húzok és fűszálat rágcsálok. Szóval amondó vagyok, hogy kell még ilyen jószágot vegyünk. Az egyiket meg te nevezheted el. Úgy a tiéd is, meg nem is. Így rendben vagyunk? *Talán ezzel a lány is kiegyezik, kap is ajándékot és nem is, Tizio is megnyugszik.* - Én nem tudok kedves lenni, ezért adnék ajándékot. Igazad lehet, ez rossz minta, de ezt szoktam meg. ~Hogy minden és mindenki megvehető, megvesztegethető.~ *Ephemia dolgára csak legyint, meglehet, hogy Navának igaza van, minden bizonnyal az lehet a dolog nyitja, hogy mindketten nők. ~Aztán összezártok még ismeretlenül is.~*
- Túl sok jót feltételezel másokról. Számtalan hibám van, de szerintem ezt a múltkor már mondtam. Sőt szinte csak hibám van. Magam vagyok a hiba. Több dologról nincs fogalmam sem, mint amennyiről van. *Persze amit szeret ahhoz ért is, ezzel a legtöbben így vannak, amit viszont nem szeret, na azt nem is műveli, vagy csak nagyon döcögősen, például a barátkozás. ~Veled is csak a drog hozott össze, amitől megeredt a nyelvem. Vigyáznom kéne a számra.~
*
- Örülök, hogy tetszik. Békés itt. Nyugodt. Már majdnem tudok ehető reggelit csinálni magamnak. Na látod, ehhez sem értek. ~Hogy is értenék, mindig kiszolgáltak.~ Nézz nyugodtan körül. Bár nincs sok látnivaló. Van még három háló, nagyjából ugyanilyenek. Ephemia nem időzött itt sokat, meg is látszik, a nők kéznyoma nélkül minden ház sivár. *Tulajdonképpen a szekrénye is az, hiszen minden ruha egyforma, minden ing ugyanolyan elvágólag van hajtva, minden pedáns rendben sorakozik, kivéve a szennyes kupacot.* - Mármint, hogy kimosnád a ruhám? Dehogy! *Ugyanannyira tiltakozik Tizio ez ellen, mint Nava az ellen, hogy megajándékozza. ~A húgomtól sem kérnék ilyesmit, tőled meg pláne nem.~* - Jók talán nem, de a célnak épp megfelelők. *Mondja anélkül, hogy elengedné a ruhákat, amiket a túloldalról a lány már fog, a következő pillanatban azonban úgy dönt, hogy mégis inkább visszaveszi őket, majd azzal a mozdulattal a földre is ejti, hogy átöleli a lányt, húzza magával az ágy felé, csókolja, leülve az ölébe húzza Navát, ha annak nincs ez ellen kifogása.
Egy pillanattal később már a vágyai irányítják, nem pedig a racionális énje, ízlelni akarja a lány bőrét, eggyé akar vele válni, ehhez meg ki kell hámozza a ruhájából őt is és önmagát is. Az idő innentől igen furcsán telik, meg a tér is furcsán görbül, mert csak gömbölyű testrészeket lát maga előtt szemmagasságban és ujjai is rágörbülnek valami gömbölyűre, vagyis a lány hátsójára. Keze irányító, főleg azután, hogy már teljesen átadja magát az élvezetnek, hátát az ágy fejének veti, nem tud betelni a másik látványával. Nemsokára hangos nyögés kíséretében húzza magához a lányt, lihegve fúrja grimaszoló arcát Nava vállába, lihegése miatt nehéz megmondani, hogy sír-e, vagy nevet, talán mindkettő egyszerre, nem beszél csak szorítja magához a másikat, mintha az egyetlen biztos pont lenne, amibe kapaszkodhat.* - Vigyázz rám. *Hangja halk, kérlelő, tagjaiban nincs semmi erő, egyszerre érzi magát elesettnek, gyengének és erőtől kicsattanónak.*
2198. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 22:00:58
Üzenet elküldve: 2019-03-23 22:00:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
*Nozar kékje kitágulnak, ajkai szomorkodva előbiggyennek, arcára pedig kiül az áldozatok ártatlansága. Hangjába belevegyül gyerekessége.*
-Nyüsz?
*Ezt Rheia veheti egy igennek, Nozarin biztosan állítja, hogy mindenféle perverzióért ő felel.*
-Hát, tudod, ha nem lennél ennyire imádnivaló, nem tudnál rávenni arra, hogy imádjalak. Én csak egy áldozat vagyok, akinek a nyakát úgy csavarod az ujjaid közé, mint ahogy arany hajtincseid. Én meg csak remélem, hogy törékeny szívem nem roppantod össze kecses ujjaiddal.
*Gyorsan el is lopja a kacsókat, hogy pár puszit csenjen rájuk. Majd egy gonoszságára kerül a sor, amiért megkapja a magáét.*
-Áucs. Igazad lehet, hisz te vagy a gyógynövények mestere is. És mióta vered az urad? Nem szép dolog c-c-c.
*Komolykodva ingatja a fejét.*
-Kénytelen leszek visszahozni a csikizést, hogy tudjuk, ki hordja itt a nadrágot.
*Nozarin persze csak viccel és mielőtt Rheia szóban is megcsipkelődné, egy csókváltás történik. Azért nem felejti el, hogy itten Rhéa félelmét vennie kell.*
-Agilisebbek vagy a dilisebbek? Nem mindegy.
*Nozarin pedig igazán nem zavarja meg Rheiát a nézelődésben, elvezeti a kacsák, lovak és egyéb állatkák között. Nem hiszi, hogy Rheia úgy venne hirtelen, csak nézelődni szeretne, ezt pedig ingyenesen megtehetik. Ő neki nem fontos az a Színmira nevű hely, így ráérnek menni.*
*Nozar kékje kitágulnak, ajkai szomorkodva előbiggyennek, arcára pedig kiül az áldozatok ártatlansága. Hangjába belevegyül gyerekessége.*
-Nyüsz?
*Ezt Rheia veheti egy igennek, Nozarin biztosan állítja, hogy mindenféle perverzióért ő felel.*
-Hát, tudod, ha nem lennél ennyire imádnivaló, nem tudnál rávenni arra, hogy imádjalak. Én csak egy áldozat vagyok, akinek a nyakát úgy csavarod az ujjaid közé, mint ahogy arany hajtincseid. Én meg csak remélem, hogy törékeny szívem nem roppantod össze kecses ujjaiddal.
*Gyorsan el is lopja a kacsókat, hogy pár puszit csenjen rájuk. Majd egy gonoszságára kerül a sor, amiért megkapja a magáét.*
-Áucs. Igazad lehet, hisz te vagy a gyógynövények mestere is. És mióta vered az urad? Nem szép dolog c-c-c.
*Komolykodva ingatja a fejét.*
-Kénytelen leszek visszahozni a csikizést, hogy tudjuk, ki hordja itt a nadrágot.
*Nozarin persze csak viccel és mielőtt Rheia szóban is megcsipkelődné, egy csókváltás történik. Azért nem felejti el, hogy itten Rhéa félelmét vennie kell.*
-Agilisebbek vagy a dilisebbek? Nem mindegy.
*Nozarin pedig igazán nem zavarja meg Rheiát a nézelődésben, elvezeti a kacsák, lovak és egyéb állatkák között. Nem hiszi, hogy Rheia úgy venne hirtelen, csak nézelődni szeretne, ezt pedig ingyenesen megtehetik. Ő neki nem fontos az a Színmira nevű hely, így ráérnek menni.*
2197. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 20:54:35
Üzenet elküldve: 2019-03-23 20:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Nem gondolta volna, hogy szavai ilyen hatást fognak elérni, mégis örömmel figyeli a boldog mosolyt Tizio arcán, melynek hatására az övén is valami hasonló jelenik meg, ami egészen a rögtönzött vallomásig meg is marad*
- Köszönöm! *feleli elpirulva, bár meggyőződése, hogy vöröslő fülével és kócos hajával mindennek mondható, csak épp gyönyörűnek nem. Ennek ellenére valamiért mégis jól esik neki, hogy a férfi ezt gondolja róla. Öröme azonban hamar alábbhagy, ahogy változik a beszélgetés témája, szomorúan hallva, hogy gyanúja beigazolódni látszik*
- Sajnálom! *jegyzi meg a tragikus véget ért családi üzlet kapcsán, ám ami igazán aggasztja, az az ezután következő rész. ~Nem lesz ez így jó!~ gondolja magában szomorúan, ahogy a történet további részét hallgatja. Egyre inkább az volt a megérzése, hogy az idilli élet csak látszólagos, és most balsejtelmei megerősítést nyertek, ettől pedig összeszorul a szíve*
- Tudom, megértem. *igyekszik efelől rögtön biztosítani a férfit, egy kis fejrázással jelezve, hogy felesleges a sajnálkozás. Hallott ő már ennél cifrább kifejezéseket is a Szegénynegyedben és furcsamód a trágárságot az őszinte beszéddel köti össze, azt pedig mindig szívesen hallja Tiziotól, akármilyen formában érkezik is*
- Nem lenne a kancellár mellett neked is valami megfelelő feladat? Egy ilyen nagy birodalom irányításában biztos szükség van valakire, aki ért a számokhoz... Vagy esetleg belekezdhetnél valami saját üzletbe! *próbál hirtelen lehetséges támpontokat keresni Tizionak, hogy ne ilyen céltalanul teljenek a napjai, ám szavai még önmagának is üresen csengenek. ~Buta, azt hiszed, ezekre nem gondolt még?~ szólal meg egy korholó kis hangocska a fejében, őszintén sajnálva, hogy bár megtenne érte akármit, ezen a téren mégis vajmi keveset tehet, hacsak annyit nem, hogy megpróbálja megnyugtatni. Egyik kezével óvatosan végigsimít Tizio arcán, így próbálva elejét venni a bánatos fejcsóválásnak*
- Ez nem igaz, de... azon leszek, hogy megszokd! *pillant rá mosolyogva, hisz közel se érzi úgy, hogy túlságosan jószívű lenne, ugyanakkor tényleg szeretné megmutatni a férfinak a kedvesség igazi erejét, és hogy mennyi mindent el lehet érni vele. ~Talán egy nap majd megérted!~ sóhajt magában, csak hogy nem sokkal később rájöjjön, neki is van még mit tanulnia érzelmek terén. Egy pillanatra teljesen elképed, milyen könnyen átlát rajta Tizio, ám hamar be kell ismernie, valószínűleg nem okozott túl nagy kihívást neki, hisz a férfival ellentétben neki minden érzelme az arcára van írva. Most például a beismerés, nem is tagadja a felhozott vádakat. Sosem kapott még ajándékot, vagy legalábbis nem sokat, és mindig zavarban érezte tőle magát, hisz egyáltalán nem érezte úgy, hogy megérdemelné, vagy hogy valamiképp viszonozni tudná őket. ~Ha szeretnél nekem ajándékot adni, add nekem a bizalmad, az őszinteséged, hogy igazán megismerhesselek!~ gondolja magában szomorúan, hisz az az érzése, előbb kapna egy tucat gyapjastevét, ha azt kérné, mint feltétlen őszinteséget. ~Nem baj, talán egy nap meglesz az is!~ mosolyodik el halványan, ahogy Tiziora pillant*
- Igazad van, tényleg nem kaptam sok ajándékot és örülök, hogy ezt megérted. *bólogat a férfi szavaira, egy kicsit habozva, mielőtt folytatja* Nekem az is épp elég, hogy itt vagy! *hadarja egy levegővel, miközben érzi, hogy már megint a füle hegyéig elvörösödik. Beszéd közben nem is bír Tiziora nézni, így inkább a kerítésre szegezi tekintetét, mintha hirtelen valami nagyon érdekes dolgot fedezett volna fel rajta. Csak akkor pillant újra rá, mikor már Ephemiára terelődik a szó*
- Meglehet, de talán neki nem tűnik butaságnak... *jegyzi meg csendesen, miközben gondolatai újra a családi bemutatkozás irányába kanyarodnak el. ~Vajon ha a testvéreid azt mondják, butaság ez az egész, akkor hallgatsz rájuk? Ha szerintük véget kéne vetni ennek, akkor nem találkozunk többé?~ vizsgálja tűnődve a férfit, miközben arcára szomorúság költözik ~Ha pedig nem így teszel, akkor miért nem hagyod Ephemiának, hogy meghozza a saját döntéseit?~ töpreng magában tovább, ám mivel továbbra is az az érzése, nem ismeri teljes mélységében a dolgok állását, inkább nem kotnyeleskedik bele még jobban ebben az egészbe*
- Ezt nehezen tudom elhinni! *húzza halvány félmosolyra a száját, ugyanis eddig bármi is került szóba, újra meg újra bebizonyosodott a számára, hogy Tizio igencsak nagyszerűen ért mindenhez, így nem tudja elképzelni, hogy bármiben is ügyetlen lenne, vagy ne értene hozzá, hisz most is épp azt készül megtanítani neki, hogyan kell lovagolni*
- Gyönyörű ház! *jegyzi meg, ahogy befelé haladva előbb kívülről, majd az ajtón belépve belülről is szemügyre veszi az épületet. A bejáraton áthaladva azonban szinte rögtön félre is áll, hagyva, hogy Tizio mutassa az utat, egyenesen a hálószobáig. Odaérve kissé zavarban érzi magát, hiszen a helyiség sok mindent elárul annak lakójáról, jelen esetben egy magányos és céltalan élet napjait. Bár azt udvariatlanságnak érezné, ha engedély nélkül elkezdene körbejárni, hogy jobban felmérje a szobát, az ajtó közelében elfoglalt pozíciójából mégis igyekszik mindent szemügyre venni, amit csak tud*
- Én szívesen segítek, ha szeretnéd... *ajánlkozik rögtön a mosatlan kapcsán. ~Talán tényleg van, amiről fogalma sincs!~ mosolyog magában a férfi szavain, őszintén remélve, hogy elfogadja majd a felajánlott segítséget. Míg a választ várja, kíváncsian szemléli a ruhák közt kutató férfit, kissé meghökkenve a hirtelen a kezébe nyomott ruhakupacon*
- Biztos jók lesznek, köszönöm! *igyekszik biztosítani efelől Tiziot, hálásan mosolyogva a kölcsönbe kapott öltözék miatt. A következő megjegyzés azonban teljesen váratlanul éri, és bár hiába lép közelebb a férfihoz, továbbra is szinte görcsösen szorongatja a nemrég kapott ruhákat. Egy pillanatig Tizio arcát fürkészi, elveszve a kék szemekben, majd beleegyezése jeléül aprót biccent*
- Szeretném, ha maradnál! *mosolyodik el végül zavartan.*
*Nem gondolta volna, hogy szavai ilyen hatást fognak elérni, mégis örömmel figyeli a boldog mosolyt Tizio arcán, melynek hatására az övén is valami hasonló jelenik meg, ami egészen a rögtönzött vallomásig meg is marad*
- Köszönöm! *feleli elpirulva, bár meggyőződése, hogy vöröslő fülével és kócos hajával mindennek mondható, csak épp gyönyörűnek nem. Ennek ellenére valamiért mégis jól esik neki, hogy a férfi ezt gondolja róla. Öröme azonban hamar alábbhagy, ahogy változik a beszélgetés témája, szomorúan hallva, hogy gyanúja beigazolódni látszik*
- Sajnálom! *jegyzi meg a tragikus véget ért családi üzlet kapcsán, ám ami igazán aggasztja, az az ezután következő rész. ~Nem lesz ez így jó!~ gondolja magában szomorúan, ahogy a történet további részét hallgatja. Egyre inkább az volt a megérzése, hogy az idilli élet csak látszólagos, és most balsejtelmei megerősítést nyertek, ettől pedig összeszorul a szíve*
- Tudom, megértem. *igyekszik efelől rögtön biztosítani a férfit, egy kis fejrázással jelezve, hogy felesleges a sajnálkozás. Hallott ő már ennél cifrább kifejezéseket is a Szegénynegyedben és furcsamód a trágárságot az őszinte beszéddel köti össze, azt pedig mindig szívesen hallja Tiziotól, akármilyen formában érkezik is*
- Nem lenne a kancellár mellett neked is valami megfelelő feladat? Egy ilyen nagy birodalom irányításában biztos szükség van valakire, aki ért a számokhoz... Vagy esetleg belekezdhetnél valami saját üzletbe! *próbál hirtelen lehetséges támpontokat keresni Tizionak, hogy ne ilyen céltalanul teljenek a napjai, ám szavai még önmagának is üresen csengenek. ~Buta, azt hiszed, ezekre nem gondolt még?~ szólal meg egy korholó kis hangocska a fejében, őszintén sajnálva, hogy bár megtenne érte akármit, ezen a téren mégis vajmi keveset tehet, hacsak annyit nem, hogy megpróbálja megnyugtatni. Egyik kezével óvatosan végigsimít Tizio arcán, így próbálva elejét venni a bánatos fejcsóválásnak*
- Ez nem igaz, de... azon leszek, hogy megszokd! *pillant rá mosolyogva, hisz közel se érzi úgy, hogy túlságosan jószívű lenne, ugyanakkor tényleg szeretné megmutatni a férfinak a kedvesség igazi erejét, és hogy mennyi mindent el lehet érni vele. ~Talán egy nap majd megérted!~ sóhajt magában, csak hogy nem sokkal később rájöjjön, neki is van még mit tanulnia érzelmek terén. Egy pillanatra teljesen elképed, milyen könnyen átlát rajta Tizio, ám hamar be kell ismernie, valószínűleg nem okozott túl nagy kihívást neki, hisz a férfival ellentétben neki minden érzelme az arcára van írva. Most például a beismerés, nem is tagadja a felhozott vádakat. Sosem kapott még ajándékot, vagy legalábbis nem sokat, és mindig zavarban érezte tőle magát, hisz egyáltalán nem érezte úgy, hogy megérdemelné, vagy hogy valamiképp viszonozni tudná őket. ~Ha szeretnél nekem ajándékot adni, add nekem a bizalmad, az őszinteséged, hogy igazán megismerhesselek!~ gondolja magában szomorúan, hisz az az érzése, előbb kapna egy tucat gyapjastevét, ha azt kérné, mint feltétlen őszinteséget. ~Nem baj, talán egy nap meglesz az is!~ mosolyodik el halványan, ahogy Tiziora pillant*
- Igazad van, tényleg nem kaptam sok ajándékot és örülök, hogy ezt megérted. *bólogat a férfi szavaira, egy kicsit habozva, mielőtt folytatja* Nekem az is épp elég, hogy itt vagy! *hadarja egy levegővel, miközben érzi, hogy már megint a füle hegyéig elvörösödik. Beszéd közben nem is bír Tiziora nézni, így inkább a kerítésre szegezi tekintetét, mintha hirtelen valami nagyon érdekes dolgot fedezett volna fel rajta. Csak akkor pillant újra rá, mikor már Ephemiára terelődik a szó*
- Meglehet, de talán neki nem tűnik butaságnak... *jegyzi meg csendesen, miközben gondolatai újra a családi bemutatkozás irányába kanyarodnak el. ~Vajon ha a testvéreid azt mondják, butaság ez az egész, akkor hallgatsz rájuk? Ha szerintük véget kéne vetni ennek, akkor nem találkozunk többé?~ vizsgálja tűnődve a férfit, miközben arcára szomorúság költözik ~Ha pedig nem így teszel, akkor miért nem hagyod Ephemiának, hogy meghozza a saját döntéseit?~ töpreng magában tovább, ám mivel továbbra is az az érzése, nem ismeri teljes mélységében a dolgok állását, inkább nem kotnyeleskedik bele még jobban ebben az egészbe*
- Ezt nehezen tudom elhinni! *húzza halvány félmosolyra a száját, ugyanis eddig bármi is került szóba, újra meg újra bebizonyosodott a számára, hogy Tizio igencsak nagyszerűen ért mindenhez, így nem tudja elképzelni, hogy bármiben is ügyetlen lenne, vagy ne értene hozzá, hisz most is épp azt készül megtanítani neki, hogyan kell lovagolni*
- Gyönyörű ház! *jegyzi meg, ahogy befelé haladva előbb kívülről, majd az ajtón belépve belülről is szemügyre veszi az épületet. A bejáraton áthaladva azonban szinte rögtön félre is áll, hagyva, hogy Tizio mutassa az utat, egyenesen a hálószobáig. Odaérve kissé zavarban érzi magát, hiszen a helyiség sok mindent elárul annak lakójáról, jelen esetben egy magányos és céltalan élet napjait. Bár azt udvariatlanságnak érezné, ha engedély nélkül elkezdene körbejárni, hogy jobban felmérje a szobát, az ajtó közelében elfoglalt pozíciójából mégis igyekszik mindent szemügyre venni, amit csak tud*
- Én szívesen segítek, ha szeretnéd... *ajánlkozik rögtön a mosatlan kapcsán. ~Talán tényleg van, amiről fogalma sincs!~ mosolyog magában a férfi szavain, őszintén remélve, hogy elfogadja majd a felajánlott segítséget. Míg a választ várja, kíváncsian szemléli a ruhák közt kutató férfit, kissé meghökkenve a hirtelen a kezébe nyomott ruhakupacon*
- Biztos jók lesznek, köszönöm! *igyekszik biztosítani efelől Tiziot, hálásan mosolyogva a kölcsönbe kapott öltözék miatt. A következő megjegyzés azonban teljesen váratlanul éri, és bár hiába lép közelebb a férfihoz, továbbra is szinte görcsösen szorongatja a nemrég kapott ruhákat. Egy pillanatig Tizio arcát fürkészi, elveszve a kék szemekben, majd beleegyezése jeléül aprót biccent*
- Szeretném, ha maradnál! *mosolyodik el végül zavartan.*
2196. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 14:26:47
Üzenet elküldve: 2019-03-23 14:26:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio meglehetősen félszeg, nehezen találja magát fel társaságban, talán ezért is kerüli a társaságot, szociális érzéke igen fejletlen, ezért is nem engedi érzelmeit az arcára ülni, ezért ritka az is, hogy mosolyogjon. Ha mégis mosolyog, akkor mosolyából is árad a félszegség, illetve mindig van benne valami, amitől vonásai határozottan kisfiúsak. Ezúttal azonban a mosolya az a fajta boldog-mosoly, mikor ez a szemén is látszik, ráadásul nem is kellett ehhez sok, csupán annyi, hogy Nava rábólintson a lovaglásra. Nem sokszor érez ilyesmit, általában kerüli is a helyzeteket, hogy hasonló dolgok eshessenek meg vele. ~Fenébe kislány, túl nagy hatással vagy rám.~ Pár pillanatig a lányt nézi.*
- Gyönyörű vagy. *Bukik ki belőle a vallomás.* - Szóval igen. Ja. Szerencsések. ~Csak én vagyok ennyire szerencsétlen. Szedd már össze magad, Tizio!~ Hogy velem? Hát azt hiszem, hogy semmi. A családi üzletnek annyi. Az összes raktárunkat kifosztották. Persze a nénémmel még felvehetnénk a kapcsolatot, de nem akarjuk. ~Mennyi szarságba rángatta bele apánkat.~ Egyelőre úgy tűnik, hogy ő sem velünk. Szóval gyapjastevét fésülgetek és állatkákat horgolok. ~Két betépés között.~ Talán valami növényt is termesztek. ~Ördögvigyort.~ *Hangja ugyan színtelen, de mégis kihallani belőlük némi letargiát.* - A fenébe is, én a számokat szeretem, ahhoz értek, de itt. *Mutatóujjával a föld felé bök.* Nincs egy kibaszott szám se. *Indulatot és elkeseredettséget érez, de hangjában ezeknek nyoma sincsen.* - Elnézést. *Ezúttal ő szorítja meg a lány kezét, hogy ezzel is bocsánatot kérjen a száján kiszaladt trágárság miatt. ~Nem te tehetsz róla, nem veled kéne így beszélnem.~ Elhúzza a száját a saját meggondolatlansága miatt, nem kéne a lányok elvernie a port, hiszen ő csak érdeklődik a hogyléte felől.* - Sajnálom. Azt hiszem, hogy túl kedves vagy velem, én meg nem vagyok ehhez hozzászokva. ~Mert egy sérült, nyomorult állat vagyok, aki az út mellett, egy kopasz bokor alján vacog.~ *Fejét rázza, saját maga és a lány miatt is, aki ennyire tiltakozik az ellen, hogy kapjon valamit.*
- Nézd, a múltkor azt mondtam, hogy nem ígérhetek semmit. Pedig elhiheted, hogy szeretnék. ~Baszd, Tizio, mindjárt szerelmet is vallhatsz.~ Szeretnék neked ajándékokat adni. Azt hiszem, hogy nem kaptál életedben elég ajándékot, azért tiltakozol ennyire. De ha ennyire nem akarod, akkor bármennyire is szeretném, majd visszafogom magam. *Teljesen komolyan beszél, rezzenéstelen arcából világosan kiolvasható szokásos komolysága, újfent hátranéz a válla fölött, tekintete a szelencét keresi, jól esne most egy szippantás.*
- Nem azzal támogatsz valakit a legjobban, ha bólogatsz minden butaságához. Én nem akarok bólogatni neki. Nagyon szeretem, az egyetlen húgom, de sokszor az agyamra megy, mikor nem látja be a saját butaságait. *Ez nem azt jelenti, hogy Tizionak nincsenek meg a maga butaságai, amikről ugyanolyan konok módon nem vesz tudomást, mint Ephemia a magáéiról.* - Az én húgom, az én felelősségem. De legyen neked igazad, és ne legyen vele gond. *Csupa jókat tud csak Ephemiának kívánni, annak ellenére is, hogy rendszerint csúnyán viselkednek egymással.*
- Mindenben nem. Sőt, nagyon sok dologban tehetségtelen vagyok. ~A női lélek például, na azt sosem fogom megérteni.~ *Újra félszeg mosollyal néz a lányra.*
- Nem lesz gond. Ephemia földje és háza. Nászajándék Kagan Thargodartól. *Magyarázza meg, miközben úgy haladnak befelé, hogy a szelence a verandán marad, noha Tizio vet rá egy pillantást.* - Most csak én lakom itt. Briwal lábadozik, Ephemia is odafenn van a hegyen. *Magyarázza miközben kinyitja a bejárati ajtót, hogy előre engedje a lányt. Nava egy tágas hallban találhatja magát, amiből az egyik ajtó az ebédlőbe, míg a másik a társalgóba vezet, ők most a társalgó felé mennek, ahonnan egy folyosón át Tizio hálószobájába jutnak. A berendezés egyszerű, van benne egy jókora ágy, méretes szekrénnyel és komóddal. Látszik a helyiségen, hogy laknak benne, a függöny félig kihúzva, az ágyból, mintha most szállt volna ki a szoba tulajdonosa, a nyitott szekrényajtón a férfi lovaglókabátja, a szekrény polcain gondos rendben az ingek, a nyakkendők, egyéb ruhaneműk. Ezzel a renddel szöges ellentétben áll a szoba egyik sarkába leszórt szennyes kupac.*
- Kicsit kupleráj van, de nem vettem még rá magam a mosásra. Majd ha már nem lesz mit felvenni. ~És életemben nem mostam még.~ Csak az én ruháimból tudok adni. A nadrág szárát kicsit fel kell hajtani, meg az ing ujját, meg derékban is keskenyebb vagy nálam, de van itt öv is. *Míg beszél, addig elővesz mindent, ami kell, hogy aztán az egész kupacot a lány kezébe adja.* - De tudod arra gondoltam, nézd el nekem kérlek, férfi vagyok, szóval ha már te úgyis levetkőzöl, akkor levetkőznék én is és kicsit elhalasztanánk a lovaglást. *Kisfiús mosollyal az arcán húzza magához a lányt.* - Persze ha nem akarod, akkor itt sem vagyok és felnyergelem Vétkest.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio meglehetősen félszeg, nehezen találja magát fel társaságban, talán ezért is kerüli a társaságot, szociális érzéke igen fejletlen, ezért is nem engedi érzelmeit az arcára ülni, ezért ritka az is, hogy mosolyogjon. Ha mégis mosolyog, akkor mosolyából is árad a félszegség, illetve mindig van benne valami, amitől vonásai határozottan kisfiúsak. Ezúttal azonban a mosolya az a fajta boldog-mosoly, mikor ez a szemén is látszik, ráadásul nem is kellett ehhez sok, csupán annyi, hogy Nava rábólintson a lovaglásra. Nem sokszor érez ilyesmit, általában kerüli is a helyzeteket, hogy hasonló dolgok eshessenek meg vele. ~Fenébe kislány, túl nagy hatással vagy rám.~ Pár pillanatig a lányt nézi.*
- Gyönyörű vagy. *Bukik ki belőle a vallomás.* - Szóval igen. Ja. Szerencsések. ~Csak én vagyok ennyire szerencsétlen. Szedd már össze magad, Tizio!~ Hogy velem? Hát azt hiszem, hogy semmi. A családi üzletnek annyi. Az összes raktárunkat kifosztották. Persze a nénémmel még felvehetnénk a kapcsolatot, de nem akarjuk. ~Mennyi szarságba rángatta bele apánkat.~ Egyelőre úgy tűnik, hogy ő sem velünk. Szóval gyapjastevét fésülgetek és állatkákat horgolok. ~Két betépés között.~ Talán valami növényt is termesztek. ~Ördögvigyort.~ *Hangja ugyan színtelen, de mégis kihallani belőlük némi letargiát.* - A fenébe is, én a számokat szeretem, ahhoz értek, de itt. *Mutatóujjával a föld felé bök.* Nincs egy kibaszott szám se. *Indulatot és elkeseredettséget érez, de hangjában ezeknek nyoma sincsen.* - Elnézést. *Ezúttal ő szorítja meg a lány kezét, hogy ezzel is bocsánatot kérjen a száján kiszaladt trágárság miatt. ~Nem te tehetsz róla, nem veled kéne így beszélnem.~ Elhúzza a száját a saját meggondolatlansága miatt, nem kéne a lányok elvernie a port, hiszen ő csak érdeklődik a hogyléte felől.* - Sajnálom. Azt hiszem, hogy túl kedves vagy velem, én meg nem vagyok ehhez hozzászokva. ~Mert egy sérült, nyomorult állat vagyok, aki az út mellett, egy kopasz bokor alján vacog.~ *Fejét rázza, saját maga és a lány miatt is, aki ennyire tiltakozik az ellen, hogy kapjon valamit.*
- Nézd, a múltkor azt mondtam, hogy nem ígérhetek semmit. Pedig elhiheted, hogy szeretnék. ~Baszd, Tizio, mindjárt szerelmet is vallhatsz.~ Szeretnék neked ajándékokat adni. Azt hiszem, hogy nem kaptál életedben elég ajándékot, azért tiltakozol ennyire. De ha ennyire nem akarod, akkor bármennyire is szeretném, majd visszafogom magam. *Teljesen komolyan beszél, rezzenéstelen arcából világosan kiolvasható szokásos komolysága, újfent hátranéz a válla fölött, tekintete a szelencét keresi, jól esne most egy szippantás.*
- Nem azzal támogatsz valakit a legjobban, ha bólogatsz minden butaságához. Én nem akarok bólogatni neki. Nagyon szeretem, az egyetlen húgom, de sokszor az agyamra megy, mikor nem látja be a saját butaságait. *Ez nem azt jelenti, hogy Tizionak nincsenek meg a maga butaságai, amikről ugyanolyan konok módon nem vesz tudomást, mint Ephemia a magáéiról.* - Az én húgom, az én felelősségem. De legyen neked igazad, és ne legyen vele gond. *Csupa jókat tud csak Ephemiának kívánni, annak ellenére is, hogy rendszerint csúnyán viselkednek egymással.*
- Mindenben nem. Sőt, nagyon sok dologban tehetségtelen vagyok. ~A női lélek például, na azt sosem fogom megérteni.~ *Újra félszeg mosollyal néz a lányra.*
- Nem lesz gond. Ephemia földje és háza. Nászajándék Kagan Thargodartól. *Magyarázza meg, miközben úgy haladnak befelé, hogy a szelence a verandán marad, noha Tizio vet rá egy pillantást.* - Most csak én lakom itt. Briwal lábadozik, Ephemia is odafenn van a hegyen. *Magyarázza miközben kinyitja a bejárati ajtót, hogy előre engedje a lányt. Nava egy tágas hallban találhatja magát, amiből az egyik ajtó az ebédlőbe, míg a másik a társalgóba vezet, ők most a társalgó felé mennek, ahonnan egy folyosón át Tizio hálószobájába jutnak. A berendezés egyszerű, van benne egy jókora ágy, méretes szekrénnyel és komóddal. Látszik a helyiségen, hogy laknak benne, a függöny félig kihúzva, az ágyból, mintha most szállt volna ki a szoba tulajdonosa, a nyitott szekrényajtón a férfi lovaglókabátja, a szekrény polcain gondos rendben az ingek, a nyakkendők, egyéb ruhaneműk. Ezzel a renddel szöges ellentétben áll a szoba egyik sarkába leszórt szennyes kupac.*
- Kicsit kupleráj van, de nem vettem még rá magam a mosásra. Majd ha már nem lesz mit felvenni. ~És életemben nem mostam még.~ Csak az én ruháimból tudok adni. A nadrág szárát kicsit fel kell hajtani, meg az ing ujját, meg derékban is keskenyebb vagy nálam, de van itt öv is. *Míg beszél, addig elővesz mindent, ami kell, hogy aztán az egész kupacot a lány kezébe adja.* - De tudod arra gondoltam, nézd el nekem kérlek, férfi vagyok, szóval ha már te úgyis levetkőzöl, akkor levetkőznék én is és kicsit elhalasztanánk a lovaglást. *Kisfiús mosollyal az arcán húzza magához a lányt.* - Persze ha nem akarod, akkor itt sem vagyok és felnyergelem Vétkest.
2195. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 12:46:29
Üzenet elküldve: 2019-03-23 12:46:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Egy pillanatig habozik, de végül alig észrevehetően bólint egyet*
- Rendben! *megy bele abba, hogy kipróbálja, milyen is lehet a ló hátán ülni, egy végső pillantás az állat nagy, értelmes szemébe pedig végképp eloszlatja az aggályait. ~Nem lesz baj!~ győzködi magát, míg teljesen meg nem nyugszik*
- Ez igazán rendes tőled! Szerencsések, hogy ilyen jó gazdájuk van! *mosolyog Tiziora, ahogy a többi gyapjasteve kerül szóba. ~Jó látni, hogy így törődsz velük!~ gondolja magában, hiszen az az állatokra tekintve is egyértelmű, hogy igazán jó soruk van, ami ezek szerint a férfinak köszönhető*
- Á, értem! *bólogat, hallva a többi testvér elfoglaltságait* És veled mi a helyzet? Meg a családi üzlettel? *érdeklődik tovább, mert bár úgy tűnik, rokonai egészen kezdenek beleilleszkedni az itteni életbe, az az érzése, Tizio továbbra sem igazán találja a helyét. ~Szép dolog az állatokkal foglalkozni, de elég ez neked?~ pillant tűnődve a férfira, kételkedve benne, hogy sokáig beérné ennyivel. Igazából azonban attól tart, ha túlzottan unatkozni kezd, megint olyan szerekhez nyúl majd, amikhez nem kéne, ennek pedig szeretné elejét venni, ha tudja, hiszen a meggondolatlan cselekedeteknek már így is mutatkoznak jelei*
- Nem, dehogy is! *rázza meg ijedten a fejét, a férfi hangszínéből ugyanis azt szűri le, tényleg képes lenne venni neki is egy gyapjastevét. ~Nem azért vagyok itt, hogy drága ajándékokkal halmozz el!~ gondolja magában szomorúan, majd kissé közelebb lépve halkan folytatja*
- Ígérd meg, hogy nem veszel semmit! *bár az ő hangja közel sem olyan határozott, sokkal inkább kérlelő, mégis bízik benne, hogy sikerül elérnie a kívánt hatást. Tekintete Tizioét keresi, hogy megbizonyosodhasson erről, és csak akkor húzódik visszább, ha ez sikerült*
- Nem is rossz ötlet... *mereng magában mosolyogva, ahogy elképzeli, hogy nézne ki egy horgolt állatka. ~Talán még aranyosabb, mint az igazi~ kuncog magában, a hangulat azonban hirtelen sokkal komorabbá válik. Az újabb vállrándításnál nem bírja megállni, hogy ne fogja meg Tizio karját, így próbálva rábírni, hogy beszéljen inkább, miközben már ő is nyitná a száját, hogy mondjon valamit, ám végül meggondolja magát és elengedi a férfit. Bár sajnálja ugyan, hogy nem szeretne beszélni, nem fogja olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, így hagyja, hogy inkább másra terelődjön a szó*
- Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű ennyi fiútestvér mellett felnőnie. *igyekszik védeni Ephemia viselkedését, hiszen az az érzése, egyedüli lányként, anya nélkül igazán nem lehetett egyszerű élete Ephemiának az atyai házban* Szerintem csak azt szeretné, ha mellette lennétek és támogatnátok kicsit! *mosolyodik el a további magyarázat hallatán. ~Hagyd, hadd kövesse el a saját hibáit! Csak abból tanul az ember! Ha mindenre azt mondod neki, hogy nem szabad, azzal csak azt éred el, hogy meg fog gyűlölni!~ vélekedik magában, ám nem akar nagyon beleszólni a dologba, hiszen tudja, hogy Tizio sokkal jobban ismeri nála a testvérét, és a nem éppen kedves szavak is mély, őszinte szeretetet takarnak*
- Nem lesz vele gond, hidd el! *mosolyodik el halványan, hiszen tapasztalatból tudja, a dackorszak a felnőtté válás velejárója. ~Kinél rövidebb, kinél hosszabb ideig tart, de egyszer csak Ephemia is kinövi majd!~ vélekedik magában, ám az ilyen irányú gondolatok hamar kitörlődnek a fejéből, ahogy megváltozik a hangulat*
- Azt mondom, hogy mindenben tehetséges vagy! *jegyzi meg nevetve egy lemondó fejcsóválás kíséretében, hiszen már belefáradt, hogy ellenkezzen az ilyen megjegyzések hallatán. ~Leginkább abban, hogyan zavarj össze teljesen... ~ sóhajt fel magában, hiszen már megint nincs egyetlen épkézláb gondolata sem. Csak akkor tisztul ki újra a feje, mikor már a ház felé haladnak*
- Biztos nem lesz gond belőle? *kérdezi aggódva, hiszen fogalma sincs, kinek a ruháit szeretné ráadni Tizio, de reméli, az illető sem fogja bánni* Egyáltalán, hol is vagyunk pontosan? *bukik ki belőle a kérdés, hiszen legjobb tudomása szerint a család tagjai menekültként érkeztek ide, mindenféle föld és ház nélkül, a mostani helyzetükről pedig csak halvány sejtései vannak.*
*Egy pillanatig habozik, de végül alig észrevehetően bólint egyet*
- Rendben! *megy bele abba, hogy kipróbálja, milyen is lehet a ló hátán ülni, egy végső pillantás az állat nagy, értelmes szemébe pedig végképp eloszlatja az aggályait. ~Nem lesz baj!~ győzködi magát, míg teljesen meg nem nyugszik*
- Ez igazán rendes tőled! Szerencsések, hogy ilyen jó gazdájuk van! *mosolyog Tiziora, ahogy a többi gyapjasteve kerül szóba. ~Jó látni, hogy így törődsz velük!~ gondolja magában, hiszen az az állatokra tekintve is egyértelmű, hogy igazán jó soruk van, ami ezek szerint a férfinak köszönhető*
- Á, értem! *bólogat, hallva a többi testvér elfoglaltságait* És veled mi a helyzet? Meg a családi üzlettel? *érdeklődik tovább, mert bár úgy tűnik, rokonai egészen kezdenek beleilleszkedni az itteni életbe, az az érzése, Tizio továbbra sem igazán találja a helyét. ~Szép dolog az állatokkal foglalkozni, de elég ez neked?~ pillant tűnődve a férfira, kételkedve benne, hogy sokáig beérné ennyivel. Igazából azonban attól tart, ha túlzottan unatkozni kezd, megint olyan szerekhez nyúl majd, amikhez nem kéne, ennek pedig szeretné elejét venni, ha tudja, hiszen a meggondolatlan cselekedeteknek már így is mutatkoznak jelei*
- Nem, dehogy is! *rázza meg ijedten a fejét, a férfi hangszínéből ugyanis azt szűri le, tényleg képes lenne venni neki is egy gyapjastevét. ~Nem azért vagyok itt, hogy drága ajándékokkal halmozz el!~ gondolja magában szomorúan, majd kissé közelebb lépve halkan folytatja*
- Ígérd meg, hogy nem veszel semmit! *bár az ő hangja közel sem olyan határozott, sokkal inkább kérlelő, mégis bízik benne, hogy sikerül elérnie a kívánt hatást. Tekintete Tizioét keresi, hogy megbizonyosodhasson erről, és csak akkor húzódik visszább, ha ez sikerült*
- Nem is rossz ötlet... *mereng magában mosolyogva, ahogy elképzeli, hogy nézne ki egy horgolt állatka. ~Talán még aranyosabb, mint az igazi~ kuncog magában, a hangulat azonban hirtelen sokkal komorabbá válik. Az újabb vállrándításnál nem bírja megállni, hogy ne fogja meg Tizio karját, így próbálva rábírni, hogy beszéljen inkább, miközben már ő is nyitná a száját, hogy mondjon valamit, ám végül meggondolja magát és elengedi a férfit. Bár sajnálja ugyan, hogy nem szeretne beszélni, nem fogja olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, így hagyja, hogy inkább másra terelődjön a szó*
- Biztos vagyok benne, hogy nem lehetett könnyű ennyi fiútestvér mellett felnőnie. *igyekszik védeni Ephemia viselkedését, hiszen az az érzése, egyedüli lányként, anya nélkül igazán nem lehetett egyszerű élete Ephemiának az atyai házban* Szerintem csak azt szeretné, ha mellette lennétek és támogatnátok kicsit! *mosolyodik el a további magyarázat hallatán. ~Hagyd, hadd kövesse el a saját hibáit! Csak abból tanul az ember! Ha mindenre azt mondod neki, hogy nem szabad, azzal csak azt éred el, hogy meg fog gyűlölni!~ vélekedik magában, ám nem akar nagyon beleszólni a dologba, hiszen tudja, hogy Tizio sokkal jobban ismeri nála a testvérét, és a nem éppen kedves szavak is mély, őszinte szeretetet takarnak*
- Nem lesz vele gond, hidd el! *mosolyodik el halványan, hiszen tapasztalatból tudja, a dackorszak a felnőtté válás velejárója. ~Kinél rövidebb, kinél hosszabb ideig tart, de egyszer csak Ephemia is kinövi majd!~ vélekedik magában, ám az ilyen irányú gondolatok hamar kitörlődnek a fejéből, ahogy megváltozik a hangulat*
- Azt mondom, hogy mindenben tehetséges vagy! *jegyzi meg nevetve egy lemondó fejcsóválás kíséretében, hiszen már belefáradt, hogy ellenkezzen az ilyen megjegyzések hallatán. ~Leginkább abban, hogyan zavarj össze teljesen... ~ sóhajt fel magában, hiszen már megint nincs egyetlen épkézláb gondolata sem. Csak akkor tisztul ki újra a feje, mikor már a ház felé haladnak*
- Biztos nem lesz gond belőle? *kérdezi aggódva, hiszen fogalma sincs, kinek a ruháit szeretné ráadni Tizio, de reméli, az illető sem fogja bánni* Egyáltalán, hol is vagyunk pontosan? *bukik ki belőle a kérdés, hiszen legjobb tudomása szerint a család tagjai menekültként érkeztek ide, mindenféle föld és ház nélkül, a mostani helyzetükről pedig csak halvány sejtései vannak.*
2194. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:28:58
Üzenet elküldve: 2019-03-23 08:28:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Akár most is. Persze csak ha szeretnéd. Neki nincs ellenére. *Biccent fejével Vétkes felé, akin határozottan mutatkoznak a féltékenység jelei, hiszen nem szokta meg, hogy a társasága helyett gazdája egy kétlábút válasszon, Tizio viszont ismeri az állatot, ezért simogatja a pofáját, míg a lány zavarát elengedi a füle mellett, nem akarja kínozni azzal, hogy tovább feszegeti.*
- Áh vannak dolgok, amiket nem intéztetnék mással, ez pont olyan. ~De a ruhám moshatná más, vagy a reggelim is megcsinálhatná.~ Az állataim az én gondom. Jobban mondva ezek Ephemia állatai, de egy darabig úgyis mással lesz elfoglalva. ~Kicsit sok a vemhes nőstény a környéken.~ Szóval az enyémek, átmenetileg. Briwal gondolom, hogy nem akar szórakozni velük. De különben is, neki a kancellár ajánlott munkát. ~Olyat amit Briwal nem kedvel annyira.~ *Elnézi Zsalmát, aki tulajdonképpen olyan rusnya, hogy az már cuki, a kicsinye is biztosan az lesz.* - Ha Ephemia elődugta az orrát a szobájából, akkor megkonzultálom vele. *Húga beleegyezése, de legalább az értesítése nélkül nem fogja lehozni az állatokat ide a birtokra, noha tudja, hogy a tágas karámban sokkal jobb helyük lenne, mint odafent az istállóban.* - Akkor ez eldőlt. ~Kapsz egyet és itt tartod nálunk és ha miattam nem, hát miatta jössz majd.~ *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, legutóbb ugyan azt mondta, hogy nem tud semmit ígérni a lánynak, de ha jobban belegondol, akkor a házasságon kívül bármit megígérhet és be is tud bármit tartani és bármit nagyon szívesen ad és szívesen tart be.* - Mint a birkáé. Lesz belőle meleg sapkád, sálad, stólád, amit csak akarsz. Horgolsz belőle pici gyapjastevéket.
*Mikor Nava mélyen a szemébe néz, akkor nem is igen tud koncentrálni annak mondandójára, akaratlanul is a szájára pillant, mert megcsókolni akarja, nem lelki életet élni, meg a bűntudat egy nagyon irracionális érzés, az eszével tudja, hogy ostobaság önmagát ostoroznia, de mégsem tudja erről meggyőzni magát, Nava sem tudja, így csak egy vállrándítás a válasz.*
- Ephemia egy szertelen lány, dacból cselekszik, mindenáron ellentmondva annak, ami a helyes vagy a logikus lenne. Hányszor összetörte apánk szívét ezzel. ~Ami már eleve összetört, mikor megözvegyült.~ De talán kinő lassan ebből a szertelenségből. Remélem. Vagy Briwal szíve is meghasad. *A szoborrá válásra bólint, valóban elképesztő. ~Az a legelképesztőbb, hogy képes volt ezt tenni a húgommal.~* - Remélem, hogy nem lesz olyan, mint régen. Idegesítő kis vakarcs volt. Az állandó daccal. És mindig valahol máshol akart lenni, valaki más akart lenni. Talán most ez sikerül. *Tizio tényleg minden jó kíván Ephemiának, de nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyi ostobaságot követ el. ~A legnagyobb ostobaság, hogy hagyta magát felcsinálni.~
Mosolyog arra, hogy Nava szívesen találkozna testvéreivel, nagy kő gördül le a szívéről, hogy a lány ezt mondja, félt attól, hogy csak ő érez valami kötődésfélét a lány iránt.*
- Azt mondod, hogy tehetséges vagyok ebben is? *Halkan felnevet és elképzeli önmagát, ahogyan féltérden állva verset szaval a lány erkélye alatt. ~Van egyáltalán erkélyed?~* - Gyere, adok ruhát és míg átöltözöl, addig felnyergelem. ~Vagy közbeiktatunk egy szeretkezést.~ *A lány kezét fogva elindul a ház irányába.*
- Akár most is. Persze csak ha szeretnéd. Neki nincs ellenére. *Biccent fejével Vétkes felé, akin határozottan mutatkoznak a féltékenység jelei, hiszen nem szokta meg, hogy a társasága helyett gazdája egy kétlábút válasszon, Tizio viszont ismeri az állatot, ezért simogatja a pofáját, míg a lány zavarát elengedi a füle mellett, nem akarja kínozni azzal, hogy tovább feszegeti.*
- Áh vannak dolgok, amiket nem intéztetnék mással, ez pont olyan. ~De a ruhám moshatná más, vagy a reggelim is megcsinálhatná.~ Az állataim az én gondom. Jobban mondva ezek Ephemia állatai, de egy darabig úgyis mással lesz elfoglalva. ~Kicsit sok a vemhes nőstény a környéken.~ Szóval az enyémek, átmenetileg. Briwal gondolom, hogy nem akar szórakozni velük. De különben is, neki a kancellár ajánlott munkát. ~Olyat amit Briwal nem kedvel annyira.~ *Elnézi Zsalmát, aki tulajdonképpen olyan rusnya, hogy az már cuki, a kicsinye is biztosan az lesz.* - Ha Ephemia elődugta az orrát a szobájából, akkor megkonzultálom vele. *Húga beleegyezése, de legalább az értesítése nélkül nem fogja lehozni az állatokat ide a birtokra, noha tudja, hogy a tágas karámban sokkal jobb helyük lenne, mint odafent az istállóban.* - Akkor ez eldőlt. ~Kapsz egyet és itt tartod nálunk és ha miattam nem, hát miatta jössz majd.~ *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, legutóbb ugyan azt mondta, hogy nem tud semmit ígérni a lánynak, de ha jobban belegondol, akkor a házasságon kívül bármit megígérhet és be is tud bármit tartani és bármit nagyon szívesen ad és szívesen tart be.* - Mint a birkáé. Lesz belőle meleg sapkád, sálad, stólád, amit csak akarsz. Horgolsz belőle pici gyapjastevéket.
*Mikor Nava mélyen a szemébe néz, akkor nem is igen tud koncentrálni annak mondandójára, akaratlanul is a szájára pillant, mert megcsókolni akarja, nem lelki életet élni, meg a bűntudat egy nagyon irracionális érzés, az eszével tudja, hogy ostobaság önmagát ostoroznia, de mégsem tudja erről meggyőzni magát, Nava sem tudja, így csak egy vállrándítás a válasz.*
- Ephemia egy szertelen lány, dacból cselekszik, mindenáron ellentmondva annak, ami a helyes vagy a logikus lenne. Hányszor összetörte apánk szívét ezzel. ~Ami már eleve összetört, mikor megözvegyült.~ De talán kinő lassan ebből a szertelenségből. Remélem. Vagy Briwal szíve is meghasad. *A szoborrá válásra bólint, valóban elképesztő. ~Az a legelképesztőbb, hogy képes volt ezt tenni a húgommal.~* - Remélem, hogy nem lesz olyan, mint régen. Idegesítő kis vakarcs volt. Az állandó daccal. És mindig valahol máshol akart lenni, valaki más akart lenni. Talán most ez sikerül. *Tizio tényleg minden jó kíván Ephemiának, de nem tud szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyi ostobaságot követ el. ~A legnagyobb ostobaság, hogy hagyta magát felcsinálni.~
Mosolyog arra, hogy Nava szívesen találkozna testvéreivel, nagy kő gördül le a szívéről, hogy a lány ezt mondja, félt attól, hogy csak ő érez valami kötődésfélét a lány iránt.*
- Azt mondod, hogy tehetséges vagyok ebben is? *Halkan felnevet és elképzeli önmagát, ahogyan féltérden állva verset szaval a lány erkélye alatt. ~Van egyáltalán erkélyed?~* - Gyere, adok ruhát és míg átöltözöl, addig felnyergelem. ~Vagy közbeiktatunk egy szeretkezést.~ *A lány kezét fogva elindul a ház irányába.*
2193. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-23 00:50:16
Üzenet elküldve: 2019-03-23 00:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Micsoda? Most? *pislog meglepetten a váratlan ajánlatra* Nem is tudom... *bizonytalanodik el kissé, hiszen egyrészt bár már kezd összebarátkozni a lóval, attól még mindig fél kissé, hogy a hátára üljön, másrészt meg nem szeretne kellemetlenséget okozni azzal, hogy új ruhát kelljen keresni a számára. Azonban az állatra pillantva furcsamód kíváncsiság is vegyül érzelmei közé, vajon milyen lehet olyan magasból szemlélni a világot. Az almák viszont hamar elterelik a figyelmét erről a kérdésről, csak hogy rájöjjön arra, okosabb lesz, ha jobban megválogatja a szavait*
- Nem. Vagyis igen. Vagyis... *zavarodik bele teljesen az egészbe. ~Vagyis az is elég, hogy itt vagy!~ gondolja magában, elvörösödve. Csak akkor könnyebbül meg, mikor másra terelődik a szó*
- Biztos ki lehet fogni olyan időpontot, amikor kevesebben vannak arrafelé. *érvel, bár el kell ismerni, nem sokat jár oda, így csak feltételezései vannak ezen a téren* De akár meg is kérhetnél valakit, hogy hozza le őket! *ajánl egy másik megoldást, hiszen minél tovább néz a gyapjas jószágra, annál inkább az az érzése, magányos lehet itt egyedül szegény. Bár abban is lehet valami, amit Tizio mond*
- Azért biztos örülne, ha lenne kivel együtt legelésznie... és ha nem lenne egyedül, mikor megszületik a pici! *vándorol pillantása az állat szépen gömbölyödő hasára*
- Egész jól hangzik! Fésülgethetnénk őket együtt! *mosolyodik el a férfi lelkesedése hallatán, ahogy az állatokról beszél. Persze továbbra is hevesen tiltakozik még a gondolat ellen is, hogy saját gyapjas tevéje legyen, az elképzelt jelenet örömmel tölti el, ahogy az is, míg Tizio magyarázatát hallgatja. Nem igazán ismeri ezeket az állatokat, vagy hogy mire lehet használni őket, de szívesen tud meg többet erről a témáról*
- Ugyan, biztos csak az szeretné, ha vele is foglalkoznál kicsit! *neveti el magát, ahogy a ló kerül szóba*
- Látszik rajta! *pillant újra a tevére, magában megállapítva, nem véletlen kapta a gyapjas nevet* És utána mire lehet felhasználni a gyapjukat? Ugyanúgy lehet dolgozni vele, mint a birkáéval? *érdeklődik tovább, magában azon tűnődve, vajon tapintásra mennyiben tér el egymástól a kettő és ezt hogyan lehet a feldolgozás során a legjobban kihasználni. A kellemesen békés hangulat azonban hamarosan sokkal szomorúbbra fordul*
- Nem tudhattad, hogy mi fog történni! *igyekszik efelől rögtön biztosítani a férfit* Nem a te hibád, ami a bátyáddal történt! *néz határozottan Tizio szemébe, így próbálva nyomatékosítani benne, hogy ne hibáztassa magát a múltbeli tragédiák miatt. ~Nem te tartottad őt fogva, nem te kínoztad őt hetekig. Ne kínozd magad ilyen gondolatokkal!~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár közel sem biztos benne, vajon eljut-e mondanivalójának lényege Tiziohoz. Ephemia esetében azonban már nem tud ilyen határozott kijelentéseket tenni, hiszen nem ismeri a pontos részleteket*
- Biztos vagyok benne, hogy Ephemia tudta, mit csinál. Ha csak fele olyan makacs, mint a bátyjai, akkor úgyse tudtátok volna lebeszélni semmiről! *mosolyodik el halványan* Az idő pedig minden sebet begyógyít, előbb-utóbb rendbe fog jönni! *igyekszik lelket önteni a férfiba, őszintén remélve, hogy szavainak lesz valami hatása. ~Gondolj inkább a jövőre és hogy hogyan lehetne jobbá tenni!~ vélekedik magában, kíváncsian követve Tizio pillantását, bár nem tud rájönni, mi vonta hirtelen magára a figyelmét. Az övét azonban határozottan a szoborráválás köti le, még ha a körülmények homályosak is*
- Elképesztő! *suttogja inkább csak magának, hisz ezelőtt még sohase hallott róla, hogy ilyesmi lehetséges lenne. Azonban érzi, hogy ez most nem a megfelelő alkalom a tudományos elmélkedésre*
- Erre sosincs jó pillanat... de légy vele elnéző és kedves! Úgy tudsz neki a legtöbbet segíteni, hogy mihamarabb olyan legyen, mint régen! *jegyzi meg nagy bölcsen, bár nem tudja, mennyire van szüksége Tizionak a tanácsaira vagy mennyire tud egyáltalán jó tanácsokat adni, hiszen fogalma sincs, milyen lehet, ha valakinek van egy testvére, mégis az a véleménye, bármi történt is, azt helyre lehet hozni és Ephemia is jobb kedvre derül majd, ha megszületik a gyermeke. A nemtörődöm vállrándítástól azonban furcsa fájdalom nyilall belé, hiszen szívesen megtenne akármit, amivel segíthetne a férfin, támpontok nélkül azonban nincs könnyű helyzetben. A mosoly láttán viszont fellélegzik kicsit, így könnyedebb szívvel fordul a ló felé, nevetve etetve meg őt a maradék almával*
- Nagyon szívesen találkoznék velük! *erősíti meg újra korábbi szavait, hiszen az az érzése, ez fontos Tizionak. Nem sokkal később azonban meglepődve látja, hogy kivételesen nem csak ő az egyetlen, aki zavarban van*
- Szerintem nagyon jól csinálod! *jegyzi meg fülig vörösödve, miközben határozottan az az érzése, hogy ha kettejük közül valaki ostobaságokat beszél, akkor az nem Tizio. Aggodalmai azonban hamar elpárolognak, ahogy a másik ajkait érzi a sajátján, csak hogy aztán szinte ugyanolyan hirtelen húzódjon el kissé, mikor még valaki közeledését is megérzi. Kell neki egy pillanat, míg felfogja, mi is történt pontosan, majd nevetve pillant a kíváncsi hátasra, aki úgy tűnik, több figyelmet szeretne. Az eredmény azonban csak annyi lesz, hogy Tizionak hála még messzebb kerül tőlük, míg ő készségesen simul hozzá, hogy ott folytassák, ahol félbeszakították őket.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.23 00:57:40
- Micsoda? Most? *pislog meglepetten a váratlan ajánlatra* Nem is tudom... *bizonytalanodik el kissé, hiszen egyrészt bár már kezd összebarátkozni a lóval, attól még mindig fél kissé, hogy a hátára üljön, másrészt meg nem szeretne kellemetlenséget okozni azzal, hogy új ruhát kelljen keresni a számára. Azonban az állatra pillantva furcsamód kíváncsiság is vegyül érzelmei közé, vajon milyen lehet olyan magasból szemlélni a világot. Az almák viszont hamar elterelik a figyelmét erről a kérdésről, csak hogy rájöjjön arra, okosabb lesz, ha jobban megválogatja a szavait*
- Nem. Vagyis igen. Vagyis... *zavarodik bele teljesen az egészbe. ~Vagyis az is elég, hogy itt vagy!~ gondolja magában, elvörösödve. Csak akkor könnyebbül meg, mikor másra terelődik a szó*
- Biztos ki lehet fogni olyan időpontot, amikor kevesebben vannak arrafelé. *érvel, bár el kell ismerni, nem sokat jár oda, így csak feltételezései vannak ezen a téren* De akár meg is kérhetnél valakit, hogy hozza le őket! *ajánl egy másik megoldást, hiszen minél tovább néz a gyapjas jószágra, annál inkább az az érzése, magányos lehet itt egyedül szegény. Bár abban is lehet valami, amit Tizio mond*
- Azért biztos örülne, ha lenne kivel együtt legelésznie... és ha nem lenne egyedül, mikor megszületik a pici! *vándorol pillantása az állat szépen gömbölyödő hasára*
- Egész jól hangzik! Fésülgethetnénk őket együtt! *mosolyodik el a férfi lelkesedése hallatán, ahogy az állatokról beszél. Persze továbbra is hevesen tiltakozik még a gondolat ellen is, hogy saját gyapjas tevéje legyen, az elképzelt jelenet örömmel tölti el, ahogy az is, míg Tizio magyarázatát hallgatja. Nem igazán ismeri ezeket az állatokat, vagy hogy mire lehet használni őket, de szívesen tud meg többet erről a témáról*
- Ugyan, biztos csak az szeretné, ha vele is foglalkoznál kicsit! *neveti el magát, ahogy a ló kerül szóba*
- Látszik rajta! *pillant újra a tevére, magában megállapítva, nem véletlen kapta a gyapjas nevet* És utána mire lehet felhasználni a gyapjukat? Ugyanúgy lehet dolgozni vele, mint a birkáéval? *érdeklődik tovább, magában azon tűnődve, vajon tapintásra mennyiben tér el egymástól a kettő és ezt hogyan lehet a feldolgozás során a legjobban kihasználni. A kellemesen békés hangulat azonban hamarosan sokkal szomorúbbra fordul*
- Nem tudhattad, hogy mi fog történni! *igyekszik efelől rögtön biztosítani a férfit* Nem a te hibád, ami a bátyáddal történt! *néz határozottan Tizio szemébe, így próbálva nyomatékosítani benne, hogy ne hibáztassa magát a múltbeli tragédiák miatt. ~Nem te tartottad őt fogva, nem te kínoztad őt hetekig. Ne kínozd magad ilyen gondolatokkal!~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár közel sem biztos benne, vajon eljut-e mondanivalójának lényege Tiziohoz. Ephemia esetében azonban már nem tud ilyen határozott kijelentéseket tenni, hiszen nem ismeri a pontos részleteket*
- Biztos vagyok benne, hogy Ephemia tudta, mit csinál. Ha csak fele olyan makacs, mint a bátyjai, akkor úgyse tudtátok volna lebeszélni semmiről! *mosolyodik el halványan* Az idő pedig minden sebet begyógyít, előbb-utóbb rendbe fog jönni! *igyekszik lelket önteni a férfiba, őszintén remélve, hogy szavainak lesz valami hatása. ~Gondolj inkább a jövőre és hogy hogyan lehetne jobbá tenni!~ vélekedik magában, kíváncsian követve Tizio pillantását, bár nem tud rájönni, mi vonta hirtelen magára a figyelmét. Az övét azonban határozottan a szoborráválás köti le, még ha a körülmények homályosak is*
- Elképesztő! *suttogja inkább csak magának, hisz ezelőtt még sohase hallott róla, hogy ilyesmi lehetséges lenne. Azonban érzi, hogy ez most nem a megfelelő alkalom a tudományos elmélkedésre*
- Erre sosincs jó pillanat... de légy vele elnéző és kedves! Úgy tudsz neki a legtöbbet segíteni, hogy mihamarabb olyan legyen, mint régen! *jegyzi meg nagy bölcsen, bár nem tudja, mennyire van szüksége Tizionak a tanácsaira vagy mennyire tud egyáltalán jó tanácsokat adni, hiszen fogalma sincs, milyen lehet, ha valakinek van egy testvére, mégis az a véleménye, bármi történt is, azt helyre lehet hozni és Ephemia is jobb kedvre derül majd, ha megszületik a gyermeke. A nemtörődöm vállrándítástól azonban furcsa fájdalom nyilall belé, hiszen szívesen megtenne akármit, amivel segíthetne a férfin, támpontok nélkül azonban nincs könnyű helyzetben. A mosoly láttán viszont fellélegzik kicsit, így könnyedebb szívvel fordul a ló felé, nevetve etetve meg őt a maradék almával*
- Nagyon szívesen találkoznék velük! *erősíti meg újra korábbi szavait, hiszen az az érzése, ez fontos Tizionak. Nem sokkal később azonban meglepődve látja, hogy kivételesen nem csak ő az egyetlen, aki zavarban van*
- Szerintem nagyon jól csinálod! *jegyzi meg fülig vörösödve, miközben határozottan az az érzése, hogy ha kettejük közül valaki ostobaságokat beszél, akkor az nem Tizio. Aggodalmai azonban hamar elpárolognak, ahogy a másik ajkait érzi a sajátján, csak hogy aztán szinte ugyanolyan hirtelen húzódjon el kissé, mikor még valaki közeledését is megérzi. Kell neki egy pillanat, míg felfogja, mi is történt pontosan, majd nevetve pillant a kíváncsi hátasra, aki úgy tűnik, több figyelmet szeretne. Az eredmény azonban csak annyi lesz, hogy Tizionak hála még messzebb kerül tőlük, míg ő készségesen simul hozzá, hogy ott folytassák, ahol félbeszakították őket.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.23 00:57:40
2192. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:01:53
Üzenet elküldve: 2019-03-22 19:01:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
//Zárás//
*Ahogy az ork ló vásárlási terveit hallgatja lát benne fantáziát. Nem mintha nem tudott volna lovat venni, de eddig eszébe se jutott a dolog. Viszont előbb harapna a szájára, mintsem rákérdezzen. Noha a férfi egy fűszálat se tett keresztbe ellenük, sőt inkább segített. De ezt a részt most nem firtatja. Elmúlt a bizsergés, talán csak a szokatlan események húzták fel. Amint a többiek is kilépnek és a lovak bemutatására is sor kerül, kicsit kiakad, noha nem tervezte, de tényleg tartani fogja a szavát ennek az embernek.*
-Magunkra vagy rá? *Bök Wagzal felé. Mert ugye ő került a baj rossz végére. Az hogy ki miatt mélységes csend övezi.* De igyekszünk nem bajba sodródni, és még egyszer köszönünk mindent.
*Ahogy a lovát nézi előre tart a dologtól, mert ha olyan hebrencs, mint ő akkor sok zűrbe fognak keveredni. Elnevezni még nem tudja, de igyekszik ötletelni rajta. Kezét először a ló orrához tartja, hogy az megszaglássza és elfogadja őt. Azután végig simít az orrán, miközben mellé lép, és mondhatni suttog neki ő is. Amikor a nyereghez ér nem sokat teketóriázik, de nem is sieti el. Fellendül a ló hátára. Szokva a dolgot, hogy ezután hátason fog utazni, na meg némi könnyet is elejt a dolog miatt hisz elég rég volt, már hogy lovagolt. Az izmai sírni fognak az új megterheléstől. Ez kicsit mosolyra is készteti.*
-Sokáig fogunk még galambot játszani, vagy még ma visszaérünk a kikötőbe?
//Zárás//
*Ahogy az ork ló vásárlási terveit hallgatja lát benne fantáziát. Nem mintha nem tudott volna lovat venni, de eddig eszébe se jutott a dolog. Viszont előbb harapna a szájára, mintsem rákérdezzen. Noha a férfi egy fűszálat se tett keresztbe ellenük, sőt inkább segített. De ezt a részt most nem firtatja. Elmúlt a bizsergés, talán csak a szokatlan események húzták fel. Amint a többiek is kilépnek és a lovak bemutatására is sor kerül, kicsit kiakad, noha nem tervezte, de tényleg tartani fogja a szavát ennek az embernek.*
-Magunkra vagy rá? *Bök Wagzal felé. Mert ugye ő került a baj rossz végére. Az hogy ki miatt mélységes csend övezi.* De igyekszünk nem bajba sodródni, és még egyszer köszönünk mindent.
*Ahogy a lovát nézi előre tart a dologtól, mert ha olyan hebrencs, mint ő akkor sok zűrbe fognak keveredni. Elnevezni még nem tudja, de igyekszik ötletelni rajta. Kezét először a ló orrához tartja, hogy az megszaglássza és elfogadja őt. Azután végig simít az orrán, miközben mellé lép, és mondhatni suttog neki ő is. Amikor a nyereghez ér nem sokat teketóriázik, de nem is sieti el. Fellendül a ló hátára. Szokva a dolgot, hogy ezután hátason fog utazni, na meg némi könnyet is elejt a dolog miatt hisz elég rég volt, már hogy lovagolt. Az izmai sírni fognak az új megterheléstől. Ez kicsit mosolyra is készteti.*
-Sokáig fogunk még galambot játszani, vagy még ma visszaérünk a kikötőbe?
2191. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:29:38
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:29:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
-Hát, az anyaság a legnagyobb és legfontosabb munka egy nő életében, szóval tényleg jobb, ha arra figyel! *Mosolyog Learon és egy sóvár mosollyal gondol arra, hogy milyen jó lenne, ha neki is lenne egy gyermeke. Aztán Prexire gondol, meg a két Fortas gyerekre és mosolya megváltozik. Sokkal egyszerűbb lesz.* ~Megvannak nekem a magam gyerekei, nem szükséges egy vérszerinti is!~ *A Kancellár témája sokkal kevésbé kedves a szívének, de azért igyekszik segíteni mindenben a férfinak. Learonnak Briwal családját illetően megváltozott a véleménye eléggé. Azelőtt köpött volna az ilyen nemesekre, de látva, hogy ők is jóravaló emberek, kissé visszahozta a bizalmát a világba.* ~Talán a lázadásra sem lett volna szükség, ha a kasztok ismernék és megértenék egymást!~ *Gondolkodik ekképpen amikor a férfi sérüléseiről esik szó.*
-Igen, hallottam, hogy többedmagával kivívta a nép körében is a gyógyító nevet. Pedig azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy ért az orvosláshoz. A jó Kancellár nekem is tud meglepetést okozni! *Neveti el magát Learon.*
-Nem messze! *Mutat egy nagy egyszintes és egy kisebb ház felé, ami már látható, de még nem teljesen tisztán.*
-Az ott az én birtokom eleje. *Azután nem messze tőle egy másikra.*
-Az meg ott az önöké! *Azzal megy tovább addig amíg az útkereszteződésbe nem ér. Az egyik az ő birtokára vezet a másik meg Briwalékhoz.*
-Akárhányszor elmegyek itt, azon gondolkodom, hogy kéne kirakjak ide egy táblát. *Vakargatja meg szakállát.*
-Nemrég keresett egy lány, aki mágiát szeretett volna tanulni tőlem és eltévedt. *Gondol vissza a kis vörös hajú lánykára és el is dönti magában, hogy otthon szépen készít egy kőtáblát rajta a Derin-birtokkal meg egy nyíllal.*
-Elkísérjem a házukig?
-Igen, hallottam, hogy többedmagával kivívta a nép körében is a gyógyító nevet. Pedig azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy ért az orvosláshoz. A jó Kancellár nekem is tud meglepetést okozni! *Neveti el magát Learon.*
-Nem messze! *Mutat egy nagy egyszintes és egy kisebb ház felé, ami már látható, de még nem teljesen tisztán.*
-Az ott az én birtokom eleje. *Azután nem messze tőle egy másikra.*
-Az meg ott az önöké! *Azzal megy tovább addig amíg az útkereszteződésbe nem ér. Az egyik az ő birtokára vezet a másik meg Briwalékhoz.*
-Akárhányszor elmegyek itt, azon gondolkodom, hogy kéne kirakjak ide egy táblát. *Vakargatja meg szakállát.*
-Nemrég keresett egy lány, aki mágiát szeretett volna tanulni tőlem és eltévedt. *Gondol vissza a kis vörös hajú lánykára és el is dönti magában, hogy otthon szépen készít egy kőtáblát rajta a Derin-birtokkal meg egy nyíllal.*
-Elkísérjem a házukig?
2190. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:22:29
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:22:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Akkor ezen sürgősen változtatni kell, hölgyem. Adok neked nadrágot meg inget. ~Milyen jól állna az is.~ Minek mennél két lábon, ha négy lábon is mehetsz? *Meg egyáltalán, az a szabadság, amit egy ló kínál, semmivel össze nem hasonlítható, illetve Tizio a legjobb barátaihoz sem kötődött soha annyira, mint Vétkeshez, de ő elég extrém, mert a szociális készségei a béka hátsója alatt vannak.*
- Tehát nem akarod, hogy szép piros almákkal lekenyerezzelek, vagy ezekkel is le vagy kenyerezve? *Kérdezi a lányra pillantva, aki szerinte túlságosan hevesen tiltakozik.* - De nem akarok felmenni, ott túl sokan vannak, nem szeretem ha sokan vannak egy helyen. *Megrántja a vállát, emlékei szerint első találkozásukkor is elmondta a lánynak, hogy őt a számok és a lovak sokkal jobban vonzzák, mint bármi más, teljesen antiszociális, mindig is az volt.* - Csak nehezen oldódnak a gátlásai. Ebben hasonlítunk. ~Csak ő nem tép be, hogy oldódni tudjon.~ De igazad van, rá kéne vennem magam az átköltöztetésükre. *Elmerengve nézi a kérődző jószágot.* - Pedig tarthatnád itt. Naponta meglátogatnád. Adnál neki valami cuki nevet. Fésülgetnéd. Én is fésülgetem Zsalmát. Vétkes pofáját látnád olyankor, röhög rajtam. Jó a gyapja egyébként, sokkal jobb, mint a birkáké. Nyár elején megnyírjuk őket és még cukibbak lesznek. *Némi lelkesedés vegyül a hangjába, ahogyan az állatokról beszél, könyvelésről nagyobb hévvel beszélne, de az sokkal jobban untatná a lányt. ~Lehet, hogy ez is untat?~ Zsalmáról most Navára néz, de csak egy pillanatra.*
- Persze, valóban erre kéne koncentrálni, de én csak arra tudok, hogy én akartam, hogy szétváljunk, ha nem erősködöm, akkor nem kellett volna elszenvedje ezt. ~Bár a helyében lehettem volna.~ Ephemia meg? Nem vigyáztunk rá eléggé. Mi tehetünk arról, hogy ebben a helyzetben van. Ha jobban figyeltünk volna rá még azelőtt... ~Akkor eleve nem szűri össze a levet a favágóval és nem csinálja fel ez a barbár sem.~ *Tizio nagyon sóhajt, próbálná ő pozitívan látni a dolgokat, de képtelen rá, mindig is az volt, válla fölött hátranéz a veranda irányába, ott van néhány alma és répa mellett a szelencéje.* - Szoborrá. Ne kérdezd, nem tudom, de volt valami nyaklánca, ami mindig a nyakában volt. Aztán levette. Nem értem, hogy miért. De Ephemia összetört. És talán mi sem a legalkalmasabb időpontot választottuk arra, hogy az orra alá dörgöljük a hibáit. ~Nem hiszem, hogy vigasztalja a tudat, hogy milyen "remek" fivérei vagyunk. Dehogy. Ócska testvérei vagyunk egymásnak.~ *Újra a lányra néz, mikor az az ő lelkéről kérdez, válaszolni nem válaszol, csak megrántja a vállát. ~Pocsékul.~ Csak Vétkestől kúszik egy halvány mosoly az arcára, mókásnak találja a féltékenységét.*
- Reméltem, hogy ezt mondod. ~Összetörted volna a szívem, ha mást mondasz.~ Nincs mit. *Válaszolja félszeg mosollyal, amivel remekül palástolja a saját zavarát is.* - Nemigen szoktam udvarolni, szóval előre is elnézésed kell kérnem, hátha valami ostobaság hagyja el a szám. ~Fogd be Tizio! Fogd már be!~ *Újra a lány szájára pillant, de most már úgy érzi, hogy megcsókolhatja, hisz mellette akar ébredni és az ujjaikat is összefűzi, ha a lány nem tér ki a csók elől, akkor nem csak Tizio száját érezheti, hanem fél pillanattal később Vétkes puha ajkai is arcához érnek, meg Tizioéhoz is, aki nevetve volna el maguktól a csődört, míg a lányt magához vonja.*
- Akkor ezen sürgősen változtatni kell, hölgyem. Adok neked nadrágot meg inget. ~Milyen jól állna az is.~ Minek mennél két lábon, ha négy lábon is mehetsz? *Meg egyáltalán, az a szabadság, amit egy ló kínál, semmivel össze nem hasonlítható, illetve Tizio a legjobb barátaihoz sem kötődött soha annyira, mint Vétkeshez, de ő elég extrém, mert a szociális készségei a béka hátsója alatt vannak.*
- Tehát nem akarod, hogy szép piros almákkal lekenyerezzelek, vagy ezekkel is le vagy kenyerezve? *Kérdezi a lányra pillantva, aki szerinte túlságosan hevesen tiltakozik.* - De nem akarok felmenni, ott túl sokan vannak, nem szeretem ha sokan vannak egy helyen. *Megrántja a vállát, emlékei szerint első találkozásukkor is elmondta a lánynak, hogy őt a számok és a lovak sokkal jobban vonzzák, mint bármi más, teljesen antiszociális, mindig is az volt.* - Csak nehezen oldódnak a gátlásai. Ebben hasonlítunk. ~Csak ő nem tép be, hogy oldódni tudjon.~ De igazad van, rá kéne vennem magam az átköltöztetésükre. *Elmerengve nézi a kérődző jószágot.* - Pedig tarthatnád itt. Naponta meglátogatnád. Adnál neki valami cuki nevet. Fésülgetnéd. Én is fésülgetem Zsalmát. Vétkes pofáját látnád olyankor, röhög rajtam. Jó a gyapja egyébként, sokkal jobb, mint a birkáké. Nyár elején megnyírjuk őket és még cukibbak lesznek. *Némi lelkesedés vegyül a hangjába, ahogyan az állatokról beszél, könyvelésről nagyobb hévvel beszélne, de az sokkal jobban untatná a lányt. ~Lehet, hogy ez is untat?~ Zsalmáról most Navára néz, de csak egy pillanatra.*
- Persze, valóban erre kéne koncentrálni, de én csak arra tudok, hogy én akartam, hogy szétváljunk, ha nem erősködöm, akkor nem kellett volna elszenvedje ezt. ~Bár a helyében lehettem volna.~ Ephemia meg? Nem vigyáztunk rá eléggé. Mi tehetünk arról, hogy ebben a helyzetben van. Ha jobban figyeltünk volna rá még azelőtt... ~Akkor eleve nem szűri össze a levet a favágóval és nem csinálja fel ez a barbár sem.~ *Tizio nagyon sóhajt, próbálná ő pozitívan látni a dolgokat, de képtelen rá, mindig is az volt, válla fölött hátranéz a veranda irányába, ott van néhány alma és répa mellett a szelencéje.* - Szoborrá. Ne kérdezd, nem tudom, de volt valami nyaklánca, ami mindig a nyakában volt. Aztán levette. Nem értem, hogy miért. De Ephemia összetört. És talán mi sem a legalkalmasabb időpontot választottuk arra, hogy az orra alá dörgöljük a hibáit. ~Nem hiszem, hogy vigasztalja a tudat, hogy milyen "remek" fivérei vagyunk. Dehogy. Ócska testvérei vagyunk egymásnak.~ *Újra a lányra néz, mikor az az ő lelkéről kérdez, válaszolni nem válaszol, csak megrántja a vállát. ~Pocsékul.~ Csak Vétkestől kúszik egy halvány mosoly az arcára, mókásnak találja a féltékenységét.*
- Reméltem, hogy ezt mondod. ~Összetörted volna a szívem, ha mást mondasz.~ Nincs mit. *Válaszolja félszeg mosollyal, amivel remekül palástolja a saját zavarát is.* - Nemigen szoktam udvarolni, szóval előre is elnézésed kell kérnem, hátha valami ostobaság hagyja el a szám. ~Fogd be Tizio! Fogd már be!~ *Újra a lány szájára pillant, de most már úgy érzi, hogy megcsókolhatja, hisz mellette akar ébredni és az ujjaikat is összefűzi, ha a lány nem tér ki a csók elől, akkor nem csak Tizio száját érezheti, hanem fél pillanattal később Vétkes puha ajkai is arcához érnek, meg Tizioéhoz is, aki nevetve volna el maguktól a csődört, míg a lányt magához vonja.*
2189. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:04:32
Üzenet elküldve: 2019-03-22 18:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
//Zárás//
*Az időérzéke most épp nem a legmegbízhatóbb, ezt társai is érzékelik, de igazából úgysem az eltelt órák mennyisége, hanem a minőségi pihenés számít. Nem olyan könnyű persze becsapni őt a csodás gyógyulással, habár a varázsital eredményességét csak Wagzal tudja igazán felmérni. Társai viccelődését arról, hogy ki hova dől, és ki viszi a karjában, kuncogással hallgatja, bár van annyi erő és büszkeség benne, hogy ilyesmit ne engedjen megtörténni. A Patkányok említésére azonban elcsendesedik.
Dreyia visszafogottsága idővel neki is feltűnik, de nem teszi szóvá, csak észrevétlen megfigyeléseket tesz. Lehet akár a fáradtság, a rossz közérzet az oka, bár tartásából ítélve inkább feszültnek érzi. Ha sikerül elkapni a pillantását, akkor kérdőn emeli meg szemöldökeit, de nyilván nem vár szóbeli választ, ha olyasmiről van szó. A zsoldos felvetése a lovakról remek kezdeményezés, nagyot nőnek a szemében társai, hogy ennyire becsületesek a pénz dolgában. Ő maga a végén gondolt egy erszényt átadni, de ajándékot sértés lenne már kifizetni, s az összefoglaló alapján egész ittlétük az volt. Különben pedig értékes felajánlást tett helyette, hiszen a Kikötőben mindig jó, ha van eggyel több barátja az embernek. Zam pedig szereti gyűjteni a barátokat, így ez nem is csupán a maga erejéről és képességeiről szóló ígéret. Wagzal átkötözését még megejtik indulás előtt, különösen a lábára fektet hangsúlyt, mert a nyeregben ülve nagy igénybevétel várható.
Nem szokott hozzá az efféle búcsúzkodásokhoz, többnyire váratlanul jön és megy, sokszor nem találkozva azzal, akivel egy fedél alatt aludt. A lovat, amit kap, elbűvölőnek találja, le sem tagadhatná sötét szemei csillogását és elnyomni próbált, de elrejthetetlen mosolyát. Rögtön odalép és finoman megcirógatja az állat orrnyergét. Hatalmas, fekete szemei mélyén izzani tetszik a reggeli fény, sörénye dúsan omlik szemei közé. Füleit megrázza, és kissé makrancosan próbál elhúzódni az ismeretlen érintéstől. Úgy tűnik, nem adja könnyen magát, ám ezen Zam csak vigyorog.*
- Bársonyéj...
*Leheli valószínűleg csupán kettejüknek jól hallhatón. Aztán a többiek felé fordul, s hallgatja, figyeli a beszélgetést. Aztán csendesen odasétál közvetlenül házigazdájuk elé, és rokonszenvvel vegyes tekintettel mélyen a szemébe néz egy hálás mosoly fölött.*
- A legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Köszönöm.
*S hacsak nem ellenkezik, lassan bal kezét a vállára teszi és kissé lábujjhegyre állva húzódik közelebb, hogy az arcára puha csókot hintsen. Nem kapkod vele, hogy érződjön jelentősége, része legyen az érintés és a közelség élménye, úgy is, mint egy hálás félé, és úgy is, mint nőé. Ha nem lett volna olyan letört és fáradt az este, több figyelmet fordíthatott volna személyére, s most nem ennyire rejtélyesen válnának el talán útjaik. De a férfit megjegyezte, és azt akarja, hogy ő is így tegyen vele.*
- Nem foglak elfelejteni.
*Szól még lágyan, mielőtt illendő mértékben eltávolodik. Aztán visszatér újdonsült lovához és az öröm újra felerősödik benne. Felszökken a nyergébe, majd mélyen beszívja a levegőt. Tetterő fogja el a meleget árasztó állatot érezve térdei között és a harapnivaló friss levegőt a tüdejében.*
- Te is vigyázz magadra, jó uram! Remélem, még találkozunk!
*Int sokatmondó mosollyal és előre léptet. Ha Wagzal csak most készül a nyeregbe szállni, ő már a hátát mutatja felé. Nem siet, nem kell, hogy felverjék a főtér békéjét, és a zsoldosnak is bizonyára meg kell még szoknia a sérülten lovaglást. Majd ha már a házakat maguk mögött hagyták, ráérnek gyorsítani. Végre előttük a szabad út… és a Kikötő.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 18:11:37
//Zárás//
*Az időérzéke most épp nem a legmegbízhatóbb, ezt társai is érzékelik, de igazából úgysem az eltelt órák mennyisége, hanem a minőségi pihenés számít. Nem olyan könnyű persze becsapni őt a csodás gyógyulással, habár a varázsital eredményességét csak Wagzal tudja igazán felmérni. Társai viccelődését arról, hogy ki hova dől, és ki viszi a karjában, kuncogással hallgatja, bár van annyi erő és büszkeség benne, hogy ilyesmit ne engedjen megtörténni. A Patkányok említésére azonban elcsendesedik.
Dreyia visszafogottsága idővel neki is feltűnik, de nem teszi szóvá, csak észrevétlen megfigyeléseket tesz. Lehet akár a fáradtság, a rossz közérzet az oka, bár tartásából ítélve inkább feszültnek érzi. Ha sikerül elkapni a pillantását, akkor kérdőn emeli meg szemöldökeit, de nyilván nem vár szóbeli választ, ha olyasmiről van szó. A zsoldos felvetése a lovakról remek kezdeményezés, nagyot nőnek a szemében társai, hogy ennyire becsületesek a pénz dolgában. Ő maga a végén gondolt egy erszényt átadni, de ajándékot sértés lenne már kifizetni, s az összefoglaló alapján egész ittlétük az volt. Különben pedig értékes felajánlást tett helyette, hiszen a Kikötőben mindig jó, ha van eggyel több barátja az embernek. Zam pedig szereti gyűjteni a barátokat, így ez nem is csupán a maga erejéről és képességeiről szóló ígéret. Wagzal átkötözését még megejtik indulás előtt, különösen a lábára fektet hangsúlyt, mert a nyeregben ülve nagy igénybevétel várható.
Nem szokott hozzá az efféle búcsúzkodásokhoz, többnyire váratlanul jön és megy, sokszor nem találkozva azzal, akivel egy fedél alatt aludt. A lovat, amit kap, elbűvölőnek találja, le sem tagadhatná sötét szemei csillogását és elnyomni próbált, de elrejthetetlen mosolyát. Rögtön odalép és finoman megcirógatja az állat orrnyergét. Hatalmas, fekete szemei mélyén izzani tetszik a reggeli fény, sörénye dúsan omlik szemei közé. Füleit megrázza, és kissé makrancosan próbál elhúzódni az ismeretlen érintéstől. Úgy tűnik, nem adja könnyen magát, ám ezen Zam csak vigyorog.*
- Bársonyéj...
*Leheli valószínűleg csupán kettejüknek jól hallhatón. Aztán a többiek felé fordul, s hallgatja, figyeli a beszélgetést. Aztán csendesen odasétál közvetlenül házigazdájuk elé, és rokonszenvvel vegyes tekintettel mélyen a szemébe néz egy hálás mosoly fölött.*
- A legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Köszönöm.
*S hacsak nem ellenkezik, lassan bal kezét a vállára teszi és kissé lábujjhegyre állva húzódik közelebb, hogy az arcára puha csókot hintsen. Nem kapkod vele, hogy érződjön jelentősége, része legyen az érintés és a közelség élménye, úgy is, mint egy hálás félé, és úgy is, mint nőé. Ha nem lett volna olyan letört és fáradt az este, több figyelmet fordíthatott volna személyére, s most nem ennyire rejtélyesen válnának el talán útjaik. De a férfit megjegyezte, és azt akarja, hogy ő is így tegyen vele.*
- Nem foglak elfelejteni.
*Szól még lágyan, mielőtt illendő mértékben eltávolodik. Aztán visszatér újdonsült lovához és az öröm újra felerősödik benne. Felszökken a nyergébe, majd mélyen beszívja a levegőt. Tetterő fogja el a meleget árasztó állatot érezve térdei között és a harapnivaló friss levegőt a tüdejében.*
- Te is vigyázz magadra, jó uram! Remélem, még találkozunk!
*Int sokatmondó mosollyal és előre léptet. Ha Wagzal csak most készül a nyeregbe szállni, ő már a hátát mutatja felé. Nem siet, nem kell, hogy felverjék a főtér békéjét, és a zsoldosnak is bizonyára meg kell még szoknia a sérülten lovaglást. Majd ha már a házakat maguk mögött hagyták, ráérnek gyorsítani. Végre előttük a szabad út… és a Kikötő.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 18:11:37
2188. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:20:24
Üzenet elküldve: 2019-03-22 16:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Nagyon rég. *ismeri be zavart nevetés közepette. Könnyű elkerülni a szórakozásnak eme formáját, ha az embernek sose volt még annyi pénze, hogy megvegyen és eltartson egy lovat. ~A háziállatok köre kimerült az időnként befogadott kóbor kismacskákban... ~ mosolyodik el magában, ahogy felidézi kis barátait, akik nagyobbra nőve egy szép napon már nem jöttek vissza hozzá. Csak remélni tudja, azért, mert új otthonra találtak. Mindenesetre ahogy ló és lovasának összeszokott párosát nézi, egy pillanatra őszintén sajnálja, hogy ez kimaradt az életéből.*
- Ne, nem kell! Ezek is tökéletesek! *visszakozik hirtelen, ahogy az almák kerülnek szóba, hiszen közel sem úgy értette korábbi szavait, mintha elégedetlen lenne a kezében lévő gyümölccsel, és Tizionak sem szeretne plusz feladatot adni, hogy csak miatta keressen ilyesmit. Zavarát leplezendő inkább a gyapjastevére fordítja figyelmét*
- De...? *kérdez vissza a félbehagyott mondatra, kíváncsian a folytatásra, ám ha a férfi nem akarja befejezni, akkor ő sem erőlteti* Cuki? Meglehet... igen, tényleg azok. *ízlelgeti a szót, amit magától normális esetben esze ágában se lenne kimondani, mégis el kell ismernie, bizonyos szempontból talán ez a leginkább alkalmas a leírásukra. A figyelmeztetést észben tartva inkább nem közelít az állathoz, de azért boldogan szemlélgeti a furcsa kis jószágot, kicsit sajnálva, hogy szegény el van választva a társaitól*
- Talán kedvesebb lenne, ha itt lennének a barátai is... *jegyzi meg a két távollévő példányra utalva. ~Nem csoda, ha barátságtalan, mikor elválasztották a többiektől~ gondolja magában a gyapjastevét szemlélve. Csak akkor fordul meg hirtelen, mikor egy újabb teve kerül szóba*
- Köszönöm, de ez egyáltalán nem szükséges! *hadarja egy szuszra, még a korábbinál is jobban bepánikolva. Ha már az almáknál aggódott, akkor most még jobban zavarban érzi magát, hiszen egyáltalán nem ezért mondta, hogy aranyosnak tartja ezeket a kis állatokat. ~Mihez is kezdenék eggyel? Nem is tudnék megfelelően gondoskodni róla...~ gondolja magában szomorúan, gyors pillantást vetve a gyapjasteve felé, majd miután megnyugodott kissé, arcán halvány mosollyal tekint Tiziora*
- Természetesen. *ad neki kivételesen igazat, egy pillanatra elveszve a kék szemekben, ahogy a férfi mellé lép. A kellemes hangulat azonban hamar oda lesz, ahogy komorabb témák kerülnek szóba*
- Valóban igazságtalan. *költözik egy pillanatra keserűség a hangjába, ahogy a szomorú történetet hallja* De legalább ti még itt vagytok egymásnak, épségben és egészségben, hamarosan pedig még többen is lesztek! Próbálj erre koncentrálni! *igyekszik a dolog jó oldalát nézni, már amennyire van neki, egy pillanatra ismét megszorítva Tizio kezét, hogy erőt adjon neki. ~Azzal tudsz a legjobban adózni az emléküknek, ha szép és teljes életet élsz helyettük is, és nem keseredsz bele a gyászba! ~ gondolja magában, szomorúan ismerve be, hogy neki magának csak részben sikerül betartani a saját tanácsait. A keserű témák sora azonban itt nem még végét*
- Szoborrá? *kérdez vissza értetetlenül, hiszen nehezen tudja elképzelni, hogy ilyesmi megtörténhet bárkivel, és szívesen megtudna többet az eset tudományos, vagy éppen mágikus hátteréről, ám úgy érzi, ez a pillanat nem a legalkalmasabb erre* Szegény, sajnálom! *jegyzi meg Ephemia kapcsán* De ha megszületik a baba, biztos jobban érzi majd magát. Különben is, ilyen gondoskodó fivérek közt kizárt, hogy sokáig szomorkodjon! *igyekszik kicsit enyhíteni a helyzet szomorúságán, hiszen nagyon bízik benne, hogy ennyi megpróbáltatás után végre nyugalmasabb idők köszöntenek majd a jobb sorsra érdemes testvérekre. Ekkor jut eszébe azonban, hogy egy fontos kérdést még nem tett fel*
- És a te lelked hogy van? *vet egy fürkésző pillantást a férfira, hiszen csak most tudatosodik benne, hogy eddig erről még egy szó sem esett. Bár meglehet, hogy a testvéreihez képest kevesebb megrázó esemény történt vele, biztos benne, hogy a közelmúlt történései rá is hatással vannak, így szeretne többet megtudni róla, vajon mi is jár mostanában Tizio fejében. Miközben a válaszra vár, hirtelen egy újabb puha érintést érez a kezén, mely akaratlanul is mosolyt csal arcára*
- Rólad se feledkeztünk ám el! *jegyzi meg nevetve, a ló felé nyújtva a másik kezében lévő fél almát* Elfogadod? *kérdezi kissé félrebillentett fejjel, kíváncsian várva, vajon az újabb gyümölcsdarabnak is az lesz-e a sorsa, mint az előzőnek. A figyelmét azonban hamarosan újra Tizio vonja magára*
- Én is szeretném. *bólint rá végül, pillanatnyi habozás után, míg ismét azzal próbálkozik, hogy leolvassa a férfi érzelmeit az arcáról. Bár nem jár sok sikerrel, mégis az az érzése, Tizio komolyan beszél. A következő megjegyzésnél azonban már közel sem ilyen biztos a dolgában, mindenesetre kellőképpen zavarba jön tőle*
- Köszönöm! *válaszolja fülig vörösödve. Még mindig nincs hozzászokva a bókokhoz és nem is tud rájuk megfelelően reagálni, ettől pedig csak még inkább kényelmetlenül érzi magát* Én is örülnék még ilyen reggeleknek! *feleli félszeg mosollyal, megpróbálva összefűzni ujjaikat egymáson nyugvó kezeik közt.*
- Nagyon rég. *ismeri be zavart nevetés közepette. Könnyű elkerülni a szórakozásnak eme formáját, ha az embernek sose volt még annyi pénze, hogy megvegyen és eltartson egy lovat. ~A háziállatok köre kimerült az időnként befogadott kóbor kismacskákban... ~ mosolyodik el magában, ahogy felidézi kis barátait, akik nagyobbra nőve egy szép napon már nem jöttek vissza hozzá. Csak remélni tudja, azért, mert új otthonra találtak. Mindenesetre ahogy ló és lovasának összeszokott párosát nézi, egy pillanatra őszintén sajnálja, hogy ez kimaradt az életéből.*
- Ne, nem kell! Ezek is tökéletesek! *visszakozik hirtelen, ahogy az almák kerülnek szóba, hiszen közel sem úgy értette korábbi szavait, mintha elégedetlen lenne a kezében lévő gyümölccsel, és Tizionak sem szeretne plusz feladatot adni, hogy csak miatta keressen ilyesmit. Zavarát leplezendő inkább a gyapjastevére fordítja figyelmét*
- De...? *kérdez vissza a félbehagyott mondatra, kíváncsian a folytatásra, ám ha a férfi nem akarja befejezni, akkor ő sem erőlteti* Cuki? Meglehet... igen, tényleg azok. *ízlelgeti a szót, amit magától normális esetben esze ágában se lenne kimondani, mégis el kell ismernie, bizonyos szempontból talán ez a leginkább alkalmas a leírásukra. A figyelmeztetést észben tartva inkább nem közelít az állathoz, de azért boldogan szemlélgeti a furcsa kis jószágot, kicsit sajnálva, hogy szegény el van választva a társaitól*
- Talán kedvesebb lenne, ha itt lennének a barátai is... *jegyzi meg a két távollévő példányra utalva. ~Nem csoda, ha barátságtalan, mikor elválasztották a többiektől~ gondolja magában a gyapjastevét szemlélve. Csak akkor fordul meg hirtelen, mikor egy újabb teve kerül szóba*
- Köszönöm, de ez egyáltalán nem szükséges! *hadarja egy szuszra, még a korábbinál is jobban bepánikolva. Ha már az almáknál aggódott, akkor most még jobban zavarban érzi magát, hiszen egyáltalán nem ezért mondta, hogy aranyosnak tartja ezeket a kis állatokat. ~Mihez is kezdenék eggyel? Nem is tudnék megfelelően gondoskodni róla...~ gondolja magában szomorúan, gyors pillantást vetve a gyapjasteve felé, majd miután megnyugodott kissé, arcán halvány mosollyal tekint Tiziora*
- Természetesen. *ad neki kivételesen igazat, egy pillanatra elveszve a kék szemekben, ahogy a férfi mellé lép. A kellemes hangulat azonban hamar oda lesz, ahogy komorabb témák kerülnek szóba*
- Valóban igazságtalan. *költözik egy pillanatra keserűség a hangjába, ahogy a szomorú történetet hallja* De legalább ti még itt vagytok egymásnak, épségben és egészségben, hamarosan pedig még többen is lesztek! Próbálj erre koncentrálni! *igyekszik a dolog jó oldalát nézni, már amennyire van neki, egy pillanatra ismét megszorítva Tizio kezét, hogy erőt adjon neki. ~Azzal tudsz a legjobban adózni az emléküknek, ha szép és teljes életet élsz helyettük is, és nem keseredsz bele a gyászba! ~ gondolja magában, szomorúan ismerve be, hogy neki magának csak részben sikerül betartani a saját tanácsait. A keserű témák sora azonban itt nem még végét*
- Szoborrá? *kérdez vissza értetetlenül, hiszen nehezen tudja elképzelni, hogy ilyesmi megtörténhet bárkivel, és szívesen megtudna többet az eset tudományos, vagy éppen mágikus hátteréről, ám úgy érzi, ez a pillanat nem a legalkalmasabb erre* Szegény, sajnálom! *jegyzi meg Ephemia kapcsán* De ha megszületik a baba, biztos jobban érzi majd magát. Különben is, ilyen gondoskodó fivérek közt kizárt, hogy sokáig szomorkodjon! *igyekszik kicsit enyhíteni a helyzet szomorúságán, hiszen nagyon bízik benne, hogy ennyi megpróbáltatás után végre nyugalmasabb idők köszöntenek majd a jobb sorsra érdemes testvérekre. Ekkor jut eszébe azonban, hogy egy fontos kérdést még nem tett fel*
- És a te lelked hogy van? *vet egy fürkésző pillantást a férfira, hiszen csak most tudatosodik benne, hogy eddig erről még egy szó sem esett. Bár meglehet, hogy a testvéreihez képest kevesebb megrázó esemény történt vele, biztos benne, hogy a közelmúlt történései rá is hatással vannak, így szeretne többet megtudni róla, vajon mi is jár mostanában Tizio fejében. Miközben a válaszra vár, hirtelen egy újabb puha érintést érez a kezén, mely akaratlanul is mosolyt csal arcára*
- Rólad se feledkeztünk ám el! *jegyzi meg nevetve, a ló felé nyújtva a másik kezében lévő fél almát* Elfogadod? *kérdezi kissé félrebillentett fejjel, kíváncsian várva, vajon az újabb gyümölcsdarabnak is az lesz-e a sorsa, mint az előzőnek. A figyelmét azonban hamarosan újra Tizio vonja magára*
- Én is szeretném. *bólint rá végül, pillanatnyi habozás után, míg ismét azzal próbálkozik, hogy leolvassa a férfi érzelmeit az arcáról. Bár nem jár sok sikerrel, mégis az az érzése, Tizio komolyan beszél. A következő megjegyzésnél azonban már közel sem ilyen biztos a dolgában, mindenesetre kellőképpen zavarba jön tőle*
- Köszönöm! *válaszolja fülig vörösödve. Még mindig nincs hozzászokva a bókokhoz és nem is tud rájuk megfelelően reagálni, ettől pedig csak még inkább kényelmetlenül érzi magát* Én is örülnék még ilyen reggeleknek! *feleli félszeg mosollyal, megpróbálva összefűzni ujjaikat egymáson nyugvó kezeik közt.*
2187. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 15:48:58
Üzenet elküldve: 2019-03-22 15:48:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Vészmadarak//
//Epilógus//
*A reggel, csendes beszélgetéssel és eszegetéssel telik. Jó társaságban gyorsan repül az idő, s a vendéglátó arcán valami ilyesmi leledzik, ahogy halvány mosollyal biccent Zammiria szavaira.*
- Nem tesz semmit. Jó társaság voltatok, minden előítélt ellenére is. *Pillant Dreyiára és Wagzalra, majd kissé szélesedik a mosoly.*
- Persze, minden véget ér egyszer, ahogy hallom a küldetésetek is. Őszintén sajnálom, ha nem értétek el azt a célt, amit szerettetek volna. *Sóhajt fel, majd feláll. A rendrakásban immár mindenki segédkezik, amit a férfi köszönettel nyugtáz, immár mást nem fűz hozzá.*
- Gyertek. *Mondja miután végeztek.* A lovakat már előkészítették. Akad olyan is, ork barátom. *Tekint Wagzalra, majd, ha kiérnek, akkor nem sok séta után három kipányvázott lovat láthatnak.*
- A hollófekete a tiéd, a titokzatosságot miatt. *Mutatja Zamnak elmosolyodva.* Az almásderes pedig a tiéd, legalább oly színes egyéniség, mint te magad vagy. *Mondja Dreyiának.* S mit adhatnék egy hatalmas orknak, ha nem egy oly széles hátú telivért, mint az ott, az az almásszürke? Hegyvidéki állat, jól bírja a terhét, nem fogsz benne csalódni. *Biccent, ha esetleg az ork kétkedve fogadná.*
- Tekintsétek amolyan búcsúajándéknak őket. *Rázza meg a fejét az arany hallatán.* Aranyam van, lovam is bőven, társaságom már nincs. *Szól szomorúan mosolyogva.* Most legalább egy kicsit bearanyoztátok egy magányos ember egy napját. *Tárja szét a kezét.*
- Jó utat kívánok és találjátok meg a szerencséteket, bármi is legyen az, amit kerestek. *Néz előbb Dreyiára, majd sorban a többiekre.* Tartózkodjatok a bajtól és, ha legközelebb erre jártok, egy kicsit jobban húzzátok meg magatokat. *Nevet fel, immár Wagzalra pillantva, kijelentésében sem rossz szándék, sem rosszallás nem vegyül.*
- Vigyázzatok magatokra. *Int még gy utolsót, majd, ha a csapat elkészült immár indulhat haza, vagy bárhová is tartsanak. Abban a hitben, hogy a kaland nem sikerült, talán nem kell beleringatni magukat, hiszen nem minden sikerülhet elsőre, rengeteg körülmény befolyásolja. A pestis híre talán már mindenhová eljutott, nem lehet tudni, ellenben az biztos, a környéken már híre, s hamva sincs. Azonban három csodálatos, egészséges hátassal gazdagodtak, s talán egy ismerőssel, kire még számíthatnak a tharg birtokokon, bármikor is vezérelje őket erre a sors. A férfi egy darabig még néz utánuk, ha visszafordulnak int is egyet mosolyogva. Furcsa nép a vidéki, azt is mondhatnánk, hogy szinte kiismerhetetlen, persze... az is biztos, nem kell valaki előéletét és múltját megismerni ahhoz, hogy tudni lehessen életében is mindig jó szándékú és tiszta ember volt. A vendéglátójuk is ilyen, s, hogy miért él egyedül, az talán egy másik történetben kiderülhet, jelenleg nem tudni. Komótosan ballag vissza a házába, majd maga után halkan teszi be az ajtót. Egyszerű és dolgos élete immár zavartalanul folytatódik. Ahogy a két sötételfé és az orké is, bár bizonyára az ő életük azért nem lesz oly egyszerű. Nem azt választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 15:50:07
//Epilógus//
*A reggel, csendes beszélgetéssel és eszegetéssel telik. Jó társaságban gyorsan repül az idő, s a vendéglátó arcán valami ilyesmi leledzik, ahogy halvány mosollyal biccent Zammiria szavaira.*
- Nem tesz semmit. Jó társaság voltatok, minden előítélt ellenére is. *Pillant Dreyiára és Wagzalra, majd kissé szélesedik a mosoly.*
- Persze, minden véget ér egyszer, ahogy hallom a küldetésetek is. Őszintén sajnálom, ha nem értétek el azt a célt, amit szerettetek volna. *Sóhajt fel, majd feláll. A rendrakásban immár mindenki segédkezik, amit a férfi köszönettel nyugtáz, immár mást nem fűz hozzá.*
- Gyertek. *Mondja miután végeztek.* A lovakat már előkészítették. Akad olyan is, ork barátom. *Tekint Wagzalra, majd, ha kiérnek, akkor nem sok séta után három kipányvázott lovat láthatnak.*
- A hollófekete a tiéd, a titokzatosságot miatt. *Mutatja Zamnak elmosolyodva.* Az almásderes pedig a tiéd, legalább oly színes egyéniség, mint te magad vagy. *Mondja Dreyiának.* S mit adhatnék egy hatalmas orknak, ha nem egy oly széles hátú telivért, mint az ott, az az almásszürke? Hegyvidéki állat, jól bírja a terhét, nem fogsz benne csalódni. *Biccent, ha esetleg az ork kétkedve fogadná.*
- Tekintsétek amolyan búcsúajándéknak őket. *Rázza meg a fejét az arany hallatán.* Aranyam van, lovam is bőven, társaságom már nincs. *Szól szomorúan mosolyogva.* Most legalább egy kicsit bearanyoztátok egy magányos ember egy napját. *Tárja szét a kezét.*
- Jó utat kívánok és találjátok meg a szerencséteket, bármi is legyen az, amit kerestek. *Néz előbb Dreyiára, majd sorban a többiekre.* Tartózkodjatok a bajtól és, ha legközelebb erre jártok, egy kicsit jobban húzzátok meg magatokat. *Nevet fel, immár Wagzalra pillantva, kijelentésében sem rossz szándék, sem rosszallás nem vegyül.*
- Vigyázzatok magatokra. *Int még gy utolsót, majd, ha a csapat elkészült immár indulhat haza, vagy bárhová is tartsanak. Abban a hitben, hogy a kaland nem sikerült, talán nem kell beleringatni magukat, hiszen nem minden sikerülhet elsőre, rengeteg körülmény befolyásolja. A pestis híre talán már mindenhová eljutott, nem lehet tudni, ellenben az biztos, a környéken már híre, s hamva sincs. Azonban három csodálatos, egészséges hátassal gazdagodtak, s talán egy ismerőssel, kire még számíthatnak a tharg birtokokon, bármikor is vezérelje őket erre a sors. A férfi egy darabig még néz utánuk, ha visszafordulnak int is egyet mosolyogva. Furcsa nép a vidéki, azt is mondhatnánk, hogy szinte kiismerhetetlen, persze... az is biztos, nem kell valaki előéletét és múltját megismerni ahhoz, hogy tudni lehessen életében is mindig jó szándékú és tiszta ember volt. A vendéglátójuk is ilyen, s, hogy miért él egyedül, az talán egy másik történetben kiderülhet, jelenleg nem tudni. Komótosan ballag vissza a házába, majd maga után halkan teszi be az ajtót. Egyszerű és dolgos élete immár zavartalanul folytatódik. Ahogy a két sötételfé és az orké is, bár bizonyára az ő életük azért nem lesz oly egyszerű. Nem azt választották.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 15:50:07
2186. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-22 00:09:05
Üzenet elküldve: 2019-03-22 00:09:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
- Hogy mi?
*Fordul elképedve Nozarin felé, aki ilyen szemérmetlen váddal állt elő vele szemben. Pedig ha valaki, akkor Karheia visszafogott, már csak kettejüket nézve is.*
- Tehát véletlenül sem te lennél a gaz támadó csillapíthatatlan étvággyal, sokkal inkább én, te pedig mint szegény szenvedő áldozat, ugyebár?
*Muszáj rákérdeznie, hogy jól hallotta-e, mert hát mégis súlyos vádak érték őt. Na nem mintha annyira nagyon szenvedne, mikor kitartóan nyüstölik, és ezt a férfi is jól tudja, de azért csak úgy mégsem hagyhatja magát, mert még a végén Nozarin túlságosan elbízza magát. Nem mellesleg pedig szórakoztatja, hogy változatosabbnál változatosabb kifogásokat talál ki arra, hogy miért is szörnyű a sorsa és miért érdemelne engesztelést.*
- Hüm, te kis sunyi. Nem rémlik, hogy rólam neveztek volna el bármilyen növényt.
*Teszi hozzá, miután felismeri a cseles félreszólást és ujjával meg is csípi Nozarin oldalát, hátha egy kis fegyelmet tanul. Bár lehet többre menne a mindig hatásos fülcsavarásával.*
- Csillogó szemű lánykák?
*Lelkesedik fel hirtelen, szinte meg sem hallva a kalandok ígéretét, mert lelki szemei előtt szépséges szőke gyermekek jelennek meg. Persze elsősorban fiúkra vágyik, erősekre és egészségesekre, de egy gyönyörű zafír szemű kislány gondolatától is majd kiugrik a bőréből. Szép piros ruhácskában és ehhez passzoló szalaggal a hajába fonva. Ábrándosan sóhajt, és el is engedi ezeket a vágyálmokat, mert amelyikre a legjobban vágyik közülük, az éppen vele van. Ebből a kedves gondolatból kiszakadva szerelmes pillantással néz fel az ő magas és helyes kalandorára.*
- Elképesztő.
*Csodálkozik rá izgatottan, ahogy távolról szemléli az állatot. Kicsit meg is ijeszti annak látványa így elsőre, de csak mert ehhez foghatót még sosem látott. Vagy mégis?*
- Egészen olyan, mint egy mókus, csak agilisebb testének felépítése.
*Állapítja meg magában és vezeti is szívszerelmét, hogy közelebbről megnézhesse a kedves kis haszonállatokat. Széles mosollyal szemléli őket, teljesen elragadtatva attól, hogy milyen kedvesek tudnak lenni ezek a teremtmények, amiket ha a szükség úgy hozza gond nélkül képes lenne levágni is. De a szükség jelenleg nem így hozza, ezért nézegetheti az eladásra kínált éppen pihengető kacsákat. Teljesen elmerül és elkalandozik, ezért megfeledkezik arról, hogy talán tovább kéne haladniuk, sőt, egy kicsit mér Nozarinról is.*
- Hogy mi?
*Fordul elképedve Nozarin felé, aki ilyen szemérmetlen váddal állt elő vele szemben. Pedig ha valaki, akkor Karheia visszafogott, már csak kettejüket nézve is.*
- Tehát véletlenül sem te lennél a gaz támadó csillapíthatatlan étvággyal, sokkal inkább én, te pedig mint szegény szenvedő áldozat, ugyebár?
*Muszáj rákérdeznie, hogy jól hallotta-e, mert hát mégis súlyos vádak érték őt. Na nem mintha annyira nagyon szenvedne, mikor kitartóan nyüstölik, és ezt a férfi is jól tudja, de azért csak úgy mégsem hagyhatja magát, mert még a végén Nozarin túlságosan elbízza magát. Nem mellesleg pedig szórakoztatja, hogy változatosabbnál változatosabb kifogásokat talál ki arra, hogy miért is szörnyű a sorsa és miért érdemelne engesztelést.*
- Hüm, te kis sunyi. Nem rémlik, hogy rólam neveztek volna el bármilyen növényt.
*Teszi hozzá, miután felismeri a cseles félreszólást és ujjával meg is csípi Nozarin oldalát, hátha egy kis fegyelmet tanul. Bár lehet többre menne a mindig hatásos fülcsavarásával.*
- Csillogó szemű lánykák?
*Lelkesedik fel hirtelen, szinte meg sem hallva a kalandok ígéretét, mert lelki szemei előtt szépséges szőke gyermekek jelennek meg. Persze elsősorban fiúkra vágyik, erősekre és egészségesekre, de egy gyönyörű zafír szemű kislány gondolatától is majd kiugrik a bőréből. Szép piros ruhácskában és ehhez passzoló szalaggal a hajába fonva. Ábrándosan sóhajt, és el is engedi ezeket a vágyálmokat, mert amelyikre a legjobban vágyik közülük, az éppen vele van. Ebből a kedves gondolatból kiszakadva szerelmes pillantással néz fel az ő magas és helyes kalandorára.*
- Elképesztő.
*Csodálkozik rá izgatottan, ahogy távolról szemléli az állatot. Kicsit meg is ijeszti annak látványa így elsőre, de csak mert ehhez foghatót még sosem látott. Vagy mégis?*
- Egészen olyan, mint egy mókus, csak agilisebb testének felépítése.
*Állapítja meg magában és vezeti is szívszerelmét, hogy közelebbről megnézhesse a kedves kis haszonállatokat. Széles mosollyal szemléli őket, teljesen elragadtatva attól, hogy milyen kedvesek tudnak lenni ezek a teremtmények, amiket ha a szükség úgy hozza gond nélkül képes lenne levágni is. De a szükség jelenleg nem így hozza, ezért nézegetheti az eladásra kínált éppen pihengető kacsákat. Teljesen elmerül és elkalandozik, ezért megfeledkezik arról, hogy talán tovább kéne haladniuk, sőt, egy kicsit mér Nozarinról is.*
2185. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:39:09
Üzenet elküldve: 2019-03-21 21:39:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Rég? Milyen rég? *Kérdezi a férfi összehúzott szemöldökkel. ~Hogy lehet lovaglás nélkül élni?~ Csípőjének egy alig észrevehető mozdulatára Vétkes megindul lépésben, egy kisebb kört tesznek így, éppen csak akkorát, hogy közelebb tereljék Zsalmát, aki nyilván kiszagolhatta az almát, mert engedelmesen kocog közelebb.* - Szép piros sajnos nincsen, csak ezek a szottyosak, így a tél után. De kerítek. *Halkan nevetve emeli át a lábát Vétkes feje fölött, hogy aztán leugrik a hátáról.*
- Róluk. Van még kettő a hegyen, le kéne hoznom őket, de... ~De nem akarok emberek közé menni.~ Cuki? A cuki szót keresed szerintem, asszem, hogy a húgom is ezt a szót használta, mikor meglátta őket a piacon. De aztán vigyázz vele, mert megnézheted magad, akkorát köp a szemed közé. Higgy nekem.
*Mosolyog a lányra, amúgy nosztalgikusan, hiszen Zsalmával nagyon nehezen barátkozott össze, a jószág nemigen hagyta, hogy kedves legyen vele, de végül csak a bizalmába férkőzött, almával és répával meg fésülgetéssel.* - De veszek egyet neked is, aztán puszilgathatod álló nap a cuki pofiját. ~Én meg téged puszilgatnálak álló nap. Ehh Tizio állj már le.~ *Újra átmászik a karámkerítésen, Nava mellett megállva, a kerítésre támaszkodva nézi az állatokat.*
- Igen, a szerényebb is én vagyok. Lássuk be, hogy okkal. *Kisfiús mosolyt villant a lányra, amitől tényleg jóképű, de Tizio arcán ritka vendég a mosoly, ráadásul igen tünékeny is, ezért hamarosan nyoma sincsen, a kék tekintet a lány kezére siklik, ami az övét szorítja.* - Vannak dolgok, amiknek nem kéne megtörténniük, de mégis megtörténnek. Én is sajnálom. Apánk szíve beteg volt, de az öcsém fiatalok voltak, előttük állt az élet. Az élet pedig igazságtalan. *Nagyot sóhajt és ha Nava még nem húzta el a kezét, akkor Tizio szabad keze végigsimít a lányén.* - Szerencsétlen esküvő, mert rögtön meg is özvegyült. Kagan Thargodar szoborrá változott a tornya tetején. De talán a gyermek kárpótolja. Esetleg a cuki gyapjaskái. Nem tudom. Nincs igazán jól a lelke. ~Ezen nem segített az sem, hogy Briwallal ledorongoltuk.~ Remélem, hogy kiheveri, fiatal ahhoz, hogy megkeseredjen. *Megrándul az arca, ahogy húgára gondol. ~Jobb fivéreket is kaphattál volna, Eff.~* - Igen, igazad van, kár lett volna, ha csak Briwal savanyú képét nézhetné. ~Mintha te nem lennél ugyanolyan savanyú.~ *Vétkes ezt a pillanatot választja arra, hogy orrával Tizio kezét kezdje böködni, ami elvileg még mindig a lányén van.* - Hé cimbi, te is bármikor itt hagynál egy csinos kancáért, szóval nyughass. *Azért természetesen megsimogatja az állat pofáját, felé is fordul, csak Nava kérdésére fordul újra a lány felé, kiszárad a szája.* - Szeretném. Ha te is. ~Miért vagy félvér? Gyűrűt is húznék az ujjadra.~ És még sokszor szeretnék melletted ébredni. Olyan szép vagy, mikor alszol. Mármint ébren is az vagy, félre ne érts. ~Kínos vagy Tizio, a fene egyen már meg.~ *Kínjában nevetgél is kicsit, nem szokott udvarolni, nem is megy neki, de eddigi életében sosem akart ilyesmit tenni, így nem is gyakorolhatta.*
- Rég? Milyen rég? *Kérdezi a férfi összehúzott szemöldökkel. ~Hogy lehet lovaglás nélkül élni?~ Csípőjének egy alig észrevehető mozdulatára Vétkes megindul lépésben, egy kisebb kört tesznek így, éppen csak akkorát, hogy közelebb tereljék Zsalmát, aki nyilván kiszagolhatta az almát, mert engedelmesen kocog közelebb.* - Szép piros sajnos nincsen, csak ezek a szottyosak, így a tél után. De kerítek. *Halkan nevetve emeli át a lábát Vétkes feje fölött, hogy aztán leugrik a hátáról.*
- Róluk. Van még kettő a hegyen, le kéne hoznom őket, de... ~De nem akarok emberek közé menni.~ Cuki? A cuki szót keresed szerintem, asszem, hogy a húgom is ezt a szót használta, mikor meglátta őket a piacon. De aztán vigyázz vele, mert megnézheted magad, akkorát köp a szemed közé. Higgy nekem.
*Mosolyog a lányra, amúgy nosztalgikusan, hiszen Zsalmával nagyon nehezen barátkozott össze, a jószág nemigen hagyta, hogy kedves legyen vele, de végül csak a bizalmába férkőzött, almával és répával meg fésülgetéssel.* - De veszek egyet neked is, aztán puszilgathatod álló nap a cuki pofiját. ~Én meg téged puszilgatnálak álló nap. Ehh Tizio állj már le.~ *Újra átmászik a karámkerítésen, Nava mellett megállva, a kerítésre támaszkodva nézi az állatokat.*
- Igen, a szerényebb is én vagyok. Lássuk be, hogy okkal. *Kisfiús mosolyt villant a lányra, amitől tényleg jóképű, de Tizio arcán ritka vendég a mosoly, ráadásul igen tünékeny is, ezért hamarosan nyoma sincsen, a kék tekintet a lány kezére siklik, ami az övét szorítja.* - Vannak dolgok, amiknek nem kéne megtörténniük, de mégis megtörténnek. Én is sajnálom. Apánk szíve beteg volt, de az öcsém fiatalok voltak, előttük állt az élet. Az élet pedig igazságtalan. *Nagyot sóhajt és ha Nava még nem húzta el a kezét, akkor Tizio szabad keze végigsimít a lányén.* - Szerencsétlen esküvő, mert rögtön meg is özvegyült. Kagan Thargodar szoborrá változott a tornya tetején. De talán a gyermek kárpótolja. Esetleg a cuki gyapjaskái. Nem tudom. Nincs igazán jól a lelke. ~Ezen nem segített az sem, hogy Briwallal ledorongoltuk.~ Remélem, hogy kiheveri, fiatal ahhoz, hogy megkeseredjen. *Megrándul az arca, ahogy húgára gondol. ~Jobb fivéreket is kaphattál volna, Eff.~* - Igen, igazad van, kár lett volna, ha csak Briwal savanyú képét nézhetné. ~Mintha te nem lennél ugyanolyan savanyú.~ *Vétkes ezt a pillanatot választja arra, hogy orrával Tizio kezét kezdje böködni, ami elvileg még mindig a lányén van.* - Hé cimbi, te is bármikor itt hagynál egy csinos kancáért, szóval nyughass. *Azért természetesen megsimogatja az állat pofáját, felé is fordul, csak Nava kérdésére fordul újra a lány felé, kiszárad a szája.* - Szeretném. Ha te is. ~Miért vagy félvér? Gyűrűt is húznék az ujjadra.~ És még sokszor szeretnék melletted ébredni. Olyan szép vagy, mikor alszol. Mármint ébren is az vagy, félre ne érts. ~Kínos vagy Tizio, a fene egyen már meg.~ *Kínjában nevetgél is kicsit, nem szokott udvarolni, nem is megy neki, de eddigi életében sosem akart ilyesmit tenni, így nem is gyakorolhatta.*
2184. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 19:10:35
Üzenet elküldve: 2019-03-21 19:10:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
* A késő hajnali ébredés jól megtalálta. Bár kicsit zavaros a feje, hogy a szabónő válaszába a délutáni lustulása is bele lett-e számolva vagy azt még hozzá kellene-e adni...
De kevés olyan példány akad a fajában, aki arra született, hogy számokat adjon össze és vonjon ki egymásból, ha nem muszáj. A Hororin családnak meg inkább a vagyonvédelem, mint az időszámítás a fő tevékenysége. Gyorsan át is ugrik az egészen, mielőtt Linkelstar közbeszólásával együtt belezavarodik.*
-Ha valamelyikőtök elalszik, majd viszem kézben.
* Kimennek a konyhába és a házigazdájuk már sürög-forog. És mindhármójuk kellően kellemetlenül érzi magát, hogy házimunkát vállaltak, de eddig több kiszolgálást kaptak, mint amennyi segítséget adtak.*
-Nagyon szépen köszönjük! Igazán fenségesen néz ki.
* Asztalhoz ülnek hamarosan és az eddigi jó hangulatot felhasználja Wagzal, hogy elrontsa.*
-Említette, hogy van olyan lova, ami elbírna akár engem is. Mindig is érdekelt, hogy milyen állat bírna el egy páncélos orkot. Esetleg nincs ára?
Szívesen megvennénk vagy ha nem eladók, de van a közelben egy ismerősnek... És persze beleszámítanánk az ágy árát és minden egyebet.
Nagyon rosszul érezném magam, ha viszonzás nélkül mennék el, miközben annyi bajt csináltam mindenkinek.
* Vesz egy nagy levegőt és kicsit hallgat. Ha nem jön azonnal a válasz, akkor kis habozás után még hozzá teszi.*
-Nekem meg nagyon jól jönne védett személyek kíséréséhez, ha nem gyalog kellene mennem mellettük hosszabb utakon is akár.
* Furcsa szemekkel sandít Dreyiára, aki sötételf természetét nem tudta teljesen levetkőzni. Nem ítéli el, de nem szeretné, ha ebből gond lenne. A sötétbőrűek testközelből tudja, hogy genetikailag nem tudnak üldözési mániákusok lenni. Őket tényleg üldözik! Méghozzá saját testvéreik.*
* A késő hajnali ébredés jól megtalálta. Bár kicsit zavaros a feje, hogy a szabónő válaszába a délutáni lustulása is bele lett-e számolva vagy azt még hozzá kellene-e adni...
De kevés olyan példány akad a fajában, aki arra született, hogy számokat adjon össze és vonjon ki egymásból, ha nem muszáj. A Hororin családnak meg inkább a vagyonvédelem, mint az időszámítás a fő tevékenysége. Gyorsan át is ugrik az egészen, mielőtt Linkelstar közbeszólásával együtt belezavarodik.*
-Ha valamelyikőtök elalszik, majd viszem kézben.
* Kimennek a konyhába és a házigazdájuk már sürög-forog. És mindhármójuk kellően kellemetlenül érzi magát, hogy házimunkát vállaltak, de eddig több kiszolgálást kaptak, mint amennyi segítséget adtak.*
-Nagyon szépen köszönjük! Igazán fenségesen néz ki.
* Asztalhoz ülnek hamarosan és az eddigi jó hangulatot felhasználja Wagzal, hogy elrontsa.*
-Említette, hogy van olyan lova, ami elbírna akár engem is. Mindig is érdekelt, hogy milyen állat bírna el egy páncélos orkot. Esetleg nincs ára?
Szívesen megvennénk vagy ha nem eladók, de van a közelben egy ismerősnek... És persze beleszámítanánk az ágy árát és minden egyebet.
Nagyon rosszul érezném magam, ha viszonzás nélkül mennék el, miközben annyi bajt csináltam mindenkinek.
* Vesz egy nagy levegőt és kicsit hallgat. Ha nem jön azonnal a válasz, akkor kis habozás után még hozzá teszi.*
-Nekem meg nagyon jól jönne védett személyek kíséréséhez, ha nem gyalog kellene mennem mellettük hosszabb utakon is akár.
* Furcsa szemekkel sandít Dreyiára, aki sötételf természetét nem tudta teljesen levetkőzni. Nem ítéli el, de nem szeretné, ha ebből gond lenne. A sötétbőrűek testközelből tudja, hogy genetikailag nem tudnak üldözési mániákusok lenni. Őket tényleg üldözik! Méghozzá saját testvéreik.*
2183. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:14:35
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Kissé kétkedve fogadja a megjegyzést, miszerint a ló olyan kezes lenne, mint egy bárány, ugyanis az izmos lábak és az erős paták határozottan veszedelmesnek tűnnek számára, ha az állat esetleg úgy dönt, ellene próbálná meg használni őket, ennek ellenére mégis tesz egy lépést feléje, remélve, hogy ha nem úgy sül el az ismerkedés, ahogy szeretné, akkor még idejében félre tud majd ugrani a fenyegető rúgás elől. Gazdája szavaihoz hűen azonban tényleg barátságosan viselkedik a ló, így hamar kiderül, hogy semmi oka az aggodalomra. Nevetve vizsgálja meg közelebbről, miközben a tenyeréből eteti és magában kénytelen megállapítani, milyen értelmes tekintettel találja szemben magát*
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek! *mélyül el mosolya, ahogy egyre bátrabb mozdulatokkal simogatja az állatot, élvezettel futtatva végig ujjait a ló selymes szőrén* Tényleg igazán szelíd vagy és igazán gyönyörű is! *neveti el magát, ahogy a ló közelebb lép hozzá. Bár eleinte tartott tőle, hogy nem fognak jól kijönni, kezdeti aggályai jelentősen csökkentek azóta. A lovaglást viszont még így is túl nagy falatnak érzi*
- Rég ültem utoljára lovon... *vallja be kissé félszegen, mélyen hallgatva arról, hogy az is még gyerekkorában történt, afféle érdekességképp, miközben Tiziot nézi, aki minden bizonnyal nem először hajtja végre ezt a műveletet. Olyan gyorsan pattan fel a ló hátára, hogy felfogni is alig van ideje, mi történik, és a férfi máris a magasból pillant le rá*
- Igen, de csak a szép pirosakkal! *jegyzi meg nevetve, hiszen gyümölcsök terén elképzelni se tud kellemesebbet, mint ahogy egy harapást követően megérzi a ropogós alma édes, mégis kellemesen savanykás ízét a szájában* Köszönöm! *fogadja el mosolyogva a felé nyújtott almát, hasonló sorsot szánva neki, mint a korábbi félnek, mikor észreveszi, hogy van még valaki a közelben, aki talán igényt tartana rá*
- Róluk beszéltél a múltkor? *pillant röviden Tiziora, majd tovább bámulja elkerekedett szemmel a furcsa állatot* De hisz ez nem is olyan, amilyennek leírtad! Nagyon aranyos! *ereszt meg egy vádló pillantást a férfi felé, amiért sokkal gonoszabbnak próbálta lefesteni a gyapjastevéket, mint amilyenek, azonban nem lép közelebb hozzá, nehogy a leendő anyuka esetleg rosszul értelmezze a közeledését* Biztos vagyok benne, hogy kicsinek még aranyosabbak! *jegyzi meg az állatot vizsgálva, miközben magában próbálja elképzelni, hogy is nézhet ki egy aprócska gyapjas teve. Kellemes képzelődését azonban hamarosan megrázó hírek szakítják félbe*
- Látom, a szerényebb is te vagy még mindig! *forgatja fáradtan a szemeit, mint aki nem képes elhinni, hogy Tizio még egy ilyen helyzetben is képes tréfálni. ~Bár talán neki van igaza... a baj most már elmúlt, senkinek se tesz jót, ha a múlton rágódunk!~ érvel magában, ám ettől még közel sem tud olyan könnyedén túllendülni a történteken, mint szeretne*
- Akkor se kellene ezt tenniük... *suttogja egy lemondó fejcsóválás kíséretében, inkább csak magának, hisz valószínű sose fogja megérteni, mi örömét vagy hasznát leli abban bárki is, hogy ártatlan embereket kínoz, vagy még rosszabb*
- Sajnálom és részvétem! *pillant együttérzően Tiziora, majd közelebb lép hozzá, hogy megszorítsa a kezét, ha eléri. Örömmel hallja azonban, hogy a sok baj és bánat után végre egy kis öröm is köszönt a családra*
- Gratulálok a húgodnak, az esküvőhöz is és a babához is! *mosolyodik el, magában azért fohászkodva, hogy ennyi szenvedés után már csak csupa szép és jó dolog történjen velük. Mint például a párbaj elmaradása*
- Ezt őszinte megkönnyebbüléssel hallom! Igazán kár lett volna, ha sose ismerte volna meg a jóképűbb nagybátyját a pici! *tréfálkozik, bár magában tényleg leesik egy kő a szívéről, hisz kinézte volna Tizioból, hogy a húga védelmében tényleg képes olyan őrültségre is, mint hogy párbajra hívja ki Kagan Thargodart. A következő megjegyzés hallatán azonban megint visszatérnek félelmei, ahogy a férfira pillant*
- És te is ezt szeretnéd? *kérdezi halk, aggodalmas hangon. Kíváncsian fürkészi Tizio arcát, hátha sikerül valamit kiolvasni belőle, azonban semmi olyasmit nem lát rajta, ami segítene eldönteni neki, milyen gondolatok járnak a fejében, ez pedig olyan bizonytalansággal tölti el, hogy nem is képes végiggondolni a helyzetet, csak nyugtalanul várja a választ.*
*Kissé kétkedve fogadja a megjegyzést, miszerint a ló olyan kezes lenne, mint egy bárány, ugyanis az izmos lábak és az erős paták határozottan veszedelmesnek tűnnek számára, ha az állat esetleg úgy dönt, ellene próbálná meg használni őket, ennek ellenére mégis tesz egy lépést feléje, remélve, hogy ha nem úgy sül el az ismerkedés, ahogy szeretné, akkor még idejében félre tud majd ugrani a fenyegető rúgás elől. Gazdája szavaihoz hűen azonban tényleg barátságosan viselkedik a ló, így hamar kiderül, hogy semmi oka az aggodalomra. Nevetve vizsgálja meg közelebbről, miközben a tenyeréből eteti és magában kénytelen megállapítani, milyen értelmes tekintettel találja szemben magát*
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek! *mélyül el mosolya, ahogy egyre bátrabb mozdulatokkal simogatja az állatot, élvezettel futtatva végig ujjait a ló selymes szőrén* Tényleg igazán szelíd vagy és igazán gyönyörű is! *neveti el magát, ahogy a ló közelebb lép hozzá. Bár eleinte tartott tőle, hogy nem fognak jól kijönni, kezdeti aggályai jelentősen csökkentek azóta. A lovaglást viszont még így is túl nagy falatnak érzi*
- Rég ültem utoljára lovon... *vallja be kissé félszegen, mélyen hallgatva arról, hogy az is még gyerekkorában történt, afféle érdekességképp, miközben Tiziot nézi, aki minden bizonnyal nem először hajtja végre ezt a műveletet. Olyan gyorsan pattan fel a ló hátára, hogy felfogni is alig van ideje, mi történik, és a férfi máris a magasból pillant le rá*
- Igen, de csak a szép pirosakkal! *jegyzi meg nevetve, hiszen gyümölcsök terén elképzelni se tud kellemesebbet, mint ahogy egy harapást követően megérzi a ropogós alma édes, mégis kellemesen savanykás ízét a szájában* Köszönöm! *fogadja el mosolyogva a felé nyújtott almát, hasonló sorsot szánva neki, mint a korábbi félnek, mikor észreveszi, hogy van még valaki a közelben, aki talán igényt tartana rá*
- Róluk beszéltél a múltkor? *pillant röviden Tiziora, majd tovább bámulja elkerekedett szemmel a furcsa állatot* De hisz ez nem is olyan, amilyennek leírtad! Nagyon aranyos! *ereszt meg egy vádló pillantást a férfi felé, amiért sokkal gonoszabbnak próbálta lefesteni a gyapjastevéket, mint amilyenek, azonban nem lép közelebb hozzá, nehogy a leendő anyuka esetleg rosszul értelmezze a közeledését* Biztos vagyok benne, hogy kicsinek még aranyosabbak! *jegyzi meg az állatot vizsgálva, miközben magában próbálja elképzelni, hogy is nézhet ki egy aprócska gyapjas teve. Kellemes képzelődését azonban hamarosan megrázó hírek szakítják félbe*
- Látom, a szerényebb is te vagy még mindig! *forgatja fáradtan a szemeit, mint aki nem képes elhinni, hogy Tizio még egy ilyen helyzetben is képes tréfálni. ~Bár talán neki van igaza... a baj most már elmúlt, senkinek se tesz jót, ha a múlton rágódunk!~ érvel magában, ám ettől még közel sem tud olyan könnyedén túllendülni a történteken, mint szeretne*
- Akkor se kellene ezt tenniük... *suttogja egy lemondó fejcsóválás kíséretében, inkább csak magának, hisz valószínű sose fogja megérteni, mi örömét vagy hasznát leli abban bárki is, hogy ártatlan embereket kínoz, vagy még rosszabb*
- Sajnálom és részvétem! *pillant együttérzően Tiziora, majd közelebb lép hozzá, hogy megszorítsa a kezét, ha eléri. Örömmel hallja azonban, hogy a sok baj és bánat után végre egy kis öröm is köszönt a családra*
- Gratulálok a húgodnak, az esküvőhöz is és a babához is! *mosolyodik el, magában azért fohászkodva, hogy ennyi szenvedés után már csak csupa szép és jó dolog történjen velük. Mint például a párbaj elmaradása*
- Ezt őszinte megkönnyebbüléssel hallom! Igazán kár lett volna, ha sose ismerte volna meg a jóképűbb nagybátyját a pici! *tréfálkozik, bár magában tényleg leesik egy kő a szívéről, hisz kinézte volna Tizioból, hogy a húga védelmében tényleg képes olyan őrültségre is, mint hogy párbajra hívja ki Kagan Thargodart. A következő megjegyzés hallatán azonban megint visszatérnek félelmei, ahogy a férfira pillant*
- És te is ezt szeretnéd? *kérdezi halk, aggodalmas hangon. Kíváncsian fürkészi Tizio arcát, hátha sikerül valamit kiolvasni belőle, azonban semmi olyasmit nem lát rajta, ami segítene eldönteni neki, milyen gondolatok járnak a fejében, ez pedig olyan bizonytalansággal tölti el, hogy nem is képes végiggondolni a helyzetet, csak nyugtalanul várja a választ.*
2182. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:11:19
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:11:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Vészmadarak//
*Nem sok kedvet érez az evéshez, de csatlakozik a társasághoz. Csak némán bólint a házigazda felé, majd az asztalhoz ül reggelizni. Az éjszaka végigrágott minden opciót, nem egyet többször is. De nem talált magyarázatot a férfi segítőszándékára, és annak fura mosolyára. Mintha tervezne valamit, amit a trió nem vesz észre. Persze ez lehet a paranoiája bűne is. Ki tudja. Ha méreg lett volna, az ételben arról már jó eséllyel tudnának, hisz Wagzal szervezete hiába egy bivalyé, ettől még le van gyengülve. Így a mérgek hamarabb vernék a földhöz.*
-Az soknak tűnik, nekem. Szerintem csak 9 óra lehetett. De ezen nem fogunk összeveszni, max egy alvó varrónővel lovagolunk vissza a kikötőbe. De a lényeg hogy, visszamegyünk, hadd örüljenek a Patkányok. Amúgy azt hiszem, vicces lenne a számára, ha ott lenne érdekeltsége.
*Továbbra is zavarja, hogy a férfi alig-alig eszeget, de egyelőre nem teszi szóvá. Eszeget, majd ha mindenki végzett segít elpakolni, hogy mihamarabb kiérjenek és útra keljenek. Egyszerűen viszket a tarkója a férfitól, és nem tudja megmagyarázni miért. Nem szeretne tovább itt időzni, így ha összeszedték a cókmókjukat ő kint várja be, amíg a hátasok elő állnak. Nem az a búcsúzkodós típus, és legtöbbször ideje sincs elköszönni. Kint természetesen továbbra is visszafogottan viselkedik, de már nem bírja sokáig féken tartani a nyelvét. Amint felszállnak, a lóra elköszön ő is a ház urától.*
-Köszönjük a vendéglátást, ha tudom, valamikor viszonozni keressen meg. És segítek, noha nem épp szokásom, de a szívességet viszonozni illik. Így tartozom önnek egy szívességgel.
*Nem sok kedvet érez az evéshez, de csatlakozik a társasághoz. Csak némán bólint a házigazda felé, majd az asztalhoz ül reggelizni. Az éjszaka végigrágott minden opciót, nem egyet többször is. De nem talált magyarázatot a férfi segítőszándékára, és annak fura mosolyára. Mintha tervezne valamit, amit a trió nem vesz észre. Persze ez lehet a paranoiája bűne is. Ki tudja. Ha méreg lett volna, az ételben arról már jó eséllyel tudnának, hisz Wagzal szervezete hiába egy bivalyé, ettől még le van gyengülve. Így a mérgek hamarabb vernék a földhöz.*
-Az soknak tűnik, nekem. Szerintem csak 9 óra lehetett. De ezen nem fogunk összeveszni, max egy alvó varrónővel lovagolunk vissza a kikötőbe. De a lényeg hogy, visszamegyünk, hadd örüljenek a Patkányok. Amúgy azt hiszem, vicces lenne a számára, ha ott lenne érdekeltsége.
*Továbbra is zavarja, hogy a férfi alig-alig eszeget, de egyelőre nem teszi szóvá. Eszeget, majd ha mindenki végzett segít elpakolni, hogy mihamarabb kiérjenek és útra keljenek. Egyszerűen viszket a tarkója a férfitól, és nem tudja megmagyarázni miért. Nem szeretne tovább itt időzni, így ha összeszedték a cókmókjukat ő kint várja be, amíg a hátasok elő állnak. Nem az a búcsúzkodós típus, és legtöbbször ideje sincs elköszönni. Kint természetesen továbbra is visszafogottan viselkedik, de már nem bírja sokáig féken tartani a nyelvét. Amint felszállnak, a lóra elköszön ő is a ház urától.*
-Köszönjük a vendéglátást, ha tudom, valamikor viszonozni keressen meg. És segítek, noha nem épp szokásom, de a szívességet viszonozni illik. Így tartozom önnek egy szívességgel.
2181. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-21 10:30:07
Üzenet elküldve: 2019-03-21 10:30:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vészmadarak//
- Értem. Pihenj csak, jó éjt!
*Feleli Dreyiának őrségváltáskor egy álmos mosollyal. Miután Wagzalt sikerül rávennie, hogy az ágyban folytassa az éjszakát, és Dreyia is elhelyezkedik, egy kicsit ráborul a csend. Különös, hogy nem hallani a hullámok állandó sodrását, és egy kicsit a sós illat is hiányzik az orrának. Pedig nevetségesnek érzi az efféle kötődést. Éppolyan jó bárhol. Simulékony természetének hála, ha arról lenne szó, képes lenne akár itt is megvetni a lábát, és akkor a fűtenger susogása, a kabócák zizegése, szekérkerekek nyikorgása tölthetné el nosztalgiával.
A reggeli éledezés ismét új zamattal gazdagítja apró közösségüket. Valahogy mulattatónak találja, és némi kárpótlásnak érzi a rövid éjszakáért cserébe. Dreyia magáéhoz hasonló panaszán halkan nevet.*
- Egyetértek. Nincs semmi újdonság. Csak eljött az idő, hogy összekészüljünk.
*Wagzal derűs ébredését megnyugtatónak találja. Tudja, hogy az orkok sokat bírnak, ráadásul zsoldosként fajának képzett, edzett tagjáról van szó. Helyet ad neki, hogy megmozgassa magát. Valójában már kivilágosodott, a korai fekvésnek köszönhetően viszont hosszúnak tűnhetett az éjszaka.*
- Azt hiszem, úgy 9-10 órája tértünk nyugovóra.
*A kétértelmű megjegyzésre elmosolyodik. Úgy gondolja, a beteg már eléggé gyógyult.*
- Örülök, hogy jobban vagy.
*A könnyelmű hozzáálláson nem akad fenn, ezúttal bólint rá, mintha épp így várná a dolgok alakulását.*
- Úgy legyen!
*A konyhához közeledvén már előre hallja a halk neszezést és orrát finom illatok csapják meg. Gondolhatta volna, hogy házigazdájukat nem előzik meg, a helyében ő is korán kelt volna, ha egy csapat idegen alszik a házában.*
- Szép jó reggelt, uram!
*Köszönti dallamosan, meleg mosollyal.*
- Úgy látom, elkéstünk azzal, hogy a segítségedre legyünk. Sajnálom, hogy ennyire korán keltél miattunk. Cserébe vállaljuk a rendrakást reggeli után. Nagyon jól néz ki és remek illata van.
*Ha talál még tennivalót, például poharak, bögrék kiosztását, vagy kitöltheti a teát a társaságnak, akkor jó példával jár elől, míg a többiek szedhetnek maguknak.*
- Visszatérünk délre.
*Közli közös döntésüket a férfi arcára nézve.*
- Az érvek egyértelműen mellette szólnak.
*Maga is leül, és válogatni kezd a finomságokból. A frissen sült kenyérből és a kolbászból vesz magának némi zöldséggel együtt.*
- Nem tudunk elég hálásak lenni a jóindulatodért. Veheted úgy, hogy van néhány barátod a Kikötőben, ha arra jársz, vagy netán arrafelé is lennének érdekeltségeid.
*Teszi hozzá cinkos mosollyal.*
- Értem. Pihenj csak, jó éjt!
*Feleli Dreyiának őrségváltáskor egy álmos mosollyal. Miután Wagzalt sikerül rávennie, hogy az ágyban folytassa az éjszakát, és Dreyia is elhelyezkedik, egy kicsit ráborul a csend. Különös, hogy nem hallani a hullámok állandó sodrását, és egy kicsit a sós illat is hiányzik az orrának. Pedig nevetségesnek érzi az efféle kötődést. Éppolyan jó bárhol. Simulékony természetének hála, ha arról lenne szó, képes lenne akár itt is megvetni a lábát, és akkor a fűtenger susogása, a kabócák zizegése, szekérkerekek nyikorgása tölthetné el nosztalgiával.
A reggeli éledezés ismét új zamattal gazdagítja apró közösségüket. Valahogy mulattatónak találja, és némi kárpótlásnak érzi a rövid éjszakáért cserébe. Dreyia magáéhoz hasonló panaszán halkan nevet.*
- Egyetértek. Nincs semmi újdonság. Csak eljött az idő, hogy összekészüljünk.
*Wagzal derűs ébredését megnyugtatónak találja. Tudja, hogy az orkok sokat bírnak, ráadásul zsoldosként fajának képzett, edzett tagjáról van szó. Helyet ad neki, hogy megmozgassa magát. Valójában már kivilágosodott, a korai fekvésnek köszönhetően viszont hosszúnak tűnhetett az éjszaka.*
- Azt hiszem, úgy 9-10 órája tértünk nyugovóra.
*A kétértelmű megjegyzésre elmosolyodik. Úgy gondolja, a beteg már eléggé gyógyult.*
- Örülök, hogy jobban vagy.
*A könnyelmű hozzáálláson nem akad fenn, ezúttal bólint rá, mintha épp így várná a dolgok alakulását.*
- Úgy legyen!
*A konyhához közeledvén már előre hallja a halk neszezést és orrát finom illatok csapják meg. Gondolhatta volna, hogy házigazdájukat nem előzik meg, a helyében ő is korán kelt volna, ha egy csapat idegen alszik a házában.*
- Szép jó reggelt, uram!
*Köszönti dallamosan, meleg mosollyal.*
- Úgy látom, elkéstünk azzal, hogy a segítségedre legyünk. Sajnálom, hogy ennyire korán keltél miattunk. Cserébe vállaljuk a rendrakást reggeli után. Nagyon jól néz ki és remek illata van.
*Ha talál még tennivalót, például poharak, bögrék kiosztását, vagy kitöltheti a teát a társaságnak, akkor jó példával jár elől, míg a többiek szedhetnek maguknak.*
- Visszatérünk délre.
*Közli közös döntésüket a férfi arcára nézve.*
- Az érvek egyértelműen mellette szólnak.
*Maga is leül, és válogatni kezd a finomságokból. A frissen sült kenyérből és a kolbászból vesz magának némi zöldséggel együtt.*
- Nem tudunk elég hálásak lenni a jóindulatodért. Veheted úgy, hogy van néhány barátod a Kikötőben, ha arra jársz, vagy netán arrafelé is lennének érdekeltségeid.
*Teszi hozzá cinkos mosollyal.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344