Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:42:25
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:42:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Hiába tudja, hogy pont az ellenkezője lenne a célja, Tizio szavaitól és tetteitől csak még inkább zavarba jön. Érzékeny a terület, ahová a férfi ujjai merészkednek és érzékeny húrokat pendít meg a lelkében az újabb bók. Még mindig nem tudja elhinni, hogy annyira szerencsés lehet, hogy itt ülhet azzal, akit szeret és aki viszontszereti őt. Örömét azonban jelentős mértékben rontja, hogy Tizio nem teljesen önmaga. Jobban örülne, ha a férfi nem érezni szükségét annak, hogy mindenféle szerekkel kábítsa magát, hiszen emiatt folyamatosan aggodalom járja át, mely egészen addig tart, míg a hatás el nem múlik. Nem tehet róla, egyszerűen félti őt, nehogy valami őrültséget csináljon, míg nem önmaga, vagy esetleg túlságosan mély kábulatot idézzen elő, melyből nincs visszaút. Megnyugodva látja azonban, hogy jelen esetben egyik végkimenetel sem fenyeget, hiszen az enyhén felfokozott viselkedéstől eltekintve, Tizio teljesen olyannak tűnik, mint általában*
- Igen, a várandósokkal megesik az ilyesmi. *mosolyodik el a férfi idegenkedését látva a furcsa ízektől* Nos, ezt részben meg tudjuk előzni... Biztos vagyok benne, hogy kapni savanyú káposztát a piacon! Az édességről meg ráérsz gondoskodni akkor, ha tényleg felébreszt emiatt! *igyekszik megnyugtatni, bár magában kénytelen elismerni, nem sok mindent tud a terhes nőkkel kapcsolatban, így az is meglehet, hogy tökéletes ostobaságokat beszél. Reméli azonban, arra elegendőek lesznek szavai, hogy átmenetileg elűzze Tizio ezzel kapcsolatos félelmeit, míg Ephemia nem kopogtat igazából az ajtaján. Nem kerüli el a figyelmét az egyre lejjebb csúszó ing sem, így bármennyire szeretné energiáit ennek a problémának szentelni, egyre kevésbé tud Ephemia megváltozott étrendje miatt aggódni. Tizio életszemlélete miatt viszont annál is inkább*
- Sose tudhatod... mi lesz, ha egyszer nem lesz pénzed felfogadni senkit? *pillant rá a helyzethez képest talán túlságosan is komolyan, hiszen ő tapasztalatból tudja, milyen az, ha azon kell aggódnia az embernek, tud-e valamit a vacsoraasztalra tenni, és nem azon, hogy talál-e valakit, aki elmegy helyette vásárolni. Hamarosan azonban már ez a probléma is eltörpül a szemében, ahogy a férfi a kedvesének nevezi, hirtelen a világ legboldogabb személyének érezve magát. Bár a következő mondat hallatán megint alábbhagy jókedve*
- Ne mondd ezt! *rázza meg a fejét szomorú mosollyal arcán. Nem így értette az előbbit, és közel sem szeretné, ha Tizio így gondolkodna. Nem tud és nem is akar parancsolni, neki pedig pláne nem szeretne. Reméli, ezt sikerül a férfival is megértetnie, mielőtt túlságosan elterelődne szó. Erre ugyanis nem kell sokat várni*
- Igen, szerintem is várhat még! *ért egyet Tizioval, miközben úgy dönt, ha ez tényleg egy olyan játék, amit ketten játszanak, akkor neki is szabad feltérképeznie a terepet, vagyis jelen esetben Tizio testét. Óvatosan csúsznak le ujjai a férfi nyakáról előbb a mellkasára, majd a derekára, és végül, ameddig éri, a hátára. Maga se tudja, mit keres, vagy hogy kéne érintenie, hogy a férfi még jobban érezze magát. Most csak saját kíváncsiságát szeretné kielégíteni, lassan végigsimítva Tizio testének minden apró porcikáján, határozottan élvezve a kidolgozott izmok tapintását. Munkálkodása közben azonban továbbra is a férfi arcán tartja a tekintetét, figyelve minden apró kis rezdülésre, mely az érzelmeiről adhat visszajelzést a számára. Tizio szavai ezeken túl csak további megerősítést jelentenek a számára*
- Szerintem fordítva történt a dolog! *mélyül el mosolya a kijelentés hallatán, hiszen Tizio nyilvánvaló kábultsága ellenére, kettejük közül szemmel láthatóan ő az, aki kezdi elveszíteni az eszét. Álmában se gondolta volna, hogy egyszer ilyesmit fog csinálni, mégis szép lassan a zavara kezd alábbhagyni, helyét egészen másfajta érzelmeknek adva át. Nyugodtan fogadja az egyre jobban szétnyíló inget, ám tapasztalatlanságát mutatja, hogy néha még képes félreérteni a férfi szavait*
- Tényleg el szeretnél menni? *kérdez vissza kissé hátrébb húzódva, enyhén félrebillentett fejjel, magában azt mérlegelve, vajon mit is szeretne Tizio, hogy hagyja a kúthoz menni, vagy hogy marasztalja.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 22:54:44
*Hiába tudja, hogy pont az ellenkezője lenne a célja, Tizio szavaitól és tetteitől csak még inkább zavarba jön. Érzékeny a terület, ahová a férfi ujjai merészkednek és érzékeny húrokat pendít meg a lelkében az újabb bók. Még mindig nem tudja elhinni, hogy annyira szerencsés lehet, hogy itt ülhet azzal, akit szeret és aki viszontszereti őt. Örömét azonban jelentős mértékben rontja, hogy Tizio nem teljesen önmaga. Jobban örülne, ha a férfi nem érezni szükségét annak, hogy mindenféle szerekkel kábítsa magát, hiszen emiatt folyamatosan aggodalom járja át, mely egészen addig tart, míg a hatás el nem múlik. Nem tehet róla, egyszerűen félti őt, nehogy valami őrültséget csináljon, míg nem önmaga, vagy esetleg túlságosan mély kábulatot idézzen elő, melyből nincs visszaút. Megnyugodva látja azonban, hogy jelen esetben egyik végkimenetel sem fenyeget, hiszen az enyhén felfokozott viselkedéstől eltekintve, Tizio teljesen olyannak tűnik, mint általában*
- Igen, a várandósokkal megesik az ilyesmi. *mosolyodik el a férfi idegenkedését látva a furcsa ízektől* Nos, ezt részben meg tudjuk előzni... Biztos vagyok benne, hogy kapni savanyú káposztát a piacon! Az édességről meg ráérsz gondoskodni akkor, ha tényleg felébreszt emiatt! *igyekszik megnyugtatni, bár magában kénytelen elismerni, nem sok mindent tud a terhes nőkkel kapcsolatban, így az is meglehet, hogy tökéletes ostobaságokat beszél. Reméli azonban, arra elegendőek lesznek szavai, hogy átmenetileg elűzze Tizio ezzel kapcsolatos félelmeit, míg Ephemia nem kopogtat igazából az ajtaján. Nem kerüli el a figyelmét az egyre lejjebb csúszó ing sem, így bármennyire szeretné energiáit ennek a problémának szentelni, egyre kevésbé tud Ephemia megváltozott étrendje miatt aggódni. Tizio életszemlélete miatt viszont annál is inkább*
- Sose tudhatod... mi lesz, ha egyszer nem lesz pénzed felfogadni senkit? *pillant rá a helyzethez képest talán túlságosan is komolyan, hiszen ő tapasztalatból tudja, milyen az, ha azon kell aggódnia az embernek, tud-e valamit a vacsoraasztalra tenni, és nem azon, hogy talál-e valakit, aki elmegy helyette vásárolni. Hamarosan azonban már ez a probléma is eltörpül a szemében, ahogy a férfi a kedvesének nevezi, hirtelen a világ legboldogabb személyének érezve magát. Bár a következő mondat hallatán megint alábbhagy jókedve*
- Ne mondd ezt! *rázza meg a fejét szomorú mosollyal arcán. Nem így értette az előbbit, és közel sem szeretné, ha Tizio így gondolkodna. Nem tud és nem is akar parancsolni, neki pedig pláne nem szeretne. Reméli, ezt sikerül a férfival is megértetnie, mielőtt túlságosan elterelődne szó. Erre ugyanis nem kell sokat várni*
- Igen, szerintem is várhat még! *ért egyet Tizioval, miközben úgy dönt, ha ez tényleg egy olyan játék, amit ketten játszanak, akkor neki is szabad feltérképeznie a terepet, vagyis jelen esetben Tizio testét. Óvatosan csúsznak le ujjai a férfi nyakáról előbb a mellkasára, majd a derekára, és végül, ameddig éri, a hátára. Maga se tudja, mit keres, vagy hogy kéne érintenie, hogy a férfi még jobban érezze magát. Most csak saját kíváncsiságát szeretné kielégíteni, lassan végigsimítva Tizio testének minden apró porcikáján, határozottan élvezve a kidolgozott izmok tapintását. Munkálkodása közben azonban továbbra is a férfi arcán tartja a tekintetét, figyelve minden apró kis rezdülésre, mely az érzelmeiről adhat visszajelzést a számára. Tizio szavai ezeken túl csak további megerősítést jelentenek a számára*
- Szerintem fordítva történt a dolog! *mélyül el mosolya a kijelentés hallatán, hiszen Tizio nyilvánvaló kábultsága ellenére, kettejük közül szemmel láthatóan ő az, aki kezdi elveszíteni az eszét. Álmában se gondolta volna, hogy egyszer ilyesmit fog csinálni, mégis szép lassan a zavara kezd alábbhagyni, helyét egészen másfajta érzelmeknek adva át. Nyugodtan fogadja az egyre jobban szétnyíló inget, ám tapasztalatlanságát mutatja, hogy néha még képes félreérteni a férfi szavait*
- Tényleg el szeretnél menni? *kérdez vissza kissé hátrébb húzódva, enyhén félrebillentett fejjel, magában azt mérlegelve, vajon mit is szeretne Tizio, hogy hagyja a kúthoz menni, vagy hogy marasztalja.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.26 22:54:44
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:16:28
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:16:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy Nava amiatt aggódik, hogy esetleg rosszul érzi magát, akkor kinevetné, mert jól van, pont attól van jól, hogy szippanthat, nélküle remeg a keze, izzad, minden egyéb baja van, máskor igyekszik szinten tartani magát, így nem jelentkeznek az elvonási tünetek és ilyen hirtelen sem csap rá le a delirium, de nem számolt korábban azzal, hogy Nava betoppan, a hálószobában történtekkel meg pláne.*
- Dehogynem. Volt mit kipihenned. *Halkan felnevet, kicsit kihúzza magát, hüvelykujja a lány combjának a tövét cirógatja, hogy jelezze, mire is gondol.* - Pedig édes vagy, mikor bocsánatot kérsz. *Annyira elmerül Nava vállának csókolgatásában, hogy észre sem veszi azt, hogy a lány zavarba jön az inge alatt matató kezektől.* - Jó-jó, de furcsa dolgokat eszik, furcsa időpontokban. A rémálmom, hogy azzal ébreszt, hogy szerezzek neki valami egzotikus édességet meg savanyú káposztát. *Kicsit lejjebb simogatja az inget a lány válláról, hogy jobban hozzáférjen.* - Ó nem, vannak dolgok amikben nem akarom feltalálni magam. Mert egyszerűen nem érdekel. Inkább megfizetek valakit és mindenki jól járt. ~Én pénzt csinálok, hogy legyen elegendő kosztpénz.~ *Olyan könnyedén gördül le a szájáról a "kedvesem" szó, hogy nem is gondol arra, hogy ezen a lány fennakadhat, bár az erősebb szorításból gyanakodnia kellene, azonban nem gyanakszik, ha neki ez természetes, akkor Navának is az lehet, pont mint a csók.* - Igazán nincs mit. Kérésed számomra parancs. *Nem akarja, hogy bármi is zavarja Navát, így nem zajong, bár ő szereti az efféle monotonitást, segít gondolkodni, noha Navának hála, pár pillanaton belül már jelentősen csökken az a vérmennyiség, amit az agya felhasználhatna.*
- Kéne. De lehet, hogy ráér még egy picit, hm? *Nava sikerrel feszíti a húrt, amit abban a pillanatban kezdett feszíteni, hogy belibbent az ingben, ami lecsúszott a fél válláról és alig ér a feneke alá. Aztán itt ül az ölében és incselkedik vele.* - Megbűvöltél mágusnő! *Suttogja.* - Egészen elveszed az eszem. ~Megőrjítesz.~ Nem állok jót magamért, ha most nem mehetek el a kúthoz. *Leheli, eközben jobbja gyors egymásutánban pattint ki két gombot is Nava ingén, esze ágában sincs a kútra menni, csak ha a lány tényleg leállítja, ha meg nem, akkor itt az asztalon fogja a magáévá tenni.*
//A hozzászólás 16+jelenetet tartalmaz!//
*Ha tudná, hogy Nava amiatt aggódik, hogy esetleg rosszul érzi magát, akkor kinevetné, mert jól van, pont attól van jól, hogy szippanthat, nélküle remeg a keze, izzad, minden egyéb baja van, máskor igyekszik szinten tartani magát, így nem jelentkeznek az elvonási tünetek és ilyen hirtelen sem csap rá le a delirium, de nem számolt korábban azzal, hogy Nava betoppan, a hálószobában történtekkel meg pláne.*
- Dehogynem. Volt mit kipihenned. *Halkan felnevet, kicsit kihúzza magát, hüvelykujja a lány combjának a tövét cirógatja, hogy jelezze, mire is gondol.* - Pedig édes vagy, mikor bocsánatot kérsz. *Annyira elmerül Nava vállának csókolgatásában, hogy észre sem veszi azt, hogy a lány zavarba jön az inge alatt matató kezektől.* - Jó-jó, de furcsa dolgokat eszik, furcsa időpontokban. A rémálmom, hogy azzal ébreszt, hogy szerezzek neki valami egzotikus édességet meg savanyú káposztát. *Kicsit lejjebb simogatja az inget a lány válláról, hogy jobban hozzáférjen.* - Ó nem, vannak dolgok amikben nem akarom feltalálni magam. Mert egyszerűen nem érdekel. Inkább megfizetek valakit és mindenki jól járt. ~Én pénzt csinálok, hogy legyen elegendő kosztpénz.~ *Olyan könnyedén gördül le a szájáról a "kedvesem" szó, hogy nem is gondol arra, hogy ezen a lány fennakadhat, bár az erősebb szorításból gyanakodnia kellene, azonban nem gyanakszik, ha neki ez természetes, akkor Navának is az lehet, pont mint a csók.* - Igazán nincs mit. Kérésed számomra parancs. *Nem akarja, hogy bármi is zavarja Navát, így nem zajong, bár ő szereti az efféle monotonitást, segít gondolkodni, noha Navának hála, pár pillanaton belül már jelentősen csökken az a vérmennyiség, amit az agya felhasználhatna.*
- Kéne. De lehet, hogy ráér még egy picit, hm? *Nava sikerrel feszíti a húrt, amit abban a pillanatban kezdett feszíteni, hogy belibbent az ingben, ami lecsúszott a fél válláról és alig ér a feneke alá. Aztán itt ül az ölében és incselkedik vele.* - Megbűvöltél mágusnő! *Suttogja.* - Egészen elveszed az eszem. ~Megőrjítesz.~ Nem állok jót magamért, ha most nem mehetek el a kúthoz. *Leheli, eközben jobbja gyors egymásutánban pattint ki két gombot is Nava ingén, esze ágában sincs a kútra menni, csak ha a lány tényleg leállítja, ha meg nem, akkor itt az asztalon fogja a magáévá tenni.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:45:34
Üzenet elküldve: 2019-03-26 20:45:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
-Persze-persze, én hinnék neked, de hát... egyszerűen túl jól nézek ki.
*Nozarin magas labdákat dob, ha már a fenekére nem csapnak le, akkor valamit adnia kell Rheiának. Még nem szóltak rá, hogy túl sokat incselkedne Rheiával és természetesen nagyon jól szórakozik, amíg engedik neki.*
-Nyüsznyüsz?
*Próbál adni egy utolsó esélyt a dolognak, még ha nem is gondolja komolyan. Jó lenne, ha nem tiltanák ki a piacról.*
-Hazudni? Azt se tudom, hogyan kell. De tudod, hogy neked mi kell? Önbizalom. Legalább egy kicsi. Szóval, ha nem mondod, hogy okos vagy és szép, kénytelen leszek gonosz csikizkedésbe kezdeni és jelenetet rendezni.
*Fenyegetése bár derűs hangnemű, de Nozarin be fogja váltani és erre Rheia mérget vehet. Kedvesen reménykedik abban, hogy Rheia csak megadja magát és elfogadja urának kegyes alkuját. Ellenben Rheia idealizmusa gyorsan valósággá válhat.*
-Ha ez az, amire vágysz... mutatok egy trükköt.
*Nozarin pedig, szinte már gyanús gyakorlattal felsőjét gyorsan felcsavarja és egy kis csomóban előtte terem.*
-Tádáááám.
*Tudja, hogy most rossz fát tett a tűzre, de úgy se fogja magát hagyni.*
*Rheia meglepődik, előkeltve kedvenc dalnokának sunyiságát.*
-Egyrészt igen, tehát készülj fel, kell valami, hogy bírd a tempót. Vajon van ilyen... kalandoros kalandoroknak való részleg? Huncut cuccokkal?
-Persze-persze, én hinnék neked, de hát... egyszerűen túl jól nézek ki.
*Nozarin magas labdákat dob, ha már a fenekére nem csapnak le, akkor valamit adnia kell Rheiának. Még nem szóltak rá, hogy túl sokat incselkedne Rheiával és természetesen nagyon jól szórakozik, amíg engedik neki.*
-Nyüsznyüsz?
*Próbál adni egy utolsó esélyt a dolognak, még ha nem is gondolja komolyan. Jó lenne, ha nem tiltanák ki a piacról.*
-Hazudni? Azt se tudom, hogyan kell. De tudod, hogy neked mi kell? Önbizalom. Legalább egy kicsi. Szóval, ha nem mondod, hogy okos vagy és szép, kénytelen leszek gonosz csikizkedésbe kezdeni és jelenetet rendezni.
*Fenyegetése bár derűs hangnemű, de Nozarin be fogja váltani és erre Rheia mérget vehet. Kedvesen reménykedik abban, hogy Rheia csak megadja magát és elfogadja urának kegyes alkuját. Ellenben Rheia idealizmusa gyorsan valósággá válhat.*
-Ha ez az, amire vágysz... mutatok egy trükköt.
*Nozarin pedig, szinte már gyanús gyakorlattal felsőjét gyorsan felcsavarja és egy kis csomóban előtte terem.*
-Tádáááám.
*Tudja, hogy most rossz fát tett a tűzre, de úgy se fogja magát hagyni.*
*Rheia meglepődik, előkeltve kedvenc dalnokának sunyiságát.*
-Egyrészt igen, tehát készülj fel, kell valami, hogy bírd a tempót. Vajon van ilyen... kalandoros kalandoroknak való részleg? Huncut cuccokkal?
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 19:40:07
Üzenet elküldve: 2019-03-26 19:40:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Örülök! *mosolyodik el halványan. Egyértelmű számára, hogy Tizio nincs jól, mégse akarja erőltetni a dolgot, ha ő nem akarja beismerni, akkor meghagyja a férfit abban a hitben, hogy elhiszi, hogy jól van. Nem bír viszont szabadulni aggodalmaitól, kell még egy alapos pillantás a kék szemekbe, hogy meggyőződjön az igazságról. Örömteli mosoly ragyog fel az arcán azonban, mikor megérzi Tizio érintését a kezén, kissé megnyugtatva aggódó lelkét, ennek megfelelően pedig örömmel simul hozzá rendrakás után. Az összeszűkült pupillákra pillantva azonban újra feltámad benne a féltő aggodalom*
- Én csak... nem kellett volna! *rázza meg a fejét lemondóan, hiszen hogyan is tudná megmagyarázni, hogy akkor talán Tizio nem maradt volna egyedül és a kis szelence se került volna elő. Így viszont csak magát tudja okolni a történtek miatt, amiért nem volt ott vele, amikor kellett volna*
- Nem! *tiltakozik halkan nevetve a feltevés ellen, hogy szeretne szabadkozni. Már a magyarázatba is belekezdene, hogy ez pontosan miért is nincs így, mikor megérzi az inge alatt kutató ujjakat. Hirtelen döbbenetében abbamarad a nevetés és egy pillanatra teljesen lefagy, csak hogy aztán egy zavart mosollyal oldódjon fel ismét. Még mindig kissé váratlanul érik az ilyen közvetlen érintések, ám kénytelen beismerni, hogy túlzottan élvezi őket ahhoz, hogy véget akarjon vetni nekik. Zavara azonban csak tovább fokozódik a bók hallatán, hiszen a legkevésbé se tudja elhinni, hogy gyönyörűen nézne ki, mikor épp az igazak álmát alussza. Nem csak emiatt van azonban nyugtalanság a szívében, hanem attól is, hogy Tizio láthatóan nem hogy jobban lenne, de még zavarodottabbnak tűnik, mint korábban*
- Segítek, amiben csak kell! *igyekszik biztosítani efelől a férfit* Megnézzük, mi van itt és mi kellhet még! *folytatja, magában mosolyogva azon, mennyire idegen terület Tizio számára a konyha* Ephemiával se lesz gond, annyit hozunk, hogy elég legyen neki is, rendben? *fűzi tovább a szót, örömmel konstatálva, hogy Tizio mennyire félti még jelen állapotában is a húgát. ~Megveszünk mindent, ha már kicsit jobban leszel!~ gondolja magában szomorúan*
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy segítség nélkül is feltalálnád magad! *nyugtázza mosolyogva a férfi aggályait, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy a más területeken olyan határozott és tájékozott Tizionak pont az élelmezéssel gyűlne meg a baja. Nem bírja megállni azonban, hogy megnyugtatásképp ne simítson végig a fekete fürtökön, megigazítva egy-két kósza tincset. A személyzet kérdésébe viszont továbbra se bír beletörődni, és már folytatná a tiltakozást, amikor hirtelen ismét csak teljesen lemerevedik. Úgy érzi, forog vele a szoba, így a kelleténél talán kissé erősebben karolja Tiziot, miközben a férfival ellentétben az ő szemei tányérnyi méretűre nyílnak. ~A kedvesem~ ismétli magában újra meg újra, míg végül lassan tudatosodik benne a szónak a teljes jelentése. Mikor azonban minden a helyére kerül a fejében, hálásan mosolyodik el, hogy szavak helyett egy csókkal fejezze ki véleményét ez ügyben. ~És te az enyém!~ gondolja magában örömmel, miközben attól tart, a szíve menten kiszakad a helyéről ennyi töméntelen boldogságtól*
- Köszönöm! *biccenti meg kicsit a fejét, értékelve a dobolás megszűnését, akármilyen indíttatásból történt is. Amilyen gyorsan az egekbe szárnyaltak azonban érzelmei a boldogságtól, most olyan gyorsan süllyednek vissza az aggodalmak mély ingoványába, ahogy rájön, még továbbra sincs meg a megfelelő megoldása, hogy kirángassa Tiziot jelenlegi állapotából. Viszont ami késik, nem múlik, és úgy tűnik, a férfinak sincs ellenére a javaslata*
- Valóban hozni kellene! *mosolyodik el, ahogy a második kéz is megtalálja útját az inge alá. Lévén jelenleg ő van magasabban, helyzeti előnyét kihasználva homlokát Tizioénak támasztja, így elég közel van hozzá, hogy érezze a lélegzetvételét a bőrén, ám túlságosan távol ahhoz, hogy megcsókolja. Cselekedeteiben csak félig van tudatos felhívás keringőre, sokkal inkább a kíváncsiság hajtja. Ismeretlen még számára az egész helyzet, így jelenleg még azon dolgozik, hogy a határokat felmérje, meddig mehet el, és legfőképp, mi az, amit Tizio is élvez.*
- Örülök! *mosolyodik el halványan. Egyértelmű számára, hogy Tizio nincs jól, mégse akarja erőltetni a dolgot, ha ő nem akarja beismerni, akkor meghagyja a férfit abban a hitben, hogy elhiszi, hogy jól van. Nem bír viszont szabadulni aggodalmaitól, kell még egy alapos pillantás a kék szemekbe, hogy meggyőződjön az igazságról. Örömteli mosoly ragyog fel az arcán azonban, mikor megérzi Tizio érintését a kezén, kissé megnyugtatva aggódó lelkét, ennek megfelelően pedig örömmel simul hozzá rendrakás után. Az összeszűkült pupillákra pillantva azonban újra feltámad benne a féltő aggodalom*
- Én csak... nem kellett volna! *rázza meg a fejét lemondóan, hiszen hogyan is tudná megmagyarázni, hogy akkor talán Tizio nem maradt volna egyedül és a kis szelence se került volna elő. Így viszont csak magát tudja okolni a történtek miatt, amiért nem volt ott vele, amikor kellett volna*
- Nem! *tiltakozik halkan nevetve a feltevés ellen, hogy szeretne szabadkozni. Már a magyarázatba is belekezdene, hogy ez pontosan miért is nincs így, mikor megérzi az inge alatt kutató ujjakat. Hirtelen döbbenetében abbamarad a nevetés és egy pillanatra teljesen lefagy, csak hogy aztán egy zavart mosollyal oldódjon fel ismét. Még mindig kissé váratlanul érik az ilyen közvetlen érintések, ám kénytelen beismerni, hogy túlzottan élvezi őket ahhoz, hogy véget akarjon vetni nekik. Zavara azonban csak tovább fokozódik a bók hallatán, hiszen a legkevésbé se tudja elhinni, hogy gyönyörűen nézne ki, mikor épp az igazak álmát alussza. Nem csak emiatt van azonban nyugtalanság a szívében, hanem attól is, hogy Tizio láthatóan nem hogy jobban lenne, de még zavarodottabbnak tűnik, mint korábban*
- Segítek, amiben csak kell! *igyekszik biztosítani efelől a férfit* Megnézzük, mi van itt és mi kellhet még! *folytatja, magában mosolyogva azon, mennyire idegen terület Tizio számára a konyha* Ephemiával se lesz gond, annyit hozunk, hogy elég legyen neki is, rendben? *fűzi tovább a szót, örömmel konstatálva, hogy Tizio mennyire félti még jelen állapotában is a húgát. ~Megveszünk mindent, ha már kicsit jobban leszel!~ gondolja magában szomorúan*
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy segítség nélkül is feltalálnád magad! *nyugtázza mosolyogva a férfi aggályait, hisz nehezen tudja elképzelni, hogy a más területeken olyan határozott és tájékozott Tizionak pont az élelmezéssel gyűlne meg a baja. Nem bírja megállni azonban, hogy megnyugtatásképp ne simítson végig a fekete fürtökön, megigazítva egy-két kósza tincset. A személyzet kérdésébe viszont továbbra se bír beletörődni, és már folytatná a tiltakozást, amikor hirtelen ismét csak teljesen lemerevedik. Úgy érzi, forog vele a szoba, így a kelleténél talán kissé erősebben karolja Tiziot, miközben a férfival ellentétben az ő szemei tányérnyi méretűre nyílnak. ~A kedvesem~ ismétli magában újra meg újra, míg végül lassan tudatosodik benne a szónak a teljes jelentése. Mikor azonban minden a helyére kerül a fejében, hálásan mosolyodik el, hogy szavak helyett egy csókkal fejezze ki véleményét ez ügyben. ~És te az enyém!~ gondolja magában örömmel, miközben attól tart, a szíve menten kiszakad a helyéről ennyi töméntelen boldogságtól*
- Köszönöm! *biccenti meg kicsit a fejét, értékelve a dobolás megszűnését, akármilyen indíttatásból történt is. Amilyen gyorsan az egekbe szárnyaltak azonban érzelmei a boldogságtól, most olyan gyorsan süllyednek vissza az aggodalmak mély ingoványába, ahogy rájön, még továbbra sincs meg a megfelelő megoldása, hogy kirángassa Tiziot jelenlegi állapotából. Viszont ami késik, nem múlik, és úgy tűnik, a férfinak sincs ellenére a javaslata*
- Valóban hozni kellene! *mosolyodik el, ahogy a második kéz is megtalálja útját az inge alá. Lévén jelenleg ő van magasabban, helyzeti előnyét kihasználva homlokát Tizioénak támasztja, így elég közel van hozzá, hogy érezze a lélegzetvételét a bőrén, ám túlságosan távol ahhoz, hogy megcsókolja. Cselekedeteiben csak félig van tudatos felhívás keringőre, sokkal inkább a kíváncsiság hajtja. Ismeretlen még számára az egész helyzet, így jelenleg még azon dolgozik, hogy a határokat felmérje, meddig mehet el, és legfőképp, mi az, amit Tizio is élvez.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 17:48:46
Üzenet elküldve: 2019-03-26 17:48:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Tökéletesen. Persze, miért ne lennék? ~Csak az a hülye fazék.~ *Engedelmesen fordul a lány felé, ahogy az fordítja, rá is néz, de azért elpillant a földön lévő edény irányába, amiről ő nem tudja, hogy az nem is fazék, majd újra a lányra nézve végigcirógatja annak kezét, amivel az ő arcát simítja. ~Milyen bizsergető az érintésed.~ Fejével is tesz egy mozdulatot, hogy arcával viszonyozza a simítást Nava tenyerén. ~Meg kell borotválkoznom.~ Fájdalmas az elválás, még ha csak pillanatnyi is, hogy Nava felvegye az edényt, ezek fényében pedig szorosan öleli és szorítja, mikor az ölébe ül, félrebiccentett fejjel nézi, mikor ismét szabadkozik. ~Javíthatatlan vagy.~ Sóhajt.* - Miért sajnálod? *Tizio nem lát ebben semmi problémát, sőt hízelgő is a számára, hogy annyira kimerítették a lányt az új élmények amikben részesítette, hogy elbóbiskolt kicsit. ~Én sajnálom, hogy felébresztettelek.~* - Lehet, hogy te szeretsz szabadkozni? *A Nava derekát ölelő keze mozdul, hogy bekússzon a lányon csálén álló ing alá, közben Nava arcát tanulmányozza.* - Gyönyörű vagy, mikor alszol. *Pupillái olyan kicsik, mint a gombostű feje, egyértelmű jele annak, hogy hat a szer, amit szippantott.*
- Szeretnék elmenni. Segítened is kell nekem. Nem igazán tudom, hogy mi kell egy kamrába. Mármint, megtennéd, hogy megnézed? Összeírjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy ne haljunk éhen. Meg, hogy Ephemia ne haljon éhen. Rengeteget eszik, nem is értem, hogy hogy fér belé. *Megsimítja saját állát, arckifejezése elgondolkodó, ujjai alatt érzi a sercegő borostát, amitől arcbőre olyan, mintha valami árnyékot vetne rá.* - Ha lenne szakács, akkor csak letenném neki a konyhapénzt és vegye meg, amit kell, de így sötétben tapogatózom. *Továbbra is csapong, ez is egyértelműen a drog hatása, ahogy hadarása is, Tizio meg érzi, hogy kezd kiszáradni a szája.*
- Szó sem lehet róla. Nem a cselédem vagy, hanem a kedvesem. ~Ugye az vagy?~ Bocsánat, abbahagytam. *Észleli, hogy Nava lefogja doboló ujjait, arra gondol, hogy a lányt esetleg zavarja a monoton zajolás, amit művelt vele, észre sem veszi a hátsó szándékot, vagy talán nem akarja észrevenni, a kezét is elhúzza.* - Jó, akkor előbb fürdés. Vannak ott olyan nagy edények. Kell vizet mel... *A futó csók belefojtja a szót, félszegen elmosolyodik, másik keze is bekúszik az ing alá, két kézzel szorítja ágyékához a lányét, így jelzi, értette a célzást.* - Hozni kell vizet. *Mondja rekedten, teljesen kiszáradt szájjal, de anélkül, hogy elmozdulna a kút irányába.*
- Tökéletesen. Persze, miért ne lennék? ~Csak az a hülye fazék.~ *Engedelmesen fordul a lány felé, ahogy az fordítja, rá is néz, de azért elpillant a földön lévő edény irányába, amiről ő nem tudja, hogy az nem is fazék, majd újra a lányra nézve végigcirógatja annak kezét, amivel az ő arcát simítja. ~Milyen bizsergető az érintésed.~ Fejével is tesz egy mozdulatot, hogy arcával viszonyozza a simítást Nava tenyerén. ~Meg kell borotválkoznom.~ Fájdalmas az elválás, még ha csak pillanatnyi is, hogy Nava felvegye az edényt, ezek fényében pedig szorosan öleli és szorítja, mikor az ölébe ül, félrebiccentett fejjel nézi, mikor ismét szabadkozik. ~Javíthatatlan vagy.~ Sóhajt.* - Miért sajnálod? *Tizio nem lát ebben semmi problémát, sőt hízelgő is a számára, hogy annyira kimerítették a lányt az új élmények amikben részesítette, hogy elbóbiskolt kicsit. ~Én sajnálom, hogy felébresztettelek.~* - Lehet, hogy te szeretsz szabadkozni? *A Nava derekát ölelő keze mozdul, hogy bekússzon a lányon csálén álló ing alá, közben Nava arcát tanulmányozza.* - Gyönyörű vagy, mikor alszol. *Pupillái olyan kicsik, mint a gombostű feje, egyértelmű jele annak, hogy hat a szer, amit szippantott.*
- Szeretnék elmenni. Segítened is kell nekem. Nem igazán tudom, hogy mi kell egy kamrába. Mármint, megtennéd, hogy megnézed? Összeírjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy ne haljunk éhen. Meg, hogy Ephemia ne haljon éhen. Rengeteget eszik, nem is értem, hogy hogy fér belé. *Megsimítja saját állát, arckifejezése elgondolkodó, ujjai alatt érzi a sercegő borostát, amitől arcbőre olyan, mintha valami árnyékot vetne rá.* - Ha lenne szakács, akkor csak letenném neki a konyhapénzt és vegye meg, amit kell, de így sötétben tapogatózom. *Továbbra is csapong, ez is egyértelműen a drog hatása, ahogy hadarása is, Tizio meg érzi, hogy kezd kiszáradni a szája.*
- Szó sem lehet róla. Nem a cselédem vagy, hanem a kedvesem. ~Ugye az vagy?~ Bocsánat, abbahagytam. *Észleli, hogy Nava lefogja doboló ujjait, arra gondol, hogy a lányt esetleg zavarja a monoton zajolás, amit művelt vele, észre sem veszi a hátsó szándékot, vagy talán nem akarja észrevenni, a kezét is elhúzza.* - Jó, akkor előbb fürdés. Vannak ott olyan nagy edények. Kell vizet mel... *A futó csók belefojtja a szót, félszegen elmosolyodik, másik keze is bekúszik az ing alá, két kézzel szorítja ágyékához a lányét, így jelzi, értette a célzást.* - Hozni kell vizet. *Mondja rekedten, teljesen kiszáradt szájjal, de anélkül, hogy elmozdulna a kút irányába.*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 15:58:52
Üzenet elküldve: 2019-03-26 15:58:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*A konyhához érve van ideje alaposan szemügyre venni a helyiséget, így nem kerülik el a figyelmét az olyan apróságok sem, mint a földön heverő edény, a szemmel láthatóan nem túl jó állapotban lévő Tizio, és az asztalon lapuló szelence sem. Egy pillanatra fájdalom hasít a szívébe, bánva, hogy az előbb elbóbiskolt*
- Semmi gond! *suttogja csitítólag, egyik kezét a férfi karjára téve, próbálva őt maga felé fordítani, hogy jobban megvizsgálhassa* Biztos jól vagy? *pillant aggodalmasan a kék szemekbe. Jelenleg még a bókok se tudják zavarba hozni, félelme sokkal nagyobb annál. ~Mit csináltál?~ gondolja szomorúan, másik kezével óvatosan végigsimítva Tizio arcán. Határozott megkönnyebbülés önti el, mikor a férfi úgy dönt, inkább leül kicsit. Egy apró kézmozdulattal jelzi, ő is csatlakozik mindjárt, előbb azonban felveszi a leesett edényt, és visszateszi eredeti helyére, vagy legalábbis oda, amit az eredeti helyének gondol. Utána viszont készségesen helyezkedik el a férfi ölében, egyik karjával átkarolva a nyakát, miközben továbbra is féltőn tekint rá. Tagadhatatlan a változás a nem sokkal ezelőtti állapothoz képest, ezért pedig önmagát teszi felelőssé*
- Sajnálom, nem kellett volna elaludnom... *jegyzi meg még mindig kissé kipirulva részben a sietségtől, részben pedig a zavartól, miközben Tizio a vállát csókolgatja. Nem tudja tagadni, jól esnek neki az érintések, mégis egy pillanatra jobban örülne, ha abbamaradnának, és komolyan megbeszélhetnék, mi történt. Habozik, már épp szólásra nyitná a száját, hogy kérdezzen, mikor Tizio önmagától is beszélni kezd. Igaz, nem éppen arról, amiről ő szeretné, mégis egyelőre megelégszik ennyivel, arcán halvány mosollyal hallgatva a férfi szavait*
- Elmehetünk, ha szeretnél! *bólint rá a megjegyzésre, bízva benne, hogy talán a friss levegő segít kiszellőztetni Tizio fejét, ami most meglehetősen zavarodottnak tűnik, ahogy az egymást követő gyors témaváltásokat hallgatja* Igazán jó tervnek hangzik! *mélyül el mosolya, ahogy a férfi a gyapjas tevékről beszél, a személyzet gondolatával azonban még mindig nem tud teljesen megbékélni*
- Én szívesen segítek Ephemiának is, meg a háztartásban is... *ajánlkozik rögtön, legalább arra az időre, míg Tizio nem talál valakit, ha már mindenképp fel szeretne fogadni erre másokat. Aggodalmai közben nem hagyják nyugodni azonban a szelence tetején doboló ujjak, így szabad kezét a férfiéra teszi. Nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, nem húzza el, vagy nem mozdítja meg, csak ujjait Tizioéra zárva próbálja elérni, hogy abbahagyja. Fél tőle, hogy vészesen közel a pillanat, mikor újra kinyílik az apró kis tárgy, ezt pedig lehetőség szerint szeretné elkerülni. Nem akar azonban túlságosan rámenősnek tűnni, egy kérlelő pillantás csak az egész, és úgy kapja el ujjait, mintha égetné a másik bőrének érintése. Aggodalmába csipetnyi félelem is vegyül, ahogy a kék szemek mélyét fürkészi, vajon nem ment-e túlságosan messzire az előbb. A férfi szavait hallva megkönnyebbülten jut arra a meggyőződésre, hogy nem, bár a hallottak ismét csak zavarba hozzák picit. A kérdés azonban megállásra készteti minden egyéb gondolatát. Egyrészt szívesen indulna már, remélve, hogy egy kis testmozgás jót tesz majd Tizionak, azonban hirtelen más ötlete támad, és mindkét karjával átfonja a férfi nyakát*
- Igen, köszönöm, azt hiszem, előbb szeretnék lefürdeni! *bólint rá végül a felajánlásra, majd közelebb hajolva Tizio fülébe suttogja* Csatlakozol? *kérdezi remegő hangon, mely inkább hangzik esetlennek, mint magabiztosnak és csábítónak, de még sose csinált ilyesmit, így elsősorban a zavar a meghatározó érzés, mely átjárja. Elhúzódóban futó csókot nyom Tizio szájára. Csak egy leheletfinom érintés az egész, mely a folytatás ígéretét hordozza magában. Bár a folyamatos cirógatás megtette hatását, hisz szívesen lopna egy heves, érzéki csókot is a férfi ajkairól, az a véleménye, a friss levegőnél csak egyvalami tisztítja jobban az elmét, ez pedig nem más, mint egy jó kiadós fürdő.*
*A konyhához érve van ideje alaposan szemügyre venni a helyiséget, így nem kerülik el a figyelmét az olyan apróságok sem, mint a földön heverő edény, a szemmel láthatóan nem túl jó állapotban lévő Tizio, és az asztalon lapuló szelence sem. Egy pillanatra fájdalom hasít a szívébe, bánva, hogy az előbb elbóbiskolt*
- Semmi gond! *suttogja csitítólag, egyik kezét a férfi karjára téve, próbálva őt maga felé fordítani, hogy jobban megvizsgálhassa* Biztos jól vagy? *pillant aggodalmasan a kék szemekbe. Jelenleg még a bókok se tudják zavarba hozni, félelme sokkal nagyobb annál. ~Mit csináltál?~ gondolja szomorúan, másik kezével óvatosan végigsimítva Tizio arcán. Határozott megkönnyebbülés önti el, mikor a férfi úgy dönt, inkább leül kicsit. Egy apró kézmozdulattal jelzi, ő is csatlakozik mindjárt, előbb azonban felveszi a leesett edényt, és visszateszi eredeti helyére, vagy legalábbis oda, amit az eredeti helyének gondol. Utána viszont készségesen helyezkedik el a férfi ölében, egyik karjával átkarolva a nyakát, miközben továbbra is féltőn tekint rá. Tagadhatatlan a változás a nem sokkal ezelőtti állapothoz képest, ezért pedig önmagát teszi felelőssé*
- Sajnálom, nem kellett volna elaludnom... *jegyzi meg még mindig kissé kipirulva részben a sietségtől, részben pedig a zavartól, miközben Tizio a vállát csókolgatja. Nem tudja tagadni, jól esnek neki az érintések, mégis egy pillanatra jobban örülne, ha abbamaradnának, és komolyan megbeszélhetnék, mi történt. Habozik, már épp szólásra nyitná a száját, hogy kérdezzen, mikor Tizio önmagától is beszélni kezd. Igaz, nem éppen arról, amiről ő szeretné, mégis egyelőre megelégszik ennyivel, arcán halvány mosollyal hallgatva a férfi szavait*
- Elmehetünk, ha szeretnél! *bólint rá a megjegyzésre, bízva benne, hogy talán a friss levegő segít kiszellőztetni Tizio fejét, ami most meglehetősen zavarodottnak tűnik, ahogy az egymást követő gyors témaváltásokat hallgatja* Igazán jó tervnek hangzik! *mélyül el mosolya, ahogy a férfi a gyapjas tevékről beszél, a személyzet gondolatával azonban még mindig nem tud teljesen megbékélni*
- Én szívesen segítek Ephemiának is, meg a háztartásban is... *ajánlkozik rögtön, legalább arra az időre, míg Tizio nem talál valakit, ha már mindenképp fel szeretne fogadni erre másokat. Aggodalmai közben nem hagyják nyugodni azonban a szelence tetején doboló ujjak, így szabad kezét a férfiéra teszi. Nem tesz semmi hirtelen mozdulatot, nem húzza el, vagy nem mozdítja meg, csak ujjait Tizioéra zárva próbálja elérni, hogy abbahagyja. Fél tőle, hogy vészesen közel a pillanat, mikor újra kinyílik az apró kis tárgy, ezt pedig lehetőség szerint szeretné elkerülni. Nem akar azonban túlságosan rámenősnek tűnni, egy kérlelő pillantás csak az egész, és úgy kapja el ujjait, mintha égetné a másik bőrének érintése. Aggodalmába csipetnyi félelem is vegyül, ahogy a kék szemek mélyét fürkészi, vajon nem ment-e túlságosan messzire az előbb. A férfi szavait hallva megkönnyebbülten jut arra a meggyőződésre, hogy nem, bár a hallottak ismét csak zavarba hozzák picit. A kérdés azonban megállásra készteti minden egyéb gondolatát. Egyrészt szívesen indulna már, remélve, hogy egy kis testmozgás jót tesz majd Tizionak, azonban hirtelen más ötlete támad, és mindkét karjával átfonja a férfi nyakát*
- Igen, köszönöm, azt hiszem, előbb szeretnék lefürdeni! *bólint rá végül a felajánlásra, majd közelebb hajolva Tizio fülébe suttogja* Csatlakozol? *kérdezi remegő hangon, mely inkább hangzik esetlennek, mint magabiztosnak és csábítónak, de még sose csinált ilyesmit, így elsősorban a zavar a meghatározó érzés, mely átjárja. Elhúzódóban futó csókot nyom Tizio szájára. Csak egy leheletfinom érintés az egész, mely a folytatás ígéretét hordozza magában. Bár a folyamatos cirógatás megtette hatását, hisz szívesen lopna egy heves, érzéki csókot is a férfi ajkairól, az a véleménye, a friss levegőnél csak egyvalami tisztítja jobban az elmét, ez pedig nem más, mint egy jó kiadós fürdő.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-26 10:11:15
Üzenet elküldve: 2019-03-26 10:11:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziora nem jellemző a dühöngés, vagy ha csinálja is, akkor magában lerendezi, nem rúg fel semmit, nem csapkod, nem ordibál. ~Higgadj le!~ Ökölbe szorított kezével párat az asztalra csap, aztán csak sikerül összeszednie magát, ehhez újra a szelencéjét hívja segítségül, amit végül az asztalra dob, az egyik szék támláját fogva néz maga elé a szelencére, kis terpeszben, fejét enyhén a vállai közé ejtve, kézremegése így nem is feltűnő, de ujjai egész elfehérednek, úgy markolja a széktámlát, aztán jobbjával ismét a szíve tájékát masszírozza, amitől egy pillanat alatt kipirosodik a bőre, a lány ezt a jelenetet láthatja maga előtt, mikor belép. ~Picsába már.~ Fejével Nava felé fordul.*
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. Elejtettem. *A mellkasát masszírozó jobbja elmutat a konyha sarkában heverő vájdling irányába. ~Aztán fel is rúgtam, sajog is a lábam.~ Kék pillantása végigszalad a lányon, keze újra a szívén, kezd a szerelemtől testi tüneteket produkálni. ~Ez így nem lesz jó.~ Pillantása nem kerüli el az olyan apró részleteket, mint a félrecsúszott ing alól kibukkanó gömbölyű váll, vagy a frizura, amit a párna igazított rendetlenre, a csupasz talpak, és az, hogy mennyire izgató az a tény, hogy az ing alól szinte kibukkan a lány hátsója.* - Gyönyörű vagy! ~Teljesen begerjedek tőled!~ Csak így kéne öltözködj. *Elmosolyodik egy pillanatra, aztán kihúzza a széket, aminek a támláját eddig markolta és leül, odainti a lányt, hogy üljön az ölébe.* - Fel ne fázz nekem! *Ha Nava az ölébe ült, akkor átöleli a derekát, és azt a vállát kezdi csókolgatni, amiről lecsúszott az ing, aztán beszélni kezd, ez utóbbit akkor is megteszi, ha a lány nem ült le.*
- El kell mennünk a piacra. Egyrészt éhes vagyok és nincs már mit enni. Pár alma van, meg méz. ~Rád kenhetném és lenyalhatnám.~ *Hadar, kezd beütni, amit felszippantott, disztingválni meg nem akar, hisz csak ketten vannak és a lány tisztában van a drogproblémáival.* - Végiggondolva kell még jószág. Nyáron nincs gond, mert ellegelnek. Télire kell takarmány, de az még messze van. Ezeknek a rusnyaságoknak nagyon jó a gyapja, biztos vagyok benne, hogy lenne piaca. Odahaza persze selyem kellett, meg bársony. De már ez az otthonunk, nemigaz? De nem elég a gyapjú, mert tejelnek is és állítólag iszonyat súlyokat elbírnak. *Ha a lány az ölében ül, akkor beszéd közben néha a vállát csókolja, vagy bekukkant a ruhája alá.* - Csak okosan kell mindent csinálni. Márpedig okosak vagyunk, Briwallal összedugjuk a fejünket. Számokkal én vagyok a mágus, szigorúan meg kell mindent tervezni és hamar hasznunk lehet. Visszaforgatjuk, amit csak lehet és jövőre már munkásokat is megfizethetünk. *Hogy a drogtól szárnyal-e az elméje, vagy anélkül is száguldanának gondolatai, azt nehéz megmondani, hangjában lelkesedés csendül.* - Egy szakács és egy cseléd mondjuk sürgős lenne. Főleg ha Ephemiára már fel kell adni a cipőjét meg a ruháját, én mégsem segíthetek neki öltözködni. Meg nem tudom megfőzni neki azokat a borzalmakat, amiket megkíván. ~Kovászos uborkát mézes süteményre karikázva.~ *Akár az ölében ül a lány, akár nem, de egyik kezével a szelence tetején dobol.* - Szóval ha felöltözöl, akkor akár mehetünk is, nekem egyébként így is nagyon tetszel, de mások azért ne nézegessék a feneked. ~Azt csak nekem szabad.~ Vagy ha szeretnél előbb megmosakodni, akkor a szomszéd helyiség. Hozzak vizet a kútból?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziora nem jellemző a dühöngés, vagy ha csinálja is, akkor magában lerendezi, nem rúg fel semmit, nem csapkod, nem ordibál. ~Higgadj le!~ Ökölbe szorított kezével párat az asztalra csap, aztán csak sikerül összeszednie magát, ehhez újra a szelencéjét hívja segítségül, amit végül az asztalra dob, az egyik szék támláját fogva néz maga elé a szelencére, kis terpeszben, fejét enyhén a vállai közé ejtve, kézremegése így nem is feltűnő, de ujjai egész elfehérednek, úgy markolja a széktámlát, aztán jobbjával ismét a szíve tájékát masszírozza, amitől egy pillanat alatt kipirosodik a bőre, a lány ezt a jelenetet láthatja maga előtt, mikor belép. ~Picsába már.~ Fejével Nava felé fordul.*
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni. Elejtettem. *A mellkasát masszírozó jobbja elmutat a konyha sarkában heverő vájdling irányába. ~Aztán fel is rúgtam, sajog is a lábam.~ Kék pillantása végigszalad a lányon, keze újra a szívén, kezd a szerelemtől testi tüneteket produkálni. ~Ez így nem lesz jó.~ Pillantása nem kerüli el az olyan apró részleteket, mint a félrecsúszott ing alól kibukkanó gömbölyű váll, vagy a frizura, amit a párna igazított rendetlenre, a csupasz talpak, és az, hogy mennyire izgató az a tény, hogy az ing alól szinte kibukkan a lány hátsója.* - Gyönyörű vagy! ~Teljesen begerjedek tőled!~ Csak így kéne öltözködj. *Elmosolyodik egy pillanatra, aztán kihúzza a széket, aminek a támláját eddig markolta és leül, odainti a lányt, hogy üljön az ölébe.* - Fel ne fázz nekem! *Ha Nava az ölébe ült, akkor átöleli a derekát, és azt a vállát kezdi csókolgatni, amiről lecsúszott az ing, aztán beszélni kezd, ez utóbbit akkor is megteszi, ha a lány nem ült le.*
- El kell mennünk a piacra. Egyrészt éhes vagyok és nincs már mit enni. Pár alma van, meg méz. ~Rád kenhetném és lenyalhatnám.~ *Hadar, kezd beütni, amit felszippantott, disztingválni meg nem akar, hisz csak ketten vannak és a lány tisztában van a drogproblémáival.* - Végiggondolva kell még jószág. Nyáron nincs gond, mert ellegelnek. Télire kell takarmány, de az még messze van. Ezeknek a rusnyaságoknak nagyon jó a gyapja, biztos vagyok benne, hogy lenne piaca. Odahaza persze selyem kellett, meg bársony. De már ez az otthonunk, nemigaz? De nem elég a gyapjú, mert tejelnek is és állítólag iszonyat súlyokat elbírnak. *Ha a lány az ölében ül, akkor beszéd közben néha a vállát csókolja, vagy bekukkant a ruhája alá.* - Csak okosan kell mindent csinálni. Márpedig okosak vagyunk, Briwallal összedugjuk a fejünket. Számokkal én vagyok a mágus, szigorúan meg kell mindent tervezni és hamar hasznunk lehet. Visszaforgatjuk, amit csak lehet és jövőre már munkásokat is megfizethetünk. *Hogy a drogtól szárnyal-e az elméje, vagy anélkül is száguldanának gondolatai, azt nehéz megmondani, hangjában lelkesedés csendül.* - Egy szakács és egy cseléd mondjuk sürgős lenne. Főleg ha Ephemiára már fel kell adni a cipőjét meg a ruháját, én mégsem segíthetek neki öltözködni. Meg nem tudom megfőzni neki azokat a borzalmakat, amiket megkíván. ~Kovászos uborkát mézes süteményre karikázva.~ *Akár az ölében ül a lány, akár nem, de egyik kezével a szelence tetején dobol.* - Szóval ha felöltözöl, akkor akár mehetünk is, nekem egyébként így is nagyon tetszel, de mások azért ne nézegessék a feneked. ~Azt csak nekem szabad.~ Vagy ha szeretnél előbb megmosakodni, akkor a szomszéd helyiség. Hozzak vizet a kútból?
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-25 22:15:14
Üzenet elküldve: 2019-03-25 22:15:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár az előbb igazán fantasztikusan érezte magát, az nem kevesebb örömmel tölti el, hogy csak békében pihennek az ágyon. Ha tehetné, legszívesebben mindig így ölelné Tiziot, és azt szeretné, ha a férfi se engedné el többé. Folyamatosan simogató ujjai azonban fokozatosan veszítenek lendületükből, és már karjának szorítása sem olyan erős, ahogy egyre inkább kezd az álmok mezsgyéjére sodródni. Nem akar elaludni, határozottan küzd ellene, hiszen úgy érzi, a mostani a lehető legrosszabb pillanat lenne az alvásra, mégsem képes sokáig ellenállni, egy idő után már nem bírja nyitva tartani a szemeit. Nem süpped az álmok ködös világába rögtön, még érzi, ahogy Tizio elhúzódik tőle. Ahhoz már nincs ereje, hogy szavakkal tartsa vissza, keze mégis tétova mozdulatokkal kutatja a férfiét, hogy így bírja maradásra. Bár a szavainak értelmét már nem fogja fel, a csók és a simogatás megnyugtatja annyira, hogy elengedje Tiziot, ha menni akar, és helyette inkább a takarót szorítsa magához, végre végképp álomba szenderülve. Fogalma sincs, mennyit alszik, perceket, órákat, talán napokat, ám közel sem sikerül kipihennie magát, hiszen éktelen lármára ébred. ~Mi történt? Ég a ház?~ gondolja, ahogy ijedten ül fel az ágyban, miközben kipattannak szemei. Egy mozdulattal próbálja kihámozni magát a takaró alól és kikászálódni az ágyból, melynek eredményeként a padlón köt ki. Ha eddig nem ébredt volna fel teljesen, térdének koppanásától a kemény talajon végképp magához tér*
- Aú! *szisszen fel halkan, fájós térdeit simogatva, miközben felméri a lehetőségeit. A saját ruháját túl sokáig tartana felvenni, ahhoz meg túl szégyellős, hogy anélkül szaladjon ki, így végül a kölcsönbe ígért öltözék után kezd kutatni. Először a földön keresi a ruhákat, ám hamar észreveszi, hogy azok immár az ágyon foglalnak helyet. Hogy a keresgéléssel elvesztegetett időt behozza, csak az inget ragadja magához, hogy majd menet közben felhúzza, remélve, hogy az elég nagy lesz hozzá, hogy takarjon mindent, amit ildomos. Az ajtóhoz érve elbizonytalanodik, honnan hallotta a hangokat, ám végül úgy dönt, vélhetően a ház másik részéből érkeztek a zajok, az ebédlő és a konyha felől, így arra veszi az irányt. Amíg átrohan a házon, magára rángatja az inget is. Igaz, a művelet kissé féloldalasra sikerül, hiszen egyik válla szinte teljesen kilátszik belőle, mégis, még annyi időre sem áll meg, hogy megigazítsa, így végül meglehetősen ziláltan néz ki, mikor végre megpillantja Tiziot*
- Mi az? Mi történt? Jól vagy? *kérdezi rögtön, kifulladva a sietségtől. Előbb a férfit veszi szemügyre, majd mikor semmi olyat nem lát rajta, ami aggodalomra ad okot, a helyiség többi részét kezdi vizslatni, próbálva rájönni az előbbi hangzavar okára, míg végül meg nem pillantja a földön heverő edényet. ~Ó, ez volt az? ~ nyugtázza megkönnyebbülten, miközben igyekszik lenyugtatni ziháló légzését, hiszen immár biztos benne, hogy semmilyen eget rengető katasztrófa nem fenyegeti őket, így az aggodalomra sincs oka.*
*Bár az előbb igazán fantasztikusan érezte magát, az nem kevesebb örömmel tölti el, hogy csak békében pihennek az ágyon. Ha tehetné, legszívesebben mindig így ölelné Tiziot, és azt szeretné, ha a férfi se engedné el többé. Folyamatosan simogató ujjai azonban fokozatosan veszítenek lendületükből, és már karjának szorítása sem olyan erős, ahogy egyre inkább kezd az álmok mezsgyéjére sodródni. Nem akar elaludni, határozottan küzd ellene, hiszen úgy érzi, a mostani a lehető legrosszabb pillanat lenne az alvásra, mégsem képes sokáig ellenállni, egy idő után már nem bírja nyitva tartani a szemeit. Nem süpped az álmok ködös világába rögtön, még érzi, ahogy Tizio elhúzódik tőle. Ahhoz már nincs ereje, hogy szavakkal tartsa vissza, keze mégis tétova mozdulatokkal kutatja a férfiét, hogy így bírja maradásra. Bár a szavainak értelmét már nem fogja fel, a csók és a simogatás megnyugtatja annyira, hogy elengedje Tiziot, ha menni akar, és helyette inkább a takarót szorítsa magához, végre végképp álomba szenderülve. Fogalma sincs, mennyit alszik, perceket, órákat, talán napokat, ám közel sem sikerül kipihennie magát, hiszen éktelen lármára ébred. ~Mi történt? Ég a ház?~ gondolja, ahogy ijedten ül fel az ágyban, miközben kipattannak szemei. Egy mozdulattal próbálja kihámozni magát a takaró alól és kikászálódni az ágyból, melynek eredményeként a padlón köt ki. Ha eddig nem ébredt volna fel teljesen, térdének koppanásától a kemény talajon végképp magához tér*
- Aú! *szisszen fel halkan, fájós térdeit simogatva, miközben felméri a lehetőségeit. A saját ruháját túl sokáig tartana felvenni, ahhoz meg túl szégyellős, hogy anélkül szaladjon ki, így végül a kölcsönbe ígért öltözék után kezd kutatni. Először a földön keresi a ruhákat, ám hamar észreveszi, hogy azok immár az ágyon foglalnak helyet. Hogy a keresgéléssel elvesztegetett időt behozza, csak az inget ragadja magához, hogy majd menet közben felhúzza, remélve, hogy az elég nagy lesz hozzá, hogy takarjon mindent, amit ildomos. Az ajtóhoz érve elbizonytalanodik, honnan hallotta a hangokat, ám végül úgy dönt, vélhetően a ház másik részéből érkeztek a zajok, az ebédlő és a konyha felől, így arra veszi az irányt. Amíg átrohan a házon, magára rángatja az inget is. Igaz, a művelet kissé féloldalasra sikerül, hiszen egyik válla szinte teljesen kilátszik belőle, mégis, még annyi időre sem áll meg, hogy megigazítsa, így végül meglehetősen ziláltan néz ki, mikor végre megpillantja Tiziot*
- Mi az? Mi történt? Jól vagy? *kérdezi rögtön, kifulladva a sietségtől. Előbb a férfit veszi szemügyre, majd mikor semmi olyat nem lát rajta, ami aggodalomra ad okot, a helyiség többi részét kezdi vizslatni, próbálva rájönni az előbbi hangzavar okára, míg végül meg nem pillantja a földön heverő edényet. ~Ó, ez volt az? ~ nyugtázza megkönnyebbülten, miközben igyekszik lenyugtatni ziháló légzését, hiszen immár biztos benne, hogy semmilyen eget rengető katasztrófa nem fenyegeti őket, így az aggodalomra sincs oka.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:17:52
Üzenet elküldve: 2019-03-25 21:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Büszkeségét simogatják a lányból kitörő hangok és nyögések, fokmérői annak, hogy jó munkát végez, egyéb össze nem téveszthető jelek mellett, ettől ő is elégedett, azért heveredik Nava mellé, hogy meghagyja neki ezt a pillanatot, hogy Nava tudatosítani tudja magában, hogy most maga miatt volt neki jó és nem valaki más miatt.*
- Nincs mit. ~Örülök, hogy megmutathattam.~ *Suttogja, csak annyi időre emelve meg a fejét, hogy egy csókot adjon a lány állára, amúgy nem akar beszélni, vagy bármivel megtörni ezt a csodálatos pillanatot, cirógatja csak Navát, észleli, hogy a lány mennyire laposakat pislog, ezért végképp nem akar megszólalni, pedig csomó mondandója lenne. ~Sosem éreztem még ilyet senki iránt.~ Navát láthatóan elfárasztotta az új élmény, ezen Tizio jól szórakozik, egy ideig csodálja, de aztán úgy dönt, hogy hagyja pihenni és kikászálódik mellőle az ágyból. Ha sikerült úgy otthagynia a lányt, hogy azt nem zavarja fel, akkor gyengéden betakargatja, majd nadrágot és csizmát húz, a Nava számára előkészített ruhákat a földről az ágy végébe teszi. Megeshet, hogy rosszul mérte fel és hamarabb kiszáll az ágyból, mint a lány átcsusszanna az álom mezsgyéjén, akkor mellé térdelve megcsókolja a száját, megcirógatja az arcát és biztosítja arról, hogy nem megy messzire, csak a konyhába, mivel megéhezett és ezért összeütne valami ennivalót. Az ablakot résnyire nyitja, kipillant a függöny résein át, majd tényleg távozik, keze remeg, mutatkoznak az elvonás jelei, szelencéjét pedig kinn hagyta a verandán, behúzza maga mögött a szobaajtót és első útja a verandára vezet, ahol az oszlopnak dőlve szippant egyet. ~A fenébe is!~ Válla fölött hátrapillant, a szelencét nadrágzsebébe süllyeszti, keze a zsebében is marad, a másikkal saját mellkasát masszírozza, furcsa fájdalmat érez szívtájékon, a mozdulat saját apjára emlékezteti, aki sűrűn kapdosott a szívéhez, különösen egy-egy Ephemiával való vita után. ~Fenébe is, idő előtt kicsinál... A szerelem?~ Tizio a legrosszabbra gondol, de valójában csak pánikrohama van egy eleddig ismeretlen érzés miatt, ezen pedig egy újabb szippantással óhajt segíteni, mielőtt tényleg bevonulna a konyhába, hogy valami ennivalót készítsen. De keze annak dacára is remeg, hogy szippantott a szelencéjéből, ezért valami főzőedény hangos csörömpöléssel esik a földre és a lábára is, ezért aztán éktelen káromkodásba kezd, ami sokkal hangosabbra sikerül, mint azt szeretné, pláne, hogy első dühében fel is rúgja az edényt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Büszkeségét simogatják a lányból kitörő hangok és nyögések, fokmérői annak, hogy jó munkát végez, egyéb össze nem téveszthető jelek mellett, ettől ő is elégedett, azért heveredik Nava mellé, hogy meghagyja neki ezt a pillanatot, hogy Nava tudatosítani tudja magában, hogy most maga miatt volt neki jó és nem valaki más miatt.*
- Nincs mit. ~Örülök, hogy megmutathattam.~ *Suttogja, csak annyi időre emelve meg a fejét, hogy egy csókot adjon a lány állára, amúgy nem akar beszélni, vagy bármivel megtörni ezt a csodálatos pillanatot, cirógatja csak Navát, észleli, hogy a lány mennyire laposakat pislog, ezért végképp nem akar megszólalni, pedig csomó mondandója lenne. ~Sosem éreztem még ilyet senki iránt.~ Navát láthatóan elfárasztotta az új élmény, ezen Tizio jól szórakozik, egy ideig csodálja, de aztán úgy dönt, hogy hagyja pihenni és kikászálódik mellőle az ágyból. Ha sikerült úgy otthagynia a lányt, hogy azt nem zavarja fel, akkor gyengéden betakargatja, majd nadrágot és csizmát húz, a Nava számára előkészített ruhákat a földről az ágy végébe teszi. Megeshet, hogy rosszul mérte fel és hamarabb kiszáll az ágyból, mint a lány átcsusszanna az álom mezsgyéjén, akkor mellé térdelve megcsókolja a száját, megcirógatja az arcát és biztosítja arról, hogy nem megy messzire, csak a konyhába, mivel megéhezett és ezért összeütne valami ennivalót. Az ablakot résnyire nyitja, kipillant a függöny résein át, majd tényleg távozik, keze remeg, mutatkoznak az elvonás jelei, szelencéjét pedig kinn hagyta a verandán, behúzza maga mögött a szobaajtót és első útja a verandára vezet, ahol az oszlopnak dőlve szippant egyet. ~A fenébe is!~ Válla fölött hátrapillant, a szelencét nadrágzsebébe süllyeszti, keze a zsebében is marad, a másikkal saját mellkasát masszírozza, furcsa fájdalmat érez szívtájékon, a mozdulat saját apjára emlékezteti, aki sűrűn kapdosott a szívéhez, különösen egy-egy Ephemiával való vita után. ~Fenébe is, idő előtt kicsinál... A szerelem?~ Tizio a legrosszabbra gondol, de valójában csak pánikrohama van egy eleddig ismeretlen érzés miatt, ezen pedig egy újabb szippantással óhajt segíteni, mielőtt tényleg bevonulna a konyhába, hogy valami ennivalót készítsen. De keze annak dacára is remeg, hogy szippantott a szelencéjéből, ezért valami főzőedény hangos csörömpöléssel esik a földre és a lábára is, ezért aztán éktelen káromkodásba kezd, ami sokkal hangosabbra sikerül, mint azt szeretné, pláne, hogy első dühében fel is rúgja az edényt.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:51:14
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába a tiltakozás, továbbra is úgy gondolja, hogy Tizio tökéletes, a szemében ennek ékes bizonyítéka az is, hogy továbbra is itt van vele, vigasztalja és támogatja, ezért pedig végtelenül hálás neki, és ez ad neki erőt, hogy kissé összeszedje magát, míg a férfi szavait hallgatja*
- De nem kell viszonoznod semmit! *pislog zavarodottan Tiziora. ~Nem azért vagyok kedves veled, mert bármi viszonzást várnék... egyszerűen csak örülök, ha boldognak látlak!~ gondolja magában, egy pillanatra eltöprengve azon, vajon csak azért van-e együtt vele, hogy kiegyenlítse vélt tartozását. Tizio későbbi szavai azonban, ha teljesen nem is, de jelentős mértékben csökkentik az aggodalmát. Legalábbis ezen a téren, mással kapcsolatban ugyanis nagy mértékben fokozzák. Fogalma sincs, mit kellene tennie vagy mondania, hisz bár régóta vágyott hallani ezeket a szavakat, most mégsem tudja, elhiheti-e őket. Még mindig nehezen tud kiigazodni a férfin, így szüksége van a megerősítésre, hogy el tudja hinni, tényleg igazat beszél. Feszülten figyeli közben Tizio arcát, éberen próbálva megfejteni minden egyes érzést, ami megjelenik rajta. Örömmel látja végül a halvány pírt és a zavart mosolyt, melyeket az őszinteség egyértelmű jelének vél, hisz az ő arcán is valami hasonló jelenik meg. Úgy érzi, forog vele a világ, a szíve pedig a normális tempó sokszorosával zakatolva mindjárt kiugrik a helyéről, így most kifejezetten hálás, hogy az ágyon fekszik, különben biztos, hogy le kellene ülnie, hogy ne essen össze. Ennek ellenére mégse tud szabadulni attól az aggasztó érzéstől, hogy ez nem lehet egy tökéletesen boldog pillanat, hogy biztos van valami hátulütője a dolognak, valami, ami elrontja majd az örömét, így saját érzelmeiről egyelőre hallgat, pedig legszívesebben most azonnal viszonozná a vallomást. Előbb azonban szeretné újra hallani azt a bizonyos kijelentést Tizio szájából, lehetőleg egy nyugodtabb pillanatban. A mostani ugyanis a lehető legkevésbé sem mondható annak, hisz a pillanatnyi szünet után olyan heves érzések ragadják magukkal, melyekhez foghatót még soha életében nem tapasztalt. Nem is gondolta, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, és még most is nehezen hiszi el, hogy mindez vele történik meg. Teste magától mozog, hajlik és feszül, miközben egy pillanatra teljesen megfeledkezik minden egyéb aggodalmáról. Őt magát lepi meg a legjobban, milyen hangok és nyögések szakadnak fel belőle, míg Tizio az ő boldoggá tételén dolgozik, ám furcsa mód cseppet sem érzi zavarban magát tőle. Az öröm és a vágy átmenetileg minden más érzést kitöröl az agyából, ennek is köszönhető a váratlan vallomás is. Ahogy azonban felfokozott érzelmei visszatérnek alapállapotukba, úgy rohamozzák meg újra aggodalmai is. Mivel semmiféle választ nem kap saját vallomására, kezd elhatalmasodni rajta a félelem, hogy talán rosszkor mondta, vagy Tizio szavait értette félre, kezdve bánni, hogy nem várt inkább a viszonzással, míg már kikászálódtak az ágyból. ~Tényleg komolyan beszéltél?~ pillant fürkészően az arcára, mikor a férfi mellé helyezkedik. Bár megerősítést továbbra sem hall, elég neki egy pillantás a mosolyogó arcra, az örömtől ragyogó szemekre, hogy végre elhiggye, nem ő az egyetlen, aki teljesen odavan a másikért. Féltőn öleli át egyik karjával a hozzá bújó Tiziot, míg másik kezével arcát, haját, karját cirógatja, ahol éri*
- Köszönöm! *suttogja bele a sötét fürtökbe, mélyen belefúrva orrát Tizio hajába, hogy beszívja a bódító illatát, mellyel nem bír betelni. Az iménti pár perc testi és lelki izgalmai azonban szinte minden energiáját elszívták, így hiába próbál küzdeni ellene, fáradtság járja át tagjait, mely lassan rátelepszik elméjére is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hiába a tiltakozás, továbbra is úgy gondolja, hogy Tizio tökéletes, a szemében ennek ékes bizonyítéka az is, hogy továbbra is itt van vele, vigasztalja és támogatja, ezért pedig végtelenül hálás neki, és ez ad neki erőt, hogy kissé összeszedje magát, míg a férfi szavait hallgatja*
- De nem kell viszonoznod semmit! *pislog zavarodottan Tiziora. ~Nem azért vagyok kedves veled, mert bármi viszonzást várnék... egyszerűen csak örülök, ha boldognak látlak!~ gondolja magában, egy pillanatra eltöprengve azon, vajon csak azért van-e együtt vele, hogy kiegyenlítse vélt tartozását. Tizio későbbi szavai azonban, ha teljesen nem is, de jelentős mértékben csökkentik az aggodalmát. Legalábbis ezen a téren, mással kapcsolatban ugyanis nagy mértékben fokozzák. Fogalma sincs, mit kellene tennie vagy mondania, hisz bár régóta vágyott hallani ezeket a szavakat, most mégsem tudja, elhiheti-e őket. Még mindig nehezen tud kiigazodni a férfin, így szüksége van a megerősítésre, hogy el tudja hinni, tényleg igazat beszél. Feszülten figyeli közben Tizio arcát, éberen próbálva megfejteni minden egyes érzést, ami megjelenik rajta. Örömmel látja végül a halvány pírt és a zavart mosolyt, melyeket az őszinteség egyértelmű jelének vél, hisz az ő arcán is valami hasonló jelenik meg. Úgy érzi, forog vele a világ, a szíve pedig a normális tempó sokszorosával zakatolva mindjárt kiugrik a helyéről, így most kifejezetten hálás, hogy az ágyon fekszik, különben biztos, hogy le kellene ülnie, hogy ne essen össze. Ennek ellenére mégse tud szabadulni attól az aggasztó érzéstől, hogy ez nem lehet egy tökéletesen boldog pillanat, hogy biztos van valami hátulütője a dolognak, valami, ami elrontja majd az örömét, így saját érzelmeiről egyelőre hallgat, pedig legszívesebben most azonnal viszonozná a vallomást. Előbb azonban szeretné újra hallani azt a bizonyos kijelentést Tizio szájából, lehetőleg egy nyugodtabb pillanatban. A mostani ugyanis a lehető legkevésbé sem mondható annak, hisz a pillanatnyi szünet után olyan heves érzések ragadják magukkal, melyekhez foghatót még soha életében nem tapasztalt. Nem is gondolta, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, és még most is nehezen hiszi el, hogy mindez vele történik meg. Teste magától mozog, hajlik és feszül, miközben egy pillanatra teljesen megfeledkezik minden egyéb aggodalmáról. Őt magát lepi meg a legjobban, milyen hangok és nyögések szakadnak fel belőle, míg Tizio az ő boldoggá tételén dolgozik, ám furcsa mód cseppet sem érzi zavarban magát tőle. Az öröm és a vágy átmenetileg minden más érzést kitöröl az agyából, ennek is köszönhető a váratlan vallomás is. Ahogy azonban felfokozott érzelmei visszatérnek alapállapotukba, úgy rohamozzák meg újra aggodalmai is. Mivel semmiféle választ nem kap saját vallomására, kezd elhatalmasodni rajta a félelem, hogy talán rosszkor mondta, vagy Tizio szavait értette félre, kezdve bánni, hogy nem várt inkább a viszonzással, míg már kikászálódtak az ágyból. ~Tényleg komolyan beszéltél?~ pillant fürkészően az arcára, mikor a férfi mellé helyezkedik. Bár megerősítést továbbra sem hall, elég neki egy pillantás a mosolyogó arcra, az örömtől ragyogó szemekre, hogy végre elhiggye, nem ő az egyetlen, aki teljesen odavan a másikért. Féltőn öleli át egyik karjával a hozzá bújó Tiziot, míg másik kezével arcát, haját, karját cirógatja, ahol éri*
- Köszönöm! *suttogja bele a sötét fürtökbe, mélyen belefúrva orrát Tizio hajába, hogy beszívja a bódító illatát, mellyel nem bír betelni. Az iménti pár perc testi és lelki izgalmai azonban szinte minden energiáját elszívták, így hiába próbál küzdeni ellene, fáradtság járja át tagjait, mely lassan rátelepszik elméjére is.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-25 10:53:26
Üzenet elküldve: 2019-03-25 10:53:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyogva rázza a fejét a lány elharapott bocsánatkérésén. ~Javíthatatlan vagy!~ Amarra is fejrázás a válasz, hogy ő tökéletes lenne. ~Rossz a szemed, kislány!~*
- Hogy úgy gondolom-e, hogy a férfiak egyszerűek? Tudom, hogy azok vagyunk. ~Fasz feláll, ész megáll.~ *Míg beszél, addig a lány egy hajtincsének végével simogatja-cirógatja Nava nyakát-kulcscsontját.* - A nők bonyolultak. ~Minden szempontból.~ És neked örömöt akarok okozni, mert nekem attól jó. Úgy érzem, hogy viszonozni tudom azt a sok kedvességet, amit adsz nekem. ~A nyomorult kisállatnak.~ *Magának ugyan nem vallaná be, de önnön hiúsága is jelentősen hozzájárul ehhez és, hogy bántja a fülét a lánynak azon kijelentést, hogy "Nekem jó volt, ha neked is!", egyszerűen be akarja bizonyítani a lánynak, hogy ez egy olyan páros játék, ami egyszerre szól kettejükről és saját magukról is.*
- Komolyabban nem is beszélhetnék. *Dünnyögi a lány köldökébe, de azért felpillant rá. ~Ennyire nehéz ezt elhinni? Jó, én is nehezen hiszem.~ Mosolya zavart, az arcába toluló vért továbbra sem tudja kontrollálni, most vall életében először szerelmet, talán emiatt is suta kissé, Nava önzetlen kedvessége a lelkének olyan részeit érinti, amikről nem is tudott eddig, ez nem az a rögeszmés ragaszkodás valakihez, aki a bátyját választja, hanem egy olyan érzés, mintha pillangók röpködnének a gyomrában. Ezek fényében pedig igazán nem nagy csoda, hogy milyen lelkesen és milyen élvezettel veti bele magát abba, hogy örömöt okozzon a lánynak, nem is tágít addig a combjai közül, míg a lány a vágya be nem teljesül. Közben Tizio is újra harcra kész, de ez most nem számít, mert csak a lányt látja maga előtt, érzi a hajába túró ujjakat. Addig nem is hagyja abba, míg a lány nem vonaglik a kéjtől, vagy nem állítja meg. Ha minden úgy, megy, mint ahogy eltervezte, akkor homlokát a lány hasán nyugtatja egy percig, hogy Nava kicsit lenyugtathassa testét és érzékeit, majd egy utolsó csók után elereszti a lány combját, hogy az így felszabaduló kézfejébe beletörölhesse száját és állát, Nava mellé heveredik, ajkai körül halovány mosollyal, de nevető szemekkel nézi a lányt, akinek vallomására szavakkal nem reagál, de odabújik hozzá, fejét a vállára hajtja, átkarolja, a lábát átveti a lábán, lüktető ágyéka Nava combjához nyomódik, de Tizio ennek ellenére sem akarja maga alá gyűrni, csak hozzá akar bújni, cirógatni a vállát, elbabrálni a mellén és gyönyörködni benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyogva rázza a fejét a lány elharapott bocsánatkérésén. ~Javíthatatlan vagy!~ Amarra is fejrázás a válasz, hogy ő tökéletes lenne. ~Rossz a szemed, kislány!~*
- Hogy úgy gondolom-e, hogy a férfiak egyszerűek? Tudom, hogy azok vagyunk. ~Fasz feláll, ész megáll.~ *Míg beszél, addig a lány egy hajtincsének végével simogatja-cirógatja Nava nyakát-kulcscsontját.* - A nők bonyolultak. ~Minden szempontból.~ És neked örömöt akarok okozni, mert nekem attól jó. Úgy érzem, hogy viszonozni tudom azt a sok kedvességet, amit adsz nekem. ~A nyomorult kisállatnak.~ *Magának ugyan nem vallaná be, de önnön hiúsága is jelentősen hozzájárul ehhez és, hogy bántja a fülét a lánynak azon kijelentést, hogy "Nekem jó volt, ha neked is!", egyszerűen be akarja bizonyítani a lánynak, hogy ez egy olyan páros játék, ami egyszerre szól kettejükről és saját magukról is.*
- Komolyabban nem is beszélhetnék. *Dünnyögi a lány köldökébe, de azért felpillant rá. ~Ennyire nehéz ezt elhinni? Jó, én is nehezen hiszem.~ Mosolya zavart, az arcába toluló vért továbbra sem tudja kontrollálni, most vall életében először szerelmet, talán emiatt is suta kissé, Nava önzetlen kedvessége a lelkének olyan részeit érinti, amikről nem is tudott eddig, ez nem az a rögeszmés ragaszkodás valakihez, aki a bátyját választja, hanem egy olyan érzés, mintha pillangók röpködnének a gyomrában. Ezek fényében pedig igazán nem nagy csoda, hogy milyen lelkesen és milyen élvezettel veti bele magát abba, hogy örömöt okozzon a lánynak, nem is tágít addig a combjai közül, míg a lány a vágya be nem teljesül. Közben Tizio is újra harcra kész, de ez most nem számít, mert csak a lányt látja maga előtt, érzi a hajába túró ujjakat. Addig nem is hagyja abba, míg a lány nem vonaglik a kéjtől, vagy nem állítja meg. Ha minden úgy, megy, mint ahogy eltervezte, akkor homlokát a lány hasán nyugtatja egy percig, hogy Nava kicsit lenyugtathassa testét és érzékeit, majd egy utolsó csók után elereszti a lány combját, hogy az így felszabaduló kézfejébe beletörölhesse száját és állát, Nava mellé heveredik, ajkai körül halovány mosollyal, de nevető szemekkel nézi a lányt, akinek vallomására szavakkal nem reagál, de odabújik hozzá, fejét a vállára hajtja, átkarolja, a lábát átveti a lábán, lüktető ágyéka Nava combjához nyomódik, de Tizio ennek ellenére sem akarja maga alá gyűrni, csak hozzá akar bújni, cirógatni a vállát, elbabrálni a mellén és gyönyörködni benne.*
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 22:18:57
Üzenet elküldve: 2019-03-24 22:18:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Észre se veszi, hogy folyton csak szabadkozik, hiszen olyan rossz szokása ez, melyen nehezen tud változtatni*
- Bocsá... *kezdene bele az újabb bocsánatkérésbe, csak hogy aztán rájöjjön, épp ezt nem kéne tennie, így inkább elharapja a mondatot és egy zavart nevetéssel igyekszik korrigálni a hibáját. A többi kérésnek azonban még ennyire se tud eleget tenni, hiszen egyáltalán nem tudja elhinni, hogy semmi rosszat ne tett volna, vagy hogy csodálatos lenne. Ezen pedig a korábbi, nem éppen kellemes emlékek felidézése sem javít. A kérdésre csak egy furcsa fejbiccentés a válasz, mely egyaránt értelmezhető igennek és nemnek. Maga se tudja, melyik a helyes válasz, hisz a szó szoros értelmében nem bántotta, de vajon a lelki sérülések is számítanak annyit, mint a testet érők? Nem akar azonban ezen rágódni, csak vissza akarja temetni az egészet lelke egy mély zugába, ahol eddig is rejtegette az emlékeit. Ebben pedig igen nagy segítségére van Tizio ölelése, bár ez sajnos azzal a következménnyel jár, hogy minden eddiginél közelebb kerül a síráshoz, így pedig nevetése is kissé orrhangúbbra és csuklósabbra sikerül a kelleténél. ~Milyen szépen mondod azt, hogy tapasztalatlan és hiszékeny!~ gondolja magában, tőle szokatlan öniróniával*
- Te tökéletes vagy! *suttogja bele még elfúló hangon Tizio fülébe, továbbra is szorosan hozzásimulva, azonban igyekszik hamar összeszedni magát, keze egy gyors mozdulatával megelőzve, hogy kicsorduljanak a könnyei, ugyanis attól tart, ha túl sokat érzelgősködik, Tizio egyszer csak megunja majd a dolgot, és itt hagyja. Ezen félelmétől akkor sem tud szabadulni, amikor a férfi homlokegyenest az ellenkezőjét bizonygatja ennek*
- Té... tényleg így gondolod? *kérdez vissza kissé remegő hangon, hiszen bár erről nem esett szó, mégis az az érzése, Tizionak számos nővel volt dolga előtte, akiknek a nagy része valószínűleg sokkal tapasztaltabb és jobb volt nála az ágyban, így az egész csak valami ízetlen tréfának tűnik a számára, aminek pont csak az értelmét nem látja. Az pedig, hogy most épp őt akarják kényeztetni, ismeretlen cselekedet a számára, ennek megfelelően ismeretlen előtte az is, hogyan kéne reagálnia. Még mindig úgy vélekedik magáról, túlzottan jelentéktelen ahhoz, hogy bárki foglalkozni akarjon vele, ugyanakkor egy eddig elnyomott oldala mégiscsak örülne a férfi további közeledésének. Ez a tudat azonban egyszerre ijeszti meg, és érzi tőle magát végtelenül önzőnek, hiszen ki ő, hogy egyáltalán ilyesmit csak kívánhasson akár? Mégsem bír nemet mondani, és bár szavakkal nem válaszol a kérésre, teste jelzéseiből érezheti a férfi, hogy cseppet sincs ellenére a tevékenysége, sőt, határozottan élvezi azt. Élvezete pedig csak fokozódik, mikor a hátára fordítják, és Tizio elkezdi bebarangolni teste minden egyes apró porcikáját. Az érintések nyomán a megfelelő helyeken megfeszülnek izmai, és egyenletes légzése lassan egyre kapkodóbbá válik, időnként pedig egy-két apró sóhaj és nyögés is elhagyja ajkait. Azonban még nem képes teljesen átadni magát az érzéseinek, hiszen a férfi szavai nem hagyják nyugodni. Zavarodott agyában annyi csapódik le az egészből, hogy ha nem szedi össze magát, akkor Tizio hamarosan egy bordélyban fog majd nála ügyesebb hölgyemény után nézni, így teljes mértékben meglepi a folytatás. Arcára az őszinte riadalom kifejezése ül ki, és könyökére támaszkodva próbál feljebb helyezkedni kicsit, hogy jobban láthassa Tizio arcát, még mindig nem tudva elhinni, vajon tényleg azt hallotta-e, amit hallani vélt*
- Komolyan beszélsz? *kérdez vissza tágra nyílt szemekkel, miközben még levegőt venni is elfelejt, annyira feszülten várja a választ. Még nem mondott neki senki ilyesmit ezelőtt, és a férfi helyzetéből adódóan nehezen tudja eldönteni, tényleg így gondolja, vagy csak a vágy hevében szaladt ki a száján a meggondolatlan vallomás. Míg erről nem győződik meg, addig válaszolni se tud rá. Magában már rég kénytelen volt beismerni, hogy szereti Tiziot, jobban bármi másnál, ám amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy a férfi nem csak a bolondját járatja vele, addig nem meri kiadni magát neki. A testét azonban teljesen neki adja, miközben eddig ismeretlen, bizsergető érzés járja át minden részét, mely különös forrósággá alakul azokon a pontokon, ahol Tizio a bőréhez ér. Nem képes azonban Tiziora nézni, helyette a plafont bámulja, még mindig nem tudva elhinni, hogy itt van és ilyesmi történik vele. Csak akkor pillant rá újra ijedten, mikor a férfi egy bizonyos határnál lejjebb merészkedik. Önkéntelenül szól és cselekszik, jelezve, hogy neki ez már sok, ám csak akkor van ideje végiggondolni a dolgokat, amikor egy lélegzetvételnyi pihenőidőt kap. Jobban belegondolva azonban fogalma sincs, miért állította meg a férfit*
- Semmi! *közli végül zavartan, végtelenül ostobának érezve magát, amiért egyáltalán megszólalt, nem bírva tisztán gondolkodni a folyamatos cirógatás közepette. Hamarosan azonban minden félelme és aggodalma háttérbe szorul, ahogy Tizio felfedezőútjának csúcspontjához közelít. Eddig se épp nyugodtan mondható légzése szapora zihálásra vált, miközben háta egyre jobban ívbe feszül. Furcsán kábító érzés járja át, melyről korábban nem is gondolta volna, hogy egyáltalán lehetséges. Egyik kezével a takarót markolja maga mellett, míg a másikkal Tizio hajába túr. Akarja őt, nem csak így, de mindenhogy, újra és újra*
- Szeretlek! *suttogja végül kimerülten, mikor már teljesen megzavarodott, azzal se törődve, hogy talán nem ez lenne a legalkalmasabb pillanat ilyen komoly kijelentéshez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Észre se veszi, hogy folyton csak szabadkozik, hiszen olyan rossz szokása ez, melyen nehezen tud változtatni*
- Bocsá... *kezdene bele az újabb bocsánatkérésbe, csak hogy aztán rájöjjön, épp ezt nem kéne tennie, így inkább elharapja a mondatot és egy zavart nevetéssel igyekszik korrigálni a hibáját. A többi kérésnek azonban még ennyire se tud eleget tenni, hiszen egyáltalán nem tudja elhinni, hogy semmi rosszat ne tett volna, vagy hogy csodálatos lenne. Ezen pedig a korábbi, nem éppen kellemes emlékek felidézése sem javít. A kérdésre csak egy furcsa fejbiccentés a válasz, mely egyaránt értelmezhető igennek és nemnek. Maga se tudja, melyik a helyes válasz, hisz a szó szoros értelmében nem bántotta, de vajon a lelki sérülések is számítanak annyit, mint a testet érők? Nem akar azonban ezen rágódni, csak vissza akarja temetni az egészet lelke egy mély zugába, ahol eddig is rejtegette az emlékeit. Ebben pedig igen nagy segítségére van Tizio ölelése, bár ez sajnos azzal a következménnyel jár, hogy minden eddiginél közelebb kerül a síráshoz, így pedig nevetése is kissé orrhangúbbra és csuklósabbra sikerül a kelleténél. ~Milyen szépen mondod azt, hogy tapasztalatlan és hiszékeny!~ gondolja magában, tőle szokatlan öniróniával*
- Te tökéletes vagy! *suttogja bele még elfúló hangon Tizio fülébe, továbbra is szorosan hozzásimulva, azonban igyekszik hamar összeszedni magát, keze egy gyors mozdulatával megelőzve, hogy kicsorduljanak a könnyei, ugyanis attól tart, ha túl sokat érzelgősködik, Tizio egyszer csak megunja majd a dolgot, és itt hagyja. Ezen félelmétől akkor sem tud szabadulni, amikor a férfi homlokegyenest az ellenkezőjét bizonygatja ennek*
- Té... tényleg így gondolod? *kérdez vissza kissé remegő hangon, hiszen bár erről nem esett szó, mégis az az érzése, Tizionak számos nővel volt dolga előtte, akiknek a nagy része valószínűleg sokkal tapasztaltabb és jobb volt nála az ágyban, így az egész csak valami ízetlen tréfának tűnik a számára, aminek pont csak az értelmét nem látja. Az pedig, hogy most épp őt akarják kényeztetni, ismeretlen cselekedet a számára, ennek megfelelően ismeretlen előtte az is, hogyan kéne reagálnia. Még mindig úgy vélekedik magáról, túlzottan jelentéktelen ahhoz, hogy bárki foglalkozni akarjon vele, ugyanakkor egy eddig elnyomott oldala mégiscsak örülne a férfi további közeledésének. Ez a tudat azonban egyszerre ijeszti meg, és érzi tőle magát végtelenül önzőnek, hiszen ki ő, hogy egyáltalán ilyesmit csak kívánhasson akár? Mégsem bír nemet mondani, és bár szavakkal nem válaszol a kérésre, teste jelzéseiből érezheti a férfi, hogy cseppet sincs ellenére a tevékenysége, sőt, határozottan élvezi azt. Élvezete pedig csak fokozódik, mikor a hátára fordítják, és Tizio elkezdi bebarangolni teste minden egyes apró porcikáját. Az érintések nyomán a megfelelő helyeken megfeszülnek izmai, és egyenletes légzése lassan egyre kapkodóbbá válik, időnként pedig egy-két apró sóhaj és nyögés is elhagyja ajkait. Azonban még nem képes teljesen átadni magát az érzéseinek, hiszen a férfi szavai nem hagyják nyugodni. Zavarodott agyában annyi csapódik le az egészből, hogy ha nem szedi össze magát, akkor Tizio hamarosan egy bordélyban fog majd nála ügyesebb hölgyemény után nézni, így teljes mértékben meglepi a folytatás. Arcára az őszinte riadalom kifejezése ül ki, és könyökére támaszkodva próbál feljebb helyezkedni kicsit, hogy jobban láthassa Tizio arcát, még mindig nem tudva elhinni, vajon tényleg azt hallotta-e, amit hallani vélt*
- Komolyan beszélsz? *kérdez vissza tágra nyílt szemekkel, miközben még levegőt venni is elfelejt, annyira feszülten várja a választ. Még nem mondott neki senki ilyesmit ezelőtt, és a férfi helyzetéből adódóan nehezen tudja eldönteni, tényleg így gondolja, vagy csak a vágy hevében szaladt ki a száján a meggondolatlan vallomás. Míg erről nem győződik meg, addig válaszolni se tud rá. Magában már rég kénytelen volt beismerni, hogy szereti Tiziot, jobban bármi másnál, ám amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy a férfi nem csak a bolondját járatja vele, addig nem meri kiadni magát neki. A testét azonban teljesen neki adja, miközben eddig ismeretlen, bizsergető érzés járja át minden részét, mely különös forrósággá alakul azokon a pontokon, ahol Tizio a bőréhez ér. Nem képes azonban Tiziora nézni, helyette a plafont bámulja, még mindig nem tudva elhinni, hogy itt van és ilyesmi történik vele. Csak akkor pillant rá újra ijedten, mikor a férfi egy bizonyos határnál lejjebb merészkedik. Önkéntelenül szól és cselekszik, jelezve, hogy neki ez már sok, ám csak akkor van ideje végiggondolni a dolgokat, amikor egy lélegzetvételnyi pihenőidőt kap. Jobban belegondolva azonban fogalma sincs, miért állította meg a férfit*
- Semmi! *közli végül zavartan, végtelenül ostobának érezve magát, amiért egyáltalán megszólalt, nem bírva tisztán gondolkodni a folyamatos cirógatás közepette. Hamarosan azonban minden félelme és aggodalma háttérbe szorul, ahogy Tizio felfedezőútjának csúcspontjához közelít. Eddig se épp nyugodtan mondható légzése szapora zihálásra vált, miközben háta egyre jobban ívbe feszül. Furcsán kábító érzés járja át, melyről korábban nem is gondolta volna, hogy egyáltalán lehetséges. Egyik kezével a takarót markolja maga mellett, míg a másikkal Tizio hajába túr. Akarja őt, nem csak így, de mindenhogy, újra és újra*
- Szeretlek! *suttogja végül kimerülten, mikor már teljesen megzavarodott, azzal se törődve, hogy talán nem ez lenne a legalkalmasabb pillanat ilyen komoly kijelentéshez.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 20:10:50
Üzenet elküldve: 2019-03-24 20:10:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány szavaira halkan nevetve magához húzza, fejét a hajába temeti.*
- Jajj kislány, megint szabadkozol. Próbáld meg néha elnyomni az ingert és hidd el, hogy semmi rosszat nem csináltál. Csodálatos vagy, gyönyörű és finom. *Kifürkészhetetlen mosollyal pillant kicsit lejjebb, előbb a lány szájára, majd az imént megízlelt kebleire.* - Majdnem. Értem. Bántott? ~Gondolom, hiszen mi másért reagálnál így?~ *Nagyjából vannak csak sejtései, de azt egyértelműen látja, hogy Navát zavarba hozta a kérdése, ezért is nem akarja nagyon forszírozni. ~Ha bántott és akarod, akkor párbajra hívom.~ Csak magához öleli a lányt, hátha feledteti vele azt a látszólag rossz emléket, amit a kérdése felhozott benne, Tizioval mindenesetre sok rosszat feledtet az ölelés.*
- Reméltem nem. Csak te olyan tiszta és ártatlan vagy. ~Édesen naiv.~ Én meg egyik sem, ráadásul a lábad is sérült volt, szóval el sem szaladhattál. ~Tizio bassza meg, hülyébb vicced nincs mára?~ De örülök, hogy azt mondod, hogy csodálatos volt. Nekem is az volt. Ha pedig azt nem engeded, hogy ajándékot adjak, akkor engedd meg azt, hogy így kényeztesselek. ~A tested is. Most főleg azt.~ *Látja Naván, hogy egyre jobban zavarba hozza, viszont mégis úgy gondolja, hogy nem kellene, hogy kellemetlenül érezzék magukat egymás előtt azután, hogy már többször lefeküdtek, meg aztán az előbb is látszott a szaporodó légvételéből, hogy élvezi, ahogy Tizio kóstolgatja.*
- Nem. Azt szeretném, hogy azért feküdj le velem, mert te is akarod. Nem azért mert azt gondolod, hogy nekem attól lesz jó. Nekem jó lesz, a férfiak egyszerűek ilyen téren. Sokszor érzelmekre sincs szükségünk. Ezért virágzanak a bordélyok. Azonban vannak érzelmeim. Menthetetlenül beléd szerettem. ~Tizio, baszd, végképp el akarod ijeszteni?!~ *Szerencsére, mikor elhangzik a vallomás, akkor már a lány köldökénél jár, mert ezúttal nem képes uralni az arcvonásait, pláne nem az arcába szökő vért, félénk mosollyal pillant fel.* - Dehogynem szükséges. Magad miatt elsősorban. *Végigpásztázza a lány testét, orrával simítja a puha bőrt, köröket rajzolva Nava köldöke köré.* - Helyes. Bízhatsz bennem. *Orrát követi ezúttal az alsó ajka is, amivel ízlelgeti a lányt.
Mikor Nava aztán megálljt parancsol, akkor megáll, fél karja alulról átöleli a lány combját, arcát a belsőcombjához nyomja, így néz fel Navára, az előző borotválkozás óta kiserkent borostája karistolhatja a másikat, ahogy kicsit lejjebb biccenti a fejét egy halovány mosoly kíséretében.* - Mondd! *Másik keze Nava oldalát simogatja, hagy pár pillanatot, mielőtt visszatérne ahhoz, amit elkezdett, hogy ott kóstolja a lányt, ahol a teste valószínűleg a legérzékenyebb. ~Mámorító vagy.~ Várakozóan néz a lányra, mélyen leszívva azt a mámorító illatot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány szavaira halkan nevetve magához húzza, fejét a hajába temeti.*
- Jajj kislány, megint szabadkozol. Próbáld meg néha elnyomni az ingert és hidd el, hogy semmi rosszat nem csináltál. Csodálatos vagy, gyönyörű és finom. *Kifürkészhetetlen mosollyal pillant kicsit lejjebb, előbb a lány szájára, majd az imént megízlelt kebleire.* - Majdnem. Értem. Bántott? ~Gondolom, hiszen mi másért reagálnál így?~ *Nagyjából vannak csak sejtései, de azt egyértelműen látja, hogy Navát zavarba hozta a kérdése, ezért is nem akarja nagyon forszírozni. ~Ha bántott és akarod, akkor párbajra hívom.~ Csak magához öleli a lányt, hátha feledteti vele azt a látszólag rossz emléket, amit a kérdése felhozott benne, Tizioval mindenesetre sok rosszat feledtet az ölelés.*
- Reméltem nem. Csak te olyan tiszta és ártatlan vagy. ~Édesen naiv.~ Én meg egyik sem, ráadásul a lábad is sérült volt, szóval el sem szaladhattál. ~Tizio bassza meg, hülyébb vicced nincs mára?~ De örülök, hogy azt mondod, hogy csodálatos volt. Nekem is az volt. Ha pedig azt nem engeded, hogy ajándékot adjak, akkor engedd meg azt, hogy így kényeztesselek. ~A tested is. Most főleg azt.~ *Látja Naván, hogy egyre jobban zavarba hozza, viszont mégis úgy gondolja, hogy nem kellene, hogy kellemetlenül érezzék magukat egymás előtt azután, hogy már többször lefeküdtek, meg aztán az előbb is látszott a szaporodó légvételéből, hogy élvezi, ahogy Tizio kóstolgatja.*
- Nem. Azt szeretném, hogy azért feküdj le velem, mert te is akarod. Nem azért mert azt gondolod, hogy nekem attól lesz jó. Nekem jó lesz, a férfiak egyszerűek ilyen téren. Sokszor érzelmekre sincs szükségünk. Ezért virágzanak a bordélyok. Azonban vannak érzelmeim. Menthetetlenül beléd szerettem. ~Tizio, baszd, végképp el akarod ijeszteni?!~ *Szerencsére, mikor elhangzik a vallomás, akkor már a lány köldökénél jár, mert ezúttal nem képes uralni az arcvonásait, pláne nem az arcába szökő vért, félénk mosollyal pillant fel.* - Dehogynem szükséges. Magad miatt elsősorban. *Végigpásztázza a lány testét, orrával simítja a puha bőrt, köröket rajzolva Nava köldöke köré.* - Helyes. Bízhatsz bennem. *Orrát követi ezúttal az alsó ajka is, amivel ízlelgeti a lányt.
Mikor Nava aztán megálljt parancsol, akkor megáll, fél karja alulról átöleli a lány combját, arcát a belsőcombjához nyomja, így néz fel Navára, az előző borotválkozás óta kiserkent borostája karistolhatja a másikat, ahogy kicsit lejjebb biccenti a fejét egy halovány mosoly kíséretében.* - Mondd! *Másik keze Nava oldalát simogatja, hagy pár pillanatot, mielőtt visszatérne ahhoz, amit elkezdett, hogy ott kóstolja a lányt, ahol a teste valószínűleg a legérzékenyebb. ~Mámorító vagy.~ Várakozóan néz a lányra, mélyen leszívva azt a mámorító illatot.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 18:02:08
Üzenet elküldve: 2019-03-24 18:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár mindent jól akart csinálni, úgy tűnik, mégsem sikerül neki, így hamarosan nem csak Tizio lesz az egyetlen, akinek könnyek gyűlnek a szemébe, bár minden erejével azon van, hogy visszatartsa őket. Legszívesebben azonnal heves tiltakozásba kezdene, hogy nem, ő nem így értette a szavait, de úgy érzi, most már késő lenne, hiszen megtörtént a baj. Ha tehetné, elsüllyedne a föld alá, ahol nem látja senki, azonban kénytelen Tiziora nézni*
- Sajnálom, nem úgy gondoltam... *suttogja megszeppent hangon, bár fogalma sincs, hogyan javíthatna tovább a helyzeten* Én csak azt akartam, hogy... *kezd bele valami magyarázatfélébe, de nem tudja befejezni, egyrészt, mert már fogalma sincs, hogy mit akart tulajdonképpen, másrészt pedig mert egy váratlan csók félbeszakítja. Bár a csók rövid, a lelki egyensúlyát mégis helyrebillenti kissé, hiszen az az érzése támad tőle, talán mégsem szúrt el teljesen mindent. Ennek ellenére továbbra is azon gondolkozik, mit mondhatna vagy tehetne, amitől jobb lenne a helyzet, így csak későn eszmél fel rá, hogy Tizio ajkai hirtelen egészen máshol érintik a bőrét. Az őt kényeztető kezek és ajkak hatására egyre gyorsul a szívverése és a levegőt is szaporábban veszi. Hiába élvezi azonban a helyzetet, továbbra is igyekszik visszafogni magát, hisz egyre csak az jár a fejében, azért történik mindez, mert olyan rettenetesen ügyetlen volt az előbb. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor újra a száján érzi Tizio csókjait, a kérdés azonban kellemetlen emlékek egész sorát idézi fel benne, így kell neki egy pillanat, mielőtt válaszolni tudna*
- Majdnem. *ismeri be végül félrepillantva, hiszen úgy érzi, nem bírná állni a férfi tekintetét. Magában azon töpreng, vajon elmondja-e, hogy előtte csak egyszer volt valakivel? Hogy még kamaszok voltak és inkább volt fájdalmas az élmény, mint örömteli? Vagy legfőképp, hogy utána olyan szépen faképnél hagyták, hogy soha többet nem hallott semmit az illetőről? Szomorúan pillant vissza újra az elbűvölően kék szemekbe, magában arra az elhatározásra jutva, hogy ennek még nem most érkezett el az ideje*
- Ugyan, nem történt semmi ilyesmi! *mosolyodik el halványan a férfi aggodalmait hallva. ~Még hogy bemocskolni? Hogy jutott ilyen az eszedbe?~ pillant rá tűnődve, hiszen saját megítélése szerint az, hogy találkoztak, az egyik legjobb dolog, ami vele történt, és eszébe se jutna úgy gondolni Tiziora, mintha az bemocskolta volna, ezt szeretné a férfi számára is világossá tenni*
- Csodálatos volt, ami a múltkor történt, és a mostani is. Minden, amit együtt csinálunk, igazán varázslatos és minden percét élvezem! *próbálja kifejezni szavakkal, mit is érez igazából, bár ebben neki sincs túl nagy tapasztalata, így reméli, a korábbi szomorkodást felváltó őszinte mosolya szavai helyett is épp elég beszédes. Már kezdene a hangulata is javulni picit, ám az újabb megjegyzés ismét csak váratlanul éri, mint derült égből a villámcsapás, és hasonlóan kevéssé hiányozott neki. ~Hogy érted ezt?~ pislog megilletődötten Tiziora, hisz számára az a természetes, hogy minden idejét és energiáját arra fordítja, hogyan segíthetne valakinek és hogyan tehetné jobbá az életét, a hálószobában épp úgy, mint a mindennapokban*
- Sajnálom, én csak azt hittem, ezt szeretnéd... *suttogja teljesen megsemmisülten, még az előzőnél is jobban kívánva, hogy megnyíljon alatta a földön, és elnyelje a sűrű, sötét semmi. Ezek után hogy tudná megértetni, hogy közel se arról van szó, hogy ne élvezte volna az előbbit? Egyszerűen csak fogalma sincs róla, mit is kéne éreznie, vagy hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Őszintén meglepi azonban, hogy ilyen felvezetést követően Tizio nem hagyta ott már réges-rég, hanem továbbra is törődik vele és segíteni próbál neki, bár kissé kényelmetlenül érzi magát a túlzott figyelemtől. Sose szerette, ha ő van a középpontban, és ez most sincs másként, az agya egy hátsó szegletében továbbra is ott zümmög egy kis hangocska, ami azt suttogja a fülébe, hogy ő közel sem ér annyit, hogy ennyit törődjenek vele*
- Ne, ez igazán nem szükséges! *tiltakozik erőtlenül, és bár továbbra is engedelmesen mozdul, amerre irányítják, mégis, ahogy ott fekszik a hátán, szinte ellenállhatatlan késztetést érez, hogy eltakarja magát. Kezei már indulnának, hogy minél kevesebbet mutasson meg magából, ám végül nagy nehezen megállítja magát. Nagy levegőt vesz, és igyekszik megnyugodni, lecsendesíteni elméjét, félretéve minden zavaró gondolatot és érzést, hogy ismét kizárja a külvilágot*
- Rád bízom magam! *suttogja végül két csók között, próbálva átadni magát az élvezetnek, ahogy Tizio ajkai egyre lejjebb folytatják felfedezőútjukat a bőrén. Eleinte nem megy olyan könnyen, ugyanis mindenféle borzasztó gondolat rohamozza meg félelemmel, szégyennel, aggodalommal és gátlásokkal kapcsolatban, ám kénytelen beismerni, hogy a kezdeti ijedtség után határozottan élvezi a helyzetet, ez pedig őt magát lepi meg a legjobban. Azonban egy bizonyos ponton túl még mindig nem tud túllépni szemérmességén*
- Várj! *szólal meg ijedten, mikor Tizio már a combjánál tart, megpróbálva megfogni a férfi vállát, ha eléri. Persze közel sem azért tesz így, mert annyira rossz lenne számára a másik érintése, sőt, pont az ellenkezője, még önmagát is meglepi, mennyire élvezi a helyzetet, ugyanakkor a fejében csilingelő vészjelzők most mind egyszerre jeleznek, hogy ennek nem így kéne lennie. Aggódva emelkedik fel kissé, hogy jobban lássa Tizio arcát, valamiféle visszajelzést várva tőle, hogy vajon ő mit érez, és hogy vajon neki magának mit kellene éreznie, ugyanis jelen pillanatban teljesen elveszettnek érzi magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár mindent jól akart csinálni, úgy tűnik, mégsem sikerül neki, így hamarosan nem csak Tizio lesz az egyetlen, akinek könnyek gyűlnek a szemébe, bár minden erejével azon van, hogy visszatartsa őket. Legszívesebben azonnal heves tiltakozásba kezdene, hogy nem, ő nem így értette a szavait, de úgy érzi, most már késő lenne, hiszen megtörtént a baj. Ha tehetné, elsüllyedne a föld alá, ahol nem látja senki, azonban kénytelen Tiziora nézni*
- Sajnálom, nem úgy gondoltam... *suttogja megszeppent hangon, bár fogalma sincs, hogyan javíthatna tovább a helyzeten* Én csak azt akartam, hogy... *kezd bele valami magyarázatfélébe, de nem tudja befejezni, egyrészt, mert már fogalma sincs, hogy mit akart tulajdonképpen, másrészt pedig mert egy váratlan csók félbeszakítja. Bár a csók rövid, a lelki egyensúlyát mégis helyrebillenti kissé, hiszen az az érzése támad tőle, talán mégsem szúrt el teljesen mindent. Ennek ellenére továbbra is azon gondolkozik, mit mondhatna vagy tehetne, amitől jobb lenne a helyzet, így csak későn eszmél fel rá, hogy Tizio ajkai hirtelen egészen máshol érintik a bőrét. Az őt kényeztető kezek és ajkak hatására egyre gyorsul a szívverése és a levegőt is szaporábban veszi. Hiába élvezi azonban a helyzetet, továbbra is igyekszik visszafogni magát, hisz egyre csak az jár a fejében, azért történik mindez, mert olyan rettenetesen ügyetlen volt az előbb. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor újra a száján érzi Tizio csókjait, a kérdés azonban kellemetlen emlékek egész sorát idézi fel benne, így kell neki egy pillanat, mielőtt válaszolni tudna*
- Majdnem. *ismeri be végül félrepillantva, hiszen úgy érzi, nem bírná állni a férfi tekintetét. Magában azon töpreng, vajon elmondja-e, hogy előtte csak egyszer volt valakivel? Hogy még kamaszok voltak és inkább volt fájdalmas az élmény, mint örömteli? Vagy legfőképp, hogy utána olyan szépen faképnél hagyták, hogy soha többet nem hallott semmit az illetőről? Szomorúan pillant vissza újra az elbűvölően kék szemekbe, magában arra az elhatározásra jutva, hogy ennek még nem most érkezett el az ideje*
- Ugyan, nem történt semmi ilyesmi! *mosolyodik el halványan a férfi aggodalmait hallva. ~Még hogy bemocskolni? Hogy jutott ilyen az eszedbe?~ pillant rá tűnődve, hiszen saját megítélése szerint az, hogy találkoztak, az egyik legjobb dolog, ami vele történt, és eszébe se jutna úgy gondolni Tiziora, mintha az bemocskolta volna, ezt szeretné a férfi számára is világossá tenni*
- Csodálatos volt, ami a múltkor történt, és a mostani is. Minden, amit együtt csinálunk, igazán varázslatos és minden percét élvezem! *próbálja kifejezni szavakkal, mit is érez igazából, bár ebben neki sincs túl nagy tapasztalata, így reméli, a korábbi szomorkodást felváltó őszinte mosolya szavai helyett is épp elég beszédes. Már kezdene a hangulata is javulni picit, ám az újabb megjegyzés ismét csak váratlanul éri, mint derült égből a villámcsapás, és hasonlóan kevéssé hiányozott neki. ~Hogy érted ezt?~ pislog megilletődötten Tiziora, hisz számára az a természetes, hogy minden idejét és energiáját arra fordítja, hogyan segíthetne valakinek és hogyan tehetné jobbá az életét, a hálószobában épp úgy, mint a mindennapokban*
- Sajnálom, én csak azt hittem, ezt szeretnéd... *suttogja teljesen megsemmisülten, még az előzőnél is jobban kívánva, hogy megnyíljon alatta a földön, és elnyelje a sűrű, sötét semmi. Ezek után hogy tudná megértetni, hogy közel se arról van szó, hogy ne élvezte volna az előbbit? Egyszerűen csak fogalma sincs róla, mit is kéne éreznie, vagy hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Őszintén meglepi azonban, hogy ilyen felvezetést követően Tizio nem hagyta ott már réges-rég, hanem továbbra is törődik vele és segíteni próbál neki, bár kissé kényelmetlenül érzi magát a túlzott figyelemtől. Sose szerette, ha ő van a középpontban, és ez most sincs másként, az agya egy hátsó szegletében továbbra is ott zümmög egy kis hangocska, ami azt suttogja a fülébe, hogy ő közel sem ér annyit, hogy ennyit törődjenek vele*
- Ne, ez igazán nem szükséges! *tiltakozik erőtlenül, és bár továbbra is engedelmesen mozdul, amerre irányítják, mégis, ahogy ott fekszik a hátán, szinte ellenállhatatlan késztetést érez, hogy eltakarja magát. Kezei már indulnának, hogy minél kevesebbet mutasson meg magából, ám végül nagy nehezen megállítja magát. Nagy levegőt vesz, és igyekszik megnyugodni, lecsendesíteni elméjét, félretéve minden zavaró gondolatot és érzést, hogy ismét kizárja a külvilágot*
- Rád bízom magam! *suttogja végül két csók között, próbálva átadni magát az élvezetnek, ahogy Tizio ajkai egyre lejjebb folytatják felfedezőútjukat a bőrén. Eleinte nem megy olyan könnyen, ugyanis mindenféle borzasztó gondolat rohamozza meg félelemmel, szégyennel, aggodalommal és gátlásokkal kapcsolatban, ám kénytelen beismerni, hogy a kezdeti ijedtség után határozottan élvezi a helyzetet, ez pedig őt magát lepi meg a legjobban. Azonban egy bizonyos ponton túl még mindig nem tud túllépni szemérmességén*
- Várj! *szólal meg ijedten, mikor Tizio már a combjánál tart, megpróbálva megfogni a férfi vállát, ha eléri. Persze közel sem azért tesz így, mert annyira rossz lenne számára a másik érintése, sőt, pont az ellenkezője, még önmagát is meglepi, mennyire élvezi a helyzetet, ugyanakkor a fejében csilingelő vészjelzők most mind egyszerre jeleznek, hogy ennek nem így kéne lennie. Aggódva emelkedik fel kissé, hogy jobban lássa Tizio arcát, valamiféle visszajelzést várva tőle, hogy vajon ő mit érez, és hogy vajon neki magának mit kellene éreznie, ugyanis jelen pillanatban teljesen elveszettnek érzi magát.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 17:21:54
Üzenet elküldve: 2019-03-24 17:21:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
- Nem arra a porcikádra gondoltam. Ejnye, ki is gondol mindig rosszra?
*Csak jót kacag kedvenc dalnokán és erős késztetést érez rá, hogy újra össze csókolgassa, de nem teszi. Még a végén elkoptatja a férfi arcát, mint ahogy Nozarin is tenné vele, csak nem egészen arca környékén.*
- Na na!
*Csattan fel hirtelen mélységes felháborodással.*
- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneket mondasz. Még viccből sem.
*Egy rövid csókot nyom a kedvenc porcikájára, ami Nozarin szája.*
- Olyan remekül hazudsz, hogy én is majdnem elhiszem.
*Szereti ezen kegyes hazugságokat, akkor is, ha nem hiszi el, de jól tudnak esni neki. Mivel eleget pimaszkodott, ezért picit ideje édesgetnie is drága uracskáját.*
- Az én világlátott, helyes és erős kedvesemért nem lehetek elég hálás.
*Két tenyere közé simítja a férfi kézfejét, és a bárd gesztusához hasonlóan egy apró puszit nyom rá.*
- Meg a kedvesem ügyes kezéért.
*Huncut módon mosolyog, pillantása sokat sejtetően utal vissza arra, hogy milyen elégedett volt Nozarin kezének munkálkodása nyomán. Hiába, Karheia túl sok rossz szokást tanul el a férfitól, szinte már magára sem ismer. Persze maguk között lehet ő is kicsit csintalan és felszabadultabb.*
- Csak a te tökéletes világodban. Az enyémben meg sosincs rajtad felső.
*Veszélyes ragályt kapott el, mert képtelen abbahagyni az arcpirító megjegyzéseket. Azért teljesen nem fordul ki önmagából, és a férfi következő megjegyzésére elvörösödik és felforrósodik arca.*
- Hát ebben nem kételkedem. De nem is vagyok rossz...
*Teszi csendesen hozzá, a fenyegetéstől kicsit visszafogottabban.*
*Karheia nem is nézi az árakat, jobban el van foglalva azzal, hogy a többi portékát figyelje. Csak azután hökken meg, miután már a fizetés megtörténik, de nem csak az árakat, hanem a mennyiséget illetően is. Miután ellépnek közelebb hajol a férfihoz és fojtott hangon beszél hozzá, hogy semmiképpen se hallhassa meg más a szavait.*
- Ez...elég sok, én csak pár darabra gondoltam. El akarsz te engem koptatni?
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 17:48:24
- Nem arra a porcikádra gondoltam. Ejnye, ki is gondol mindig rosszra?
*Csak jót kacag kedvenc dalnokán és erős késztetést érez rá, hogy újra össze csókolgassa, de nem teszi. Még a végén elkoptatja a férfi arcát, mint ahogy Nozarin is tenné vele, csak nem egészen arca környékén.*
- Na na!
*Csattan fel hirtelen mélységes felháborodással.*
- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyeneket mondasz. Még viccből sem.
*Egy rövid csókot nyom a kedvenc porcikájára, ami Nozarin szája.*
- Olyan remekül hazudsz, hogy én is majdnem elhiszem.
*Szereti ezen kegyes hazugságokat, akkor is, ha nem hiszi el, de jól tudnak esni neki. Mivel eleget pimaszkodott, ezért picit ideje édesgetnie is drága uracskáját.*
- Az én világlátott, helyes és erős kedvesemért nem lehetek elég hálás.
*Két tenyere közé simítja a férfi kézfejét, és a bárd gesztusához hasonlóan egy apró puszit nyom rá.*
- Meg a kedvesem ügyes kezéért.
*Huncut módon mosolyog, pillantása sokat sejtetően utal vissza arra, hogy milyen elégedett volt Nozarin kezének munkálkodása nyomán. Hiába, Karheia túl sok rossz szokást tanul el a férfitól, szinte már magára sem ismer. Persze maguk között lehet ő is kicsit csintalan és felszabadultabb.*
- Csak a te tökéletes világodban. Az enyémben meg sosincs rajtad felső.
*Veszélyes ragályt kapott el, mert képtelen abbahagyni az arcpirító megjegyzéseket. Azért teljesen nem fordul ki önmagából, és a férfi következő megjegyzésére elvörösödik és felforrósodik arca.*
- Hát ebben nem kételkedem. De nem is vagyok rossz...
*Teszi csendesen hozzá, a fenyegetéstől kicsit visszafogottabban.*
*Karheia nem is nézi az árakat, jobban el van foglalva azzal, hogy a többi portékát figyelje. Csak azután hökken meg, miután már a fizetés megtörténik, de nem csak az árakat, hanem a mennyiséget illetően is. Miután ellépnek közelebb hajol a férfihoz és fojtott hangon beszél hozzá, hogy semmiképpen se hallhassa meg más a szavait.*
- Ez...elég sok, én csak pár darabra gondoltam. El akarsz te engem koptatni?
A hozzászólás írója (Karheia Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 17:48:24
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 15:47:30
Üzenet elküldve: 2019-03-24 15:47:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
-Szóval kicsinek nevezted a porcikámat? Ezt megjegyeztem.
*Szomorú szólamra füttyentget, hisz Nozarin figyelte, Rheia mostanában elfelejti tenyerén hordozni kedvenc dalnokát.*
-És már megint csak a paráználkodás... csillapítanod kéne a fantáziád és ahogy tudod, a kísértést csak úgy tudod legyőzni, ha engedsz neki... Szóval, kikérünk kipróbálásra egy sátrat?
*Rókamosolya újra felvillan, tekintete megcsillan, Rheia már tudja, hogy mire akar kimenni a dolog. Még, ha egy kisebb sóhaj utal is arra, hogy sajnos ez nem a hely vagy idő ilyesmire. Még, ha Nozarin teljesen menthetetlen ebben, bár ennek az is az oka, hogy a kis Prexivel nem volt lehetőségük jól érezni magukat.*
-És lett egy nagyon erős és bölcs unokája. És még varázsol is. És még kérdezősködik, hogy mit látok benne, amikor mindenben jobb a buta, óvasatlan, varázstalan, lusta férjénél aki még a füvek nevére se emlékszik.
*Tutujgatja egy kicsit Rheiát, mert nem felejtette el, hogy itten valakinek kell egy önbizalomlöket. Úgyhogy most egy ideig nem szabadul szerelmetes bárdjának imádatos öleléséből.*
-Egy tökéletes világban senki nem hord nadrágot.
*Nozarin szavai furcsán utópisztikusan hangozhatnak, azonban sunyi tekintete egy sokkal perverzebb vonulatot ad a szavaknak.*
-Úgy meg lesz valaki ma este dominanciálva, hogy délben majd vörös fejjel magyarázkodhatsz a többi varázsosnak. Csak légy még ilyen rosszlány.
*A nézelődésnek egyszer csak vége szakad, így maga is gondolatait visszatereli a valóságba. Egy lovon gondolkodott, meg azon, hogy kell-e mostanában neki valami.*
-Vegyünk.
//Teának való vétele//
*Nozarin szeme elkáprázik azon, hogy mennyibe is kerül az, hogy a gyermekátok... mármint a gyermekáldástól megvédjék magukat. Ettől függetlenül, Rheiával az oldalán nem akar alkudozni az áron, nem akar olcsóskodónak mutatkozni.*
~De aztán olyan finom tea legyen, mind a tizenegy ujjam megnyalják érte.~
* De végül átad 980 aranyat 20 adagra a kereskedőnek (Mesélő (Nyíl)).
Nem tudja, meddig lesz jó, de remélhetőleg mire újra kell, már lemennek az árak kissé. Háború ide vagy oda, ez létkérdés!*
-Szóval kicsinek nevezted a porcikámat? Ezt megjegyeztem.
*Szomorú szólamra füttyentget, hisz Nozarin figyelte, Rheia mostanában elfelejti tenyerén hordozni kedvenc dalnokát.*
-És már megint csak a paráználkodás... csillapítanod kéne a fantáziád és ahogy tudod, a kísértést csak úgy tudod legyőzni, ha engedsz neki... Szóval, kikérünk kipróbálásra egy sátrat?
*Rókamosolya újra felvillan, tekintete megcsillan, Rheia már tudja, hogy mire akar kimenni a dolog. Még, ha egy kisebb sóhaj utal is arra, hogy sajnos ez nem a hely vagy idő ilyesmire. Még, ha Nozarin teljesen menthetetlen ebben, bár ennek az is az oka, hogy a kis Prexivel nem volt lehetőségük jól érezni magukat.*
-És lett egy nagyon erős és bölcs unokája. És még varázsol is. És még kérdezősködik, hogy mit látok benne, amikor mindenben jobb a buta, óvasatlan, varázstalan, lusta férjénél aki még a füvek nevére se emlékszik.
*Tutujgatja egy kicsit Rheiát, mert nem felejtette el, hogy itten valakinek kell egy önbizalomlöket. Úgyhogy most egy ideig nem szabadul szerelmetes bárdjának imádatos öleléséből.*
-Egy tökéletes világban senki nem hord nadrágot.
*Nozarin szavai furcsán utópisztikusan hangozhatnak, azonban sunyi tekintete egy sokkal perverzebb vonulatot ad a szavaknak.*
-Úgy meg lesz valaki ma este dominanciálva, hogy délben majd vörös fejjel magyarázkodhatsz a többi varázsosnak. Csak légy még ilyen rosszlány.
*A nézelődésnek egyszer csak vége szakad, így maga is gondolatait visszatereli a valóságba. Egy lovon gondolkodott, meg azon, hogy kell-e mostanában neki valami.*
-Vegyünk.
//Teának való vétele//
*Nozarin szeme elkáprázik azon, hogy mennyibe is kerül az, hogy a gyermekátok... mármint a gyermekáldástól megvédjék magukat. Ettől függetlenül, Rheiával az oldalán nem akar alkudozni az áron, nem akar olcsóskodónak mutatkozni.*
~De aztán olyan finom tea legyen, mind a tizenegy ujjam megnyalják érte.~
* De végül átad 980 aranyat 20 adagra a kereskedőnek (Mesélő (Nyíl)).
Nem tudja, meddig lesz jó, de remélhetőleg mire újra kell, már lemennek az árak kissé. Háború ide vagy oda, ez létkérdés!*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 15:00:47
Üzenet elküldve: 2019-03-24 15:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
- A világért sem roppantanám össze semmidet. De ezt te is nagyon jól tudod. Főleg mert kedvemre való minden kis porcikád.
*Mosolyogva ingatja fejét Nozarin színjátékán, amiben azért olyan kedves szavak hangzanak el, amik megmelengetik szívét. Bár haja megfakult és keze is megviselt a munkától, de úgy tűnik ez a férfit nem zavarja.*
- Ha ismerted volna a drága jó nagyanyámat, na őt neveznéd a gyógynövények mesterének.
*Bár lehet nem kíváncsiak erre, de elfogja a nosztalgia és ő ezt örömmel osztja meg.*
- Tőle tanultam sokat, például olvasni és írni is. Nagyon bölcs és erős asszony volt. Volt egy egész vastag könyve tele mindenféle praktikákkal, de sajnos már nincs meg.
*Amit nagyon sajnál is, főleg, mert amolyan családi örökség volt, de nem szomorkodik. Van amire emlékszik még és csinálhat egyet magának is, amit egyszer talán majd odaadhat a szép kislányának, aki Nozarintól lesz. Igen, ez határozottan fellelkesíti.*
- De hát tudjuk, hogy ki hordja. Én.
*Pimasz mosollyal arcán néz Nozarinra, és éppen csak sikerül megállnia, hogy ne nevessen. Karheia valóban gyorsan tanul, főleg ha ilyen remek csibész mestere van, mint a férfi.*
- Egyébként sem verlek, csak finoman éreztetem a dominanciámat.
*Fokozza még tovább, és felkészül arra, hogy mindjárt fülön csípik, és a csikizős fenyegetés végül végrehajtásra kerül. A nézelődést is befejezi, mert ráun. Jobban piszkálja gondolatait az előbb látott lengőmajom.*
- Menjünk inkább vegyük meg a teának valót, aztán intézzük el a dolgokat Synmirán. Essünk túl rajta.
*Kérdőn pillant a férfira, hogy vajon ő mit szól ehhez. Kicsit bánja, hogy megint tönkretenné a piacozásukat, de szeretné letudni a kellemetlen kötelező köröket.*
- A világért sem roppantanám össze semmidet. De ezt te is nagyon jól tudod. Főleg mert kedvemre való minden kis porcikád.
*Mosolyogva ingatja fejét Nozarin színjátékán, amiben azért olyan kedves szavak hangzanak el, amik megmelengetik szívét. Bár haja megfakult és keze is megviselt a munkától, de úgy tűnik ez a férfit nem zavarja.*
- Ha ismerted volna a drága jó nagyanyámat, na őt neveznéd a gyógynövények mesterének.
*Bár lehet nem kíváncsiak erre, de elfogja a nosztalgia és ő ezt örömmel osztja meg.*
- Tőle tanultam sokat, például olvasni és írni is. Nagyon bölcs és erős asszony volt. Volt egy egész vastag könyve tele mindenféle praktikákkal, de sajnos már nincs meg.
*Amit nagyon sajnál is, főleg, mert amolyan családi örökség volt, de nem szomorkodik. Van amire emlékszik még és csinálhat egyet magának is, amit egyszer talán majd odaadhat a szép kislányának, aki Nozarintól lesz. Igen, ez határozottan fellelkesíti.*
- De hát tudjuk, hogy ki hordja. Én.
*Pimasz mosollyal arcán néz Nozarinra, és éppen csak sikerül megállnia, hogy ne nevessen. Karheia valóban gyorsan tanul, főleg ha ilyen remek csibész mestere van, mint a férfi.*
- Egyébként sem verlek, csak finoman éreztetem a dominanciámat.
*Fokozza még tovább, és felkészül arra, hogy mindjárt fülön csípik, és a csikizős fenyegetés végül végrehajtásra kerül. A nézelődést is befejezi, mert ráun. Jobban piszkálja gondolatait az előbb látott lengőmajom.*
- Menjünk inkább vegyük meg a teának valót, aztán intézzük el a dolgokat Synmirán. Essünk túl rajta.
*Kérdőn pillant a férfira, hogy vajon ő mit szól ehhez. Kicsit bánja, hogy megint tönkretenné a piacozásukat, de szeretné letudni a kellemetlen kötelező köröket.*
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 14:52:55
Üzenet elküldve: 2019-03-24 14:52:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányra mered, mintha pofon ütötték volna. ~Neked jó, ha nekem is?~ Ha ilyesmit akarna hallani, akkor egy szajha ölét élvezné, nem olyasvalakiét, akivel a lelkét is egyesítené, nem csak a testét. ~Tudod egyáltalán, hogy mi a jó?~ Két keze közé fogja a lány arcát, mélyen a szemébe néz.*
- Ez nem így működik, Nava! Ez nem olyan dolog, mikor háttérbe szoríthatod önmagad! Nem szabad. Egyrészt magad miatt, másrészt nekem sem esik jól. *Csókra hajol, ezzel egyidejűleg közelebb is húzza magához Nava fejét, a csók futó, mert Tizio ajkai elindulnak a lány arcán a jobb füle irányába, végig a nyakát, közben bal keze cirógatva csúszik le Nava mellére, itt találkozik egymással Tizio keze és ajkai, no meg a lány melle, annak is a legérzékenyebb része, ezek tevékenységhez kicsit meg kell görnyedjen, de bőven megéri. ~Bassza meg, én voltam neked az első?~ Ajkai átvándorolnak a másik oldalra, hisz páros szervről révén szó, nem lehet egyoldalú a kényeztetés, aztán a csókok felvándorolnak a lány nyakán át a fülcimpájáig, vissza a szájára, az arca újra a két tenyere között, hüvelykjei a lány járomcsontját cirógatják. Enyhén összevont szemöldökkel néz fel, bizonyosságot kell szerezzen.*
- Én voltam neked az első? A múltkor, a tavernában? *Akkor mondjuk igazán kitett magáért, szégyelli is magát, hogy most nem sikerült ugyanazt produkálnia.* - Úgy éreztem, hogy bemocskollak és kisül, hogy tényleg? *Suttogja, mintha attól félne, hogy Nava valami tünékeny teremtmény, aki menten elillan, kicsit ugyan megretten attól, hogy neki most szexuális felvilágosítást kell tartania, nem is szereti az ilyen nehézségeket, máskor inkább kikerülné a problémát, de most egyszerűen nem tud elmenni a dolog mellett szó nélkül és nem csupán a saját sértett hiúsága miatt.* - Nem szeretném, hogy azért feküdj le velem, hogy nekem jó legyen. ~Azért mehetnék kurvához is.~ Hidd el, hogy ahhoz igazán nem lenne rád szükségem. *A lány feneke alá nyúlva pozíciót vált, vagyis igyekszik váltani úgy, hogy Nava a hátára feküdjön, ő pedig felé tudjon kerekedni úgy, hogy a lábai közé térdel, mivel közben már nem olyan kemény legény, így egyesülésüknek vége szakad, akit sajnál kicsit.* - Ha még te sem tudod, hogy neked mitől lenne jó, hát akkor fedezzük fel együtt. Úgyis végig akarom csókolni minden porcikádat úgy, mint a múltkor. ~Hogy sikíts a vágytól!~ *Ebbe bele is kezd, újra a lány száját csókolja, majd indul lefelé az állán és a kulcscsontján át a kebleire, ott elidőzik egy darabig, aztán tovább a köldöke irányába, átnyúlva jobb karjával a lány bal combja alatt.* - Teljesen elbűvöltél mágusnő! *Suttogja bele Nava belsőcombjába, ha amaz még nem kapott teljesen sokkot a lábai között heverő Tiziotól, aki nyilvánvalóan elég jól ismeri a női testet, vagy legalábbis ő szereti azt hinni magáról. A női lélekről viszont sajnos lövése sincsen.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 16:45:12
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lányra mered, mintha pofon ütötték volna. ~Neked jó, ha nekem is?~ Ha ilyesmit akarna hallani, akkor egy szajha ölét élvezné, nem olyasvalakiét, akivel a lelkét is egyesítené, nem csak a testét. ~Tudod egyáltalán, hogy mi a jó?~ Két keze közé fogja a lány arcát, mélyen a szemébe néz.*
- Ez nem így működik, Nava! Ez nem olyan dolog, mikor háttérbe szoríthatod önmagad! Nem szabad. Egyrészt magad miatt, másrészt nekem sem esik jól. *Csókra hajol, ezzel egyidejűleg közelebb is húzza magához Nava fejét, a csók futó, mert Tizio ajkai elindulnak a lány arcán a jobb füle irányába, végig a nyakát, közben bal keze cirógatva csúszik le Nava mellére, itt találkozik egymással Tizio keze és ajkai, no meg a lány melle, annak is a legérzékenyebb része, ezek tevékenységhez kicsit meg kell görnyedjen, de bőven megéri. ~Bassza meg, én voltam neked az első?~ Ajkai átvándorolnak a másik oldalra, hisz páros szervről révén szó, nem lehet egyoldalú a kényeztetés, aztán a csókok felvándorolnak a lány nyakán át a fülcimpájáig, vissza a szájára, az arca újra a két tenyere között, hüvelykjei a lány járomcsontját cirógatják. Enyhén összevont szemöldökkel néz fel, bizonyosságot kell szerezzen.*
- Én voltam neked az első? A múltkor, a tavernában? *Akkor mondjuk igazán kitett magáért, szégyelli is magát, hogy most nem sikerült ugyanazt produkálnia.* - Úgy éreztem, hogy bemocskollak és kisül, hogy tényleg? *Suttogja, mintha attól félne, hogy Nava valami tünékeny teremtmény, aki menten elillan, kicsit ugyan megretten attól, hogy neki most szexuális felvilágosítást kell tartania, nem is szereti az ilyen nehézségeket, máskor inkább kikerülné a problémát, de most egyszerűen nem tud elmenni a dolog mellett szó nélkül és nem csupán a saját sértett hiúsága miatt.* - Nem szeretném, hogy azért feküdj le velem, hogy nekem jó legyen. ~Azért mehetnék kurvához is.~ Hidd el, hogy ahhoz igazán nem lenne rád szükségem. *A lány feneke alá nyúlva pozíciót vált, vagyis igyekszik váltani úgy, hogy Nava a hátára feküdjön, ő pedig felé tudjon kerekedni úgy, hogy a lábai közé térdel, mivel közben már nem olyan kemény legény, így egyesülésüknek vége szakad, akit sajnál kicsit.* - Ha még te sem tudod, hogy neked mitől lenne jó, hát akkor fedezzük fel együtt. Úgyis végig akarom csókolni minden porcikádat úgy, mint a múltkor. ~Hogy sikíts a vágytól!~ *Ebbe bele is kezd, újra a lány száját csókolja, majd indul lefelé az állán és a kulcscsontján át a kebleire, ott elidőzik egy darabig, aztán tovább a köldöke irányába, átnyúlva jobb karjával a lány bal combja alatt.* - Teljesen elbűvöltél mágusnő! *Suttogja bele Nava belsőcombjába, ha amaz még nem kapott teljesen sokkot a lábai között heverő Tiziotól, aki nyilvánvalóan elég jól ismeri a női testet, vagy legalábbis ő szereti azt hinni magáról. A női lélekről viszont sajnos lövése sincsen.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 16:45:12
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 12:34:22
Üzenet elküldve: 2019-03-24 12:34:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Egy pillanatra nem igazán tudja, hogy mit is mondjon, hiszen az irigység jóformán ismeretlen érzés a számára, csakúgy, mint a testvéri szeretet, vagy a család irányításának felelőssége*
- Természetes, hogy mindketten másban vagytok jók, de ha arra kerülne a sor, szerintem te is alkalmas lennél arra, hogy a család feje légy! *jegyzi meg végül félszeg mosollyal, miközben gondolatai még mindig akörül járnak, hogyan is vélekedik magáról Tizio. ~Bárcsak segíthetnék neked leküzdeni ezt!~ sóhajt fel magában, tökéletesen tudva, milyen nehéz feladat előtt áll*
- Rendben! *mosolyodik el azonban boldogan, mikor a gyapjas tevék kerülnek szóba. ~Úgyse fog ez ilyen könnyen menni!~ teszi hozzá csak magában, hiszen hiába bólintott most rá a kérésre, az egyszer biztos, hogy nem fog úgy kiválasztani egy állatot sem, hogy előtte ne kérje ki Tizio tanácsát, így talán mégse lesz olyan egyszerű dolog a vásárlás, mint azt a férfi reméli*
- Már alig várom! *mélyül el mosolya, ahogy a mutatott irányba pillant, magában elképzelve, ahogy együtt készítik a fonalat, nem hallva ki az iróniát a szavakból. ~Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor örömmel segítek benne!~ teszi hozzá magában. A kellemes merengésből azonban a következő megjegyzés rázza fel, nem igazán tudva, hogy ez most bók akart lenni, vagy sem. Mindenesetre arra épp elég, hogy újra halvány pír fussa el az arcát, hiszen most kivételesen igazat ad a férfinak, ő maga is tudja, hogy néha a végletekig jóindulatú tud lenni*
- De miért nem akarsz az lenni? Ha nyitnál az emberek felé, talán ők is kedvesebbek lennének veled... *jegyzi meg csendesen, hiszen az az érzése, sohasem fogja megérteni Tizio gondolkodásmódját ezen a téren, vagy hogy ő mivel érdemelte ki, hogy vele máshogy bánjon. ~Nem lenne egyszerűbb mindenkivel ugyanolyan kedvesen viselkedni?~ sóhajt fel magában, de inkább nem erőlteti a dolgot, csak követi a férfit a házba*
- Ha szeretnéd, később segítek eligazodni ott és csinálni valami finomat! *szólal meg rögtön, bízva benne, hogy egy majdnem ehető reggelinél képes valami finomabbat összeütni, még tojások hiányában is, bár őszintén megdöbbenti a tény, hogy nincsenek itt tyúkok. ~Látszik, hogy nem foglalkoztatok ilyesmivel korábban!~ mosolyodik el halványan, miközben a berendezést szemléli*
- Igazán otthonosan hangzik! *bólogat lelkesen, ahogy elképzeli a szerteszét elhelyezett kis apróságokat, miközben gyerekkacaj tölti be a házat. Egy pillanatra mérhetetlen szomorúság hasít belé, amiért neki sosem lesz ilyesmiben része. Nem is bír Tiziora nézni, inkább a környezetet szemléli, az újabb bók azonban elsöpri az aggodalmait*
- Köszönöm! *mosolyodik el hálásan, maga se tudja miért, de mérhetetlenül megkönnyebbülve a férfi arcán elterülő mosoly láttán. A hálóba érve azonban megint elfogja az aggodalom, hogy esetleg valami olyasmit mondott, amit nem kellett volna*
- Nem csak azért csinálhat meg valaki valamit, mert megfizetik érte... *jegyzi meg halkan, hiszen ő csak jót akart, a határozott ellenkezés viszont megijeszti kissé. Arra jut azonban, valószínűleg eltérő neveltetésüknek köszönhető, hogy másképp vélekednek ebben a kérdésben, így nem erőlteti tovább a dolgot. Bár azt szívesen megkérdezné, minek is tartja őt Tizio, vagy mit gondol róla, ám fél kissé a választól, így inkább csak hallgat. Hamarosan úgyse a szavak, hanem a tettek ideje jön el, azokból pedig kijut most bőven. Nincs ellenére az újítás, és hálás, amiért segítséget is kap, mégis csak akkor tudja igazán elengedi magát, mikor Tizio teljesen átveszi az irányítást. Csak ekkor biztos benne, hogy a másik is élvezi a dolgot, hiszen a saját képességeiben cseppet sem bízik ezen a téren. Sokkal jobban élvezi, ha ölelik, ha szorítják, ha úgy érzi, szükség van rá, ezt pedig nem rest kimutatni a férfi, így kicsit sem bánja, hogy a végén az történik, amit Tizio szeretne, sőt, ő csak örül, ha segíthet neki vágyai beteljesítésében, utána pedig zihálva, ám boldogan simul hozzá még közelebb. Legszívesebben sose kerülne tőle ennél távolabb, mégis hátrébb húzódik kicsit egy újabb csók reményében, ám a férfi arckifejezése eltántorítja terveitől. Teljesen elbizonytalanodik, mit is lát rajta, vajon élvezte-e az együttlétüket, vagy ennyire borzalmas teljesítményt nyújtott, hogy legszívesebben már inkább szabadulna tőle. Ő maga mégsem képes mozdulni, csak tűnődve szemléli Tiziot, ahogy orruk összeér. Már nyitná a száját, hogy megkérdezze, jó volt-e neki is, ám olyan butának érzi a kérdést, és annyira fél a választól, hogy megint inkább csak a hallgatást választja. A következő szavak azonban teljesen meglepik, hisz nem gondolta volna, hogy ilyesmik járnak a férfi fejében*
- Ne, nincs mit! *igyekszik efelől biztosítani Tiziot, majd nem bírja megállni, hogy pillanatnyi habozás után hozzá ne tegye* Nekem jó volt, ha neked is... *suttogja szinte alig hallhatóan, nem csak a kihevültségtől vörösödve el, hanem a zavartól is.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Egy pillanatra nem igazán tudja, hogy mit is mondjon, hiszen az irigység jóformán ismeretlen érzés a számára, csakúgy, mint a testvéri szeretet, vagy a család irányításának felelőssége*
- Természetes, hogy mindketten másban vagytok jók, de ha arra kerülne a sor, szerintem te is alkalmas lennél arra, hogy a család feje légy! *jegyzi meg végül félszeg mosollyal, miközben gondolatai még mindig akörül járnak, hogyan is vélekedik magáról Tizio. ~Bárcsak segíthetnék neked leküzdeni ezt!~ sóhajt fel magában, tökéletesen tudva, milyen nehéz feladat előtt áll*
- Rendben! *mosolyodik el azonban boldogan, mikor a gyapjas tevék kerülnek szóba. ~Úgyse fog ez ilyen könnyen menni!~ teszi hozzá csak magában, hiszen hiába bólintott most rá a kérésre, az egyszer biztos, hogy nem fog úgy kiválasztani egy állatot sem, hogy előtte ne kérje ki Tizio tanácsát, így talán mégse lesz olyan egyszerű dolog a vásárlás, mint azt a férfi reméli*
- Már alig várom! *mélyül el mosolya, ahogy a mutatott irányba pillant, magában elképzelve, ahogy együtt készítik a fonalat, nem hallva ki az iróniát a szavakból. ~Ha tényleg ezt szeretnéd, akkor örömmel segítek benne!~ teszi hozzá magában. A kellemes merengésből azonban a következő megjegyzés rázza fel, nem igazán tudva, hogy ez most bók akart lenni, vagy sem. Mindenesetre arra épp elég, hogy újra halvány pír fussa el az arcát, hiszen most kivételesen igazat ad a férfinak, ő maga is tudja, hogy néha a végletekig jóindulatú tud lenni*
- De miért nem akarsz az lenni? Ha nyitnál az emberek felé, talán ők is kedvesebbek lennének veled... *jegyzi meg csendesen, hiszen az az érzése, sohasem fogja megérteni Tizio gondolkodásmódját ezen a téren, vagy hogy ő mivel érdemelte ki, hogy vele máshogy bánjon. ~Nem lenne egyszerűbb mindenkivel ugyanolyan kedvesen viselkedni?~ sóhajt fel magában, de inkább nem erőlteti a dolgot, csak követi a férfit a házba*
- Ha szeretnéd, később segítek eligazodni ott és csinálni valami finomat! *szólal meg rögtön, bízva benne, hogy egy majdnem ehető reggelinél képes valami finomabbat összeütni, még tojások hiányában is, bár őszintén megdöbbenti a tény, hogy nincsenek itt tyúkok. ~Látszik, hogy nem foglalkoztatok ilyesmivel korábban!~ mosolyodik el halványan, miközben a berendezést szemléli*
- Igazán otthonosan hangzik! *bólogat lelkesen, ahogy elképzeli a szerteszét elhelyezett kis apróságokat, miközben gyerekkacaj tölti be a házat. Egy pillanatra mérhetetlen szomorúság hasít belé, amiért neki sosem lesz ilyesmiben része. Nem is bír Tiziora nézni, inkább a környezetet szemléli, az újabb bók azonban elsöpri az aggodalmait*
- Köszönöm! *mosolyodik el hálásan, maga se tudja miért, de mérhetetlenül megkönnyebbülve a férfi arcán elterülő mosoly láttán. A hálóba érve azonban megint elfogja az aggodalom, hogy esetleg valami olyasmit mondott, amit nem kellett volna*
- Nem csak azért csinálhat meg valaki valamit, mert megfizetik érte... *jegyzi meg halkan, hiszen ő csak jót akart, a határozott ellenkezés viszont megijeszti kissé. Arra jut azonban, valószínűleg eltérő neveltetésüknek köszönhető, hogy másképp vélekednek ebben a kérdésben, így nem erőlteti tovább a dolgot. Bár azt szívesen megkérdezné, minek is tartja őt Tizio, vagy mit gondol róla, ám fél kissé a választól, így inkább csak hallgat. Hamarosan úgyse a szavak, hanem a tettek ideje jön el, azokból pedig kijut most bőven. Nincs ellenére az újítás, és hálás, amiért segítséget is kap, mégis csak akkor tudja igazán elengedi magát, mikor Tizio teljesen átveszi az irányítást. Csak ekkor biztos benne, hogy a másik is élvezi a dolgot, hiszen a saját képességeiben cseppet sem bízik ezen a téren. Sokkal jobban élvezi, ha ölelik, ha szorítják, ha úgy érzi, szükség van rá, ezt pedig nem rest kimutatni a férfi, így kicsit sem bánja, hogy a végén az történik, amit Tizio szeretne, sőt, ő csak örül, ha segíthet neki vágyai beteljesítésében, utána pedig zihálva, ám boldogan simul hozzá még közelebb. Legszívesebben sose kerülne tőle ennél távolabb, mégis hátrébb húzódik kicsit egy újabb csók reményében, ám a férfi arckifejezése eltántorítja terveitől. Teljesen elbizonytalanodik, mit is lát rajta, vajon élvezte-e az együttlétüket, vagy ennyire borzalmas teljesítményt nyújtott, hogy legszívesebben már inkább szabadulna tőle. Ő maga mégsem képes mozdulni, csak tűnődve szemléli Tiziot, ahogy orruk összeér. Már nyitná a száját, hogy megkérdezze, jó volt-e neki is, ám olyan butának érzi a kérdést, és annyira fél a választól, hogy megint inkább csak a hallgatást választja. A következő szavak azonban teljesen meglepik, hisz nem gondolta volna, hogy ilyesmik járnak a férfi fejében*
- Ne, nincs mit! *igyekszik efelől biztosítani Tiziot, majd nem bírja megállni, hogy pillanatnyi habozás után hozzá ne tegye* Nekem jó volt, ha neked is... *suttogja szinte alig hallhatóan, nem csak a kihevültségtől vörösödve el, hanem a zavartól is.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-03-24 08:13:59
Üzenet elküldve: 2019-03-24 08:13:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hosszú évek tapasztalata, mióta emlékszem rá így van. Régen irigyeltem érte és sok minden másért is. Mára már kinőttem. Apánk helyett már az ő gondja az engedetlen leány, a szenvedélybeteg fiú. ~Meg úgy egyáltalán minden.~ Sajnálom érte, de kettőnk közül csak ő alkalmas arra, hogy a család feje legyen. *Gyerekkoruktól kezdve sok mindenért irigyelte Briwalt, de azért különösen, hogy ahová csak betette a lábát, ott mindenki egyből odavolt érte, tökéletes gyerek volt, tökéletes felnőtt lett, megnyerő modorú, kellemes személyiség, persze Briwalnak is megvannak a maga sötét titka.*
- De te is választod ki, rendben? *Tér vissza a gyapjasteve kérdéskörre, amik elég változatos színekben fordulnak elő, Pharajo, a gyapjastevecsődör például hófehér.* - Majd együtt csináljuk a rokkán a fonalat amott. *Mutat a gazdasági épület mellé.* - Minden vállalkozás kicsiben indul, aztán pár éve és gyapjastevefonál nagyhatalom leszünk. *Némi önirónia van abban, de alapvetően komolyan gondolja. ~Briwal elszórakozik a kancellárral, Ephemia a gyerekneveléssel.~*
- Nagyon szeretem, hogy édesen naiv vagy. ~Tizio, már megint locsogsz.~ De hosszú évek tapasztalata, a legtöbb esetben nem is akarok kedves lenni, de veled az akarok. És nem, nem ítélem meg rosszul önmagam, elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen vagyok és hosszú évek tapasztalata. *Tizio nem érzi magát emiatt rosszul, meg is szokta és megfelelően is találja, személyiségébe éppen belefér.*
- Persze, nem nehéz dolog, ha kiismered magad a konyhában. *Felnevet halkan, eszébe ötlik, hogy mennyire szerencsétlenül állt a konyhában, miközben próbált rájönni, hogy mi mire szolgál.* - Kellene pár tyúk is a friss tojás miatt. *Mondja elgondolkodva. ~Egy ilyen birtokon rengeteg munka van, csak nem ilyenhez szoktunk. De valószínűleg muszáj lesz megszokni. Csak személyzet kell.~* - Biztos kidíszíti majd, olyan kis nippekkel, amiket akkor utálni fogok, de most nagyon is hiányoznak. És a gyerek miatt biztos mindenhol csörgőket meg játékkatonákat hagy szét. ~Amit hajnalban felrúgok és hangos káromkodással verem fel az egész házat.~ Egyébként már attól más a légkör, hogy bejöttél. *Suta udvarlás ez, újra a szokott félszeg mosoly kíséri. ~Fáj már az arcom ennyi vigyorgástól és erről is te tehetsz, kislány.~*
- Azért nem, mert nem a cselédem vagy. ~De mim is vagy? A szeretőm? Briwal annak titulálna.~ Ha valaki kimossa a ruhám, akkor azt meg fogom fizetni ezért. *Hangja ellentmondást nem tűrő, sosem engedné a lánynak, hogy a koszos holmiját mossa, ez teljesen más dolog, mint eltanulni tőle pár konyhai fogást.
A mosás kérdése persze nem számít már, mikor meztelenül fonódnak össze, állatias ösztönének ködén túl is megérzi a lány bizonytalanságát, de nem vesz róla tudomást, sőt inkább hízeleg neki, hogy olyasvalakivel hozta össze a sors, akinek nincs a kisujjában a legősibb mesterség valamennyi fogása. Segít inkább neki, két keze a lány csípőjén, olykor a hátsóján, így tudja neki mutatni, hogyan is mozogjon, hogyan ringassa magát, vagy vegye át az irányítást, ha úgy érzi, hogy készen áll rá. A vége felé már fél karral fogja le Navát, a másikkal ilyenkor letámaszkodik maga mögött és ő mozog, ezekben a pillanatokban tényleg ösztönből dolgozik, saját vágyait hajszolva. Ennek eredményeként zihál most, erőtlenül ölelve a lányt, arcát a vállgödrébe fúrva, a hajába túró ujjak hatására engedelmesen emeli a fejét, orra hegye a lány orra hegyéhez ér, igazán szeretne mosolyogni, de most képtelen rá, arcán ott a grimasz, mely fájdalmat éppúgy sejtet, mint boldogságot, szemei könny fátyolosak ugyan, de mégis nevetnek, férfiassága ugyan érzékeny kicsit és a lány valamennyi apró mozdulatára összerezzen, de a világért nem vonulna még vissza, az a pillanat úgyis visszavonhatatlanul elérkezik akkor, mikor kimegy a vér onnan.*
- Sajnálom. *Suttogja, végigsimítva a lány arcán, a haját a kívánatos válla mögé igazítva.* - Nem akartam önző lenni. Sajnálom. *A múltkori alkalommal csak a lányra figyelt, saját vágyait háttérbe szorítva, de most ez nem sikerült.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
- Hosszú évek tapasztalata, mióta emlékszem rá így van. Régen irigyeltem érte és sok minden másért is. Mára már kinőttem. Apánk helyett már az ő gondja az engedetlen leány, a szenvedélybeteg fiú. ~Meg úgy egyáltalán minden.~ Sajnálom érte, de kettőnk közül csak ő alkalmas arra, hogy a család feje legyen. *Gyerekkoruktól kezdve sok mindenért irigyelte Briwalt, de azért különösen, hogy ahová csak betette a lábát, ott mindenki egyből odavolt érte, tökéletes gyerek volt, tökéletes felnőtt lett, megnyerő modorú, kellemes személyiség, persze Briwalnak is megvannak a maga sötét titka.*
- De te is választod ki, rendben? *Tér vissza a gyapjasteve kérdéskörre, amik elég változatos színekben fordulnak elő, Pharajo, a gyapjastevecsődör például hófehér.* - Majd együtt csináljuk a rokkán a fonalat amott. *Mutat a gazdasági épület mellé.* - Minden vállalkozás kicsiben indul, aztán pár éve és gyapjastevefonál nagyhatalom leszünk. *Némi önirónia van abban, de alapvetően komolyan gondolja. ~Briwal elszórakozik a kancellárral, Ephemia a gyerekneveléssel.~*
- Nagyon szeretem, hogy édesen naiv vagy. ~Tizio, már megint locsogsz.~ De hosszú évek tapasztalata, a legtöbb esetben nem is akarok kedves lenni, de veled az akarok. És nem, nem ítélem meg rosszul önmagam, elég idős vagyok már ahhoz, hogy tudjam, hogy milyen vagyok és hosszú évek tapasztalata. *Tizio nem érzi magát emiatt rosszul, meg is szokta és megfelelően is találja, személyiségébe éppen belefér.*
- Persze, nem nehéz dolog, ha kiismered magad a konyhában. *Felnevet halkan, eszébe ötlik, hogy mennyire szerencsétlenül állt a konyhában, miközben próbált rájönni, hogy mi mire szolgál.* - Kellene pár tyúk is a friss tojás miatt. *Mondja elgondolkodva. ~Egy ilyen birtokon rengeteg munka van, csak nem ilyenhez szoktunk. De valószínűleg muszáj lesz megszokni. Csak személyzet kell.~* - Biztos kidíszíti majd, olyan kis nippekkel, amiket akkor utálni fogok, de most nagyon is hiányoznak. És a gyerek miatt biztos mindenhol csörgőket meg játékkatonákat hagy szét. ~Amit hajnalban felrúgok és hangos káromkodással verem fel az egész házat.~ Egyébként már attól más a légkör, hogy bejöttél. *Suta udvarlás ez, újra a szokott félszeg mosoly kíséri. ~Fáj már az arcom ennyi vigyorgástól és erről is te tehetsz, kislány.~*
- Azért nem, mert nem a cselédem vagy. ~De mim is vagy? A szeretőm? Briwal annak titulálna.~ Ha valaki kimossa a ruhám, akkor azt meg fogom fizetni ezért. *Hangja ellentmondást nem tűrő, sosem engedné a lánynak, hogy a koszos holmiját mossa, ez teljesen más dolog, mint eltanulni tőle pár konyhai fogást.
A mosás kérdése persze nem számít már, mikor meztelenül fonódnak össze, állatias ösztönének ködén túl is megérzi a lány bizonytalanságát, de nem vesz róla tudomást, sőt inkább hízeleg neki, hogy olyasvalakivel hozta össze a sors, akinek nincs a kisujjában a legősibb mesterség valamennyi fogása. Segít inkább neki, két keze a lány csípőjén, olykor a hátsóján, így tudja neki mutatni, hogyan is mozogjon, hogyan ringassa magát, vagy vegye át az irányítást, ha úgy érzi, hogy készen áll rá. A vége felé már fél karral fogja le Navát, a másikkal ilyenkor letámaszkodik maga mögött és ő mozog, ezekben a pillanatokban tényleg ösztönből dolgozik, saját vágyait hajszolva. Ennek eredményeként zihál most, erőtlenül ölelve a lányt, arcát a vállgödrébe fúrva, a hajába túró ujjak hatására engedelmesen emeli a fejét, orra hegye a lány orra hegyéhez ér, igazán szeretne mosolyogni, de most képtelen rá, arcán ott a grimasz, mely fájdalmat éppúgy sejtet, mint boldogságot, szemei könny fátyolosak ugyan, de mégis nevetnek, férfiassága ugyan érzékeny kicsit és a lány valamennyi apró mozdulatára összerezzen, de a világért nem vonulna még vissza, az a pillanat úgyis visszavonhatatlanul elérkezik akkor, mikor kimegy a vér onnan.*
- Sajnálom. *Suttogja, végigsimítva a lány arcán, a haját a kívánatos válla mögé igazítva.* - Nem akartam önző lenni. Sajnálom. *A múltkori alkalommal csak a lányra figyelt, saját vágyait háttérbe szorítva, de most ez nem sikerült.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344