Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 13:02:01
Üzenet elküldve: 2019-04-07 13:02:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
//Zárás//
*Nagyon örül, hogy ilyen könnyen megoldódott a problémája a búza megvásárlásával. Az invitálásra beljebb fárad, bár neki tökéletesen megfelelt a kapuban is eddig. A kérdésekre először bólint, utána ahogy meghallgatta, válaszol.*
-Nos, mivel nálatok már idősebb fák vannak, a legfontosabb az, hogy ifjítsátok meg egy kicsit őket. Azoktól az ágaktól kell megszabadítani a fát, amin látszik, hogy elkezdett kopaszodni, meg ha túl sűrű a lomb, akkor a felesleges ágakat kell levágni, hogy több fényt kapjon a fa, úgy jobb termése lesz. Azonban rügyfakadás előtt kellett volna ritkítani és metszeni, szóval én inkább azt javaslom, hogy tényleg csak azokat az ágakat vágjátok le, amiken látszik, hogy nem sok termés lesz rajta, a többit pedig inkább hagyjátok jövőre. *A trágya már más kérdés.*
-Be lehet szórni valamennyit a fák alá is persze. A konyhakertet még ültetés előtt lenne érdemes. Mikor felkapáljátok, akkor kell beledolgozni a trágyát. Ha meg sok marad és nem akartok gabonafélét vetni, amire igazán elmenne a trágya, akkor elviszem én, azt beművelem a földembe. *Ha más kérdés nincs, akkor ő aztán el is köszön, még egyszer megköszöni a segítséget és már megy is vissza a birtokára.*
//Learon és Tizio//
//Zárás//
*Nagyon örül, hogy ilyen könnyen megoldódott a problémája a búza megvásárlásával. Az invitálásra beljebb fárad, bár neki tökéletesen megfelelt a kapuban is eddig. A kérdésekre először bólint, utána ahogy meghallgatta, válaszol.*
-Nos, mivel nálatok már idősebb fák vannak, a legfontosabb az, hogy ifjítsátok meg egy kicsit őket. Azoktól az ágaktól kell megszabadítani a fát, amin látszik, hogy elkezdett kopaszodni, meg ha túl sűrű a lomb, akkor a felesleges ágakat kell levágni, hogy több fényt kapjon a fa, úgy jobb termése lesz. Azonban rügyfakadás előtt kellett volna ritkítani és metszeni, szóval én inkább azt javaslom, hogy tényleg csak azokat az ágakat vágjátok le, amiken látszik, hogy nem sok termés lesz rajta, a többit pedig inkább hagyjátok jövőre. *A trágya már más kérdés.*
-Be lehet szórni valamennyit a fák alá is persze. A konyhakertet még ültetés előtt lenne érdemes. Mikor felkapáljátok, akkor kell beledolgozni a trágyát. Ha meg sok marad és nem akartok gabonafélét vetni, amire igazán elmenne a trágya, akkor elviszem én, azt beművelem a földembe. *Ha más kérdés nincs, akkor ő aztán el is köszön, még egyszer megköszöni a segítséget és már megy is vissza a birtokára.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 11:29:51
Üzenet elküldve: 2019-04-07 11:29:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Elgondolkodva hallgatja Briwal szavait, némely kijelentéssel egyetértve, némellyel kevésbé, mégis, a Tiziot méltató szavak hallatán nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el kissé*
- Ez szerintem is igazán elképesztő! *jegyzi meg csendesen, hiszen nem akarja megzavarni Briwalt, ha már egyszer megnyílni látszik előtte, ugyanakkor úgy érzi, ezen a ponton muszáj kijavítania, ugyanis szerinte ez igenis olyan képesség, ami büszkeségre ad okot, és egyike annak a sok dolognak, amit igazán szeret Tizioban. A további kijelentések azonban tényleg gondolkodóba ejtik, és újabb kételyek közé taszítják. Kénytelen elismerni, talán ez is csak egyfajta menekvés a valóság elől, ugyanakkor nem tudja ezért kárhoztatni Tiziot. ~Elvégre mi is a valóság? Rengeteg veszteség ért titeket mostanában, amin nem lehet olyan könnyen túllépni... ~ gondolja magában szomorúan, ugyanakkor úgy véli, talán ezt mégsem lenne tanácsos megosztani Briwallal. ~Amúgy sem menekülhet örökké! Csak egy kis idő kell neki, hogy feldolgozza a történteket, de előbb-utóbb szembe kell néznie a valósággal! ~ sóhajt fel magában, remélve, hogy amikor bekövetkezik ez a pillanat, akkor ott lehet Tizio mellett, hogy segítsen neki*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! *jelenti ki rögtön, mielőtt bármi mást mondana, majd kis szünetet tart, míg összeszedi a gondolatait* Talán igazad van, de úgy vélem, ezt Tizio is be fogja majd látni. Nem hiszem, hogy sokáig kielégítené az állattartás. Biztos vagyok benne, nem fogja teljesen elpazarolni a tehetségét! *szólal meg végül, miután alaposan átgondolta a hallottakat. Egy dolog már most is világos a számára, mégpedig hogy Briwal őszintén aggódik a testvéréért, ezért pedig máris még jobban kedveli őt*
- Nagyon is számít, mit gondolsz. Tizionak is és nekem is. *pillant mosolyogva Briwalra, majd kicsit habozik, mielőtt folytatná* Örülnék neki, ha később is megbíznál bennem, és őszintén elmondanád a véleményedet! *miközben beszél, végig Briwal tekintetét keresi, hogy jelezze, még ha nem is sikerült a legjobban megfogalmaznia mondandóját, attól még komolyan gondol minden egyes szót. Tudja, kettejük közül Briwal az, aki jobban ismeri Tiziot, ezért szeretné, hogy ha esetleg öccsével nem is osztja meg könnyen aggodalmait, legalább neki beszámolna róla, ha vannak ilyenek. ~Talán mégse a legjobb ötlet a gazdálkodás, majd meglátjuk... De ha szerinted ostobaság, ne támogasd csak azért, mert ezt szeretné, inkább beszéljük meg, mi mást lehetne tenni?~ igyekszik üzenni a pillantásával, remélve, hogy Briwal érti a lényeget. Közel sem ismeri még elég jól Tiziot, vagy a család korábbi életvitelét és munkásságát, hogy használható alternatívával tudjon szolgálni, hogyan is kamatoztathatná legjobban tudását Tizio a jelen körülmények közt, így ezen probléma kapcsán csak Briwalra tud támaszkodni, őszintén számítva a tanácsaira. Ő csak azt szeretné, ha boldognak látná Tiziot, ehhez pedig elengedhetetlennek érzi Briwal segítségét. Többet nem tud mondani, mert megérkezik az emlegetett testvér, de talán nem is szükséges, ugyanis a fontos dolgokat már megbeszélték*
- Mehetünk. *válaszol sietve Briwal pillantására, hiszen nem számított ilyen figyelmességre a részéről. Természetesen örülne, ha lenne még ideje rendesen lefürdeni, ehhez azonban sem a szükséges felszerelés, sem a szükséges idő nem áll rendelkezésre, ezen kívül pedig maradék lehetőségeihez mérten már rendbe szedte magát, így nem szeretné tovább húzni az indulás pillanatát. Ezt tettekkel is igyekszik kifejezni, így ő maga is felemelkedik a székéről, hogy jelezze, részéről bármikor indulhatnak, ám előbb még veszteget pár gyors mozdulatot a ruházatára, hogy úgy álljon rajta, ahogy kell.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 11:43:54
*Elgondolkodva hallgatja Briwal szavait, némely kijelentéssel egyetértve, némellyel kevésbé, mégis, a Tiziot méltató szavak hallatán nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el kissé*
- Ez szerintem is igazán elképesztő! *jegyzi meg csendesen, hiszen nem akarja megzavarni Briwalt, ha már egyszer megnyílni látszik előtte, ugyanakkor úgy érzi, ezen a ponton muszáj kijavítania, ugyanis szerinte ez igenis olyan képesség, ami büszkeségre ad okot, és egyike annak a sok dolognak, amit igazán szeret Tizioban. A további kijelentések azonban tényleg gondolkodóba ejtik, és újabb kételyek közé taszítják. Kénytelen elismerni, talán ez is csak egyfajta menekvés a valóság elől, ugyanakkor nem tudja ezért kárhoztatni Tiziot. ~Elvégre mi is a valóság? Rengeteg veszteség ért titeket mostanában, amin nem lehet olyan könnyen túllépni... ~ gondolja magában szomorúan, ugyanakkor úgy véli, talán ezt mégsem lenne tanácsos megosztani Briwallal. ~Amúgy sem menekülhet örökké! Csak egy kis idő kell neki, hogy feldolgozza a történteket, de előbb-utóbb szembe kell néznie a valósággal! ~ sóhajt fel magában, remélve, hogy amikor bekövetkezik ez a pillanat, akkor ott lehet Tizio mellett, hogy segítsen neki*
- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem! *jelenti ki rögtön, mielőtt bármi mást mondana, majd kis szünetet tart, míg összeszedi a gondolatait* Talán igazad van, de úgy vélem, ezt Tizio is be fogja majd látni. Nem hiszem, hogy sokáig kielégítené az állattartás. Biztos vagyok benne, nem fogja teljesen elpazarolni a tehetségét! *szólal meg végül, miután alaposan átgondolta a hallottakat. Egy dolog már most is világos a számára, mégpedig hogy Briwal őszintén aggódik a testvéréért, ezért pedig máris még jobban kedveli őt*
- Nagyon is számít, mit gondolsz. Tizionak is és nekem is. *pillant mosolyogva Briwalra, majd kicsit habozik, mielőtt folytatná* Örülnék neki, ha később is megbíznál bennem, és őszintén elmondanád a véleményedet! *miközben beszél, végig Briwal tekintetét keresi, hogy jelezze, még ha nem is sikerült a legjobban megfogalmaznia mondandóját, attól még komolyan gondol minden egyes szót. Tudja, kettejük közül Briwal az, aki jobban ismeri Tiziot, ezért szeretné, hogy ha esetleg öccsével nem is osztja meg könnyen aggodalmait, legalább neki beszámolna róla, ha vannak ilyenek. ~Talán mégse a legjobb ötlet a gazdálkodás, majd meglátjuk... De ha szerinted ostobaság, ne támogasd csak azért, mert ezt szeretné, inkább beszéljük meg, mi mást lehetne tenni?~ igyekszik üzenni a pillantásával, remélve, hogy Briwal érti a lényeget. Közel sem ismeri még elég jól Tiziot, vagy a család korábbi életvitelét és munkásságát, hogy használható alternatívával tudjon szolgálni, hogyan is kamatoztathatná legjobban tudását Tizio a jelen körülmények közt, így ezen probléma kapcsán csak Briwalra tud támaszkodni, őszintén számítva a tanácsaira. Ő csak azt szeretné, ha boldognak látná Tiziot, ehhez pedig elengedhetetlennek érzi Briwal segítségét. Többet nem tud mondani, mert megérkezik az emlegetett testvér, de talán nem is szükséges, ugyanis a fontos dolgokat már megbeszélték*
- Mehetünk. *válaszol sietve Briwal pillantására, hiszen nem számított ilyen figyelmességre a részéről. Természetesen örülne, ha lenne még ideje rendesen lefürdeni, ehhez azonban sem a szükséges felszerelés, sem a szükséges idő nem áll rendelkezésre, ezen kívül pedig maradék lehetőségeihez mérten már rendbe szedte magát, így nem szeretné tovább húzni az indulás pillanatát. Ezt tettekkel is igyekszik kifejezni, így ő maga is felemelkedik a székéről, hogy jelezze, részéről bármikor indulhatnak, ám előbb még veszteget pár gyors mozdulatot a ruházatára, hogy úgy álljon rajta, ahogy kell.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.07 11:43:54
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-07 02:29:18
Üzenet elküldve: 2019-04-07 02:29:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Learon Derin//
*Cerlynát teljesen megbűvöli az étel illata, lassan átveszi az uralmat teljesen elméjén, és nem képes másra sem gondolni, csak arra, hogy beleharapjon a finom, puha pékáruba. Talán emiatt lehet az, hogy észre sem veszi, amint a kecskepásztor megközelíti, éppen ezért meg is rémül hirtelen.*
- Jaj!
*Szalad ki a száján, mire össze is rándul. Párat értetlenül pislog a férfira, majd elvörösödik arca, és zavarában le is hajtja azt. Mintha bűnbánat is vegyülne mellé.*
- Bocsánatot kérek, kicsit túlzottan elkalandoztam.
*Ami gyakori nála, akár korából fakadóan, vagy csak amiatt, mert ilyen álmodozó jellem.*
- Jaj, igen. Nagy utat tettem meg, mert hallottam a híres Gyógyítókról itt. Egyikük neve ismerős is nekem. Gondoltam jövök, hogy tanuljak tőlük, de nem tudom, hogy merre keressem őket.
*Közelebb hajol, hogy bizalmasabb hangon beszéljen a segítségére siető, látszólag nagyon kedves férfival. Úgy hiszi elmondhat neki bármit.*
- Meg azt mondják itt barbárok vannak, és kicsit félek tőlük.
*Vallja be őszintén, és megint elszégyelli magát azért, mert így érez.*
- De most főleg enni keresek valamit. Nem hoztam magammal semmit. Meg a madárkámnak is kéne valami.
*Két tenyere között óvatosan, de biztosan tartott bekötözött galambra terelődik tekintete. Közben eszébe jut Vasborda bácsi is, aki szintén segített neki akkor a galambocskájával. Reméli jól van a férfi, és nem éhezik. Most egy kicsit kezdi megérteni, hogy mennyire szörnyű is lehet az, holott csak fél napja nem evett. Arra is rájön, hogy milyen szerencsés, mert ilyen remek emberekkel találkozott eddig végig. Meg arra is, hogy meg sem köszönte eddig Learonnak azt, hogy ilyen kedves vele.*
- Jaj, bocsánat!
*Kezdi el a szokásos módján.*
- Nagyon szépen köszönöm, hogy jött nekem segíteni, ez nagyon nagyon kedves. Egyébként Cerlyna a nevem, és a galambocskámnak nincs. Ha minden jól megy hamarosan elrepülhet.
*Ha nem, akkor együtt maradnak a továbbiakban is, amit Cerlyna nem bánna, de lehet az állat nem lenne boldog, ha röpképtelenül kellene egy ember zsebében leélni az életét.*
//A piac//
//Learon Derin//
*Cerlynát teljesen megbűvöli az étel illata, lassan átveszi az uralmat teljesen elméjén, és nem képes másra sem gondolni, csak arra, hogy beleharapjon a finom, puha pékáruba. Talán emiatt lehet az, hogy észre sem veszi, amint a kecskepásztor megközelíti, éppen ezért meg is rémül hirtelen.*
- Jaj!
*Szalad ki a száján, mire össze is rándul. Párat értetlenül pislog a férfira, majd elvörösödik arca, és zavarában le is hajtja azt. Mintha bűnbánat is vegyülne mellé.*
- Bocsánatot kérek, kicsit túlzottan elkalandoztam.
*Ami gyakori nála, akár korából fakadóan, vagy csak amiatt, mert ilyen álmodozó jellem.*
- Jaj, igen. Nagy utat tettem meg, mert hallottam a híres Gyógyítókról itt. Egyikük neve ismerős is nekem. Gondoltam jövök, hogy tanuljak tőlük, de nem tudom, hogy merre keressem őket.
*Közelebb hajol, hogy bizalmasabb hangon beszéljen a segítségére siető, látszólag nagyon kedves férfival. Úgy hiszi elmondhat neki bármit.*
- Meg azt mondják itt barbárok vannak, és kicsit félek tőlük.
*Vallja be őszintén, és megint elszégyelli magát azért, mert így érez.*
- De most főleg enni keresek valamit. Nem hoztam magammal semmit. Meg a madárkámnak is kéne valami.
*Két tenyere között óvatosan, de biztosan tartott bekötözött galambra terelődik tekintete. Közben eszébe jut Vasborda bácsi is, aki szintén segített neki akkor a galambocskájával. Reméli jól van a férfi, és nem éhezik. Most egy kicsit kezdi megérteni, hogy mennyire szörnyű is lehet az, holott csak fél napja nem evett. Arra is rájön, hogy milyen szerencsés, mert ilyen remek emberekkel találkozott eddig végig. Meg arra is, hogy meg sem köszönte eddig Learonnak azt, hogy ilyen kedves vele.*
- Jaj, bocsánat!
*Kezdi el a szokásos módján.*
- Nagyon szépen köszönöm, hogy jött nekem segíteni, ez nagyon nagyon kedves. Egyébként Cerlyna a nevem, és a galambocskámnak nincs. Ha minden jól megy hamarosan elrepülhet.
*Ha nem, akkor együtt maradnak a továbbiakban is, amit Cerlyna nem bánna, de lehet az állat nem lenne boldog, ha röpképtelenül kellene egy ember zsebében leélni az életét.*
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-06 22:23:32
Üzenet elküldve: 2019-04-06 22:23:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Komoran hallgatja végig Tiziot, majd bólint annak szavaira.*
-Megértettem öcsém. Fontolóra veszem ezt is.
*Immár újra kettesben elgondolkodik kicsit Nava válaszán, és a kérdésén is.*
-Szerintem csak elvesztegeti a tehetségét. Ő igazán rendkívüli a számokban. És tudom ez unalmasan hangzik, olyasmi, amire egy fiatalember se lenne igazán büszke, amitől egy leány sem alélna. De Tiz egy darab papírral, pár csepp tintával, és egy szál tollal sorsokat képes megfordítani, teremteni, vagy épp pusztítani tud, épp mihez van kedve.
*Valahol még számára is ijesztő ez az egész, de persze neki sosem volt tehetsége az üzlet ezen részéhez, így a számokkal bűvészkedés épp olyan misztikus kategóriába esik, mint a mágia egyéb módjai.*
-Ez a birtok pedig *sóhajt fel, fanyalogva* mintha csak olyan lenne, mint a drog. Egy újabb pótszer, hogy ne kelljen szembesüljön a valósággal. A furcsa jószágok pedig, pff... bármibe is kezdett volna a húgom, és bármit is hagyott volna itt félbe Tiz számára az is épp ilyen jó lett volna a menekülésre.
*Egy hanyag, nem törődöm vállvonással próbálja venni annak élét, hogy ennyire megnyílt egy idegen előtt, és ilyen mélységben avatta be gondolataiba, aggodalmaiba. Majd derűsen mosolyogva nyújtózkodik, és áll fel a székről.*
-De mit sem számít mit gondolok. Ha ezt szeretné csinálni, ebben fogjuk támogatni. Nem igaz, drága hölgyem?
*Kacsint Navára és indul az ajtó felé, hogy máris kezdje fivére támogatását, ez esetben a készülődésben. Egy lépést sem tud igazán megtenni, Tizio érkezik, és jelenti be szándékát az indulásra.*
-Részemről is.
*Pillant Navára, feltartotta eddig a lányt, így megérti, ha még várakoztatná őket azon időre, még rendbe szedi magát az útra, bár nem olyannak tűnik, ki hosszas piperézés után hagyja csak el a házat.*
*Komoran hallgatja végig Tiziot, majd bólint annak szavaira.*
-Megértettem öcsém. Fontolóra veszem ezt is.
*Immár újra kettesben elgondolkodik kicsit Nava válaszán, és a kérdésén is.*
-Szerintem csak elvesztegeti a tehetségét. Ő igazán rendkívüli a számokban. És tudom ez unalmasan hangzik, olyasmi, amire egy fiatalember se lenne igazán büszke, amitől egy leány sem alélna. De Tiz egy darab papírral, pár csepp tintával, és egy szál tollal sorsokat képes megfordítani, teremteni, vagy épp pusztítani tud, épp mihez van kedve.
*Valahol még számára is ijesztő ez az egész, de persze neki sosem volt tehetsége az üzlet ezen részéhez, így a számokkal bűvészkedés épp olyan misztikus kategóriába esik, mint a mágia egyéb módjai.*
-Ez a birtok pedig *sóhajt fel, fanyalogva* mintha csak olyan lenne, mint a drog. Egy újabb pótszer, hogy ne kelljen szembesüljön a valósággal. A furcsa jószágok pedig, pff... bármibe is kezdett volna a húgom, és bármit is hagyott volna itt félbe Tiz számára az is épp ilyen jó lett volna a menekülésre.
*Egy hanyag, nem törődöm vállvonással próbálja venni annak élét, hogy ennyire megnyílt egy idegen előtt, és ilyen mélységben avatta be gondolataiba, aggodalmaiba. Majd derűsen mosolyogva nyújtózkodik, és áll fel a székről.*
-De mit sem számít mit gondolok. Ha ezt szeretné csinálni, ebben fogjuk támogatni. Nem igaz, drága hölgyem?
*Kacsint Navára és indul az ajtó felé, hogy máris kezdje fivére támogatását, ez esetben a készülődésben. Egy lépést sem tud igazán megtenni, Tizio érkezik, és jelenti be szándékát az indulásra.*
-Részemről is.
*Pillant Navára, feltartotta eddig a lányt, így megérti, ha még várakoztatná őket azon időre, még rendbe szedi magát az útra, bár nem olyannak tűnik, ki hosszas piperézés után hagyja csak el a házat.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-05 18:51:14
Üzenet elküldve: 2019-04-05 18:51:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kutyavásár//
*Fenemód csodálatosnak tűnik az a kevés természet, ami Vashegyen képes megmaradni, főleg így, tavaszi pompájában. A sziklarepedésekben megbúvó, élénk szín virágok és a mesebelien zöld mohapárnák teljesen elvarázsolják Vildát, a piacra vezető út ennek megfelelően meg is nyúlik kissé időben. De valahogy nem bánja, még akkor sem, amikor rá kell döbbennie, hogy késő délutánra nem éppen az áru legjava marad kínálatban. Vagyis akad szép és jó, csupán két-háromszoros áron. Persze ha már eljött idáig, nincs kedve üres kézzel távozni, nézelődni is kezd az árusok portékái között.
Vesz némi gyümölcsöt és zöldséget a kevésbé rohadt fajtából, aztán a kelméket és egyéb textileket kezdi nézegetni. ~Jól jönne néhány új ruha...~ De aztán ahogy jobban belegondol, hátrál is egy pár lépést. Kivételesen nagyon jó mentsége van arra, miért nem áll neki felújítani a ruhatárát; nem azért jött. Majd egyszer, ha lesz ideje, és nem lesz jobb dolga, azon is túlesik.
Nem is olyan távolról ugatást és a kutyákkal járó egyéb hangokat hall, ami már rögtön izgalmasabbnak tűnik. Megindul a feltételezett hangforrás irányába, olyan mosollyal, mint aki épp megütötte a főnyereményt. Ugyan mostanában nem ezen járt az esze, de való igaz, hogy már régóta szeretne egy két ebet a házhoz.*
*Fenemód csodálatosnak tűnik az a kevés természet, ami Vashegyen képes megmaradni, főleg így, tavaszi pompájában. A sziklarepedésekben megbúvó, élénk szín virágok és a mesebelien zöld mohapárnák teljesen elvarázsolják Vildát, a piacra vezető út ennek megfelelően meg is nyúlik kissé időben. De valahogy nem bánja, még akkor sem, amikor rá kell döbbennie, hogy késő délutánra nem éppen az áru legjava marad kínálatban. Vagyis akad szép és jó, csupán két-háromszoros áron. Persze ha már eljött idáig, nincs kedve üres kézzel távozni, nézelődni is kezd az árusok portékái között.
Vesz némi gyümölcsöt és zöldséget a kevésbé rohadt fajtából, aztán a kelméket és egyéb textileket kezdi nézegetni. ~Jól jönne néhány új ruha...~ De aztán ahogy jobban belegondol, hátrál is egy pár lépést. Kivételesen nagyon jó mentsége van arra, miért nem áll neki felújítani a ruhatárát; nem azért jött. Majd egyszer, ha lesz ideje, és nem lesz jobb dolga, azon is túlesik.
Nem is olyan távolról ugatást és a kutyákkal járó egyéb hangokat hall, ami már rögtön izgalmasabbnak tűnik. Megindul a feltételezett hangforrás irányába, olyan mosollyal, mint aki épp megütötte a főnyereményt. Ugyan mostanában nem ezen járt az esze, de való igaz, hogy már régóta szeretne egy két ebet a házhoz.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:57:40
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:57:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
*Tizio rezzenéstelen arccal hallgatja a pásztort.*
- Értem. Akkor a napokban megoldom. *Akkor sem rezdül Tizio arca, mikor Learon arról beszél, hogy bízik benne, ezért majd utólag fizet. ~Lószart barátom, én bízom benned, hogy hajlandó vagyok hitelezni.~* - Ötszáz kiló tavaszi búza. Rendben. Viszont lenne pár kérdésem. Gyere beljebb, kérlek. *Jobbjával befelé invitáló mozdulatot tesz, hogy ne már a kapuban beszélgessenek, abban a kapuban, aminek helyét jelzi csak az alacsony kőfalban az, hogy annak folytonossága megszakad. ~Ezt is meg kell javítani.~* - Lenne pár kérdésem. *Nem várja meg, hogy Learon bármit mondhasson erre, mert egyből folytatja.* - Van egy gyümölcsösünk, úgy tudom, hogy metszeni kell a fákat, de hogyan kell azt csinálni? Illetve a trágyával mit csináljak, összegereblyéztem, de nem akarom örökre a sarokban tárolni? Beszórom a gyümölcsfák alá? Vagy a konyhakertbe? De még akkor is sokat szarnak...
//Learon és Tizio//
*Tizio rezzenéstelen arccal hallgatja a pásztort.*
- Értem. Akkor a napokban megoldom. *Akkor sem rezdül Tizio arca, mikor Learon arról beszél, hogy bízik benne, ezért majd utólag fizet. ~Lószart barátom, én bízom benned, hogy hajlandó vagyok hitelezni.~* - Ötszáz kiló tavaszi búza. Rendben. Viszont lenne pár kérdésem. Gyere beljebb, kérlek. *Jobbjával befelé invitáló mozdulatot tesz, hogy ne már a kapuban beszélgessenek, abban a kapuban, aminek helyét jelzi csak az alacsony kőfalban az, hogy annak folytonossága megszakad. ~Ezt is meg kell javítani.~* - Lenne pár kérdésem. *Nem várja meg, hogy Learon bármit mondhasson erre, mert egyből folytatja.* - Van egy gyümölcsösünk, úgy tudom, hogy metszeni kell a fákat, de hogyan kell azt csinálni? Illetve a trágyával mit csináljak, összegereblyéztem, de nem akarom örökre a sarokban tárolni? Beszórom a gyümölcsfák alá? Vagy a konyhakertbe? De még akkor is sokat szarnak...
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:24:01
Üzenet elküldve: 2019-04-05 09:24:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//El thargföldről//
*Látja Pycta zárkózottságát, meg is érti. Egy pillanatig azon gondolkodik, vajon csalódása, vagy csupán az események hatása miatt, nem tudja pontosan, de nem is akar rákérdezni. Lopva pillant az elf szájára, majd kissé felszalad a szemöldöke, de még nem szól. Ami azt illeti a maga részéről még egy kissé élvezte is a testmozgást, soha többé nem akar számkivetett, vagy olyan ember lenni, akiben lábat törölnek, vagy kinevetik, mert átesik egy hordón. Hogy humora tovaszállt volna, s játszi kedvessége, csendessége ezáltal a homályba vész? Lehet. De lanawin földjén farkastörvények uralkodnak, s nyilvánvalóan azt várta volna a társaság, hogy hidegvérrel kivégez egy láthatóan tapasztalatlan óriást és egy félig tapasztalt orkot. Nem tette. Nos, azonban Umon nem az a típus, aki nem felel meg a kimondott, vagy ki nem mondott elvárásoknak. Majd a közeljövőben így cselekszik.*
- Igen. Elkaptam. *Bólint rá helybenhagyólag, hiszen így történt.* Ha hiba volt, hát hiba volt. Ne sértegessen senki sem, vagy legalább válogassa meg a szavait. *Vonja meg a vállát, s a sötét tekinteteket ekképp viszonozza is. Nem sokáig morfondírozik ezen, mert hamarosan már a piac nyüzsgésén járnak.*
- Egyetértek. *Mosolyodik el halványan, mikor Pycta végül enyhülni látszik. Lehet, hogy senki sem számít neki, de a vezér, aki nem vezérnek tartja magát, igen. Talán az egyetlen az egész világon, bár eszébe jut Lyz is e kapcsán, akiről már nagyon rég nem hallott semmit.*
- Meg kell gyújtanunk a tüzet a tanyán Pycta! Hogy lássák, hogy jól vagyunk és gyülekezünk. *Motyogja a távolba révedve, miközben azt figyeli, hogy az elf mit válogat.*
- Értem. *Biccent, s a kérdésre hasonlóképp válaszol.* Igen, az üzlet beindításához kísérleteznem kell, több fajta gyümölcsből is. Végre használhatom a lepárlókat, amiket tőled kaptam. *Mosolyodik el.* Egy pillanat és végzek! *Majd sietősen lép a gyümölcsöt áruló gazdákhoz és minden fajta gyümölcsből, úgy jó ötven kilónyit összeválogat. Szerencsére van náluk szekér, így nem lehet gond ezek felpakolása. Még erjedt barackot is vesz, azt már sokáig nem kell tárolnia, illetve ehhez való üstöket, a termékminta osztogatására szolgáló kisebb flaskákat. Az árát 631 aranyat Mesélő (Májmétely)nek adja.
Amint végez Pyctához lép, majd így szól.*
- Mehetünk. Csak pakoljunk fel a szekérre. *Rögtön felrakodja a ládákat, érezhetően válik súlyossá a szerkezet, s szinte ezzel párhuzamosan mesélni is kezd.* Cukrot is kellene vennem, de az itt nincs. *Húzza el a száját.* A jegyzeteimben, még Vadvédben rengeteget olvastam erről. *Magyarázza. Majd a korábbiakhoz hasonlóan ismét az elf szája felé sandít:*
- Te Pycta! Most nem azért, de újabban tintát szürcsölsz? Vagy mi? Nekem nem gáz a kékvérűség, de azért ez szerintem túlzás. *Sandít tovább furán nézve.* Tiszta máz a fejed, elég, khm... zavarbaejtő. *Lopva néz körbe a tömegben.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 09:33:18
*Látja Pycta zárkózottságát, meg is érti. Egy pillanatig azon gondolkodik, vajon csalódása, vagy csupán az események hatása miatt, nem tudja pontosan, de nem is akar rákérdezni. Lopva pillant az elf szájára, majd kissé felszalad a szemöldöke, de még nem szól. Ami azt illeti a maga részéről még egy kissé élvezte is a testmozgást, soha többé nem akar számkivetett, vagy olyan ember lenni, akiben lábat törölnek, vagy kinevetik, mert átesik egy hordón. Hogy humora tovaszállt volna, s játszi kedvessége, csendessége ezáltal a homályba vész? Lehet. De lanawin földjén farkastörvények uralkodnak, s nyilvánvalóan azt várta volna a társaság, hogy hidegvérrel kivégez egy láthatóan tapasztalatlan óriást és egy félig tapasztalt orkot. Nem tette. Nos, azonban Umon nem az a típus, aki nem felel meg a kimondott, vagy ki nem mondott elvárásoknak. Majd a közeljövőben így cselekszik.*
- Igen. Elkaptam. *Bólint rá helybenhagyólag, hiszen így történt.* Ha hiba volt, hát hiba volt. Ne sértegessen senki sem, vagy legalább válogassa meg a szavait. *Vonja meg a vállát, s a sötét tekinteteket ekképp viszonozza is. Nem sokáig morfondírozik ezen, mert hamarosan már a piac nyüzsgésén járnak.*
- Egyetértek. *Mosolyodik el halványan, mikor Pycta végül enyhülni látszik. Lehet, hogy senki sem számít neki, de a vezér, aki nem vezérnek tartja magát, igen. Talán az egyetlen az egész világon, bár eszébe jut Lyz is e kapcsán, akiről már nagyon rég nem hallott semmit.*
- Meg kell gyújtanunk a tüzet a tanyán Pycta! Hogy lássák, hogy jól vagyunk és gyülekezünk. *Motyogja a távolba révedve, miközben azt figyeli, hogy az elf mit válogat.*
- Értem. *Biccent, s a kérdésre hasonlóképp válaszol.* Igen, az üzlet beindításához kísérleteznem kell, több fajta gyümölcsből is. Végre használhatom a lepárlókat, amiket tőled kaptam. *Mosolyodik el.* Egy pillanat és végzek! *Majd sietősen lép a gyümölcsöt áruló gazdákhoz és minden fajta gyümölcsből, úgy jó ötven kilónyit összeválogat. Szerencsére van náluk szekér, így nem lehet gond ezek felpakolása. Még erjedt barackot is vesz, azt már sokáig nem kell tárolnia, illetve ehhez való üstöket, a termékminta osztogatására szolgáló kisebb flaskákat. Az árát 631 aranyat Mesélő (Májmétely)nek adja.
Amint végez Pyctához lép, majd így szól.*- Mehetünk. Csak pakoljunk fel a szekérre. *Rögtön felrakodja a ládákat, érezhetően válik súlyossá a szerkezet, s szinte ezzel párhuzamosan mesélni is kezd.* Cukrot is kellene vennem, de az itt nincs. *Húzza el a száját.* A jegyzeteimben, még Vadvédben rengeteget olvastam erről. *Magyarázza. Majd a korábbiakhoz hasonlóan ismét az elf szája felé sandít:*
- Te Pycta! Most nem azért, de újabban tintát szürcsölsz? Vagy mi? Nekem nem gáz a kékvérűség, de azért ez szerintem túlzás. *Sandít tovább furán nézve.* Tiszta máz a fejed, elég, khm... zavarbaejtő. *Lopva néz körbe a tömegben.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 09:33:18
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-05 08:58:13
Üzenet elküldve: 2019-04-05 08:58:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Briwal meglepődik, de Tizio nem lepődik meg azon, hogy bátyja meglepődött, hiszen kettejük közül ő az, aki a papírmunkát élvezi.*
- Elhiheted, hogy nem ez a vágyaim netovábbja. De a nénénk nem rángat bele még egyszer valami baromságba. Jó, papíron talán nyereséges volt. ~Mert kibaszott mágus vagyok.~ De ha visszatekintünk... *Kék tekintete végigpásztázza Briwalt, aki értheti, hogy fivére pont az ő megkínzására gondol.* - Akkor nem éri meg a kockázat. *Rázza a fejét.* - Inkább tengődöm mócsingon. ~De ez még egyszer nem történhet meg.~ *A szokásostól eltérően most van érzelem a hangjában és az arcán is, nagyon komolyan beszél.* - Tudom, hogy van vele munka. *Mindkét tenyere vízhólyagos-sebes, pedig csak a két négylábú alól gereblyézi ki minden nap a trágyát.* - És azt is, hogy kétes a haszon. ~Időjárás, élősködők, kártevők. Miért nézel ötévesnek? Szerinted nem tudom?~ De a gyapjú jó minőségű és talán maradt még annyi presztízsünk, hogy megérje. Valami hangzatos névvel. Kellő anyagi tartalékkal. Végiggondoltam már ezt az elmúlt hatokban, hiszen nekem nem ajánlott állást a kancellár. Meg ha már Ephemia hozzájutott, akkor ne hagyjuk elrohadni. Tudom én is, hogy nem lesz egy kéjhömpöly. *Megrántja a vállát, mert igazából nem akarja győzködni Briwalt, őt nem, talán csak saját magát, az ilyesmi nagyon kívül esik a komfortzónáján, mindannyiuk komfortzónáján.* - Ha nem akarsz a kancellárral dolgozni, akkor csináljuk együtt. Ketten csak boldogulnánk. *Ezt már felállva mondja, az ajtóból félig visszafordulva, a választ azonban nem várja meg, mert elindul az istállóba, hogy előszedje a lószerszámot és a nyerget, míg felszerszámozza az állatot, azzal elbíbelődik jó pár percet, közben egyfolytában duruzsol a csődörnek, végül pedig kivezeti a karámból, a ház főbejárata előtt köti ki, innen megy be az épületbe, hogy a hálóba az ingéért, a ház felől érkezik a konyhába vissza, úgy fertályóra elteltével, felöltözve, rendezett ruhában, nyakában nyakkendővel, a konyhába lépés előtt szippantva egyet.*
- Részemről mehetünk.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 12:11:03
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Briwal meglepődik, de Tizio nem lepődik meg azon, hogy bátyja meglepődött, hiszen kettejük közül ő az, aki a papírmunkát élvezi.*
- Elhiheted, hogy nem ez a vágyaim netovábbja. De a nénénk nem rángat bele még egyszer valami baromságba. Jó, papíron talán nyereséges volt. ~Mert kibaszott mágus vagyok.~ De ha visszatekintünk... *Kék tekintete végigpásztázza Briwalt, aki értheti, hogy fivére pont az ő megkínzására gondol.* - Akkor nem éri meg a kockázat. *Rázza a fejét.* - Inkább tengődöm mócsingon. ~De ez még egyszer nem történhet meg.~ *A szokásostól eltérően most van érzelem a hangjában és az arcán is, nagyon komolyan beszél.* - Tudom, hogy van vele munka. *Mindkét tenyere vízhólyagos-sebes, pedig csak a két négylábú alól gereblyézi ki minden nap a trágyát.* - És azt is, hogy kétes a haszon. ~Időjárás, élősködők, kártevők. Miért nézel ötévesnek? Szerinted nem tudom?~ De a gyapjú jó minőségű és talán maradt még annyi presztízsünk, hogy megérje. Valami hangzatos névvel. Kellő anyagi tartalékkal. Végiggondoltam már ezt az elmúlt hatokban, hiszen nekem nem ajánlott állást a kancellár. Meg ha már Ephemia hozzájutott, akkor ne hagyjuk elrohadni. Tudom én is, hogy nem lesz egy kéjhömpöly. *Megrántja a vállát, mert igazából nem akarja győzködni Briwalt, őt nem, talán csak saját magát, az ilyesmi nagyon kívül esik a komfortzónáján, mindannyiuk komfortzónáján.* - Ha nem akarsz a kancellárral dolgozni, akkor csináljuk együtt. Ketten csak boldogulnánk. *Ezt már felállva mondja, az ajtóból félig visszafordulva, a választ azonban nem várja meg, mert elindul az istállóba, hogy előszedje a lószerszámot és a nyerget, míg felszerszámozza az állatot, azzal elbíbelődik jó pár percet, közben egyfolytában duruzsol a csődörnek, végül pedig kivezeti a karámból, a ház főbejárata előtt köti ki, innen megy be az épületbe, hogy a hálóba az ingéért, a ház felől érkezik a konyhába vissza, úgy fertályóra elteltével, felöltözve, rendezett ruhában, nyakában nyakkendővel, a konyhába lépés előtt szippantva egyet.*
- Részemről mehetünk.
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 12:11:03
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-05 07:35:46
Üzenet elküldve: 2019-04-05 07:35:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
*Learon egyébként látja, hogy rendezett a porta is, szóval egyre inkább jó színben tűnnek fel előtte a szomszédjai.*
-Persze, hogy nem! *Nevet fel arra, hogy csupán kedvességből ilyesmit ritkán tesz az ember főleg, ha most költözött és még híján van a pénznek. Talán Learon is így tenne, de ki tudja?*
-Nem is gondoltam, hogy ingyen dolgoztatnálak! *Mosolyog a férfira.*
-Igazából minél előbb annál jobb. Tavasz elején kéne elvetni a búzát, hogy rendesen kinőjön, mert minél később vetem el, annál rosszabb lesz a hozama! *Rántja meg vállát ő is, mint a férfi az előbb.*
-Aztán a pénz meg úgy legyen, hogy megveszed és utána kifizetem. Bízom benned, szóval nem hiszem, hogy átvernél. *Mondja nevetve a mágus.*
-Akkor áll az alku? *Nyújtja ki kezét, hogyha az üzlet megköttetett. Persze ha Tizionak vannak egyéb felvetései, akkor megtárgyalhatják. Végtében is ő ért a kereskedéshez. Learon azt gondolta, hogy ő maga is ért hozzá, egészen addig amíg nem látta alkudozni. Sajnos ez nem egy tanulható dolog. Ehhez tehetség kell, neki meg máshoz van esze.*
//Learon és Tizio//
*Learon egyébként látja, hogy rendezett a porta is, szóval egyre inkább jó színben tűnnek fel előtte a szomszédjai.*
-Persze, hogy nem! *Nevet fel arra, hogy csupán kedvességből ilyesmit ritkán tesz az ember főleg, ha most költözött és még híján van a pénznek. Talán Learon is így tenne, de ki tudja?*
-Nem is gondoltam, hogy ingyen dolgoztatnálak! *Mosolyog a férfira.*
-Igazából minél előbb annál jobb. Tavasz elején kéne elvetni a búzát, hogy rendesen kinőjön, mert minél később vetem el, annál rosszabb lesz a hozama! *Rántja meg vállát ő is, mint a férfi az előbb.*
-Aztán a pénz meg úgy legyen, hogy megveszed és utána kifizetem. Bízom benned, szóval nem hiszem, hogy átvernél. *Mondja nevetve a mágus.*
-Akkor áll az alku? *Nyújtja ki kezét, hogyha az üzlet megköttetett. Persze ha Tizionak vannak egyéb felvetései, akkor megtárgyalhatják. Végtében is ő ért a kereskedéshez. Learon azt gondolta, hogy ő maga is ért hozzá, egészen addig amíg nem látta alkudozni. Sajnos ez nem egy tanulható dolog. Ehhez tehetség kell, neki meg máshoz van esze.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 21:44:50
Üzenet elküldve: 2019-04-04 21:44:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//El thargföldről//
*A piac felé tartva Umon beéri a telivért vezető erdőmélyi elfet. A páncélos csuhás eléggé zárkózottan ballag, maga elé meredve az úton. Szája szélén a vékony vércsík kezd megalvadni, de az átkozott szerzetesnek feltűnhet, hogy a sebből megjelenő vér sötétkék színű, mint a tinta és a homlokán elkenődött vér is ugyanilyen. Az elf látszólag erről semmit sem tud vagy eddig nem vette észre.*
- Elkaptad a grabancát? *Kérdi Umon felé fordulva. Az arca mosolytalan, a tekintete még a történtek hatása miatt felhős, sötét. A szerzetes kiérezheti hangjából, hogy mennyire ambivalensnek tartja az agresszor és az elszenvedő fél megítélését. De nem róhatja fel neki és nem is kívánja, ahogy máskor sem törne pálcát senki felett. Főleg úgy nem, hogy nem volt jelen, nem tudja pontosan mi történt. Halk sóhajjal fogadja a szavakat és visszafordul az út pora felé. Pontosan érti, miről beszél Umon és valahol mélyen nagyon örül, hogy nem Átok okozta a bajt. Akkor sokkal több sérült lett volna.*
- Fátylat rá, adjunk hálát az Erdő Szívének, hogy senki sem halt meg. *Mondja halkan, kifejezéstelen hangon. Kissé el is fáradt, amiben a harcnak kicsiny része volt, ám egész nap lovagoltak. Viszont nem szeretné az éjjelt tharg földeken tölteni. Visszavágyik az erdőbe.
Biztosan lesz még mit átbeszélni, főleg, ha Umon megemlíti a sötétkék vércsíkot az erdőmélyi elf arcán, ám azután a piacig meg sem áll.
Lassan járja végig a kofákat, átgondolva, mire lehet szükségük, de szerszámokon és kötélen kívül nem talál használható dolgokat, amelyeket megvehetnének. Az egyik árusnál megalkuszik pár szerszámra és kötélre, majd átadja a kofának (Mesélő (Májmétely)) ellenértékként a 600 aranyat tartalmazó bőrszütyőt.*
- Ezekkel be tudjuk indítani az építkezést. *Magyarázza meg Umonnak a vásárlásra kerülő felszerelések okát.*
- Te szeretnél valamit venni? *Kérdi fáradt hangon.*
- Nem szeretnék itt maradni egy pillanattal sem tovább, mint szükséges. *Lombzöld tekintete a Vashegyen trónoló erőd irányába siklik, majd felnyalábolja a megvásárolt dolgokat és elindul a kordé felé.*
*A piac felé tartva Umon beéri a telivért vezető erdőmélyi elfet. A páncélos csuhás eléggé zárkózottan ballag, maga elé meredve az úton. Szája szélén a vékony vércsík kezd megalvadni, de az átkozott szerzetesnek feltűnhet, hogy a sebből megjelenő vér sötétkék színű, mint a tinta és a homlokán elkenődött vér is ugyanilyen. Az elf látszólag erről semmit sem tud vagy eddig nem vette észre.*
- Elkaptad a grabancát? *Kérdi Umon felé fordulva. Az arca mosolytalan, a tekintete még a történtek hatása miatt felhős, sötét. A szerzetes kiérezheti hangjából, hogy mennyire ambivalensnek tartja az agresszor és az elszenvedő fél megítélését. De nem róhatja fel neki és nem is kívánja, ahogy máskor sem törne pálcát senki felett. Főleg úgy nem, hogy nem volt jelen, nem tudja pontosan mi történt. Halk sóhajjal fogadja a szavakat és visszafordul az út pora felé. Pontosan érti, miről beszél Umon és valahol mélyen nagyon örül, hogy nem Átok okozta a bajt. Akkor sokkal több sérült lett volna.*
- Fátylat rá, adjunk hálát az Erdő Szívének, hogy senki sem halt meg. *Mondja halkan, kifejezéstelen hangon. Kissé el is fáradt, amiben a harcnak kicsiny része volt, ám egész nap lovagoltak. Viszont nem szeretné az éjjelt tharg földeken tölteni. Visszavágyik az erdőbe.
Biztosan lesz még mit átbeszélni, főleg, ha Umon megemlíti a sötétkék vércsíkot az erdőmélyi elf arcán, ám azután a piacig meg sem áll.
Lassan járja végig a kofákat, átgondolva, mire lehet szükségük, de szerszámokon és kötélen kívül nem talál használható dolgokat, amelyeket megvehetnének. Az egyik árusnál megalkuszik pár szerszámra és kötélre, majd átadja a kofának (Mesélő (Májmétely)) ellenértékként a 600 aranyat tartalmazó bőrszütyőt.
*- Ezekkel be tudjuk indítani az építkezést. *Magyarázza meg Umonnak a vásárlásra kerülő felszerelések okát.*
- Te szeretnél valamit venni? *Kérdi fáradt hangon.*
- Nem szeretnék itt maradni egy pillanattal sem tovább, mint szükséges. *Lombzöld tekintete a Vashegyen trónoló erőd irányába siklik, majd felnyalábolja a megvásárolt dolgokat és elindul a kordé felé.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 21:18:34
Üzenet elküldve: 2019-04-04 21:18:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Egészen fellelkesedik, míg a mágiáról beszél, hiszen ez szívéhez közelálló téma, ennek is köszönhető, hogy elkerüli a figyelmét Briwal somolygása, illetve persze annak is, hogy igen hamar másfelé terelődik a beszélgetés, melynek során végül ott kötnek ki, hogy két papírlap felett azon mereng, mit is kellene vásárolni ahhoz, hogy gond nélkül teljenek majd a további napok a házban. Hosszadalmas feladat ez, mely minden gondolatát lefoglalja, így a testvérek közti beszélgetés csak mint érthetetlen háttérzaj adódik hozzá az agyában amúgy is hangosan zakatoló fogaskerekek zúgásához. Csak akkor veszi fel újra a körülötte zajló beszélgetés fonalát, mikor a listaírást befejezve a két testvér felé nyújtja a teleírt lapokat. Ekkor veszi csak észre, hogy bár már régóta ott áll a kancsó az asztalon, elfelejtett tölteni belőle. Már éppen készülne bocsánatot kérni ezért is, meg azért, mert a szekér lemaradt a listáról, Tizio szavait hallva azonban inkább meggondolja magát, és csak egy zavart mosolyt ereszt meg a férfi felé. Rossz szokása a szabadkozás, melytől nehezen tud szabadulni, és bár igyekszik változtatni rajta, még mindig kicsit rosszul érzi magát, amiért nem figyelt eléggé mindenre. Örömmel hallja közben, hogy Briwal is elégedett az összeírt holmikkal, hiszen hiába bizonygatta a férfi az ellenkezőjét, mégsem tudott teljesen szabadulni a gondolattól, hogy ez esetleg mégiscsak egyfajta vizsga volt a részéről. Úgy véli azonban, ha az is volt, nem bukott meg rajta, ez a tudat pedig megnyugvással tölti el, így már közel sem olyan ideges, míg az indulásra várva újra kettesben marad Briwallal. Bár az imént lezajlott beszélgetésből jóformán semmit nem fogott fel, korábban már hallott eleget Tizio terveiről ahhoz, hogy válaszolni tudjon*
- Azt hiszem, jót tesz neki, ha van mivel lefoglalnia magát... *jegyzi meg kis töprengés után, remélve, hogy Briwal érteni fogja, mire gondol. Ha őszinte akar lenni, ő is osztja a férfi aggodalmait, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás, mely nem fogja sokáig lekötni Tiziot, főleg, ha rájön, mennyi buktatója is van a gazdálkodásnak, ugyanakkor mégis úgy véli, jelen körülményeik közt talán mégis ez a legjobb, amivel eltöltheti a napjait, és amíg nem talál valami testhezállóbb feladatot, ami jobban megfelel ízlésének és képességeinek, addig még mindig jobb, ha az állatok közt tölti az idejét, mint ha naphosszat a kis szelencéje vagy a pohár fenekére nézne, csak hogy elüsse az időt és egy kis örömet csempésszen a napjaiba. ~Remélem, nem fogja megbánni!~ sóhajt fel magában, míg Tizio visszatérésére vár*
- Szerinted? *kérdez vissza bizonytalanul, nem tudva, vajon Briwal hajlandó-e annyira a bizalmába fogadni, hogy elmondja az őszinte véleményét. Bármivel is szeretne foglalkozni Tizio, ő támogatja, amiben csak tudja, ugyanakkor kíváncsi Briwal álláspontjára, hiszen ő ismeri a legjobban az öccsét, így neki van a legteljesebb rálátásra a helyzetre, és talán tud valami olyan javaslattal szolgálni, ami neki magának sosem jutna az eszébe.*
*Egészen fellelkesedik, míg a mágiáról beszél, hiszen ez szívéhez közelálló téma, ennek is köszönhető, hogy elkerüli a figyelmét Briwal somolygása, illetve persze annak is, hogy igen hamar másfelé terelődik a beszélgetés, melynek során végül ott kötnek ki, hogy két papírlap felett azon mereng, mit is kellene vásárolni ahhoz, hogy gond nélkül teljenek majd a további napok a házban. Hosszadalmas feladat ez, mely minden gondolatát lefoglalja, így a testvérek közti beszélgetés csak mint érthetetlen háttérzaj adódik hozzá az agyában amúgy is hangosan zakatoló fogaskerekek zúgásához. Csak akkor veszi fel újra a körülötte zajló beszélgetés fonalát, mikor a listaírást befejezve a két testvér felé nyújtja a teleírt lapokat. Ekkor veszi csak észre, hogy bár már régóta ott áll a kancsó az asztalon, elfelejtett tölteni belőle. Már éppen készülne bocsánatot kérni ezért is, meg azért, mert a szekér lemaradt a listáról, Tizio szavait hallva azonban inkább meggondolja magát, és csak egy zavart mosolyt ereszt meg a férfi felé. Rossz szokása a szabadkozás, melytől nehezen tud szabadulni, és bár igyekszik változtatni rajta, még mindig kicsit rosszul érzi magát, amiért nem figyelt eléggé mindenre. Örömmel hallja közben, hogy Briwal is elégedett az összeírt holmikkal, hiszen hiába bizonygatta a férfi az ellenkezőjét, mégsem tudott teljesen szabadulni a gondolattól, hogy ez esetleg mégiscsak egyfajta vizsga volt a részéről. Úgy véli azonban, ha az is volt, nem bukott meg rajta, ez a tudat pedig megnyugvással tölti el, így már közel sem olyan ideges, míg az indulásra várva újra kettesben marad Briwallal. Bár az imént lezajlott beszélgetésből jóformán semmit nem fogott fel, korábban már hallott eleget Tizio terveiről ahhoz, hogy válaszolni tudjon*
- Azt hiszem, jót tesz neki, ha van mivel lefoglalnia magát... *jegyzi meg kis töprengés után, remélve, hogy Briwal érteni fogja, mire gondol. Ha őszinte akar lenni, ő is osztja a férfi aggodalmait, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás, mely nem fogja sokáig lekötni Tiziot, főleg, ha rájön, mennyi buktatója is van a gazdálkodásnak, ugyanakkor mégis úgy véli, jelen körülményeik közt talán mégis ez a legjobb, amivel eltöltheti a napjait, és amíg nem talál valami testhezállóbb feladatot, ami jobban megfelel ízlésének és képességeinek, addig még mindig jobb, ha az állatok közt tölti az idejét, mint ha naphosszat a kis szelencéje vagy a pohár fenekére nézne, csak hogy elüsse az időt és egy kis örömet csempésszen a napjaiba. ~Remélem, nem fogja megbánni!~ sóhajt fel magában, míg Tizio visszatérésére vár*
- Szerinted? *kérdez vissza bizonytalanul, nem tudva, vajon Briwal hajlandó-e annyira a bizalmába fogadni, hogy elmondja az őszinte véleményét. Bármivel is szeretne foglalkozni Tizio, ő támogatja, amiben csak tudja, ugyanakkor kíváncsi Briwal álláspontjára, hiszen ő ismeri a legjobban az öccsét, így neki van a legteljesebb rálátásra a helyzetre, és talán tud valami olyan javaslattal szolgálni, ami neki magának sosem jutna az eszébe.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:01:12
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:01:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Derűsen hallgatja a mágiát érintő gyors, és rövid tájékoztatást. Nem hangzik rosszul, ám leginkább azon somolyog, hogy a lány mennyivel határozottabb benyomást kelt, ha a varázslásra terelődik a szó.
A veszteségekről nem óhajt most beszélni, talán majd egy másik alkalommal, egy csendes, magában is szomorú estén, bort kortyolgatva. Így csak fanyar fintorral bólint a részvétnyilvánításra.
Hagyja Navát dolgozni, belátva, hogy egy ilyen lista elkészítése igényel némi odafigyelést, időt. Mondjuk neki egy év alatt se sikerülne, reményei szerint azonban a leány percek alatt befejezi. Másrészről öccse sem hagyja nyugton, gondtalannak, egyből komoly témát dob be.*
-Nem tudom. Derin úr szerint az pusztán unalmas, aprólékos papírmunka. Tudod, hogy ahhoz nem igazán értek.
*Meglepődve mered fivérére.*
-Gazdálkodnál? Te?
*Nem röhög, bár ez lehet az évszázad legjobb poénja, most a döbbenet uralja.*
-Derin úr elmondása alapján sok munkával jár egy birtok, és kétséges a haszon. Ebben a tekintetben valóban az lenne a legszerencsésebb, ha eltérő területeken próbálkoznánk.
*Fel sem merül benne az az eshetőség, hogy külön háztartást vezessenek, külön életet éljenek. Véleménye szerint praktikus elgondolás több vasat tartani a tűzben, ha a birtok nem jövedelmezne, az, amit a Kancellár mellett keres elégséges lehet mindkettejük számára.
Hogy mindehhez Tiz a beleegyezését kéri az hideg zuhanyként éri.*
-Ha ez a vágyad, hát csináld.
*Vonja vállát, tartva magát továbbra is ahhoz, hogy nem hajlandó családfőként nyilatkozni.*
-Én beszélek a Kancellár úrral, és majd az alapján döntök. De a körmölést nem állhatom.
*Húzza el száját úgy, miként azt egy elkényeztetett nemes úrfi tenné. Nava felé fordulva mosolya már újra töretlen.*
-Köszönöm kedves.
*Veszi át a papírost és kezdi olvasgatni, majd minden tételnél bólintva határozottan.*
-Szerintem menni fog.
*Gyűri zsebébe a listát, és tölt magának végre egy nagy pohárnyi vizet, hajtja fel egy szuszra, tölt újra.*
-Indulhatunk.
*Kortyol még kettő aprócskát, de nem indul, biccent a nyergelésre, és marad a széken ülve, ő akár itt is megvárhatja még Tizio elkészül.*
-Te mit szólsz ehhez? A gazdává lett nemes úrhoz?
*Fordul Nava felé, miután öccse távozott, érezhetően nem elégedett a helyzettel.*
*Derűsen hallgatja a mágiát érintő gyors, és rövid tájékoztatást. Nem hangzik rosszul, ám leginkább azon somolyog, hogy a lány mennyivel határozottabb benyomást kelt, ha a varázslásra terelődik a szó.
A veszteségekről nem óhajt most beszélni, talán majd egy másik alkalommal, egy csendes, magában is szomorú estén, bort kortyolgatva. Így csak fanyar fintorral bólint a részvétnyilvánításra.
Hagyja Navát dolgozni, belátva, hogy egy ilyen lista elkészítése igényel némi odafigyelést, időt. Mondjuk neki egy év alatt se sikerülne, reményei szerint azonban a leány percek alatt befejezi. Másrészről öccse sem hagyja nyugton, gondtalannak, egyből komoly témát dob be.*
-Nem tudom. Derin úr szerint az pusztán unalmas, aprólékos papírmunka. Tudod, hogy ahhoz nem igazán értek.
*Meglepődve mered fivérére.*
-Gazdálkodnál? Te?
*Nem röhög, bár ez lehet az évszázad legjobb poénja, most a döbbenet uralja.*
-Derin úr elmondása alapján sok munkával jár egy birtok, és kétséges a haszon. Ebben a tekintetben valóban az lenne a legszerencsésebb, ha eltérő területeken próbálkoznánk.
*Fel sem merül benne az az eshetőség, hogy külön háztartást vezessenek, külön életet éljenek. Véleménye szerint praktikus elgondolás több vasat tartani a tűzben, ha a birtok nem jövedelmezne, az, amit a Kancellár mellett keres elégséges lehet mindkettejük számára.
Hogy mindehhez Tiz a beleegyezését kéri az hideg zuhanyként éri.*
-Ha ez a vágyad, hát csináld.
*Vonja vállát, tartva magát továbbra is ahhoz, hogy nem hajlandó családfőként nyilatkozni.*
-Én beszélek a Kancellár úrral, és majd az alapján döntök. De a körmölést nem állhatom.
*Húzza el száját úgy, miként azt egy elkényeztetett nemes úrfi tenné. Nava felé fordulva mosolya már újra töretlen.*
-Köszönöm kedves.
*Veszi át a papírost és kezdi olvasgatni, majd minden tételnél bólintva határozottan.*
-Szerintem menni fog.
*Gyűri zsebébe a listát, és tölt magának végre egy nagy pohárnyi vizet, hajtja fel egy szuszra, tölt újra.*
-Indulhatunk.
*Kortyol még kettő aprócskát, de nem indul, biccent a nyergelésre, és marad a széken ülve, ő akár itt is megvárhatja még Tizio elkészül.*
-Te mit szólsz ehhez? A gazdává lett nemes úrhoz?
*Fordul Nava felé, miután öccse távozott, érezhetően nem elégedett a helyzettel.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 14:17:36
Üzenet elküldve: 2019-04-04 14:17:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A karámban a lapos-gyapjas békésen kérődzik, bár látszik a szemében, hogy nehezményezi, hogy felhagynak a fésülgetésével, kicsit odébb a fekete csődör legelészik, amott egy gereblye a kerítésnek támasztva, merthogy Tizio összehúzta a karám legtávolabbi csücskébe a trágyát. ~Csak ezek a kurva vízhólyagok múlnának már el.~*
- Búzát. Értem. ~Valamiből kenyeret kell sütni.~ Igen, a családunkban jellemző a jó meggyőzőke. ~Ha tudnád, hogy énrám legkevésbé.~ Igen, nyilván nem dolgozom ingyen, csak a sógoromnak, de hát ő családtag. ~Egy barbár szuka barbár fattya és Ephemiából is egy barbár szukát csináltak.~ *Megrántja a vállát, bal kezének ujjaival borostáját sercegteti, újabban csak másnaponként borotválkozik, pedig régen reggel és este megtette, oly mértékben zavarta a borosta, most is zavarja egyébként, de mivel maga van, ezért nem vágja magát puccba minden reggel.* - Gondolom megérted, hogy nekem is kell némi bevétel. ~Veszek egy szép nagy könyvet is és elkezdek írni bele.~ Mikorra kellene? Készülök a piacra menni, de még nem tudom, hogy mikor. ~Majd ha már nincs mit enni.~
//Learon és Tizio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A karámban a lapos-gyapjas békésen kérődzik, bár látszik a szemében, hogy nehezményezi, hogy felhagynak a fésülgetésével, kicsit odébb a fekete csődör legelészik, amott egy gereblye a kerítésnek támasztva, merthogy Tizio összehúzta a karám legtávolabbi csücskébe a trágyát. ~Csak ezek a kurva vízhólyagok múlnának már el.~*
- Búzát. Értem. ~Valamiből kenyeret kell sütni.~ Igen, a családunkban jellemző a jó meggyőzőke. ~Ha tudnád, hogy énrám legkevésbé.~ Igen, nyilván nem dolgozom ingyen, csak a sógoromnak, de hát ő családtag. ~Egy barbár szuka barbár fattya és Ephemiából is egy barbár szukát csináltak.~ *Megrántja a vállát, bal kezének ujjaival borostáját sercegteti, újabban csak másnaponként borotválkozik, pedig régen reggel és este megtette, oly mértékben zavarta a borosta, most is zavarja egyébként, de mivel maga van, ezért nem vágja magát puccba minden reggel.* - Gondolom megérted, hogy nekem is kell némi bevétel. ~Veszek egy szép nagy könyvet is és elkezdek írni bele.~ Mikorra kellene? Készülök a piacra menni, de még nem tudom, hogy mikor. ~Majd ha már nincs mit enni.~
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 13:38:32
Üzenet elküldve: 2019-04-04 13:38:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
*Úgy tűnik, hogy Tizio is kezdi feltalálni magát itt a birtokon, Learon félelmei pedig, hogy a városi bevándorlók csak henyélni fognak és nem dolgoznak majd alaptalannak bizonyulnak. Napról napra látja, hogy mennyire jól végzik a munkájukat az eddig általa naplopónak nevezett emberek. Aztán amikor ott áll előtte a férfi, a pásztor egyből a lényegre tér.*
-Hát, búzát szeretnék vetni. *Azonban ez még nem magyarázat arra, hogy miért is jött ide, úgyhogy folytatja is.*
-Illetve megkérnélek, hogy vegyél nekem ötszáz kiló tavaszi búzát. Láttam mennyire jól alkudozol és biztos vagyok benne, hogy még hasznod is lenne rajta, ha megvennéd nekem! *Mosolyog a mágus.* ~Mindenki jól járna vele, azt hiszem!~
-De, persze csak ha nincs ellenedre a dolog! *Végig simít a szakállán. Ő elmondta azt, ami a lényeg, ezután pedig már a férfin van a sor, hogy elmondja az ő oldaláról a feltételeket.*
//Learon és Tizio//
*Úgy tűnik, hogy Tizio is kezdi feltalálni magát itt a birtokon, Learon félelmei pedig, hogy a városi bevándorlók csak henyélni fognak és nem dolgoznak majd alaptalannak bizonyulnak. Napról napra látja, hogy mennyire jól végzik a munkájukat az eddig általa naplopónak nevezett emberek. Aztán amikor ott áll előtte a férfi, a pásztor egyből a lényegre tér.*
-Hát, búzát szeretnék vetni. *Azonban ez még nem magyarázat arra, hogy miért is jött ide, úgyhogy folytatja is.*
-Illetve megkérnélek, hogy vegyél nekem ötszáz kiló tavaszi búzát. Láttam mennyire jól alkudozol és biztos vagyok benne, hogy még hasznod is lenne rajta, ha megvennéd nekem! *Mosolyog a mágus.* ~Mindenki jól járna vele, azt hiszem!~
-De, persze csak ha nincs ellenedre a dolog! *Végig simít a szakállán. Ő elmondta azt, ami a lényeg, ezután pedig már a férfin van a sor, hogy elmondja az ő oldaláról a feltételeket.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:27:13
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:27:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Learon és Tizio//
*Tizio akkor érzi magát a legjobban, ha maga lehet, helyesebben akkor, ha nincsenek körülötte kétlábúak, mert a négylábúak majd minden féléjét-fajtáját szereti. Vétkes, a fekete csődör a szíve csücske, de kezdik megkedvelni egymást a Zsalma névre hallgató gyapjas-lapossal is, az állat élvezi ha fésülgetik, Tiziot meg megnyugtatja a dolog, ráadásul újra és újra elámul a gyapjú minőségén.*
- Ephemia lehet, hogy köt majd masnit is a nyakadba. Hehe. *Négylábúakhoz képes gyengéd hangon beszélni, csak kétlábúak tűnik apatikusnak, hallja a nevének kiabálását, mire a szemét forgatva paskolja meg Zsalma nyakát.* - Szerinted ezzel együtt őriztünk libát, vagy mi? *Kérdezi az állattól halkan, majd választ nem várva indul meg a hang irányába, átmászik a karámkerítésen, inge ujja eddig fel volt gyűrve, de most visszahajtogatja, de mandzsettájának begombolására nem vesztegeti az időt, jó pár perc eltelik addig míg odaér Learonig, ezalatt nagyjából rendezi öltözékét, egy férfi ne legyen pacuha, ha vendéget fogad, még akkor sem, ha a vendége hívatlan.*
- Jó napot, Derin úr. Mi szél hozott erre? ~Még nincs eladó gyapjasteve csikónk.~
//Learon és Tizio//
*Tizio akkor érzi magát a legjobban, ha maga lehet, helyesebben akkor, ha nincsenek körülötte kétlábúak, mert a négylábúak majd minden féléjét-fajtáját szereti. Vétkes, a fekete csődör a szíve csücske, de kezdik megkedvelni egymást a Zsalma névre hallgató gyapjas-lapossal is, az állat élvezi ha fésülgetik, Tiziot meg megnyugtatja a dolog, ráadásul újra és újra elámul a gyapjú minőségén.*
- Ephemia lehet, hogy köt majd masnit is a nyakadba. Hehe. *Négylábúakhoz képes gyengéd hangon beszélni, csak kétlábúak tűnik apatikusnak, hallja a nevének kiabálását, mire a szemét forgatva paskolja meg Zsalma nyakát.* - Szerinted ezzel együtt őriztünk libát, vagy mi? *Kérdezi az állattól halkan, majd választ nem várva indul meg a hang irányába, átmászik a karámkerítésen, inge ujja eddig fel volt gyűrve, de most visszahajtogatja, de mandzsettájának begombolására nem vesztegeti az időt, jó pár perc eltelik addig míg odaér Learonig, ezalatt nagyjából rendezi öltözékét, egy férfi ne legyen pacuha, ha vendéget fogad, még akkor sem, ha a vendége hívatlan.*
- Jó napot, Derin úr. Mi szél hozott erre? ~Még nincs eladó gyapjasteve csikónk.~
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-04 08:42:15
Üzenet elküldve: 2019-04-04 08:42:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két tündér//
- Nem tudom miről beszélsz. * Jelenti ki a fiú újra, de nem akar tovább erről beszélni, nem szereti a háborúkat, bár még nem volt része egyben sem, épp eleget halott róluk. Meg is csóválja a fejét, és el is fordul, hogy minden módon jelezze, ebben a témában nem kíván jobban elmélyülni. *
- Köszönöm a tanácsot. * Biccent a lány felé, talán hálásnak tűnhet, de ez nem egyértelmű, mert nem tudja magát igazán kifejezni. Pedig az, örül neki, hogy az ital az állaton is használna, oda is fordul az említetthez. * Hallod ezt, Erri? Ettől még nem kell vakmerőnek lenni, de legalább ha megint megsebzed a szárnyad, nem lesz hosszú idő hogy felgyógyulj.
* Közben figyeli a lány bemutatóját, ahogy kettőt összeönt, és és bólogat is hozzá. *
- Szóval csak össze kell őket lötykölni? Nem tűnik bonyolultnak. * Jegyzi meg, nem sértésnek szánja, csak megállapítja, hogy tényleg nincs sok munka egy ilyennel. * Egyébként pedig, ha csoportban vagy, az hátráltat, legyengít, vakmerővé tesz, vagy éppen túlzottan óvatossá. Ketten lenni a legjobb, akkor még tudtok figyelni egymásra, és tudjátok védeni is egymást, de nem hátráltat senki senkit. Csoportban lenni veszélyes. Csoportban lenni rossz. * Válaszol egyszerűen, továbbra is érzelemmentes, halk hangon. *
//A két tündér//
- Nem tudom miről beszélsz. * Jelenti ki a fiú újra, de nem akar tovább erről beszélni, nem szereti a háborúkat, bár még nem volt része egyben sem, épp eleget halott róluk. Meg is csóválja a fejét, és el is fordul, hogy minden módon jelezze, ebben a témában nem kíván jobban elmélyülni. *
- Köszönöm a tanácsot. * Biccent a lány felé, talán hálásnak tűnhet, de ez nem egyértelmű, mert nem tudja magát igazán kifejezni. Pedig az, örül neki, hogy az ital az állaton is használna, oda is fordul az említetthez. * Hallod ezt, Erri? Ettől még nem kell vakmerőnek lenni, de legalább ha megint megsebzed a szárnyad, nem lesz hosszú idő hogy felgyógyulj.
* Közben figyeli a lány bemutatóját, ahogy kettőt összeönt, és és bólogat is hozzá. *
- Szóval csak össze kell őket lötykölni? Nem tűnik bonyolultnak. * Jegyzi meg, nem sértésnek szánja, csak megállapítja, hogy tényleg nincs sok munka egy ilyennel. * Egyébként pedig, ha csoportban vagy, az hátráltat, legyengít, vakmerővé tesz, vagy éppen túlzottan óvatossá. Ketten lenni a legjobb, akkor még tudtok figyelni egymásra, és tudjátok védeni is egymást, de nem hátráltat senki senkit. Csoportban lenni veszélyes. Csoportban lenni rossz. * Válaszol egyszerűen, továbbra is érzelemmentes, halk hangon. *
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:38:10
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:38:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tizio//
*Learon az utóbbi időben sokat gondolkozott azon, hogy be kéne vetnie a földjét rendesen. Igazából már Kagannak is megígérte, hogy amint tud, búzát fog vetni, hogy tudjon belőle leszállítani Amonra, hogyha esetleg lenne valami éhezés vagy szorult helyzet, legyen mihez nyúlni. Munkásai is vannak már hozzá, földje is van annyi, hogy elférjen rajta.* ~Már csak ki kell próbálni, hogy milyen jól terem! Minden föld más.~ *Emiatt is döntött úgy, hogy a kigondolt öt hektár helyett csak kettőt fog bevetni. Aztán ha az jó termést hoz, akkor abból a gabonából majd vetheti a következőkben az ötöt.* ~Annyi biztosan fog teremni, hogy vethessek!~ *Valamint azért sem akarna rögtön ennyit, mert nem ismeri még annyira Norennéket. Persze gondos, dolgos emberek, de nem parasztok, szóval hozzá kell szokniuk a kemény munkához. Első gondolata az, hogy ilyen nagyobb kiadásnál nem bízza saját alkuszi képességeire a dolgot, mert ismer valakit, aki akár a felére is le tudná alkudni az árakat. Így jut el Tizio és rokonai birtokára. Nem tudja, hogy van-e kutya, vagy valaki, aki jelezze, hogy megjött, szóval úgy dönt, bekiált, hátha.*
-Jó napot! Tizio, itthon vagy?
//Tizio//
*Learon az utóbbi időben sokat gondolkozott azon, hogy be kéne vetnie a földjét rendesen. Igazából már Kagannak is megígérte, hogy amint tud, búzát fog vetni, hogy tudjon belőle leszállítani Amonra, hogyha esetleg lenne valami éhezés vagy szorult helyzet, legyen mihez nyúlni. Munkásai is vannak már hozzá, földje is van annyi, hogy elférjen rajta.* ~Már csak ki kell próbálni, hogy milyen jól terem! Minden föld más.~ *Emiatt is döntött úgy, hogy a kigondolt öt hektár helyett csak kettőt fog bevetni. Aztán ha az jó termést hoz, akkor abból a gabonából majd vetheti a következőkben az ötöt.* ~Annyi biztosan fog teremni, hogy vethessek!~ *Valamint azért sem akarna rögtön ennyit, mert nem ismeri még annyira Norennéket. Persze gondos, dolgos emberek, de nem parasztok, szóval hozzá kell szokniuk a kemény munkához. Első gondolata az, hogy ilyen nagyobb kiadásnál nem bízza saját alkuszi képességeire a dolgot, mert ismer valakit, aki akár a felére is le tudná alkudni az árakat. Így jut el Tizio és rokonai birtokára. Nem tudja, hogy van-e kutya, vagy valaki, aki jelezze, hogy megjött, szóval úgy dönt, bekiált, hátha.*
-Jó napot! Tizio, itthon vagy?
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:34:01
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:34:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Belépve küld egy rövid mosolyt a lány felé, mielőtt fivére felé fordulna, Briwalra pillantva már mosolytalan az arca, leülve hátradől a székén, karjait mellkasa előtt összefonja, de egy pillanattal később már jobbja megemelkedik, tenyerével kezdi sercegtetni a saját serkenő szakállát, miközben Briwal arcszőrére mered. ~Ez valami borzalom a fejeden, testvér.~ Újabb pillantást vet a szorgosan körmölő Navára, abbahagyja a borosta-sercegtetést és kicsit előre hajolva az asztalra könyököl baljával.*
- Elfogadod a kancellár ajánlatát? *Kérdezi Briwaltól, miközben jobbjával kihalássza zsebéből a szelencét és az asztalra rakja.* - Én arra gondoltam, hogy megpróbálnám ezt. *Jobbjával elnagyolt mozdulatot tesz, a birtokra gondol.* - Azt hiszem, hogy ha nagyon okosan csináljuk, akkor nem lehet gond, sőt pár éven belül komoly hasznunk lehet. *Tizio alapvetően racionális elme, hisz a rendben, a rendszerben és az általa imádott számokban, a számok nem hazudnak, felméri emellett azt is, hogy a mezőgazdaságban számtalan buktató lehet, de ezekkel eleve számol.* - Persze csak ha beleegyezel. De ezekben az Ephemia-féle rusnyaságokban van potenciál. ~Megnyugtat, ha fésülgeted őket.~ Neked lenne munka a kancellár mellett, a húgunk úgysem fog ráérni pár évig, szóval én is lefoglalnám magam. És a leányos bőröm is valami színt kapna. *Vállrándítással zárja a szavait, végig Briwalra néz, hangja ugyan színtelen, de fivére talán kiérezheti belőle a kérlelést.* - Már te vagy a család feje, neked kell dönteni. ~Erre csak te vagy alkalmas hármunk közül.~ *Nava ezalatt körmöl szorgalmasan, mikor azonban végez, akkor Tizio elfordítja bátyjáról a tekintetét és a lányra néz, nyúl az egyik papírosért. ~Ejha cicám, milyen szépen írsz!~*
- És megint szabadkozol. ~Te tényleg szeretsz sajnálkozni.~ *Mosolyog rá egy pillanatra, míg átfutja a listát, aminek tartalmát bólintással veszi tudomásul, tölt magának az előtte álló üres pohárba és egyből kiissza a tartalmát, hogy enyhítsen szájszárazságán valamicskét, ugyanekkor süllyeszti a szelencét is vissza a zsebébe.* - Ennyi holmihoz kelleni fog valami kordé is. Indulhatunk? *Ezt már felállva kérdezi, újra hajába túr. ~Na most már muszáj lesz felöltözni.~* - Nyergelek. *Aztán majd utána inget húz, ezen igazán nem múlik, ha pedig nem tartóztatja senki, akkor újra elindul kifelé, hogy felnyergelje és -szerszámozza az azóta is szertelenül ugrabugráló Vétkest.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 12:36:10
*Belépve küld egy rövid mosolyt a lány felé, mielőtt fivére felé fordulna, Briwalra pillantva már mosolytalan az arca, leülve hátradől a székén, karjait mellkasa előtt összefonja, de egy pillanattal később már jobbja megemelkedik, tenyerével kezdi sercegtetni a saját serkenő szakállát, miközben Briwal arcszőrére mered. ~Ez valami borzalom a fejeden, testvér.~ Újabb pillantást vet a szorgosan körmölő Navára, abbahagyja a borosta-sercegtetést és kicsit előre hajolva az asztalra könyököl baljával.*
- Elfogadod a kancellár ajánlatát? *Kérdezi Briwaltól, miközben jobbjával kihalássza zsebéből a szelencét és az asztalra rakja.* - Én arra gondoltam, hogy megpróbálnám ezt. *Jobbjával elnagyolt mozdulatot tesz, a birtokra gondol.* - Azt hiszem, hogy ha nagyon okosan csináljuk, akkor nem lehet gond, sőt pár éven belül komoly hasznunk lehet. *Tizio alapvetően racionális elme, hisz a rendben, a rendszerben és az általa imádott számokban, a számok nem hazudnak, felméri emellett azt is, hogy a mezőgazdaságban számtalan buktató lehet, de ezekkel eleve számol.* - Persze csak ha beleegyezel. De ezekben az Ephemia-féle rusnyaságokban van potenciál. ~Megnyugtat, ha fésülgeted őket.~ Neked lenne munka a kancellár mellett, a húgunk úgysem fog ráérni pár évig, szóval én is lefoglalnám magam. És a leányos bőröm is valami színt kapna. *Vállrándítással zárja a szavait, végig Briwalra néz, hangja ugyan színtelen, de fivére talán kiérezheti belőle a kérlelést.* - Már te vagy a család feje, neked kell dönteni. ~Erre csak te vagy alkalmas hármunk közül.~ *Nava ezalatt körmöl szorgalmasan, mikor azonban végez, akkor Tizio elfordítja bátyjáról a tekintetét és a lányra néz, nyúl az egyik papírosért. ~Ejha cicám, milyen szépen írsz!~*
- És megint szabadkozol. ~Te tényleg szeretsz sajnálkozni.~ *Mosolyog rá egy pillanatra, míg átfutja a listát, aminek tartalmát bólintással veszi tudomásul, tölt magának az előtte álló üres pohárba és egyből kiissza a tartalmát, hogy enyhítsen szájszárazságán valamicskét, ugyanekkor süllyeszti a szelencét is vissza a zsebébe.* - Ennyi holmihoz kelleni fog valami kordé is. Indulhatunk? *Ezt már felállva kérdezi, újra hajába túr. ~Na most már muszáj lesz felöltözni.~* - Nyergelek. *Aztán majd utána inget húz, ezen igazán nem múlik, ha pedig nem tartóztatja senki, akkor újra elindul kifelé, hogy felnyergelje és -szerszámozza az azóta is szertelenül ugrabugráló Vétkest.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 12:36:10
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-03 09:55:44
Üzenet elküldve: 2019-04-03 09:55:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Cerlyna Niphryl//
*Learon éppenséggel sétálgat a piacon és nincs is egyedül. Hűséges barátja Fachuta a kecskebak most is vele tartott, hiába mondta el neki otthon, hogy maradjon inkább a többi jószággal. Talán az állat úgy látta jónak, hogy a nyájat védik már elegen és a pásztorára fér rá az erősítés vagy talán az járhatott eszében, hogy ilyenkor mindig valami finomabb falatot szokott kapni a piacon. Nem tudni. Azonban az biztos, hogy most ott lépked a mágus nyomában és ez alig zavar valakit. Az árusokat biztosan nem, hiszen azok megszokták már a furcsa figurát, akit általában mindig kísér valaki. Egy ló, kutya, birka vagy kecske, néha egy szőke kisfiú vagy egy korabeli férfi, nagy ritkán valami nő. Azonban most csak Fachuta mekeg mögötte. Egyszer csak egy hangra lesz figyelmes nem messze tőle. El is indul a segítségkérő hang irányába, ami először elég nehezére esik, hiszen sok van ám a piacon, ami elnyomja az aprócska hangot. Azonban jó fél perc után meg is látja, hogy ki volt az az elesett bárányka, aki segítséget kért valakitől.* ~Egy ilyen tündéri tüneményt figyelmen kívül hagyni? Gazember!~ *Egy pillanatra el is terelődik a figyelme ahogy a bájos arcocskát figyeli és a hosszú fehér hajat. Azonban nem is ez nyűgözi le leginkább, hanem amikor éppen véletlen elkapja a tekintetét és meglátja a különböző színű szemeket.* ~Eszméletlen szépség! Mintha valami kismacska volna!~ *Látott már ilyet, de csak azoknál a szőrös állatkáknál, de azoknak más a szeme. Azok ragadozó tekintetek, ez a lány pedig olyan ártatlannak tűnik, mint a ma született bárány. Lassan odasétál mellé, gondosan maga mellett tartva kecskéjét, nehogy abba a kellemetlen szituációba ütközzenek, hogy a jószág elkezdi megrágcsálni a leány ruházatát. Erre már sajnos volt példa, szóval jobb ügyelni rá. Aztán a lehető legbarátságosabb hangon szólítja meg.*
-Szervusz! Hallottam, hogy előbb segítséget kértél valakitől! Tudok segíteni? *Elsőre arra gondol, hogy talán elveszthette a szüleit a tömegbe és vissza akar jutni hozzájuk.* ~De talán olyan, mint Prexi! Talán neki sincs sehova hazamenni!~ *Erre a gondolatra mosolya még szélesebbé válik, mert ez azt jelentené, hogy ismét segítőkezet nyújthat valakinek, akinek igazán szükséges.*
//A piac//
//Cerlyna Niphryl//
*Learon éppenséggel sétálgat a piacon és nincs is egyedül. Hűséges barátja Fachuta a kecskebak most is vele tartott, hiába mondta el neki otthon, hogy maradjon inkább a többi jószággal. Talán az állat úgy látta jónak, hogy a nyájat védik már elegen és a pásztorára fér rá az erősítés vagy talán az járhatott eszében, hogy ilyenkor mindig valami finomabb falatot szokott kapni a piacon. Nem tudni. Azonban az biztos, hogy most ott lépked a mágus nyomában és ez alig zavar valakit. Az árusokat biztosan nem, hiszen azok megszokták már a furcsa figurát, akit általában mindig kísér valaki. Egy ló, kutya, birka vagy kecske, néha egy szőke kisfiú vagy egy korabeli férfi, nagy ritkán valami nő. Azonban most csak Fachuta mekeg mögötte. Egyszer csak egy hangra lesz figyelmes nem messze tőle. El is indul a segítségkérő hang irányába, ami először elég nehezére esik, hiszen sok van ám a piacon, ami elnyomja az aprócska hangot. Azonban jó fél perc után meg is látja, hogy ki volt az az elesett bárányka, aki segítséget kért valakitől.* ~Egy ilyen tündéri tüneményt figyelmen kívül hagyni? Gazember!~ *Egy pillanatra el is terelődik a figyelme ahogy a bájos arcocskát figyeli és a hosszú fehér hajat. Azonban nem is ez nyűgözi le leginkább, hanem amikor éppen véletlen elkapja a tekintetét és meglátja a különböző színű szemeket.* ~Eszméletlen szépség! Mintha valami kismacska volna!~ *Látott már ilyet, de csak azoknál a szőrös állatkáknál, de azoknak más a szeme. Azok ragadozó tekintetek, ez a lány pedig olyan ártatlannak tűnik, mint a ma született bárány. Lassan odasétál mellé, gondosan maga mellett tartva kecskéjét, nehogy abba a kellemetlen szituációba ütközzenek, hogy a jószág elkezdi megrágcsálni a leány ruházatát. Erre már sajnos volt példa, szóval jobb ügyelni rá. Aztán a lehető legbarátságosabb hangon szólítja meg.*
-Szervusz! Hallottam, hogy előbb segítséget kértél valakitől! Tudok segíteni? *Elsőre arra gondol, hogy talán elveszthette a szüleit a tömegbe és vissza akar jutni hozzájuk.* ~De talán olyan, mint Prexi! Talán neki sincs sehova hazamenni!~ *Erre a gondolatra mosolya még szélesebbé válik, mert ez azt jelentené, hogy ismét segítőkezet nyújthat valakinek, akinek igazán szükséges.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-04-03 01:48:37
Üzenet elküldve: 2019-04-03 01:48:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a péklegényhez//
//A piac//
//Learon Derin//
*El sem hiszi, hogy végre megérkezett. Borzasztóan kimerült.*
- Jaj de buta vagy Lyna! Nem gondoltad ezt át jól.
*Szidja is magát, meg fél is, hiszen azt mondják barbár népek a thargok, és nem tudja, hogy ez a szóbeszéd mennyire igaz. Az is lehet, hogy a három gyógyítóról szóló is csupán mese, és feleslegesen fárasztotta ki magát. Akkor bizony nagyon szomorú lenne.*
- Bocsánat! Tetszene nekem segíteni?
*Szól valaki után a tömegben, aki úgy néz ki ügyet sem vet rá. Ez kicsit elkeserítő, de lehet csak nem emelte meg eléggé a hangját.*
- Hahó!
*Ismétli meg újra, amikor figyelmét eltereli valami. Nem más ez a valami, mint a piaci kínálat egy számára most nagyon vonzó része, mégpedig az ételek. Hasa olyan hangosan kordul meg, hogy még talán az alapzajban is hallható. Viszi is orra a közelben lévő pékáruk felé, hogy vegyen magának valami finomat, mert ő butuska kislány nem hozott a hosszú útra semmit magának. Reméli addig nem csap le rá valami hatalmas, szőrös, durva barbár férfi, hogy bántsa őt, vagy elvegye a galambocskáját. Bár senkinek nem kellene a törött szárnyú tollasa, de Cerlyna mégis félti őt, jobban, mint magát. Reméli nincsenek ragadozó madarak a közelben, mert az előző is borzasztóan megijesztette.*
//A piac//
//Learon Derin//
*El sem hiszi, hogy végre megérkezett. Borzasztóan kimerült.*
- Jaj de buta vagy Lyna! Nem gondoltad ezt át jól.
*Szidja is magát, meg fél is, hiszen azt mondják barbár népek a thargok, és nem tudja, hogy ez a szóbeszéd mennyire igaz. Az is lehet, hogy a három gyógyítóról szóló is csupán mese, és feleslegesen fárasztotta ki magát. Akkor bizony nagyon szomorú lenne.*
- Bocsánat! Tetszene nekem segíteni?
*Szól valaki után a tömegben, aki úgy néz ki ügyet sem vet rá. Ez kicsit elkeserítő, de lehet csak nem emelte meg eléggé a hangját.*
- Hahó!
*Ismétli meg újra, amikor figyelmét eltereli valami. Nem más ez a valami, mint a piaci kínálat egy számára most nagyon vonzó része, mégpedig az ételek. Hasa olyan hangosan kordul meg, hogy még talán az alapzajban is hallható. Viszi is orra a közelben lévő pékáruk felé, hogy vegyen magának valami finomat, mert ő butuska kislány nem hozott a hosszú útra semmit magának. Reméli addig nem csap le rá valami hatalmas, szőrös, durva barbár férfi, hogy bántsa őt, vagy elvegye a galambocskáját. Bár senkinek nem kellene a törött szárnyú tollasa, de Cerlyna mégis félti őt, jobban, mint magát. Reméli nincsenek ragadozó madarak a közelben, mert az előző is borzasztóan megijesztette.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344