Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-08 19:37:46
Üzenet elküldve: 2019-05-08 19:37:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio rossz gyerek volt a tanítói szerint, gyakran oktatták ki, gyakran hallotta, hogy a kort tisztelni kell, mindazonáltal mindig is fejlett volt az igazságérzete. ~A korodnál jobb érved nincs a bunkóságra?~ Rezzenéstelen arccal hallgatja a papit, egy sóhajt és egy szemforgatást sem enged meg magának. ~Anyád picsájában voltak királyok, a kocsma királyai.~ Egy fokos látványától sem ijed meg, még annak ellenére sem, hogy ő maga nem valami nagy harcos és az öreg még hajlott kora ellenére is nagyobb darab őnála.*
- Nézd öreg, egyrészt a kor nem érdem, csupán állapot. Másrészt, ha szerinted az hajbókolás, és seggcsókolás, hogy hölgyek jelenlétében, hölgyekről tisztelettudóan beszélsz, akkor köszönöm, hogy meghallgattad az ajánlatom, de nincsen szükségem a munkádra. *Hangja most is színtelen, mint ahogyan mindig is, vet egy oldalpillantást Navára, aki belekarol, alig észrevehetően megrázza a fejét. ~Ugyan cicám, csak nem képzeled, hogy ölre megyek egy vénemberrel.~ Hagy némi gondolkodási időt az öregnek, hogy él-e a munka lehetőségével, úgy is, hogy reménybeli munkaadója elvárja, hogy disztingváljon a kedvese jelenlétében.*
- Thargodar pulya, az. Igen, biztosan nagyon szép gyermek lesz, a húgom igen csinos leány, ezért vethetett rá szemet a hadúr. Meg a hadúr utódja is. ~A kujonok.~ Ahogy mondod, adják a szellemek, hogy fiú legyen. Leányt hagyott a hadúr maga után. ~Egy hazudós ribancot.~ És aztán szüljön az új férjének is további fiúkat. ~Vagy ne.~ *Igazából nem kívánja húgának, hogy gyermekszüléssel töltse a hátralévő életét, de valamiért úgy érzi, hogy az öregasszony ilyesmi frázisokat hangoztatna maga is.*
- Nem fizetlek ki előre és ne vájkálj a más zsebében. Fréridha néninek is ugyanannyit fizetek, amennyit mondtam, ezer aranyat egy évre, havonta fizetve. *A szemtelen ajánlat cseppet sem hozza ki a sodrából, hiszen a családja generációkra visszamenőleg kereskedelemből élt, bennük is van egy jó adagnyi szemtelenség, mikor arról van szó, hogy alkudni kell. ~A magam kárára azonban nem fogok alkudozni.~ A mamikát viszont szemmel láthatóan felidegesíti ez a pofátlanság, amin Tizio egyébként magában nagyon jól szórakozik. ~Vérmes a mama.~ A papi megjegyzését az asztal alatti kézimunkáról viszont elengedi a füle mellett, nem úgy Nava kezét, amire viszont rászorít, hogy ne tudja elhúzni, mert ha elhúzná, az egyenértékű lenne egy beismeréssel, holott nem csinált semmi olyat, amire a tata célozgat. ~Nem is kell odanéznem, pipacsvörös vagy, igaz cicám?~* - Ezeket tudom felajánlani. Ezer arany. A házikó. És étel, az állataitoknak is. ~Ha normálisan viselkedsz, papa.~ Ha ez így megfelel, akkor azonnal kezdhettek. Míg berendezkedtek, addig mi is elintézzük a dolgunkat. ~Egy jó kézimunkát a hálóban?~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.08 21:47:28
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio rossz gyerek volt a tanítói szerint, gyakran oktatták ki, gyakran hallotta, hogy a kort tisztelni kell, mindazonáltal mindig is fejlett volt az igazságérzete. ~A korodnál jobb érved nincs a bunkóságra?~ Rezzenéstelen arccal hallgatja a papit, egy sóhajt és egy szemforgatást sem enged meg magának. ~Anyád picsájában voltak királyok, a kocsma királyai.~ Egy fokos látványától sem ijed meg, még annak ellenére sem, hogy ő maga nem valami nagy harcos és az öreg még hajlott kora ellenére is nagyobb darab őnála.*
- Nézd öreg, egyrészt a kor nem érdem, csupán állapot. Másrészt, ha szerinted az hajbókolás, és seggcsókolás, hogy hölgyek jelenlétében, hölgyekről tisztelettudóan beszélsz, akkor köszönöm, hogy meghallgattad az ajánlatom, de nincsen szükségem a munkádra. *Hangja most is színtelen, mint ahogyan mindig is, vet egy oldalpillantást Navára, aki belekarol, alig észrevehetően megrázza a fejét. ~Ugyan cicám, csak nem képzeled, hogy ölre megyek egy vénemberrel.~ Hagy némi gondolkodási időt az öregnek, hogy él-e a munka lehetőségével, úgy is, hogy reménybeli munkaadója elvárja, hogy disztingváljon a kedvese jelenlétében.*
- Thargodar pulya, az. Igen, biztosan nagyon szép gyermek lesz, a húgom igen csinos leány, ezért vethetett rá szemet a hadúr. Meg a hadúr utódja is. ~A kujonok.~ Ahogy mondod, adják a szellemek, hogy fiú legyen. Leányt hagyott a hadúr maga után. ~Egy hazudós ribancot.~ És aztán szüljön az új férjének is további fiúkat. ~Vagy ne.~ *Igazából nem kívánja húgának, hogy gyermekszüléssel töltse a hátralévő életét, de valamiért úgy érzi, hogy az öregasszony ilyesmi frázisokat hangoztatna maga is.*
- Nem fizetlek ki előre és ne vájkálj a más zsebében. Fréridha néninek is ugyanannyit fizetek, amennyit mondtam, ezer aranyat egy évre, havonta fizetve. *A szemtelen ajánlat cseppet sem hozza ki a sodrából, hiszen a családja generációkra visszamenőleg kereskedelemből élt, bennük is van egy jó adagnyi szemtelenség, mikor arról van szó, hogy alkudni kell. ~A magam kárára azonban nem fogok alkudozni.~ A mamikát viszont szemmel láthatóan felidegesíti ez a pofátlanság, amin Tizio egyébként magában nagyon jól szórakozik. ~Vérmes a mama.~ A papi megjegyzését az asztal alatti kézimunkáról viszont elengedi a füle mellett, nem úgy Nava kezét, amire viszont rászorít, hogy ne tudja elhúzni, mert ha elhúzná, az egyenértékű lenne egy beismeréssel, holott nem csinált semmi olyat, amire a tata célozgat. ~Nem is kell odanéznem, pipacsvörös vagy, igaz cicám?~* - Ezeket tudom felajánlani. Ezer arany. A házikó. És étel, az állataitoknak is. ~Ha normálisan viselkedsz, papa.~ Ha ez így megfelel, akkor azonnal kezdhettek. Míg berendezkedtek, addig mi is elintézzük a dolgunkat. ~Egy jó kézimunkát a hálóban?~
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.08 21:47:28
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-08 19:03:24
Üzenet elküldve: 2019-05-08 19:03:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Fréridha néni csak csendes szemlélője a két férfi konfliktusának, amiben persze a szép Tizioval ért egyet, nem mintha ő sokkal szolidabban viselkedne, mint Ka'roi bácsi. Valamivel azért mégis. Az viszont tény, hogy akkor is a fiatal és szép Tizionak adnak igazat, ha nem vele értene egyet, mivel viszont nem kérdezték és a családfő elég jól helytáll, ezért kotnyeles orrát nem üti bele. Éppen csak issza magába a hallottakat, mint a szivacs, hogy utána legyen miről motyogjon.*
- Thargodar pulya?
*Kérdez vissza meglepetten, s egyszersmind csodálkozva. A tharg hangzású név ismerős neki, de arcot nem tud kapcsolni hozzá, ami nem meglepő. Amennyit megélt már a felét el is felejtette. De nem is számít igazából, a tharg gyermek gondolata már önmagában elég ahhoz, hogy lekösse.*
- Egyem a zúzáját, be szép gyermek lesz!
*Állapítja meg ellentmondást nem tűrően. Ha tharg, akkor csak szép, meg életerős lehet.*
- Reméljük fiúcskával áldják meg a szellemek az asszonykát.
*Bólogat kicsit maga elé, majd még gyorsan hozzáteszi.*
- Biztos így lesz!
*Ezzel el is van egy darabig, iszogatja a vizet és lóbálja a lábát. Csak akkor szólal meg újra, amikor öszvére szóba kerül.*
- Jaj Kópé be boldog lesz! Köszönöm Tícsió úrficska.
*Egyébként a jószágok csak jószágok, szereti őket, de mióta öreg és egyedül van sokkal jobban kötődik hozzájuk. Sokáig beszélni sem volt kihez csak a patáshoz. Megöregedett és szentimentálisabb lett, fiatalon eszébe sem jutott volna ez.
Nyugalma nem sokáig tart. Fréridha néni heves természet, főleg ha ilyen mohó fráterek vannak a közelében, mint Ka'roi bácsi. Eddig csendes és passzív résztvevő volt, de elfogyott a türelme.*
- Nekem te ne! Aztán neked mi közöd van é hozzám? Heh?
*Csattan fel mérgesen. Mosolya lehervad, ráncos arcba pedig dühös grimaszba fordul. Tagadhatatlanul szenvedélyes természet.*
- Ha ilyen naplopó, szélhámos uram vagy kölyköm lett volna, biztos a hátába állítom az ásót!
*Hanglejtése nyomán nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy ez megtörténhet a közeljövőben, ha Ka'roi folytatja eddigi viselkedést.*
- Hagyjál te nekem békét, vén szar!
*Zárja le morogva, de ha kell odacsap botjával, hogy az öreg tanuljon belőle. Az sem zavarná, ha nem adnának neki pénzt csak lakhatást és ételt, de az már igen, hogy egy idegen ebbe bele akar szólni.*
*Fréridha néni csak csendes szemlélője a két férfi konfliktusának, amiben persze a szép Tizioval ért egyet, nem mintha ő sokkal szolidabban viselkedne, mint Ka'roi bácsi. Valamivel azért mégis. Az viszont tény, hogy akkor is a fiatal és szép Tizionak adnak igazat, ha nem vele értene egyet, mivel viszont nem kérdezték és a családfő elég jól helytáll, ezért kotnyeles orrát nem üti bele. Éppen csak issza magába a hallottakat, mint a szivacs, hogy utána legyen miről motyogjon.*
- Thargodar pulya?
*Kérdez vissza meglepetten, s egyszersmind csodálkozva. A tharg hangzású név ismerős neki, de arcot nem tud kapcsolni hozzá, ami nem meglepő. Amennyit megélt már a felét el is felejtette. De nem is számít igazából, a tharg gyermek gondolata már önmagában elég ahhoz, hogy lekösse.*
- Egyem a zúzáját, be szép gyermek lesz!
*Állapítja meg ellentmondást nem tűrően. Ha tharg, akkor csak szép, meg életerős lehet.*
- Reméljük fiúcskával áldják meg a szellemek az asszonykát.
*Bólogat kicsit maga elé, majd még gyorsan hozzáteszi.*
- Biztos így lesz!
*Ezzel el is van egy darabig, iszogatja a vizet és lóbálja a lábát. Csak akkor szólal meg újra, amikor öszvére szóba kerül.*
- Jaj Kópé be boldog lesz! Köszönöm Tícsió úrficska.
*Egyébként a jószágok csak jószágok, szereti őket, de mióta öreg és egyedül van sokkal jobban kötődik hozzájuk. Sokáig beszélni sem volt kihez csak a patáshoz. Megöregedett és szentimentálisabb lett, fiatalon eszébe sem jutott volna ez.
Nyugalma nem sokáig tart. Fréridha néni heves természet, főleg ha ilyen mohó fráterek vannak a közelében, mint Ka'roi bácsi. Eddig csendes és passzív résztvevő volt, de elfogyott a türelme.*
- Nekem te ne! Aztán neked mi közöd van é hozzám? Heh?
*Csattan fel mérgesen. Mosolya lehervad, ráncos arcba pedig dühös grimaszba fordul. Tagadhatatlanul szenvedélyes természet.*
- Ha ilyen naplopó, szélhámos uram vagy kölyköm lett volna, biztos a hátába állítom az ásót!
*Hanglejtése nyomán nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy ez megtörténhet a közeljövőben, ha Ka'roi folytatja eddigi viselkedést.*
- Hagyjál te nekem békét, vén szar!
*Zárja le morogva, de ha kell odacsap botjával, hogy az öreg tanuljon belőle. Az sem zavarná, ha nem adnának neki pénzt csak lakhatást és ételt, de az már igen, hogy egy idegen ebbe bele akar szólni.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:34:13
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
* Ka'roi felvonja a szemöldökét arra, amikor a fiatal nemes elkezdi kioktatni. Elhúzza a száját, nyálat gyűjt, aztán nemes egyszerűséggel lenyeli, mert ez a nyikhaj annyit se ér, hogy a lába elé köpjön. *
- Figyejjé jól fiam, me' csak eccer mondom. Nem vagyok a papád, és nem őriztünk együtt libát. Sz'al... * Feleli végül vigyorogva, lekapva oldaláról a fokost, és azzal vakarva meg a hátát. Mármint a tompábbik, kalapácsszerű végével, mert nem akarja a hegyes felével szétrongyolni a ruháját. *
- Ha tiszteletet vá'sz e', akkó' beszéjjé' velem úgy, mint egy korombéli öregge' szoká'. Királyok ódalán vágtattam csatába, és királyok fiait vágtam le, sz'al egy nyikhaj nemesnek se fogok segget csókóni. Ha ke' a munkám, akkó' e'végzem, de hajbókó'ni nem fogok, sose tettem. A térgyem és a hátam is fáj hozzá. * Magyarázza az öreg, Nava kérésére persze mosolyogva fordul oda. *
- Mit vegyek le, virágszálam? A csizmámat? Nem ajánlom, me' megpusztulunk a szagtó'. Este a farkasok is felordítanak, amikó' leveszem hogy aluggyak. Szerencsétlen jószágok, verik őket az istenek, meg a lábszagom. * Szerencsére Tizió hamar elmagyarázza, hogy mire gondolt a nő. A férfi lecsapja a lábát a földre, és csak egy kis sarat és földet, meg talán egyéb dolgot hagy maga után az étkezőasztalon. A fiú szavaira felnevet. *
- Jó' van, helyeden van az eszed, nem bízó meg bá'kiben. Ezt szeressem, jó'van. De bennem amúgy megbízhatsz, kifizethecc előre. Meg amúgy nézd má' a mammert, há' neki úgyse kő a pénz, akkó' tárgyaljuk mán' újra a részem. Nem vagyok telhetetlen, de mi lenne, figyeljé' jól, mi lenne, ha ezeröccázat kapnék? Ezeröccá, a mammernak meg nem fizecc, mindenki jó' jár. Te spórolsz öccázat, én annyiva' többet kapok, a mammer meg kukkolja a pulyákat. * Közben figyeli, hogy az asztal alatt Nava nagyon nyújtózik a ficsúr öle felé, meg mosolyog rá, hát ezt nem bírja szó nélkül megállni. *
- Fene fura népek vagytok tik. Az asztalra nem rakhatom fe' a lábam, de azé a kézimunka tárgyalás közbe' belefér?
* Ka'roi felvonja a szemöldökét arra, amikor a fiatal nemes elkezdi kioktatni. Elhúzza a száját, nyálat gyűjt, aztán nemes egyszerűséggel lenyeli, mert ez a nyikhaj annyit se ér, hogy a lába elé köpjön. *
- Figyejjé jól fiam, me' csak eccer mondom. Nem vagyok a papád, és nem őriztünk együtt libát. Sz'al... * Feleli végül vigyorogva, lekapva oldaláról a fokost, és azzal vakarva meg a hátát. Mármint a tompábbik, kalapácsszerű végével, mert nem akarja a hegyes felével szétrongyolni a ruháját. *
- Ha tiszteletet vá'sz e', akkó' beszéjjé' velem úgy, mint egy korombéli öregge' szoká'. Királyok ódalán vágtattam csatába, és királyok fiait vágtam le, sz'al egy nyikhaj nemesnek se fogok segget csókóni. Ha ke' a munkám, akkó' e'végzem, de hajbókó'ni nem fogok, sose tettem. A térgyem és a hátam is fáj hozzá. * Magyarázza az öreg, Nava kérésére persze mosolyogva fordul oda. *
- Mit vegyek le, virágszálam? A csizmámat? Nem ajánlom, me' megpusztulunk a szagtó'. Este a farkasok is felordítanak, amikó' leveszem hogy aluggyak. Szerencsétlen jószágok, verik őket az istenek, meg a lábszagom. * Szerencsére Tizió hamar elmagyarázza, hogy mire gondolt a nő. A férfi lecsapja a lábát a földre, és csak egy kis sarat és földet, meg talán egyéb dolgot hagy maga után az étkezőasztalon. A fiú szavaira felnevet. *
- Jó' van, helyeden van az eszed, nem bízó meg bá'kiben. Ezt szeressem, jó'van. De bennem amúgy megbízhatsz, kifizethecc előre. Meg amúgy nézd má' a mammert, há' neki úgyse kő a pénz, akkó' tárgyaljuk mán' újra a részem. Nem vagyok telhetetlen, de mi lenne, figyeljé' jól, mi lenne, ha ezeröccázat kapnék? Ezeröccá, a mammernak meg nem fizecc, mindenki jó' jár. Te spórolsz öccázat, én annyiva' többet kapok, a mammer meg kukkolja a pulyákat. * Közben figyeli, hogy az asztal alatt Nava nagyon nyújtózik a ficsúr öle felé, meg mosolyog rá, hát ezt nem bírja szó nélkül megállni. *
- Fene fura népek vagytok tik. Az asztalra nem rakhatom fe' a lábam, de azé a kézimunka tárgyalás közbe' belefér?
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:22:02
Üzenet elküldve: 2019-05-07 20:22:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Mágustorony felé//
*Nem igazán tudja mire vélni a megszólítást. Hiszen a számára ismeretlen férfi úgy üdvözli őket, mintha vendégek lennének errefelé. Pedig fordított lehet a helyzet, hiszen rögtön utána érdeklődni is kezd a helyei ügyek iránt.*
- Üdvözlet thargföldön! *visszhangozza árnyalatnyi iróniával miután megállította a kordé elé befogott igást. Végigméri az illetőt. Első pillantásra egykorúak lehetnek, hiszen az fel sem merül benne, hogy elffel lenne dolga. Az évek megtanították már rá, hogy ne ítéljen a külsőségek alapján, talán ezért is van egy olyan érzése, hogy a másik nemcsak dísznek aggatta magára a fegyvereit.*
- Nem kell aggódnod.
*Ha a másik esetleg nem is idevalósi, a nemrég történtek eljutottak hozzá.*
- A járvány már a múlté. Derék kancellárunk, és... ühm... segítői megfékezték a pestist.
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a mélységi és az elf milyen tisztséget tölt be a kancellár mellett, de mivel Habrertusról van szó, el tudná képzelni, hogy mivel ütik el az idejüket, amikor épp nem hivatalos ügyeiknek szentelik magukat. És mivel el tudná képzelni, nagyon nem szeretne belegondolni.*
- Lovat pedig a piacon tudsz venni magadnak, ha szeretnél. *mutat a jelzett irányba* Arra.
*Bár most úton vannak, és ha minden jól megy hamarosan maguk mögött is tudják a tharg vidéket, azért csak nem tud kibújni a bőréből, és mielőtt indulásra nógatná a lovat, kicsit félrebiccentett fejjel fordul vissza Drann felé.*
- Mi járatban erre?
//Mágustorony felé//
*Nem igazán tudja mire vélni a megszólítást. Hiszen a számára ismeretlen férfi úgy üdvözli őket, mintha vendégek lennének errefelé. Pedig fordított lehet a helyzet, hiszen rögtön utána érdeklődni is kezd a helyei ügyek iránt.*
- Üdvözlet thargföldön! *visszhangozza árnyalatnyi iróniával miután megállította a kordé elé befogott igást. Végigméri az illetőt. Első pillantásra egykorúak lehetnek, hiszen az fel sem merül benne, hogy elffel lenne dolga. Az évek megtanították már rá, hogy ne ítéljen a külsőségek alapján, talán ezért is van egy olyan érzése, hogy a másik nemcsak dísznek aggatta magára a fegyvereit.*
- Nem kell aggódnod.
*Ha a másik esetleg nem is idevalósi, a nemrég történtek eljutottak hozzá.*
- A járvány már a múlté. Derék kancellárunk, és... ühm... segítői megfékezték a pestist.
*Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy a mélységi és az elf milyen tisztséget tölt be a kancellár mellett, de mivel Habrertusról van szó, el tudná képzelni, hogy mivel ütik el az idejüket, amikor épp nem hivatalos ügyeiknek szentelik magukat. És mivel el tudná képzelni, nagyon nem szeretne belegondolni.*
- Lovat pedig a piacon tudsz venni magadnak, ha szeretnél. *mutat a jelzett irányba* Arra.
*Bár most úton vannak, és ha minden jól megy hamarosan maguk mögött is tudják a tharg vidéket, azért csak nem tud kibújni a bőréből, és mielőtt indulásra nógatná a lovat, kicsit félrebiccentett fejjel fordul vissza Drann felé.*
- Mi járatban erre?
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-07 19:30:58
Üzenet elküldve: 2019-05-07 19:30:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Üdv... *köszönti bizonytalanul az öregembert, bár mondanivalója kérdésnek is beillik, hiszen magában már az öreg további szavain töpreng, vajon dicséretnek szánta őket, vagy sem. Akárhogy is áll a helyzet, az mindenesetre biztos, hogy ismét csak zavarban van, bár végül úgy ítéli meg, semmi rosszindulat nem volt a szavak mögött, a bácsinak csupán csak sajátos a modora. Ő a maga részéről ennyivel el is intézné a dolgot és nem fűzne több kommentárt hozzá, úgy tűnik azonban, Tizionak megint csak több mondanivalója akad, mint neki. Az elhangzott szavak viszont teljesen meglepik, és amellett, hogy kicsit még inkább kellemetlenül érzi magát, amiért ekkora ügy lett ebből az egészből, furcsamód jól is esik neki, amit hall. Hiába azonban a színtelen hangnem, az az érzése, Tizio közel sem viseli ilyen szenvtelenül a bácsi megjegyzéseit, így inkább közelebb lép hozzá, és egyik kezével belekarol a karjába, egyrészt, hogy megnyugtassa, másrészt, hogy megállítsa, ha esetleg bármi meggondolatlanság jutna az eszébe. Mikor találkozik a tekintetük, hálásan mosolyog rá, hiszen sokat jelent neki, hogy a védelmébe vette, ám pillantásával azt is igyekszik kifejezni, hogy részéről nem történt semmi, inkább felejtsék el az egészet. Ahogy végül befelé indulnak a konyha felé, keze óvatosan lejjebb csúszik, hogy ujjaik összekulcsolódhassanak, azonban még azelőtt elhúzza a sajátjait, hogy a helyiségbe érnének és bárki megláthatná őket. Hogy lefoglalja szabaddá vált kezeit, hamar sürgölődésbe kezd, még épp időben fordulva vissza, hogy lássa az asztalra lendülő lábat és bakancsot. Ő maga se ért egyet ezzel a viselkedéssel, és örül, hogy Tizio megelőzte ennek kifejezésében, az előbbiek fényében azonban nem biztos benne, hogy megfelelő fogadtatásra fognak találni a férfi szavai, így inkább kedvességgel próbálja megoldani a helyzetet*
- Esetleg megtenné, hogy leveszi? *szólal meg kérlelőn, előbb az öregember lábára, majd a földre pillantva, hogy egyértelmű legyen, minek és hol lenne a helye. Bár kényelmetlenül érzi magát az egésztől, nem szeretné, ha a nézeteltérések tovább fokozódnának a két férfi közt, így igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy elsimítsa a konfliktusokat. Ezt követően ismét hallgatásba süpped, mikor a munka és a feladatok irányába terelődik a beszélgetés, meglepődve érzi azonban, ahogy Tizio ujjai újra csak az övéit keresik. Először teljesen ledermed, hiszen zavarban érzi magát mindenféle nyilvános érzelemkifejezésétől, így most is elpirul kissé, azonban szinte azonnal mozdítja a kezét, bízva benne, hogy az asztal eltakarja őket az illetéktelen szemek elől. Miközben óvatosan megszorítja Tizio combját, egy halvány mosolyt is megereszt a férfi irányába, hogy jelezze, véleménye szerint nagyon jól csinálja, majd hüvelykujjával párszor végigsimít a férfi kézfején, hogy tovább bátorítsa őt. A munka kapcsán nem sokat szól, hiszen Tizio tudja a legjobban, milyen feladatok is várnak majd az öregekre, csak akkor szólal meg újra, mikor Idha néni róluk kezd beszélni*
- Köszönjük, ez igazán kedves. *jegyzi meg elvörösödve, egy zavart mosoly kíséretében. Az öregasszony szavaiból úgy veszi ki, igazán szerethette az unokáit, ezért pedig csak még inkább megtisztelőnek érzi a hasonlatot. Nem kerüli el azonban a figyelmét a múlt idő, melyet az öregasszony használ. Alkalmasabb körülmények közt megkérdezné, mi lett velük, azonban most nem éppen a cseverészésnek van itt az ideje, így egyelőre elraktározza ezt a témát máskorra, miközben magában csak remélni tudja, nem lett az öregasszony családja is a tűz áldozata a házával együtt. Bízik benne, a házikó is, a munka is és a fizetség is Idha néni kedvérevaló lesz, hiszen örülne, ha végül úgy döntene, itt marad. Ugyanezt az öregemberről nem tudja még elmondani, azonban még alig volt alkalma beszélgetni vele, így nem szeretne elhamarkodottan ítélni. Mindenesetre azt egy esetleges kellemes együttműködés jó előjelnek venné, ha hajlandó lenne levenni a lábát az asztalról.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.07 19:58:09
- Üdv... *köszönti bizonytalanul az öregembert, bár mondanivalója kérdésnek is beillik, hiszen magában már az öreg további szavain töpreng, vajon dicséretnek szánta őket, vagy sem. Akárhogy is áll a helyzet, az mindenesetre biztos, hogy ismét csak zavarban van, bár végül úgy ítéli meg, semmi rosszindulat nem volt a szavak mögött, a bácsinak csupán csak sajátos a modora. Ő a maga részéről ennyivel el is intézné a dolgot és nem fűzne több kommentárt hozzá, úgy tűnik azonban, Tizionak megint csak több mondanivalója akad, mint neki. Az elhangzott szavak viszont teljesen meglepik, és amellett, hogy kicsit még inkább kellemetlenül érzi magát, amiért ekkora ügy lett ebből az egészből, furcsamód jól is esik neki, amit hall. Hiába azonban a színtelen hangnem, az az érzése, Tizio közel sem viseli ilyen szenvtelenül a bácsi megjegyzéseit, így inkább közelebb lép hozzá, és egyik kezével belekarol a karjába, egyrészt, hogy megnyugtassa, másrészt, hogy megállítsa, ha esetleg bármi meggondolatlanság jutna az eszébe. Mikor találkozik a tekintetük, hálásan mosolyog rá, hiszen sokat jelent neki, hogy a védelmébe vette, ám pillantásával azt is igyekszik kifejezni, hogy részéről nem történt semmi, inkább felejtsék el az egészet. Ahogy végül befelé indulnak a konyha felé, keze óvatosan lejjebb csúszik, hogy ujjaik összekulcsolódhassanak, azonban még azelőtt elhúzza a sajátjait, hogy a helyiségbe érnének és bárki megláthatná őket. Hogy lefoglalja szabaddá vált kezeit, hamar sürgölődésbe kezd, még épp időben fordulva vissza, hogy lássa az asztalra lendülő lábat és bakancsot. Ő maga se ért egyet ezzel a viselkedéssel, és örül, hogy Tizio megelőzte ennek kifejezésében, az előbbiek fényében azonban nem biztos benne, hogy megfelelő fogadtatásra fognak találni a férfi szavai, így inkább kedvességgel próbálja megoldani a helyzetet*
- Esetleg megtenné, hogy leveszi? *szólal meg kérlelőn, előbb az öregember lábára, majd a földre pillantva, hogy egyértelmű legyen, minek és hol lenne a helye. Bár kényelmetlenül érzi magát az egésztől, nem szeretné, ha a nézeteltérések tovább fokozódnának a két férfi közt, így igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy elsimítsa a konfliktusokat. Ezt követően ismét hallgatásba süpped, mikor a munka és a feladatok irányába terelődik a beszélgetés, meglepődve érzi azonban, ahogy Tizio ujjai újra csak az övéit keresik. Először teljesen ledermed, hiszen zavarban érzi magát mindenféle nyilvános érzelemkifejezésétől, így most is elpirul kissé, azonban szinte azonnal mozdítja a kezét, bízva benne, hogy az asztal eltakarja őket az illetéktelen szemek elől. Miközben óvatosan megszorítja Tizio combját, egy halvány mosolyt is megereszt a férfi irányába, hogy jelezze, véleménye szerint nagyon jól csinálja, majd hüvelykujjával párszor végigsimít a férfi kézfején, hogy tovább bátorítsa őt. A munka kapcsán nem sokat szól, hiszen Tizio tudja a legjobban, milyen feladatok is várnak majd az öregekre, csak akkor szólal meg újra, mikor Idha néni róluk kezd beszélni*
- Köszönjük, ez igazán kedves. *jegyzi meg elvörösödve, egy zavart mosoly kíséretében. Az öregasszony szavaiból úgy veszi ki, igazán szerethette az unokáit, ezért pedig csak még inkább megtisztelőnek érzi a hasonlatot. Nem kerüli el azonban a figyelmét a múlt idő, melyet az öregasszony használ. Alkalmasabb körülmények közt megkérdezné, mi lett velük, azonban most nem éppen a cseverészésnek van itt az ideje, így egyelőre elraktározza ezt a témát máskorra, miközben magában csak remélni tudja, nem lett az öregasszony családja is a tűz áldozata a házával együtt. Bízik benne, a házikó is, a munka is és a fizetség is Idha néni kedvérevaló lesz, hiszen örülne, ha végül úgy döntene, itt marad. Ugyanezt az öregemberről nem tudja még elmondani, azonban még alig volt alkalma beszélgetni vele, így nem szeretne elhamarkodottan ítélni. Mindenesetre azt egy esetleges kellemes együttműködés jó előjelnek venné, ha hajlandó lenne levenni a lábát az asztalról.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.07 19:58:09
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-07 18:17:24
Üzenet elküldve: 2019-05-07 18:17:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//Egy kis kerülő//
//Holdfényes éjszakák//
*Őszinte örömére, Quantall hajlandó kitérőt tenni, hogy vehessen magának egy lovat. Elmondása szerint, nem kellemetlen neki hogy mögötte ül, de Natalayda erre nem merne fogadni. Natalayda nem ismeri a környéket, de a birodalom elég nagy, hogy legyen benne egy piac valahol. Minden nagyobb településen van egy piacféleség. Ha mást nem, egy tanyára térnek majd vásárolni, de ha hamar rálelnek a tharg bazárra, akkor Naty ott próbálna alkut kötni. Menet közben a Laor nevű fickó Abogr mesterről kérdez, akit nem ismer ő sem, tehát nem szól inkább, csak csendben Quantall mögött üldögél, aki hamarosan jelzi is a többieknek hogy ők leszakadnak egy kis időre, de ha minden rendben megy, hamar beérik majd őket. Éppen mikor egy idegen szólítja meg őket. Hasonlóan lovat venne ő is. Mivel Quantall mögött ő csak egy utas, így nem sokat tehet. Csupán megrázza fejét a férfi felé fordulva, jelezvén, hogy ő nem tudja merre a piac, pedig éppen ő is ugyan azt szeretné. Egy saját lovat. Volt olyan botor, hogy nem hozott magával egyet sem apja istállójából, akkor vessen magára. Szerencse hogy Aleimord annyi aranyat hagyott nála. Egy kisebb utazó ló pont megteszi majd, és még ki is tudja fizetni.
Ha Quantall meg is áll az idegen mellett, Natalayda egyelőre nem szól bele, hagyja a mélységit beszélni. Csak felméri a másikat, aki elsőre magas szikár embernek tűnik, csak ha jobban megnézi, akkor veszi észre hogy valójában elf.*
//Egy kis kerülő//
//Holdfényes éjszakák//
*Őszinte örömére, Quantall hajlandó kitérőt tenni, hogy vehessen magának egy lovat. Elmondása szerint, nem kellemetlen neki hogy mögötte ül, de Natalayda erre nem merne fogadni. Natalayda nem ismeri a környéket, de a birodalom elég nagy, hogy legyen benne egy piac valahol. Minden nagyobb településen van egy piacféleség. Ha mást nem, egy tanyára térnek majd vásárolni, de ha hamar rálelnek a tharg bazárra, akkor Naty ott próbálna alkut kötni. Menet közben a Laor nevű fickó Abogr mesterről kérdez, akit nem ismer ő sem, tehát nem szól inkább, csak csendben Quantall mögött üldögél, aki hamarosan jelzi is a többieknek hogy ők leszakadnak egy kis időre, de ha minden rendben megy, hamar beérik majd őket. Éppen mikor egy idegen szólítja meg őket. Hasonlóan lovat venne ő is. Mivel Quantall mögött ő csak egy utas, így nem sokat tehet. Csupán megrázza fejét a férfi felé fordulva, jelezvén, hogy ő nem tudja merre a piac, pedig éppen ő is ugyan azt szeretné. Egy saját lovat. Volt olyan botor, hogy nem hozott magával egyet sem apja istállójából, akkor vessen magára. Szerencse hogy Aleimord annyi aranyat hagyott nála. Egy kisebb utazó ló pont megteszi majd, és még ki is tudja fizetni.
Ha Quantall meg is áll az idegen mellett, Natalayda egyelőre nem szól bele, hagyja a mélységit beszélni. Csak felméri a másikat, aki elsőre magas szikár embernek tűnik, csak ha jobban megnézi, akkor veszi észre hogy valójában elf.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-07 09:52:02
Üzenet elküldve: 2019-05-07 09:52:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio sok dolgot lazábban kezel, mint a lány és erre mostanra már egészen ráérzett és bár igyekszik nem zavarba hozni, de ez újra és újra sikerült. ~Pipacsvörös arccal is gyönyörű vagy.~ Nem elég persze, hogy ő zavarba hozza, de az öregasszony és a vén fószer is rátesz erre egy lapáttal, az öregember szavaira azonban Tizio kiakad. ~Apád faszát rángasd a pajta mögött.~*
- Nézd papa, ha nálam akarsz dolgozni, akkor moderáld magad és ne illesd a kedvesemet ilyen szavakkal. Világos? A haverjaiddal úgy és arról beszélsz, ahogy akarsz és akiről akarsz, de a hölgyek jelenlétében türtőztesd magad. *Hangjában nyoma sincsen annak az indulatnak, amit érez, noha bőven érez indulatot, attól nem fél, hogy az öreg lecsapná Navát a kezéről, ha esetleg ez mégis megtörténne, akkor majd levonja a tanulságokat. ~Amúgy meg igen, gyönyörű.~ Navára pillant.* - És nem vagyok kölyök. ~Neked egészen biztosan nem.~ Elvárom a tiszteletet, ha te is elvársz hasonlót éntőlem. ~Briwal, a francér' nem vagy itt.~ *Részéről hajlandó elfelejteni ezt a kis intermezzót, ha a bácsi visszafogja magát, ha azonban nem képes erre, akkor nagyon gyorsan odakint találhatja magát.
A konyhában fél szemével a lányt követi, ahogyan az asztalra rakja az almáspitét és az ivóalkalmatosságokat, meg a papi a lábát.*
- Minálunk nem rakjuk a lábunk az asztalra. *Tesz egy enyhe célzást, hogy a bácsi vegye le onnét a csülkeit. ~Fenébe már, itt csak ilyen alpári népek laknak? Barbár állatok.~ Ha a papa érti a célzást, akkor rögtön a mamához fordul.*
- Remélem, hogy megoldod, Fréridha néni. Apropó pulyák, a húgom a néhai Kagan Thargodar özvegye és a gyermekével viselős, szóval elkél majd a segítség. ~Meg a kebelbarátnője is Briwal állítólagos fattyával.~ *Az asztal alatt újra megfogja Nava kezét, amit aztán saját combjára húz, kék tekintete a bácsira fordul.* - Nem, nem fizetek ki ezer aranyat egy évre előre, nézd el nekem, idegenekkel bizalmatlan vagyok, te is az lennél. De havonta előre. És igen, a lovad, meg a néni jószága is ugyanúgy megkapja a kosztot meg a kvártélyt, mint ti magatok. *A mammerre villant egy halovány mosolyt, szimpatikusnak találja, ahogyan igyekszik helyrerakni a pappert, meg azt, hogy milyen szép szavakkal illeti Navát.* - A bátyám is az a ház lakója, betegség után lábadozik, most pihen. Ezért intézem ezt én. *Szabad kezével az öregek és saját maga felé int.* - De alapvetően ő a főnök, hisz ő a család feje. A húgunk a Vashegyen él, nem tudom, hogy tervezi-e ideköltözni, addig hárman élünk itt. Ha itt kimegyünk. *Mutat most a konyhának arra az ajtajára, ami az udvarra vezet.* - Akkor van egy házikó, amiben bőven elfértek, bár nem tagadom, hogy takarításra szorul, de egyéb panasz nem lehet rá.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio sok dolgot lazábban kezel, mint a lány és erre mostanra már egészen ráérzett és bár igyekszik nem zavarba hozni, de ez újra és újra sikerült. ~Pipacsvörös arccal is gyönyörű vagy.~ Nem elég persze, hogy ő zavarba hozza, de az öregasszony és a vén fószer is rátesz erre egy lapáttal, az öregember szavaira azonban Tizio kiakad. ~Apád faszát rángasd a pajta mögött.~*
- Nézd papa, ha nálam akarsz dolgozni, akkor moderáld magad és ne illesd a kedvesemet ilyen szavakkal. Világos? A haverjaiddal úgy és arról beszélsz, ahogy akarsz és akiről akarsz, de a hölgyek jelenlétében türtőztesd magad. *Hangjában nyoma sincsen annak az indulatnak, amit érez, noha bőven érez indulatot, attól nem fél, hogy az öreg lecsapná Navát a kezéről, ha esetleg ez mégis megtörténne, akkor majd levonja a tanulságokat. ~Amúgy meg igen, gyönyörű.~ Navára pillant.* - És nem vagyok kölyök. ~Neked egészen biztosan nem.~ Elvárom a tiszteletet, ha te is elvársz hasonlót éntőlem. ~Briwal, a francér' nem vagy itt.~ *Részéről hajlandó elfelejteni ezt a kis intermezzót, ha a bácsi visszafogja magát, ha azonban nem képes erre, akkor nagyon gyorsan odakint találhatja magát.
A konyhában fél szemével a lányt követi, ahogyan az asztalra rakja az almáspitét és az ivóalkalmatosságokat, meg a papi a lábát.*
- Minálunk nem rakjuk a lábunk az asztalra. *Tesz egy enyhe célzást, hogy a bácsi vegye le onnét a csülkeit. ~Fenébe már, itt csak ilyen alpári népek laknak? Barbár állatok.~ Ha a papa érti a célzást, akkor rögtön a mamához fordul.*
- Remélem, hogy megoldod, Fréridha néni. Apropó pulyák, a húgom a néhai Kagan Thargodar özvegye és a gyermekével viselős, szóval elkél majd a segítség. ~Meg a kebelbarátnője is Briwal állítólagos fattyával.~ *Az asztal alatt újra megfogja Nava kezét, amit aztán saját combjára húz, kék tekintete a bácsira fordul.* - Nem, nem fizetek ki ezer aranyat egy évre előre, nézd el nekem, idegenekkel bizalmatlan vagyok, te is az lennél. De havonta előre. És igen, a lovad, meg a néni jószága is ugyanúgy megkapja a kosztot meg a kvártélyt, mint ti magatok. *A mammerre villant egy halovány mosolyt, szimpatikusnak találja, ahogyan igyekszik helyrerakni a pappert, meg azt, hogy milyen szép szavakkal illeti Navát.* - A bátyám is az a ház lakója, betegség után lábadozik, most pihen. Ezért intézem ezt én. *Szabad kezével az öregek és saját maga felé int.* - De alapvetően ő a főnök, hisz ő a család feje. A húgunk a Vashegyen él, nem tudom, hogy tervezi-e ideköltözni, addig hárman élünk itt. Ha itt kimegyünk. *Mutat most a konyhának arra az ajtajára, ami az udvarra vezet.* - Akkor van egy házikó, amiben bőven elfértek, bár nem tagadom, hogy takarításra szorul, de egyéb panasz nem lehet rá.
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 22:48:42
Üzenet elküldve: 2019-05-06 22:48:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Csízió úrficska olyan jó! Jól nevelt és rendes. Bár az unokáim ilyen rendes természetűek lettek volna.
*Állapítja meg hevesen bólogatva és a fizetségen is meglepődik, aminek jelei nem tudják lesöpörni általános jókedvű vigyorát. Az előbb említett összeg több mint amennyit remélni mert volna, így Fréridha néninek bizonyosan egy rossz szava sem lesz ez ügyben. Meg persze másban sem, hiszen ő mindent csupán jó szándékkal tesz, vagy mond.
Egy pillanatra elhalkul, tekintete is kitisztul. Láthatóan gondolkodik, gondosan figyel és mindent megjegyez, elkönyvel magában. Amint beinvitálják őket meg is indul, vezeti a sort egészen a konyháig. Kora ellenére nem döcög, bár most valamelyest igyekszik összeszedni magát és nem rohangálva közlekedni, na meg botjával nem leverni semmit. Szépen le is ül, felkönyökölve figyeli ahogy a félelf leány valami enni és innivalót keres. Utóbbi ha már adott, akkor nyúl is, mert meglehetősen megszomjazott. Elégedetten felsóhajtva dől hátra.*
- Nem lesz gond úrficska! Sok pulyát neveltem fel, megcsinálok én itten mindent.
*Megint csak meggyőzően bólogat és lábait kezdi lóbálni, mert úgy tűnik apró termetének hála nem teljesen érnek le. Bár Idha néni is bosszantó természet, de aki nála is kellemetlenebb az Ka'roi bácsi. Nem is állhatja meg, hogy ne horkantson fel mérgesen és kezdje el rázni felé az öklét, miután botjával a földön dobbant egyet.*
- Ejj, hát ki itten a garasoskodó, hüm? Mindig csak a bér meg a bér, de mit ér amaz? Semmit. Elmúlik. De ezek a szép gyermekik, na ezek megérnek mindent, ha mondom. Öröm rájuk nézni, ugyi?
*Nagy mosollyal arcán Navarentinere néz, aki szelíd természetével elnyerte Fréridha néni szimpátiáját.*
- Szép szép a kisasszonyka, de aztat látod-e, hogy milyen kedves a lelke? Én látom, beza! Olyan jámbor, mint egykori drága onokám.
*Újra Ka'roira pillant, aki eddig csak a félelf szépségét és az anyagiakat emlegette, és ez Fréridha nénit zavarja eléggé, hogy szóvá tegye.*
- Nem csak a szép, meg az arany ami fontos!
A hozzászólás írója (Bogaras Fréridha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 23:01:43
- Csízió úrficska olyan jó! Jól nevelt és rendes. Bár az unokáim ilyen rendes természetűek lettek volna.
*Állapítja meg hevesen bólogatva és a fizetségen is meglepődik, aminek jelei nem tudják lesöpörni általános jókedvű vigyorát. Az előbb említett összeg több mint amennyit remélni mert volna, így Fréridha néninek bizonyosan egy rossz szava sem lesz ez ügyben. Meg persze másban sem, hiszen ő mindent csupán jó szándékkal tesz, vagy mond.
Egy pillanatra elhalkul, tekintete is kitisztul. Láthatóan gondolkodik, gondosan figyel és mindent megjegyez, elkönyvel magában. Amint beinvitálják őket meg is indul, vezeti a sort egészen a konyháig. Kora ellenére nem döcög, bár most valamelyest igyekszik összeszedni magát és nem rohangálva közlekedni, na meg botjával nem leverni semmit. Szépen le is ül, felkönyökölve figyeli ahogy a félelf leány valami enni és innivalót keres. Utóbbi ha már adott, akkor nyúl is, mert meglehetősen megszomjazott. Elégedetten felsóhajtva dől hátra.*
- Nem lesz gond úrficska! Sok pulyát neveltem fel, megcsinálok én itten mindent.
*Megint csak meggyőzően bólogat és lábait kezdi lóbálni, mert úgy tűnik apró termetének hála nem teljesen érnek le. Bár Idha néni is bosszantó természet, de aki nála is kellemetlenebb az Ka'roi bácsi. Nem is állhatja meg, hogy ne horkantson fel mérgesen és kezdje el rázni felé az öklét, miután botjával a földön dobbant egyet.*
- Ejj, hát ki itten a garasoskodó, hüm? Mindig csak a bér meg a bér, de mit ér amaz? Semmit. Elmúlik. De ezek a szép gyermekik, na ezek megérnek mindent, ha mondom. Öröm rájuk nézni, ugyi?
*Nagy mosollyal arcán Navarentinere néz, aki szelíd természetével elnyerte Fréridha néni szimpátiáját.*
- Szép szép a kisasszonyka, de aztat látod-e, hogy milyen kedves a lelke? Én látom, beza! Olyan jámbor, mint egykori drága onokám.
*Újra Ka'roira pillant, aki eddig csak a félelf szépségét és az anyagiakat emlegette, és ez Fréridha nénit zavarja eléggé, hogy szóvá tegye.*
- Nem csak a szép, meg az arany ami fontos!
A hozzászólás írója (Bogaras Fréridha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 23:01:43
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 20:38:30
Üzenet elküldve: 2019-05-06 20:38:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az öreg figyelmesen hallgat mindenkit, a sültbolond vénasszony vakogásának nagyját azért elengedi a füle mellett, de az elf lánykáról nehéz levennie a szemét. Bár nehezen dönti el, hogy tényleg elf-e, vagy csak félig. De mit számít ez, elf, ember, ork, mindnek ugyan az van a lába között. *
- Csókolom a kiskezit, kisasszony koma. Ej de szép szál leánka, nagy mákod van vele fiam, el ne ereszd, egy percre se. Ejj, mit ne mondjak, pár évvel fiatalabb vónék, te meg kicsit kerekebb itt ott, behúználak a pajta mögé. Apropó pajta, annak is ugyan azok a kontárok hútták fel a tetejét, mint ennek itt-e? * Teszi fel a kérdést az öreg, és csóválja a fejét. * Sok munka lesz akkó' vele, val'sz nem elég a tetőt kicserélni. Ide a rozsdás bökőt * mutatja az oldalán, hogy hova * hogyha nem szar úgy, ahogy van. Meg ke' nézni a főgerendát, me' ha az szar, akkó' minden szar. De ne félj koma, összerittyentem a társaságot, azt fe'húzunk neked egy újat sebtiben. Olyan lesz, még kacsalábon is körbeforog, csak annak ugye ára is van, ehehe. Mondtam-e má', hogy milyen szép a kisasszony? Itt csapjon belém a villám, az ilyenekért éri meg élni. De ne félj kölyök, nem csapom le a kezedrő'. Öreg vagyok mán ahhoz, nem is bírnám. * Csóválja a fejét, ahogy elindul, hogy befelé menjenek. *
- Az ár jutányos amúgy, má' ha előre megkapom, persze. Mer a pénz ma többet ér, mint hónap. Amúgy értek az állatokhó', meg a ganézás se zavar nagyon. * Ahogy az ajtóhoz ér, behúzza a nyakát, és nagy levegővel lépi át a küszöböt, majd felfelé néz, mintha azt várná, hogy ráomlik az egész épület. Úgy tűnik, mintha erre utaló nyomokat idebent nem találna, mert hamar megnyugszik. *
- Namost, amúgy, van nekem egy lovam is, amit gondolom nem kő' saját pénzbő' etessek. Mer' van nektek annyi, édes fiam, biztos észre se veszitek, ha még egy ló eszik belőle. Hát ne legyél már ilyen garasoskodó. Én itt a szívemet lelkemet kiteszem érted, azt ezt is sajnálod tőlem? Na ugye, hogy nem. * Kezd bele, és ha eljut a konyhába, akkor ott ledobja magát, bakancsos lábát pedig az asztalra teszi, és kényelmesen kezdi töltögetni a pipáját. *
- Na, a heti bért is előre fizeted, ugye?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az öreg figyelmesen hallgat mindenkit, a sültbolond vénasszony vakogásának nagyját azért elengedi a füle mellett, de az elf lánykáról nehéz levennie a szemét. Bár nehezen dönti el, hogy tényleg elf-e, vagy csak félig. De mit számít ez, elf, ember, ork, mindnek ugyan az van a lába között. *
- Csókolom a kiskezit, kisasszony koma. Ej de szép szál leánka, nagy mákod van vele fiam, el ne ereszd, egy percre se. Ejj, mit ne mondjak, pár évvel fiatalabb vónék, te meg kicsit kerekebb itt ott, behúználak a pajta mögé. Apropó pajta, annak is ugyan azok a kontárok hútták fel a tetejét, mint ennek itt-e? * Teszi fel a kérdést az öreg, és csóválja a fejét. * Sok munka lesz akkó' vele, val'sz nem elég a tetőt kicserélni. Ide a rozsdás bökőt * mutatja az oldalán, hogy hova * hogyha nem szar úgy, ahogy van. Meg ke' nézni a főgerendát, me' ha az szar, akkó' minden szar. De ne félj koma, összerittyentem a társaságot, azt fe'húzunk neked egy újat sebtiben. Olyan lesz, még kacsalábon is körbeforog, csak annak ugye ára is van, ehehe. Mondtam-e má', hogy milyen szép a kisasszony? Itt csapjon belém a villám, az ilyenekért éri meg élni. De ne félj kölyök, nem csapom le a kezedrő'. Öreg vagyok mán ahhoz, nem is bírnám. * Csóválja a fejét, ahogy elindul, hogy befelé menjenek. *
- Az ár jutányos amúgy, má' ha előre megkapom, persze. Mer a pénz ma többet ér, mint hónap. Amúgy értek az állatokhó', meg a ganézás se zavar nagyon. * Ahogy az ajtóhoz ér, behúzza a nyakát, és nagy levegővel lépi át a küszöböt, majd felfelé néz, mintha azt várná, hogy ráomlik az egész épület. Úgy tűnik, mintha erre utaló nyomokat idebent nem találna, mert hamar megnyugszik. *
- Namost, amúgy, van nekem egy lovam is, amit gondolom nem kő' saját pénzbő' etessek. Mer' van nektek annyi, édes fiam, biztos észre se veszitek, ha még egy ló eszik belőle. Hát ne legyél már ilyen garasoskodó. Én itt a szívemet lelkemet kiteszem érted, azt ezt is sajnálod tőlem? Na ugye, hogy nem. * Kezd bele, és ha eljut a konyhába, akkor ott ledobja magát, bakancsos lábát pedig az asztalra teszi, és kényelmesen kezdi töltögetni a pipáját. *
- Na, a heti bért is előre fizeted, ugye?
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 20:25:00
Üzenet elküldve: 2019-05-06 20:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Csak egy zavart mosollyal válaszol Tizio megjegyzésére, hiszen hiába a kedves szavak, továbbra is az az érzése, hogy zavar kissé és talán jobb lenne, ha máshol keresne elfoglaltságot, mégsem akaródzik mennie*
- Épp elég, hogy téged ismerlek! *suttogja elpirulva kissé, miközben közelebb simul a férfihoz* Tényleg nem untatsz. *ismétli meg a lényeget még egyszer, miközben beleegyezően bólint, ha bizalmas, akkor nem fog kérdezősködni. Kellemetlennek találja azonban kissé, mikor a saját könyvelés kerül szóba, hiszen ettől úgy érzi magát, mintha Tizio zsebében akarna vájkálni, pedig mi sem áll távolabb tőle, ugyanis egyáltalán nem érdekli, mennyire gazdag vagy épp nem az a férfi és a családja. Sőt, sok szempontból úgy véli, egyszerűbb dolguk lenne egy kevésbé nagy házzal és birtokkal, hiszen akkor elkerülhetnék az olyan beszélgetéseket, mint ami most vár rájuk. Aggodalmasan szemléli az öregasszonyt, miközben kissé közelebb is lép hozzá, így minden adott ahhoz, hogy a néni megfogja a kezét, míg ő maga akaratlanul is lejjebb hajol kicsit, hogy még jobban szemügyre vehesse az idős asszonyságot. Bár ösztönös tartózkodása az idegenektől még nem múlt el teljesen, az öregasszony vidám, gondtalan természetében van valami, ami a nagymamájára emlékezteti, még ha külsőleg nem is hasonlít rá, ez a gondolat pedig halvány mosolyt csal arcára, mely még zavart pirulásán át is látható, amit a néni korábbi szavai idéztek elő. A leégett ház említése miatt azonban szomorúság is csillan a szemében, hiszen sajnálja az asszonyt, amiért ilyen tragédiát kellett átélnie. Szavakkal azonban már nincs ideje kifejeznie együttérzését, hiszen az öregasszony távolabb lép tőle, ezzel egy időben pedig egy újabb alak is csatlakozik a beszélgetéshez, akit eddig a ház belsejéből kikémlelve nem vett észre. Amit lát és hall azonban csak még inkább arra készteti, hogy háttérbe húzódjon, és csak az tartja vissza ettől, hogy úgy véli, ez nem lenne igazán illendő cselekedet. Emellett pedig Tiziot se hagyná szívesen magára ebben a pillanatban, még ha ittléte nem is jelent sok segítséget, hiszen úgy tűnik, a férfi egyedül is tökéletesen képes kezelni a helyzetet, míg neki fogalma sincs, mit is tegyen vagy mondjon. Akkor érzi magát a leginkább zavarban, mikor Tizio a ház asszonyának nevezi, hiszen egyáltalán nem tudja, hogy is kéne akképp viselkednie. Az sem segít rajta, mikor a fizetségre terelődik a szó, szomorúan konstatálva magában, hogy az anyja Artheniorban ritkán kapott ennyit, ettől pedig még kevésbé érzi idevalónak magát. Hiába áll közvetlen a férfi mellett, egy pillanatra mégis úgy érzi, hatalmas szakadék választja el őket egymástól, ez pedig csak még inkább megnehezíti számára, hogy betöltse azt a pozíciót, amit Tizio szán neki. Bár nem akar udvariatlannak tűnni, miközben gondolataival viaskodik, a beszélgetésből kimarad, és csak akkor figyel fel újra a társalgásra, mikor az öregasszony közelebb hajol hozzájuk. Hamar megbánja azonban ezen döntését, ahogy érzi, hogy kezd még a korábbinál is jobban elvörösödni. ~Arra semmi szükség!~ tiltakozik magában hevesen a tökmagos pogácsa említésére, azonban úgy dönt, jobb, ha inkább nem mond semmit. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor mozgolódás támad és Tizio ujjait érzi a sajátjai körül. Nem kerüli el a figyelmét a kérdő pillantás sem, válaszként pedig megpróbálkozik egy megnyugtató mosollyal. Na persze nem azért, mert ő maga olyan nyugodt lenne, de szeretné, ha kettejük közül legalább az egyikük képes lenne tiszta fejjel gondolkodni, hiszen ő jelenleg csak abban biztos, hogy nem ő lesz az, aki viszi a szót. Bár beszéd terén továbbra is vannak hiányosságai, a konyhába érve azért térül-fordul párat, mielőtt leülne, ennek eredményeként pedig hamarosan az almás pite maradéka, valamint egy kancsó víz és poharak kerülnek az asztalra, melyekbe tölt is, ha valaki esetleg éhes vagy szomjas lenne. Ezt követően azonban a tennivalóból is kifogy, így csak leül a Tizio melletti székre, és miközben a férfi a munka részleteit sorolja, ő az öregembert veszi közelebbről szemügyre, hiszen a távolság miatt erre korábban nem sok lehetősége volt. Van benne valami furcsán nyugtalanító, bár nem tudná megmondani, mi is az pontosan. A nénivel kapcsolatban már most az az érzése, jószívű asszony, bár megvannak a maga rigolyái, a férfit azonban nehezére esik kiismernie, és nem is meri túl sokáig bámulni, nehogy esetleg megbántsa a túlzott nézelődéssel.*
*Csak egy zavart mosollyal válaszol Tizio megjegyzésére, hiszen hiába a kedves szavak, továbbra is az az érzése, hogy zavar kissé és talán jobb lenne, ha máshol keresne elfoglaltságot, mégsem akaródzik mennie*
- Épp elég, hogy téged ismerlek! *suttogja elpirulva kissé, miközben közelebb simul a férfihoz* Tényleg nem untatsz. *ismétli meg a lényeget még egyszer, miközben beleegyezően bólint, ha bizalmas, akkor nem fog kérdezősködni. Kellemetlennek találja azonban kissé, mikor a saját könyvelés kerül szóba, hiszen ettől úgy érzi magát, mintha Tizio zsebében akarna vájkálni, pedig mi sem áll távolabb tőle, ugyanis egyáltalán nem érdekli, mennyire gazdag vagy épp nem az a férfi és a családja. Sőt, sok szempontból úgy véli, egyszerűbb dolguk lenne egy kevésbé nagy házzal és birtokkal, hiszen akkor elkerülhetnék az olyan beszélgetéseket, mint ami most vár rájuk. Aggodalmasan szemléli az öregasszonyt, miközben kissé közelebb is lép hozzá, így minden adott ahhoz, hogy a néni megfogja a kezét, míg ő maga akaratlanul is lejjebb hajol kicsit, hogy még jobban szemügyre vehesse az idős asszonyságot. Bár ösztönös tartózkodása az idegenektől még nem múlt el teljesen, az öregasszony vidám, gondtalan természetében van valami, ami a nagymamájára emlékezteti, még ha külsőleg nem is hasonlít rá, ez a gondolat pedig halvány mosolyt csal arcára, mely még zavart pirulásán át is látható, amit a néni korábbi szavai idéztek elő. A leégett ház említése miatt azonban szomorúság is csillan a szemében, hiszen sajnálja az asszonyt, amiért ilyen tragédiát kellett átélnie. Szavakkal azonban már nincs ideje kifejeznie együttérzését, hiszen az öregasszony távolabb lép tőle, ezzel egy időben pedig egy újabb alak is csatlakozik a beszélgetéshez, akit eddig a ház belsejéből kikémlelve nem vett észre. Amit lát és hall azonban csak még inkább arra készteti, hogy háttérbe húzódjon, és csak az tartja vissza ettől, hogy úgy véli, ez nem lenne igazán illendő cselekedet. Emellett pedig Tiziot se hagyná szívesen magára ebben a pillanatban, még ha ittléte nem is jelent sok segítséget, hiszen úgy tűnik, a férfi egyedül is tökéletesen képes kezelni a helyzetet, míg neki fogalma sincs, mit is tegyen vagy mondjon. Akkor érzi magát a leginkább zavarban, mikor Tizio a ház asszonyának nevezi, hiszen egyáltalán nem tudja, hogy is kéne akképp viselkednie. Az sem segít rajta, mikor a fizetségre terelődik a szó, szomorúan konstatálva magában, hogy az anyja Artheniorban ritkán kapott ennyit, ettől pedig még kevésbé érzi idevalónak magát. Hiába áll közvetlen a férfi mellett, egy pillanatra mégis úgy érzi, hatalmas szakadék választja el őket egymástól, ez pedig csak még inkább megnehezíti számára, hogy betöltse azt a pozíciót, amit Tizio szán neki. Bár nem akar udvariatlannak tűnni, miközben gondolataival viaskodik, a beszélgetésből kimarad, és csak akkor figyel fel újra a társalgásra, mikor az öregasszony közelebb hajol hozzájuk. Hamar megbánja azonban ezen döntését, ahogy érzi, hogy kezd még a korábbinál is jobban elvörösödni. ~Arra semmi szükség!~ tiltakozik magában hevesen a tökmagos pogácsa említésére, azonban úgy dönt, jobb, ha inkább nem mond semmit. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor mozgolódás támad és Tizio ujjait érzi a sajátjai körül. Nem kerüli el a figyelmét a kérdő pillantás sem, válaszként pedig megpróbálkozik egy megnyugtató mosollyal. Na persze nem azért, mert ő maga olyan nyugodt lenne, de szeretné, ha kettejük közül legalább az egyikük képes lenne tiszta fejjel gondolkodni, hiszen ő jelenleg csak abban biztos, hogy nem ő lesz az, aki viszi a szót. Bár beszéd terén továbbra is vannak hiányosságai, a konyhába érve azért térül-fordul párat, mielőtt leülne, ennek eredményeként pedig hamarosan az almás pite maradéka, valamint egy kancsó víz és poharak kerülnek az asztalra, melyekbe tölt is, ha valaki esetleg éhes vagy szomjas lenne. Ezt követően azonban a tennivalóból is kifogy, így csak leül a Tizio melletti székre, és miközben a férfi a munka részleteit sorolja, ő az öregembert veszi közelebbről szemügyre, hiszen a távolság miatt erre korábban nem sok lehetősége volt. Van benne valami furcsán nyugtalanító, bár nem tudná megmondani, mi is az pontosan. A nénivel kapcsolatban már most az az érzése, jószívű asszony, bár megvannak a maga rigolyái, a férfit azonban nehezére esik kiismernie, és nem is meri túl sokáig bámulni, nehogy esetleg megbántsa a túlzott nézelődéssel.*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 18:24:59
Üzenet elküldve: 2019-05-06 18:24:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Derin-birtok//
*Khul nem szokott a hasonló udvariassághoz, azonban apjától megtanulta, hogy a tisztelet kölcsönös és viszonoznia kell. Visszavesz hát az arcából is kellően, s szolidan mosolyogva figyeli a házigazda rendezkedését, miközben alaposan kényelembe helyezi magát, s bólint Learon szavaira.*
- Bizony, ha jönnek az jó. Persze elvagyunk mi néhány vendéggel is, szerencsére, akik ott dolgoznak többnyire szeretik is, amit csinálnak, így jó kis csapat vagyunk. *Vonja meg vállát, s szemeivel a mögöttük terülő házat is felméri. Takaros, annyi bizonyos.*
- A jókívánságokat viszont tolmácsolom a vezetésnek, hátha egyszer arra jársz és meghívunk egy igazi különleges vacsorára. *Nevet fel, majd poharába kortyol, feltéve, ha akad még benne, a mozdulata főként ösztönös.*
- Akkor bizony másokat nem túrok ki. *Emeli meg a poharat.* Annyire gazdag és szép ez a vidék, nem csodálom, hogy sokan letelepednének, bár van egy olyan érzésem, hogy te bizony már kezdetek óta itt élhetsz. *Pillant a férfira. Tapasztalt birtokosnak tűnik, pont olyannak, aki pontosan tudja, hogy mikor mit kell elvetni, mikor mire van szüksége az állatoknak. Khul soha nem akart gazda lenni, de a birtokosok életét valahogy mindig is tisztelte.*
- Bizony üzleti. Sokan tévedésbe esnek a Sellő kapcsán ám. *Mondja, de korántsem kioktató hangnemben, csak magyarázatképpen.* Rendezvényeket is vállalunk, akár neked és munkásaidnak igény szerinti ünnepség, mulatság megszervezését. Ami csak tetszik. Emellett lányaink is vannak, a hagyományos szolgáltatások kedvelőinek. Akad leány bőséggel a világban, mégis van, aki szereti, ha mindenben a kedvére tesznek. Magam nem élek vele. *Vonja meg a vállát. Esze ágában nincs üzérkedni főnöke üzletével, azonban, ha már megkérdezték válaszol. Neki aztán mindegy hányan mennek a Sellőbe, ha kevesen, annál kevesebb a dolga. Érdeklődve tekint a mutatott házakra, s csak buzgón bólogat. A jó gazda gondoskodik a munkásairól is és bizony, a gondoskodásban itt nincs hiány.*
- Ez becsületreméltó! *Ismeri el, majd szinte Learonnal egy időben koccintásra is emeli poharát.*
- Arra azért még várni kell. *Nevet fel a puja gondolatára, s ha akoccintást követő iszogatás is megtörténik rákérdez.*
- Mennyi idős a fiad, ha meg szabad kérdeznem? Dolgos, jóravaló? Sokan panaszkodak a fiatalok kalandor életére. *Sóhajt fel, aztán felkuncog.* Megvallom nálunk szinte családi elvárás volt, hogy zsoldosnak álljak, nem tehettem mást, jóllehet tetszett is a dolog. *Vigyorodik el.*
//Derin-birtok//
*Khul nem szokott a hasonló udvariassághoz, azonban apjától megtanulta, hogy a tisztelet kölcsönös és viszonoznia kell. Visszavesz hát az arcából is kellően, s szolidan mosolyogva figyeli a házigazda rendezkedését, miközben alaposan kényelembe helyezi magát, s bólint Learon szavaira.*
- Bizony, ha jönnek az jó. Persze elvagyunk mi néhány vendéggel is, szerencsére, akik ott dolgoznak többnyire szeretik is, amit csinálnak, így jó kis csapat vagyunk. *Vonja meg vállát, s szemeivel a mögöttük terülő házat is felméri. Takaros, annyi bizonyos.*
- A jókívánságokat viszont tolmácsolom a vezetésnek, hátha egyszer arra jársz és meghívunk egy igazi különleges vacsorára. *Nevet fel, majd poharába kortyol, feltéve, ha akad még benne, a mozdulata főként ösztönös.*
- Akkor bizony másokat nem túrok ki. *Emeli meg a poharat.* Annyire gazdag és szép ez a vidék, nem csodálom, hogy sokan letelepednének, bár van egy olyan érzésem, hogy te bizony már kezdetek óta itt élhetsz. *Pillant a férfira. Tapasztalt birtokosnak tűnik, pont olyannak, aki pontosan tudja, hogy mikor mit kell elvetni, mikor mire van szüksége az állatoknak. Khul soha nem akart gazda lenni, de a birtokosok életét valahogy mindig is tisztelte.*
- Bizony üzleti. Sokan tévedésbe esnek a Sellő kapcsán ám. *Mondja, de korántsem kioktató hangnemben, csak magyarázatképpen.* Rendezvényeket is vállalunk, akár neked és munkásaidnak igény szerinti ünnepség, mulatság megszervezését. Ami csak tetszik. Emellett lányaink is vannak, a hagyományos szolgáltatások kedvelőinek. Akad leány bőséggel a világban, mégis van, aki szereti, ha mindenben a kedvére tesznek. Magam nem élek vele. *Vonja meg a vállát. Esze ágában nincs üzérkedni főnöke üzletével, azonban, ha már megkérdezték válaszol. Neki aztán mindegy hányan mennek a Sellőbe, ha kevesen, annál kevesebb a dolga. Érdeklődve tekint a mutatott házakra, s csak buzgón bólogat. A jó gazda gondoskodik a munkásairól is és bizony, a gondoskodásban itt nincs hiány.*
- Ez becsületreméltó! *Ismeri el, majd szinte Learonnal egy időben koccintásra is emeli poharát.*
- Arra azért még várni kell. *Nevet fel a puja gondolatára, s ha akoccintást követő iszogatás is megtörténik rákérdez.*
- Mennyi idős a fiad, ha meg szabad kérdeznem? Dolgos, jóravaló? Sokan panaszkodak a fiatalok kalandor életére. *Sóhajt fel, aztán felkuncog.* Megvallom nálunk szinte családi elvárás volt, hogy zsoldosnak álljak, nem tehettem mást, jóllehet tetszett is a dolog. *Vigyorodik el.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 11:04:22
Üzenet elküldve: 2019-05-06 11:04:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Mágustorony felé//
*Mivel a lány úgy tűnik minden figyelmeztetés ellenére nem tart vele, egyedül halad végig a tharg vidéken az egymást követő kisebb nagyobb birtokok mellett. A vidék néhol nádasokkal zsombékossal tarkított, de az út ligetes erdőségeken és szőlővel beültetett domboldalakon is keresztül megy, ahogy halad rendületlenül előre.
Épp meglátja messziről a Taverna épületét, amikor egy kisebb lovascsapat kanyarodik ki az egyik földútról, és vág elébe. Emberek. Nők, férfiak. ~Egy sötételf is van velük.~ konstatálja, és még mielőtt mindannyian elhaladnának mellette, megszólítja őket. Hátha megtud valamit.*
- Üdvözlet thargföldön! Mi hír járja a vidéken? Kell-e tartani ragálytól és járványtól? *hangzik bátran és hangosan a kérdés, válaszra várva. S ha a csapat megállítja a lovakat, és szóba elegyednek vele, még megkérdezi:*
- Tudok-e valahol lovat venni errefelé?
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 11:05:26
//Mágustorony felé//
*Mivel a lány úgy tűnik minden figyelmeztetés ellenére nem tart vele, egyedül halad végig a tharg vidéken az egymást követő kisebb nagyobb birtokok mellett. A vidék néhol nádasokkal zsombékossal tarkított, de az út ligetes erdőségeken és szőlővel beültetett domboldalakon is keresztül megy, ahogy halad rendületlenül előre.
Épp meglátja messziről a Taverna épületét, amikor egy kisebb lovascsapat kanyarodik ki az egyik földútról, és vág elébe. Emberek. Nők, férfiak. ~Egy sötételf is van velük.~ konstatálja, és még mielőtt mindannyian elhaladnának mellette, megszólítja őket. Hátha megtud valamit.*
- Üdvözlet thargföldön! Mi hír járja a vidéken? Kell-e tartani ragálytól és járványtól? *hangzik bátran és hangosan a kérdés, válaszra várva. S ha a csapat megállítja a lovakat, és szóba elegyednek vele, még megkérdezi:*
- Tudok-e valahol lovat venni errefelé?
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.06 11:05:26
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 10:04:54
Üzenet elküldve: 2019-05-06 10:04:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sosem zavarsz, cicám. *Tünékeny mosoly jelenik meg az ábrázatán. ~Vagy ha igen, akkor is én osztom be az időm, szóval tulajdonképpen nem zavarsz.~* - Mert ismersz másikat? *A lány válla mögé söpri annak haját, hogy kicsit megcirógassa.* - Hidd el, ez általában untat mindenkit. Az öcséim mindig horkolást mímeltek, ha szóba került, szóval tényleg nem akarlak vele untatni. *Egy pillantást vet az asztal felé.* - Amellett ez bizalmas is. De ha érdekel, akkor a mienken megmutatom.
*De nem ma, mert most vendégük van, illetve vendégeik az öregasszony, majd az öregember személyében. ~Óhogyakurvaéletbemár~ Tizio nem szereti igazán az embereket, nehezen talál velük közös hangot, de ez a kettő olyan harsány, hogy Tizio fontolgatja, hogy rájuk csapja az ajtót, de szerencsére az évek és a rutin győznek, így aztán nem tesz semmi ilyesmit, csak Navát tartaná ösztönösen maga mögött. ~Miapicsamár?~ Navára néz, aztán az öregasszonyra és ha a lánynak látszólag semmi kifogása az ellen, hogy a nyanya tapogassa, akkor Tizio sem igyekszik megakadályozni ezt. ~Hetyke legényke, az apád faszát.~*
- Őőőő igen. Munkásokat keresünk. Tizio d'Aquista vagyok, a hölgy a ház asszonya, Navarentine Solichastra. *A férfi mondandójának nagy részét meg sem hallja, de azért megbeszéli majd Briwallal, hogy nézzenek utána a dolognak, mert bár ő nem vette észre az omladozás jeleit, de végül is nem is ért az ilyesmihez, Briwal szeme többet látott.* - Ezer aranyat fizetnék egy évre, a kosztra és a kvártélyra sem lesz gond. ~Tesó, hol a picsában vagy?~ Viszont az első haton csak amolyan próba lenne, de adok az első hatért ötvenet. ~Kurva bőkezű vagy ma, Tizio.~ El bírjuk-e viselni egymást. De talán ezt beszéljük meg odabent. *Félreáll az ajtóból, hogy beljebb kerülhessen a másik kettő. ~Jót tesz a pöcörőnek, anyád picsája, az.~ Nem kommentálja a tökmag áldásos hatásait, el sem vörösödik a témától, viszont úgy gondolja, hogy Nava meg igen, de ő könnyen jön zavarba, így nem néz rá, nehogy fokozza a zavarát, csak a kezét fogja meg, ujjait az ujjai közé kulcsolja.* - Egyenesen, aztán tovább, aztán ott lesz a konyha. *Igazítja el az öregeket a konyha irányába, ahol le tudnak ülni és úgy meg tudják beszélni a megbeszélnivalót, ekkor már Navára pillant. ~Szerinted? Megölnek és kirabolnak? Vagy a nyanyát elviszi mosás közben a szívszélhűdés? Vagy a tata nem kap szélütést?~ A kimondatlan kérdésekre persze nem vár választ, majd megbeszélik később, ha kettesben lesznek, a papát meg a mamát előre engedi, mert nem akarja egyelőre, hogy a háta mögött legyenek, de hát bizalmatlan fajta, a konyhába érve, ha már mindenki leült, akkor belekezd.* - Szükségünk van valakire aki idebent mos, főz és takarít. ~Tökmag a pöcörőre, anyád.~ Odakinn az állatokra kell gondot viseli, illetve van egy gyümölcsös is, az istálló teteje meg javításra szorul. *A kinti munkákban szívesen részt vesz, eddig is csinálta, amit az állatokkal csinálni kellett, a legjobb tudása szerint, de mostantól újra vannak egyéb kötelezettségei, és főleg azokból fizeti az alkalmazottakat, nem az eladott gyümölcsből vagy gyapjúból. ~Csak Briwal bólintson rátok és akkor nem kell tovább keresgéljünk, csak ha elvisz az öregség.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sosem zavarsz, cicám. *Tünékeny mosoly jelenik meg az ábrázatán. ~Vagy ha igen, akkor is én osztom be az időm, szóval tulajdonképpen nem zavarsz.~* - Mert ismersz másikat? *A lány válla mögé söpri annak haját, hogy kicsit megcirógassa.* - Hidd el, ez általában untat mindenkit. Az öcséim mindig horkolást mímeltek, ha szóba került, szóval tényleg nem akarlak vele untatni. *Egy pillantást vet az asztal felé.* - Amellett ez bizalmas is. De ha érdekel, akkor a mienken megmutatom.
*De nem ma, mert most vendégük van, illetve vendégeik az öregasszony, majd az öregember személyében. ~Óhogyakurvaéletbemár~ Tizio nem szereti igazán az embereket, nehezen talál velük közös hangot, de ez a kettő olyan harsány, hogy Tizio fontolgatja, hogy rájuk csapja az ajtót, de szerencsére az évek és a rutin győznek, így aztán nem tesz semmi ilyesmit, csak Navát tartaná ösztönösen maga mögött. ~Miapicsamár?~ Navára néz, aztán az öregasszonyra és ha a lánynak látszólag semmi kifogása az ellen, hogy a nyanya tapogassa, akkor Tizio sem igyekszik megakadályozni ezt. ~Hetyke legényke, az apád faszát.~*
- Őőőő igen. Munkásokat keresünk. Tizio d'Aquista vagyok, a hölgy a ház asszonya, Navarentine Solichastra. *A férfi mondandójának nagy részét meg sem hallja, de azért megbeszéli majd Briwallal, hogy nézzenek utána a dolognak, mert bár ő nem vette észre az omladozás jeleit, de végül is nem is ért az ilyesmihez, Briwal szeme többet látott.* - Ezer aranyat fizetnék egy évre, a kosztra és a kvártélyra sem lesz gond. ~Tesó, hol a picsában vagy?~ Viszont az első haton csak amolyan próba lenne, de adok az első hatért ötvenet. ~Kurva bőkezű vagy ma, Tizio.~ El bírjuk-e viselni egymást. De talán ezt beszéljük meg odabent. *Félreáll az ajtóból, hogy beljebb kerülhessen a másik kettő. ~Jót tesz a pöcörőnek, anyád picsája, az.~ Nem kommentálja a tökmag áldásos hatásait, el sem vörösödik a témától, viszont úgy gondolja, hogy Nava meg igen, de ő könnyen jön zavarba, így nem néz rá, nehogy fokozza a zavarát, csak a kezét fogja meg, ujjait az ujjai közé kulcsolja.* - Egyenesen, aztán tovább, aztán ott lesz a konyha. *Igazítja el az öregeket a konyha irányába, ahol le tudnak ülni és úgy meg tudják beszélni a megbeszélnivalót, ekkor már Navára pillant. ~Szerinted? Megölnek és kirabolnak? Vagy a nyanyát elviszi mosás közben a szívszélhűdés? Vagy a tata nem kap szélütést?~ A kimondatlan kérdésekre persze nem vár választ, majd megbeszélik később, ha kettesben lesznek, a papát meg a mamát előre engedi, mert nem akarja egyelőre, hogy a háta mögött legyenek, de hát bizalmatlan fajta, a konyhába érve, ha már mindenki leült, akkor belekezd.* - Szükségünk van valakire aki idebent mos, főz és takarít. ~Tökmag a pöcörőre, anyád.~ Odakinn az állatokra kell gondot viseli, illetve van egy gyümölcsös is, az istálló teteje meg javításra szorul. *A kinti munkákban szívesen részt vesz, eddig is csinálta, amit az állatokkal csinálni kellett, a legjobb tudása szerint, de mostantól újra vannak egyéb kötelezettségei, és főleg azokból fizeti az alkalmazottakat, nem az eladott gyümölcsből vagy gyapjúból. ~Csak Briwal bólintson rátok és akkor nem kell tovább keresgéljünk, csak ha elvisz az öregség.~*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 09:45:29
Üzenet elküldve: 2019-05-06 09:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony felé//
//Egy kis kerülő//
*Úgy tűnik a részben felvilágosító, részben a rájuk váró nehézségeket árnyaló monológja azon kívül, hogy a legtöbben majdnem elaludtak rajta nem hagyott különösebb nyomot a társaságon. Így csak bólint. Mert harc közben majd ő mindig elrikkantja magát, hogyha ismerős ellenséget lát annak képességeiről és erejéről. Működőképesnek hangzik a terv. Arra is bólint, hogy lemásolja majd a könyvet. A kapott leírást pedig a helyzetről érdeklődve hallgatja Krestvir magisztertől. Ezek után a thargok úgy vélik ők már indulnának is puszta kézzel démont ölni. Mivel a leadott fegyvereket utánuk viszik majd így Quantall is indulna. Naty szavaira odahajol, hogy meghallgassa.*
-Én nem éreztem így, de rendben.
*Szívesen felajánlaná, hogy kisegíti a lányt, de úgy érzi nem fogadná el. Bólint az ötletre, hogy forduljanak a piac felé. Nem nagy kerülő valószínűleg be is érnék a többieket.*
-Persze.
*Majd felszáll a lovára és felsegíti a lányt is és elindulnak. Ha mások nem szólítják meg ő is csendben marad. Csak mikor a tharg területekhez ér akkor szólal meg. Valószínűleg amúgy is páran unták már a hangját.*
-Mi még kerülnénk egyet a piac felé, de szerintem beérjük a csapatot a mágustoronyig. Van szüksége valakinek valamire onnan?
*Ha van akkor, azt megjegyzi és fordul is a megfelelő irányba a lovával. Járt már erre kétszer is. Annyira nem változhatott meg a környék, hogy eltévedjen.*
~Vajon Naty ért a lovakhoz? És tud lovagolni? Remélem nem rám bízta magát mert kellemetlen lenne kiábrándítani, hogy a démonhátasokról többet tudok mint az igaziakról.~
//Egy kis kerülő//
*Úgy tűnik a részben felvilágosító, részben a rájuk váró nehézségeket árnyaló monológja azon kívül, hogy a legtöbben majdnem elaludtak rajta nem hagyott különösebb nyomot a társaságon. Így csak bólint. Mert harc közben majd ő mindig elrikkantja magát, hogyha ismerős ellenséget lát annak képességeiről és erejéről. Működőképesnek hangzik a terv. Arra is bólint, hogy lemásolja majd a könyvet. A kapott leírást pedig a helyzetről érdeklődve hallgatja Krestvir magisztertől. Ezek után a thargok úgy vélik ők már indulnának is puszta kézzel démont ölni. Mivel a leadott fegyvereket utánuk viszik majd így Quantall is indulna. Naty szavaira odahajol, hogy meghallgassa.*
-Én nem éreztem így, de rendben.
*Szívesen felajánlaná, hogy kisegíti a lányt, de úgy érzi nem fogadná el. Bólint az ötletre, hogy forduljanak a piac felé. Nem nagy kerülő valószínűleg be is érnék a többieket.*
-Persze.
*Majd felszáll a lovára és felsegíti a lányt is és elindulnak. Ha mások nem szólítják meg ő is csendben marad. Csak mikor a tharg területekhez ér akkor szólal meg. Valószínűleg amúgy is páran unták már a hangját.*
-Mi még kerülnénk egyet a piac felé, de szerintem beérjük a csapatot a mágustoronyig. Van szüksége valakinek valamire onnan?
*Ha van akkor, azt megjegyzi és fordul is a megfelelő irányba a lovával. Járt már erre kétszer is. Annyira nem változhatott meg a környék, hogy eltévedjen.*
~Vajon Naty ért a lovakhoz? És tud lovagolni? Remélem nem rám bízta magát mert kellemetlen lenne kiábrándítani, hogy a démonhátasokról többet tudok mint az igaziakról.~
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-06 03:42:12
Üzenet elküldve: 2019-05-06 03:42:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fréridha néni arca felvirul abban a pillanatban, amint meglátja az ajtóban a két szemrevaló és fiatal teremtést. Egy rövidke pillanatig sem marad csendben, szinte azonnal felcsattan, karjait lelkesen feje fölé emeli széttárva őket. Éppen csak nem kezd el lábujjhegyen állva Navarentine arca felé nyúlva pipiskedni, hogy jól meggyömöszölje picit.*
- Ejj, hát milyen hetyke legényke és kedves leányka!
*Megállapítja meg lelkesen, örömtelien, úgy mintha bárkit is érdekelne.*
- Fréridha néni vagyok, még új itten a környéken. A házam leégett azt nem volt maradásom. Jó emberek itten aztat mondták a nekem, hogy munkást keresnek, ezért jöttem dolgozni.
*Elégedetten emeli tekintetét hol Tiziora, hol a félvér leánykára. Hirtelen közelebb furakodik és sokatmondó pillantását Naváéba fúrja, miközben kezéért nyúlt. Ha sikerült megfognia, akkor kissé érdes tenyerei közé simítja, és ott tartja addig, amíg elmélyülten tanulmányozza a leány arcát.*
- Be szépek vagytok! Főleg a kékjeitek! Majdnem mint a drága onokáimnak!
*Ha a lány engedte megfogni a kezét, akkor ezúttal elengedi, ha nem, akkor csak tesz egy lépést hátra. Közben valaki szintén nagy hanggal megérkezik. Természetesen Fréridha néni nem ijed meg, mert rátermett asszony ő, meg egyébként sem rémítik meg hirtelen megjelenő kiabáló emberek.*
- Némá, hát ez is itten mindent tud.
*Vág közbe, és a megjegyzés mellé még csípőjére is teszi két kezét. Nem tetszik neki a vénember, de csak azért nem, mert nem olyan szép és üde, na meg fiatal, mint az előtte álló Tizio úrfi.*
- No, tudok ám főzni is, takarítani is. Igazából mindenhez IS értek, de kapálni mán öreg vagyok, szal ha lehet akkor inkább csinálnék tökmagvas pogácsákat.
*Mosolya kiszélesedik, egy hatásos hosszú szünetet tart, majd kicsit bizalmasan közelebb hajol.*
- A tökmag jót tesz a pöcörőnek. Annak IS! Az egészség fontos ám, beza!
*Bólogat hevesen, majd újra Navára vándorol tekintete, és újra elmosolyodik.*
- Ejj, be szép vagy kisasszonyka!
*Állapítja meg ismételten.*
- Majdnem, mint én fiatalon.
*Jóízűen felkacag. Szavai talán sértőek, de Idha néni egyértelműen nem annak szánja őket. A továbbiakban kivételesen figyel is, nem csupán beszél. A vénember valami fizetséget is emlegetett, ami csak azért érdekes neki, mert Idha néni nem vágyik másra, mint egy helyre ahol aludhat és némi ételre. Aki ránéz az láthatja is, hogy igényei ezt valóban nem haladják meg, illetve azt is, hogy az időseknek megfelelően kissé bogaras is. Meglehet talán az átlagnál jobban.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fréridha néni arca felvirul abban a pillanatban, amint meglátja az ajtóban a két szemrevaló és fiatal teremtést. Egy rövidke pillanatig sem marad csendben, szinte azonnal felcsattan, karjait lelkesen feje fölé emeli széttárva őket. Éppen csak nem kezd el lábujjhegyen állva Navarentine arca felé nyúlva pipiskedni, hogy jól meggyömöszölje picit.*
- Ejj, hát milyen hetyke legényke és kedves leányka!
*Megállapítja meg lelkesen, örömtelien, úgy mintha bárkit is érdekelne.*
- Fréridha néni vagyok, még új itten a környéken. A házam leégett azt nem volt maradásom. Jó emberek itten aztat mondták a nekem, hogy munkást keresnek, ezért jöttem dolgozni.
*Elégedetten emeli tekintetét hol Tiziora, hol a félvér leánykára. Hirtelen közelebb furakodik és sokatmondó pillantását Naváéba fúrja, miközben kezéért nyúlt. Ha sikerült megfognia, akkor kissé érdes tenyerei közé simítja, és ott tartja addig, amíg elmélyülten tanulmányozza a leány arcát.*
- Be szépek vagytok! Főleg a kékjeitek! Majdnem mint a drága onokáimnak!
*Ha a lány engedte megfogni a kezét, akkor ezúttal elengedi, ha nem, akkor csak tesz egy lépést hátra. Közben valaki szintén nagy hanggal megérkezik. Természetesen Fréridha néni nem ijed meg, mert rátermett asszony ő, meg egyébként sem rémítik meg hirtelen megjelenő kiabáló emberek.*
- Némá, hát ez is itten mindent tud.
*Vág közbe, és a megjegyzés mellé még csípőjére is teszi két kezét. Nem tetszik neki a vénember, de csak azért nem, mert nem olyan szép és üde, na meg fiatal, mint az előtte álló Tizio úrfi.*
- No, tudok ám főzni is, takarítani is. Igazából mindenhez IS értek, de kapálni mán öreg vagyok, szal ha lehet akkor inkább csinálnék tökmagvas pogácsákat.
*Mosolya kiszélesedik, egy hatásos hosszú szünetet tart, majd kicsit bizalmasan közelebb hajol.*
- A tökmag jót tesz a pöcörőnek. Annak IS! Az egészség fontos ám, beza!
*Bólogat hevesen, majd újra Navára vándorol tekintete, és újra elmosolyodik.*
- Ejj, be szép vagy kisasszonyka!
*Állapítja meg ismételten.*
- Majdnem, mint én fiatalon.
*Jóízűen felkacag. Szavai talán sértőek, de Idha néni egyértelműen nem annak szánja őket. A továbbiakban kivételesen figyel is, nem csupán beszél. A vénember valami fizetséget is emlegetett, ami csak azért érdekes neki, mert Idha néni nem vágyik másra, mint egy helyre ahol aludhat és némi ételre. Aki ránéz az láthatja is, hogy igényei ezt valóban nem haladják meg, illetve azt is, hogy az időseknek megfelelően kissé bogaras is. Meglehet talán az átlagnál jobban.*
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:29:44
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:29:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Frandr örül annak, hogy valószínűleg akkor sem lesz katasztrófa, ha nem csak mágikus fegyvere lesz kéznél. És, bár fogalma sincs, hogy mi az a teleportálás, vagy mifene, le tudja vonni a következtetést, hogy nem baj, ha nem várnak a mágusokra.
Vár egy darabig, míg mindenki elkészül és indulásra kész lesz, majd ő is felül a kordéra. Nem tudja, mi az a mágustorony, vagy hol is van, de szerencsére nem is kell tudnia, épp elég, ha a többieknek megvan az információ.
Az utat a táj figyelésével tölti. Egész életét a pusztán töltötte, így még mindig eléggé új neki a hegyek, nagyobb erdők, nagy folyók látványa. Mikor errefelé jött, még tél volt, így a tavaszi környezet is eléggé érdekes számára.
Hajszíne világosbarna, és hangulata többnyire semleges.
Picit kezdi értelmetlennek találni, hogy ismételgesse, mennyire is nincs semmi fogalma arról, hogy mi hol van, ki kicsoda és mi hogy működik a nyugati vidékeken, így csöndben marad, mikor Laor valami Abogr mesterről kérdez.*
*Frandr örül annak, hogy valószínűleg akkor sem lesz katasztrófa, ha nem csak mágikus fegyvere lesz kéznél. És, bár fogalma sincs, hogy mi az a teleportálás, vagy mifene, le tudja vonni a következtetést, hogy nem baj, ha nem várnak a mágusokra.
Vár egy darabig, míg mindenki elkészül és indulásra kész lesz, majd ő is felül a kordéra. Nem tudja, mi az a mágustorony, vagy hol is van, de szerencsére nem is kell tudnia, épp elég, ha a többieknek megvan az információ.
Az utat a táj figyelésével tölti. Egész életét a pusztán töltötte, így még mindig eléggé új neki a hegyek, nagyobb erdők, nagy folyók látványa. Mikor errefelé jött, még tél volt, így a tavaszi környezet is eléggé érdekes számára.
Hajszíne világosbarna, és hangulata többnyire semleges.
Picit kezdi értelmetlennek találni, hogy ismételgesse, mennyire is nincs semmi fogalma arról, hogy mi hol van, ki kicsoda és mi hogy működik a nyugati vidékeken, így csöndben marad, mikor Laor valami Abogr mesterről kérdez.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-05 19:55:25
Üzenet elküldve: 2019-05-05 19:55:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Legalább azt jó hírként könyvelheti el, hogy Krestvir szerint a közönséges fegyverek sem csak ballasztnak lesznek jók. Azt is, hogy az egyelőre hátramaradó mágusokra sem kell majd várniuk, hiszen valami tisztátalan praktikával szempillantások alatt tehetnek meg járóföldnyi utakat. És bármennyire is idegenkedik a mágiáktól, ismételten el kell ismernie, hogy néhanapján hasznát is lehet venni.*
- Eltaláltad. Egész ízletes volt. *vigyorog Alyora a félvér kicsit szemtelen kérdése után, aztán még mindig mosolyogva figyeli, ahogy Riri is megsimogatja a nem éppen világszép igásló nyakát.*
- Indulunk a Mágustoronyhoz! *kapaszkodik fel a bakra, felsegítve a tündért is ha szükség van rá, és megvárja míg mindenki elhelyezkedik a kordén akik ezen utaznak.* A mágusok később jönnek utánunk. Pontosabban hamarabb is ott lehetnek valami teleporoltó... telepolár... valami hókuszpókusszal.
*A Tharg birtokokon pedig egyelőre eseménytelen az út. A földeken már dolgoznak, és a szorgos parasztokon kívül másokkal még nem találkoztak. A közbiztonság egyébként is jónak mondható a tharg földön, és ha vannak is vakmerő, hovatovább ostoba alakok akik errefelé próbálkoznak csínytevésekkel, jól teszik ha őket messze elkerülik. Vet egy pillantást a mellettük lovagló Alyora és úgy dönt, hogy egyelőre nem árulja el neki, hogy a synmiraiak szerint a démonok ellen nem sok hasznát veheti kedvelt fegyverének. Hátha tévednek, és Krestvir végül azt mondta, hogy nemcsak a mágikus fegyvereknek lehet szerepe. Meg aztán minek rontsa el a hangulatát?*
- Találkozott már valamelyikőtök azzal az Aborg mesterrel? *néz hátra a válla felett, de tulajdonképpen minden jelenlévőnek szól a kérdés* Tényleg olyan kiállhatatlan fráter, mint amilyennek mondják?
*Laor persze mit sem tud a mágiáról, és a mágusok sem érdeklik igazán, de a torony különös uráról szóló mendemondák közül ő is hallott már párat.*
*Legalább azt jó hírként könyvelheti el, hogy Krestvir szerint a közönséges fegyverek sem csak ballasztnak lesznek jók. Azt is, hogy az egyelőre hátramaradó mágusokra sem kell majd várniuk, hiszen valami tisztátalan praktikával szempillantások alatt tehetnek meg járóföldnyi utakat. És bármennyire is idegenkedik a mágiáktól, ismételten el kell ismernie, hogy néhanapján hasznát is lehet venni.*
- Eltaláltad. Egész ízletes volt. *vigyorog Alyora a félvér kicsit szemtelen kérdése után, aztán még mindig mosolyogva figyeli, ahogy Riri is megsimogatja a nem éppen világszép igásló nyakát.*
- Indulunk a Mágustoronyhoz! *kapaszkodik fel a bakra, felsegítve a tündért is ha szükség van rá, és megvárja míg mindenki elhelyezkedik a kordén akik ezen utaznak.* A mágusok később jönnek utánunk. Pontosabban hamarabb is ott lehetnek valami teleporoltó... telepolár... valami hókuszpókusszal.
*A Tharg birtokokon pedig egyelőre eseménytelen az út. A földeken már dolgoznak, és a szorgos parasztokon kívül másokkal még nem találkoztak. A közbiztonság egyébként is jónak mondható a tharg földön, és ha vannak is vakmerő, hovatovább ostoba alakok akik errefelé próbálkoznak csínytevésekkel, jól teszik ha őket messze elkerülik. Vet egy pillantást a mellettük lovagló Alyora és úgy dönt, hogy egyelőre nem árulja el neki, hogy a synmiraiak szerint a démonok ellen nem sok hasznát veheti kedvelt fegyverének. Hátha tévednek, és Krestvir végül azt mondta, hogy nemcsak a mágikus fegyvereknek lehet szerepe. Meg aztán minek rontsa el a hangulatát?*
- Találkozott már valamelyikőtök azzal az Aborg mesterrel? *néz hátra a válla felett, de tulajdonképpen minden jelenlévőnek szól a kérdés* Tényleg olyan kiállhatatlan fráter, mint amilyennek mondják?
*Laor persze mit sem tud a mágiáról, és a mágusok sem érdeklik igazán, de a torony különös uráról szóló mendemondák közül ő is hallott már párat.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:41:21
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:41:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
* Sok idő telt el, mire Ishala felépült a szerzett sebesüléseiből. Nem volt könnyű, és kétséges volt, hogy egyáltalán sikerül-e, de mostanra ismét önmaga, és bár a ronda hegek örökké jelezni fogják az egykori halál közeli élményt, ettől függetlenül a fiú már teljesen felépült. Bár többször is gondolt arra, hogy felkeresi Lyzendráékat, és a többieket, de mindig lebeszélte magát róla. Ott hagyta őket, amikor a legnagyobb szükség lett volna mindenkire, és most azt se tudja, hogy élnek-e még. Fél a választól, fél elindulni, hogy megkeresse őket. Sajnos életének ezt a részét le kellett zárnia. Rá kellett döbbennie, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, hogyha tovább lép. Most pedig magányosan járja a tharg birtokot, kerülve a feltűnést, és mások társaságát. Abból él, amit meglő magának, miközben minden nap sokat gyakorol az íjjal. Már nem érzi azt a görcsös kényszert, amit korábban, hogy tartozni akar valahová, hogy másokkal akar lenni. Tökéletesen boldogul egyedül, és de azért esténként érzi a fojtogató magányt. *
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:37:02
Üzenet elküldve: 2019-05-05 00:37:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derin-birtok//
* Prexi álmatagon kinyitja szemeit, sóhajt egyet, majd a takarót magára húzva visszapróbál aludni. Szőke hajára ráférne már egy alapos nyirbálás, mert hosszabb, mint azt még el tudja viselni, ráadásul állandóan félre kell söpörnie, hogy ne lógjon a szemébe. Mindegy, majd megoldja. A téli betegségének se híre, se hamva, bár elég hosszan betegeskedett, most már teljesen jól van, hála a gondoskodásnak, amit Learontól és a többi földművestől, na meg Sfetts bácsitól kapott. Amíg beteg volt nem igazán gondolt az öregre, később azonban megtudta, hogy eltűnt és sokan a legrosszabbra gondoltak. Prexi persze reménykedik. Nem volt a gnóm olyan öreg, hát... legalábbis biztos nem, hiszen fene tudja hány éves volt, de egyáltalán nem tűnt magatehetetlennek.
Baljóslatú gondolatait igyekszik elhessegetni, és visszazuhanni a békés álomba, elvégre még a nap felkelte is messze van, bár a földművesek már a sárga fényes korong előtt kelnek, a fiú úgy érzi, van még ideje. Fordul egyet az ágyában, aztán visszaalszik, majd nem sokkal később kipattannak a szemei. Ideje munkához látni! Ásítva nyújtózik egyet, kisöpri haját a képéből, aztán kitéblábol a házból, hogy elvégezze a folyó ügyeit. Hajnalodik, bár egyre melegebb lesz, ilyenkor még elég csípősek a reggelek, így nem időzik sokat, hamar visszasétál, hogy nekikezdjen a felöltözésnek, aztán a napi teendők ellátásának. *
* Prexi álmatagon kinyitja szemeit, sóhajt egyet, majd a takarót magára húzva visszapróbál aludni. Szőke hajára ráférne már egy alapos nyirbálás, mert hosszabb, mint azt még el tudja viselni, ráadásul állandóan félre kell söpörnie, hogy ne lógjon a szemébe. Mindegy, majd megoldja. A téli betegségének se híre, se hamva, bár elég hosszan betegeskedett, most már teljesen jól van, hála a gondoskodásnak, amit Learontól és a többi földművestől, na meg Sfetts bácsitól kapott. Amíg beteg volt nem igazán gondolt az öregre, később azonban megtudta, hogy eltűnt és sokan a legrosszabbra gondoltak. Prexi persze reménykedik. Nem volt a gnóm olyan öreg, hát... legalábbis biztos nem, hiszen fene tudja hány éves volt, de egyáltalán nem tűnt magatehetetlennek.
Baljóslatú gondolatait igyekszik elhessegetni, és visszazuhanni a békés álomba, elvégre még a nap felkelte is messze van, bár a földművesek már a sárga fényes korong előtt kelnek, a fiú úgy érzi, van még ideje. Fordul egyet az ágyában, aztán visszaalszik, majd nem sokkal később kipattannak a szemei. Ideje munkához látni! Ásítva nyújtózik egyet, kisöpri haját a képéből, aztán kitéblábol a házból, hogy elvégezze a folyó ügyeit. Hajnalodik, bár egyre melegebb lesz, ilyenkor még elég csípősek a reggelek, így nem időzik sokat, hamar visszasétál, hogy nekikezdjen a felöltözésnek, aztán a napi teendők ellátásának. *
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-04 20:29:38
Üzenet elküldve: 2019-05-04 20:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A birtokon belül, eddig tudomást se vettek róla, de egy idősebb férfi ül a hátát lova lábának támasztva, mozdulatlanul. A kiabálásra ad magáról először életjelet, szemébe húzott kalapján feltolja, és az alvásból frissen ébredőkre jellemző szűkre húzott szemmel néz a hirtelen fényességre, és a megjelenő alakokra. Oldalán lévő kulacsához nyúl, hogy kicsit benedvesítse a torkát, mielőtt elkezd felkelni a földről. *
- Adjis'! * Köszönti a többieket rekedtes, kemény hangon. * Asszondja, hogy... Itten keresik a napszámosokat, éh? * Teszi fel a kérdést, amikor már a ló mellett áll. Megpaskolja az állat nyakát, és a nyeregtáskából egy kis szalmát szed elő, amit a tenyeréből ad oda a paripának. * Hallottuk a döggel, hogy itten munka van, azé' gyüttün'. Remélem nem sületlen mendemonda vót, mer' akkó' dühbe gyüvünk. Tisztes ember vónék, tisztes munkát keresvén. A dög is tisztes állat, nem lesz vélünk gond, amíg mekkapjuk a fizeccségünk. Lachatoss Ka'roi vónék amúgy, de hívhattok Ká-nak. De mé csak én beszélek? Há mi a munka, mongyad mán fiam. Meg az árat, aztat is tegyed hozzá, mer kell a pénz, de azé ócsón nem adjuk ezeket a kezeket. Amúgy szép kis kúria ez, teccik nagyon. Hogyé vót az ára, eh? Csak azé, mer' feleannyié felhúzta vóna a haverom. És szebb is lenne. Elmondom neked, hogy ez nem fog sokáig így maradni. Szar az alapja, nézz oda, látszik is mán rajta, hogy be fog dőni az oldal. Azt akkó' baszhatod az egészet. Láttam mán ilyet, igen csúnya, ahogy a tető rája esik az alvó ember fejire. Csúnya dolog, főleg ha purdé is van odabönn. Na mondod mán az árat, vagy itt várod meg, hogy megöregeggyek? Me' akkó' ne várjunk tovább, mán az vagyok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A birtokon belül, eddig tudomást se vettek róla, de egy idősebb férfi ül a hátát lova lábának támasztva, mozdulatlanul. A kiabálásra ad magáról először életjelet, szemébe húzott kalapján feltolja, és az alvásból frissen ébredőkre jellemző szűkre húzott szemmel néz a hirtelen fényességre, és a megjelenő alakokra. Oldalán lévő kulacsához nyúl, hogy kicsit benedvesítse a torkát, mielőtt elkezd felkelni a földről. *
- Adjis'! * Köszönti a többieket rekedtes, kemény hangon. * Asszondja, hogy... Itten keresik a napszámosokat, éh? * Teszi fel a kérdést, amikor már a ló mellett áll. Megpaskolja az állat nyakát, és a nyeregtáskából egy kis szalmát szed elő, amit a tenyeréből ad oda a paripának. * Hallottuk a döggel, hogy itten munka van, azé' gyüttün'. Remélem nem sületlen mendemonda vót, mer' akkó' dühbe gyüvünk. Tisztes ember vónék, tisztes munkát keresvén. A dög is tisztes állat, nem lesz vélünk gond, amíg mekkapjuk a fizeccségünk. Lachatoss Ka'roi vónék amúgy, de hívhattok Ká-nak. De mé csak én beszélek? Há mi a munka, mongyad mán fiam. Meg az árat, aztat is tegyed hozzá, mer kell a pénz, de azé ócsón nem adjuk ezeket a kezeket. Amúgy szép kis kúria ez, teccik nagyon. Hogyé vót az ára, eh? Csak azé, mer' feleannyié felhúzta vóna a haverom. És szebb is lenne. Elmondom neked, hogy ez nem fog sokáig így maradni. Szar az alapja, nézz oda, látszik is mán rajta, hogy be fog dőni az oldal. Azt akkó' baszhatod az egészet. Láttam mán ilyet, igen csúnya, ahogy a tető rája esik az alvó ember fejire. Csúnya dolog, főleg ha purdé is van odabönn. Na mondod mán az árat, vagy itt várod meg, hogy megöregeggyek? Me' akkó' ne várjunk tovább, mán az vagyok.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344