Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-22 15:25:38
Üzenet elküldve: 2019-05-22 15:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
* Laor segítségével újra a bakon ül. Azon gondolkodik, hogy majd a mágustoronynál ha lehet, kellene adni a lónak valami kis apróságot, répát vagy almát, mert az biztos jól esne neki, nem csak az emberek szeretik a napközbeni nasikat, valahogy minden élőlény imádja a hasát.
A férfi kérdésére csak a fejét rázza, miközben szórakozottan babrálja ujjait. Út közben aztán egy idegen is megszólítja őket. Riri érdeklődve méri végig a másikat, és belül tiszteli is azért, mert meg mert szólítani egy ekkora nagy tömeget. Na jó, mondjuk annyira nem nagy, de a tündér ellenkező esetben így is csak mosolyogva intene, szólni még ha akarna se tudna, mert a nyelve biztos összecsomósodott volna izgatottságában. *
* Laor segítségével újra a bakon ül. Azon gondolkodik, hogy majd a mágustoronynál ha lehet, kellene adni a lónak valami kis apróságot, répát vagy almát, mert az biztos jól esne neki, nem csak az emberek szeretik a napközbeni nasikat, valahogy minden élőlény imádja a hasát.
A férfi kérdésére csak a fejét rázza, miközben szórakozottan babrálja ujjait. Út közben aztán egy idegen is megszólítja őket. Riri érdeklődve méri végig a másikat, és belül tiszteli is azért, mert meg mert szólítani egy ekkora nagy tömeget. Na jó, mondjuk annyira nem nagy, de a tündér ellenkező esetben így is csak mosolyogva intene, szólni még ha akarna se tudna, mert a nyelve biztos összecsomósodott volna izgatottságában. *
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-21 19:58:26
Üzenet elküldve: 2019-05-21 19:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
- Vagy talán a képzetlen munkások nem tudták, hol áll feljebb a talajvíz. *Emeli meg szemöldökét Dora lekezelően, már ami a varázsforrást jelenti. Nyilván a lánynak mindenre van valamilyen tudományos magyarázata, furcsa is lenne, ha ezúttal nem tudná valami materiális dologra fogni ezt a „csodát”. Ami Kagan kőszobrát illeti, na az már egészen más tészta, ezen a téren nem is mer vitába bonyolódni. Inkább csöndben baktat tovább, és titkon reménykedik benne, hogy Kagan varázsforrása azért csak javít valamit pocsék helyzetén, hogy a kancellárral közös kalandjuk ne nemesedjen egy borgőzös estévé, amit majd ugyanúgy elfelejthet évtizedekkel később, mint sok más borgőzös estéjét – már amelyiknél a bor volt a ludas, és nem a békanyalás negatív hatásairól kísérleteztek a kollégákkal.
Közben pedig eljön a verseny ideje, és Dora egy pillanatra lehunyt szemmel eltöpreng, hogy Esti hogy lehet ekkora lótúró. Morcosan fordítja felé a fejét, és fintorog a hülyékre tett megjegyzésére, de nem kezd bele a magyarázatba, hogy ha valaki, ő ugyan nem! A másik kérdéses, hogy Habrertus Átok férfiasságára, vagy a sajátjára céloz-e. Mert azért nem mindegy, kinek a becsülete sérül, amikor Dora egykettőre legyőzi. Nem egy lovas katona, meg kell hagyni, de bízik Bors gyorsaságában, mert a ló garantáltan egy hebrencs idióta.*
- Legyen hát! *A kalapigazgatás után elhelyezkedik, gyorsan emlékezteti magát rá, hogyan kell vágtatni, majd miután az elméleti síkkal elégedett, számolni kezd.*
- Egy! Két! *Ekkor, félúton a makacs öszvér és annak hátasa a szabályokkal ellentétben indulni készül. Dora izmai is megfeszülnek egy kissé, így ha Habrertus valóban elindult volna az imént, a lány már csak dacból pár pillanat múlva – még mindig a „rajt” előtt – kilőtt volna utána. Hogy ez mégse történik meg, az csak a helyzet komikusságából adódik. A maga bájos gúnyával felnevet.*
- Az ilyesmiért egy tisztességes versenyben már tiltás járna, kancellárom. *Mosolyog, és az öszvérre néz, mintha csak hozzá beszélne.* De elnézzük Átoknak, olyan kis jótét lélek.
*Nagy levegőt vesz, és ezúttal felkészülve az esetleges veszélyre a számolás közben is számít a csalókra, ha valaki indul, bizony nem sokkal rá ő is nekivág.*
- Egy! Két! Há! RAJT! *Kiáltja, és Bors oldalába vágja a sarkát, közben pedig reménykedik, hogy a ló virgonc természete, mely miatt már annyiszor végezte a földön a feneke, most kivételesen még a hasznára is válik.*
- Vagy talán a képzetlen munkások nem tudták, hol áll feljebb a talajvíz. *Emeli meg szemöldökét Dora lekezelően, már ami a varázsforrást jelenti. Nyilván a lánynak mindenre van valamilyen tudományos magyarázata, furcsa is lenne, ha ezúttal nem tudná valami materiális dologra fogni ezt a „csodát”. Ami Kagan kőszobrát illeti, na az már egészen más tészta, ezen a téren nem is mer vitába bonyolódni. Inkább csöndben baktat tovább, és titkon reménykedik benne, hogy Kagan varázsforrása azért csak javít valamit pocsék helyzetén, hogy a kancellárral közös kalandjuk ne nemesedjen egy borgőzös estévé, amit majd ugyanúgy elfelejthet évtizedekkel később, mint sok más borgőzös estéjét – már amelyiknél a bor volt a ludas, és nem a békanyalás negatív hatásairól kísérleteztek a kollégákkal.
Közben pedig eljön a verseny ideje, és Dora egy pillanatra lehunyt szemmel eltöpreng, hogy Esti hogy lehet ekkora lótúró. Morcosan fordítja felé a fejét, és fintorog a hülyékre tett megjegyzésére, de nem kezd bele a magyarázatba, hogy ha valaki, ő ugyan nem! A másik kérdéses, hogy Habrertus Átok férfiasságára, vagy a sajátjára céloz-e. Mert azért nem mindegy, kinek a becsülete sérül, amikor Dora egykettőre legyőzi. Nem egy lovas katona, meg kell hagyni, de bízik Bors gyorsaságában, mert a ló garantáltan egy hebrencs idióta.*
- Legyen hát! *A kalapigazgatás után elhelyezkedik, gyorsan emlékezteti magát rá, hogyan kell vágtatni, majd miután az elméleti síkkal elégedett, számolni kezd.*
- Egy! Két! *Ekkor, félúton a makacs öszvér és annak hátasa a szabályokkal ellentétben indulni készül. Dora izmai is megfeszülnek egy kissé, így ha Habrertus valóban elindult volna az imént, a lány már csak dacból pár pillanat múlva – még mindig a „rajt” előtt – kilőtt volna utána. Hogy ez mégse történik meg, az csak a helyzet komikusságából adódik. A maga bájos gúnyával felnevet.*
- Az ilyesmiért egy tisztességes versenyben már tiltás járna, kancellárom. *Mosolyog, és az öszvérre néz, mintha csak hozzá beszélne.* De elnézzük Átoknak, olyan kis jótét lélek.
*Nagy levegőt vesz, és ezúttal felkészülve az esetleges veszélyre a számolás közben is számít a csalókra, ha valaki indul, bizony nem sokkal rá ő is nekivág.*
- Egy! Két! Há! RAJT! *Kiáltja, és Bors oldalába vágja a sarkát, közben pedig reménykedik, hogy a ló virgonc természete, mely miatt már annyiszor végezte a földön a feneke, most kivételesen még a hasznára is válik.*
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-19 22:33:03
Üzenet elküldve: 2019-05-19 22:33:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
- Ó, akkor bizonyára ezért nem leltem még egyetlen kincsre sem! *jegyzi meg nevetve Dora megjegyzését hallva. Szívesen megkérdezné a lánytól, neki mennyit volt szerencséje találni, hiszen biztos benne, neki is sikerült már jó párszor beletrappolnia olyasmibe, amibe nem kellett volna. Habrertus kérésének megfelelően azonban ő is igyekszik visszafogni magát*
- Bizony, akár már azt is mondhatnánk, hogy ez a szeretet jele. *fűzi tovább a szót a piszkálódással kapcsolatban, egy enyhén felsőbbség teljes pillantást vetve a lány irányába. ~De nem mondjuk~ igyekszik üzenni neki, hiszen bár alapvetően nincs problémája az elfekkel, már azt leszámítva, hogy nem szeretik a hozzá hasonlókat, az elképzeléssel, hogy barátai legyenek, akiket talán kedvel is, annál inkább, lévén nem sok tapasztalata van e téren. ~De már az is valami, hogy nem utállak teljesen, nem?~ mereng magában. Ha őszinte akarna lenni magával, elismerné, hogy tulajdonképpen egészen kedvére van folyamatos csipkelődésük és a lány tudálékos modora, de kicsit se akar őszinte lenni, hisz sokkal egyszerűbb azzal áltatnia magát, hogy nem érdekli senki és semmi. Még az se, hogy Dora épp a kancellárral kavar, hisz pár piszkálódó megjegyzésen túl tulajdonképpen nem sokat tett eddig ez ellen, és jelen pillanatban nem is szándékozik többet tenni*
- Egyre jobban felcsigázza az érdeklődésem ez a szoborkert. Örülnék, ha megmutatnád! *biccenti meg fejét Dora felé, szokásos udvarias műmosolyával, bár tulajdonképpen tényleg hálás neki. A tovább szavait azonban nem bírja megjegyzés nélkül hagyni* Ó, szóval te is szép sötét színre vágytál? Sajnálom, drágám, az nem adatik meg mindenkinek! *szúr még oda egyet a lánynak, bár igaz, ami igaz, a város állapotával kapcsolatban osztozik a kíváncsiságában*
- Engem is érdekelne, mi a helyzet Artheniorban... talán egyszer, egy másik kirándulás alkalmával oda is ellátogathatnánk. Biztos a Vashegynek is hasznos lenne, ha a kancellár saját személyes tapasztalatait tudná megosztani az ott uralkodó állapotokat illetően a vezetőséggel. *teszi még hozzá, hogy Habrertus se érezze úgy, kihagynák a buliból, bár közel se biztos benne, a férfinak tényleg lenne-e kedve velük tartani. Ő maga viszont az igen közeli jövőben tényleg fontolgat egy ilyen utazást, akár egyedül, akár társaságban, hiszen az egykori családi Kúriát szeretné alaposabban is szemügyre venni, mekkora kár keletkezett benne, és átnézni az otthagyott holmikat, hátha akad köztük valami, aminek hasznát vehetik. Egyelőre azonban nem akar ezen aggódni, ezért is dobja be a verseny ötletét, ami sikeresen felkelti mindenkinek az érdeklődését*
- Akkor legyen becsületes küzdelem! *biccenti meg fejét a férfi irányába, tudomásul véve, hogy nem tart igényt semmiféle előnyre, bár magában azért számít valamiféle furfangra a részéről. Felvonja kissé a szemöldökét, mikor a kancellár a kedvesének nevezi Dorát, azon töprengve magában, vajon ez csak a szokásos frázis a férfi részéről, vagy ez alkalommal esetleg több is van a kifejezés mögött. Míg ezen gondolkodik, ő maga is felzárkózik a többiekhez, hogy egy vonalban lehessenek a verseny megkezdéséhez*
- Ejnye, kedvesem, nem szép dolog ilyet mondani magadra! *súgja Dorának, hogy tovább cukkolja, eljátszva, hogy úgy értette, a lány magáról beszélt az előbb. ~Ne hagyj cserben, te ló!~ paskolja meg azért ő is saját hátasa nyakát, kissé tartva a verseny kimenetelétől, hiszen az állatot a Kúriából menekítette ki, nem a sajátja, így ideje se volt meggyőződni a képességeit illetően. Abban azonban biztos, hogy jobb lovas Doránál, így talán van egy kis esélye. Habrertust és lassúcska öszvérét nem igazán tartja komoly ellenfélnek, ugyanakkor nyugtalanítja, hogy a férfi olyan könnyen lemondott a felkínált előnyről. ~Talán tud valamit, amit mi nem?~ töpreng magában, hiszen nem gondolt olyan alantas trükkre, amivel végül mégis megpróbálkozik a drága kancellár. ~Tényleg?~ próbálja a szokásos hűvös álarc mögé rejteni nevethetnékjét a még gazdájánál is makacsabb öszvért szemlélve*
- Akkor talán még egyszer! Rajtra? *húzza enyhe félmosolyra ajkait, hogy jelezze, észrevette, mi volt készülőben, de ennél többel nem kívánja kommentálni a történteket. Ha Dora tényleg újrakezdi a számolást, akkor a megfelelő vezényszót hallva sarkait a ló oldalába vágva igyekszik minél gyorsabb tempóra ösztökélni az állatot.*
- Ó, akkor bizonyára ezért nem leltem még egyetlen kincsre sem! *jegyzi meg nevetve Dora megjegyzését hallva. Szívesen megkérdezné a lánytól, neki mennyit volt szerencséje találni, hiszen biztos benne, neki is sikerült már jó párszor beletrappolnia olyasmibe, amibe nem kellett volna. Habrertus kérésének megfelelően azonban ő is igyekszik visszafogni magát*
- Bizony, akár már azt is mondhatnánk, hogy ez a szeretet jele. *fűzi tovább a szót a piszkálódással kapcsolatban, egy enyhén felsőbbség teljes pillantást vetve a lány irányába. ~De nem mondjuk~ igyekszik üzenni neki, hiszen bár alapvetően nincs problémája az elfekkel, már azt leszámítva, hogy nem szeretik a hozzá hasonlókat, az elképzeléssel, hogy barátai legyenek, akiket talán kedvel is, annál inkább, lévén nem sok tapasztalata van e téren. ~De már az is valami, hogy nem utállak teljesen, nem?~ mereng magában. Ha őszinte akarna lenni magával, elismerné, hogy tulajdonképpen egészen kedvére van folyamatos csipkelődésük és a lány tudálékos modora, de kicsit se akar őszinte lenni, hisz sokkal egyszerűbb azzal áltatnia magát, hogy nem érdekli senki és semmi. Még az se, hogy Dora épp a kancellárral kavar, hisz pár piszkálódó megjegyzésen túl tulajdonképpen nem sokat tett eddig ez ellen, és jelen pillanatban nem is szándékozik többet tenni*
- Egyre jobban felcsigázza az érdeklődésem ez a szoborkert. Örülnék, ha megmutatnád! *biccenti meg fejét Dora felé, szokásos udvarias műmosolyával, bár tulajdonképpen tényleg hálás neki. A tovább szavait azonban nem bírja megjegyzés nélkül hagyni* Ó, szóval te is szép sötét színre vágytál? Sajnálom, drágám, az nem adatik meg mindenkinek! *szúr még oda egyet a lánynak, bár igaz, ami igaz, a város állapotával kapcsolatban osztozik a kíváncsiságában*
- Engem is érdekelne, mi a helyzet Artheniorban... talán egyszer, egy másik kirándulás alkalmával oda is ellátogathatnánk. Biztos a Vashegynek is hasznos lenne, ha a kancellár saját személyes tapasztalatait tudná megosztani az ott uralkodó állapotokat illetően a vezetőséggel. *teszi még hozzá, hogy Habrertus se érezze úgy, kihagynák a buliból, bár közel se biztos benne, a férfinak tényleg lenne-e kedve velük tartani. Ő maga viszont az igen közeli jövőben tényleg fontolgat egy ilyen utazást, akár egyedül, akár társaságban, hiszen az egykori családi Kúriát szeretné alaposabban is szemügyre venni, mekkora kár keletkezett benne, és átnézni az otthagyott holmikat, hátha akad köztük valami, aminek hasznát vehetik. Egyelőre azonban nem akar ezen aggódni, ezért is dobja be a verseny ötletét, ami sikeresen felkelti mindenkinek az érdeklődését*
- Akkor legyen becsületes küzdelem! *biccenti meg fejét a férfi irányába, tudomásul véve, hogy nem tart igényt semmiféle előnyre, bár magában azért számít valamiféle furfangra a részéről. Felvonja kissé a szemöldökét, mikor a kancellár a kedvesének nevezi Dorát, azon töprengve magában, vajon ez csak a szokásos frázis a férfi részéről, vagy ez alkalommal esetleg több is van a kifejezés mögött. Míg ezen gondolkodik, ő maga is felzárkózik a többiekhez, hogy egy vonalban lehessenek a verseny megkezdéséhez*
- Ejnye, kedvesem, nem szép dolog ilyet mondani magadra! *súgja Dorának, hogy tovább cukkolja, eljátszva, hogy úgy értette, a lány magáról beszélt az előbb. ~Ne hagyj cserben, te ló!~ paskolja meg azért ő is saját hátasa nyakát, kissé tartva a verseny kimenetelétől, hiszen az állatot a Kúriából menekítette ki, nem a sajátja, így ideje se volt meggyőződni a képességeit illetően. Abban azonban biztos, hogy jobb lovas Doránál, így talán van egy kis esélye. Habrertust és lassúcska öszvérét nem igazán tartja komoly ellenfélnek, ugyanakkor nyugtalanítja, hogy a férfi olyan könnyen lemondott a felkínált előnyről. ~Talán tud valamit, amit mi nem?~ töpreng magában, hiszen nem gondolt olyan alantas trükkre, amivel végül mégis megpróbálkozik a drága kancellár. ~Tényleg?~ próbálja a szokásos hűvös álarc mögé rejteni nevethetnékjét a még gazdájánál is makacsabb öszvért szemlélve*
- Akkor talán még egyszer! Rajtra? *húzza enyhe félmosolyra ajkait, hogy jelezze, észrevette, mi volt készülőben, de ennél többel nem kívánja kommentálni a történteket. Ha Dora tényleg újrakezdi a számolást, akkor a megfelelő vezényszót hallva sarkait a ló oldalába vágva igyekszik minél gyorsabb tempóra ösztökélni az állatot.*
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-19 20:33:02
Üzenet elküldve: 2019-05-19 20:33:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
- Arra. *mutatja az irányt Esti kérdésére* Meg kell mondjam, nagyon helyre kis ligetet alakítottak ki a Hadúr számára.
*Kicsit maga is furcsának érzi, hogy Kaganról mint élő személyről beszél, és nem egy szoborról. Talán az lehet a dologban, hogy ilyesmi már előfordult egyszer a tharg vezérrel ami után mégis visszatért népe körébe. Csak az istenek lehetnének megmondói, hogy ez egyszeri alkalom volt-e, vagy számíthatnak ismét ilyen örömteli eseményre?*
- A jelekben hívő lelkek biztos nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szobortól nem messze egy kis forrás is fakadt a földmunkák során. Akárhogy is, nem lennék meglepve, ha hamarosan afféle közösségi térré nőné ki magát a Hadúr szobra és környéke.
*Mostanra sikerült úgy-ahogy megtisztítania a csizmáját, és könnyed mosollyal veszi tudomásul, hogy a hölgyek közötti ellentétet nem kell komolyan vennie. Ezt mindenképpen biztatónak érzi a jövőre és a terveire nézve. Még úgy is, hogy Dora feltűnő gyorsasággal vállalta el Esti elkalauzolását ama szoborhoz. De sebaj, biztos tudja majd úgy csavarni a dolgot, hogy ő is jelen legyen. És ha mégsem, az sem nagy baj. Elvégre nem a szabad ég alatt tervez.
A kapun természetesen mindenféle atrocitás vagy kellemetlenség nélkül túljutnak. Az lenne felháborító és elfogadhatatlan ha nem így lenne. Már az ösvényen léptetnek lefelé, amikor a sötételfnek érdekes ötlete támad. Már megjegyezné, hogy ez meglehetősen egyenlőtlen verseny lenne, hiszen az ő hátasa korántsem az a sebes járású fajta, de Dora hajlandó bizonyos engedményekre.*
- Nos, nincs ellenemre efféle versengés. *somolyog a bajsza alatt és szakálla fölött* Köszönöm, hogy ellensúlyoznátok hátrányom, de természetesen nem tartok rá igényt. Egy férfi küzdjön becsülettel. Még akkor is, ha az esélyek nem egyenlőek. Sőt, talán akkor igazán. Számolj, kedvesem!
*Int Dora felé, és amikor a lány valóban belekezd, talán mondani sem kell, hogy nem várja meg annak végét. Iménti okfejtését zárójelbe téve már a közepén Átok oldalába vágja sarkait, megengedi a szárat, és nyelvével csettintgetve készteti az öszvért, hogy szedjen szaporán a lábait. Illetve késztetné. Ugyanis mindezekre Átok prüszköl egyet, és füleivel csapkodva mintha még egy kicsit lassabban is lépdelne.*
- Khm... *jegyzi meg frappánsan egy hamis mosollyal* Talán kezdjük elölről a számolást!
- Arra. *mutatja az irányt Esti kérdésére* Meg kell mondjam, nagyon helyre kis ligetet alakítottak ki a Hadúr számára.
*Kicsit maga is furcsának érzi, hogy Kaganról mint élő személyről beszél, és nem egy szoborról. Talán az lehet a dologban, hogy ilyesmi már előfordult egyszer a tharg vezérrel ami után mégis visszatért népe körébe. Csak az istenek lehetnének megmondói, hogy ez egyszeri alkalom volt-e, vagy számíthatnak ismét ilyen örömteli eseményre?*
- A jelekben hívő lelkek biztos nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szobortól nem messze egy kis forrás is fakadt a földmunkák során. Akárhogy is, nem lennék meglepve, ha hamarosan afféle közösségi térré nőné ki magát a Hadúr szobra és környéke.
*Mostanra sikerült úgy-ahogy megtisztítania a csizmáját, és könnyed mosollyal veszi tudomásul, hogy a hölgyek közötti ellentétet nem kell komolyan vennie. Ezt mindenképpen biztatónak érzi a jövőre és a terveire nézve. Még úgy is, hogy Dora feltűnő gyorsasággal vállalta el Esti elkalauzolását ama szoborhoz. De sebaj, biztos tudja majd úgy csavarni a dolgot, hogy ő is jelen legyen. És ha mégsem, az sem nagy baj. Elvégre nem a szabad ég alatt tervez.
A kapun természetesen mindenféle atrocitás vagy kellemetlenség nélkül túljutnak. Az lenne felháborító és elfogadhatatlan ha nem így lenne. Már az ösvényen léptetnek lefelé, amikor a sötételfnek érdekes ötlete támad. Már megjegyezné, hogy ez meglehetősen egyenlőtlen verseny lenne, hiszen az ő hátasa korántsem az a sebes járású fajta, de Dora hajlandó bizonyos engedményekre.*
- Nos, nincs ellenemre efféle versengés. *somolyog a bajsza alatt és szakálla fölött* Köszönöm, hogy ellensúlyoznátok hátrányom, de természetesen nem tartok rá igényt. Egy férfi küzdjön becsülettel. Még akkor is, ha az esélyek nem egyenlőek. Sőt, talán akkor igazán. Számolj, kedvesem!
*Int Dora felé, és amikor a lány valóban belekezd, talán mondani sem kell, hogy nem várja meg annak végét. Iménti okfejtését zárójelbe téve már a közepén Átok oldalába vágja sarkait, megengedi a szárat, és nyelvével csettintgetve készteti az öszvért, hogy szedjen szaporán a lábait. Illetve késztetné. Ugyanis mindezekre Átok prüszköl egyet, és füleivel csapkodva mintha még egy kicsit lassabban is lépdelne.*
- Khm... *jegyzi meg frappánsan egy hamis mosollyal* Talán kezdjük elölről a számolást!
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-17 02:11:53
Üzenet elküldve: 2019-05-17 02:11:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Habrertus szavait hallgatja, s már-már szívesen visszavonná, amit az imént a nemes Hadúrról mondott, mikor nemes kancellárjának nemes lába beletoccsan a lószarba. Sajnos arra már nem jut ideje, hogy figyelmeztesse a bajra, mivel az arcát nézi, ezért csak azon igyekszik, hogy elnyomja a tökéletesen időzített fordulat miatti nevetését. Persze nem sikerül, és Esti megjegyzése rátesz egy lapáttal.*
- A falunkban úgy tartották, hogy aki a hátasához menet így jár, az az úton kincset talál. *Mondja Habrertusnak vidáman nosztalgiázva, s közben odabiccent az éppen aktuális őrnek. Nem feltételezi, hogy gondot jelentene a távozásuk, ha őt nem is ismerik meg annyian, a férfit biztosan épp eleget látták már, hogy kieresszék őket. Gond nélkül halad tovább, le a lejtőn. Az utóbbi időben kissé visszafogta magát, ezért minden erejével azon van, hogy kedves és kevésbé csipkelődő legyen Estivel. Hogy Habrertus mégis kedélyesen megszólja őket, az csak egy dologra utal: arra, hogy biztos benne, rajta vitatkoznak. Dora erről már egyáltalán nincsen meggyőződve, ez egy egyszerű rivalizálás a két szinte ugyanolyan, mégis teljesen különböző nép képviselője között. Úgy érzi, ha kelletlenül is, de magában be kell ismernie, hogy Esti legalább annyira – ha nem ugyanannyira – bosszantó, mint az elf lány maga.*
- Amúgy ez csak amolyan amolyan baráti piszkálódás, semmi gond. *Legyint a kancellár felé derűsen, és valahol mélyen ezt tényleg komolyan is gondolja. Hiszen a pestis jól megmutatta, hogy mire képesek ketten együtt. Kevés emberrel és elffel találkozott eddigi életében, akivel az ellentéteik ellenére olyan összhangban tudtak dolgozni, mint ő és Esti az ispotályban. De még mielőtt túlságosan kedves vagy elérzékenyült volna, Esti a Hadúrról kérdez, ő pedig elmutat a megfelelő irányba.*
- Arrafelé van, de majd egyszer megmutatom. Bevallom, annyira nem bánom a dolgot, régen rengeteg időt töltöttem nyáron az artheniori templomkertben, hogy egy kicsit napozzak is a munka közben. Egyszer kíváncsi lennék, megvan-e még, és mi történt a lázadás után. *Von vállat. Ez csak amolyan töprengés, hogy elüsse az időt, és komótosan lecammogjanak az ispotályig…*
- Verseny? *Bukik ki belőle az áldásos szó, amit jobban imád, mint a faluja összes lakója Eeyrt. Rögtön viszketni kezd a keze, és mintha Bors is megérezné alatta az izgalmat, fészkelődni kezd. Dora nem válaszol, csak megigazítja a kalapját, kívülről legalább is ezt láthatják társai, valójában egy elég hurkot fon a kalaptű köré, hogy a szeretett ruhadarabot véletlenül se tudja lekapni a fejéről a szél.* Én szívesen visszaszámolok. Persze csak ha csatlakozol te is, drága kancellárom. Átokra biztosan ráfér egy kis nyargalás, ahogy Bors is megőrül egy kis játékért. Sőt, talán úgy volna igazságos, ha az öszvér kapna pár méter előnyt.
- Gyerünk, te kis hülye, eljött a te időd. *Megsimogatja virgonc kis fekete utazó lova oldalát, s szemével közben szuggerálja is, hogy adjon Estinek, és győzzön a legjobb… elf.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Habrertus szavait hallgatja, s már-már szívesen visszavonná, amit az imént a nemes Hadúrról mondott, mikor nemes kancellárjának nemes lába beletoccsan a lószarba. Sajnos arra már nem jut ideje, hogy figyelmeztesse a bajra, mivel az arcát nézi, ezért csak azon igyekszik, hogy elnyomja a tökéletesen időzített fordulat miatti nevetését. Persze nem sikerül, és Esti megjegyzése rátesz egy lapáttal.*
- A falunkban úgy tartották, hogy aki a hátasához menet így jár, az az úton kincset talál. *Mondja Habrertusnak vidáman nosztalgiázva, s közben odabiccent az éppen aktuális őrnek. Nem feltételezi, hogy gondot jelentene a távozásuk, ha őt nem is ismerik meg annyian, a férfit biztosan épp eleget látták már, hogy kieresszék őket. Gond nélkül halad tovább, le a lejtőn. Az utóbbi időben kissé visszafogta magát, ezért minden erejével azon van, hogy kedves és kevésbé csipkelődő legyen Estivel. Hogy Habrertus mégis kedélyesen megszólja őket, az csak egy dologra utal: arra, hogy biztos benne, rajta vitatkoznak. Dora erről már egyáltalán nincsen meggyőződve, ez egy egyszerű rivalizálás a két szinte ugyanolyan, mégis teljesen különböző nép képviselője között. Úgy érzi, ha kelletlenül is, de magában be kell ismernie, hogy Esti legalább annyira – ha nem ugyanannyira – bosszantó, mint az elf lány maga.*
- Amúgy ez csak amolyan amolyan baráti piszkálódás, semmi gond. *Legyint a kancellár felé derűsen, és valahol mélyen ezt tényleg komolyan is gondolja. Hiszen a pestis jól megmutatta, hogy mire képesek ketten együtt. Kevés emberrel és elffel találkozott eddigi életében, akivel az ellentéteik ellenére olyan összhangban tudtak dolgozni, mint ő és Esti az ispotályban. De még mielőtt túlságosan kedves vagy elérzékenyült volna, Esti a Hadúrról kérdez, ő pedig elmutat a megfelelő irányba.*
- Arrafelé van, de majd egyszer megmutatom. Bevallom, annyira nem bánom a dolgot, régen rengeteg időt töltöttem nyáron az artheniori templomkertben, hogy egy kicsit napozzak is a munka közben. Egyszer kíváncsi lennék, megvan-e még, és mi történt a lázadás után. *Von vállat. Ez csak amolyan töprengés, hogy elüsse az időt, és komótosan lecammogjanak az ispotályig…*
- Verseny? *Bukik ki belőle az áldásos szó, amit jobban imád, mint a faluja összes lakója Eeyrt. Rögtön viszketni kezd a keze, és mintha Bors is megérezné alatta az izgalmat, fészkelődni kezd. Dora nem válaszol, csak megigazítja a kalapját, kívülről legalább is ezt láthatják társai, valójában egy elég hurkot fon a kalaptű köré, hogy a szeretett ruhadarabot véletlenül se tudja lekapni a fejéről a szél.* Én szívesen visszaszámolok. Persze csak ha csatlakozol te is, drága kancellárom. Átokra biztosan ráfér egy kis nyargalás, ahogy Bors is megőrül egy kis játékért. Sőt, talán úgy volna igazságos, ha az öszvér kapna pár méter előnyt.
- Gyerünk, te kis hülye, eljött a te időd. *Megsimogatja virgonc kis fekete utazó lova oldalát, s szemével közben szuggerálja is, hogy adjon Estinek, és győzzön a legjobb… elf.*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-17 00:20:53
Üzenet elküldve: 2019-05-17 00:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony felé//
//Egy kis kerülő//
*Quantall elmondta, hogy ők akkor lefordulnának és feltette a kérdést, hogy kell-e valami, de nem kapott választ. Az érkezőt ő is alaposan megnézi magának. Mondjuk múltkor mikor látta nem így nézett ki. Kicsit sápadtabb volt és épp egy elffel meg egy kislánnyal igyekeztek veszélyes terepen áthaladni. Mindenesetre a mágus is megunja a beszélgetést. Biccent az idegennek.*
-Mi a piac felé tartunk. Ha gondolja tartson velünk. Akkor a toronynál.
*Fordul még a többiekhez és ha más nincs lovát elindítja a piac irányába.*
//Egy kis kerülő//
*Quantall elmondta, hogy ők akkor lefordulnának és feltette a kérdést, hogy kell-e valami, de nem kapott választ. Az érkezőt ő is alaposan megnézi magának. Mondjuk múltkor mikor látta nem így nézett ki. Kicsit sápadtabb volt és épp egy elffel meg egy kislánnyal igyekeztek veszélyes terepen áthaladni. Mindenesetre a mágus is megunja a beszélgetést. Biccent az idegennek.*
-Mi a piac felé tartunk. Ha gondolja tartson velünk. Akkor a toronynál.
*Fordul még a többiekhez és ha más nincs lovát elindítja a piac irányába.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-16 19:58:30
Üzenet elküldve: 2019-05-16 19:58:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Már jó ideje a környéken vesztegette idejét és tehetségét, hogy végre úgy döntsön tovább kell állnia. Összeszedi felszerelését és amikor minden apróságot elrakott, akkor még utoljára körbe tekint a helyen és lassú léptekkel elindul. Nem igazan gondol bele, hogy merre is kéne menjen és nincs is nagyon hová menni. Pusztán csak egy hely az a hely amelyet egykori cimborái talán még bitorolnak. Az a csodálatos bánya, ahol a látomásában felállította a fekete obeliszket. Csak az a hely amely megfelelő lehet számára. Arra gondol, hogy ha kell akkor erővel veszi vissza a tulajdonát. A két egykori társ talán már ki is építette a tárnákat, így neki nem is lesz majd annyi dolga.
Ahogyan halad előre az úton úgy kezd egyre mélyebben és mélyebben a gondolatai rabságába merülni. A mindig mogorva Zhaggur még saját magát sem kíméli a természetétől, amely jelen esetben épp erőt ad a számára. A kohók tüze és a gyűlölet lángja ég a szívében amikor egyre közeledik a tharg föld határaihoz. Csak a bánya és a saját tulajdona jár az eszében az a tulajdon ami az ő jussa. A tulajdona. Mohóság és kapzsiság a gyűlölet csak erősíti ezeket. Tömzsi lábaival egyre szaporábban lépdel és tudja nincs már messze az erdő amely a hegyek lábánál fekszik.*
Ahogyan halad előre az úton úgy kezd egyre mélyebben és mélyebben a gondolatai rabságába merülni. A mindig mogorva Zhaggur még saját magát sem kíméli a természetétől, amely jelen esetben épp erőt ad a számára. A kohók tüze és a gyűlölet lángja ég a szívében amikor egyre közeledik a tharg föld határaihoz. Csak a bánya és a saját tulajdona jár az eszében az a tulajdon ami az ő jussa. A tulajdona. Mohóság és kapzsiság a gyűlölet csak erősíti ezeket. Tömzsi lábaival egyre szaporábban lépdel és tudja nincs már messze az erdő amely a hegyek lábánál fekszik.*
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:05:04
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Tessék, mondtam én! "Adok én neked olyan démont" aszongya, há' emmég idézni is tud itten. Legyint kettőt, meg suhogtatja a hájt a karján, oszt ha nem jön egy nagyobb szél amin elröpű, akkú démont húz ki a földbű! * Kiabálja Ka'roi, aki nagyon büszke arra, hogy igaza lett, de úgy tűnik, hogy az uraságot ez már nem érdekli. Itt maradnak ketten az öreggel, mire egyből legyinti a fokost, persze nem támadóan, csak figyelmeztető módra. *
- Ne gyere közel, nyanya, me' nem állok jót magamé! Oszt ha még ecce' megfenyegetsz a devla átkaidda', há' jó figyeljé, mer' nem szeretem ismételgetni magamat. Kivágom a szívedet, oszt a kutyák elé vetem, koloncnak. Értem én a tréfát, szeretem is, de az átkozódás nem ilyen dolog. Nagybátyám töke leszáradt egy ilyen átoktú' eccer, valami mammer vót az is, aki pénzt akart tőle. Nem adott, oszt akkor rája mondta a bibolduátkut, két lépés után a nadrágja száránál érezte, hogy valami nem oké. Lenézett, oszt' ott gurultak a golyói, de még a makkja is leesett a helyirű. Ha ilyesmive' próbá'kozó, tuggyad, hogy a fokos a fejedbe áll akkó' is, ha töketlen kéz lendíti! * Szeretné az öreg előre leszögezni, hogy hányadán is állnak, mert nem mutatja ugyan, de azért fél az öregasszonytól. Hiába öli meg, az az átkot nem csinálja vissza. *
- Szóva' jobb lesz, ha az ilyen okkultizékke' nem próbá'kozó. Akkó én is tartom a tisztes távot. Mit szó'sz, nyanya, állaz alku? * Kérdezi az öreg, és hogy igazán mutassa, mindezt tényleg jó szándékból javasolja, még a tenyerébe is köp, aztán kinyújtja az asszony felé, hogy rázzanak rá kezet. Ez olyan dolog, amit valamiért az urasággal elfelejtett, de nem is bánja már, mert így legalább alkudhat újra az árra, ha lejárt a próbaidő. *
- Oszt azt tuggyad még, hogy az ágyam esténként elég meleg, nem kő' nekem az, hogy belemásszá' még te is. Ha nem bírsz a véreddel, menj ki a lovakhoz, de ne hozzám gyere.
- Tessék, mondtam én! "Adok én neked olyan démont" aszongya, há' emmég idézni is tud itten. Legyint kettőt, meg suhogtatja a hájt a karján, oszt ha nem jön egy nagyobb szél amin elröpű, akkú démont húz ki a földbű! * Kiabálja Ka'roi, aki nagyon büszke arra, hogy igaza lett, de úgy tűnik, hogy az uraságot ez már nem érdekli. Itt maradnak ketten az öreggel, mire egyből legyinti a fokost, persze nem támadóan, csak figyelmeztető módra. *
- Ne gyere közel, nyanya, me' nem állok jót magamé! Oszt ha még ecce' megfenyegetsz a devla átkaidda', há' jó figyeljé, mer' nem szeretem ismételgetni magamat. Kivágom a szívedet, oszt a kutyák elé vetem, koloncnak. Értem én a tréfát, szeretem is, de az átkozódás nem ilyen dolog. Nagybátyám töke leszáradt egy ilyen átoktú' eccer, valami mammer vót az is, aki pénzt akart tőle. Nem adott, oszt akkor rája mondta a bibolduátkut, két lépés után a nadrágja száránál érezte, hogy valami nem oké. Lenézett, oszt' ott gurultak a golyói, de még a makkja is leesett a helyirű. Ha ilyesmive' próbá'kozó, tuggyad, hogy a fokos a fejedbe áll akkó' is, ha töketlen kéz lendíti! * Szeretné az öreg előre leszögezni, hogy hányadán is állnak, mert nem mutatja ugyan, de azért fél az öregasszonytól. Hiába öli meg, az az átkot nem csinálja vissza. *
- Szóva' jobb lesz, ha az ilyen okkultizékke' nem próbá'kozó. Akkó én is tartom a tisztes távot. Mit szó'sz, nyanya, állaz alku? * Kérdezi az öreg, és hogy igazán mutassa, mindezt tényleg jó szándékból javasolja, még a tenyerébe is köp, aztán kinyújtja az asszony felé, hogy rázzanak rá kezet. Ez olyan dolog, amit valamiért az urasággal elfelejtett, de nem is bánja már, mert így legalább alkudhat újra az árra, ha lejárt a próbaidő. *
- Oszt azt tuggyad még, hogy az ágyam esténként elég meleg, nem kő' nekem az, hogy belemásszá' még te is. Ha nem bírsz a véreddel, menj ki a lovakhoz, de ne hozzám gyere.
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-14 19:31:42
Üzenet elküldve: 2019-05-14 19:31:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Bár nem szólal fel ellene, ő maga se örül az iránynak, amit a beszélgetés vesz. Nem a démonok ijesztik meg, hiszen nem fél tőle, hogy egy is megjelenik, csak azért, mert emlegetik, az viszont kicsit sincs ínyére, mennyire egymásnak esik hirtelen a két öreg. ~Remélem, idővel megbékélnek egymással!~ sóhajt fel magában, bízva benne, hogy Tizio figyelmeztetése elég lesz arra, legalább ideiglenesen elássák a csatabárdot. Mikor a kis társaság elhagyja a konyhát, egy pillanatig őszintén fontolgatja, hogy velük tartson csak a biztonság kedvéért, ám végül mégis úgy dönt, marad. Aggodalom járja át azonban, míg a konyhát takarítja és csak akkor nyugszik meg kissé, mikor Tizio karjait érzi maga körül*
- Köszönöm! *mosolyodik el, a férfi vállába rejtve arcát, miközben ujjai Tizio hátát cirógatják, bár maga se tudja, őt vagy önmagát akarja nyugtatni ezzel. Biztos benne, a két öreg érkezése mindkettejük megviselte, még ha más-más okokból is*
- Azért a gyűlölet erős szó... *jegyzi meg halkan. Tisztában van vele, hogy a férfi igencsak távolságtartó és bizalmatlan az idegenekkel szemben, de azt mégiscsak túlzásnak érzi, hogy így vélekedjen mindegyikükről. ~Biztos van, akiket szeretsz!~ gondolja magában, miközben szeretné hinni, hogy ő is ezek közé az illetők közé tartozik*
- Idővel jobb lesz, ha pedig mégsem, akkor Briwal még mindig beszélhet velük! *igyekszik meggyőzni Tiziot, hogy közel sem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek most tűnhet, bár egy rosszalló pillantással jelzi, hogy szerinte a gyilkosság, bármilyen formában van is róla szó, nem olyan téma, amivel viccelni illene. Az előbbiek után azonban ő is örül, hogy végre van alkalmuk kettesben lenni kicsit, így az öltözés kérdésére csak bólint, majd a csók után el is indul a hálószoba felé, hogy megfelelőbb ruhába bújjon. Szokatlan azonban számára az ing és nadrág, nem is tudja, mikor volt rajta utoljára ilyesmi. ~Talán soha~ jut magában konklúzióra, miközben igazít egyet ruházatán. Furcsán fedetlennek érzi magát az ingben, hiszen bár nem látszik át semmi, mégis az az érzése, mintha meztelen lenne a több réteg ruha nélkül, amit általában hordani szokott. A nadrág viselése is ismeretlen érzés a számára, és hiába van tisztában vele, hogy tökéletesen passzol rá a ruhadarab, mégis úgy érzi, túlzottan ráfeszül és korlátozza a mozgásban. A legjobban azonban a csizma zavarja, túlságosan díszesnek és drágának tartja ahhoz, hogy ilyesmit hordjon. Mivel azonban kénytelen beismerni, hogy szoknyában nem lovagolhat, igyekszik megszokni új viseletét. Mielőtt távozna a szobából, gondosan összehajtogatja levetett ruháját, haját pedig gyorsan kontyba csavarja, hogy minél kevésbé zavarjon majd az út során*
- Kész vagyok. *jelenti be, ahogy a házból kilépve Tizio közelébe ér, bár ennek némileg ellent mond, hogy most sem bírja megállni, hogy ne igazgassa az ingét vagy a nadrágját, annyira szokatlan számára mindkettő. Ahogy az is, hogy lóháton üljön, hamarosan azonban ezt is lesz lehetősége megtapasztalni. ~Ez magasabb, mint emlékeztem!~ kapaszkodik két kézzel a nyeregkapába, miközben a kelleténél talán kissé erősebben szorítja a lovat combjaival. Meglehet, hogy ő volt kisebb, vagy a ló, amin akkor ült, emlékeiben mégis teljesen másképp élt ez az élmény, így most szédítően hat rá, hogy hirtelen sokkal magasabbról szemléli a világot, mint korábban. Őszintén tart tőle, hogy egy rossz mozdulatot követően a földön köt ki és menten szörnyet hal, így alig várja, hogy a férfi is felszálljon mögé, és megmondja, mit csináljon és hol kapaszkodjon, hogy nyeregben maradjon. Tizio szavai azonban meglepik, ám egyúttal halvány mosolyt is csalnak arcára*
- Ugyan, semmi szükség rá! *jelenti ki határozottan, egyszerre értve szavait a felháborodásra és a tökmagos pogácsára. Bár nem nagyon mer megmozdulni, nehogy leessen, azért óvatosan mégiscsak megpróbál hátrafordulni kicsit, hogy egy csókkal adjon nyomatékot szavainak, egyik kezével továbbra is a nyeregbe kapaszkodva, miközben a másikkal a férfi combján keres támasztékot. ~Nem tudja Idha néni, miről beszél!~ gondolja csók közben.*
*Bár nem szólal fel ellene, ő maga se örül az iránynak, amit a beszélgetés vesz. Nem a démonok ijesztik meg, hiszen nem fél tőle, hogy egy is megjelenik, csak azért, mert emlegetik, az viszont kicsit sincs ínyére, mennyire egymásnak esik hirtelen a két öreg. ~Remélem, idővel megbékélnek egymással!~ sóhajt fel magában, bízva benne, hogy Tizio figyelmeztetése elég lesz arra, legalább ideiglenesen elássák a csatabárdot. Mikor a kis társaság elhagyja a konyhát, egy pillanatig őszintén fontolgatja, hogy velük tartson csak a biztonság kedvéért, ám végül mégis úgy dönt, marad. Aggodalom járja át azonban, míg a konyhát takarítja és csak akkor nyugszik meg kissé, mikor Tizio karjait érzi maga körül*
- Köszönöm! *mosolyodik el, a férfi vállába rejtve arcát, miközben ujjai Tizio hátát cirógatják, bár maga se tudja, őt vagy önmagát akarja nyugtatni ezzel. Biztos benne, a két öreg érkezése mindkettejük megviselte, még ha más-más okokból is*
- Azért a gyűlölet erős szó... *jegyzi meg halkan. Tisztában van vele, hogy a férfi igencsak távolságtartó és bizalmatlan az idegenekkel szemben, de azt mégiscsak túlzásnak érzi, hogy így vélekedjen mindegyikükről. ~Biztos van, akiket szeretsz!~ gondolja magában, miközben szeretné hinni, hogy ő is ezek közé az illetők közé tartozik*
- Idővel jobb lesz, ha pedig mégsem, akkor Briwal még mindig beszélhet velük! *igyekszik meggyőzni Tiziot, hogy közel sem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek most tűnhet, bár egy rosszalló pillantással jelzi, hogy szerinte a gyilkosság, bármilyen formában van is róla szó, nem olyan téma, amivel viccelni illene. Az előbbiek után azonban ő is örül, hogy végre van alkalmuk kettesben lenni kicsit, így az öltözés kérdésére csak bólint, majd a csók után el is indul a hálószoba felé, hogy megfelelőbb ruhába bújjon. Szokatlan azonban számára az ing és nadrág, nem is tudja, mikor volt rajta utoljára ilyesmi. ~Talán soha~ jut magában konklúzióra, miközben igazít egyet ruházatán. Furcsán fedetlennek érzi magát az ingben, hiszen bár nem látszik át semmi, mégis az az érzése, mintha meztelen lenne a több réteg ruha nélkül, amit általában hordani szokott. A nadrág viselése is ismeretlen érzés a számára, és hiába van tisztában vele, hogy tökéletesen passzol rá a ruhadarab, mégis úgy érzi, túlzottan ráfeszül és korlátozza a mozgásban. A legjobban azonban a csizma zavarja, túlságosan díszesnek és drágának tartja ahhoz, hogy ilyesmit hordjon. Mivel azonban kénytelen beismerni, hogy szoknyában nem lovagolhat, igyekszik megszokni új viseletét. Mielőtt távozna a szobából, gondosan összehajtogatja levetett ruháját, haját pedig gyorsan kontyba csavarja, hogy minél kevésbé zavarjon majd az út során*
- Kész vagyok. *jelenti be, ahogy a házból kilépve Tizio közelébe ér, bár ennek némileg ellent mond, hogy most sem bírja megállni, hogy ne igazgassa az ingét vagy a nadrágját, annyira szokatlan számára mindkettő. Ahogy az is, hogy lóháton üljön, hamarosan azonban ezt is lesz lehetősége megtapasztalni. ~Ez magasabb, mint emlékeztem!~ kapaszkodik két kézzel a nyeregkapába, miközben a kelleténél talán kissé erősebben szorítja a lovat combjaival. Meglehet, hogy ő volt kisebb, vagy a ló, amin akkor ült, emlékeiben mégis teljesen másképp élt ez az élmény, így most szédítően hat rá, hogy hirtelen sokkal magasabbról szemléli a világot, mint korábban. Őszintén tart tőle, hogy egy rossz mozdulatot követően a földön köt ki és menten szörnyet hal, így alig várja, hogy a férfi is felszálljon mögé, és megmondja, mit csináljon és hol kapaszkodjon, hogy nyeregben maradjon. Tizio szavai azonban meglepik, ám egyúttal halvány mosolyt is csalnak arcára*
- Ugyan, semmi szükség rá! *jelenti ki határozottan, egyszerre értve szavait a felháborodásra és a tökmagos pogácsára. Bár nem nagyon mer megmozdulni, nehogy leessen, azért óvatosan mégiscsak megpróbál hátrafordulni kicsit, hogy egy csókkal adjon nyomatékot szavainak, egyik kezével továbbra is a nyeregbe kapaszkodva, miközben a másikkal a férfi combján keres támasztékot. ~Nem tudja Idha néni, miről beszél!~ gondolja csók közben.*
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:28:43
Üzenet elküldve: 2019-05-14 17:28:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Tiziot nagyon fárasztja a hangos veszekedés, eddigi életének nagy részét veszekedéssel töltötte, öten voltak testvérek, így ez nem is meglepő, illetve mikor fivére előkerült, akkor megfogadta, hogy örökre leszámol a hangos veszekedéssel és nemcsak veszekedni nem akar, de hallgatni sem. ~Ez most komoly?~*
- Az én anyám meghalt, mikor gyermek voltam, úgyhogy mind tartózkodjunk attól, hogy egymás anyját a szájunkra vegyük. ~Amúgy meg mindenki azt gondol, amit akar.~ *Hangját nem emeli fel.* - Higgadj le, bácsi. Majd ha a tejelő állataink nem tejelnek jól. ~Nincs is tejelő állatunk.~ Vagy mi magunk érezzük magunkat gyengének, akkor vádolunk meg bárkit azzal, hogy démon lenne. Amúgy nem vagy helyi? ~Biztos nem.~ A környék lakói a szellemek kultuszát tisztelik. ~Vagy valami ilyesmi, a fene se figyel a barbárok fohászaira.~ *Tizio maga csak a számokban hisz, ezért aztán nem kap sokkot attól, hogy egyesek démonokat emlegetnek, meg amuletteket kapkodnak elő.* - Kérlek. Nagyon szépen kérlek. Ne öljétek meg egymást. Ha egyiktek meghal, akkor a másikat egyrészt azonnal elbocsátom, másrészt feljelentem a Vashegy uránál gyilkosságért. *Hangja most is színtelen, nem fenyegetésnek szánja, egyszerűen csak közli a tényeket, azt már nem is kommentálja, hogy a boszorkányok csecse milyen fegyver lehetne.* - Egy hat, próbából. Rendezkedjetek be. *Ezen a ponton ő menekülőre is fogja, vissza se néz, ha az öregeknek további kérdése lenne, akkor azt már meg sem hallja, viszont Navához visszatérve a lányt átöleli, pár pillanatig el sem engedi.*
- Arra van időm, amire időt szakítok. Rád mindig van időm. *Dünnyögi bele a lány hajába, mielőtt eleresztené, Nava szavaira félszeg mosollyal válaszol.* - Gyűlölöm az embereket. Ez nem pontos. Mindenféle fajba és nemzetségbe tartozó kétlábút gyűlölök. Briwal ért a nyelvükön, egykettőre rendet tett volna közöttük. Egy hatuk van megszokni az új körülményeket, ha nem megy, akkor könnyes búcsút veszünk egymástól, ők meg ott és úgy ölik meg egymást, ahol és ahogy akarják. Öltözz át, én előkészítem Vétkest. *A lány arcát tenyerei közé véve megcsókolja a száját, aztán ha elválnak egymástól, akkor a karám felé veszi az irányt, hogy felnyergelje a fekete csődört, eközben végig a házikón tartja a tekintetét, hogy a két öreg kidönti-e a ház oldalát, ha pedig Nava csatlakozik hozzá, akkor nyeregbe segíti a lányt, ő maga pedig mögé ül.* - A tökmagos pogácsán komolyan felháborodtam.
*Tiziot nagyon fárasztja a hangos veszekedés, eddigi életének nagy részét veszekedéssel töltötte, öten voltak testvérek, így ez nem is meglepő, illetve mikor fivére előkerült, akkor megfogadta, hogy örökre leszámol a hangos veszekedéssel és nemcsak veszekedni nem akar, de hallgatni sem. ~Ez most komoly?~*
- Az én anyám meghalt, mikor gyermek voltam, úgyhogy mind tartózkodjunk attól, hogy egymás anyját a szájunkra vegyük. ~Amúgy meg mindenki azt gondol, amit akar.~ *Hangját nem emeli fel.* - Higgadj le, bácsi. Majd ha a tejelő állataink nem tejelnek jól. ~Nincs is tejelő állatunk.~ Vagy mi magunk érezzük magunkat gyengének, akkor vádolunk meg bárkit azzal, hogy démon lenne. Amúgy nem vagy helyi? ~Biztos nem.~ A környék lakói a szellemek kultuszát tisztelik. ~Vagy valami ilyesmi, a fene se figyel a barbárok fohászaira.~ *Tizio maga csak a számokban hisz, ezért aztán nem kap sokkot attól, hogy egyesek démonokat emlegetnek, meg amuletteket kapkodnak elő.* - Kérlek. Nagyon szépen kérlek. Ne öljétek meg egymást. Ha egyiktek meghal, akkor a másikat egyrészt azonnal elbocsátom, másrészt feljelentem a Vashegy uránál gyilkosságért. *Hangja most is színtelen, nem fenyegetésnek szánja, egyszerűen csak közli a tényeket, azt már nem is kommentálja, hogy a boszorkányok csecse milyen fegyver lehetne.* - Egy hat, próbából. Rendezkedjetek be. *Ezen a ponton ő menekülőre is fogja, vissza se néz, ha az öregeknek további kérdése lenne, akkor azt már meg sem hallja, viszont Navához visszatérve a lányt átöleli, pár pillanatig el sem engedi.*
- Arra van időm, amire időt szakítok. Rád mindig van időm. *Dünnyögi bele a lány hajába, mielőtt eleresztené, Nava szavaira félszeg mosollyal válaszol.* - Gyűlölöm az embereket. Ez nem pontos. Mindenféle fajba és nemzetségbe tartozó kétlábút gyűlölök. Briwal ért a nyelvükön, egykettőre rendet tett volna közöttük. Egy hatuk van megszokni az új körülményeket, ha nem megy, akkor könnyes búcsút veszünk egymástól, ők meg ott és úgy ölik meg egymást, ahol és ahogy akarják. Öltözz át, én előkészítem Vétkest. *A lány arcát tenyerei közé véve megcsókolja a száját, aztán ha elválnak egymástól, akkor a karám felé veszi az irányt, hogy felnyergelje a fekete csődört, eközben végig a házikón tartja a tekintetét, hogy a két öreg kidönti-e a ház oldalát, ha pedig Nava csatlakozik hozzá, akkor nyeregbe segíti a lányt, ő maga pedig mögé ül.* - A tökmagos pogácsán komolyan felháborodtam.
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-14 15:36:11
Üzenet elküldve: 2019-05-14 15:36:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Hogy vinne el az orbánc!
*Sziszegi vissza a vénasszony megint csak az öklét rázva, csak akkor zökken ki, amikor Tizio úrficska rájuk szól. Természetesen ártatlan arca azt üzeni, hogy ő nem is csinált semmi rosszat, de ha igen, akkor sem volt szándékában. Mindenesetre az öreggel nem lesznek jóban, ez már biztos a számára.*
- Démon, he? Adok én neked olyan démont, hogy...
*De elharapja alpári mondandóját, mert tekintettel van a fiatalságra, helyette orra alatt morgolódik, talán pár szidalmazó kifejezés eljut a többiekhez, de összességében csak halkan és artikulálatlanul hőbörög.*
- Te fajzat, te, tisztelettel beszéljél a népem őseiről, mert ha nem, úgy megátkozlak, hogy a szíved is kirohad!
*Megint csak rázza az öklét, már fel is pattan és toporog. Nem képes ilyen arcátlanságot elviselni, de ami még jobban megdöbbenti, hogy azt várják el tőle, hogy egy ilyen mihasznát neki el kelljen viselnie. Ezen sajnos még a bájos Navácska szavai sem segítenek, láthatóan Fréridha néni kibékíthetetlenül megsértődött azért, amiért valaki ilyen tiszteletlenséggel beszél hitéről, főleg ha az a valaki egy szerinte senkiházi. Morcogva követi Tizio úrficskát az udvarra, ahol egy kisebb épületbe mennek. Ez valamelyest eltereli figyelmét, fejben már meg is kezdte a takarítás folyamatát. Még mielőtt szobát választana magának mutatóujját figyelmeztetően Ka'roi bácsinak szegezi.*
- Messze menjél tőlem, te! Közelemben ne lássalak, mert nem állok ám jót magamért!
*Megint toppant egyet mezítláb, mintha csak azt kívánná kifejezni, hogy „ez olyan biztos, mint az, hogy itt állok”.*
- Hogy vinne el az orbánc!
*Sziszegi vissza a vénasszony megint csak az öklét rázva, csak akkor zökken ki, amikor Tizio úrficska rájuk szól. Természetesen ártatlan arca azt üzeni, hogy ő nem is csinált semmi rosszat, de ha igen, akkor sem volt szándékában. Mindenesetre az öreggel nem lesznek jóban, ez már biztos a számára.*
- Démon, he? Adok én neked olyan démont, hogy...
*De elharapja alpári mondandóját, mert tekintettel van a fiatalságra, helyette orra alatt morgolódik, talán pár szidalmazó kifejezés eljut a többiekhez, de összességében csak halkan és artikulálatlanul hőbörög.*
- Te fajzat, te, tisztelettel beszéljél a népem őseiről, mert ha nem, úgy megátkozlak, hogy a szíved is kirohad!
*Megint csak rázza az öklét, már fel is pattan és toporog. Nem képes ilyen arcátlanságot elviselni, de ami még jobban megdöbbenti, hogy azt várják el tőle, hogy egy ilyen mihasznát neki el kelljen viselnie. Ezen sajnos még a bájos Navácska szavai sem segítenek, láthatóan Fréridha néni kibékíthetetlenül megsértődött azért, amiért valaki ilyen tiszteletlenséggel beszél hitéről, főleg ha az a valaki egy szerinte senkiházi. Morcogva követi Tizio úrficskát az udvarra, ahol egy kisebb épületbe mennek. Ez valamelyest eltereli figyelmét, fejben már meg is kezdte a takarítás folyamatát. Még mielőtt szobát választana magának mutatóujját figyelmeztetően Ka'roi bácsinak szegezi.*
- Messze menjél tőlem, te! Közelemben ne lássalak, mert nem állok ám jót magamért!
*Megint toppant egyet mezítláb, mintha csak azt kívánná kifejezni, hogy „ez olyan biztos, mint az, hogy itt állok”.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-14 10:31:00
Üzenet elküldve: 2019-05-14 10:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//Egy kis kerülő//
*Alyo csendesen lovagol a brancs mellett és ha nem szól hozzá valaki, akkor ő sem szól senkihez. Mélázik magában, főleg azon, hogy hova lett Syoud, no nem mintha túlzottan aggódna drágalátos apja miatt, de már túl sokáig elmarad. Lehet, hogy egy ezúttal egy olyan kormos pofájú szukába futott bele, amelyik képes volt megvédeni magát és ezúttal nem Syoud volt az, aki elkaparta a tetemet, hanem Syoud tetemét kaparták el? Ennek is meglenne a maga szépsége, noha nem kívánta soha Syoud halálát, helyesebben nem akarta, hogy más ölje meg, mint ő.
Merengésből a hozzájuk csatlakozó fickó egy időre kirángatja, pillantásuk valószínűleg találkozik, Alyo meg van olyan szégyentelen fajta, hogy egyből méregetni kezdje. Meg kell, hogy állapítsa magában, hogy nem szereti az elfeket, már Rel kivételével. Nem szereti az embereket sem, Waldran kivételével. Arckifejezése nagyjából azt tükrözi, hogy "Ne nézzél, vagy lefejellek!", az más kérdés, hogy ehhez létrára kellene állnia, hogy megtehesse, de Alyo már csak ilyen pokróc, különösen azután, hogy pocsékul induló napja pocsékul folytatódott. Különben Quantallt is megfejelné szívesen, őt a bőrszíne miatt. Arra, hogy a férfi a városba menne, csak kiköp oldalra egy hegyeset, szerencse, hogy Laorral beszél, Alyo nem lenne ilyen kedves, de hát Laor és Laor nagy pofája mindenkivel kedves, csak locsoghasson.*
//Egy kis kerülő//
*Alyo csendesen lovagol a brancs mellett és ha nem szól hozzá valaki, akkor ő sem szól senkihez. Mélázik magában, főleg azon, hogy hova lett Syoud, no nem mintha túlzottan aggódna drágalátos apja miatt, de már túl sokáig elmarad. Lehet, hogy egy ezúttal egy olyan kormos pofájú szukába futott bele, amelyik képes volt megvédeni magát és ezúttal nem Syoud volt az, aki elkaparta a tetemet, hanem Syoud tetemét kaparták el? Ennek is meglenne a maga szépsége, noha nem kívánta soha Syoud halálát, helyesebben nem akarta, hogy más ölje meg, mint ő.
Merengésből a hozzájuk csatlakozó fickó egy időre kirángatja, pillantásuk valószínűleg találkozik, Alyo meg van olyan szégyentelen fajta, hogy egyből méregetni kezdje. Meg kell, hogy állapítsa magában, hogy nem szereti az elfeket, már Rel kivételével. Nem szereti az embereket sem, Waldran kivételével. Arckifejezése nagyjából azt tükrözi, hogy "Ne nézzél, vagy lefejellek!", az más kérdés, hogy ehhez létrára kellene állnia, hogy megtehesse, de Alyo már csak ilyen pokróc, különösen azután, hogy pocsékul induló napja pocsékul folytatódott. Különben Quantallt is megfejelné szívesen, őt a bőrszíne miatt. Arra, hogy a férfi a városba menne, csak kiköp oldalra egy hegyeset, szerencse, hogy Laorral beszél, Alyo nem lenne ilyen kedves, de hát Laor és Laor nagy pofája mindenkivel kedves, csak locsoghasson.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:10:01
Üzenet elküldve: 2019-05-13 15:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Édes drága jó anyám a szádra ne vedd, vén szipí'tyó! * Csattan fel Ka'roi, amikor az említett személy kerül szóba. * Tizenkét purdén nevelt fel az az áldott nőszemíly, te meg itt szidod, hogy nem szégyelled magad, hogy nőne lant a melledbe, oszt pengesse a rák! ...
* Láthatóan folytatná a férfi, hogyha a házigazda nem csattanna fel. Mérges tekintettel néz rá, meg a nőre is az öreg, egyedül Nava ússza meg a szúrós pillantásokat, hiszen rá nincs oka haragudni. A sunyi lapos pillantás viszont Tizió része. *
- A'szonta az uraság, hogy menni teccenek a dógukra az elébb. Há' gondó'tam akkó addig elintézem ezt a fránya nagy bestiát. Mer'hogy nem csak ganéjzásra vagyok jó, harcótam mán démonukkal, meg hasonlókka. Ez is olyan, itt e! * Legyint a fokossal a nő felé. * Láttam mán' hasonlót. E'hitetik a tisztes népekke', hogy ártatlanok, meg hogy jók, aztán kiszopják a tejet az állatuk csecsébű az este, amíg nem elég erősek, hogy a vért szipolyozzák ki. Volt egy ilyen, ugyan ilyen, mint ez itt e, kinyírt egy egísz falut. De megmondom őszintén, eztet itt ingyé' is kicsinálom, mer ez nagyon rusnya még a fajtája között is. Osztán még az isteneket is tagadja, hallota-e az uraság, hát az előbb beszé't a szellemekrül. Nem az istenekrű, hanem a szellemekrű. Amiket imádnak ezek a boszorkányok, amikbű lesznek. Jobb leszen, ha kimegy a kisasszonnya', mer' ha ez itt bevadú, akkó durva lesz. De ne féltsenek engem, menjenek csak, ráérnek hálálkodni. * Hessegeti őket Ka'roi kifelé a konyhából, miközben szeme az öregasszonyon. *
- Te meg beste ne mozogjá, mer egy hirtelen mozdulat, oszt lecsapom a mellyed, tudom, hogy abban van az erőd. * Suttogva folytatja Tíziónak. * Meg amúgy harcolnak is vele, nagyon durva. Ránézésre egy ráncos öregasszony csecse, de ha a kezébe kapja, akkó' megnyúlik mint az ostor, oszt éles mint a penge. Két méterrű' vágja le mások fejit, nagyon beteg, én mondom, menjen kifelé, no, amíg védeni tudom.
- Édes drága jó anyám a szádra ne vedd, vén szipí'tyó! * Csattan fel Ka'roi, amikor az említett személy kerül szóba. * Tizenkét purdén nevelt fel az az áldott nőszemíly, te meg itt szidod, hogy nem szégyelled magad, hogy nőne lant a melledbe, oszt pengesse a rák! ...
* Láthatóan folytatná a férfi, hogyha a házigazda nem csattanna fel. Mérges tekintettel néz rá, meg a nőre is az öreg, egyedül Nava ússza meg a szúrós pillantásokat, hiszen rá nincs oka haragudni. A sunyi lapos pillantás viszont Tizió része. *
- A'szonta az uraság, hogy menni teccenek a dógukra az elébb. Há' gondó'tam akkó addig elintézem ezt a fránya nagy bestiát. Mer'hogy nem csak ganéjzásra vagyok jó, harcótam mán démonukkal, meg hasonlókka. Ez is olyan, itt e! * Legyint a fokossal a nő felé. * Láttam mán' hasonlót. E'hitetik a tisztes népekke', hogy ártatlanok, meg hogy jók, aztán kiszopják a tejet az állatuk csecsébű az este, amíg nem elég erősek, hogy a vért szipolyozzák ki. Volt egy ilyen, ugyan ilyen, mint ez itt e, kinyírt egy egísz falut. De megmondom őszintén, eztet itt ingyé' is kicsinálom, mer ez nagyon rusnya még a fajtája között is. Osztán még az isteneket is tagadja, hallota-e az uraság, hát az előbb beszé't a szellemekrül. Nem az istenekrű, hanem a szellemekrű. Amiket imádnak ezek a boszorkányok, amikbű lesznek. Jobb leszen, ha kimegy a kisasszonnya', mer' ha ez itt bevadú, akkó durva lesz. De ne féltsenek engem, menjenek csak, ráérnek hálálkodni. * Hessegeti őket Ka'roi kifelé a konyhából, miközben szeme az öregasszonyon. *
- Te meg beste ne mozogjá, mer egy hirtelen mozdulat, oszt lecsapom a mellyed, tudom, hogy abban van az erőd. * Suttogva folytatja Tíziónak. * Meg amúgy harcolnak is vele, nagyon durva. Ránézésre egy ráncos öregasszony csecse, de ha a kezébe kapja, akkó' megnyúlik mint az ostor, oszt éles mint a penge. Két méterrű' vágja le mások fejit, nagyon beteg, én mondom, menjen kifelé, no, amíg védeni tudom.
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-13 09:47:20
Üzenet elküldve: 2019-05-13 09:47:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//
//Mágustorony felé//
*Drann éppenséggel az "újra thargföldön járok" rég érzett, és élményként ható újdonsága miatt köszön ezzel a formálisan leginkább házigazdai vendégfogadó köszöntéssel. Három éve is elmúlt lassan, hogy a Kikötőbe vezető utat taposta.
Így kihallva az árnyalatnyi iróniát a kordét megállító, őt végigmérő, ránézésre talán élete delén járható férfi hangjából, ennek az érzésnek hangot is ad.*
- Lassan már három éve, hogy thargföldet tapostam. *néz körbe, aztán bólint vissza, a választ adóra a bakon. Higgadt, és az az érzése, sokat próbált fickó lehet ember létére.
A tharg kancellár megfékezte pestis járványt rendjén lévőnek találja.*
- Ezt igazán örömmel hallom! *nyugtázza a dolgot. ~Hát igen. A thargok mindig is rendben tartották a házuk táját.~ Az új információ és a tavaszi vetésektől zöldellő, megművelt földek láttán Drannt már csak a városról hallottak aggasztják.*
- Köszönöm! *köszöni meg apró meghajlással az útmutatást, mindenki, a kordén ülők felé is szólóan, akik között most felfedez egy apró termetű, ezüstös hajú tündért is, akit eddig nem is látott (feltéve hogy nem káprázik a szeme.).
Sőt tekintete átsiklik a valószínűtlenül világos szemű, lovon ülő lányra (ha már ő is odaért a társasághoz), majd a fehér hajú sötételfre is, aki mögött a lóvásárlós kérdésre csak a fejét rázó szőkeszép nő ül csendben.
~Ez a sötételf... nagyon ismerős!~ kezd el gondolkodni a "valami nagyon rémlik" kényszerű érzésével, ahogy felnéz a lovon ülő fehérhajúra (ha a szőke szépség valóban vele érkezett), épp amikor a bakon ülő férfi a Mi járatban erre? kérdést felteszi. Így újra a kordé felé fordul.*
- A városba tartok. *biccent északkeletnek. Kis hezitálás után még hozzáteszi.*
- Bár nem jó híreket hallottam, odalenn délen, a Kikötőben. Nem beszélve arról, amit ott láttam. *teszi még hozzá.*
- Robbanást, járványt, ragályt, elsöprő szegénylázadást emlegettek.
*mondja, majd, ha csak nem tartóztatják még további kérdésekkel, vagy intéz hozzá még szót valaki, int a társaságnak, és elindul a mutatott piac irányába, hogy minél hamarabb nyélbe üsse a lóvásárlást, ha lehetséges.
Ahogy elnézte a kétkerekű kordén kissé megszorult társaságot a bakon ülővel, ~hát, nekik sem ártana egy ló éppenséggel.~ vigyorodik el magában egy cseppet.*
//Egy kis kerülő//
//Mágustorony felé//
*Drann éppenséggel az "újra thargföldön járok" rég érzett, és élményként ható újdonsága miatt köszön ezzel a formálisan leginkább házigazdai vendégfogadó köszöntéssel. Három éve is elmúlt lassan, hogy a Kikötőbe vezető utat taposta.
Így kihallva az árnyalatnyi iróniát a kordét megállító, őt végigmérő, ránézésre talán élete delén járható férfi hangjából, ennek az érzésnek hangot is ad.*
- Lassan már három éve, hogy thargföldet tapostam. *néz körbe, aztán bólint vissza, a választ adóra a bakon. Higgadt, és az az érzése, sokat próbált fickó lehet ember létére.
A tharg kancellár megfékezte pestis járványt rendjén lévőnek találja.*
- Ezt igazán örömmel hallom! *nyugtázza a dolgot. ~Hát igen. A thargok mindig is rendben tartották a házuk táját.~ Az új információ és a tavaszi vetésektől zöldellő, megművelt földek láttán Drannt már csak a városról hallottak aggasztják.*
- Köszönöm! *köszöni meg apró meghajlással az útmutatást, mindenki, a kordén ülők felé is szólóan, akik között most felfedez egy apró termetű, ezüstös hajú tündért is, akit eddig nem is látott (feltéve hogy nem káprázik a szeme.).
Sőt tekintete átsiklik a valószínűtlenül világos szemű, lovon ülő lányra (ha már ő is odaért a társasághoz), majd a fehér hajú sötételfre is, aki mögött a lóvásárlós kérdésre csak a fejét rázó szőkeszép nő ül csendben.
~Ez a sötételf... nagyon ismerős!~ kezd el gondolkodni a "valami nagyon rémlik" kényszerű érzésével, ahogy felnéz a lovon ülő fehérhajúra (ha a szőke szépség valóban vele érkezett), épp amikor a bakon ülő férfi a Mi járatban erre? kérdést felteszi. Így újra a kordé felé fordul.*
- A városba tartok. *biccent északkeletnek. Kis hezitálás után még hozzáteszi.*
- Bár nem jó híreket hallottam, odalenn délen, a Kikötőben. Nem beszélve arról, amit ott láttam. *teszi még hozzá.*
- Robbanást, járványt, ragályt, elsöprő szegénylázadást emlegettek.
*mondja, majd, ha csak nem tartóztatják még további kérdésekkel, vagy intéz hozzá még szót valaki, int a társaságnak, és elindul a mutatott piac irányába, hogy minél hamarabb nyélbe üsse a lóvásárlást, ha lehetséges.
Ahogy elnézte a kétkerekű kordén kissé megszorult társaságot a bakon ülővel, ~hát, nekik sem ártana egy ló éppenséggel.~ vigyorodik el magában egy cseppet.*
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-11 18:51:31
Üzenet elküldve: 2019-05-11 18:51:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Amilyen hirtelen fogta el a düh az előbb egy pillanatra, olyan gyorsan múlik el haragja, mikor újra rá terelődik a szó*
- Ne... nem történt semmi, felejtsük el! *hebegi zavartan, egy halvány mosollyal próbálva biztosítani mindenkit arról, hogy legszívesebben már lezárná ezt a témát, hiszen minél tovább beszélnek róla, annál kellemetlenebbül érzi magát, mintha csak ő lenne a bajok forrása, elvégre körülötte forog a társalgás. Megkönnyebbül kissé, mikor ezen kérése teljesül is, és a konyhában folytatják tovább a beszélgetést, bár itt is bőven kijut neki az olyan történésekből és szavakból, melyek zavarba hozzák. Bár eleinte határozottan próbálja elhúzni a kezét, végül beletörődik a helyzetbe, majd mikor Tizio másik kezét is a sajátján érzi, zavart, ám hálás mosolyra húzódnak ajkai, hiszen jól esik neki, hogy a férfi ennyire ragaszkodik hozzá, még ha nem is ez a legideálisabb pillanat az ilyesmihez. Az öreg megjegyzése azonban továbbra is a fülében cseng, így nem mer semmit csinálni vagy mondani, sőt, még Tizio pillantását is igyekszik kerülni. Amikor mégis összefonódik a tekintetük, szeretetteljesen pillant rá, miközben ezúttal rajta van a fejrázás sora. ~Csak hagyd rájuk, nem érdemes közbeavatkozni~ gondolja magában, bár úgy tűnik, a férfit nála jobban zavarja a hangos szóváltás. Ő a maga részéről hozzászokott már ehhez, a Szegénynegyedben szinte mindig kiabált vagy perlekedett valaki, így hamar megtanulta, hogy tudja kizárni a külvilág zajai, teljesen elveszve saját gondolatai közt, bár meg tudja érteni azt is, hogy Tizio csendes, nyugodt körülmények közt nőtt fel, így számára zavaróbb lehet a két öreg viselkedése. Mikor a férfi felemeli a hangját, hogy véget vessen a vitának, nem szól semmit, csak magában fohászkodik, hogy ennyi elég legyen nekik, és legalább egy időre abbahagyják a szócsatát, hiszen van egy olyan érzése, ez csak ízelítő volt abból, amire képesek, ha igazán megutálják egymást. ~Remélem, nem jutunk el oda!~ sóhajt fel magában, hisz biztos benne, azt már a ház lakói is megsínylenék. Míg ezen mereng, észre sem veszi, hogy Tizio időközben távozásra készül, így mikor egyedül marad, furcsán üresnek érzi a kezét, mely nem szorítja többé a férfi ujjait. Egy másik változás is feltűnik azonban neki, mégpedig hogy a társalgás annyiban maradt, így most úgy érzi, rajta a sor, hogy mondjon valamit, bár nem sok értelmes dolog jut az eszébe*
- Örülünk, hogy maradnak. *szólal meg végül halk, bár határozott hangon előbb egyikükre, majd másikukra pillantva, hogy érezzék, komolyan gondolja, amit mond* Remélem, kellemesnek találják majd az itteni életet. Ha szükségük lenne bármire, csak szóljanak! *teszi még hozzá, egyrészt, hogy biztosítsa őket, bizalommal fordulhatnak hozzá, igyekszik majd olyan könnyűvé tenni a ház körüli munkákat, amennyire lehetséges, másrészt pedig mert biztos benne, Tizio nehezen viselné, ha minden apró-cseprő üggyel őt zargatnák, így igyekszik ennek elejét venni. Ennek ellenére örül, mikor a férfi végre visszatér a konyhába, és újra magához veszi a szót. Bár ő is feláll az asztaltól, nem tart velük a házikóhoz, hisz biztos benne, ezen a kis távon Tizio egyedül is képes boldogulni velük, neki pedig legalább van alkalma eltüntetni a sárfoltokat és egyéb koszt az asztalról, melyet az öregember bakancsa hagyott. Miután végzett, az ajtónál állva nézelődik kifelé, mi a helyzet az udvaron, míg a férfi visszatértére vár, meglepi azonban Tizio javaslata*
- Nagyszerű ötlet, de biztos van erre időd? Így is elég soká feltartottunk már... el tudok sétálni egyedül is a ruháimért. *jegyzi meg aggodalmas hangon, hiszen tényleg nem szeretné túlzottan elvonni a munkájától a férfit, az iménti közjáték a két öreggel pedig épp elég hosszú kihagyást jelentett már így is. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy valami láthatóan zavarja Tiziot, így óvatosan emeli fel egyik kezét, hogy végigsimítson vele a férfi arcán*
- Igazán elképesztő volt, ahogy az előbb viselkedtél. Mindig tudod, mit kell mondani. *mosolyog boldogan Tiziora. ~Nem úgy, mint én... én meg se tudtam szólalni~ ismeri be magában szomorúan, tisztán látva, milyen hosszú út áll még előtte, hogy azzá váljon, akivé a férfi szeretné. ~Sosem leszek képes rá, hogy a ház asszonya legyek~ rázná meg legszívesebben a fejét, azonban igyekszik félretenni az ezzel kapcsolatos aggályait, hiszen most nem ő van a középpontban*
- Csak adj nekik egy kis időt, hogy megszokják az új körülményeket. Ha beilleszkedtek kicsit, már könnyebb lesz. *próbálja győzködni Tiziot, hogy nem mindig lesz ilyen zajos az élet a házban. Reméli, sikerül kicsit jobb hangulatra derítenie a férfit, miközben a válaszára vár a költözést illetően. Tényleg nem bánja, ha egyedül kell elsétálnia, de azt nem venné a lelkére, ha Tizio esetleg miatta nem lenne kész időben a munkájával.*
*Amilyen hirtelen fogta el a düh az előbb egy pillanatra, olyan gyorsan múlik el haragja, mikor újra rá terelődik a szó*
- Ne... nem történt semmi, felejtsük el! *hebegi zavartan, egy halvány mosollyal próbálva biztosítani mindenkit arról, hogy legszívesebben már lezárná ezt a témát, hiszen minél tovább beszélnek róla, annál kellemetlenebbül érzi magát, mintha csak ő lenne a bajok forrása, elvégre körülötte forog a társalgás. Megkönnyebbül kissé, mikor ezen kérése teljesül is, és a konyhában folytatják tovább a beszélgetést, bár itt is bőven kijut neki az olyan történésekből és szavakból, melyek zavarba hozzák. Bár eleinte határozottan próbálja elhúzni a kezét, végül beletörődik a helyzetbe, majd mikor Tizio másik kezét is a sajátján érzi, zavart, ám hálás mosolyra húzódnak ajkai, hiszen jól esik neki, hogy a férfi ennyire ragaszkodik hozzá, még ha nem is ez a legideálisabb pillanat az ilyesmihez. Az öreg megjegyzése azonban továbbra is a fülében cseng, így nem mer semmit csinálni vagy mondani, sőt, még Tizio pillantását is igyekszik kerülni. Amikor mégis összefonódik a tekintetük, szeretetteljesen pillant rá, miközben ezúttal rajta van a fejrázás sora. ~Csak hagyd rájuk, nem érdemes közbeavatkozni~ gondolja magában, bár úgy tűnik, a férfit nála jobban zavarja a hangos szóváltás. Ő a maga részéről hozzászokott már ehhez, a Szegénynegyedben szinte mindig kiabált vagy perlekedett valaki, így hamar megtanulta, hogy tudja kizárni a külvilág zajai, teljesen elveszve saját gondolatai közt, bár meg tudja érteni azt is, hogy Tizio csendes, nyugodt körülmények közt nőtt fel, így számára zavaróbb lehet a két öreg viselkedése. Mikor a férfi felemeli a hangját, hogy véget vessen a vitának, nem szól semmit, csak magában fohászkodik, hogy ennyi elég legyen nekik, és legalább egy időre abbahagyják a szócsatát, hiszen van egy olyan érzése, ez csak ízelítő volt abból, amire képesek, ha igazán megutálják egymást. ~Remélem, nem jutunk el oda!~ sóhajt fel magában, hisz biztos benne, azt már a ház lakói is megsínylenék. Míg ezen mereng, észre sem veszi, hogy Tizio időközben távozásra készül, így mikor egyedül marad, furcsán üresnek érzi a kezét, mely nem szorítja többé a férfi ujjait. Egy másik változás is feltűnik azonban neki, mégpedig hogy a társalgás annyiban maradt, így most úgy érzi, rajta a sor, hogy mondjon valamit, bár nem sok értelmes dolog jut az eszébe*
- Örülünk, hogy maradnak. *szólal meg végül halk, bár határozott hangon előbb egyikükre, majd másikukra pillantva, hogy érezzék, komolyan gondolja, amit mond* Remélem, kellemesnek találják majd az itteni életet. Ha szükségük lenne bármire, csak szóljanak! *teszi még hozzá, egyrészt, hogy biztosítsa őket, bizalommal fordulhatnak hozzá, igyekszik majd olyan könnyűvé tenni a ház körüli munkákat, amennyire lehetséges, másrészt pedig mert biztos benne, Tizio nehezen viselné, ha minden apró-cseprő üggyel őt zargatnák, így igyekszik ennek elejét venni. Ennek ellenére örül, mikor a férfi végre visszatér a konyhába, és újra magához veszi a szót. Bár ő is feláll az asztaltól, nem tart velük a házikóhoz, hisz biztos benne, ezen a kis távon Tizio egyedül is képes boldogulni velük, neki pedig legalább van alkalma eltüntetni a sárfoltokat és egyéb koszt az asztalról, melyet az öregember bakancsa hagyott. Miután végzett, az ajtónál állva nézelődik kifelé, mi a helyzet az udvaron, míg a férfi visszatértére vár, meglepi azonban Tizio javaslata*
- Nagyszerű ötlet, de biztos van erre időd? Így is elég soká feltartottunk már... el tudok sétálni egyedül is a ruháimért. *jegyzi meg aggodalmas hangon, hiszen tényleg nem szeretné túlzottan elvonni a munkájától a férfit, az iménti közjáték a két öreggel pedig épp elég hosszú kihagyást jelentett már így is. Nem kerüli el azonban a figyelmét, hogy valami láthatóan zavarja Tiziot, így óvatosan emeli fel egyik kezét, hogy végigsimítson vele a férfi arcán*
- Igazán elképesztő volt, ahogy az előbb viselkedtél. Mindig tudod, mit kell mondani. *mosolyog boldogan Tiziora. ~Nem úgy, mint én... én meg se tudtam szólalni~ ismeri be magában szomorúan, tisztán látva, milyen hosszú út áll még előtte, hogy azzá váljon, akivé a férfi szeretné. ~Sosem leszek képes rá, hogy a ház asszonya legyek~ rázná meg legszívesebben a fejét, azonban igyekszik félretenni az ezzel kapcsolatos aggályait, hiszen most nem ő van a középpontban*
- Csak adj nekik egy kis időt, hogy megszokják az új körülményeket. Ha beilleszkedtek kicsit, már könnyebb lesz. *próbálja győzködni Tiziot, hogy nem mindig lesz ilyen zajos az élet a házban. Reméli, sikerül kicsit jobb hangulatra derítenie a férfit, miközben a válaszára vár a költözést illetően. Tényleg nem bánja, ha egyedül kell elsétálnia, de azt nem venné a lelkére, ha Tizio esetleg miatta nem lenne kész időben a munkájával.*
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-11 09:09:59
Üzenet elküldve: 2019-05-11 09:09:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Nincs bajom azzal, ha méltatod a hölgyeket, csak ne tedd ezt illetlenül. ~Naná, hogy jó nő! És csak az enyém. Ha valaki a pajta mögé rángatja, akkor az én leszek.~ *A tata szerencsére jobb belátásra tér, sőt még bocsánatot is kér, Tizio ezt bólintással veszi tudomásul, azt pedig meg sem hallja, hogy karóval a seggében született volna. ~Ó hányszor hallottam már ezt, a saját testvéreimtől is.~ Mivel ebben a tekintetben igen edzett, ezért nem sértődik meg, meg aztán az öregnek bizonyos tekintetben igaza van, csakugyan eléggé merev, távolságtartó, idegenekkel meg pláne az.
Érzékeli, hogy Nava el akarja húzni a kezét, de továbbra sem engedi neki, nehogy már a saját házában ne csinálhasson azt, amit ő akar. ~Márpedig én fogni akarom a kezed, cicám.~ Másik kezével is ráfog a lányéra, megsimogatja Nava puha bőrét.
A két öreg szóváltása meglepi, de csak annak babonás töltete miatt, ő maga nemigen hisz az istenekben. ~Csak a számokban, azok mindenre választ adnak.~ Navára sandít, neki ugyanis kezd sok lenni már ebből a perpatvarból, amit ez a kettő rendez. ~Talán inkább mégsem kéne felvenni őket, mert egymás agyára fognak menni, meg az enyémre.~ Kicsit tanácstalan is emiatt, mert ő szeretne munkát adni, viszont nem szeretné az ilyesmit hallgatni.*
- Elég ebből. *Most először emeli meg a hangját, de most sem különösebben, éppen csak annyira, hogy az egymásnak beszólogató öregek meghallják a hangját és kizökkenjenek.* - Nem kell kedvelnetek egymást, de legyetek szívesek és úgy rendezzétek a nézeteltéréseteket, hogy annak nincs tanúja. ~És lehetőleg ne öljétek meg egymást, vagy ha mégis, akkor takarítsatok fel magatok után.~ Gondoljátok, hogy menni fog? Nyugtot szeretnék, nem pedig állandó veszekedést hallgatni. ~Ha valaki itt veszekedni fog, akkor az én leszek.~ *Tekintete ugrál a két vénség között, majd a tatán megállapodik.* - Képletesen értettem. ~De ha valami eltűnik, akkor nálad keresem majd először.~ Nem lesz a közeledben, néni, hisz a te munkád idebent van, az övé meg odakint. Ha megbocsátotok egy pillanatra. *Most már elengedi Nava kezét és feláll, a pénzt természetesen nem tartja magánál, így azért el kell mennie, de az egész csak pár percet vesz igénybe, a láda az étkezőben van az asztalon, abból veszi ki a pénzt, a ládát meg visszaviszi a hálószobába. Odacsúsztatja az 50 aranyat Lachatoss Ka'roi elé.
És ugyanennyit, 50 aranyat a néninek, Bogaras Fréridhanak is odaad. *
- Mutatom a házikót. *Azzal kisétál a konyhának azon ajtaján, amelyik közvetlenül az udvarra vezet, mutatja az utat a házikó felé, ahol majd az öregek lakhatnak.* - Sajnos ki kell takarítani. *Ajtónyitás után előre engedi az öregeket, ő maga nem megy be.* - Szerintem rendezkedjetek be. ~Ne öljétek meg egymást.~ És holnap reggel találkozunk. *Tizio már nagyon menekülőre fogná, ez a kettő bőven sokkal harsányabb, mint amilyen ő maga, emiatt nehezen viseli őket, nehezebben, mintha csendesebb alakok lennének, ideális esetben neki nem is nagyon lesz dolga velük, így szeretné ezt is gyorsan rövidre zárni.* - Viszlát reggelig. *Próbál elszabadulni és hacsak nincs több kérdés, akkor menekülőre is veszi, csak Navával akar most törődni, a lány ugyanis tényleg jó hatással van rá és ezt ő is érzi.*
- Menjünk el a holmidért. Húzz nadrágot meg csizmát, én meg felnyergelem a lovat, na mit szólsz? Ugye jó ötlet? *Kicsit kényszeredett a mosolya, szeretne kicsit távol kerülni mindenkitől, aki túl hangos.*
- Nincs bajom azzal, ha méltatod a hölgyeket, csak ne tedd ezt illetlenül. ~Naná, hogy jó nő! És csak az enyém. Ha valaki a pajta mögé rángatja, akkor az én leszek.~ *A tata szerencsére jobb belátásra tér, sőt még bocsánatot is kér, Tizio ezt bólintással veszi tudomásul, azt pedig meg sem hallja, hogy karóval a seggében született volna. ~Ó hányszor hallottam már ezt, a saját testvéreimtől is.~ Mivel ebben a tekintetben igen edzett, ezért nem sértődik meg, meg aztán az öregnek bizonyos tekintetben igaza van, csakugyan eléggé merev, távolságtartó, idegenekkel meg pláne az.
Érzékeli, hogy Nava el akarja húzni a kezét, de továbbra sem engedi neki, nehogy már a saját házában ne csinálhasson azt, amit ő akar. ~Márpedig én fogni akarom a kezed, cicám.~ Másik kezével is ráfog a lányéra, megsimogatja Nava puha bőrét.
A két öreg szóváltása meglepi, de csak annak babonás töltete miatt, ő maga nemigen hisz az istenekben. ~Csak a számokban, azok mindenre választ adnak.~ Navára sandít, neki ugyanis kezd sok lenni már ebből a perpatvarból, amit ez a kettő rendez. ~Talán inkább mégsem kéne felvenni őket, mert egymás agyára fognak menni, meg az enyémre.~ Kicsit tanácstalan is emiatt, mert ő szeretne munkát adni, viszont nem szeretné az ilyesmit hallgatni.*
- Elég ebből. *Most először emeli meg a hangját, de most sem különösebben, éppen csak annyira, hogy az egymásnak beszólogató öregek meghallják a hangját és kizökkenjenek.* - Nem kell kedvelnetek egymást, de legyetek szívesek és úgy rendezzétek a nézeteltéréseteket, hogy annak nincs tanúja. ~És lehetőleg ne öljétek meg egymást, vagy ha mégis, akkor takarítsatok fel magatok után.~ Gondoljátok, hogy menni fog? Nyugtot szeretnék, nem pedig állandó veszekedést hallgatni. ~Ha valaki itt veszekedni fog, akkor az én leszek.~ *Tekintete ugrál a két vénség között, majd a tatán megállapodik.* - Képletesen értettem. ~De ha valami eltűnik, akkor nálad keresem majd először.~ Nem lesz a közeledben, néni, hisz a te munkád idebent van, az övé meg odakint. Ha megbocsátotok egy pillanatra. *Most már elengedi Nava kezét és feláll, a pénzt természetesen nem tartja magánál, így azért el kell mennie, de az egész csak pár percet vesz igénybe, a láda az étkezőben van az asztalon, abból veszi ki a pénzt, a ládát meg visszaviszi a hálószobába. Odacsúsztatja az 50 aranyat Lachatoss Ka'roi elé.
És ugyanennyit, 50 aranyat a néninek, Bogaras Fréridhanak is odaad. *- Mutatom a házikót. *Azzal kisétál a konyhának azon ajtaján, amelyik közvetlenül az udvarra vezet, mutatja az utat a házikó felé, ahol majd az öregek lakhatnak.* - Sajnos ki kell takarítani. *Ajtónyitás után előre engedi az öregeket, ő maga nem megy be.* - Szerintem rendezkedjetek be. ~Ne öljétek meg egymást.~ És holnap reggel találkozunk. *Tizio már nagyon menekülőre fogná, ez a kettő bőven sokkal harsányabb, mint amilyen ő maga, emiatt nehezen viseli őket, nehezebben, mintha csendesebb alakok lennének, ideális esetben neki nem is nagyon lesz dolga velük, így szeretné ezt is gyorsan rövidre zárni.* - Viszlát reggelig. *Próbál elszabadulni és hacsak nincs több kérdés, akkor menekülőre is veszi, csak Navával akar most törődni, a lány ugyanis tényleg jó hatással van rá és ezt ő is érzi.*
- Menjünk el a holmidért. Húzz nadrágot meg csizmát, én meg felnyergelem a lovat, na mit szólsz? Ugye jó ötlet? *Kicsit kényszeredett a mosolya, szeretne kicsit távol kerülni mindenkitől, aki túl hangos.*
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-11 04:02:16
Üzenet elküldve: 2019-05-11 04:02:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Fréridha néninek imponálnak azok a szavak, amik elhagyják Tizio száját. Egyetértésével elhiteti vele, hogy gondolkodásmódjuk hasonló, ezek mellett pedig értékes új információkra is szert tesz, amik sosem haszontalanok. Közben azt is megállapítja magában, hogy a szép Navácska igencsak csendes, eddig szinte semmit sem beszélt. Kicsit talán rosszallóan ingatja a fejét, de mivel ezt némán teszi a semmibe bámulva, ezért feltehetően nem fognak rájönni arra, hogy mivel nincs kibékülve.
De mondjuk egy ilyen Ka'roi, aki ahelyett, hogy mérsékeltebben viselkedne csak még tovább hergeli Idha nénit. Idha nénit pedig nem olyan fából faragták, hogy ezt visszapofázás nélkül hagyja.*
- Az anyád keservít!
*Fenyegetően a vénembernek szegezi mutatóujját.*
- Hát nem szégyelled el magad? Ilyeneket mondani nekem? HAH?
*Csattan fel felháborodottan, és amilyen haragos tekintetet vág, még akár azt is elképzelhetővé teszi, hogy kitépi a férfi kezéből az amulettet és megfojtja vele. Mi tagadás vannak erre irányuló gondolatai.*
- Atyáink szellemei biztos sikoltanak is még a feltételezéstől is. Jaj nekem! Még hogy ÉN satista!
*Ingatja a fejét, láthatóan mélységesen felháborodva ezen. Tényleg kedve lenne jól elverni a botjával a vénembert. Egészen addig motyog orra alatt, amíg Tizio eldöntendő kérdést nem tesz fel. Még utána is láthatóan ellenszenvesen tekint a másik öregre, de mivel nem vele kell beszélnie, ezért arca ellágyul és enyhén kivirul.*
- Persze, megfelel. Sőt! Több mint megfelel, ez csudálatos Tícsió úrficska! Jobbat nem is kívánhatnék.
*Lassan lecsusszan a székről készen arra, hogy összepakolja a holmiját, közben orra alatt finom tökmagvas pogácsáról beszél, amikor megtorpan, és a fiatal kék szemű férfi felé fordul.*
- De a vén hülye nem lesz a közelemben, ugyi?
*Fréridha néninek imponálnak azok a szavak, amik elhagyják Tizio száját. Egyetértésével elhiteti vele, hogy gondolkodásmódjuk hasonló, ezek mellett pedig értékes új információkra is szert tesz, amik sosem haszontalanok. Közben azt is megállapítja magában, hogy a szép Navácska igencsak csendes, eddig szinte semmit sem beszélt. Kicsit talán rosszallóan ingatja a fejét, de mivel ezt némán teszi a semmibe bámulva, ezért feltehetően nem fognak rájönni arra, hogy mivel nincs kibékülve.
De mondjuk egy ilyen Ka'roi, aki ahelyett, hogy mérsékeltebben viselkedne csak még tovább hergeli Idha nénit. Idha nénit pedig nem olyan fából faragták, hogy ezt visszapofázás nélkül hagyja.*
- Az anyád keservít!
*Fenyegetően a vénembernek szegezi mutatóujját.*
- Hát nem szégyelled el magad? Ilyeneket mondani nekem? HAH?
*Csattan fel felháborodottan, és amilyen haragos tekintetet vág, még akár azt is elképzelhetővé teszi, hogy kitépi a férfi kezéből az amulettet és megfojtja vele. Mi tagadás vannak erre irányuló gondolatai.*
- Atyáink szellemei biztos sikoltanak is még a feltételezéstől is. Jaj nekem! Még hogy ÉN satista!
*Ingatja a fejét, láthatóan mélységesen felháborodva ezen. Tényleg kedve lenne jól elverni a botjával a vénembert. Egészen addig motyog orra alatt, amíg Tizio eldöntendő kérdést nem tesz fel. Még utána is láthatóan ellenszenvesen tekint a másik öregre, de mivel nem vele kell beszélnie, ezért arca ellágyul és enyhén kivirul.*
- Persze, megfelel. Sőt! Több mint megfelel, ez csudálatos Tícsió úrficska! Jobbat nem is kívánhatnék.
*Lassan lecsusszan a székről készen arra, hogy összepakolja a holmiját, közben orra alatt finom tökmagvas pogácsáról beszél, amikor megtorpan, és a fiatal kék szemű férfi felé fordul.*
- De a vén hülye nem lesz a közelemben, ugyi?
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-08 22:11:41
Üzenet elküldve: 2019-05-08 22:11:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két tündér//
* Mosolyogva bólogat, mikor a tündér a madarához szól, hogy bizony, bizony, most már a sebek gyorsabban gyógyulgatnak. Ahogy nézi őket, szíve kicsit összeszorul mellkasában, már nagyon szeretne maga mellé egy szőrös kis társat. Valami nyuszit, vagy egyéb rágcsálót, esetleg egy cicát, ami még nem túl nagy, könnyű hozni-vinni, utaztatni. *
~ El kell mennem a piacra, minél előbb ~* dönti el, mielőtt megejtené a kis bemutatót a két ital összekeverésével illusztrálva. A megállapításra elmosolyodik és kicsit közelebb hajol. *
- Na igen, de óvatosnak kell lenni, mert ha két olyat önt az ember össze, amit nem volna szabad, akkor bumm, az arcodba robban az egész - * Igazából fogalma sincs, hogy ez tényleg igaz-e, mert amíg maga kísérletezett addig nagyon óvatos volt, azóta meg szinte az összes módot elolvasta könyvekből, legalábbis ami neki kell a gyógyításhoz, támogatáshoz.
Amit Rhamaz mond, az annyira negatív hangzású, hogy Riri gyanakodva vonja fel rögtön a szemöldökét. *
- Voltál valaha egy csoport tagja? - * kérdez rá, fürkészve a fiú arcát, szemeit, mozdulatait. *
//A két tündér//
* Mosolyogva bólogat, mikor a tündér a madarához szól, hogy bizony, bizony, most már a sebek gyorsabban gyógyulgatnak. Ahogy nézi őket, szíve kicsit összeszorul mellkasában, már nagyon szeretne maga mellé egy szőrös kis társat. Valami nyuszit, vagy egyéb rágcsálót, esetleg egy cicát, ami még nem túl nagy, könnyű hozni-vinni, utaztatni. *
~ El kell mennem a piacra, minél előbb ~* dönti el, mielőtt megejtené a kis bemutatót a két ital összekeverésével illusztrálva. A megállapításra elmosolyodik és kicsit közelebb hajol. *
- Na igen, de óvatosnak kell lenni, mert ha két olyat önt az ember össze, amit nem volna szabad, akkor bumm, az arcodba robban az egész - * Igazából fogalma sincs, hogy ez tényleg igaz-e, mert amíg maga kísérletezett addig nagyon óvatos volt, azóta meg szinte az összes módot elolvasta könyvekből, legalábbis ami neki kell a gyógyításhoz, támogatáshoz.
Amit Rhamaz mond, az annyira negatív hangzású, hogy Riri gyanakodva vonja fel rögtön a szemöldökét. *
- Voltál valaha egy csoport tagja? - * kérdez rá, fürkészve a fiú arcát, szemeit, mozdulatait. *
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-08 21:47:08
Üzenet elküldve: 2019-05-08 21:47:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Há mi tiszteletre méltób van anná', hogy megdicsérem hogy híja de jó nő?! Hát nem értem én ezeket az udvari mitiketteket, de jó'van, visszafogom magam, nem kő' ide a hisztéria. Sajnálom, kisasszony kend, nem úgy gondótam a dógokat. Remélem nem harakszik reám. Csak tuggya hogy van ez faluhejjen, há ami a szívünkön, az a szánkon van. Ne féjjen, nem akarok én semmi rosszat, csak próbá'tam kicsit oldani itten a feszűtséget. Nem mindenki születik karóval a seggiben ugye. * Laposan pillant Tízióra, azt méregetve, hogy mennyire lépte át azt a bizonyos határvonalat, ami körül táncol amióta csak megjelent. Amennyiben még nem hajtják el a háztól, úgy kineveti az öregasszonyt. *
- Vissza mennyé, bestiája, oda ahunnan gyütté! * Kiabálja rá, miközben gyorsan a ruhája alá nyúl, az ököl talizmánt rángatva elő, és azt tartva a nő felé. * Tűzrő' pattant őrdeg, ne fenyegessé a satista ásódda', nem félek én tőled. Egy Eeyr pap á'dotta meg ezt itten, visszaver minden sötétbű gyütt gonoszt, ha megközelítesz rád dobom, Teysus engem úgy segéljen. Lehet, hogy ezeket a tisztes népeket behálózod, de átlátok ehun rajtad, és amit látok, az maga a gonosz. Fél szemem rajtad lesz, nyanya. * Teszi még hozzá, ahogy vissza is fordul a fiatal gazdához. *
- Te meg itten miket mondasz é, hogy mások zsebében tú'kálok? Csak a bőrszínem miatt mán' egybő' tolvaj vagyok, mi, he? Az ilyesfajta megkülönbő'tettést nem álhassam magamnak, tisztes vótam világ életemben, csak ránéztem másnak a juhára, apám mán hozta a nadrágszíjat, jaj szegény apám, bizt' forog a sírjában benne, hogy miket gondolnak szegény egyszem fiárul. Hogy ide süllyedt a Lachatoss név, de há' nem tehetek én ról', hogy meghótt a király, akit őriztem. Pedig mondogatta mindegyik, hogy a testőrség parancsnoka hogy nem szúrta ki, hogy az egyik embere nem az embere. Hát de hogy szúrtam volna ki, kérdem én, hiszen lakoma volt meg eszemiszom, aztán olyankor én eszem, meg iszom. Azt se tudtam, hogy ki kicsoda, nem hogy ki az, aki nem az, aki aki. Há... * kicsit elgondolkodik itt a nagy hévvel való magyarázásban, mert önmagát is megzavarta. *
- Na mindegy, ez nem lényeg. Hun van akkó az a kajiba meg az állatok, amiket gondozni kő? Meg a heti bérem, persze az is kőne.
- Há mi tiszteletre méltób van anná', hogy megdicsérem hogy híja de jó nő?! Hát nem értem én ezeket az udvari mitiketteket, de jó'van, visszafogom magam, nem kő' ide a hisztéria. Sajnálom, kisasszony kend, nem úgy gondótam a dógokat. Remélem nem harakszik reám. Csak tuggya hogy van ez faluhejjen, há ami a szívünkön, az a szánkon van. Ne féjjen, nem akarok én semmi rosszat, csak próbá'tam kicsit oldani itten a feszűtséget. Nem mindenki születik karóval a seggiben ugye. * Laposan pillant Tízióra, azt méregetve, hogy mennyire lépte át azt a bizonyos határvonalat, ami körül táncol amióta csak megjelent. Amennyiben még nem hajtják el a háztól, úgy kineveti az öregasszonyt. *
- Vissza mennyé, bestiája, oda ahunnan gyütté! * Kiabálja rá, miközben gyorsan a ruhája alá nyúl, az ököl talizmánt rángatva elő, és azt tartva a nő felé. * Tűzrő' pattant őrdeg, ne fenyegessé a satista ásódda', nem félek én tőled. Egy Eeyr pap á'dotta meg ezt itten, visszaver minden sötétbű gyütt gonoszt, ha megközelítesz rád dobom, Teysus engem úgy segéljen. Lehet, hogy ezeket a tisztes népeket behálózod, de átlátok ehun rajtad, és amit látok, az maga a gonosz. Fél szemem rajtad lesz, nyanya. * Teszi még hozzá, ahogy vissza is fordul a fiatal gazdához. *
- Te meg itten miket mondasz é, hogy mások zsebében tú'kálok? Csak a bőrszínem miatt mán' egybő' tolvaj vagyok, mi, he? Az ilyesfajta megkülönbő'tettést nem álhassam magamnak, tisztes vótam világ életemben, csak ránéztem másnak a juhára, apám mán hozta a nadrágszíjat, jaj szegény apám, bizt' forog a sírjában benne, hogy miket gondolnak szegény egyszem fiárul. Hogy ide süllyedt a Lachatoss név, de há' nem tehetek én ról', hogy meghótt a király, akit őriztem. Pedig mondogatta mindegyik, hogy a testőrség parancsnoka hogy nem szúrta ki, hogy az egyik embere nem az embere. Hát de hogy szúrtam volna ki, kérdem én, hiszen lakoma volt meg eszemiszom, aztán olyankor én eszem, meg iszom. Azt se tudtam, hogy ki kicsoda, nem hogy ki az, aki nem az, aki aki. Há... * kicsit elgondolkodik itt a nagy hévvel való magyarázásban, mert önmagát is megzavarta. *
- Na mindegy, ez nem lényeg. Hun van akkó az a kajiba meg az állatok, amiket gondozni kő? Meg a heti bérem, persze az is kőne.
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-05-08 21:26:58
Üzenet elküldve: 2019-05-08 21:26:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Mikor az öregember őt méltatta nem túl tiszteletreméltó szavakkal, az közel sem zavarta annyira, mint amikor Tizioval szólalkozik össze. Megszokta már, hogy sok mindennek elhordják, így ez az általános kellemetlenségen túl nem zaklatja fel különösebben, nemsokára azonban már nem csak a zavartól vöröslik, hanem részben a dühtől is, és Tizioba karoló keze egy pillanatra erősebben szorítja a férfi karját. Míg magáért eszébe sem jutna kiállni semmilyen helyzetben, azokért, akiket szeret, bármikor megtenné ugyanezt, így most sem sok választja el attól, hogy valami meggondolatlan megjegyzés szaladjon ki a száján, amitől később borzasztóan érezné magát, az apró fejrázás, és a tény, hogy Tizio látszólag kitűnően boldogul az ő segítsége nélkül is, azonban sikeresen visszatartják ettől. Míg a konyhába érnek, haragjának is van ideje elmúlni, próbálva még egy lehetőséget adni az öregnek, aki bár továbbra is igazán szókimondónak bizonyul, legalább az alkalmazkodás jeleit is mutatja*
- Köszönöm! *biccenti meg fejét hálásan az öreg irányába, amiért hajlandó volt levenni a lábát az asztalról. Bár erős késztetést érez, hogy azonnal felpattanjon és letakarítsa az utána maradt sár- és koszfoltokat, ismét csak igyekszik legyűrni az ellenállhatatlan késztetést, és végül a helyén marad, magában feljegyezve, hogy később első dolga legyen eltakarítani mindent az asztalról, aminek nem kellene ott lennie. Míg ő magában az asztal tisztaságán aggódik, a beszélgetés persze nem áll meg körülötte, a gyerektémához azonban nem tesz hozzá semmit, magában azonban meglepetten konstatálja, hogy Ephemia magánéletét illetően még sok mindennel nincs tisztában, hiszen jóformán csak annyit hallott eddig, hogy a lány terhes. Idha nénire nézve azonban határozottan az az érzése, hogy ha valakinél, akkor nála jó helyen lesz a gyerek, hiszen olyan energikus és talpraesett, hogy azt sok fiatal megirigyelhetné, köztük ő maga is. Elképedve hallgatja, ahogy a fizetség kapcsán az öregasszony is felemeli a hangját. Biztos benne, a nénit közel sem a kapzsiság vezérli, és azt is megnyerő tulajdonságai közé sorolja, hogy kicsit sem tart az öregtől, ettől pedig máris szimpatikusabb a szemében. Ezen a téren még biztos van mit tanulnia tőle, ahogy vélhetően az élet sok más területén is. Már alig várja, hogy alkalomadtán többet is megtudhasson Idha néniről, hiszen biztos benne, érdekes személyisége mögött egy érdekes életút áll. Míg ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyán, meglepődve érzi, ahogy Tizio ujjai a keze után kutatnak, és bár hiába akarna ellenkezni, hamarosan azon kapja magát, megint csak azt teszi, amit a férfi szeretne, ennek pedig meg is lesz a böjtje. Nem hiába tartózkodott eddig is attól, hogy bármiféle társaságban kimutassa érzelmeit a férfi iránt, most ismét csak bebizonyosodott, hogy jobban tette volna, ha tartja magát elképzeléseihez, sajnálatos módon azonban ennek pont Tizio az akadálya, hiszen bármit megtenne a kedvéért, az öregember figyelmét pedig, úgy tűnik, semmi nem kerülheti el és nem rest azt sajátos stílusában kommentálni. Az eddigiekkel ellentétben azonban a megjegyzés annyira sokkolja, hogy teljesen elfehéredik, nem sokat várat azonban magára a szokásos pirulás sem, miközben azon igyekszik, hogy minél távolabb kerüljön Tiziotól. Ebben persze első lépés lenne kezének elhúzása, elkerekedő szemekkel veszi azonban tudomásul, hogy ebben nem jár sikerrel. Fogalma sincs, mire jó ez, és jobban örülne, ha a férfi elengedné, lassan azonban beletörődik a helyzetbe, hiszen a baj már megtörtént, ezen kicsit sem változtat az, hogy tulajdonképpen nem is csináltak semmi olyasmit, ami illetlen lenne. Egy zavart pillantással ezt igyekszik is Idha néni tudtára adni, hiszen nem szeretné, ha a kedves asszonyság bármi rosszat gondolna róluk, hamarosan azonban újra Tizio vonja magára a tekintetét, hiszen úgy tűnik, a férfinak feltett szándéka tovább rontani a helyzetet. Bár magában aggódik, vajon mit gondolhat róluk a két öreg, úgy dönt, nem mond inkább semmit, hisz biztos benne, az csak további katasztrófákhoz vezetne, inkább csak némán vár a válaszukra, miközben egy kérlelő pillantást vet Idha nénire, remélve, hogy legalább ő úgy dönt, itt marad. Az öregember feleletét illetően sejtése sincs, az eddigiek után marad-e, vagy sem, bár azt se tudja eldönteni, szeretné-e egyáltalán, hogy maradjon. Akármi is lesz azonban a döntésük, ő belenyugvással fogadja majd.*
*Mikor az öregember őt méltatta nem túl tiszteletreméltó szavakkal, az közel sem zavarta annyira, mint amikor Tizioval szólalkozik össze. Megszokta már, hogy sok mindennek elhordják, így ez az általános kellemetlenségen túl nem zaklatja fel különösebben, nemsokára azonban már nem csak a zavartól vöröslik, hanem részben a dühtől is, és Tizioba karoló keze egy pillanatra erősebben szorítja a férfi karját. Míg magáért eszébe sem jutna kiállni semmilyen helyzetben, azokért, akiket szeret, bármikor megtenné ugyanezt, így most sem sok választja el attól, hogy valami meggondolatlan megjegyzés szaladjon ki a száján, amitől később borzasztóan érezné magát, az apró fejrázás, és a tény, hogy Tizio látszólag kitűnően boldogul az ő segítsége nélkül is, azonban sikeresen visszatartják ettől. Míg a konyhába érnek, haragjának is van ideje elmúlni, próbálva még egy lehetőséget adni az öregnek, aki bár továbbra is igazán szókimondónak bizonyul, legalább az alkalmazkodás jeleit is mutatja*
- Köszönöm! *biccenti meg fejét hálásan az öreg irányába, amiért hajlandó volt levenni a lábát az asztalról. Bár erős késztetést érez, hogy azonnal felpattanjon és letakarítsa az utána maradt sár- és koszfoltokat, ismét csak igyekszik legyűrni az ellenállhatatlan késztetést, és végül a helyén marad, magában feljegyezve, hogy később első dolga legyen eltakarítani mindent az asztalról, aminek nem kellene ott lennie. Míg ő magában az asztal tisztaságán aggódik, a beszélgetés persze nem áll meg körülötte, a gyerektémához azonban nem tesz hozzá semmit, magában azonban meglepetten konstatálja, hogy Ephemia magánéletét illetően még sok mindennel nincs tisztában, hiszen jóformán csak annyit hallott eddig, hogy a lány terhes. Idha nénire nézve azonban határozottan az az érzése, hogy ha valakinél, akkor nála jó helyen lesz a gyerek, hiszen olyan energikus és talpraesett, hogy azt sok fiatal megirigyelhetné, köztük ő maga is. Elképedve hallgatja, ahogy a fizetség kapcsán az öregasszony is felemeli a hangját. Biztos benne, a nénit közel sem a kapzsiság vezérli, és azt is megnyerő tulajdonságai közé sorolja, hogy kicsit sem tart az öregtől, ettől pedig máris szimpatikusabb a szemében. Ezen a téren még biztos van mit tanulnia tőle, ahogy vélhetően az élet sok más területén is. Már alig várja, hogy alkalomadtán többet is megtudhasson Idha néniről, hiszen biztos benne, érdekes személyisége mögött egy érdekes életút áll. Míg ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át az agyán, meglepődve érzi, ahogy Tizio ujjai a keze után kutatnak, és bár hiába akarna ellenkezni, hamarosan azon kapja magát, megint csak azt teszi, amit a férfi szeretne, ennek pedig meg is lesz a böjtje. Nem hiába tartózkodott eddig is attól, hogy bármiféle társaságban kimutassa érzelmeit a férfi iránt, most ismét csak bebizonyosodott, hogy jobban tette volna, ha tartja magát elképzeléseihez, sajnálatos módon azonban ennek pont Tizio az akadálya, hiszen bármit megtenne a kedvéért, az öregember figyelmét pedig, úgy tűnik, semmi nem kerülheti el és nem rest azt sajátos stílusában kommentálni. Az eddigiekkel ellentétben azonban a megjegyzés annyira sokkolja, hogy teljesen elfehéredik, nem sokat várat azonban magára a szokásos pirulás sem, miközben azon igyekszik, hogy minél távolabb kerüljön Tiziotól. Ebben persze első lépés lenne kezének elhúzása, elkerekedő szemekkel veszi azonban tudomásul, hogy ebben nem jár sikerrel. Fogalma sincs, mire jó ez, és jobban örülne, ha a férfi elengedné, lassan azonban beletörődik a helyzetbe, hiszen a baj már megtörtént, ezen kicsit sem változtat az, hogy tulajdonképpen nem is csináltak semmi olyasmit, ami illetlen lenne. Egy zavart pillantással ezt igyekszik is Idha néni tudtára adni, hiszen nem szeretné, ha a kedves asszonyság bármi rosszat gondolna róluk, hamarosan azonban újra Tizio vonja magára a tekintetét, hiszen úgy tűnik, a férfinak feltett szándéka tovább rontani a helyzetet. Bár magában aggódik, vajon mit gondolhat róluk a két öreg, úgy dönt, nem mond inkább semmit, hisz biztos benne, az csak további katasztrófákhoz vezetne, inkább csak némán vár a válaszukra, miközben egy kérlelő pillantást vet Idha nénire, remélve, hogy legalább ő úgy dönt, itt marad. Az öregember feleletét illetően sejtése sincs, az eddigiek után marad-e, vagy sem, bár azt se tudja eldönteni, szeretné-e egyáltalán, hogy maradjon. Akármi is lesz azonban a döntésük, ő belenyugvással fogadja majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344