Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-15 01:53:29
Üzenet elküldve: 2019-06-15 01:53:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ikta//
*A finom borozgatás közben arra gondol, hogy mennyire jó is lett ez az itóka és igaza volt a szomszédjának, talán tényleg nagyobb adagot kellett volna készíteni és eladásra kínálni. Lett volna vevője, de az a pökhendi wegtoreni alak gyakorlatilag aprópénzért akarta megvenni tőle.* ~Egy nagyobb ebéd áráért ötvenliternyi jó bort! Hát megbolondult az a fickó!~ *Neveti ki magában a hosszú nevű alakot, akinek túl sok c volt a nevében és a miatt valami romantikus regény hősére hasonlít a Sajt-mester szerint. Nem mintha mostanában olvasott volna ilyesmit, de régebben gyakran megesett, ha nem volt más a keze ügyében. Egy idegen érkezik a birtokára, aki ügyetlenségétől eltekintve settenkedni próbál, bár annak sincs sok értelme, mert a kutya már akkor felfigyel rá, amikor a gyümölcsösbe ér. Először csak felveti fejét és emelgeti füleit vicsorogva, aztán a csörrenésre fel is vakkant, de csak hogy tudassa gazdájával, hogy tudja jól ő mi a dolga és már megy is elkergetni a gonosz embert. Learon is feláll, lerakva maga mellé a kupát amiből alig három korty fogyott még és kezébe fogva a buzogányát indul meg a legelő végébe.*
-Akárki vagy, tudd meg, hogy ez itt Learon Derin földje, ki a Thargok nagytiszteletű mágusa és birtokosa, démonok legyőzője, istenek pártfogoltja kin még a halál sem fogott ki! *Azután mivel kihagyta kedvenc címét még azt is csak úgy mellékesen hozzáteszi a többihez megkoronázva azokat.*
-Learon Derin a Sajt-mester! *Ezután kihúzza magát, de erre nem nagy szükség van. Habár ő sem magas ember, azért ez a kis izé bőven alacsonyabb nála. Az a kezdeti szerencséje van a mélységinek, hogy a férfi nem látja teljes valójában így még bőrszínéről sem szerez tudomást. Más esetben már régen hamuvá égette volna.*
//Ikta//
*A finom borozgatás közben arra gondol, hogy mennyire jó is lett ez az itóka és igaza volt a szomszédjának, talán tényleg nagyobb adagot kellett volna készíteni és eladásra kínálni. Lett volna vevője, de az a pökhendi wegtoreni alak gyakorlatilag aprópénzért akarta megvenni tőle.* ~Egy nagyobb ebéd áráért ötvenliternyi jó bort! Hát megbolondult az a fickó!~ *Neveti ki magában a hosszú nevű alakot, akinek túl sok c volt a nevében és a miatt valami romantikus regény hősére hasonlít a Sajt-mester szerint. Nem mintha mostanában olvasott volna ilyesmit, de régebben gyakran megesett, ha nem volt más a keze ügyében. Egy idegen érkezik a birtokára, aki ügyetlenségétől eltekintve settenkedni próbál, bár annak sincs sok értelme, mert a kutya már akkor felfigyel rá, amikor a gyümölcsösbe ér. Először csak felveti fejét és emelgeti füleit vicsorogva, aztán a csörrenésre fel is vakkant, de csak hogy tudassa gazdájával, hogy tudja jól ő mi a dolga és már megy is elkergetni a gonosz embert. Learon is feláll, lerakva maga mellé a kupát amiből alig három korty fogyott még és kezébe fogva a buzogányát indul meg a legelő végébe.*
-Akárki vagy, tudd meg, hogy ez itt Learon Derin földje, ki a Thargok nagytiszteletű mágusa és birtokosa, démonok legyőzője, istenek pártfogoltja kin még a halál sem fogott ki! *Azután mivel kihagyta kedvenc címét még azt is csak úgy mellékesen hozzáteszi a többihez megkoronázva azokat.*
-Learon Derin a Sajt-mester! *Ezután kihúzza magát, de erre nem nagy szükség van. Habár ő sem magas ember, azért ez a kis izé bőven alacsonyabb nála. Az a kezdeti szerencséje van a mélységinek, hogy a férfi nem látja teljes valójában így még bőrszínéről sem szerez tudomást. Más esetben már régen hamuvá égette volna.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-15 01:37:49
Üzenet elküldve: 2019-06-15 01:37:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Learon//
- Nem fogok kudarcot vallani. Teljesíteni fogom a feladatom a Rendért, de jó lett volna egy fuvar legalább Arthenior közelébe, de neeeem. „Túl feltűnő! Nem kockáztathatjuk meg a kudarcot. Juss el önerődből, így biztos nem fognak gyanakodni.”
*Magában dünnyög miközben elhajlítja az útját álló ágakat. Bokáig süllyed a nedves avarban, lassan kezd esteledni. Szemrevételezi átázott ruháját és a fák sűrűjét.*
~ A térkép szerint, ha jól vágtam le azt a kanyart, akkor lassan kikerülök innen.~
- A térkép!
*Villan be a hirtelen felismerés. Ledobja a vállán himbálózó zsákot és a levelekre veti. Csomagjából előhalássza a térkép nedves cafatjait.*
- KURVA ÉLETBE!
*Egy rúgással bünteti a balga zsákot, amiért átázott. Neki puffan az első fának, ami lerázza rá a megsárgult leveleit. Ingerülten tovább rugdossa az avar színes tagjait a levegőbe, amik egy lassú szállingózás helyett egy placcsanással érnek földet. Az aranyakat rejtő kis vásznat is letépi a nadrágtartójáról, hogh a földnek vághassa. Néhány láblendítéssel később a haragját is kijjebb rugdalta és a kétségbeesés lesz úrrá rajta.
Szaporán felkapja a batyut és kissé ügyetlenül visszaköti a megkeresett pénzét, hátha sikerül valami helyet találnia az éjszakára.
Nem tévedett sokat a térkép, kiér az erdő széléhez, ahol egy tisztás fogadja, de az útnak nyoma sincs. Helyismeret híján elindul a saját feje után. A távolban egy ház körvonalait véli felfedezni és újult erővel megindul az irányába.*
~ Ostobaság lenne egyből bekopogtatni. Lehet, hogy rablótanya.~
*A gyümölcsöd felől közelíti meg a telket. Hallja a bárányok hangját.*
~ Egy gondosan álcázott rablótanya. ~
*Titkon megközelíti a házat, amikor övén logó szütyője megadja magát és az aranyak hangos csörrenéssel földre esnek.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 01:42:28
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Learon//
- Nem fogok kudarcot vallani. Teljesíteni fogom a feladatom a Rendért, de jó lett volna egy fuvar legalább Arthenior közelébe, de neeeem. „Túl feltűnő! Nem kockáztathatjuk meg a kudarcot. Juss el önerődből, így biztos nem fognak gyanakodni.”
*Magában dünnyög miközben elhajlítja az útját álló ágakat. Bokáig süllyed a nedves avarban, lassan kezd esteledni. Szemrevételezi átázott ruháját és a fák sűrűjét.*
~ A térkép szerint, ha jól vágtam le azt a kanyart, akkor lassan kikerülök innen.~
- A térkép!
*Villan be a hirtelen felismerés. Ledobja a vállán himbálózó zsákot és a levelekre veti. Csomagjából előhalássza a térkép nedves cafatjait.*
- KURVA ÉLETBE!
*Egy rúgással bünteti a balga zsákot, amiért átázott. Neki puffan az első fának, ami lerázza rá a megsárgult leveleit. Ingerülten tovább rugdossa az avar színes tagjait a levegőbe, amik egy lassú szállingózás helyett egy placcsanással érnek földet. Az aranyakat rejtő kis vásznat is letépi a nadrágtartójáról, hogh a földnek vághassa. Néhány láblendítéssel később a haragját is kijjebb rugdalta és a kétségbeesés lesz úrrá rajta.
Szaporán felkapja a batyut és kissé ügyetlenül visszaköti a megkeresett pénzét, hátha sikerül valami helyet találnia az éjszakára.
Nem tévedett sokat a térkép, kiér az erdő széléhez, ahol egy tisztás fogadja, de az útnak nyoma sincs. Helyismeret híján elindul a saját feje után. A távolban egy ház körvonalait véli felfedezni és újult erővel megindul az irányába.*
~ Ostobaság lenne egyből bekopogtatni. Lehet, hogy rablótanya.~
*A gyümölcsöd felől közelíti meg a telket. Hallja a bárányok hangját.*
~ Egy gondosan álcázott rablótanya. ~
*Titkon megközelíti a házat, amikor övén logó szütyője megadja magát és az aranyak hangos csörrenéssel földre esnek.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.15 01:42:28
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-15 00:30:38
Üzenet elküldve: 2019-06-15 00:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ikta//
*Learon éppen Fortasék gyermekeit fektette le, mert a családfő és asszonya házon kívül van ma. Nem tudja, mit csinálnak, nem is zavarja, csak annyit mondtak, hogy szeretnének kicsit kettesben lenni, így elmennek a fogadóba.* ~Valószínűleg a sok megpróbáltatás után eltöltenek egy jó estét együtt! Szép is a szerelem, főleg ha oly sok évig kitart!~ *Miután ezzel készen van, úgy dönt, hogy megiszik egy pohár bort. Nagyon vigyáz, hogy több ne legyen, mert nem akarja, hogy újra olyan alkoholistaként végezze, mint amilyen régen volt.* ~Csak egy pohár a nagy nyugalomra! Fortas asszonyék kellemes álmára!~ *Ezzel ül ki a lócára a ház elé egy szép kőkupával a kezében. Lábához odafekszik Nayka és még látja, ahogy Fachuta a kecske terelgeti a többieket és mekegve visszazavar egy anyát a csoporthoz. A bárányok hallgatnak, nem történik semmi különös csak a némaság és a rágás hangja a félhomályban.* ~Hát ez is egy jó nap volt, meg kell hagyni!~
//Ikta//
*Learon éppen Fortasék gyermekeit fektette le, mert a családfő és asszonya házon kívül van ma. Nem tudja, mit csinálnak, nem is zavarja, csak annyit mondtak, hogy szeretnének kicsit kettesben lenni, így elmennek a fogadóba.* ~Valószínűleg a sok megpróbáltatás után eltöltenek egy jó estét együtt! Szép is a szerelem, főleg ha oly sok évig kitart!~ *Miután ezzel készen van, úgy dönt, hogy megiszik egy pohár bort. Nagyon vigyáz, hogy több ne legyen, mert nem akarja, hogy újra olyan alkoholistaként végezze, mint amilyen régen volt.* ~Csak egy pohár a nagy nyugalomra! Fortas asszonyék kellemes álmára!~ *Ezzel ül ki a lócára a ház elé egy szép kőkupával a kezében. Lábához odafekszik Nayka és még látja, ahogy Fachuta a kecske terelgeti a többieket és mekegve visszazavar egy anyát a csoporthoz. A bárányok hallgatnak, nem történik semmi különös csak a némaság és a rágás hangja a félhomályban.* ~Hát ez is egy jó nap volt, meg kell hagyni!~
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:51:54
Üzenet elküldve: 2019-06-14 23:51:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
- Remek tervnek hangzik. Biztos vagyok benne, nagy tapasztalatod van abban, hogy kell a makacs, kellemetlenkedő egyéneket jobb belátásra bírni. Fontos, hogy megtanulják, hol a helyük. *viszonozza hasonlóan negédes mosollyal a kancellár szavait, kellemetlenkedő személy alatt jelen pillanatban épp Dorát értve. Élvezi Habrertus kitüntető figyelmét, ám még inkább élvezi nézni, ahogy Dora vergődik, hogy visszaszerezze azt, bár mégsem jár sikerrel. ~Sokat kell még tanulnod, kislány!~ csóválja magában a fejét, miközben továbbra is bájos műmosoly játszik ajkain*
- Nem kell úgy mellre szívni, csak egy ártatlan teszt volt! *visszakozik rögtön a kancellár felháborodását látva* Megnyugtató látni, hogy a Vashegy pénzügyei a lehető legjobb ember kezében vannak! *hízeleg a férfinak, inkább nem említve meg, hogy erősen kételkedik benne, akár Kagan, akár Waldran értene az íráshoz vagy a számokhoz. Magában azonban csak még inkább megerősítést nyer azon gyanúja, hogy a kancellár fényűző életmódját legalább részben a kincstár finanszírozza. ~Nem mintha ezzel bármiféle probléma lenne~ somolyog magában, ahogy a beszélgetés a gyógyfüvekre terelődik. Először észre sem veszi, milyen érzékeny témába sikerült beletenyerelnie, de amikor leesik neki, akkor kicsit se bánja, hogy így alakult. ~Szóval még nem lesznek kis Dorák és kis kancellárok... Húzz bele, szívem, vagy sose lesznek!~ ereszt meg egy sokatmondó pillantást a lány felé*
- Ahhoz igencsak sok Dorafira lesz szükséged! Nem árt időben nekikezdeni, hogy mire szükség van rájuk, legyen elég! *jegyzi meg látszólag pusztán a praktikusságot szem előtt tartva, bár valójában csak hogy tovább fokozza a másik kettő zavarát, hiszen örömmel nézi, ahogy tehetetlenül vergődnek érzelmeik hálójában. Ahogy azonban a vásárlásra terelődik a szó, az ő figyelmét is inkább az köti le, hogy Habretus erszényét súlyos aranyaktól szabadítsa meg. Bár eleinte komoly érdeklődéssel veszi el Dorától az inget, amit ajánl neki, az utolsó megjegyzést nem bírja ki nevetés nélkül*
- Kösz. *bukik ki belőle a válasz két kacaj közt, annyira egyértelmű számára, hogy az irigység beszél a lányból. Sokkal vidámabb a hangulata, mint pár pillanattal ezelőtt volt, részben ennek is köszönhető, hogy nem is találja olyan mérhetetlenül csúnyának a ruhadarabot, ennek megfelelően pedig jelzi is az árusnak, hogy Habrertustól kérje számon az árát. A szoknya viszont nagyon nem az ő ízlése, így azt inkább hanyagolja és a lány felé fordítja a figyelmét, szakértő szemmel járva körbe őt új öltözékében*
- Nem is rossz. Csak a tartásod borzalmas... *jegyzi meg a lány háta mögött állva, majd neki is lát, hogy korrigálja a hibát, vagyis hátrahúzza Dora vállait, így domborítva tovább a domborítani valót, lehetőleg épp akkor, mikor a kancellár szemből gyönyörködik a látványban. ~Nem kell megköszönni~ sóhajt fel magában, ahogy nagy kegyesen ismét tovább játssza a kerítőnő szerepét. A maga öröméről se feledkezik azonban meg, és a díszes ing mellett ő is elcsábul az illatos olajok környékén, ám Dorával ellentétben megmarad a ciprusolajnál, az émelyítően édeskés rózsát pedig meghagyja az elfnek. Ruhák terén viszont a továbbiakban nem nagyon jár sikerrel, nem talál olyasmit, ami tetszene neki, bár egy lovaglónadrágot azért még beszerez magának, majd végül még egy kristálypoharat és egy üveg belevaló, igazán kitűnő aggbort vásárol magának a kancellár kontójára*
- Azt hiszem, mára elég ennyi. *próbálkozik meg egy szerénynek tűnő mosollyal, hisz nem szeretne túlzottan telhetetlennek tűnni, még ha valójában nagyon is az. Ezért is figyel fel, mikor a hintóra terelődik a szó, csalódottan hallja azonban, hogy ezúttal kénytelenek lesznek anélkül távozni. ~Letét, az~ gondolja magában, ahogy Habrertust szemléli, aki, úgy tűnik, talán tényleg nem fél kiüríteni az amoni kasszát, hogy fussa belőle egy privát használatú hintóra. A figyelmét azonban hamar Dora vonja magára, aki láthatóan megint nem bír magával, ez pedig a részéről retorzióért kiált. Azt azonban túlságosan kicsinyesnek érezné, hogy látszólag segítség címszóval ő is itt hajlongjon a kancellár előtt, így inkább míg a lovát simogatja, egy jó ponton elhelyezett nyomással arra ösztönzi az állatot, hogy felemelje egyik mellső lábát. Kívülről nézve az egész pusztán a véletlenek összjátékának és egy makacs állat szeszélyeinek tűnhet, ám ha Dora nem vigyáz eléggé, a sokat mutogatott ülepe hamar közelebbi ismeretségbe kerülhet a ló patájával*
- Ejnye, na! *szidja meg lovát a látszat kedvéért, magában somolyogva, amiért így vagy úgy, de remélhetőleg sikerül véget vetnie a kis produkciónak.*
- Remek tervnek hangzik. Biztos vagyok benne, nagy tapasztalatod van abban, hogy kell a makacs, kellemetlenkedő egyéneket jobb belátásra bírni. Fontos, hogy megtanulják, hol a helyük. *viszonozza hasonlóan negédes mosollyal a kancellár szavait, kellemetlenkedő személy alatt jelen pillanatban épp Dorát értve. Élvezi Habrertus kitüntető figyelmét, ám még inkább élvezi nézni, ahogy Dora vergődik, hogy visszaszerezze azt, bár mégsem jár sikerrel. ~Sokat kell még tanulnod, kislány!~ csóválja magában a fejét, miközben továbbra is bájos műmosoly játszik ajkain*
- Nem kell úgy mellre szívni, csak egy ártatlan teszt volt! *visszakozik rögtön a kancellár felháborodását látva* Megnyugtató látni, hogy a Vashegy pénzügyei a lehető legjobb ember kezében vannak! *hízeleg a férfinak, inkább nem említve meg, hogy erősen kételkedik benne, akár Kagan, akár Waldran értene az íráshoz vagy a számokhoz. Magában azonban csak még inkább megerősítést nyer azon gyanúja, hogy a kancellár fényűző életmódját legalább részben a kincstár finanszírozza. ~Nem mintha ezzel bármiféle probléma lenne~ somolyog magában, ahogy a beszélgetés a gyógyfüvekre terelődik. Először észre sem veszi, milyen érzékeny témába sikerült beletenyerelnie, de amikor leesik neki, akkor kicsit se bánja, hogy így alakult. ~Szóval még nem lesznek kis Dorák és kis kancellárok... Húzz bele, szívem, vagy sose lesznek!~ ereszt meg egy sokatmondó pillantást a lány felé*
- Ahhoz igencsak sok Dorafira lesz szükséged! Nem árt időben nekikezdeni, hogy mire szükség van rájuk, legyen elég! *jegyzi meg látszólag pusztán a praktikusságot szem előtt tartva, bár valójában csak hogy tovább fokozza a másik kettő zavarát, hiszen örömmel nézi, ahogy tehetetlenül vergődnek érzelmeik hálójában. Ahogy azonban a vásárlásra terelődik a szó, az ő figyelmét is inkább az köti le, hogy Habretus erszényét súlyos aranyaktól szabadítsa meg. Bár eleinte komoly érdeklődéssel veszi el Dorától az inget, amit ajánl neki, az utolsó megjegyzést nem bírja ki nevetés nélkül*
- Kösz. *bukik ki belőle a válasz két kacaj közt, annyira egyértelmű számára, hogy az irigység beszél a lányból. Sokkal vidámabb a hangulata, mint pár pillanattal ezelőtt volt, részben ennek is köszönhető, hogy nem is találja olyan mérhetetlenül csúnyának a ruhadarabot, ennek megfelelően pedig jelzi is az árusnak, hogy Habrertustól kérje számon az árát. A szoknya viszont nagyon nem az ő ízlése, így azt inkább hanyagolja és a lány felé fordítja a figyelmét, szakértő szemmel járva körbe őt új öltözékében*
- Nem is rossz. Csak a tartásod borzalmas... *jegyzi meg a lány háta mögött állva, majd neki is lát, hogy korrigálja a hibát, vagyis hátrahúzza Dora vállait, így domborítva tovább a domborítani valót, lehetőleg épp akkor, mikor a kancellár szemből gyönyörködik a látványban. ~Nem kell megköszönni~ sóhajt fel magában, ahogy nagy kegyesen ismét tovább játssza a kerítőnő szerepét. A maga öröméről se feledkezik azonban meg, és a díszes ing mellett ő is elcsábul az illatos olajok környékén, ám Dorával ellentétben megmarad a ciprusolajnál, az émelyítően édeskés rózsát pedig meghagyja az elfnek. Ruhák terén viszont a továbbiakban nem nagyon jár sikerrel, nem talál olyasmit, ami tetszene neki, bár egy lovaglónadrágot azért még beszerez magának, majd végül még egy kristálypoharat és egy üveg belevaló, igazán kitűnő aggbort vásárol magának a kancellár kontójára*
- Azt hiszem, mára elég ennyi. *próbálkozik meg egy szerénynek tűnő mosollyal, hisz nem szeretne túlzottan telhetetlennek tűnni, még ha valójában nagyon is az. Ezért is figyel fel, mikor a hintóra terelődik a szó, csalódottan hallja azonban, hogy ezúttal kénytelenek lesznek anélkül távozni. ~Letét, az~ gondolja magában, ahogy Habrertust szemléli, aki, úgy tűnik, talán tényleg nem fél kiüríteni az amoni kasszát, hogy fussa belőle egy privát használatú hintóra. A figyelmét azonban hamar Dora vonja magára, aki láthatóan megint nem bír magával, ez pedig a részéről retorzióért kiált. Azt azonban túlságosan kicsinyesnek érezné, hogy látszólag segítség címszóval ő is itt hajlongjon a kancellár előtt, így inkább míg a lovát simogatja, egy jó ponton elhelyezett nyomással arra ösztönzi az állatot, hogy felemelje egyik mellső lábát. Kívülről nézve az egész pusztán a véletlenek összjátékának és egy makacs állat szeszélyeinek tűnhet, ám ha Dora nem vigyáz eléggé, a sokat mutogatott ülepe hamar közelebbi ismeretségbe kerülhet a ló patájával*
- Ejnye, na! *szidja meg lovát a látszat kedvéért, magában somolyogva, amiért így vagy úgy, de remélhetőleg sikerül véget vetnie a kis produkciónak.*
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-14 19:33:47
Üzenet elküldve: 2019-06-14 19:33:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*Halkan kuncog arra a feltevésre, hogy a csókjai elvették volna a férfi eszét. Nem gondolná magáról, hogy olyan fergetegesen csókolna, hogy az bárki eszét elvehetné, de jelen helyzetben, mikor Cha'yss ölében vonaglik, mégis készségesen elhiszi, hogy így van.
Nincs olyan izma, ami ne remegne, mikor a férfi mellkasán piheg, emiatt és a fáradtság miatt sem tűnik fel neki az, hogy ezúttal csak az ő vágya teljesült be. Ami azt illeti, nagyon is élvezi ezt az állapotot, a fáradtsággal vegyes kielégültség érzését. Ujjai bágyadtan simogatják csak a heget Cha'yss mellkasán. Szereti a hegeket, talán kicsit beteges is ez a vonzalma, bágyadtan mozdul és puhán meg is csókolja a sebhelyet azelőtt, hogy erőt venne magán és lehengeredne a férfiról. Azért nem távolodik el nagyon tőle, mert hozzásimul és továbbra is cirógatja ott, ahol eddig. A kérdésre újra moccan, behajlított karja Cha'yss mellkasára rakja úgy, hogy a sebhely a tenyere alá kerüljön, arca pedig a kézfejére.*
- A Vashegy úrnője vagyok. Addig maradok ameddig akarok. Ha akarok holnap hajnalig, ha akarok holnapután hajnalig.
*Most abban az állapotban van, hogy egyáltalán, soha többet nem akar elmozdulni innen.*
- De nem akarnám, hogy magyarázkodnod kelljen az üzlettársad előtt, ha túl sokáig maradsz el az üzlettől miattam.
*Ugyan csak egyszer látta Latamiet, de olyannak tűnt, mint aki számon kéri az ilyesmit, ugyan nem tudja, hogy milyen nexusban is vannak Cha'ysszal.*
- Az biztos, hogy le fogok menni a folyóra fürdeni, itt van nem messze. Az Aenae-folyóban. Apám egyik legízetlenebb tréfáinak egyike ez a név...
//Cha'yss//
*Halkan kuncog arra a feltevésre, hogy a csókjai elvették volna a férfi eszét. Nem gondolná magáról, hogy olyan fergetegesen csókolna, hogy az bárki eszét elvehetné, de jelen helyzetben, mikor Cha'yss ölében vonaglik, mégis készségesen elhiszi, hogy így van.
Nincs olyan izma, ami ne remegne, mikor a férfi mellkasán piheg, emiatt és a fáradtság miatt sem tűnik fel neki az, hogy ezúttal csak az ő vágya teljesült be. Ami azt illeti, nagyon is élvezi ezt az állapotot, a fáradtsággal vegyes kielégültség érzését. Ujjai bágyadtan simogatják csak a heget Cha'yss mellkasán. Szereti a hegeket, talán kicsit beteges is ez a vonzalma, bágyadtan mozdul és puhán meg is csókolja a sebhelyet azelőtt, hogy erőt venne magán és lehengeredne a férfiról. Azért nem távolodik el nagyon tőle, mert hozzásimul és továbbra is cirógatja ott, ahol eddig. A kérdésre újra moccan, behajlított karja Cha'yss mellkasára rakja úgy, hogy a sebhely a tenyere alá kerüljön, arca pedig a kézfejére.*
- A Vashegy úrnője vagyok. Addig maradok ameddig akarok. Ha akarok holnap hajnalig, ha akarok holnapután hajnalig.
*Most abban az állapotban van, hogy egyáltalán, soha többet nem akar elmozdulni innen.*
- De nem akarnám, hogy magyarázkodnod kelljen az üzlettársad előtt, ha túl sokáig maradsz el az üzlettől miattam.
*Ugyan csak egyszer látta Latamiet, de olyannak tűnt, mint aki számon kéri az ilyesmit, ugyan nem tudja, hogy milyen nexusban is vannak Cha'ysszal.*
- Az biztos, hogy le fogok menni a folyóra fürdeni, itt van nem messze. Az Aenae-folyóban. Apám egyik legízetlenebb tréfáinak egyike ez a név...
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-14 17:32:24
Üzenet elküldve: 2019-06-14 17:32:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
- Ez esetben nincs válaszom, bár az is lehet, a csókjaid vették el az eszem. *Morogja inkább csak és alapból hajlik is a dologra, hogy igaz lehet. A többi részlet is a helyén van, a szakállát cirógató ujjak, a a szégyenlős pillantás is és ami utána történik pedig már teljesen eltereli minden figyelmét.
Nem is válaszol az árat firtató szavakra, hanem lehunyja a szemét és úgy élvezi a felette lovagló lány mozgását. Hagyja teljesen irányítani a lányt, hadd érezze a hatalomnak eme megnyilvánulását. Amikor az ő kezében van a zabla és az történik, ami neki megfelel.
Miután Kagaenae a mellkasára borul és kimerülten piheg rajta, elégedettséggel tölti el, annak ellenére is, hogy ezúttal csak neki sikerült talán feljutnia a csúcsra. Továbbra is hunyt szemmel simogatja a haját, a hátát, nem töri meg a csendet, hadd pihenjen. A sebhelyet cirógató két nem zavarja, megszokta már a heget, bár kellemetlen emlékek fűzik hozzá, sok mindenre emlékeztetik.*
- Meddig maradhatsz? *Kérdi halkan jó pár perc elteltével. A kérdést úgy teszi fel, mintha azt remélné, hogy egész éjjel az övé lehet a lány, mintha egy kellemes liezonnál sokkal több idő juthatna nekik.*
//Kagaenae//
- Ez esetben nincs válaszom, bár az is lehet, a csókjaid vették el az eszem. *Morogja inkább csak és alapból hajlik is a dologra, hogy igaz lehet. A többi részlet is a helyén van, a szakállát cirógató ujjak, a a szégyenlős pillantás is és ami utána történik pedig már teljesen eltereli minden figyelmét.
Nem is válaszol az árat firtató szavakra, hanem lehunyja a szemét és úgy élvezi a felette lovagló lány mozgását. Hagyja teljesen irányítani a lányt, hadd érezze a hatalomnak eme megnyilvánulását. Amikor az ő kezében van a zabla és az történik, ami neki megfelel.
Miután Kagaenae a mellkasára borul és kimerülten piheg rajta, elégedettséggel tölti el, annak ellenére is, hogy ezúttal csak neki sikerült talán feljutnia a csúcsra. Továbbra is hunyt szemmel simogatja a haját, a hátát, nem töri meg a csendet, hadd pihenjen. A sebhelyet cirógató két nem zavarja, megszokta már a heget, bár kellemetlen emlékek fűzik hozzá, sok mindenre emlékeztetik.*
- Meddig maradhatsz? *Kérdi halkan jó pár perc elteltével. A kérdést úgy teszi fel, mintha azt remélné, hogy egész éjjel az övé lehet a lány, mintha egy kellemes liezonnál sokkal több idő juthatna nekik.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:04:47
Üzenet elküldve: 2019-06-13 22:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*A jó kancellár mostanra kezd immunis lenni az elf és a mélységi folyamatosan zajló kis csörtéire. Valahol legbelül őszinte fájdalommal könyveli el, hogy az áhított kis édeshármas kezd roppant távolinak látszani. Talán a kialakuló rezisztencia, talán e szomorú gondolat hatására nem is foglalkozik vele, hogy Esti és Dora ismét egymáson köszörülik a nyelvük, és csak akkor kapja fel a fejét, akkor is csak némi fáziskésés után, amikor a sötételf azt kezdi taglalni, hogy Dorának mi szüksége lehet gyógyfüvekre, és vajon milyen fajtájúakra? Hubi tudós, meg és bármit is állítanak egyesek, nem is teljesen tökkelütött, így pontosan érti a célozgatásokat. Úgy látszik, Dora is, mert elharapja az épp soron következő replikát. Aztán úgy gondolhatja, hogy ha már Estinek nem tud megfeleli, megteszi ezt a kancellárnak.*
- Jelenlétem? Praktikáim? *kérdez vissza leplezetlen rosszallással a szemtelen kérdésre. Kétségtelen, hogy kedveli Dorát, de ez még igazán nem kéne ok legyen arra, hogy elfelejtse, hogy hol is a helye a hierarchiában. Dora viszont hajlamos az ilyesmire, Hubi pedig most elégségesnek érzi ezt a kis rendszabályozást, amit kiegészít azzal, hogy Esti felé fordul egy tüntetően nyájas mosollyal.*
- Így is lesz. Ha visszatérünk a Vashegyre, a nagyúr elé fogom terjeszteni a kérdést, és gondom lesz a makacskodókra és elégedetlenkedőkre.
*Elégedettsége nem tarthat túl sokáig, mer Esti sem bír magával, és elérkezettnek látja az időt, hogy a kancellár önérzetébe gyalogoljon.*
- Hogy képzeled? *háborodik fel* Már a gondolat is sértő. Távol áll tőlem, hogy a Vashegy vagyonával mint sajátommal rendelkezzem. Ennek megfelelően a könyvek tartalmára sem a Hadúrnak, sem Waldran nagyúrnak soha nem volt panasza.
*Arra itt és most nem tér ki, hogy Waldran eddig nem mutatott túlzott érdeklődést a pénzügyek iránt, és arra sem, hogy háborgása álságos: ha nem is mindennapos, de volt már rá precedens, hogy sikított. Közben Dora már kap az ajánlaton és beleveti magát a vásári forgatagba. Hubi egy kicsit apatikusan követi, mert kezdi sejteni, hogy nem lesz olcsó mulatság a nagyvonalúsága. Kicsit jobb lesz a kedve, amikor Dora az új ruháját prezentálja. Kedvére való, amit lát.*
- Elbűvölő vagy benne, kedvesem. *jelenti ki érezhető elragadtatással, amiből egyértelműen következik, hogy az új ruha elnyerte a tetszését. Ezután különféle kereskedőknél (Mesélő (Májmétely)), összesen 546 aranyat hagy, míg Dora mindent be nem szerez, amihez kedve volt.
*
- Megígértem, nemde? *vigyorodik el, amikor Dora még egy hintót is talál a piacon. Szó se róla, szép darab. Egészen addig, amíg Hubi rá nem kérdez az árára. Ezután egy kis jelenet következik, melynek során a kancellár aljas rablónak titulálni el nem mulasztja a kereskedőt, aki egészen orcátlan árat volt képes mondani. A kancellár legott elhatározza, hogy elsőként e zsivány adóügyeit fogja revízió alá venni.*
- Azt hiszem a hintóra még várni kell egy kicsit. Legalább addig, míg hozzá nem férek a letétemhez a Vasbankban.
*Még mindig dohog, amikor Dora elejt valamit, és épp csak odapillant, fordul is el, hogy azonnal visszakapja a tekintetét. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez a bemutató szándékos volt, de vajmi keveset törődik vele. Nyel egy nagyot.*
- Jobban kéne vigyáznod! Ha a rózsavizes fiolát ejted el, okvetlenül eltörik.
*Ami még okvetlen az az, hogy ha hazaértek, Dorát becipeli az ágyába. Nem is érti, hogy miért hatott rá ennyire inspirálóan ez a kis semmiség. De nem is kell mindent érteni.*
- Neked mivel szolgálhat szerény személyem? *fordul végül Estihez, hiszen azt ígérte, hogy mindkettőjük számláját állja.*
*A jó kancellár mostanra kezd immunis lenni az elf és a mélységi folyamatosan zajló kis csörtéire. Valahol legbelül őszinte fájdalommal könyveli el, hogy az áhított kis édeshármas kezd roppant távolinak látszani. Talán a kialakuló rezisztencia, talán e szomorú gondolat hatására nem is foglalkozik vele, hogy Esti és Dora ismét egymáson köszörülik a nyelvük, és csak akkor kapja fel a fejét, akkor is csak némi fáziskésés után, amikor a sötételf azt kezdi taglalni, hogy Dorának mi szüksége lehet gyógyfüvekre, és vajon milyen fajtájúakra? Hubi tudós, meg és bármit is állítanak egyesek, nem is teljesen tökkelütött, így pontosan érti a célozgatásokat. Úgy látszik, Dora is, mert elharapja az épp soron következő replikát. Aztán úgy gondolhatja, hogy ha már Estinek nem tud megfeleli, megteszi ezt a kancellárnak.*
- Jelenlétem? Praktikáim? *kérdez vissza leplezetlen rosszallással a szemtelen kérdésre. Kétségtelen, hogy kedveli Dorát, de ez még igazán nem kéne ok legyen arra, hogy elfelejtse, hogy hol is a helye a hierarchiában. Dora viszont hajlamos az ilyesmire, Hubi pedig most elégségesnek érzi ezt a kis rendszabályozást, amit kiegészít azzal, hogy Esti felé fordul egy tüntetően nyájas mosollyal.*
- Így is lesz. Ha visszatérünk a Vashegyre, a nagyúr elé fogom terjeszteni a kérdést, és gondom lesz a makacskodókra és elégedetlenkedőkre.
*Elégedettsége nem tarthat túl sokáig, mer Esti sem bír magával, és elérkezettnek látja az időt, hogy a kancellár önérzetébe gyalogoljon.*
- Hogy képzeled? *háborodik fel* Már a gondolat is sértő. Távol áll tőlem, hogy a Vashegy vagyonával mint sajátommal rendelkezzem. Ennek megfelelően a könyvek tartalmára sem a Hadúrnak, sem Waldran nagyúrnak soha nem volt panasza.
*Arra itt és most nem tér ki, hogy Waldran eddig nem mutatott túlzott érdeklődést a pénzügyek iránt, és arra sem, hogy háborgása álságos: ha nem is mindennapos, de volt már rá precedens, hogy sikított. Közben Dora már kap az ajánlaton és beleveti magát a vásári forgatagba. Hubi egy kicsit apatikusan követi, mert kezdi sejteni, hogy nem lesz olcsó mulatság a nagyvonalúsága. Kicsit jobb lesz a kedve, amikor Dora az új ruháját prezentálja. Kedvére való, amit lát.*
- Elbűvölő vagy benne, kedvesem. *jelenti ki érezhető elragadtatással, amiből egyértelműen következik, hogy az új ruha elnyerte a tetszését. Ezután különféle kereskedőknél (Mesélő (Májmétely)), összesen 546 aranyat hagy, míg Dora mindent be nem szerez, amihez kedve volt.
*- Megígértem, nemde? *vigyorodik el, amikor Dora még egy hintót is talál a piacon. Szó se róla, szép darab. Egészen addig, amíg Hubi rá nem kérdez az árára. Ezután egy kis jelenet következik, melynek során a kancellár aljas rablónak titulálni el nem mulasztja a kereskedőt, aki egészen orcátlan árat volt képes mondani. A kancellár legott elhatározza, hogy elsőként e zsivány adóügyeit fogja revízió alá venni.*
- Azt hiszem a hintóra még várni kell egy kicsit. Legalább addig, míg hozzá nem férek a letétemhez a Vasbankban.
*Még mindig dohog, amikor Dora elejt valamit, és épp csak odapillant, fordul is el, hogy azonnal visszakapja a tekintetét. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez a bemutató szándékos volt, de vajmi keveset törődik vele. Nyel egy nagyot.*
- Jobban kéne vigyáznod! Ha a rózsavizes fiolát ejted el, okvetlenül eltörik.
*Ami még okvetlen az az, hogy ha hazaértek, Dorát becipeli az ágyába. Nem is érti, hogy miért hatott rá ennyire inspirálóan ez a kis semmiség. De nem is kell mindent érteni.*
- Neked mivel szolgálhat szerény személyem? *fordul végül Estihez, hiszen azt ígérte, hogy mindkettőjük számláját állja.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-11 20:15:36
Üzenet elküldve: 2019-06-11 20:15:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*Megérkezve a piacra Dora is leszáll lováról, és még különösebb balesetet sem szenved. Ez a nap egyre szokatlanabb. Habrertus és Esti nyúlnevekről folytatott beszélgetését csak halvány mosollyal hallgatja, inkább nézelődik. Utoljára sokkal vészterhesebb időkben járt itt, amikor is inkább azt fontolgatta, hogy kapva kalapját világgá menjen – de ezek az idők megváltoztak, szerencsére. Éppen ezért viszont arra is van lehetősége, hogy alaposabban szemügyre vegye a választékot, és tetszik, amit lát, ez pedig jobb kedvre deríti, korábbi sértődéséről is megfeledkezik egy kis időre. Esti kérdése viszont megtöri ezt az idillikus állapotot, és a lány nem tudja eldönteni, hogy komolyan nem veszi-e a lapot, vagy csak szándékosan cukkolja.*
- A boncalanyaimon nem segítenek, de másokon attól még lehet. És még az is előfordulhat, hogy magamon kell. *Von vállat, és láthatóan nem jön zavarba, elvégre az emberi testről van szó. Az adófizetéssel kapcsolatban is beszáll a csevegésbe. Főleg azért, mert bárhogy is vizslatja Habrertust, nem tudja elképzelni az „erődemonstrációt”. Kételyeinek azonban tapintatosan ad hangot.*
- Mi a terved, Habrertus? A jelenléteddel próbálsz rájuk hatni, vagy valami egyéb praktikát is bevetsz, vagy bevetünk? *Kérdezi csak úgy rutinszerűen, még mindig nem túl jó kedvvel. Most inkább a portéka tereli el a figyelmét, megérint néhány kelmét. Ismét a nyulakra terelődik a szó, Dora pedig elkalandozik.*
- Őszintén szólva én sem tudom, mit kezdenék a kisnyulakkal, de tartok tőle, hogy előbb vagy utóbb szórakozásból úgyis felcsapnék szőrmekészítőnek, hogy puha kucsmát csináljak a Dorafiakból, és… *Elcsuklik a hangja, ez ugyanis az a pillanat, amikor felfogja, hogy Esti nagyon jól tudja, milyen gyógyfüvet készül venni, sőt finoman utalgat is rá. A lány olyan képet vág, mint az imént Habrertus, mikor lótruttyba lépett, csak az elf arcán ott van a megsemmisülés is – ő előre tudhatta volna, hogy ott van a képzeletbeli lótrutty. Mikor letörli arcáról a döbbenetet és haragot, vagyis jó pár másodperc múlva, megköszörüli a torkát, és nem szól semmit. Az a legjobb, Estinek meg neki is. Inkább babrálja tovább a holmikat.
Megint megakad azonban, mikor Habrertus ajánlatát hallja. Felé fordul, arcán bájos, semmi jót nem ígérő mosoly terül szét. Egyszerre két felismerés éri. Az egyik, hogy ez valami ügyetlen udvarlási kísérlet, amely csak azt bizonyítja, hogy a kancellár még mindig önmaga ellensége szeretne lenni, és kedveskedni Dorával. A másik, hogy a lánynak nem kell garasoskodnia, és régóta először azt vehet, amit akar. És persze mondani sem kell, hogy az elfet – nőként – utóbbi vidítja fel a legjobban.*
- Ejha! *Nevet, és igyekszik meg sem hallani Esti kérdését.* ~ Ugyan már, ne légy ilyen savanyú, két ilyen remek hölgy megérdemli a kényeztetést, akárhonnan jöjjön is! És még te vagy az úrinő. ~
*A feladat persze adott, és Dora örömmel tesz neki eleget. Az első útja a ruhákhoz vezet, és le is akaszt egy ingfélét, ami nagyon hasonlatos Estiéhez, mégis szebb vágású, és jobban láttatja azt, amit Esti valamiért kényszeredetten láttatni akar. Sajnos eléggé látszik, hogy Dora nem magának akarja: túl kicsi hozzá a melle.*
- Nézd meg. *Adja a másik kezébe a ruhadarabot, és még egy szoknyát is hozzácsap, amely kevésbé „szakadt”, mint a sötételfé.* Csak találunk valami olyan holmit is itt, ami illik… Ehhez. *Mutat végig a lányon kellő undorral, hiszen felfogása szerint a sötételf még mindig egy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon csúnya elfszerűség.* Legalább váltásnak, vagy utazáshoz. Mit szólsz?
*Dorát sem kell félteni. Ahogy jön-megy, beszerez öt adag Rhéa félelmét, és bár diszkréten kezeli a dolgot, azért bízik benne, hogy a többiek is képesek felnőttként viselkedni, ha már mindhárman azok, és ha már mindhárman nyilvánvalóan tudják, mi történt előző este. Ezután ő is csatlakozik a ruhapróbához, és addig piszkálja Estit, míg fel nem vesz ő is valamit.
Igazi vidámsággal a szemében méregeti magához a holmikat, mintha csak most érezné magát igazán elemében. Talál is néhányat, eltűnve a ponyva mögött felpróbálja őket. Mikor elegánsan előszökken, jókedvűen megpördül, hogy két társa megcsodálhassa. Öltözéke – hogy a kancellárnak ne legyen oka panaszra – ezúttal is sokat láttat, de inge most fehér, szebb szabású felül. Elöl a fűzős megoldás helyett kis pántokat látni, és ami még feltűnőbb, kabátja is egészen más, barna, kevésbé fojtogató, és jóval rövidebb az előzőnél.*
- Nos, mit szólsz? *Kérdezi Dora vidáman Habrertushoz lépve új váltás hétköznapi ruhájában, kopogó új csizmájával, és szeretettel, igen, igazi szeretettel néz a férfira. Meglepő jelenség ez – úgy tűnik, nagyon jól érzi magát a holmiban.* Csak akkor kell, ha neked is tetszik. *Esti véleményére őszintén tesz a kérdésben, de hát mit vártunk?
Tesz még egy kört, még szerez egy üveg rózsaolajat is, mert parfümje lassanként kifogy, és megfogyatkozott elsősegélycsomagja helyett sem árt egy új. Ha úgy vesszük, nem vásárolt valami sok mindent, ötféle holmival bőven beérte, de azért jártában-keltében tréfásan odakiált a kancellárra.*
- Hintót? *Mutat a nagy, díszes kocsira, és még szemérmetlenül kacsint is a jelenthez, hiszen tudja, hogy a humor forrása kettejük közt marad. Fültől fülig elvigyorodik. Ezután kinyújtja a karját, és az elsősegélycsomagot könnyedén a puha fűbe pottyantja.*
- Jaj, hát nem leesett! *Sopánkodik megjátszott csodálkozással, és a kancellárnak hátat fordítva kinyújtott lábbal lehajol érte, lejjebb, egyre lejjebb, míg rövidebb kabátjában a lehető legművészibb fenékmutogatást sikerül prezentálnia a fenékmutogatások történelmében. Ezután kiegyenesedve úgy tesz, mintha az egész jelenet csupán Habrertus piszkos képzelgéseinek egyike lett volna. Reméli, sőt ajánlja, hogy a közeljövőben ezek a fantáziálgatásai nagyrészt a kalapos elfről szóljanak majd.*
*Megérkezve a piacra Dora is leszáll lováról, és még különösebb balesetet sem szenved. Ez a nap egyre szokatlanabb. Habrertus és Esti nyúlnevekről folytatott beszélgetését csak halvány mosollyal hallgatja, inkább nézelődik. Utoljára sokkal vészterhesebb időkben járt itt, amikor is inkább azt fontolgatta, hogy kapva kalapját világgá menjen – de ezek az idők megváltoztak, szerencsére. Éppen ezért viszont arra is van lehetősége, hogy alaposabban szemügyre vegye a választékot, és tetszik, amit lát, ez pedig jobb kedvre deríti, korábbi sértődéséről is megfeledkezik egy kis időre. Esti kérdése viszont megtöri ezt az idillikus állapotot, és a lány nem tudja eldönteni, hogy komolyan nem veszi-e a lapot, vagy csak szándékosan cukkolja.*
- A boncalanyaimon nem segítenek, de másokon attól még lehet. És még az is előfordulhat, hogy magamon kell. *Von vállat, és láthatóan nem jön zavarba, elvégre az emberi testről van szó. Az adófizetéssel kapcsolatban is beszáll a csevegésbe. Főleg azért, mert bárhogy is vizslatja Habrertust, nem tudja elképzelni az „erődemonstrációt”. Kételyeinek azonban tapintatosan ad hangot.*
- Mi a terved, Habrertus? A jelenléteddel próbálsz rájuk hatni, vagy valami egyéb praktikát is bevetsz, vagy bevetünk? *Kérdezi csak úgy rutinszerűen, még mindig nem túl jó kedvvel. Most inkább a portéka tereli el a figyelmét, megérint néhány kelmét. Ismét a nyulakra terelődik a szó, Dora pedig elkalandozik.*
- Őszintén szólva én sem tudom, mit kezdenék a kisnyulakkal, de tartok tőle, hogy előbb vagy utóbb szórakozásból úgyis felcsapnék szőrmekészítőnek, hogy puha kucsmát csináljak a Dorafiakból, és… *Elcsuklik a hangja, ez ugyanis az a pillanat, amikor felfogja, hogy Esti nagyon jól tudja, milyen gyógyfüvet készül venni, sőt finoman utalgat is rá. A lány olyan képet vág, mint az imént Habrertus, mikor lótruttyba lépett, csak az elf arcán ott van a megsemmisülés is – ő előre tudhatta volna, hogy ott van a képzeletbeli lótrutty. Mikor letörli arcáról a döbbenetet és haragot, vagyis jó pár másodperc múlva, megköszörüli a torkát, és nem szól semmit. Az a legjobb, Estinek meg neki is. Inkább babrálja tovább a holmikat.
Megint megakad azonban, mikor Habrertus ajánlatát hallja. Felé fordul, arcán bájos, semmi jót nem ígérő mosoly terül szét. Egyszerre két felismerés éri. Az egyik, hogy ez valami ügyetlen udvarlási kísérlet, amely csak azt bizonyítja, hogy a kancellár még mindig önmaga ellensége szeretne lenni, és kedveskedni Dorával. A másik, hogy a lánynak nem kell garasoskodnia, és régóta először azt vehet, amit akar. És persze mondani sem kell, hogy az elfet – nőként – utóbbi vidítja fel a legjobban.*
- Ejha! *Nevet, és igyekszik meg sem hallani Esti kérdését.* ~ Ugyan már, ne légy ilyen savanyú, két ilyen remek hölgy megérdemli a kényeztetést, akárhonnan jöjjön is! És még te vagy az úrinő. ~
*A feladat persze adott, és Dora örömmel tesz neki eleget. Az első útja a ruhákhoz vezet, és le is akaszt egy ingfélét, ami nagyon hasonlatos Estiéhez, mégis szebb vágású, és jobban láttatja azt, amit Esti valamiért kényszeredetten láttatni akar. Sajnos eléggé látszik, hogy Dora nem magának akarja: túl kicsi hozzá a melle.*
- Nézd meg. *Adja a másik kezébe a ruhadarabot, és még egy szoknyát is hozzácsap, amely kevésbé „szakadt”, mint a sötételfé.* Csak találunk valami olyan holmit is itt, ami illik… Ehhez. *Mutat végig a lányon kellő undorral, hiszen felfogása szerint a sötételf még mindig egy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon csúnya elfszerűség.* Legalább váltásnak, vagy utazáshoz. Mit szólsz?
*Dorát sem kell félteni. Ahogy jön-megy, beszerez öt adag Rhéa félelmét, és bár diszkréten kezeli a dolgot, azért bízik benne, hogy a többiek is képesek felnőttként viselkedni, ha már mindhárman azok, és ha már mindhárman nyilvánvalóan tudják, mi történt előző este. Ezután ő is csatlakozik a ruhapróbához, és addig piszkálja Estit, míg fel nem vesz ő is valamit.
Igazi vidámsággal a szemében méregeti magához a holmikat, mintha csak most érezné magát igazán elemében. Talál is néhányat, eltűnve a ponyva mögött felpróbálja őket. Mikor elegánsan előszökken, jókedvűen megpördül, hogy két társa megcsodálhassa. Öltözéke – hogy a kancellárnak ne legyen oka panaszra – ezúttal is sokat láttat, de inge most fehér, szebb szabású felül. Elöl a fűzős megoldás helyett kis pántokat látni, és ami még feltűnőbb, kabátja is egészen más, barna, kevésbé fojtogató, és jóval rövidebb az előzőnél.*
- Nos, mit szólsz? *Kérdezi Dora vidáman Habrertushoz lépve új váltás hétköznapi ruhájában, kopogó új csizmájával, és szeretettel, igen, igazi szeretettel néz a férfira. Meglepő jelenség ez – úgy tűnik, nagyon jól érzi magát a holmiban.* Csak akkor kell, ha neked is tetszik. *Esti véleményére őszintén tesz a kérdésben, de hát mit vártunk?
Tesz még egy kört, még szerez egy üveg rózsaolajat is, mert parfümje lassanként kifogy, és megfogyatkozott elsősegélycsomagja helyett sem árt egy új. Ha úgy vesszük, nem vásárolt valami sok mindent, ötféle holmival bőven beérte, de azért jártában-keltében tréfásan odakiált a kancellárra.*
- Hintót? *Mutat a nagy, díszes kocsira, és még szemérmetlenül kacsint is a jelenthez, hiszen tudja, hogy a humor forrása kettejük közt marad. Fültől fülig elvigyorodik. Ezután kinyújtja a karját, és az elsősegélycsomagot könnyedén a puha fűbe pottyantja.*
- Jaj, hát nem leesett! *Sopánkodik megjátszott csodálkozással, és a kancellárnak hátat fordítva kinyújtott lábbal lehajol érte, lejjebb, egyre lejjebb, míg rövidebb kabátjában a lehető legművészibb fenékmutogatást sikerül prezentálnia a fenékmutogatások történelmében. Ezután kiegyenesedve úgy tesz, mintha az egész jelenet csupán Habrertus piszkos képzelgéseinek egyike lett volna. Reméli, sőt ajánlja, hogy a közeljövőben ezek a fantáziálgatásai nagyrészt a kalapos elfről szóljanak majd.*
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:25:16
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:25:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
- Tényleg nem? Pedig mindenre szokott lenni valami válaszod, uram.
*Játékosak a szavak, igazán nem lehet komolyan venni őket jelen pillanatban, Aenae meg pláne nem szánja őket komolynak. Viszont igen komolyan veszi Cha'yss csókolgatását, magában pedig arra a megállapításra jut, hogy a szakáll nem is olyan rossz dolog, már legalábbis az, ami Cha'yss arcán nő, szabad kezével meg is cirógatja. Van benne valami hanyagság, ami mégis igazán vonzóvá teszi.
Persze ebben a szituációban is van olyasmi, aki kicsit meglepi - bár nem kellene, hogy meglepődjön - és zavarba hozza. Elszakítja a tekintetét Cha'yss sárga szemeitől, hogy lepillantson. Egyből meglódul a szívverése, innentől meg már nagyrészt ösztönszerűen cselekszik, előbb szabad keze mozdul, de aztán már a csípője is. Szégyellős mosollyal az arcán néz újra fel a férfi szemébe. Elereszti már Cha'yss másik kezét is, kicsit felegyenesedik, a férfi vállaira támaszkodva mozog. Mosolyogva rázza a fejét, Waldran magától nem mondana alacsonyabb árat, ő pedig nem sugdosna neki ilyenekről, mert egyből gyanút fogna, hogy miért is teszi.*
- Nem hiszem, hogy az a veszély fenyegetne, hogy féláron adjon bárkinek bármit is.
*Aenae nagyon élvezi, hogy az övé az irányítás, hamar elfelejti a Pinty ügyét. Előbb csak szelíden halad, lépésben de a végére a tempó már inkább őrült vágtára hasonlít, melynek végén kimerülten omlik a férfi mellkasára. Szíve úgy kalapál, hogy Cha'yss is érezheti, légzése szapora, tagjaiban ólmos fáradtság. Egyik keze Cha'yss mellkasát cirógatja, konkrétan azt a sebhelyet a szívénél. Ha bírna, akkor valószínűleg lefordulna róla, de egyelőre nem bír mozdulni.*
//Cha'yss//
- Tényleg nem? Pedig mindenre szokott lenni valami válaszod, uram.
*Játékosak a szavak, igazán nem lehet komolyan venni őket jelen pillanatban, Aenae meg pláne nem szánja őket komolynak. Viszont igen komolyan veszi Cha'yss csókolgatását, magában pedig arra a megállapításra jut, hogy a szakáll nem is olyan rossz dolog, már legalábbis az, ami Cha'yss arcán nő, szabad kezével meg is cirógatja. Van benne valami hanyagság, ami mégis igazán vonzóvá teszi.
Persze ebben a szituációban is van olyasmi, aki kicsit meglepi - bár nem kellene, hogy meglepődjön - és zavarba hozza. Elszakítja a tekintetét Cha'yss sárga szemeitől, hogy lepillantson. Egyből meglódul a szívverése, innentől meg már nagyrészt ösztönszerűen cselekszik, előbb szabad keze mozdul, de aztán már a csípője is. Szégyellős mosollyal az arcán néz újra fel a férfi szemébe. Elereszti már Cha'yss másik kezét is, kicsit felegyenesedik, a férfi vállaira támaszkodva mozog. Mosolyogva rázza a fejét, Waldran magától nem mondana alacsonyabb árat, ő pedig nem sugdosna neki ilyenekről, mert egyből gyanút fogna, hogy miért is teszi.*
- Nem hiszem, hogy az a veszély fenyegetne, hogy féláron adjon bárkinek bármit is.
*Aenae nagyon élvezi, hogy az övé az irányítás, hamar elfelejti a Pinty ügyét. Előbb csak szelíden halad, lépésben de a végére a tempó már inkább őrült vágtára hasonlít, melynek végén kimerülten omlik a férfi mellkasára. Szíve úgy kalapál, hogy Cha'yss is érezheti, légzése szapora, tagjaiban ólmos fáradtság. Egyik keze Cha'yss mellkasát cirógatja, konkrétan azt a sebhelyet a szívénél. Ha bírna, akkor valószínűleg lefordulna róla, de egyelőre nem bír mozdulni.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:41:30
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:41:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*Nincs tudomása a Kagaenaeben dúló érzelmi viharokról, s talán, ha volna, akkor sem tudna mit kezdeni vele, mert ilyesmiben még nem volt része. Persze biztosan jó érzéssel találná el a megfelelő reakciót, de valamiért mégis jobb ez így.
Amikor a lány kibontakozik az ölelésből, féloldalas mosollyal hagyja, hogy leteperje és lefogja kezeit. Sárga tekinete topáz párját fürkészi, találgatva magában, hogy mit is akarhat a lány.
A sajnálatra előbb nem mond semmit. A szerződés persze méltányos, ettől függetlenül biztosan volna olyan lehetőség, amely megkönnyítené a későbbi vásárlást. De a kancellár sajnos nem hülye, így nem is számít túl nagy kompenzációra.
Amikor aztán Aenae kérdez, előbb nem mond semmit.*
- Nem tudom. *Kezd bele, mintha tényleg nem tudná vagy teljesen elvenné az eszét Kagaenae csókjai a nyakán. Valójában tényleg bajban van kissé, mert ha előnyösebb vételi árat mondana, akkor Aenae talán felhozná neki, hogy akkor nem kellene havonta a Vashegyre járnia a bérleti díjjal.
Aztán bajba kerül, mert túlságosan élvezni kezdi a lány csókjait a nyakán, az ujjai pedig a nyakszirtjén játszanak, amitől az ölén ülő lány érezheti, hogy újra kezd megkeményedni. Hiába, vannak dolgok, amelyek ellen ő sem tud, bár nem is akar, tenni.
A csípőjét lassan mozgatni kezdi, szabad kezével maga is Aenae tarkóját kezdi simogatni, jelezve, hogy folytassa csak, amit elkezdett. A lány valóban jó tanulónak bizonyul, újra kedvét lelné benne, ha teheti.*
- Ha a nagybátyád féláron adná a Pintyet, akkor is minden haton találnék indokot rá, hogy meglátogassam a thargok úrnőjét. *Nyögi elégedetten, s bár kezdi eszét venni a kéj, még elveti a vásárlás megkönnyítésének gondolatát a lányban.*
//Kagaenae//
*Nincs tudomása a Kagaenaeben dúló érzelmi viharokról, s talán, ha volna, akkor sem tudna mit kezdeni vele, mert ilyesmiben még nem volt része. Persze biztosan jó érzéssel találná el a megfelelő reakciót, de valamiért mégis jobb ez így.
Amikor a lány kibontakozik az ölelésből, féloldalas mosollyal hagyja, hogy leteperje és lefogja kezeit. Sárga tekinete topáz párját fürkészi, találgatva magában, hogy mit is akarhat a lány.
A sajnálatra előbb nem mond semmit. A szerződés persze méltányos, ettől függetlenül biztosan volna olyan lehetőség, amely megkönnyítené a későbbi vásárlást. De a kancellár sajnos nem hülye, így nem is számít túl nagy kompenzációra.
Amikor aztán Aenae kérdez, előbb nem mond semmit.*
- Nem tudom. *Kezd bele, mintha tényleg nem tudná vagy teljesen elvenné az eszét Kagaenae csókjai a nyakán. Valójában tényleg bajban van kissé, mert ha előnyösebb vételi árat mondana, akkor Aenae talán felhozná neki, hogy akkor nem kellene havonta a Vashegyre járnia a bérleti díjjal.
Aztán bajba kerül, mert túlságosan élvezni kezdi a lány csókjait a nyakán, az ujjai pedig a nyakszirtjén játszanak, amitől az ölén ülő lány érezheti, hogy újra kezd megkeményedni. Hiába, vannak dolgok, amelyek ellen ő sem tud, bár nem is akar, tenni.
A csípőjét lassan mozgatni kezdi, szabad kezével maga is Aenae tarkóját kezdi simogatni, jelezve, hogy folytassa csak, amit elkezdett. A lány valóban jó tanulónak bizonyul, újra kedvét lelné benne, ha teheti.*
- Ha a nagybátyád féláron adná a Pintyet, akkor is minden haton találnék indokot rá, hogy meglátogassam a thargok úrnőjét. *Nyögi elégedetten, s bár kezdi eszét venni a kéj, még elveti a vásárlás megkönnyítésének gondolatát a lányban.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:35:08
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//
*Általában a mélységire se jellemző, hogy ilyen közvetlen, sőt kimondottan bensőséges viszonyban legyen valakivel. Ami, persze természetes is, azt nézve, hogy mi is ő. A másik magyarázatára, hogy miképp is próbálta korábban a sebét gyógyítani Quantall bólogat. Nem ismeri a konkrét varázslatot, de ha megpróbálja semlegesíteni a átkot és aztán gyógyítani az akár működhet is. Ismét beúszik a tudatába az óriás képe akiben szó szerint megfagyott a vér, de hamar elhessegeti.*
-Persze. Majd megpróbálhatjuk.
*Két nem túl bonyolult varázslatról van szó. A fiú biztos benne, hogy míg elérnek a mágustoronyig addig ki is piheni magát. A mondatra, hogy talán nem véletlenül találkoztak elgondolkozik és nagyon lassan bólint.*
-Meglehet. Van rá esély.
*Korábban ostobaságnak gondolta volna az ilyesmit, de azóta sokkal nyitottabb gondolkodású lett. Még arra is lát esélyt, hogy a sors vagy valami más égi hatalom vezette őket egymás mellé. A kérdésre, hogy ők foglalták-e vissza a templomot csak bólint.*
-Súlyos áldozatok árán.
*Vagyis ne beszéljünk róla. Naty-t is megviseli a téma. Quantall már kifejtette többször is, hogy háború van. Ilyenkor pedig nem szokatlan, hogy meghasonul önmagával valaki. Benne is él még az emlék ahogy a mélység orgyilkosnő artikulálatlanul üvöltött mikor betörte az orrát. Sok ilyen dolog van és nem tudja valaha elfelejti-e őket. Ezért is esik neki különösen jól mikor mosolyogni látja a lányt. Ilyenkor mintha minden könnyebb lenne. Még ő is elmosolyodik. Azon is csak mosolygott, hogy reméli nem lesz komisz jószág.*
-Úgy legyen.
*Ezek után Drann is választ magának egy állatot és elindulhatnak. Az invitálásra Naty-val kell egyet értenie. Nekik dolguk van. Hogy velük tartson-e abban Quantall nem biztos.*
-Egyelőre a mágustorony felé tartunk segítségért. A thargokkal onnan megyünk tovább.
//Egy kis kerülő//
*Általában a mélységire se jellemző, hogy ilyen közvetlen, sőt kimondottan bensőséges viszonyban legyen valakivel. Ami, persze természetes is, azt nézve, hogy mi is ő. A másik magyarázatára, hogy miképp is próbálta korábban a sebét gyógyítani Quantall bólogat. Nem ismeri a konkrét varázslatot, de ha megpróbálja semlegesíteni a átkot és aztán gyógyítani az akár működhet is. Ismét beúszik a tudatába az óriás képe akiben szó szerint megfagyott a vér, de hamar elhessegeti.*
-Persze. Majd megpróbálhatjuk.
*Két nem túl bonyolult varázslatról van szó. A fiú biztos benne, hogy míg elérnek a mágustoronyig addig ki is piheni magát. A mondatra, hogy talán nem véletlenül találkoztak elgondolkozik és nagyon lassan bólint.*
-Meglehet. Van rá esély.
*Korábban ostobaságnak gondolta volna az ilyesmit, de azóta sokkal nyitottabb gondolkodású lett. Még arra is lát esélyt, hogy a sors vagy valami más égi hatalom vezette őket egymás mellé. A kérdésre, hogy ők foglalták-e vissza a templomot csak bólint.*
-Súlyos áldozatok árán.
*Vagyis ne beszéljünk róla. Naty-t is megviseli a téma. Quantall már kifejtette többször is, hogy háború van. Ilyenkor pedig nem szokatlan, hogy meghasonul önmagával valaki. Benne is él még az emlék ahogy a mélység orgyilkosnő artikulálatlanul üvöltött mikor betörte az orrát. Sok ilyen dolog van és nem tudja valaha elfelejti-e őket. Ezért is esik neki különösen jól mikor mosolyogni látja a lányt. Ilyenkor mintha minden könnyebb lenne. Még ő is elmosolyodik. Azon is csak mosolygott, hogy reméli nem lesz komisz jószág.*
-Úgy legyen.
*Ezek után Drann is választ magának egy állatot és elindulhatnak. Az invitálásra Naty-val kell egyet értenie. Nekik dolguk van. Hogy velük tartson-e abban Quantall nem biztos.*
-Egyelőre a mágustorony felé tartunk segítségért. A thargokkal onnan megyünk tovább.
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:33:01
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*Ez az a pillanat, mikor a lány biztossá válik abban, hogy a fattyú a hasában csakugyan érzi, hogy mi történik odakint, mert a simogatásra szokatlanul aktív lesz. Aenae nemigen tesz ilyet, az esetek nagy többségében inkább próbál megfelejtkezni róla, hogy ott növekszik, ha oda is nyúl, akkor csak mérgesen, mert nem szereti, ha a gyerek hírt ad magáról. A lányt mindenesetre a sírás fojtogatja ebben a pillanatban, hogy a férfi milyen gyengéd tud lenni, mikor ő a gyengédség vagy a szeretet egy szikráját sem mutatja. Csak az ölelés miatt tudja legyőzni a bőgési ingert, ahogy átkarolja a férfi, úgy egészen úgy érzi, hogy minden rendben van, egészen erőt önt belé. Kibontakozik az ölelésből, de csak azért, hogy szelíd erőszakkal maga gyűrhette Cha'ysst, ehhez nyilván az kell, hogy amaz is partner legyen, mivel magasabb és erősebb is, mint a lány. Ha sikerült "leteperni", akkor Cha'yss két karját is "lefogja", tenyereivel a férfi tenyereibe tenyerel úgy, hogy Cha'yss kezei a füle mellett legyenek. Aenae így elvileg a férfi hasán vagy az ágyékán ül, de kissé kinyúlva előrehajol, arcuk épp szembe kerül.*
- Sajnálom, de nem tudok jobb feltételekkel szolgálni, mint a szerződésben lévők. Szerintem elég méltányosak.
*Igazából Aenaenek fogalma sincsen arról, hogy ténylegesen azok-e, mivel nem ért az ilyesmihez, de azért vitte rögtön Habrertus és Waldran elé az ügyet, hogy azok is véleményezzék. Arról nem is beszélve, hogy rossz nyelvek szerint pont a kancellár az, akitől egy kis kedvességgel előnyöket lehet kicsikarni. Ezt persze nem kell Cha'yssnak tudnia, hiszen valószínűleg csak rosszindulatú pletyka, semmi több.*
- Vagy szerinted nem azok? És ha szerinted nem azok, akkor milyen üzleti előnyöket szeretnél?
*Látszik rajta, hogy ő tényleg nem hiszi, hogy Cha'yss üzleti előnyök miatt lenne itt vele, teljesen elhiszi, hogy érez iránta valamit. A vallomásra azonban lesüti a szemét és inkább úgy dönt, hogy megkóstolja kicsit a férfi nyakát.*
- A nagybátyám az apám helyett is félt engem, nézd el neki, ha gyanakvóan néz minden férfira a közelemben.
*Suttogja a férfi fülébe úgy, hogy minden szó után egy finom puszit nyom Cha'yss füle tövére. Egyik kezét elereszti, de csak azért, hogy az így felszabaduló kezével a másik oldalt cirógathassa a nyakát. A férfi utolsó szavaira csak morog valamit, leginkább egyetértően.*
//Cha'yss//
*Ez az a pillanat, mikor a lány biztossá válik abban, hogy a fattyú a hasában csakugyan érzi, hogy mi történik odakint, mert a simogatásra szokatlanul aktív lesz. Aenae nemigen tesz ilyet, az esetek nagy többségében inkább próbál megfelejtkezni róla, hogy ott növekszik, ha oda is nyúl, akkor csak mérgesen, mert nem szereti, ha a gyerek hírt ad magáról. A lányt mindenesetre a sírás fojtogatja ebben a pillanatban, hogy a férfi milyen gyengéd tud lenni, mikor ő a gyengédség vagy a szeretet egy szikráját sem mutatja. Csak az ölelés miatt tudja legyőzni a bőgési ingert, ahogy átkarolja a férfi, úgy egészen úgy érzi, hogy minden rendben van, egészen erőt önt belé. Kibontakozik az ölelésből, de csak azért, hogy szelíd erőszakkal maga gyűrhette Cha'ysst, ehhez nyilván az kell, hogy amaz is partner legyen, mivel magasabb és erősebb is, mint a lány. Ha sikerült "leteperni", akkor Cha'yss két karját is "lefogja", tenyereivel a férfi tenyereibe tenyerel úgy, hogy Cha'yss kezei a füle mellett legyenek. Aenae így elvileg a férfi hasán vagy az ágyékán ül, de kissé kinyúlva előrehajol, arcuk épp szembe kerül.*
- Sajnálom, de nem tudok jobb feltételekkel szolgálni, mint a szerződésben lévők. Szerintem elég méltányosak.
*Igazából Aenaenek fogalma sincsen arról, hogy ténylegesen azok-e, mivel nem ért az ilyesmihez, de azért vitte rögtön Habrertus és Waldran elé az ügyet, hogy azok is véleményezzék. Arról nem is beszélve, hogy rossz nyelvek szerint pont a kancellár az, akitől egy kis kedvességgel előnyöket lehet kicsikarni. Ezt persze nem kell Cha'yssnak tudnia, hiszen valószínűleg csak rosszindulatú pletyka, semmi több.*
- Vagy szerinted nem azok? És ha szerinted nem azok, akkor milyen üzleti előnyöket szeretnél?
*Látszik rajta, hogy ő tényleg nem hiszi, hogy Cha'yss üzleti előnyök miatt lenne itt vele, teljesen elhiszi, hogy érez iránta valamit. A vallomásra azonban lesüti a szemét és inkább úgy dönt, hogy megkóstolja kicsit a férfi nyakát.*
- A nagybátyám az apám helyett is félt engem, nézd el neki, ha gyanakvóan néz minden férfira a közelemben.
*Suttogja a férfi fülébe úgy, hogy minden szó után egy finom puszit nyom Cha'yss füle tövére. Egyik kezét elereszti, de csak azért, hogy az így felszabaduló kezével a másik oldalt cirógathassa a nyakát. A férfi utolsó szavaira csak morog valamit, leginkább egyetértően.*
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 18:25:19
Üzenet elküldve: 2019-06-10 18:25:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
*Az indulás viszonylag gond nélkül zajlik, így hamar maguk mögött is hagyják az ispotályt, immár lóháton folytatva tovább a beszélgetést*
- Nos ennek igen egyszerű oka van. Sőt, két igen egyszerű oka. Az első, hogy Estanellariaból csak egy van, és az utánozhatatlan. *húzza önelégült mosolyra a száját* Mások szerint még egy is sok belőle! *kacsint a lányra, maga előzve meg valami hasonló riposztot Dora részéről* A másik, sokkal hétköznapibb ok, hogy Penge baknyúl. Bármennyire is csábító lett volna önmagamról elnevezni, azt hiszem, nem lett volna túl boldog egy női névvel szegény... *fejtegeti tovább halvány mosollyal a témát, bár azért biztos benne, az elf lánynak is megvannak a saját emlékei azt illetően, hogyan is lett a nyulak neve az, ami*
- Valóban, szerencsések vagyunk ezért a fáradhatatlan segítségért. De bízom benne, kitartó munkával hamar el tudjuk majd mi is sajátítani az itteni szokásokat. *ért egyet a lánnyal, bár magában somolyog rajta, hogy az eddig oly figyelmes kancellárt mennyire hidegen is hagyja ez a megjegyzés. ~Nocsak, tán lankad az érdeklődése?~ gondolja magában gúnyosan, ahogy hol egyikükre, hol másikukra vet egy-egy lopott pillantást*
- Gyógyfüvet? Minek? Már ne haragudj, de ha jól értettem, a te pácienseiden már nem sokat segítenek a gyógyfüvek... *kuncog magában, hiszen Dora épp az előbb ecsetelte, az orvoslás helyett mennyivel jobban szeret inkább halottakkal foglalkozni. Figyelmét azonban hamarosan a kancellár vonja magára, és az adófizetést nem annyira meglepően kerülő piaci kofák. Bár az tényleg meglepi, hogy a Vashegy még nem próbált meg semmit tenni ez ellen. ~Odahaza ezt biztos nem hagytuk volna... ~ teszi hozzá magában, ám bölcsebb annál, mint hogy ezt hangoztassa*
- Bizony, sok esetben más az elmélet és a gyakorlat... Talán ideje lenne egy kis, hogy is mondjam, erődemonstrációnak. *húzza ravasz mosolyra ajkait, ahogy Habrertusra tekint. Az az érzése, a férfi nem igazán tiltakozna ilyesmi ellen, persze csak ha biztos benne, nem ütheti meg vele a bokáját. Dorától se tart ezen a téren, bár mivel a lány nem sokat tehet az ügyben, így nem is igazán érdekli a véleménye* Tudják csak meg, nem csak akkor kell betartani a törvényeket, ha abból előnyük származik. *hiába, ha az egoját a másik kettőnél jobban vissza is tudja fogni, azért képmutatásért neki sem kell a szomszédba mennie. ~Vagyis tudják csak meg, ők túlságosan kis halak ahhoz, hogy csak akkor kelljen betartaniuk a törvényeket, ha az nekik tetszik!~ módosítja magában korábbi megjegyzését. Hamarosan azonban sokkal mulatságosabb téma kerül terítékre*
- Nocsak, máris? *vigyorodik el, ahogy Dora vemhessége kerül szóba* Hiába, öreg kecske, nem vén kecske! Nem igaz, nagyfiú? *nyúl be a ketrec ajtaján, hogy óvatosan megsimogassa Pengét* Épp hogy legyőzted a halálos kórt, és máris gyerekeket csinálsz? Nagy kujon vagy te! *vigyorog magában, szándékosan fogalmazva úgy, hogy szavait a társaságban lévő, egyéb hímnemű élőlények is magukra vehessék, ha szeretnék. ~Vajon egyszer az igazi Dora is terhes lesz?~ mereng magában, ahogy lepattan lováról, mikor megérkeznek a piacra. Ekkor jön csak rá, hogy legalább egy pár miatt nem kell aggódnia, ez pedig a két ló, akik a verseny kezdetekor igencsak megzabolázhatatlanul viselkedtek, de most, hogy kicsit távolabb haladtak egymástól, már egész kezelhetőek. Elismerése jeléül meg is simogatja párszor a ló orrát, míg el nem mosolyodik a váratlan ajánlatot hallva*
- Ez ám az igazi nagylelkűség! Biztos jól megfontoltad ezt, drága Habrertus? Két fiatal lány egy piacon... félek, a gatyádat is itt fogod hagyni, mire végzünk! *vet egy huncut pillantást a kancellár felé, kicsit sem bánva, ha esetleg tényleg így alakulna a dolog. Az árusok portékáit szemlélve azonban biztos benne, nem most fogja kiforgatni szegény Habrertust a vagyonából*
- És vajon kis bevásárló körutunknak az amoni kincstár vagy a kancellár személyes erszénye fogja kárát látni? *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ahogy a piacon nézelődnek. Természetesen, ha már az ajánlat elhangzott, eszében sincs visszautasítani, de azért jó tisztában lenni vele, honnan is ered a pénz, amit el fognak költeni*
- Mit gondolsz, Dora? Talán egy új ruha vagy valami szép ékszer? *igyekszik felkelteni a lány érdeklődését is, hiszen ha már a kancellár ilyen nagyvonalú, nem fogja hagyni, hogy az elf elpazarolja a lehetőséget, és pusztán pár gazt és gyomot vásároljon csak. Bár van egy olyan érzése, Dorát sem kell majd félteni, hogy jó pár arannyal rövidítsék meg Habrertust.*
*Az indulás viszonylag gond nélkül zajlik, így hamar maguk mögött is hagyják az ispotályt, immár lóháton folytatva tovább a beszélgetést*
- Nos ennek igen egyszerű oka van. Sőt, két igen egyszerű oka. Az első, hogy Estanellariaból csak egy van, és az utánozhatatlan. *húzza önelégült mosolyra a száját* Mások szerint még egy is sok belőle! *kacsint a lányra, maga előzve meg valami hasonló riposztot Dora részéről* A másik, sokkal hétköznapibb ok, hogy Penge baknyúl. Bármennyire is csábító lett volna önmagamról elnevezni, azt hiszem, nem lett volna túl boldog egy női névvel szegény... *fejtegeti tovább halvány mosollyal a témát, bár azért biztos benne, az elf lánynak is megvannak a saját emlékei azt illetően, hogyan is lett a nyulak neve az, ami*
- Valóban, szerencsések vagyunk ezért a fáradhatatlan segítségért. De bízom benne, kitartó munkával hamar el tudjuk majd mi is sajátítani az itteni szokásokat. *ért egyet a lánnyal, bár magában somolyog rajta, hogy az eddig oly figyelmes kancellárt mennyire hidegen is hagyja ez a megjegyzés. ~Nocsak, tán lankad az érdeklődése?~ gondolja magában gúnyosan, ahogy hol egyikükre, hol másikukra vet egy-egy lopott pillantást*
- Gyógyfüvet? Minek? Már ne haragudj, de ha jól értettem, a te pácienseiden már nem sokat segítenek a gyógyfüvek... *kuncog magában, hiszen Dora épp az előbb ecsetelte, az orvoslás helyett mennyivel jobban szeret inkább halottakkal foglalkozni. Figyelmét azonban hamarosan a kancellár vonja magára, és az adófizetést nem annyira meglepően kerülő piaci kofák. Bár az tényleg meglepi, hogy a Vashegy még nem próbált meg semmit tenni ez ellen. ~Odahaza ezt biztos nem hagytuk volna... ~ teszi hozzá magában, ám bölcsebb annál, mint hogy ezt hangoztassa*
- Bizony, sok esetben más az elmélet és a gyakorlat... Talán ideje lenne egy kis, hogy is mondjam, erődemonstrációnak. *húzza ravasz mosolyra ajkait, ahogy Habrertusra tekint. Az az érzése, a férfi nem igazán tiltakozna ilyesmi ellen, persze csak ha biztos benne, nem ütheti meg vele a bokáját. Dorától se tart ezen a téren, bár mivel a lány nem sokat tehet az ügyben, így nem is igazán érdekli a véleménye* Tudják csak meg, nem csak akkor kell betartani a törvényeket, ha abból előnyük származik. *hiába, ha az egoját a másik kettőnél jobban vissza is tudja fogni, azért képmutatásért neki sem kell a szomszédba mennie. ~Vagyis tudják csak meg, ők túlságosan kis halak ahhoz, hogy csak akkor kelljen betartaniuk a törvényeket, ha az nekik tetszik!~ módosítja magában korábbi megjegyzését. Hamarosan azonban sokkal mulatságosabb téma kerül terítékre*
- Nocsak, máris? *vigyorodik el, ahogy Dora vemhessége kerül szóba* Hiába, öreg kecske, nem vén kecske! Nem igaz, nagyfiú? *nyúl be a ketrec ajtaján, hogy óvatosan megsimogassa Pengét* Épp hogy legyőzted a halálos kórt, és máris gyerekeket csinálsz? Nagy kujon vagy te! *vigyorog magában, szándékosan fogalmazva úgy, hogy szavait a társaságban lévő, egyéb hímnemű élőlények is magukra vehessék, ha szeretnék. ~Vajon egyszer az igazi Dora is terhes lesz?~ mereng magában, ahogy lepattan lováról, mikor megérkeznek a piacra. Ekkor jön csak rá, hogy legalább egy pár miatt nem kell aggódnia, ez pedig a két ló, akik a verseny kezdetekor igencsak megzabolázhatatlanul viselkedtek, de most, hogy kicsit távolabb haladtak egymástól, már egész kezelhetőek. Elismerése jeléül meg is simogatja párszor a ló orrát, míg el nem mosolyodik a váratlan ajánlatot hallva*
- Ez ám az igazi nagylelkűség! Biztos jól megfontoltad ezt, drága Habrertus? Két fiatal lány egy piacon... félek, a gatyádat is itt fogod hagyni, mire végzünk! *vet egy huncut pillantást a kancellár felé, kicsit sem bánva, ha esetleg tényleg így alakulna a dolog. Az árusok portékáit szemlélve azonban biztos benne, nem most fogja kiforgatni szegény Habrertust a vagyonából*
- És vajon kis bevásárló körutunknak az amoni kincstár vagy a kancellár személyes erszénye fogja kárát látni? *teszi hozzá csak úgy mellékesen, ahogy a piacon nézelődnek. Természetesen, ha már az ajánlat elhangzott, eszében sincs visszautasítani, de azért jó tisztában lenni vele, honnan is ered a pénz, amit el fognak költeni*
- Mit gondolsz, Dora? Talán egy új ruha vagy valami szép ékszer? *igyekszik felkelteni a lány érdeklődését is, hiszen ha már a kancellár ilyen nagyvonalú, nem fogja hagyni, hogy az elf elpazarolja a lehetőséget, és pusztán pár gazt és gyomot vásároljon csak. Bár van egy olyan érzése, Dorát sem kell majd félteni, hogy jó pár arannyal rövidítsék meg Habrertust.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 14:47:42
Üzenet elküldve: 2019-06-10 14:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*A szavak enyhítésére kapott csókot forrón viszonozza, mohón, mintha nem most lennének túl mindketten a beteljesülésen. De pillantásából látszik, a tüske ott maradt benne, csak beletörődött az elhangzottakba, hogy amint nem tud változtatni, az úgy is marad.
A lány hasának vagyis inkább a benne mocorgó gyermek produkciója leköti a figyelmét. Valóban új az érzés, így őszinte a meglepettsége, nem kell rájátszania.*
- Biztosan. *Mondja halkan, ahogy elmosolyodik és simogatni kezdi Aneae hasát.
Amikor a lány hozzábújik, átöleli és igyekszik, hogy úgy érezze, ezen a világon nem eshet baja az igric karjaiban, de mivel nem látja az arcát és a hangjának változásait sem ismeri még elég jól, elégedetten hallgatja a választ, miszerint bárcsak úgy volna, ahogy korábban a férfi mondta.
A viszonzás kérdésre adott választ meghallgatja, de csak pillanatokkal később szólal meg, mintha azt latolgatná, milyen szavakkal is fejezze ki mindazt, amit közölni akar.*
- Én tudom. De a kancellár például biztosan azt mondaná, csak azért mutatok irányodba érdeklődést, mert üzleti kapcsolatban állunk és jobb feltételeket akarok kiédesgetni belőled. *Mondja aztán.*
- Vagy a nagybátyád, az a Waldran, ő biztosan nem hinné el nekem, hogy azért akarok veled lenni, mert szeretl... *Elharapja a szót, mintha rosszat mondott volna.*
- Úgy értem, mert vonzódom hozzád. *Javítja ki sietve magát, de nem hagyva kétséget afelől, hogy az előbbi az igaz.
Amikor Kagaenae ujjai a hajába szántanak, őszinte jóleső érzéssel élvezi az érintést, mindig szerette, ha szeretője így tesz. Végigsimít újra a lány hátán és hagyja, hogy a béke és nyugalom burája ereszkedjen rájuk, hogy a lány az lehessen pár perc vagy fertályóra erejéig, ami lenni akar.*
- Semmi baj, nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk.
*A lehetőségek magját már elvetette Aenae elméjében, ha ezután magától jutna eszébe, hogy a gyengéd kapcsolatért üzleti előnyökkel szolgáljon, senki sem hibáztatná. Már akkor, ha bárki tudna erről a kis kapcsolatról kettőjük között. Az igric is elégedetten hunyja le a szemét és adja át magát a pillanatnak, hisz ritkán van ilyen nyugalomban része, s bár folyton tenni akar, ilyen percekre is szüksége van olykor.*
//Kagaenae//
*A szavak enyhítésére kapott csókot forrón viszonozza, mohón, mintha nem most lennének túl mindketten a beteljesülésen. De pillantásából látszik, a tüske ott maradt benne, csak beletörődött az elhangzottakba, hogy amint nem tud változtatni, az úgy is marad.
A lány hasának vagyis inkább a benne mocorgó gyermek produkciója leköti a figyelmét. Valóban új az érzés, így őszinte a meglepettsége, nem kell rájátszania.*
- Biztosan. *Mondja halkan, ahogy elmosolyodik és simogatni kezdi Aneae hasát.
Amikor a lány hozzábújik, átöleli és igyekszik, hogy úgy érezze, ezen a világon nem eshet baja az igric karjaiban, de mivel nem látja az arcát és a hangjának változásait sem ismeri még elég jól, elégedetten hallgatja a választ, miszerint bárcsak úgy volna, ahogy korábban a férfi mondta.
A viszonzás kérdésre adott választ meghallgatja, de csak pillanatokkal később szólal meg, mintha azt latolgatná, milyen szavakkal is fejezze ki mindazt, amit közölni akar.*
- Én tudom. De a kancellár például biztosan azt mondaná, csak azért mutatok irányodba érdeklődést, mert üzleti kapcsolatban állunk és jobb feltételeket akarok kiédesgetni belőled. *Mondja aztán.*
- Vagy a nagybátyád, az a Waldran, ő biztosan nem hinné el nekem, hogy azért akarok veled lenni, mert szeretl... *Elharapja a szót, mintha rosszat mondott volna.*
- Úgy értem, mert vonzódom hozzád. *Javítja ki sietve magát, de nem hagyva kétséget afelől, hogy az előbbi az igaz.
Amikor Kagaenae ujjai a hajába szántanak, őszinte jóleső érzéssel élvezi az érintést, mindig szerette, ha szeretője így tesz. Végigsimít újra a lány hátán és hagyja, hogy a béke és nyugalom burája ereszkedjen rájuk, hogy a lány az lehessen pár perc vagy fertályóra erejéig, ami lenni akar.*
- Semmi baj, nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk.
*A lehetőségek magját már elvetette Aenae elméjében, ha ezután magától jutna eszébe, hogy a gyengéd kapcsolatért üzleti előnyökkel szolgáljon, senki sem hibáztatná. Már akkor, ha bárki tudna erről a kis kapcsolatról kettőjük között. Az igric is elégedetten hunyja le a szemét és adja át magát a pillanatnak, hisz ritkán van ilyen nyugalomban része, s bár folyton tenni akar, ilyen percekre is szüksége van olykor.*
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:43:32
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:43:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néha előfordul, hogy az ember annyira elégedett az események alakulásával, annyira nem számít semmi kellemetlenre, hogy hajlamos figyelmen kívül hagyni az intő jeleket. Hubi rendszerint kínosan ügyel rá, hogy e veszélyes gyakorlattal ne éljen, ám most mégis lankad a figyelme vagy az ébersége. Egész egyszerűen fel sem tűnik neki, hogy iménti csípős, ámde vitathatatlanul okszerű megjegyzésére Dora nem úgy reagált ahogy az elvárható és helyénvaló lenne: alázattal vállalt önkritikával. Éppen ellenkezőleg. Ha a jó kancellár ebben a szent pillanatban nem éppen sajgó tökeit sajnálná észrevehetné, hogy sikerült a lány önérzetébe gázolnia. Márpedig akkor tudná, hogy fölöttébb résen kell majd lennie, hiszen annyit már tud, hogy Dorának meglepően szellemes és legalább annyira aljas ötletei tudnak lenni. Elég csak a Tűtorony-incidensre gondolni. Hubi minden hátsó szándék nélkül (nem) felviszi oda a szemrevaló elfet, hogy a tharg vidék káprázatos panorámájával örvendeztesse meg, erre Dora a nyúlfarknyi ismeretség után máris le akarja taszajtani onnan. De mint említettük volt, a kancellár ezekben a pillanatokban nem eléggé figyelmes, így Dora - alighanem ironizáló - megjegyzésére is csak helybenhagyólag bólint egyet. Szerinte sincs miért hálálkodnia.*
- Miként lehet, hogy az Estanellaria nevet nem viseli egyik jószág sem? *fordul az elővigyázatosság helyett egy nyájas mosollyal a mélységihez* Bizvást mondhatom, hogy amiként Dorawyna, úgy Estanellaria esetében is igaz, hogy a mennyiség itt minőséget is jelent.
*A nyálas megjegyzés azt is jelenti, hogy Átok kezesen viselkedik, nem rázza szét a kancellárt, akinek testi tünetei enyhültével a kedélyállapota is javul.*
- Nos, igen. *kezd bele egy röpke magyarázatba a mélységi érdeklődésére, már a piacon járva* Papíron, az írott törvény alapján valóban így kéne lennie. Ám az emberek jelentős része (és persze ide lehet érteni más fajok zömét is) a törvény szavát csak akkor tartja kötelező érvényűnek, minden körülmény között betartandónak, ha éppen őket védi. Egyébként pedig... *sajnálkozó arccal tesz egy kézmozdulatot, aztán lekászálódik a nyeregből, mert egy piacon nem igazán lehet ló, illetve öszvérhátról vásárolni, de még nézelődni se nagyon.*
- Ami a jelen esetet illeti: nem nagyon láttam nyomát annak, hogy piacunk egyébként minden bizonnyal tisztességes kereskedői kezüket és lábukat törnék, hogy ebbéli kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
*Közben csak figyelmes lesz apróbb jelekre, bár elképzelhető, hogy nem éppen azokra amelyekkel foglalkoznia kéne.*
- Én nem tartanám annyira jó ötletnek, hogy nyúlneveldét létesítsünk a Kancellárián. *jegyzi meg kis csipkelődő éllel az örömteli hírre, miszerint gyermekáldás várható a tapsifüleseknél. Ám nem mondja ezt különösebben nagy eltökéltséggel, Dora pedig eszes lány, kitalálhatja, hogy a kedvéért Hubi hajlandó bizonyos engedményekre. Az árusok között pedig a jó kancellárnak eszébe jut egy pár finoman cserzett bőrből készült női csizma és egy kis ezüst tükör. Ezek is a kancellári budoárban vannak még, kész szerencse, hogy Dora nem bukkant rájuk. Alkalmasint össze kéne futnia Alyoval, hogy átadhassa neki az ajándékait. És ha már itt van, vehetne neki mást is. Bár az kétségtelen, hogy Hubi igen kedveli Dorát, sőt, egyre jobban kedveli, de ez miért jelentené azt, hogy nem találkozhat többet a bosszantóan szemtelen, ám bosszantóan kívánatos formákkal megáldott félvérrel, és miért ne élvezhetné érdekes társaságát és formás hátsóját? Persze arra hamar rájön, hogy ha most vásárolna női csecsebecséket, az Doránál alighanem felvetne bizonyos kérdéseket, így ettől a tervétől most eláll. Ám valami váratlan nagylelkűségi roham hatására, vagy csak mert tudat alatt érzi, hogy akár meg is bánthatta az imént az elfet, a lányok felé fordul.*
- Hölgyeim! *egy színpadias mosoly* Rendelkezzenek az erszényemmel, ma én állom amit megkívánnak.
*Tesz egy félköríves kézmozdulatot, amivel majdnem le is veri egy szalmakalapos atyafi fejfedőjét.* Válogassanak, mint paraszt a vadkörtében!
*És ebben a pillanatban mélyen legbelül, valahol az öntudat tájékán úgy érzi, hogy a sötételf visszautasítja a gesztust vagy csak mértékkel él vele, addig a megbántott Dora ezt méltó revansra fogja felhasználni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 12:47:09
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néha előfordul, hogy az ember annyira elégedett az események alakulásával, annyira nem számít semmi kellemetlenre, hogy hajlamos figyelmen kívül hagyni az intő jeleket. Hubi rendszerint kínosan ügyel rá, hogy e veszélyes gyakorlattal ne éljen, ám most mégis lankad a figyelme vagy az ébersége. Egész egyszerűen fel sem tűnik neki, hogy iménti csípős, ámde vitathatatlanul okszerű megjegyzésére Dora nem úgy reagált ahogy az elvárható és helyénvaló lenne: alázattal vállalt önkritikával. Éppen ellenkezőleg. Ha a jó kancellár ebben a szent pillanatban nem éppen sajgó tökeit sajnálná észrevehetné, hogy sikerült a lány önérzetébe gázolnia. Márpedig akkor tudná, hogy fölöttébb résen kell majd lennie, hiszen annyit már tud, hogy Dorának meglepően szellemes és legalább annyira aljas ötletei tudnak lenni. Elég csak a Tűtorony-incidensre gondolni. Hubi minden hátsó szándék nélkül (nem) felviszi oda a szemrevaló elfet, hogy a tharg vidék káprázatos panorámájával örvendeztesse meg, erre Dora a nyúlfarknyi ismeretség után máris le akarja taszajtani onnan. De mint említettük volt, a kancellár ezekben a pillanatokban nem eléggé figyelmes, így Dora - alighanem ironizáló - megjegyzésére is csak helybenhagyólag bólint egyet. Szerinte sincs miért hálálkodnia.*
- Miként lehet, hogy az Estanellaria nevet nem viseli egyik jószág sem? *fordul az elővigyázatosság helyett egy nyájas mosollyal a mélységihez* Bizvást mondhatom, hogy amiként Dorawyna, úgy Estanellaria esetében is igaz, hogy a mennyiség itt minőséget is jelent.
*A nyálas megjegyzés azt is jelenti, hogy Átok kezesen viselkedik, nem rázza szét a kancellárt, akinek testi tünetei enyhültével a kedélyállapota is javul.*
- Nos, igen. *kezd bele egy röpke magyarázatba a mélységi érdeklődésére, már a piacon járva* Papíron, az írott törvény alapján valóban így kéne lennie. Ám az emberek jelentős része (és persze ide lehet érteni más fajok zömét is) a törvény szavát csak akkor tartja kötelező érvényűnek, minden körülmény között betartandónak, ha éppen őket védi. Egyébként pedig... *sajnálkozó arccal tesz egy kézmozdulatot, aztán lekászálódik a nyeregből, mert egy piacon nem igazán lehet ló, illetve öszvérhátról vásárolni, de még nézelődni se nagyon.*
- Ami a jelen esetet illeti: nem nagyon láttam nyomát annak, hogy piacunk egyébként minden bizonnyal tisztességes kereskedői kezüket és lábukat törnék, hogy ebbéli kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
*Közben csak figyelmes lesz apróbb jelekre, bár elképzelhető, hogy nem éppen azokra amelyekkel foglalkoznia kéne.*
- Én nem tartanám annyira jó ötletnek, hogy nyúlneveldét létesítsünk a Kancellárián. *jegyzi meg kis csipkelődő éllel az örömteli hírre, miszerint gyermekáldás várható a tapsifüleseknél. Ám nem mondja ezt különösebben nagy eltökéltséggel, Dora pedig eszes lány, kitalálhatja, hogy a kedvéért Hubi hajlandó bizonyos engedményekre. Az árusok között pedig a jó kancellárnak eszébe jut egy pár finoman cserzett bőrből készült női csizma és egy kis ezüst tükör. Ezek is a kancellári budoárban vannak még, kész szerencse, hogy Dora nem bukkant rájuk. Alkalmasint össze kéne futnia Alyoval, hogy átadhassa neki az ajándékait. És ha már itt van, vehetne neki mást is. Bár az kétségtelen, hogy Hubi igen kedveli Dorát, sőt, egyre jobban kedveli, de ez miért jelentené azt, hogy nem találkozhat többet a bosszantóan szemtelen, ám bosszantóan kívánatos formákkal megáldott félvérrel, és miért ne élvezhetné érdekes társaságát és formás hátsóját? Persze arra hamar rájön, hogy ha most vásárolna női csecsebecséket, az Doránál alighanem felvetne bizonyos kérdéseket, így ettől a tervétől most eláll. Ám valami váratlan nagylelkűségi roham hatására, vagy csak mert tudat alatt érzi, hogy akár meg is bánthatta az imént az elfet, a lányok felé fordul.*
- Hölgyeim! *egy színpadias mosoly* Rendelkezzenek az erszényemmel, ma én állom amit megkívánnak.
*Tesz egy félköríves kézmozdulatot, amivel majdnem le is veri egy szalmakalapos atyafi fejfedőjét.* Válogassanak, mint paraszt a vadkörtében!
*És ebben a pillanatban mélyen legbelül, valahol az öntudat tájékán úgy érzi, hogy a sötételf visszautasítja a gesztust vagy csak mértékkel él vele, addig a megbántott Dora ezt méltó revansra fogja felhasználni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 12:47:09
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:38:14
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:38:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Holdfényes éjszakák//
//Egy kis kerülő//
*Eszébe sem jut, hogy a mozdulatai félreértésre adhatnak okot. Olyan természetesen nyúl kedvesen Quantallhoz, hogy neki ez már fel sem tűnik. A bajtársiasság, és a korábbi ismeretség könnyedén túllendítette a merev távolságtartás küszöbén.
A sok szomorú esemény után, az, hogy a férfin még Eeyr mágiáját sosem próbálták, és hogy Quantall hajlandó volna megpróbálni, újult reménnyel villanyozza. De mikor a templom kérdése merül fel, csupán bólint. Idegen a férfi, és bármilyen hős is, a templomi események nem egy útporos beszélgetéshez valók. Ha pedig később nem merülnek fel, akkor nem is sértik fel az emlékeket, de a részleteket semmiképpen nem szeretné itt megbeszélni. Az egyelőre elkerüli a figyelmét, hogy ilyen figyelemmel kíséri Drann, és hogy kedvére való a szőkeség öröme, tulajdonképpen arra sem gondol, hogy a férfi kedvessége, Quantallt pedig kimondottan zavarja.
Amellett pedig a lóvásárlás a legsürgetőbb feladat most, ezzel elszöszmötöl, de szerencsére hamar talál magának hátast, és a korábbi kellemetlen témát elsöpörve mosolyog a férfiakra.*
- Ugye, hogy szép? Azt hiszem, csődör. Remélem nem lesz komisz jószág.
*Ezzel nagyjából el is árulta, hogy nem ért olyan nagyon a lovakhoz, és igazából nem is tagadná, hogy csupán szimpátia alapon választott. Hogy milyen nemű pedig ha jól emlékszik, a fiú említette, de azért hasa alá pillant, hogy ellenőrizze a dolgot, nem mintha számítana.*
- Az igazat megvallva, sietnünk kellene a többiek után *emeli az elfre pillantását, amikor az a tavernába hívja őket.* Esetleg ha velünk tartanál, út közben egy pihenő alkalmával... *pillant Quantallra, hogy ő mit szól az ötlethez. Emlékszik még merről jöttek, meggyőződése, hogy a szántón meg kell majd állniuk pihenni, de legalább enni egy kicsit. Akkor szerét ejthetnék a varázslatnak is, ha Quantallnak nem kell utána többet pihennie.*
//Egy kis kerülő//
*Eszébe sem jut, hogy a mozdulatai félreértésre adhatnak okot. Olyan természetesen nyúl kedvesen Quantallhoz, hogy neki ez már fel sem tűnik. A bajtársiasság, és a korábbi ismeretség könnyedén túllendítette a merev távolságtartás küszöbén.
A sok szomorú esemény után, az, hogy a férfin még Eeyr mágiáját sosem próbálták, és hogy Quantall hajlandó volna megpróbálni, újult reménnyel villanyozza. De mikor a templom kérdése merül fel, csupán bólint. Idegen a férfi, és bármilyen hős is, a templomi események nem egy útporos beszélgetéshez valók. Ha pedig később nem merülnek fel, akkor nem is sértik fel az emlékeket, de a részleteket semmiképpen nem szeretné itt megbeszélni. Az egyelőre elkerüli a figyelmét, hogy ilyen figyelemmel kíséri Drann, és hogy kedvére való a szőkeség öröme, tulajdonképpen arra sem gondol, hogy a férfi kedvessége, Quantallt pedig kimondottan zavarja.
Amellett pedig a lóvásárlás a legsürgetőbb feladat most, ezzel elszöszmötöl, de szerencsére hamar talál magának hátast, és a korábbi kellemetlen témát elsöpörve mosolyog a férfiakra.*
- Ugye, hogy szép? Azt hiszem, csődör. Remélem nem lesz komisz jószág.
*Ezzel nagyjából el is árulta, hogy nem ért olyan nagyon a lovakhoz, és igazából nem is tagadná, hogy csupán szimpátia alapon választott. Hogy milyen nemű pedig ha jól emlékszik, a fiú említette, de azért hasa alá pillant, hogy ellenőrizze a dolgot, nem mintha számítana.*
- Az igazat megvallva, sietnünk kellene a többiek után *emeli az elfre pillantását, amikor az a tavernába hívja őket.* Esetleg ha velünk tartanál, út közben egy pihenő alkalmával... *pillant Quantallra, hogy ő mit szól az ötlethez. Emlékszik még merről jöttek, meggyőződése, hogy a szántón meg kell majd állniuk pihenni, de legalább enni egy kicsit. Akkor szerét ejthetnék a varázslatnak is, ha Quantallnak nem kell utána többet pihennie.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:53:30
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:53:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokra//
//Lyna//
*Learon valamivel többet látott már életében, mint ez a lány és ezért szinte el is felejtette, hogy ő maga is volt fiatal, és hogy fiatal korában bizony vele sem történtek nagyon rossz dolgok. Persze látott betegségeket és halált, de a faluban nem voltak gyilkosságok, erőszaktétel és a férfiak nem zsákmányolták ki a lányokat naivságuk miatt. A városban pedig ilyesmi gyakran megesik. Learon lassan elolvad ezek miatt a pördülgetések miatt, hiszen a Sajt-mester egyébként is nagyon odavan az aranyos dolgokért, és ez a lány pedig maga a tömény kedvesség és maga az aranyosság minden mozdulatában és szavaiban.*
-Hát akkor ezt meg is beszéltük! *Örömködik egy kicsit a mágus is, hiszen célját elérte igazából.*
-Hát, ha sokat használod a kezecskéidet, majd megerősödik! *Mosolyodik el cinkosul a férfi.*
-De nem, nem gyúr tésztát. Megjelenik egy kedves farkas-szellem, aki főz egy jó bográcsot! De olyat amilyen jót te még nem ettél! *A felemelt kézen Learon kedvesen végigsimít, majd meg is jegyzi utána.*
-Nem is olyan gyenge ez! Biztos tudnám hasznát venni! *Kacagja el magát a lehetetlen gondolatai miatt és egyből meg is hatódik a Lynácska nagy madárszeretete miatt. Ez az aprócska teremtés újból és újból leveszi a lábáról a férfit. Mintha csak azért jelent volna meg itt a téren, hogy neki örömet okozzon a jelenlétével. A megjelenő fegyverre egészen elképed.*
-Milyen furcsa varázslat! Nem inkább valami jobban hozzád illőt kellett volna megtanulnod? *Érdeklődik továbbra is mosolyogva.*
-De persze nagyon ügyes vagy! Rögtön láttam én, hogy nagy lehetőségek rejlenek benned! *Ezután az, hogy a lány hagyja magát megsimogatni egy roppant örömteli jelenet, hiszen nem sokkal ezelőtt még bizalmatlanul méregette ezután, most pedig mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, úgy hagyja cirógatni magát Lyna.*
-No, akkor most megyünk hozzánk és eszünk egy jót? *Nyújtja ki kezét a lánynak, hogy megfoghassa annak aprócska kezét.*
-No! Fogd csak meg, nehogy elvessz nekem itt a tömegben! *Mosolyog a lánykára.*
//Lyna//
*Learon valamivel többet látott már életében, mint ez a lány és ezért szinte el is felejtette, hogy ő maga is volt fiatal, és hogy fiatal korában bizony vele sem történtek nagyon rossz dolgok. Persze látott betegségeket és halált, de a faluban nem voltak gyilkosságok, erőszaktétel és a férfiak nem zsákmányolták ki a lányokat naivságuk miatt. A városban pedig ilyesmi gyakran megesik. Learon lassan elolvad ezek miatt a pördülgetések miatt, hiszen a Sajt-mester egyébként is nagyon odavan az aranyos dolgokért, és ez a lány pedig maga a tömény kedvesség és maga az aranyosság minden mozdulatában és szavaiban.*
-Hát akkor ezt meg is beszéltük! *Örömködik egy kicsit a mágus is, hiszen célját elérte igazából.*
-Hát, ha sokat használod a kezecskéidet, majd megerősödik! *Mosolyodik el cinkosul a férfi.*
-De nem, nem gyúr tésztát. Megjelenik egy kedves farkas-szellem, aki főz egy jó bográcsot! De olyat amilyen jót te még nem ettél! *A felemelt kézen Learon kedvesen végigsimít, majd meg is jegyzi utána.*
-Nem is olyan gyenge ez! Biztos tudnám hasznát venni! *Kacagja el magát a lehetetlen gondolatai miatt és egyből meg is hatódik a Lynácska nagy madárszeretete miatt. Ez az aprócska teremtés újból és újból leveszi a lábáról a férfit. Mintha csak azért jelent volna meg itt a téren, hogy neki örömet okozzon a jelenlétével. A megjelenő fegyverre egészen elképed.*
-Milyen furcsa varázslat! Nem inkább valami jobban hozzád illőt kellett volna megtanulnod? *Érdeklődik továbbra is mosolyogva.*
-De persze nagyon ügyes vagy! Rögtön láttam én, hogy nagy lehetőségek rejlenek benned! *Ezután az, hogy a lány hagyja magát megsimogatni egy roppant örömteli jelenet, hiszen nem sokkal ezelőtt még bizalmatlanul méregette ezután, most pedig mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, úgy hagyja cirógatni magát Lyna.*
-No, akkor most megyünk hozzánk és eszünk egy jót? *Nyújtja ki kezét a lánynak, hogy megfoghassa annak aprócska kezét.*
-No! Fogd csak meg, nehogy elvessz nekem itt a tömegben! *Mosolyog a lánykára.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:17:41
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:17:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*A nyulakra pillant, meg a patkányra, de úgy látja, hogy nincs különösebb baj közöttük, működhet a dolog. Mivel a ketrecnek van fogantyúja, így Estinek Habrertussal ellentétben azzal sem kell problémáznia, hogy esetleg megharapja az állat. Aztán úgy látja, hogy rögzíteni is sikerül, ezért indulnak is.
Úgy tűnik, Habrertus kellemetlen öszvérbalesete rányomta a bélyegét a hangulatára, mert különösen mogorvának tűnik. Lekezelő hangsúlyától Dorán valami szokatlan érzés lesz úrrá, amit a legjobban úgy lehetne leírni, mint mikor nyáron jön a viharfelhő, és hideg szellővel legyinti meg az embert, vagy mikor hirtelen valamilyen veszélyre kell készülni. A lány eddig tréfált, de most lelohad arcáról a mosoly egy pillanatra, büszke sértettség tükröződik rajta, és vonásait csak ezután sikerül érdeklődő, ismerősen kirívó ábrázattá rendezni, a halvány, pimasz kis írnok többször is látható mosolyával. Most egyáltalán nem olyan őszinte ez a mosoly, mint szokott lenni.*
- Erre semmi szükség, hiszen már korábban is megköszönted. És persze a te érdemed is dicséretes a történetben. *Engedi, hogy gondolatai tovább csapongjanak, ezúttal már elég jól tartja a száját, és a színpadi álarc sem tűnhet olyan műnek.* Nemrég ezen gondolkodtam, de ritka az, hogy egy nemesember ennyire támogasson egy más vidékről jött, mondhatni, idegen társaságot. Mert hát valahol bizony Esti és én is azok vagyunk, és talán még leszünk is igen sokáig. Mégis milyen jól megvagyunk, most is együtt járunk egyet. *Próbálja megfogni a dolgot a sanyarú sorsú, ártatlan hölgyek oldaláról, hiszen a kancellár ezt annyira szereti. A kérdés, mennyi ideig tartja magát ahhoz, hogy mit szeret a kancellár, s mikortól dönt úgy, hogy megszerzi magának, amit ő akar. Estinek igaza van: a két ego aztán tényleg egymást ostromolja.*
- Vennem kell néhány gyógyfüvet. *Jegyzi meg csevegve, és szabadon asszociál azokról a „gyógyfüvekről”, hogy aztán már ugorjon is a következő asszociációra.* Egyébként nem zárnám ki, hogy Dora vemhes, de sajnos csak hatok múlva tudnám róla biztosan megmondani. Mindenesetre érdekes lehetne, mi sül ki a dologból. Illetve bocsánat, mi lesz a dologból. *Helyesbít, hiszen a többiek lelkére kötötte, hogy házinyulat nem sütünk. Felkapja a fejét arra, amit a kancellár elejtett az árusokról, mert minden új információra kíváncsi, de közben messziről máris a standokat pásztázza, hogy egyből legjobb portékát találja meg, amire szüksége van. És közben örül, hogy még mindig biztosan ül Bors hátán. Talán nem is romlott el, talán nem kell új lovat vennie.*
*A nyulakra pillant, meg a patkányra, de úgy látja, hogy nincs különösebb baj közöttük, működhet a dolog. Mivel a ketrecnek van fogantyúja, így Estinek Habrertussal ellentétben azzal sem kell problémáznia, hogy esetleg megharapja az állat. Aztán úgy látja, hogy rögzíteni is sikerül, ezért indulnak is.
Úgy tűnik, Habrertus kellemetlen öszvérbalesete rányomta a bélyegét a hangulatára, mert különösen mogorvának tűnik. Lekezelő hangsúlyától Dorán valami szokatlan érzés lesz úrrá, amit a legjobban úgy lehetne leírni, mint mikor nyáron jön a viharfelhő, és hideg szellővel legyinti meg az embert, vagy mikor hirtelen valamilyen veszélyre kell készülni. A lány eddig tréfált, de most lelohad arcáról a mosoly egy pillanatra, büszke sértettség tükröződik rajta, és vonásait csak ezután sikerül érdeklődő, ismerősen kirívó ábrázattá rendezni, a halvány, pimasz kis írnok többször is látható mosolyával. Most egyáltalán nem olyan őszinte ez a mosoly, mint szokott lenni.*
- Erre semmi szükség, hiszen már korábban is megköszönted. És persze a te érdemed is dicséretes a történetben. *Engedi, hogy gondolatai tovább csapongjanak, ezúttal már elég jól tartja a száját, és a színpadi álarc sem tűnhet olyan műnek.* Nemrég ezen gondolkodtam, de ritka az, hogy egy nemesember ennyire támogasson egy más vidékről jött, mondhatni, idegen társaságot. Mert hát valahol bizony Esti és én is azok vagyunk, és talán még leszünk is igen sokáig. Mégis milyen jól megvagyunk, most is együtt járunk egyet. *Próbálja megfogni a dolgot a sanyarú sorsú, ártatlan hölgyek oldaláról, hiszen a kancellár ezt annyira szereti. A kérdés, mennyi ideig tartja magát ahhoz, hogy mit szeret a kancellár, s mikortól dönt úgy, hogy megszerzi magának, amit ő akar. Estinek igaza van: a két ego aztán tényleg egymást ostromolja.*
- Vennem kell néhány gyógyfüvet. *Jegyzi meg csevegve, és szabadon asszociál azokról a „gyógyfüvekről”, hogy aztán már ugorjon is a következő asszociációra.* Egyébként nem zárnám ki, hogy Dora vemhes, de sajnos csak hatok múlva tudnám róla biztosan megmondani. Mindenesetre érdekes lehetne, mi sül ki a dologból. Illetve bocsánat, mi lesz a dologból. *Helyesbít, hiszen a többiek lelkére kötötte, hogy házinyulat nem sütünk. Felkapja a fejét arra, amit a kancellár elejtett az árusokról, mert minden új információra kíváncsi, de közben messziről máris a standokat pásztázza, hogy egyből legjobb portékát találja meg, amire szüksége van. És közben örül, hogy még mindig biztosan ül Bors hátán. Talán nem is romlott el, talán nem kell új lovat vennie.*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-08 21:03:44
Üzenet elküldve: 2019-06-08 21:03:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*Abban a pillanatban tudta, hogy rosszul fogalmazott, mikor kimondta a szavakat, és nem igazán sikerült elvenni az élüket sem, mert a férfi szemlátomást elkámpicsorodik. Aenae meg azt képzeli, hogy egy csókkal talán enyhítheti a szavai okozta fájdalmat. Persze elmondhatná, hogy mennyire sajnálja, hogy csak ennyit volt képes érezni és mondani, de úgy érzi, hogy további beszéddel csak rontana a helyzeten, így marad a csók.
Elmosolyodik, ahogy Cha'yss elkapja a kezét, mikor újra moccan a fattyú a hasában, majd még szélesebbre húzódik a mosoly, hogy felbátorodva visszarakja a kezét. Aenae a férfi kezére teszi a sajátját.*
- Biztos érzi a tenyered melegét.
*Igazából nem tudja, hogy miért is rugdosódik - vagy bokszol -, de Aenae valahogy úgy gondol erre, hogy így fejezi ki tetszését vagy nemtetszését és talán hatással vannak rá az Aenaet érő impulzusok is, az imént meg azért egy elég jelentős impulzus érte Cha'yssnak hála.
Fejét a férfi álla alá ékeli, karjait a nyakába fonja, üveges tekintettel bámul maga elé és nagyon örül, hogy a másik így pont nem láthatja az arcát, meg a reakcióját, mikor azt mondja, hogy bárcsak ő lehetne a férje és a fattyú apja.*
- Bárcsak.
*Mondja halkan, azonban ha folytatná, akkor nem azzal folytatná, hogy "bárcsak te lennél a férjem és a gyerekem apja", hanem azzal, hogy "bárcsak ne lenne gyerek a hasamban és bárcsak ne kéne férjhez mennem". Biztonságos póz ez így, mivel neki mindig az arcára van írva, hogy mit gondol*
- Nem hittem, hogy azért vagy velem, mert viszonzást vársz. Vagy mert én vagyok a thargok úrnője.
*Felváltva nevet és sír azon, hogy ő lenne a thargok úrnője, most inkább nevetségesnek találja. Ettől függetlenül továbbra sem érti, hogy Cha'yss mi vonzót talál benne, hiszen minden ujjára találhatnál Aenaenél sokkal szebb, de főleg kevésbé problémás nőket. Egyik keze beletúr a férfi hajába a tarkójánál, karján megfeszül az izom a mozdulattól.*
- Sajnálom.
*Sajnálja bizony, szeretne többet adni lopott perceknél, de nem lehet, Nirs miatt nem, a kezét ígérte neki, köti az adott szava.*
//Cha'yss//
*Abban a pillanatban tudta, hogy rosszul fogalmazott, mikor kimondta a szavakat, és nem igazán sikerült elvenni az élüket sem, mert a férfi szemlátomást elkámpicsorodik. Aenae meg azt képzeli, hogy egy csókkal talán enyhítheti a szavai okozta fájdalmat. Persze elmondhatná, hogy mennyire sajnálja, hogy csak ennyit volt képes érezni és mondani, de úgy érzi, hogy további beszéddel csak rontana a helyzeten, így marad a csók.
Elmosolyodik, ahogy Cha'yss elkapja a kezét, mikor újra moccan a fattyú a hasában, majd még szélesebbre húzódik a mosoly, hogy felbátorodva visszarakja a kezét. Aenae a férfi kezére teszi a sajátját.*
- Biztos érzi a tenyered melegét.
*Igazából nem tudja, hogy miért is rugdosódik - vagy bokszol -, de Aenae valahogy úgy gondol erre, hogy így fejezi ki tetszését vagy nemtetszését és talán hatással vannak rá az Aenaet érő impulzusok is, az imént meg azért egy elég jelentős impulzus érte Cha'yssnak hála.
Fejét a férfi álla alá ékeli, karjait a nyakába fonja, üveges tekintettel bámul maga elé és nagyon örül, hogy a másik így pont nem láthatja az arcát, meg a reakcióját, mikor azt mondja, hogy bárcsak ő lehetne a férje és a fattyú apja.*
- Bárcsak.
*Mondja halkan, azonban ha folytatná, akkor nem azzal folytatná, hogy "bárcsak te lennél a férjem és a gyerekem apja", hanem azzal, hogy "bárcsak ne lenne gyerek a hasamban és bárcsak ne kéne férjhez mennem". Biztonságos póz ez így, mivel neki mindig az arcára van írva, hogy mit gondol*
- Nem hittem, hogy azért vagy velem, mert viszonzást vársz. Vagy mert én vagyok a thargok úrnője.
*Felváltva nevet és sír azon, hogy ő lenne a thargok úrnője, most inkább nevetségesnek találja. Ettől függetlenül továbbra sem érti, hogy Cha'yss mi vonzót talál benne, hiszen minden ujjára találhatnál Aenaenél sokkal szebb, de főleg kevésbé problémás nőket. Egyik keze beletúr a férfi hajába a tarkójánál, karján megfeszül az izom a mozdulattól.*
- Sajnálom.
*Sajnálja bizony, szeretne többet adni lopott perceknél, de nem lehet, Nirs miatt nem, a kezét ígérte neki, köti az adott szava.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-08 17:32:53
Üzenet elküldve: 2019-06-08 17:32:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*Először nem tudja, mire vélje a kurta bólintást a magyarázata végén. Azaz nem tudja még, melyik kártyát húzza a reakcióra. Több lehetőség is szóba jöhet, de nem szeretné elsietni a dolgot. A türelem olykor kifizetődő dolog, bár az igricet kevesen nevezné türelmes embernek, akadnak dolgok, ahol igenis képes türelmet gyakorolni.
Az biztos, hogy amikor nem kap szóbeli megerősítést, hogy Kagaenaenek is több volt ez, mint áldozat a kéj és gyönyör oltárán, lesüti sárga szemeit és szomorúan rándul meg az ajka, mintha vallomása viszonzás nélkül maradt volna, majd ki önként vállalta sorsát, újra felnéz és elmosolyodik.*
- Ez a legfontosabb. *Most rajta a kurta biccentés sora, így jelezve, hogy beletörődött szerepébe, hogy talán sosem lehet több, mint egy játékszer a thargok nagy úrnője mellett.
Amikor Aenae a hasára teszi az igric kezét, előbb megszeppen és ezt annyira nem is kell megjátszania, enyhén ráncolt homlokkal vár az érzésre, mert igazából nem is tudja, mit is kellene éreznie, s amikor mozdul a lányban növekvő gyermek, akkor elkapja a kezét, de csak egy pillanatra, majd újra visszateszi oda, ahova Kagaenae tette. Furcsa érzés környékezi, amelyhez foghatót eddig még nem érzett. Sosem gondolt magára úgy, mint apa, semmi nem volt fontosabb a terveknél, a munkánál, a céljainál, amelyet elérhet, amellyel hatalmat és befolyást szerezhet.*
- Még sosem éreztem hasonlót. *Vallja be nagyon őszintén, szinte suttog, mintha a hangos szó megijeszthetné az aprócska embert a lány hasában.
Hagyja, hogy Kagaenae hozzá bújjon, átöleli és annak ellenére is, hogy ilyenkor mindig roppant melege szokott lenni, szorosan magához vonja. Érzi, hogy azt akarja, hogy valaki megóvja, hogy megnyugtassa és erre most éppen ott van az igric. Eljött a pillanat.*
- Bárcsak én lehetnék a férjed és a gyermeked apja. *Nem érez lelkiismeretfurdalást, ahogy kimondja a szavakat. Talán nem is volna rossz egy rendes családban élni, feleséggel, gyermekkel. Neki ez nem adatott meg. Egy senkiházi barbár vagy akárki volt az apja, sosem ismerte, az anyja szajha volt, nem volt valódi testévre, csak olyan féltestvérek, mint Meronnan és nemrég ő is meghalt.*
- Figyelj. *Szólal meg.*
- Én nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy azért vagyok veled, mert viszonzást várok. Mert te vagy a thargok úrnője. *Indít egy halk vallomással.*
- Nekem fontos vagy, eddig nem is tudtam, mennyire, de ha nem kaphatok csak lopott perceket... *Megakad a mondatban, mintha maga sem akarná kimondani azokat, mert olyan volna, mintha ítéletet mondana maga felett.*
- Én... én azt is elfogadom. *Kissé rekedt a hangja, reszelős és szinte suttog, aztán csak némán simogatja tovább Aenae gerincének vonalát a tarkójától egészen a formás fenékig, elidőzve odaleng pár pillanatig, majd vissza. A szemét lehunyja és kicsit úgy képzeli, hogy ők tényleg egy pár és ezek nem egy rejtett liezon pillanatai, hanem boldog percek, mielőtt gyermekük születik.*
//Kagaenae//
*Először nem tudja, mire vélje a kurta bólintást a magyarázata végén. Azaz nem tudja még, melyik kártyát húzza a reakcióra. Több lehetőség is szóba jöhet, de nem szeretné elsietni a dolgot. A türelem olykor kifizetődő dolog, bár az igricet kevesen nevezné türelmes embernek, akadnak dolgok, ahol igenis képes türelmet gyakorolni.
Az biztos, hogy amikor nem kap szóbeli megerősítést, hogy Kagaenaenek is több volt ez, mint áldozat a kéj és gyönyör oltárán, lesüti sárga szemeit és szomorúan rándul meg az ajka, mintha vallomása viszonzás nélkül maradt volna, majd ki önként vállalta sorsát, újra felnéz és elmosolyodik.*
- Ez a legfontosabb. *Most rajta a kurta biccentés sora, így jelezve, hogy beletörődött szerepébe, hogy talán sosem lehet több, mint egy játékszer a thargok nagy úrnője mellett.
Amikor Aenae a hasára teszi az igric kezét, előbb megszeppen és ezt annyira nem is kell megjátszania, enyhén ráncolt homlokkal vár az érzésre, mert igazából nem is tudja, mit is kellene éreznie, s amikor mozdul a lányban növekvő gyermek, akkor elkapja a kezét, de csak egy pillanatra, majd újra visszateszi oda, ahova Kagaenae tette. Furcsa érzés környékezi, amelyhez foghatót eddig még nem érzett. Sosem gondolt magára úgy, mint apa, semmi nem volt fontosabb a terveknél, a munkánál, a céljainál, amelyet elérhet, amellyel hatalmat és befolyást szerezhet.*
- Még sosem éreztem hasonlót. *Vallja be nagyon őszintén, szinte suttog, mintha a hangos szó megijeszthetné az aprócska embert a lány hasában.
Hagyja, hogy Kagaenae hozzá bújjon, átöleli és annak ellenére is, hogy ilyenkor mindig roppant melege szokott lenni, szorosan magához vonja. Érzi, hogy azt akarja, hogy valaki megóvja, hogy megnyugtassa és erre most éppen ott van az igric. Eljött a pillanat.*
- Bárcsak én lehetnék a férjed és a gyermeked apja. *Nem érez lelkiismeretfurdalást, ahogy kimondja a szavakat. Talán nem is volna rossz egy rendes családban élni, feleséggel, gyermekkel. Neki ez nem adatott meg. Egy senkiházi barbár vagy akárki volt az apja, sosem ismerte, az anyja szajha volt, nem volt valódi testévre, csak olyan féltestvérek, mint Meronnan és nemrég ő is meghalt.*
- Figyelj. *Szólal meg.*
- Én nem szeretném, ha azt gondolnád, hogy azért vagyok veled, mert viszonzást várok. Mert te vagy a thargok úrnője. *Indít egy halk vallomással.*
- Nekem fontos vagy, eddig nem is tudtam, mennyire, de ha nem kaphatok csak lopott perceket... *Megakad a mondatban, mintha maga sem akarná kimondani azokat, mert olyan volna, mintha ítéletet mondana maga felett.*
- Én... én azt is elfogadom. *Kissé rekedt a hangja, reszelős és szinte suttog, aztán csak némán simogatja tovább Aenae gerincének vonalát a tarkójától egészen a formás fenékig, elidőzve odaleng pár pillanatig, majd vissza. A szemét lehunyja és kicsit úgy képzeli, hogy ők tényleg egy pár és ezek nem egy rejtett liezon pillanatai, hanem boldog percek, mielőtt gyermekük születik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344