Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:04:01
Üzenet elküldve: 2019-06-23 21:04:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokra//
//Learon//
- Szép? Nem vagyok én szép.
*Rázza meg fejét.*
- Mármint nem gondolom csúnyának magamat, de nagyon szépnek sem. De olyan szép lányok vannak. Főleg az elf lányok, jaj, ők gyönyörűek szoktak lenni.
*Meséli lelkesen, láthatóan nem helyezve túl nagy hangsúlyt saját külsejére, holott azért tagadhatatlanul jól esett neki a bók.*
- Szívesen lennék én is elf lány.
*Teszi hozzá hümmögve, és kissé elnyűtt, egyszerű ruhácskáját nézi.*
- De talán ha nagyobb leszek, és talán ha majd lesznek szebb ruháim, akkor lehetek majdnem olyan csinos, mint egy szép elf lány.
*Láthatóan ez a gondolat is csak tovább fokozza boldogságát. Örül, mert jól érzi magát, mert szép ez a nap, és mert egy kedves ember vigyáz rá. Úgy érzi nincs is gondja semmire.*
- Persze! Nagyon szívesen hozok majd belőle. Meeeg... hümpf, mondjuk pogácsát. Szerintem azt elég finomat csinálok.
*Hevesen bólogatva nyomatékosítja, hogy bizony, tényleg elég finom pogácsát csinál, illetve a következő témával is lelkesen egyetért, így gesztusai arra is vonatkoznak. Szerencsére a fejébe senki sem tud belemászni, hogy ellopja a gondolatait. Az nagyon ijesztő lenne, még az ötlettől is megborzong.*
- Hát... picike vagyok. Mármint nem annyira, de eléggé ahhoz, hogyha valaki siet és nem néz maga elé, akkor fellökjön. Főleg ha cipelnek sok, és nehéz dolgokat. Ha meg sietnek, az csak ráadás.
*Lemondóan ingatja a fejét, gyorsan hangot is adva annak, hogy miért is teszi ezt.*
- Mindig sietnek. Csak tudnám miért.
*Végül egy vállrántással nyugtázza.
Nagy, kíváncsi szemei még inkább kitágulnak, és felragyognak.*
- Persze, hogy szeretem őket! Lehet nem szeretni az élőlényeket? Hiszen olyan aranyosak, még a malacok is. Jó, a bogarak nem annyira, de a többi igen.
//Learon//
- Szép? Nem vagyok én szép.
*Rázza meg fejét.*
- Mármint nem gondolom csúnyának magamat, de nagyon szépnek sem. De olyan szép lányok vannak. Főleg az elf lányok, jaj, ők gyönyörűek szoktak lenni.
*Meséli lelkesen, láthatóan nem helyezve túl nagy hangsúlyt saját külsejére, holott azért tagadhatatlanul jól esett neki a bók.*
- Szívesen lennék én is elf lány.
*Teszi hozzá hümmögve, és kissé elnyűtt, egyszerű ruhácskáját nézi.*
- De talán ha nagyobb leszek, és talán ha majd lesznek szebb ruháim, akkor lehetek majdnem olyan csinos, mint egy szép elf lány.
*Láthatóan ez a gondolat is csak tovább fokozza boldogságát. Örül, mert jól érzi magát, mert szép ez a nap, és mert egy kedves ember vigyáz rá. Úgy érzi nincs is gondja semmire.*
- Persze! Nagyon szívesen hozok majd belőle. Meeeg... hümpf, mondjuk pogácsát. Szerintem azt elég finomat csinálok.
*Hevesen bólogatva nyomatékosítja, hogy bizony, tényleg elég finom pogácsát csinál, illetve a következő témával is lelkesen egyetért, így gesztusai arra is vonatkoznak. Szerencsére a fejébe senki sem tud belemászni, hogy ellopja a gondolatait. Az nagyon ijesztő lenne, még az ötlettől is megborzong.*
- Hát... picike vagyok. Mármint nem annyira, de eléggé ahhoz, hogyha valaki siet és nem néz maga elé, akkor fellökjön. Főleg ha cipelnek sok, és nehéz dolgokat. Ha meg sietnek, az csak ráadás.
*Lemondóan ingatja a fejét, gyorsan hangot is adva annak, hogy miért is teszi ezt.*
- Mindig sietnek. Csak tudnám miért.
*Végül egy vállrántással nyugtázza.
Nagy, kíváncsi szemei még inkább kitágulnak, és felragyognak.*
- Persze, hogy szeretem őket! Lehet nem szeretni az élőlényeket? Hiszen olyan aranyosak, még a malacok is. Jó, a bogarak nem annyira, de a többi igen.
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 20:37:28
Üzenet elküldve: 2019-06-23 20:37:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*Nyelve hegyén a válasz, hogy szerinte Cha'yss számára nincs az üzletnek ezen részében túl sok előny, de végül inkább visszanyeli a mondandóját. Ebben nagy segítségére van az, hogy Cha'yss megcsókolja, így elég nehéz hülyeségeket beszélni. Aztán meg inkább elveszi a kalapot a fejébe nyomja, jól a homlokába is csúszik. Mutatóujjával kicsit megpöccinti alulról a karimát, így hetykén félreáll az egész fejfedő, amit akkor is a fején hagy, mikor már meztelenül a vízbe gázol.*
- Lehet, hogy szerzek egy kalapot. Biztos jól állhat.
*Próbálja magát megnézni valamennyire a víz tükröződő felületében, de ez kevéssé sikerül, hiszen ez folyóvíz, még akkor is, ha ebben a kanyarulatában lustán és szélesen folyik. Aenae ennek ellenére sem merészkedik túl mélyre, hiszen úszni nem tud, nem hiányzik, hogy elsodorja a víz. Fél szemét Cha'ysson tartva vizezi magát, mosolyogva nézi, hogy a férfi milyen könnyedén belemerítkezik a hűs habokba.*
- Gondolom, hogy melegebb lesz, nem tudom. Nem sűrűn fürdöm benne.
*Lamentál azon, hogy ilyen "hirtelen halállal" ő is belemerüljön-e a vízbe, de egyelőre még abba az illúzióba ringatja magát, hogy ha továbbra is szorgalmasan vizezi a karjait, vállait és mellkasát, akkor kevésbé fogja hidegnek érezni.*
- Pedig biztosan kiváló táncos lehetsz.
*Nézi a folyóban úszó Cha'yss, hajlítgatja a térdét, hogy minél vizesebb legyen, de csak azt éri el, hogy már az egész teste libabőrös. Aztán Cha'yss az, aki megadja a kezdőlökést - képletesen - ahhoz, hogy végre elmerüljön. Ekkor Aenae már nem is aprózza el, egyik kezével leveszi a kalapot a fejéről, a másikkal befogja az orrát, majd nagy levegővétel után a feje búbjáig elmerül, csak a kalapot tartó keze lóg ki a vízből. Fél pillanat után emelkedik ki a habokból, no nem úgy, ahogyan azt híres-neves piktorok megfestenék, mert vizes haja egyből az arcába tapad, arcát meg még mindig felfújja, mint egy hörcsög. Két kézzel próbál szabadulni a nedves tincsektől, miután visszaejti a kalapot a fejére. Közelebb evickél Cha'ysshoz, átöleli a nyakát.*
- Félek, hogy nem lelnéd örömöd benne. Nem ismerek olyan táncokat, amiket egyedül kell csinálni. Bár a barbárok állítólag nagyon jók az ilyesmiben. De én Artheniorban nevelkedtem, ott nem tanítanak ilyesmiket, csak páros táncokat.
//Cha'yss//
*Nyelve hegyén a válasz, hogy szerinte Cha'yss számára nincs az üzletnek ezen részében túl sok előny, de végül inkább visszanyeli a mondandóját. Ebben nagy segítségére van az, hogy Cha'yss megcsókolja, így elég nehéz hülyeségeket beszélni. Aztán meg inkább elveszi a kalapot a fejébe nyomja, jól a homlokába is csúszik. Mutatóujjával kicsit megpöccinti alulról a karimát, így hetykén félreáll az egész fejfedő, amit akkor is a fején hagy, mikor már meztelenül a vízbe gázol.*
- Lehet, hogy szerzek egy kalapot. Biztos jól állhat.
*Próbálja magát megnézni valamennyire a víz tükröződő felületében, de ez kevéssé sikerül, hiszen ez folyóvíz, még akkor is, ha ebben a kanyarulatában lustán és szélesen folyik. Aenae ennek ellenére sem merészkedik túl mélyre, hiszen úszni nem tud, nem hiányzik, hogy elsodorja a víz. Fél szemét Cha'ysson tartva vizezi magát, mosolyogva nézi, hogy a férfi milyen könnyedén belemerítkezik a hűs habokba.*
- Gondolom, hogy melegebb lesz, nem tudom. Nem sűrűn fürdöm benne.
*Lamentál azon, hogy ilyen "hirtelen halállal" ő is belemerüljön-e a vízbe, de egyelőre még abba az illúzióba ringatja magát, hogy ha továbbra is szorgalmasan vizezi a karjait, vállait és mellkasát, akkor kevésbé fogja hidegnek érezni.*
- Pedig biztosan kiváló táncos lehetsz.
*Nézi a folyóban úszó Cha'yss, hajlítgatja a térdét, hogy minél vizesebb legyen, de csak azt éri el, hogy már az egész teste libabőrös. Aztán Cha'yss az, aki megadja a kezdőlökést - képletesen - ahhoz, hogy végre elmerüljön. Ekkor Aenae már nem is aprózza el, egyik kezével leveszi a kalapot a fejéről, a másikkal befogja az orrát, majd nagy levegővétel után a feje búbjáig elmerül, csak a kalapot tartó keze lóg ki a vízből. Fél pillanat után emelkedik ki a habokból, no nem úgy, ahogyan azt híres-neves piktorok megfestenék, mert vizes haja egyből az arcába tapad, arcát meg még mindig felfújja, mint egy hörcsög. Két kézzel próbál szabadulni a nedves tincsektől, miután visszaejti a kalapot a fejére. Közelebb evickél Cha'ysshoz, átöleli a nyakát.*
- Félek, hogy nem lelnéd örömöd benne. Nem ismerek olyan táncokat, amiket egyedül kell csinálni. Bár a barbárok állítólag nagyon jók az ilyesmiben. De én Artheniorban nevelkedtem, ott nem tanítanak ilyesmiket, csak páros táncokat.
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 16:04:44
Üzenet elküldve: 2019-06-23 16:04:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar//
-No, hát akkor én is örülök ám, mert egyedül csak az ökör iszik magában! *Nevetgél halkan, nehogy felébressze a kis lurkókat a másik házban, miközben az ő háza előtti lóca irányába indul el, hogy majd oda leülve folytathassák a beszélgetést. Elég sok idő mire odaérnek, hiszen a gyümölcsös a birtok végében van, a ház pedig az elejében, de egy kevés gyaloglással már ott is vannak.*
-Bizony! Mágiával lettek teremtve azok a fák! Ez biztosítja a birtokom növekedését, mert elég gyakran kapok újabb földeket a szolgálataimért cserébe. *Nem hencegésből mondja, csak úgy tényközlés, de azért büszke a mágikus fáira. Ezután gyorsan bemegy a házba és kihoz a vendégének is egy kőkorsót, meg a magáit is megtölti egy kancsóból az almaborral és mellé egy kis tálcán különféle sajtokat hoz ki. egyikből se sokat, csak úgy kostolónyit.*
-Vannak kecskéim és birkáim, azoknak a tejéből. Van amelyik csak kecske. *Mutat az egyikre.*
-Van amelyik birka. *Mutat egy másik fajta sajtra.*
-De a legtöbb vegyesen van, mert szerintem az a legfinomabb és mostanában nem eladásra, hanem főleg magamnak és a háznépnek készítek sajtot! *Persze ettől függetlenül még van másféle is a tálcán. Olyan, amiben alma van, egy másikban hagyma vagy bors…*
-Sokat segítenek a munkások, de ugyanannyit dolgozom magam is mint ők. Fortasék, a munkásiam városi népség, szóval még most tanulják a paraszti életet, de mondhatom nagyon belejöttek! Hát maga melyik birtokon dolgozik? Csak nem a d'Aquista család? ~Ők tisztességes nemesek! Jó szomszédok lettek, pedig nem is gondoltam volna!~
//Rothawdar//
-No, hát akkor én is örülök ám, mert egyedül csak az ökör iszik magában! *Nevetgél halkan, nehogy felébressze a kis lurkókat a másik házban, miközben az ő háza előtti lóca irányába indul el, hogy majd oda leülve folytathassák a beszélgetést. Elég sok idő mire odaérnek, hiszen a gyümölcsös a birtok végében van, a ház pedig az elejében, de egy kevés gyaloglással már ott is vannak.*
-Bizony! Mágiával lettek teremtve azok a fák! Ez biztosítja a birtokom növekedését, mert elég gyakran kapok újabb földeket a szolgálataimért cserébe. *Nem hencegésből mondja, csak úgy tényközlés, de azért büszke a mágikus fáira. Ezután gyorsan bemegy a házba és kihoz a vendégének is egy kőkorsót, meg a magáit is megtölti egy kancsóból az almaborral és mellé egy kis tálcán különféle sajtokat hoz ki. egyikből se sokat, csak úgy kostolónyit.*
-Vannak kecskéim és birkáim, azoknak a tejéből. Van amelyik csak kecske. *Mutat az egyikre.*
-Van amelyik birka. *Mutat egy másik fajta sajtra.*
-De a legtöbb vegyesen van, mert szerintem az a legfinomabb és mostanában nem eladásra, hanem főleg magamnak és a háznépnek készítek sajtot! *Persze ettől függetlenül még van másféle is a tálcán. Olyan, amiben alma van, egy másikban hagyma vagy bors…*
-Sokat segítenek a munkások, de ugyanannyit dolgozom magam is mint ők. Fortasék, a munkásiam városi népség, szóval még most tanulják a paraszti életet, de mondhatom nagyon belejöttek! Hát maga melyik birtokon dolgozik? Csak nem a d'Aquista család? ~Ők tisztességes nemesek! Jó szomszédok lettek, pedig nem is gondoltam volna!~
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 15:33:01
Üzenet elküldve: 2019-06-23 15:33:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Roth valóban nem ütötte meg magát annyira, hogy megsebesüljön.
Az almabor említésére felcsillan a szeme, maszkja elvigyorodik. ~Egyik kedvencem.~ Szerencsére Learon nem láthatja, hogy Roth megnyalja ajkait az almabor hallatára. Ki tudja, lehet jobb is, mert még valami bolond, éjjeli alkesznak nézné és őt is elkergetné, mint azt a betolakodót, akit említett. Azonban Roth csak mértékkel iszik és akkor sem változik sokban magatartása. Nem kezd el hangoskodni, balhézni meg hasonlók.*
-Nem vetem meg a jó bort és a finom étket sem. Ne aggódjék Learon úr, nem fogok üvöltözni. Magam is az egyik tanyán vagyok napszámos. Tudom milyen az.
*Ezt már jóformán súgja Learonnak, mert tudja milyen az, amikor édes álmából riasztják meg az embert, főleg tuskó módra, és Roth nem akar az a tuskó lenni. ~Hadd aludjanak a népek, én is munkás ember volnék vagy mi.~
Követi Learont pontosan oda, ahova vezeti és majd ha leültek és méltatni tudja az almabort meg a sajtot, akkor elő fog állni a tanácskérés ügyében.*
-Nem sokat láttam a birtokából, de ha jól sejtem, akkor az ott az a gyümölcsös, amiből az almabor származik. *Mutat az almafák irányába.* Minden munkát a munkásai végeznek?
*Elég buta kérdést tett fel, mert ha jobban belegondol Roth, akkor a legfinomabb portékát csak nem bízza akárki kezeire. Legalábbis az elkészítésüket nem. Azért, hogy kicsit csiszoljon helyzetén, gyorsan feltesz egy másik, már érdemesebb kérdést.*
-Mondja csak, melyik állat tejéből készíti a sajtjait?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.23 15:35:06
//Learon//
*Roth valóban nem ütötte meg magát annyira, hogy megsebesüljön.
Az almabor említésére felcsillan a szeme, maszkja elvigyorodik. ~Egyik kedvencem.~ Szerencsére Learon nem láthatja, hogy Roth megnyalja ajkait az almabor hallatára. Ki tudja, lehet jobb is, mert még valami bolond, éjjeli alkesznak nézné és őt is elkergetné, mint azt a betolakodót, akit említett. Azonban Roth csak mértékkel iszik és akkor sem változik sokban magatartása. Nem kezd el hangoskodni, balhézni meg hasonlók.*
-Nem vetem meg a jó bort és a finom étket sem. Ne aggódjék Learon úr, nem fogok üvöltözni. Magam is az egyik tanyán vagyok napszámos. Tudom milyen az.
*Ezt már jóformán súgja Learonnak, mert tudja milyen az, amikor édes álmából riasztják meg az embert, főleg tuskó módra, és Roth nem akar az a tuskó lenni. ~Hadd aludjanak a népek, én is munkás ember volnék vagy mi.~
Követi Learont pontosan oda, ahova vezeti és majd ha leültek és méltatni tudja az almabort meg a sajtot, akkor elő fog állni a tanácskérés ügyében.*
-Nem sokat láttam a birtokából, de ha jól sejtem, akkor az ott az a gyümölcsös, amiből az almabor származik. *Mutat az almafák irányába.* Minden munkát a munkásai végeznek?
*Elég buta kérdést tett fel, mert ha jobban belegondol Roth, akkor a legfinomabb portékát csak nem bízza akárki kezeire. Legalábbis az elkészítésüket nem. Azért, hogy kicsit csiszoljon helyzetén, gyorsan feltesz egy másik, már érdemesebb kérdést.*
-Mondja csak, melyik állat tejéből készíti a sajtjait?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.23 15:35:06
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 11:27:32
Üzenet elküldve: 2019-06-23 11:27:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar//
*Elnézve a férfit, nem ütötte meg magát igazán, szóval nem kell meggyógyítani. Na nem mintha nagy dolog lenne pár sebet összeforrasztani Learonnak, de azért jobb a békesség. Amint felhúzta a férfit, az illően be is mutatkozik és egy mondattal már el is nyeri a pásztor munkás-szívét ahogy megdicséri portékáját. Ki is húzza magát alig látható módon erre.* ~Na, hát csak igaza volt annak a mélységinek! Életében egyszer nem hazudott az ebadta!~
-Sokak szerint a legjobb almabort is barátom! *Neveti el magát, aztán megsimogatja kutyája fejét, aki lassan visszaballag a jószágokhoz most, hogy látja gazdáján, hogy az nyugodt.*
-Hát most van alkalom! Egy jó találkozás egy kedves idegennel mindig jó alkalom az evésre és ivásra! Jöjjön utánam Rothawdar! *Int a férfinak, hogy kövesse a házhoz.*
-Nem zavar, csak legyünk halkan, mert a parasztjaim két fia alszik már, szóval nehogy felébredjenek szegények! Holnap nagy munkában lesznek ők is! *Ilyenkor szedni kell az almát, ami a gyerekekre hárul főleg, hiszen ők olyan fürgék, hogy felmásszanak azokra a fákra, amik nem lettek visszavágva és nagyobbra nőttek a kelleténél.*
-Tanáccsal pedig, ha tudok, szolgálok! Bár egy egyszerű földműves és mágus vagyok, azért sok mindent nem tudok én sem! *Vonja meg a vállát, hiszen legutóbb egy tízéves forma kisfiú tett fel neki olyan kérdést, ami napokra gondolkodóba ejtette a jó Sajt-mestert!*
//Rothawdar//
*Elnézve a férfit, nem ütötte meg magát igazán, szóval nem kell meggyógyítani. Na nem mintha nagy dolog lenne pár sebet összeforrasztani Learonnak, de azért jobb a békesség. Amint felhúzta a férfit, az illően be is mutatkozik és egy mondattal már el is nyeri a pásztor munkás-szívét ahogy megdicséri portékáját. Ki is húzza magát alig látható módon erre.* ~Na, hát csak igaza volt annak a mélységinek! Életében egyszer nem hazudott az ebadta!~
-Sokak szerint a legjobb almabort is barátom! *Neveti el magát, aztán megsimogatja kutyája fejét, aki lassan visszaballag a jószágokhoz most, hogy látja gazdáján, hogy az nyugodt.*
-Hát most van alkalom! Egy jó találkozás egy kedves idegennel mindig jó alkalom az evésre és ivásra! Jöjjön utánam Rothawdar! *Int a férfinak, hogy kövesse a házhoz.*
-Nem zavar, csak legyünk halkan, mert a parasztjaim két fia alszik már, szóval nehogy felébredjenek szegények! Holnap nagy munkában lesznek ők is! *Ilyenkor szedni kell az almát, ami a gyerekekre hárul főleg, hiszen ők olyan fürgék, hogy felmásszanak azokra a fákra, amik nem lettek visszavágva és nagyobbra nőttek a kelleténél.*
-Tanáccsal pedig, ha tudok, szolgálok! Bár egy egyszerű földműves és mágus vagyok, azért sok mindent nem tudok én sem! *Vonja meg a vállát, hiszen legutóbb egy tízéves forma kisfiú tett fel neki olyan kérdést, ami napokra gondolkodóba ejtette a jó Sajt-mestert!*
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-23 10:32:13
Üzenet elküldve: 2019-06-23 10:32:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*Előbb nem érti, Aenae miért nevet a Waldrannak és a kancellárnak adott ajándékok szerepét. Ha ők is kapnak, akkor nem lesz feltűnő, hogy a lányt is elárasztja ajándékokkal. Aztán persze kiderül, miért is nevet és akkor már az igricnek is fel kell nevetnie.*
- Mindketten tréfásan festenének női ruhában, de az is lehet, hogy jól állna nekik. *Tesz még hozzá egy kicsit és jót mosolyog a két férfi képén, ahogy fodros ruhában elképzeli őket.
A kérdésen nem lepődik meg, bár nem számított rá, hogy Aenae rákérdez. Viszont most nem akarja elrontani a jó kedvét azzal, hogy szomorkodik a kérdés felett, így csak halkan felnevet.*
- Lehet ez még előnyösebb ennél? *Kérdi, ahogy magához vonja és csókolja a lányt, mintha az, hogy ők ketten együtt lehetnek, a legnagyobb előny volna, amelyet ebből a szerződésből származott.*
- Kérésed számomra parancs. *Hajol meg pőrén, de a legfinomabb úri etikettel Aenae felé, ahogy átnyújtja a kalapot. Tetszik neki a lány viselkedése, már most, ezalatt a rövidke idő alatt sokat változott, mintha magabiztosabb lenne, de az is lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy ketten vannak és senki más nincs körülöttük. De így legalább nagyobb lesz a szakadék a mostani és a hétköznapi érzései között. Ezzel is erősítve kötődését a wegtorenihez. Legalábbis elméletben.
Az igric nem vesz fel semmit, félmeztelen követi a kalapos-inges inkognitóba burkolózó Aenaet, kedvtelve figyelve a ringó csípőt a combközépig lelógó ing anyaga mögött.
A parton megállva figyeli, ahogy a lány a folyóba gázol és széles mosollyal hallgatja a vízről szerzett tapasztalatait.*
- Gondolom, a nyárral melegebb lesz a víz is. *Fogalma sincs róla, hogy így lesz-e, de ha gyakoriak lesznek az ilyen fürdőzések, akkor örülne neki.
Sóhajtva veszi le a csizmáját és a nadrágját, majd indul meg maga is a víz felé. A hűvössége meglepő, de igyekszik gyorsabban megmerítkezni benne, akkor kevésbé érzi majd reményei szerint.*
- Szükség sem volt rá és a férfiaknak ritkán áll jól a táncolás. Ellenben a nőkkel. *Hárítaná el a táncolás lehetőségét. Sosem kedvelte a táncokat, kevés férfinak áll jól, ha táncol, az a nők dolga és ha valaki jól csinálja, az összes férfit megkaphatja.
A vízbe merülve beljebb úszik kicsit, de nem túlságosan, hisz ez valamiféle vadvíz, ki tudja, miféle áramlatok vannak benne, majd visszatér a lányhoz és mellkasig merülve néz fel rá hunyorogva, mosolyogva.*
- Inkább majd te táncolj nekem. *Ajánlja fel az egyoldalú szerződésmódosítást pimasz mosollyal.*
//Kagaenae//
*Előbb nem érti, Aenae miért nevet a Waldrannak és a kancellárnak adott ajándékok szerepét. Ha ők is kapnak, akkor nem lesz feltűnő, hogy a lányt is elárasztja ajándékokkal. Aztán persze kiderül, miért is nevet és akkor már az igricnek is fel kell nevetnie.*
- Mindketten tréfásan festenének női ruhában, de az is lehet, hogy jól állna nekik. *Tesz még hozzá egy kicsit és jót mosolyog a két férfi képén, ahogy fodros ruhában elképzeli őket.
A kérdésen nem lepődik meg, bár nem számított rá, hogy Aenae rákérdez. Viszont most nem akarja elrontani a jó kedvét azzal, hogy szomorkodik a kérdés felett, így csak halkan felnevet.*
- Lehet ez még előnyösebb ennél? *Kérdi, ahogy magához vonja és csókolja a lányt, mintha az, hogy ők ketten együtt lehetnek, a legnagyobb előny volna, amelyet ebből a szerződésből származott.*
- Kérésed számomra parancs. *Hajol meg pőrén, de a legfinomabb úri etikettel Aenae felé, ahogy átnyújtja a kalapot. Tetszik neki a lány viselkedése, már most, ezalatt a rövidke idő alatt sokat változott, mintha magabiztosabb lenne, de az is lehet, hogy ez csak annak köszönhető, hogy ketten vannak és senki más nincs körülöttük. De így legalább nagyobb lesz a szakadék a mostani és a hétköznapi érzései között. Ezzel is erősítve kötődését a wegtorenihez. Legalábbis elméletben.
Az igric nem vesz fel semmit, félmeztelen követi a kalapos-inges inkognitóba burkolózó Aenaet, kedvtelve figyelve a ringó csípőt a combközépig lelógó ing anyaga mögött.
A parton megállva figyeli, ahogy a lány a folyóba gázol és széles mosollyal hallgatja a vízről szerzett tapasztalatait.*
- Gondolom, a nyárral melegebb lesz a víz is. *Fogalma sincs róla, hogy így lesz-e, de ha gyakoriak lesznek az ilyen fürdőzések, akkor örülne neki.
Sóhajtva veszi le a csizmáját és a nadrágját, majd indul meg maga is a víz felé. A hűvössége meglepő, de igyekszik gyorsabban megmerítkezni benne, akkor kevésbé érzi majd reményei szerint.*
- Szükség sem volt rá és a férfiaknak ritkán áll jól a táncolás. Ellenben a nőkkel. *Hárítaná el a táncolás lehetőségét. Sosem kedvelte a táncokat, kevés férfinak áll jól, ha táncol, az a nők dolga és ha valaki jól csinálja, az összes férfit megkaphatja.
A vízbe merülve beljebb úszik kicsit, de nem túlságosan, hisz ez valamiféle vadvíz, ki tudja, miféle áramlatok vannak benne, majd visszatér a lányhoz és mellkasig merülve néz fel rá hunyorogva, mosolyogva.*
- Inkább majd te táncolj nekem. *Ajánlja fel az egyoldalú szerződésmódosítást pimasz mosollyal.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-22 08:43:22
Üzenet elküldve: 2019-06-22 08:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Az esésből kapott ütést leginkább a térdei szenvedték meg, no nem a nyílt sebről van szó, de a földdel történő váratlan találkozás meg tette a kellő hatást.
Közben, amíg a földön tapogatja magát, kutya csaholást hall és a tappancsainak szapora vágtáját.
~Ajjaj, ebből baj lesz.~
Már védekezésre emeli karját arca előtt, de a tappancsok vágtája megszűnik, nagy csend kerekedik és csak a kutya szimatolását hallhatja. Ránéz a négylábúra és elmosolyodik.
~De kedves egy jószág.~
Nyugszik meg Rothawdar, hogy nem válik vacsorájává senkinek. Ekkor a gazda hangját hallja meg, aki már oda is ér hozzá és a kezét nyújta, a még földön levő Rothawdarnak. Készséggel elfogadja a segítő kezet, kicsit meginogva, de lábra áll, gyors mozdulattal leporolja magát és válaszol a feltett kérdésre.*
-Ha ön az, akkor jó helyen járok! Rothawdar Arskeliss a nevem. Nos, azért jöttem látogatóba magához, mert azt hallottam, hogy itt készülnek a legjobb sajtok. Kíváncsi vagyok, mert még soha sem volt alkalmam megkóstolni. *Itt egy röpke szünetet tart, elgondolkodik, hogy magyarázza el a Sajtmesternek, miért visel maszkot és gyolcsot a kezein.* Egyúttal, szeretnék tanácsot is kérni öntől.
*Nem tudja miért, de megérinti a tarkóját enyhe zavarában.*
-Remélem nem vagyok tolakodó és nem zavarom ebben az esti órában.
//Learon//
*Az esésből kapott ütést leginkább a térdei szenvedték meg, no nem a nyílt sebről van szó, de a földdel történő váratlan találkozás meg tette a kellő hatást.
Közben, amíg a földön tapogatja magát, kutya csaholást hall és a tappancsainak szapora vágtáját.
~Ajjaj, ebből baj lesz.~
Már védekezésre emeli karját arca előtt, de a tappancsok vágtája megszűnik, nagy csend kerekedik és csak a kutya szimatolását hallhatja. Ránéz a négylábúra és elmosolyodik.
~De kedves egy jószág.~
Nyugszik meg Rothawdar, hogy nem válik vacsorájává senkinek. Ekkor a gazda hangját hallja meg, aki már oda is ér hozzá és a kezét nyújta, a még földön levő Rothawdarnak. Készséggel elfogadja a segítő kezet, kicsit meginogva, de lábra áll, gyors mozdulattal leporolja magát és válaszol a feltett kérdésre.*
-Ha ön az, akkor jó helyen járok! Rothawdar Arskeliss a nevem. Nos, azért jöttem látogatóba magához, mert azt hallottam, hogy itt készülnek a legjobb sajtok. Kíváncsi vagyok, mert még soha sem volt alkalmam megkóstolni. *Itt egy röpke szünetet tart, elgondolkodik, hogy magyarázza el a Sajtmesternek, miért visel maszkot és gyolcsot a kezein.* Egyúttal, szeretnék tanácsot is kérni öntől.
*Nem tudja miért, de megérinti a tarkóját enyhe zavarában.*
-Remélem nem vagyok tolakodó és nem zavarom ebben az esti órában.
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:40:10
Üzenet elküldve: 2019-06-20 21:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*A kancellárnak és Waldrannak szánt ajándékok hallatán felnevet, no nem azért, mert Cha'yss olyan vicceset mondott, hanem azért, mert szándékosan elérti a szavait.*
- Hát Habrertust még el tudom képzelni selyemben meg bársonyban, de Waldran ízig-vérig barbár. Habrertust meg valamiért női ruhában is tökéletesen el tudom képzelni.
*Egyből jobb kedvre derül a gondolattól, ahogyan Habrertust elképzeli ahogyan földet söprő ruhában tökéletes pukedlit mutat be.*
- Remélem, hogy nem az előnyös szerződésünk miatt akarod ezt fokozni.
*Mosolyog továbbra is, mert meglehetősen jó kedve kerekedett. Ami csak fokozódik, ahogy Cha'yss magához szorítja és megcsókolja, szinte nincs is kedve felkelni, mert akkor el kéne szakadnia a férfitől.*
- Azok vagyunk. Persze.
*Tenyerével simítja meg Cha'yss arcát, egyre jobban tetszik neki a szakáll, ahogy cirógatja a tenyerét. Végül azonban csak lekászálódik a bőrökről és belebújik az ingbe, amit a férfi segít fel rá, Aenae pedig a válla fölött hátrapillantva kifejezetten kacér pillantásokat vet Cha'yssra. Ez Aenaetől szokatlan, önmagát is meglepné, ha egyáltalán észlelné.*
- A kalapod is elkérném.
*Ha Cha'yssnak nincsen ellenére a dolog, akkor Aenae bizony a fejébe fogja nyomni az ominózus fejfedőt, a széles karimától remélve az inkognitót.
A folyó nincs messze a kunyhótól, fertályórányi séta sincsen, azt is kényelmes tempóban tehetik meg. A folyóparton Aenae körülnéz, hogy nincsenek-e figyelő szemek és amennyiben úgy ítéli meg, hogy maguk vannak, akkor megszabadul az ingtől és a csizmától is, hogy a vízbe gázoljon.*
- Ez jó hideg.
*Jegyzi meg, mikor már combközépnél nyaldossák a hideg habok. Kezeit maga előtt tartja keresztben, mintha attól kevésbé fázna.*
- Nem felejtettem ám el, hogy nem táncoltál.
*Dorgálóan felemeli az ujját, persze nem gondolja komolyan. Aztán megvizezi a kezeit és karjait, hátha attól gyorsabban megszokja a hőmérsékletet.*
//Cha'yss//
*A kancellárnak és Waldrannak szánt ajándékok hallatán felnevet, no nem azért, mert Cha'yss olyan vicceset mondott, hanem azért, mert szándékosan elérti a szavait.*
- Hát Habrertust még el tudom képzelni selyemben meg bársonyban, de Waldran ízig-vérig barbár. Habrertust meg valamiért női ruhában is tökéletesen el tudom képzelni.
*Egyből jobb kedvre derül a gondolattól, ahogyan Habrertust elképzeli ahogyan földet söprő ruhában tökéletes pukedlit mutat be.*
- Remélem, hogy nem az előnyös szerződésünk miatt akarod ezt fokozni.
*Mosolyog továbbra is, mert meglehetősen jó kedve kerekedett. Ami csak fokozódik, ahogy Cha'yss magához szorítja és megcsókolja, szinte nincs is kedve felkelni, mert akkor el kéne szakadnia a férfitől.*
- Azok vagyunk. Persze.
*Tenyerével simítja meg Cha'yss arcát, egyre jobban tetszik neki a szakáll, ahogy cirógatja a tenyerét. Végül azonban csak lekászálódik a bőrökről és belebújik az ingbe, amit a férfi segít fel rá, Aenae pedig a válla fölött hátrapillantva kifejezetten kacér pillantásokat vet Cha'yssra. Ez Aenaetől szokatlan, önmagát is meglepné, ha egyáltalán észlelné.*
- A kalapod is elkérném.
*Ha Cha'yssnak nincsen ellenére a dolog, akkor Aenae bizony a fejébe fogja nyomni az ominózus fejfedőt, a széles karimától remélve az inkognitót.
A folyó nincs messze a kunyhótól, fertályórányi séta sincsen, azt is kényelmes tempóban tehetik meg. A folyóparton Aenae körülnéz, hogy nincsenek-e figyelő szemek és amennyiben úgy ítéli meg, hogy maguk vannak, akkor megszabadul az ingtől és a csizmától is, hogy a vízbe gázoljon.*
- Ez jó hideg.
*Jegyzi meg, mikor már combközépnél nyaldossák a hideg habok. Kezeit maga előtt tartja keresztben, mintha attól kevésbé fázna.*
- Nem felejtettem ám el, hogy nem táncoltál.
*Dorgálóan felemeli az ujját, persze nem gondolja komolyan. Aztán megvizezi a kezeit és karjait, hátha attól gyorsabban megszokja a hőmérsékletet.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:56:48
Üzenet elküldve: 2019-06-20 19:56:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*Az ajándékok elutasítására szomorúan mosolyog, de természetesen nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Az ajándékoknak különös jelentősége lehet, ha valaki kap valamit, érezheti úgy, hogy viszonoznia kell, s azzal az igric csak jól járna.*
- Mint a Vasheggyel üzleti kapcsolatban álló kereskedőház mesterkalmárja, jogomban áll ajándékot adni köszönetképp az előnyös szerződésért az arra érdemeseknek. Majd a kotnyeles kancellár, meg a nagybátyád is kap valami apróságot. *Neki megéri az ilyesmi, ha hosszú távon előnye származhat a dologból.*
- Amikor óhajtod, úrnőm. *Hajol meg a legtökéletesebb udvari etikettel, bár ruha az nincs rajta.*
- Mindent lehet fokozni. *Kacsint sokat ígérően a lányra, majd mosolyog amikor elmondja, hogyan szokták szólítani.*
- Aenae. *Ismétli meg a nevet érezhető érzelmekkel a hangjában.*
- Nagyon merem remélni. *Nevet fel halkan és elkapná a bőrökről felkelő, meztelen lányt és forrón megcsókolja ahogy magához vonja. Már, ha Aenae nem áll ellent mindennek.*
- Persze. *Engedi el vagy lép el tőle és veszi is az ingét, hogy felsegíthesse a vállára. Míg a topázszemű gondolkodik, hogy vegyen-e még fel valamit, felhúzza a nadrágját és felveszi a csizmáját. Ennél többre neki nincs is szüksége. Ha talált lepedőt vagy törölközőt, akkor a kezébe fogja és kinyitja az ajtót, hogy kinézzen a békés kunyhóból, majd kiengedve a lányt maga is kilép és indulhatnak is a folyóra.*
//Kagaenae//
*Az ajándékok elutasítására szomorúan mosolyog, de természetesen nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Az ajándékoknak különös jelentősége lehet, ha valaki kap valamit, érezheti úgy, hogy viszonoznia kell, s azzal az igric csak jól járna.*
- Mint a Vasheggyel üzleti kapcsolatban álló kereskedőház mesterkalmárja, jogomban áll ajándékot adni köszönetképp az előnyös szerződésért az arra érdemeseknek. Majd a kotnyeles kancellár, meg a nagybátyád is kap valami apróságot. *Neki megéri az ilyesmi, ha hosszú távon előnye származhat a dologból.*
- Amikor óhajtod, úrnőm. *Hajol meg a legtökéletesebb udvari etikettel, bár ruha az nincs rajta.*
- Mindent lehet fokozni. *Kacsint sokat ígérően a lányra, majd mosolyog amikor elmondja, hogyan szokták szólítani.*
- Aenae. *Ismétli meg a nevet érezhető érzelmekkel a hangjában.*
- Nagyon merem remélni. *Nevet fel halkan és elkapná a bőrökről felkelő, meztelen lányt és forrón megcsókolja ahogy magához vonja. Már, ha Aenae nem áll ellent mindennek.*
- Persze. *Engedi el vagy lép el tőle és veszi is az ingét, hogy felsegíthesse a vállára. Míg a topázszemű gondolkodik, hogy vegyen-e még fel valamit, felhúzza a nadrágját és felveszi a csizmáját. Ennél többre neki nincs is szüksége. Ha talált lepedőt vagy törölközőt, akkor a kezébe fogja és kinyitja az ajtót, hogy kinézzen a békés kunyhóból, majd kiengedve a lányt maga is kilép és indulhatnak is a folyóra.*
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:47:54
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a birtokokra//
//Lyna//
-Bizony! Nagyon kedves! Hát mi más lehetne, ha főz nekünk, nem? *Válaszol nagy vidáman.*
-Ha hazaértünk, megmutatom! Biztos neki is fogsz tetszeni! Ilyen szép lánykának bárki örül, ha látja! *Azt nem tudja, hogy a farkasszellemeknek mi a szép, de az tény, hogy Lyna az.*
-Ha ilyen eltökélt vagy, biztos vagyok benne, hogy minden menni fog, amibe belevágsz! Szerencsések azok a tyúkok, akiket te etetsz! *Azután mivel nem először hangzik el ez a tésztagyúrás Learon tesz rá egy kis kedves említést, hátha jól fog esni a lánynak.*
-Aztán majd valamikor én is megkóstolhatom azt a kenyeret, amit te gyúrtál? *Kérdezi Lynát és már érzi a szájában a frissensült kenyér ízét, ami csak még finomabb attól, hogy a kislány a maga kezével készítette.*
-Tudni valamit az egyik legjobb érzés! Meg az is, hogy azt már senki nem veheti el tőled! ~Kivéve, ha esetleg fejbe vágnak és mindent elfelejtesz!~ *Mert, hogy ez vele megtörtént. Sok név és egy egész hét kiesett akkor neki, de nem is bánja igazából! Az kellett, hogy most itt lehessen és megfoghassa ennek a bájos lánykának a picike törékeny kezét, ami annyira fellelkesíti, hogy szállni tudna.*
-Nem is értem én, hogy egy ilyen gyönyörű kislányt, aki még ilyen kedves is, hogy lehet eltaposni!? *Méltatlankodik egy sort, de közben nagyon büszke magára, hogy ilyen kincset talált. Nagy baj lehet az emberekkel, ha más nem segített neki eddig.*
-Aztán mondd csak Lynácskám, szereted a lovakat meg a bárányokat?
//Lyna//
-Bizony! Nagyon kedves! Hát mi más lehetne, ha főz nekünk, nem? *Válaszol nagy vidáman.*
-Ha hazaértünk, megmutatom! Biztos neki is fogsz tetszeni! Ilyen szép lánykának bárki örül, ha látja! *Azt nem tudja, hogy a farkasszellemeknek mi a szép, de az tény, hogy Lyna az.*
-Ha ilyen eltökélt vagy, biztos vagyok benne, hogy minden menni fog, amibe belevágsz! Szerencsések azok a tyúkok, akiket te etetsz! *Azután mivel nem először hangzik el ez a tésztagyúrás Learon tesz rá egy kis kedves említést, hátha jól fog esni a lánynak.*
-Aztán majd valamikor én is megkóstolhatom azt a kenyeret, amit te gyúrtál? *Kérdezi Lynát és már érzi a szájában a frissensült kenyér ízét, ami csak még finomabb attól, hogy a kislány a maga kezével készítette.*
-Tudni valamit az egyik legjobb érzés! Meg az is, hogy azt már senki nem veheti el tőled! ~Kivéve, ha esetleg fejbe vágnak és mindent elfelejtesz!~ *Mert, hogy ez vele megtörtént. Sok név és egy egész hét kiesett akkor neki, de nem is bánja igazából! Az kellett, hogy most itt lehessen és megfoghassa ennek a bájos lánykának a picike törékeny kezét, ami annyira fellelkesíti, hogy szállni tudna.*
-Nem is értem én, hogy egy ilyen gyönyörű kislányt, aki még ilyen kedves is, hogy lehet eltaposni!? *Méltatlankodik egy sort, de közben nagyon büszke magára, hogy ilyen kincset talált. Nagy baj lehet az emberekkel, ha más nem segített neki eddig.*
-Aztán mondd csak Lynácskám, szereted a lovakat meg a bárányokat?
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:34:39
Üzenet elküldve: 2019-06-20 12:34:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar//
*Éppen, hogy leült újra borozni és kipihenni a nagy fáradalmakat a majdnem megölt mélységi után. Most már kicsit bánja, hogy elengedte a férfit, hiszen mi van, ha éppen következő alkalommal a szegény jóságos Grotg vagy jó barátja Trodd házába tör be. Ők biztosan nem fogják agyonütni, pedig azt kellene az ilyen férgekkel. Most azonban ugorhat is fel újra, hiszen egy újabb jajdulás kelti fel a pihenésből és Nayka kutya már rohan is, hogy megtépje a férfit, aki talán megint az a mélységi, aki visszatért lopni.* ~Most aztán szépen leégetem a bőrt a képedről! Vagy egyenként vagdosom le az ujjaidat, hogy eszedbe se jusson garázdálkodni más gyümölcsösében!~ *Azonban ott nem azt találja, akire számít, hanem egy embert, akinek a kutya szerint semmi rossz szándéka nincs, mert Nayka nagyon csóválja a farkát az idegenre. Learon azért ráteszi buzogánya markolatára a kezét, mégse tűnjön teljesen védtelennek.*
-Szép estét jó uram! Mi dolga itt Learon Derin a nagy Sajt- és mágusmester birtokán? *Mosolyog a férfira és kezet is nyújt neki, hogy fel tudjon tápászkodni.*
-Nagyon vigyázzon magára, mert egy tolvaj garázdálkodik a környéken! *Gondol itt az előző besurranóra.*
-Nemrég kergettem el, azt hittem már az jött vissza!
//Rothawdar//
*Éppen, hogy leült újra borozni és kipihenni a nagy fáradalmakat a majdnem megölt mélységi után. Most már kicsit bánja, hogy elengedte a férfit, hiszen mi van, ha éppen következő alkalommal a szegény jóságos Grotg vagy jó barátja Trodd házába tör be. Ők biztosan nem fogják agyonütni, pedig azt kellene az ilyen férgekkel. Most azonban ugorhat is fel újra, hiszen egy újabb jajdulás kelti fel a pihenésből és Nayka kutya már rohan is, hogy megtépje a férfit, aki talán megint az a mélységi, aki visszatért lopni.* ~Most aztán szépen leégetem a bőrt a képedről! Vagy egyenként vagdosom le az ujjaidat, hogy eszedbe se jusson garázdálkodni más gyümölcsösében!~ *Azonban ott nem azt találja, akire számít, hanem egy embert, akinek a kutya szerint semmi rossz szándéka nincs, mert Nayka nagyon csóválja a farkát az idegenre. Learon azért ráteszi buzogánya markolatára a kezét, mégse tűnjön teljesen védtelennek.*
-Szép estét jó uram! Mi dolga itt Learon Derin a nagy Sajt- és mágusmester birtokán? *Mosolyog a férfira és kezet is nyújt neki, hogy fel tudjon tápászkodni.*
-Nagyon vigyázzon magára, mert egy tolvaj garázdálkodik a környéken! *Gondol itt az előző besurranóra.*
-Nemrég kergettem el, azt hittem már az jött vissza!
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-19 12:29:49
Üzenet elküldve: 2019-06-19 12:29:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cha'yss//
*Elmosolyodik, Cha'yss igazán mindent megtesz azért, hogy kielégítse minden igényét. Aztán mosolyogva rázza meg a fejét.*
- Ugye tudod, hogy nem fogadhatok el semmit?
*Persze megtehetné, azonban nem akar magyarázkodni, mert lennének egy páran, akik kérdéseket tehetnek fel. Effynek talán meg is mondaná az igazat, valószínűleg Waldrannak is. Nirsnek viszont olyanokat kéne mondania, hogy magának vette és Aenae pocsékul hazudik és tudja is magáról, hogy pocsékul hazudik. Mert ugyan vehetne magának dolgokat, csak nincs hozzá pofája, mivel a Vashegy pénzét költené, Waldrantól kérhetne, aki adna is neki, de ehhez sincsen bőr a pofáján, így is tartozik bácsikájának.*
- Gondolod, hogy magamnak hazudok? Szeretném hinni, hogy legalább magamnak nem.
*Végül megrántja a vállát, tulajdonképpen mindegy, mert nem érzi magát attól sem jobban, hogy önmagának bevallja, hogy valójában szajha. Meg buta. Buta szajha. Ami azt illeti Cha'yssnak is igyekszik igazat mondani, hiszen megmondta neki, hogy ennél több nem lehet közöttük.*
- Jó. Akkor majd később lehet, hogy kérdezek valamit, amire őszinte választ várok.
*Talán meg fogja újra kérdezni, hogy mi is tetszik Cha'yssnak őbenne, mikor ezernyi nálánál szebb és problémamentesebb nőt találhatna, minden ujjára is.*
- Ezt még fokozni?
*Tekintete végigszalad a férfi testén, és persze lehet, hogy szegényes szexuális fantáziával van megáldva, de nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehetne még fokozni.*
- Aenae. Általában így szólítanak.
*Egy darabig élvezte az úrnőmözés, de most már kezdi zavarni.*
- Mármint nem mindenki, csak a barátaim. De hát barátok vagyunk, nem?
*Kérdezi bizonytalanul, mint aki nem tudja definiálni, hogy mik is ők. Valószínűleg a barátság nem a legmegfelelőbb és legkifejezőbb szó erre.*
- Induljunk.
*Bólint és maga is lekászálódik a párnákkal hintett állatbőrökről.*
- Kölcsönadod az inged?
*Ha igen a válasz, akkor ő csak azt veszi fel, mivel Cha'yss sokkal magasabb nála, ezért az inge is vagy combközépig ér, vagy talán lejjebb is. Nemleges válasz esetén a saját ruháját húzza fel. Elgondolkodik egy pillanatra, hogy valami kendőt kössön a fejére, hogy ne ismerjék fel, de aztán eltekint ettől, mert nincs kedve keresgélni és a folyóban fürdéshez úgyis levenné, akkor meg megette a fene. Csizmáját húzza csak fel, részéről indulásra kész.*
//Cha'yss//
*Elmosolyodik, Cha'yss igazán mindent megtesz azért, hogy kielégítse minden igényét. Aztán mosolyogva rázza meg a fejét.*
- Ugye tudod, hogy nem fogadhatok el semmit?
*Persze megtehetné, azonban nem akar magyarázkodni, mert lennének egy páran, akik kérdéseket tehetnek fel. Effynek talán meg is mondaná az igazat, valószínűleg Waldrannak is. Nirsnek viszont olyanokat kéne mondania, hogy magának vette és Aenae pocsékul hazudik és tudja is magáról, hogy pocsékul hazudik. Mert ugyan vehetne magának dolgokat, csak nincs hozzá pofája, mivel a Vashegy pénzét költené, Waldrantól kérhetne, aki adna is neki, de ehhez sincsen bőr a pofáján, így is tartozik bácsikájának.*
- Gondolod, hogy magamnak hazudok? Szeretném hinni, hogy legalább magamnak nem.
*Végül megrántja a vállát, tulajdonképpen mindegy, mert nem érzi magát attól sem jobban, hogy önmagának bevallja, hogy valójában szajha. Meg buta. Buta szajha. Ami azt illeti Cha'yssnak is igyekszik igazat mondani, hiszen megmondta neki, hogy ennél több nem lehet közöttük.*
- Jó. Akkor majd később lehet, hogy kérdezek valamit, amire őszinte választ várok.
*Talán meg fogja újra kérdezni, hogy mi is tetszik Cha'yssnak őbenne, mikor ezernyi nálánál szebb és problémamentesebb nőt találhatna, minden ujjára is.*
- Ezt még fokozni?
*Tekintete végigszalad a férfi testén, és persze lehet, hogy szegényes szexuális fantáziával van megáldva, de nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehetne még fokozni.*
- Aenae. Általában így szólítanak.
*Egy darabig élvezte az úrnőmözés, de most már kezdi zavarni.*
- Mármint nem mindenki, csak a barátaim. De hát barátok vagyunk, nem?
*Kérdezi bizonytalanul, mint aki nem tudja definiálni, hogy mik is ők. Valószínűleg a barátság nem a legmegfelelőbb és legkifejezőbb szó erre.*
- Induljunk.
*Bólint és maga is lekászálódik a párnákkal hintett állatbőrökről.*
- Kölcsönadod az inged?
*Ha igen a válasz, akkor ő csak azt veszi fel, mivel Cha'yss sokkal magasabb nála, ezért az inge is vagy combközépig ér, vagy talán lejjebb is. Nemleges válasz esetén a saját ruháját húzza fel. Elgondolkodik egy pillanatra, hogy valami kendőt kössön a fejére, hogy ne ismerjék fel, de aztán eltekint ettől, mert nincs kedve keresgélni és a folyóban fürdéshez úgyis levenné, akkor meg megette a fene. Csizmáját húzza csak fel, részéről indulásra kész.*
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-19 09:00:24
Üzenet elküldve: 2019-06-19 09:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kagaenae//
*A fiatal hölgyek kedvében járni nem nehéz. Ha nem különleges esetről van szó, akkor a drága vagy annak látszó ruha, ékszer és ajándékok mindig jó választás a számukra. Kagaenae sem tűnik másnak, így az igric, szívesen venne neki szép ruhákat és ékszereket, hogy közelebb kerüljön hozzá. Mármint érzelmileg, nem testileg. Azon már túl vannak.*
- A kereskedőház, amelyet hű alattvalód vezet, megvannak a kapcsolatai, ha ilyesmire volna szüksége az úrnőmnek. *Válaszol a wegtoreni a kérdésre alázatos mosollyal.*
- Észben fogom tartani. *Teszi hozzá a kék szín említésére. Nem ért a divathoz, de a színek kapcsolatához konyít kissé, bár a saját ruhatára egyszerű színekből áll.
Ezzel amúgy maga is úgy veszi, hogy Aenae hajlik az ajándékok elfogadására. Legbelül már tényleg sajnálja, hogy egy birodalom úrnője és tőle kell ilyesmit kapnia, mert más, példának okáért a vőlegénye, nem árasztja el ruhákkal, ékszerekkel és hasonlókkal.
A szakáll kérdését elengedi, örül annak, hogy tetszik a lánynak és az érintése is jól esik, de sokkal komolyabb témában vannak éppen.*
- Magadnak hazudni is az. *Mondja igen halkan, mintha csak magának tenné, majd egy kedves, együtt érző mosollyal oldaná a szavak komolyságát.*
- Nem, tudtommal én vagyok az egyetlen. *Válaszolja szégyenkezve, még sárga szemeit is lesüti a szavak mellé.*
- Semmi baj, tőlem bármit kérdezhetsz, mindig őszinte leszek hozzád. *Mosolyodik el a bocsánatkérésre. A korábbi alkalom említésére pedig lemosolyodik.*
- Igen, akkor sok részlet kiesett nekem is. *Vallja be.*
- De most mindent bepótoltunk és ha eljössz hozzám, akkor még fokozni is fogom. *Ad ígéretet a látogatás alkalmára.
A csók szenvedélyesre sikerül a részéről. Valóban nem tudta, milyen fogadtatásban részesül majd a nyelvének alakja, de pozitívan csalódott Aenae viselkedésében.*
- Ahogy kívánod, úrnőm. *Mosolyog a csók utána az úszásoktatás eltolására. A folyóban való fürdés ötlete amúgy tetszik neki, gyermek volt még, amikor utoljára ilyesmit csinált, de nem lehet rossz ebben a melegben megmerülni a hűs vízben.
Az együtt töltött éjszaka ötlete a lánynak is tetszik, örömmel veszi a beleegyezést. Éhesnek még nem éhes, de a folyó után biztosan az lesz, így ezt a problémát majd meg kell oldani, de esetleg Kagaenae a fogadóból hozhat majd ételt és italt. Valahogyan csak megoldják.*
- Nos, induljunk a folyóra? *Kérdi, s ha igenlő választ kap, akkor felkel az ágyból és felhúzza a nadrágját és a csizmáját. Aenaenek is segít öltözni, miközben valami fürdőlepedő vagy törölköző után néz, bár van benne kétség, hogy ebben a vityillóban nem fog találni ilyesmit.*
//Kagaenae//
*A fiatal hölgyek kedvében járni nem nehéz. Ha nem különleges esetről van szó, akkor a drága vagy annak látszó ruha, ékszer és ajándékok mindig jó választás a számukra. Kagaenae sem tűnik másnak, így az igric, szívesen venne neki szép ruhákat és ékszereket, hogy közelebb kerüljön hozzá. Mármint érzelmileg, nem testileg. Azon már túl vannak.*
- A kereskedőház, amelyet hű alattvalód vezet, megvannak a kapcsolatai, ha ilyesmire volna szüksége az úrnőmnek. *Válaszol a wegtoreni a kérdésre alázatos mosollyal.*
- Észben fogom tartani. *Teszi hozzá a kék szín említésére. Nem ért a divathoz, de a színek kapcsolatához konyít kissé, bár a saját ruhatára egyszerű színekből áll.
Ezzel amúgy maga is úgy veszi, hogy Aenae hajlik az ajándékok elfogadására. Legbelül már tényleg sajnálja, hogy egy birodalom úrnője és tőle kell ilyesmit kapnia, mert más, példának okáért a vőlegénye, nem árasztja el ruhákkal, ékszerekkel és hasonlókkal.
A szakáll kérdését elengedi, örül annak, hogy tetszik a lánynak és az érintése is jól esik, de sokkal komolyabb témában vannak éppen.*
- Magadnak hazudni is az. *Mondja igen halkan, mintha csak magának tenné, majd egy kedves, együtt érző mosollyal oldaná a szavak komolyságát.*
- Nem, tudtommal én vagyok az egyetlen. *Válaszolja szégyenkezve, még sárga szemeit is lesüti a szavak mellé.*
- Semmi baj, tőlem bármit kérdezhetsz, mindig őszinte leszek hozzád. *Mosolyodik el a bocsánatkérésre. A korábbi alkalom említésére pedig lemosolyodik.*
- Igen, akkor sok részlet kiesett nekem is. *Vallja be.*
- De most mindent bepótoltunk és ha eljössz hozzám, akkor még fokozni is fogom. *Ad ígéretet a látogatás alkalmára.
A csók szenvedélyesre sikerül a részéről. Valóban nem tudta, milyen fogadtatásban részesül majd a nyelvének alakja, de pozitívan csalódott Aenae viselkedésében.*
- Ahogy kívánod, úrnőm. *Mosolyog a csók utána az úszásoktatás eltolására. A folyóban való fürdés ötlete amúgy tetszik neki, gyermek volt még, amikor utoljára ilyesmit csinált, de nem lehet rossz ebben a melegben megmerülni a hűs vízben.
Az együtt töltött éjszaka ötlete a lánynak is tetszik, örömmel veszi a beleegyezést. Éhesnek még nem éhes, de a folyó után biztosan az lesz, így ezt a problémát majd meg kell oldani, de esetleg Kagaenae a fogadóból hozhat majd ételt és italt. Valahogyan csak megoldják.*
- Nos, induljunk a folyóra? *Kérdi, s ha igenlő választ kap, akkor felkel az ágyból és felhúzza a nadrágját és a csizmáját. Aenaenek is segít öltözni, miközben valami fürdőlepedő vagy törölköző után néz, bár van benne kétség, hogy ebben a vityillóban nem fog találni ilyesmit.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 23:21:28
Üzenet elküldve: 2019-06-18 23:21:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*A tanyasi munkák végeztével, Rothawdar megmossa verejtékező arcát, nedves kezével, bele-bele túr hajába, hogy száradjon is a keze és külseje is frissnek hasson. De nincs kinek vagy minek így készülődnie, hacsak nem Iwara gondol, akivel hónapokkal ezelőtt találkozott. Azonban most egyelőre senkivel sincs találkája, de jól esne neki egy kis borozgatás. Ekkor jut eszébe, hogy már hallott sokszor arról a bizonyos sajt-készítőről. Ő biztosan nem bánná, ha betoppanna hozzá egy esti parolázgatásra, itókára.
Neki is indul. Úgy tudja, hogy innen a tizedik tanya a sajtkészítő mesteré. Amennyire a szürkület és a házak ablakában pislákoló pilács engedi, számolja a tanyákat. Egy, kettő, három...így megy ez egészen tízig.
A tanyán két ház körvonalait is véli látni.
~Nagy uraság lehet ha két házra is futja.~ Gondolja Rothawdar egy pillanatnyi ácsingózás közben. Remélve, hogy jó helyen jár, elindul a ház felé.
Ekkor hirtelen felbukik egy kiálló kemény tárgyban vélhetőleg kőben, olyan puffanással, hogy azt még a ház ura is hallhatja. Rothawdar fájdalmában fel is jajdul.*
-Aaaauuu!
*Ha más nem is, de ez felkelti a gazda figyelmét.*
//Learon//
*A tanyasi munkák végeztével, Rothawdar megmossa verejtékező arcát, nedves kezével, bele-bele túr hajába, hogy száradjon is a keze és külseje is frissnek hasson. De nincs kinek vagy minek így készülődnie, hacsak nem Iwara gondol, akivel hónapokkal ezelőtt találkozott. Azonban most egyelőre senkivel sincs találkája, de jól esne neki egy kis borozgatás. Ekkor jut eszébe, hogy már hallott sokszor arról a bizonyos sajt-készítőről. Ő biztosan nem bánná, ha betoppanna hozzá egy esti parolázgatásra, itókára.
Neki is indul. Úgy tudja, hogy innen a tizedik tanya a sajtkészítő mesteré. Amennyire a szürkület és a házak ablakában pislákoló pilács engedi, számolja a tanyákat. Egy, kettő, három...így megy ez egészen tízig.
A tanyán két ház körvonalait is véli látni.
~Nagy uraság lehet ha két házra is futja.~ Gondolja Rothawdar egy pillanatnyi ácsingózás közben. Remélve, hogy jó helyen jár, elindul a ház felé.
Ekkor hirtelen felbukik egy kiálló kemény tárgyban vélhetőleg kőben, olyan puffanással, hogy azt még a ház ura is hallhatja. Rothawdar fájdalmában fel is jajdul.*
-Aaaauuu!
*Ha más nem is, de ez felkelti a gazda figyelmét.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:55:39
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:55:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ikta//
*Úgy tűnik Ikta megértette amit a pásztor mondott és elkotródik a birtokáról. Azonban a fába vésést meghiúsítja, hiszen szorosan a férfi nyomában halad, amíg az ki nem ér a birtokának határáról. Az kéne még csak, hogy rongálja a gyümölcsösét! Buzogányát lengetve áll meg a csizmaigazító alak mögött és figyeli minden mozdulatát. Aztán amikor a mélységi visszakiabál, a mágus csak elmosolyodik.* ~Szánalmas figura! Előbb mondta el, hogy tudja milyen jók a sajtjaim és, hogy híresek is, most meg kicsinyes bosszúból így beszél? Mindig mondtam én, hogy ez a nyomorult fajta csak élősködőnek született a földre!~ *Ezután, ha már a mélységi elég messzire ért, még csak úgy álldogál a gyümölcsösben és a határt bámulja de percek elteltével visszatér kutyájával a ház elé a lócára és megissza a maradék bort amit az érkező miatt félbe kellett hagynia. Hosszú még az este, talán lesz ideje aludni egy jót ha nem jön addig senki már.*
//Ikta//
*Úgy tűnik Ikta megértette amit a pásztor mondott és elkotródik a birtokáról. Azonban a fába vésést meghiúsítja, hiszen szorosan a férfi nyomában halad, amíg az ki nem ér a birtokának határáról. Az kéne még csak, hogy rongálja a gyümölcsösét! Buzogányát lengetve áll meg a csizmaigazító alak mögött és figyeli minden mozdulatát. Aztán amikor a mélységi visszakiabál, a mágus csak elmosolyodik.* ~Szánalmas figura! Előbb mondta el, hogy tudja milyen jók a sajtjaim és, hogy híresek is, most meg kicsinyes bosszúból így beszél? Mindig mondtam én, hogy ez a nyomorult fajta csak élősködőnek született a földre!~ *Ezután, ha már a mélységi elég messzire ért, még csak úgy álldogál a gyümölcsösben és a határt bámulja de percek elteltével visszatér kutyájával a ház elé a lócára és megissza a maradék bort amit az érkező miatt félbe kellett hagynia. Hosszú még az este, talán lesz ideje aludni egy jót ha nem jön addig senki már.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:42:28
Üzenet elküldve: 2019-06-18 22:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Learon//
*Nem mintha mást várt volna, de egy próbát megért.
Csizmáját a fogadó állítólagos irányába fordítja. Köszönni már elköszönt, nem szán rá még egy alkalmat. Meg is indul, de ideje korán megáll.
Az utolsó fa tövében ledobja a mindenét és mellé kuporodik, mint aki a csizmáját igazgatná. A sötétség álcája alatt fa kérgébe vési a szignóját, koncentrikus rombuszok, középen egy pöttyel. Ha a vicsorgó kutya vagy a nagyszájú paraszt közeledni látszik, akkor félbe hagyja és továbbindul.
Elmenőben, akár üldözik, akár nem, hátrakiabál.*
- Ha a sajtod szarnak hívnám, akkor megdicsérném! Olyan száraz, hogy a kikötőben azt szívják az dohány helyett.
*A szükséghez mérten igazítja a sebességét.
Jót kuncog magában és az új játékszerén. Örülni fog, amikor legközelebb találkoznak.*
~ Kapsz egy kis bosszút ebből, egy kicsit abból. Az a kis sértegetés majd sokszorosan visszavándorol, de nem most. Érlelődjen egy kicsit, mint a sajtod. ~
//Learon//
*Nem mintha mást várt volna, de egy próbát megért.
Csizmáját a fogadó állítólagos irányába fordítja. Köszönni már elköszönt, nem szán rá még egy alkalmat. Meg is indul, de ideje korán megáll.
Az utolsó fa tövében ledobja a mindenét és mellé kuporodik, mint aki a csizmáját igazgatná. A sötétség álcája alatt fa kérgébe vési a szignóját, koncentrikus rombuszok, középen egy pöttyel. Ha a vicsorgó kutya vagy a nagyszájú paraszt közeledni látszik, akkor félbe hagyja és továbbindul.
Elmenőben, akár üldözik, akár nem, hátrakiabál.*
- Ha a sajtod szarnak hívnám, akkor megdicsérném! Olyan száraz, hogy a kikötőben azt szívják az dohány helyett.
*A szükséghez mérten igazítja a sebességét.
Jót kuncog magában és az új játékszerén. Örülni fog, amikor legközelebb találkoznak.*
~ Kapsz egy kis bosszút ebből, egy kicsit abból. Az a kis sértegetés majd sokszorosan visszavándorol, de nem most. Érlelődjen egy kicsit, mint a sajtod. ~
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 21:55:30
Üzenet elküldve: 2019-06-18 21:55:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
*A Doranyuszik szaporaságával kapcsolatban lenne egy épp ideillő és igen frappáns megjegyzése, azonban lassan kezdi unni a témát, és a kancellár jelenlétében sem szeretné túlfeszíteni a húrt, így inkább magában tartja mondandóját és udvarias mosolyt erőltet arcára*
- Havonta tíz Dora! Egek! *rázza a fejét hitetlenkedve, mint aki el se tudna képzelni ennél nagyobb sorscsapást. Hogy kiverje ezt a képtelen gondolatot a fejéből, inkább a vásárlás felé fordítja figyelmét, bár itt is lépten-nyomon Dorába botlik, és ha már így alakult, segít is neki*
- Ezen is segíthetünk. Jót tenne neked egy kicsit több testmozgás... *jegyzi meg mindentudó mosollyal, épp csak egy röpke pillantást vetve a kancellárra az utolsó szavaknál* Ha szeretnéd, alkalomadtán tényleg megtanítalak, hogyan is kell tisztességesen lovagolni. *tisztázza, hogy mire is gondolt az előbb, mielőtt valaki félreértené a szavait, bár nem titkoltan reménykedik benne, hogy ezzel csak még nagyobb zűrzavart fog okozni*
- Ugyan, drága kancellárunk, mi sem áll távolabb tőlünk. Különben is, én nem látok egy szegény öregembert se. A férfiak az idővel nem öregednek, csak nemesednek, akár a jó bor! *enged meg egy kissé hosszabb pillantást magának Habrertus felé, továbbra is somolyogva magában, ahogy eszébe az előbb látott minőségi bor az egyik árusnál. ~Ki bír annyit várni?~ csóválja a fejét gondolatban, bár nem mondhatni, hogy az lenne a célja, hogy megszakítsa a kancellár szívét. ~Legalábbis egyelőre~ igazítja ki önmagát, örömmel látva, hogy Habrertus Dora mellett nem feledkezett meg róla sem, már ami a vásárlást illeti*
- Köszönöm, csodás holmik. Igazán lekötelezel. *hízeleg a férfinak, miközben a kancellár a kinézett holmikért fizet. El tudja képzelni, szinte fájhat neki ennyi pénz kiadni ilyen csacska női holmikra, de azért nem sajnálja túlzottan, hiszen tisztában van vele, valamilyen formában még súlyos árat kell majd fizetniük ezért a nagylelkűségért. ~Nem baj, Dora majd kárpótolhatja természetben az elköltött aranyakért. Helyettem is~ mosolyog magában, hiszen hintó ide vagy oda, a helyzet legnagyobb nyertese mégiscsak ő, bár biztos benne, ő se ússza meg pár kedves szóval és mosollyal. Ezért is igyekszik addig kiélvezni a pillanatot, ameddig tudja, ehhez pedig hozzátartozik Dora ugratása is, jelen esetben szó szerinti értelemben is, hisz örömmel látja, hogy sikerült elérnie, amit szeretett volna, nevezetesen hogy a lány abbahagyja a nevetséges pucsítást. ~Még hogy könyvek meg görnyedés... ~ dohog magában, ahogy inkább elfordul, hogy a nyeregtáskában helyezze el új szerzeményeit. Meglepi azonban, mikor ezek után Dorától még dicséretet hall*
- Valóban, a kereskedő is ezt állította róla. *tekint már-már szeretetteljesnek mondható pillantással a kezében tartott palackra*
- Ha visszaértünk Amonra, megkóstolhatnánk. *veti fel hirtelen az ötletet* Ha már együtt tettünk rá szert, önzőség és pazarlás lenne egyedül elfogyasztani. Elvégre mégiscsak társaságban igazi inni... Igaz, csak egy pohár van, de talán megosztozhatunk rajta. Vagy Habrertus biztos hajlandó lesz a személyes készletével kisegíteni minket. *tekint egyikükről a másikukra, majd somolyogva fordul vissza lovához, hogy végső nyughelyére tegye a poharat is és a palackot is, remélve, hogy nem törnek majd össze lovaglás közben*
- Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy nem. Igazán nem szeretnénk, hogy a gatyádat is az árusoknál hagyd! *enged meg magának egy kis nevetést Habrertus megkönnyebbült megjegyzését hallva, bár biztos benne, más körülmények közt szívesen megszabadulna a férfi az említett ruhadarabtól*
- Részemről is rendben, mehetünk! *bólint rá az indulás tervére* Bár szívesen javasolnék egy újabb versenyt, azt hiszem, ez most nem aratna osztatlan sikert... *jegyzi meg, bár azért kissé reménykedve pillant körbe, hátha téved*
- Ha esetleg legközelebb is ilyen helyzet állna elő, okvetlen szólj nekem is, mindig is lenyűgöztek az óriások! *kacsint a lányra, miközben felkászálódik a lovára. Részben érdekli azonban csak az óriás, és sokkal inkább az, aki a sérülést okozta. Bár a kancellár jelenlétében inkább hanyagolja az ilyen megjegyzéseket, de attól még tagadhatatlan tény, hogy van valami bizarrul vonzó Umonban, ami felcsigázta az érdeklődését, és reméli, alkalomadtán lesz még lehetőségük elmélyíteni ismeretségüket, és ebben talán az elf is segítségére lehet, ha jól tálalja neki a témát. ~Nem mintha nagyon noszogatni kéne~ jut eszébe a pillantás, amit a lány Pyctára vetett, miközben irányba állítja lovát, hogy végre ne csak beszéljenek róla, de tényleg el is indulhassanak.*
*A Doranyuszik szaporaságával kapcsolatban lenne egy épp ideillő és igen frappáns megjegyzése, azonban lassan kezdi unni a témát, és a kancellár jelenlétében sem szeretné túlfeszíteni a húrt, így inkább magában tartja mondandóját és udvarias mosolyt erőltet arcára*
- Havonta tíz Dora! Egek! *rázza a fejét hitetlenkedve, mint aki el se tudna képzelni ennél nagyobb sorscsapást. Hogy kiverje ezt a képtelen gondolatot a fejéből, inkább a vásárlás felé fordítja figyelmét, bár itt is lépten-nyomon Dorába botlik, és ha már így alakult, segít is neki*
- Ezen is segíthetünk. Jót tenne neked egy kicsit több testmozgás... *jegyzi meg mindentudó mosollyal, épp csak egy röpke pillantást vetve a kancellárra az utolsó szavaknál* Ha szeretnéd, alkalomadtán tényleg megtanítalak, hogyan is kell tisztességesen lovagolni. *tisztázza, hogy mire is gondolt az előbb, mielőtt valaki félreértené a szavait, bár nem titkoltan reménykedik benne, hogy ezzel csak még nagyobb zűrzavart fog okozni*
- Ugyan, drága kancellárunk, mi sem áll távolabb tőlünk. Különben is, én nem látok egy szegény öregembert se. A férfiak az idővel nem öregednek, csak nemesednek, akár a jó bor! *enged meg egy kissé hosszabb pillantást magának Habrertus felé, továbbra is somolyogva magában, ahogy eszébe az előbb látott minőségi bor az egyik árusnál. ~Ki bír annyit várni?~ csóválja a fejét gondolatban, bár nem mondhatni, hogy az lenne a célja, hogy megszakítsa a kancellár szívét. ~Legalábbis egyelőre~ igazítja ki önmagát, örömmel látva, hogy Habrertus Dora mellett nem feledkezett meg róla sem, már ami a vásárlást illeti*
- Köszönöm, csodás holmik. Igazán lekötelezel. *hízeleg a férfinak, miközben a kancellár a kinézett holmikért fizet. El tudja képzelni, szinte fájhat neki ennyi pénz kiadni ilyen csacska női holmikra, de azért nem sajnálja túlzottan, hiszen tisztában van vele, valamilyen formában még súlyos árat kell majd fizetniük ezért a nagylelkűségért. ~Nem baj, Dora majd kárpótolhatja természetben az elköltött aranyakért. Helyettem is~ mosolyog magában, hiszen hintó ide vagy oda, a helyzet legnagyobb nyertese mégiscsak ő, bár biztos benne, ő se ússza meg pár kedves szóval és mosollyal. Ezért is igyekszik addig kiélvezni a pillanatot, ameddig tudja, ehhez pedig hozzátartozik Dora ugratása is, jelen esetben szó szerinti értelemben is, hisz örömmel látja, hogy sikerült elérnie, amit szeretett volna, nevezetesen hogy a lány abbahagyja a nevetséges pucsítást. ~Még hogy könyvek meg görnyedés... ~ dohog magában, ahogy inkább elfordul, hogy a nyeregtáskában helyezze el új szerzeményeit. Meglepi azonban, mikor ezek után Dorától még dicséretet hall*
- Valóban, a kereskedő is ezt állította róla. *tekint már-már szeretetteljesnek mondható pillantással a kezében tartott palackra*
- Ha visszaértünk Amonra, megkóstolhatnánk. *veti fel hirtelen az ötletet* Ha már együtt tettünk rá szert, önzőség és pazarlás lenne egyedül elfogyasztani. Elvégre mégiscsak társaságban igazi inni... Igaz, csak egy pohár van, de talán megosztozhatunk rajta. Vagy Habrertus biztos hajlandó lesz a személyes készletével kisegíteni minket. *tekint egyikükről a másikukra, majd somolyogva fordul vissza lovához, hogy végső nyughelyére tegye a poharat is és a palackot is, remélve, hogy nem törnek majd össze lovaglás közben*
- Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy nem. Igazán nem szeretnénk, hogy a gatyádat is az árusoknál hagyd! *enged meg magának egy kis nevetést Habrertus megkönnyebbült megjegyzését hallva, bár biztos benne, más körülmények közt szívesen megszabadulna a férfi az említett ruhadarabtól*
- Részemről is rendben, mehetünk! *bólint rá az indulás tervére* Bár szívesen javasolnék egy újabb versenyt, azt hiszem, ez most nem aratna osztatlan sikert... *jegyzi meg, bár azért kissé reménykedve pillant körbe, hátha téved*
- Ha esetleg legközelebb is ilyen helyzet állna elő, okvetlen szólj nekem is, mindig is lenyűgöztek az óriások! *kacsint a lányra, miközben felkászálódik a lovára. Részben érdekli azonban csak az óriás, és sokkal inkább az, aki a sérülést okozta. Bár a kancellár jelenlétében inkább hanyagolja az ilyen megjegyzéseket, de attól még tagadhatatlan tény, hogy van valami bizarrul vonzó Umonban, ami felcsigázta az érdeklődését, és reméli, alkalomadtán lesz még lehetőségük elmélyíteni ismeretségüket, és ebben talán az elf is segítségére lehet, ha jól tálalja neki a témát. ~Nem mintha nagyon noszogatni kéne~ jut eszébe a pillantás, amit a lány Pyctára vetett, miközben irányba állítja lovát, hogy végre ne csak beszéljenek róla, de tényleg el is indulhassanak.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 11:20:24
Üzenet elküldve: 2019-06-18 11:20:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Ha már ott van nem indul egyből haza. Még szétnéz a többi jószág közt is. Van is nála egy kis pénz végre lehetnének saját jószágai. Úgy dönt, hogy birkát fog venni. Meg is áll az egyik karámnál és megnézi mit lehet kapni. Egy szép bajuszú fickó a kereskedő. Trodd biztos benne, hogy találkoztak is már. Persze! Hát Kalácsfalvai! Onnan sokakat ismer a pásztor. Ugye azért is mert köztük él meg ugye az élőholtak mikor jöttek akkor is. Elmondja mit szeretne és miután megbeszélték az árat, vagyis megmutatta mennyi pénze van és a másik megmutatta a kezén hány állatra telik belőle, szabad kezet kap, hogy szétnézzen. Így is tesz. Négy jónak tűnő, egészséges birkát választ végül ki szakértő módon persze a segítségével, de kifizeti a 292 aranyat a földinek(Mesélő (Hádész))-nak 
és kezdi őket vezetni hazafelé. A kutyája közben csahol mellette. Virgonc a kis fickó. Jó hasznát veszi majd Trodd ha rendesen meg tudja tanítani.*
és kezdi őket vezetni hazafelé. A kutyája közben csahol mellette. Virgonc a kis fickó. Jó hasznát veszi majd Trodd ha rendesen meg tudja tanítani.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 08:55:28
Üzenet elküldve: 2019-06-18 08:55:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Akkor jó. *feleli végül zavartan pillanatnyi habozást követően, míg azt mérlegeli, Tizio vajon komolyan úgy érzi, nem váratta meg, vagy csupán az udvariasság mondatja ezt vele. Nem forszírozza azonban tovább ezt a témát, hisz annyi minden van még, amin merenghet, míg felkászálódik Vétkes hátára*
- Ó, rendben, értem. *bólint rá az utasításra, hiszen amíg a férfi fel nem hívta rá a figyelmét, fel se tűnt neki, hogy akaratlanul is eltartotta kissé hüvelyujjait, ahogy a kantárt fogta, de most már igyekszik tudatosan figyelni rá, hogy a megfelelő technikával szorítsa a szárat. Nem sokáig tud azonban erre koncentrálni, hiszen bugyuta aggályai újra és újra előtérbe tolakodnak a fejében. Meglepetten pislog azonban, mikor Tizio visszakérdez szerencsétlen válaszára, hiszen még mindig furcsa a számára, hogy valakit tényleg érdekel, mit érez és gondol*
- Igent. *suttogja elpirulva, kissé feszengve, amiért először nem sikerült egyértelmű választ adnia. A következő szavakat hallva azonban még tovább fokozódik zavara, és még jobban elvörösödik, majd a kantárat elengedve mozdul, hogy másik kezével is megszorítsa Tizioét. Bár nem látszik rajta, az az érzése, a férfinak már elege lehet az örökös aggályaiból, ezért nem szól inkább semmit, csak egy bocsánatkérő mosollyal és sajnálkozó pillantással igyekszik javítani a helyzeten, mielőtt az utolsó utáni pillanatban még ő maga szúrná el azt, ami élete legcsodálatosabb kalandjának ígérkezik. Ahelyett, hogy azon merengene, mit hoz majd a jövő és hogy évek múlva mennyire fogják megbánni ezt a döntést, inkább igyekszik a jelenre koncentrálni, és kiélvezni annak minden percét, már amikor épp nem fogja el a rettegés amiatt, hogy teljesen egyedül ül Vétkes hátán. Szerencsére azért mégsem marad egészen magára ezzel a feladattal, és Tizio meglepően jó tanárnak bizonyul a lovaglást illetően. Igyekszik észben tartani mindent, amit hall, és a kapott instrukciók szerint cselekedni, ám egy idő után annyi különféle jó tanács zsong a fejében, hogy már a felére se emlékszik azoknak a dolgoknak, amikre figyelnie kéne. Helyzetén az elharapott megjegyzések és a segítő szándékú érintések sem segítenek, ezekkel ugyanis csak annyit sikerül elérnie a férfinak, hogy fülig vörösödik és moccanni sem mer, nemhogy a csípőjét mozgassa így vagy úgy, hiába érzi Tizio gyengéd irányítását. Végül azonban sikerül kissé összeszednie magát és nagyjából úgy mozogni, ahogy kell, bár legszívesebben nem csak Vétkes hátáról, de a föld színéről is eltűnne ebben a pillanatban. Az eddig hallottak nagy része időközben teljesen kiesett a fejéből, az egyetlen, amit igyekszik tartani az az, hogy a kantár egyenlő hosszúságú legyen, de a kezét továbbra is kissé görcsösen tartja, a sarkával meg fogalma sincs, mit kellene kezdenie, ugyanis borzalmasan természetellenesnek tűnik a számára, hogy folyamatosan leszorítsa. Mindezek ellenére csodák csodájára még mindig nyeregben van, bár tisztában van vele, ez inkább Tizio és a vele készségesen együttműködő Vétkes érdeme, mintsem az övé*
- Így... így valahogy? *kérdezi bizonytalanul, mikor először próbálkozik azzal, hogy ő maga bírja megállásra a lovat, bár csak másodjára sikerül neki a mutatvány, hisz elsőre olyan gyengéden meri csak meghúzni a kantárt, hogy azt jóformán meg se érzi a hátas. Ahogy azonban gyakorolnak tovább, egyre jobban kezd ráérezni a dologra, bár mozdulatai alapvetően még mindig bizonytalanok kissé. Nem szeretne túl durván bánni Vétkessel, nem is azért, mert fél tőle, hogy esetleg leveti magáról, hanem egyszerűen csak nem szeretne fájdalmat okozni az állatnak, hiszen biztos benne, bár az eléggé megterheli szegényt, hogy az ő ügyetlenkedését kell elviselnie. Hamarosan már nem csak az elindulással és a megállással próbálkozik, de a jobbra-balra kanyarodással is, inkább a kezét és a kantárat használva irányításra, mintsem a sarkait*
- Igazán jól magyarázol. *jegyzi meg mosolyogva, ahogy szép lassan kezd ráérezni a lovaglás lényegére, hamarosan azonban élesben is kénytelen lesz kipróbálni, mit is tanult, hiszen ezúttal önmagától akarja megállítani Vétkest, már ha sikerül neki. Ha nem, akkor is megpróbálkozik vele, hogy leszálljon róla, hiszen nem haladnak olyan gyorsan, hogy ez túlzottan veszélyes legyen. Amennyiben Tizio segít neki, akkor kicsit finomabban, ha nem, akkor kissé ügyetlenebbül ér földet, majd rögtön hátrál is egy lépést, miközben a fejét rázza, meg se hallva az utolsó javaslatokat*
- Nem. *jelenti ki határozottan, csak hogy aztán sokkal bizonytalanabbul folytassa* Neked kéne Vétkesen ülnöd. Majd én sétálok... *keresi a szavakat, hogy megfogalmazza, amit szeretne, bár hangján érezni, komolyan gondolja, amit mond. Úgy véli, ez a minimum a történtek után, hisz az ő hibája, hogy így alakult a helyzet, és igazán nem szeretne kellemetlenséget okozni a férfinak. ~Már az eddigieken túl... ~ sóhajt fel gondolatban, miközben pillantását a földre szegezi, ugyanis nem képes Tizio szemébe nézni.*
- Ó, rendben, értem. *bólint rá az utasításra, hiszen amíg a férfi fel nem hívta rá a figyelmét, fel se tűnt neki, hogy akaratlanul is eltartotta kissé hüvelyujjait, ahogy a kantárt fogta, de most már igyekszik tudatosan figyelni rá, hogy a megfelelő technikával szorítsa a szárat. Nem sokáig tud azonban erre koncentrálni, hiszen bugyuta aggályai újra és újra előtérbe tolakodnak a fejében. Meglepetten pislog azonban, mikor Tizio visszakérdez szerencsétlen válaszára, hiszen még mindig furcsa a számára, hogy valakit tényleg érdekel, mit érez és gondol*
- Igent. *suttogja elpirulva, kissé feszengve, amiért először nem sikerült egyértelmű választ adnia. A következő szavakat hallva azonban még tovább fokozódik zavara, és még jobban elvörösödik, majd a kantárat elengedve mozdul, hogy másik kezével is megszorítsa Tizioét. Bár nem látszik rajta, az az érzése, a férfinak már elege lehet az örökös aggályaiból, ezért nem szól inkább semmit, csak egy bocsánatkérő mosollyal és sajnálkozó pillantással igyekszik javítani a helyzeten, mielőtt az utolsó utáni pillanatban még ő maga szúrná el azt, ami élete legcsodálatosabb kalandjának ígérkezik. Ahelyett, hogy azon merengene, mit hoz majd a jövő és hogy évek múlva mennyire fogják megbánni ezt a döntést, inkább igyekszik a jelenre koncentrálni, és kiélvezni annak minden percét, már amikor épp nem fogja el a rettegés amiatt, hogy teljesen egyedül ül Vétkes hátán. Szerencsére azért mégsem marad egészen magára ezzel a feladattal, és Tizio meglepően jó tanárnak bizonyul a lovaglást illetően. Igyekszik észben tartani mindent, amit hall, és a kapott instrukciók szerint cselekedni, ám egy idő után annyi különféle jó tanács zsong a fejében, hogy már a felére se emlékszik azoknak a dolgoknak, amikre figyelnie kéne. Helyzetén az elharapott megjegyzések és a segítő szándékú érintések sem segítenek, ezekkel ugyanis csak annyit sikerül elérnie a férfinak, hogy fülig vörösödik és moccanni sem mer, nemhogy a csípőjét mozgassa így vagy úgy, hiába érzi Tizio gyengéd irányítását. Végül azonban sikerül kissé összeszednie magát és nagyjából úgy mozogni, ahogy kell, bár legszívesebben nem csak Vétkes hátáról, de a föld színéről is eltűnne ebben a pillanatban. Az eddig hallottak nagy része időközben teljesen kiesett a fejéből, az egyetlen, amit igyekszik tartani az az, hogy a kantár egyenlő hosszúságú legyen, de a kezét továbbra is kissé görcsösen tartja, a sarkával meg fogalma sincs, mit kellene kezdenie, ugyanis borzalmasan természetellenesnek tűnik a számára, hogy folyamatosan leszorítsa. Mindezek ellenére csodák csodájára még mindig nyeregben van, bár tisztában van vele, ez inkább Tizio és a vele készségesen együttműködő Vétkes érdeme, mintsem az övé*
- Így... így valahogy? *kérdezi bizonytalanul, mikor először próbálkozik azzal, hogy ő maga bírja megállásra a lovat, bár csak másodjára sikerül neki a mutatvány, hisz elsőre olyan gyengéden meri csak meghúzni a kantárt, hogy azt jóformán meg se érzi a hátas. Ahogy azonban gyakorolnak tovább, egyre jobban kezd ráérezni a dologra, bár mozdulatai alapvetően még mindig bizonytalanok kissé. Nem szeretne túl durván bánni Vétkessel, nem is azért, mert fél tőle, hogy esetleg leveti magáról, hanem egyszerűen csak nem szeretne fájdalmat okozni az állatnak, hiszen biztos benne, bár az eléggé megterheli szegényt, hogy az ő ügyetlenkedését kell elviselnie. Hamarosan már nem csak az elindulással és a megállással próbálkozik, de a jobbra-balra kanyarodással is, inkább a kezét és a kantárat használva irányításra, mintsem a sarkait*
- Igazán jól magyarázol. *jegyzi meg mosolyogva, ahogy szép lassan kezd ráérezni a lovaglás lényegére, hamarosan azonban élesben is kénytelen lesz kipróbálni, mit is tanult, hiszen ezúttal önmagától akarja megállítani Vétkest, már ha sikerül neki. Ha nem, akkor is megpróbálkozik vele, hogy leszálljon róla, hiszen nem haladnak olyan gyorsan, hogy ez túlzottan veszélyes legyen. Amennyiben Tizio segít neki, akkor kicsit finomabban, ha nem, akkor kissé ügyetlenebbül ér földet, majd rögtön hátrál is egy lépést, miközben a fejét rázza, meg se hallva az utolsó javaslatokat*
- Nem. *jelenti ki határozottan, csak hogy aztán sokkal bizonytalanabbul folytassa* Neked kéne Vétkesen ülnöd. Majd én sétálok... *keresi a szavakat, hogy megfogalmazza, amit szeretne, bár hangján érezni, komolyan gondolja, amit mond. Úgy véli, ez a minimum a történtek után, hisz az ő hibája, hogy így alakult a helyzet, és igazán nem szeretne kellemetlenséget okozni a férfinak. ~Már az eddigieken túl... ~ sóhajt fel gondolatban, miközben pillantását a földre szegezi, ugyanis nem képes Tizio szemébe nézni.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-06-18 04:40:51
Üzenet elküldve: 2019-06-18 04:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ikta//
*Úgy tűnik ez a férfi még bolond is, hiszen azt hiszi, hogy van a fején kalap, hogy emelgesse. Learon úgy dönt, hogy nem mondja el neki, hogy nincs. Tegye meg ezt valaki, aki majd durvábban fogja. Amikor amaz a fegyvereket kezdi el összeszedni akkor a pásztor egy kicsit erősebben rámarkol sajátjára és úgy nézi a groteszk csókolódzós mutatványt.* ~Komolyan mondom ennek elmentek otthonról! Azzal tennél szerencsétlen flótásnak a legjobbat Learon ha leütnéd és elásnád a kertbe! Trágyaként még tán haszna is volna!~ *De végül nem tesz semmit, csak néz.*
-Majd ha fizetsz érte! *Bár akkor sem adná szívesen. Kár az ilyenbe a jó étel. A tüsszentésre és az azt követő mondatra azonnal felhúzza magát.* ~Nahát! Jó tett helyébe jót várj! Piszok kurafi! Szuka fattya!~
-Te nyomorult! Engem ne merjél ilyen aljas húzásokkal átverni és fenyegetni! Kotródj innen vagy rád eresztem a kutyámat! Vagy én magam égetlek porrá! *Szabad kezével fenyegető mozdulatot tesz az alacsony férfi felé és buzogányát is meglendíti egy kicsit maga előtt. Mozdulataiból látszik, hogy nem csak a szája volt nagy, tényleg jól forgatja fegyverét.*
//Ikta//
*Úgy tűnik ez a férfi még bolond is, hiszen azt hiszi, hogy van a fején kalap, hogy emelgesse. Learon úgy dönt, hogy nem mondja el neki, hogy nincs. Tegye meg ezt valaki, aki majd durvábban fogja. Amikor amaz a fegyvereket kezdi el összeszedni akkor a pásztor egy kicsit erősebben rámarkol sajátjára és úgy nézi a groteszk csókolódzós mutatványt.* ~Komolyan mondom ennek elmentek otthonról! Azzal tennél szerencsétlen flótásnak a legjobbat Learon ha leütnéd és elásnád a kertbe! Trágyaként még tán haszna is volna!~ *De végül nem tesz semmit, csak néz.*
-Majd ha fizetsz érte! *Bár akkor sem adná szívesen. Kár az ilyenbe a jó étel. A tüsszentésre és az azt követő mondatra azonnal felhúzza magát.* ~Nahát! Jó tett helyébe jót várj! Piszok kurafi! Szuka fattya!~
-Te nyomorult! Engem ne merjél ilyen aljas húzásokkal átverni és fenyegetni! Kotródj innen vagy rád eresztem a kutyámat! Vagy én magam égetlek porrá! *Szabad kezével fenyegető mozdulatot tesz az alacsony férfi felé és buzogányát is meglendíti egy kicsit maga előtt. Mozdulataiból látszik, hogy nem csak a szája volt nagy, tényleg jól forgatja fegyverét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344