Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:43:59
Üzenet elküldve: 2019-07-28 18:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Délutáni séta//
- Persze, nyugodtan! *bólint, mikor a lány meg szeretné simogatni a pónilovat.* Kedves állat, senkit sem bánt.
*Sőt, a hátas még talán örülni is fog a gyengéd, simogató kezeknek.*
- Ebben hasonlítunk *bólint, miközben zavartan tördeli a kezét. Synmira számára egy kényes téma, ám eddig senkinek sem tudott róla beszélni. Vagy inkább nem mert.*
- Igen, meglehet *bólint egyetértően a származásai kérdésre kapcsolódóan.* De ők sajnos nem így gondolják. Számukra csak egy buta és gyerekes, szórakozott tündér vagyok, aki mindig kislány marad, legyen akárhány éves.
*Kevés személlyel találkozott, aki nem így gondolkodott volna, és úgy érzi, egyhamar ez nem is fog változni. Nagy kár érte.*
- Hát, már egy ideje nem tanultam úgy varázslatokat *vallja be.* Sajnos nincs rá pénzem. Most egy néninél lakok. Egyedül maradt, segítek neki a háznál, mert ő már nem bírja. Arany nem jár érte, de van hol aludnom és van mit ennem.
*Már ezekért is roppant hálás, nem kérhet plusz aranyat a szegény asszonykától, hogy ő újabb, magasabb szintű mágiát tanuljon.*
- Szívesen tanulnék és ismételnék veled!
*Látszólag a társaság hallatán kissé felvidul, régen volt már hasonlóban része, és jól esne neki más társaság a nénién kívül. Hálás neki és szereti őt, de valljuk be, nem árt a változatosság.*
- Ó, figyelj! *mondja, majd hátrafordul, és kikeres a táskájából pár tekercset.* Gondoltam, keresek egy békés fát és olvasgatom alatta. De nekem ezek nem hiszem, hogy egyelőre kelleni fognak. Tedd csak el, majd később visszaadod. Két utcával arrébb lakok egy apró tanyán, ott megtalálsz.
*Még a pontos helyet is elmondja, ha netán a lány felkeresné. Nellara örülne a társaságának, sokat tudnának beszélgetni.*
- Persze, nyugodtan! *bólint, mikor a lány meg szeretné simogatni a pónilovat.* Kedves állat, senkit sem bánt.
*Sőt, a hátas még talán örülni is fog a gyengéd, simogató kezeknek.*
- Ebben hasonlítunk *bólint, miközben zavartan tördeli a kezét. Synmira számára egy kényes téma, ám eddig senkinek sem tudott róla beszélni. Vagy inkább nem mert.*
- Igen, meglehet *bólint egyetértően a származásai kérdésre kapcsolódóan.* De ők sajnos nem így gondolják. Számukra csak egy buta és gyerekes, szórakozott tündér vagyok, aki mindig kislány marad, legyen akárhány éves.
*Kevés személlyel találkozott, aki nem így gondolkodott volna, és úgy érzi, egyhamar ez nem is fog változni. Nagy kár érte.*
- Hát, már egy ideje nem tanultam úgy varázslatokat *vallja be.* Sajnos nincs rá pénzem. Most egy néninél lakok. Egyedül maradt, segítek neki a háznál, mert ő már nem bírja. Arany nem jár érte, de van hol aludnom és van mit ennem.
*Már ezekért is roppant hálás, nem kérhet plusz aranyat a szegény asszonykától, hogy ő újabb, magasabb szintű mágiát tanuljon.*
- Szívesen tanulnék és ismételnék veled!
*Látszólag a társaság hallatán kissé felvidul, régen volt már hasonlóban része, és jól esne neki más társaság a nénién kívül. Hálás neki és szereti őt, de valljuk be, nem árt a változatosság.*
- Ó, figyelj! *mondja, majd hátrafordul, és kikeres a táskájából pár tekercset.* Gondoltam, keresek egy békés fát és olvasgatom alatta. De nekem ezek nem hiszem, hogy egyelőre kelleni fognak. Tedd csak el, majd később visszaadod. Két utcával arrébb lakok egy apró tanyán, ott megtalálsz.
*Még a pontos helyet is elmondja, ha netán a lány felkeresné. Nellara örülne a társaságának, sokat tudnának beszélgetni.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:56:05
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:56:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Valóban át kellene öltöznie. Elveszi Tiziótól a ruhadarabot, aztán leveti mostani ruházatát. Ilyen lassan talán még sohasem öltözött, de hát nem is siet sehová. Figyeli közben a foltos takarót, lepedőt és minden egyebet maga körül - bár a látvány meglehetősen gyomorforgató lehet idegeneknek, rá már ez nincs hatással.
Amikor a másik szobában van és Tizio az ágyra teszi őt, alaposan betakarózik. Testvére hoz is be neki néhány dolgot eközben a konyhából, de nemigen figyel semmire. Szavaira csak egy halk "ühüm" a válasz. Néhány perc kell neki, nem több, s máris mély álomba zuhan, így a férfi mehet is a dolgára.*
*Bágyadtan, lüktető fejfájással ébred. Először csak felkönyököl, és egy ideig ebben a pózban marad. Olyan az érzése, mintha egy rémálomból kelt volna fel. Kábán, hunyorogva néz körbe magán, míg magához tér. Poharat lát, többek között, az ágy mellett az asztalon. Feltápászkodik, épp annyira, hogy félig ülő helyzetben legyen, és magához veszi a poharat. ~Bor.~ Egyik pillanatról a másikra eltűnik az ital, aztán böffent egy isteneset. ~Te disznó.~ Ezután kinyújtózik, de közben a fájdalomtól felnyög, hisz minden porcikája sajog, de leginkább az ágyéka tája.
Vesz egy jó mély levegőt, aztán kikecmereg az ágyból. Majdnem eldől, akár egy zsák krumpli, de támaszkodik, ahol épp tud. ~Hol van Tizio?~ Mindjárt el is indul megkeresni, de sajnos megpillantja magát a szoba másik végében pihenő tükörben. ~Mi a...?~ Odasomfordál a tükörképéhez. Konkrétan úgy néz most ki, mint egy rakás trágya. A szeme alatt szép fekete karikák húzódnak, az arca pedig sápadt. Már csak kíváncsiságból is felhúzza a ruháját a mellkasáig, de hamar belátja, hogy ez súlyos hiba. Undorítóan néz ki, minden értelemben.*
- Hö.
*Vissza is zuhan a ruha a bokájáig, ő ezt nem nézi tovább. Ami még feltűnik neki, az a már derekán is jócskán túlnőtt haja. Bizony dúsabb lett, mint volt, de a vége nagyon ocsmány és töredezett. Az úgy nem jó. Azt bizony le kell vágni. Emlékszik, az egyik táskájában volt egy kés. Nem túl éles, de megteszi. A fal mentén haladva átlépeget a saját szobájába, kikutatja a kést és visszaszédeleg a másikba, vissza a tükör elé, ahová leül a földre. Előreveszi a haját a mellkasára és elkezdi levágni, pontosabban szólva fűrészelni azt, miközben a tükörben nézi mit művel. Amikor végez, kicsit megkönnyebbül, mert most már nincs a haja vége eltöredezve.*
- Na. Most jó.
*Aztán feláll a talpára, maga mögött hagyva a levágott hajat és a kést. ~Majd eltakarítjuk.~ Kitotyog a szobából és testvérét kezdi szólítgatni, elhaló hangon.*
- Tizio? Tizio? Meg szeretnék fürödni.
*Valóban át kellene öltöznie. Elveszi Tiziótól a ruhadarabot, aztán leveti mostani ruházatát. Ilyen lassan talán még sohasem öltözött, de hát nem is siet sehová. Figyeli közben a foltos takarót, lepedőt és minden egyebet maga körül - bár a látvány meglehetősen gyomorforgató lehet idegeneknek, rá már ez nincs hatással.
Amikor a másik szobában van és Tizio az ágyra teszi őt, alaposan betakarózik. Testvére hoz is be neki néhány dolgot eközben a konyhából, de nemigen figyel semmire. Szavaira csak egy halk "ühüm" a válasz. Néhány perc kell neki, nem több, s máris mély álomba zuhan, így a férfi mehet is a dolgára.*
*Bágyadtan, lüktető fejfájással ébred. Először csak felkönyököl, és egy ideig ebben a pózban marad. Olyan az érzése, mintha egy rémálomból kelt volna fel. Kábán, hunyorogva néz körbe magán, míg magához tér. Poharat lát, többek között, az ágy mellett az asztalon. Feltápászkodik, épp annyira, hogy félig ülő helyzetben legyen, és magához veszi a poharat. ~Bor.~ Egyik pillanatról a másikra eltűnik az ital, aztán böffent egy isteneset. ~Te disznó.~ Ezután kinyújtózik, de közben a fájdalomtól felnyög, hisz minden porcikája sajog, de leginkább az ágyéka tája.
Vesz egy jó mély levegőt, aztán kikecmereg az ágyból. Majdnem eldől, akár egy zsák krumpli, de támaszkodik, ahol épp tud. ~Hol van Tizio?~ Mindjárt el is indul megkeresni, de sajnos megpillantja magát a szoba másik végében pihenő tükörben. ~Mi a...?~ Odasomfordál a tükörképéhez. Konkrétan úgy néz most ki, mint egy rakás trágya. A szeme alatt szép fekete karikák húzódnak, az arca pedig sápadt. Már csak kíváncsiságból is felhúzza a ruháját a mellkasáig, de hamar belátja, hogy ez súlyos hiba. Undorítóan néz ki, minden értelemben.*
- Hö.
*Vissza is zuhan a ruha a bokájáig, ő ezt nem nézi tovább. Ami még feltűnik neki, az a már derekán is jócskán túlnőtt haja. Bizony dúsabb lett, mint volt, de a vége nagyon ocsmány és töredezett. Az úgy nem jó. Azt bizony le kell vágni. Emlékszik, az egyik táskájában volt egy kés. Nem túl éles, de megteszi. A fal mentén haladva átlépeget a saját szobájába, kikutatja a kést és visszaszédeleg a másikba, vissza a tükör elé, ahová leül a földre. Előreveszi a haját a mellkasára és elkezdi levágni, pontosabban szólva fűrészelni azt, miközben a tükörben nézi mit művel. Amikor végez, kicsit megkönnyebbül, mert most már nincs a haja vége eltöredezve.*
- Na. Most jó.
*Aztán feláll a talpára, maga mögött hagyva a levágott hajat és a kést. ~Majd eltakarítjuk.~ Kitotyog a szobából és testvérét kezdi szólítgatni, elhaló hangon.*
- Tizio? Tizio? Meg szeretnék fürödni.
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:29:25
Üzenet elküldve: 2019-07-28 15:29:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio mestere a számoknak, az állatokkal is egészen jól bánik, de az emberekhez nemigen van tehetsége, ritkán ismeri fel mások érzelmeit, nem tudja értelmezni gesztusaikat, nem érti a bújtatott célzásokat, most azonban akkor is tudná, hogy nagy a baj, ha totál agyalágyult lenne. ~Igazán rosszul lehetsz, ha megfogadod a tanácsot.~*
- Át is kéne öltözz. *Ephemia mellett guggol, könyékig annak táskájában, hogy aztán kihúzza az első ruhadarabot, ami a kezébe kerül, kellemetlen neki nők ruhája között turkálni, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy mégis megtegye, bár jóval könnyebben veszi rá magát erre, mint arra, hogy egy szülő nőnek asszisztáljon, ha Ephemia átöltözik, akkor addig elfordul és az ablakhoz megy, hogy kitárja.* - Corax, rendben. *Bólint rá a névre, ezúttal nem kekeckedik, nem tesz megjegyzést arra, hogy saját családjáról is megemlékezhetett volna mondjuk egy második névvel.* - Segítek húgi. Viszlek. ~Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz.~ *Könnyedén emeli ölbe a lányt, hogy átvigye a Navával közös szobájukba, némán teszi a dolgát, az ágyra teszi, betakarja, a konyhába megy, hoz húgának egy kancsó vizet és egy pohár bort is, ezeket az éjjeli szekrényre rakja, aztán leül az ágy végére, a szelence ismét előkerül.* - Megvárom, hogy elaludj. ~Neki már mindegy amúgy is.~ És mire felébredsz megint itt leszek. *Ellentmondást nem tűrően jelenti ezt ki, hangja és hanghordozása is Aldo d'Aquistát idézi, nem nézi mereven húgát, míg elnyomja az álom, jobbára maga elé néz. ~Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak.~ Mantrázza magában és közben próbál úrrá lenni megrendültségén, aztán mikor úgy látja, hogy húga már nincs ébren, akkor kisettenkedik.
A másik szobában megáll az ágy mellett, a bebugyolált tetemet nézve. ~Nem így kellett volna történnie. Ephemia, mi a francért nem hallgattál apánkra? Legalább egyszer.~ Nehezen veszi rá magát, hogy megérintse a halott csecsemőt, de végül csak karba veszi, úgy mint egy élővel tenné, bár még sosem volt csecsemő a kezében. ~Szedd már össze magad, ha remeg a kezed, akkor csak le fogod ejteni.~ Valahogy csak megembereli magát, egy perccel később meg már a szekér bakján ülve zötykölődik, hátul a halott csecsemővel és az ásóval. ~Eltemetem, aztán elfelejtjük. Ephemia meg kiheveri. Waldran csinál neki új gyereket.~ Nem igazán figyel arra, hogy mennyi utat tett meg mennyi idő alatt, de mikor már úgy érzi, hogy elég messze van a birtoktól, akkor megállítja a szekeret. ~Ne légy barom Tizio, most biztos nem vágyik új gyerekre.~ Egy dombtetőt választ a gyerek végső nyughelyéül, ahonnan látszik maga a birtok is, aztán ingét levéve felméri a terepet. ~És vajon az a barbár is megérti, hogy egy ideig nem mászhat rá?~ Az ásó hegyével a földbe karcolja a majdani sír méreteit. ~Akkor megverem azt a barbár kurafit. Ha bántja a kishúgom.~ Dühből ás, észre sem veszi, de máris combig áll a kiásott gödörben és egy belógó gyökeret gyepál teljes erőből. ~Kurva anyádat. A jó kurva anyádat!~ Az ásót ugyanazzal a megveszekedett dühvel hajítja odébb, remeg az indulattól amit ásás közben nem kellett visszafognia, de egy halottal a kezében már ildomos zabolázni zabolázni, gyengédséggel fekteti a csecsemőt a gödör aljára.*
- Hát Corax. Sajnálom. Most biztosan mondanom kéne valamit. De mit mondhatnék? Nem kellett volna így alakulnia. Nem tudom, hogy mégis hogyan kellett volna, de biztosan egészen másként. *Fásult hangon mondja ezt, a gödör mellett guggolva, előbb egy marék földet dob be, aztán elmegy az ásóért, hogy betemesse a lyukat, ezúttal már viszonylag nyugodt a tempója, mikor végez, akkor meg nagyobb köveket kezd keresni, hogy azokat a halomra rakja.* - Sajnálom. *Az ásót a szekérre hajítja és visszaindul a birtokra, aztán teljes letargiában ül le a konyhaasztalnál úgy, ahogy van, félmeztelenül, mocskos kézzel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio mestere a számoknak, az állatokkal is egészen jól bánik, de az emberekhez nemigen van tehetsége, ritkán ismeri fel mások érzelmeit, nem tudja értelmezni gesztusaikat, nem érti a bújtatott célzásokat, most azonban akkor is tudná, hogy nagy a baj, ha totál agyalágyult lenne. ~Igazán rosszul lehetsz, ha megfogadod a tanácsot.~*
- Át is kéne öltözz. *Ephemia mellett guggol, könyékig annak táskájában, hogy aztán kihúzza az első ruhadarabot, ami a kezébe kerül, kellemetlen neki nők ruhája között turkálni, komoly erőfeszítésébe kerül, hogy mégis megtegye, bár jóval könnyebben veszi rá magát erre, mint arra, hogy egy szülő nőnek asszisztáljon, ha Ephemia átöltözik, akkor addig elfordul és az ablakhoz megy, hogy kitárja.* - Corax, rendben. *Bólint rá a névre, ezúttal nem kekeckedik, nem tesz megjegyzést arra, hogy saját családjáról is megemlékezhetett volna mondjuk egy második névvel.* - Segítek húgi. Viszlek. ~Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz.~ *Könnyedén emeli ölbe a lányt, hogy átvigye a Navával közös szobájukba, némán teszi a dolgát, az ágyra teszi, betakarja, a konyhába megy, hoz húgának egy kancsó vizet és egy pohár bort is, ezeket az éjjeli szekrényre rakja, aztán leül az ágy végére, a szelence ismét előkerül.* - Megvárom, hogy elaludj. ~Neki már mindegy amúgy is.~ És mire felébredsz megint itt leszek. *Ellentmondást nem tűrően jelenti ezt ki, hangja és hanghordozása is Aldo d'Aquistát idézi, nem nézi mereven húgát, míg elnyomja az álom, jobbára maga elé néz. ~Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak.~ Mantrázza magában és közben próbál úrrá lenni megrendültségén, aztán mikor úgy látja, hogy húga már nincs ébren, akkor kisettenkedik.
A másik szobában megáll az ágy mellett, a bebugyolált tetemet nézve. ~Nem így kellett volna történnie. Ephemia, mi a francért nem hallgattál apánkra? Legalább egyszer.~ Nehezen veszi rá magát, hogy megérintse a halott csecsemőt, de végül csak karba veszi, úgy mint egy élővel tenné, bár még sosem volt csecsemő a kezében. ~Szedd már össze magad, ha remeg a kezed, akkor csak le fogod ejteni.~ Valahogy csak megembereli magát, egy perccel később meg már a szekér bakján ülve zötykölődik, hátul a halott csecsemővel és az ásóval. ~Eltemetem, aztán elfelejtjük. Ephemia meg kiheveri. Waldran csinál neki új gyereket.~ Nem igazán figyel arra, hogy mennyi utat tett meg mennyi idő alatt, de mikor már úgy érzi, hogy elég messze van a birtoktól, akkor megállítja a szekeret. ~Ne légy barom Tizio, most biztos nem vágyik új gyerekre.~ Egy dombtetőt választ a gyerek végső nyughelyéül, ahonnan látszik maga a birtok is, aztán ingét levéve felméri a terepet. ~És vajon az a barbár is megérti, hogy egy ideig nem mászhat rá?~ Az ásó hegyével a földbe karcolja a majdani sír méreteit. ~Akkor megverem azt a barbár kurafit. Ha bántja a kishúgom.~ Dühből ás, észre sem veszi, de máris combig áll a kiásott gödörben és egy belógó gyökeret gyepál teljes erőből. ~Kurva anyádat. A jó kurva anyádat!~ Az ásót ugyanazzal a megveszekedett dühvel hajítja odébb, remeg az indulattól amit ásás közben nem kellett visszafognia, de egy halottal a kezében már ildomos zabolázni zabolázni, gyengédséggel fekteti a csecsemőt a gödör aljára.*
- Hát Corax. Sajnálom. Most biztosan mondanom kéne valamit. De mit mondhatnék? Nem kellett volna így alakulnia. Nem tudom, hogy mégis hogyan kellett volna, de biztosan egészen másként. *Fásult hangon mondja ezt, a gödör mellett guggolva, előbb egy marék földet dob be, aztán elmegy az ásóért, hogy betemesse a lyukat, ezúttal már viszonylag nyugodt a tempója, mikor végez, akkor meg nagyobb köveket kezd keresni, hogy azokat a halomra rakja.* - Sajnálom. *Az ásót a szekérre hajítja és visszaindul a birtokra, aztán teljes letargiában ül le a konyhaasztalnál úgy, ahogy van, félmeztelenül, mocskos kézzel.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:07:50
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:07:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Mereven nézi a falat maga előtt továbbra is, amíg bátyja hozzá beszél. Nem néz az ölében lévő gyerekre, se a fivérére, hanem megpróbál felállni. A makacskodása most sem kifizetődő - soha nem volt az -, hisz azonnal visszazuhan a hátsójára.*
- Vidd akkor egyedül.
*Most az egyszer megfogadja a testvére tanácsát. Nem tetszik neki, de pont most nem akar ellenkezni senkivel.*
- Corax a neve. *Most még utoljára letekint az ölébe.* Kagan nagyapja után.
*Leteszi a gyermeket az ágyra. Nem néz oda, most már nem fog. Tizio felé nyújtja a kezeit, hogy segítsen neki felállni és átszenvedni a másik szobába, hogy ott aludjon. Bár egész valója tiltakozik az ellen, hogy ne saját kezeivel temesse el elsőszülött gyermekét, a teste kimerült és gyenge, no meg Tizionak is könnyebb dolga lesz, ha nem kell cselekvésképtelen húgát is hurcolnia.*
*Mereven nézi a falat maga előtt továbbra is, amíg bátyja hozzá beszél. Nem néz az ölében lévő gyerekre, se a fivérére, hanem megpróbál felállni. A makacskodása most sem kifizetődő - soha nem volt az -, hisz azonnal visszazuhan a hátsójára.*
- Vidd akkor egyedül.
*Most az egyszer megfogadja a testvére tanácsát. Nem tetszik neki, de pont most nem akar ellenkezni senkivel.*
- Corax a neve. *Most még utoljára letekint az ölébe.* Kagan nagyapja után.
*Leteszi a gyermeket az ágyra. Nem néz oda, most már nem fog. Tizio felé nyújtja a kezeit, hogy segítsen neki felállni és átszenvedni a másik szobába, hogy ott aludjon. Bár egész valója tiltakozik az ellen, hogy ne saját kezeivel temesse el elsőszülött gyermekét, a teste kimerült és gyenge, no meg Tizionak is könnyebb dolga lesz, ha nem kell cselekvésképtelen húgát is hurcolnia.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:47:35
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:47:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
*Nagyon szeretne valami megnyugtatót mondani a húgának, de képtelen rá, mert ő maga sem tud megnyugodni, bár mire visszatér húgához, addigra nagyjából sikerül magára erőltetni a közömbösség maszkját.*
- Feküdnöd kellene, Ephemia. Pihenni. *Próbálkozik egy jó tanáccsal, annak ellenére is, hogy tudja, hogy húga úgysem fogja megfogadni. ~Sosem szívleltél meg egy jó tanácsot sem. Bizonyára most fogod elkezdeni.~* - Tudom, hogy megígértem, hogy elviszlek, de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Pihenned kéne. Mi van ha valami bajod lesz? Mármint... *Fejezi be sután, híres higgadtság újra cserben hagyja, mert belegondol abba, hogy ezek után még Effynek is valami baja esne. ~Nem bírnám ki Ephemia, nem bírnám ki.~* - Pihenj le a mi szobánkban, ott tiszta az ágynemű. ~Itt meg mintha valakit legyilkoltak volna.~ Na mit szólsz? És aztán ha jobban vagy, akkor megmutatom, hogy hová temettem. Ígérem, hogy szép helyet választok neki. Rendben?
*Nagyon szeretne valami megnyugtatót mondani a húgának, de képtelen rá, mert ő maga sem tud megnyugodni, bár mire visszatér húgához, addigra nagyjából sikerül magára erőltetni a közömbösség maszkját.*
- Feküdnöd kellene, Ephemia. Pihenni. *Próbálkozik egy jó tanáccsal, annak ellenére is, hogy tudja, hogy húga úgysem fogja megfogadni. ~Sosem szívleltél meg egy jó tanácsot sem. Bizonyára most fogod elkezdeni.~* - Tudom, hogy megígértem, hogy elviszlek, de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Pihenned kéne. Mi van ha valami bajod lesz? Mármint... *Fejezi be sután, híres higgadtság újra cserben hagyja, mert belegondol abba, hogy ezek után még Effynek is valami baja esne. ~Nem bírnám ki Ephemia, nem bírnám ki.~* - Pihenj le a mi szobánkban, ott tiszta az ágynemű. ~Itt meg mintha valakit legyilkoltak volna.~ Na mit szólsz? És aztán ha jobban vagy, akkor megmutatom, hogy hová temettem. Ígérem, hogy szép helyet választok neki. Rendben?
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:58:03
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:58:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Nem kell, Tizio.
*Ha tudta volna, hogy így alakul, nem engedett volna mást a közelébe. Pontosan elég lett volna neki, csakis egyedül neki átélnie. De ezt előre nem látta, utólag pedig már mindegy. Most ketten zokognak.*
- Hagyd itt. Majd... Majd eldöntöm út közben.
*Tizio elmegy, ő pedig egyedül marad a gondolataival. Ül az ágy szélén, és a falat bámulja. ~Hol rontottam el?~ Gyűlöli magát, amiért nem volt képes a saját gyermekét megtartani. Sok dolog bevillan az agyában, többek között Aldo arca, aki annyira szeretett volna unokát - és ő még a halála után is minden nap tesz érte, hogy atyja az e földön túli létében se legyen rá büszke. Aztán ott van Kagan, akinek most a gondolatára is eltorzul az arca. ~Nem kellett volna ide jönnöm. Azzal a lánnyal kellett volna maradnom, ott a tanyán. Miért jöttem ide? Miért vagyok itt?~ Nem igazán látja, innen hogyan tovább. Fivére visszatértével erőt vesz magán, megint megtörli az arcát és lassan az ölébe veszi a bebugyolált gyermeket.*
- Segíts.
*Hihetetlenül lesújtja, hogy nem tud csinálni semmit, még a lábára állni sem - de ez nem akadályozza meg abban, hogy megmaradt erejét az elföldelésre áldozza.*
- Nem kell, Tizio.
*Ha tudta volna, hogy így alakul, nem engedett volna mást a közelébe. Pontosan elég lett volna neki, csakis egyedül neki átélnie. De ezt előre nem látta, utólag pedig már mindegy. Most ketten zokognak.*
- Hagyd itt. Majd... Majd eldöntöm út közben.
*Tizio elmegy, ő pedig egyedül marad a gondolataival. Ül az ágy szélén, és a falat bámulja. ~Hol rontottam el?~ Gyűlöli magát, amiért nem volt képes a saját gyermekét megtartani. Sok dolog bevillan az agyában, többek között Aldo arca, aki annyira szeretett volna unokát - és ő még a halála után is minden nap tesz érte, hogy atyja az e földön túli létében se legyen rá büszke. Aztán ott van Kagan, akinek most a gondolatára is eltorzul az arca. ~Nem kellett volna ide jönnöm. Azzal a lánnyal kellett volna maradnom, ott a tanyán. Miért jöttem ide? Miért vagyok itt?~ Nem igazán látja, innen hogyan tovább. Fivére visszatértével erőt vesz magán, megint megtörli az arcát és lassan az ölébe veszi a bebugyolált gyermeket.*
- Segíts.
*Hihetetlenül lesújtja, hogy nem tud csinálni semmit, még a lábára állni sem - de ez nem akadályozza meg abban, hogy megmaradt erejét az elföldelésre áldozza.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:13:05
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:13:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio ritkán engedi meg magának azt, hogy mások meglássák a valós érzelmeit, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek neki, de arcának közönyös maszkja rejti őket, most pedig egy évtizednyi magába fojtott érzelem buggyan ki, éppen úgy zokog, mint azon a napon, mikor anyjuk elment, ugyanaz a kisfiú, aki akkor volt. ~Ez a mi hibánk, Briwalé és az enyém. Jobban kellett volna figyelnünk rá. Kurva életbe.~ Szorít a szíve, úgy kap oda baljával, mint apjuk is nagyon sokszor tette, az egész csak pár pillanat, de ezalatt komolyan szédeleg is.*
- Ne beszélj butaságokat, Ephemia. ~Most mit mondjak? Hogy előfordul? Hogy oka volt? Hogy lesz másik?~ Szeretnék mondani valamit, amitől jobban éreznéd magad, de nem tudok. Pedig annyira szeretnék. ~Hát milyen szörnyetegek vagyunk, hogy nem törődtünk veled?~ *Hangja suttogó, nem ereszti Ephemia vállát, hosszú percek telnek el míg megnyugszik annyira, hogy el tudja engedni húgát.* - Eltemetjük. *Hangja halk és rekedtes, felállva megszorítja Ephemia vállát.* - Elviszlek. Befogom valamelyik lovat, addig pihenj kicsit. Elvigyem? ~ Hogy ne maradj vele?~ *Kérdezi bizonytalanul, szemét felkarjába törölve, orrán nagyot szívva.* - Akarsz neki azért nevet adni?
*Ha húga úgy dönt, akkor magával viszi a halott csecsemőt, hogy aztán odakint tanácstalanul ácsorogjon, hogy mihez is kezdjen vele, míg előkészíti a kocsit, ha így lett akkor végül szalmaágyra fekteti a kocsi hátuljában, szalma alá rejtve az ásót, mert túlságosan megrendítő lenne együtt látni a kettőt. Gyerekkel, vagy anélkül, de befogja Ephemia lovát a szekér elé, lassan csinálja, mozdulatai bizonytalanok, mintha csak először csinálna ilyesmit, elmaradt a szeretetteljes paskolás is, ami sosem marad ki, ha egy ló közelébe kerül. ~Kibaszott kurva életbe.~*
- Nekem nem kell gyerek. *Mondja az öreg kancának, vagy inkább magának.* - Hát hogy lehet ilyet túlélni? Mi lesz most Ephemiával? Kurva életbe Tizio, szedd már össze magad. Kibaszottul szánalmas vagy. *Két kézzel támaszkodik a szekér oldalára, újra a bőgés fojtogatja, mellkasa ismét szorítja szívtájékon.* - Szedd össze magad. Nagyfiúk nem sírnak. *Még akkor is ezt mantrázza, mikor elindul vissza húgáért.* - Tudsz jönni, vagy segítsek? *Kérdezi, aztán a választól függően jár el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio ritkán engedi meg magának azt, hogy mások meglássák a valós érzelmeit, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek neki, de arcának közönyös maszkja rejti őket, most pedig egy évtizednyi magába fojtott érzelem buggyan ki, éppen úgy zokog, mint azon a napon, mikor anyjuk elment, ugyanaz a kisfiú, aki akkor volt. ~Ez a mi hibánk, Briwalé és az enyém. Jobban kellett volna figyelnünk rá. Kurva életbe.~ Szorít a szíve, úgy kap oda baljával, mint apjuk is nagyon sokszor tette, az egész csak pár pillanat, de ezalatt komolyan szédeleg is.*
- Ne beszélj butaságokat, Ephemia. ~Most mit mondjak? Hogy előfordul? Hogy oka volt? Hogy lesz másik?~ Szeretnék mondani valamit, amitől jobban éreznéd magad, de nem tudok. Pedig annyira szeretnék. ~Hát milyen szörnyetegek vagyunk, hogy nem törődtünk veled?~ *Hangja suttogó, nem ereszti Ephemia vállát, hosszú percek telnek el míg megnyugszik annyira, hogy el tudja engedni húgát.* - Eltemetjük. *Hangja halk és rekedtes, felállva megszorítja Ephemia vállát.* - Elviszlek. Befogom valamelyik lovat, addig pihenj kicsit. Elvigyem? ~ Hogy ne maradj vele?~ *Kérdezi bizonytalanul, szemét felkarjába törölve, orrán nagyot szívva.* - Akarsz neki azért nevet adni?
*Ha húga úgy dönt, akkor magával viszi a halott csecsemőt, hogy aztán odakint tanácstalanul ácsorogjon, hogy mihez is kezdjen vele, míg előkészíti a kocsit, ha így lett akkor végül szalmaágyra fekteti a kocsi hátuljában, szalma alá rejtve az ásót, mert túlságosan megrendítő lenne együtt látni a kettőt. Gyerekkel, vagy anélkül, de befogja Ephemia lovát a szekér elé, lassan csinálja, mozdulatai bizonytalanok, mintha csak először csinálna ilyesmit, elmaradt a szeretetteljes paskolás is, ami sosem marad ki, ha egy ló közelébe kerül. ~Kibaszott kurva életbe.~*
- Nekem nem kell gyerek. *Mondja az öreg kancának, vagy inkább magának.* - Hát hogy lehet ilyet túlélni? Mi lesz most Ephemiával? Kurva életbe Tizio, szedd már össze magad. Kibaszottul szánalmas vagy. *Két kézzel támaszkodik a szekér oldalára, újra a bőgés fojtogatja, mellkasa ismét szorítja szívtájékon.* - Szedd össze magad. Nagyfiúk nem sírnak. *Még akkor is ezt mantrázza, mikor elindul vissza húgáért.* - Tudsz jönni, vagy segítsek? *Kérdezi, aztán a választól függően jár el.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 21:18:15
Üzenet elküldve: 2019-07-27 21:18:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Fivére elmegy madzagért, addig ő pedig egyedül marad a gondolataival és a tompa fájdalmakkal. Sok nő átélhette már azt, amit ő, és sok nő át is fogja még, de sovány vigasz ez neki. Arra is gondol, hogy ez valahol várható volt, hisz az elmúlt közel kilenc hónap maga volt a pokol. Na de miért pont ő? Tizio közben visszatér a madzaggal, és szinte azonnal zokogva borul rá Effi vállára. Eddig nem tette, de emiatt az ő könnyei is elerednek. Nem szól neki semmit, hagyja sírni őt is, meg kicsit magát is, aztán amikor bátyja elengedi, kézhez kapja a madzagot és körbefuttatja azt a ruházaton a gyermek körül.*
- Éreztem. Én tudtam, hogy ez lesz, de nem figyeltem...
*Könnyek közt, remegve beszél, miközben erősen görcsre köti a madzagot. Letörli arcáról a könnycseppeket, mielőtt folytatná a beszédet.*
- El akarom temetni. Most. Nem akarom itt hagyni.
*Azzal már állna fel az ágyról maradék erejével, véresen, kóválygó fejjel, de alighogy a padlót éri a talpa, érzi, hogy nem fog menni.*
- Vigyél el, kérlek. Bárhogy, csak vigyél el engem is.
*Fivére elmegy madzagért, addig ő pedig egyedül marad a gondolataival és a tompa fájdalmakkal. Sok nő átélhette már azt, amit ő, és sok nő át is fogja még, de sovány vigasz ez neki. Arra is gondol, hogy ez valahol várható volt, hisz az elmúlt közel kilenc hónap maga volt a pokol. Na de miért pont ő? Tizio közben visszatér a madzaggal, és szinte azonnal zokogva borul rá Effi vállára. Eddig nem tette, de emiatt az ő könnyei is elerednek. Nem szól neki semmit, hagyja sírni őt is, meg kicsit magát is, aztán amikor bátyja elengedi, kézhez kapja a madzagot és körbefuttatja azt a ruházaton a gyermek körül.*
- Éreztem. Én tudtam, hogy ez lesz, de nem figyeltem...
*Könnyek közt, remegve beszél, miközben erősen görcsre köti a madzagot. Letörli arcáról a könnycseppeket, mielőtt folytatná a beszédet.*
- El akarom temetni. Most. Nem akarom itt hagyni.
*Azzal már állna fel az ágyról maradék erejével, véresen, kóválygó fejjel, de alighogy a padlót éri a talpa, érzi, hogy nem fog menni.*
- Vigyél el, kérlek. Bárhogy, csak vigyél el engem is.
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 20:01:31
Üzenet elküldve: 2019-07-27 20:01:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Dehogy nézek. *Zavartan, borzongva fordul el, egyrészt sosem akarna látni egy ennyire friss újszülöttet, másrészt még véletlenül sem szeretné látni azt a helyet, ahonnan kijött az a gyerek, a saját kedvese esetében sem, de a tulajdon húgáét meg aztán pláne. ~Biztos mint egy baltával felhasított borz.~ Az ablakban állva vár, Ephemiának szigorúan háttal, újra elkerül a szelence, míg vár.* - Miért nem...? *Nincs ideje arra, hogy végigmondhassa a kérdést, hogy miért is nem sír a gyerek, megkapja a választ, vet egy pillantást már húgára, zavara is elszáll, mert a kékes szempár lekúszik a halott újszülöttre, amit Ephemia éppen bebugyolál.* - Madzagot. *Szavai szinte koppannak a falon. ~Fiú. Az unokaöcsém.~ A lábai magától viszik a konyha felé, pár perc alatt kifordít minden fiókot. ~Sírsz baszd meg, ne bömbölj már! Hol a picsában van a nyanya? Vagy Nava?~ Alkarjába törli lassan csorgó könnyeit, aztán a madzaggal a kezében megy vissza Ephemiához, hogy átkarolja húga vállát és arcát Effy nyakának nyomva bőg, vigasztalhatatlanul.* - Effy, annyira sajnálom. Annyira, de annyira sajnálom. *Rázza a testét a zokogás, azóta nem sírt, hogy anyjuk meghalt.* - Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak. *Mantrázza suttogva Ephemia nyakába. ~Ne bömbölj már te fasz, nagyfiúk nem sírnak!~ Mégsem tudja abbahagyni, egyelőre legalábbis nem, ahogyan gyerekként sem tudta abbahagyni, ahogy az anyjuk sírhantja fölött álltak. "Nagyfiúk nem sírnak!" Mondta akkor több rokon is Tizionak, aki akkor ugyanúgy vigasztalhatatlan volt, hiszen ő volt anyjuk kedvenc gyereke, a kis hercege, az elvesztése azóta is soha-be-nem gyógyuló, sajgó seb, mely most újra felszakad, Ephemia talán nem törik össze, de Tizio most darabjaira hullott.* - Annyi mindenkit elveszítettünk. Nem így kellett volna történjen... Annyira sajnálom. Abbahagytam. Abbahagytam. *Felegyenesedik, máskor közönyös arcán fájdalom, metszően kék szemeit könnyek fátyolozzák, pupillái szűkek látszik, hogy kicsit túltolta a szippantást, de ki róná fel ezt neki ebben a helyzetben?* - Kibaszott kurva életbe. *Kézfejébe és mandzsettájába törli szemeit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Dehogy nézek. *Zavartan, borzongva fordul el, egyrészt sosem akarna látni egy ennyire friss újszülöttet, másrészt még véletlenül sem szeretné látni azt a helyet, ahonnan kijött az a gyerek, a saját kedvese esetében sem, de a tulajdon húgáét meg aztán pláne. ~Biztos mint egy baltával felhasított borz.~ Az ablakban állva vár, Ephemiának szigorúan háttal, újra elkerül a szelence, míg vár.* - Miért nem...? *Nincs ideje arra, hogy végigmondhassa a kérdést, hogy miért is nem sír a gyerek, megkapja a választ, vet egy pillantást már húgára, zavara is elszáll, mert a kékes szempár lekúszik a halott újszülöttre, amit Ephemia éppen bebugyolál.* - Madzagot. *Szavai szinte koppannak a falon. ~Fiú. Az unokaöcsém.~ A lábai magától viszik a konyha felé, pár perc alatt kifordít minden fiókot. ~Sírsz baszd meg, ne bömbölj már! Hol a picsában van a nyanya? Vagy Nava?~ Alkarjába törli lassan csorgó könnyeit, aztán a madzaggal a kezében megy vissza Ephemiához, hogy átkarolja húga vállát és arcát Effy nyakának nyomva bőg, vigasztalhatatlanul.* - Effy, annyira sajnálom. Annyira, de annyira sajnálom. *Rázza a testét a zokogás, azóta nem sírt, hogy anyjuk meghalt.* - Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak. Nagyfiúk nem sírnak. *Mantrázza suttogva Ephemia nyakába. ~Ne bömbölj már te fasz, nagyfiúk nem sírnak!~ Mégsem tudja abbahagyni, egyelőre legalábbis nem, ahogyan gyerekként sem tudta abbahagyni, ahogy az anyjuk sírhantja fölött álltak. "Nagyfiúk nem sírnak!" Mondta akkor több rokon is Tizionak, aki akkor ugyanúgy vigasztalhatatlan volt, hiszen ő volt anyjuk kedvenc gyereke, a kis hercege, az elvesztése azóta is soha-be-nem gyógyuló, sajgó seb, mely most újra felszakad, Ephemia talán nem törik össze, de Tizio most darabjaira hullott.* - Annyi mindenkit elveszítettünk. Nem így kellett volna történjen... Annyira sajnálom. Abbahagytam. Abbahagytam. *Felegyenesedik, máskor közönyös arcán fájdalom, metszően kék szemeit könnyek fátyolozzák, pupillái szűkek látszik, hogy kicsit túltolta a szippantást, de ki róná fel ezt neki ebben a helyzetben?* - Kibaszott kurva életbe. *Kézfejébe és mandzsettájába törli szemeit.*
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:34:10
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:34:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Nincs még magánál teljesen, de érzékeli Tizio zavarát a helyzettel kapcsolatban. Nem hibáztatja őt. Ephemia már nagyon is tisztában van vele, hogy egy ideje ő már igenis kész van. Sőt, momentán az egész élete kész van.*
- Igen. De ne nézz ide, kérlek.
*Hangja halk és rekedt. Az ágya mellé hányt táskái közül kiveszi egyik vászonból készült felsőjét. Talán az egyik legegyszerűbb darabja ez, amit azóta hord, mióta ide került Amon Ruadh környékére. A szolgálójuké volt, ha jól emlékszik. ~Mi volt a neve? Arave?~ A célnak tökéletesen megteszi a ruhadarab. Lassan felül, minden maradék erejét összekaparva, és egy rántással lehajítja magáról a takarót a földre. Meredten nézi a szeme elé táruló képet.
Egyetlen egy küldetése volt, és az sem sikerült neki. Ahogy kutat az emlékeiben, már világossá válik neki a dolog. Hisz a gyermek élet jelét az utóbbi hatokban nem mutatta, és ő túl elfoglalt volt önnönmagával, hogy erre figyelni tudjon. De tényleg akarta ő ezt? Vagy csak Kagan miatt bírta ki ezeket a szenvedéssel teli hónapokat? Nem tudja a választ, de így utólag már annyira mindegy neki.*
- Fiú volt.
*Összeszorítja a száját, kiteríti maga elé a felsőt és belehelyezi a gyermeket. Nem sír. Csendben összehajtogatja a ruhát, hogy teljesen elfedje, aztán a testvéréhez szól.*
- Hozz egy madzagot.
*Még nincs ideje a gyásznak. Először el akarja temetni, azt a saját szemeivel végig akarja nézni. Aztán miután már senki sem látja, tiszta lepedő van alatta, tiszta ruha van rajta, és megfürdött - akkor csendben összetörhet.*
*Nincs még magánál teljesen, de érzékeli Tizio zavarát a helyzettel kapcsolatban. Nem hibáztatja őt. Ephemia már nagyon is tisztában van vele, hogy egy ideje ő már igenis kész van. Sőt, momentán az egész élete kész van.*
- Igen. De ne nézz ide, kérlek.
*Hangja halk és rekedt. Az ágya mellé hányt táskái közül kiveszi egyik vászonból készült felsőjét. Talán az egyik legegyszerűbb darabja ez, amit azóta hord, mióta ide került Amon Ruadh környékére. A szolgálójuké volt, ha jól emlékszik. ~Mi volt a neve? Arave?~ A célnak tökéletesen megteszi a ruhadarab. Lassan felül, minden maradék erejét összekaparva, és egy rántással lehajítja magáról a takarót a földre. Meredten nézi a szeme elé táruló képet.
Egyetlen egy küldetése volt, és az sem sikerült neki. Ahogy kutat az emlékeiben, már világossá válik neki a dolog. Hisz a gyermek élet jelét az utóbbi hatokban nem mutatta, és ő túl elfoglalt volt önnönmagával, hogy erre figyelni tudjon. De tényleg akarta ő ezt? Vagy csak Kagan miatt bírta ki ezeket a szenvedéssel teli hónapokat? Nem tudja a választ, de így utólag már annyira mindegy neki.*
- Fiú volt.
*Összeszorítja a száját, kiteríti maga elé a felsőt és belehelyezi a gyermeket. Nem sír. Csendben összehajtogatja a ruhát, hogy teljesen elfedje, aztán a testvéréhez szól.*
- Hozz egy madzagot.
*Még nincs ideje a gyásznak. Először el akarja temetni, azt a saját szemeivel végig akarja nézni. Aztán miután már senki sem látja, tiszta lepedő van alatta, tiszta ruha van rajta, és megfürdött - akkor csendben összetörhet.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:54:27
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:54:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio hadilábon áll az érzelmekkel, a sajátjaival éppúgy, mint másokéival, de azt a zsigereiben érzi, hogy Ephemiával valami nagyon nem stimmel, ezért aztán kibukik belőle a lehető legnagyobb gyengédség, egy olyan dicséret, amit más körülmények között nem mondana, viszont most egy kis örömöt szeretne szerezni az egyetlen húgának.*
- Olyan szép vagy, mint édesanyánk volt. *Tizio általában higgadt, kevesen tudják kibillenteni a közömbösnek tetsző higgadtságából, Briwal könnyedén képes rá, a múltkor az öregasszony is kihozta a sodrából, de Ephemia most megrémíti.* - Ugyan húgi, butaságokat beszélsz. Nem láttál még részeg embert. Mikor a saját hányásában vergődik, vagy másnap nem emlékszik semmire. Pedig a jó dolgokat miért akarnád elfelejteni? *Hangja remeg, de hát Ephemia a tulajdon testvére, az ő jelenlétében utat engedhet az érzelmeinek.* - Ne butáskodj, a legjóképűbb férfi vagyok, akit csak a hátán hordott a föld. Anyánk kicsi hercege vagyok. A legszebb gyermeke. ~A kedvenc gyermeke.~ *Látja már, hogy Ephemia olyan állapotban van, hogy még annyira sem kell felvennie a sértéseit, mint általában.* - Jó, hozom a táskát. Vizet hozom, csak ne menj sehová. Nem hagylak egyedül, ne félj semmit. *Megpaskolja a párnát Ephemia háta mögött, zavarban van, ráadásul úgy tűnik, hogy egyedül maradt a szülni készülő Ephemiával, ezért sietősre veszi, alig éri a lába a földet, úgy száguld az istállóba a táskáért és a kútra vízért, persze azért szakít időt arra, hogy szippantson párat a szelencéjéből.
Fogalma sincs arról, hogy mit kellene csinálnia. ~Kurva életbe már, mit keresek én itt?!~ Szeretne máshol lenni, túl messze nem, de legalábbis az ajtón kívül.*
- Minden rendben lesz kislány, jól csinálod. *Nem tudja, hogy Ephemia jól csinálja, azt sem tudja, hogy egyáltalán lehet-e az ilyesmit jól vagy rosszul csinálni. ~Kibaszott, kurva életbe.~ Nem tud mást csinálni, mint Ephemia mellett ülni, szigorúan úgy, hogy még a hasát se lássa, illetve a kéréseit teljesíteni, ha járkálni akar, akkor a karját fogni, ha vizet kér megitatni, meg ami még esetleg kell. ~Legyen már vége.~ A várakozás végtelennek tűnő és fülsiketítő perceiben azért néha-néha szippant a szelencéből, talán kicsit túl is tolja, de nem mindennap kerül ilyen stresszhelyzetbe.* - Jól van húgi, mindjárt vége. ~Remélem.~ *Nem tudja, hogy tényleg vége lesz-e, talán ha bekukkantana Ephemia lábai közé, hogy kinn van-e már a gyerek, akkor tudhatná, de esze ágában sincsen ezt megtenni, húga tétova kérdésére mégis megereszt egy pillantást a kritikus testtájak felé, de gyorsan el is kapja tekintetét.* - Kész van? *Kérdezi remegő hangon. ~Kérlek, kérlek, legyen már vége.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio hadilábon áll az érzelmekkel, a sajátjaival éppúgy, mint másokéival, de azt a zsigereiben érzi, hogy Ephemiával valami nagyon nem stimmel, ezért aztán kibukik belőle a lehető legnagyobb gyengédség, egy olyan dicséret, amit más körülmények között nem mondana, viszont most egy kis örömöt szeretne szerezni az egyetlen húgának.*
- Olyan szép vagy, mint édesanyánk volt. *Tizio általában higgadt, kevesen tudják kibillenteni a közömbösnek tetsző higgadtságából, Briwal könnyedén képes rá, a múltkor az öregasszony is kihozta a sodrából, de Ephemia most megrémíti.* - Ugyan húgi, butaságokat beszélsz. Nem láttál még részeg embert. Mikor a saját hányásában vergődik, vagy másnap nem emlékszik semmire. Pedig a jó dolgokat miért akarnád elfelejteni? *Hangja remeg, de hát Ephemia a tulajdon testvére, az ő jelenlétében utat engedhet az érzelmeinek.* - Ne butáskodj, a legjóképűbb férfi vagyok, akit csak a hátán hordott a föld. Anyánk kicsi hercege vagyok. A legszebb gyermeke. ~A kedvenc gyermeke.~ *Látja már, hogy Ephemia olyan állapotban van, hogy még annyira sem kell felvennie a sértéseit, mint általában.* - Jó, hozom a táskát. Vizet hozom, csak ne menj sehová. Nem hagylak egyedül, ne félj semmit. *Megpaskolja a párnát Ephemia háta mögött, zavarban van, ráadásul úgy tűnik, hogy egyedül maradt a szülni készülő Ephemiával, ezért sietősre veszi, alig éri a lába a földet, úgy száguld az istállóba a táskáért és a kútra vízért, persze azért szakít időt arra, hogy szippantson párat a szelencéjéből.
Fogalma sincs arról, hogy mit kellene csinálnia. ~Kurva életbe már, mit keresek én itt?!~ Szeretne máshol lenni, túl messze nem, de legalábbis az ajtón kívül.*
- Minden rendben lesz kislány, jól csinálod. *Nem tudja, hogy Ephemia jól csinálja, azt sem tudja, hogy egyáltalán lehet-e az ilyesmit jól vagy rosszul csinálni. ~Kibaszott, kurva életbe.~ Nem tud mást csinálni, mint Ephemia mellett ülni, szigorúan úgy, hogy még a hasát se lássa, illetve a kéréseit teljesíteni, ha járkálni akar, akkor a karját fogni, ha vizet kér megitatni, meg ami még esetleg kell. ~Legyen már vége.~ A várakozás végtelennek tűnő és fülsiketítő perceiben azért néha-néha szippant a szelencéből, talán kicsit túl is tolja, de nem mindennap kerül ilyen stresszhelyzetbe.* - Jól van húgi, mindjárt vége. ~Remélem.~ *Nem tudja, hogy tényleg vége lesz-e, talán ha bekukkantana Ephemia lábai közé, hogy kinn van-e már a gyerek, akkor tudhatná, de esze ágában sincsen ezt megtenni, húga tétova kérdésére mégis megereszt egy pillantást a kritikus testtájak felé, de gyorsan el is kapja tekintetét.* - Kész van? *Kérdezi remegő hangon. ~Kérlek, kérlek, legyen már vége.~*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 16:25:00
Üzenet elküldve: 2019-07-27 16:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
- Elgyalogoltam, igen. És lám, nem lett semmi bajom. ~Ami bajom van, az már régóta velem van.~ Tudom, tudom, és tudom.
*Nincsen most ereje veszekedni a testvérével. Ehelyett arra koncentrál, hogy ne forduljon le a székről.*
- Tudom, hogy én vagyok. Egyik húgom és nővérem sem volt szebb nálam.
*Végigsimít a hasán. Ideges lett, sőt, már reggel óta az. Most pusztán egyre inkább fokozódik.*
- Pedig most szívesen leinnám magam, nem csak egy-két pohárkával. Annyira, hogy semmit se érezzek most. Nem akarok semmit érezni.
*Az ezt követő szavakra már nem igazán tud koncentrálni - sem sajátjára, sem Tizióéra. Mire észbe kap, már üvöltene a fájdalomtól, ahogy fivére felkapja az ölébe.*
- A lapostevék nem is rondaságok. Te vagyok a rondaság.
*Ezt most jól esett kimondania, holott Tizio kifejezetten nem ronda. Persze félig-meddig már nem figyel arra, ami elhagyja a száját. Már az ágyon van, amikor a következő, még az előzőnél is sokkalta élesebb fájdalom rátör.*
- Ne ordítsál már, Tizio! Inkább hozd be a táskáimat, meg hozz vizet, meg...
*Pillanatról pillanatra egyre biztosabb abban, hogy mi fog történni. A homlokán kövér izzadtságcseppek jelennek meg, a beszéde pedig zihálttá válik; ha egyelőre nem is a fájásoktól, annál inkább az idegességtől.*
- Minden rendben lesz. Csak majd ne hagyj egyedül.
*Kinéz az ablakon és az Eeyrhez fohászkodik magában. Sohasem csinált ilyet ezelőtt.*
*Elfáradt. Lassan lélegzik, egyenletesen, de minden levegővétel mintha égetné a torkát. Valószínűleg beszélni sem bírna ha akarna, esetleg nyögni, hisz az elmúlt percekben, talán órákban annyit üvöltött. Hogy mennyi idő telt el, arról sincs semmi fogalma. Sokáig nézi a mennyezetet félig kábult állapotában, aztán az ablakra tekint. Még a nap sem süt, sőt, mintha esni akarna.
Az üvöltések után szeretett volna gyereksírást hallani. De nem hallott. Ebben a pillanatban azonban átvillan kábult agyán a gondolat, hogy vajon tényleg akart-e azután, hogy Kagan elment. Csak egy pillanatra látta őt, de most fogalma sincs hol van. Azt sem tudja, hogy fiú vagy lány. Nem is érdekli. Nem is akarja látni.*
- ...Tizio?
*Tekintetével a testvérét keresi. Nem tudhatja, hogy Tizio mit érzett ezen idő alatt - de talán jobb ez így.*
- Elgyalogoltam, igen. És lám, nem lett semmi bajom. ~Ami bajom van, az már régóta velem van.~ Tudom, tudom, és tudom.
*Nincsen most ereje veszekedni a testvérével. Ehelyett arra koncentrál, hogy ne forduljon le a székről.*
- Tudom, hogy én vagyok. Egyik húgom és nővérem sem volt szebb nálam.
*Végigsimít a hasán. Ideges lett, sőt, már reggel óta az. Most pusztán egyre inkább fokozódik.*
- Pedig most szívesen leinnám magam, nem csak egy-két pohárkával. Annyira, hogy semmit se érezzek most. Nem akarok semmit érezni.
*Az ezt követő szavakra már nem igazán tud koncentrálni - sem sajátjára, sem Tizióéra. Mire észbe kap, már üvöltene a fájdalomtól, ahogy fivére felkapja az ölébe.*
- A lapostevék nem is rondaságok. Te vagyok a rondaság.
*Ezt most jól esett kimondania, holott Tizio kifejezetten nem ronda. Persze félig-meddig már nem figyel arra, ami elhagyja a száját. Már az ágyon van, amikor a következő, még az előzőnél is sokkalta élesebb fájdalom rátör.*
- Ne ordítsál már, Tizio! Inkább hozd be a táskáimat, meg hozz vizet, meg...
*Pillanatról pillanatra egyre biztosabb abban, hogy mi fog történni. A homlokán kövér izzadtságcseppek jelennek meg, a beszéde pedig zihálttá válik; ha egyelőre nem is a fájásoktól, annál inkább az idegességtől.*
- Minden rendben lesz. Csak majd ne hagyj egyedül.
*Kinéz az ablakon és az Eeyrhez fohászkodik magában. Sohasem csinált ilyet ezelőtt.*
*Elfáradt. Lassan lélegzik, egyenletesen, de minden levegővétel mintha égetné a torkát. Valószínűleg beszélni sem bírna ha akarna, esetleg nyögni, hisz az elmúlt percekben, talán órákban annyit üvöltött. Hogy mennyi idő telt el, arról sincs semmi fogalma. Sokáig nézi a mennyezetet félig kábult állapotában, aztán az ablakra tekint. Még a nap sem süt, sőt, mintha esni akarna.
Az üvöltések után szeretett volna gyereksírást hallani. De nem hallott. Ebben a pillanatban azonban átvillan kábult agyán a gondolat, hogy vajon tényleg akart-e azután, hogy Kagan elment. Csak egy pillanatra látta őt, de most fogalma sincs hol van. Azt sem tudja, hogy fiú vagy lány. Nem is érdekli. Nem is akarja látni.*
- ...Tizio?
*Tekintetével a testvérét keresi. Nem tudhatja, hogy Tizio mit érzett ezen idő alatt - de talán jobb ez így.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 15:47:37
Üzenet elküldve: 2019-07-27 15:47:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16! jelenetet tartalmaz!//
- Elgyalogoltál idáig?! *Ezúttal csöppen némi bántó él az amúgy színtelen hangjába. ~Ostoba liba.~ A fejét rázza, de nem kommentálja már Ephemia folyamatos felelőtlenségét, mert falra hányt borsó.* - Nézd kishúgom, nem akarok prédikálni neked. ~Amúgy is felesleges lenne.~ Hidd el, hogy igazán együtt érzek veled, mostanában mindannyiunknak volt kit meggyászolnia. De túl kell lépni. Neked van a legtöbb okod a túllépésre. *Ujjai hegyével érinti meg húga méretes hasát, ennél bizalmasabb érintést nem enged meg magának, mert nem akar túlságosan belemászni Ephemia személyes terébe, meg amúgy is nagyon bizarrnak találja a nők hasában mozgó magzatokat, hátradől inkább és felveszi az asztalon heverő ezüstszelencét, hogy szippantson belőle.* - Ugyan, nem hazudok. Te vagy a legszebb kishúgom. ~Az egyetlen is, nem volt erős mezőny.~ *Mosolyog rá Ephemiára és újra végigfuttatja rajta a tekintetét. ~Kikerekedtél.~* - Nem hiszem, hogy néha egy-egy pohár bor miatt részegen születne... ~Egyáltalán mikor születik?~ Ha kérsz, akkor hozhatok, vettünk Briwallal. *Ajánlja fel Ephemiának, hátha egy pohár bor jobb kedvre deríti, állítólag jót is tesz, kifejezetten ajánlják az állapotos nőknek, hogy ne legyenek olyan sápatagok.*
- Nem is hinnéd, hogy mennyire nem unatkozunk mellettük. *Elhúzza a száját. ~A hülye nyanya.~ Eszébe ötlik, ahogyan a mámi belegyalogolt a legkellemesebb reggelébe, újra előre hajol, mert Ephemia egyre furcsább, még önmagához képest is, előregörnyed, láthatóan fájdalmai vannak, Tizio arcán pedig megjelenik egy igen erős érzés, a rémület.* - Honnan a faszból tudjam? *Szól ez egyformán Ephemiának és saját magának, mikor húga a karját markolja.* - Bassza meg Ephemia, ide ne szülj nekem a küszöbre. Bassza meg. *Tizio férfi, nem érti a nőket és nem ismeri a szülés misztériumát sem, ez a kettő pedig elég ahhoz, hogy pánikszerűen pattanjon fel ültéből, dugja zsebre a biztonságot jelentő szelencéjét és kapja ölbe Ephemiát, majd egy pillanattal később rakja le az ágyra az egyik üres hálóban, aztán az ajtóból, fél szemét húgán tartva ordibálni kezd.* - NAVA! FRÉRIDHA! *Próbálja odaszólítani háztartásuk nőtagjait, mondják meg ők, hogy mi történik és ha húga valóban most készül kitolni a Thargodar fattyút, akkor csinálják azt, amit a nők ilyenkor szokásosan zizegnek az éppen szülő mellett.*
//A hozzászólás 16! jelenetet tartalmaz!//
- Elgyalogoltál idáig?! *Ezúttal csöppen némi bántó él az amúgy színtelen hangjába. ~Ostoba liba.~ A fejét rázza, de nem kommentálja már Ephemia folyamatos felelőtlenségét, mert falra hányt borsó.* - Nézd kishúgom, nem akarok prédikálni neked. ~Amúgy is felesleges lenne.~ Hidd el, hogy igazán együtt érzek veled, mostanában mindannyiunknak volt kit meggyászolnia. De túl kell lépni. Neked van a legtöbb okod a túllépésre. *Ujjai hegyével érinti meg húga méretes hasát, ennél bizalmasabb érintést nem enged meg magának, mert nem akar túlságosan belemászni Ephemia személyes terébe, meg amúgy is nagyon bizarrnak találja a nők hasában mozgó magzatokat, hátradől inkább és felveszi az asztalon heverő ezüstszelencét, hogy szippantson belőle.* - Ugyan, nem hazudok. Te vagy a legszebb kishúgom. ~Az egyetlen is, nem volt erős mezőny.~ *Mosolyog rá Ephemiára és újra végigfuttatja rajta a tekintetét. ~Kikerekedtél.~* - Nem hiszem, hogy néha egy-egy pohár bor miatt részegen születne... ~Egyáltalán mikor születik?~ Ha kérsz, akkor hozhatok, vettünk Briwallal. *Ajánlja fel Ephemiának, hátha egy pohár bor jobb kedvre deríti, állítólag jót is tesz, kifejezetten ajánlják az állapotos nőknek, hogy ne legyenek olyan sápatagok.*
- Nem is hinnéd, hogy mennyire nem unatkozunk mellettük. *Elhúzza a száját. ~A hülye nyanya.~ Eszébe ötlik, ahogyan a mámi belegyalogolt a legkellemesebb reggelébe, újra előre hajol, mert Ephemia egyre furcsább, még önmagához képest is, előregörnyed, láthatóan fájdalmai vannak, Tizio arcán pedig megjelenik egy igen erős érzés, a rémület.* - Honnan a faszból tudjam? *Szól ez egyformán Ephemiának és saját magának, mikor húga a karját markolja.* - Bassza meg Ephemia, ide ne szülj nekem a küszöbre. Bassza meg. *Tizio férfi, nem érti a nőket és nem ismeri a szülés misztériumát sem, ez a kettő pedig elég ahhoz, hogy pánikszerűen pattanjon fel ültéből, dugja zsebre a biztonságot jelentő szelencéjét és kapja ölbe Ephemiát, majd egy pillanattal később rakja le az ágyra az egyik üres hálóban, aztán az ajtóból, fél szemét húgán tartva ordibálni kezd.* - NAVA! FRÉRIDHA! *Próbálja odaszólítani háztartásuk nőtagjait, mondják meg ők, hogy mi történik és ha húga valóban most készül kitolni a Thargodar fattyút, akkor csinálják azt, amit a nők ilyenkor szokásosan zizegnek az éppen szülő mellett.*
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 14:54:47
Üzenet elküldve: 2019-07-27 14:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Érzi testvére szavain, hogy már megint nem tetszik neki amit húga művelt, de hát ez már csak ilyen. Nem jó sose semmi hármuk közül egyiküknek sem, amit a másik kettő csinál.*
- Nem ültem rá a hátára, csak a táskáimat cipeltettem vele. És amúgy is vigyáztam magamra.
*Megrántja a vállát Tizio szavai hallatán, mint aki nem tud értelmes magyarázattal szolgálni azt illetően, hogy eddig ugyan miért nem jött ide.*
- Eleinte jólesett, hogy ott voltam fent egyedül és nem szólt hozzám senki. Aztán magányos lettem és rájöttem, hogy mégsem olyan jó dolog bezárni magam.
*Fivére mosolyára ő is mosolyog, de csak amolyan gúnyosan.*
- Ne hazudgáljál már.
*Tény s való, hogy Effi most nem tetszik saját magának. Ha belegondol, hogy akár pár évvel vagy hónappal ezelőtt milyen csinos volt, csak elszomorodik. Mostanra egy teve lett, és ez is Kagan hibája. Valójában egyre inkább kezdi azt hinni, hogy minden _is_ Kagan hibája, de leginkább az, hogy ő tevetestű lett és most úgy szuszog a sok teher alatt és nyög a fájdalomtól, mint egy agyonhízlalt díjnyertes malac.*
- Szeszt? Ó, mit meg nem adnék mostanában egy kis borért. De nem iszom, mert a gyerekem részegen fog megszületni.
*A felvett munkások hallatán azért csak ráncolja a homlokát, mert hát ő nem rájuk emlékezett. Bár, az öregasszony leírása stimmel.*
- Nohát, értem. Legalább nem unatkoztok mellettük. Hát igen, Navát még nem ismerem...
*Fivére kérdése rosszul érinti, mert így a fájdalmára kell fókuszálnia. Először csak megrázza a fejét.*
- Nem, nem, ugyan, jól vagyok. Csak fájok, vagyis... Hát volt már ilyen az erődben, de akkor elmúltak a fájások. Most is el fognak, ugye?
*Néz Tizióra, mintha neki tudnia kellene a választ, miközben a fájások természetesen nem akarnak elmúlni. Próbálna hátradőlni és egyenletesen lélegezni, de ekkor egy újabb hullám tör rá. Kínjában inkább megfogja testvére egyik karját és kétségbeesett tekintettel bámul rá.*
- Ugye!??
*Ekkor inkább megpróbál felállni és fivérét is erre ösztönzi.*
- Segíts el a szobámig. Azt hiszem le kellene feküdnöm.
*Érzi testvére szavain, hogy már megint nem tetszik neki amit húga művelt, de hát ez már csak ilyen. Nem jó sose semmi hármuk közül egyiküknek sem, amit a másik kettő csinál.*
- Nem ültem rá a hátára, csak a táskáimat cipeltettem vele. És amúgy is vigyáztam magamra.
*Megrántja a vállát Tizio szavai hallatán, mint aki nem tud értelmes magyarázattal szolgálni azt illetően, hogy eddig ugyan miért nem jött ide.*
- Eleinte jólesett, hogy ott voltam fent egyedül és nem szólt hozzám senki. Aztán magányos lettem és rájöttem, hogy mégsem olyan jó dolog bezárni magam.
*Fivére mosolyára ő is mosolyog, de csak amolyan gúnyosan.*
- Ne hazudgáljál már.
*Tény s való, hogy Effi most nem tetszik saját magának. Ha belegondol, hogy akár pár évvel vagy hónappal ezelőtt milyen csinos volt, csak elszomorodik. Mostanra egy teve lett, és ez is Kagan hibája. Valójában egyre inkább kezdi azt hinni, hogy minden _is_ Kagan hibája, de leginkább az, hogy ő tevetestű lett és most úgy szuszog a sok teher alatt és nyög a fájdalomtól, mint egy agyonhízlalt díjnyertes malac.*
- Szeszt? Ó, mit meg nem adnék mostanában egy kis borért. De nem iszom, mert a gyerekem részegen fog megszületni.
*A felvett munkások hallatán azért csak ráncolja a homlokát, mert hát ő nem rájuk emlékezett. Bár, az öregasszony leírása stimmel.*
- Nohát, értem. Legalább nem unatkoztok mellettük. Hát igen, Navát még nem ismerem...
*Fivére kérdése rosszul érinti, mert így a fájdalmára kell fókuszálnia. Először csak megrázza a fejét.*
- Nem, nem, ugyan, jól vagyok. Csak fájok, vagyis... Hát volt már ilyen az erődben, de akkor elmúltak a fájások. Most is el fognak, ugye?
*Néz Tizióra, mintha neki tudnia kellene a választ, miközben a fájások természetesen nem akarnak elmúlni. Próbálna hátradőlni és egyenletesen lélegezni, de ekkor egy újabb hullám tör rá. Kínjában inkább megfogja testvére egyik karját és kétségbeesett tekintettel bámul rá.*
- Ugye!??
*Ekkor inkább megpróbál felállni és fivérét is erre ösztönzi.*
- Segíts el a szobámig. Azt hiszem le kellene feküdnöm.
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-27 12:33:07
Üzenet elküldve: 2019-07-27 12:33:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
- Lóval? A te állapotodban? ~Teljesen meg van húzatva, te hülye picsa?!~ Ephemia, és ha valami bajod esik? *Hangja szelíd, pedig nagyon felpaprikázta húga újbóli felelőtlensége.* - Behozom mindjárt a holmidat. *Egyelőre azonban leül arra a székre, amelyikről felállt azelőtt, hogy elment ajtót nyitni, fordít rajta egy keveset, hogy szembe kerülhessen húgával, fél karjával az asztalon könyököl, pár pillanatig szótlanul méregeti Ephemiát.*
- Ja, gondolom. Waldran rendes ember. ~Ahhoz képest, hogy barbár.~ De Ephemia, bármikor jöhettél volna, ez a te házad. ~Minden terhes nő elbutul?~ Nem kellett volna odafent ücsörögnöd. *Tizio nagyon szereti ugyan a nőket, de cseppet sem érti őket, a húgát sem, Navát sem, egyiket sem, de lassan eljut arra a pontra, hogy ne is akarja megérteni őket.* - Jól nézel ki. ~Pocsékul~ *Hazudja és a hazugság tökéletesnek tetszik, mert el is mosolyodik, sőt előre hajol, hogy megcirógassa húga arcát.*
- Igyekszünk. Kijavítottuk az istálló tetejét. Vetemény van hátul. *Int abba az irányba. ~Ördögvigyorral.~* - A gyümölcsökre van vevő. Szeszt akar főzni belőle, szóval arra sincs gond. A rondaságaid közül kettő is elleni fog. Mi is van még? *Félrenéz és elgondolkodik.* - Igen, egy öregasszony dolgozik itt, meg egy öregember. Mindkettő teljesen ketyós. *Mutatóujját a halántékára téve mutatja az elmebetegek nemzetközi jelét.* - Viszont jól dolgoznak. Fiatal fiú nemigen van. Már a jóképű fivéreiden kívül. *Önelégült műmosolyt villant a lányra.* - És Nava. Azt hiszem, hogy sétálni ment. De már régóta be akarom mutatni neked. Ephemia, jól vagy? *Kérdezi végül hirtelen, mert úgy összességében nem tetszik neki amit lát. ~Mi a fene van veled? A gyász még mindig?~*
- Lóval? A te állapotodban? ~Teljesen meg van húzatva, te hülye picsa?!~ Ephemia, és ha valami bajod esik? *Hangja szelíd, pedig nagyon felpaprikázta húga újbóli felelőtlensége.* - Behozom mindjárt a holmidat. *Egyelőre azonban leül arra a székre, amelyikről felállt azelőtt, hogy elment ajtót nyitni, fordít rajta egy keveset, hogy szembe kerülhessen húgával, fél karjával az asztalon könyököl, pár pillanatig szótlanul méregeti Ephemiát.*
- Ja, gondolom. Waldran rendes ember. ~Ahhoz képest, hogy barbár.~ De Ephemia, bármikor jöhettél volna, ez a te házad. ~Minden terhes nő elbutul?~ Nem kellett volna odafent ücsörögnöd. *Tizio nagyon szereti ugyan a nőket, de cseppet sem érti őket, a húgát sem, Navát sem, egyiket sem, de lassan eljut arra a pontra, hogy ne is akarja megérteni őket.* - Jól nézel ki. ~Pocsékul~ *Hazudja és a hazugság tökéletesnek tetszik, mert el is mosolyodik, sőt előre hajol, hogy megcirógassa húga arcát.*
- Igyekszünk. Kijavítottuk az istálló tetejét. Vetemény van hátul. *Int abba az irányba. ~Ördögvigyorral.~* - A gyümölcsökre van vevő. Szeszt akar főzni belőle, szóval arra sincs gond. A rondaságaid közül kettő is elleni fog. Mi is van még? *Félrenéz és elgondolkodik.* - Igen, egy öregasszony dolgozik itt, meg egy öregember. Mindkettő teljesen ketyós. *Mutatóujját a halántékára téve mutatja az elmebetegek nemzetközi jelét.* - Viszont jól dolgoznak. Fiatal fiú nemigen van. Már a jóképű fivéreiden kívül. *Önelégült műmosolyt villant a lányra.* - És Nava. Azt hiszem, hogy sétálni ment. De már régóta be akarom mutatni neked. Ephemia, jól vagy? *Kérdezi végül hirtelen, mert úgy összességében nem tetszik neki amit lát. ~Mi a fene van veled? A gyász még mindig?~*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:46:05
Üzenet elküldve: 2019-07-26 20:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Délutáni séta//
- Akkor jó. *mosolyodik el megkönnyebbülten, mikor hallja, nem tartja fel semmiben a lányt. A hallottak többi részével is egyet tud érteni, ő maga is hasonló okokból indult útnak*
- Falánk? Szabad? *pillant előbb a pónira, majd Nellre, vajon megengedi-e, hogy megsimogassa az apró hátast. Egyre jobban kezd megbarátkozni a lovaglás gondolatával és úgy összeségében a lovakkal, a kis póni pedig különösen aranyosnak tűnik a szemében. Ha megkapja az engedélyt, akkor végigsimít párszor az állat nyakán, ellenkező esetben viszont csak messziről gyönyörködik benne. A kellemes légkör azonban hamar odalesz, mikor Synmirára terelődik a szó. Úgy tűnik, ez nem csak számára kényes téma, hiszen Nell is mintha kissé feszélyezve érezné magát*
- Nem, már nem lakok ott. *bólint aprót a lány kérdésére, miközben a megfogalmazáson töpreng. Az a benyomása támad, nem ő az egyetlen, aki elköltözött onnan, ám mielőtt erre rákérdezhetne, a lány magától is folytatja, és szavai csak megerősítik a gyanúját. Bár ő maga arra az esetre gondolt, mikor Nell olyan hirtelen távozott Taitossal együtt, nincs szíve ezt a témát is felhozni, hiszen úgy tűnik, a történtek még mindig felkavarják szegény lányt*
- Sajnálom, erről nem tudtam! *kapja félre szomorúan a tekintetét. Ugyan nincs tudomása konkrétumokról, nincs oka kételkedni Nell szavaiban, és van egy igen jó tippje arra, kinek is akadt problémája a lánnyal*
- Ne is törődj velük! Senki nem tehet arról, minek születik, és aki ez alapján ítél meg másokat, az végtelenül sekélyes és felszínes! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, megszorítva egy pillanatra Nell kezét, ha tudja, miközben erősen töri a fejét egy olyan beszédtémán, amivel elterelhetné a figyelmét a múlt kellemetlen történéseiről*
- De azért remélem, a mágiatanulást nem hagyod abba emiatt. Néha esetleg összeülhetnénk, ha van kedved... jó lenne egy tanuló társ, akivel lehet gyakorolni. *ereszt meg egy zavart mosolyt a lány felé. Természetesen nem akarja ráerőltetni a társaságát a másikra, de minél kevesebb időt tölt Synmirán, annál inkább feszélyezve érzi magát attól, hogy az ott élőktől kérjen segítséget, akik a mágiatanulásnak szánták az életüket, hiszen az ő sorsa már tagadhatatlanul más irányba vezet, és az egészből talán nem lesz több, mint egy látványos időtöltés unalmas óráira. ~Nem!~ jelenti ki magában határozottan, nem fogja hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Bár sok mindent át kellett értékelnie, amit eddig fontosnak tartott, a varázslással továbbra is komoly tervei vannak, hiszen nem mondott le még arról, hogy tudásával egyszer másokon segítsen majd. Ezért is reméli annyira, hogy Nell hajlik majd az ajánlatára, hisz amennyire tudja, a tündér sokkal előrébb tart nála a tanulmányaiban, így sok mindenben a segítségére lehetne*
- Tudom, valószínűleg csak hátráltatnálak, de igazán hálás lennék a segítségedért! *pillant reménykedve Nellre, aggódva várva a válaszát, vajon hajlandó lenne-e megtanítani neki, amit ő maga tud.*
- Akkor jó. *mosolyodik el megkönnyebbülten, mikor hallja, nem tartja fel semmiben a lányt. A hallottak többi részével is egyet tud érteni, ő maga is hasonló okokból indult útnak*
- Falánk? Szabad? *pillant előbb a pónira, majd Nellre, vajon megengedi-e, hogy megsimogassa az apró hátast. Egyre jobban kezd megbarátkozni a lovaglás gondolatával és úgy összeségében a lovakkal, a kis póni pedig különösen aranyosnak tűnik a szemében. Ha megkapja az engedélyt, akkor végigsimít párszor az állat nyakán, ellenkező esetben viszont csak messziről gyönyörködik benne. A kellemes légkör azonban hamar odalesz, mikor Synmirára terelődik a szó. Úgy tűnik, ez nem csak számára kényes téma, hiszen Nell is mintha kissé feszélyezve érezné magát*
- Nem, már nem lakok ott. *bólint aprót a lány kérdésére, miközben a megfogalmazáson töpreng. Az a benyomása támad, nem ő az egyetlen, aki elköltözött onnan, ám mielőtt erre rákérdezhetne, a lány magától is folytatja, és szavai csak megerősítik a gyanúját. Bár ő maga arra az esetre gondolt, mikor Nell olyan hirtelen távozott Taitossal együtt, nincs szíve ezt a témát is felhozni, hiszen úgy tűnik, a történtek még mindig felkavarják szegény lányt*
- Sajnálom, erről nem tudtam! *kapja félre szomorúan a tekintetét. Ugyan nincs tudomása konkrétumokról, nincs oka kételkedni Nell szavaiban, és van egy igen jó tippje arra, kinek is akadt problémája a lánnyal*
- Ne is törődj velük! Senki nem tehet arról, minek születik, és aki ez alapján ítél meg másokat, az végtelenül sekélyes és felszínes! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, megszorítva egy pillanatra Nell kezét, ha tudja, miközben erősen töri a fejét egy olyan beszédtémán, amivel elterelhetné a figyelmét a múlt kellemetlen történéseiről*
- De azért remélem, a mágiatanulást nem hagyod abba emiatt. Néha esetleg összeülhetnénk, ha van kedved... jó lenne egy tanuló társ, akivel lehet gyakorolni. *ereszt meg egy zavart mosolyt a lány felé. Természetesen nem akarja ráerőltetni a társaságát a másikra, de minél kevesebb időt tölt Synmirán, annál inkább feszélyezve érzi magát attól, hogy az ott élőktől kérjen segítséget, akik a mágiatanulásnak szánták az életüket, hiszen az ő sorsa már tagadhatatlanul más irányba vezet, és az egészből talán nem lesz több, mint egy látványos időtöltés unalmas óráira. ~Nem!~ jelenti ki magában határozottan, nem fogja hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet. Bár sok mindent át kellett értékelnie, amit eddig fontosnak tartott, a varázslással továbbra is komoly tervei vannak, hiszen nem mondott le még arról, hogy tudásával egyszer másokon segítsen majd. Ezért is reméli annyira, hogy Nell hajlik majd az ajánlatára, hisz amennyire tudja, a tündér sokkal előrébb tart nála a tanulmányaiban, így sok mindenben a segítségére lehetne*
- Tudom, valószínűleg csak hátráltatnálak, de igazán hálás lennék a segítségedért! *pillant reménykedve Nellre, aggódva várva a válaszát, vajon hajlandó lenne-e megtanítani neki, amit ő maga tud.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-26 14:05:16
Üzenet elküldve: 2019-07-26 14:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Nem kell túl sokat álldogálnia, azonban számára ez a néhány másodperc is fárasztó. ~Ajj, de leülnék már.~ Nem kell tovább szenvednie azonban, hisz fiatalabbik fivére nyitja ki számára a bejárati ajtót.*
- Szervusz Tizio. Hát, elég hirtelen ötlet volt, bocsánat hogy nem szóltam. Lóval jöttem egyébként, rajta hagytam a táskáimat az istállóban. Majd leveszem róla valamikor.
*Tizio betessékeli őt, Effi pedig nagyon szeretne legalább rámosolyogni egyet, de nem megy neki. Nem érzi magát fényesen, sőt, inkább kifejezetten nyugtalanul. Odabent az ebédlőben helyet foglal, és kissé megkönnyebbülten felsóhajt, ahogy hátsója a szék ülőpárnázatával találkozik.*
- Nem kell semmi. Ettem, mielőtt elindultam, de köszönöm.
*Körülnéz a takaros helyiségben. Testvérei szemmel láthatóan szépen rendben tartják ezt a helyet. Szégyelli is valamelyest, hogy ő nem segít nekik ebben, főleg mostanság.*
- Nem bírtam már ott ülni az erődben, Tizio. Waldran sokat törődik velem és figyel rám, de valahogy... Hát, nem is tudom. Féltem egyedül maradni most. És már amúgy is rég voltam itt.
*Nem csodálkozik saját félelmén, hisz most is elég ramatyul van. Nem elég, hogy szülni fog nemsokára, lassan elmebajos is lesz emellett, a tovább marad bezárva a négy fal közé.*
- Egyébként szétnéztem odakint. Nagyon tetszik a birtok, szépen megcsináltatok mindent. Fogadtatok fel még valakit a ház körüli munkára? Arra az öregasszonyra emlékszem csak, meg valami fiatal fiúra.
*Már út közben is érezte azokat az enyhe fájdalmakat, amik a múltkor az erődben kínozták, de hát akkor is elmúlt, reméli most is el fog. Kényelmetlenül érzi magát a bőrében, de azon van, hogy ennek semmi külső látszata ne legyen.*
*Nem kell túl sokat álldogálnia, azonban számára ez a néhány másodperc is fárasztó. ~Ajj, de leülnék már.~ Nem kell tovább szenvednie azonban, hisz fiatalabbik fivére nyitja ki számára a bejárati ajtót.*
- Szervusz Tizio. Hát, elég hirtelen ötlet volt, bocsánat hogy nem szóltam. Lóval jöttem egyébként, rajta hagytam a táskáimat az istállóban. Majd leveszem róla valamikor.
*Tizio betessékeli őt, Effi pedig nagyon szeretne legalább rámosolyogni egyet, de nem megy neki. Nem érzi magát fényesen, sőt, inkább kifejezetten nyugtalanul. Odabent az ebédlőben helyet foglal, és kissé megkönnyebbülten felsóhajt, ahogy hátsója a szék ülőpárnázatával találkozik.*
- Nem kell semmi. Ettem, mielőtt elindultam, de köszönöm.
*Körülnéz a takaros helyiségben. Testvérei szemmel láthatóan szépen rendben tartják ezt a helyet. Szégyelli is valamelyest, hogy ő nem segít nekik ebben, főleg mostanság.*
- Nem bírtam már ott ülni az erődben, Tizio. Waldran sokat törődik velem és figyel rám, de valahogy... Hát, nem is tudom. Féltem egyedül maradni most. És már amúgy is rég voltam itt.
*Nem csodálkozik saját félelmén, hisz most is elég ramatyul van. Nem elég, hogy szülni fog nemsokára, lassan elmebajos is lesz emellett, a tovább marad bezárva a négy fal közé.*
- Egyébként szétnéztem odakint. Nagyon tetszik a birtok, szépen megcsináltatok mindent. Fogadtatok fel még valakit a ház körüli munkára? Arra az öregasszonyra emlékszem csak, meg valami fiatal fiúra.
*Már út közben is érezte azokat az enyhe fájdalmakat, amik a múltkor az erődben kínozták, de hát akkor is elmúlt, reméli most is el fog. Kényelmetlenül érzi magát a bőrében, de azon van, hogy ennek semmi külső látszata ne legyen.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:22:54
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:22:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Tizio valamit jól megtanult thargföldön, akkor az az, hogy bizony zárnia kell az ajtót. ~Félcédulás vénasszony!~ Tizio sosem volt szégyellős, de az is tény, hogy egy öregasszony sem nyitott még rá, mikor elmerült az élvezetekben, csinos lányokat meg még meg is invitált volna. ~Ugyan, Nava mellé senkit nem hívtál volna be, te kurvapecér.~ Traumatizálták a történtek, nem is azért, mert benyitott a vénasszony, hanem azért, mert egy pillanatra elveszítette az önkontrollját, márpedig ez megengedhetetlen, mert mi lesz ha máskor is megtörténik?
Szeretett főkönyveibe bújva legalább biztosan tudja, hogy ott nyugalom van, ott semmi nincs az imádott számain és rajta kívül. Szokás szerint az étkezőben végzi a könyvelés fennkölt tudományát, mivel ott rendszerint csend van, míg a ház többi részében előfordul a nyüzsgés, ő meg nem igazán szereti a nyüzsgést, mivel az asztal fölé görnyed, így nem látja az ablakból azt, hogy az udvaron Ephemia sündörög, így a kopogás is meglepi. ~Mifa...?~ Mivel senki nem rohan el az ajtó irányába, hogy beengedje a ház úrnőjét, így Tizio maga kénytelen a kezébe venni a dolgot és neki magának kell kinyitnia az ajtót.*
- Húgi! Miért nem szóltál, hogy jössz? Egyáltalán hogy jöttél ide? *Kék tekintete végigszalad a húgán, akit jóformán könnyebb átugrani, mint megkerülni. ~Biztos szakállal és szőrös háttal fog születni.~ Arcán nem tükröződik, de azért örül, hogy látja. ~Na végre belátod, hogy mekkora hülye picsa voltál a múltkor.~ Átkarolja a lány vállát, beljebb vezeti, hogy aztán az étkezőben az első székre leültesse. Az iménti kérdésében nincsen szemrehányó él, csupán értetlenség, mert nem lát odakint egy hintót, de még egy társzekeret sem.* - Éhes vagy? Szomjas vagy? *A közömbössége csak a szokásos álca, azért aggódik, nehogy valami baja essen, márpedig ha egyedül sétafikál ebben az állapotban, akkor könnyen érheti baj. ~Van ami sosem változik. Hát sosem gondolkodsz előre?! Pedig már anya vagy, a kurva életbe már...~ Ha sikeresen eltoszigálta Ephemiát az étkezőig, akkor az ott széthagyott főkönyvet automatikus mozdulattal be is csukja és gépiesen pakol el a kulcsra zárható ládába. ~Kellene egy iroda, vagy valami.~ Ezek után nekiáll, hogy legyűrje a munkához könyökei fölé húzott ingujjait, karjain és arcán is látszik, hogy sokat volt napon manapság, mert egészen lebarnult, ugyanez látszik a mellkasig kigombolt ingén, bár ebben maga tény a feltűnő, hogy nincs nyakig begombolkozva és nyakkendő sincs rajta.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Tizio valamit jól megtanult thargföldön, akkor az az, hogy bizony zárnia kell az ajtót. ~Félcédulás vénasszony!~ Tizio sosem volt szégyellős, de az is tény, hogy egy öregasszony sem nyitott még rá, mikor elmerült az élvezetekben, csinos lányokat meg még meg is invitált volna. ~Ugyan, Nava mellé senkit nem hívtál volna be, te kurvapecér.~ Traumatizálták a történtek, nem is azért, mert benyitott a vénasszony, hanem azért, mert egy pillanatra elveszítette az önkontrollját, márpedig ez megengedhetetlen, mert mi lesz ha máskor is megtörténik?
Szeretett főkönyveibe bújva legalább biztosan tudja, hogy ott nyugalom van, ott semmi nincs az imádott számain és rajta kívül. Szokás szerint az étkezőben végzi a könyvelés fennkölt tudományát, mivel ott rendszerint csend van, míg a ház többi részében előfordul a nyüzsgés, ő meg nem igazán szereti a nyüzsgést, mivel az asztal fölé görnyed, így nem látja az ablakból azt, hogy az udvaron Ephemia sündörög, így a kopogás is meglepi. ~Mifa...?~ Mivel senki nem rohan el az ajtó irányába, hogy beengedje a ház úrnőjét, így Tizio maga kénytelen a kezébe venni a dolgot és neki magának kell kinyitnia az ajtót.*
- Húgi! Miért nem szóltál, hogy jössz? Egyáltalán hogy jöttél ide? *Kék tekintete végigszalad a húgán, akit jóformán könnyebb átugrani, mint megkerülni. ~Biztos szakállal és szőrös háttal fog születni.~ Arcán nem tükröződik, de azért örül, hogy látja. ~Na végre belátod, hogy mekkora hülye picsa voltál a múltkor.~ Átkarolja a lány vállát, beljebb vezeti, hogy aztán az étkezőben az első székre leültesse. Az iménti kérdésében nincsen szemrehányó él, csupán értetlenség, mert nem lát odakint egy hintót, de még egy társzekeret sem.* - Éhes vagy? Szomjas vagy? *A közömbössége csak a szokásos álca, azért aggódik, nehogy valami baja essen, márpedig ha egyedül sétafikál ebben az állapotban, akkor könnyen érheti baj. ~Van ami sosem változik. Hát sosem gondolkodsz előre?! Pedig már anya vagy, a kurva életbe már...~ Ha sikeresen eltoszigálta Ephemiát az étkezőig, akkor az ott széthagyott főkönyvet automatikus mozdulattal be is csukja és gépiesen pakol el a kulcsra zárható ládába. ~Kellene egy iroda, vagy valami.~ Ezek után nekiáll, hogy legyűrje a munkához könyökei fölé húzott ingujjait, karjain és arcán is látszik, hogy sokat volt napon manapság, mert egészen lebarnult, ugyanez látszik a mellkasig kigombolt ingén, bár ebben maga tény a feltűnő, hogy nincs nyakig begombolkozva és nyakkendő sincs rajta.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:07:31
Üzenet elküldve: 2019-07-26 13:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második lecke//
*A kiskutya már eléggé megbízható úgyhogy a pásztor elkezdte a nyájhoz szoktatni. Nem erőltetett semmit. Napokig csak pár percet együtt voltak az állatokkal. Eleinte Mándli még tartott tőlük, de mikor rájött, hogy a jószág is tőre akkor már felbátorodott. Trodd főként csak megfigyelő volt a folyamatban. Ezekre a dolgokra magától kell rájönnie a kutyának nem tudja elmagyarázni neki. Ha valamit rosszul csinál, azt tudja tudatni vele, de ennyi. Meg persze vigyázni rá. Egyelőre még pont ezért nem számított segítségnek a kölyök hisz figyelni kellett rá. A pásztor ott állt és nézte mink a kiskutyát, mind a birkát. Odafigyelt fel ne öklelje az egyik állat a kölyköt. Persze mikor ráfordult egy és látta, hogy a kölyök jól kezeli a helyzetet mert nem áll le verekedni vele hanem kitér tőle és kimozgatja az állatot akkor csak figyelt. Büszke volt rá. Persze megesett olyan is, hogy egy jószág elvándorolt a többitől a kölyök meg elkezdte üldözni és rossz felé tette. Nem vissza a nyájba hanem elfelé kergette a jószágot. Akkor Trodd magához hívta és visszaküldte. Nem azzal volt a gond, hogy megpróbálta terelni hanem a módszerrel. A jószág pedig magától visszatért utána. Szép lassan erre Mándli is rájött. Ez továbbra is csak játék volt a kölyök számára. Tette a köröket az állatok körül és igyekezett őket kordában tartani. A jószágok is megszokták lassan az kis állatot. Mikor ez elég jól ment Trodd a következő lépést tanította a kölyöknek. Ha körbeért akkor ellentétes irányba is menjen. Így próbálta kialakítani benne a gyűjtő mozdulatot és, hogy mindig a birkák átellenes oldalán legyen mint ő. Megvolt ezzel a dolga, de szép lassan ráérzett erre is a kölyök. Trodd pedig büszke volt rá. Azzal nem is volt probléma, hogy túlzottan erősen fogta volna az állatot. Miközben ezeket gyakorolták a korábbi feladatokat se hanyagolták. Főleg most, hogy ez ilyen izgalmas volt a kölyök számára számított sokat, hogy visszahívható-e ilyenkor is. Mert amíg nem addig nem is kezdhetik el a további leckéket.*
*A kiskutya már eléggé megbízható úgyhogy a pásztor elkezdte a nyájhoz szoktatni. Nem erőltetett semmit. Napokig csak pár percet együtt voltak az állatokkal. Eleinte Mándli még tartott tőlük, de mikor rájött, hogy a jószág is tőre akkor már felbátorodott. Trodd főként csak megfigyelő volt a folyamatban. Ezekre a dolgokra magától kell rájönnie a kutyának nem tudja elmagyarázni neki. Ha valamit rosszul csinál, azt tudja tudatni vele, de ennyi. Meg persze vigyázni rá. Egyelőre még pont ezért nem számított segítségnek a kölyök hisz figyelni kellett rá. A pásztor ott állt és nézte mink a kiskutyát, mind a birkát. Odafigyelt fel ne öklelje az egyik állat a kölyköt. Persze mikor ráfordult egy és látta, hogy a kölyök jól kezeli a helyzetet mert nem áll le verekedni vele hanem kitér tőle és kimozgatja az állatot akkor csak figyelt. Büszke volt rá. Persze megesett olyan is, hogy egy jószág elvándorolt a többitől a kölyök meg elkezdte üldözni és rossz felé tette. Nem vissza a nyájba hanem elfelé kergette a jószágot. Akkor Trodd magához hívta és visszaküldte. Nem azzal volt a gond, hogy megpróbálta terelni hanem a módszerrel. A jószág pedig magától visszatért utána. Szép lassan erre Mándli is rájött. Ez továbbra is csak játék volt a kölyök számára. Tette a köröket az állatok körül és igyekezett őket kordában tartani. A jószágok is megszokták lassan az kis állatot. Mikor ez elég jól ment Trodd a következő lépést tanította a kölyöknek. Ha körbeért akkor ellentétes irányba is menjen. Így próbálta kialakítani benne a gyűjtő mozdulatot és, hogy mindig a birkák átellenes oldalán legyen mint ő. Megvolt ezzel a dolga, de szép lassan ráérzett erre is a kölyök. Trodd pedig büszke volt rá. Azzal nem is volt probléma, hogy túlzottan erősen fogta volna az állatot. Miközben ezeket gyakorolták a korábbi feladatokat se hanyagolták. Főleg most, hogy ez ilyen izgalmas volt a kölyök számára számított sokat, hogy visszahívható-e ilyenkor is. Mert amíg nem addig nem is kezdhetik el a további leckéket.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-07-26 09:39:31
Üzenet elküldve: 2019-07-26 09:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
*Csak minden tizedik percben áll meg pihenni, míg a családja birtokához nem ér. Persze nem siet ő, kényelmes léptekkel halad, csak épp most ennyi is elég neki, hogy a bokái megfájduljanak. Amikor megáll a kapuban, a repkénnyel benőtt kőkerítés mellett, végigméri a házat és a telket. Rég volt itt, és akkor sem eleget.
A lovat aztán elhelyezi az istállóban, majd a lapostevéihez somfordál. Az egyikük, Diq, már jön is oda hozzá. Effi megsimogatja a nyakánál.*
- Szia Diq! Jaj, a szőröd. Fésültek téged? Nem?
*Diq nem válaszol, csak mikor látja, hogy nincs számára étel, akkor gőgösen elfordul. Ekkor Effi megcsodálhatja, hogy állatkája is túlságosan áldott állapotban van.*
- Te is, te szegény?
*Sóhajtva saját hasára néz, aztán a főépület bejárata felé veszi az irányt. Csak úgy az illedelem kedvéért, bekopog rajta, elég erősen, hogy biztosan hallja az, aki itthon van. Nehogy itt véletlenül megzavarjon valami fontos dolgot váratlan érkezésével.*
- Tizio, Briwal? Én vagyok az, Ephemia!
*Csak minden tizedik percben áll meg pihenni, míg a családja birtokához nem ér. Persze nem siet ő, kényelmes léptekkel halad, csak épp most ennyi is elég neki, hogy a bokái megfájduljanak. Amikor megáll a kapuban, a repkénnyel benőtt kőkerítés mellett, végigméri a házat és a telket. Rég volt itt, és akkor sem eleget.
A lovat aztán elhelyezi az istállóban, majd a lapostevéihez somfordál. Az egyikük, Diq, már jön is oda hozzá. Effi megsimogatja a nyakánál.*
- Szia Diq! Jaj, a szőröd. Fésültek téged? Nem?
*Diq nem válaszol, csak mikor látja, hogy nincs számára étel, akkor gőgösen elfordul. Ekkor Effi megcsodálhatja, hogy állatkája is túlságosan áldott állapotban van.*
- Te is, te szegény?
*Sóhajtva saját hasára néz, aztán a főépület bejárata felé veszi az irányt. Csak úgy az illedelem kedvéért, bekopog rajta, elég erősen, hogy biztosan hallja az, aki itthon van. Nehogy itt véletlenül megzavarjon valami fontos dolgot váratlan érkezésével.*
- Tizio, Briwal? Én vagyok az, Ephemia!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344