Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:13:33
Üzenet elküldve: 2019-10-18 12:13:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Egy ideig a lányon nyugtatja tekintetét, aztán szemei áttérnek Tiziora. Furcsa egy páros, annyi bizonyos, ha neki kellett volna megmondani három férfiből, hogy Nava kivel van, bizonyára nem Tiziora szavazott volna, de mégis... valahogy összeillenek. Biccent, s lehúzza a pohara tartalmát, majd megtörli száját, most már tényleg kezdeni kell.*
- Ha végeztünk leírom, neked. *Mosolyodik el halványan, szemei a vétlen érintésre futnak a gyűrű irányába, aztán ismét maga elé néz, persze szemmel kísérve Shen ámokfutását, mely kapcsán a pálinkás üveggel próbál versenyre kélni. Cél: Melyikük bírja tovább? Az elf megjegyzésére már nem bírja, hogy szélesebben el ne mosolyodjon. ~ Tökkelütött hígagyú... ~ Csóválja meg fejét közben.*
- Ez esetben megegyeztünk. *Bólint Tiziora. Nem számolta el, sem direkt, sem véletlen, megítélése szerint egyikük sem jár rosszul. ~ Talán Tizio vehet Navának még egy gyűrűt belőle ~ Gondolja miközben feltápászkodik, s a rá kérdőn néz Shennek az ajtó felé int. Indulhatnak.*
- Én is úgy hallottam... *Vigyorodik el hirtelen, aztán azzal a vigyorral Shenre is néz, nem zavartatva magát.* Látod! Én mondtam, közben meg lecseszel. *Tárja szét kezét, aztán máris hessegeti a férfi által felemlegetett problémákat.*
- Nem lesz gond. *Az istállóba tán nem hosszú az út, persze segít a létra előkerítésében, aztán szótlan követi Tiziot.*
- Talán legyen az az első... *Mutat egy fára, s ha úgy van, akkor neki is állhatnak.* hozom az üstöket. *Fűzi hozzá.* A szekérrel ide tudok majd állni? Rögtön az üstbe pakoljuk, vagy van kosarad, vedred? *Meglehetősen nehéz lesz, ha tele lesznek az üstök, problémát jelenthet, hogy akár hárman is megemeljék vissza a szekérre. Csípőre tett kézzel gondolkodik, aztán végül Shenre néz.*
- No? Megpróbálod? *Biccent a kijelölt fa felé, hadd lássák azt a híres elfmászást.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Egy ideig a lányon nyugtatja tekintetét, aztán szemei áttérnek Tiziora. Furcsa egy páros, annyi bizonyos, ha neki kellett volna megmondani három férfiből, hogy Nava kivel van, bizonyára nem Tiziora szavazott volna, de mégis... valahogy összeillenek. Biccent, s lehúzza a pohara tartalmát, majd megtörli száját, most már tényleg kezdeni kell.*
- Ha végeztünk leírom, neked. *Mosolyodik el halványan, szemei a vétlen érintésre futnak a gyűrű irányába, aztán ismét maga elé néz, persze szemmel kísérve Shen ámokfutását, mely kapcsán a pálinkás üveggel próbál versenyre kélni. Cél: Melyikük bírja tovább? Az elf megjegyzésére már nem bírja, hogy szélesebben el ne mosolyodjon. ~ Tökkelütött hígagyú... ~ Csóválja meg fejét közben.*
- Ez esetben megegyeztünk. *Bólint Tiziora. Nem számolta el, sem direkt, sem véletlen, megítélése szerint egyikük sem jár rosszul. ~ Talán Tizio vehet Navának még egy gyűrűt belőle ~ Gondolja miközben feltápászkodik, s a rá kérdőn néz Shennek az ajtó felé int. Indulhatnak.*
- Én is úgy hallottam... *Vigyorodik el hirtelen, aztán azzal a vigyorral Shenre is néz, nem zavartatva magát.* Látod! Én mondtam, közben meg lecseszel. *Tárja szét kezét, aztán máris hessegeti a férfi által felemlegetett problémákat.*
- Nem lesz gond. *Az istállóba tán nem hosszú az út, persze segít a létra előkerítésében, aztán szótlan követi Tiziot.*
- Talán legyen az az első... *Mutat egy fára, s ha úgy van, akkor neki is állhatnak.* hozom az üstöket. *Fűzi hozzá.* A szekérrel ide tudok majd állni? Rögtön az üstbe pakoljuk, vagy van kosarad, vedred? *Meglehetősen nehéz lesz, ha tele lesznek az üstök, problémát jelenthet, hogy akár hárman is megemeljék vissza a szekérre. Csípőre tett kézzel gondolkodik, aztán végül Shenre néz.*
- No? Megpróbálod? *Biccent a kijelölt fa felé, hadd lássák azt a híres elfmászást.*
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-18 01:24:31
Üzenet elküldve: 2019-10-18 01:24:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Csak mosolyog a másik reakcióján. A bókra pedig fejet hajt. Ő is így gondolja magáról, hogy egy nagyszerű orvos akire érdemes felnézni. Azt, is látja a másikon, hogy zavarja ez a helyzet. Lehet, hogy most jön a lóra pattanós elvágtatós rész? Nem a lány végül mesélni kezd. A doki pedig figyelmesen hallgat.*
-Ezt megértem. Hibázni tényleg nem jó. De tehetni nem tehetsz ellene csak megtanulsz együtt élni a hibáiddal. Ahhoz viszont, hogy együtt tudsz-e élni egy-egy döntéseddel, ahhoz ismerned kell önmagad és az érzéseid. Irányítani sose fogod tudni, de ismerni igen. Ez erősebbé is tesz téged.
*Magyarázza a másiknak. Ő is igyekszik ezek szerint élni. Sok rossz döntéstől mentette már meg az, hogy tudta, csak magát kínozná vele ha megtenné. Azzal, hogy ez ne volna titok meglepi őt a lány. Viszont megérti, hogy mi a probléma. Vállat ránt és kijelenti a nyers igazságot.*
-Pedig ez ellen nem lehet tenni. Nő vagy és neki dolgozol. A csini pofi se segít. Én meg tudom mondani, hogy nem csak egy ágymelegítő vagy. Sőt! Saját szakterületeden értékes ismeretekkel rendelkezel. De elismerést ne várj ezért. Főleg nőként. A tudást nem értékelik akkor se ha életeket ment.
*Durván hangozhat, de a doki ilyenkor őszintén szeret beszélni akkor is ha megsért vele másokat. Lehet most is ez fog történni ki tudja? Mikor a lány összeszedi magát és elkezd válaszolgatni a konkrét kérdésekre akkor a doki figyelmesen hallgat és bólogat. A pestises dolgot viszont nem szívesen hallgatja.*
-Jaj ez komoly.*Sóhajt.*Mindenesetre meg kell vele beszélned a dolgot. És végiggondolnod, hogy megéri-e a csalódást is. Kockázattal is kell számolni mindig. Nehéz dolog tudom, de ilyen ez a szerelem.
*Csak mosolyog a másik reakcióján. A bókra pedig fejet hajt. Ő is így gondolja magáról, hogy egy nagyszerű orvos akire érdemes felnézni. Azt, is látja a másikon, hogy zavarja ez a helyzet. Lehet, hogy most jön a lóra pattanós elvágtatós rész? Nem a lány végül mesélni kezd. A doki pedig figyelmesen hallgat.*
-Ezt megértem. Hibázni tényleg nem jó. De tehetni nem tehetsz ellene csak megtanulsz együtt élni a hibáiddal. Ahhoz viszont, hogy együtt tudsz-e élni egy-egy döntéseddel, ahhoz ismerned kell önmagad és az érzéseid. Irányítani sose fogod tudni, de ismerni igen. Ez erősebbé is tesz téged.
*Magyarázza a másiknak. Ő is igyekszik ezek szerint élni. Sok rossz döntéstől mentette már meg az, hogy tudta, csak magát kínozná vele ha megtenné. Azzal, hogy ez ne volna titok meglepi őt a lány. Viszont megérti, hogy mi a probléma. Vállat ránt és kijelenti a nyers igazságot.*
-Pedig ez ellen nem lehet tenni. Nő vagy és neki dolgozol. A csini pofi se segít. Én meg tudom mondani, hogy nem csak egy ágymelegítő vagy. Sőt! Saját szakterületeden értékes ismeretekkel rendelkezel. De elismerést ne várj ezért. Főleg nőként. A tudást nem értékelik akkor se ha életeket ment.
*Durván hangozhat, de a doki ilyenkor őszintén szeret beszélni akkor is ha megsért vele másokat. Lehet most is ez fog történni ki tudja? Mikor a lány összeszedi magát és elkezd válaszolgatni a konkrét kérdésekre akkor a doki figyelmesen hallgat és bólogat. A pestises dolgot viszont nem szívesen hallgatja.*
-Jaj ez komoly.*Sóhajt.*Mindenesetre meg kell vele beszélned a dolgot. És végiggondolnod, hogy megéri-e a csalódást is. Kockázattal is kell számolni mindig. Nehéz dolog tudom, de ilyen ez a szerelem.
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-18 00:15:14
Üzenet elküldve: 2019-10-18 00:15:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*A lány elköpi a titkát, erre végre számára is kiderül, hogy Intathnak már korábban is összeállt a kép. Csodálkozva, mondhatni, Doránál meglepő módon szinte bugyután pislog rá.*
- Ó! *Csak ennyi bukik ki a száján, és még el is vörösödik. Most már kezd neki összeállni a kép, hogy kissé túl sokat áradozott Habrertusról a találkozásuk elején. De ami megtörtént, megtörtént.* Igazán alapos orvos lehetsz, ha a lélekben is így kiismered magad. *Válaszol, hogy elismerje a férfi munkáját, de azért az aggodalom is látszik rajta: kezdi magát túlságosan kiszolgáltatva érezni. Az előbb még ő maga sem akarta meghallgatni saját érzéseit, most meg egy idegennek beszéli el. Kényelmetlenül fészkelődik.* Ritkán beszélgetek ilyesmiről, és bevallom, félek is. Kevés dologtól félek, de a saját érzéseim közt furkálni mindig veszélyes feladatnak tűnt. Az az éltem végéig kísért, ha valamit elrontok.
*A testi adottságait valahogy soha nem szégyellte, de valaki előtt megmutatni, milyen valójában… Nos, ezt kevesek előtt tette már meg. Ahogy elkezdenek komolyan beszélgetni a dologról, a lány is összekapja magát egy kissé, most már sokkal szervezettebben beszél az érzéseiről, mondhatni, szinte referál róluk.*
- Akkor sincs baj, ha elárulod. A kancellár szerint teljesen rendben van a dolog. Csak nem szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint az ő ágybetétjére. Azért ennél csak többet érek, többet dolgozom… *Véli, ha nem is szerényen, de azért a gondolkodása valahol a helyén van a kissé törtető, valójában önmaga elismeréséért mindig megdolgozó Dorának.*
- Igen, azt hiszem, ha tudnék a nőiről, az zavarna. Ha nem tudok, hát úgy volnék vele, hogy üsse kő. *Vonja le a végkövetkeztetést.* De még nem került szóba ilyesmi. Amikor majdnem meghalt a pestisjárványban, és… Az egészet miatta tettem.
*Dora rég várta, hogy kibukjon belőle ez a vallomás. Nem igazán várja Intath-tól, hogy megoldja a problémáit, de már önmagában azért hálás pillantást vet rá, hogy ezt kimondhatta valaki előtt. Ki kellett.*
*A lány elköpi a titkát, erre végre számára is kiderül, hogy Intathnak már korábban is összeállt a kép. Csodálkozva, mondhatni, Doránál meglepő módon szinte bugyután pislog rá.*
- Ó! *Csak ennyi bukik ki a száján, és még el is vörösödik. Most már kezd neki összeállni a kép, hogy kissé túl sokat áradozott Habrertusról a találkozásuk elején. De ami megtörtént, megtörtént.* Igazán alapos orvos lehetsz, ha a lélekben is így kiismered magad. *Válaszol, hogy elismerje a férfi munkáját, de azért az aggodalom is látszik rajta: kezdi magát túlságosan kiszolgáltatva érezni. Az előbb még ő maga sem akarta meghallgatni saját érzéseit, most meg egy idegennek beszéli el. Kényelmetlenül fészkelődik.* Ritkán beszélgetek ilyesmiről, és bevallom, félek is. Kevés dologtól félek, de a saját érzéseim közt furkálni mindig veszélyes feladatnak tűnt. Az az éltem végéig kísért, ha valamit elrontok.
*A testi adottságait valahogy soha nem szégyellte, de valaki előtt megmutatni, milyen valójában… Nos, ezt kevesek előtt tette már meg. Ahogy elkezdenek komolyan beszélgetni a dologról, a lány is összekapja magát egy kissé, most már sokkal szervezettebben beszél az érzéseiről, mondhatni, szinte referál róluk.*
- Akkor sincs baj, ha elárulod. A kancellár szerint teljesen rendben van a dolog. Csak nem szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint az ő ágybetétjére. Azért ennél csak többet érek, többet dolgozom… *Véli, ha nem is szerényen, de azért a gondolkodása valahol a helyén van a kissé törtető, valójában önmaga elismeréséért mindig megdolgozó Dorának.*
- Igen, azt hiszem, ha tudnék a nőiről, az zavarna. Ha nem tudok, hát úgy volnék vele, hogy üsse kő. *Vonja le a végkövetkeztetést.* De még nem került szóba ilyesmi. Amikor majdnem meghalt a pestisjárványban, és… Az egészet miatta tettem.
*Dora rég várta, hogy kibukjon belőle ez a vallomás. Nem igazán várja Intath-tól, hogy megoldja a problémáit, de már önmagában azért hálás pillantást vet rá, hogy ezt kimondhatta valaki előtt. Ki kellett.*
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:56:18
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:56:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*A gúnyos kacajt azért nem könnyű nem sértésnek venni. Bár csak egy kínos mosoly jelenik meg az arcán, de elég kutyául kezdi érezni magát a doki ebben a helyzetben. Leülnek és a lány utólag bocsánatot kér. Bár nem mutatja, de azért a doki nem bocsájtotta meg. Elviseli ha lábtörlőnek nézik, de azért ezzel kezd a kalapos a doki határai felé közelíteni.*
-Ha elszeretnéd mondani valakinek és én legalább erre jó vagyok akkor meghallgatlak.
*Bizony sokkal jobban tervezte ezt az időt eltölteni a kalapossal és nem beszélgetéssel. Ennek viszont igyekszik nem mutatni jelét. A lány pedig bele is kezd. Szóval nem első szerelem. Hát igen. Ilyen ez. Arra, hogy elkotyogta a titkát a férfi, csak egy kedves mosollyal megpaskolja a lány karját.*
-Már tudtam. Orvos vagyok és értek az ilyesmi észrevételéhez is. Mesélj csak. Esküszöm nem árulom el senkinek.
*Vagy mégis? Ki tudja? A doki igazi rohadék tud lenni, de talán igyekszik majd. Attól függ mennyire alázza még a lány. Megsértődni azért ő tud. A kalapos titkai viszont meglepik. Bár felmerült benne, hogy a másik csak gúnyolódik rajta, de ezek meggyőzik, hogy a másik komolyan beszél.*
-És ha más nőket is szeret az rosszul esne neked? Beszéltetek már erről?
*Néz a lányra. Saját maga úgy érzi ezek a legfontosabb kérdések amiket először is tisztázni kell ahhoz, hogy tanácsot adhasson.*
*A gúnyos kacajt azért nem könnyű nem sértésnek venni. Bár csak egy kínos mosoly jelenik meg az arcán, de elég kutyául kezdi érezni magát a doki ebben a helyzetben. Leülnek és a lány utólag bocsánatot kér. Bár nem mutatja, de azért a doki nem bocsájtotta meg. Elviseli ha lábtörlőnek nézik, de azért ezzel kezd a kalapos a doki határai felé közelíteni.*
-Ha elszeretnéd mondani valakinek és én legalább erre jó vagyok akkor meghallgatlak.
*Bizony sokkal jobban tervezte ezt az időt eltölteni a kalapossal és nem beszélgetéssel. Ennek viszont igyekszik nem mutatni jelét. A lány pedig bele is kezd. Szóval nem első szerelem. Hát igen. Ilyen ez. Arra, hogy elkotyogta a titkát a férfi, csak egy kedves mosollyal megpaskolja a lány karját.*
-Már tudtam. Orvos vagyok és értek az ilyesmi észrevételéhez is. Mesélj csak. Esküszöm nem árulom el senkinek.
*Vagy mégis? Ki tudja? A doki igazi rohadék tud lenni, de talán igyekszik majd. Attól függ mennyire alázza még a lány. Megsértődni azért ő tud. A kalapos titkai viszont meglepik. Bár felmerült benne, hogy a másik csak gúnyolódik rajta, de ezek meggyőzik, hogy a másik komolyan beszél.*
-És ha más nőket is szeret az rosszul esne neked? Beszéltetek már erről?
*Néz a lányra. Saját maga úgy érzi ezek a legfontosabb kérdések amiket először is tisztázni kell ahhoz, hogy tanácsot adhasson.*
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:33:42
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:33:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Dora a történtek ellenére nem egy érzelgős típus, úgyhogy akár furcsa, akár nem, a kedves gesztusra, hogy üljenek le és mesélje el, csak egy gúnyos nevetés hagyja el a száját. Ennek ellenére enged a kérésnek, és helyet is foglal egy kövön. Ekkor jön rá, hogy udvariatlannak tűnhetett az előbb.*
- Ne haragudj, csak… Nem akarlak ezzel terhelni. *Mondja, de közben érzi, hogy az előbb elhangzottakra még nem felelt, és lassan már muszáj lenne. És nem csak Intath kedvéért, udvariasságból – hanem maga miatt is. Miután megbarátkozik a groteszk helyzettel, hogy most a lelke mélyéről, a legkevésbé becsült részéről kell szónokolnia, nekilát. De mivel a téma kínos, inkább a saját kezét nézi, amint azzal babrál, semmint hogy Intath szemébe nézzen, s egészen összegörnyed.*
- Voltam már szerelmes, azt hiszem. *Mondja.* De az évtizedekkel ezelőtt volt, és akkor is szerettem volna azt hinni, hogy nem kötődöm a másikhoz annyira. De most a kancellárral… *Itt jön rá, hogy elköpte a titkát, amit ugyan Intath már korábban kitalált, de ezt Dora nem tudja. A tenyerébe temeti az arcát.*
- Jaj, te jó ég. Azért nem az a célom, hogy ezt mindenkinek eláruljam a környéken. *Egy nagyot sóhajt, de aztán elengedi a képét.* Hát, hogy is mondjam. *Próbálkozik meg kedves-viccesen, ha már ilyen nevetségesen alakult ez az egész.* Szeretem őt. De nem olyan… Szóval ő nem röstell más hölgyekkel is… *Próbálja elmagyarázni.* De mióta együtt vagyunk, nem tett ilyet. Nem tudom. *Mordul elégedetlenül, mintha csak valami ostoba rejtvényre nem tudná a megoldást, bármilyen egyértelmű is.*
*Dora a történtek ellenére nem egy érzelgős típus, úgyhogy akár furcsa, akár nem, a kedves gesztusra, hogy üljenek le és mesélje el, csak egy gúnyos nevetés hagyja el a száját. Ennek ellenére enged a kérésnek, és helyet is foglal egy kövön. Ekkor jön rá, hogy udvariatlannak tűnhetett az előbb.*
- Ne haragudj, csak… Nem akarlak ezzel terhelni. *Mondja, de közben érzi, hogy az előbb elhangzottakra még nem felelt, és lassan már muszáj lenne. És nem csak Intath kedvéért, udvariasságból – hanem maga miatt is. Miután megbarátkozik a groteszk helyzettel, hogy most a lelke mélyéről, a legkevésbé becsült részéről kell szónokolnia, nekilát. De mivel a téma kínos, inkább a saját kezét nézi, amint azzal babrál, semmint hogy Intath szemébe nézzen, s egészen összegörnyed.*
- Voltam már szerelmes, azt hiszem. *Mondja.* De az évtizedekkel ezelőtt volt, és akkor is szerettem volna azt hinni, hogy nem kötődöm a másikhoz annyira. De most a kancellárral… *Itt jön rá, hogy elköpte a titkát, amit ugyan Intath már korábban kitalált, de ezt Dora nem tudja. A tenyerébe temeti az arcát.*
- Jaj, te jó ég. Azért nem az a célom, hogy ezt mindenkinek eláruljam a környéken. *Egy nagyot sóhajt, de aztán elengedi a képét.* Hát, hogy is mondjam. *Próbálkozik meg kedves-viccesen, ha már ilyen nevetségesen alakult ez az egész.* Szeretem őt. De nem olyan… Szóval ő nem röstell más hölgyekkel is… *Próbálja elmagyarázni.* De mióta együtt vagyunk, nem tett ilyet. Nem tudom. *Mordul elégedetlenül, mintha csak valami ostoba rejtvényre nem tudná a megoldást, bármilyen egyértelmű is.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:14:49
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:14:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Egy csók, némi tapi és egy csúnya lelombozó visszakozás kell ahhoz, hogy elhagyják a magázódást. A másik szavaira a doki csak megrázza a fejét.*
-Ne mondj ilyet.
*Majd ki is mondja mi a gond. Nem volt túl nagy titok. Azt. is sejteni véli, hogy az a bizonyos kancellár lehet a jobb pasi nála. Általában kockahasú, napbarnított emberek férfiak szokták ellopni előle a nőket. A kancellár talán nem kockahasú, de a többit el tudja képzelni róla. Mikor a másik sírni kezd a doki lehajol a kosarához, egy kis fehér kendőt kivesz belőle, kirázza és letörölgeti a lány könnyeit ha engedi.*
-Tudom milyen az. Félelem, hogy valami megváltozik, a bizonytalan jövő miatt, azért mert kicsit fura lesz a fejünk. És mégis öröm, hogy van ez az érzés. Első szerelem?
*Bár tele van hódításai történetével és megannyi tapasztalatot szerzett már a szerelem művészetében, de a szomorú igazság, hogy Intath egy szerencsétlen figura. Ezért is szokta kerülni a szerelmet ha teheti és adta már fel az ásó, kapa, nagyharang dolgot. Meg persze saját beteg, elkorcsosult lelke miatt. Viszont az ilyen helyzetek nem újak neki. Arra, hogy nem kell pátyolgatni csak csitítja a lányt és megfogja a kezét.*
-Üljünk le és meséld el jó? Nem szeretnélek így itt hagyni.
*Néznek a zöld szemek a lányra úgy mintha tényleg tényleg megbízhatna a férfiben és bármilyen titkát rábízhatná. Ezt orvosként tanulta. Most vagy jön egy kellemetlen lelkizés és legjobb esetben is egy puszi vagy úgy dönt a kalapos, hogy neki elég volt és a lován elvágtat. A dokinak éppenséggel mindegy. Utóbbi talán még rosszabbul esne.*
*Egy csók, némi tapi és egy csúnya lelombozó visszakozás kell ahhoz, hogy elhagyják a magázódást. A másik szavaira a doki csak megrázza a fejét.*
-Ne mondj ilyet.
*Majd ki is mondja mi a gond. Nem volt túl nagy titok. Azt. is sejteni véli, hogy az a bizonyos kancellár lehet a jobb pasi nála. Általában kockahasú, napbarnított emberek férfiak szokták ellopni előle a nőket. A kancellár talán nem kockahasú, de a többit el tudja képzelni róla. Mikor a másik sírni kezd a doki lehajol a kosarához, egy kis fehér kendőt kivesz belőle, kirázza és letörölgeti a lány könnyeit ha engedi.*
-Tudom milyen az. Félelem, hogy valami megváltozik, a bizonytalan jövő miatt, azért mert kicsit fura lesz a fejünk. És mégis öröm, hogy van ez az érzés. Első szerelem?
*Bár tele van hódításai történetével és megannyi tapasztalatot szerzett már a szerelem művészetében, de a szomorú igazság, hogy Intath egy szerencsétlen figura. Ezért is szokta kerülni a szerelmet ha teheti és adta már fel az ásó, kapa, nagyharang dolgot. Meg persze saját beteg, elkorcsosult lelke miatt. Viszont az ilyen helyzetek nem újak neki. Arra, hogy nem kell pátyolgatni csak csitítja a lányt és megfogja a kezét.*
-Üljünk le és meséld el jó? Nem szeretnélek így itt hagyni.
*Néznek a zöld szemek a lányra úgy mintha tényleg tényleg megbízhatna a férfiben és bármilyen titkát rábízhatná. Ezt orvosként tanulta. Most vagy jön egy kellemetlen lelkizés és legjobb esetben is egy puszi vagy úgy dönt a kalapos, hogy neki elég volt és a lován elvágtat. A dokinak éppenséggel mindegy. Utóbbi talán még rosszabbul esne.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:57:21
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:57:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Dora legszívesebben elsüllyedne szégyenében az egész lejátszódó jelenettől. Gyűlöli a kudarcot, és ebben a helyzetben éppen annyira okolja magát, mint amennyire Intath kezd fejben önvádaskodni. Ez egy kellemetlen helyzet. Felé fordul, és még arról is megfeledkezik, hogy előzőleg magázódtak.*
- Nem vagy hülye. *Mondja.* Én vagyok az. *Azzal a férfi valahogy teljesen beletrafál, mert egyből kitalálja, mi itt a gond, annyira váratlanul, hogy Dora fent sem akad rajta. Csak nézi a kézcsókot, és nagyon nyomorultul érzi magát, ezért elkezdi kiönteni a lelkét.*
- Én szeretem őt. És ez megijeszt. *Magyarázza elkámpicsorodva, még a szemébe is könnyek gyűlnek. Nem ismer magára, annyi érzelem önti el hirtelen.* Semmi sem olyan már, mint régen. Minden olyan egyszerű volt. *Egy nagyot, zihálót sóhajt, majd megtörli a szemét kézfejével. Persze mondani se kell, hogy ezek a legkevésbé sem egy fiatal leány ostoba drámájának tűnnek, hanem valóban, Dora minden erőlködése nélkül (sőt, azok ellenére) törnek fel belőle.*
- De nem kell pátyolgatnia, éppen elég kellemetlen helyzetbe hoztam már így is. *Teszi hozzá kapkodva. Valahol a lelke mélyén nem bánná, ha valaki meghallgatná, de ha ez nem egy fa alatt alvó idegen férfi lesz, akkor sincs semmi baj. Talán majd Habrertusnak elmondja, amit érez. Talán az lenne a legjobb.*
*Dora legszívesebben elsüllyedne szégyenében az egész lejátszódó jelenettől. Gyűlöli a kudarcot, és ebben a helyzetben éppen annyira okolja magát, mint amennyire Intath kezd fejben önvádaskodni. Ez egy kellemetlen helyzet. Felé fordul, és még arról is megfeledkezik, hogy előzőleg magázódtak.*
- Nem vagy hülye. *Mondja.* Én vagyok az. *Azzal a férfi valahogy teljesen beletrafál, mert egyből kitalálja, mi itt a gond, annyira váratlanul, hogy Dora fent sem akad rajta. Csak nézi a kézcsókot, és nagyon nyomorultul érzi magát, ezért elkezdi kiönteni a lelkét.*
- Én szeretem őt. És ez megijeszt. *Magyarázza elkámpicsorodva, még a szemébe is könnyek gyűlnek. Nem ismer magára, annyi érzelem önti el hirtelen.* Semmi sem olyan már, mint régen. Minden olyan egyszerű volt. *Egy nagyot, zihálót sóhajt, majd megtörli a szemét kézfejével. Persze mondani se kell, hogy ezek a legkevésbé sem egy fiatal leány ostoba drámájának tűnnek, hanem valóban, Dora minden erőlködése nélkül (sőt, azok ellenére) törnek fel belőle.*
- De nem kell pátyolgatnia, éppen elég kellemetlen helyzetbe hoztam már így is. *Teszi hozzá kapkodva. Valahol a lelke mélyén nem bánná, ha valaki meghallgatná, de ha ez nem egy fa alatt alvó idegen férfi lesz, akkor sincs semmi baj. Talán majd Habrertusnak elmondja, amit érez. Talán az lenne a legjobb.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:12:29
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:12:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Bizony a férfit hajtja a vágy. Számára a csók, az egy szenvedélyes csók. Kóstoló a lányból és többet szeretne. Érezni őt. Hogy átkarolja, kis időre minden megszűnjön és csak ők legyenek. Akarja, hogy a kalapos forró, kéjes sóhajai a fülét perzseljék. A másik illata szinte megbolondítja. De azok a kék szemek nem, azt üzenik, hogy ez viszonzott lenne és a lány elhátrál. Az elf pedig csak néz értetlenül. Szűk nadrágja is bizonyítja, hogy mekkorát is csalódott most. A másik szinte udvariasan el is fordul mintha csak egy kis baleset történt volna kettejük közt, az elf pedig jobb híján saját hajába túr. Ideges vagy csak csalódott? Nem tudja talán ő se. Ahogy magába néz kicsit örül is, hogy így történt. De tudja, hogy ez után jön a fájdalom. Amibe bele akar majd dögleni olyan rossz lesz. Bűnbánón néz a lányra, aki még visszafordul és szabadkozik. Bánatosan elmosolyodik ahogy hallja a megállapítást.*
-Dehogynem. Csak egy hülye, szerencsétlen barom vagyok.*Szomorú sóhajjal a lányhoz lép és ha engedi, kis kacsóját a kezébe véve egy csókot lehet rá.*
-Sajnálom Dorawyna kisasszony. A másik szerencsés fickó lehet.
*Bizony a férfit hajtja a vágy. Számára a csók, az egy szenvedélyes csók. Kóstoló a lányból és többet szeretne. Érezni őt. Hogy átkarolja, kis időre minden megszűnjön és csak ők legyenek. Akarja, hogy a kalapos forró, kéjes sóhajai a fülét perzseljék. A másik illata szinte megbolondítja. De azok a kék szemek nem, azt üzenik, hogy ez viszonzott lenne és a lány elhátrál. Az elf pedig csak néz értetlenül. Szűk nadrágja is bizonyítja, hogy mekkorát is csalódott most. A másik szinte udvariasan el is fordul mintha csak egy kis baleset történt volna kettejük közt, az elf pedig jobb híján saját hajába túr. Ideges vagy csak csalódott? Nem tudja talán ő se. Ahogy magába néz kicsit örül is, hogy így történt. De tudja, hogy ez után jön a fájdalom. Amibe bele akar majd dögleni olyan rossz lesz. Bűnbánón néz a lányra, aki még visszafordul és szabadkozik. Bánatosan elmosolyodik ahogy hallja a megállapítást.*
-Dehogynem. Csak egy hülye, szerencsétlen barom vagyok.*Szomorú sóhajjal a lányhoz lép és ha engedi, kis kacsóját a kezébe véve egy csókot lehet rá.*
-Sajnálom Dorawyna kisasszony. A másik szerencsés fickó lehet.
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 21:48:17
Üzenet elküldve: 2019-10-17 21:48:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Dorának egyedi felfogása van a testi vonzalomról, és ennek talán leginkább Habrertus a megmondhatója, meg Cha'yss, na meg az a rengeteg ember, aki rajtuk kívül tanúja volt a lány látványos szereplésének a tündérek játékán. Mert hogy az elfnek egy csók nem jelent sokat, csak amolyan tréfa, ő pedig szereti a jó tréfát. Ha ő valakit megcsókol, eszébe sem jutna, hogy valami rosszban sántikál, ez a legjobb módszer arra, hogy másokat féltékennyé tegyen – vagy éppen az illetőt rábírja arra, amit szeretne tőle. Ezzel szemben a Habrertussal csattanó első csókukban volt valami különleges, bájos, több egyszerű játéknál. Valami olyan dolog lehetett, amely most egészen megkeseríti az Intath és közte csattant, amúgy szenvedélyes csókot. Dora azonnal megérzi ezt, és a bűntudat úgy szakad rá, mint egy vödör hideg víz. Ahogy Intath keze lejjebb vándorol, még szeretné elhessegetni a gondolatot. Hiszen egyedül vannak az erdőben, ki a fenét érdekelne, hogy mit művelnek ott? A mókusokat? Ám joggal merül fel az a kérdés is, hogy hogyan tudna ezek után Habrertus szemébe nézni. Lehet, hogy a kancellár is éppen a megcsalásán ügyködik… De hogyan tudná kellőképpen legorombítani a lány, ha nem azért, mert ő maga tiszta és ártatlan életet él?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne ahelyett, hogy beleélné magát az élménybe, amely valószínűleg a férfit ennél sokkal jobban felcsigázza. S ahogy a szemébe néz, bizonytalanság látszik a pillantásában, amikor pedig a kéz a ruhája gombjaira téved, elhúzódik, mint valami szűzleány. Csak egy apró lépés hátra, de ez sokat elmond róluk. És akkor nem is beszélve Dora fájdalommal teli, már-már ijedt pillantásával. Az egyik gombja már szét is nyílt, ezt gyorsan visszagombolja.*
- Én, öhm… *Mondja, nem tudva mit kezdeni az őt elöntő érzelmekkel. Ösztönösen a kalapjához kap.* Elnézést, én… Annyira ostoba vagyok. *Fordul a ló felé, és már indulna is, de hezitál, hogy magyarázattal szolgál-e a fickónak, vagy sem. Mert hát az előbb nem tűnt egy nagy hősszerelmesnek, kár róla azt feltételezni, hogy egyik pillanatról a másikra megértené Dora belső vívódását.* Nem olyat keres, mint én…
*Utál ostobának tűnni, és most tudja, hogy az. Nem is bír a másik szemébe nézni, csak saját lábára és a lóéra figyel.*
*Dorának egyedi felfogása van a testi vonzalomról, és ennek talán leginkább Habrertus a megmondhatója, meg Cha'yss, na meg az a rengeteg ember, aki rajtuk kívül tanúja volt a lány látványos szereplésének a tündérek játékán. Mert hogy az elfnek egy csók nem jelent sokat, csak amolyan tréfa, ő pedig szereti a jó tréfát. Ha ő valakit megcsókol, eszébe sem jutna, hogy valami rosszban sántikál, ez a legjobb módszer arra, hogy másokat féltékennyé tegyen – vagy éppen az illetőt rábírja arra, amit szeretne tőle. Ezzel szemben a Habrertussal csattanó első csókukban volt valami különleges, bájos, több egyszerű játéknál. Valami olyan dolog lehetett, amely most egészen megkeseríti az Intath és közte csattant, amúgy szenvedélyes csókot. Dora azonnal megérzi ezt, és a bűntudat úgy szakad rá, mint egy vödör hideg víz. Ahogy Intath keze lejjebb vándorol, még szeretné elhessegetni a gondolatot. Hiszen egyedül vannak az erdőben, ki a fenét érdekelne, hogy mit művelnek ott? A mókusokat? Ám joggal merül fel az a kérdés is, hogy hogyan tudna ezek után Habrertus szemébe nézni. Lehet, hogy a kancellár is éppen a megcsalásán ügyködik… De hogyan tudná kellőképpen legorombítani a lány, ha nem azért, mert ő maga tiszta és ártatlan életet él?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne ahelyett, hogy beleélné magát az élménybe, amely valószínűleg a férfit ennél sokkal jobban felcsigázza. S ahogy a szemébe néz, bizonytalanság látszik a pillantásában, amikor pedig a kéz a ruhája gombjaira téved, elhúzódik, mint valami szűzleány. Csak egy apró lépés hátra, de ez sokat elmond róluk. És akkor nem is beszélve Dora fájdalommal teli, már-már ijedt pillantásával. Az egyik gombja már szét is nyílt, ezt gyorsan visszagombolja.*
- Én, öhm… *Mondja, nem tudva mit kezdeni az őt elöntő érzelmekkel. Ösztönösen a kalapjához kap.* Elnézést, én… Annyira ostoba vagyok. *Fordul a ló felé, és már indulna is, de hezitál, hogy magyarázattal szolgál-e a fickónak, vagy sem. Mert hát az előbb nem tűnt egy nagy hősszerelmesnek, kár róla azt feltételezni, hogy egyik pillanatról a másikra megértené Dora belső vívódását.* Nem olyat keres, mint én…
*Utál ostobának tűnni, és most tudja, hogy az. Nem is bír a másik szemébe nézni, csak saját lábára és a lóéra figyel.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:10:30
Üzenet elküldve: 2019-10-17 20:10:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*A lány megjegyzésén mosolyog. Amúgy nem teljesen értette mire gondolt a kalapos.*
~Mibe lehet esni még? Szerelembe? Úgy gondolod nem tudok szerelembe esni? Ej, de félreismersz kislány!~
*Persze nem javítja ki a tévedést. Annyira nem fontos. Arról is meg lesz nyugtatva, hogy nem felőle fúj rossz szagokat a szél. Megharagudna a nővérkéjére ha így lejáratná egy csinos nő előtt azzal, hogy összesározza és vérezi. Persze aztán ki is tudná békíteni. Azokkal a szép mellekkel. De addig haragudna rá a doktorbácsi. Mindenesetre ezt megúszta az a félvér. Mikor a kalapos végigméri őt bizonyossá válik a dokiban, hogy se a szagával, se a kinézetével semmi baj nem lehet. Mikor pedig a lány ismét lehajol növényt gyűjteni a doki újra megnézi magának, azt a feneket és megállapítja azzal sincs semmi baj. Most már kicsit nyíltabban és meglepő módon a kalapos hozza fel az izgalmasabb témát. Mikor pedig a doki átadja a kezdeményezést és végigsimít a másik arcán, a lány határoz is. A doki visszacsókol. Lassan és érzékien. Közben kosara a földön landol és átkarolja a másikat. Ez a magázódás és hogy eddig szinte csak egymás mellett sétáltak és csak a lány érintette meg őt hatással volt a férfira. A várakozás izgalma feltüzelte. Keze a másik hajába túr majd elindul vándorútra a lány testén. A törékeny vállakon át, végig a háton, a csípőn tesz még egy kört és a másik fenekén pihen meg. Mikor ajkaik elválnak egy huncut mosoly jelenik meg az elf arcán és a tekintetével szinte felfalja a lányt.*
-Jó döntés volt.
*Majd a másik füléhez hajol és gyengéden érinti ajkaival annak végét. Óvatosan rá is harap. Keze pedig visszatér a lány felsőjére, hogy elkezdje kigombolni azt.*
*A lány megjegyzésén mosolyog. Amúgy nem teljesen értette mire gondolt a kalapos.*
~Mibe lehet esni még? Szerelembe? Úgy gondolod nem tudok szerelembe esni? Ej, de félreismersz kislány!~
*Persze nem javítja ki a tévedést. Annyira nem fontos. Arról is meg lesz nyugtatva, hogy nem felőle fúj rossz szagokat a szél. Megharagudna a nővérkéjére ha így lejáratná egy csinos nő előtt azzal, hogy összesározza és vérezi. Persze aztán ki is tudná békíteni. Azokkal a szép mellekkel. De addig haragudna rá a doktorbácsi. Mindenesetre ezt megúszta az a félvér. Mikor a kalapos végigméri őt bizonyossá válik a dokiban, hogy se a szagával, se a kinézetével semmi baj nem lehet. Mikor pedig a lány ismét lehajol növényt gyűjteni a doki újra megnézi magának, azt a feneket és megállapítja azzal sincs semmi baj. Most már kicsit nyíltabban és meglepő módon a kalapos hozza fel az izgalmasabb témát. Mikor pedig a doki átadja a kezdeményezést és végigsimít a másik arcán, a lány határoz is. A doki visszacsókol. Lassan és érzékien. Közben kosara a földön landol és átkarolja a másikat. Ez a magázódás és hogy eddig szinte csak egymás mellett sétáltak és csak a lány érintette meg őt hatással volt a férfira. A várakozás izgalma feltüzelte. Keze a másik hajába túr majd elindul vándorútra a lány testén. A törékeny vállakon át, végig a háton, a csípőn tesz még egy kört és a másik fenekén pihen meg. Mikor ajkaik elválnak egy huncut mosoly jelenik meg az elf arcán és a tekintetével szinte felfalja a lányt.*
-Jó döntés volt.
*Majd a másik füléhez hajol és gyengéden érinti ajkaival annak végét. Óvatosan rá is harap. Keze pedig visszatér a lány felsőjére, hogy elkezdje kigombolni azt.*
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:41:02
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:41:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Dora mintha meglepetést látna Intath arcán, mikor megemlíti előtte Relaelt, de ezt betudja annak, hogy a férfi csodálkozik, mennyire odafigyelt a (nőkkel kapcsolatos) részletekre. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Persze ez nem változtat azon sem, hogy Dora egy nőcsábásznak tartja, ilyen hajjal, szemmel meg is érti, hogy nem bujkál a világ elől, hanem kihasználja az adódó lehetőségeket. A kérdés csak az, Dora adódó lehetőség-e.*
- A pofára esés a jobbik eset, de másba is lehet esni. No persze nem magának. *Mosolyog a lány.* De hát aki vállalja a rizikót… *Legyint. Ilyenkor mindig kedve lenne rákérdezni, hogy az illető férfinak hány gyereke van már. De az olyan illetlen lenne, nem igaz?*
- Nem, semmiképp, sőt, maga is kellemesen illatos. *Bólint a lány. Persze nem mulasztja el azt sem, hogy olyan helyeken mérje végig Intath testét, ahol nincs illat. Mindezt akkor, miközben a férfi a tudományt fejtegeti. Dora most a test kérdéseit másik, gyakorlati irányból próbálja megközelíteni. És ha Intath tudná, hogy a bökdösés mennyire helytálló… De Dora gondolni sem akar a mintavételre, így is gondol rá eleget. Persze közben ő is körülnéz, hátha talál valami hasznos növényt. És közben a lehető legőszintébben fellebbenti a leplet a témáról, amit már olyan régóta kerülgetnek. Huncutul mosolyog a férfira, aki most közelebb lép, és a lány megérzi kellemes illatát, szinte elvész zöld szemeinek pillantásában, és azt is hagyja, hogy a férfi végigsimítson arcán. Kellemes borzongás fut végig rajta, egy pillanatra megfeledkezik minden kételyéről és gondjáról. Kihasználva a lehetőséget hajlandó kezdeményezni, és megcsókolja Intath-t.*
*Dora mintha meglepetést látna Intath arcán, mikor megemlíti előtte Relaelt, de ezt betudja annak, hogy a férfi csodálkozik, mennyire odafigyelt a (nőkkel kapcsolatos) részletekre. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Persze ez nem változtat azon sem, hogy Dora egy nőcsábásznak tartja, ilyen hajjal, szemmel meg is érti, hogy nem bujkál a világ elől, hanem kihasználja az adódó lehetőségeket. A kérdés csak az, Dora adódó lehetőség-e.*
- A pofára esés a jobbik eset, de másba is lehet esni. No persze nem magának. *Mosolyog a lány.* De hát aki vállalja a rizikót… *Legyint. Ilyenkor mindig kedve lenne rákérdezni, hogy az illető férfinak hány gyereke van már. De az olyan illetlen lenne, nem igaz?*
- Nem, semmiképp, sőt, maga is kellemesen illatos. *Bólint a lány. Persze nem mulasztja el azt sem, hogy olyan helyeken mérje végig Intath testét, ahol nincs illat. Mindezt akkor, miközben a férfi a tudományt fejtegeti. Dora most a test kérdéseit másik, gyakorlati irányból próbálja megközelíteni. És ha Intath tudná, hogy a bökdösés mennyire helytálló… De Dora gondolni sem akar a mintavételre, így is gondol rá eleget. Persze közben ő is körülnéz, hátha talál valami hasznos növényt. És közben a lehető legőszintébben fellebbenti a leplet a témáról, amit már olyan régóta kerülgetnek. Huncutul mosolyog a férfira, aki most közelebb lép, és a lány megérzi kellemes illatát, szinte elvész zöld szemeinek pillantásában, és azt is hagyja, hogy a férfi végigsimítson arcán. Kellemes borzongás fut végig rajta, egy pillanatra megfeledkezik minden kételyéről és gondjáról. Kihasználva a lehetőséget hajlandó kezdeményezni, és megcsókolja Intath-t.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-17 08:25:29
Üzenet elküldve: 2019-10-17 08:25:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Tizio bólint, mikor a másik kettő megdicséri az ételt. ~Hol a francban van Ephemia?~*
- Nézd Tintás, őszinte leszek veled. Gőzöm sincs, hogy mennyi a gyümölcs a fákon. Soknak sok, de hogy kilóra mennyi azt nem tudom, megsaccolni sem. ~Pedig számokban jó vagyok.~ Én jól járok azzal, hogy elviszed és nem rohad meg a fán, szeretném, hogy te is jól járj és jövőre esetleg visszatérj. Hm? Piaci kofának nyilván nem állok és Nava sem. *Pillant szeme sarkából a lányra, elképzelhetőnek tartja, hogy Nava tiltakozzon, hogy ő amúgy szívesen árulna.* - És szívesen vesszük, ha hozol kóstolót. *Teli gyomorba jobban esik neki az ital, ő is megemeli poharát a társaság tagjai felé, majd gyorsan lehúzza. Nava pislogására, amit Tintás szavai okoznak, nem reagál, oda sem pillant a lányra, zavarba hozná, de nem akarja zavarba hozni, úgyhogy csak megeszi az utolsó falatokat, aztán feláll.*
- Csináljuk. *Csapja össze a kezeit, az ajtó felé indul, menet közben gombolja mandzsettáit és gyűri fel makulátlanul fehér ingének ujjait.* - Sajnos csak egy létrám van, de úgy hallom, hogy az elfeknek nem esik nehezére a fára mászás. *Ezúttal megereszt egy féloldalas, kisfiús mosolyt Tintás felé, nem akar ugyan túlságosan belefolyni a másik kettő szurkálódásába, de ennyit tán csak megengedhet magának. A létrát az istállóban tartják, így első utuk oda vezet, ő pedig a hóna alá is kapja.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Tizio bólint, mikor a másik kettő megdicséri az ételt. ~Hol a francban van Ephemia?~*
- Nézd Tintás, őszinte leszek veled. Gőzöm sincs, hogy mennyi a gyümölcs a fákon. Soknak sok, de hogy kilóra mennyi azt nem tudom, megsaccolni sem. ~Pedig számokban jó vagyok.~ Én jól járok azzal, hogy elviszed és nem rohad meg a fán, szeretném, hogy te is jól járj és jövőre esetleg visszatérj. Hm? Piaci kofának nyilván nem állok és Nava sem. *Pillant szeme sarkából a lányra, elképzelhetőnek tartja, hogy Nava tiltakozzon, hogy ő amúgy szívesen árulna.* - És szívesen vesszük, ha hozol kóstolót. *Teli gyomorba jobban esik neki az ital, ő is megemeli poharát a társaság tagjai felé, majd gyorsan lehúzza. Nava pislogására, amit Tintás szavai okoznak, nem reagál, oda sem pillant a lányra, zavarba hozná, de nem akarja zavarba hozni, úgyhogy csak megeszi az utolsó falatokat, aztán feláll.*
- Csináljuk. *Csapja össze a kezeit, az ajtó felé indul, menet közben gombolja mandzsettáit és gyűri fel makulátlanul fehér ingének ujjait.* - Sajnos csak egy létrám van, de úgy hallom, hogy az elfeknek nem esik nehezére a fára mászás. *Ezúttal megereszt egy féloldalas, kisfiús mosolyt Tintás felé, nem akar ugyan túlságosan belefolyni a másik kettő szurkálódásába, de ennyit tán csak megengedhet magának. A létrát az istállóban tartják, így első utuk oda vezet, ő pedig a hóna alá is kapja.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:57:40
Üzenet elküldve: 2019-10-16 23:57:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az út szélén álldogál, s jobbjával a szakállát simogatja elgondolkodottan. Hol az eget nézi, hol jobbra-balra tekintget, mint aki csak napozni jött ki ide, pedig amekkora cókmók van nála, kétséges, hogy bárki kényelmesnek találná így a sétát.
Néha hümmög is egyet-egyet, majd a zsebeibe túr, mintha keresne valamit, de végül üresen húzza ki a kezeit és folytatja az álldogálást, szakáll simogatást.
Alacsony, öreg gnóm, ősz hajjal és szakállal. A haja formája miatt hasonlít egy fülesbagolyra. Orrán szemüveg ül, homlokán ráncok. Talárja fölött magas gallérú lila kabátot visel, hátán pedig jelenleg zsákot, aminek tetejében a kalapja pihen.*
Néha hümmög is egyet-egyet, majd a zsebeibe túr, mintha keresne valamit, de végül üresen húzza ki a kezeit és folytatja az álldogálást, szakáll simogatást.
Alacsony, öreg gnóm, ősz hajjal és szakállal. A haja formája miatt hasonlít egy fülesbagolyra. Orrán szemüveg ül, homlokán ráncok. Talárja fölött magas gallérú lila kabátot visel, hátán pedig jelenleg zsákot, aminek tetejében a kalapja pihen.*
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:03:42
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:03:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Evés közben nem nagyon figyel másra, mármint nem nagyon, de azért derűs pillantását mindenki magán érezheti, aki éppen beszél. Egyébiránt csak rág és nyel és tömi magába az ételt, olykor talán nem éppen a legudvariasabb hangokkal tarkítva. Értsd, csámcsog.
Nem tűnik fel neki, hogy bárkit is zavarna a viselkedése és ha zavarna is valakit, hát nem direkt csinálja. Egyszerűen nem kapott megfelelő nevelést, ami helyes útra terelte volna.
A lekvár témája egyáltalán nem érti. De azt tudja, hogy lekvárból is lehet pálinkát főzni, csak az nem érti, miért kellene előbb lekvárral foglalkozni. A pálinka is lekvár, csak legfeljebb nem lehet a palacsintába kenni.
Evés közben csak Umon pillantását érzi kissé zavarónak, de ő nem számít. Vele jött. Csak akkor akad a falat a torkán, amikor Umon nyolcvan kiló akármiről kezd el beszélni. Vajon ez azt jelenti, hogy ennyi gyümölcsöt akar leszedetni vele? Vagy többet?
Erre aztán inni kell még egy pohárral. Reméli, hogy a csinos háziasszony megszánja és kap még egy kupicával.*
- Ésszel nem lehet inni, csak torokkal. *Dünnyögi oda Umonnak a beszólás után, majd hogy mások zavarát oldja, barátságosan bárgyú mosolyt villan Navarentine-re. Akitől szerencsére kap még egy kupicával, amit kedves és hálás mosollyal köszön meg, de azzal a lendülettel le is hajtja az újabb adagot. Ennyi kaja után úgysem biztos, hogy megártana neki.
Újra arra a haszontalan lekvárra terelődik a szó, de abban biztos, hogy Umon nem édességet akar főzni a gyümölcsből, így az nem érdekli, más mit tesz a szesznek valóval. A kóstolóra pedig édesdeden néz a ház asszonyára.*
- Hát az nagggyon jó lenne. *Nem akar barátságtalannak tűnni, csak nem tud mit kezdeni a lekvár-témával. Legfeljebb lefőzi pálinkának.
Sajnálattal látja, hogy a kis kajálás véget ért és dolgozniuk kell majd. Nem kockáztat meg még egy kupicányi kérést, az előbb se fogadta Umon jó szemmel.*
- Ah, menjünk dolgozni. *Törődik bele, de reméli, hogy nincs olyan sok gyümölcs és hamar végeznek. Bár azt is mondták, a meló két napig is eltarthat.*
- Köszönjük kisasszony a remek ételt. *Köszöni meg azért, nem bunkó ő, csak nem tud viselkedni.
Szomorúan várakozva néz Umonra, hogy megmutassa hol és mit kell csinálni.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Evés közben nem nagyon figyel másra, mármint nem nagyon, de azért derűs pillantását mindenki magán érezheti, aki éppen beszél. Egyébiránt csak rág és nyel és tömi magába az ételt, olykor talán nem éppen a legudvariasabb hangokkal tarkítva. Értsd, csámcsog.
Nem tűnik fel neki, hogy bárkit is zavarna a viselkedése és ha zavarna is valakit, hát nem direkt csinálja. Egyszerűen nem kapott megfelelő nevelést, ami helyes útra terelte volna.
A lekvár témája egyáltalán nem érti. De azt tudja, hogy lekvárból is lehet pálinkát főzni, csak az nem érti, miért kellene előbb lekvárral foglalkozni. A pálinka is lekvár, csak legfeljebb nem lehet a palacsintába kenni.
Evés közben csak Umon pillantását érzi kissé zavarónak, de ő nem számít. Vele jött. Csak akkor akad a falat a torkán, amikor Umon nyolcvan kiló akármiről kezd el beszélni. Vajon ez azt jelenti, hogy ennyi gyümölcsöt akar leszedetni vele? Vagy többet?
Erre aztán inni kell még egy pohárral. Reméli, hogy a csinos háziasszony megszánja és kap még egy kupicával.*
- Ésszel nem lehet inni, csak torokkal. *Dünnyögi oda Umonnak a beszólás után, majd hogy mások zavarát oldja, barátságosan bárgyú mosolyt villan Navarentine-re. Akitől szerencsére kap még egy kupicával, amit kedves és hálás mosollyal köszön meg, de azzal a lendülettel le is hajtja az újabb adagot. Ennyi kaja után úgysem biztos, hogy megártana neki.
Újra arra a haszontalan lekvárra terelődik a szó, de abban biztos, hogy Umon nem édességet akar főzni a gyümölcsből, így az nem érdekli, más mit tesz a szesznek valóval. A kóstolóra pedig édesdeden néz a ház asszonyára.*
- Hát az nagggyon jó lenne. *Nem akar barátságtalannak tűnni, csak nem tud mit kezdeni a lekvár-témával. Legfeljebb lefőzi pálinkának.
Sajnálattal látja, hogy a kis kajálás véget ért és dolgozniuk kell majd. Nem kockáztat meg még egy kupicányi kérést, az előbb se fogadta Umon jó szemmel.*
- Ah, menjünk dolgozni. *Törődik bele, de reméli, hogy nincs olyan sok gyümölcs és hamar végeznek. Bár azt is mondták, a meló két napig is eltarthat.*
- Köszönjük kisasszony a remek ételt. *Köszöni meg azért, nem bunkó ő, csak nem tud viselkedni.
Szomorúan várakozva néz Umonra, hogy megmutassa hol és mit kell csinálni.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:00:36
Üzenet elküldve: 2019-10-12 21:00:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Kö... köszönöm. Örülök, hogy így gondoljátok. *jegyzi meg kissé zavartan a sok szép szó hallatán, hiszen ő maga egyáltalán nem ítéli úgy, hogy ennyi dicséretet érdemelne a főztje. Számára már az is épp elég, hogy látja, milyen jóízűen eszik mindenki. Titokban Thuskó felé még egy aggódó pillantást is megereszt ebéd közben, azon töprengve, vajon min kellett eddig tengődnie, hogy ennyire ízletesnek találja ezt a szerény ebédet. Magában arra jut azonban, hiába kérdezne rá, úgyse kapna választ, így inkább szóba se hozza a témát, csak némán fogyasztja el a saját adagját. A maga részéről ő is inkább a csendes, vagy legfeljebb visszafogott társalgással körített ebédet preferálja, és az elf viselkedése már-már kissé túl soknak tűnik a számára, úgy véli azonban, nincs joga megjegyzést tenni erre, és amúgy se venné a bátorságot, hogy bárkit is megfeddjen bármiért, így inkább csak az asztaltársaságot szemlélve eszeget, azonnal intézkedve, ha úgy látja, még szükség lenne valamire. Az ár kérdésébe se szól bele, hisz ismét csak az érzése, kicsit sem ért a dologhoz, ő ugyanis szíve szerint odaadná Tintásnak az egészet ajándékba, hiszen nekik úgysincs rá szükségük*
- Egészségünkre! *emeli meg poharát kissé, viszonozva a gesztust, azonban nem nagyon iszik, ahogy az ételből is jóformán csak csipegetett, nem igazán bírja a gyomra jelen pillanatban egyiket se. Thuskó kérdését hallva viszont már emelkedik is fel a helyéről, hogy töltsön még a férfinak, majd az asztaltársaság többi tagjára pillant, kér-e még valamelyikük, igenlő válasz esetén pedig az ő poharukat is újratölti. A társalgásba viszont csak akkor kapcsolódik be újra, mikor a lekvárokra terelődik a szó*
- Láttam már, hogy készül... *felel bizonytalanul Tintás kérdésére, hiszen bár ő maga egyedül még nem csinált egyszer se, többször segédkezett már a készítés különböző lépéseiben. ~Csak nem lehet olyan nehéz~ mereng magában, ahogy próbálja felidézni, mi után mi is következik, így teljes meglepetésként éri őt a férfi következő megjegyzése*
- Én... ő... öhm... *pislog tanácstalanul Tiziora, vajon kijavítsa-e azt a tévedést, hogy az ura lenne, vagy sem, hiszen a szó szoros értelmében még nem az. Úgy ítéli meg azonban, csak nagyobb zavart okozna, ha részletes magyarázatba kezdene, így inkább igyekszik úgy tenni, mintha mi se történt volna*
- Köszönöm, ez kedves tőled. Igazán hálás lennék a receptért. Ha legközelebb erre jártok, természetesen kaptok belőle kóstolónak pár üveggel. *ereszt meg egy halvány mosolyt Tintás és lelkes segítője felé, próbálva viszonozni a férfi korábban tett nagylelkű felajánlását az elkészült italokat illetően. Beszéd közben fülig vörösödik, és nem bírja megállni, hogy ne érintse meg a gyűrűt az ujján. Szerencsére azonban hamar akad valami, amivel elterelheti a figyelmét, hisz úgy tűnik, szépen lassan elérkeztek az ebéd végére, így ha már mindenki befejezte, Tintás kérdése nyomán hozzálát, hogy elkezdje összeszedni a használt tányérokat, igyekezve gyorsan eltakarítani az ebéd nyomait.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Kö... köszönöm. Örülök, hogy így gondoljátok. *jegyzi meg kissé zavartan a sok szép szó hallatán, hiszen ő maga egyáltalán nem ítéli úgy, hogy ennyi dicséretet érdemelne a főztje. Számára már az is épp elég, hogy látja, milyen jóízűen eszik mindenki. Titokban Thuskó felé még egy aggódó pillantást is megereszt ebéd közben, azon töprengve, vajon min kellett eddig tengődnie, hogy ennyire ízletesnek találja ezt a szerény ebédet. Magában arra jut azonban, hiába kérdezne rá, úgyse kapna választ, így inkább szóba se hozza a témát, csak némán fogyasztja el a saját adagját. A maga részéről ő is inkább a csendes, vagy legfeljebb visszafogott társalgással körített ebédet preferálja, és az elf viselkedése már-már kissé túl soknak tűnik a számára, úgy véli azonban, nincs joga megjegyzést tenni erre, és amúgy se venné a bátorságot, hogy bárkit is megfeddjen bármiért, így inkább csak az asztaltársaságot szemlélve eszeget, azonnal intézkedve, ha úgy látja, még szükség lenne valamire. Az ár kérdésébe se szól bele, hisz ismét csak az érzése, kicsit sem ért a dologhoz, ő ugyanis szíve szerint odaadná Tintásnak az egészet ajándékba, hiszen nekik úgysincs rá szükségük*
- Egészségünkre! *emeli meg poharát kissé, viszonozva a gesztust, azonban nem nagyon iszik, ahogy az ételből is jóformán csak csipegetett, nem igazán bírja a gyomra jelen pillanatban egyiket se. Thuskó kérdését hallva viszont már emelkedik is fel a helyéről, hogy töltsön még a férfinak, majd az asztaltársaság többi tagjára pillant, kér-e még valamelyikük, igenlő válasz esetén pedig az ő poharukat is újratölti. A társalgásba viszont csak akkor kapcsolódik be újra, mikor a lekvárokra terelődik a szó*
- Láttam már, hogy készül... *felel bizonytalanul Tintás kérdésére, hiszen bár ő maga egyedül még nem csinált egyszer se, többször segédkezett már a készítés különböző lépéseiben. ~Csak nem lehet olyan nehéz~ mereng magában, ahogy próbálja felidézni, mi után mi is következik, így teljes meglepetésként éri őt a férfi következő megjegyzése*
- Én... ő... öhm... *pislog tanácstalanul Tiziora, vajon kijavítsa-e azt a tévedést, hogy az ura lenne, vagy sem, hiszen a szó szoros értelmében még nem az. Úgy ítéli meg azonban, csak nagyobb zavart okozna, ha részletes magyarázatba kezdene, így inkább igyekszik úgy tenni, mintha mi se történt volna*
- Köszönöm, ez kedves tőled. Igazán hálás lennék a receptért. Ha legközelebb erre jártok, természetesen kaptok belőle kóstolónak pár üveggel. *ereszt meg egy halvány mosolyt Tintás és lelkes segítője felé, próbálva viszonozni a férfi korábban tett nagylelkű felajánlását az elkészült italokat illetően. Beszéd közben fülig vörösödik, és nem bírja megállni, hogy ne érintse meg a gyűrűt az ujján. Szerencsére azonban hamar akad valami, amivel elterelheti a figyelmét, hisz úgy tűnik, szépen lassan elérkeztek az ebéd végére, így ha már mindenki befejezte, Tintás kérdése nyomán hozzálát, hogy elkezdje összeszedni a használt tányérokat, igyekezve gyorsan eltakarítani az ebéd nyomait.*
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-12 01:09:01
Üzenet elküldve: 2019-10-12 01:09:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*Ha kellett valami hideg zuhany a doki számára akkor most megkapta. Nem is az volt számára a hirtelen arcon csapás, hogy egy másik nővel felemlegették hanem, hogy azzal a bizonyos zöld szeművel. Persze csak a tekintete árulja ezt el és csak egy pillanatra. Majd arca ugyanolyan lesz mint korábban. Belül viszont mintha egyenesen egy csúnya gyomrost kapott volna be és igyekezne lábra állni.*
-Valóban így volt.*Vallja be őszintén hisz tagadni kár lenne.*Oh, valóban?*Kérdez a fürdőzésre is rá. Szép lehetett. Nem úgy néz ki a doki mint akit az a bizonyos dorgálás nagyon meghatna. Viszont nem tudja mit akar kihozni ebből a kalapos. Ha hegyi beszédet akar tartani akkor az elf ritka rosszul járt. Az utolsó mondatokon viszont kicsit szélesebbé válik a mosolya.*Azt, hiszem jól rátapintott. Tényleg kedvelem a szép hölgyeket. Attól pedig, hogy a fejembe szállna nem félek. Legrosszabb esetben egy pofára esés lesz a vége.
*A doki most úgy érezte őszintébbnek kell lennie. Persze lehet ezzel alapozza meg a csúnya pofára esését. Ki tudja? A parfümillatról való megjegyzést se tudja hova tenni. Szóval egyszerűen csak rákérdez egy viccelődő hangsúllyal.*
-Remélem felőlem nem fúj semmi kellemetlen szagokat a szél. Még át is öltöztem mielőtt eljöttem.
*Azt, nem fejti ki, hogy azért mert véres lett a ruhája. A könyvtár szerencsés megmaradása jobb téma mint az, hogy büdös-e. A lány pedig természetesen örül neki. Tudós léleknek tűnik. Olyasfajtának aki odavan a tudásért és nem csak akkor olvas ha keres valamit.*
-Megértem. Jó dolog belemerülni feljegyzésekbe és leírásokba mikor valami munkára készülünk fel. Vagy csak úgy érdekességnek elraktározzunk magunkban.
*Mondjuk ő nem annyira volt olvasgatós hangulatban mikor múltkor a könyvtárba került. A saját haja jobban lefoglalta és az azon való elmélkedés, hogy vajon szexi-e. Most annak érzi magát. A rendelő említésére olyan hétköznapi reakciót kap a nőtől mintha nem egy kolléga lenne. Ezen meg is lepődik. Talán félreismerte volna. Persze mikor érkezik a válasz akkor értőn bólint.*
-Oh, értem én kérek bocsánatot, hogy felidéztem a rossz emlékeket.
~Bökdöste? Mi a fene?~
*Ennél kicsit pontosabb leírást várt volna. Vagy valahogy orvosibb kifejezéssel. Böködni hullákat szokás vagy ketrecbe zárt állatokat. Az orvosi téma hallatán is értőn bólint. Hajlandó elnézni a másiknak, hogy nem is gyógyító csak a haszontalan tudás egyik gyűjtője.*
-Nem baj. Érdekesebb elfoglaltságot is találnánk abban biztos vagyok.
*Mosolya elárulja mire gondol. Javasolhatná saját könyvtárukat is, de nem emlékszik, hogy szakmai könyvek lettek volna ott. Viszont az ágyában sok érdekes dolog lehet a lány számára az biztos. A kertjébe hasznos tanácsokat hall amin el is gondolkozik a doki.*
-Igen ezek jók. Gyomorbajokra és a rozmaring illata nyugtató hatású is. Fürdővízbe is használható.
*Igyekszik felidézni az ismereteit. Gyakori gyógynövények. Közbe ő is nézelődik hátha talál valamit. Ekkor éri a meglepő kérdés. Nagy szemekkel néz a kalaposra majd elmosolyodik és tekintetét a másikéba fúrja.*
-Kegyed, hogy szeretné? Miként legyen?
*Adja vissza a kérdést, de azért igyekszik megkönnyíteni a másik dolgát. Annak arca felé nyúl, hogy ha engedi pár hajtincset félresöpörjön és közben végigsimítson rajta. Közben közelebb is lép hozzá. Olyan közelségbe ahol már történhet valami. Zöld szemeit pedig esze ágában sincs leveszi a lány kékjeiről.*
*Ha kellett valami hideg zuhany a doki számára akkor most megkapta. Nem is az volt számára a hirtelen arcon csapás, hogy egy másik nővel felemlegették hanem, hogy azzal a bizonyos zöld szeművel. Persze csak a tekintete árulja ezt el és csak egy pillanatra. Majd arca ugyanolyan lesz mint korábban. Belül viszont mintha egyenesen egy csúnya gyomrost kapott volna be és igyekezne lábra állni.*
-Valóban így volt.*Vallja be őszintén hisz tagadni kár lenne.*Oh, valóban?*Kérdez a fürdőzésre is rá. Szép lehetett. Nem úgy néz ki a doki mint akit az a bizonyos dorgálás nagyon meghatna. Viszont nem tudja mit akar kihozni ebből a kalapos. Ha hegyi beszédet akar tartani akkor az elf ritka rosszul járt. Az utolsó mondatokon viszont kicsit szélesebbé válik a mosolya.*Azt, hiszem jól rátapintott. Tényleg kedvelem a szép hölgyeket. Attól pedig, hogy a fejembe szállna nem félek. Legrosszabb esetben egy pofára esés lesz a vége.
*A doki most úgy érezte őszintébbnek kell lennie. Persze lehet ezzel alapozza meg a csúnya pofára esését. Ki tudja? A parfümillatról való megjegyzést se tudja hova tenni. Szóval egyszerűen csak rákérdez egy viccelődő hangsúllyal.*
-Remélem felőlem nem fúj semmi kellemetlen szagokat a szél. Még át is öltöztem mielőtt eljöttem.
*Azt, nem fejti ki, hogy azért mert véres lett a ruhája. A könyvtár szerencsés megmaradása jobb téma mint az, hogy büdös-e. A lány pedig természetesen örül neki. Tudós léleknek tűnik. Olyasfajtának aki odavan a tudásért és nem csak akkor olvas ha keres valamit.*
-Megértem. Jó dolog belemerülni feljegyzésekbe és leírásokba mikor valami munkára készülünk fel. Vagy csak úgy érdekességnek elraktározzunk magunkban.
*Mondjuk ő nem annyira volt olvasgatós hangulatban mikor múltkor a könyvtárba került. A saját haja jobban lefoglalta és az azon való elmélkedés, hogy vajon szexi-e. Most annak érzi magát. A rendelő említésére olyan hétköznapi reakciót kap a nőtől mintha nem egy kolléga lenne. Ezen meg is lepődik. Talán félreismerte volna. Persze mikor érkezik a válasz akkor értőn bólint.*
-Oh, értem én kérek bocsánatot, hogy felidéztem a rossz emlékeket.
~Bökdöste? Mi a fene?~
*Ennél kicsit pontosabb leírást várt volna. Vagy valahogy orvosibb kifejezéssel. Böködni hullákat szokás vagy ketrecbe zárt állatokat. Az orvosi téma hallatán is értőn bólint. Hajlandó elnézni a másiknak, hogy nem is gyógyító csak a haszontalan tudás egyik gyűjtője.*
-Nem baj. Érdekesebb elfoglaltságot is találnánk abban biztos vagyok.
*Mosolya elárulja mire gondol. Javasolhatná saját könyvtárukat is, de nem emlékszik, hogy szakmai könyvek lettek volna ott. Viszont az ágyában sok érdekes dolog lehet a lány számára az biztos. A kertjébe hasznos tanácsokat hall amin el is gondolkozik a doki.*
-Igen ezek jók. Gyomorbajokra és a rozmaring illata nyugtató hatású is. Fürdővízbe is használható.
*Igyekszik felidézni az ismereteit. Gyakori gyógynövények. Közbe ő is nézelődik hátha talál valamit. Ekkor éri a meglepő kérdés. Nagy szemekkel néz a kalaposra majd elmosolyodik és tekintetét a másikéba fúrja.*
-Kegyed, hogy szeretné? Miként legyen?
*Adja vissza a kérdést, de azért igyekszik megkönnyíteni a másik dolgát. Annak arca felé nyúl, hogy ha engedi pár hajtincset félresöpörjön és közben végigsimítson rajta. Közben közelebb is lép hozzá. Olyan közelségbe ahol már történhet valami. Zöld szemeit pedig esze ágában sincs leveszi a lány kékjeiről.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-12 00:19:36
Üzenet elküldve: 2019-10-12 00:19:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora arca semmit sem árul el arról, hogy akár egy kicsit is meglepné a férfi helyeslése. Kicsit benne van a lányban, hogy ha akarja, az ujja köré tud csavarni másokat, hiszen nem csúnya, és az esze is a helyén van. Magabiztosságot sugall. Ezzel együtt azonban azt rejtélyesen megtartja magának, hogy ő mit gondol Intathról – mintha még a szegfűnél is titokzatosabb dolog volna.*
- Mindjárt gondoltam. Relael kisasszonyt is annak találta. *Közli vele nyugodtan, kissé dorgálón, arra utalva, hogy látta köztük a szikrát a Vaskorsóban annak idején.* Képzelje, mi már ismerjük egymást. Együtt fürdőztünk. *Tessék, helyben vagyunk.* Mondanom se kell, hogy éppen emiatt nem lep meg a vonzalma. Kedveli a szép hölgyeket, igaz? És a szép hölgyek is magát. Csak aztán nehogy a fejébe szálljon! *Mondja felbátorodva a kioktatás közepette, ahogy a férfin töpreng. Próbálja analizálni, hiszen be kell magának vallania, hogy ő még a jobbik eset, nem csúf, nem rosszindulatú vele, és még csak nem is ostoba.*
- Van, akit zavar a parfümillat, de olyan is van, akinek meg a bűze zavar engem. *Vigyorog gúnyosan. Ami viszont a várost illeti, meglepődik kissé.*
- Hát még megvannak? Remek. Azt túlzás lenne állítani, hogy most azonnal rohannék a könyvtárba. Annál izgalmasabb a dolgom. De azért vágynék a könyvekre. *Vallja be.* Amonon nincsenek igazán könyvek. A kancellárnak van egy szép könyvtára, de nem tartana túl sok ideig elolvasni.
*Ami a rendelő említését illeti, a lány látványosan megborzong egy kissé, még a kabátját is összehúzza.*
- Elnézést. *Mondja.* Utoljára akkor jártam rendelőben, amikor szegény falusiakat bökdöstem a járvány idején. *Fintorogva megrázza a fejét, pedig a lelke mélyén a legjobban a kancellár szenvedése viselte meg, de ez a belső vívódás az elmúlt egy perc óta semmit sem változott.* És előre is köszönöm a szívélyes fogadtatást, de nagy lelkesedést ne várjon az orvosi dolgokban. Csak boncolni szoktam. *Fintorog. Az élők dolgai nem mozgatják meg annyira, mint másokat. De közben már az elmés feleleten töpreng.*
- Nos.. Édeskömény, rozmaring például? Ezek fűszernövényként se utolsók, de keverékekben is kellemes hatásuk van.
*Egy kicsit csendben marad, amíg a növények után keresgél, aztán hangot ad kérdéseinek.*
- És mi a terve? Egy bokorban tervezi megtenni? Vagy előbb magához édesget? *Érdeklődik kíváncsian, és úgy véli, ezt nehéz lesz Intathnak félreérteni: igen, kettejükről van szó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.12 00:26:00
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora arca semmit sem árul el arról, hogy akár egy kicsit is meglepné a férfi helyeslése. Kicsit benne van a lányban, hogy ha akarja, az ujja köré tud csavarni másokat, hiszen nem csúnya, és az esze is a helyén van. Magabiztosságot sugall. Ezzel együtt azonban azt rejtélyesen megtartja magának, hogy ő mit gondol Intathról – mintha még a szegfűnél is titokzatosabb dolog volna.*
- Mindjárt gondoltam. Relael kisasszonyt is annak találta. *Közli vele nyugodtan, kissé dorgálón, arra utalva, hogy látta köztük a szikrát a Vaskorsóban annak idején.* Képzelje, mi már ismerjük egymást. Együtt fürdőztünk. *Tessék, helyben vagyunk.* Mondanom se kell, hogy éppen emiatt nem lep meg a vonzalma. Kedveli a szép hölgyeket, igaz? És a szép hölgyek is magát. Csak aztán nehogy a fejébe szálljon! *Mondja felbátorodva a kioktatás közepette, ahogy a férfin töpreng. Próbálja analizálni, hiszen be kell magának vallania, hogy ő még a jobbik eset, nem csúf, nem rosszindulatú vele, és még csak nem is ostoba.*
- Van, akit zavar a parfümillat, de olyan is van, akinek meg a bűze zavar engem. *Vigyorog gúnyosan. Ami viszont a várost illeti, meglepődik kissé.*
- Hát még megvannak? Remek. Azt túlzás lenne állítani, hogy most azonnal rohannék a könyvtárba. Annál izgalmasabb a dolgom. De azért vágynék a könyvekre. *Vallja be.* Amonon nincsenek igazán könyvek. A kancellárnak van egy szép könyvtára, de nem tartana túl sok ideig elolvasni.
*Ami a rendelő említését illeti, a lány látványosan megborzong egy kissé, még a kabátját is összehúzza.*
- Elnézést. *Mondja.* Utoljára akkor jártam rendelőben, amikor szegény falusiakat bökdöstem a járvány idején. *Fintorogva megrázza a fejét, pedig a lelke mélyén a legjobban a kancellár szenvedése viselte meg, de ez a belső vívódás az elmúlt egy perc óta semmit sem változott.* És előre is köszönöm a szívélyes fogadtatást, de nagy lelkesedést ne várjon az orvosi dolgokban. Csak boncolni szoktam. *Fintorog. Az élők dolgai nem mozgatják meg annyira, mint másokat. De közben már az elmés feleleten töpreng.*
- Nos.. Édeskömény, rozmaring például? Ezek fűszernövényként se utolsók, de keverékekben is kellemes hatásuk van.
*Egy kicsit csendben marad, amíg a növények után keresgél, aztán hangot ad kérdéseinek.*
- És mi a terve? Egy bokorban tervezi megtenni? Vagy előbb magához édesget? *Érdeklődik kíváncsian, és úgy véli, ezt nehéz lesz Intathnak félreérteni: igen, kettejükről van szó.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.12 00:26:00
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-11 23:42:53
Üzenet elküldve: 2019-10-11 23:42:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Túrára fel//
*A dokinak is lenne aki figyelmeztethetné, hogy rossz ösvényre tévedt, de csak a mai nap, túl sok minden történt ahhoz, hogy legyen ereje nem a másik nő illatának, csinos és kellően figyelemfelkeltő viseletének és játékos pillantásainak ellenállni. Ő nem töpreng cselekszik. A másik reakcióiból pedig úgy ítéli, hogy jól is tette. Gyenge kifogása is hasonló reakciót vált ki a lányból mint amit sejtett. A kalapos kis magyarázata viszont meglepi. Persze ha ki kell mondani a dolgokat akkor, aki ismeri a dokit az tudhatja, hogy ő ki is szokta. Az arcáról egy pillanatra le nem fagyó mosolyával szólal meg.*
-Igaza van. Nagyon vonzónak találom kisasszony.
*A játékos mosoly ellenére ha a lány a doki tekintetébe néz, ami szinte felfalja őt megbizonyosodhat afelől, hogy komolyan a másik beszél. Rajta áll mit kezd a helyzettel. Mindenesetre a doki titka tetszik a neki. Az elismerés pedig jól esik a dokinak főleg egy megbecsült kolléga szájából. És a lány is tartja a szavát. Elmondja a saját titkát. A szabadkozásra az elf csak mosolyog a kalaposra.*
-Nekem tetszik az illata.
*Nagyon tud bókolni. Szörnyű mennyire. Ezért is veszélyes a nőkre. De a másik mikor a tetoválásról beszél a doki komoly tekintettel bólogat és elraktározza magában, hogy egy nem buta lánnyal találkozott össze. És nem az eszére hanem az élelmességére gondol.*
-Hmmm. Ez igaz.
*Meg is jegyzi magában. Akkor a sebhelyet hagyja is. Majd Rheia asszony hajával és bőrével próbál kezdeni valamit. Azzal a szép hosszú hajjal lehet. Közben figyeli a környezetüket és ha lát valamit akkor felszedi. Szexi kosárkája telik lassan. Meg persze a lányra is figyel.*
-A templom és a könyvtár nem vesztek el. Visszakerültek az Eeyr papok kezébe. A könyvtárban voltam is már azóta. Semmi baja az ott összegyűjtött könyveknek.
*Bár reméli, hogy ha tényleg egyszer összefut ezzel a lánnyal a városban akkor nem a könyvtárat hanem a fürdőt látogatják meg. Jobban tetszene neki. Az pedig főleg tetszene a dokinak ha a kúriát látogatná meg a kalapos.*
-Szívesen látnánk. Örülnék ha ilyen csinos vendég látogatná meg szerény rendelőm. Amúgy igen. Vannak állatok. Én magam majd egy kis gyógyfüves kertet tervezek létrehozni a ház mögött, de tényleg csak tervezgetek még. Talán zsálya aminek biztos lenne benne helye. Kegyed mit gondol?
*A dokinak is lenne aki figyelmeztethetné, hogy rossz ösvényre tévedt, de csak a mai nap, túl sok minden történt ahhoz, hogy legyen ereje nem a másik nő illatának, csinos és kellően figyelemfelkeltő viseletének és játékos pillantásainak ellenállni. Ő nem töpreng cselekszik. A másik reakcióiból pedig úgy ítéli, hogy jól is tette. Gyenge kifogása is hasonló reakciót vált ki a lányból mint amit sejtett. A kalapos kis magyarázata viszont meglepi. Persze ha ki kell mondani a dolgokat akkor, aki ismeri a dokit az tudhatja, hogy ő ki is szokta. Az arcáról egy pillanatra le nem fagyó mosolyával szólal meg.*
-Igaza van. Nagyon vonzónak találom kisasszony.
*A játékos mosoly ellenére ha a lány a doki tekintetébe néz, ami szinte felfalja őt megbizonyosodhat afelől, hogy komolyan a másik beszél. Rajta áll mit kezd a helyzettel. Mindenesetre a doki titka tetszik a neki. Az elismerés pedig jól esik a dokinak főleg egy megbecsült kolléga szájából. És a lány is tartja a szavát. Elmondja a saját titkát. A szabadkozásra az elf csak mosolyog a kalaposra.*
-Nekem tetszik az illata.
*Nagyon tud bókolni. Szörnyű mennyire. Ezért is veszélyes a nőkre. De a másik mikor a tetoválásról beszél a doki komoly tekintettel bólogat és elraktározza magában, hogy egy nem buta lánnyal találkozott össze. És nem az eszére hanem az élelmességére gondol.*
-Hmmm. Ez igaz.
*Meg is jegyzi magában. Akkor a sebhelyet hagyja is. Majd Rheia asszony hajával és bőrével próbál kezdeni valamit. Azzal a szép hosszú hajjal lehet. Közben figyeli a környezetüket és ha lát valamit akkor felszedi. Szexi kosárkája telik lassan. Meg persze a lányra is figyel.*
-A templom és a könyvtár nem vesztek el. Visszakerültek az Eeyr papok kezébe. A könyvtárban voltam is már azóta. Semmi baja az ott összegyűjtött könyveknek.
*Bár reméli, hogy ha tényleg egyszer összefut ezzel a lánnyal a városban akkor nem a könyvtárat hanem a fürdőt látogatják meg. Jobban tetszene neki. Az pedig főleg tetszene a dokinak ha a kúriát látogatná meg a kalapos.*
-Szívesen látnánk. Örülnék ha ilyen csinos vendég látogatná meg szerény rendelőm. Amúgy igen. Vannak állatok. Én magam majd egy kis gyógyfüves kertet tervezek létrehozni a ház mögött, de tényleg csak tervezgetek még. Talán zsálya aminek biztos lenne benne helye. Kegyed mit gondol?
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-11 22:54:05
Üzenet elküldve: 2019-10-11 22:54:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Túrára fel//
*Intath értelmes elfnek tűnik, de más nem is árulkodik róla. Dora a találkozójukból eddig csak annyit tudott meg, hogy férfiból van, úgy igazából, ha meglát egy szép leányt, és az sem közömbös iránta, akkor megpróbál tenni érte. Ez mind rendben is van… Lenne, ha nem volna ott a kancellár. Mintha csak ő figyelmeztetné rá, hogy tilosban sántikál, és ez nem is az első eset volna, már a bárddal közös csókjukon is felpaprikázta magát. A kérdés itt az, hogy a lány akar-e valamit hirtelen idekeveredett társától, s ha igen, mennyire. Mennyit ér ez neki?
Ezen kéne töprengenie, amikor elcsattan arcán a puszi, de csak egy halvány mosoly terül el arcán, amolyan felszabadult, csintalan pofi, mint amikor valaki rosszban sántikál, de egészen belemelegedik a bűnösség izgalmába. Mert hát perce kíváncsian meghallgatja az utolsó, rejtélyes összetevőt is, egészen közel hajolva Int arcához. Na, és a kifogás is igen suta, felnevet rajta.*
- Katica? Ha úgy érti, hogy vonzónak talál, és ezért meg akart puszilni, azt elhiszem, de ez eléggé butácska magyarázat. *Dora szereti kimondani a nyilvánvalót, amolyan „Dorásan”, tárgyilagosan, nem köntörfalazva. Persze azt azért nem lehet róla mondani, hogy mérges volna, szeme ugyanolyan érdeklődve csillog, mint eddig.* És fűzfakéreg, hümm… Bevallom, soha eszembe sem jutott kérget hántani egy fáról, csak az illata vagy hatása kedvéért, de nem rossz gondolat. *Eljátszik még egy kicsit Intath hajával, ügyes ujjai végigszántanak a szőke tincseken.*
- Az én titkos összetevőm a szegfű. *Ismeri be csak úgy mellékesen.* Nem valami különleges dolog, a konyhában nagyobb hasznát veszik. De tényleg frissítő illata van, ha jól keverik. *Véli. Abbahagyja az elf hajával való játékot, és elmosolyodik.*
- Az az igazság, hogy attól függ. Egy tetoválást is el lehet adni, ha azzal kell élni, de ugyanúgy egy heget is. Egy élelmes nő el tudja érni, hogy a férje elfogadja. *Jegyzi meg, és bár kissé a nők szemszögét vetíti Intath elé, talán nem lepi meg ezzel a logikával. A növények közt bogarászik egy kicsit, de szegfűt valószínűleg nem talál.*
- Egyszer lehet, hogy visszalátogatok a régi otthonomba. Kár, hogy a templom és a könyvtár oda, pedig szerettem ott tölteni a napjaimat. Sokat kutattam arrafelé. A lázadás előtt szöktem át ide. *Meséli. Nem szeret rákérdezni, más mit csinált akkor, mert ez általában elrontja a hangulatot, Dorának pedig eszében sincs elrontani.* Egyszer vissza kéne térnem oda. Lehet, hogy meglátogatom a maguk kúriáját is. Gazdálkodnak? Persze amikor nem a városőrségen végez borbélymunkát.
*Intath értelmes elfnek tűnik, de más nem is árulkodik róla. Dora a találkozójukból eddig csak annyit tudott meg, hogy férfiból van, úgy igazából, ha meglát egy szép leányt, és az sem közömbös iránta, akkor megpróbál tenni érte. Ez mind rendben is van… Lenne, ha nem volna ott a kancellár. Mintha csak ő figyelmeztetné rá, hogy tilosban sántikál, és ez nem is az első eset volna, már a bárddal közös csókjukon is felpaprikázta magát. A kérdés itt az, hogy a lány akar-e valamit hirtelen idekeveredett társától, s ha igen, mennyire. Mennyit ér ez neki?
Ezen kéne töprengenie, amikor elcsattan arcán a puszi, de csak egy halvány mosoly terül el arcán, amolyan felszabadult, csintalan pofi, mint amikor valaki rosszban sántikál, de egészen belemelegedik a bűnösség izgalmába. Mert hát perce kíváncsian meghallgatja az utolsó, rejtélyes összetevőt is, egészen közel hajolva Int arcához. Na, és a kifogás is igen suta, felnevet rajta.*
- Katica? Ha úgy érti, hogy vonzónak talál, és ezért meg akart puszilni, azt elhiszem, de ez eléggé butácska magyarázat. *Dora szereti kimondani a nyilvánvalót, amolyan „Dorásan”, tárgyilagosan, nem köntörfalazva. Persze azt azért nem lehet róla mondani, hogy mérges volna, szeme ugyanolyan érdeklődve csillog, mint eddig.* És fűzfakéreg, hümm… Bevallom, soha eszembe sem jutott kérget hántani egy fáról, csak az illata vagy hatása kedvéért, de nem rossz gondolat. *Eljátszik még egy kicsit Intath hajával, ügyes ujjai végigszántanak a szőke tincseken.*
- Az én titkos összetevőm a szegfű. *Ismeri be csak úgy mellékesen.* Nem valami különleges dolog, a konyhában nagyobb hasznát veszik. De tényleg frissítő illata van, ha jól keverik. *Véli. Abbahagyja az elf hajával való játékot, és elmosolyodik.*
- Az az igazság, hogy attól függ. Egy tetoválást is el lehet adni, ha azzal kell élni, de ugyanúgy egy heget is. Egy élelmes nő el tudja érni, hogy a férje elfogadja. *Jegyzi meg, és bár kissé a nők szemszögét vetíti Intath elé, talán nem lepi meg ezzel a logikával. A növények közt bogarászik egy kicsit, de szegfűt valószínűleg nem talál.*
- Egyszer lehet, hogy visszalátogatok a régi otthonomba. Kár, hogy a templom és a könyvtár oda, pedig szerettem ott tölteni a napjaimat. Sokat kutattam arrafelé. A lázadás előtt szöktem át ide. *Meséli. Nem szeret rákérdezni, más mit csinált akkor, mert ez általában elrontja a hangulatot, Dorának pedig eszében sincs elrontani.* Egyszer vissza kéne térnem oda. Lehet, hogy meglátogatom a maguk kúriáját is. Gazdálkodnak? Persze amikor nem a városőrségen végez borbélymunkát.
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:18:25
Üzenet elküldve: 2019-10-09 20:18:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Szótlan bólint, s megvárja, míg az étel is elé kerül, majd ismételten egy biccentéssel kíván hasonló jókat és falatozni kezd. Nem néz fel, bár tűnhet tiszteletlenségnek, valójában élvezi az ízeket, s a csendet, amit természetesen Shen hamarost megszakít kinyilatkoztatásaival. Felpillant, s miközben az elf örömködését nézi, lassan megfújja a kanalán lévő falatot.*
- Ízletes. *Pillant Navára is. Egy darabig szótlan étkezik tovább, egészen addig, míg el nem fogy, mit maga elé pakolt, aztán elégedett sóhajjal, szájának megtörlése közben fonja karba kezeit, s úgy néz merengőn Tiziora. ~ Könyvelő... bah... anyám meg sírásó volt a sivatagban... ~ Még, ha igaz is, sokat nem dolgozhatott a szakmájában. Furcsa mód, még a nagyszájú elfet is titok lengi körbe, mint itt mindnyájukat, de jó ez így.*
- Hát úgy... *Bólint jóváhagyólag.* Ez esetben ötszáz aranyat fizetek mindenért, amit le bírunk szedni, nem baj, ha vegyes. A piacon ezért a pénzért, olyan 80 kiló gyümölcsöt kapok. Üstöket hoztam, jóval többet el bírok vinni, de magam szedem és a társamat is ki kell fizetnem. *Pillant Shenre. Persze ez nem igaz, egy megveszekedett petákot nem fizet neki, de így jobban jön ki a lépés.* Ha jól sikerül a főzésből, nem kell, hogy a bátyád vegyen, hozok nektek belőle öt üveggel. Megfelel így? *Íródik halvány mosoly az arcára. ~ Feltéve, ha még elviselsz a társammal együtt... ~ Gondolja, majd Navára pillant.*
- Egészségetekre! *Emeli meg poharát, s körbemutatja, mindenki kap egy biccentést. Arra nincs ideje, hogy Shenéhez verje sajátját, az elf bepuszilja, mint a torkos borz. Apró szájrándítás, erős az ital, de zamatos. Csettint nyelvével, majd megvizsgálja az üveget is, kezébe véve, fény felé tartva. Megvárja, míg esetleg az elfnek töltenek, majd Navához fordul.*
- Tudod, hogy kell megfőzni? *Nem nézi ki belőle, ahhoz túl kisasszonyos és szende.* Lekvárnak... *Biccent úgy körülbelül az udvari gyümölcsfák felé.* Leírom neked... hálából a finom ebédért. Meglepheted vele az uradat. *Vonja meg a vállát.* A kol... khm... szóval ahonnan jöttem, gyakran kellett magunknak csinálni mindent, értek hozzá... már, ha nem sértelek meg vele. *Azért nem bírja, hogy egy mímelt mosollyal ne szóljon be az elfnek.*
- Cimbora... ésszel igyál, te mész a tetejére. *Hunyorít Shenre, aki láthatóan benyakalná az öreg istenek lábvizét is, nagy szomjúságában.*
- Nos? Kezdhetünk? *Csap aztán tenyerével combjára, amolyan indulásképpen.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Szótlan bólint, s megvárja, míg az étel is elé kerül, majd ismételten egy biccentéssel kíván hasonló jókat és falatozni kezd. Nem néz fel, bár tűnhet tiszteletlenségnek, valójában élvezi az ízeket, s a csendet, amit természetesen Shen hamarost megszakít kinyilatkoztatásaival. Felpillant, s miközben az elf örömködését nézi, lassan megfújja a kanalán lévő falatot.*
- Ízletes. *Pillant Navára is. Egy darabig szótlan étkezik tovább, egészen addig, míg el nem fogy, mit maga elé pakolt, aztán elégedett sóhajjal, szájának megtörlése közben fonja karba kezeit, s úgy néz merengőn Tiziora. ~ Könyvelő... bah... anyám meg sírásó volt a sivatagban... ~ Még, ha igaz is, sokat nem dolgozhatott a szakmájában. Furcsa mód, még a nagyszájú elfet is titok lengi körbe, mint itt mindnyájukat, de jó ez így.*
- Hát úgy... *Bólint jóváhagyólag.* Ez esetben ötszáz aranyat fizetek mindenért, amit le bírunk szedni, nem baj, ha vegyes. A piacon ezért a pénzért, olyan 80 kiló gyümölcsöt kapok. Üstöket hoztam, jóval többet el bírok vinni, de magam szedem és a társamat is ki kell fizetnem. *Pillant Shenre. Persze ez nem igaz, egy megveszekedett petákot nem fizet neki, de így jobban jön ki a lépés.* Ha jól sikerül a főzésből, nem kell, hogy a bátyád vegyen, hozok nektek belőle öt üveggel. Megfelel így? *Íródik halvány mosoly az arcára. ~ Feltéve, ha még elviselsz a társammal együtt... ~ Gondolja, majd Navára pillant.*
- Egészségetekre! *Emeli meg poharát, s körbemutatja, mindenki kap egy biccentést. Arra nincs ideje, hogy Shenéhez verje sajátját, az elf bepuszilja, mint a torkos borz. Apró szájrándítás, erős az ital, de zamatos. Csettint nyelvével, majd megvizsgálja az üveget is, kezébe véve, fény felé tartva. Megvárja, míg esetleg az elfnek töltenek, majd Navához fordul.*
- Tudod, hogy kell megfőzni? *Nem nézi ki belőle, ahhoz túl kisasszonyos és szende.* Lekvárnak... *Biccent úgy körülbelül az udvari gyümölcsfák felé.* Leírom neked... hálából a finom ebédért. Meglepheted vele az uradat. *Vonja meg a vállát.* A kol... khm... szóval ahonnan jöttem, gyakran kellett magunknak csinálni mindent, értek hozzá... már, ha nem sértelek meg vele. *Azért nem bírja, hogy egy mímelt mosollyal ne szóljon be az elfnek.*
- Cimbora... ésszel igyál, te mész a tetejére. *Hunyorít Shenre, aki láthatóan benyakalná az öreg istenek lábvizét is, nagy szomjúságában.*
- Nos? Kezdhetünk? *Csap aztán tenyerével combjára, amolyan indulásképpen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344