//Kalácsfalvától nem messze//
-Úgy fogok tenni. Nem járkálhatnak tolvajok meg betörők errefelé! *Főleg, mert nem azért jött ide, hogy ilyesmibe ütközzön. Ennyi erővel akárhol máshol is vehetett volna földet, talán fele ennyiért is, mert ugye a kikötő környékén, úgy hallotta, egész olcsóvá váltak a telkek a rablók miatt. Először nem úgy tűnik, hogy a gyermek és a lány nagyon nyitna feléjük. Persze ez logikus, mert Troddnak egészen mufurc képe van mindig.* ~Barátságos ember, csak meg kell ismerni!~ *Az eszébe sem jut, hogy ő lenne valami félelmetes alak akitől tartani kéne. Főleg ilyen aranyos kis hölgykoszorúban, amit kecskéi és bárányai alkotnak köré. Aztán egyszer csak a kisebbik megindul, aminek Learon végül is nagyon örül, mert így nem neki kell odamenni. Persze valahogy megoldaná, hogy ne kelljen őket itt hagyni, de ez így egyszerűbb.*
-Sziasztok! *Szól oda nekik és megvakargatja szakállát. A Sajt-mester most hirtelen megfordulna fejében, hogy mi van, ha ezek tolvajok, de aztán úgy dönt, hogy azt a kevés pénzt, ami jelenleg nála van, nem sajnálná, ha éhezőkhöz, fiatalokhoz jutna.*
-Learon vagyok! *Aztán, mert ő maga a hosszú bemutatkozások híve, újra belekezd.*
-Learon Derin, Tharg pásztor-mágus és Sajt-mester és egyéb titulusok viselője, de ezzel nem szeretnélek titeket fárasztani! *Ez a három az, ami a szívéhez a legközelebb áll, így mostanában már csak ezeket mondja.*
-Ő itt egy barátom, szintén pásztor, név szerint Trodd! *Ismeri már őt, hogy nem szeret beszélni, így inkább bemutatja, úgy gyorsabban haladnak.* ~Most bizonyára annyit fog mondani, hogy adj isten!~ *Vigyorog gondolatban.*
-Nem szeretnélek megsérteni titeket, de árváknak tűntök, én pedig nem szeretem, ha árvák vannak a földem környékén! *Ez elsőre elég rosszul hangozhat, de aztán gyorsan folytatja.*
-A Vashegy mindenki számára kínál hozzá való munkát és élelmet, így kérlek éljetek a lehetőséggel és ne kószáljatok errefelé, hanem gyertek el a Vashegyre, vagy a földemre dolgozni! Tudom, hogy sok ez így elsőre! *Mosolyog a fiatalokra, majd a bakról jó nagy darab friss sajtot kap elő egy rongyba csomagolva. Ma reggeli gyártmány, meg almát is, ami pedig ugyan nem mostani, de kemény, savanyú fajta, ami eláll jó ideig.*
-Nem tudok jelenleg mást adni, de biztosítlak titeket, hogy meleg étel is vár, ha velünk tartotok! *Közben leugrik a bakról, hogy ne kelljen lefelé beszélnie, és kissé még le is hajol, hogy közelebb legyen hozzájuk. Persze a kecskék és a barik szokásukhoz híven már szagolgatják az idegeneket, és Karxa a kecskelány, a legbátrabbak egyike, már fúrja is bele homlokát a lányka tenyerébe.*