//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
- Köszönöm! *ereszt meg egy zavart mosolyt Tintás felé a lekvár receptért cserébe, a férfi pillantása láttán azonban akaratlanul is ölébe ejti a kezét, tovább babrálva a gyűrűt az ujján. Egészen gondolataiba mélyed és csak akkor pillant fel újra, mikor a nevét hallja. Elkerekedik a szeme egy pillanatra, ahogy az a piaci árulással kapcsolatban kerül szóba, és bár nem szól semmit, mérhetetlenül megkönnyebbül, hogy Tizionak ez a véleménye. Nem mintha bármi baja lenne a munkával, hiszen egész eddigi életében dolgozott, amennyire a tanulás engedte, az, hogy kofának álljon, és másokra próbálja rátukmálni az áruját, egyáltalán nem az ő világa, és biztos benne, hogy borzasztóan is csinálná, eladás helyett inkább csak elosztogatná. Szerencsére azonban úgy tűnik, nem fenyegeti az a veszély, hogy ilyesmivel kelljen foglalatoskodnia, ettől pedig megnyugszik kissé*
- Igazán nincs mit. *mosolyodik el Thuskó megjegyzésére is, immár az asztal leszedése közben, ahogy összegyűjti a koszos tányérokat*
- Azt hiszem, én inkább itt maradok, kicsit összepakolni... *jegyzi meg csendesen, nehogy valaki azt higgye, ki akarja magát húzni a munka alól, ám őszintén úgy véli, a gyümölcsfák közelében inkább csak láb alatt lenne, miközben idebent is akad számtalan elintéznivaló. Míg tehát a többiek szép lassan elindulnak, hogy a gyümölcsök után nézzenek, ő maga inkább a házban marad, elmosogatni, valamint kitakarítani, hiszen ha már vendégeik vannak, akkor nem árt kissé rendbe tenni a szobákat sem. Bár még nem tudja, hol fognak pontosan aludni, úgy véli, abból nem lehet baj, ha mindenhol tisztaság van. Maga se tudja, csak képzeli-e, vagy sem, de az az érzése, még mindenhol látni az előző éjszaka történéseinek nyomait, így újra rendet rak inkább, biztos, ami biztos, remélve, hogy így az emlékeket is száműzheti a fejéből.*