Amon Ruadh - Tharg birtokok
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:55:15
Üzenet elküldve: 2019-10-30 12:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Egészen meglepődik, hogy mégis meghallják és megállnak a közelében. Kicsit meg is ijed a felismeréstől, hogy most már akkor tényleg szóba kell elegyednie velük, nem csinálhatja vissza. De a kedves válasz azért megnyugtatja, hogy alapvetően nem ellenséges a két idegen. A városiak úgy emlegetik az ittenieket, mint barbárokat, s szó se róla, két mintapéldányt láthat épp, s arra gondol, hogy jobb lesz ehhez hozzászoknia, ha tényleg errefelé lesz az új otthona.
Megigazítja a szemüvegét, mintha attól jobban látna, s reménykedik benne, hogy a páros vadászatból és nem harcból érkezett. Ugyan a vadászat is elég veszélyes, de az igazi veszedelmet mégiscsak a kétlábúak jelentik...
Hebeg, ahogy a szavakat keresi, melyekkel a nőnek válaszolhat, de figyelmét elterelik a férfi megjegyzései és kérdései.*
- A sa-sa-sa-saját két lábamon jöttem. Öreg vagyok, de még kiszolgálnak... És mi-mi-mindig alacsony voltam, de valóban, a korral még inkább összementem, ez így szokott történni. - *Bólogat, mert elsőre nem veszi sértőnek az érdeklődést, hamarabb feltételezi, hogy a férfi még nem látott hozzá hasonlót. Ez a fajta kíváncsiskodás pedig rá is jellemző, nem tartja rossz dolognak.*
- Jaj és ne-ne-nem kisember vagyok, hanem gnóm! Bi-bi-bi-bizonyára hallott már a fajtánkról. Kicsik vagyunk, de na-na-nagyon feltűnőek. Jó, vagy rossz értelemben... - *Teszi hozzá a saját véleménye szerinti teljes igazságot.
Közben hallja, hogy valami piacról és sebesülésről beszélnek, úgyhogy biztosan nem érnek rá nagy beszélgetésre. Szóval inkább gyorsan elő is adja, amiért eredetileg megszólította őket, mielőtt ismét kimegy a fejéből.*
- Sy-sy-synmira... tudják, hol találom?
*Egészen meglepődik, hogy mégis meghallják és megállnak a közelében. Kicsit meg is ijed a felismeréstől, hogy most már akkor tényleg szóba kell elegyednie velük, nem csinálhatja vissza. De a kedves válasz azért megnyugtatja, hogy alapvetően nem ellenséges a két idegen. A városiak úgy emlegetik az ittenieket, mint barbárokat, s szó se róla, két mintapéldányt láthat épp, s arra gondol, hogy jobb lesz ehhez hozzászoknia, ha tényleg errefelé lesz az új otthona.
Megigazítja a szemüvegét, mintha attól jobban látna, s reménykedik benne, hogy a páros vadászatból és nem harcból érkezett. Ugyan a vadászat is elég veszélyes, de az igazi veszedelmet mégiscsak a kétlábúak jelentik...
Hebeg, ahogy a szavakat keresi, melyekkel a nőnek válaszolhat, de figyelmét elterelik a férfi megjegyzései és kérdései.*
- A sa-sa-sa-saját két lábamon jöttem. Öreg vagyok, de még kiszolgálnak... És mi-mi-mindig alacsony voltam, de valóban, a korral még inkább összementem, ez így szokott történni. - *Bólogat, mert elsőre nem veszi sértőnek az érdeklődést, hamarabb feltételezi, hogy a férfi még nem látott hozzá hasonlót. Ez a fajta kíváncsiskodás pedig rá is jellemző, nem tartja rossz dolognak.*
- Jaj és ne-ne-nem kisember vagyok, hanem gnóm! Bi-bi-bi-bizonyára hallott már a fajtánkról. Kicsik vagyunk, de na-na-nagyon feltűnőek. Jó, vagy rossz értelemben... - *Teszi hozzá a saját véleménye szerinti teljes igazságot.
Közben hallja, hogy valami piacról és sebesülésről beszélnek, úgyhogy biztosan nem érnek rá nagy beszélgetésre. Szóval inkább gyorsan elő is adja, amiért eredetileg megszólította őket, mielőtt ismét kimegy a fejéből.*
- Sy-sy-synmira... tudják, hol találom?
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:41:53
Üzenet elküldve: 2019-10-30 11:41:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Efföld//
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Tintás rábólint az üzletre, így természetesen Tizio is, kézfogással meg is pecsételhetik, de az sem baj ha nem, Tizio nem nagyon szereti ha idegenek érintik.*
- Persze kedvesem. *Bólint a lánynak, hogy az nem jön gyümölcsöt szedni, ne is jöjjön. ~Csak a hátsód bámulná mindenki, a gyümölcs meg nem jön le magától a fáról.~
Tintással szinte cinkosan néznek össze az elfek famászó képességeit illetően, Thuskó - téhával - persze rögtön megsértődik, Tizio ugyan jól mulat ezen, de arcán egyáltalán nem látszik ez.* - Nyugalom cimbora, senki nem mondta, hogy majmok lennétek, csak dicsértem a fajod, hogy milyen ügyesek vagytok ebben. *Hogy ez valójában dicséret-e, avagy sértés azt nehéz eldönteni, mert Tizio szokása szerint kifejezéstelen mind arckifejezésben, mind pedig hanghordozásban, következésképpen mindenki úgy érti, ahogy akarja.* - Na rugaszkodjunk neki. Persze, hozd ide a szekeret. Hozom a kosarakat. *Vizsgálgatja a földről, hogy mennyi teendő is lesz, aztán úgy dönt, hogy jobban nekivetkőzik ennek a történetnek, mint eredetileg tervezte, a minap már tönkretett egy inget vérrel és egyéb kosszal, többet nem szándékozik. ~És még mindig az istállóban van az a rongy.~ Ingét a kerítés egyik cölöpjére dobja, felsőtestén látszik, hogy végezhetett némi mezőgazdasági munkát, mert háta is le van barnulva, noha nyaka és alkarjai sokkal sötétebb tónusúak, és nem is olyan puhos, mint azt az átlag nemestől a nemtelenek elvárják, teste kifejezetten jól karban van tartva, de azért nem egy parasztlegény- vagy harcosalkat. Épp ő is felmászna a fára, mikor odafent téhás Thuskó megrázza, így kap egy túlérett gyümölcsöt a nyakába. ~Fene a pofád, lombzabáló.~ Első dühében az elf után mászna, hogy lerángassa onnan, aztán a düh persze elszáll - és arcán sem látszik -, előveszi a szelencét és szippant egyet, mielőtt nekiállna felszedegetni a földre hullott gyümölcsöket.*
//A thuskó, a bájgúnár, meg a tintás és a ház asszonya//
*Tintás rábólint az üzletre, így természetesen Tizio is, kézfogással meg is pecsételhetik, de az sem baj ha nem, Tizio nem nagyon szereti ha idegenek érintik.*
- Persze kedvesem. *Bólint a lánynak, hogy az nem jön gyümölcsöt szedni, ne is jöjjön. ~Csak a hátsód bámulná mindenki, a gyümölcs meg nem jön le magától a fáról.~
Tintással szinte cinkosan néznek össze az elfek famászó képességeit illetően, Thuskó - téhával - persze rögtön megsértődik, Tizio ugyan jól mulat ezen, de arcán egyáltalán nem látszik ez.* - Nyugalom cimbora, senki nem mondta, hogy majmok lennétek, csak dicsértem a fajod, hogy milyen ügyesek vagytok ebben. *Hogy ez valójában dicséret-e, avagy sértés azt nehéz eldönteni, mert Tizio szokása szerint kifejezéstelen mind arckifejezésben, mind pedig hanghordozásban, következésképpen mindenki úgy érti, ahogy akarja.* - Na rugaszkodjunk neki. Persze, hozd ide a szekeret. Hozom a kosarakat. *Vizsgálgatja a földről, hogy mennyi teendő is lesz, aztán úgy dönt, hogy jobban nekivetkőzik ennek a történetnek, mint eredetileg tervezte, a minap már tönkretett egy inget vérrel és egyéb kosszal, többet nem szándékozik. ~És még mindig az istállóban van az a rongy.~ Ingét a kerítés egyik cölöpjére dobja, felsőtestén látszik, hogy végezhetett némi mezőgazdasági munkát, mert háta is le van barnulva, noha nyaka és alkarjai sokkal sötétebb tónusúak, és nem is olyan puhos, mint azt az átlag nemestől a nemtelenek elvárják, teste kifejezetten jól karban van tartva, de azért nem egy parasztlegény- vagy harcosalkat. Épp ő is felmászna a fára, mikor odafent téhás Thuskó megrázza, így kap egy túlérett gyümölcsöt a nyakába. ~Fene a pofád, lombzabáló.~ Első dühében az elf után mászna, hogy lerángassa onnan, aztán a düh persze elszáll - és arcán sem látszik -, előveszi a szelencét és szippant egyet, mielőtt nekiállna felszedegetni a földre hullott gyümölcsöket.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:00:41
Üzenet elküldve: 2019-10-30 09:00:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
-Lehet, hogy ebből is élnek. Érdekes.
*Mondja, s közben lovával lassan lépdel. Szeme néha elveszik a tájban, a messzi földeken. Nem is nagyon néz maga elé az úton, kicsit elkalandozik a gondolataiban. ~Talán itt is élhetnék. Egy ilyen földön.~ Majd elmosolyodik, és hamar elveti az ötletet. Az nem neki való. Ő egy harcos. Egy harcosnak pedig harcolnia kell. Nem lehet csak úgy földeket művelni élete végéig. Ekkor pillant meg egy furcsa figurát az úton.*
-Üdv néked kisember. Mit keresel te itt? Valaki kiejtett a lovaskocsiból?
*Nem tudja elképzelni, hogy miféle szerzet lehet, hisz korábban még nem látott a fajtájából egyet sem. Csupán embereket, no meg elfet és sötételfet ugye.*
-Te nagyon öreg vagy már, hogy így összementél?
*Mély, dörgő hangjában semmi rosszallás, vagy incselkedés nincs, csupán a gyermeki rácsodálkozás, és a puszta kíváncsiság. Eszébe jut, hogy korábban Rheia a piacot emlegette, csak valahogy el is siklott felette az elméje az új táj végett.*
-A piac. Jól hangzik. Talán kellene onnan nekem is ez-az. Nem tudom a sebem hogy bírja, de nem fáj. Bár biztos nem úgy tudok vele szaladni, mint korábban. Majd begyógyul.
*Von vállat, annyira nem érzi súlyosnak a dolgot, hogy ezzel külön foglalkozzon. jó eséllyel magától is begyógyul majd, és olyan lesz, mint régen.*
-Lehet, hogy ebből is élnek. Érdekes.
*Mondja, s közben lovával lassan lépdel. Szeme néha elveszik a tájban, a messzi földeken. Nem is nagyon néz maga elé az úton, kicsit elkalandozik a gondolataiban. ~Talán itt is élhetnék. Egy ilyen földön.~ Majd elmosolyodik, és hamar elveti az ötletet. Az nem neki való. Ő egy harcos. Egy harcosnak pedig harcolnia kell. Nem lehet csak úgy földeket művelni élete végéig. Ekkor pillant meg egy furcsa figurát az úton.*
-Üdv néked kisember. Mit keresel te itt? Valaki kiejtett a lovaskocsiból?
*Nem tudja elképzelni, hogy miféle szerzet lehet, hisz korábban még nem látott a fajtájából egyet sem. Csupán embereket, no meg elfet és sötételfet ugye.*
-Te nagyon öreg vagy már, hogy így összementél?
*Mély, dörgő hangjában semmi rosszallás, vagy incselkedés nincs, csupán a gyermeki rácsodálkozás, és a puszta kíváncsiság. Eszébe jut, hogy korábban Rheia a piacot emlegette, csak valahogy el is siklott felette az elméje az új táj végett.*
-A piac. Jól hangzik. Talán kellene onnan nekem is ez-az. Nem tudom a sebem hogy bírja, de nem fáj. Bár biztos nem úgy tudok vele szaladni, mint korábban. Majd begyógyul.
*Von vállat, annyira nem érzi súlyosnak a dolgot, hogy ezzel külön foglalkozzon. jó eséllyel magától is begyógyul majd, és olyan lesz, mint régen.*
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-30 07:23:53
Üzenet elküldve: 2019-10-30 07:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Jó érzéssel tölti el őt újra tharg földön lenni. Bár úgy érzi nincs itt olyan régóta, de már idetartozik. Láthatóan magabiztosabban, otthonosabban mozog a környéken. Kicsit feldúlt lovának nyakát megpaskolgatja, aki már valamivel nyugodtabb, de kimerültnek látja. Vagy lehet csak annak érzi, hiszen ő meglehetősen elfáradt.*
- Igen, rengeteg a termékeny föld, és a dolgos földbirtokos. Nem is tudom mit kezdenek ennyivel. Gondolom elszállítják máshova.
*Elégedetten pillant végig a tájon. Végső célja neki is egy aprócska birtok szerzése, egy kedves kis házikóval, ahova ültethet rengeteg virágot, gyógynövényt, meg persze zöldségeket is. Ahol majd élhet kis családjával, és a szőke rosszcsont gyermekek lába mellett szaladgálnának. ~ Majd egyszer. ~ Mindenképpen megfogja ezt valósítani, viszont egyelőre tanulmányaira kell fordítania minden erőforrását. Ki tudja még hány év, mire elkezdhet munkálkodni ezen a tervén is.*
- Hüm?
*Pillant abba az irányba, ahova Rorkir mutat.*
- Igen, az a thargoké. Amon Ruadh is tetszene neked szerintem. Elég fejlett kis városka. Az is a thargoké, mint itt minden, amit látsz.
*Legalábbis ő így tudja.*
- Arra van a piac.
*Ezúttal ő lendíti karját, hogy mutassa az utat.*
- Tegyünk akkor némi kitérőt arra? Veszünk neked gyógynövényeket.
*Még vár, mielőtt arra venné az irányt, hiszen könnyen lehet, hogy a férfinak semmi kedve piacozgatni. Ahogy észrevette azt inkább az asszonyok élvezik. Karheia pedig nem szeretne semmit Rorkirra erőltetni, hiszen a piac nem szalad el, és bizony holnap is ott fog állni, és holnap is lesz alkalma elmenni oda. Mert persze egy picikét önző, és nem csak a barbár férfi gyógynövényei miatt menne oda. Miközben a feleletre vár egy aprócska gnóm szólítja meg őket. Karheia csak azután mosolyog rá, hogy alaposan megszemlélte annak tekintélyes ősz szőrzetét.*
- Jó napot kívánok!
*Üdvözli az idősebbet. Mindig tisztelte, és szerette az öregeket, hiszen annyi mindent tanítottak neki, hogy nem lehet hálátlan ezzel szemben. Sok esetben persze szórakoztatja is őt hóbortosságuk.*
- Minden rendben van?
*Kérdezi, és újra végig futtatja tekintetét a bácsin, hogy esetleg az nem lett e rosszul. Hirtelen kicsit el is szégyelli magát, hiszen ruhája mocskos, rendezetlen, és vér is tapad kezeihez, hiába igyekezett megtisztítani azt. Azért reméli, hogy őszintén kedves üdvözlése erősebb esetleg riasztó látványánál.*
*Jó érzéssel tölti el őt újra tharg földön lenni. Bár úgy érzi nincs itt olyan régóta, de már idetartozik. Láthatóan magabiztosabban, otthonosabban mozog a környéken. Kicsit feldúlt lovának nyakát megpaskolgatja, aki már valamivel nyugodtabb, de kimerültnek látja. Vagy lehet csak annak érzi, hiszen ő meglehetősen elfáradt.*
- Igen, rengeteg a termékeny föld, és a dolgos földbirtokos. Nem is tudom mit kezdenek ennyivel. Gondolom elszállítják máshova.
*Elégedetten pillant végig a tájon. Végső célja neki is egy aprócska birtok szerzése, egy kedves kis házikóval, ahova ültethet rengeteg virágot, gyógynövényt, meg persze zöldségeket is. Ahol majd élhet kis családjával, és a szőke rosszcsont gyermekek lába mellett szaladgálnának. ~ Majd egyszer. ~ Mindenképpen megfogja ezt valósítani, viszont egyelőre tanulmányaira kell fordítania minden erőforrását. Ki tudja még hány év, mire elkezdhet munkálkodni ezen a tervén is.*
- Hüm?
*Pillant abba az irányba, ahova Rorkir mutat.*
- Igen, az a thargoké. Amon Ruadh is tetszene neked szerintem. Elég fejlett kis városka. Az is a thargoké, mint itt minden, amit látsz.
*Legalábbis ő így tudja.*
- Arra van a piac.
*Ezúttal ő lendíti karját, hogy mutassa az utat.*
- Tegyünk akkor némi kitérőt arra? Veszünk neked gyógynövényeket.
*Még vár, mielőtt arra venné az irányt, hiszen könnyen lehet, hogy a férfinak semmi kedve piacozgatni. Ahogy észrevette azt inkább az asszonyok élvezik. Karheia pedig nem szeretne semmit Rorkirra erőltetni, hiszen a piac nem szalad el, és bizony holnap is ott fog állni, és holnap is lesz alkalma elmenni oda. Mert persze egy picikét önző, és nem csak a barbár férfi gyógynövényei miatt menne oda. Miközben a feleletre vár egy aprócska gnóm szólítja meg őket. Karheia csak azután mosolyog rá, hogy alaposan megszemlélte annak tekintélyes ősz szőrzetét.*
- Jó napot kívánok!
*Üdvözli az idősebbet. Mindig tisztelte, és szerette az öregeket, hiszen annyi mindent tanítottak neki, hogy nem lehet hálátlan ezzel szemben. Sok esetben persze szórakoztatja is őt hóbortosságuk.*
- Minden rendben van?
*Kérdezi, és újra végig futtatja tekintetét a bácsin, hogy esetleg az nem lett e rosszul. Hirtelen kicsit el is szégyelli magát, hiszen ruhája mocskos, rendezetlen, és vér is tapad kezeihez, hiába igyekezett megtisztítani azt. Azért reméli, hogy őszintén kedves üdvözlése erősebb esetleg riasztó látványánál.*
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-30 07:02:50
Üzenet elküldve: 2019-10-30 07:02:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Az idő kezd egyre szelesebb és hidegebb lenni így nem ártana ha a kufár venne valami vastagabb gúnyát is télire. Thargiába és a Piacon majd szétnézhet ebben a törekvésében. Azon filózik, hogy valahol meg kellene már vetnie a lábát. Jó képességű kereskedő akinek bizonyosan nagy hasznát látnák sokat. Ennek maga Sizpak is nagy hasznát látná.*
~Kellene már valami tollas üzlet, ahol megszedhetem magam.~
*Manapság nem azok a régi arisztokrata időket éljük. Sajna annak annyi lett amikor az arisztokratákat kipucolta vagy éppen felkoncolták a parasztok. Csúnya egy világ volt, még kufárunknak is el kellett húznia azt a bizonyos csíkot. Ezeken agyal és lassan el is éri a tharg birtokok határát. Már csak az ő földeiken kell átkelni, vagyis az útjaikon ami Amon Ruadhba vezet.*
~Kellene már valami tollas üzlet, ahol megszedhetem magam.~
*Manapság nem azok a régi arisztokrata időket éljük. Sajna annak annyi lett amikor az arisztokratákat kipucolta vagy éppen felkoncolták a parasztok. Csúnya egy világ volt, még kufárunknak is el kellett húznia azt a bizonyos csíkot. Ezeken agyal és lassan el is éri a tharg birtokok határát. Már csak az ő földeiken kell átkelni, vagyis az útjaikon ami Amon Ruadhba vezet.*
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-29 19:35:02
Üzenet elküldve: 2019-10-29 19:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
- Helyes. *fordul el ő is, elnyomva egy mosolyt. A lány haragjából arra következtet, hogy sikerült érzékeny pontra tapintania. Ami érdekesnek is tűnik, később talán alkalmat kerít rá, hogy erre a titokra fényt derítsen. De most elégedett ezzel az eredménnyel. Ennyivel igazán tartozott Hanlorennek. Végül csak a piac felé indulnak el, és Nirs kicsit elgondolkodva néz előre a kérdés után.*
- Tharg. *válaszol mintha ezzel mindent megmagyarázott volna* A tharg makacs fajta, nehéz megingatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Azt beszélik, hogy Kagan mindenben azt nézte, hogy hasznára válik-e a Vashegynek, és nincs okom kételkedni benne, hogy Waldran másként gondolkodna. Tehát ha ilyesmit forgatsz a fejedben, *mosolyogva vet egy pillantást a mellette banukoló elfre* és megértem ha igen, akkor úgy kell intézned, hogy Waldran meg legyen győződve róla: amit sugalmazol az a Vashegy érdeke.
*Kis csend után még hozzáteszi.*
- Úgy kell intéznünk.
*A piacon aztán viszonylag gyorsan megy minden. Ha Nirs nem is mindenben olyan amilyennek a kívülálló elképzeli a thargokat, van amiben nem különbözik tőlük. Az egyik ilyen pedig az, hogy ért a lovakhoz. A lócsiszárok nem egy pompás hátast kínálnak melyekre Nirs kedvtelve néz, végül egy kevésbé mutató jószág mellett dönt. Hiszen nem az a lényeg, hogy egy gyönyörű telivér hátán parádézzon, meg aztán nemes állatra nem is futná. Meggyőződik róla, hogy a kiválasztott hátas egészséges és megfelel céljaiknak, majd 376 aranyat hagy a lókupecnél (Mesélő (Májmétely)) amiért is a barna foltos lóhoz hozzá illő szerszámot is kap.
Miután az ügylet lezajlott, felszerszámozza a lovat és a kantárt Hanlorennek nyújtja.*
- Errefelé a thargok messze nem olyan ellenségesek az elfekkel, mint ott ahonnan én jövök. Sőt. De ha tartasz az éles nyelvektől, elejét vehetjük a dolognak. Míg a Vashegyre érünk, nem kell mögöttem ülnöd. Kibírom gyalog is.
- Helyes. *fordul el ő is, elnyomva egy mosolyt. A lány haragjából arra következtet, hogy sikerült érzékeny pontra tapintania. Ami érdekesnek is tűnik, később talán alkalmat kerít rá, hogy erre a titokra fényt derítsen. De most elégedett ezzel az eredménnyel. Ennyivel igazán tartozott Hanlorennek. Végül csak a piac felé indulnak el, és Nirs kicsit elgondolkodva néz előre a kérdés után.*
- Tharg. *válaszol mintha ezzel mindent megmagyarázott volna* A tharg makacs fajta, nehéz megingatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Azt beszélik, hogy Kagan mindenben azt nézte, hogy hasznára válik-e a Vashegynek, és nincs okom kételkedni benne, hogy Waldran másként gondolkodna. Tehát ha ilyesmit forgatsz a fejedben, *mosolyogva vet egy pillantást a mellette banukoló elfre* és megértem ha igen, akkor úgy kell intézned, hogy Waldran meg legyen győződve róla: amit sugalmazol az a Vashegy érdeke.
*Kis csend után még hozzáteszi.*
- Úgy kell intéznünk.
*A piacon aztán viszonylag gyorsan megy minden. Ha Nirs nem is mindenben olyan amilyennek a kívülálló elképzeli a thargokat, van amiben nem különbözik tőlük. Az egyik ilyen pedig az, hogy ért a lovakhoz. A lócsiszárok nem egy pompás hátast kínálnak melyekre Nirs kedvtelve néz, végül egy kevésbé mutató jószág mellett dönt. Hiszen nem az a lényeg, hogy egy gyönyörű telivér hátán parádézzon, meg aztán nemes állatra nem is futná. Meggyőződik róla, hogy a kiválasztott hátas egészséges és megfelel céljaiknak, majd 376 aranyat hagy a lókupecnél (Mesélő (Májmétely)) amiért is a barna foltos lóhoz hozzá illő szerszámot is kap.
Miután az ügylet lezajlott, felszerszámozza a lovat és a kantárt Hanlorennek nyújtja.*- Errefelé a thargok messze nem olyan ellenségesek az elfekkel, mint ott ahonnan én jövök. Sőt. De ha tartasz az éles nyelvektől, elejét vehetjük a dolognak. Míg a Vashegyre érünk, nem kell mögöttem ülnöd. Kibírom gyalog is.
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-29 06:31:42
Üzenet elküldve: 2019-10-29 06:31:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Nem adok rá okot.
*Sziszegi fogát csikorgatva az sötétség urának bizalmát firtató tanácsra, miközben dacosan félrenéz, kerülve Nirs tekintetét. A fiú fájó pontra tapintott, hisz nem sok mindent sikerült eddig letennie arra a bizonyos asztalra... Pedig mennyi mindent kell még törlesztenie!*
-Waldran.
*Ismétli a nevet suttogva, majd felpillant.*
-Milyen ember ő? Befolyásolható?
*Hogy ha gyökeret kívánnak verni itt a sötétségnek, hát hatniuk kell a vezetőkre. Csak a módja kérdés...
Sajognak a lábai, semmi kedve a visszautat is gyalogszerrel megtenni. Azt remélte, a fiúnak van akkora hatalma a Vashegyen, hogy legalább két lovat tudjon szerezni... Bár ő maga a legkevésbé sem bánja, ha meg kell osztani a nyerget Nirsel, de a helyzet azért még megér egy epés megjegyzést.*
-És mit szólnak majd, ha keresztül lovagolsz a Vas földön egy elf leánnyal a hátad mögött?
*Persze elindul a piac felé, de nem átall még egy kaján pillantást vetni a borostyánsárga tekintetre elhaladtában. Bárhogy is, ő remekül szórakozik eddig útjuk során a kissé merev fiún. Persze szüksége van rá, nagyobb, mint bármikor, bár ezt sosem ismerné el neki.*
-Nem adok rá okot.
*Sziszegi fogát csikorgatva az sötétség urának bizalmát firtató tanácsra, miközben dacosan félrenéz, kerülve Nirs tekintetét. A fiú fájó pontra tapintott, hisz nem sok mindent sikerült eddig letennie arra a bizonyos asztalra... Pedig mennyi mindent kell még törlesztenie!*
-Waldran.
*Ismétli a nevet suttogva, majd felpillant.*
-Milyen ember ő? Befolyásolható?
*Hogy ha gyökeret kívánnak verni itt a sötétségnek, hát hatniuk kell a vezetőkre. Csak a módja kérdés...
Sajognak a lábai, semmi kedve a visszautat is gyalogszerrel megtenni. Azt remélte, a fiúnak van akkora hatalma a Vashegyen, hogy legalább két lovat tudjon szerezni... Bár ő maga a legkevésbé sem bánja, ha meg kell osztani a nyerget Nirsel, de a helyzet azért még megér egy epés megjegyzést.*
-És mit szólnak majd, ha keresztül lovagolsz a Vas földön egy elf leánnyal a hátad mögött?
*Persze elindul a piac felé, de nem átall még egy kaján pillantást vetni a borostyánsárga tekintetre elhaladtában. Bárhogy is, ő remekül szórakozik eddig útjuk során a kissé merev fiún. Persze szüksége van rá, nagyobb, mint bármikor, bár ezt sosem ismerné el neki.*
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:35:39
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:35:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
*Az elf remek érzékkel fedezi fel Nirs gyenge pontjait és nem is habozik becsmérlő megjegyzésekkel illetni azokat. Ennek, na meg annak köszönhetően, hogy ajkait beharapva igyekszik fékezni magát, lemarad ama melegebb pillantásról. Legszívesebben kikérné magának, hogy egy senki hegyesfülű leszólja azt a családot ami nem egy kitűnő harcost adott az emberi nemnek. De szinte teljesen biztos benne, hogy Hanloren számol ezzel és egyszerűen csak provokálni próbálja.*
- Megóvtuk a kertet. *helyezi helyes megvilágításba a kérdést* Az oltár sértetlen, a fény kutyái nem szennyezték be azt.
*Ő persze egy kicsit másként emlékszik az egészre, mint az elf. Az ő olvasatában ha Hanloren nem annyira heves és meggondolatlan, akkor máshogy is elintézhették volna. Okosabban. Akkor pedig jobb karja sem lógna bénán. Így a legutolsó amit érez az az, hogy adósa lenne a lánynak vagy hálálkodnia illenék.*
- Neheztel rád. *szólal meg egy kicsit később Eeyrre célozva* Tulajdonképpen meg is értem. Az ő szemszögéből a helytelen utat választottad, méghozzá nem is kis ugrással. De a helyedben nem Eeyr miatt aggódnék. Sa'Tereth is ismer téged, tudja, hogy ki voltál és mit tettél. Fohászkodj, hogy ne inogjon meg benned a bizalma!
*Egy kicsit később kiderül az is, hogy Hanlorennek nincs pénze. Nirs pedig kínban van, mert neki sem túl vastag az erszénye. Egy lóra és hozzá való szerszámra futja, de kettőre aligha.*
- Waldran, a másik nagybátyám és... *válaszol a hatalmi viszonyokat firtató kérdésre, de nem fejezi be* a nagybátyám.
*Semmi kedve újabb kaján pillantásokat kicsalni az elfből. Mert abban egészen biztos, hogy ha kiderül, hogy hitvese a másik tharg vezér, azon Hanloren kapva kapna és se vége, se hossza nem lenne az olyan kérdéseknek, hogy ki is hordja a nadrágot a Vashegyen. Inkább megáll az ösvények elágazásánál és a piacra vezető út felé int fejével.*
- Nos? Kutyagolnál tovább, vagy inkább lóháton utaznál?
*Az elf remek érzékkel fedezi fel Nirs gyenge pontjait és nem is habozik becsmérlő megjegyzésekkel illetni azokat. Ennek, na meg annak köszönhetően, hogy ajkait beharapva igyekszik fékezni magát, lemarad ama melegebb pillantásról. Legszívesebben kikérné magának, hogy egy senki hegyesfülű leszólja azt a családot ami nem egy kitűnő harcost adott az emberi nemnek. De szinte teljesen biztos benne, hogy Hanloren számol ezzel és egyszerűen csak provokálni próbálja.*
- Megóvtuk a kertet. *helyezi helyes megvilágításba a kérdést* Az oltár sértetlen, a fény kutyái nem szennyezték be azt.
*Ő persze egy kicsit másként emlékszik az egészre, mint az elf. Az ő olvasatában ha Hanloren nem annyira heves és meggondolatlan, akkor máshogy is elintézhették volna. Okosabban. Akkor pedig jobb karja sem lógna bénán. Így a legutolsó amit érez az az, hogy adósa lenne a lánynak vagy hálálkodnia illenék.*
- Neheztel rád. *szólal meg egy kicsit később Eeyrre célozva* Tulajdonképpen meg is értem. Az ő szemszögéből a helytelen utat választottad, méghozzá nem is kis ugrással. De a helyedben nem Eeyr miatt aggódnék. Sa'Tereth is ismer téged, tudja, hogy ki voltál és mit tettél. Fohászkodj, hogy ne inogjon meg benned a bizalma!
*Egy kicsit később kiderül az is, hogy Hanlorennek nincs pénze. Nirs pedig kínban van, mert neki sem túl vastag az erszénye. Egy lóra és hozzá való szerszámra futja, de kettőre aligha.*
- Waldran, a másik nagybátyám és... *válaszol a hatalmi viszonyokat firtató kérdésre, de nem fejezi be* a nagybátyám.
*Semmi kedve újabb kaján pillantásokat kicsalni az elfből. Mert abban egészen biztos, hogy ha kiderül, hogy hitvese a másik tharg vezér, azon Hanloren kapva kapna és se vége, se hossza nem lenne az olyan kérdéseknek, hogy ki is hordja a nadrágot a Vashegyen. Inkább megáll az ösvények elágazásánál és a piacra vezető út felé int fejével.*
- Nos? Kutyagolnál tovább, vagy inkább lóháton utaznál?
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-28 11:20:02
Üzenet elküldve: 2019-10-28 11:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg piac//
*A nélkülözés, a folytonos harc, és az, hogy nem volt más választás, mint védeni a közösséget, amiben felnőtt.
Frandr sem számolja az éveit. Valószínűleg még nem ütötte meg az ötvenet, bár ebben sem teljesen biztos már. Mindenesetre semmiképp sem fiatal már, ahogy Learon sem tűnik annak.
Ahogy a másik beszámol a thargok vallásáról, Frandr picit elgondolkozik.*
-És a te falvadban? Egyáltalán honnan jöttél?
*Saját falvában nem nagyon gondoltak arra, hogy hova kerül az ember lelke. Na persze voltak történetek, hogy azért égetik el a holtak testét, hogy a lélek a széllel mehessen, de Frandrt személy szerint nem nagyon foglalkoztatta a dolog.
Ahogy a másik a városról beszél, eléggé idegen képet fest Frandr szeme elé. Egy hely, ahol az emberek többsége azért él, hogy az elnyomóit szolgálja... *
-Akkor azért mégsem olyan rossz hely ez az Amon.
*Végül is akármennyire hangsúlyozta korábban a másik, hogy Amon Ruadh népe felhígult és elpuhult, úgy tűnik, azért az érmének két oldala van.*
-És csak egy nagy város van itt nyugaton?
//Tharg piac//
*A nélkülözés, a folytonos harc, és az, hogy nem volt más választás, mint védeni a közösséget, amiben felnőtt.
Frandr sem számolja az éveit. Valószínűleg még nem ütötte meg az ötvenet, bár ebben sem teljesen biztos már. Mindenesetre semmiképp sem fiatal már, ahogy Learon sem tűnik annak.
Ahogy a másik beszámol a thargok vallásáról, Frandr picit elgondolkozik.*
-És a te falvadban? Egyáltalán honnan jöttél?
*Saját falvában nem nagyon gondoltak arra, hogy hova kerül az ember lelke. Na persze voltak történetek, hogy azért égetik el a holtak testét, hogy a lélek a széllel mehessen, de Frandrt személy szerint nem nagyon foglalkoztatta a dolog.
Ahogy a másik a városról beszél, eléggé idegen képet fest Frandr szeme elé. Egy hely, ahol az emberek többsége azért él, hogy az elnyomóit szolgálja... *
-Akkor azért mégsem olyan rossz hely ez az Amon.
*Végül is akármennyire hangsúlyozta korábban a másik, hogy Amon Ruadh népe felhígult és elpuhult, úgy tűnik, azért az érmének két oldala van.*
-És csak egy nagy város van itt nyugaton?
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-28 01:32:58
Üzenet elküldve: 2019-10-28 01:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
-Lenyűgöző családi história.
*Jegyzi meg rideg cinizmussal, de nem néz a fiúra közben. Kihallja a szavai közül, hogy bosszúvágyát nem teljesíthette be, s ezt alátámasztja az is, hogy korábban bevallotta, még sosem mocskolta be a kezét.*
-Thargodarok, Thargodrymek... Bekezdés csupán az évezredek nagy könyvében. De hálás lehetek, hisz a múltad vezetett ide. Arra az útra, amit most végig jársz.
*Pillant Nirse, de szemében most nem ridegség vagy gúny csillan, hanem némi melegség, már ha képes egyáltalán ilyesmire.*
-Láttam eleget a halált, nem félek tőle. Logikus lépésnek tűnt megóvni Urunk kertjét a betolakodóktól, s majdnem sikerült is...
*Kedélyesen ráhunyorog Nirsre, és pontosan tudja, hogy a fiú előtt is felsejlik a lovag képe. Noha nem rója fel, úgy érzi, Nirs adóssa. Hisz megölhette volna a papnőt, de inkább a feketemágust mentette. Még ha ez is volt uruk akarata...
A következőkre azonban felhorkan. Még akkor is ott játszik a halovány, gunyoros mosoly arcán, mikor a fiú maga felé fordítja.*
-Azt hiszed, ismered őt? Ravasz szuka, nem tart ő senkitől sem. És figyel, folyton folyvást. Várja az alkalmat, mikor gyűrhet le... S a sötétségnek nincs szüksége a fényre, hogy fennmaradjon.
*Sziszegi, azzal kitépi karját a fiú kezéből. Egy ideig némán bandukol, csak a következőkre kapja fel a fejét.*
-Fizetni... Nincs egy árva aranyam se. Így a piacra sem érdemes mennünk... Mondd, most, hogy a haduratok halott, kié is a trón?
*Vet egy futó pillantást a fiúra, majd a csuklyát levéve fejéről hátrasimítja a szőke fürtöket. Fogalma sincs, hogy vannak eleresztve e thargok, de ha Nirs valóban holmi uracska itt, bizton kell lennie némi aranynak...*
-Lenyűgöző családi história.
*Jegyzi meg rideg cinizmussal, de nem néz a fiúra közben. Kihallja a szavai közül, hogy bosszúvágyát nem teljesíthette be, s ezt alátámasztja az is, hogy korábban bevallotta, még sosem mocskolta be a kezét.*
-Thargodarok, Thargodrymek... Bekezdés csupán az évezredek nagy könyvében. De hálás lehetek, hisz a múltad vezetett ide. Arra az útra, amit most végig jársz.
*Pillant Nirse, de szemében most nem ridegség vagy gúny csillan, hanem némi melegség, már ha képes egyáltalán ilyesmire.*
-Láttam eleget a halált, nem félek tőle. Logikus lépésnek tűnt megóvni Urunk kertjét a betolakodóktól, s majdnem sikerült is...
*Kedélyesen ráhunyorog Nirsre, és pontosan tudja, hogy a fiú előtt is felsejlik a lovag képe. Noha nem rója fel, úgy érzi, Nirs adóssa. Hisz megölhette volna a papnőt, de inkább a feketemágust mentette. Még ha ez is volt uruk akarata...
A következőkre azonban felhorkan. Még akkor is ott játszik a halovány, gunyoros mosoly arcán, mikor a fiú maga felé fordítja.*
-Azt hiszed, ismered őt? Ravasz szuka, nem tart ő senkitől sem. És figyel, folyton folyvást. Várja az alkalmat, mikor gyűrhet le... S a sötétségnek nincs szüksége a fényre, hogy fennmaradjon.
*Sziszegi, azzal kitépi karját a fiú kezéből. Egy ideig némán bandukol, csak a következőkre kapja fel a fejét.*
-Fizetni... Nincs egy árva aranyam se. Így a piacra sem érdemes mennünk... Mondd, most, hogy a haduratok halott, kié is a trón?
*Vet egy futó pillantást a fiúra, majd a csuklyát levéve fejéről hátrasimítja a szőke fürtöket. Fogalma sincs, hogy vannak eleresztve e thargok, de ha Nirs valóban holmi uracska itt, bizton kell lennie némi aranynak...*
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:19:41
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:19:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
- Sajnálom, ha csalódást okozok.
*Egy félmosollyal megcsóválja a fejét ahogy ritkulni kezdnek, majd elmaradnak mellettük a fák és lassan felváltják az erdőszéli mezőket a birtokok földjei.*
- Thargodrym vagyok és nem Thargodar. Inkább csak megtűrt rokon.
*Sejti, hogy Hanlorennek a pár betűnyi különbség a nevekben nem magyaráz meg semmit. Akár ennyiben is hagyhatná a dolgot, de valamiért szükségét érzi, hogy magyarázattal szolgáljon.*
- Thargodarok szűk két évtizeddel ezelőttig nem is léteztek. Északon éltünk és a törzs feje, a nagyapám azon fáradozott, hogy legerősebb szövetségesét magához, a Thargodrymekhez kösse. Erre leginkább megfelelőnek azt érezte, hogy lányát, férjez adja. Amolyan érdekházasság lett volna, de a célnak megfelelőnek látszott és csak ez számított. Azonban nagynéném egyik fivérének nem tetszett a terv, és a hozzá hű Thargodrymekkel szakított a törzzsel, elhagyta északot és a délvidék felé indult. Miután végzett a vőlegénnyel és a bátyjával. Az apámmal.
*Összeszorítja a fogait. Gyászt vagy fájdalmat nem érez, igazán sohasem érzett. Kisgyermek volt még akkor, nem emlékszik az apjára és mostanra az is világossá vált számára, hogy egy idealizált képet festettek le neki róla. Most már nagybátyja tetteinek mozgatórugóit is érteni véli, még ha elfogadni sohasem fogja azokat.*
- Én pedig... *folytatja egy grimasz után* azt hiszem, a bosszú eszköze lettem. Úgy neveltek, hogy kötelességemnek érezzem megbosszulni apám halálát. És annak is éreztem. Azért jöttem ide. Most pedig Kagan halott... *kis tétovázás után ránt egyet a vállán* legalábbis nincs az élők között.
*Arra most nem tér ki, hogy nem ő végzett a nagybátyjával és abban sem ő, sem a thargok nem biztosak, hogy a hadúr valóban meghalt.*
- Még ha itt nem is érzem magam otthon, haza nem akarok menni, mert... itt...
*Megrázza a fejét, mintha saját magát akarná leállítani. Éppen elég neki, hogy megint Aenae jár a fejében, erről már igazán nem akar beszélni az elfnek. Inkább áttérne a másik kérdésre.*
- Nekem nem úgy tűnt. Minden harcos, a legnagyobbak, legerősebbek is elkezdik valamikor. És azt mondják, hogy az elsőnél fél az ember, talán annyira, mint áldozata. Én valami más megoldást kerestem a Vérkertben, de rajtad a vérszomjat láttam.
*Ez egyszerre tűnhet úgy, mintha gyengeségnek láttatná saját viselkedését és felróná Hanlorennek amit tenni akart, pedig egyikről sincs szó.*
- Nem valami rosszul értelmezett irgalom mozgatott, csak a logika. Két harcedzett lovaggal és egy mágussal szemben kevés esélyünk volt. Hogy most erről beszélhetünk azt annak köszönhetjük, hogy Sa'Tereth úgy látta, élve nagyobb szolgálatot tehetünk neki, mint halálunkkal. Azt hiszem nem azt várja tőlünk, hogy levágott fejekkel hódoljunk előtte. Vagy nem csak azt.
*Amikor a fényre terelődik a szó és az elf morcosan veti oda a válaszát megáll és ha Hanloren nem tiltakozik megfogja a kezét és szembe fordítja magával.*
- Ez *vág tekintetével az égbolt felé, mintegy a világosságra célozva* nem az a szuka és az éjszaka sem Sa'Tereth. Csak az ostobák hiszik ennyire egyszerűnek a világot. Erre mondják némely bölcsek, hogy ez a természet rendje. Van világosság és van sötétség. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha pedig mégis igazad lenne, ne zavarjon vagy ne tarts tőle. Légy rá büszke! Mert akkor ez a figyelem azt jelenti, hogy Eeyr tart tőled. Akkor pedig én is büszke lehetek rá, hogy melletted vagyok.
*Talán csak ifjú kora miatti naivitása okán érzi úgy, hogy Hanlorennek bátorításra vagy támaszra van szüksége. Ha téved is, akár ebben is, most először van olyan érzése, hogy bepillanthat a hideg páncél mögé amit az elf emelt maga köré. És szeretné is megtenni.*
- Bájitalt vagy gyógyítót keríthetünk a Vashegyen, azért aligha kell fizetnünk. *kicsit elmosolyodik ha továbbindulnak* Mégis tharg vagyok. Akár lovakat is kérhetünk az istállóból. De én jobban szeretnék sajátot. Minél kevesebb szívességet kérünk, annál kevésbé kell lekötelezettnek éreznünk magunkat. És ami fontosabb, mások sem érezhetik ezt.
*Előre néz és egészséges karjával int az előttük húzódó ösvény irányába.*
- A piac arra van, a Vashegy felé pedig arra kell letérnünk. Nos?
*Hanlorenre pillant és kicsit csipkelődő mosoly terül el az arcán.*
- De azt mondtad, hogy van pénzed, nem?
- Sajnálom, ha csalódást okozok.
*Egy félmosollyal megcsóválja a fejét ahogy ritkulni kezdnek, majd elmaradnak mellettük a fák és lassan felváltják az erdőszéli mezőket a birtokok földjei.*
- Thargodrym vagyok és nem Thargodar. Inkább csak megtűrt rokon.
*Sejti, hogy Hanlorennek a pár betűnyi különbség a nevekben nem magyaráz meg semmit. Akár ennyiben is hagyhatná a dolgot, de valamiért szükségét érzi, hogy magyarázattal szolgáljon.*
- Thargodarok szűk két évtizeddel ezelőttig nem is léteztek. Északon éltünk és a törzs feje, a nagyapám azon fáradozott, hogy legerősebb szövetségesét magához, a Thargodrymekhez kösse. Erre leginkább megfelelőnek azt érezte, hogy lányát, férjez adja. Amolyan érdekházasság lett volna, de a célnak megfelelőnek látszott és csak ez számított. Azonban nagynéném egyik fivérének nem tetszett a terv, és a hozzá hű Thargodrymekkel szakított a törzzsel, elhagyta északot és a délvidék felé indult. Miután végzett a vőlegénnyel és a bátyjával. Az apámmal.
*Összeszorítja a fogait. Gyászt vagy fájdalmat nem érez, igazán sohasem érzett. Kisgyermek volt még akkor, nem emlékszik az apjára és mostanra az is világossá vált számára, hogy egy idealizált képet festettek le neki róla. Most már nagybátyja tetteinek mozgatórugóit is érteni véli, még ha elfogadni sohasem fogja azokat.*
- Én pedig... *folytatja egy grimasz után* azt hiszem, a bosszú eszköze lettem. Úgy neveltek, hogy kötelességemnek érezzem megbosszulni apám halálát. És annak is éreztem. Azért jöttem ide. Most pedig Kagan halott... *kis tétovázás után ránt egyet a vállán* legalábbis nincs az élők között.
*Arra most nem tér ki, hogy nem ő végzett a nagybátyjával és abban sem ő, sem a thargok nem biztosak, hogy a hadúr valóban meghalt.*
- Még ha itt nem is érzem magam otthon, haza nem akarok menni, mert... itt...
*Megrázza a fejét, mintha saját magát akarná leállítani. Éppen elég neki, hogy megint Aenae jár a fejében, erről már igazán nem akar beszélni az elfnek. Inkább áttérne a másik kérdésre.*
- Nekem nem úgy tűnt. Minden harcos, a legnagyobbak, legerősebbek is elkezdik valamikor. És azt mondják, hogy az elsőnél fél az ember, talán annyira, mint áldozata. Én valami más megoldást kerestem a Vérkertben, de rajtad a vérszomjat láttam.
*Ez egyszerre tűnhet úgy, mintha gyengeségnek láttatná saját viselkedését és felróná Hanlorennek amit tenni akart, pedig egyikről sincs szó.*
- Nem valami rosszul értelmezett irgalom mozgatott, csak a logika. Két harcedzett lovaggal és egy mágussal szemben kevés esélyünk volt. Hogy most erről beszélhetünk azt annak köszönhetjük, hogy Sa'Tereth úgy látta, élve nagyobb szolgálatot tehetünk neki, mint halálunkkal. Azt hiszem nem azt várja tőlünk, hogy levágott fejekkel hódoljunk előtte. Vagy nem csak azt.
*Amikor a fényre terelődik a szó és az elf morcosan veti oda a válaszát megáll és ha Hanloren nem tiltakozik megfogja a kezét és szembe fordítja magával.*
- Ez *vág tekintetével az égbolt felé, mintegy a világosságra célozva* nem az a szuka és az éjszaka sem Sa'Tereth. Csak az ostobák hiszik ennyire egyszerűnek a világot. Erre mondják némely bölcsek, hogy ez a természet rendje. Van világosság és van sötétség. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha pedig mégis igazad lenne, ne zavarjon vagy ne tarts tőle. Légy rá büszke! Mert akkor ez a figyelem azt jelenti, hogy Eeyr tart tőled. Akkor pedig én is büszke lehetek rá, hogy melletted vagyok.
*Talán csak ifjú kora miatti naivitása okán érzi úgy, hogy Hanlorennek bátorításra vagy támaszra van szüksége. Ha téved is, akár ebben is, most először van olyan érzése, hogy bepillanthat a hideg páncél mögé amit az elf emelt maga köré. És szeretné is megtenni.*
- Bájitalt vagy gyógyítót keríthetünk a Vashegyen, azért aligha kell fizetnünk. *kicsit elmosolyodik ha továbbindulnak* Mégis tharg vagyok. Akár lovakat is kérhetünk az istállóból. De én jobban szeretnék sajátot. Minél kevesebb szívességet kérünk, annál kevésbé kell lekötelezettnek éreznünk magunkat. És ami fontosabb, mások sem érezhetik ezt.
*Előre néz és egészséges karjával int az előttük húzódó ösvény irányába.*
- A piac arra van, a Vashegy felé pedig arra kell letérnünk. Nos?
*Hanlorenre pillant és kicsit csipkelődő mosoly terül el az arcán.*
- De azt mondtad, hogy van pénzed, nem?
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:20:13
Üzenet elküldve: 2019-10-27 18:20:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
*Az egész zsákját áttúrja, majd a kabátját is leveti, megrázza, aztán valahogy eszébe jut a hátán lógó kalapjára vetni egy pillantást, hogy aztán meglepetten lássa, hogy ott van, amit keresett.*
- Hát ezt meg minek tettem ide? - *Motyog magában, majd kiveszi a szalag alól a tekercset, széttekeri és elolvassa. Ekkor végre fény gyúl elméjében.
Biztos, ami biztos, a kis jegyzetet most már a kabátzsebébe teszi, visszaöltözik, fölcihelődik és elindul az Amon Ruadh és a Kikötő felé vezető úton.
Annyit tud, hogy valahol itt van a hely, amit keres, de úgy véli, szüksége lesz útbaigazításra.
Hamarosan lehetősége is nyílik rá, hogy kérjen, mert az úton két lovas alak érkezik...
Ahogy fölpillant rájuk, kissé megretten, mert elég vad a külsejük, különösen a férfié, s amilyen jól megtermett, nem sok kedve van megállítani és megszólítani a párost.
Annyira mégis összeszedi a bátorságát, hogy miközben az út szélére húzódik a lovak elől, fölrakja a kezét intésre és jelzésre, de azt már rájuk hagyja, hogy ezt miként értelmezik, megállnak-e miatta... Ő csak annyit nyekeg ki...*
- Ü-ü-ü-üdvözlet! - *Talán meg sem hallják, hisz maguk is épp beszélgetnek.*
*Az egész zsákját áttúrja, majd a kabátját is leveti, megrázza, aztán valahogy eszébe jut a hátán lógó kalapjára vetni egy pillantást, hogy aztán meglepetten lássa, hogy ott van, amit keresett.*
- Hát ezt meg minek tettem ide? - *Motyog magában, majd kiveszi a szalag alól a tekercset, széttekeri és elolvassa. Ekkor végre fény gyúl elméjében.
Biztos, ami biztos, a kis jegyzetet most már a kabátzsebébe teszi, visszaöltözik, fölcihelődik és elindul az Amon Ruadh és a Kikötő felé vezető úton.
Annyit tud, hogy valahol itt van a hely, amit keres, de úgy véli, szüksége lesz útbaigazításra.
Hamarosan lehetősége is nyílik rá, hogy kérjen, mert az úton két lovas alak érkezik...
Ahogy fölpillant rájuk, kissé megretten, mert elég vad a külsejük, különösen a férfié, s amilyen jól megtermett, nem sok kedve van megállítani és megszólítani a párost.
Annyira mégis összeszedi a bátorságát, hogy miközben az út szélére húzódik a lovak elől, fölrakja a kezét intésre és jelzésre, de azt már rájuk hagyja, hogy ezt miként értelmezik, megállnak-e miatta... Ő csak annyit nyekeg ki...*
- Ü-ü-ü-üdvözlet! - *Talán meg sem hallják, hisz maguk is épp beszélgetnek.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:52:08
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:52:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kő kövön//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Karheia nagyon ügyesen veszi ki a fogakat, mintha nem először csinálna ilyesmi, ezt kellemes mosolyt ültet Rorkir arcára. ~Ez igan! Belevaló asszony.~ Gondolja, miközben egy bólintással jelzi, hogy megértette, és pihen egy kicsit. Amint kész a sír, még egy elégedett pillantást vet a kőhalomra büszkén, majd az újonnan szerzett hátasállatához sétál, és óvatosan a hátára ül. Talán megérzi a súlykülönbséget, de egy megtermett lónak ennyit ki kell bírnia.*
-Induljunk!
*Azzal lóháton, a nőt követve megy, vagyis hát pihen, hisz a ló megy helyette. Sokat gyalogolt, mire ideért, és a harc is kimerítette, így nagyon jól esik neki.*
-Itt még sosem jártam. Itt ilyen jók a termőföldek, hogy mindenféle megterem? Még a szőlő is?
*Kérdezi a lányt a nyilvánvalóról, hisz a szemei nem csalják meg. Pusztán ahonnan ő jön, nem nagyon lehetett így termeszteni a növényeket. Igyekszik nem letérni az útról, mert fél, hogy eltévedne. Szeretne még a nővel maradni, amíg teheti. Szemét gyakran legelteti a ringatózó csípőjén is, amikor épp mögötte megy a lóval, és mindenfélét képzel róla, csak úgy, mint bármelyik férfi úgy általában. De egy kaján mosolynál többet nem tesz, vagy mond. Majd lovát megállítja egy pillanat alatt, ami horkan is egyet, mert nem érti, hogy miért.*
-Az ott.
*Zeng a hangja, és lendül az karja, hogy mutassa a nagy várost, vagy erődöt, amit lát maga előtt.*
-Ez a Thargoké? Jól néz ki, nem mondom. Nem olyan, mint a kikötőben azok a roskadozó viskók. Egy csapat gyerek is elfoglalná, ha akarná.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Karheia nagyon ügyesen veszi ki a fogakat, mintha nem először csinálna ilyesmi, ezt kellemes mosolyt ültet Rorkir arcára. ~Ez igan! Belevaló asszony.~ Gondolja, miközben egy bólintással jelzi, hogy megértette, és pihen egy kicsit. Amint kész a sír, még egy elégedett pillantást vet a kőhalomra büszkén, majd az újonnan szerzett hátasállatához sétál, és óvatosan a hátára ül. Talán megérzi a súlykülönbséget, de egy megtermett lónak ennyit ki kell bírnia.*
-Induljunk!
*Azzal lóháton, a nőt követve megy, vagyis hát pihen, hisz a ló megy helyette. Sokat gyalogolt, mire ideért, és a harc is kimerítette, így nagyon jól esik neki.*
-Itt még sosem jártam. Itt ilyen jók a termőföldek, hogy mindenféle megterem? Még a szőlő is?
*Kérdezi a lányt a nyilvánvalóról, hisz a szemei nem csalják meg. Pusztán ahonnan ő jön, nem nagyon lehetett így termeszteni a növényeket. Igyekszik nem letérni az útról, mert fél, hogy eltévedne. Szeretne még a nővel maradni, amíg teheti. Szemét gyakran legelteti a ringatózó csípőjén is, amikor épp mögötte megy a lóval, és mindenfélét képzel róla, csak úgy, mint bármelyik férfi úgy általában. De egy kaján mosolynál többet nem tesz, vagy mond. Majd lovát megállítja egy pillanat alatt, ami horkan is egyet, mert nem érti, hogy miért.*
-Az ott.
*Zeng a hangja, és lendül az karja, hogy mutassa a nagy várost, vagy erődöt, amit lát maga előtt.*
-Ez a Thargoké? Jól néz ki, nem mondom. Nem olyan, mint a kikötőben azok a roskadozó viskók. Egy csapat gyerek is elfoglalná, ha akarná.
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:44:54
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*Végül mégiscsak kap választ a nőtől. Meglehet, elég felületeset és gyorsat, és ahogy a helyzet áll, nem is látja értelmét többet kérdezni, pedig szívesen érdeklődne még a holló idomítása felől...
A lovag szavaira is már csak hümmögve bólogat, mert a fiatalságnak nagyon sietős lesz. De attól tényleg nem tart, hogy csak úgy megtámadnák a páncélos harcost és a kíséretében utazó nőt, amíg nem keresik maguk a bajt. Afelől már nagyobb kétségei vannak, hogy a lovag ott találja-e még a családot, akiknek hűséget fogadott.*
- Maguknak is szerencsés utat! - *Hajt fejet, majd integet. Aztán míg a páros elsétál, ő lerakja a zsákját, mellé ül a fűbe, s előhúz belőle egy könyvet. Ebbe aztán felír pár sort, majd miután végzett, ismét tanácstalanul néz maga elé.
Elfáradt, de még mozdulni kellene valamerre... Nekilát, hogy újra módszeresen átnézze a holmiját, hátha mégis előkerül az a tekercs.*
*Végül mégiscsak kap választ a nőtől. Meglehet, elég felületeset és gyorsat, és ahogy a helyzet áll, nem is látja értelmét többet kérdezni, pedig szívesen érdeklődne még a holló idomítása felől...
A lovag szavaira is már csak hümmögve bólogat, mert a fiatalságnak nagyon sietős lesz. De attól tényleg nem tart, hogy csak úgy megtámadnák a páncélos harcost és a kíséretében utazó nőt, amíg nem keresik maguk a bajt. Afelől már nagyobb kétségei vannak, hogy a lovag ott találja-e még a családot, akiknek hűséget fogadott.*
- Maguknak is szerencsés utat! - *Hajt fejet, majd integet. Aztán míg a páros elsétál, ő lerakja a zsákját, mellé ül a fűbe, s előhúz belőle egy könyvet. Ebbe aztán felír pár sort, majd miután végzett, ismét tanácstalanul néz maga elé.
Elfáradt, de még mozdulni kellene valamerre... Nekilát, hogy újra módszeresen átnézze a holmiját, hátha mégis előkerül az a tekercs.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:08:02
Üzenet elküldve: 2019-10-27 17:08:02
ÚJ
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*A férfi szavait sajnálattal veszi tudomásol, ugyanis kezdett már reménykedni abban, hogy helyes nevet fog mondani, de ez nem így történt. A gnóm megint megszólal, s mivel le akarja koptatni a kisöreget, inkább előzetesen és utólagosan válaszol mindenre. Egyszerre.*
-Nem, nem fogom; igen, minden egyes házhoz el kell vinni előtte, nem, nem teszem azt, mágus vagyok és hajadon, nem tudom, mit fogok még kezdeni magammal. *Azzal a lovag felé fordul, akinek a kérdése már jobban zavarja. Belül megilletődik, de szerencsére megőrzi hidegvérét, aminek hála tovább mosolyog, nem mutat ki másfajta érzelmet. Természetesen hazudni fog, de mint a vízfolyás.*
-Áh, csak egy kalandra vágyó, fiatal mágus vagyok errefelé! *Adja elő a történetet egy könnyed legyintés kíséretében. A feltaláló nem tart velük, így nincsen vele többé közös szála.*
-A viszont látásra! *Köszön el tőle hamarabb, mint hogy a lovagnak válaszoljon, csak mikor elinduk egy teljesen véletlenszerű irányba, akkor döbben rá, hogy ő tulajdonképpen azt sem tudja, merre tart.*
-Persze. *Jegyzi meg a páncélosnak, majd Corvenusszak a vállán, megvárja az úti kalauzt. Amiket meg a gnómnak mondott... természetesen hazugságok. Az istenek óvják, hogy találkozzanak újfent!*
A hozzászólás írója (Sywerna Cruelitia Divrine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 17:25:54
*A férfi szavait sajnálattal veszi tudomásol, ugyanis kezdett már reménykedni abban, hogy helyes nevet fog mondani, de ez nem így történt. A gnóm megint megszólal, s mivel le akarja koptatni a kisöreget, inkább előzetesen és utólagosan válaszol mindenre. Egyszerre.*
-Nem, nem fogom; igen, minden egyes házhoz el kell vinni előtte, nem, nem teszem azt, mágus vagyok és hajadon, nem tudom, mit fogok még kezdeni magammal. *Azzal a lovag felé fordul, akinek a kérdése már jobban zavarja. Belül megilletődik, de szerencsére megőrzi hidegvérét, aminek hála tovább mosolyog, nem mutat ki másfajta érzelmet. Természetesen hazudni fog, de mint a vízfolyás.*
-Áh, csak egy kalandra vágyó, fiatal mágus vagyok errefelé! *Adja elő a történetet egy könnyed legyintés kíséretében. A feltaláló nem tart velük, így nincsen vele többé közös szála.*
-A viszont látásra! *Köszön el tőle hamarabb, mint hogy a lovagnak válaszoljon, csak mikor elinduk egy teljesen véletlenszerű irányba, akkor döbben rá, hogy ő tulajdonképpen azt sem tudja, merre tart.*
-Persze. *Jegyzi meg a páncélosnak, majd Corvenusszak a vállán, megvárja az úti kalauzt. Amiket meg a gnómnak mondott... természetesen hazugságok. Az istenek óvják, hogy találkozzanak újfent!*
A hozzászólás írója (Sywerna Cruelitia Divrine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.27 17:25:54
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:33:56
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
* Tovább folytatódik a lázadáskor történtek faggatása. Nincs titkolni valója, így hát elmondja nekik.*
– Az túlzás lenne, hogy az oldalukon harcoltam. El akartuk hagyni a várost, de ránk törtek. Vagy mi vagy ők, szóval én ezt inkább önvédelemnek nevezném.* A család neve is szóba kerül, de a lovagnak le kell lomboznia a lányt.*
– Egyik sem. Akiket én szolgáltam csak olyan középosztálybeli nemesi család volt. Grondell család, azt hiszem így hívták őket.* Közben az is kiderül, hogy az elf leányzó is nemesi sarj, méghozzá Lihanechből. Ez kérdéseket vett fel Arelowban.*
– Nem hallottam még a kegyed családjáról, mivel nem vagyok járatos arrafelé nagyon. De ha szabad megkérdeznem, mit csinál a kisasszony ilyen távol a családjától? Ráadásul egyedül.* Therrad megjegyzése viszont igen csak hasznosnak bizonyul.*
– Szóval még mindig nem teljesen nyugodt a környék. Amíg velem utazik, addig nem kell tartania semmilyen veszélytől.* A kérdésre, hogy a gnóm végül velük tart-e, nemleges válasz érkezik.*
– Ez esetben jó uram további jó utat kívánok! Vigyázzon magára!* Azzal ha nincs más Sywerna mellé lép.*
– Akkor indulhatunk?* Teszi fel a kérdést és ha igenlő választ kap, akkor elindul a város irányába.*
* Tovább folytatódik a lázadáskor történtek faggatása. Nincs titkolni valója, így hát elmondja nekik.*
– Az túlzás lenne, hogy az oldalukon harcoltam. El akartuk hagyni a várost, de ránk törtek. Vagy mi vagy ők, szóval én ezt inkább önvédelemnek nevezném.* A család neve is szóba kerül, de a lovagnak le kell lomboznia a lányt.*
– Egyik sem. Akiket én szolgáltam csak olyan középosztálybeli nemesi család volt. Grondell család, azt hiszem így hívták őket.* Közben az is kiderül, hogy az elf leányzó is nemesi sarj, méghozzá Lihanechből. Ez kérdéseket vett fel Arelowban.*
– Nem hallottam még a kegyed családjáról, mivel nem vagyok járatos arrafelé nagyon. De ha szabad megkérdeznem, mit csinál a kisasszony ilyen távol a családjától? Ráadásul egyedül.* Therrad megjegyzése viszont igen csak hasznosnak bizonyul.*
– Szóval még mindig nem teljesen nyugodt a környék. Amíg velem utazik, addig nem kell tartania semmilyen veszélytől.* A kérdésre, hogy a gnóm végül velük tart-e, nemleges válasz érkezik.*
– Ez esetben jó uram további jó utat kívánok! Vigyázzon magára!* Azzal ha nincs más Sywerna mellé lép.*
– Akkor indulhatunk?* Teszi fel a kérdést és ha igenlő választ kap, akkor elindul a város irányába.*
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-27 11:14:18
Üzenet elküldve: 2019-10-27 11:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*Sejtése beigazolódik, a lovag tényleg ott volt a lázadásnál. Neki nem igen van véleménye a történtekről, hogy helyes volt-e föllázadni, vagy másképp kellett volna tenni...? Nem tudná megmondani, melyik oldal volt az áldozat, minthogy ez valóban nem is fekete-fehér.
Számára a vérengzés maradt meg az egészből és az utána maradt káosz, otthona széthullása.
Okosan nem is szól semmit, mert ugyan nincs oka a másik kettőnek, hogy őt bántsa, véleménykülönbségek is hoztak már erőszakot.
Az újdonság, miszerint a hozzájuk csapódott nő egy nemeskisasszony, meglepi, de nem különösebben villanyozza fel. Inkább teremt benne némi aggodalmat.*
- A vá-vá-vá-városban vigyázzon, mennyire híreszteli ezt! Va-va-vannak még, akik haragszanak a nemesekre. - *Figyelmezteti a nőt, noha lehet, ezt sem hallja meg. Legalábbis úgy tűnik, a hollóval kapcsolatos kérdése elkerülte a figyelmét, annyira belemerült a lovaggal való beszélgetésbe. Az, hogy szándékosan hagyták válasz nélkül, fel sem merül benne egyelőre. Mindenesetre meg nem ismétli a kérdést, amíg be nem fejezték a szóváltást.
Érdekesnek találja ugyanakkor, hogy a hölgy Artheniort kereste és most itt van. Nagy kerülővel érkezhetett, s valóban szokatlan egy nemes hölgytől, hogy egyedül utazzon, ráadásul idegen terepen... Szerencsés körülmény, hogy épp egy lovagba botlott.
A hozzá intézett kérdésre fölkapja a fejét, majd pedig gondolkodóba esik. Vissza nem menne a városba, viszont azt sem tudja, akkor hová kellene mennie. Emiatt arra gondol, mégiscsak visszafelé kellene indulnia, talán útközben a tekercset is megtalálja, de...*
- Nem-nem. Én maradok. Még kitalálom, merre tovább. Me-me-menjenek csak! Köszönöm a segítséget... - *Hoz végül döntést, bár elég bizonytalan.*
*Sejtése beigazolódik, a lovag tényleg ott volt a lázadásnál. Neki nem igen van véleménye a történtekről, hogy helyes volt-e föllázadni, vagy másképp kellett volna tenni...? Nem tudná megmondani, melyik oldal volt az áldozat, minthogy ez valóban nem is fekete-fehér.
Számára a vérengzés maradt meg az egészből és az utána maradt káosz, otthona széthullása.
Okosan nem is szól semmit, mert ugyan nincs oka a másik kettőnek, hogy őt bántsa, véleménykülönbségek is hoztak már erőszakot.
Az újdonság, miszerint a hozzájuk csapódott nő egy nemeskisasszony, meglepi, de nem különösebben villanyozza fel. Inkább teremt benne némi aggodalmat.*
- A vá-vá-vá-városban vigyázzon, mennyire híreszteli ezt! Va-va-vannak még, akik haragszanak a nemesekre. - *Figyelmezteti a nőt, noha lehet, ezt sem hallja meg. Legalábbis úgy tűnik, a hollóval kapcsolatos kérdése elkerülte a figyelmét, annyira belemerült a lovaggal való beszélgetésbe. Az, hogy szándékosan hagyták válasz nélkül, fel sem merül benne egyelőre. Mindenesetre meg nem ismétli a kérdést, amíg be nem fejezték a szóváltást.
Érdekesnek találja ugyanakkor, hogy a hölgy Artheniort kereste és most itt van. Nagy kerülővel érkezhetett, s valóban szokatlan egy nemes hölgytől, hogy egyedül utazzon, ráadásul idegen terepen... Szerencsés körülmény, hogy épp egy lovagba botlott.
A hozzá intézett kérdésre fölkapja a fejét, majd pedig gondolkodóba esik. Vissza nem menne a városba, viszont azt sem tudja, akkor hová kellene mennie. Emiatt arra gondol, mégiscsak visszafelé kellene indulnia, talán útközben a tekercset is megtalálja, de...*
- Nem-nem. Én maradok. Még kitalálom, merre tovább. Me-me-menjenek csak! Köszönöm a segítséget... - *Hoz végül döntést, bár elég bizonytalan.*
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-26 22:34:52
Üzenet elküldve: 2019-10-26 22:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnómot lassan elkezdi szinte már sajnálni. ~ Olyan kis esetlen, olyan kis ügyetlen. Olyan hamar meg lehetne ölni és annyira szórakoztató lenne. ~ Gondolkozik magában. ~ Bár lehet, nem is kéne meghalnia. Elég lenne megalázni. Az talán még jobb szórakozás lenne! ~ Határozza el magában a gnómmal való tökéletes bánásmódot. Habár nem most fogja ezt tenni vele, de kifejezetten megnézné, hogyan sírja el magát az öreg, nyikorgó, dadogó kis feltaláló. Kuncog is, bár a többiek nem tudhatják, min. Amit viszont a lovag mond, ismerős számára. Dereng valamiféle sejtés a fejében, ami talán igaz is lehetne. Ledöbbent arccal, komoly, őszinte hangszínen beszél.*
-Te a nemesek oldalán harcoltál a lázadásban? *Majd jön a hirtelen faggatózás, miközben közelebb lép.*
-Melyik család lenne az? Dwirinthalenek? Sayquevesek? Glovendellek? Melyik? *Szemei elkerekedve kérdezősködnek, majd mihelyst észleli a hirtelen érzelemkimutatást, újra visszafogja magát.*
-Bocsásson meg. Kérem, csupán magam is... nemes vagyok. *Jön ki a gombóc a torkából, elakasztva szavait.*
-Lihanechből érkeztem. A Divrinek ott népes és híres családnak számítanak. *Persze, hogy mit keres itt, azt nem árulja el. Annak viszont kifejezetten örül, hogy tovább fognak állni, gnómmal, esetleg gnómtalanul. Egyik verzió sem izgatja igazán, a lényeg, hogy mihamarabb egy fogadóban aludhasson.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnómot lassan elkezdi szinte már sajnálni. ~ Olyan kis esetlen, olyan kis ügyetlen. Olyan hamar meg lehetne ölni és annyira szórakoztató lenne. ~ Gondolkozik magában. ~ Bár lehet, nem is kéne meghalnia. Elég lenne megalázni. Az talán még jobb szórakozás lenne! ~ Határozza el magában a gnómmal való tökéletes bánásmódot. Habár nem most fogja ezt tenni vele, de kifejezetten megnézné, hogyan sírja el magát az öreg, nyikorgó, dadogó kis feltaláló. Kuncog is, bár a többiek nem tudhatják, min. Amit viszont a lovag mond, ismerős számára. Dereng valamiféle sejtés a fejében, ami talán igaz is lehetne. Ledöbbent arccal, komoly, őszinte hangszínen beszél.*
-Te a nemesek oldalán harcoltál a lázadásban? *Majd jön a hirtelen faggatózás, miközben közelebb lép.*
-Melyik család lenne az? Dwirinthalenek? Sayquevesek? Glovendellek? Melyik? *Szemei elkerekedve kérdezősködnek, majd mihelyst észleli a hirtelen érzelemkimutatást, újra visszafogja magát.*
-Bocsásson meg. Kérem, csupán magam is... nemes vagyok. *Jön ki a gombóc a torkából, elakasztva szavait.*
-Lihanechből érkeztem. A Divrinek ott népes és híres családnak számítanak. *Persze, hogy mit keres itt, azt nem árulja el. Annak viszont kifejezetten örül, hogy tovább fognak állni, gnómmal, esetleg gnómtalanul. Egyik verzió sem izgatja igazán, a lényeg, hogy mihamarabb egy fogadóban aludhasson.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-26 21:46:14
Üzenet elküldve: 2019-10-26 21:46:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Néz egyet a hollókról tartott tudományos előadásra. Van benne azért logika azt meg kell hagyni.*
– Lehet valami ebben az már egyszer biztos.* Válaszolja neki. Arra, hogy csatázott meg felnevet, mert régen kérdeztek már tőle ilyesmit.*
– Többször is harcoltam már. A nemesek szeretik irtani egymást apró kis nézeteltérések okán is. Ha a hűbéruram harcba indult, akkor nekem is mellette kellett lennem. Legutóbb mondjuk elég méltatlan harc volt. Az átkozott csőcseléket kellett irtani. Azok a nyomorultak megrohanták a kúriánkat. Úgy söpörtek el minket, mint a szél a száraz falevelet. Még jó, hogy talpig vasban voltam, mert akkor már nem élnék. Így is rengeteg időbe telt mire felépültem. Most ideje visszatérnem a városba a volt nemesi családhoz.* A mesének vége és a holló átkerül a férfi páncélos kezére. Mondjuk csak pár pillanatig tart az egész, mert hamar vissza száll a gazdájához. A szabadkozásra csak legyint.*
– Ugyan! Megértem azt a madarat. Én se szívesen ücsörögnék magamon.* Az öreg még kérdezősködik a hollóról, amit Arelow csöndben hallgat. Aztán Sywerna nyöszörögni kezd, hogy álmos és szívesen indulna már tovább. Mondjuk jobban megnézve tényleg elég nyúzott az arca. Nincs mit tenni, csak indulni kéne tovább.*
– Nos Therrad uram akkor mi lesz? Jön velünk a városba vagy másfelé vezet az útja?* Kérdezi meg a gnómtól a további utazási terveit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Néz egyet a hollókról tartott tudományos előadásra. Van benne azért logika azt meg kell hagyni.*
– Lehet valami ebben az már egyszer biztos.* Válaszolja neki. Arra, hogy csatázott meg felnevet, mert régen kérdeztek már tőle ilyesmit.*
– Többször is harcoltam már. A nemesek szeretik irtani egymást apró kis nézeteltérések okán is. Ha a hűbéruram harcba indult, akkor nekem is mellette kellett lennem. Legutóbb mondjuk elég méltatlan harc volt. Az átkozott csőcseléket kellett irtani. Azok a nyomorultak megrohanták a kúriánkat. Úgy söpörtek el minket, mint a szél a száraz falevelet. Még jó, hogy talpig vasban voltam, mert akkor már nem élnék. Így is rengeteg időbe telt mire felépültem. Most ideje visszatérnem a városba a volt nemesi családhoz.* A mesének vége és a holló átkerül a férfi páncélos kezére. Mondjuk csak pár pillanatig tart az egész, mert hamar vissza száll a gazdájához. A szabadkozásra csak legyint.*
– Ugyan! Megértem azt a madarat. Én se szívesen ücsörögnék magamon.* Az öreg még kérdezősködik a hollóról, amit Arelow csöndben hallgat. Aztán Sywerna nyöszörögni kezd, hogy álmos és szívesen indulna már tovább. Mondjuk jobban megnézve tényleg elég nyúzott az arca. Nincs mit tenni, csak indulni kéne tovább.*
– Nos Therrad uram akkor mi lesz? Jön velünk a városba vagy másfelé vezet az útja?* Kérdezi meg a gnómtól a további utazási terveit.*
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Tharg birtokok
Üzenet elküldve: 2019-10-26 20:25:18
Üzenet elküldve: 2019-10-26 20:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Félúton, útfélen//
*Igencsak megbántódna, ha tudná, hogy a hölgy bolondnak és butának tartja. Ennél nagyobb megszégyenítést elképzelni sem tudna... Azt is szégyenli, hogy az emlékezőtehetsége ennyire megfakult a korral, hogy mindent föl kell írnia. Kínos egy helyzet ez, ráadásul veszélyes is. Persze, igyekszik a legjobbat kihozni belőle, a tanulást még mindig nem adta fel, de néha elfogja az öreges keserűség vagy a félelem, hogy egy nap majd azt is elfelejti, ő maga kicsoda.
Ám szerencsére az a nap még nem jött el, s már egészen derűs a kedve is, ahogy a katica röptét figyeli... De a lovag szavai visszahúzzák.
Ha a vérengző városőrök jutottak eszébe a férfiról, akkor most a rövid történet, amit előad, megint azt a gyanút kelti benne, hogy a lovag is ott lehetett a lázadásnál.
Nem tart ugyan tőle, hogy a férfi hirtelen rá rontana, de el tudja képzelni, hogy megtehetné.
A hollókról szóló beszélgetés kicsit eltereli a figyelmét, s megrázza a fejét.*
- Ne-ne-nem megérzés az, hanem következtetés... A dö-dö-dö-dögevők látják, hogy hol van sebesült, legyengült élőlény, aki jó eséllyel el fog hullani. A-azt várva szoktak összegyűlni... - *Kotyog közbe, s megfigyeli, hogy a madár nem csípős, bár túl sokáig nem is maradt meg egy idegen karján.*
- Ho-ho-ho-hogy van betanítva? Ha elengedi, elviszi valakinek az üzenetet, a má-má-második otthonába? Va-va-vagy fordítva? Ott hagyja valakinél és hazatalál az üzenettel, ha az a valaki elengedi? - *Érdeklődik, mert eddig még csak galambokkal találkozott, esetleg sólymokkal és kíváncsi, ismert-e valami más módszer a madarak ilyen célú használatára.
Közben ő is föladja a keresést és nagyon nehézkesen, többszöri nekikészülődés után talpra evickél.*
- Nem találom. - *Jelenti be csalódottan. Látja és hallja, hogy a fiatalság már menne tovább, de azt még nem tudja, hogy ő mit csináljon.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.26 20:28:14
*Igencsak megbántódna, ha tudná, hogy a hölgy bolondnak és butának tartja. Ennél nagyobb megszégyenítést elképzelni sem tudna... Azt is szégyenli, hogy az emlékezőtehetsége ennyire megfakult a korral, hogy mindent föl kell írnia. Kínos egy helyzet ez, ráadásul veszélyes is. Persze, igyekszik a legjobbat kihozni belőle, a tanulást még mindig nem adta fel, de néha elfogja az öreges keserűség vagy a félelem, hogy egy nap majd azt is elfelejti, ő maga kicsoda.
Ám szerencsére az a nap még nem jött el, s már egészen derűs a kedve is, ahogy a katica röptét figyeli... De a lovag szavai visszahúzzák.
Ha a vérengző városőrök jutottak eszébe a férfiról, akkor most a rövid történet, amit előad, megint azt a gyanút kelti benne, hogy a lovag is ott lehetett a lázadásnál.
Nem tart ugyan tőle, hogy a férfi hirtelen rá rontana, de el tudja képzelni, hogy megtehetné.
A hollókról szóló beszélgetés kicsit eltereli a figyelmét, s megrázza a fejét.*
- Ne-ne-nem megérzés az, hanem következtetés... A dö-dö-dö-dögevők látják, hogy hol van sebesült, legyengült élőlény, aki jó eséllyel el fog hullani. A-azt várva szoktak összegyűlni... - *Kotyog közbe, s megfigyeli, hogy a madár nem csípős, bár túl sokáig nem is maradt meg egy idegen karján.*
- Ho-ho-ho-hogy van betanítva? Ha elengedi, elviszi valakinek az üzenetet, a má-má-második otthonába? Va-va-vagy fordítva? Ott hagyja valakinél és hazatalál az üzenettel, ha az a valaki elengedi? - *Érdeklődik, mert eddig még csak galambokkal találkozott, esetleg sólymokkal és kíváncsi, ismert-e valami más módszer a madarak ilyen célú használatára.
Közben ő is föladja a keresést és nagyon nehézkesen, többszöri nekikészülődés után talpra evickél.*
- Nem találom. - *Jelenti be csalódottan. Látja és hallja, hogy a fiatalság már menne tovább, de azt még nem tudja, hogy ő mit csináljon.*
A hozzászólás írója (Therrad Gortus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.26 20:28:14
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4325-4344